52006DC0246

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 24.5.2006

COM(2006) 246 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

A közösségi halászati gazdálkodással kapcsolatos konzultáció javítása

TARTALOMJEGYZÉK

1. Bevezetés 3

2. A halászati lehetőségek előrejelzése és az azokkal való gazdálkodás 4

2.1. Tanácsadási módszerek és a szükséges információk 4

2.2. A jelenlegi eljárás 5

2.3. Az érdekelt felek nézetei 6

3. Ajánlások a rendszer javítása érdekében 7

3.1. A halászati év módosítása 7

3.2. Az állományok felmérésére vonatkozó tudományos vizsgálatok ütemének módosítása 7

3.3. A harmadik országokkal kapcsolatos szempontok 8

3.4. Korábbi konzultáció az uniós érdekelt felekkel a halászati gazdálkodással kapcsolatos döntésekről 9

3.5. A jogalkotási javaslatok és döntések időzítésének módosítása 10

3.6. A kvótákra vonatkozó rendeletek más szabályozási eszközöktőlvaló különválasztása 12

4. Következtetés: A halászati gazdálkodásról szóló vita új menetrendje 13

BEVEZETÉS

Annak érdekében, hogy biztosítható legyen „az érdekeltek széles körű bevonása a politika minden szakaszába a koncepciótól a megvalósításig” (a 2371/2002 tanácsi rendelet 2. cikkének (2) bekezdése), meg kell változtatni a közösségi halászati gazdálkodásra vonatkozó éves döntések jelenlegi elfogadási eljárásait.

Az európai közösségi halászok számára rendelkezésre álló halászati lehetőségeket általában évente határozzák meg a Mezőgazdasági és Halászati Tanács késő decemberben tartandó ülésén. Az elfogadott rendelet, amely a következő év január 1-jén lép hatályba, meghatározza a teljes kifogható mennyiségeket (TAC), a tagállamok rendelkezésére álló kvótákat, a halászati erőkifejtés megengedett mértékét halászeszköz-típusonként és halászterületenként, valamint egyes technikai intézkedéseket olyan halászeszközökre vonatkozóan, amelyek használata engedélyezett abban az évben.

A tanács által meghozott döntés a Bizottság javaslatán alapul a Szerződésben előírtaknak megfelelően. A legújabb tudományos és technikai információk figyelembevétele érdekében a Bizottság mindeddig az év legvégén bocsátotta ki javaslatát. Ez az időzítés rendkívül kevés időt hagy az érintett felekkel folytatott konzultációra.

Számos halállomány megfogyatkozása nemrégiben átfogóbb állományvédelmi intézkedések foganatosítását tette szükségessé. A TAC-csökkentések egymagukban elégtelennek bizonyultak, ezért szükség volt egy olyan intézkedéscsomag meghozatalára, amely magában foglalta a halászati erőkifejtés szabályozására, a technikai intézkedésekre, valamint az ellenőrzésre és vizsgálatra vonatkozó rendelkezéseket. Ezen intézkedések kidolgozása nehéznek bizonyult a fentiekben ismertetett éves döntéshozatali eljárás rövid időkeretén belül.

A Bizottság 2005-ben informális konzultációt tartott az érintett felekkel és a tagállamokkal a közösségi halászati gazdálkodási döntések előkészítésének alternatív munkamódszereiről. Számos tagállam nyitott volt a változtatások megfontolására, legtöbben azonban vonakodtak azon időszak módosításától, amelyre a teljes kifogható mennyiségek vonatkoznak. A Bizottságot felkérték, hogy vizsgálja meg a halászati gazdálkodásra vonatkozó tudományos szakvélemények korábbi beszerzésének lehetőségét. Számos tagállam ösztönözte a Bizottságot arra, hogy a regionális tanácsadó testületekkel korán kezdje meg tárgyalásokat a halászati lehetőségekkel kapcsolatos döntésekről. Egyes tagállamok azonban úgy vélték, hogy a jelenlegi rendszerben meglévő időkényszer elősegíti a hatékony döntéshozatalt.

