52006DC0874

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 9.1.2007

COM(2006) 874 végleges

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE

A Bizottság 5. jelentése a hagyományos saját forrásokra vonatkozó ellenőrzési rendszer működéséről (2003–2005) (a 2000. május 22-i 1150/2000/EK, Euratom tanácsi rendelet 18. cikkének (5) bekezdése)

1. BEVEZETÉS |

A hagyományos saját forrásokra vonatkozó ellenőrzési rendszer működéséről háromévenként jelentés készül az Európai Parlament és a Tanács számára[1]. A hagyományos saját forrásokra vonatkozó ellenőrzési rendszer jogszabályi alapja a 2000. szeptember 29-i 2000/597/EK, EURATOM tanácsi határozat[2], a 2000. május 22-i 1150/2000 tanácsi rendelet[3] és az 1999. május 10-i 1026/1999 tanácsi rendelet[4]. E jelentés az 5. ilyen típusú jelentés[5]. A jelentés a 2003 és 2005 közötti időszak tekintetében mutatja be és elemzi a hagyományos saját forrásokra vonatkozó ellenőrzési rendszer működését. Beszámol a Bizottság ebben az időszakban végzett ellenőrzési tevékenységéről, értékeli a végrehajtott intézkedéseket, és levonja a következtetéseket[6]. A jelentés számot ad többek között az ellenőrzések pénzügyi, jogvitával járó és szabályozási következményeiről is. Végül e jelentés beszámol a Bizottság által az adott időszakban hozott egyéb, többek között a beszedésnek és a csatlakozó országok felkészítésének a javítását célzó intézkedések eredményeiről is. E jelentés melléklete tartalmazza az ellenőrzési célokat, valamint hogy hogyan működik az ellenőrzési rendszer közösségi szinten. | Hagyományos saját források: a harmadik országokból származó áruk behozatala során fizetendő vámok és mezőgazdasági vámok, valamint cukorilletékek. |

2. A Bizottság ellenőrzési tevékenysége 2003 és 2005 között A Bizottság helyszíni ellenőrzése pontos módszertanra épül, amelynek célja, hogy ellenőrizze az eljárások közösségi rendelkezéseknek való megfelelését. Az ellenőrzéseket olyan éves ellenőrzési program keretében tervezik meg, amelyek egy vagy több tagállamban végrehajtandó számos ellenőrzési témakört tartalmaznak. Az ellenőrzések végrehajtása és lefolyása a valamennyi ellenőrzésre vonatkozó közös eljárások alapján történik, amelynek során sor kerül a tagállamoknak előzetesen megküldött kérdőívek használatára, az ellenőrzés összhangjának biztosítása érdekében ellenőrzési listák helyszínen történő igénybevételére és az ellenőrzést követően jelentés készítésére. |

2.1. Az ellenőrzési tevékenység fő eredményei |

A 2003 és 2005 közötti időszakban az 1150/2000 rendelet 18. cikkének (2) és (3) bekezdése címén a Bizottság 73 ellenőrzést végzett (a 2000 és 2002 közötti 65-tel szemben), amely 70 közös ellenőrzésre és 3 önálló ellenőrzésre oszlott. Ezek közül kilenc ellenőrzés a Joint Audit Arrangement[7] megközelítés szerint zajlott. A Bizottság 297 rendellenességet állapított meg (a 2000 és 2002 közötti 304-gyel szemben), amely közül 130 (a rendellenességek 43,80 %-a) pénzügyi hatással, 101 (34 %) szabályozási hatással, és 66 (22, 20 %) egyéb hatással járt. A Bizottság a megállapított rendellenességek pénzügyi következményeit tekintve meghozta a szükséges intézkedéseket. | 73 ellenőrzés során 297 rendellenességet tártak fel, amelynek pénzügyi hatása 127 millió € (késedelmi kamatok nélkül). Joint Audit Arrangements: Különös közös ellenőrzési módszer, amelynek során egy tagállam belső ellenőrzési szolgálatai a Bizottság által jóváhagyott módszer szerint végeznek ellenőrzést. |

