52004PC0497

Brüsszel, 14.7.2004

COM(2004) 497 végleges

2004/0169 (CNS)

Javaslat

A TANÁCS RENDELETE

Európai Halászati Alap

(előterjesztő: a Bizottság) {SEC(2004) 965}

INDOKLÁS

A közös halászati politika szerinti közösségi akciók jogi alapja az Európai Közösséget létrehozó Szerződés II. címe, és különösen annak 37. cikke.

Ennek kezdetétől ezért a közös halászati politika jelentős strukturális komponenssel rendelkezik. Az elmúlt 20 év során a halászat strukturális politikája a halászati ágazatnak mint egésznek a modernizálásáról szólt. Ezeket az erőfeszítéseket folytatni kell, különösen az új tagállamok esetében, különös figyelmet fordítva a szakágazatban a minőségi foglalkoztatás és a gazdasági életképesség megfelelő szintjének fenntartására, hozzáigazítva a kapacitásokat a rendelkezésre álló halászati erőforrásokhoz, a magas minőségű termékek iránti igényhez, a környezet- és erőforrásbarátabb technikák bevezetéséhez, nem elfelejtve az élet- és munkakörülmények folyamatos javítását.

A gazdasági, társadalmi, környezeti és politikai körülmények folyamatosan változnak. A segítséget nyújtó közösségi eszközöknek alkalmazkodniuk kell a hozzájuk rendelt feladatokhoz abból a célból, hogy lépést tartsanak a halászati és akvakultúra ágazat változásaiból eredő igényekkel, a világpiacokkal, az új technológiák alkalmazásával, a zsugorodó halászati erőforrásokkal, a fenntartható, környezetbarát halászat iránti igénnyel, az akvakultúrás vizek minőségének romlásával, a regionális fejlesztési politikákkal és a fogyasztói igénnyel.

A közös halászati politika specifikus célkitűzéseinek ösztönzése céljából a Közösségnek hosszú távú jövőt kell biztosítania a halászati tevékenységeknek és az erőforrások fenntartható kiaknázásának, és így lényegi strukturális kiigazításokat kell végrehajtani, hogy egyensúly legyen az erőforrások és a halászati kapacitás között. A Közösségnek eszközt kell biztosítani arra, hogy felgyorsítsa a többlet kapacitások megszüntetését, és első számú prioritásként át kell tekintenie az állomány helyreállítási és kezelési terveket, valamint az egyéb szükségintézkedéseket gazdaságilag hatékony és társadalmilag igazságos módon.

A Közösségnek sokkal eltökéltebben kell támogatnia az olyan halászati technikák fejlesztését és elterjesztését, amelyek összeegyeztethetőbbek a tengeri környezettel és a halászati erőforrásokkal, elő kell segítenie a szelektív halászati eszközökbe történő beruházásokat, létre kell hoznia kereteket vagy egyéb magán vagy közös kezdeményezéseket a szelektív halászat bátorítására, amelyek túlmennek a közösségi szabályokban előírt kötelezettségeken.

Az akvakultúra ágazat fejlesztése szintén reális lehetőséget kínál jövedelmező munkahelyek és új gazdasági tevékenységek létrehozásához. Az akvakultúra ágazatnak perspektívát kell nyújtania a minőségi termékek fenntartható fejlesztéséhez, és ezzel egyidőben biztosítania kell, hogy a környezeti hatások csökkenjenek.

A halászati erőforrások védelmére tekintettel a lehető legnagyobb hozzáadott értékkel kell növelni a fogásokat és a termékeket, csökkentve a veszteséget és a selejtet, modern marketingpolitikával és a halászati és akvakultúra termékek helyi feldolgozási lehetőségeinek fejlesztésével. Az ilyen változások közösségi támogatása különösen arra irányul, hogy a mikro- és kisvállalkozások a lehető legnagyobb mennyiségű emberi fogyasztásra alkalmas terméket állítsák elő.

