52005DC0020

Brüsszel, 28.01.2005

COM(2005) 20 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

A higanyra vonatkozó közösségi stratégia

{SEC(2005) 101}

1. BEVEZETÉS

2002 decemberében a Bizottság egy jelentést adott be a Tanácsnak a klóralkáli-iparból származó higanyra vonatkozólag[1]. Ez az iparági feldolgozás higanycellás technológiájából származó 12-15 ezer tonnányi fölös higany sorsát tárgyalja. A Tanács erre felkérte a Bizottságot, hogy alakítson ki „egy következetes stratégiát …. az emberi egészség és a környezet védelmét szolgáló intézkedésekkel együtt a higanykibocsátások egész élettartamára vonatkozóan, a termelésre, felhasználásra, hulladékkezelésre és kibocsátásokra figyelemmel”. A stratégia egyben alapul szolgál a Közösség álláspontjához az UNEP Kormányzótanácsának 2005 februárjában tartandó nemzetközi vitájában.

E közleményhez egy, a higanyproblémát és a lehetséges politikákat részletesen taglaló Kibővített Hatásvizsgálat (Extended Impact Assessment — ExIA)[2] is mellékelve van. Ez figyelembe veszi az ExIA-ban ismertetett, a stratégiáról, a technológiákról és az eredményekről az érdekeltekkel folytatott konzultáció során hangoztatott cselekvést sürgető véleményeket is.

2. A HIGANYPROBLÉMA

2.1. A higany veszélye

A higany és vegyületei erősen mérgező hatásúak az emberre, az ökológiai rendszerekre és a vadon élő növényekre és állatokra. A kezdetben akut és helyi problémának tekintett higanyszennyezést ma már egész világra kiterjedő, diffúz és krónikus problémaként tartják számon. A higany nagy dózisban halálos lehet az emberekre, de még viszonylag kis dózisok is súlyos idegrendszer-fejlődési károsodásokat okozhatnak, és újabban a szív-érrendszerre, az immunrendszerre és a szaporodási rendszerekre gyakorolt lehetséges káros hatásokról is beszámoltak. A higany emellett gátolja a mikrobiológiai aktivitást a talajban, és elsődlegesen veszélyes anyagnak minősül a Vízügyi Keretirányelv[3] szerint.

A higany a környezetben tartósan megmarad és átalakulhat metil-higannyá, amely a legmérgezőbb formája. A metil-higany könnyedén áthatol a méhlepény-határfelületen és a vér–agy-határfelületen, és az értelmi képességek fejlődését már megszületés előtt gátolhatja. Ezért a szülőképes korú nőkre és a gyermekekre gyakorolt hatása igen veszélyes.

A higanybehatás legnagyobb forrása a fejlett országokban az amalgámos fogtömésekből származó higanygőz belégzése. A metil-higany behatás többnyire étkezés útján történik. A metil-higany különösen a vízi élelmiszerláncban gyülemlik fel és koncentrálódik, különösen veszélyeztetve a sok halat és tengeri élelmiszert fogyasztó népességeket.

Közép- és Észak-Európában a bioindikátorok az emberek többségénél a metil-higanyra nemzetközileg elfogadott biztonságos szint alatti expozíciót jeleznek. Ugyanakkor a mediterrán országok parti vidékeinek lakosságánál és a közép- és észak-európai lakosság mintegy 1-5%-ánál e szint körüli értékek mutatkoznak, a mediterrán halászfalvak és az arktikus népesség körében pedig ezt jelentősen meghaladóak.

2.2. Globális perspektíva

Bár higanyt természetes források, mint pl. a tűzhányók, is kibocsátanak, az olyan antropogén forrásokból származó kibocsátások, mint a széntüzelés és a termékekben való alkalmazás, jelentős növekedést okoztak a környezeti expozíció és a lerakódások terén. A múltbeli kibocsátások emellett létrehoztak a környezetben egy „globális higanykészletet”, amelynek egy része folytonosan mobilizálódik, lerakódik, majd újra mobilizálódik. Ehhez a globális készlethez további kibocsátások adódnak, a levegő, a víz, az üledékek, a talaj és az élővilág között cirkulálva.