2.1.1. A vámeljárások kezeléséhez kötődő témákban folytatott ellenőrzések. | A következő vámeljárások képezték helyszíni ellenőrzés tárgyát: - elektronikus vámáru-nyilatkozatok, -aktív feldolgozás, - közösségi légi árutovábbítás, - halászati termékek behozatala, - vámraktár és - néhány igen sajátos téma. Aktív feldolgozás: olyan vámeljárás, amely lehetővé teszi, hogy a behozatal a harmadik országból származó, feldolgozás után újrakivitelre szánt áru után fizetendő behozatali vám felfüggesztésével történjen. Egyszerűsített közösségi légi árutovábbítás: olyan árutovábbítás, amelynek során a légitársaságok árutovábbítási nyilatkozat helyett árujegyzéket használnak. Vámraktár: olyan vámeljárás, amely harmadik országból származó, behozatalivám-felfüggesztés alatt álló áruk raktározását teszi lehetővé. |

2003-ban és 2004-ben a Bizottság az „elektronikus úton benyújtott vámáru-nyilatkozatok” kezelése témakörben ellenőrzési intézkedést kezdeményezett. Ezt az ellenőrzést Hollandiát és Luxemburgot kivéve minden olyan tagállamban lefolytatták, amely 2003-ban az Unió tagja volt. Annak ellenére, hogy több rendellenességet is feltártak, a tagállamokban bevezetett rendszerek összességében kielégítőek. A Bizottság egy, a vámkezelés és a saját források beszedése vonatkozásában megfelelőbb rendszer kialakítása érdekében informatikai eszköz kifejlesztésére tett javaslatot. Az aktív feldolgozás rendszerére vonatkozó ellenőrzésekre 2003-ban (NL), 2004-ben (FR, IE, IT, AT) és 2005-ben (DE, UK) került sor, amelyek során e vámeljárás kezelése és ellenőrzése tekintetében fény derült néhány gyenge pontra, amelyek közül egyes esetek pénzügyi következményekkel is jártak. Az érdekelt tagállamok tájékoztatták a Bizottságot, hogy a számukra előírt intézkedéseket megtették. 2004-ben a közösségi légi árutovábbítás terén az egyszerűsített eljárások vonatkozásában Németországban, Luxemburgban és az Egyesült Királyságban végzett ellenőrzések ezeknek az eljárásoknak a kezelése és ellenőrzése tekintetében jelentős hiányosságokat fedtek fel. Azóta a három érintett államban a helyzet javítására szigorú intézkedéseket vezettek be. Ezzel ellentétben a halászati termékek bevezetése és behozatala tekintetében a Közösségben 2004-ben[8] és a vámraktárak tekintetében 2005-ben [9] végzett ellenőrzések nem fedtek fel súlyos rendellenességeket. Csak egyrészt a halászati termékekre vonatkozó egyes különleges vámeljárások lefolytatása (aktív feldolgozás, meghatározott célra történő felhasználás keretében való szabad forgalomba bocsátás), másrészt a vámraktárok ellenőrzése tekintetében állapítottak meg hiányosságokat. Végül említést kell tenni a Kanári-szigetek C cukor kivitele tekintetében 2004-ben Spanyolországban végzett (önálló) ellenőrzésről, a preferenciális rendszer tekintetében 2005-ben Ausztriában végzett ellenőrzésről, és a szabad forgalomba bocsátás tekintetében 2004-ben Hollandiában végzett ellenőrzésről. Az ellenőrzött országokban az eljárások kezelésére vonatkozóan a Bizottság nem tesz külön észrevételt. |