A Bizottság már tett lépéseket az év végén felgyülemlő, a halászati gazdálkodással kapcsolatos döntések számának csökkentésére. A Bizottság 2005-ben előterjesztett egy különálló javaslatot – az előzőekhez képest korábbi időpontban – a balti-tengeri állományokra vonatkozó teljes kifogható mennyiségekről. Az év során technikai megbeszéléseket tartottak a tagállamokkal a halászati erőkifejtés szabályozásáról, a teljes kifogható mennyiségek meghatározásáról és a kapcsolódó kérdésekről szóló döntések előkészítésére. A mélytengeri fajokra vonatkozó teljes kifogható mennyiségeket egy külön rendelettel már meghatározták kétéves időszakra.

További javításokra van szükség annak érdekében, hogy az érdekelt felekkel tartalmas konzultáció jöhessen létre. Ez a tanulmány egy új munkamódszert terjeszt elő a közösségi halászati lehetőségekről és kapcsolódó feltételekről szóló tanácsi döntések előkészítésére. A cél az, hogy a Bizottság halászati gazdálkodásra vonatkozó éves javaslatainak előterjesztése előtt javítsák az érdekelt felekkel folytatott konzultációt, valamint hogy a halászati gazdálkodás hosszú távú céljait és azok megvalósításának módját jobban összehangolják a Bizottság, a tagállamok és a tudományos szaktanácsadók között. Ezenkívül a bizottsági javaslatok előterjesztésének időzítését is módosítanák, legalábbis részben.

Az érdekelt felekkel folytatott fokozott konzultáció nem lesz kihatással a Bizottság kezdeményezési jogára. E konzultáció célja a bizottsági javaslatot megalapozó ismeretek bővítése és a szakvélemények érdekelt felektől való beszerzése.

A halászati lehetőségek előrejelzése és az azokkal való gazdálkodás

Tanácsadási módszerek és a szükséges információk

A Közösségben a halászati gazdálkodás céljára általánosan használt tanácsadó és gazdálkodási rendszert a közös halászati politika születésekor, az 1980-as évek elején fejlesztették ki. A halállományokat ekkoriban nem fenyegette veszély, illetve a fő gondot nem a halászat fenntartható fejlődésének szabályozása, hanem inkább a nemzeti kvóták megállapításához és a tagállami részesedések relatív stabilitásának biztosításához szükséges, rövid távon kifogható halzsákmány előrejelzése jelentette.

Ezt a felfogást tükrözték az ICES-hez hasonló tudományos testületek által kibocsátott, a rövid távú fogásra vonatkozó tudományos szakvélemények, amelyeket azon feltételezett fogásmennyiség alapján dolgoztak ki, amely változatlan kihalászási ráta mellett az állomány méretének minimális biológiai szint alá csökkenéséig lenne alkalmazható.

A kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományokról szóló, 1995. évi ENSZ-megállapodás elfogadása után a halászati gazdálkodásban az elővigyázatos megközelítés kidolgozásával arra vonatkozóan kértek szakvéleményeket, hogy mi az legnagyobb fogásmennyiség, amely rövid távon nem veszélyezteti az állományok ívásra képes biomasszáját, illetve amely nem jár a halpusztulási arányok emelkedésével, ami hosszú távon túl nagy kockázatot jelentene az ívásra képes állomány számára. A Közösség a közös halászati politikára vonatkozó keretrendeletbe 2002-ben beépítette az elővigyázatos megközelítés elvét, valamint a halászati gazdálkodás ökoszisztéma-alapú megközelítésének megvalósítását. Ezenkívül a Közösség és tagállamai 2002-ben vállalták, hogy a magas hozamokat adó állományok méretét fenntartják, illetve helyreállítják a fenntartható fejlődéssel foglalkozó világ-csúcstalálkozó 2002-ben Johannesburgban elfogadott végrehajtási tervében meghatározott szintekre.

A jelenlegi eljárás

A Közösségnek a rövid távú előrejelzési módszeren alapuló halászati gazdálkodás hagyománya sajnos megnehezítette a döntéshozatalt.

Elsősorban, mivel a döntések a hosszú távú előrejelzések helyett inkább a rövid távú előrejelzéseken alapulnak, ez pedig akadályozta a hosszú távú halászati gazdálkodás megfelelő megvitatását. Ezt felismerték a közös halászati politika reformfolyamata során, ami a hosszú távú halászati gazdálkodás jogi alapjának[1] kialakítását eredményezte.

