52005PC0505

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 24.10.2005

COM(2005) 505 végleges

2005/0211 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (A tengervédelmi stratégiáról szóló irányelv) [SEC(2005) 1290]

(előterjesztő: a Bizottság)

INDOKLÁS

A JAVASLAT HÁTTERE |

A javaslat alapja és célkitűzései A tengeri környezetet számos veszély fenyegeti, ilyenek a biológiai sokféleség csökkenése vagy elvesztése, szerkezetének megváltozása, az élőhelyek pusztulása, a veszélyes anyagokkal és tápanyagokkal való szennyeződés és az éghajlatváltozás hatásai. Az EU 6. környezetvédelmi cselekvési programja megköveteli egy, az európai tengeri környezet védelmére és megőrzésére szolgáló tematikus stratégia (a továbbiakban: a stratégia) kidolgozását, azzal a tágabb céllal, hogy előmozdítsa „a tengerek fenntartható használatát és a tengeri ökoszisztémák megőrzését.” A stratégia kialakításának első lépéseként a Bizottság 2002-ben közleményt adott ki „Út a tengeri környezet védelmére és megőrzésére irányuló stratégiához" címmel. (COM(2002) 539.) A 2003. március 4-i környezetvédelmi tanács kövekeztetéseiben üdvözölte a bizottsági közleményt, támogatta annak nézőpontját és céljait, és nagyra törő stratégia kialakítását kérte 2005-ig. A Bizottság 2005-ös jogalkotási munkaprogramjában kötelezettséget vállalt a stratégia 2005-ben történő elfogadására. |

Általános háttér Noha léteznek intézkedések a tengeri környezetet terhelő hatások szabályozására és csökkentésére, ezek főleg ágazati megközelítéseket alkalmaznak, így a tengeri környezet védelmét célzó szakpolitikák, jogszabályok, programok és cselekvési tervek mozaikja jött létre nemzeti, regionális, uniós és nemzetközi szinten. Jóllehet Uniós szinten számos szakpolitika gyakorol hatást a tengeri környezetre, és már megkezdődött egy átfogó tengervédelmi szakpolitika kidolgozása, jelenleg még nem létezik a tengeri környezet védelmét szolgáló egységes politika. A szakpolitikai helyzet tehát eléggé vegyes. Egyes területeken történt előrehaladás, például csökkent a tápanyagok tengerbe jutása vagy az egyes veszélyes anyagokkal, különösen a nehézfémekkel való szennyezés. Általánosságban azonban a tengeri környezet állapota jelentősen romlott az elmúlt évtizedek során. Ennek következménye, hogy Európa tengerei és óceánjai veszélyeztetettek, egyes esetekben annyira, hogy struktúrájuk és szerepük forog kockán. A jelenlegi szakpolitikai keret nem biztosítja a tengeri környezet magas szintű védelmét. Szükség van egy határozott, egységes uniós tengervédelmi szakpolitika kialakítására. |

A javaslat által érintett területet szabályozó hatályos rendelkezések Európai uniós politikák széles köre járul hozzá a tengeri környezet védelméhez. Mivel azonban a meglévő szakpolitikai keret ágazati felépítésű, és földrajzi hatóköre változatos, nincs egységes politika, amely a tengeri környezet védelmére összpontosítana. |

Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival és célkitűzéseivel A tengeri környezet magas szintű védelme, amit a javasolt irányelv hivatott biztosítani, elengedhetetlen a tengerek és óceánok nyújtotta társadalmi és gazdasági lehetőségek megvalósításához, ezáltal hozzájárul a lisszaboni menetrend tartásához és az EU fenntartható fejlődési stratégiájához. A javaslat fontos részét képezi a jövőbeni uniós tengeri szakpolitika kialakításán végzett munkának. A tengeri szakpolitikát a Bizottság 2005-2009-es stratégiai célkitűzéseiben jelentették be; célja környezetvédelmi szempontból fenntartható módon kialakítani egy virágzó tengeri gazdaságot, és kiaknázni a tengerhez kötődő tevékenységekben rejlő minden lehetőséget. A jövőbeni tengeri szakpolitika egyik fő feladata a tengerek és óceánok használatainak és használóinak szabályozására szolgáló átfogó igazgatási keret kiépítése lesz. Ezzel foglalkozik a tengeri szakpolitikáról szóló, 2006-ra tervezett zöld könyv. Az első lépést a tengervédelmi stratégiában előrevetített igazgatási rendelkezések jelentenék. A tengeri szakpolitika keretében kidolgozandó tágabb igazgatási rendszer további fejlesztésére vonatkozó lehetőségek megfontolásakor figyelembe kell venni az európai regionális tengerekkel kapcsolatos változatos jogi és politikai környezeteket: a Balti-tenger esetében 7 uniós tagállam és az Orosz Föderáció érintett, míg a Földközi-tengeren még nincsenek kijelölve kizárólagos gazdasági övezetek, és az Uniónak számos harmadik országgal kell együttműködnie. |

KONZULTÁCIÓ AZ ÉRDEKELT FELEKKEL ÉS HATÁSVIZSGÁLAT |

Konzultáció az érdekelt felekkel |

A konzultáció módszerei, a megcélzott főbb ágazatok és a hozzászóló felek általános bemutatása A stratégia előkészítését 2002-től 2004-ig zajló, széles körű konzultációs eljárás segítette. A konzultációba bevonták valamennyi európai uniós tagállamot, a tagjelölt országokat, azokat a fontos európai harmadik országokat, amelyekkel közösek az Unió tengerei és óceánjai, bevontak továbbá 16 nemzetközi bizottságot és egyezményt, 21 jelentős ipari és civil szervezetet, valamint tudósokat és akadémikusokat. Az érdekeltek számára 2002. december 4-6. között, Koge-ban, Dániában tartott konferencián indították útjára a folyamatot. A koge-i konferenciát követően az érdekelt feleket képviselő személyek részvételével négy ad hoc munkacsoport jött létre, amelyek a stratégia kidolgozásainak főbb kérdéseivel foglalkoztak. |

A válaszok összefoglalása és figyelembevételük módja Mindegyik munkacsoport hozzájárult az érdekelt felek zárókonferenciájához, amely 2004. november 11–12-én került megrendezésre Rotterdamban, Hollandiában. A konferencia keretében általános egyetértés alakult ki a stratégiában javasolt megközelítéssel kapcsolatban. A határozott uniós fellépés szükségességét az érdekeltek túlnyomó többsége megerősítette. A javasolt irányelv tükrözi a 2002 óta tartott konzultációk eredményeit. A javasolt irányelv központi témái a kettős, EU/regionális megközelítés szükségessége, a stratégia végrehajtása szempontjából kezelési egységekként szolgáló tengeri régiók létrehozása, valamint – nemzetközi megállapodásokból fakadó lehetőségek felhasználásával – a tengervédelmi stratégiák tervezése során a tagállamok közti együttműködés szükségessége. |

2005. március 14-e és 2005. május 9-e között nyílt internetes konzultációra került sor. A Bizottság 133 visszajelzést kapott. Az eredmények megtekinthetők a http://europa.eu.int/comm/environment/water/pdf/consultation_marine.pdf. oldalon. |

Szakértők bevonása |

Az érintett tudományos vagy szakterületek Az előkészítő munkálatok főleg a következő témákra összpontosítottak: (a) ökoszisztéma-alapú megközelítés a tengeri környezetre hatással lévő emberi tevékenységek irányításában; (b) felügyelet és értékelés, és (c) a veszélyes anyagok problematikája. A Bizottság ezen felül szorosan figyelemmel követte az elmúlt három év során a nemzeti vagy regionális szerveknél, egyes országokban, kutatóintézetekben vagy az ENSZ szerveinél a tengeri környezet védelmével kapcsoltban született jelentések, tanulmányok és szakpolitkai nyilatkozatok tartalmát. |

Alkalmazott módszertan Számottevő mennyiségű munkát végeztek a konzultációs folyamat során minden olyan témával kapcsolatban, amely az európai uniós tengervédelmi stratégia kialakítása szempontjából lényeges. A folyamat két jelentős eredménye (a) egy útmutató dokumentum a tengeri környezet ökoszisztéma-alapú megközelítéséhez, és (b) egy tanulmány az európai tengeri régiók meghatározásáról víztani, tengertani és biológiai-földrajzi jellemzők alapján, a stratégia végrehajtásának irányítása érdekében. |

A konzultációban részt vevő legfontosabb szervezetek/szakértők A konzultáció során a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES), amely a két fent említett dokumentum kidolgozását végezte, kiemelt partner volt. Az előkészítésbe szép számmal vontak be szakértőket és tudományos szervezeteket is. |