2.1.2. A számviteli területeken folytatott ellenőrzések. |

A külön számla kezelése a bizottsági ellenőrzési tevékenység tekintetében valamennyi tagállamban visszatérő téma[10]. Ez a számla ugyanis a hatóságoknak a hagyományos saját forrásokra vonatkozó kötelezettségei teljesítése (jogosultságok megállapítása, biztosítékok kezelése, beszedés nyomon követése, törlések, a behajthatatlan követelések leírása) tekintetében gazdag információforrást képez. Az ebben a témában 2003 és 2005 között végzett ellenőrzések a legtöbb esetben egyedi hibák meglétét erősítették meg. Egyes tagállamokban azonban elhúzódó, rendszeres hibák fordultak elő, amelyek alapján a Szerződés megsértése miatti eljárások indultak (lásd az alábbi 2.2.2. pontot). 2004-ben és 2005-ben az Unióhoz 2004-ben csatlakozott tagállamok tekintetében különleges ellenőrzésre került sor. Az ellenőrzés a gyakorlatban az ezekben az államokban a hagyományos saját források beszedését érintő rendszerek értékelésére vonatkozott. Az elvégzett ellenőrzések eredményei lehetővé tették annak megállapítását, hogy az érintett tagállamok általánosságban jól felkészültek voltak, és a bevezetett beszedési rendszer megfelelő volt, jóllehet felfedtek néhány strukturális és egyedi hibát, többek között a vámok lekönyvelésének határideje, a vámtartozások A és B számlára történő rávezetésének határideje, vagy meghatározott összegeknek a Bizottság számára történő rendelkezésre bocsátási határideje tekintetében. Meg kell jegyezni azonban, hogy e hibák nagy része a csatlakozást követő első hónapok során történt, és hogy azóta az érintett államok többször módosítást hajtottak végre eljárásaikban, vámkezelésük informatikai rendszerében, illetve számviteli rendszereikben a hibák orvoslása érdekében. | A tagállamok a hagyományos saját források lekönyvelését kétféle módszerrel végzik: - az A-számla a beszedett vagy biztosítékkal fedezett összegek kimutatására (ezeket az összegeket fizetik be az Unió költségvetésébe) - a B-számla a be nem szedett összegek és azoknak a biztosítékkal fedezett összegeknek a kimutatására, amelyeket vitatnak. A hagyományos saját források beszedésének rendszere: a tagállamok által, a hagyományos saját források megállapításának, lekönyvelésének, beszedésének és befizetésének biztosítására bevezetett rendszerek összessége. A vámok lekönyvelése: A vámok összegének rögzítése a vámügyi szervek számviteli nyilvántartásában. |

Meg kell említeni továbbá a 2004-ben Hollandiában elvégzett önálló ellenőrzést. Az ellenőrzés célja az volt, hogy az említett tagállam által a behajthatatlan és leírt követelések rendelkezésre bocsátása alóli mentességi kérelem alátámasztására adott adatokat a helyszínen ellenőrizzék. Az ellenőrzés elvégzése lehetővé tette a Bizottság számára, hogy a három mentességi kérelemből kettőt részletes magyarázattal elutasítson. Végül, 2005-ben Dániában önálló ellenőrzésre került sor, amelynek során ellenőrizték a Dánia által 2001 decembere óta folyamatosan, a Bizottságnak fizetendő hagyományos saját források tekintetében végrehajtott korrekciók okát és megalapozottságát. | A behajthatatlan és leírt követelések rendelkezésre bocsátása alóli mentességi kérelem: olyan eljárás, amely lehetővé teszi, hogy a Bizottság meggyőződjön arról, hogy a követelés behajthatatlansága a tagállam hibájából történt-e vagy sem. Elutasítás esetén az összeget át kell utalni a Bizottságnak. |

2.2. A Bizottság által végzett ellenőrzések következményei 2.2.1 Szabályozási következmények Amennyiben a tagállamokban lefolytatott ellenőrzések során a nemzeti jogszabályi vagy közigazgatási rendelkezésekben helytelen alkalmazkodást vagy egyéb hiányosságokat állapítanak meg, a tagállamok felszólítást kapnak arra, hogy a közösségi követelményeknek való megfelelés érdekében tegyék meg a szükséges intézkedéseket, beleértve adott esetben a törvényi vagy rendeleti intézkedéseket is. Ezek a helyesbítések mind a vámügyi, mind pedig a pénzügyi területen azonnali és a Bizottság által végzett ellenőrzési tevékenység szempontjából nem elhanyagolható hatással bírnak. Ezen kívül a feltárt rendellenességek jelentős információforrást képviselnek a vámjogszabályok alkalmazása során a tagállamok által tapasztalt problémák és azoknak a saját forrásokra gyakorolt hatása tekintetében. |

2.2.2 Jogvitákkal járó következmények |

A szabályozás egyes pontjai a tagállamok és a Bizottság közötti nézeteltérés forrását jelenthetik. A kétséges eset kezelésére a Bizottságnak nincs más választása, minthogy a Szerződés 226. cikkében előírt, a Szerződés megsértése miatti eljárás alkalmazásához folyamodik. 2005.12.31-én 25, 10 tagállamot érintő ügy volt folyamatban meghatározott eljárási szakaszban (felszólítás, indoklással ellátott vélemény, Bírósághoz fordulás). A Szerződés megsértése miatti eljárás Bíróság általi vizsgálatából eredő következtetéseknek tisztázniuk kell a vitás kérdéseket, és véget kell vetniük az eltérő értelmezéseknek. | 2005.12.31-én 25 folyamatban lévő peres ügy. |