Másodsorban, mindez szükségessé tette, hogy a rövid távú előrejelzések a lehető legpontosabbak legyenek. Ez azt jelentette, hogy a tudományos értékeléseket az év során későbbre kellett halasztani azért, hogy a felmérésekből származó legfrissebb információkat fel lehessen használni az előrejelzési folyamatban.

Harmadsorban, a nagymértékű halászat – különösen a tengerfenéki halászatban – ahhoz vezetett, hogy a fogott halzsákmány nagy részét minden évben olyan fiatal egyedek teszik ki, amelyek az előző évben nem voltak halászhatók. Ez kiemelte annak szükségességét, hogy a fogási előrejelzések elkészítéséhez „utolsó pillanatban” végzett felméréseket használjanak.

Negyedsorban, több jelentős állománynál (pl. az északi-tengeri, kattegati, ír-tengeri és balti-tengeri tőkehalállományok, a skagerraki és kattegati simalepényhal-állományok, északi-tengeri foltos tőkehalak, vizcayai-öböli szardellák) az állománynak mindössze kis része képes a túlélésre egyik évről a másikra. Ez potenciálisan fenyegeti a halászati lehetőségek egyensúlyát, mivel az állománypótlódás mértéke évről-évre jelentősen változhat. Például az északi-tengeri foltos tőkehalra vonatkozó teljes kifogható mennyiség (TAC) az 1988–2005-ös időszakban évente átlagban 32%-kal változott. A halászati lehetőségekben bekövetkező nagy ingadozások nehezen kezelhetők mind a halpiac, mind a halászok foglalkoztatása tekintetében.

Mindezek az összetett problémák ahhoz vezettek, hogy a tudományos elemzésre és a tengerfenéken élő halállományok kezelésével kapcsolatos döntések meghozatalára igen rövid idő áll rendelkezésre:

- szeptemberben elvégzik az utolsó felméréseket, majd az adatokat kutatóhajók fedélzetén elemzik;

- október elején elvégzik a tudományos értékeléseket, és azokat a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) halászati gazdálkodással foglalkozó tanácsadó bizottsága elé terjesztik;

- október végén az ICES szakvéleményt bocsát ki ügyfeleinek, vagyis az Európai Közösségnek, Norvégiának, Izlandnak, a NEAFC-nak és másoknak;

- november végén a Bizottság elemzi az ICES szakvéleményét és egyúttal konzultációt tart a halászati tudományos, műszaki és gazdasági bizottsággal (HTMGB) és az érdekelt felekkel, valamint tárgyalásokat folytat Norvégiával és más tengerparti államokkal a közösen kezelt állományokról;

- december elején a Bizottság elfogadja a halászati lehetőségekről szóló rendeletjavaslatot, majd azt megvitatják a tagállamok, a regionális tanácsadó bizottságok és az érdekelt felek;

- december közepén a Tanács elfogadja a rendeletet.

2004 és 2005 során a Bizottság (az év elejétől kezdve) előrehozott megbeszéléseket tartott a tagállamokkal és az érintett felekkel a halászati lehetőségekről szóló rendelet egyes technikai kérdéseiről. A döntések korábbi időpontra történő előrehozásáról szóló (ún. „front-loading”) üléseken részletesen megvitatták a technikai intézkedésekkel, a halászati erőkifejtési megállapodásokkal és a lezárt területekkel kapcsolatos kérdéseket. A folyamat 2005-ben megkönnyítette a döntéshozatalt a technikai kérdésekben, különösen az erőkifejtés-gazdálkodás végrehajtása tekintetében.

Az érdekelt felek nézetei

Az északi-tengeri regionális tanácsadó bizottsággal már konzultáltak az éves döntéshozatal menetrendjének módosításáról. A bizottság fő aggodalma az volt, hogy több időt kell szentelni a teljes kifogható mennyiségek kihalászási feltételeinek megvitatására, különös tekintettel az átmeneti technikai intézkedésekre és az erőkifejtés-gazdálkodási rendszerekre.

