52005DC0607

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 28.11.2005

COM(2005) 607 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

Az Európai Közösségben az influenza pandémiás készültségi és reagálási tervről

TARTALOMJEGYZÉK

1. Előzmények és a Közlemény Célja 4

2. Készenlét az Influenza Világjárványra az Európai Unióban 5

3. A Tagállamok, a Bizottság és a Közösségi ügynökségek Fő Feladatai 7

3.1. Tervezés és összehangolás 8

3.2. Figyelemmel kísérés és értékelés 9

3.3. Megelőzés és elszigetelés 10

3.4. Az egészségügyi rendszer reagálása 13

3.5. Tájékoztatás 14

4. A Világjárvány Fázisai és az EU Riasztási Szintek 15

WHO 1. FÁZIS 1 (Interpandémiás időszak) 17

WHO 2. FÁZIS (Interpandémiás időszak) 17

Feladatok és intézkedések 17

WHO 3. FÁZIS (Pandémiás riasztási időszak) 18

Feladatok és intézkedések 18

4.1.1. Bizottság 18

4.1.2. ECDC 19

4.1.3. Tagállamok 20

WHO 4. FÁZIS (Pandémiás riasztási időszak) 21

4.1.4. Bizottság 21

4.1.5. ECDC 22

4.1.6. Tagállamok 22

WHO 5. FÁZIS (Pandémiás riasztási időszak) 23

Feladatok és intézkedések 23

4.1.7. Bizottság 23

4.1.8. ECDC 24

4.1.9. Tagállamok 25

WHO 6. FÁZIS (Világjárvány időszaka) – EU 1-4-es riasztási szintek 26

EU 1-es riasztási szint 26

EU 2-es riasztási szint 26

EU 3-as riasztási szint 26

EU 4-es riasztási szint 26

Feladatok és intézkedések 26

4.1.10. Bizottság 26

4.1.11. ECDC 27

4.1.12. Tagállamok 28

4.2. Világjárvány utáni időszak: Helyreállítás és visszatérés az interpandémiásidőszakba 29

5. Következtetések 29

1. MELLÉKLET: Új WHO fázisok 31

2. MELLÉKLET: Az Influenzához Kapcsolódó és a Közegészségügyi ProgramKeretében Finanszírozott Projektek 32

3. MELLÉKLET: Eu Által Támogatott Kutatás az Emberi Influenza Világjárványhoz Kapcsolódóan 33

1. ELőZMÉNYEK ÉS A KÖZLEMÉNY CÉLJA

Az influenza számos európai polgárt érint minden télen. A szokásos szezonális influenzajárvány esetén a lakosság 5-10%-a betegszik meg. A múltbeli influenza-világjárványok sokkal nagyobb számban érintették a lakosságot, mint a szezonális járványok, az érintettek száma 10-50% között mozgott. A 20. században három világjárvány volt: a spanyolnátha 1918 és 1920 között (a legnagyobb; több mint 20 millió ember halálát okozta, a halálesetek száma a világon talán az 50 milliót is elérte), az ázsiai influenza 1957-1958-ban, és a hongkongi influenza 1968-1969-ben. A Kínából és Dél-Kelet Ázsiából származó erősen patogén madárinfluenza-járvány (HPAI) előretörése súlyos aggályokat vetett fel, miszerint megjelenhet egy új influenza vírus, amely alkalmas arra, hogy emberről emberre terjedjen, és milliók halálát és óriási gazdasági károkat okozzon.

Miközben lehetetlen előre megmondani, hogy a következő világjárvány mikor kezdődik, az egészségügyi, szociális és más alapvető szolgáltatásokra már annak kezdetétől fogva súlyos nyomás nehezedik majd. Az influenza világjárvány nagyfokú aggodalmat kelt a lakosság, a politika és a média körében, és mind a világjárvány idején, mind azután, általánosan elterjedt szociális és gazdasági zavarokat eredményez. A nyugtalanság, a mozgás korlátozása, a nyilvános összejövetelek korlátozása, az elosztás nehézségei, a halálesetek túlzottan magas száma valószínűleg mind hozzájárulnak majd a nyomáshoz és a társadalmi zavarokhoz.

A világjárványok társadalmakra gyakorolt hatásai elkerülhetetlenek, de gondos készültségi és reagálási terv hozzájárulhat mértékének és hatásának mérsékléséhez. Valamennyi terv alapját az átfogó nemzeti és helyi, egymást kiegészítő és mechanizmusokkal támogatott tájékoztatási stratégiák kell, hogy képezzék, hogy biztosítsák az aktuális, pontos és egyértelmű tanácsadást és tájékoztatást. Világjárvány esetére való tervezés összetett kérdés, ugyanis annak várható hatásáról kevés ismeretünk van: az adatok bizonytalanok és nincsenek azonos jellemzők. A korábbi világjárványok, a szakértők tanácsa és az elméleti modellezés alapján a nemzeti készenléti tervek többsége, többek között, az alábbi tervezési feltételezésekre épít:

Megbetegedések aránya: a lakosságnak arról a hányadáról van szó, amelynél világjárvány esetén az influenza klinikai esete alakul ki. A beavatkozás teljes hiánya esetén a tervezők feltételezik, hogy 9-15 hetes időszak alatt a lakosság mintegy 30%-a megbetegszik. A megbetegedés aránya és a megbetegedés súlyossága eltérő lehet a különböző korcsoportok esetében, de mivel valószínűleg sem a gyerekek sem a felnőttek nem rendelkeznek immunitással az új vírussal szemben, ezért tervezési célból valamennyi korcsoport esetében, egységes megbetegedési arányt, súlyosabb mértékű megbetegedést és magasabb elhalálozási arányt kell feltételezni.

Halálos kimenetelű megbetegedések aránya : azoknak a megbetegedett embereknek az aránya, akik influenzában meghalnak. A nemzeti tervek többsége arra a feltételezésre épít, hogy a világjárvány időszakában az összes halállal végződő megbetegedés aránya 0,37% lesz.

Klinikai konzultációk : A betegek 50%-a várhatóan általános orvoshoz, vagy a járóbeteg ellátáshoz fordul majd.

Kórházi felvétel : az influenzaszerű esetek valószínűleg 1%-át teszik ki az akut légzőszervi és kapcsolódó klinikai eseteknek.

Intenzív ellátás aránya : az influenzaszerű megbetegedés miatt kórházba felvett páciensek várhatóan 15%-a igényel majd intenzív ellátást, és ezek 50%-a igényelhet lélegeztető készüléket.

Munkától való távolmaradás : tervezési célból azt kell feltételezni, hogy halmozottan összesen a munkaerő 30%-a vesz ki öt-nyolc napot egy három hónapos időszak során. Az influenza terjedése felgyorsul az iskolákban és más zárt közösségekben, amely potenciálisan szükségessé teheti az iskolák bezárását. A közlekedési zavarokkal, valamint azzal együtt, hogy a munkavállalóknak gondoskodniuk kell családtagjaikról és másokról, ez még tovább súlyosbítja a munkától való távolmaradást.

Elsősorban az egyes tagállamok feladata, hogy olyan intézkedéseket hozzanak, amelyek a leginkább alkalmasak az emberi influenza-világjárvány leküzdésére. Azonban egyetlen ország sem képes egyedül szembenézni a világjárvány következményeivel. Feltétlenül szükség van a nemzetközi együttműködésre, ha annak hatását csökkenteni akarjuk. Az EU-ban, ahol nincsenek belső határok, további összehangoló intézkedésekre van szükség. Ezért van szükség EU szintű fellépésre.

Az elmúlt hónapok során minden tagállam felállította és megerősítette az influenza világjárvánnyal szembeni felkészültségét a Bizottság és a WHO segítségével, és a munka tovább folytatódik, amelyet a Tanács[1] és az egészségügyi miniszterek 2005. október 5-én tartott nem hivatalos értekezletének következtetései is támogatnak. A Bizottság fontos szerepet tölt be a tagállamoknak történő segítségnyújtásban és az intézkedések EU-szinten történő koordinálásában, felhasználva erre különösen a Közösség fertőző betegségek járványügyi felügyeleti és ellenőrzési hálózatát,[2] és a korai figyelmeztető és gyorsreagáló rendszert (EWRS)[3], valamint a megbetegedésekről, eseményekről, információkról, konzultációról és az elvégzett vagy tervezett intézkedések összehangolásáról küldendő hivatalos értesítésről szóló, kötelezően előírt szabályozásait. A Bizottság sok éve dolgozik az Európai Unió és tagállamai világjárványra való felkészültségének a javításán, mint ezt a Bizottság e kérdésről szóló, 2004 márciusában közzétett munkadokumentuma[4] is ismerteti. Azóta a WHO felülvizsgálta a világjárvány különböző fázisairól szóló ismertetőjét (lásd: I. MELLÉKLET) és a 851/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel[5] létrehozott Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) 2005 májusában megkezdte működését Stockholmban, és tanácsaival, szakértelmével segíti a Bizottságot az EWRS működtetésén keresztül. Ezeknek a fejleményeknek a fényében szükségessé vált az EU influenza-világjárványra való készültségi és reagálási tervének a felülvizsgálata. A felülvizsgált tervet e közlemény ismerteti.

2. KÉSZENLÉT AZ INFLUENZA VILÁGJÁRVÁNYRA AZ EURÓPAI UNIÓBAN

Az influenza világjárvány előtt és során meghozandó intézkedésekről szóló ajánlásokat a WHO[6] tette közzé, és ezek képezik az alapját az országokban folyó tervezésnek az egész világon. Az EU szintjén a tervezés alapját szintén ugyanezek az ajánlások képezik, de az EU-ra jellemző bizonyos körülményekre és feltételekre tekintettel egyedi rendelkezést is kell hozni. Amennyiben az influenza világjárvány körülményeit először az EU-n kívül állapítják meg, a világjárvány elismerését (WHO ajánlások 6. fázis) elsőként szinte teljesen biztosan a WHO jelentené be. Azonban a közegészségügyi vészhelyzet elismerése egy új világjárványt okozó törzs megjelenése miatt már ezt megelőzően bekövetkezhet. Miután az EU is érintetté válik, a különböző tagállamok az egyes fázisokat eltérő időben és mértékkel vihetik végig. Ezért az EU szempontjából az EU-ban és a tagállamokban zajló járványügyi tevékenység különleges jelentőségű, és további részletezést igényel a WHO osztályozás keretében. Minden egyes fázis EU szinten megfontolandó intézkedéssorozatot ismertet, és ezek az intézkedések konkrét járványügyi összefüggésben alkalmazandók.