Ezekben az időkben, amikor a halászati ágazatban nagy változások mennek végbe, lépéseket kell tenni, nem csak a halászati ipar humán tőkéjének megőrzésére, hanem szert kell tenni azokra az új ismeretekre is, amelyek ahhoz szükségesek, hogy hozzájáruljanak a halászati erőforrások fenntartható kiaknázásához és az akvakultúra fejlesztéséhez, mégpedig oly módon, hogy a halászati ágazatban foglalkoztatottak számára biztosítani kell a megfelelő képzést munkában töltött egész életük során, bevonva fiatal embereket, és elősegítve az esélyegyenlőséget férfiak és nők között.

A változások hatással lesznek a halászat által érintett part menti övezetek társadalmi-gazdasági szövetére, és meg kell küzdeniük azokkal a megszorításokkal, amelyek többek között a halászati és akvakultúra ágazat változásaiból, a világpiacok fejlődéséből, a halászati erőforrások zsugorodásából, valamint a természeti erőforrások és a környezet fenntartható módon való kiaknázásának szükségességéből adódnak, különös figyelmet fordítva a halászati és akvakultúrás vizek minőségére. A Közösségnek képesnek kell lennie kísérő intézkedéseket biztosítani a halászati ágazat szerkezetváltása által érintett területek vonatkozásában. Szükséges lesz azonban korlátozni az e segítségre jogosult területeket: az alap a tervek szerint nem nyújt támogatást a Közösség összes part menti és tóvidéki területére.

Abból a célból, hogy nagyobb mértékben figyelembe vegye a halászati tevékenység különleges jellegét, amelyhez kapcsolódik a halászati ágazat társadalmi szerkezete és a halászat által érintett különböző területek közötti strukturális és természeti eltérés, az Európai Halászati Alapnak képesnek kell lennie arra, hogy ahol szükséges, a part menti övezetek fenntartható gazdasági fejlődésére vonatkozó politika keretében az egyéb közösségi eszközökkel teljes összhangban és azokat kiegészítve közvetlenebb segítséget nyújtson, különös tekintettel a strukturális változásokra és a felzárkózást célzó alapokra.

Tekintettel a körülmények és területek különbözőségére Közösség-szerte, valamint a szubszidiaritás alapelvére, az alapból a part menti övezetek fejlesztésére nyújtott támogatásnak annak az integrált helyi megközelítésnek kell részét képeznie, amely releváns területi stratégiára összpontosít, és alkalmazkodik a helyi körülményekhez. Ennek tervezését és megvalósítását a lehető legjobban decentralizálni kell, az alulról felfelé való építkezés alapján előnyt adva a magánszereplők bevonásának.

Az a szándék, hogy az Európai Halászati Alap a HOPÉ-hoz hasonlóan kettős szerepet játsszon a közösségi érték hozzáadásában. Először, a közös halászati politika integrált részeként pénzügyi eszközként szolgálva hozzájárul az erőforrás kezelési intézkedésekhez, és segít a termelőágazat struktúráinak, valamint a KHP (közös halászati politika) monitoring eszközeinek javításában. Másodszor, fenntartja a népesség és a halászati tevékenységekben érdekelt területek kölcsönös kohéziója iránti elkötelezettséget.

Az itt javasoltak szerint az Európai Halászati Alap képes lesz nagyobb szerepet játszani a halászatban érdekelt közösségek gazdasági és társadalmi szövetének fejlődésében és fenntartásában, amely közösségek számára a gazdasági alternatívák korlátozottak maradnak, míg ezzel egy időben ösztönzi azokat a célkitűzéseket, amelyeket a Szerződés a KHP számára kitűz.

Az Alap ugyanazokat az alapelveket követi, mint a többi strukturális alap, a többéves programozást, a monitoringot, a partnerséget, a részfinanszírozást, a szubszidiaritást és a kedvezőtlen adottságú területekre, valamint a halállományok megújítására irányuló intézkedések hatása által leginkább fenyegetett területekre való koncentrálást.

Minden tagállam nemzeti stratégiai tervet készít, amelyben meghatározza az Alap tevékenységének specifikus céljait és prioritásait a Közösségnek a közös halászati politika számára felállított stratégiai irányelveire figyelemmel. Ez a stratégiai terv, amely megjelöli a beavatkozásokat, valamint az Alapból és az egyéb szükséges forrásokból szükséges pénzügyi hozzájárulást, hivatkozási keretként szolgál az operatív programok kialakításához.

