52006DC0762

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 5.12.2006

COM(2006) 762 végleges

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE

KONVERGENCIAJELENTÉS, 2006. DECEMBER

(készült a Szerződés 122. cikkének (2) bekezdésével összhangban){SEC(2006) 1570}

1. A JELENTÉS CÉLJA

A Szerződés 122. cikkének (2) bekezdésével összhangban, a Bizottságnak és az EKB-nak jelentést kell tennie a Tanácsnak – legalább kétévente egyszer, vagy az eltéréssel rendelkező tagállam kérésére – a tagállamok által a gazdasági és monetáris unió elérésével kapcsolatos kötelezettségeik teljesítésében elért eredményekről.

A Bizottság és az EKB legutóbbi szokásos konvergenciajelentése, amelyeket 2004 októberében fogadtak el, az EU-hoz 2004 májusában csatlakozott tíz tagállammal és Svédországgal foglalkozott.[1] Az illetékes nemzeti hatóságok kérésére Litvániát és Szlovéniát a 2006 májusában kiadott konvergenciajelentésekben értékelték.[2] Ez a jelentés a többi kilenc, eltéréssel rendelkező tagállammal foglalkozik: a Cseh Köztársasággal, Észtországgal, Ciprussal, Lettországgal, Magyarországgal, Máltával, Lengyelországgal, Szlovákiával és Svédországgal.[3] A konvergencia állapotának részletesebb értékelését ezen országok esetében e jelentés technikai melléklete adja meg [SEC(2006) 1570].

A Bizottság és az EKB által készített jelentések tartalmára a Szerződés 121. cikkének (1) bekezdése irányadó. E cikk megköveteli, hogy a jelentéseknek tartalmazniuk kell a nemzeti jogszabályok és a Szerződés 108. és 109. cikke, valamint a KBER és az EKB alapokmánya közötti összeegyeztethetőség vizsgálatát. A jelentéseknek továbbá meg kell vizsgálniuk, hogy a konvergenciakritériumok alapján (árstabilitás, állami költségvetési helyzet, árfolyam-stabilitás, hosszú távú kamatlábak) elérték-e az érintett tagállamban a fenntartható konvergencia magas fokát, és figyelembe kell venniük számos más tényezőt, amelyeket a 121. cikk (1) bekezdésének utolsó albekezdése említ. A négy konvergenciakritériumot bővebben egy, a Szerződéshez csatolt jegyzőkönyv ismerteti (a konvergenciakritériumokról szóló 21. jegyzőkönyv).

A nemzeti jogszabályok , ezen belül a nemzeti központi bankok alapokmánya, és a Szerződés 108. és 109. cikke, valamint a KBER és az EKB alapokmánya közötti összeegyeztethetőség vizsgálata megköveteli a megfelelőség értékelését a monetáris finanszírozás tilalma (EKSz 101. cikk); a kiváltságos hozzáférés tilalma (EKSz 102. cikk); a KBER célkitűzéseivel való konzisztencia (EKSz 105. cikk (1) bekezdése); a központi bank függetlensége (EKSz 108. cikk) és a nemzeti központi bankoknak a KBER-be történő integrálódása (az EK-Szerződés és a KBER-alapokmány több cikke) tárgyában.

Az árstabilitási kritérium meghatározása a Szerződés 121. cikke (1) bekezdésének első francia bekezdésében szerepel. „az árstabilitás magas fokának elérése […]olyan inflációs ráta esetén áll fenn, amely közel esik az árstabilitás tekintetében legjobb eredményt felmutató legfeljebb három tagállaméhoz”.

A konvergenciakritériumokról szóló jegyzőkönyv 1. cikke továbbá úgy rendelkezik, hogy „az árstabilitás kritériuma […] azt jelenti, hogy a tagállam fenntartható árstabilitással és a vizsgálatot megelőző egy éves időszakon keresztül az árstabilitást illetően legjobb eredményt felmutató legfeljebb három tagállam átlagos inflációs rátáját legfeljebb 1,5 százalékponttal meghaladó inflációs rátával rendelkezik. Az inflációt az összehasonlítható alapon álló fogyasztói árindexek révén mérik, a nemzeti meghatározásokban lévő különbségek figyelembevételével”. Az előírt fenntarthatóság miatt a kielégítő inflációs teljesítményt alapvetően nem az ideiglenes tényezők, hanem az inputköltségek és más, az árak alakulását strukturális szempontból befolyásoló tényezők alakítása révén kell elérni. Ezért a konvergencia vizsgálata magában foglalja az infláció mögöttes tényezőinek és a középtávú kilátásoknak az értékelését is. Értékelik azt is, hogy az ország az elkövetkező hónapokban valószínűleg megfelel-e a referenciaértéknek.

Az inflációs referenciaérték a számítások szerint 2006 októberében 2,8 százalék[4], a három legjobban teljesítő tagállam pedig Lengyelország, Finnország és Svédország volt.

A Szerződés az árfolyam-kritérium ra a 121. cikk (1) bekezdésének harmadik francia bekezdésében úgy hivatkozik, mint „az Európai Monetáris Rendszer árfolyam-mechanizmusa által előírt normál ingadozási sávok betartása legalább két évig anélkül, hogy egy másik tagállam valutájával szemben leértékelésre kerülne sor”.

A konvergenciakritériumokról szóló jegyzőkönyv 3. cikke kimondja: „Az Európai Monetáris Rendszer árfolyam-mechanizmusában való részvétel kritériuma (…) azt jelenti, hogy a tagállam az Európai Monetáris Rendszer árfolyam-mechanizmusa által előírt normál ingadozási sávokat a vizsgálatot megelőző legalább két éven keresztül, komolyabb feszültségek nélkül betartja”. Így különösen, ugyanezen időszak alatt a tagállam saját kezdeményezésére semelyik másik tagállam valutájával szemben nem értékelte le valutájának bilaterális központi árfolyamát”.

Az e jelentésben az árfolyam-stabilitás értékelésére szolgáló kétéves időszak a 2004. novembere és 2006. októbere kööztti időszak.

A költségvetési egyenlegre vonatkozó konvergenciakritériumot a Szerződés 121. cikke (1) bekezdésének második francia bekezdése határozza meg, mint „az állam pénzügyi helyzetének fenntarthatósága; ezt olyan költségvetési egyenleg elérése mutatja, amely nem rendelkezik a 104. cikk (6) bekezdése értelmében vett túlzott hiánnyal”. A konvergenciakritériumokról szóló jegyzőkönyv 2. cikke továbbá megállapítja, hogy ez a kritérium azt jelenti, hogy „a vizsgálat időpontjában a tagállam nem áll a Tanács által a túlzott hiány fennállásáról a Szerződés 104. cikke (6) bekezdésének értelmében hozott határozat hatálya alatt”.

A Szerződés 121. cikke (1) bekezdése megköveteli, hogy „a tagállam által elért konvergencia és a tagállamnak az Európai Monetáris Rendszer árfolyam-mechanizmusában való részvételének fenntarthatósága, ami a hosszútávú kamatszintben tükröződik”. A konvergenciakritériumokról szóló jegyzőkönyv 4. cikke továbbá úgy rendelkezik, hogy „a kamatlábak konvergenciájával kapcsolatos kritérium […] azt jelenti, hogy a vizsgálatot megelőző egy éves időszakon keresztül a tagállam átlagos nominális hosszú távú kamatlába az árstabilitást illetően legjobb eredményt felmutató legfeljebb három tagállamét legfeljebb 2 százalékponttal haladja meg. A kamatlábakat a hosszú lejáratú államkötvények vagy azokkal összehasonlítható értékpapírok alapján mérik, a nemzeti meghatározásokban lévő különbségek figyelembevételével”.

A referenciakamatláb a számítások szerint 6,2 százalék volt 2006 októberében.

A Szerződés 121. cikke megköveteli más, a gazdasági integráció és a konvergencia szempontjából fontos tényezők megvizsgálását is. Az ilyen kiegészítő tényezők között van a pénzügyi és a termékpiaci integráció, a folyó fizetési mérleg alakulása, valamint a fajlagos munkaerőköltségek és más árindexek alakulása. Az utóbbiak az árstabilitás értékelésébe beletartoznak.

2. TAGÁLLAMONKÉNTI ÉRTÉKELÉS

2.1. Cseh Köztársaság

A 2004-es konvergenciajelentésben a Bizottság úgy értékelte, hogy a Cseh Köztársaság a konvergenciakritériumok közül kettőt teljesít (árstabilitás és hosszú távú kamatláb). A jogi konvergencia értékelése alapján a Cseh Köztársaságban a jogszabályok nem teljes mértékben összeegyeztethetők a Szerződés 109. cikkével és a KBER/EKB alapokmánnyal.

A cseh központi bankról szóló törvényt az utóbbi években, mégpedig 2005-ben és 2006-ban, többször módosították, a 2004-es konvergenciajelentésben megnevezett összeegyeztethetetlenségek azonban nem szűntek meg.

Ami a központi banknak az euro bevezetésekor a KBER-be való integrálását illeti, a Cseh Köztársaság jogszabályai, különösen a Cseh Nemzeti Bankról szóló törvény, nem teljes mértékben összeegyeztethető a Szerződés 109. cikkével és a KBER/EKB alapokmánnyal.