2005-ben az Európai Bíróság a Bizottság által kezdeményezett, Szerződés megsértése miatti eljárásokban több jelentős ítéletet hozott. Egyrészt két, Németországgal és Hollandiával szemben hozott, 2005. április 14-i ítéletben[11] megerősítette a Bizottság álláspontját, és megállapította, hogy a két ország késve könyvelte le és bocsátotta rendelkezésre a jogszabályi határidőkre le nem zárt árutovábbítási tevékenység nyomán járó vámok összegét. A kifizetendő és a Bizottság által követelt késedelmi kamatok összege az ítéletek nyomán Hollandia vonatkozásában körülbelül 2,4 millió eurót, Németország vonatkozásában 11,4 millió eurót tesz ki. Másrészt egy 2005. november 15-i ítéletében[12] a Bíróság megerősítette a Bizottság azon álláspontját, miszerint a tagállamok a közösségi költségvetéssel szemben felelősséggel tartoznak azokért a hibákért, amelyeket a jogosultságok megállapítása tekintetében elkövetnek. Ezentúl azokat az összegeket, amelyek az illetékes nemzeti hatóságok hibája miatt nem kerülhettek megállapításra (és következésképpen nem kerülhettek beszedésre) a tagállam köteles befizetni a Bizottságnak. | 2005-ben három európai bírósági ítélet, egyrészt a közösségi árutovábbítás, másrészt a tagállamok által elkövetett hibák pénzügyi következménye területén a Bizottság álláspontját erősítette meg. Az árutovábbítás le nem zárása: olyan árutovábbítások, amelyek esetében a vám- és adófelfüggesztés alá tartozó áruk nem érkeztek meg rendeltetési helyükre. Ebben az esetben a vámokat és adókat le kell könyvelni, és be kell szedni. 2006-ban a vámok lekönyvelésének határideje területén született ítélet a Bizottság álláspontját erősítette meg. Utólagos ellenőrzések: azok a tagállamok által végzett vámellenőrzések, amelyeket nem az áru vámkezelése pillanatában, hanem később végeznek el. TIR-igazolványok: Lehetővé teszik a vám- és adófelfüggesztés alá tartozó áruknak a TIR (Nemzetközi közúti áruvarozási)-egyezményben résztvevő különböző országok közötti mozgását. 2006.10.5-én a Bíróság több, biztosítékkal fedezett vagy beszedett, de az Unió költségvetésébe be nem fizetett összegre vonatkozó ügyben megerősítette a Bizottság álláspontját. |

2006-ban egy február 23-i ítéletben[13] a Bíróság ugyancsak megerősítette a Bizottság álláspontját azoknak a határidőknek a tekintetében, amelyeket a tagállamoknak az utólagos ellenőrzések esetében a vámok lekönyvelésénél figyelembe kell venniük. Így a vámok említett lekönyvelését legkésőbb 14 nappal azt követően — és nem később — el kell végezni, hogy a vámhatóságok a vám összegét ki tudják számolni (többek között az adós védekezési jogának biztosítását célzó eljárás lefolytatása nyomán), miközben a lekönyvelés semmi esetre sem akadályozhatja ennek a védekezési jognak az érvényesítését. Meg kell jegyezni továbbá, hogy 2006. október 5-én a Bíróság megerősítette a Bizottság álláspontját, és megállapította, hogy hiba volt, hogy néhány tagállam megtagadta bizonyos kategóriájú összegeknek, nevezetesen a részletfizetési terv keretében részlegesen beszedett hagyományos saját források összegének (Belgium[14]), és a közösségi árutovábbításként végzett, be nem fejezett árutovábbítások keretében a biztosítékkal fedezett és nem vitatott (Belgium[15]), illetve a TIR-igazolvánnyal fedezett vámok összegének (Németország[16] és Belgium[17]) a közösségi költségvetésbe való befizetését. A Bíróság ugyanazon a napon a bizonyítási teherhez kapcsolódó okból elutasította a Hollandia elleni keresetet, elismerve ugyanakkor, hogy a tagállamok kötelesek tájékoztatást adni a jogsértésről vagy szabálytalanságról, amint tudomást szereznek ezekről, és így adott esetben a határidő letelte előtt (TIR-egyezmény 11. cikkének (1) bekezdése); ugyanez megfelelően alkalmazandó a fizetési kérelemre is (TIR-egyezmény 11. cikkének (2) bekezdése). A Bíróság úgy ítéli meg, hogy ez utóbbit az 1150/2000 rendelet 2. cikkének értelmében „értesítésnek” kell tekinteni[18]. A Bíróság egyébként elismeri a tagállamoknak a megállapításokra vonatkozó igazoló okmányok olyan időtartamig történő megőrzésével kapcsolatos kötelezettségét, amely lehetővé teszi a helyesbítéseket és ez utóbbiak ellenőrzését[19]. |