2005 márciusban a Bizottság és a WHO Európai Regionális Irodája munkaértekezletet szervezett a világjárvány elleni tervek megvitatására, a hiányosságok és a szükséges fejlesztések megállapítására. Legfontosabb feladatként a politikai kötelezettségvállalást, a világjárvány elleni készültség céljából több erőforrás rendelkezésre állását és bonyolult jogi és etikai kérdések megoldását jelölték meg, és a résztvevők határozott érdeklődést mutattak közös megoldások kidolgozása és az országhatáron túli együttműködés iránt.[7]

2005 júliusában a Bizottság levélben kért minden egészségügyi minisztert arra, hogy nyújtson tájékoztatást országa készültségi állapotáról, különösen arról, hogy rendelkezésre állnak-e nemzeti tervek, antivírusok és vakcinázási politika. A Bizottság minden választ és nemzeti tervet értékelt, konzultálva az Egészségbiztonsági Tanáccsal (1. utalás) és az ECDC-vel. E kérdések megvitatását az egészségügyi miniszterek és a Bizottság tovább folytatták az Egyesült Királyság elnöksége által szervezett nem hivatalos értekezleten október 20-án, majd mérlegelték egy második EK/WHO közös munkaértekezlet keretében 2004. október 24-26-án. Továbbá közös WHO és ECDC értékelési látogatások indultak az EU tagállamokban és más európai országokban. Az előzetes eredmények azt mutatják, hogy a készültség általában az egészségügyi ágazatra korlátozódik. Egyes terveket operatívabbá kell tenni, különösen az egészségügyi ellátó létesítmények és a civil szolgáltatások vészhelyzeti intézkedési terveit és az állomány képzését.

A tagállamok többsége olyan fő kérdésekkel foglalkozott, mint az utasítási lánc felépítése, a tájékoztatási stratégia és a laboratóriumi kapacitás. A nemzetközi utazással, a fertőzöttekkel való érintkezés nyomon követésével és a karanténnal, valamint a mozgás korlátozásával kapcsolatos intézkedések kérdésével eddig csak a tagállamok fele foglalkozott. Néhány tagállam azt is vizsgálta, hogy szükség van-e intézkedésekre a külföldön tartózkodó állampolgáraik esetében.

A Bizottság influenza világjárvány szimulációs gyakorlatot folytatott le („Közös Alap”), hogy próbára tegye a tájékoztatást, a készültségi terveket és a tagállamok, a Bizottság és a közösségi hivatalok, például az ECDC és az Európai Gyógyszerértékelő Ügynökség (EMEA), valamint a WHO közti együttműködést. Ennek a gyakorlatnak az eredményei és tanulságai fontos szerepet játszanak majd a tervek és azok együttműködési alkalmassága javítására irányuló törekvésekben.

A közegészségügyi és az állategészségügyi ágazatok jobb együttműködésének biztosítása érdekében a Bizottság összehívta az EU tisztifőorvosait (CMO) és főállatorvosait (CVO) 2005. szeptember 22-én. Ez az értekezlet egy állandó folyamat kezdetét jelezte, amelynek célja a jobb együttműködés biztosítása az állategészségügyi és közegészségügyi hatóságok és szolgálatok között az influenza ellenőrzése legfontosabb kérdéseinek kezelésében.

Az ilyen jellegű fenyegető veszély miatt nyilvánvaló, hogy a tagállamok számára nyújtandó védelem világszerte fokozott védintézkedéseket és megelőző intézkedéseket tesz szükségessé. A Bizottság a tagállamokkal együtt nemzetközi együttműködéseket is támogat, különösen az ENSZ ügynökségeinek, például a WHO-nak, a FAO-nak, OIE-nek és a Világbanknak a munkáját, hogy a felügyeleti és járványellenőrzési kapacitásuk javítása érdekében segítséget nyújtson harmadik és különösen azon országoknak, amelyeket jelenleg madárinfluenza súlyt, különösen a legkevésbé fejlett és a legveszélyeztetettebb országok, kifejezetten Afrika és Ázsia számára. Ez magában foglalja a létfontosságú gyógyszerkészítményekhez való hozzájutás biztosításában való segítségnyújtást is.

Az EU javasol egy, a Világbankkal és Kínával közösen támogatott, kötelezettségvállalással járó konferenciát, hogy így biztosítsa a világszintű madárinfluenza leküzdésére irányuló támogatást egy vagyonkezelői alap számára.

Fontos továbbá az is, hogy a Bizottság és a tagállamok ragaszkodjanak ahhoz, hogy a járványügyi jelentéstétel világszerte gyors, pontos és teljesen átlátható legyen. Szükség van arra is, hogy a Közösség segítse elő az e téren működő európai szakpolitikai partnerek (ENP) növekvő részvételét. Jelenleg hat országot érintő Akciótervek utalnak ilyen munkára (Ukrajna, Moldova, Izrael, Jordánia, Marokkó, Tunézia).

A világjárvánnyal szemben legtöbb potenciált rejtő beavatkozások vonatkozásában a Bizottság és a tagállamok együttműködnek abból a célból, hogy biztosítsák azt, hogy a vakcinák és az antivirális készítmények rendelkezésre álljanak. A Bizottság, az EMEA és a tagállamok segítségével, közreadott egy dokumentumot[8] a magán és állami partnerségről a világjárvány elleni vakcinák lehető legrövidebb időn belüli előállításának az ösztönzésére. A legfontosabb kérdések a lehető legtöbb vírus altípus lefedése, klinikai vizsgálatok, kapacitásnövelés az interpandémiás vakcinázás növelésével, valamint az immunizációs státusz és a káros mellékhatások felügyelete. Az antivirális készítmények tekintetében a Bizottság erőfeszítéseket tett, hogy ösztönözze ezek beszerzésére és használatára irányuló stratégiákat, és ez a tagállamoknak is hasznára vált, mert betekintést nyertek és döntő információkhoz jutottak hozzá a készletek helyzetéről és a korlátokról, valamint kiváltotta a gyógyszeripar érdeklődését, mivel több vállalat szeretne részt venni ezen a területen.

A Bizottság és az ECDC segítségével a tagállamok vizsgálják azt is, hogy mennyire van szükség védőmaszkokra és más eszközökre, például légzőkészülékekre és ezeknek milyenek a technikai előírásaik.

3. A TAGÁLLAMOK, A BIZOTTSÁG ÉS A KÖZÖSSÉGI ÜGYNÖKSÉGEK Fő FELADATAI

A világjárványra adott reagálások döntő elemét kell, hogy képezze, bármilyen szinten, annak biztosítása, hogy e reagálások számos ágazatot érintsenek és átfogják az egészségügyi ágazaton kívüli szolgáltatásokat. Ezért a tagállamoknak és a Bizottságnak fel kell állítaniuk, és frissíteniük kell, azokat a tervezési és együttműködési stratégiákat, amelyek megkönnyítik az ágazatok közti együttműködést.

Az influenza világjárvánnyal kapcsolatos tervek kidolgozásának részét képezik annak a tervezési folyamatnak az alapelvei és összetevői, amelyet a közegészségügyi vészhelyzetekre való általános felkészülés összehangolásának a megerősítéséről szóló bizottsági közlemény ismertet EU szinten.[9] Ennek a tervezési folyamatnak az influenza világjárványra való alkalmazása az alábbi fő témákra világított rá, amelyek alapját kell, hogy képezzék az EU influenza világjárvány elleni tervének:

- Tervezés és összehangolás

- Figyelemmel kísérés és értékelés

- Megelőzés és elszigetelés

- Az egészségügyi rendszer reagálása

- tájékoztatás

E kérdésekkel egyenként foglalkozunk az alábbiakban.

3.1. Tervezés és összehangolás

Az egyes fázisokban és az egyes riasztási szinteken előírt feladatok az influenza kitörés mindkori hatásának és az azt követő potenciális veszélynek a megállapítására és kezelésére kell, hogy irányuljanak a következmények korlátozása érdekében. A riasztás és az intézkedés közötti szakaszok közti átmenetnek azonban gyorsan kell megvalósulnia az események alakulásától függően, és lehet, hogy bizonyos fázisokat vagy szinteket át kell ugrani. Ezért a tervek legyenek rugalmasak tekintettel a rendkívüli helyzetre.

Az EU hozzáadott érték úgy valósulhat meg, ha javítják a koordinációt és a tájékoztatást a Bizottság és a tagállamok között az ECDC, más európai hivatalok, például az EMEA és az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (FSA) segítségével, valamint a WHO-val. Háromszintű struktúra várható:

Először, a Bizottság 2004. márciusi munkadokumentumában leírtak szerint, az Egészségbiztonsági Bizottság Közegészségügyi Készenléti és Reagálás Tervezési Csoportjának (PRPG) számos feladata lesz, így, többek között, az információcsere, a rendelkezésre álló nemzeti készenléti és reagálási tervek közlése és felülvizsgálata, tanácsadás a nemzeti tervek hiányosságairól és összehangolásuk szükségességéről, a szakmai ismeretek és a jó gyakorlat megosztása készenléti terveken dolgozó más csoportokkal, és csoportok felállítása tanácsadás céljára a vészhelyzeti tervezés sajátos kérdéseiben.

Másodszor, minden értesítést, közegészségügyi hatóságok közti információ cserét, intézkedésekkel kapcsolatos konzultációt és koordinációt, amelyet a tagállam tervez elvégezni vagy elvégzett, azt a Közösség Korai Előrejelző és Reagálási Rendszerén keresztül kell megtennie a Közösségben a Fertőző Betegségek Járványügyi Felügyeleti és Ellenőrzési Hálózatának a létrehozásáról szóló 2119/98/EK[10] határozat, valamint a Korai Figyelmeztető és Gyorsreagáló Rendszerről szóló 2000/57/EK[11] határozat rendelkezései szerint.

Harmadszor, a Járványkitörés esetén alkalmazandó Segítségnyújtási Munkacsoportok (OAT munkacsoportok) telepítése a reagálási mechanizmus részét képezi. A tagállamokkal együttműködve a Bizottság összeállított egy szakértői alaplistát azokról a szakértőkről, akik kihelyezhetők, és most az ECDC folytatja ezt a munkát. A munkacsoportok előzetesen elfogadott mandátum, szervezet, felépítés és telepítési eljárások alapján tevékenykednének. A munkacsoportok teljes feladat skálája eltérő lehet az ECDC által meghatározandó munkameghatározás szerint, azonban mindenképpen tartalmazná a járványkitörés vizsgálatában való részvételt a Közösségen belül és kívül az EU külső reagálásaival való összefüggés és szinergiák biztosítására, együttműködésben a WHO-val, valamint a segítségnyújtást a kockázat értékelésben és a helyszíni tevékenységek koordinálását különösen ott, ahol azok túlnyúlnak a tagállam határain.