A beérkezett és felhasznált vélemények összefoglalása Említés történt a potenciálisan súlyos veszélyekről, amelyek visszafordíthatatlan következményekkel járhatnak. Széles körű az egyetértés az ilyen kockázatok létezését illetően. |

Egyetértés alakult ki a tengeri környezetet fenyegető veszélyek nagyságrendje tekintetében is: a tengeri ökoszisztémák változásai visszafordíthatatlanok és hatványozottak lehetnek, gazdasági és társadalmi következményeik pedig szerteágazóak. A tengeri környezetet fenyegető főbb tényezők az éghajlatváltozás, a kereskedelmi halászat, a tengerbe véletlenül jutó és szándékosan kiengedett olaj, a nem őshonos fajok betelepítése, az eutrofizáció és az ezáltal kiváltott káros algavirágzások, a szennyező hulladék, a veszélyes anyagokkal való szennyezés és a mikrobiológiai szennyezés, a radioaktív nuklidok kieresztése, valamint a zajszennyezés. Az éghajlatváltozás és a halászat a két legfontosabb terhelés a tengeri környezet számára. Összegzésként elmondható, hogy a konzultáció üzenete egyértelmű: Európa tengereit és óceánjait komoly veszélyek fenyegetik, sürgősen cselekedni kell a tengerek és óceánok védelme érdekében, hosszú távú termelékenységük és ezáltal a tengerrel kapcsolatos gazdasági és társadalmi érdekek védelmében. |

A szakértői vélemények nyilvános hozzáférhetőségének biztosítása A Bizottság a javasolt irányelv előkészítése során végzett összes lényeges elemzést elérhetővé fogja tenni. Az ICES útmutatóját az ökoszisztéma-alapú megközelítés alkalmazásáról és végrehajtásáról maga az ICES már közzétette, és hamarosan elérhető lesz a Bizottság internetes oldaláról. Az ICES tengeri régiókkal kapcsolatos tanulmánya a CIRCA rendszeren keresztül már hozzáférhetővé vált az érdekelt felek számára. |

Hatásvizsgálat Alapvetően két lehetőséget vizsgáltak. Az első lehetőség, hogy a Bizottság közleményében megfogalmazott nem kötelező érvényű ajánlásokat szigorúan önkéntes alapon hajtják végre. (A közlemény szerint Európa tengeri környezetének hatékony védelmét az európai uniós szinten létrehozandó regionális fórumokon, regionális tengervédelmi stratégiák kidolgozásán keresztül kell megoldani.) A második lehetőség egy rugalmas jogi eszköz és egy közlemény kombinálása. A jogi eszköz a tengervédelmi stratégiáról szóló irányelv volna, melynek hatóköre nagyra törő, de eszközei nem túl merevek. Az irányelv nem írna elő uniós szintű környezetkezelési intézkedéseket, mivel működtetését és végrehajtását regionális szinten kellene megoldani. E két lehetőség mellett a cselekvés hiányában kialakuló helyzetet is figyelembe vették, mint viszonyítási alapot a két lehetőségben javasolt intézkedések várható költségeinek megítéléséhez. |

A Bizottság végzett egy hatásvizsgálatot, ami elérhető a Bizottság honlapján. |

A JAVASLAT JOGI ELEMEI |

A javasolt intézkedés összefoglalása A javasolt irányelv célja az, hogy Európa tengeri környezete 2021-re jó környezeti állapotban legyen. A javasolt irányelv csak uniós szinten határozná meg a közös célokat és elveket. A javasolt irányelv értelmében európai tengeri régiókat kell létrehozni, amelyek a végrehajtás során kezelési egységekként szolgálnának. Az egyes tengeri régiókhoz tartozó vizekre a tagállamoknak több lépésben tengervédelmi stratégiákat kell kidolgozniuk. A tengervédelmi stratégiák kidolgozása során a tagállamoknak egymással és az érintett harmadik országokkal tevőlegesen együtt kell működniük. Végül az egyes tengeri régiók helyzetére való tekintettel az irányelv rendelkezik olyan különleges helyzetekről vagy területekről is, ahol a tagállam a kitűzött környezetvédelmi célokat az irányelv keretében meghatározott magas szinten nem tudná teljesíteni. |

Jogalap Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 175. cikkének (1) bekezdése szolgáltatja a megfelelő jogalapot. |

A szubszidiaritás elve Érvényesül a szubszidiaritás elve, mivel a javaslat nem tartozik a Közösség kizárólagos hatáskörébe. |

A javaslat célkitűzéseit az egyes tagállamok a következő ok(ok) miatt nem tudják kielégítő mértékben megvalósítani: |

A tengeri környezet nem egyeztethető össze a jelenlegi földrajzi-politikai határokkal. Lényegénél fogva átnyúlik az ilyen határokon, ezért együttműködést és azonos elveket tesz szükségessé. Ilyen feltételek mellett a tengeri környezetre pusztán nemzeti megközelítést alkalmazni biztos kudarc. |

A tengeri ökoszisztémák egységessége ellenére az egyes tengeri régiókkal határos tagállamok könnyen juthatnak eltérő véleményekre egyes megközelítések, megállapítások és az alkalmazandó intézkedések kapcsán. A tagállamok a megfelelő intézkedés megtételéhez különböző, akár egymással ellentétes utakat is választhatnak és különböző hosszúságú időt vehetnek igénybe. Következésképp a tengeri környezet védelme nem lenne hatékony. Végeredményben a tengeri környezet minősége nem javulna. Jelentősen csökkenne az óceán képessége az új terhelések, például az éghajlatváltozás és a megnövekedett tengeri forgalom elviselésére. |

A javaslat célkitűzéseit közösségi fellépés segítségével a következő ok(ok) miatt lehet hatékonyabban megvalósítani: |

A javaslat egységes európai uniós keretet alakít ki, amelyen belül közös problémákat kell megoldani, és amely megállapítja a tengeri környezet védelmére vonatkozó közös elveket és megközelítést. |

Jóllehet számos európai uniós tagállam hozott nemzeti intézkedéseket a tengeri környezet védelme érdekében, és fontos nemzetközi megállapodásokon belül tevőlegesen együttműködnek, hátráltatta a haladást az a tény, hogy a nemzeti intézkedések nem befolyásolják más, a tengeri területtel határos országok tevékenységét. A regionális tengeri egyezmények keretén belül zajló nemzetközi együttműködés az egyes szervezetek gyenge jogérvényesítő képessége és az ellenőrzés hiánya miatt vegyes eredményeket szült. |

A javasolt jogi eszköz hatóköre olyasmire korlátozódik, amit a tagállamok nem tudnak megfelelően elérni – olyan európai uniós szintű keret létrehozását célozza, amellyel az európai tengeri környezet hatékonyabban védhető. Az egyes európai uniós tengeri régiók jó környezeti állapotának eléréséhez szükséges részletes célokat és környezetkezelési intézkedéseket nem határozzák meg uniós szinten. |

A javaslat ezért megfelel a szubszidiaritás elvének. |

Az arányosság elve A javaslat a következő ok(ok) miatt felel meg az arányosság elvének: |

A javasolt jogi eszköz a tengervédelmi stratégiáról szóló irányelv. Tág mozgásteret hagy a nemzeti döntéshozatal és a regionális egyeztetés számára. Az egyes tengeri régiókban az európai uniós tagállamok fenségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó vizek tengeri környezetének védelméhez szükséges regionális környezetvédelmi célok megállapítása, és a célok eléréséhez szükséges intézkedések tervezése és végrehajtása, ezáltal a jó környezeti állapot elérése a tagállamok felelőssége lesz. |

A javasolt irányelvből fakadó költségeket az Unió egészére vetítve az első két év során évi 90 millió euróra becsülték, évi 70 millió euróba fog kerülni azt követően. Másrészről viszont a hatékonyság jelentős növekedése is várható a kettős felügyelet és értékelés elkerülése révén. Az olyan intézkedéscsomagok végrehajtási költségeit, amelyekről regionális szinten született döntés, szintén fedezni kell. A tervek szerint részletes hatásvizsgálatok fognak készülni a tagállamok által létrehozott intézkedéscsomagokról, annak érdekében, hogy a környezetvédelmi célokat a lehető legkevesebb ráfordítással lehessen elérni. A hatásvizsgálatok azt mutatják, hogy rövid távon jelentős társadalmi és gazdasági befektetésre lesz szükség, de közép- és hosszú távon ez környezeti, társadalmi és gazdasági szempontból is busásan megtérül. |

