30.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 325/60

1.1

Jelen kiegészítő vélemény az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2006. március 16-án elfogadott véleményében megfogalmazott meghatározásokhoz és elemzésekhez kötődik. Az említett vélemény, melynek címe: „Családon belüli erőszak a nőkkel szemben”, kizárólag a partnerek között, nőkkel szemben férfiak által elkövetett erőszakkal foglalkozott (1). Jelen vélemény szintén csak a családon belüli erőszak ezen részterületét, nevezetesen azt vizsgálja, hogy a partnerek közötti erőszak milyen hatással van a gyermekekre, akik tanúi ennek az erőszaknak. A családon belüli közvetlen erőszak a gyermekekkel szemben, amelynek elkövetője nagyon gyakran nő – az anya –, nem képezi jelen vélemény tárgyát. Bár a testi és pszichikai erőszak légkörében történő felnőtté válás súlyos következményekkel járhat, a gyermeket még mindig csak részben ismerik el a családon belüli erőszak közvetett áldozataként. Ez a helyzet már abból a szempontból sem fogadható el, hogy a gyermekeknek is joguk van az erőszakmentes életre, különösen az erőszakmentes nevelésre, valamint a gondozásra és a védelemre.

1.2

Ezért az EGSZB nyomatékosan kéri az EU mindenkori elnökségét, hogy a „Családon belüli erőszak a nőkkel szemben” téma keretében foglalkozzon „A gyermekek mint a családon belüli erőszak közvetett áldozatai” tárgyával is.

A mindenkori EU-elnökség, illetve az Európai Bizottság figyelmébe

1.3

2006. április 4-én és 5-én egy monacói konferencia keretében elindították az Európa Tanács hároméves programját (2006–2008) „A gyermekekért és a gyermekekkel élő Európa megteremtése” (Building a Europe for and with Children) címmel. A gyermekek jogainak védelme melletti „kampányoláson” túl e program foglalkozik „a gyermekek erőszakkal szembeni védelmének” kérdésével is. Hogy még inkább előtérbe kerüljön e fontos projekt, különösen a médiában, az EGSZB együttes fellépést javasol az Európa Tanáccsal, az Európai Parlamenttel, a Régiók Bizottságával és az UNICEF-fel.

Az Európa Tanács, az Európai Parlament, a Régiók Bizottsága és az UNICEF figyelmébe

1.4

A családon belüli erőszak leküzdéséért ugyan elsősorban a tagállamok felelősek, azonban a gyermekek jogainak fontossága miatt és tekintettel arra, hogy az egyes nemzetek reakciói eltérőek, az EGSZB szerint összeurópai stratégiára van szükség.

Az említett összeurópai stratégiát egy olyan tanulmányra kell alapozni, amely elsőként vizsgálná meg uniós távlatban a családon belüli erőszak légkörében történő nevelkedés elterjedtségét és következményeit, valamint az erőszaknak közvetett módon kitett gyermekek védelmének és támogatásának lehetőségeit és programjait.

Az Európai Bizottság Igazságügyek, Szabadság és Biztonság Főigazgatóságának figyelmébe

1.5

A gyermekekkel szembeni, családon belüli erőszak ellen csak a megfelelő nemzeti szinten lehet eredményesen küzdeni. Ezért a családon belüli erőszak leküzdése érdekében kidolgozott nemzeti cselekvési tervében minden tagállamnak hangsúlyosan szerepeltetnie kell „A gyermekek mint a családon belüli erőszak közvetett áldozatai” tematikát is. Ennek keretében mindenekelőtt a következő területeket kell figyelembe venni:

A tagállamok figyelmébe

2.1.1

Jelen kiegészítő vélemény az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2006. március 16-án elfogadott véleményében megfogalmazott meghatározásokhoz és elemzésekhez kötődik. Az említett vélemény, melynek címe: „Családon belüli erőszak a nőkkel szemben”, kizárólag a partnerek között, nőkkel szemben férfiak által elkövetett erőszakkal foglalkozott. Jelen vélemény szintén csak a családon belüli erőszak ezen részterületét, nevezetesen azt vizsgálja, hogy a partnerek közötti erőszak milyen hatással van a gyermekekre, akik tanúi ennek az erőszaknak. A családon belüli közvetlen erőszak a gyermekekkel szemben, amelynek elkövetője nagyon gyakran nő – az anya –, nem képezi jelen vélemény tárgyát. Több európai ország tapasztalati eredményei igazolják, hogy a családon belüli erőszak az esetek legalább felénél a gyermekek jelenlétében zajlik, és hogy a nőotthonba menekülő nők mintegy háromnegyede gyermekkel érkezik (3). A tapasztalati eredmények és a statisztikai adatok azt is egyértelműen bizonyítják, hogy az anyával szemben az apa által elkövetett erőszak mindig árt a gyermeknek, akkor is, ha a családon belüli erőszak nem jelent közvetlen erőszakot a gyermekkel szemben. A gyermekeket ennek ellenére még mindig csak részben ismerik el a családon belüli erőszak közvetett áldozataként, és közel sem kapnak annyi figyelmet, segítséget és támogatást, mint amennyire szükségük van. Jelen kiegészítő vélemény ezen szeretne változtatni, amennyiben előtérbe helyezi a „gyermekeket mint a családon belüli erőszak közvetett áldozatait”, bemutatja specifikus körülményeiket, megnevezi a problémákat és ajánlásokat tesz az ilyen gyermekek helyzetének és jogainak javítására.

2.2.1

A gyermekekkel szembeni erőszakra mindenekelőtt a közvetlen társadalmi környezetben, különösen a családban kerül sor. A gyermekek leginkább itt válnak az erőszak áldozataivá és tanúivá: a felnőttek erőszakának áldozataivá és a felnőttek közötti erőszak tanúivá.

2.2.2

Miközben a gyermekekkel szemben a családon belül vagy a család közvetlen társadalmi környezetében elkövetett erőszakot – a testi, szexuális és lelki bántalmazást, valamint az elhanyagolást – már hosszú évek óta mind európai, mind tagállami szinten a gyermekek jogai egyik legsúlyosabb megsértésének tekintik, és levonták a megfelelő következtetéseket az ilyen természetű erőszak megakadályozásával és büntetőjogi üldözésével kapcsolatban, a gyermekeket még mindig csak részben ismerik el a családon belüli erőszak közvetett áldozataiként (4).

2.2.3

A családon belül erőszak alatt a partner által elkövetett erőszakot kell érteni: a házasságon vagy élettársi együttélésen belül elkövetett lelki vagy fizikai (ezen belül szexuális) erőszakot (5). A családon belüli erőszak esetében az elkövetők többnyire férfiak, az áldozatok pedig nők. Az érintettek nagy része anya. Amikor partnerük erőszakot követ el az anyákkal szemben, akkor az esetek többségében a gyermekek vagy közvetlenül tanúi ennek, vagy pedig „hallótávolságban” vannak (6).

2.2.4

Az anyával szembeni erőszak egyben a gyermekkel szembeni erőszak egy formája is. Azok a gyermekek, akik a családon belüli erőszak tanúi, akiknek át kell élniük és végig kell nézniük, hogy az apa, a mostohaapa vagy az anya partnere üti és bántalmazza az anyát, lelki erőszak áldozatai is. Még ha a családon belüli erőszak nem is közvetlenül a gyermek ellen irányul, az anyával szembeni erőszak mindig károsítja a gyermeket is (7).

2.2.5

Ezenkívül több tudományos vizsgálat kimutatta, hogy a nőkkel szembeni családon belüli erőszak és a gyermekek bántalmazása gyakran ugyanazokban a családokban fordul elő. (8) Azoknál a férfiaknál, akik bántalmazzák partnerüket, nem ritka, hogy a gyermekekkel szemben is erőszakot alkalmaznak. Előfordul, hogy azok a nők, akik erőszak áldozatai, maguk is bántalmazzák gyermekeiket, mivel olyan környezetben élnek, ahol az erőszak teljesen mindennapossá vált.

2.2.6

A helyzetet még súlyosbítja, hogy a bántalmazott nőkre gyakran akkora teher nehezedik, hogy nem tudják megfelelően gondozni és ellátni gyermeküket. Az, hogy folyamatosan ki van téve a partner bántalmazásának, sok nőt megfoszt attól a lehetőségtől, hogy tegyen valamit a gyermek védelme érdekében.

2.2.7

A családon belüli erőszak tehát nemcsak a nők életét fenyegeti és sérti, hanem a gyermek jólétét is negatívan befolyásolja és veszélyezteti.