2.2.3 Pénzügyi következmények |

A referencia-időszakban (2003–2005) a Bizottság önálló vagy közös ellenőrzéséről szóló jelentésben található megállapítások, a Számvevőszék ellenőrzései, illetve a Bizottság egyéb ellenőrzési tevékenysége következtében a Bizottság számára befizetett kiegészítő összegek (a késedelmi kamaton kívüli összegek) meghaladják a 127 millió eurót. Ezen kívül az 1150/2000 rendelet 11. cikke címén a Bizottság vagy a Számvevőszék által végzett ellenőrzések során a megállapított saját források késedelmes rendelkezésre bocsátása miatt késedelmi kamatok követelésére is sor került. A 2003 és 2005 közötti időszakra vonatkozóan a tagállamok által befizetett késedelmi kamatok teljes összege több mint 77 millió eurót tesz ki[20]. |

2.3. A hagyományos saját források beszedésének megerősítésére tett bizottsági intézkedések |

A tagállamokban végzett helyszíni ellenőrzések mellett a Bizottság egyéb eszközökkel is rendelkezik a hagyományos saját források beszedésének felügyeletére. Ezen eszközök megfelelő használata lehetővé teszi az említett beszedések hatékony megerősítését. 2005 előtt a beszedési tevékenységek felügyelete tárgyában tett közösségi intézkedések többek között különböző egyedi elemzéseken alapultak, amelyeket a tagállamok által az 1150/2000 rendelet 6. cikkének (5) bekezdése címén, nevezetesen a 10 000 eurót meghaladó összegű csalásokkal vagy szabálytalanságokkal kapcsolatosan szolgáltatott információk alapján végeztek. Ezen információk alapján a Bizottság a beszedésre vonatkozó felügyeleti tevékenységét egy jelentés keretében, meghatározott számú reprezentatív esetre vonatkozó beszedési műveletek végleges lezárásig történő nyomon követése alapján végezte („B minta”)[21]. A Bizottság e tárgyban összeállított legutóbbi jelentését 2005. január 7-én terjesztette a költségvetési hatóság elé[22]. A jelzettek alapján azonban ilyen típusú jelentés a jövőben nem készül. Valójában az 1150/2000 rendelet 2004-es módosítása óta a tagállamoknak minden, 50 000 eurót meghaladó, be nem szedett összegről jelentést kell tenniük a Bizottságnak, legkésőbb öt évvel az után, hogy (értékelést, ismételt vizsgálatot vagy felhívást követően) megerősítést nyert, hogy a tartozás visszavonhatatlan. Minden tagállam köteles tehát beszámolni ezekről az esetekről, amely így lehetővé teszi, hogy a Bizottságnak jobb rálátása legyen a tagállamok beszedési tevékenységének összességére. A 2003 és 2005 közötti időszakban a Bizottság erősíteni tudta a tagállamok beszedési tevékenységének felügyeletét az új OWNRES adatbázis bevezetésének, a behajthatatlan követelések leírására vonatkozó szabályok módosításának, a Bíróságnak a tagállamok által elkövetett hibák pénzügyi következményeire vonatkozó ítélkezési gyakorlatának, és a csatlakozó országokat célzó monitoring intézkedéseknek köszönhetően. |