A harmonizált fogyasztóiár-index (HICP) szerinti éves infláció a Cseh Köztársaságban 2002 eleje óta 3,5 százalék alatt volt, az 1999-2005 közötti időszak átlaga 2,3 százalék. A mögöttes inflációs nyomás a jelek szerint az elmúlt években nem változott. A bérinflációt korlátozta a lanyha munkaerőpiac, bár a konjunkturális feltételek 2003–2005-ben fokozatosan javultak. A behozatali árak növekedését jelentősen korlátozta a korona nominális effektív felértékelődési tendenciája. Mindazonáltal a cseh infláció – a hatósági árak, az EU-csatlakozás, továbbá az élelmiszer- és importárak változékonysága miatt – kissé volatilis volt. 2007–2008-ban, a jobb konjunkturális feltételek, valamint a jövedéki adók és a szabályozott árak tervezett emelése nyomán az infláció mérsékelt növekedése várható. Az inflációs teljesítmény középtávon a Cseh Köztársaság gazdaságának nagyfokú nyitottsága miatt az árfolyamok alakulásától, valamint a fiskális politika irányvonalától is függ. A 12 havi átlagos infláció 2005. áprilisa óta referenciaérték körüli vagy az alatti volt a Cseh Köztársaságban. Az átlagos inflációs ráta a Cseh Köztársaságban a 2006 októberéig tartó 12 hónapban 2,2 százalék volt, tehát a 2,8 százalékos referenciaérték alatt, és az elkövetkező hónapokban valószínűleg a referenciaérték alatt marad. A Cseh Köztársaság teljesíti az árstabilitás kritériumát.

A Cseh Köztársaság jelenleg túlzott hiány fennállásáról szóló határozat (a 2004. július 5-i tanácsi határozat)[5] hatálya alatt áll. A Tanács azt ajánlotta, hogy a Cseh Köztársaság a hiányt 2008-ra hiteles és fenntartható módon csökkentse a GDP 3 százaléka alá. A 2000 után megnövekvő költségvetési hiány nagyrészt az átmenettel kapcsolatos egyszeri – különösen a vállalati és a bankszektorban történt átalakításokkal és a növekvő szociális kiadásokkal kapcsolatos – tételekkel magyarázható. A hiány jelentős, a GDP 2,9%-ára való mérséklődése 2004-ben főként a gazdasági növekedés fellendülésének volt tulajdonítható, ami a kormány hivatalai számára az el nem költött pénzeszközök átcsoportosítására adott lehetőséget. A gazdasági feltételek az utóbbi években segítették a pénzügyi konszolidációt; az erőteljes növekedést azonban nem használták ki teljes mértékben a fiskális kiigazítás ütemének felgyorsítására. Noha az államadósság hányada 2000-hez képest jelentősen nőtt, mégis viszonylag alacsony, a GDP 30%-a körüli szinten maradt. Az államháztartási hiány 2005-ben a GDP 3,6 százalékát, az államadósság pedig a GDP 30,4 százalékát tette ki[6]. A Cseh Köztársaság nem teljesíti a költségvetés egyenlegével kapcsolatos kritériumot.

A cseh korona nem vesz részt az ERM II.-ben. 1998 óta a Cseh Köztársaság a nyílt inflációs célkövetést lebegtetett árfolyamrendszerrel kombinálja. A cseh korona a 90-es évek végétől hosszú ideig tartó nominális felértékelődésen ment át, egy 2002 közepe és 2004 tavasza közötti megszakítással. Az ezen értékelést megelőző két évben, vagyis 2004 novembere és 2006 októbere között, a cseh korona az euróval szemben mintegy 10 százalékkal értékelődött fel. A Cseh Köztársaság nem teljesíti az árfolyam-kritériumot.

Az átlagos hosszú távú kamatláb a Cseh Köztársaságban a 2006 októberéig tartó évben 3,8% volt, ami a 6,2 százalékos referenciaérték alatt van. Az átlagos hosszú távú kamatlábak a Cseh Köztársaságban az EU-csatlakozás óta a referenciaérték alatt vannak. 2005 eleje óta a cseh államkötvények hozamai híven tükrözték az euroövezetéit, mivel a különbözetek nem haladták meg a 35 bázispontot. Miután 2005-ben a különbözet egy ideig mérsékelten pozitív volt, 2006 első felében a különbség enyhén negatívba fordult. A Cseh Köztársaság teljesíti a hosszú távú kamatlábak konvergenciájának kritériumát.

Az értékelés során további tényezőket is megvizsgáltak, beleértve a termék- és pénzügyi piacok integrációját és a fizetési mérleg alakulását. A cseh gazdaság nagy mértékben integrálódott az EU-hoz. Külön kiemelhetők a többi tagállamhoz fűződő, kiterjedt kereskedelmi és működőtőke-kapcsolatok, és jelentős előrelépés történt a belföldi pénzügyi ágazatnak a szélesebb uniós ágazatba való integrálódása terén, főként azért, mert a pénzügyi közvetítőknél nagy a külföldi tulajdon részaránya. Az elmúlt években javult a Cseh Köztársaság külső egyenlege. A folyó fizetési mérleg hiánya jelentősen szűkült, 2003-ban a GDP 6 százalékáról 2005-ben a GDP közel 2 százalékára, főként az áruexport felfutása miatt. A finanszírozási oldalon a pénzügyi mérleg többlete főként a 2005-ben a GDP mintegy 8 százalékát elérő nettó külföldi közvetlen befektetések beáramlásának jelentős növekedését jelzi.

Az értékelés alapján a Bizottság megállapítja, hogy a Cseh Köztársaság, mint „eltéréssel rendelkező tagállam” státuszát nem kell megváltoztatni.

2.2. Észtország

A 2004-es konvergenciajelentésben a Bizottság úgy értékelte, hogy Észtország a konvergenciakritériumok közül kettőt teljesít (árstabilitás és hosszú távú kamatlábak), és nincs ok arra következtetni, hogy Észtország ne teljesítené a kamatláb-kritériumot. A jogi konvergencia értékelése alapján Észtországban a jogszabályok nem teljes mértékben összeegyeztethetők a Szerződés 109. cikkével és a KBER/EKB alapokmánnyal.

Ami a központi banknak az euro bevezetésekor a KBER-be való integrálását illeti, Észtország jogszabályai (különösen az észt központi bankról szóló törvény, az Észt Köztársaság alkotmánya, valamint a devizatörvény és az észt korona védelméről szóló törvény az értékelés szerint nem teljesen összeegyeztethető a Szerződés 109. cikkével és a KBER/EKB alapokmánnyal.

Az észt központi bankról szóló törvény módosítását célzó törvénytervezetet 2005 szeptemberében terjesztették a Riigikogu (parlament) elé, és 2006. június 7-én fogadták el. Az észt központi bankról szóló törvény tekintetében megszüntették a 2004-es konvergenciajelentésben felvetett összeegyeztethetetlenségeket. Ami a központi banknak az euro bevezetésekor a KBER-be való integrálását illeti, Észtország alkotmányának 111. cikke formailag nem összeegyeztethető a Szerződés követelményeivel és a KBER alapokmánnyal. Az Észt Legfelső Bíróság Alkotmányjogi Felülvizsgálati Kamarájának 2006. május 11-i határozata azonban jogi egyértelműséget biztosít, különösen a 111. cikknek az euro észtországi bevezetését követő alkalmazhatatlanságáról, ezért nincs szükség további módosításra.

Amennyiben a devizatörvényt és az észt korona védelméről szóló törvényt az euro bevezetésének időpontjától hatályon kívül helyezik, Észtország nemzeti jogszabályai teljes mértékben összeegyeztethetőnek tekinthetők a Szerződés és a KBER-alapokmány követelményeivel.

A HICP-infláció Észtországban erősen lassuló tendenciát mutatott az elmúlt évtizedben, legalacsonyabb szintjét 2003-ban érte el, 1,4 százalékkal. Az infláció azonban 2004-ben 3 százalékra, majd 2005-ben 4,1 százalékra emelkedett, és azóta magas szinten maradt. Bár ezt eleinte főként külső ársokkok (mégpedig a magasabb globális olajárak) és a közvetett adók kiigazításai okozták, a jelek szerint nemrégiben a mögöttes inflációs nyomás is erősödött, mivel a lendületesen növekvő kereslet és a gyorsan szűkülő munkaerőpiac egyre komolyabb kapacitáskorlátokat jelent a gazdaság számára. Az infláció várhatóan egy ideig magas marad, az erőteljes kereslet és bérnövekedés, a háztartási energia magasabb ára, valamint a közvetett adóknak az uniós követelményeknek való megfelelés érdekében történő megemelése miatt. Észtország 12 havi átlagos inflációja 2004 szeptembere óta a referenciaérték felett van. Az átlagos inflációs ráta Észtországban a 2006 októberéig tartó 12 hónapban 4,3 százalék volt, tehát a 2,8 százalékos referenciaérték felett, és az elkövetkező hónapokban valószínűleg a referenciaérték felett marad. Észtország nem teljesíti az árstabilitás kritériumát.

Észtország nem áll túlzott hiány fennállásáról szóló tanácsi határozat hatálya alatt. 2000 ás 2005 között Észtországban az átlagos államháztartási többlet a GDP 1,1 százaléka volt. A költségvetési célokat rendre túlteljesítették, mégpedig a bevételek kedvező alakulása miatt. 2005-ben Észtországban az államháztartás többlete 2,3 százalék volt, ez megegyezik egy évvel korábbi szinttel[7]. A ciklikus hatásoktól megtisztított többlet valamelyest csökkent 2005-ben, ami expanzív fiskális irányvonalat jelez egy nagyon erős növekedési időszakban. Az államháztartás bruttó adósságrátája a GDP 4,5 százaléka volt 2005-ben, amely az EU tagállamai között a legalacsonyabb. A hatóságok az erős növekedés időszakát arra használták ki, hogy jelentős állami tartalékokat képezzenek. Észtország teljesíti a költségvetés egyenlegével kapcsolatos kritériumot.