3.2. Figyelemmel kísérés és értékelés

A tagállamok felügyeleti és diagnosztikai rendszereinek a legfontosabb feladata a világjárványt okozó törzsek korai kimutatása és jellemzése klinikai vagy más példányokból, és megbízható kockázatértékelés nyújtása arra nézve, hogy ezek képesek-e az emberek között széleskörű járványkitörést okozni. Ennek legfontosabb elemei a gyanús esetek megfelelő virológiai diagnózisának a felállítása a betegekből izolált vírustörzsek gyors és eredményes jellemzésével, valamint a járványügyi hatás, különösen a betegség terhének az értékelése. Az influenza eredményes felügyelete jelentős szerepet játszik annak biztosításában, hogy időben küldjenek riasztást a közelgő világjárványról.

A felügyeleti feladat teljesítésében az ECDC koordináló szerepet játszik. A tagállamok kötelesek jelenteni az influenza kitörését a Fertőző Betegségek Közösségi Hálózatának, melyet a 2119/98/EK határozat alapján hoztak létre. E hálózat részeként a Korai Figyelmeztető és Gyorsreagáló Rendszer (EWRS) a közösségi reagálás központi eleme. E rendszer összekapcsolja a tagállamok közegészségügyi hatóságait. Az EWRS keretében mind az esetekről küldött hivatalos és haladéktalan értesítésnek meg kell valósulnia az információ azonnali továbbításával a Bizottság részéről a tagállamok felé, mind pedig az ellenintézkedésekről szóló (ahol lehetséges, előzetes) konzultációnak és összehangolásnak a tagállamok részéről.

Az influenzás fertőzések felügyelete állatokban, különösen madár populációkban fontos feladat és követelmény az EK jogszabályok értelmében, ugyanis az állatok sokféle influenza vírus törzset hordozhatnak. A tenyésztett baromfiról és vadon élő madarakról készült, fent említett, az egész EU-ra kiterjedő felmérés tapasztalatai alapján tovább fejlesztik a célzott felügyeleti programot.

A felügyeleti tevékenység emberben és állatban talált eredményeinek az időben történő közlése alapvető fontosságú abból a szempontból, hogy a lehető leghosszabb idő álljon rendelkezésre a felkészüléshez a vakcinatermelésre és más közegészségügyi ellenintézkedésekre. Elegendő laboratóriumi kapacitásnak és fejlett diagnosztikai képességeknek kell rendelkezésre állniuk ahhoz, hogy biztosítani tudják az influenza vírus törzsek eredményes felügyeletét és gyors azonosítását. E tekintetben a laboratóriumok együttműködése az Európai Influenza Felügyeleti Projekt (EISS) szervezésében valósul meg, mely projekt célja klinikai szakemberek és laboratóriumok hálózatán keresztül az influenza tevékenység figyelemmel kísérése valamennyi EU tagállamban, valamint segítségnyújtás a Bizottságnak az influenza világjárvány készültségi tervének az elkészítésében. Az EISS-t a közösség társfinanszírozza a 2003-2008 közegészségügyi program keretében. Azonban valamennyi tagállam illetékes hatóságainak nemzeti referencia laboratóriumokat kellene kijelölniük, amelyeket, helyénvalóan, a WHO Globális Influenza Programjának Nemzeti Influenza Központokként kellene elismernie. Az EISS laboratóriumi hálózat jelenleg ellátja a “Közösségi Referencia Laboratórium Emberi Influenzára” struktúra funkcióját, mely struktúra felállítására várhatóan sor kerül a 2007-2013-ra[12] vonatkozó Közösségi Akcióprogram támogatásával az egészségügy és fogyasztóvédelem területén, melyre javaslatát a Bizottság 2005. április 6-án nyújtotta be.

A tagállamokban a klinikai felügyeletnek jó esetfelismerő rendszerekkel kell kezdődnie klinikai szakemberek részvételével, amelyek össze vannak kapcsolva a virológiai felügyelettel, és tartalmazniuk kell a kor specifikus morbiditást, és, ahol lehetséges, a mortalitást és a kórházi kezelés arányát is. A klinikai megnyilvánulások változhatnak, különösen a világjárvány későbbi hullámai során, amikor új minták jelenhetnek meg.

A vakcinázási programok és más egészségügyi intézkedések hatásáról értékelést kell készíteni, mivel a forgalomban lévő influenzatörzsek szezonális mintái és ebből adódóan a vakcinák összetétele évről-évre változnak. Nagyobb hangsúlyt kell helyezni a vakcinázási programok hatásának szisztematikus felügyeletére, a morbiditásra és mortalitásra és az EU immunizációs státuszáról szóló helyénvaló információra. Mivel a világjárvány elleni vakcinákat csak a világjárványt okozó törzsek izolálását követő néhány hónap elteltével fogják előállítani, és azokat a hagyományos vizsgálatok nélkül fogják használni, ezért figyelemmel kell kísérni a készítmény eredményességét, biztonságosságát és mellékhatásait.

Az ECDC vállalja azokat a feladatokat, amelyek a terv értelmében a járványügyi felügyelethez kapcsolódnak, részt vesz a segítségnyújtás megszervezésében és lefolytatásában influenza kitörése esetén, és tanácsot nyújt a megfelelő reagálási opciók és iránymutatások tekintetében a tervben szereplő különböző fázisokban és szinteken.

A Bizottság jelenleg finanszíroz olyan projekteket a Közegészségügyi Akcióprogram keretében (2003-2008), melyek célja a felügyelet és a készültség erősítése EU szinten (lásd: 2. MELLÉKLET).

3.3. Megelőzés és elszigetelés

Az influenza megelőzésének kulcsfontosságú ellenintézkedése a vakcinázás. A világjárvány elleni vakcina csak azután állítható elő, miután a világjárványt okozó törzset izolálták, de 6-8 hónapig is eltarthat, mire ez rendelkezésre áll. Továbbá, nem elegendő a vakcinagyártó kapacitás. Minden tagállam készítsen terveket a kiemelt csoportok vakcinázására. A Bizottság az ECDC és a WHO segítségével már segíti a tervek összehangolását az együtt-működési alkalmasság biztosítása érdekében, valamint azért hogy ne keletkezzen zűrzavar és félelem a lakosság körében az egészségvédelem eltérő szintjei miatt az EU különböző részein.

A világjárvány indulásakor az orvosi megelőzés és beavatkozás első oszlopát az antivirális készítmények alkotják, addig amíg a vakcina rendelkezésre nem áll. A tagállamoknak meg kell fontolniuk, hogyan használják fel a korlátozottan rendelkezésre álló készleteket, amelyek jelenleg csak korlátozottan pótolhatók, és elsőbbséget kell biztosítani azoknak, akiknek az első hullámban kell megkapniuk a készítményt, összpontosítva azokra, akik a világjárványt okozó törzstől betegedtek meg, és esetükben a korai kezelés nagy valószínűséggel hasznos lesz. A Bizottság segítséget nyújt e terület információ cseréjében és jó gyakorlatának megosztásában. Mind a vakcinák, mind az antivirális készítmények esetében előtérbe kerültek a méltányos elosztás és a készletek „kölcsönösségének” kérdései a betegség leküzdésére annak forrásánál, tekintettel a gyártókapacitás hiányára számos országban és a gazdag és hatalmat képviselő országok és a szegény és érintett országok között érzékelhető egyenlőtlenségre, amely országokkal együttműködési programok keretében törzseket gyűjtenek, de az előállítóiktól származó készítményekből csak ők részesülnek.

Össze kell gyűjteni a kockázati csoportok és a lakosság körében felhasznált vakcinák éves adatait, amelynek alapján becslés készülhet arról, hogy világjárvány idején milyen mennyiségre lesz szükség. Ha becslés készül arról, hogy világjárvány idején feltehetően milyen mennyiségre van szükség, ez segítség az éves vakcina ellátási folyamatban. A terv részeként a következőket kellene elkészíteni:

- Vakcinák, antivírus és antibiotikumok igénybecslése a tagállamoktól a várható szenáriók szerinti felhasználás alapján,

- Elsőbbségi vakcinázási csoportok meghatározása arra az esetre, amikor a vakcina kis mennyiségben áll rendelkezésre;

- Közegészségügyi intézkedési opciók megállapítása a morbiditás és társadalmi zavarok minimalizálása érdekében arra az esetre, amikor az influenzás megbetegedések száma gyorsan növekszik;

- Információk gyűjtése a gyártóktól termelési kapacitásukról és vakcina, antivírus és antibiotikum gyártási terveikről.

A Bizottság támogat projekteket ezen a területen. A legfontosabb az, hogy a Bizottság megállapodott a tagállamokkal egy szakpolitikai dokumentum keretében állami és magán partnerség (PPP)[13] létesítéséről az állami testületek és a vakcinagyártó ipar között abból a célból, hogy a vakcinagyártó ipar, influenza világjárvány esetén, a lehető legrövidebb időn belül influenza elleni vakcinával lássa el az Európai Unió lakosságát.

A Tanács megbízatása keretében eddig ezen a területen elvégzett munka máris eredményes volt, mert hasznos betekintést nyújtott a tagállamok számára az iparral folytatott tárgyalásokhoz, és arra ösztönözte az ipart, hogy kezdje el a minta adatállományok összeállítását, a költségek és árak áttekintését, és ösztönözzenek további vállalatokat a vakcina gyártásban való részvételre.

Az iparnak a PPP-hez való meghatározott hozzájárulása az influenza elleni prototípus vakcinák kifejlesztése volt, összhangban az EMEA[14] által a minta dossziék elkészítésére kidolgozott útmutatóval. Négy vállalat jelezte szándékát ilyen dosszié kidolgozására a következő hónapokban. Az ipar biztosítani fogja a világjárvány elleni vakcinák előállítását a világjárvány idején rendelkezésre álló valamennyi létesítmény felhasználásával.

Az állami ágazat támogatná az ipart egy csírabank létrehozásában az influenza elleni vakcinák gyártásához. Támogatást tudna nyújtani továbbá a minta vakcina klinikai vizsgálataihoz és az értékesítés utáni felügyeleti rendszerek kifejlesztéséhez. Segítene az iparnak az alternatív összetételű, köztük a változó antigén dózisú és hatásjavító szert tartalmazó vakcinák klinikai vizsgálataiban és adatgyűjtésében. Az állami ágazat vállalná továbbá szerológiai és állatokkal kapcsolatos, kihívást jelentő tanulmányok elvégzését, hogy bizonyítékot adjanak arra nézve, hogy a világjárványt okozó, forgalomban lévő, adott törzs elleni vakcina jelölt készítményeknek mekkora a valószínű védelmi hatékonysága. Az ezekkel a lépésekkel a nyilvánosság számára felhasználásra rendelkezésre bocsátott vakcina esetében a megspórolt idő potenciálisan két-három hónap, de lehet még több is.