2.3.1 A leírásra elfogadott behajthatatlan követelések vizsgálata. |

A tagállamok kötelesek megtenni a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a hagyományos saját forrásokat a Bizottság rendelkezésére bocsássák, azokat az eseteket kivéve, amikor azok beszedése vis maior vagy rajtuk kívül álló okok következtében lehetetlennek tűnik (véglegesen behajthatatlan összegek). A 2003 és 2005 közötti időszakra vonatkozóan 13 tagállam 176, közel 39 millió eurót érintő ügyről értesítette a Bizottságot. A kérelmek kezelése tekintetében a Bizottság ugyanezen időszakban 309, több mint 166 millió eurót érintő ügyet (folyamatban lévő régi ügyeket és újonnan felmerült ügyeket) vizsgált meg. Az elutasított ügyek száma (amelyek esetében a vonatkozó összeget az Unió költségvetése rendelkezésére kell bocsátani) 62, amely több mint 41 millió eurónak felel meg. A 2004. november 16-i 2028/2004 rendelet elfogadásának többek között az volt a célja, hogy a tagállamok számára lehetővé tegye a véglegesen behajthatatlan összegek fogalmának jobb megértését. | A bejelentett esetek Bizottság által történő vizsgálatának célja a tagállamok által a beszedés végrehajtása során kifejtett gondosság értékelése. E módszer arra ösztönzi őket, hogy pontosan végezzék feladatukat. A Bizottság általi elutasítás esetén a vonatkozó összeget be kell fizetni az Unió költségvetésébe. Eredetileg a vizsgálatok a 10000 eurót meghaladó összegű ügyekre korlátozódtak. Ez a küszöbérték a 2004. november 16-i 2028/2004 rendelet elfogadásával 50000 euróra emelkedett. |

2.3.2 A hagyományos saját forrásokban bekövetkezett veszteséggel járó, a megállapítással összefüggő hibák kezelése. |

Tekintettel arra, hogy a tagállamok feladata, hogy a hagyományos saját források beszedését a legmegfelelőbb feltételekkel biztosítsák, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a tagállamoknak az Uniós költségvetésbe történő befizetéssel viselniük kell azokat a hagyományos saját forrás-veszteségeket, amelyek saját hibájukból következtek be. Ezt a megközelítést a Bíróság a 2005. november 15-én, a fent említett Bizottság kontra Dánia ügyben hozott ítéletében megerősítette. A Bíróság kifejezetten megállapítja, hogy a tagállamoknak a hagyományos saját forrásokra vonatkozó közösségi jogosultság megállapításával (majd azoknak az uniós költségvetés számára történő rendelkezésre bocsátásával) kapcsolatos kötelezettsége abban a pillanatban megszületik, amint a vámjogszabályokban meghatározott feltételek teljesülnek. Nem szükséges tehát, hogy a megállapítás ténylegesen bekövetkezzen. A tagállam a kérdéses saját forrás rendelkezésre bocsátására vonatkozó kötelezettsége alól kizárólag az 1150/2000 rendelet 17. cikke (2) bekezdésében meghatározott feltételek bekövetkezése esetén mentesül (tehát vis maior esetében vagy, ha a tagállam bizonyítani tudja, hogy a behajtás rajta kívül álló okokból lehetetlen). Ebből az ítélkezési gyakorlatból világosan következik tehát, hogy a tagállamoknak a saját hibájukból eredő következményeket maguknak kell viselniük. Ennek az ítélkezési gyakorlatnak köszönhetően a tagállamok a jövőben nem utasíthatják vissza — mint ahogy ez korábban gyakran előfordult — a jogosultságok azon összegeinek az Unió költségvetése számára történő rendelkezésre bocsátását, amelyeket saját hibájukból nem állapítottak meg. | A Bíróság megerősítette, hogy tagállamok kötelesek a jogosultságok megállapításával összefüggő hibáik pénzügyi következményeit viselni. |