Ahhoz, hogy az Alap tevékenységét még hatékonyabbá tegye, a javasolt megközelítés egyszerűsített eszközön alapul, egyetlen rendelettel és egyetlen Alappal, amely a közösségi segítségnyújtást fedezi. Az operatív programok szintén csupán korlátozott számú prioritásra koncentrálnak, elhagyva minden olyan technikai részletet, amely követésüket és végrehajtásukat nehézzé tenné.

Az öt prioritás-tengely a következő: „intézkedések a közösségi halászflotta kiigazítására”, „akvakultúra”, „halászati és akvakultúra termékek feldolgozása és kereskedelme”, „közös érdekeket célzó intézkedések”, „halászati part menti övezetek fenntartható fejlesztése” és „technikai segítségnyújtás”.

Az Alap végrehajtását a pénzügyi rendeletben meghatározott megosztott irányítás alkalmazásával kell végezni, az arányosság és szubszidiaritás elve alapján. Az egyszerűsítés és decentralizáció főbb komponensei a javaslatban találhatók, különösen:

A jelenlegi háromszintű programozási eljárást kétszintű megközelítés váltja fel, ahol az első stratégiai jellegű, a második operatív jellegű. Ezen túlmenően az operatív programokat nem támasztják alá a jelenlegihez hasonló, részletes intézkedéseket felsoroló program-kiegészítő dokumentumok, csak a segítségnyújtás fő prioritásait kell kidolgozni.

A pénzügyi gazdálkodás vonatkozásában a kifizetési rendszer egyszerűsödött és a kifizetések csak prioritási szinten történnek, és nem intézkedési szinten. A társfinanszírozás szintén prioritás szinten kerül meghatározásra.

A Bizottság csak azt kéri a tagállamoktól, hogy gondoskodjanak arról, ami a hatékony és eredményes pénzügyi gazdálkodás megfelelő biztosításához szükséges, ami lehetővé teszi a felelősség vállalását a közösségi költségvetés végrehajtásához. Az arányosság fogalmát szintén figyelembe kell venni az értékelés, ellenőrzés, jelentés és a bizottsági tagság szempontjából.

A jogosultsági szabályokat nemzeti szinten kell meghatározni, kivéve egy rövid negatív listát. A javaslat bevezeti a részleges lezárás lehetőségét is.

Összességében a rendeleti keret radikálisan egyszerűsödik, mivel ez a rendelettervezet helyettesíti vagy módosítja a jelenlegi, 1260/1999/EK, 1263/1999/EK, 2792/1999/EK, valamint a 366/2001/EK rendeletek előírásait.

Az Alap pénzügyi allokációja a Bizottság által a 2007-2013 közötti időszakra javasolt pénzügyi perspektívák[1] szerint 4963 millió euró a kibővített 27 tagú Unió számára, ez nagyjából megfelel a 15-ök Európája számára allokált összegnek a 2000-2006 közötti időszakra (3700 millió). A pénzügyi eszközöknek a tagállamok közti elosztására a Bizottság alkalmazni kívánja az Európai Tanács berlini ülése által 1999-ben, a „Konvergencia” célkitűzéshez használt objektív kritériumokon alapuló módszert, számításba véve annak szükségességét, hogy igazságosnak kell lennie azokkal a régiókkal, amelyeket a bővítés „statisztikai hatása” érint. A konvergencia célok alapján nem jogosult régiók számára allokált forrásokat a Bizottság a tagállamok között a következő objektív kritériumok szerint osztja fel: a halászati ágazat nagysága az érintett tagállamban, a halászati erőkifejtés szükséges kiigazításának mértéke, a foglalkoztatás szintje a halászati ágazatban és a folyamatban lévő tevékenységek folytatása.

A közvéleménnyel és az érdekeltekkel konzultáció zajlott a 2007-2013 között alkalmazandó halászati eszközökről a 2004. május 27-29. között tartott európai konferencia keretében Bundoranban (Donegal megye, Írország). Ez a konferencia mintegy 300 résztvevőnek tette lehetővé, hogy véleményt nyilvánítson. Ők nem csak az egész ágazatot és az illetékes kormányzati részlegeket képviselték, hanem a fogyasztókat és a nem kormányzati szervezeteket is. A konferencia következtetései, ahol lehetséges, belekerültek ebbe a rendelettervezetbe.