Az eszközök megválasztása |

A javasolt eszközök: tengervédelmi stratégiáról szóló irányelv. |

Egyéb eszközök az alábbi ok(ok) miatt nem lennének megfelelőek: Lehetséges lett volna egy szigorúbb eszközt kialakítani (rendelet vagy sok előírást tartalmazó irányelv formájában). Ám a rendelet vagy a sok megkötést tartalmazó irányelv az EU tengeri környezetének változatosságát és különböző szükségleteit nem venné figyelembe, hiszen a tagállamok nem hozhatnának szakpolitikai döntéseket regionális szinten. Ezért ezt a lehetőséget elvetették. Egy másik lehetőség egy, a tengervédelmi stratégia regionális végrehajtásának lépéseit felvázoló ajánlás elfogadása lenne. Az ajánlások azonban nem kötelező érvényűek, így nem lett volna semmilyen biztosíték arra nézve, hogy a tagállamok elkötelezik magukat a szigorú végrehajtás mellett. Ezért ezt a lehetőséget is elvetették. Harmadik lehetőség lett volna egy határozatot hozni, amely teljes egészében kötelező a címzett tagállamokra nézve. Ám mivel a 25 tagállamból 20-nak van tengerpartja, és a tervezett bővítések csak növelni fogják ezt az arányt; és mivel a tengeri környezet hatékony védelméhez a szárazföld belsejében, a tengerek vízgyűjtő területein fekvő országoknak is hozzá kell járulniuk, nem volna helyénvaló a címzettek számát korlátozni. Végül pedig egy határozat nem biztosított volna végrehajtási rugalmasságot, lévén hogy teljes egészében kötelező érvényű. |

KÖLTSÉGVETÉSI VONZAT |

A javaslat nincs hatással a Közösség költségvetésére. |

TOVÁBBI INFORMÁCIÓK |

Felülvizsgálati/módosító/megszüntetési záradék |

A javaslat felülvizsgálati záradékot tartalmaz. |

Európai Gazdasági Térség A javasolt jogi aktus EGT vonatkozású, ezért ki kell terjednie az Európai Gazdasági Térségre. |

1. 2005/0211 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (A tengervédelmi stratégiáról szóló irányelv) (EGT vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 175. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára[1],

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[2],

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére[3],

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően[4],

mivel:

(1) A tengeri környezet értékes örökségünk, amit meg kell védeni, helyre kell állítani és megfelelően kell kezelni annak érdekében, hogy biológiailag gazdag, dinamikus, biztonságos, tiszta, egészséges és jövedelmező tengereink és óceánjaink legyenek.

(2) A hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program megállapításáról szóló, 2002. július 22-i 1600/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozattal összhangban annak elfogadásától számított három éven belül ki kell dolgozni egy tematikus stratégiát a tengeri környezet védelme és megőrzése érdekében azzal a tágabb céllal, hogy e stratégia előmozdítsa a tengerek fenntartható használatát és a tengeri ökoszisztémák megőrzését.

(3) A tengerek fenntartható használatának előmozdítása és a tengeri ökoszisztémák megőrzése érdekében előtérbe kell helyezni a Közösség tengeri környezetének jó környezeti állapota elérését, hangsúlyt kell helyezni e környezet folyamatos védelmére és megőrzésére, valamint biztosítani kell a további állapotromlás megelőzését.

(4) E célok eléréséhez áttekinthető és összehangolt jogi környezetre van szükség; a fellépéshez keretet kell teremteni, amelyen belül biztosítani kell a tevékenységek összehangolását, ellentmondás-mentességét, és a Közösség más jogi eszközei valamint nemzetközi megállapodásai értelmében végzett tevékenységekkel való integrációját.

(5) A Közösség tengeri környezetét alkotó tengeri régiók változatos körülményei, problémái és igényei különböző és egyedi megoldásokat tesznek szükségessé. Ezt a sokféleséget figyelembe kell venni az olyan intézkedések előkészítése, tervezése és kivitelezése során, amelyek a tengeri régiók és alterületek rendszerében a Közösség tengeri környezetének jó környezeti állapota elérését célozzák.

(6) Ezért helyénvaló, hogy minden tagállam egy tengervédelmi stratégiát készítsen európai felségvizei kezelésére, mely stratégia az ország vizeire nézve egyedi, de ugyanakkor tükrözi az érintett tengeri régió általános helyzetét. A tengervédelmi stratégiák eredményeként a jó környezeti állapot elérését célzó intézkedéscsomagokat kell végrehajtani.

(7) A tengeri környezet határokon átnyúló jellege miatt a tengervédelmi stratégiák kialakítását minden tengeri régió esetében össze kell hangolni. Mivel a tengeri régiók más európai uniós tagállamokkal és harmadik országokkal is közösek, a tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy biztosítsák a lehető legszorosabb együttműködést valamennyi érintett tagállammal és harmadik országgal. Ahol ésszerű és helyénvaló, a tengeri régiókban már meglévő intézményi kereteket fel kell használni az együttműködés biztosítására.

(8) Mivel a kívánt célok eléréséhez nélkülözhetetlen a nemzetközi fellépés, az irányelvnek növelnie kell a nemzetközi megállapodások értelmében a Közösség által vállalt hozzájárulás hatékonyságát.

(9) A Közösség és tagállamai is szerződő felek az Egyesült Nemzetek Szervezetének tengerjogi egyezményében (UNCLOS), amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezete 1982. december 10-i tengerjogi egyezményének és az egyezmény XI. részének végrehajtásáról szóló, 1994. július 28-i megállapodásnak az Európai Közösség általi megkötéséről szóló, 1998. március 23-i 98/392/EK tanácsi határozat jóváhagyott.[5] A Közösség és a tagállamok e megállapodások értelmében vállalt kötelezettségeit ezért maradéktalanul figyelembe kell venni ebben az irányelvben.

(10) Az irányelvnek szintén erősítenie kell a biológiai sokféleségről szóló egyezmény[6] összefüggésében a Közösség által képviselt határozott álláspontot, mely a biodiverzitás csökkenésének megállítására, a változatos tengeri élővilág megóvására és fenntartható használatára, valamint a tengeri védett területek hálózatának 2012-ig történő létrehozására vonatkozik. Emellett az irányelvnek hozzá kell járulnia a biológiai sokféleségről szóló egyezmény részes feleinek 7. konferenciája (CBD/COP7) által megfogalmazott célok eléréséhez. A konferencián résztvevők a tengeri és tengerparti biodiverzitásról szóló részletes munkaprogramot fogadtak el, amelynek számos kitűzése, feladat és tevékenysége irányul arra, hogy megállítsa a biológiai sokféleség csökkenését nemzeti, regionális és globális szinten is, valamint biztosítsa a tengeri élővilág képességét áruk és szolgáltatások nyújtására. A védett területek létrehozására munkaprogram is született, amelynek célja, hogy 2012-ig létrehozzuk, majd fenntartsuk a tengeri védett területek ökológiai szempontból reprezentatív, nemzeti és regionális rendszereit. Az élőhelyvédelmi irányelvben a Natura 2000 területek létrehozására vonatkozóan előírt kötelezettség szintén hozzá fog járulni ehhez a munkához

(11) A tengeri környezet szennyezéstől való védelmére vonatkozó, egyéb nemzetközi megállapodások értelmében vállalt közösségi és tagállami kötelezettségek teljesítéséhez is hozzá kell járulnia az irányelvnek. Ezek: a Balti-tenger térsége tengeri környezetének védelméről szóló egyezmény, amelyet a 94/157/EK tanácsi határozat[7] hagyott jóvá, az Atlanti-óceán észak-keleti körzete tengeri környezetének védelméről szóló egyezmény, amelyet a 98/249/EK tanácsi határozat[8] hagyott jóvá, annak a tengeri terület ökológiai rendszereinek és biológiai sokféleségének védelméről és megőrzéséről szóló új V. melléklete és megfelelő 3. függeléke, amelyet a 2000/340/EK tanácsi határozat[9] hagyott jóvá, valamint az 1995-ben módosított, és eredetileg a 77/585/EK tanácsi határozattal[10] jóváhagyott, a Földközi-tenger tengeri környezetének és partvidékének szennyezés elleni védelméről szóló egyezmény és annak a Földközi-tenger szárazföldi eredetű szennyezés elleni védelméről szóló jegyzőkönyve, amelyet a 83/101/EK tanácsi határozat[11] hagyott jóvá.

(12) Mivel a tengervédelmi stratégiák keretében végrehajtott intézkedéscsomagok csak akkor lesznek hatékonyak, ha az adott terület tengeri környezete állapotának alapos ismeretére épülnek, és – amennyire csak lehet – e terület egyedi igényeire szabottak, szükség van arra, hogy minden tagállam az érintett tengeri régióra vonatkozóan nemzeti szinten gondoskodjon egy tájékozott politikaalkotási keret kialakításáról.

(13) Ennek első lépéseként az egy adott tengeri régiót felügyelő tagállamoknak elemzéseket kell készíteniük tengeri felségterületeik jellemzőiről, megállapítva a fő terheléseket, hatásokat, valamint felmérve felségvizeik gazdasági és társadalmi használatát és a tengeri környezet állapotromlásának költségvonzatát.