Az észt korona az ERM II.-ben 2004. június 28. óta, vagyis e jelentés elfogadásának időpontjában több mint két éve részt vesz. Az ERM II.-be való belépést megelőzően Észtország 1992 óta sikeresen alkalmazott egy, a német márkához, majd később az euróhoz kötött valutatábla-rendszert. Az ERM II.-be való belépéskor Észtország egyoldalú kötelezettséget vállalt valutatáblájának fenntartására a mechanizmuson belül. A további mutatók, mint a rövid távú kamatlábak és a devizatartalékok alakulása nem jelez az árfolyamra ható nyomást. A valutatábla a pénzügyi piacok és a nyilvánosság szemében nagyfokú hitelességet jelent. A vizsgált kétéves időszakban az észt korona nem tért el középparitásától és nem volt kitéve súlyos feszültségeknek. Észtország teljesíti az árfolyam-kritériumot.

Az észt állam alacsony eladósodottsági szintjének köszönhetően nincs irányadó hosszú távú államkötvény, vagy hasonló értékpapír, amely a hosszú távú kamatlábakon keresztül a konvergencia tartósságának értékelését lehetővé tenné. A háztartásoknak és a nem pénzügyi vállalkozásoknak nyújtott hosszú távú, koronában denominált bankkölcsönök alapján képzett kamatlábmutató átlagosan 4,1 százalékot tett ki a 2006 szeptemberéig tartó egy évben.[8] A kamatlábmutatóban bekövetkezett változások alapján, és figyelembe véve többek között az államadósság alacsony szintjét, nincs ok arra következtetni, hogy Észtország nem fogja tudni teljesíteni a hosszú távú kamatlábak konvergenciájával kapcsolatos kritériumot.

Az értékelés során további tényezőket is megvizsgáltak, beleértve a termék- és pénzügyi piacok integrációját és a fizetési mérleg alakulását. Az észt gazdaság nagy mértékben integrálódott az EU-hoz. Külön kiemelhetők a többi tagállamhoz fűződő, kiterjedt kereskedelmi és működőtőke-kapcsolatok, és jelentős előrelépés történt a belföldi pénzügyi ágazatnak a szélesebb uniós ágazatba való integrálódása terén, főként azért, mert a pénzügyi közvetítőknél nagy a külföldi tulajdon részaránya és széles körben használják az eurót, mint hitelfelvételi és befektetési valutát. Észtország folyó fizetési mérlegének hiánya 2002 óta meghaladja a GDP 10 százalékát. A folyó fizetési mérleg magas hiánya nagyrészt a gyors felzárkózási folyamat tükröződése, amelynek során a belföldi beruházásoket és a termelékenység növelését külső kölcsönfelvétel révén külföldi megtakarításokból finanszírozzák. A külső egyenleg azonban középtávon jelentős finanszírozási igényt támaszt, és a befolyt pénzeket hatékonyan kell felhasználni. A külső hiányt főként bőséges működőtőke-beáramlás és csoporton belüli banki hitelnyújtás finanszírozza.

Az értékelés alapján a Bizottság megállapítja, hogy Észtország, mint „eltéréssel rendelkező tagállam” státuszát nem kell megváltoztatni.

2.3. Ciprus

A 2004-es konvergenciajelentésben a Bizottság úgy értékelte, hogy Ciprus a konvergenciakritériumok közül kettőt teljesít (árstabilitás és hosszú távú kamatlábak). A jogi konvergencia értékelése alapján Cipruson a jogszabályok nem teljes mértékben összeegyeztethetők a Szerződés 109. cikkével és a KBER/EKB alapokmánnyal.

Eddig nem hoztak olyan nemzeti jogszabályt, amely a 2004-es konvergenciajelentésben megnevezett, a jogi konvergenciával kapcsolatos problémákat megoldotta volna. 2006. október 12-én azonban a parlament elé terjesztették a ciprusi központi bankról szóló 2002. és 2003. évi törvényt módosító törvény tervezetét, amely foglalkozik ezekkel a kérdésekkel és biztosítja a Szerződéssel és a KBER/EKB alapokmánnyal való teljes összeegyeztethetőséget. Ez a törvénytervezet a jelenlegi formában megszünteti a 2004-es konvergenciajelentésben felvetett összeegyeztethetetlenségeket.

Amíg új törvénytervezetet el nem fogadják, Ciprus jogszabályai, különösen a ciprusi központi bankról szóló törvény, a központi banknak az euro bevezetésekor a KBER-be való integrálása tekintetében nem teljes mértékben összeegyeztethetők a Szerződés 109. cikkével és a KBER/EKB alapokmánnyal.

Cipruson hagyományosan viszonylag alacsony, bár időnként volatilis volt az infláció, ami a kis és nyitott gazdaságnak a külső ársokkokra való érzékenységét tükrözi. A HICP-infláció 1999–2005 között átlagosan 2,7 százalék volt, de 2000 tavaszán, majd 2003 telén újra, mintegy 6 százalékos magasságra is elért. Az utóbbi esetben ez részben a hozzáadottérték- és a jövedéki adók kulcsainak a csatlakozással kapcsolatos emeléséből adódott. Az infláció 2006 elején felgyorsult, de az utóbbi hónapokban mérséklődött, így 2006 októberében 1,7 százalék lett. Ezek a hullámzások nagyrészt az energia- és élelmiszerárak hatását tükrözik. Mivel az energiaár-sokk múlóban van, az infláció várhatóan fokozatosan csökkenni fog. A hozzáadottérték- és a jövedéki adóknak az EU-követelmények teljesítésével kapcsolatos emelése azonban várhatóan számottevő felfelé irányuló hatást gyakorol az inflációra, legkésőbb akkor, amikor az eltérések 2007 végén lejárnak. Középtávon az inflációs teljesítmény nagy mértékben függ az esetleges bérfeszültségek korlátozó hatásától. A 12 havi átlagos infláció Cipruson 2005 augusztusa óta a referenciaérték alatt van. Az átlagos inflációs ráta Cipruson a 2006 októberéig tartó 12 hónapban 2,3 százalék volt, tehát a 2,8 százalékos referenciaérték alatt, és az elkövetkező hónapokban valószínűleg a referenciaérték alatt marad. Ciprus teljesíti az árstabilitás kritériumát.

Ciprus jelenleg nem áll túlzott hiány fennállásáról szóló tanácsi határozat hatálya alatt, mivel a Tanács 2006. július 11-i határozata[9] hatályon kívül helyezte a Tanács által 2004. július 5-én elfogadott, ciprusi túlzott hiány fennállásáról szóló határozatot[10]. Az államháztartás hiánya 2003-ban a GDP 6,3 százalékánál tetőzött, de a következő években markánsan csökkent, 2005-ben a GDP 2,3 százalékára[11]. A 2005-ig tartó hat évben az összes bevétel és az összes kiadás aránya átlagában felfelé irányuló tendenciát követett. Az összes bevétel a strukturális és az egyszeri intézkedések keveréke miatt nőtt. Az előbbiek a hozzáadottérték-adó kulcsainak az acquis -hoz való hozzáigazítását és az adóelkerüléstől való elriasztást célzó intézkedéseket tartalmazták, míg az egyszeri intézkedések a félig állami szervezetek korábbi nyereségéből beszedett rendkívüli osztalék és adóamnesztia formáját öltötték. A kiadások növekedését az elsődleges folyókiadások és a tőkekiadások nominális növekedési ütemére megállapított felső határ korlátozta; ezt a politikát a későbbi költségvetéseknél is alkalmazták. Az államadósság 2005-ben a GDP 69,2 százalékára csökkent. Ciprus teljesíti a költségvetés egyenlegével kapcsolatos kritériumot.

A ciprusi font az ERM II.-ben 2005. május 2. óta, vagyis a jelentés elfogadásának időpontjában 19 hónapja részt vesz. Az ERM II.-be való belépés előtt a ciprusi központi bank olyan rendszert alkalmazott, amely az euróval szembeni ingadozásokat a központi árfolyamhoz képest egy ±2,25 százalékos, viszonylag szűk sávra korlátozta. Szélesebb, ±15 százalékos hivatalos ingadozási sáv 2001-től volt érvényben, de a szélesebb ingadozási határokat a gyakorlatban soha nem alkalmazták. Az ERM II.-ben való részvétel által nem érintett értékelési időszakban a font a jövőbeli kozponti árfolyam közelében tartózkodott. Az ERM II.-be való belépés óta a font a központi árfolyam közelében maradt, és súlyos feszültségek nem léptek fel. Ciprus az árfolyam-kritériumot nem teljesíti.

Az átlagos hosszú távú kamatláb Cipruson a 2006 októbere előtti egy évben 4,1% volt, ez a 6,2 százalékos referenciaérték alatt van. Az átlagos hosszú távú kamatlábak Cipruson 2005 novembere óta a referenciaérték alatt vannak. A hosszú távú kamatlábak Cipruson az elmúlt néhány évben jelentősen csökkentek. Az euroövezettel szembeni alacsony hozamkülönbségek arról tanúskodnak, hogy a piacok alacsony fennmaradó országkockázatot áraztak be. Ciprus a hosszú távú kamatlábak konvergenciájának kritériumát teljesíti.