2.3.1

A testi és pszichikai erőszak légkörében történő felnőtté válás súlyos következményekkel járhat a gyermek számára. A gyermekek – még a kisgyermekek is – az apa, a mostohaapa vagy az anya partnere által tanúsított erőszakkal és az anya tehetetlenségével szemben gyámoltalannak és kiszolgáltatottnak érzik magukat, részben azonban felelősnek is tartják magukat a történtekért. Gyakran úgy vélik, hogy ők is vétkesek az erőszak kialakulásában. Vagy megpróbálnak beavatkozni és megvédeni az anyát, és emiatt őket is bántalmazzák.

2.3.2

Számos tanulmány foglalkozik ezzel a problematikával, elsősorban az angolszász térségben. (9) Még ha a következmények eltérőek is az egyes gyermekek számára, és az erőszak következtében nem minden gyermeknél alakulnak ki magatartási zavarok, továbbá hiányoznak az empirikusan alátámasztott kritériumok annak eldöntéséhez, hogy az egyes egyedi esetekben van-e, és ha igen, mekkora a kockázat, mégis jelentős összefüggések mutathatók ki.

2.3.3

A kockázatot jelentő tényezők közé tartozik mindenekelőtt: a fenyegető légkörben zajló élet, az újbóli túlkapások kiszámíthatatlansága, az anya iránti egzisztenciális aggódás, a tehetetlenség érzése az adott helyzetekben, az elszigeteltség érzése a kívülállókkal szembeni gyakori hallgatási kényszer miatt, a szülőkkel szembeni lojalitás konfliktusa, a szülő-gyermek kapcsolat megromlása.

2.3.4

Ennek következtében súlyos problémák és magatartási zavarok alakulhatnak ki a gyermekekben: pszichoszomatikus tünetek és pszichikai zavarok, mint például alacsony önértékelés, nyugtalanság, alvászavarok, nehézségek az iskolában, szorongás és agresszió, továbbá akár öngyilkossági gondolatok is.

2.3.5

Ha az elkövető nem csak partnerét, hanem a gyermeket is bántalmazza, a fejlődési zavarok és a pszichikai rendellenességek tünetei még súlyosabbak lehetnek.

2.3.6

Ha a gyermek a családon belüli erőszak légkörében nő fel, az hatással lehet a magával az erőszakkal és az erőszakos magatartással kapcsolatos saját attitűdjére is. A gyermekek a szülői magatartás megfigyelésével és a saját maguk által megtapasztalt erőszakkal magukévá tehetik a problematikus magatartási mintákat. Az úgynevezett „erőszakspirál” ahhoz vezethet, hogy a fiúk az elkövető szerepét, a lányok pedig az áldozat szerepét sajátítják el, és felnőttként maguk is a családon belüli erőszak elkövetői vagy áldozatai lesznek.

2.3.7

Különösen súlyosak a következmények azon gyermekek számára, akiknek azt kell átélniük, hogy a partner megöli az anyát.

2.4.1

Ha a gyermekek a családon belüli erőszak légkörében nőnek fel, közvetve vagy közvetlenül mindenképpen érinti őket ez az erőszak. Számos terhelő tényezőnek vannak kitéve, amelyek jelentős mértékben és tartósan kihathatnak fejlődésükre és magatartásukra.

2.4.2

E hatások jelentőségét sokáig alábecsülték. A problémakörről az utóbbi években megindult vita ellenére a gyermeket még mindig csak részben ismerik el a családon belüli erőszak áldozataként.

2.4.3

Ez a helyzet többé nem fogadható el, hiszen a gyermekeknek is joguk van az erőszakmentes élethez, különösen az erőszakmentes neveléshez, valamint a segítségnyújtáshoz és a védelemhez (10).

2.4.4

Az EGSZB javaslatai elsősorban a következő területekre irányulnak:

2.4.5

A gyermekek helyzetének felmérése az EU-tagállamokban a családon belüli erőszak szempontjából

2.4.5.1

Tagállamonként nagyon eltérő, hogy felismerik-e problémaként, és ha igen, milyen mértékben a gyermekek helyzetét a családon belüli erőszak összefüggésében az EU-tagállamokban, és tesznek-e ennek eredményeképpen intervenciós és megelőző intézkedéseket. (11) Ez megfelel az EGBSZ által a „Családon belüli erőszak a nőkkel szemben” tárgyban kidolgozott véleményben ismertetett helyzetnek EU-szinten. (12)

2.4.5.2

Az Európai Közösségben folytatott szakmai és politikai vita szempontjából fontos lenne pontos és aktuális ismeretekkel rendelkezni a családon belüli erőszak jelenségének társadalmi kezeléséről, a gyermekek védelmével és támogatásával kapcsolatos törvényi alapokról és megközelítésekről, valamint az intervencióról és megelőzésről.