(14) A tagállamok ezután az elemzések alapján megállapítják azokat a jellemzőket, amelyek Európa tengervizeinek jó környezeti állapotát mutatnák. Célszerű, hogy e munka segítése érdekében a Bizottság a közeli jövőben általános környezetminőségi mutatókat, részletes követelményeket és normákat dolgozzon ki az érdekelt felek bevonásával.

(15) A jó környezeti állapot elérése érdekében a következő lépésben védelmi célokat és felügyeleti programokat kell létrehozni a folyamatos értékelés megvalósításához. Ezáltal biztosítható a felségvizek állapotának rendszeres felmérése.

(16) Mindezek alapján a tagállamok feladata olyan intézkedéscsomagokat alkotni és végrehajtani, amelyek a szóban forgó tengerterületek jó környezeti állapotának elérését célozzák, ugyanakkor figyelembe veszik az érvényben lévő közösségi és a nemzetközi követelményeket és az érintett tengeri régió szükségleteit is.

(17) A célzott végrehajtás szükségessége miatt indokolt, hogy ezeket a lépéseket a tagállamok tegyék meg, azonban a közösségi fellépés egységessége és a nemzetközi kötelezettségvállalások figyelembevétele érdekében alapvető fontosságú, hogy az előkészítő munkálatokat és az intézkedéscsomagokat a jóvá kelljen hagyatni a Bizottsággal.

(18) Az igazságosság és az ésszerűség megköveteli, hogy az irányelv rendelkezzen olyan esetekről is, amikor egy tagállam számára nem lehetséges a kitűzött környezetvédelmi célok elérése.

(19) Ezzel kapcsolatban két különleges esetről kell rendelkezni. Az első eset, amikor egy másik ország tevékenysége vagy passzivitása miatt, természetes okok folytán vagy vis maior esetén egy tagállam nem tudja elérni a kitűzött környezetvédelmi célokat. Ide tartozik az a lehetőség is, hogy maga a tagállam tett a célokkal ellentétes intézkedéseket olyan közérdek védelmében, amely jelentősebb, mint a kedvezőtlen környezeti hatás. Ilyen esetekben meg kell engedni a tagállamoknak, hogy ad hoc járjanak el. Az ad hoc intézkedéseket úgy kell megtervezni, hogy megelőzzék az érintett vizek további állapotromlását, és a régión belül ellensúlyozzák a kedvezőtlen hatásokat.

(20) A második különleges eset, ha egy tagállam olyan problémát fedez fel, amely hatással van európai felségvizei vagy akár egy egész tengeri régió vizeinek állapotára, és a probléma nemzeti szinten hozott intézkedésekkel nem orvosolható. Rendelkezni kell arról, hogy ilyen esetben a Bizottságot az intézkedéscsomagok bemutatásakor értesíteni kell.

(21) Fontos, hogy a Közösség felügyelhesse a különleges esetekre biztosított rugalmasság alkalmazását. Az elsőként említett kivételes esetben ésszerű, hogy a Bizottság az intézkedéscsomag jóváhagyását megelőző értékelés során fontolóra vegye az alkalmazott ad hoc intézkedések hatékonyságát. Olyan esetben, amikor a tagállamok egy intézkedést a közérdek védelmével indokolnak, a Bizottságnak biztosítania kell, hogy az intézkedés következtében a tengeri környezetben bekövetkezett változás vagy módosulás nem akadályozza meg vagy nem veszélyezteti tartósan az adott régió jó környezeti állapotának elérését.

(22) A második különleges esetben az intézkedéscsomag jóváhagyása előtt a Bizottságnak meg kell győződnie arról, hogy a tagállam véleménye megalapozott, vagyis a nemzeti szinten hozott intézkedések nem lennének elégségesek, és valóban közösségi fellépésre van szükség.

(23) A tengeri élővilág dinamikájára és természetes változékonyságára való tekintettel, valamint figyelembe véve azt a tényt, hogy az emberi tevékenységek különböző mintáinak alakulásával és az éghajlatváltozás hatására is változni fognak a tengeri környezetet érő terhelések és hatások, el kell ismerni, hogy a jó környezeti állapot fogalmának meghatározása dinamikus és rugalmas, és azt időről-időre ki kell igazítani. Ennek megfelelően a tengeri környezet védelmének is rugalmasnak és alkalmazkodóképesnek kell lennie. A tengervédelmi stratégiákat ezért rendszeresen felül kell vizsgálni.

(24) Rendelkezni kell arról, hogy az intézkedéscsomagokat és azok módosításait közzé kell tenni, és időközi jelentéseket kell beadni a Bizottsághoz, amelyek beszámolnak a program végrehajtásának előmeneteléről.

(25) Annak érdekében, hogy a nyilvánosság is aktívan részt vegyen a tengervédelmi stratégiák létrehozásában, végrehajtásában és kiigazításaiban, megfelelő tájékoztatást kell nyújtani a stratégiák elemeiről, változtatásairól, valamint igény esetén rendelkezésre kell bocsátani a háttérdokumentumokat és a stratégiák kialakításakor felhasznált adatokat.

(26) A Bizottságnak az összes intézkedéscsomag kézhezvételétől számított két éven belül, de legkésőbb 2021-ig el kell készítenie az irányelv végrehajtásáról szóló első értékelő jelentést. Ezt követően a Bizottságnak hat évente kell jelentéseket közzétennie.

(27) Rendelkezni kell arról is, hogy az irányelvvel[12] való összeegyeztethetőség érdekében módosítsák a tengeri környezet állapotának értékelésére használt normákat, a felügyeleti normákat, környezetvédelmi célokat, valamint az adatok továbbítására és feldolgozására szolgáló technikai formátumokat.

(28) A halgazdálkodást szabályozó intézkedéseket csak a közös halászati politika keretében és tudományos szakvélemény alapján lehet hozni, ahogy azt a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002.december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendelet[13] előírja, ezért az ilyen intézkedésekkel ezen irányelv nem foglalkozik. A radioaktív anyagok használatából eredő szennyezések és kibocsátások korlátozásáról az Euratom-Szerződés 30. és 31. cikke rendelkezik, ezért ezekre a kérdésekre ez az irányelv nem tér ki.

(29) Mivel a javasolt intézkedések céljait tagállami szinten nem lehet kellő mértékben megvalósítani, és az intézkedés nagyságrendjére és hatásaira tekintettel ezek a célok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség a Szerződés 5. cikkében megállapított szubszidiaritás elvével összhangban intézkedéseket fogadhat el. Az említett cikkben szereplő arányosság elvével összhangban ez az irányelv nem lépi túl az említett célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket.

(30) Az irányelv tiszteletben tartja és figyelembe veszi az Európai Unió alapjogi chartájában elismert alapelveket és alapvető jogokat. Különösen törekszik arra, hogy az Európai Unió alapjogi chartájának 37. cikkében említett fenntartható fejlődés elvével összhangban a közösségi politikákba integrálja a környezet magas szintű védelmét és a környezet minőségének javítását.

(31) Az irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal[14] összhangban kell elfogadni.

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I. fejezetÁltalános rendelkezések

1. cikkTárgy

Ez az irányelv tengervédelmi stratégiák kialakításához teremt keretet. Ezen stratégiák célja [legkésőbb 2021-re] elérni, hogy a tengeri környezet jó állapotban legyen, biztosítani e környezet folyamatos védelmét és megőrzését, valamint megelőzni állapotának romlását.

Ezen irányelv alkalmazásában a „környezeti állapot” a tengeri környezet általános állapotát jelenti. Ehhez a tengeri ökoszisztémák szerkezete, szerepe és működése mellett hozzátartoznak a természeti fiziográfiai, földrajzi és éghajlati tényezők, valamint fizikai és kémiai feltételek, beleértve az adott területen folytatott emberi tevékenység hatásait.

2. cikkHatály

Ez az irányelv vonatkozik a felségvizek kiterjedését meghatározó alapvonal tenger felőli részétől a tagállamok felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó területek legszéléig terjedő minden európai vízterületre, beleértve ezen vizek fenekét és altalaját, a továbbiakban: „európai felségvizek”.

3. cikkTengeri régiók és alterületek

1. Az ezen irányelv értelmében rájuk vonatkozó kötelezettségeik teljesítése során a tagállamok kötelesek figyelembe venni, hogy európai felségvizeik a következő tengeri régiók szerves részét alkotják:

(a) a Balti-tenger;

(b) az Atlanti-óceán észak-keleti térsége;

(c) a Földközi-tenger.