Az értékelés során további tényezőket is megvizsgáltak, beleértve a termék- és pénzügyi piacok integrációját és a fizetési mérleg alakulását. A ciprusi gazdaság nagy mértékben integrálódott az EU-hoz. Különösen a kereskedelem és a közvetlen tőkebefektetések növekednek, és a ciprusi pénzügyi rendszer szilárdan összekapcsolódik az EU és más országok pénzügyi rendszereivel, a külföldi bankok Cipruson működő fiókjai és leányvállalatai révén. A ciprusi folyó fizetési mérleg hiánya az elmúlt években nőtt, 2005-ben elérte a GDP 5,7 százalékát. A folyó fizetési mérleg hiánya a kereskedelmi és a szolgáltatási mérleg közötti jelentős különbséget tükrözi. A szolgáltatási mérleg jelentős többlete jellemzően nem egyenlíti ki a kereskedelmi mérleg igen nagy hiányait és a negatív jövedelmi mérleget. A finanszírozási oldalon a nettó közvetlen tőkebefektetések beáramlása jelentős, de volatilis volt.

Az értékelés alapján a Bizottság megállapítja, hogy Ciprus, mint „eltéréssel rendelkező tagállam” státuszát nem kell megváltoztatni.

2.4. Lettország

A 2004-es konvergenciajelentésben a Bizottság úgy értékelte, hogy Lettország a konvergenciakritériumok közül kettőt teljesít (az állami költségvetés helyzete és hosszú távú kamatlábak). A jogi konvergencia értékelése alapján Lettországban a jogszabályok nem teljes mértékben összeegyeztethetők a Szerződés 109. cikkével és a KBER/EKB alapokmánnyal.

A lett központi bankról szóló törvényt a 2004-es konvergenciajelentés óta kétszer (2005 decemberében és 2006 júniusában) módosították. A megnevezett összeegyeztethetetlenségeket azonban csak korlátozott számban szüntették meg.

Ami a központi banknak az euro bevezetésekor a KBER-be való integrálását illeti, Lettország jogszabályai, különösen a Lett Nemzeti Bankról szóló törvény, nem teljes mértékben összeegyeztethetők a Szerződés 109. cikkével és a KBER/EKB alapokmánnyal.

Az évi átlagos infláció Lettországban 2004 óta többnyire 6 százalék felett van, ami a külső ársokkoknak, továbbá a hatósági árak és közvetett adók kiigazításának a hatását, valamint a GDP hosszú ideje tartó nagyon gyors reálnövekedésével összefüggésben jelentkező komoly kapacitáskorlátokat tükrözi. Újabban a teljes inflációs ráta enyhén mérséklődött, 2006 októberében 5,6 százalékot tett ki. Míg a közelmúlt inflációs mutatóira külső tényezők (nevezetesen az energiaárak) gyakoroltak komoly felfelé irányuló hatást, az infláció magas szinten tartásában a jelek szerint a keresleti oldal tényezői válnak egyre fontosabbakká, amit a viszonylag magas maginflációs ráták mutatnak. A várakozások szerint az infláció bizonyos ideig emelt szinten marad, tükrözve a munkaerő költségeinek – a merev munkaerőpiac miatti – alakulásából eredő felfelé irányuló nyomást, a lendületes gazdasági tevékenységet, a jövedéki adók emeléseit és a konjunktúrapárti fiskális politikákat. Lettország 12 havi átlagos inflációja az EU-csatlakozás óta a referenciaérték felett van. Az átlagos inflációs ráta Lettországban a 2006 októberéig tartó 12 hónapban 6,7 százalék volt, a 2,8 százalékos referenciaérték felett, és az elkövetkező hónapokban valószínűleg a referenciaérték felett marad. Lettország nem teljesíti az árstabilitás kritériumát.

Lettország nem áll túlzott hiány fennállásáról szóló tanácsi határozat hatálya alatt. Az 1998-as orosz valutaválságot követően 1999-ben hirtelen véget ért a fiskális konszolidáció, amikor a hiány a GDP 5,3 százalékára nőtt. Ezt követően az államháztartási hiány a 2000 és 2004 közötti időszakban kisebb, átlagosan a GDP 1,8 százalékát kitevő értékű volt, míg 2005-ben marginális, a GDP 0,1 százalékát kitevő többletet regisztráltak. Ezzel egyidejűleg tovább csökkent a gazdaság adóterhe, az 1999-ben mért GDP-arányos 32 százalékról 2005-ben 29 százalékra. Mind a bevételi hányad, mind az elsődleges kiadások GDP-hez viszonyított aránya egyenletesen csökkent. Az államháztartás helyzete 2005-ben kiegyensúlyozott volt, az államadósság a GDP 12,1 százalékát tette ki[12]. Lettország teljesíti a költségvetés egyenlegével kapcsolatos kritériumot.

A lett lat az ERM II.-ben 2005. május 2. óta, vagyis a jelentés elfogadásának időpontjában 19 hónapja részt vesz. Az ERM II.-be való belépés előtt a lett lat 2004 végéig az SDR-hez volt kötve, 2005. január 1. óta pedig az euróhoz van kötve. Az ERM II.-ben való részvétel által nem érintett értékelési időszakban a lett lat mérsékelten leértékelődött az euróhoz képest, majd a kosár átalakítása után stabilizálódott. Az ERM II.-be való belépéskor Lettország egyoldalúan kötelezte magát arra, hogy a latot a központi árfolyamhoz képest ±1 százalékos tartományon belül tartja. Az ERM II.-be való belépés óta a lat a központi árfolyam közelében maradt, és súlyos feszültségek nem léptek fel. A további mutatók, mint a rövid távú kamatlábak és a devizatartalékok alakulása nem jelez az árfolyamra ható feszültségeket. Lettország nem teljesíti az árfolyam-kritériumot.

Az átlagos hosszú távú kamatláb Lettországban a 2006 októbere előtti egy évben 3,9% volt, ami a 6,2 százalékos referenciaérték alatt van. Az átlagos hosszú távú kamatlábak Lettországban az EU-csatlakozás óta a referenciaérték alatt vannak. Az ERM II.-be való belépés óta az euroövezethez viszonyított hosszú távú kamatláb-különbségek viszonylag mérsékelt szinten ingadoztak, ami a valutakosár stabilitását és a befektetők iránta való bizalmát illusztrálja. Lettország teljesíti a hosszú távú kamatlábak konvergenciájának kritériumát.

Az értékelés során további tényezőket is megvizsgáltak, beleértve a termék- és pénzügyi piacok integrációját és a fizetési mérleg alakulását. A lett gazdaság egyre inkább integrálódik az EU-hoz. Külön kiemelhetők a többi tagállamhoz fűződő, kiterjedt kereskedelmi és működőtőke-kapcsolatok, és jelentős előrelépés történt a belföldi pénzügyi ágazatnak a szélesebb uniós ágazatba való integrálódása terén, főként azért, mert a pénzügyi közvetítőknél nagy a külföldi tulajdon részaránya, a hazai tőzsde pedig beolvadt az észak-európai tőzsdékből álló OMX Csoportba. Lettország folyó fizetési mérlegének hiánya 2004 óta meghaladja a GDP 10 százalékát, 2005-ben pedig elérte a GDP 12,7 százalékát. A folyó fizetési mérleg magas hiányszámai, amelyeket a szolgáltatások és a viszonzatlan folyó átutalások pozitív egyenlegei által részben ellensúlyozott, jelentős árukereskedelmi hiányok magyaráznak, nagyrészt a gyors felzárkózási folyamatot tükrözik, amelynek során a belföldi beruházásokat és termelékenység növelését, külső kölcsönfelvétellel, külföldi megtakarításokból finanszírozzák. A külső egyenleg azonban középtávon jelentős finanszírozási igényt támaszt, és a befolyt pénzeket hatékonyan kell felhasználni. A folyó fizetési mérleg hiányát főként a pozitív előjelű nettó működőtőke-beáramlásokból és a nagy, csoporton belüli banki hitelnyújtásból, valamint külföldi rezidensek jelentős betéteiből finanszírozzák.

Az értékelés alapján a Bizottság megállapítja, hogy Lettország, mint „eltéréssel rendelkező tagállam” státuszát nem kell megváltoztatni.

2.5. Magyarország

A 2004-es konvergenciajelentésben a Bizottság úgy értékelte, hogy Magyarország a konvergenciakritériumok egyikét sem teljesíti. A jogi konvergencia értékelése alapján Magyarországon a jogszabályok nem teljes mértékben összeegyeztethetők a Szerződés 109. cikkével és a KBER/EKB alapokmánnyal.

A magyar parlament a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényt 2004 végén módosította. Ezek a módosítások azonban nem szüntették meg a 2004-es konvergenciajelentésben felvetett összeegyeztethetetlenségeket. Ráadásul a monetáris finanszírozás tiltása tekintetében is összeegyeztethetetlenség van.

Ami a központi banknak az euro bevezetésekor a KBER-be való integrálását, valamint a monetáris finanszírozás tiltását illeti, Magyarország jogszabályai (különösen a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény, az alkotmányról szóló törvény és a hitelintézeti törvény) nem teljes mértékben összeegyeztethetők a Szerződés 109. cikkével és a KBER/EKB alapokmánnyal.