2.3.3. Az új OWNRES adatbázis |

Az 1150/2000 rendeletnek megfelelően a tagállamok a 10000 eurót meghaladó jogosultságokra vonatkozóan csalás és szabálytalanság esetében kötelesek tájékoztatni a Bizottságot. Az információk az OWNRES útján kerülnek továbbításra. A csalás és szabálytalanság eseteinek továbbítása tekintetében tapasztalt rendellenességek nyomán a Bizottság új adatbázist (OWNRES) alakított ki, amely az Internetre alapul. A tagállamok így most olyan működőképesebb eszközzel rendelkeznek, amely lehetővé teszi számukra, hogy a csalásokra és szabálytalanságokra vonatkozó adatokat valós időben közölhessék a Bizottsággal, és azokat naprakésszé tegyék. Az új alkalmazás 2003 júliusa óta működik. Segítségével a tagállamok, mint az eszköz fő használói ebből következően az adatok helyes kezelése tekintetében teljes felelősséget viselnek. Az adatbázis lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy rendelkezzen a beszedések nyomon követéséhez és a helyszíni ellenőrzések előkészítéséhez szükséges információkkal. A közölt adatokat az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) is elemzi. Mivel a Bizottságnak az utóbbi években kételyei merültek fel a tagállamok által közölt adatok megbízhatóságát illetően, elhatározta, hogy a tagállamok (EU15) által a B-számlára vezetett, 10000 eurót meghaladó összegek és az OWNRES-ben szereplő megfelelő összegek tekintetében összehasonlító vizsgálatot végez. Az összehasonlítás eredménye nem volt kielégítő. Valójában a 2001.12.31.-es és a 2003.12.31.-es időpontokat kulcsidőpontoknak tekintve a megfelelési arány mindössze 32%-os, illetve 50%-os volt. Miután a Bizottság arra ösztönözte a tagállamokat, hogy javítsák az OWNRES útján szolgáltatott információk minőségét, 2005-ben új összehasonlítási vizsgálatot végzett (EU25). Ez alkalommal az eredmények jóval kielégítőbbek voltak, mivel a megfelelési arány átlagosan 90%-os volt és a tagállamok több mint felénél 100%-os volt a megfelelés. | OWNRES adatbázis: a tagállamok által feltöltött adatbázis, amely a 10000 eurót meghaladó összegeket érintő, a tagállamok által megállapított csalásokra és szabálytalanságokra vonatkozó esetek összességét tartalmazza. |

2.4. A csatlakozó országokat érintő monitoring intézkedések. |

A tíz új tagállam csatlakozásának előkészítése keretében a Bizottság 2003-ban a hagyományos saját forrásokra összpontosító monitoring látogatást tett mind a tíz államban. Ezek a monitoring látogatások, valamint az e tagállamok által végzett szimulációs gyakorlatok lehetővé tették a Bizottság számára, hogy megfelelő mértékben megbizonyosodjon a tagállamoknak a közösségi vívmányok alkalmazását érintő adminisztratív kapacitásáról a saját források területén. A 2004-ben és 2005-ben végzett helyszíni ellenőrzések eredményei alapján általában az volt a tapasztalat, hogy az érintett tagállamok felkészültsége megfelelő, és hogy a bevezetett beszedési rendszerek helyesen működnek. A különböző technikai segítségnyújtások, valamint a Bizottság szervezeti egységeinek monitoring látogatásai kétségtelenül hozzájárultak ezekhez a kielégítő eredményekhez. Romániát és Bulgáriát illetően 2004-ben és 2005-ben — az Unióhoz 2004-ben csatlakozott államok esetében alkalmazottakhoz hasonlóan — technikai segítségnyújtási és monitoring program lefolytatására került sor annak érdekében, hogy a csatlakozást a lehető legjobb feltételekkel előkészítsék. Ez a program 2006-ban is tovább folytatódik. |

3. AZ ELLENőRZÉSI RENDSZER ÉRTÉKELÉSE |

A hagyományos saját forrásokra vonatkozó ellenőrzési rendszer működésében a 2003 és 2005 közötti időszak folyamán megállapított rendellenességek — éppúgy, mint a korábbi gyakorlatok is — igazolják, hogy a Bizottságnak érdekében áll az ellenőrzések elvégzése. A nem megfelelő nemzeti eljárások tekintetében a tagállamok által elvégzett helyesbítések, az ügyek számviteli szabályozása (az elévülési határidőn belül), a megfigyelt rendellenességek egyedi kijavítása, a közösségi szövegek magyarázata, a hosszan tartó helytelen működés esetén a közösségi jogszabályok összehangolt javítása, stb. olyan hagyományos eszközöket jelentenek, amelyekkel a Bizottság az ellenőrzési intézkedéseket követően él. A pénzügyi következmények a helyszínen végzett ellenőrzések látható következményei, amelyek azonban önmagukban nem igazolják az ellenőrzésekhez fűződő érdekeket. Valójában az ellenőrzésre jogosult tisztviselő által, a tagállamoktól összegyűjtött információk alapján végzett célzott vizsgálat és az azt követő elemzés teszi lehetővé a szabályozás javítására vonatkozó folyamat befolyásolását oly módon, hogy az Unió pénzügyi érdekeit ténylegesen figyelembe vegyék. |