Kiugró higanykoncentrációk a világ számos részén előfordulnak. Egyesek főleg helyi források, különösen a dél-amerikai, afrikai és ázsiai kisipari aranykitermelés, következményei. De országhatárokon átlépő szennyezőanyagként a higany globálisan forrásától messze eső régiókba is eljuthat. Ez azt jelenti, hogy egy — rövid távon nézve — helyi jellegű szennyezés hosszabb távon hozzáadódik a globális higanykészlethez. Ez olyan, higanyforrásokkal nem vagy csak csekély mértékben rendelkező régiók szennyeződését is előidézte, mint az északi sarkvidék.

3. CÉLKITűZÉSEK

A fő cél a környezetben található higanyszintek és a — főleg a halakban lévő metil-higanyból származó — emberi expozíció csökkentése. A halakban lévő metil-higany problémájának megszüntetése azonban feltehetően több évtizedet fog igénybe venni, minthogy a jelenlegi szintek múltbeli kibocsátások következményei, és csökkentésük további kibocsátások nélkül is hosszú időt vesz igénybe. A Közösség már több intézkedést hajtott végre a higanykibocsátások és a higanyfelhasználás csökkentésére. Ez nem jelenti azt, hogy többet már nem lehet tenni, de kiemeli a meglévő intézkedések tagállamok általi teljes körű végrehajtásának és a globális szinten történő előrehaladásnak a fontosságát.

A stratégia ezért a következő célkitűzéseket tartalmazza:

- A higany kibocsátások csökkentése.

- A higany társadalmi körfogásba kerülésének csökkentése a kínálat és a kereslet lecsökkentésével.

- A higany feleslegek és (még használatos vagy tárolt termékekben lévő) társadalmi tárházaik hosszú távú sorsának megoldása.

- Védelem a higany expozíció ellen.

- A higanyproblémával és megoldásaival kapcsolatos ismeretek fokozása.

- A higannyal kapcsolatos nemzetközi intézkedések támogatása és előmozdítása.

Az egyes célokkal kapcsolatos előrehaladás, a hiányosságok és a megteendő kiegészítő intézkedések ismertetése az alábbiakban található. A rövid illetve középtávra történő utalások a következő 3 illetve 4-6 évre vonatkoznak. A hosszú távú intézkedések meghatározására a stratégia felülvizsgálatát követően kerül sor.

4. A KIBOCSÁTÁSOK CSÖKKENTÉSE

A higanykibocsátások az iparosítással párhuzamosan általában növekednek. A légkörbe történő globális kibocsátás kb. 20%-kal nőtt 1990-től 2000-ig. Az európai kibocsátások ez idő alatt mintegy 60%-kal csökkentek, de mégis Európa marad a többi földrészen és az Északi-sarkon lerakódott higany fő forrása.

Az egyik fő higanyforrás a széntüzelés. Az 50 MWth feletti széntüzelésű erőművekre — hasonlóan olyan egyéb fő forrásokhoz, mint a fém-, a cement- és a vegyipar — az IPPC-irányelv[4] és a 2001/80/EK[5] irányelv vonatkozik

Ezért az IPPC-irányelv a fő közösségi eszköz a higany- és egyéb szennyezőanyagok kibocsátásának csökkentésében. Az IPPC-létesítmények engedélyezése, néhány új tagállamra vonatkozó kisszámú kivétellel, 2007. október 30-ával befejeződik. A Bizottság egy sor BAT referenciadokumentumot (BREF) tesz közzé az IPPC végrehajtásának támogatására.

1. intézkedés. A Bizottság felméri az IPPC higanykibocsátásokra történő alkalmazásának hatásait, továbbá — az IPPC és az EPER[6] jelentési kötelezettségek szerinti szolgáltatott adatok és egy szélesebb stratégia-felülvizsgálatra figyelemmel — 2010 végére megvizsgálja, szükség van-e további intézkedésekre, mint pl. közösségi kibocsátási határértékekre. Ebbe beletartozik a nagy tüzelőberendezésekből származó kéndioxid-kibocsátások csökkentését szolgáló, a 2001/80/EK irányelv szerint 2008. január 1-jére végrehajtandó rendelkezések együttes hatásának felülvizsgálata.