A jelenlegi vakcina előállító kapacitás nem elegendő a Közösség igényeinek teljesítéséhez világjárvány esetén. Nem valószínű, hogy a gyártók tartalék kapacitása elegendő ahhoz, hogy kielégítse a hirtelen megnövekedett igényeket. A lakosság hozzájárulásának egy része lenne az, hogy növelnék az interpandémiás, influenza elleni vakcina felhasználást, hozzájárulva ez által a kapacitás növeléséhez azzal, hogy biztosítják azt, hogy a felhasználás eléri a Világegészségügyi Közgyűlés 56.19-es határozatában javasolt szinteket,[15] ami várhatóan a tagállamok által azonosított kockázati csoportok 75%-ának az ellátását jelenti. Megjegyzendő, hogy az interpandémiás vakcina felhasználás 2005-ben jelentősen megnövekedett, és számos EU tagállamban kifogytak a készletek.

Az állami és magán partnerség megvalósítása folyamatosan zajlik a “piacra juttatás” idejének jelentős csökkentése érdekében. E cél megvalósítása és a világjárvány elleni új, specifikus vakcinák értékelésének felgyorsítása érdekében a Bizottság megállapodott az EMEA-val arról, hogy eltekintenek a dossziék regisztrációs díjától. A tagállamok világjárvány elleni vakcinák megszerzésére irányuló erőfeszítései támogatásban részesülhetnek a Közösség részéről, miután a Bizottság 2005. április 6-án javaslatot terjesztett be európai parlamenti és tanácsi rendeletre az Európai Unió Szolidaritási Alapjának[16] (EUSF) létrehozásáról a Bizottság integrált megközelítése szolidaritási vonalának a kialakítására azzal a céllal, hogy biztosítsa a reagálást a súlyos katasztrófákra vagy közegészségügyi vészhelyzetekre, függetlenül azok természetétől és eredetétől. A Bizottság felhívja a Tanácsot és az Európai Parlamentet, hogy a lehető leghamarabb készítse el az EUSF-re vonatkozó javasolt rendeletet, annak lehető leghamarabbi hatályba lépésének céljából.

Földrajzi alkalmazási területe a tagállamokra és az EU csatlakozásukat tárgyaló országokra korlátozódik. A tematikus alkalmazási területébe beletartoznak a közegészségügyi veszélyek és a terrorista akciók. Az alap továbbra is a „súlyos” katasztrófákra korlátozódik, amelyet úgy határoztak meg, mint olyan eseményeket, amelyek totális közvetlen kárt okoznak 1 milliárd euró vagy az érintett ország bruttó nemzeti jövedelme (GNI) 0,5%-át meghaladó mértékben, illetve ha a Bizottság kellően alátámasztott és kivételes körülmények esetén, amennyiben a következmények különösen súlyosak – amelyet azonban nem lehet csupán a fizikai veszteségek alapján megítélni – a katasztrófa helyzetet „súlyos” helyzetnek minősíti. Ez különösen fontos lesz az EU védelmére világjárvány idején, különösen hivatalosan elismert influenza világjárvány idején. A hatékony védelemhez az antivirális készítmények és vakcinák széleskörű és gyors felhasználása szükséges.

Az EUSF felhasználható lenne a készítmények költségeinek a visszatérítésére. A jelenlegi eljárással összhangban, az alapot csak a támogatásra jogosult államok kérésére lehetne mobilizálni. A Bizottság általi értékelést és a költségvetési hatóság felé benyújtott támogatási összegről szóló javaslatot követően az utóbbi egy ennek megfelelő kiegészítő keretet fogad el. Ezt követően a Bizottság határozatot fogad el a támogatásról, amelyet egy támogatási megállapodás megkötése követ, ami a támogatás kifizetését eredményezi.

Az Európai Unió Szolidaritási Alapjának a létesítéséről szóló rendelet javaslattal a Bizottság azt javasolja, hogy erősítsék és bővítsék a közegészségügyi vészhelyzetekre való reagálási lehetőségeket. Ebbe beletartozik az azonnali orvosi segítségnyújtás és intézkedések a lakosság védelmére a közvetlen egészségügyi veszélyekkel szemben, beleértve a vészhelyzet idején felhasznált vakcinák, készítmények, gyógyászati termékek, berendezések és infrastruktúra költségeit. Az alap felhasználásának azonban konkrét követelményei vannak, és alapvető koncepciója a refinanszírozás, így ez egy reagáló típusú eszköz standard eljárásokkal, amelyekhez általában időre van szükség. Ezért a Bizottság javaslatot tett egy előlegfinanszírozási mechanizmusra, amely rövid átfutási idővel korlátozott finanszírozást tesz lehetővé.

Kritikus helyzetben, a lakosság leginkább veszélyeztetett része számára a vakcinákhoz vagy antivírusokhoz való hozzáférést tovább korlátozhatják a tagállamok hatóságai által bevezetett intézkedések, amelyek arra irányulnak, hogy maximális védelmet biztosítsanak a saját lakosságuk számára. Ezért az intézkedések meghozatalakor figyelembe kell venni azt, hogy biztosítsák a méltányos hozzáférést. További együttműködésre van szükség az iparral, a tagállamokkal és másokkal. Az intézkedések azonban nem bátoríthatnak semmi olyan magatartást, amely az EU versenyszabályok megszegését eredményezi.

Az influenza világjárvány csökkentésében fontos szerepet játszanak majd az olyan nem gyógyszerészeti megoldások, mint a kézmosás és a másokkal való kapcsolatban a távolságtartás. Az ECDC, a Bizottsággal és nemzeti és nemzetközi testületekkel együttműködve, bizonyítékon alapuló útmutatót készít ezekről a témakörökről a tagállamok számára felhasználásra.

Végül pedig a Bizottság kutatási keretprogramjai keretében 1998 óta társfinanszíroz projekteket az emberi influenza-világjárvány területén. Ezeket az erőfeszítéseket a 7. keretprogramnak[17] is tükröznie kell (3. melléklet).

3.4. Az egészségügyi rendszer reagálása

Fontos, hogy a kórházak emberek új influenza törzs általi megbetegedésének eredményes és biztonságos kezelése céljára megalapozott vészhelyzeti tervvel rendelkezzenek, hogy képesek legyenek nagy beteglétszám kezelésére, biztosítani tudják a folyamatosságot és a rugalmasságot, a klinikai iránymutatások készen legyenek, a készletek rendelkezésre álljanak, és a személyzet ismerje a betegfelvételi feltételeket. A tagállam felelőssége és feladata az, hogy biztosítsa az állampolgár számára a hozzájutást a legjobb gyakorlathoz, és a Közösség célkitűzése az, hogy az ezen a területen az országok és régiók között jelentkező egyenlőtlenségeket elsimítsa. Mi több, az egészségügyi ellátásban dolgozó személyzetnek ismernie kell, és képzettnek kell lennie a fertőzés ellenőrző intézkedések kérdésében. A tagállamok biztosítsák klinikai kezelési iránymutatások kidolgozását és megvalósítását azon betegekre nézve, akik gyaníthatóan vagy igazoltan influenza világjárvány törzstől fertőződtek meg. A fertőzésellenőrzési iránymutatások fontosak lehetnek a betegség terjedési útvonalai és a terjedés higiénés intézkedésekkel való megállítási lehetőségei tisztázásában. A fertőzésellenőrzés a betegkezelés lényeges része, segít megelőzni a betegség további terjedését a lakosság felé, és a tagállamoknak figyelembe kell venniük a szomszédjaik szolgáltatásainak a minőségét is, hogy az országhatáron túlról segítséget kereső állampolgárok igényeire válaszolni tudjanak.

Döntő fontosságú, hogy az egészségügyi szolgáltatások a világjárvány körülményeihez igazodva az alapvető ellátást fenntartják azok számára, akik ezt a leginkább igénylik. Ennek biztosítására számos vészhelyzeti lépést kell kialakítani, amely biztosítja az ésszerű személyzet és önkéntes alakulatgazdálkodást, és lehetővé teszi a létesítmények és a rendelkezésre álló gyógyszerészeti termékek optimális felhasználását. A tevékenységek általánosságban ezen a területen egy általános egészségügyi vészhelyzeti készültségi tervre épüljenek. Fontos lesz összehangolni a klinikai ellátást és az egészségügyi szolgáltatások terveit a szomszédos országok joghatóságaival, hogy elkerüljék azt, hogy a betegek, a jobb egészségügyi ellátás reményében, átmennek a határon túlra.

A Bizottság közleményében Kohéziós Politika a növekedés és munkahelyek támogatására -közösségi stratégiai iránymutatások (2007-2013)[18] azt javasolta, hogy az egészségügyi kockázatok megelőzését és az egészségügyi infrastruktúra hiányosságainak a pótlását stratégiai paraméterekként építsék be a jövőbeli kohéziós politikába. Azokak a tagállamoknak, amelyek horizontális kohéziós egészség-szakpolitikai programokat terveznek megvalósítani, és azoknak a régióknak, amelyek az egészségügyi prioritásaikat be akarják építeni az operatív programokba, a Bizottság azt javasolja, hogy szoros kapcsolatot hozzanak létre ezek és a nemzeti készenléti tervek között. Külön figyelmet szenteljenek azoknak a lehetőségeknek is, amelyeket a közeljövőben várható kohéziós politikai eszközök nyújtanak a területi együttműködésben, különösen az országhatáron túli együttműködésben.’

3.5. Tájékoztatás

Tájékoztatás a nyilvánosság felé

Tájékoztatási tervet kell készíteni minden egyes fázisra és szintre. Minél súlyosabb a veszély, annál fontosabb a közvélemény és a média hatékony tájékoztatásának a biztosítása.

A világjárvány várható veszélye jelentős médiaérdeklődést válthat ki. A tagállamok, az ECDC és a Bizottság számára elsődleges feladat legyen az, hogy megbízható tájékoztatást nyújtsanak a potenciális veszélyről. Hiteles tájékoztatás biztosítása korai szakaszban megakadályozza azt, hogy „tájékoztatási űr” keletkezzen, amit a média spekulációval és kósza hírekkel tölthet meg. E helyzet megteremtéséhez, a tagállamok hatóságai, a Bizottsággal és az ECDC-vel együttműködésben, dolgozzanak ki különböző, könnyen felhasználható, rövid médiatájékoztató anyagokat az influenzáról. Számos tagállam már elkészítette ezeket, és már adtak például bizonyos mennyiségű alapinformációkat a betegségről és a rendszerekről, amelyek a betegség súlyos kitörése esetén reagálnak.

Influenzajárvány idején a veszély kezelésére irányuló EU szintű és nemzeti intézkedésekről időszerű és egybehangzó tájékoztatást kell adni a médiának és a lakosságnak. A tájékoztatás megközelítését a potenciális világjárvány kezelési folyamatának már korai szakaszában át kell gondolni. A tagállamok, az ECDC és a Bizottság fejlesszék tovább a tájékoztatási terveket és törekedjenek a média felé irányuló pontos üzenetek és nyilatkozatok összehangolására a veszélyekről és a tervezett intézkedésekről, hogy elkerüljék a zűrzavart, és az egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat.