A javaslat hatásértékelése azt mutatja, hogy számos hatás várható az EHA segítsége következtében, mégpedig különösen a következők: hozzájárulás ahhoz az erőfeszítéshez, amelynek célja az egyensúly elérése a rendelkezésre álló erőforrások és halászati szintek között, egy bizonyos fokú kompenzáció azokért a társadalmi-gazdasági nehézségekért, amelyeket az ágazatban folyó tevékenységek trendjei és a feltétlenül szükséges szerkezetátalakítás hoz a felszínre, hozzájárulást a tengeri környezet védelméhez és a halászati eszközök szelektivitásának javításához, a hajók fedélzeti biztonságának, munkakörülményeinek, egészségügyi helyzetének és a termékek minőségének javításához.

2004/0169 (CNS)

Javaslat

A TANÁCS RENDELETE

Európai Halászati Alap

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 37. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára[2],

tekintettel az Európai Parlament véleményére[3],

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[4],

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére[5],

mivel:

A közösségi halászflotta fejlesztését szabályozni kell, különösen azoknak a határozatoknak az értelmében, amelyeket a Tanács és a Bizottság hozott, hogy érvényt szerezzen a halászati erőforrások közös halászati politikai alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendelet[6] II. fejezetének;

A közös halászati politika célkitűzésének annak kellene lennie, hogy lehetővé tegye az élő vízi erőforrások és az akvakultúra fenntartható kiaknázását a fenntartható fejlődés összefüggésében, kiegyensúlyozott módon számításba véve a környezeti, gazdasági és társadalmi szempontokat;

A közös halászati politika területe kiterjed a vízben élő erőforrások és az akvakultúra megőrzésére, kezelésére és kiaknázására, valamint a halászati és akvakultúra-termékek feldolgozására és értékesítésére, amennyiben ezeket a tevékenységeket a tagállamok területén, közösségi vizeken, vagy közösségi halászhajók vagy tagállamok állampolgárai végzik.

A Szerződés 33. cikke (2) bekezdése szerint figyelembe kell venni annak a tevékenységnek a különleges természetét, amely az ágazat társadalmi szerkezetéből, valamint a halászati tevékenységekben érdekelt különböző régiók közötti strukturális és természeti különbözőségekből adódik;

A közös halászati politika fenntartható fejlődési komponensét 1993 óta integrálták a strukturális alapokat irányító szabályokba. Ennek végrehajtását ösztönözni kell a fenntartható fejlődés összefüggésében, az Európai Halászati Alap segítségével;

Az EHA fenntartható fejlődési célkitűzéseinek nem felelhetnek meg kellőképpen a tagállamok a halászati ágazat fejlődéséből adódó strukturális problémák és a kibővített Unió tagállamai számára rendelkezésre álló pénzügyi források korlátai miatt. Ez jobban elérhető közösségi szinten többoldalú finanszírozás biztosításával, közösségi szinten koncentrálva a fontos prioritásokra. A Szerződés 4. cikkében megfogalmazott szubszidiaritás elvével összhangban a Közösség intézkedéseket léptethet életbe;

A közös halászati politikának magában kell foglalnia a Közösség fenntartható fejlődésre irányuló prioritásait, amint azt az Európai Tanács Lisszabonban és Göteborgban meghatározta;

A programozásnak biztosítania kell a koordinációt az Alap és a fenntartható fejlődést elősegítő többi alap között, valamint a strukturális alapokkal és az EBB-vel, ezt a koordinációt kiterjesztve a támogatások és kölcsönök kombinációjára is;

Az Alap tevékenységének és az általa segített tevékenységeknek kompatibiliseknek kell lenniük a többi közösségi politikával és összhangban kell lenniük az összes közösségi jogszabállyal;