A halászati és akvakultúraágazati tanácsadó bizottság (ACFA) kijelentette, hogy kész megvitatni a halászati lehetőségekre vonatkozó rendelet menetrendjének módosítását, feltéve hogy a változtatások bevezetése fokozatosan valósul meg. Az ACFA támogatta a közép távú stratégiáknak az érdekelt felek fokozott részvételével történő végrehajtását (különösen a teljes kifogható mennyiségek közötti eltérések 15%-os ingadozási sávra való leszűkítését is beleértve), így egyes állományok esetében ritkábban kellene tudományos véleményt kérni, a teljes kifogható mennyiségeket pedig hosszabb távra lehetne meghatározni (ami a norvég homár és a mélytengeri fajok esetében már meg is történt). Az északi-tengeri regionális tanácsadó bizottsághoz hasonlóan az ACFA fő aggodalma az volt, hogy több időt kell szentelni a teljes kifogható mennyiségek kihalászási feltételeinek megvitatására, mint amilyenek a technikai intézkedések és az erőkifejtés-gazdálkodás végrehajtásának a részletei. Az ACFA nem támogatta a teljes kifogható mennyiségekről és a halászati kvótákról szóló jogszabály külön-külön elemekre való szétbontását, és arra az álláspontra helyezkedett, hogy az év végi „jogalkotási csomag” továbbra is elkerülhetetlen.

Az ACFA kész volt fontolóra venni egy olyan megoldást, amely a halászati év beosztásának módosításán alapulna – vagyis hogy az év (például) január 1-je helyett április 1-jén kezdődne –, azonban az ACFA egyetértett a Bizottsággal abban, hogy ez csak akkor lenne lehetséges, ha a tengerparti államok is elfogadnák az időbeli beosztás módosítását.

AJÁNLÁSOK A RENDSZER JAVÍTÁSA ÉRDEKÉBEN

A halászati év módosítása

A teljes kifogható mennyiségekről jelenleg mind az EU-ban, mind a szomszédos harmadik országokban egy naptári évre születik döntés, amely év január 1-jén kezdődik. Lehetségesnek tűnik e gazdálkodási időszak oly módon történő módosítása, hogy a gazdálkodási időszak egy másik időponttól kezdődően tartson 12 hónapig. Ez előnyökkel járhat olyan meghatározott állományoknál, amelyek esetében a halászati idény nem ér véget természetes módon a naptári év végén. A különféle halászatok idényszerűsége ugyanakkor oly mértékben eltér egymástól, hogy miközben ez a módszer egyes halászatokban valóban enyhíthetne bizonyos időzítési problémákat, más halászatokban azonban új problémákat vethet fel. Szükség lehet tehát annak megvizsgálására, hogy a tényleges és globális előnyök biztosítása érdekében nem lenne-e célravezetőbb állományonként külön-külön halászati év elfogadása. Ez jelentős adminisztratív költségekkel járna. Ezért a Bizottság úgy véli, hogy ezt a lehetőséget rövid távon el kell vetni, amennyiben az alternatív megoldásokkal ezzel egyenértékű eredmény érhető el.

Az állományok felmérésére vonatkozó tudományos vizsgálatok ütemének módosítása

A tudományos szakvéleményeket jelenleg a halászati tudományos, műszaki és gazdasági bizottság készíti a Bizottság számára a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács által végzett felmérések és annak szakvéleménye alapján. Az említett bizottság két időpontban nyújt be szakvéleményt:

- júniusban a mélytengeri fajokra, a balti-tengeri állományokra és egyes hering és spratt állományokra vonatkozóan;

- októberben a makrélára, a norvég homárra és a legtöbb tengerfenéki laposhalra és tőkehalra vonatkozóan.

A Bizottság az ICES-sel és a HTMGB-vel már megkezdte annak megvitatását, hogy miként lehetne több állományra vonatkozóan október helyett már júniusban beszerezni a szakvéleményt. A következetesség biztosítására szükség lenne gondoskodni arról, hogy a vegyes halászatban együtt kifogott állományok esetében a szakvélemények egyidőben váljanak elérhetővé. A Bizottság elismeri, hogy a szakvélemények korábbi időpontban történő benyújtása egyes esetekben kevésbé pontos előrejelzést fog eredményezni, ez a következmény azonban elfogadhatónak tűnik. A Bizottság azt is megkérdezte, hogy 2007-től kezdődően lehetséges-e a szakvéleményeket az év során némileg korábban kibocsátani.