A tagállamok közti információcsere, és a lakosság és a média felé való nyitottság biztosításának egyik módja, a világjárvány idején, rendszeres beszámoló közzététele lenne az Interneten a világjárvány helyzetéről Európában. A SARS kitörése idején ez a munkamódszer eredményesnek bizonyult.

A vakcinázás megoldása és az antivírális hatóanyagok elosztása országonként eltérő lesz azok nemzeti terveitől függően. E megoldásokról tájékoztatás nyújtása az egészségügyben dolgozók és a lakosság felé szükségszerűen a tagállami hatóságok feladata. Mindazonáltal, még ezekben a körülményekben is az egész EU-ra kiterjedő összehangolásra lesz szükség. Erősíteni fogja a lakosság bizalmát a készenléti stratégia iránt, ha a tagállamok és a Bizottság demonstrálni tudják azt, hogy a nemzeti stratégiák az egész Európai Unióban egybehangzóak, és az érintett tudományterület közös értékelésén alapulnak.

Tájékoztatás az illetékes egészségügyi hatóságok között

A gyors információcsere és haladéktalan értesítés az influenza világjárvány első fázisaiban alapvető fontosságúak abból a szempontból, hogy lehetővé teszik a tagállamok, a Bizottság, az ECDC, a WHO és más testületek számára, hogy közös állásponttal lépjenek fel a nyilvánosság felé adott tájékoztatásaikban, rendszereiket megfelelően riaszthassák, hogy az intézkedéseket időben végrehajthassák.

A Bizottság lépéseket tett a tagállamok hatóságai média szolgálatainak az összehangolására, melyek feladata a lakosság tájékoztatása az influenza világjárványról. 2005 októberben az Európa internetes oldalon útmutató dokumentumról állapodtak meg és tettek közzé “ A tagállamok, a Bizottság és az ECDC felé nyújtandó tájékoztatás eljárása emberek erősen patogén madárinfluenzás megbetegedése esetén ” címmel.[19]

4. A VILÁGJÁRVÁNY FÁZISAI ÉS AZ EU RIASZTÁSI SZINTEK

Az influenza világjárványra tekintettel tervezendő és megvalósítandó intézkedések az alábbiakban ismertetett fázisok és szintek szerint csoportosíthatók. Különböző intézkedéscsoportokat a Bizottságnak és a tagállamoknak kell megvalósítaniuk, de vannak olyan intézkedések is, amelyeket együtt kell kivitelezni. Az intézkedéseket csoportosítottuk a különböző fázisokra és szintekre, de hasznos lenne megvizsgálni az ECDC és a WHO által az alábbiakban ismertetett szenáriók és földrajzi elosztás alapján készített járványügyi helyzetfelmérést is.

A fázisok és szintek megállapítása összhangban van a WHO ajánlásaival és a világjárvány fázisairól szóló meghatározásával. Az Európai Unió sajátos helyzetéből adódóan, azonban, amelyet a belső határok hiánya és a munkaerő és árúk szabad áramlása jellemez a WHO 6. fázisa keretében, a tagállamokkal, a WHO-val és az ECDC-vel folytatott konzultációt követően, az alábbi négy EU riasztási szintet kell alkalmazni:

EU riasztási szintek a világjárvány 6. fázisában:

Egy – világjárványt okozó vírussal fertőzött emberi megbetegedést nem erősítettek meg egyik EU tagállamban sem;

Kettő – világjárványt okozó vírussal fertőzött egy vagy két emberi esetet erősítettek meg valamelyik EU tagállamban;

Három – világjárványt okozó vírus járványkitörését (terjedését) erősítették meg valamelyik EU tagállamban;

Négy – a betegség széleskörű terjedése az EU tagállamokban.

Ezeken a riasztási szinteken belül és, különösen a 4. riasztási szinten, a szezonális influenza terjedésének tapasztalata azt mutatja, hogy a világjárvány tevékenység nem lesz egységes az EU területén és ezt a tagállamok és az ECDC fogják ismertetni. A tervezési feltételezés szerint a világjárvány nem tagállamban fog megjelenni, és a világjárvány első és második hulláma között, és miután a vakcina rendelkezésre áll, további intézkedésekre lesz még szükség.

A következő intézkedések valamennyi világjárvány fázis közös jellemzői, ezért az érintett szereplők ezeket figyelembe veszik minden alkalommal, amikor a helyzet egy következő fázisba lép át:

Tervezés és összehangolás

A tagállamok kötelesek intézkedéseikről tájékoztatni, konzultálni, és azokat összehangolni más tagállamokkal és a Bizottsággal az EWRS, és ahol helyénvaló, más mechanizmusok felhasználásával;

A Bizottság megszervezi az intézkedésről szóló tájékoztatást, konzultációt és összehangolást.

Figyelemmel kísérés és értékelés

A tagállamok kötelesek a kimutatott emberi esetekről tájékoztatást küldeni a Fertőző Betegségek Hálózatának és az ECDC-nek a Korai Figyelmeztető és Gyorsreagáló Rendszer felhasználásával;

A Bizottság összehangolja az információcserét az ECDC segítségével, amely az EWRS-t működteti.

Megelőzés és elszigetelés

Közegészségügyi beavatkozások

- A Bizottság, az ECDC segítségével, ismételten hangsúlyozza a megfelelő és nem megfelelő intézkedéseket az érintett és a nem érintett országok felé;

- A Bizottság járjon közben annak érdekében, hogy a megfelelő nemzetközi szervezetek és szövetségek, valamint szállítási vállalatok dolgozzanak ki, készítsenek elő és valósítsanak meg standard intézkedéseket a nemzetközi szállítójárművek utasai érdekében, összhangban a világjárvány fázisával;

- A 4.-től a 6. fázisig : A Bizottság, konzultálva a tagállamokkal, mérje fel azt, hogy szükség van-e arra, hogy további elszigetelési intézkedéseket javasoljanak, például a nemzetközi határokon.

Tájékoztatás

- A Bizottság működjön együtt a tagállamokkal, az ECDC segítségével és a WHO-val együttmüködésben, hogy a világjárvány fázisáról pontos üzenetek szülessenek;

- A Bizottság rendszeresen tájékoztatja a médiát és a nyilvánosságot a helyzetről, kapacitást tart fenn a várható nemzetközi információs igények teljesítésére, és a tanulságok fényében értékeli és frissíti a tájékoztatási célú reagálásokat a különböző fázisok során.

WHO 1. FÁZIS 1 ( Interpandémiás időszak)

Ebben a fázisban emberekben nem mutatnak ki új influenza vírus altípusokat.

Az állatokban jelen lehet olyan influenza vírus altípus, amely emberek megfertőződését okozza. Ha ez állatokban van jelen, az emberi megfertőződés vagy megbetegedés kockázata alacsonynak tekinthető.

A fő közegészségügyi cél az influenza világjárvány elleni készültség erősítése globális, regionális, nemzeti és ez alatti szinteken.

Ebben a szenárióban nem mutatnak ki új madár influenza vírust állatokban Európában, és nem következik be emberi megbetegedés.

WHO 2. FÁZIS ( Interpandémiás időszak)

Nem azonosítanak új influenza vírus altípusokat emberekben.

Azonban egy, az állatok között terjedő influenza vírus altípus esetében jelentős az emberi megbetegedés kockázata.

A fő közegészségügyi cél az emberre történő átterjedés kockázatának a minimalizálása; ha a fertőzés bekövetkezik, azt haladéktalanul meg kell állapítani, és jelenteni kell.

Ebben a szenárióban nem következik be emberi megbetegedés az EU-ban.

Feladatok és intézkedések

Az 1. és 2. fázisban döntő fontosságú az influenza világjárványra való készültség erősítése nemzeti és nemzetközi szinten a világjárvány esetén adandó reagálásra való felkészülés szempontjából. A készültségi állapot naprakésszé tétele érdekében közösségi szinten a Bizottság és az ECDC, az Egészségbiztonsági Bizottsággal konzultálva és együttműködésben a WHO-val, értékelik, felülvizsgálják és gyakorlatokat szerveznek a nemzeti világjárvány tervekre, különösen összpontosítva ezek együttműködési alkalmasságára.

WHO 3. FÁZIS (Pandémiás riasztási időszak)

Ember(ek) megfertőződése új altípussal, emberről emberre történő terjedés nélkül, vagy csak rendkívül ritkán, szoros kontaktus esetén.

Ebben a fázisban a fő közegészségügyi cél az új vírus altípus gyors jellemzése, és a további esetekben annak korai kimutatása, értesítés küldése és reagálás.

Emberi megbetegedések nem történnek, de a kockázata fennáll annak, hogy elszigetelt eseteket szétszórtan behurcolhatnak, vagy azok megjelenhetnek a tagállamokban.

Feladatok és intézkedések

4.1.1. Bizottság

Tervezés és összehangolás

- Összehangolt útmutató biztosítása a nemzeti hatóságok felé a nemzeti vészhelyzeti intézkedési tervek felülvizsgálatára és naprakésszé tételére az emberi megbetegedéses eset(ek)ről megjelenő tudományos információk alapján;

- A Bizottság belső vészhelyzeti intézkedési tervének a felülvizsgálata.

Megelőzés és elszigetelés

Közegészségügyi beavatkozások

- Érintett tagállamok felszólítása arra, hogy tájékoztassák a Bizottságot és más tagállamokat, az EWRS rendszeren keresztül, az elszigetelési intézkedések megvalósításáról és eredményességéről azok összehangolásának céljából;

Antivirális készítmények

- Együttműködés a nemzeti hatóságokkal a készítmények rendelkezésére állásának összehangolásában, azok gyors kihelyezése céljából;

Vakcinák

- Együttműködés a nemzeti hatóságokkal annak értékelésében, hogy a munkavégzésből vagy más okból származó expozíció miatti szezonális vakcinázásnak milyen lehetséges előnyei és hátrányai vannak, és, amennyiben helyénvaló, vakcinázási programok készítése;

- Együttműködés a tagállamokkal és az iparral az eredményes és elegendő vakcina rendelkezésre állásának ösztönzésére.

Az egészségügyi rendszer reagálása

- A nemzeti hatóságok ösztönzése az egészségügyi rendszerek készenléti stratégiáinak a felülvizsgálatára és naprakésszé tételére nemzeti és ez alatti szinteken.

Tájékoztatás

- Az ajánlott intézkedések eredményességéről szóló háttérinformáció másokkal való megosztásának az összehangolása;

- Más partnerek, érdekelt felek és a nyilvánosság naprakész tájékoztatása a globális járványügyi helyzetről és a betegség jellemzőiről;

- Az ajánlott intézkedések eredményességéről szóló háttérinformáció másokkal való megosztásának az összehangolása az ECDC segítségével.