Noha a HICP-infláció a 2000-es évek elején mért mintegy 10 százalékról 2003-ra mintegy 4 százalékra csökkent, 2004-ben ismét felgyorsult, főként az energia- és az élelmiszerárak emelkedése miatt. 2004 vége óta azonban mérséklődött az infláció, és 2006 elején – nagyrészt a feldolgozott élelmiszerek áraiban bekövetkezett, az energiaárak csökkenéséhez kapcsolódó hirtelen csökkenés eredményeként – éppen csak meghaladta a 2 százalékot. Az infláció Magyarországon nemrégiben ismét felgyorsult, az élelmiszerárak emelkedése, a közvetett adók és a hatósági árak nyáron végrehajtott emelése és az árfolyam 2006 első felében végbement leértékelődésének késleltetett hatása miatt. Több, 2006 folyamán végrehajtott intézkedés áthúzódó hatása, valamint a hatósági árak és a közvetett adók 2007-re tervezett jelentős emelése miatt az infláció várhatóan tovább gyorsul. Emellett az árakat több, az egészségügyi és az oktatási rendszerben 2007 vége előttre tervezett reform valószínűleg felfelé fogja majd tolni. Magyarország 12 havi átlagos inflációja az EU-csatlakozás óta a referenciaérték felett van. Az átlagos inflációs ráta Magyarországon a 2006 októberéig tartó 12 hónapban 3,5 százalék volt, a 2,8 százalékos referenciaérték felett, és az elkövetkező hónapokban valószínűleg a referenciaérték felett marad. Magyarország nem teljesíti az árstabilitás kritériumát.

Magyarország jelenleg túlzott hiány fennállásáról szóló határozat[13] (a Tanács 2004. július 5-i határozata) hatálya alatt áll. A Tanács azt ajánlotta, hogy a Magyarország tegyen lépéseket egy középtávú keretrendszer kialakítására, hogy a hiányt 2008-ra hiteles és fenntartható módon a GDP 3 százaléka alá csökkentse. 2005 novemberében a Tanács határozatában megállapította, hogy ajánlásaira reagálva Magyarország eredménytelen lépéseket tett. 2006. szeptember 1-jén Magyarország módosított konvergenciaprogramot nyújtott be, amelynek alapján 2006. október 9-én a Tanács Magyarország számára egy további évet biztosított (2009-ig) a hiány kiigazítására. 2001-től kezdődően a fiskális politika Magyarországon minden évben expanzív volt, amit a közkiadások (különösen a közalkalmazotti bérek és a szociális juttatások) – megfelelő kiadáscsökkentésekkel nem ellensúlyozott – nagyfokú emelése és adócsökkentések tápláltak. 2002 óta a költségvetési hiány minden évben meghaladta a GDP 6 százalékát, majd 2005-ben, a nyugdíjreform költségeit beleértve, elérte a GDP 7,8 százalékát. 2006-ban a kormány komoly költségvetési csúszásokat jelentett be. A korrekciós intézkedések után a hatóságok erre az évre jelenleg a GDP 10,1 százalékát kitevő hiányt terveznek[14]. A hatalmas privatizációs bevételek ellenére az államadósság a GDP 61,7 százalékára nőtt. Magyarország nem teljesíti a költségvetés egyenlegével kapcsolatos kritériumot.

A magyar forint, amelyet 2001 óta egyoldalúan egy (15 százalékos ingadozási sávval az euróhoz kötnek, nem vesz részt az ERM II.-ben. Az euróhoz való egyoldalú rögzítés bevezetése óta eltelt időszak legnagyobb részében a forint a sáv felső részében ingadozott. 2005 augusztusától kezdődően azonban a forint az euróhoz képest jelentősen leértékelődött. Legalacsonyabb szintjét 2006 júniusában érte el, majd fokozatosan ismét erősödni kezdett. A jelen értékelést megelőző két évben, vagyis 2004 november és 2006 októbere között, a forint az euróval szemben mintegy 9 százalékkal értékelődött le. Magyarország nem teljesíti az árfolyam-kritériumot.

Az átlagos hosszú távú kamatláb Magyarországon a 2006 októbere előtti egy évben 7,1% volt, ami a 6,2 százalékos referenciaérték alatt van. Az átlagos hosszú távú kamatlábak Magyarországon az EU-csatlakozás óta a referenciaérték felett vannak. A kötvényhozamoknak az euroövezethez viszonyított különbsége a 2006. júniusban mért 280 bázispontról 2006 augusztusáig körülbelül 350 bázispontra nőtt, 2006 októberében pedig mintegy 375 bázispontra. Magyarország nem teljesíti a hosszú távú kamatlábak konvergenciájának kritériumát.

Az értékelés során további tényezőket is megvizsgáltak, beleértve a termék- és pénzügyi piacok integrációját és a fizetési mérleg alakulását. A magyar gazdaság nagy mértékben integrálódott az EU-hoz. Külön kiemelhetők a többi tagállamhoz fűződő, kiterjedt kereskedelmi és működőtőke-kapcsolatok, és jelentős előrelépés történt a belföldi pénzügyi ágazatnak a szélesebb uniós ágazatba való integrálódása terén, főként azért, mert a pénzügyi közvetítőknél nagy a külföldi tulajdon részaránya. A folyó fizetési mérleg hiánya, a kereskedelmi és a szolgáltatási mérlegben mutatkozó kisebb hiány eredményeként a GDP 8,5 százalékát kitevő 2004-es csúcsról 2005-ben a GDP 6,8 százalékára mérséklődött. A korábbi évek jelentős folyó fizetési mérleg hiányát – amely többek között az állami megtakarítások elégtelenségét tükrözi – főként a tartósan magas nettó működőtőke- és portfolió-befektetések finanszírozták (2003 kivételével, amikor a működőtőke-befektetések jelentősen visszaestek). 2006 első felében romlott a külföldi befektetők értékítélete a magyar gazdaság fundamentumairól, ami a portfolió-befektetésekben meredek eséshez vezetett.

Az értékelés alapján a Bizottság megállapítja, hogy Magyarország, mint „eltéréssel rendelkező tagállam” státuszát nem kell megváltoztatni.

2.6. Málta

A 2004-es konvergenciajelentésben a Bizottság úgy értékelte, hogy Málta a konvergenciakritériumok közül egyet teljesít (hosszú távú kamatlábak). A jogi konvergencia értékelése alapján Máltán a jogszabályok nem teljes mértékben összeegyeztethetők a Szerződés 109. cikkével és a KBER/EKB alapokmánnyal.

Bár a máltai központi bankról szóló törvényt 2005-ben kétszer módosították, a törvénymódosítások nem szüntették meg a 2004-es konvergenciajelentésben megnevezett összeegyeztethetetlenségeket. 2006. november 13-án benyújtották a parlament elé a máltai központi bankról szóló törvényt módosító új törvénytervezetet, amely foglalkozik a fennmaradt kérdésekkel, és biztosítja a Szerződéssel és a KBER/EKB alapokmánnyal való teljes összeegyeztethetőséget. A törvénytervezet jelenlegi formájában megszünteti a 2004-es konvergenciajelentésben megnevezett összeegyeztethetetlenségeket.

Amíg új törvénytervezetet el nem fogadják, Málta jogszabályai – különösen a máltai központi bankról szóló törvény – nem teljes mértékben összeegyeztethetők a Szerződés 109. cikkével és a KBER/EKB alapokmánnyal, a központi banknak az euro bevezetésekor a KBER-be való integrálása tekintetében.

A HICP-infláció Máltán az utóbbi években mintegy 2,5 százalékos szint körül ingadozott, főként amiatt hogy Málta nyitott gazdasága érzékeny a külső sokkokra (különösen az élelmiszer- és energiaárak tekintetében) és a közvetett adók változásaira. Az infláció 2005 őszén jelentősen felgyorsult, főként az energia és a kapcsolódó termékek éles növekedését tükrözve. 2006 során jelentős volatilitást mutatott, októberben erőteljes mérséklődéssel, az olajárak kedvező alakulása nyomán. Az energia nélkül számított HICP-infláció 2006-ban szinten maradt, 2 százalék alatti átlaggal. A maginfláció mérsékelt dinamikája arra utal, hogy negatív ütemkülönbséggel és alacsony bérfeszültségekkel a háttérben, a mögöttes inflációs nyomás korlátozott maradt. Az infláció középtávon várhatóan mérsékelt pályán marad, mivel az energiaárak okozta sokk múlóban van. Az energiaárak emelésének közvetett, vagy második körben bekövetkező hatásai továbbra is kockázatot jelentenek, bár eddig lényeges begyűrűző hatásoknak nem volt jele. Málta 12 havi átlagos inflációja 2006 májusa óta a referenciaérték felett van. Az átlagos inflációs ráta Máltán a 2006 októberéig tartó 12 hónapban 3,1 százalék volt, a 2,8 százalékos referenciaérték felett, és az elkövetkező hónapokban valószínűleg a referenciaértékhez közeli pozícióba tér vissza. Málta nem teljesíti az árstabilitás kritériumát.