4. KÖVETKEZTETÉS |

A 2003 és 2005 között rögzített eredmények megerősítik, hogy a hagyományos saját források vonatkozásában szükség van a Bizottság által végzett ellenőrzésekre. Az ellenőrzési tevékenység ténylegesen biztosítja a tagállamok közötti egyenlő bánásmódot mind a vámjogszabályok és a számviteli szabályok alkalmazása, mind pedig az Unió pénzügyi érdekeinek védelme vonatkozásában. A jövőre nézve a Bizottság célja, hogy: fenntartsa a helyszíni ellenőrzések vonatkozásában játszott hagyományos szerepét, vizsgálati módszereinek egyidejű javításával (ellenőrzési eszközök stb.); a tagállamokban tovább erősítse a beszedési tevékenységek felügyeletét, többek között a Bizottság számára továbbított, a leírásra elfogadott behajthatatlan követelésekre vonatkozó ügyek könnyített kezelését lehetővé tévő informatikai eszköz bevezetésével. folytassa a csatlakozó országokat érintő monitoring tevékenységet, amelynek célja, hogy megfelelő mértékben megbizonyosodhasson arról, hogy ezen országokban a hagyományos saját források beszedésére vonatkozó rendszerek legkésőbb csatlakozásuk időpontjában megfelelnek a közösségi elvárásoknak. | Helyénvaló folytatni a hagyományos ellenőrzési tevékenységet és a tagállamokban a beszedési tevékenységek felügyeletének megerősítését. |

[1] 1150/2000 rendelet 18. cikkének (5) bekezdése.

[2] HL L 253., 2000.10.7., 42–46. o.

[3] HL L 130., 2000.5.31., 1–9. o., a 2004. november 16-i 2028/2004/EK, Euratom tanácsi rendelettel módosítva (HL L 352., 2004.11.27., 1.o.

[4] HL L 126., 1999.5.20., 1. o.

[5] COM(93) 691, 1994.1.4. (az 1989 és 1992 közötti időszakra vonatkozó első jelentés), COM (97) 673, 1997.12.1. (az 1993 és 1996 közötti időszakra vonatkozó második jelentés), COM (01) 32, 2001.2.5. (az 1997 és 1999 közötti időszakra vonatkozó harmadik jelentés), COM(03)345, 2003.6.11. (a 2000 és 2002 közötti időszakra vonatkozó negyedik jelentés).

[6] A jelentés a közösségi intézmények (Bizottság és Számvevőszék) által végzett ellenőrzésekre vonatkozik. Nem vonatkozik azokra a tagállamok által végzett ellenőrzésekre, amelyek eredményét a Szerződés 280. cikke értelmében összeállított éves jelentés tartalmazza.

[7] A Dániában, Hollandiában és Ausztriában végzett ellenőrzésekre vonatkozóan.

[8] BE, DE, GR, ES, FR, IT, PT, UK, FI, SE.

[9] BE, DK, DE, GR, ES, FR, IE, IT, PT, NL, UK, FI, SE.

[10] A fő témakör kiegészítéseként minden ellenőrzési feladat tartalmazza ezt a témakört.

[11] A C-460/01. sz. Bizottság kontra Hollandia ügy és a C-104/02 sz. Bizottság kontra Németország ügy.

[12] C-392/02. sz. Bizottság kontra Dánia ügy.

[13] C-546/03. sz. Bizottság kontra Spanyolország ügy.

[14] C-378/03. sz. Bizottság kontra Belgium ügy.

[15] C-275/04. sz. Bizottság kontra Belgium ügy.

[16] C-105/02. sz. Bizottság kontra Németország ügy.

[17] C-377/03. sz. Bizottság kontra Belgium ügy.

[18] C-312/04. sz. Bizottság kontra Hollandia ügy.

[19] C-275/04. sz. Bizottság kontra Belgium ügy.

[20] Ezek az adatok többek között 2005 tekintetében részlegesek, mivel a követeléseknek a Bizottság ellenőrzése nyomán végzett behajtása a beszedési utalványok kiállításához szükséges elszámolási információk összegyűjtésére vonatkozó nemzeti eljárások függvénye.

[21] Néhány különleges beszedési ügy (az úgynevezett „mintán kívüli esetek”) a B reprezentatív mintán kívül különös nyomon követés tárgyát is képezi.

[22] COM(2004) 850, 2005.1.7.