4.1.2. ECDC

Figyelemmel kísérés és értékelés

- Az influenza világjárvány veszély figyelemmel kísérése információgyűjtés és együttműködés útján az európai hivatalokkal (például, EFSA) és nemzetközi testületekkel (WHO, OIE, FAO) és rendszeres tájékoztatás nyújtása kockázat figyelő tevékenységéről;

- Az emberi megbetegedés laboratóriumi megerősítéséről szóló tájékoztatás megosztásának az elősegítése a referencia laboratóriumok hálózatán keresztül;

- Az esetmeghatározás kidolgozásának az összehangolása az országok általi jelentés céljára;

- Jelentési formanyomtatványok biztosítása és a gyors jelentések összehangolása, megfelelő eszközökkel, emberek új influenza vírus törzzsel való megfertőződéséről;

- Megfelelő támogatás biztosítása a nemzeti hatóságok számára az eset(ek) és a fertőzés járványügyi körülményeinek a kivizsgálásában és a kockázati csoportok azonosításában;

Az egészségügyi rendszer reagálása

- Tudományos tanácsadás biztosítása a nem gyógyszerészeti ellenőrző intézkedésekről útmutatás céljából a tagállamoknak a Reagálási Stratégiájukban.

Tájékoztatás

- Együttműködés a tagállamokkal egybehangzó üzenetek megformálásában a betegségről és a járványügyi helyzetről;

- Az ajánlott intézkedések eredményességéről szóló háttérinformáció másokkal való megosztásának az összehangolása a Bizottsággal konzultálva;

- Más partnerek, érdekelt felek és a nyilvánosság rendszeres tájékoztatása a globális járványügyi helyzetről és a betegség jellemzőiről.

4.1.3. Tagállamok

Figyelemmel kísérés és értékelés

- Gyors jelentés biztosítása az emberi fertőzés laboratóriumi megerősítéséről a referencia laboratóriumok hálózatán keresztül;

- Az EU elfogadott esetmeghatározásainak az alkalmazása jelentéstétel céljára;

- Gyors jelentés biztosítása emberek új influenza vírus törzzsel való megfertőződéséről az EWRS, és ahol helyénvaló, más mechanizmusok felhasználásával;

- Az eset(ek) és a fertőzés járványügyi körülményeinek a kivizsgálása, kockázati csoportok azonosítása és az eredmények haladéktalan közlése a Bizottsággal és az ECDC-vel.

Az egészségügyi rendszer reagálása

- A klinikai ellátásra, diagnosztizálásra, kezelésre, fertőzés ellenőrzésre és a példányok biztonságos kezelésére vonatkozó iránymutatások felülvizsgálata, frissítése és terjesztése.

Tájékoztatás

- Együttműködés a tagállamokkal és a Bizottsággal pontos üzenetek elkészítése céljából;

- Az ajánlott intézkedések eredményességéről szóló tájékoztatás megosztása más tagállamokkal és a Bizottsággal;

- Más partnerek, érdekelt felek és a nyilvánosság rendszeres tájékoztatása a globális járványügyi helyzetről és a betegség jellemzőiről.

WHO 4. FÁZIS ( Pandémiás riasztási időszak)

A betegség korlátozott mértékű terjedése emberről emberre, kisebb csoport(ok)ban, de a terjedés erősen lokalizált, ami arra enged következtetni, hogy a vírus nem eléggé alkalmazkodott az emberhez.

A fő közegészségügyi cél a vírus bizonyos korlátozott körön belül tartása vagy a terjedés késleltetése, hogy időt nyerjenek a készenléti intézkedések, köztük a vakcina fejlesztés megvalósítására.

Emberi megbetegedés nincs az EU-ban, de megemelkedik a kockázata az elszigetelt esetek behurcolásának vagy megjelenésének a tagállamokban, és a róluk való átterjedés kockázata megnövekszik.

Feladatok és intézkedések

4.1.4. Bizottság

Figyelemmel kísérés és értékelés

- Az ECDC-vel konzultálva nemzeti hatóságok stratégiáinak az összehangolása a felügyelet erősítése céljából a kockázati csoportokban;

- Az ECDC-vel konzultálva a betegség elszigetelésére és ellenőrzésére irányuló intézkedések figyelemmel kísérésének a koordinálása a nemzeti hatóságokkal.

Megelőzés és elszigetelés

Közegészségügyi beavatkozások

- A javasolt kiegészítő elszigetelő intézkedések megvalósításának a koordinálása.

Az egészségügyi rendszer reagálása

- A nemzeti hatóságok ösztönzése, hogy újraértékeljék az egészségügyi ellátásban (ezen belül a hosszútávú ellátó létesítményekben is) a klinikai kezelésre és a fertőzésellenőrzésre vonatkozó iránymutatásokat;

- A nemzeti rendszerek ösztönzése arra, hogy felkészüljenek a következő magasabb fázisra, amelybe az egészségügyi dolgozók mobilizálási terve is beletartozik.

Tájékoztatás

- Az ECDC támogatásával általános egészségügyi oktatóanyag minták másokkal való megosztásának a támogatása.

4.1.5. ECDC

Figyelemmel kísérés és értékelés

- Kockázat figyelemmel kísérése az EU szempontjából, külön hangsúlyt helyezve az esetek behurcolásának lehetőségére az érintett területekről;

- A Bizottsággal konzultálva, a nemzeti hatóságok stratégiáinak összehangolása a felügyelet erősítése céljából a kockázati csoportokban;

- Emberről emberre terjedő új influenza vírus törzs általi fertőzés nemzeti hatóságok általi jelentésének az elősegítése az EWRS felhasználásával;

- Megfelelő támogatás nyújtása a nemzeti hatóságoknak az esetek és kontaktusok kivizsgálásában, a betegség felügyeletének erősítésében, hogy így azonosítani tudják a további eseteket és a fertőzés járványügyi körülményeit (például, az expozíció forrását, a kontaktusok fertőzöttségét, és a betegség terjedését a lakosság körében), valamint a kockázati csoportok azonosításában.

Közegészségügyi beavatkozások

- Tudományos tanácsadás a nem gyógyszerészeti közegészségügyi beavatkozásokról;

- A Bizottsággal konzultálva, az érintett tagállamok felkérése arra, hogy számoljanak be a fokozott felügyeleti intézkedések megvalósításáról, segítség nyújtása ezen intézkedések eredményességének az értékelésében, és megfelelő tájékoztatás közvetítése valamennyi tagállam felé, amit a nemzeti és nemzetközi tervekbe beépíthetnek;

- A biológiai biztonságról szóló iránymutatások felülvizsgálata az influenza laboratóriumi hálózatban.

Tájékoztatás

- Rendszeres naprakész tájékoztatás biztosítása az Európai Unió veszélyeztetettségéről és a javasolt intézkedések tudományos értékeléséről.

4.1.6. Tagállamok

Figyelemmel kísérés és értékelés

- Tájékoztatás megosztása a kockázati csoportok fokozott felügyeletéről és az elszigetelésre és az ellenőrzésre irányuló intézkedések eredményességéről

Megelőzés és elszigetelés

Közegészségügyi beavatkozások

- Konzultálás más tagállamokkal és a Bizottsággal bármely más tervezett kiegészítő elszigetelési intézkedésről.

Az egészségügyi rendszer reagálása

- Az egészségügyi ellátásban (ezen belül a hosszútávú ellátó létesítményekben is) alkalmazott klinikai kezelésre és fertőzésellenőrzésre vonatkozó iránymutatások megosztása;

- Beszámoló és konzultáció a következő fázisra való felkészülésről különösen más tagállamok állampolgárai és harmadik országban tartózkodó más EU polgárok megsegítésére irányuló tervek tekintetében, beleértve az in-situ segítségnyújtást és a hazatelepítést.

Tájékoztatás

- A nyilvánosságnak szánt üzenetek és oktatási anyagok megosztása más tagállamokkal, a Bizottsággal és az ECDC-vel.

WHO 5. FÁZIS ( Pandémiás riasztási időszak)

Már nagyobb csoportokban fordul elő, de az emberről emberre terjedés továbbra is lokalizált, ami arra enged következtetni, hogy a vírus egyre jobban alkalmazkodik az emberhez, de még nem teljes mértékben átadható (világjárvány jelentős kockázata).

Ebben a fázisban arra van szükség, hogy maximális erőfeszítéssel visszaszorítsák vagy késleltessék a betegség terjedését, hogy lehetőleg elhárítsák a világjárvány kialakulását, és hogy időt nyerjenek a világjárvány elleni reagálási intézkedések megvalósítására.

Lokális nagy csoportok Európán kívüli országokban, a betegség emberről emberre terjed, de annak nemzetközi szintű terjedését nem erősítik meg; izolált esetek EU-ba történő behurcolásának vagy megjelenésének progresszíven emelkedik a kockázata.

Feladatok és intézkedések

4.1.7. Bizottság

Tervezés és összehangolás

- A beavatkozások folyamatos értékelésének az összehangolása;

- A küszöbönálló világjárvány elleni előkészületek, köztük a belső szervezés és a változó kapacitás munkaerővel való ellátásnak a véglegesítése;

- A Bizottság vészhelyzeti intézkedési tervének az aktiválása;

Megelőzés és elszigetelés

Közegészségügyi beavatkozások

- Együttműködés a nemzeti hatóságokkal segíteni a járványvédelmi készletek elosztásában az emberi megbetegedések esetén ellátást biztosító egészségügyi létesítményeknek, különösen, ha e készletek más tagállamból származnak;

- Közösségi intézkedések vagy intézkedési javaslat lehetőségek felülvizsgálata a közösségi politika valamennyi érintett ágazatában.

Az antivirális készítmények

- Együttműködés a nemzeti hatóságokkal az antivírus profilaxis célzott felhasználásában a megfelelő csoportokra és személyekre, és segítségnyújtás más tagállamok készletei mobilizálásának az összehangolásában, amennyiben szükséges;

Vakcinák

- Az ECDC segítségével célzott vakcina kampány előkészítésének és megvalósításának a támogatása a nemzeti hatóságoknál, bevonva a megfelelő csoportokat és személyeket az érintett közösség részéről, ha a világjárvány elleni vakcina rendelkezésre áll;

Az egészségügyi rendszer reagálása

- A nemzeti hatóságoknak nyújtandó útmutató összehangolása az ECDC segítségével a klinikai szakemberek felé adandó segítségről az esetek felismerése, diagnosztizálása és bejelentése terén;

- A nemzeti hatóságoknak nyújtandó útmutató összehangolása, az ECDC segítségével, a kevésbé rendelkezésre álló létesítmények optimális felhasználásáról (osztályozás, módosított klinikai iránymutatások, módosított kórházi járványügyi iránymutatások, nem influenzával foglalkozó egészségügyi ellátó szolgáltatások védelme, alternatív ellátás, stb.);

Tájékoztatás

- A nyilvánosság ösztönzése a javasolt intézkedések alkalmazására azok korlátai ellenére is, valamint a beavatkozásokra, amelyek a világjárvány során módosulhatnak vagy megvalósulhatnak.