Málta jelenleg túlzott hiány fennállásáról szóló határozat[15] (a Tanács 2004. július 5-i határozata) hatálya alá tartozik. A Tanács azt ajánlotta, hogy a Málta tegyen lépéseket egy középtávú keretrendszer kialakítására, hogy a hiányt 2006-ra, hiteles és fenntartható módon, a GDP 3 százaléka alá csökkentse. Málta államháztartási hiánya az elmúlt években (beleértve az egyszeri műveleteket) viszonylag magas szinten ingadozott. A hiány a legmagasabb szintet 2003-ban érte el a GDP mintegy 10 százalékával, a következő években pedig, a kormány fiskális konszolidációs programjával összefüggésben, csökkent. A bevételi hányad felfelé irányuló tendenciát követett, miközben a kiadás 2003-ig nőtt, de utána csökkent. Az államadósság az évtized első felében jelentősen nőtt, a csúcsot 2004-ben, mintegy 75 százaléknál érte el. Az államháztartási hiány 2005-ben a GDP 3,2 százalékát, az államadósság pedig a GDP 74,2 százalékát tette ki[16]. Málta nem teljesíti a költségvetés egyenlegével kapcsolatos kritériumot.

A máltai líra az ERM II.-ben 2005. május 2. óta, vagyis a jelentés elfogadásának időpontjában 19 hónapja részt vesz. Az ERM II.-be való belépés előtt a líra egy euro-dollár-sterling kosárhoz kapcsolódott. Az ERM II.-ben való részvétel által nem érintett értékelési időszakban a líra a jövőbeli központi árfolyam közelében tartózkodott. Az ERM II.-be történő belépéskor a máltai hatóságok egyoldalúan kötelezettséget vállaltak arra, hogy a líra a központi árfolyamon marad. Az ERM II.-ben való részvétel során a líra a központi árfolyam közelében maradt, és súlyos feszültségek nem léptek fel. A további mutatók, mint a rövid távú kamatlábak és a devizatartalékok alakulása nem jelez az árfolyamra ható feszültségeket. Málta nem teljesíti az árfolyam-kritériumot.

Az átlagos hosszú távú kamatláb Máltán a 2006 októbere előtti egy évben 4,3% volt, ami a 6,2 százalékos referenciaérték alatt van. Az átlagos hosszú távú kamatlábak Máltán az EU-csatlakozás óta a referenciaérték alatt vannak. A hosszú távú hozamoknak az euroövezettel szembeni alacsony különbségei viszonylag mérsékelt szint körül ingadoztak az elmúlt években, 2006 őszén körülbelül 50 bázispont környékén. A szinten maradó hozamkülönbségek arról tanúskodnak, hogy a piacok korlátozott fennmaradó országkockázatot áraztak be. Málta teljesíti a hosszú távú kamatlábak konvergenciájának kritériumát.

Az értékelés során további tényezőket is megvizsgáltak, beleértve a termék- és pénzügyi piacok integrációját és a fizetési mérleg alakulását. A máltai gazdaság magas szinten integrálódik az EU-hoz. Különösen a többi tagállammal folytatott kereskedelmi és működőtőke-kapcsolatok kiterjedtek, és Málta pénzügyi rendszere szilárdan összekapcsolódik az EU és más országok pénzügyi rendszereivel, mind az EU-n belül és azon kívül, pénzügyi közvetítők létrehozása és a határokon átnyúló szolgáltatások biztosítása révén. Málta folyó fizetési mérleghiánya az elmúlt években meglehetősen volatilis volt, a gazdaság kis méretének és szűk ágazati bázisának megfelelően. A külső egyenleg a kereskedelmi és a szolgáltatási mérleg közötti jelentős különbséget tükrözi, amelyen belül a kereskedelmi mérleg jelentős hiányát részben a szolgáltatási mérleg jelentős többlete ellensúlyozza. A folyó fizetési mérleg hiánya az elmúlt években jelentősen nőtt, 2005-ben a GDP 10,6 százaléka volt. A növekedést a domináns elektronikai és idegenforgalmi ágazatok nehéz piaci feltételei, és 2005-ben az olajárak erős emelkedése okozta. A finanszírozási oldalon a nettó közvetlen tőkebefektetések beáramlása jelentős, de volatilis volt. A külső egyenleg középtávon jelentős finanszírozási igényt támaszt.

Az értékelés alapján a Bizottság megállapítja, hogy Málta, mint „eltéréssel rendelkező tagállam” státuszát nem kell megváltoztatni.

2.7. Lengyelország

A 2004-es konvergenciajelentésben a Bizottság úgy értékelte, hogy Lengyelország a konvergenciakritériumok egyikét sem teljesíti. A jogi konvergencia értékelése alapján Lengyelországban a jogszabályok nem teljes mértékben összeegyeztethetők a Szerződés 109. cikkével és a KBER/EKB alapokmánnyal.

A lengyel központi bankról szóló törvényt 2004-ben és 2006-ban módosították, bár ezek egyike sem foglalkozik a 2004-es konvergenciajelentésben megnevezett összeegyeztethetetlenségekkel. Ráadásul összeegyeztethetetlenség van a monetáris finanszírozás tiltása tekintetében is.

Ami a központi banknak az euro bevezetésekor a KBER-be való integrálását illeti, Lengyelország jogszabályai – különösen a Lengyel Nemzeti Bankról szóló törvény, a lengyel alkotmány és a Bankgarancia Alapról szóló törvény – nem teljes mértékben összeegyeztethetők a Szerződés 109. cikkével és a KBER/EKB alapokmánnyal.

Az 1990-es évek magas és volatilis inflációját követően a HICP-infláció Lengyelországban hirtelen nagyon alacsony szintre csökkent, 2,1 százalékos átlaggal a 2002 és 2005 közötti időszakban. A mögöttes inflációs feszültségek a jelek szerint az elmúlt néhány évben szinten maradtak. A bérinflációt korlátozta a lanyha munkaerőpiac, bár a konjunkturális feltételek 2005-2006-ban fokozatosan javultak. A behozatali árak növekedése 2004 óta jelentősen lassult, főként a zloty nominális árfolyamának tulajdonképpeni felértékelődését tükrözve. Mindazonáltal a lengyel infláció, mégpedig az uniós csatlakozás, valamint az élelmiszer- és az importárak ingadozásainak hatására, némileg volatilis volt 2007-2008-ban a jelenlegi alacsony szinthez képest az infláció mérsékelt növekedése várható, a jobb konjunkturális feltételek, valamint a közvetett adók tervezett emelése nyomán. Középtávon az inflációs teljesítmény attól függ, hogy a bérnövekedés összhangban lesz-e a termelékenység alakulásával, mivel a munkanélküliségben várható esés a bérfeszültségekhez valamennyire hozzájárulhat. A 12 havi átlagos infláció Lengyelországban a 2005. novemberi referenciaérték körül vagy az alatt van. Az átlagos inflációs ráta Lengyelországban a 2006. októberéig tartó 12 hónapban 1,2 százalék, a 2,8 százalékos referenciaértéknél alacsonyabb volt, és az elkövetkező hónapokban valószínűleg a referenciaérték alatt marad. Lengyelország teljesíti az árstabilitás kritériumát.

Lengyelország jelenleg a túlzott hiány fennállásáról szóló határozat[17] (a Tanács 2004. július 5-i határozata) hatálya alá tartozik. A Tanács azt ajánlotta, hogy Lengyelország a hiányt 2007-re hiteles és fenntartható módon csökkentse a GDP 3 százaléka alá. 2006. november 28-án a Tanács úgy határozott, hogy 2004. júliusi ajánlásaira reagálva Lengyelország tett lépések eredménytelenek. Az államháztartási egyenleg a 2000 és 2005 közötti időszakban negatív volt, átlagosan a GDP 3,2%-ának megfelelő hiányt mutatott. A hiány 2001-ben, majd 2003-ban, amikor a GDP-hez viszonyított kiadási hányad szintje a legmagasabb volt, ismét romlott. A hiány 2004-2005-ben szűkült, mégpedig a jövedelemadó reformja, a szociális juttatások indexálásának befagyasztása, a tervezettnél kevesebb állami beruházás és az elhatárolás módszertanának egyes változásai miatt. Az államháztartási hiány 2005-ben a GDP 2,5 százalékát tette ki. Ha az állami szektorból kivennék a kötelező tőkefedezeti nyugdíjrendszert, a teljes államháztartási hiány a GDP 4,4 százaléka lenne[18] [19]. Az államadósság aránya 2000 és 2005 között mintegy 6 százalékponttal nőtt. Az államadósság a GDP 42% százaléka volt; a kötelező tőkefedezeti nyugdíjrendszer kizárásával pedig a GDP 47,3 százaléka lenne. Lengyelország a költségvetés egyenlegével kapcsolatos kritériumot nem teljesíti.

A lengyel zloty nem vesz részt az ERM II.-ben. Amióta a csúszó leértékelés rendszerével 2000-ben felhagyott, Lengyelország lebegtetett árfolyammal kombinált inflációs célkövető rendszert működtetett. A zloty árfolyama az elmúlt néhány évben széles sávban ingadozott. A valuta 2000-2001-ben erőteljesen felértékelődött, de aztán 2004 elejére jelentős korrekción ment át. A jelen értékelést megelőző két évben, vagyis 2004 november és 2006 októbere között, a zloty az euróval szemben mintegy 8,5 százalékkal értékelődött fel. Lengyelország nem teljesíti az árfolyam-kritériumot.

Az átlagos hosszú távú kamatláb Lengyelországban a 2006 októbere előtti egy évben 5,2% volt, ami a 6,2 százalékos referenciaérték alatt van. Az átlagos hosszú távú kamatlábak Lengyelországban 2005 augusztusa óta a referenciaérték környékén vagy az alatt vannak. A lengyel hosszú távú kamatlábak az elmúlt években ingadoztak, mégpedig az inflációs kilátásoktól és a monetáris politika beállítottságától, valamint az országkockázati felárakra hatást gyakorló piaci értékítélet változásaitól függően. A hosszú távú kamatlábaknak az euroövezettel szembeni különbsége a 2000-es évek elejéhez képest jelentősen mérséklődött. A különbségek 2006 tavaszán mintegy 100 bázispont körülire csökkentek, de 2006 nyarán ismét 150 bázispont fölé nőttek. Lengyelország teljesíti a hosszú távú kamatlábak konvergenciájának kritériumát.