Az ICES részletes értékelést végez a felmérések és szakvélemények időzítésének módosítási lehetőségeit illetően, hogy eleget tegyen a Bizottság igényeinek. Ez az értékelés a következőket fogja magában foglalni: bármilyen változtatás várható következményei a különféle állományokra vonatkozó előrejelzés pontatlanná válását illetően olyan esetben, amikor a szakvéleményt korábban bocsátják ki a többéves felmérések és a többéves megközelítésű halászati gazdálkodás céljára; a stratégiai szempontokra jobban kiélezett szakvélemények; eljárások az értékelések és/vagy szakvélemények nem tervezett frissítésére, amikor a legújabb információk jelzik ennek szükségességét; az értékelés és szaktanácsadási eljárások elvégzéséhez szükséges tudományos személyzet rendelkezésre állása egy rövidebb időkereten belül. A Bizottság ezen értékelés alapján megállapodásokat köt az ICES-sel a 2007-től alkalmazandó, felülvizsgált szakvéleményezési folyamatról.

A 2006. évi szakvéleményt illetően az ICES fontolóra veszi egy olyan átmeneti szakvéleményezési folyamat alkalmazásának a lehetőségét, amely a legfrissebb vizsgálatokon és a Halászati Gazdálkodási Tanácsadó Bizottság (HGTB) szakvéleményén alapul, és amely lehetővé teszi a későbbi finomhangolást, amennyiben az új információkat elég fontosnak ítélik a szakvélemény jelentős módosításához. 2006-ban ugyanakkor fennáll egy komoly akadály, nevezetesen az, hogy az ICES munkájához a szükséges adatokat és szakértelmet biztosító nemzeti halászati kutatóintézetek már jó előre eltervezték forrásaik felhasználását, ezért a korábbi adatszolgáltatás vagy az ülések átütemezése nehéz feladat lesz számukra.

A harmadik országokkal kapcsolatos szempontok

Jelenleg a Norvégiával közösen kezelt állományokra (északi-tengeri tőkehal, sima lepényhal, fekete tőkehal, hering, vékonybajszú tőkehal) és az általában a többi tengerparti állammal közösen kezelt állományokra (kék puha tőkehal, atlanti-skandináv hering, makréla) vonatkozó szabályozási megállapodásokról, valamint a NEAFC által (a mélytengeri fajokkal, makrélával, álsügérekkel kapcsolatban) meghozandó intézkedésekről novemberben születik döntés. A következetes biológiai megközelítés és a politikai egyensúly érdekében általában egy olyan intézkedéscsomagot fogadnak el, amely magában foglalja a gazdálkodási intézkedések meghatározását, mint amilyenek a teljes kifogható mennyiségek, a technikai intézkedések, az ellenőrző intézkedések és a kvótaátadások.

A Bizottság tárgyalásokat fog kezdeni más tengerparti államokkal arról, hogy e döntések meghozatalát az év folyamán előbbre hozzák. Bizonyos együttes döntések a legfrissebb tudományos információk beszerzésén alapulnak, más döntéseknél azonban ez nem feltétel, ezért ott több lehetőség van a változtatásra.

Korábbi konzultáció az uniós érdekelt felekkel a halászati gazdálkodással kapcsolatos döntésekről

A halászati gazdálkodással kapcsolatos döntések jobban előkészíthetők, a konzultációk pedig szélesebb körben folytathatók, mint jelenleg. Habár az állománypótlódás mértékére vonatkozó becslés csak az év végén válik hozzáférhetővé, a halászterületek egyes általános jellemzői már korábban ismertek, mint például a halászattal előidézett állománypusztulás mértéke, az elővigyázatossági korlátokhoz viszonyított halászati erőkifejtés, a piaci kereslet alakulása az ágazatban, valamint az adott halászterületen a különféle fajok közötti interakció. A gazdálkodásra vonatkozó döntések előkészítése javítható a Bizottság által előterjesztendő „lehalászási szabályok” elnevezésű javaslat segítségével, amely meghatározza a teljes kifogható mennyiséggel kapcsolatosan meghozandó döntéseket. E lehalászási szabályok – amelyeket a Tanács meghatározott állományok helyreállítási vagy gazdálkodási tervében már elfogadott – a következőkre terjedhetnének ki:

- szabályok megállapítása az évközi TAC-ingadozásra vonatkozóan;

- szabályok megállapítása a halászati állománypusztulási arány fenntartható szintre történő leszorítására;

- a halászati erőkifejtésnek (tengeren eltöltött napok) a halászati állománypusztulási arányokkal (a tengeri halak aránya, amelyeket kifognak az év során) összhangban történő kiigazítása.

A „lehalászási szabály” elnevezésű szabályozási megközelítés elvben valamennyi, a közösségi halászati gazdálkodás hatálya alá tartozó állományra kiterjeszthető. Ez azzal az előnnyel járna, hogy több idő állna rendelkezésre a célok és azok megvalósítási módjának megvitatására. Amíg az ICES és a HTMGB berkeiben még folyna az érintett halállományok mennyiségére vonatkozó becslések pontosítása, az érintett felek megbeszéléseket folytathatnának a halászati gazdálkodási elvekről.

E lehalászási szabályok ideális esetben a legfontosabb halászterületekre és halállományokra vonatkozó tanácsi rendelet részeként kerülnének elfogadásra, és azokat viszonylag ritkán kellene frissíteni. Rövid távon azonban a Közösségnek megfelelő TAC-meghatározási eljárásokat kell megvitatnia azokkal az állományokkal kapcsolatban, amelyek esetében nincs jóváhagyott hosszú távú terv.

Ez a következőképpen lenne megvalósítható:

Első lépésként a Bizottság áprilisban politikai nyilatkozatot terjeszthetne elő a következő évi teljes kifogható mennyiségek meghatározására vonatkozó szándékait illetően. E dokumentumban bemutatná a Bizottság stratégiáját és halászati gazdálkodási munkahipotéziseit, amelyek mind a legfrissebb (vagyis az előző évre vonatkozóan bemutatott) tudományos véleményekből leszűrhető tendenciákon alapulnának. A politikai nyilatkozat az általános megközelítésre jellemző elemeket tartalmazna, mint például:

a) elköteleződés amellett, hogy az állományokat fokozatosan a legmegfelelőbb létszámra duzzasszák, ami a magas hozamok mellett biztosítja az állományok fenntartható kiaknázását;

b) a következő évre vonatkozó teljes kifogható mennyiségeket és halászati erőkifejtési szinteket a helyreállítási tervekkel vagy a hosszú távú gazdálkodási tervekkel összhangban kell meghatározni – amennyiben ilyenek léteznek –, illetve annak az elvnek megfelelően, amely szerint a halászattal előidézet halpusztulás nem növelhető olyan állományok esetében, amelyeknél a mortalitás aránya meghaladja a hosszú távon magas hozamot eredményező szintet;

c) a hasonló mértékben kiaknázott vagy lehalászott állományokat hasonló módon kell kezelni;

d) az évközi TAC-eltérésre vonatkozó szabályok, amelyek a különleges körülmények esetén jelentős módosításokat igényelhetnek bizonyos állományoknál.

A Bizottság a kereskedelmi forgalomban előforduló legfontosabb halállományok esetében gyakorlati példákkal mutatná be, hogy ez a megközelítés miként eredményezne teljes kifogható mennyiségeket vagy halászati erőkifejtési szinteket, feltételezve azt, hogy a következő évre vonatkozó tudományos szakvélemény megegyezik a folyó évre kibocsátott szakvéleménnyel. (A szövegben egy figyelmeztetést is fel kellene tüntetni, hogy a bemutatott példák csak illusztrációként szolgálnak, azokat – pl. a legutóbbi állománypótlódással kapcsolatban – a későbbi tudományos szakvélemények jelentősen befolyásolhatják).