4.1.8. ECDC

Figyelemmel kísérés és értékelés:

- Az Európai Unió veszélyeztetettségének a figyelemmel kísérése, külön hangsúlyt helyezve az esetek behurcolásának a lehetőségére az érintett területekről;

- A betegség felügyelete lehető legintenzívebbé tételének a támogatása a még nem érintett országokban;

- Az esetmeghatározás és az iránymutatások felülvizsgálata és módosítása, ha szükséges;

- A világjárvány 4. fázisában megkezdett helyzet figyelő és értékelő tevékenységek lehető legnagyobb mértékű felgyorsítása és előmozdítása;

- Az egészségügyi ellátás igényei és az ellátó létesítmények figyelemmel kísérésének a támogatása a veszélyeztetett országokban;

- A világjárvány első hulláma tendenciái előrejelzésére matematikai modellezés támogatása (a fertőzés által sújtott régiók, veszélyeztetett csoportok, egészségügyi ellátás erőforrás igényei, hatás, stb.);

Tájékoztatás

- A partnerek, érdekelt felek és a nyilvánosság tájékoztatása a globális helyzetről, a tendenciákról, a járványügyi jellemzőkről és a javasolt intézkedésekről éppúgy, mint az EU-ban kialakult helyzetről és kockázatról.

4.1.9. Tagállamok

Figyelemmel kísérés és értékelés

- Kockázat értékelése és haladéktalan tájékoztatás a vizsgálatokról

Megelőzés és elszigetelés

Közegészségügyi beavatkozások

- További elszigetelő intézkedések összehangolása más tagállamokkal és a Bizottsággal.

Az egészségügyi rendszer reagálása

- A klinikai irányításra és fertőzés ellenőrzésre vonatkozó iránymutatások megvalósítása az egészségügyi ellátásban (ezen belül a hosszútávú ellátó létesítményekben is);

- A következő fázisra vonatkozó vészhelyzeti intézkedések megosztása, különösen más tagállamok állampolgárai és harmadik országban tartózkodó más EU polgárok megsegítésére irányuló tervek tekintetében, beleértve az in-situ segítségnyújtást és a hazatelepítést.

Tájékoztatás

A nyilvánosságnak szánt üzenetek és oktatási anyagok megosztása más tagállamokkal, a Bizottsággal és az ECDC-vel.

WHO 6. FÁZIS (Világjárvány időszaka) – EU 1-4-es riasztási szintek

Világjárvány: a fertőzés fokozódó és állandósult terjedése a lakosság körében.

Számos kitörés legalább egy országban az EU-n kívül, a fertőzés állandósult terjedése emberről emberre, és a fertőzés átterjedése más országokra.

A fő közegészségügyi cél a világjárvány hatásának a minimalizálása.

Az EU-ra vonatkozó alábbi szenáriók előfordulhatnak a WHO 6. fázisban, és eltérnek egymástól a járványügyi minta és a geográfiai terjedés tekintetében, és kronológiai sorrendben fordulnak elő:

EU 1-es riasztási szint

- Nincs emberi megbetegedés az EU-ban. Nagyon magas a behurcolás kockázata, illetve annak a gyanúja, hogy elszórtan behurcolnak fertőzést Európába;

EU 2-es riasztási szint

- Világjárvány altípus izolálása egyetlen emberi megbetegedés esetében az EU-ban;

EU 3-as riasztási szint

- Pandémiás altípussal fertőzött, izolált csoport egy tagállamban, vagy a fertőzés tartós terjedése emberről emberre számos csoportban, amelyet megerősítettek az EU-n belül;

EU 4-es riasztási szint

- Kiterjedt tevékenység egy vagy több tagállamban.

Feladatok és intézkedések

Az intézkedéseket riasztási szint szerinti fázisokba osztják be és valamennyi érintett partnerrel folytatott konzultációt követően valósítják meg az ECDC járványügyi helyzetről készült értékelése, a járvány alakulásáról szóló előrejelzések és a tagállamok által meghozott intézkedések eredményességének az értékelése alapján. A helyzet kibontakozásával a riasztási szintek mentén össze kell hangolni az intézkedéseket, különösen a világjárvány egymást követő hullámai között és a vakcinák rendelkezésre állásával kapcsolatosan.

4.1.10. Bizottság

Tervezés és összehangolás

- Influenza világjárvány tájékoztató és koordinációs központ létrehozása és aktiválása;

- Együttműködés szervezetekkel és hivatalokkal a beavatkozások összehangolására EU és nemzetközi szinten, és a tagállamok álláspontjainak az összehangolása;

- A folyamatosan zajló iránymutatás fejlesztés összehangolása;

- Intézkedések értékelésének és hatásuk értékelésének az összehangolása.

Megelőzés és elszigetelés

Közegészségügyi beavatkozások

- A személyek és árúk mozgásával kapcsolatos álláspont összehangolása a tagállamokkal, és együttműködés a megfelelő nemzetközi szervezetekkel és szövetségekkel, valamint szállítási vállalatokkal, azzal a céllal, hogy dolgozzanak ki, készítsenek elő és valósítsanak meg standard intézkedéseket a nemzetközi szállítójárművek utasai érdekében, összhangban a riasztási szinttel;

- Az intézkedések hatása értékelésének összehangolása a tagállamokkal, az ECDC segítségével, különösen az antivirális készítmények használatáról és a célzott vakcinázási kampányok hatásáról.

Az egészségügyi rendszer reagálása

- Kölcsönös segítségnyújtási megoldásoknak, ezen belül az immúnis egészségügyi ellátó személyzet mobilizálásának és az orvosi eszközök szállításának az elősegítése a tagállamok között a világjárvány fázisainak megfelelően.

4.1.11. ECDC

Figyelemmel kísérés és értékelés

- A betegség terjedésének, a kockázati csoportoknak, a halállal végződő megbetegedési aránynak és az átterjedés arányának a figyelemmel kísérése, és az eset meghatározások módosításának az összehangolása;

- A világjárványt okozó törzs klinikai, mikrobiológiai és járványtani jellemzése az EU-ban bejelentett első csoportokban a terjedés arányának, a halállal végződő megbetegedési aránynak (megbetegedésnek tulajdonítható elhalálozás) és az érintett korcsoportoknak a meghatározása céljából.

- A fertőzés járványügyi, klinikai és virológiai vonatkozásaiban bekövetkező lehetséges változások, beleértve az antivirális szerrel szembeni rezisztenciát, figyelemmel kísérésének a koordinálása;

- Nemzeti jelentéstétel koordinálása az országot ért hatásról, és segítségnyújtás a globális helyzet figyelemmel kísérésében (világméretű terjedés, országos tendenciák);

- A következő hullám előrejelzése kidolgozásának az ösztönzése (új érintett régiók, kockázati csoportok, egészségügyi ellátó erőforrások);

- Tanulságok áttekintése és módosítások elvégzése az országok számára készült felügyeleti iránymutatásokban és eszközökben.

Megelőzés és elszigetelés

Közegészségügyi beavatkozások

- Beavatkozások értékelésének összehangolása és elősegítése, valamint ajánlások frissítése, amennyiben szükséges;

- Reagálás a Járványkitörés Esetén Alkalmazandó Segítségnyújtási Munkacsoport telepítésére irányuló kérésre;

Antivirális készítmények

- Útmutató frissítése, a tagállamokkal és a Bizottsággal konzultálva, a rendelkezésre álló hatóanyagok optimális felhasználásáról;

- A készítménnyel való ellátottság, a készítmény eredményessége, mellékhatásai és biztonsága figyelemmel kísérésének az összehangolása a tagállamokkal, a Bizottsággal és a partnerekkel (nevezetesen az EMEA-val);

Vakcinák

- Amikor a világjárvány elleni vakcina rendelkezésre áll, a készítménnyel való ellátottság, a készítmény eredményessége, mellékhatásai és biztonsága figyelemmel kísérésének az összehangolása a tagállamokkal, a Bizottsággal és a partnerekkel (nevezetesen az EMEA-val);

Tájékoztatás

- Nemzetközi szervezetek, nemzeti hatóságok, más partnerek és érdekelt felek, valamint a nyilvánosság rendszeres tájékoztatása a helyzetről;

- Kapacitás létrehozása és fenntartása a várható nemzetközi tájékoztatási igények teljesítésére;

- A korábbi fázisok tájékoztatásaira adott reagálások értékelése, tanulságok áttekintése;

4.1.12. Tagállamok

Az egészségügyi rendszer reagálása

- Más tagállamokkal és a Bizottsággal konzultálva az útmutatók és (frissített) algoritmus modellek javításának a támogatása az influenzás és nem influenzás megbetegedések osztályozására;

- A tagállamokkal és a Bizottsággal konzultálva iránymutatások kidolgozásának a támogatása önellátó gondozás esetére.

4.2. Világjárvány utáni időszak: Helyreállítás és visszatérés az interpandémiás időszakba

A világjárvány hullámát követően várhatóan sok embert sújt a járvány továbbra is valamilyen módon: sokan barátaikat vagy rokonaikat veszíthették el, kimerültségtől és pszichológiai problémáktól szenvednek, vagy pénzügyi veszteségük keletkezett az üzleti élet felbomlása miatt. A kormányok és hatóságok természetes szerepe, hogy biztosítsák a gondok kezelhetőségét és segítsenek “újra felépíteni a társadalmat”.

A tagállamok rendelkezzenek tervvel az ország gyors életre keltésére a világjárványt követően. Ez tartalmazza az alapvető szolgáltatások helyreállításának a terveit és jelölje ki azokat a hivatalokat és egyéneket, akiknek feladata szociális és pszichológiai támogatást nyújtani az érintett családoknak és vállalkozásoknak. Hozzanak létre mechanizmust is a gazdasági veszteségek megállapítására és pénzügyi támogatás nyújtására az érintett csoportoknak.

A tagállamok biztosítsák azt, hogy az alapvető szolgáltatások dolgozzanak ki szolgáltatásaikra vagy szervezetükre vonatkozó helyreállítási terveket. A nemzeti készenléti terveknek azt is meg kell vizsgálniuk, hogy a világjárvány utáni helyreállításhoz szükség van-e pénzügyi támogatásra a kormánytól. Amennyiben igen, a tagállamok dolgozzák ki a pénzügyi támogatás feltételrendszerét és keressenek megoldást a pénzek rendelkezésre állásának a biztosítására.

A Bizottság a javasolt Szolidaritási Alapon keresztül segíteni tudna a tagállamoknak a helyreállításra irányuló erőfeszítéseikben és a világjárványnak köszönhető gazdasági veszteségek mérséklésében.