Az értékelés során további tényezőket is megvizsgáltak, beleértve a termék- és pénzügyi piacok integrációját és a fizetési mérleg alakulását. A lengyel gazdaság egyre inkább integrálódik az EU-hoz. Külön kiemelhetők a többi tagállamhoz fűződő, kiterjedt kereskedelmi és működőtőke-kapcsolatok, és jelentős előrelépés történt a belföldi pénzügyi ágazatnak a szélesebb uniós ágazatba való integrálódása terén, főként azért, mert a pénzügyi közvetítőknél nagy a külföldi tulajdon részaránya. Lengyelország folyó fizetési mérleghiánya 2004-ben ideiglenesen valamivel a GDP 4 százaléka fölé emelkedett, nagyrészt a bevételi hiány felfutása miatt, ami elsődlegesen a közvetlen külföldi befektetések robusztus nyereségét tükrözte, de 2005-ben a GDP 1,7 százalékára csökkent. A közvetlen tőkebefektetések – bár más tagállamokhoz képest alacsony szinten állnak – jócskán elégségesek voltak ahhoz, hogy az elmúlt években a folyó fizetési mérleg hiányát finanszírozzák.

Az értékelés alapján a Bizottság megállapítja, hogy Lengyelország, mint „eltéréssel rendelkező tagállam” státuszát nem kell megváltoztatni.

2.8. Szlovákia

A 2004-es konvergenciajelentésben a Bizottság úgy értékelte, hogy Szlovákia a konvergenciakritériumok közül egyet teljesít (hosszú távú kamatlábak). A jogi konvergencia értékelése alapján Szlovákiában a jogszabályok nem teljes mértékben összeegyeztethetők a Szerződés 109. cikkével és a KBER/EKB alapokmánnyal.

A szlovák központi bankról szóló törvényt 2004-ben és 2005-ben módosították, nem foglalkoztak azonban a 2004-es konvergenciajelentésben megnevezett összeegyeztethetetlenségekkel. Ráadásul a monetáris finanszírozás tiltása tekintetében is összeegyeztethetetlenség van.

Ami a központi banknak az euro bevezetésekor a KBER-be való integrálását illeti, Szlovákia jogszabályai (különösen a Szlovák Nemzeti Bankról szóló törvény és a banki betétek védelméről szóló törvény) nem teljes mértékben összeegyeztethetők a Szerződés 109. cikkével és a KBER/EKB alapokmánnyal.

Az elmúlt években Szlovákiában volatilis, időnként pedig magas HICP-infláció volt, ami külső tényezők hatását, illetve a hatósági árak és a közvetett adók kiigazításait tükrözte. A szlovák korona árfolyamának felértékelődési tendenciája 2002-2005-ben az inflációra mérséklő hatást gyakorolt. A hatósági áremelések hatásával korrigálva, a mögöttes infláció alakulása egészében véve viszonylag kedvező volt. Újabban a belföldi kereslet feszültségei és az energiaárak az infláció felpörgését eredményezték, a 2005. évi átlagosan 2,8 százalékról 2006 nyarán körülbelül 5 százalékra. 2007-ben és 2008-ban, főként a hatósági árak kisebb mértékű növekedése miatt, az infláció várhatóan mérséklődik, bár az erős kereslet és bérnövekedés várhatóan kissé felfelé nyomja majd az inflációt. A 12 havi átlagos infláció Szlovákiában az EU-csatlakozás óta a referenciaérték felett van. Az átlagos inflációs ráta Szlovákiában a 2006 októberéig tartó 12 hónapban 4,3 százalék volt, a 2,8 százalékos referenciaérték felett, és az elkövetkező hónapokban valószínűleg a referenciaérték felett marad. Szlovákia nem teljesíti az árstabilitás kritériumát.

Szlovákia jelenleg a túlzott hiány fennállásáról szóló határozat[20] (a Tanács 2004. július 5-i határozata)hatálya alá tartozik. A Tanács azt ajánlotta, hogy a Szlovákia tegyen lépéseket egy középtávú keretrendszer kialakítására, hogy a hiányt 2007-re hiteles és fenntartható módon a GDP 3 százaléka alá csökkentse. Szlovákia államháztartási hiánya az évtized elején a GDP mintegy 7 százalékának megfelelő szintet ért el, de 2002 óta jelentősen csökkent. Mind a bevételi, mind a kiadási hányad csökkent, az utóbbi nagyobb mértékben. Az államháztartás adóssága 2000 óta, amikor a GDP mintegy 50 százalékát tette ki, jelentősen csökkent. Az államháztartási hiány 2005-ben a GDP 3,1 százalékát, az államadósság pedig a GDP 34,5 százalékát tette ki[21]. Szlovákia a költségvetés egyenlegével kapcsolatos kritériumot nem teljesíti.

A szlovák korona az ERM II.-ben 2005. november 28. óta, vagyis a jelentés elfogadásának időpontjában 12 hónapja vesz részt. Az ERM II.-be való belépés előtt irányított árfolyam-lebegtetési rendszert működtetett. Az ERM II.-ben való részvétel által nem érintett értékelési időszakban a korona kezdetben mérsékelten felértékelődött az euróhoz képest, aztán a jövőbeli központi árfolyam közelében maradt. Az ERM II.-be való belépés óta a korona a központi árfolyam felett maradt, leszámítva 2006 nyarán egy rövid időszakot, amikor a választások után az euro bevezetésével kapcsolatos bizonytalanságok és pénzügyi bizonytalanságok a közép-európai valutákra nehezedő nyomással együtt erőteljes lefelé irányuló nyomást okoztak, amelyet a központi bank lépése hárított. 2006 júliusa óta a korona markáns felértékelési pályára került, amelynek révén az értékelési időszak végére 5,5 százalékkal a központi árfolyam fölé került. Szlovákia nem teljesíti az árfolyam-kritériumot.

Az átlagos hosszú távú kamatláb Szlovákiában a 2006 októbere előtti egy évben 4,3% volt, ami a 6,2 százalékos referenciaérték alatt van. Az átlagos hosszú távú kamatlábak Szlovákiában az EU-csatlakozás óta a referenciaérték alatt vannak. Az euroövezet mérvadó hosszú távú kötvényeihez viszonyított különbségek a kormány 2002-es reformprogramjának elfogadása óta észrevehetően csökkentek, és 2005-ben több hónapig negatív tartományba kerültek, mielőtt 2006-ban, az infláció felgyorsulására és a főbb irányadó kamatok ezt követő emelésére reagálva, ismét pozitívra váltottak volna. Szlovákia teljesíti a hosszú távú kamatlábak konvergenciájának kritériumát.

Az értékelés során további tényezőket is megvizsgáltak, beleértve a termék- és pénzügyi piacok integrációját és a fizetési mérleg alakulását. A szlovák gazdaság nagy mértékben integrálódott az EU-hoz. Külön kiemelhetők a többi tagállamhoz fűződő, kiterjedt kereskedelmi és működőtőke-kapcsolatok, és jelentős előrelépés történt a belföldi pénzügyi ágazatnak a szélesebb uniós ágazatba való integrálódása terén, főként azért, mert a pénzügyi közvetítőknél jelentős a külföldi tulajdon részaránya. Szlovákia folyó fizetési mérleghiánya az elmúlt években erősen volatilis volt, ami az új, közvetlen tőkebefektetésekhez kapcsolódó gyártási kapacitások, különösen az autóipari ágazat exportteljesítményében bekövetkezett kilengéseket tükrözi. A 2003. évi jelentős javulást követően a folyó fizetési mérleg hiánya 2005-ben a GDP 8,6 százalékára nőtt. Szlovákia külső pozíciójának az utóbbi években bekövetkezett romlását a lendületes lakossági fogyasztás és a közvetlen befektetésekhez kapcsolódó behozatal növekedése vezérelte. A következő években, jelentős új, exportorientált termelési kapacitás belépésével, az export fellendülése várható. A folyó fizetési mérleg hiányát főként a nagy volumenű, nettó működőtőke-beáramlás finanszírozza.

Az értékelés alapján a Bizottság megállapítja, hogy Szlovákia, mint „eltéréssel rendelkező tagállam” státuszát nem kell megváltoztatni.

2.9. Svédország

A 2004-es konvergenciajelentésben a Bizottság úgy értékelte, hogy Svédország a konvergenciakritériumok közül hármat teljesít (árstabilitás, az állami költségvetés helyzete és hosszú távú kamatlábak). A jogi konvergencia értékelése alapján Svédországban a jogszabályok nem teljes mértékben összeegyeztethetők a Szerződés 109. cikkével és a KBER/EKB alapokmánnyal.

A svéd központi bankról (Riksbank) szóló törvényt 2004-ben és 2006-ban módosították, anélkül azonban, hogy foglalkoztak volna a 2004-es konvergenciajelentésben megnevezett összeegyeztethetetlenségekkel. Továbbá összeegyeztethetetlenségeket találtak az árfolyampolitikáról szóló törvényben is.