2. intézkedés. A Bizottság ösztönözni fogja a tagállamokat és az ipart, hogy több adatot szolgáltassanak a higanykibocsátásokról, valamint a megelőzési és ellenőrzési technikákról, hogy ezekből a kibocsátások további elősegítését szolgáló következtetéseket lehessen levonni a BREF-ekben. A klóralkáli-BREF második kiadása információkat fog tartalmazni a higanycellák leállítása során keletkező kibocsátási veszélyek kezelését illetően.

A kis tüzelőberendezések és a lakossági széntüzelés szintén jelentős higanyforrás. Az ilyen berendezések szabályozása várhatóan költséghatékonyabban valósítható meg, ha nem egyetlen anyagra, hanem több szennyezőre terjed ki. Ennek vizsgálata a Clean Air for Europe (CAFE = Tiszta levegőt Európának) program keretében már folyik olyan „klasszikus” légszennyezőkre, mint az ammónia és a kéndioxid.

3. intézkedés. A Bizottság 2005-ben egy vizsgálatot indít a kisebb méretű széntüzelésből származó higanykibocsátások mérséklésének lehetőségeiről, amely a szélesebb körű CAFE-felméréssel párhuzamosan kerül kiértékelésre.

Egyes tagállamok az amalgámos fogtöméseket a — többek közt fogsebészet és halotthamvasztás útján felszabaduló higanykibocsátás jelentős forrásának tartják. A fogamalgám-hulladék kezelésével a közösségi hulladék jogszabály[7] foglalkozik.

4. intézkedés. A Bizottság 2005-ben áttekinti az amalgámos fogtömés hulladék kezelésére vonatkozó közösségi követelmények tagállamok általi végrehajtását, és ezt követően megteszi a helyes alkalmazáshoz szükséges lépéseket.

A krematóriumokból származó kibocsátásokra nincs közösségi jogszabály, de néhány tagállamban van erre vonatkozó szabályozás, és egy OSPAR-ajánlás is létezik erre. Az ajánlás részes felei által a kibocsátásokról készítendő, első ízben 2005. szeptember 30-án esedékes, jelentések meg fogják mutatni ennek hatékonyságát, és hogy szükségesek-e további intézkedések. A Bizottság hasonló szabályozásokra ösztönöz más olyan tagállamokban, ahol hamvasztás folyik.

Még szélesebb értelemben nézve, a vízügyi keretirányelv alá tartozó elsőbbségi anyagokra vonatkozó irányelvjavaslat 2015-re elérendő minőségi előírásokat fog tartalmazni, amelyek — például — mérvadóak lesznek az IPPC-engedélyezés során. Az intézkedések elfogadásával kezdetét veszi a keretirányelvnek a kibocsátások, eleresztések és veszteségek megszüntetésére illetve fokozatos kiküszöbölésére vonatkozó 20 éves időszaka.

5. A KÍNÁLAT CSÖKKENTÉSE

A higannyal szabad kereskedés folyik a világpiacon. A jelenlegi éves forgalom mintegy 3600 tonna. Az EU a fő exportőr, éves szinten kb. 1000 tonnás nettó kivitellel. A higany ára a 60-as években elért csúcsérték óta drámaian lecsökkent, és az előző évtizedben viszonylag stabilan 5 euró/kilogramm körül volt. A higanykereskedelem gazdasági hatása ezért igen kicsiny. Az alacsony ár és a kellő kínálat szintén ösztönzi a higany Európán kívüli felhasználását olyan tevékenységeknél, mint pl. az aranykitermelés.

A peszticidként használatos higanyvegyületek az Egyes veszélyes vegyi anyagok és peszticidek nemzetközi kereskedelmében alkalmazandó előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyásáról szóló Rotterdami Egyezmény alátartoznak. Ennek a Közösségben történő végrehajtásáról szóló jogszabály a 304/2003/EK rendelet[8], mely megtiltja a higanyt tartalmazó kozmetikai szappanok kivitelét és előírja az összes egyéb alkalmazásra szolgáló higanyvegyület kiviteli bejelentését is. A fém-higannyal való kereskedelemre nem vonatkozik semmilyen nemzetközi vagy közösségi korlátozás. Az ExIA-ban foglalt elemzés azonban azt javasolja, hogy a higany Közösségből történő kivitelét fokozatosan meg kellene szüntetni.