5. KÖVETKEZTETÉSEK

Ez a közlemény a Közösség Influenza Világjárvány Elleni Készenléti és Reagálási Tervének a fő elemeit és intézkedési csomagjait ismerteti. A megvalósításhoz még további részletek kidolgozása szükséges az operatív feladatokkal megbízottak részéről a Bizottságban, az ECDC-nél, az EMEA-ban és a tagállamok hatóságainál. E terv időnkénti felülvizsgálatot igényel a nemzetközi viták fényében és a szezonális influenza és a több országban zajló gyakorlatok tapasztalatai alapján.

A szoros együttműködés tovább folytatódik a Bizottság égisze alatt a közegészségügyi és állategészségügyi hatóságok és szakértők között nemzeti és európai szinten az influenza vírussal való fertőzések területén. Ebben az összefüggésben kiemelkedő jelentőségű a tapasztalatok kölcsönös cseréje a vészhelyzeti intézkedési tervezésben, ugyanis a vészhelyzeti intézkedési tervek az állategészségügy területén már kellően megalapozottnak és eredményesnek bizonyultak a múltban.

Az influenza világjárványra való felkészülés és reagálás óriási kihívás, és fokozott erőfeszítést igényel a tagállamoktól és a Bizottságtól. Ezt a közegészségügyi szükségállapot általánosabb megközelítése részeként kell elvégezni a hiányosan rendelkezésre álló erőforrások eredményes felhasználása, a lehető legszélesebb körű szakértelem hasznosítása, és az eljárások és a funkciók kezelhetősége és lehető legegyszerűbbé tétele érdekében; ezeknek az erőfeszítéseknek a támogatására a Bizottság közleményt adott ki az általános közegészségügyi vészhelyzeti tervezésről.

Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) strukturált és szisztematikus megközelítést tud biztosítani az influenza és más fertőző betegségek felügyeletére és járványvédelmére, amelyek az Európai Unióban élő embereket sújthatják. Az ECDC a fennálló nemzeti járványellenőrzési központok közti szinergiákat mobilizálni tudja, és jelentősen fel tudja erősíteni, és kétségtelenül segítséget fog nyújtani a Bizottságnak és a tagállamoknak az influenza eredményes kezelésében.

Az influenza-világjárvány kezelésében az ágazatközi intézkedés kulcsfontosságú lesz. Nemzeti és EU szinten már számos intézkedés történt annak biztosítására, hogy a különböző ágazati szakpolitikák intézkedései eredményesek és összehangoltak legyenek. De még többet kell tenni, és a Bizottság és a tagállamok folytatják a munkát ebben a tekintetben. Különösen fontos lesz a világjárványnak a forrásánál való kezelése; ebben a tekintetben fontos a közösség külső tevékenysége az illetékes nemzetközi szervezeteknek és harmadik országoknak nyújtott segítség területén, hogy szembe tudjanak nézni egy lehetséges világjárvánnyal és csökkentsék annak terjedését és hatását.

1. MELLÉKLET: Új WHO fázisok[20]

Világjárvány fázisok | Közegészségügyi célok |

Interpandémiás időszak |

1 | Nem mutattak ki emberekben új influenza vírus altípusokat. Egy influenza vírus altípus, amely az emberekre fertőző, jelen lehet állatokban. Az állatokban való jelenlét esetén az emberi fertőzés vagy megbetegedés kockázata alacsonynak tekinthető. | Az influenza világjárvány elleni készültség megerősítése globális, regionális, nemzeti és ez alatti szinteken. |

2 | Nem mutattak ki emberekben új influenza vírus altípusokat. Azonban az állatok között terjedő influenza vírus altípus az emberek megbetegedésére jelentős kockázatot jelent. | A fertőzés emberekre való átterjedése kockázatának a minimalizálása; amennyiben a fertőzés átterjedése bekövetkezik, azt haladéktalanul ki kell mutatni, és jelenteni kell. |

Pandémiás riasztási időszak |

3 | Ember(ek) megfertőződése egy új altípussal, emberről emberre történő terjedés nélkül, vagy csak rendkívül ritkán, szoros kontaktus esetén. | Az új vírus altípus gyors jellemzése, és a további megbetegedésekben annak korai kimutatása, értesítés küldése és reagálás. |

4 | A betegség korlátozott mértékű terjedése emberről emberre, kisebb csoport(ok)ban, de a terjedés erősen lokalizált, ami arra enged következtetni, hogy a vírus nem eléggé alkalmazkodott az emberhez. | A vírus bizonyos korlátozott körön belül tartása vagy a terjedés késleltetése, hogy időt nyerjenek a készenléti intézkedések, köztük a vakcina fejlesztés megvalósítására. |

5 | Már nagyobb csoportokban fordul elő, de az emberről emberre terjedés továbbra is lokalizált, ami arra enged következtetni, hogy a vírus egyre jobban alkalmazkodik az emberhez, de még nem teljes mértékben tud terjedni (világjárvány jelentős kockázata). | Maximális erőfeszítés megtétele a betegség terjedésének visszaszorítására vagy késleltetésére, hogy lehetőleg elhárítsák a világjárvány kialakulását, és hogy időt nyerjenek a világjárvány elleni készenléti intézkedések megvalósítására. |

Világjárvány időszaka |

6 | Világjárvány: a fertőzés fokozódó és állandósult terjedése a lakosság körében | A világjárvány hatásának a minimalizálása. |

Világjárvány utáni időszak |

Világjárvány utáni időszak: visszatérés az interpandémiás időszakba | Visszatérés az interpandémiás időszakba |

2. MELLÉKLET: Az Influenzához Kapcsolódó és a Közegészségügyi Program Keretében Finanszírozott Projektek

Az Európai Bizottság Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatósága jelenleg finanszíroz olyan projekteket a Közegészségügyi Akcióprogram (2003-2008) keretében, amelyek közvetve vagy közvetlenül az influenzára való készültséghez és reagáláshoz kapcsolódnak:

- EISS - Az Európai Influenza Felügyeleti Rendszer

- MODELREL - Biológiai Hatóanyagok Szándékos Kibocsátásával Kapcsolatos Stratégiai Modellező Képességek EU Koordinációja és Terjesztése

- EUNID - Járványügyi Orvosok Európai Hálózata

- EPIET - Járványügyi Beavatkozás Európai Képzési Programja

- Epi-North – Fertőző betegségek felügyelete, tájékoztatás és képzés Észak-Európában.

- INSIGHT - Nemzeti közegészségügyi intézetek nemzetközi hálózata információk, szakértelem és kapacitás egymással való megosztására súlyos egészségügyi veszélyek kezelése céljára

- VENICE - Új európai integrált együttműködés a vakcina területén

- EPIVAC - Influenza világjárvány elleni vakcina biztosítása egész Európa területén: járványügyi jó vakcinázási gyakorlat az érdekelt felek integrált nemzeti hálózatainak a létrehozásával

- ETIDE - Európai Képzés Fertőző Betegségekből Eredő Szükségállapotokról

- Epi-South - Fertőző Betegségek Ellenőrzésének a Hálózata Dél-Európában és a Mediterrán Országokban

- FLUSECURE - Az INFLUENZA legyőzése az ipar és az állami szektor együttes intézkedésével a kielégítő és gyors beavatkozások BIZTOSÍTÁSA érdekében Európában

- VAC-SAT - Vakcina biztonság – Magatartás, Képzés, Tájékoztatás

3. MELLÉKLET: Eu Által Támogatott Kutatás az Emberi Influenza Világjárványhoz Kapcsolódóan

5. Keretprogram (1998-2002)

- FLUPAN - Készülés az influenza világjárványra

- NOVAFLU - Új vakcinázási stratégiák és vakcina készítmények járványügyi és influenza világjárvány ellenőrzés céljára

6. Keretprogram (2002-2006)

- VIRGIL - Európai Ügyeleti Hálózat az antivirális készítményekkel szembeni rezisztencia kezelésére

- SARS/ INFLUENZA VAKCINA

- FLUVACC - Gyengített, reprodukcióra képtelen vírustörzsekből előállított influenza vakcina

7. Keretprogram (2007-2013)

2005. szeptember 21-én az Európai Bizottság javaslatot tett egy, az Európai Közösség kutatási, technológiai fejlesztési és demonstrációs tevékenységek 7. keretprogramját (2007-2013) végrehajtó egyedi programokról szóló tanácsi határozatra , beleértve egy olyan egyedi programra vonatkozó javaslatot, amelynek címsorában az „Együttműködés” szerepel és magában foglal egy külön szakaszt az egészségről, amelyet következésképpen az influenza területére is alkalmazni lehet .

A középpontban az újonnan kialakuló patogének világjárványra való lehetőségének, beleértve a zoonózist is, vizsgálata áll (például, a SARS és az erősen patogén influenza). Amennyiben szükséges, együttműködésen alapuló kutatást hoznak létre haladéktalanul az új diagnózisok, készítmények és vakcinák fejlesztésének a felgyorsítására a fertőző megbetegedésekből származó szükséghelyzetek hatékony megelőzése, kezelése és ellenőrzése céljából.

[1] SAN 104, 9882/04, 2005.6.2.

[2] HL L 268., 1998.10.3., 1-7. o.

[3] HL L 21., 2000.1.26., 32-35. o.

[4] http://europa.eu.int/eur-lex/en/com/wdc/2004/com2004_0201en01.pdf

[5] HL L 142., 2004.4.30., 1-11. o.

[6] http://www.who.int/csr/resources/publications/influenza/WHO_CDS_CSR_GIP_2005_5.pdf

[7] http://europa.eu.int/comm/health/ph_threats/com/Influenza/influenza_key04_en.pdf

[8] http://europa.eu.int/comm/health/ph_threats/com/Influenza/influenza_key03_en.pdf

[9] COM (2005) 605 végleges

[10] HL L 268. szám/1-7. o., 1998.10.30.

[11] HL L 21. szám/32-35. o., 2000.01.26.

[12] http://www.cc.cec/home/dgserv/sg/sgvista/i/sgv2/repo/repo.cfm?institution=COMM&doc_to_browse=COM/2005/0115&refresh_session=YES

[13] http://europa.eu.int/comm/health/ph_threats/com/Influenza/influenza_key03_en.pdf

[14] EMEA/CPMP/4986/03 & EMEA/CPMP/4717/03, Réf.:http://www.emea.eu.int/indem/indexh1.htm

[15] http://www.who.int/gb/ebwha/pdf_files/WHA56/ea56r19.pdf

[16] COM (2005) 108 végleges, 2005.04.06.http://europa.eu.int/comm/regional_policy/funds/solidar/solid_en.htm

[17] COM (2005) 119 végleges, 2005.4.6.

[18] COM(2005) 304 végleges, 2005.7.5.

[19] http://europa.eu.int/comm/health/ph_threats/com/Influenza/influenza_key09_en.pdf

[20] WHO influenza elleni globális készültségi terve – WHO/CDS/CSR/GIP/2005.5 http://www.who.int/csr/resources/publications/influenza/WHO_CDS_CSR_GIP_2005_5.pdf