2.4.6.1

A „gyermekek a családon belüli erőszak kontextusában” kutatási területét a legtöbb EU-tagállamban „terra incognita”-nak kell tekintenünk (13). Csak elszigetelten találunk olyan tanulmányokat, amelyek a családon belüli erőszak légkörében felnövő gyermekek helyzetével foglalkoznak. Alig kutatják a segítség és támogatás igénybevételének lehetőségeit és akadályait is.

2.4.6.2

Valamennyi EU-tagállamban adatgyűjtést és kutatási projekteket kellene indítani a családon belüli erőszak által érintett gyermekekről. A módszerek és az eredmények összehasonlíthatósága érdekében ésszerű és szükséges megközelítés lenne egy koordinált eljárás kialakítása. (14)

2.4.7.1

Míg a családon belüli erőszak áldozataivá váló nőknek nyújtott védelmi és támogatási lehetőségek jelentősen javultak az utóbbi években, e nők gyermekei alig részesülnek támogatásban.

2.4.7.2

E gyermekek eredményes segítése érdekében fontos, hogy különbséget tegyünk a tanúként megtapasztalt közvetett erőszak és a szülői gyermekbántalmazás vagy megrontás következtében közvetlenül megtapasztalt erőszak között. Még ha gyakran vannak is átfedések, a családon belüli erőszaknak közvetett módon kitett gyermekeket „különálló” áldozatoknak kell tekintenünk, akik számára különleges támogatási programokat kell kialakítani.

2.4.7.3

A családon belüli erőszak esetében sem a bántalmazó férfi, sem pedig a bántalmazott nő nincs abban a helyzetben, hogy megfelelően szem előtt tartsa a gyermek helyzetét. Ezért a gyermekeknek szükségük van az állami és civil intézmények által biztosított független tanácsadói kínálatra, illetve támogatásra. Követendő példaként szolgál erre a svédországi szabályozás: 18 éves korukig a svéd gyermekeknek és fiataloknak saját ombudsmanjuk van („Barnombudsmannen”), aki többek között rendszeresen kapcsolatot tart a fiatalokkal, hogy megismerje véleményüket és álláspontjukat (15).

2.4.7.4

A szomszédok, a szülők ismerősei vagy a rokonok gyakran tanúi a gyermekekkel szembeni erőszaknak. Aktív magatartásuk számos tragédiát megelőzhetne. A gyakorlatban azonban ezek a személyek rendkívül ritkán igyekeznek segíteni a bántalmazott gyermekeknek. E közönyösség legyőzéséhez kitartásra és megfelelő információs kampányokra van szükség, amelyek az erőszak lehetséges tanúiban pozitív érzelmeket is kiválthatnak.

2.4.8.1

A nők és gyermekeik családon belüli erőszakkal szembeni védelme rokon területnek látszik. Valójában azonban nem elhanyagolható érdekellentétek is vannak a nők, illetve a gyermekek támogatása és védelme között.

2.4.8.2

Az egyik oldalon a nőotthonok és a nők számára létrehozott tanácsadó intézmények, a másik oldalon pedig a gyermekvédelmi intézmények és gyámügyi hivatalok gyakran bizalmatlan távolságtartással szemlélik egymást.

2.4.8.3

Az empirikus eredmények azonban egyértelműen az együttműködés szükségességére mutatnak rá: Ha figyelmen kívül hagyják az anyák fenyegetettségét és bántalmazását, a láthatási és szülői felügyeleti jog szabályozásával kapcsolatban meghozott intézkedések miatt a nők a válás után is kénytelenek lehetnek újra és újra kapcsolatba lépni az erőszakos partnerrel, ami a nők és a gyermekek veszélyeztetéséhez és sérüléséhez vezethet. (16)

2.4.8.4

A jövőbeli stratégiák és szabályozások célja a jó együttműködés kialakítása kell, hogy legyen egyrészről a nőotthonok és a nők számára létrehozott tanácsadó intézmények, másrészről pedig a gyámügyi hivatalok, a családi bíróságok, a gyermekvédelmi központok és a családügyi tanácsadó szolgálatok között.