5. intézkedés. A 10. szakaszban leírt, az elsődleges higanytermelés fokozatos megszüntetésére, illetve a higanyfeleslegek újbóli piacra kerülésének megakadályozására irányuló, világszinten szervezett és javasolt erőfeszítéshez való tevékeny hozzájárulásként a Bizottság javaslatot kíván tenni a 304/2003/EK rendelet módosítására, miszerint a higany Közösségből történő kivitelét 2011-ig fokozatosan be kell szüntetni.

A világ fő higanyszállítója a MAYASA spanyol állami vállalat. Egy 2001-ben kötött megállapodás szerint a MAYASA megvásárolja az EU klóralkáli-iparának higanyfeleslegét újraértékesítési célra. A MAYASA emellett a spanyolországi Almadénben bányászott ércből készült higanyt értékesít. Az Almadénben termelt higany mennyisége mintegy 2800 tonnával 1941-ben volt a legnagyobb, de azóta visszaesett a piac hanyatlásával és újabban azért, mivel a klóralkáli-ipar alternatív forrást talált. A MAYASA által jelenleg szállított éves mennyiség kb. 1000 tonna higany.

Az ExIA úgy véli, hogy a higanybányászat és termelés negatív környezeti kihatásai és kérdéses gazdasági életképessége miatt — akár a kivitel betiltása nélkül is — elősegíti e tevékenységek megszűnését. Spanyolország bejelentette, hogy az almadéni higanybányászat és termelés átmenetileg már e stratégia elfogadása előtt leállításra került, és várhatóan nem fogják újra beindítani.

A Bizottság elismeri az almadéni higanytermelés és kereskedelem egészen a római időkre visszanyúló történelmi gazdasági és társadalmi jelentőségét. A Bizottság emellett erősen támogatja segítség nyújtását új üzleti tevékenységek és a foglalkoztatás fejlesztéséhez. A térség már egy 1. Célkitűzés régió (Castile-la-Mancha) részeként már jogosult támogatásra és várhatóan az is marad a következő Szerkezeti Alapok programidőszakban.

6. A KERESLET CSÖKKENTÉSE

A higany iránti kereslet a világban mintegy 3600 tonna évente, az EU 15 tagállamában pedig 2003-ban kb. 300 tonna volt. A higanyfelhasználás EU- és világ-szinten egyaránt csökkenő, de mégis fennmarad néhány jelentős alkalmazás. A fő felhasználási területek — az aranybányászat, a telepek és a klóralkáli-ipar — együttesen a fogyasztás több mint 75%-át teszi ki világszinten. Ezek közül jelenleg csak a klóralkáli-ipari felhasználás jelentős az EU-ban, a higanycellás technológia azonban nem tekinthető az IPPC-irányelv szerinti elérhető legjobb technikának (BAT-nak)[9] és fokozatosan megszüntetik. Az aranybányászati higanyfelhasználás Francia-Guyanában (ahol a francia hatóságok tilalom bevezetését fontolgatják) jelentős, az EU európai régiójában azonban nem az. A 91/157/EGK irányelv[10] korlátozza a higany telepekben történő felhasználását.

A higanycellák klóralkáli-iparban történő fokozatos megszűnésével a fogamalgám válik a fő higanyfelhasználási területté az EU-ban. Ezért célszerű újra megvizsgálni a helyettesítés mértékét. Ez különösen azért fontos, mert a tagállamok ösztönözhetik a kiváltást, de fogamalgámnak az orvostechnikai eszközök irányelv[11] alá tartozása behatárolja a korlátozó nemzeti intézkedések hatókörét.

6. intézkedés. Rövid távon a Bizottság fel fogja kérni az Orvostechnikai Eszközök Szakértőcsoportot, hogy fontolja meg a higany használatát a fogamalgámban, és az Egészségügyi és Környezeti Kockázatok Tudományos Bizottságától véleményt kér arról, hogy szükség van-e további szabályozási intézkedésekre.