2. Az egyes területek sajátosságainak figyelembe vétele érdekében a tagállamok az irányelv végrehajtása során az (1) bekezdésben említett régiók részterületeit is alapul vehetik, amennyiben a részterületek kijelölése összeegyeztethető az alábbi alterületekkel:

(a) az Atlanti-óceán észak-keleti térségében:

(i) az Északi-tengeren, beleértve a Kattegatot, a La Manche-csatorna, és a Belgium, Dánia, az Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Németország és Svédország felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó tengeri területek;

(ii) A Kelta-tengeren az Írország és az Egyesült Királyság felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó tengeri területek;

(iii) a Vizcayai-öbölben és az ibériai partvonalon a Franciaország, Portugália és Spanyolország felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó tengeri területek;

(iv) az Atlanti-óceánon az Azori-szigetek és Madeira körül a Portugália, illetve a Kanári-szigetek körül a Spanyolország felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó tengeri területek;

(b) a Földközi-tengeren:

(i) a Földközi-tenger nyugati térségében a Franciaország, Olaszország és Spanyolország felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó tengeri területek;

(ii) az Adriai-tengeren az Olaszország és Szlovénia felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó tengeri területek;

(iii) a Jón-tengeren a Görögország, Málta és Olaszország felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó tengeri területek;

(iv) az Égei-tengeren és a Levantei-medencében a Görögország és Ciprus felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó tengeri területek.

A tagállamok a 23.cikk (1) bekezdése első albekezdésében meghatározott időpontig tájékoztatják a Bizottságot bármilyen részterület kijelöléséről.

4. cikkTengervédelmi st ratégiák

Minden tagállam minden érintett tengeri régióra vonatkozóan kidolgoz egy tengervédelmi stratégiát európai felségvizei kezelésére, a következő cselekvési tervnek megfelelően:

(a) Előkészítés:

(i) [ az irányelv hatálybalépésétől számított 4 éven belül ] kezdeti értékelés az érintett felségvizek jelenlegi környezeti állapotáról és az emberi tevékenységek erre gyakorolt hatásáról a 7. cikkel összhangban;

(ii) [ az irányelv hatálybalépésétől számított 4 éven belül ] az érintett felségvizek vonatkozásában a jó környezeti állapot mutatóinak meghatározása a 8. cikk (1) bekezdésével összhangban;

(iii) [ az irányelv hatálybalépésétől számított 5 éven belül ] környezetvédelmi célok megállapítása a 9. cikk (1) bekezdésével összhangban;

(iv) [ az irányelv hatálybalépésétől számított 6 éven belül ] felügyeleti program létrehozása és alkalmazása a folyamatos értékelésnek és a célok rendszeres felülvizsgálatának biztosítása érdekében a 10. cikk (1) bekezdésével összhangban, hacsak a vonatkozó közösségi jog másként nem rendelkezik;

(b) Intézkedéscsomagok:

(i) legkésőbb 2016-ig a jó környezeti állapot elérését célzó intézkedéscsomag kialakítása a 12. cikk (1), (2) és (3) bekezdésével összhangban;

(ii) legkésőbb 2018-ig az (i) pontban előírt intézkedéscsomag végrehajtásának megkezdése a 12. cikk (6) bekezdésével összhangban.

5. cikkEgyeztetés és együttműködés

1. Ezen irányelv alkalmazásakor az ugyanazon tengeri régió vagy alterület vizei felett rendelkező tagállamok összehangolják tevékenységeiket.

Ahol ésszerű és helyénvaló, a tagállamoknak fel kell használniuk a tengeri régióban vagy alterületen már meglévő intézményi kereteket.

2. Ezen irányelv alkalmazásakor a tagállamok mindent megtesznek annak érdekében, hogy minden tengeri régión vagy alterületen belül összehangolják tevékenységeiket azon harmadik országokkal, amelyek az adott régióban vagy alterületen rendelkeznek felségterületükhöz vagy joghatóságuk alá tartozó vizekkel.

Ebben az összefüggésben a tagállamok – amennyire csak lehetséges – a nemzetközi megállapodásokból fakadó struktúrák keretén belül létrehozott programokra és tevékenységekre támaszkodnak.

6. cikkIlletékes hatóságok

1. A 23. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében megállapított időpontig a tagállamok minden érintett tengeri régió esetében kijelölik az illetékes hatóságot, amely európai felségvizeik vonatkozásában felelős az irányelv végrehajtásáért.

Az említett időponttól számított hat hónapon belül a tagállamok eljuttatják a Bizottsághoz a kijelölt illetékes hatóságok listáját, valamint az I. mellékletben felsorolt adatokat.

Ezzel egyidejűleg a tagállamok eljuttatnak a Bizottsághoz egy listát azon főbb nemzetközi szervezetek illetékes nemzeti hatóságairól, amely szervezeteknek tagjai.

2. A tagállamok az (1) bekezdésnek megfelelően szolgáltatott adatokban bekövetkezett bárminemű változásról a változás érvénybelépésétől számított három hónapon belül tájékoztatják a Bizottságot.

II. fejezetA tengervédelmi stratégiák előkészítése

7. cikkFelmérés

1. A tagállamok elvégzik európai felségvizeik állapotának kezdeti értékelését, amely az alábbiakat tartalmazza:

(a) a II. melléklet 1. táblázatában foglalt elemek nem kimerítő jellegű felsorolása alapján a tengeri felségterületek főbb jellemzőinek és jelenlegi környezeti állapotának elemzése, kitérve az élőhelytípusok, a biológiai összetevők, a fizikai-kémiai sajátosságok és a hidromorfológia elemzésére;

(b) a II. melléklet 2. táblázatában foglalt elemek nem kimerítő jellegű felsorolása alapján a tengeri felségterületek környezeti állapotára és jellemzőire ható uralkodó terhelések és hatások elemzése, beleértve az emberi tevékenység következményeit, és kitérve a különböző környezetterhelések minőségi és mennyiségi halmozódására, valamint a megállapítható tendenciákra;

(c) a területek használatának gazdasági és szociális elemzése, valamint a tengeri környezet állapotromlásának költségvonzata.

2. A tengeri környezet állapotának átfogó felmérése érdekében az (1) bekezdésben említett elemzések során figyelembe kell venni a 2000/60/EK irányelv parti tengervizekre, átmeneti vizekre és felségvizekre vonatkozó előírásait.

8. cikkA jó környezeti állapot ismérveinek meghatározása

1. A 7. cikk (1) bekezdése értelmében elvégzett kezdeti értékelést felhasználva a tagállamok az e cikk (3) bekezdésben előírt általános környezetminőségi mutatók, szempontok és normák alapján minden érintett tengeri régió vonatkozásában meghatározzák az európai felségvizek jó környezeti állapotát jelző mutatókat.

Figyelembe veszik a II. mellékletben felsorolt elemeket és különösen az élőhelytípusokat, a biológiai összetevőket, a fizikai-kémiai sajátosságokat és a hidromorfológiát.

2. A tagállamok a jó környezeti állapotot jelző mutatók meghatározását követő 3 hónapon belül tájékoztatják a Bizottságot a 7. cikk (1) bekezdése értelmében készült felmérésről, valamint az e cikk (1) bekezdése értelmében meghatározott mutatókról.

3. Az érdekelt felekkel történt konzultációt követően, legkésőbb [ az irányelv hatálybalépésétől számított 2 éven belül ] a [22.cikk (2) bekezdésében] említett eljárással összhangban és a II. melléklet alapján a Bizottság megállapítja a jó környezeti állapot felismerésére szolgáló általános környezetminőségi mutatókat, részletes követelményeket és normákat.

9. cikkKörnyezetvédelmi célok kitűzése

1. A 7. cikk (1) bekezdése értelmében elvégzett kezdeti értékelés alapján a tagállamok minden érintett tengeri régió esetében kitűznek európai felségvizeikre vonatkozó, átfogó környezetvédelmi célokat az ezekhez tartozó környezetminőségi mutatókkal, figyelembe véve a III. mellékletben foglalt jellemzők nem kimerítő jellegű felsorolását.

Ezen célok és mutatók kidolgozásakor a tagállamok figyelembe veszik az érintett felségvizekre vonatkozó, már meglévő környezetvédelmi célok további alkalmazásának lehetőségét, akár nemzeti, akár közösségi, akár nemzetközi szinten kitűzött célokról legyen szó.

2. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot a kitűzött környezetvédelmi célokról legkésőbb azok megállapításától számított három hónapon belül.

10 .cikkFelügyeleti programok kidolgozása

1. A 7. cikk (1) bekezdése értelmében elkészített kezdeti értékelés alapján, tekintettel a 9. cikk értelmében kitűzött környezetvédelmi célokra, és felhasználva a II. és IV. mellékletekben foglalt felsorolásokat a tagállamok gondoskodnak olyan összehangolt felügyeleti programok kidolgozásáról és alkalmazásáról, amelyekkel megvalósítható a felségvizek környezeti állapotának folyamatos értékelése.