Ami a központi banknak pénzügyi függetlenségét, valamint az euro bevezetésekor a KBER-be való integrálását illeti, Svédország jogszabályai – különösen a Sveriges Riksbankról szóló törvény, a Kormányzati Okirat (az ország alkotmánya) és az árfolyampolitikáról szóló törvény – nem teljes mértékben összeegyeztethetők a Szerződés 108. és 109. cikkeivel és a KBER/EKB alapokmánnyal.

A HICP-infláció Svédországban az elmúlt években általában 2 százalék alatt volt, egyes időszakok kivételével 2001-ben és 2003-ban, amikor a villamosenergia-árak emelkedése hozzájárult a teljes inflációs ráta emelkedéséhez. A viszonylag erőteljes gazdasági növekedés hajtóerői főként a nagy termelékenység-emelkedések voltak, amelyek nagyban csillapították a munkabérek emelkedése okozta hatásokat. A svéd korona árfolyamában 2002 és 2004 között tapasztalt fokozatos erősödés, valamint a nemzetközi verseny és globalizáció által a behozott feldolgozóipari áruk áraira gyakorolt dezinflációs hatás szintén hozzájárult az alacsony inflációhoz. Az erős keresletnövekedés és a javuló munkaerőpiaci feltételek a várakozások szerint az inflációra bizonyos mérsékelt, felfelé irányuló nyomást gyakorolnak. A középtávú inflációs kilátások azonban, a pozitív beszerzési tényezőkre és a meggyökeresedett inflációs várakozásokra való tekintettel kedvezőek maradnak. A 12 havi átlagos infláció Svédországban az elmúlt néhány évben következetesen a referenciaérték alatt volt. Az átlagos inflációs ráta Svédországban a 2006 októberéig tartó 12 hónapban 1,5 százalék, a 2,8 százalékos referenciaértéknél alacsonyabb volt, és az elkövetkező hónapokban valószínűleg a referenciaérték alatt marad. Svédország teljesíti az árstabilitás kritériumát.

Svédország nem áll túlzott hiány fennállásáról szóló tanácsi határozat hatálya alatt. Svédország a 2000 és 2005 közötti időszakban a GDP 2,0 százalékát kitevő átlagos államháztartási többletet ért el. Ez a magas átlagos többlet a szabályokon alapuló svéd költségvetési keretrendszert tükrözi. A magas átlagos többlet 2005-ben a GDP 3,0 százalékát tette ki. Ha az állami szektorból kivennék a kötelező tőkefedezeti nyugdíjrendszert, az államháztartási többlet 2005-ben a GDP 2,0 százaléka lenne[22],[23]. Az államháztartás adóssága 2005-ben a GDP 50,4%-a volt; a kötelező tőkefedezeti nyugdíjrendszer nélkül számított adat a GDP 50,9%-a lenne. Svédország teljesíti a költségvetés egyenlegével kapcsolatos kritériumot.

A svéd korona nem vesz részt az ERM II.-ben. Svédország lebegtetett árfolyammal kombinált inflációs célkövető rendszert működtet. Leszámítva az árfolyam – közvetlenül a rögzített árfolyamok rendszerének 1992-ben történt feladása után bekövetkezett – gyors leértékelődését, a korona/euro árfolyam a német márkához és később az euróhoz képest többnyire viszonylag szűk tartományban mozgott. 2004 novembere és 2006 októbere között a korona az euróval szemben alig valamivel 3 százalék alatti mértékben értékelődött le. Svédország nem teljesíti az árfolyam-kritériumot.

Az átlagos hosszú távú kamatláb Svédországban a 2006 októbere előtti egy évben 3,7% volt, ami a 6,2 százalékos referenciaérték alatt van. Az átlagos hosszú távú kamatlábak Svédországban az elmúlt néhány évben a referenciaérték alatt voltak. Az euroövezeti hosszú távú kamatlábakhoz viszonyított különbségek 2003 óta markánsan csökkentek, mintegy 50 bázispontról a jelenlegi mínusz 10 bázispontra, ami egyebek között az irányadó kamatnak az euroövezethez mérve negatív különbségét mutatja. Svédország teljesíti a hosszú távú kamatlábakra vonatkozó konvergencikritériumot.

Az értékelés során további tényezőket is megvizsgáltak, beleértve a termék- és pénzügyi piacok integrációját és a fizetési mérleg alakulását. A svéd gazdaság nagy mértékben integrálódott az EU-hoz. Különösen a többi tagállamhoz fűződő kereskedelmi kapcsolatok kiterjedtek, és a belföldi pénzügyi ágazat nagy mértékben integrálódott a szélesebb uniós ágazatba, főként az észak-európai/ balti régió pénzügyi közvetítőiben fennálló svéd tulajdon, illetve a svéd értéktőzsdének az észak-európai tőzsdékből álló OMX Csoportba történt beolvadása miatt. Svédország, erős exportteljesítményének eredményeként, több éven át a GDP mintegy 6-7 százalékát kitevő folyó fizetési mérlegtöbblettel rendelkezett. A pénzügyi számla hiányát nagyrészt a nettó működőtőke-kiáramlás magyarázza.

Az értékelés alapján a Bizottság megállapítja, hogy Svédország, mint „eltéréssel rendelkező tagállam” státuszát nem kell megváltoztatni.

[1] Európai Bizottság, 2004. évi konvergenciajelentés, COM(2004) 690 végleges, 2004. október 20.; és Európai Központi Bank, 2004. évi konvergenciajelentés, 2004. október

[2] Európai Bizottság, Litvániáról szóló 2006. évi konvergenciajelentés, COM(2006) 223 végleges, 2006. május 16.; Európai Bizottság, Szlovéniáról szóló 2006. évi konvergenciajelentés, COM(2006) 224 végleges, 2006. május 16.; és Európai Központi Bank, 2006. májusi konvergenciajelentés, 2006. május

[3] Dánia és az Egyesült Királyság a maastrichti szerződés elfogadása előtt kikötötték a kívülmaradás lehetőségét és nem vesznek részt az EMU harmadik szakaszában. Mindaddig, amíg ezek a tagállamok nem jelzik, hogy részt kívánnak venni a harmadik szakaszban és csatlakozni kívánnak az egységes valutához, a Tanács nem értékeli, hogy teljesítik-e az euro bevezetéséhez szükséges feltételeket.

[4] A jelentésben felhasznált adatok záró dátuma 2006. november 17.

[5] 2005/185/EK, HL L 62., 2005.3.9., 20. o.

[6] A Bizottság szolgálatainak őszi előrejelzése szerint az államháztartási hiány 2006-ban a GDP 3,5 százaléka lesz.

[7] A Bizottság szolgálatainak őszi előrejelzése szerint az államháztartási többlet 2006-ban a GDP 2,5 százaléka lesz.

[8] A legutóbbi rendelkezésre álló adat.

[9] 2006/627/EK, HL L 256., 2006.9.20., 13–14. o.

[10] 2005/184/EK, HL L 62., 2005.3.9., 19. o.

[11] A Bizottság szolgálatainak őszi előrejelzése szerint az államháztartási hiány 2006-ban a GDP 1,9 százaléka lesz.

[12] A Bizottság szolgálatainak őszi előrejelzése szerint az államháztartási hiány 2006-ban a GDP 1,0 százaléka lesz.

[13] 2004/918/EK, HL L 389., 2004.12.30., 27. o.

[14] A Bizottság szolgálatainak őszi előrejelzése ugyanilyen szintű lesz államháztartási hiányt jelez előre.

[15] 2005/186/EK, HL L 62., 2005.3.9., 21. o.

[16] A Bizottság szolgálatainak őszi előrejelzése szerint az államháztartási hiány 2006-ban a GDP 2,9 százaléka lesz.

[17] 2005/183/EK, HL L 62., 2005.3.9., 18. o.

[18] Lengyelország élt a tőkefedezeti nyugdíjrendszerek besorolásáról szóló, 2004. március 2-i Eurostat-határozat végrehajtására szolgáló átmeneti időszak lehetőségével. Ez alatt az időszak alatt, amely a 2007-es első költségvetési adatbejelentési időpontjáig tart, Lengyelország az állami szektoron belül tarthatja nyilván a tőkefedezeti nyugdíjrendszerekkel kapcsolatban felmerült bevételeket és kiadásokat, ami alacsonyabb államháztartási hiányt eredményez.

[19] A Bizottság szolgálatainak őszi előrejelzése szerint az államháztartási hiány 2006-ban a GDP 2,2 százaléka lesz (a kötelező tőkefedezeti nyugdíjrendszer nélkül számított adat a GDP 4,2 százaléka).

[20] 2005/182/EK, HL L 62., 2005.3.9., 16-17. o.

[21] A Bizottság szolgálatainak őszi előrejelzése szerint az államháztartási hiány 2006-ban a GDP 3,4 százaléka lesz.

[22] Svédország élt a tőkefedezeti nyugdíjrendszerek besorolásáról szóló, 2004. március 2-i Eurostat-határozat végrehajtására szolgáló átmeneti időszak lehetőségével. Ez alatt az időszak alatt, amely a 2007-es első költségvetési adatbejelentési időpontjáig tart, Svédország az állami szektoron belül tarthatja nyilván a tőkefedezeti nyugdíjrendszerekkel kapcsolatban felmerült bevételeket és kiadásokat, ami alacsonyabb államháztartási hiányt eredményez.

[23] A Bizottság szolgálatainak őszi előrejelzése szerint az államháztartási többlet 2006-ban a GDP 2,8 százaléka lesz (a kötelező tőkefedezeti nyugdíjrendszer nélkül számított adat a GDP 1,7 százaléka).