Azon állományok esetében, amelyekre létező helyreállítási vagy halászati gazdálkodási terv van érvényben, a teljes kifogható mennyiséget az ilyen hosszú távú tervek rendelkezéseinek automatikus alkalmazásával becsülnék meg.

A politikai nyilatkozat nem foglalná magában a Bizottság tárgyalási álláspontját a Közösség regionális halászati szervezetekben való részvételét illetően.

A Bizottság politikai nyilatkozata alapján a nyár folyamán konzultációt lehetne tartani a regionális tanácsadó testületekkel és a tagállamokkal. Ez javítaná és megerősítené a döntések előrehozatalának folyamatát, továbbá az érdekelt feleknek lehetőséget biztosítana arra, hogy a halászati tevékenységeket illetően stratégiaibb jellegű vitában vegyenek részt. Októberben szakpolitikai vitát lehetne tartani a Tanácsban, amelyen a Tanácsot felkérnék a Bizottság javasolt stratégiájának véleményezésére, figyelembe véve a regionális tanácsadó testületek reakcióját.

A jogalkotási javaslatok és döntések időzítésének módosítása

A Bizottság halászati gazdálkodásról szóló éves javaslatainak nem kell szükségszerűen egy minden halászati erőforrásra kiterjedő csomagot alkotniuk.

Azok az állományok, amelyeknél az előrejelzések nagymértékben függnek a legfrissebb tudományos becslésektől (valamint más állományoktól, amelyekkel együtt kihalászásra kerülnek), továbbra is az év végén képezik majd vizsgálat tárgyát. Más, hosszabb életű állományok esetében azonban korábbra hozható a döntéshozatali eljárás. Azon állományoknál, amelyek nincsenek túlzott mértékben kiaknázva és méretük kellően nagy ahhoz, hogy az állomány jelentős része évről évre fennmaradjon, a legújabb vizsgálatok viszonylag kevés információt nyújthatnak a jövő évi halászati lehetőségekről. Korábbi javaslatok és korábbi döntések azokkal az állományokkal kapcsolatban hozhatók meg, amelyeknél a halászati állománypusztulás alacsonyabb mértékű.

A Bizottság ezért az éves halászati szabályozási döntések meghozatalához a következő két lépésből álló megközelítést javasolja:

1. lépés (június–október)

i. A kizárólag a Közösség által kezelt halállományok esetében, amelyekre vonatkozóan az ICES tudományos szakvéleménye már júniusban rendelkezésre áll, a Bizottság június–július folyamán fogja kérni az érintett regionális tanácsadó testületek véleményét a teljes kifogható mennyiségeket illetően. A Bizottság ezután szeptember elejére elkészíti rendeletjavaslatát. A Tanács ezt követően októberben elfogadhatná a teljes kifogható mennyiségeket. A balti-tengeri és mélytengeri fajokra vonatkozóan jelenleg külön-külön jogalkotási javaslat készül. Ezt a megközelítést a jövőben ki lehetne terjeszteni a kizárólag a nyílt tengeri, Közösség által kezelt állományokra, valamint – feltéve, hogy más tengerparti országokkal erről korábban megállapodás születik – a kék puha tőkehalra, a makrélára és a közösen kezelt heringállományokra.

2. lépés (október–december)

ii. Az “állománypótlódástól nagymértékben függő” halászatok, ahol a halászható halállomány legfőképpen azokból a fiatal egyedekből tevődik össze, amelyekkel az előző évben bővült az állomány, továbbra is elkerülhetetlen marad a teljes kifogható mennyiség megállapítása, amikor e fiatal egyedek száma meghatározhatóvá válik. Ezek szerint a bizottsági javaslat előterjesztését el kell majd napolni az ICES őszi szakvéleményének véglegesítéséig (jelenleg októberben, a közeljövőben talán előrehozható valamivel korábbi dátumra). Mindez arra utal, hogy a bizottsági javaslat időzítésén nem sokat lehet változtatni (november vége). Mindazonáltal, a politikai nyilatkozat alapján az érdekelt felekkel és a Tanáccsal folytatott korábbi konzultáció valószínűleg megkönnyíti majd az újonnan kibocsátott szakvélemény megvitatását az érdekelt felekkel. A Bizottság végső javaslata várhatóan nem tartalmaz meglepetéseket az érintett felek számára. A regionális halászati szervezetekkel (NAFO, ICCAT, CCAMLR vagy NEAFC) megtartott éves ülések eredményeképpen a második lépés a teljes kifogható mennyiségek meghatározását és a technikai intézkedések ideiglenes alkalmazását is magában foglalja majd.