Ezeknek a programoknak a tengeri régiókon vagy alterületeken belül egységesnek kell lenniük, és a vonatkozó nemzetközi megállapodásokban vagy közösségi jogszabályokban foglalt értékelési és felügyeleti előírásokon kell alapulniuk.

2. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot a felügyeleti programokról legkésőbb az azok kidolgozását követő három hónapon belül.

3. Amennyiben célszerűnek tűnik, a [22. cikk (2) bekezdésében] megállapított eljárással összhangban a Bizottság előírásokat és szabványosított módszereket fogad el a felügyeletre és az értékelésre vonatkozóan, figyelembe véve a korábbi kötelezettségvállalásokat és biztosítva a felügyeleti és értékelési eredmények összehasonlíthatóságát.

11 .cikkJóváhagyás

A 7. cikk (1) bekezdése, a 8. cikk (2) bekezdése, a 9. cikk (2) bekezdése és a 10. cikk (2) bekezdése szerinti értesítések alapján a Bizottság tengeri régiónként megállapítja, hogy a bejelentett elemek olyan rendszert alkotnak-e, amely megfelel ezen irányelv követelményeinek.

Ennek megállapításakor a Bizottság mérlegeli a rendszerek tengeri régiókon belüli és közösségen belüli következetességét.

Az értékelés során a Bizottság felkérheti az egyes tagállamokat bármely további tájékoztatás nyújtására, amely szükséges a döntéshozatalhoz.

A 10. cikknek megfelelően kidolgozott felügyeleti programokról szóló értesítés kézhezvételét követő hat hónapon belül a Bizottság elutasíthatja bármely tagállam rendszerét vagy annak bármely elemét, amennyiben az nem felel meg ennek az irányelvnek.

III. fejezetTengervédelmi stratégiák: intézkedéscsomagok

12. cikkIntézkedéscsomagok

1. A tagállamok minden érintett tengeri régióra vonatkozóan megállapítják azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek a 8. cikk (1) bekezdésében meghatározott jó környezeti állapot eléréséhez európai felségvizeikben.

Ezeket az intézkedéseket a 7. cikk (1) bekezdése szerint készült kezdeti értékelés és a 9. cikk (1) bekezdése szerint kitűzött környezetvédelmi célok alapján, az V. mellékletben felsorolt intézkedéstípusok figyelembevételével kell megtervezni.

2. Az (1) bekezdés értelmében tervezett intézkedések és a vonatkozó közösségi jogszabályok vagy nemzetközi megállapodások értelmében megkövetelt intézkedések felhasználásával a tagállamok intézkedéscsomagot alkotnak.

3. A (2) bekezdés szerinti intézkedéscsomag tervezésekor a tagállamok kellő figyelmet fordítanak a fenntartható fejlődésre és különösen a tervezett intézkedések gazdasági és társadalmi hatásaira.

A tagállamok kötelesek biztosítani az intézkedések költséghatékonyságát, műszaki megvalósíthatóságát, és ennek érdekében bármilyen új intézkedés bevezetése előtt részletes költség-haszon elemzéseket tartalmazó hatásvizsgálatokat végeznek.

4. Az intézkedéscsomagokban a tagállamoknak jelezniük kell, hogyan kívánják végrehajtani az intézkedéseket, és azok várhatóan milyen módon járulnak hozzá a 9. cikk (1) bekezdése értelmében kitűzött környezetvédelmi célokhoz.

5. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot és bármely érintett másik tagállamot az intézkedéscsomagokról az azok elkészültét követő három hónapon belül.

6. Figyelemmel a 16. cikkre a tagállamok gondoskodnak arról, hogy az intézkedéscsomagok végrehajtása az elkészülésüktől számított két éven belül megkezdődjön.

13. cikkKülönleges területek

1. Amennyiben egy tagállam olyan területet talál európai felségvizei között, ahol az alább felsorolt okok valamelyike miatt a tagállam által hozott intézkedések segítségével nem lehet elérni a környezetvédelmi célokat, az intézkedéscsomagban világosan körülhatárolja ezt a területet és e véleményt alátámasztó bizonyítéko(ka)t szolgáltat a Bizottság részére:

(a) egy másik tagállam vagy egy harmadik ország tevékenysége vagy passzivitása;

(b) természeti okok vagy vis maior ;

(c) a kedvezőtlen környezeti hatásnál jelentősebb közérdek védelme érdekében tett intézkedés következtében módosulnak vagy változnak a tengerek fizikai jellemzői.

Azonban az érintett vizek további állapotromlásának megelőzésére és az érintett régión belül a kedvezőtlen hatások ellensúlyozására a tagállamok kötelesek megfelelő ad hoc intézkedéseket hozni.

2. Az (1) bekezdés c) pontjában említett helyzetben a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az intézkedés következtében a tengeri környezetben bekövetkezett módosulás vagy változás nem akadályozza meg vagy nem veszélyezteti tartósan az adott régió jó környezeti állapotának elérését.

3. Az (1) bekezdés második albekezdésében említett ad hoc intézkedéseknek az intézkedéscsomag szerves részét kell képezniük.

14. cikkTájékoztatás

Amennyiben egy tagállam olyan problémát fedez fel, amely hatással van európai felségvizei állapotára, és amely nemzeti szinten hozott intézkedésekkel nem orvosolható, erről tájékoztatnia kell a Bizottságot, megfelelő bizonyítékot szolgáltatva véleménye alátámasztására.

15. cikkJóváhagyás

A 12. cikk (5) bekezdésének megfelelően az intézkedéscsomagokról kapott tájékoztatás alapján a Bizottság megállapítja, hogy a 8. cikk (1) bekezdése értelmében meghatározott jó környezeti állapot eléréséhez az egyes tagállamok intézkedéscsomagjai megfelelő eszköznek minősülnek-e.

Ennek megállapításakor a Bizottság mérlegeli az intézkedéscsomagok közösségen belüli következetességét.

Az értékelés során a Bizottság felkérheti az egyes tagállamokat bármely további tájékoztatás nyújtására, amely szükséges a döntéshozatalhoz.

Az intézkedéscsomagokról szóló értesítés kézhezvételét követő hat hónapon belül a Bizottság elutasíthatja bármely tagállam csomagját vagy annak bármely elemét, amennyiben az nem felel meg ennek az irányelvnek.

IV. fejezetFelülvizsgálat, jelentések és tájékoztatás

16. cikkFelülvizsgálat

1. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy tengervédelmi stratégiáik minden tengeri régió vonatkozásában időszerűek legyenek.

2. Az (1) bekezdés alkalmazásának céljából a tagállamok a tengervédelmi stratégiák létrehozása után hat évente felülvizsgálják azok alábbi elemeit:

(a) a 7.cikk (1) bekezdésében előírt kezdeti értékelést és a jó környezeti állapot 8.cikk (1) bekezdésében előírt meghatározását;

(b) a 9. cikk (1) bekezdése értelmében kitűzött környezetvédelmi célokat;

(c) a 10. cikk (1) bekezdése értelmében megállapított felügyeleti programokat;

(d) a 12. cikk (2) bekezdése értelmében létrehozott intézkedéscsomagokat.

3. A (2) bekezdésben előírt felülvizsgálatok nyomán történt módosítások részleteiről tájékoztatni kell a Bizottságot és bármely érintett másik tagállamot a változtatásoknak a 18. cikk (2) bekezdésével összhangban való közzétételét követő három hónapon belül.

4. A 11. és a 15. cikk értelemszerűen alkalmazandó.

17. cikkIdőközi jelentések

Az intézkedéscsomagok vagy azok módosításai 18. cikk (2) bekezdésével összhangban történt közzétételét követő három éven belül a tagállamok az intézkedéscsomag végrehajtásában megtett haladásról beszámoló időközi jelentést juttatnak el a Bizottsághoz.

18. cikkNyilvános konzultáció és köztájékoztatás

1. A 2003/35/EK irányelvvel összhangban a tagállamok kötelesek biztosítani valamennyi érdekelt fél tevékeny részvételét ezen irányelv végrehajtásában, különösen a II. és III. fejezetben előírt tengervédelmi stratégiák létrehozásában, és azok 16. cikknek megfelelő felülvizsgálatában.

2. A tagállamok közzéteszik és nyilvános vitára bocsátják tengervédelmi stratégiáik következő elemeit, valamint azok módosításait:

(a) a 7.cikk (1) bekezdésében előírt kiinduló értékelés és a jó környezeti állapot 8.cikk (1) bekezdésében előírt meghatározása;

(b) a 9. cikk (1) bekezdése értelmében megállapított környezetvédelmi célok;

(c) a 10. cikk (1) bekezdése értelmében megállapított felügyeleti programok;

(d) a 12. cikk (2) bekezdése értelmében létrehozott intézkedéscsomagok.