A közösségi jogszabályokkal le nem fedett fő csoport a mérő- és szabályozó készülékek csoportja. A Bizottság javaslatokat fog tenni egyes orvosi eszközök, valamint megfigyelő és szabályozó készülékek 2002/95/EK irányelv[12] alá vonására, amely már a világító és egyéb elektromos és elektronikus készülékekre vonatkozik. Azonban e termékcsoportba tartozó egyes nagyobb higanyfelhasználások (hőmérők, vérnyomásmérők és barométerek) nem elektromos illetve elektronikus készülékek, így rájuk nem vonatkozna. Az ExIA szerint célszerű további intézkedéseket tenni e területen.

7. intézkedés. A Bizottság 2005-ben javaslatot kíván tenni a 76/769/EGK irányelv[13] módosítására, amely korlátozná a higanyt tartalmazó nem elektromos vagy elektronikus mérő és szabályozó berendezések fogyasztási és egészségügyi célú értékesítését.

8. intézkedés. A Bizottság rövid távon tovább tanulmányozza azt a néhány EU-ban még fennmaradó terméket és alkalmazást, amelyek kis mennyiségű higanyt használnak. Közép- és hosszú távon pedig a megmaradó felhasználások engedélykötelesek és helyettesítendők lehetnek a javasolt REACH-rendelet[14] szerint, annak elfogadását követően.

7. A FELESLEGEK ÉS TÁROZÓK KÉRDÉSE

Az EU-ban a legnagyobb higanybirtokos a klóralkáli-ipar. Miután a kivitel fokozatos leállítása eldöntött, e higany nagy részét tárolni és ártalmatlanítani kell. Egyes tagállamok már foglalkoznak politikák kidolgozásával e téren[15]. Az ExIA szerint környezetvédelmi szempontból a végleges ártalmatlanítás volna optimális, de közösségi szinten ez jelenleg túl költségesnek és műszakilag bizonytalannak látszik. A költséghatékony tárolási megoldások felfedezése tehát a további vizsgálatok fontos területe.

9. intézkedés. A Bizottság intézkedést kezdeményez a klóralkáli-iparból származó higany tárolásának megoldásaira, a higanyexport 2011-ig történő fokozatos megszüntetésére vonatkozó időütemezésnek megfelelően. Első lépésként a Bizottság felméri az iparral kötendő megállapodás lehetőségét.

Ugyancsak nagy mennyiségű higany van a már a társadalomban forgalomban lévő termékekben. Az ilyen termékek „hulladékká” válásánál a jelenlegi közösségi politika általában a visszanyerést ösztönzi az ártalmatlanítással szemben. Meg kell vizsgálni a higany még aktívabb begyűjtését és visszanyerését. Egyes tagállamok azonban amellett érvelnek, hogy a higanyt nem visszanyerni kell újrahasznosítás céljából, hanem inkább ki kell vonni a forgalomból tárolás és ártalmatlanítás útján.

10. intézkedés. A Bizottság tovább folytatja a társadalomban már forgalomban lévő termékekben található higany rövid és középtávú sorsának vizsgálatát.

8. EXPOZÍCIÓ ELLENI VÉDELEM

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságnak (EFSA) az élelmiszerekben található higany veszélyeiről szóló legújabb vizsgálata[16] szerint a sok halat és halászati terméket, különösen nagy ragadozó halakat, fogyasztó emberek elérhetik illetve meghaladhatják a megállapított biztonsági szinteket. A Bizottság a EFSA véleményének fényében felülvizsgálja a kockázatkezelési lehetőségeket, beleértve a 466/2001/EK rendeletben[17] foglalt, a halászati termékekben lévő higanytartalomra vonatkozó határértékeket is. E szintek csökkenthetőségének mértéke azonban korlátozott. Szükség van egyéb megoldásokra is, mint pl. a Bizottság és a tagállamok által kiadott célirányos fogyasztói tájékoztatók[18].

11. intézkedés. Rövid távon az EFSA tovább vizsgálja az egyes halfajták és tengeri élelmiszerek veszélyeztetett népesség-alcsoportok általi étkezési fogyasztását (pl. terhes nők, gyermekek).

12. intézkedés. A Bizottság további adatokat fog szolgáltatni az élelmiszerekben lévő higanyt illetően amint új adatok állnak rendelkezésre. A nemzeti hatóságokat arra ösztönzi, hogy a helyi sajátosságoknak megfelelően adjanak tájékoztatást.