2.4.9.1

A gyermeki jogállás szabályozására az EU-tagállamokban gyakran a közös, kooperatív szülői felügyelet és az apa és az anya gyermek iránti közös felelősségének mintája az irányadó, még a válás után is, valamint a gyermek ennek megfelelő önálló joga a mindkét szülő általi láthatásra.

2.4.9.2

A családon belüli erőszak esetében azonban – amikor az erőszakot elkövető szülő gyakran huzamosabb ideig folyamatosan megsérti partnere és a gyermek jogait, nem tartja tiszteletben a megfelelő korlátokat, és ezzel testi és lelki sérüléseket okoz nekik – hiányoznak azok az előfeltételek, amelyeket a gyermeki jogállás e minta szerinti szabályozása megkövetel. Nevezetesen hiányzik a felelősségteljes és egymást tiszteletben tartó partnerség és az a képesség, hogy a párok közötti konfliktust kirekesszék a szülői viszonyból.

2.4.9.3

A gyermeki jogállást szabályozó eljárásokban ezért az eddigieknél fokozottabban figyelembe kell venni a családon belüli erőszakra jellemző veszélyeztetettséget, különösen annak a nagy valószínűségét, hogy az erőszakos cselekmények veszélye a válással nem múlik el. A nők és a gyermekek védelme és biztonsága a döntések alapvető szempontja kell, hogy legyen.

2.4.9.4

Amikor a nőknek járó védelmet és támogatást, valamint a gyermekeknek járó védelmet és jólétet, illetve a férfiak jogait mérlegelik, az erőszakkal szembeni védelemnek mindig elsőbbséget kell élveznie a kapcsolattartási joggal szemben.

2.4.10.1

A családon belüli erőszak eseteinek egy része bevándorló nőket és gyermekeket sújt. Annak következményeképpen, hogy elváltak családtagjaiktól, kiszakadtak megszokott, az erőszakot visszautasítani képes társadalmi környezetükből, tartózkodásuk jogi háttere rendezetlen, nyelvtudásuk csekély és szociális szempontból nehéz körülmények között élnek, könnyebben kerülnek veszélyeztetett helyzetbe.

2.4.10.2

Habár családon belüli erőszak kivétel nélkül minden országban, minden kultúrában és minden társadalmi rétegben előfordul, a nők és a gyermekek mégis mindenekelőtt az olyan társadalmakban és kultúrákban veszélyeztetettek, amelyekben a legkevésbé adott a nők és férfiak közötti egyenlőség, a legmerevebbek a nemekhez kapcsolódó szerepek, és léteznek olyan kulturális normák, amelyek alátámasztják a férfiak jogait a nőkkel szemben.

2.4.10.3

A tartózkodás jogállásától függően konkrétan a jogi helyzet korlátozza a cselekvési lehetőségeket. Ez különösen igaz a rendezetlen jogi helyzetű bevándorló nőkre és gyermekeikre.

2.4.10.4

Ezért minden beavatkozás, segítségnyújtási és támogatási program esetében kiemelt figyelmet kell fordítani a bevándorló nők és gyermekeik helyzetére. Emellett a társadalmi szereplők és a szervezett civil társadalom szervezeteivel közösen specifikus kampányokat kell folytatni tájékoztatásképpen és az említett csoportok biztonságának javítására.

2.4.11.1

A gyermekek érdekeinek felismerése minden illetékes szakmától és valamennyi érintett cselekvési területtől – például a gyermek- és ifjúságsegítő szolgálattól, a tanácsadó és gyermekvédelmi intézményektől, az intervenciós hivataloktól, az iskoláktól, óvodáktól és szabadidős intézményektől, az egészségügytől, a rendőrségtől és az igazságszolgáltatástól – magas szintű szakmai felkészültséget követel meg.

2.4.12.1

Minden olyan elképzelés és intézkedés, amely alkalmas arra, hogy megakadályozza a nőkkel szemben a családon belül elkövetett erőszakot, a gyermekek helyzetére is kihat a családon belüli erőszak összefüggésében. (17)

2.4.12.2

Ezen túlmenően különleges prevenciós programokat kell alkalmazni „A gyermekek mint a családon belüli erőszak közvetett áldozatai” témájában. Ide sorolhatók az egyes cselekvési területeken dolgozó munkatársaknak szóló tájékoztató anyagok is.