3. A 2003/4/EK irányelvvel összhangban biztosítani kell a hozzáférést a háttérdokumentumokhoz, valamint a tengervédelmi stratégiák kialakításakor használt adatokhoz. Különösképpen a kezdeti értékelés és a felügyeleti programok adatait és információit kell elérhetővé tenni a nyilvánosság számára az interneten vagy más, alkalmasnak vélt távközlési csatornán.

A tagállamok a Bizottság számára feladatai ellátásához korlátlanul hozzáférhetővé és felhasználhatóvá teszik az említett adatokat és információkat.

19. cikkA Bizottság jelentései

1. A Bizottságnak az összes intézkedéscsomag kézhezvételétől számított két éven belül, de legkésőbb 2021-ig el kell készítenie az irányelv végrehajtásáról szóló első értékelő jelentést.

A Bizottság ezt követően hatévente készít jelentést.

A jelentéseket az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz kell benyújtania.

2. Az (1) bekezdésben előírt jelentés az alábbiakat kell tartalmazza:

(a) az irányelv végrehajtásában megtett haladás áttekintése;

(b) áttekintés a közösség tengeri környezetének állapotáról, amelyet az Európai Környezetvédelmi Ügynökséggel és a regionális tengeri és halászati szervezetekkel és egyezményekkel együttműködve kell elkészíteni;

(c) a tengervédelmi stratégiákról szóló beszámoló, mely a stratégiák fejlesztésére is tartalmaz javaslatot;

(d) a tagállamoktól a 14. cikk értelmében kapott tájékoztatás alapján a 15 cikkel összhangban tett megállapítások összefoglalása;

(e) a 17. cikk alapján a tagállamoktól a Bizottsághoz beérkezett jelentésekre válaszul tett intézkedések összefoglalása;

(f) az Európai Parlament és a Tanács korábbi tengervédelmi stratégiákról szóló megjegyzései nyomán született intézkedések összefoglalása.

20. cikkAz irányelv felülvizsgálata

A Bizottság [ a hatálybalépés időpontjától számított 15 év múlva ] felülvizsgálja ezt az irányelvet és szükség szerint módosításokat javasol.

V. fejezetZáró rendelkezések

21. cikkTechnikai kiigazítások

1. A II., III. és IV. mellékletet a [22. cikk (2) bekezdésében] előírt eljárással összhangban hozzá kell igazítani a tudományos és műszaki fejlődéshez, figyelembe véve a felülvizsgálati időközöket és a tengervédelmi stratégiák 16. cikk (2) bekezdésében előírt felülvizsgálatát.

2. Amennyiben szükséges, a Bizottság a [22. cikk (2) bekezdésében] előírt eljárással összhangban elfogadhat:

(a) a [II.], [III.] és [IV.] melléklet alkalmazására vonatkozó normákat;

(b) az adatok (beleértve a statisztikai és a térképészeti adatokat) továbbítására és feldolgozására szolgáló technikai megjelenítési formátumokat.

22. cikkBizottság

1. A Bizottság munkáját a 2000/60/EK irányelv [21. cikke (1) bekezdése] értelmében létrehozott bizottság (a továbbiakban: „a bizottság”) segíti.

2. Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettel az említett határozat 8. cikkének rendelkezéseire. Az 1999/468/EK határozat 5. cikke (6) bekezdésében előírt időszak három hónap.

3. A bizottság elfogadja saját eljárási szabályzatát.

23. cikkÁtültetés

1. A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek [a hatálybalépésétől számított legkésőbb 3 éven belül] megfeleljenek. A tagállamok e rendelkezések szövegét és a rendelkezések és az irányelv közötti megfelelési táblázatot eljuttatják a Bizottsághoz.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

2. A tagállamok tájékoztatják a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseiről, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

24. cikkHatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

25. cikk Címzettek

Ezen irányelv címzettjei a tagállamok.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

Az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

Az elnök Az elnök

I. MELLÉKLET 6. cikk (2) bekezdése

(1) Az illetékes hatóság neve és címe – az illetékes hatóság hivatalos megnevezése és címe

(2) Az illetékes hatóság jogállása – az illetékes hatóság jogállásának leírása, és adott esetben alapokmánya, alapító szerződése vagy az ennek megfelelő okmány összefoglalása vagy másolata

(3) Felelősségek – az illetékes hatóság jogi és közigazgatási felelősségeinek leírása, valamint a hatóság szerepe az érintett felségvizek vonatkozásában

(4) Tagság – amennyiben az illetékes hatóság felelős más illetékes hatóságok munkájának összehangolásáért, ezen szervek felsorolása az összehangolás biztosítására szolgáló intézményi kapcsolatok összefoglalásával

(5) Regionális egyeztetés – az ugyanazon tengeri régióhoz tartozó felségvizeket felügyelő tagállamok közötti egyeztetést biztosító mechanizmusok összegzése

II. MELLÉKLET 7. cikk (1) bekezdése, 8. cikk (1) bekezdése és 10. cikk (1) bekezdése

1. táblázat - jellemzők |

Fizikai és kémiai sajátosságok | batimetrikus jellemzők (mélység); éves és évszakos hőmérsékleti viszonyok; uralkodó áramlatok és a vízcserélődés becsült időköze sótartalom, a régión belül megfigyelhető sótartalom foka és változásai |

Élőhelytípusok | - A legjellemzőbb élőhelytípus(ok), azok fizikai és kémiai jellemzőinek leírása (mélység, hőmérsékleti viszonyok, áramlatok, sótartalom, a tengerfenék struktúrája és szubsztrátuma). - A különleges élőhelytípusok azonosítása és feltérképezése, különös tekintettel azokra, amelyek az EU jogszabályai (élőhelyvédelmi és madárvédelmi irányelv) vagy nemzetközi egyezmények értelmében tudományos szempontból különlegesen érdekes vagy a biodiverzitás szempontjából jelentős élőhelyeknek számítanak. - Más különleges területek, amelyek sajátosságaik, földrajzi helyzetük, stratégiai jelentőségük miatt külön említést érdemelnek. Ide tartozhatnak intenzív vagy sajátos terheléseknek kitett területek, vagy kiemelt védelmet érdemlő területek. |

Biológiai összetevők | - A jellemző élőhelyekhez tartozó életközösségek leírása. Ki kell térni a jellemző fitoplankton és zooplankton életközösségekre, a jellemző fajokra, az évszakos és földrajzi változatosságra, az elsődleges és másodlagos produktivitásra vonatkozó becslésekre. A tengerfenéken élő gerinctelen állatokról szóló adatok: a fajok összetétele, biomassza, produktivitás és éves/évszakos változások. A halállományokról szóló adatok: gyakoriság, eloszlás, életkor/méret szerinti állománystruktúra bemutatása. - A tengeri régióban/alterületen előforduló tengeri emlős fajok populációdinamikájának leírása, természetes és jelenlegi elterjedése és helyzete. Az EU jogszabályokban (élőhelyvédelmi irányelv) vagy nemzetközi megállapodásokban szereplő fajok esetében a fő veszélyeztető tényezők ismertetése, az alkalmazott védelmi/kezelési intézkedések leírása. - A tengeri régióban/alterületen előforduló tengeri madárfajok populációdinamikájának leírása, természetes és jelenlegi elterjedése és helyzete. Az EU jogszabályokban (madárvédelmi irányelv) vagy nemzetközi megállapodásokban szereplő fajok esetében a fő veszélyeztető tényezők ismertetése, az alkalmazott védelmi/kezelési intézkedések leírása. - A tengeri régióban/alterületen előforduló egyéb olyan fajok populációdinamikájának ismertetése, természetes és jelenlegi elterjedése és helyzete, amelyek az EU jogszabályai vagy nemzetközi megállapodások tárgyát képezik, a főbb veszélyeztető tényezők és az alkalmazott védelmi/kezelési intézkedések leírása. - A tengeri régióban/alterületen megtalálható, nem őshonos, exotikus fajok előfordulása, gyakorisága, eloszlása. |

egyéb jellemzők | - A mesterséges táplálékfeldúsulás előfordulása, tápanyag-körforgás (áramlatok, az üledék és a víz kölcsönhatásai), térbeli eloszlás, következmények. - A kémiai szennyezettség általános jellemzése, a veszélyes vegyületek jelenléte, az üledék szennyeződése, problémás helyek, egészségvédelmi kérdések (halhús szennyeződése). - Bármely más tulajdonság, ami a tengeri régióra/alterületre jellemző/sajátos vonás. (pl.: tengerbe lerakott lőszerek/elsüllyedt hadianyag ) |