A közösségi jogszabályok az ivóvíz lévő higanytartalmat[19] is korlátozzák A nemrég elfogadott 4. levegőminőségi származékos irányelv[20] nem tartalmaz határértéket vagy minőségi előírást higanyra — a környező levegőben észlelt szintek az egészséget károsítónak tartottak alatt vannak — de előírja a koncentrációk és lerakódások mérését, hogy a földrajzi és időbeli trendek követhetők legyenek.

A munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre vonatkozó érvényben lévő közösségi jogszabályok megfelelő keretet biztosítanak a munkások egészségét és biztonságát fenyegető higanyexpozíció elleni védelemre. A Bizottság e kereteken belül egy foglalkozási expozíciós határértéket dolgoz ki a higanyra.

Szélesebb értelemben, az Európai Környezet- és Egészségvédelmi Cselekvési Terv 2004-2010[21] keretén belül intézkedésre kerül sor a humán expozíció pontosabb meghatározására, a környezet és az élelmiszerek integrált monitorozásával és egy összefüggő biomonitorozási megoldás lehetőségének vizsgálatával. Ez egy sor környezeti ártalomkeltőre fog kiterjedni, köztük a higanyra.

9. AZ ISMERETEK BőVÍTÉSE

A higanyproblémával és lehetséges megoldásaival kapcsolatos ismerethiányokat kutatással, fejlesztéssel és kísérleti projektekkel lehet megszüntetni. E tevékenységek területére tartoznak a következők: a humán-egészségügyi hatások, az, hogy miként mozog vagy marad vissza a higany a környezetben, valamint az ökoszisztéma-érzékenység és a toxicitás kérdései. Olyan kérdések vizsgálatára is erőfeszítéseket kell tenni, mint a termékekben, kibocsátásokban és hulladékokban lévő higany, különös tekintettel a széntüzelésből és egyéb fő forrásokból származó higanykibocsátások csökkentésére szolgáló technológiák fejlesztésére, valamint a fölös higany és a higanytartalmú hulladékok kezelésére, stabilizálására és végleges ártalmatlanítására.

13. intézkedés. A higanykutatási prioritásokkal a 7. kutatási és technológiai fejlesztési keretprogram és más megfelelő finanszírozási mechanizmusok keretében kell foglalkozni.

10. A NEMZETKÖZI INTÉZKEDÉSEK TÁMOGATÁSA ÉS ELőMOZDÍTÁSA

Igen fontos, hogy előrehaladást érjünk el a higanyprobléma globális kezelésében, és különösen a kibocsátások csökkentésében, valamint a kínálat és a kereslet csökkentésében is.

A higanykibocsátások csökkentésére és az elérhető legjobb technikák elterjesztésére jelentős lehetőségek vannak, különösen az energia, a fém, a cement, a klór-alkáli és a hulladék ágazatokban. Az EU-intézkedések már jelentősen csökkentették a kibocsátásokat, és példaként szolgálhatnak nemzetközi, regionális és kétoldalú fórumokon. A technológia-átadás szintén fontos lesz.

A világ higanyszükséglete már csökkenőben van, de a higanyprobléma jellege fontossá teszi, hogy további lépések történjenek a kereslet csökkentésére. Intézkedéseket kell hozni a higanyhasználat fokozatos megszüntetésére ott, ahol alkalmas alternatívák vannak, és szigorú szabályozására olyan helyeken, ahol nincsenek ilyenek. A Bizottság úgy véli, hogy a célirányos keresletkorlátozó erőfeszítésekkel jelentősen lecsökkenthető a globális higanyfelhasználás — 2020-ra mintegy 1000 tonnára vagy ez alá. Ez különösen a klór-alkáli ágazatban és a telepek terén történő felhasználás csökkentésén alapul, amelyeknél az EU-ban nagy lehetőségek kínálkoznak, valamint az aranybányászat terén.

A globális kereslet csökkenéséből azonban nem lehet kihozni a benne rejlő lehetőséget, amennyiben a higanykínálat magas szinten és alacsony áron marad, folytatólagos és új alkalmazásokra ösztönözve. Párhuzamos intézkedés szükséges a kínálat csökkentésére. Az Egyesült Államok döntése, miszerint a korábban stratégiai célokra készletezett higanyt tárolni kívánja, üdvözlendő.