A kvótákra vonatkozó rendeletek más szabályozási eszközöktől való különválasztása

Az érintett felek és a tagállamok úgy vélik, hogy a halászati erőkifejtés korlátozására vonatkozó szabályoknak az éves halászati gazdálkodási intézkedéscsomagba történő beépítése bonyolulttá teszi a tárgyalási folyamatot, ezért e szabályokkal külön rendeletben kellene foglalkozni.

A Bizottság egyetért azzal a javaslattal, hogy a halászati erőkifejtés mérésére, átadására és felügyeletére vonatkozó részletes szabályokat egy önálló rendelet tárgyává kellene tenni. A halászati erőkifejtési korlátok rögzítése azonban továbbra is az éves döntéshozatali eljárás része maradna.

Mivel a halászati erőkifejtési korlátozásra vonatkozó jelenlegi közösségi szabályok a tőkehal-helyreállítási terv részeként később az idei év során felülvizsgálatra kerülnek, a Bizottság úgy véli, hogy az erőkifejtés-gazdálkodásra vonatkozó új és külön rendelet előterjesztésével 2007-ig várni kell.

Következtetés: A halászati gazdálkodásról szóló vita új menetrendje

A közösségi halászati gazdálkodásról folyó vita és párbeszéd kiszélesítése érdekében a következő időrendi táblázat szerinti ütemtervet lehetne követni:

Dátum | Intézkedés |

Április | A Bizottság kiadja a következő évre meghatározandó halászati lehetőségekről szóló „politikai nyilatkozatát”. A halászati ágazattal párbeszéd indul a szakpolitikai kérdésekről, amely egész évben folytatódik. Ez magában foglalja a teljes kifogható mennyiségek kihalászási szabályait, az alkalmazható halászati erőkifejtési szinteket és egyéb technikai kérdéseket, mint pl. az erőkifejtés-gazdálkodás. |

Június eleje | Az ICES és a HTMGB tudományos szakvéleményt nyújtanak be egyes állományokra (nevezetesen a balti, a nyílt tengeri és (minden második évben) a mélytengeri fajokra) vonatkozóan. |

Június-július | A Bizottság konzultációt folytat a regionális tanácsadó bizottságokkal a közösségi halászati politikának a júniusi szakvéleményben foglalt állományokra való alkalmazásáról. A közösen kezelt nyílt tengeri állományokkal kapcsolatban tárgyalásokra kerül sor a harmadik országokkal, amennyiben azok egyetértenek a tervvel. |

Szeptember eleje | A júniusi szakvéleményben szereplő állományokkal kapcsolatban a Bizottság kibocsátja a halászati lehetőségekről szóló rendeletjavaslatát. |

Október | A júniusi szakvéleményben foglalt állományokra vonatkozóan a Tanács elfogadja a teljes kifogható mennyiségekről szóló rendeletet. Az ICES és a HTMGB tudományos szakvéleményt bocsát ki a többi állományra vonatkozóan. A halászati politikai lehetőségek és az októberi szakvéleményben szereplő állományokkal kapcsolatos legfrissebb szakvélemény további megvitatása az érdekelt felekkel. |

November | Tárgyalások folytatása Norvégiával és más tengerparti államokkal az októberi szakvéleményben foglalt állományokkal kapcsolatban. A halászati lehetőségekről szóló, november végén megjelenő második javaslatának előkészítésekor a Bizottság figyelembe veszi a regionális tanácsadó bizottságokkal folytatott megbeszéléseket. |

December | Az októberi szakvéleményben foglalt állományokra vonatkozóan a Tanács elfogadja a halászati lehetőségekről szóló rendeletet. |

Január | A halászati lehetőségekről szóló rendelet hatályba lép az adott naptári évben. |

[1] A halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK rendelet 5. és 6. cikke, HL L 388., 2002.12.31., 59. o.