2.táblázat – Terhelések és hatások Általános megjegyzések A szennyezés, akár közvetett, akár közvetlen szennyezés. Lehet emberi tevékenységnek, illetve vegyi vagy energiaforrás használatának eredménye, beleértve az emberek által kiváltott, víz alatti zajszennyezést, amely árt vagy valószínűleg káros az élő erőforrásoknak és a tengeri élővilágnak, veszélyezteti az emberi egészséget, akadályozza a tengeri tevékenységeket, beleértve a halászatot, a turizmust, a szabadidős tevékenységeket és a tengerek más legitim használatát, rontja a tengervíz minőségét vagy élvezeti értékét. |

Fizikai veszteség | kiszorítás (pl. mesterséges szerkezetekkel, feltöltés kotort iszappal) lezárás (pl. maradandó építményekkel) |

Fizikai rongálás | eliszaposodás (pl. csurgalékvíz, kotrás, torkolatoknál beömlő folyóvíz) partrongálás (pl. hajózás, kikötők) szelektív eltávolítás (pl. kotrás, felakadás miatt) |

Nem fizikai zavarás | zaj (pl. hajózás, szeizmikus) vizuális (pl. szabadidős tevékenységek) |

Mérgező anyagokkal való szennyezés | szintetikus vegyületek (pl. rovarirtószerek, lerakódás-és korhadásgátló szerek hajókra, PCB-k) nem szintetikus vegyületek (pl. nehézfémek, szénhidrogének) radioaktív nuklidok |

Nem mérgező szennyezés | tápanyagok feldúsulása (pl. mezőgazdasági szennyvíz, torkolatoknál beömlő folyóvíz) szervesanyagok feldúsulása (pl. tengeri akvakultúra, torkolatoknál beömlő folyóvíz) a hőmérsékleti viszonyok módosulása (beömlő folyóvíz, erőművek) a zavarosság változása (csurgalékvíz, fenékkotrás) a sótartalom változása (vízelvonás, beömlő vizek) |

Biológiai zavarás | kórokozó mikrobák nem őshonos fajok és áthelyezett fajok egyes fajok szelektív kivonása (kereskedelmi és szabadidős halászat) |

III. MELLÉKLET 9. cikk (1) bekezdése

(1) A tengeri régión vagy alterületen belül a tagállamok felségterületéhez tartozó vagy joghatósága alatt álló tengervizek jellemzőinek kimerítő tárgyalása.

(2) Meg kell állapítani (a) a jó környezeti állapot meghatározása alapján a kívánatos állapotra vonatkozó célokat; (b) a felügyelet során használható mérhető célokat; és (c) konkrét végrehajtó intézkedésekre vonatkozó operatív célokat, amelyek segítik a fenti célok elérését.

(3) Az elérendő környezeti állapot részletes meghatározása úgy, hogy a tengeri régión vagy alterületen belül a tagállam fennhatósága alá tartozó vizekre jellemző elemeket azok mérhető tulajdonságaival írják le.

(4) A célok összefüggősége, ellentmondás-mentessége.

(5) A célok eléréséhez szükséges források megjelölése.

(6) A célokhoz tartozó megvalósítási menetrend.

(7) A haladás méréséhez használható és a célok elérése érdekében a kezelési/irányítási döntésekhez szükséges mutatók meghatározása.

(8) Amennyiben indokolt, referenciaértékek meghatározása (cél- és küszöbértékek).

(9) A célok kitűzésekor megfontolandó társadalmi és gazdasági tényezők.

(10) A környezetvédelmi célok, az ezekhez tartozó mutatók, cél-és küszöbértékek vizsgálata az [1.] cikkben kitűzött környezetvédelmi cél ismeretében, hogy ezáltal megállapítható legyen, hogy a célok elérése elegendő-e ahhoz, hogy a tengeri régión belül a tagállamok felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó vizek állapota elérje a kívánt szintet.

(11) A célok összeegyeztethetősége azon vonatkozó nemzetközi és regionális megállapodásokkal, amelyek értelmében a Közösség vagy a tagállamok kötelezettségekkel rendelkeznek.

(12) Amikor a célok és a mutatók megszülettek, azokat az [1.] cikkben kitűzött környezetvédelmi cél fényében meg kell vizsgálni együttesen annak megállapítása érdekében, hogy a célok elérése révén a tengeri környezet állapota ezeknek megfelelően javulna-e.

IV. MELLÉKLET 10. cikk (1) bekezdése

(1) Szükség van olyan információra, amely lehetővé teszi a környezeti állapot értékelését, valamint a jó környezeti állapot elérése felé megtett haladás, illetve az annak eléréséhez még megteendő út mérését a [II.] melléklettel és a [8. cikk (3)] bekezdésének megfelelően meghatározandó részletes normákkal és követelményekkel összhangban.

(2) Biztosítani kell olyan adatokat, amelyek alátámasztják a 9. cikkben előírt környezetvédelmi célokhoz tartozó megfelelő mutatók kialakítását.

(3) Adatokat kell biztosítani a 12. cikkben említett intézkedések hatásának értékeléséhez.

(4) Meg kell tervezi azokat az intézkedéseket, amelyek segítségével megkereshető a módosulás oka és azonosíthatók a korrekciós intézkedések olyan esetben, amikor a kívánt céltól eltérő irányú fejlődés következik be.

(5) Biztosítani kell a kereskedelmi halászati területeken az emberi fogyasztásra szánt fajokban előforduló vegyi szennyezésekről szóló információt.

(6) Meg kell tervezni azokat az intézkedéseket, melyekkel ellenőrizhető, hogy a korrekciós intézkedések a kívánt változást idézik-e elő, és nem okoznak nemkívánatos mellékhatásokat.

(7) Tengeri régiónként össze kell gyűjteni az információt.

(8) A közösségi szintű ellenőrzés és az információ összehasonlíthatósága érdekében ki kell dolgozni műszaki előírásokat és szabványosított módszereket.

(9) Biztosítani kell a regionális és nemzetközi szinten kialakított, meglévő programokkal való lehető legnagyobb fokú összeegyeztethetőséget, törekedni kell az ilyen programok közötti összhangra és a kettős erőfeszítések elkerülésére.

(10) A 7. cikkben előírt kezdeti értékelés részeként el kell végezni a környezeti állapotban bekövetkezett főbb változások felmérését, valamint értelemszerűen az újonnan felmerülő kérdések értékelését.

(11) A 7. cikkben előírt kezdeti értékelés részeként foglalkozni kell a II. mellékletben felsorolt elemekkel, azok természetes variabilitásával, és a megfelelő mutatók (cél- és küszöbértékek) használatával értékelni kell a 9. cikk (1) bekezdésének értelmében kitűzött környezetvédelmi célok elérése felé megtett haladást.

V. MELLÉKLET 12. cikk (1) bekezdése

(1) input-ellenőrzés: a megengedett emberi tevékenység mennyiségét befolyásoló kezelési intézkedések.

(2) output-ellenőrzések: az ökoszisztéma egy összetevőjének megengedett zavarása fokát befolyásoló kezelési intézkedések.

(3) térbeli és időbeli eloszlás ellenőrzése: olyan irányítási intézkedések, amelyek befolyásolják, hogy egy tevékenység végzése mikor és hol engedélyezett.

(4) a kezelés összehangolását biztosító intézkedések: olyan eszközök, amelyekkel biztosítható a kezelési intézkedések összehangolása.

(5) gazdasági ösztönzők: olyan irányítási intézkedések, amelyek biztosítják, hogy a kitűzött környezetvédelmi célok elérését előmozdító cselekvéshez a tengeri környezet használójának gazdasági érdeke fűződjön.

(6) enyhítő és helyreállító intézkedések: olyan kezelési intézkedések, amelyek révén az emberi tevékenység hozzájárul a tengeri ökoszisztémák károsult részeinek helyreállításához.

(7) kommunikáció, az érdekelt felek bevonása és figyelemfelhívás

[1] HL C […]., […]., […]. o.

[2] HL C […]., […]., […]. o.

[3] HL C […]., […]., […]. o.

[4] HL C […]., […]., […]. o.

[5] HL L 179., 1998.6.23., 1. o.

[6] 93/626/EK, 1993.10.25, HL L 309, 1993.12.13, o. 1-20

[7] HL L 73., 1994.3.16., 19. o.

[8] HL L 104., 1998.4.3., 1. o.

[9] HL L 118., 2000.5.8., 44. o.

[10] HL L 240., 1977.9.19., 1. o. A 99/802/EK határozattal (HL L 322., 1999.12.14.) módosított határozat.

[11] HL L 67., 1983.3.12., 1. o.

[12] [beilleszteni az INSPIRE irányelv referenciáját, miután azt elfogadták]

[13] HL L 358., 2002.12.31., 59. o.

[14] HL L 184., 1999.7.17., 23. o.