14. intézkedés. A Közösségnek, a tagállamoknak és a többi érdekeltnek törekednie kell a higanyproblémával kapcsolatos kérdések nemzetközi fórumok és tevékenységek, harmadik országokkal közös kétoldalú kötelezettségvállalások és projektek — köztük technológia-átadások — keretében történő megoldására.

15. intézkedés. A Bizottság fontolóra veszi egy külön — a CARNOT programhoz hasonló — kutatás- és kísérletiprojekt-finanszírozási program létrehozását a széntüzelési higanykibocsátások csökkentésére olyan szilárdtüzelőanyag-függő országokban, mint pl. Kína, India, Oroszország stb., mely előmozdítja a szilárd tüzelőanyagok tiszta és hatékony felhasználását.

16. intézkedés. A Közösségnek támogatnia kell egy kezdeményezést, mely kiterjeszti a higanyra a Rotterdami Egyezmény szerinti előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyási (PIC) eljárást.

17. intézkedés. A Közösségnek és tagállamainak továbbra is támogatniuk kell a Határokon Nagy Távolságra Átterjedő Légszennyezésekről szóló UNECE Egyezményhez csatolt Nehézfém-jegyzőkönyv alapján folyó munkát.

18. intézkedés. A Közösségnek, a tagállamoknak és a többi érdekeltnek ugyancsak támogatnia kell az UNEP Globális Higany Programját, pl. anyagok felülvizsgálatával, valamint műszaki szaktudás, továbbá emberi és pénzügyi erőforrások biztosításával.

19. intézkedés. A Közösségnek és a tagállamoknak támogatniuk kell a higany aranybányászatban történő csökkentett felhasználására irányuló globális erőfeszítéseket, pl. az UNDP/GEF/UNIDO Globális Higany Projektet. A Közösség és a tagállamok megvizsgálják egyes fejlődő országok egyedi támogatásának lehetőségét is, a fejlesztési együttműködési segítségnyújtáshoz kapcsolódó különféle eszközök útján, figyelembe véve azok nemzeti fejlesztési stratégiáit.

20. intézkedés. A higanykínálat nemzetközi csökkentése érdekében a Közösségnek síkra kell szállnia az elsődleges termelés világszinten történő fokozatos leállítása mellett, és – az ózónréteget lebontó anyagokról szóló montreáli jegyzőkönyvhöz hasonló kezdeményezés keretében – arra kell ösztönöznie a többi országot, hogy megakadályozzák a higanyfeleslegek újbóli piacra kerülését. E célkitűzés megvalósítása érdekében a 304/2003/EK rendelet tervezett módosítása 2011-ig fokozatosan megszüntetné a higany Közösségből történő kivitelét.

11. FELÜLVIZSGÁLAT

Az ExIA egy sor jelentős mérföldkövet állapít meg rövid és középtávon a közösségi és nemzetközi intézkedések között, amelyek lehetővé fogják tenni a higanyprobléma további felülvizsgálatát, a politikák és esetleges kiegészítő intézkedések sikerét. Emellett a Bizottságnak szándékában áll a higanystratégia egészének felülvizsgálata 2010. végén. E felülvizsgálat egyben eleget fog tenni a 4. levegőminőségi származékos irányelvben foglalt jelentési kötelezettségnek, kitérve ez alkalommal a higannyal kapcsolatos további intézkedésekre, figyelemmel az ezen stratégia alapján elfogadott intézkedésekre. A Bizottság a felülvizsgálatot különböző forrásokból származó és mindenféle közegre kiterjedő adatok felhasználásával kívánja végezni, nem korlátozódva kizárólag a levegőminőségi szempontra.

12. KÖVETKEZTETÉSEK

A higanyt fenyegetést jelent a Közösségben és világméretekben. Ez a közlemény az ezzel kapcsolatos összefüggő közösségi stratégia végrehajtásának első lépését jelzi, melyet a benne foglalt tervezett jogszabályi javaslatokat megelőzően nyújtunk be, hogy időben ki lehessen alakítani a közösségi álláspontot az UNEP Kormányzótanácsának 2005. februári ülésére

A Bizottság arra kéri a Tanácsot, annak higanystratégia benyújtására vonatkozó felkérésére reagálva, valamint az Európai Parlamentet, hogy támogassák a közleményben szereplő megközelítést.

[1] COM(2002) 489 végleges, 2002.9.6.

[2] SEC(2004) 101.

[3] a vízügyi politika területén elsődleges fontosságú anyagok jegyzékének megállapításáról szóló 2001. november 20-i 2001/2455/EK európai parlamenti és tanácsi határozattal (HL L 331., 2001.12.15.) módosított, a vízvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 327., 2000.12.22.).

[4] A környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló, 1996. szeptember 24-i 96/61/EK tanácsi irányelv, HL L 257., 1996.10.10.

[5] A nagy tüzelőberendezésekből származó egyes szennyező anyagok levegőbe történő kibocsátásának korlátozásáról szóló, 2001. október 23-i 2001/80/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, HL L 309., 2001.11.27.

[6] A környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló 96/61/EK tanácsi irányelv 15. cikke alapján egy európai szennyezőanyag-kibocsátási nyilvántartás (EPER) kialakításáról szóló, 2000. július 17-i 2000/479/EK bizottsági határozat, HL L 192., 2000.7.28.

[7] A hulladékjegyzéknek a hulladékokról szóló 75/442/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének a) pontja értelmében történő meghatározásáról szóló 94/3/EK határozat, valamint a veszélyes hulladékok jegyzékének a veszélyes hulladékokról szóló 91/689/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének (4) bekezdése értelmében történő meghatározásáról szóló 94/904/EK tanácsi határozat felváltásáról szóló, 2000. május 3-i 2000/532/EK bizottsági határozat, HL L 226/3., 2000.9.6.

[8] A veszélyes vegyi anyagok kiviteléről és behozataláról szóló, 2003. január 28-i 304/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, HL L 63., 2003.3.6.

[9] A Bizottság által 2001 decemberében elfogadott, a klóralkáli-iparban elérhető legjobb technikákkal kapcsolatos referencia-dokumentum, http://eippcb.jrc.es.

[10] Az egyes veszélyes anyagokat tartalmazó szárazelemekről és akkumulátorokról szóló, 1991. március 18-i 91/157/EGK tanácsi irányelv, HL L 078., 1991.3.26.

[11] Az orvostechnikai eszközökről szóló, 1993. június 14-i 93/42/EGK tanácsi irányelv, HL L 169., 1993.7.12.

[12] Az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló, 2003. január 27-i 2002/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, HL L 37., 2003.2.13.

[13] Az egyes veszélyes anyagok és készítmények forgalomba hozatalának és felhasználásának korlátozásaira vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1976. július 27-i 76/769/EGK tanácsi irányelv, HL L 262., 1976.9.27.

[14] Javaslat a vegyi anyagok nyilvántartásba vételéről, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (Registration, Evaluation, Authorisation and Restriction of Chemicals = REACH), a Vegyi Anyagokkal Foglalkozó Európai Ügynökség létrehozásáról és a {perzisztens szerves szennyezőanyagokról szóló}1999/45/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre, COM(2003) 644 végleges, 2003.10.29

[15] Svédország például előírást vezetett be a higany mélységi kőzetekben történő stabilizálására és tárolására, Németország pedig a fém-higany felhagyott sóbányákban történő tárolásának gondolatával foglalkozik.

[16] http://www.efsa.eu.int/science/contam/contam_opinions/259_en.html.

[17] Az élelmiszerekben előforduló egyes szennyező anyagok legmagasabb értékének meghatározásáról szóló, 2001. március 8-i 466/2001/EK bizottsági rendelet, HL L 77., 2001.3.16.

[18] http://europa.eu.int/comm/food/food/chemicalsafety/contaminants/information_note_mercury-fish_12-05-04.pdf.

[19] Az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló, 1998. november 3-i 98/83/EK tanácsi irányelv, HL L 330., 1998.12.5.

[20] A környező levegőben lévő arzénről, kadmiumról, higanyról, nikkelről és policiklusos aromás szénhidrogénekről szóló javasolt európai parlamenti és tanácsi irányelv, COM(2003) 423 végleges, 2003.7.16.

[21] COM(2004) 416 végleges, 2004.6.9.