A közösségi akciónak ki kell egészítenie a tagállam által végrehajtottat, vagy törekednie kell arra, hogy hozzájáruljon ahhoz, és abból a célból, hogy jelentős hozzáadott értéket biztosítson, erősíteni kell a partnerséget. Ez vonatkozik a regionális és helyi hatóságokra, az egyéb illetékes hatóságokra, beleértve azokat is, amelyek felelősek a környezetért és a férfiak és nők közötti egyenjogúság ösztönzéséért, valamint a gazdasági és társadalmi partnerekre és egyéb illetékes szervezetekre. Az érintett partnereket be kell vonni a segítségnyújtás előkészítésébe, felügyeletébe és kiértékelésébe;

A Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében előírt szubszidiaritás alapelvével és az abban a cikkben előírt arányosság elvével összhangban. Ez a rendelet nem tesz többet, mint ami ennek a célnak az eléréséhez szükséges;

Differenciálni lehet a Közösség és a tagállamok által felhasznált forrásokat abból a célból, hogy egyszerűsödjön az alapok végrehajtása, valamint világos legyen a tagállamok és a Bizottság felelőssége;

A Szerződés 274. cikke szerint a tagállamoknak együtt kell működniük a Bizottsággal, hogy biztosítsák a hatékony és eredményes pénzügyi lebonyolítás alapelveivel való összhangot. Ebből a célból ez a rendelet meghatározza azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik a Bizottság számára, hogy gyakorolja felelősségét az Európai Közösségek főköltségvetésének végrehajtásáért;

Amennyiben az Alap tevékenységei hatékonyak és átláthatók lesznek, a tagállamok és a Közösség hatásköre pontosan meghatározható. Ezeket a hatásköröket a programozás, felügyelet, értékelés és ellenőrzés minden fázisában meg kell határozni. A szubszidiaritás elvével összhangban és a Bizottságra ruházott hatalom sérelme nélkül a segítségnyújtás végrehajtása és ellenőrzése elsősorban a tagállamok felelőssége.

A Szerződés 2. és 3. cikke garantálja az egyenlőtlenségek kiküszöbölését, valamint a nők és férfiak közötti egyenlőség előmozdítását;

A Bizottságnak a rendelkezésre álló kötelezettségvállalás-előirányzatok indikatív lebontását objektív és átlátható módszer alkalmazásával kell elvégeznie, alapvetően a konvergencia célkitűzés alá tartozó régiókra koncentrálva;

Az alap részére rendelkezésre álló előirányzatokat a programozás számára átalány alapon kell indexálni, és amennyiben szükséges, 2010. december 31-ig az indexáláson technikai kiigazítást kell végrehajtani;

A közösségi források kiegyenlítő hatásának a magánszférától származó pénzügyi források lehető legnagyobb mértékű igénybevétele előnyben részesítésével történő erősítése, valamint a projektek nyereségességének fokozottabb figyelembevétele érdekében az alapok keretében rendelkezésre álló támogatási formák skáláját bővíteni kell, és a támogatás mértékét differenciáltan kell megállapítani azzal a céllal, hogy ez a közösségi érdekeket előmozdítsa, a pénzügyi források széles körének felhasználását ösztönözze és az alapok hozzájárulását azáltal korlátozza, hogy a támogatás megfelelő formáinak igénybevételére helyezi a hangsúlyt;

célból, hogy a közös halászati politika stratégiai tartalmát a halászat és akvakultúra fenntartható fejlődésére vonatkozó közösségi prioritással összhangban erősítse, a Tanács a Bizottság javaslatára stratégiai irányelveket fogad el, meghatározva a közös halászati politika alatt nyújtott segítség prioritásait;

A programozási eljárások egyszerűsítése céljából a Bizottság hatásköreit meg kell különböztetni a tagállamok hatásköreitől. Lehetővé kell tenni ezért a Bizottság számára, hogy a tagállamok javaslatai alapján kidolgozza azokat a stratégiákat és fejlesztési prioritásokat, amelyek célja a programozás irányítása, valamint a Közösség pénzügyi hozzájárulásának mértékét és az ezekhez kapcsolódó végrehajtási rendelkezéseket, míg a tagállamok döntenek ezek alkalmazásáról;

Az egyszerűsítés és decentralizálás igénye miatt a programozásnak és a pénzügyi gazdálkodásnak egyedül a prioritás szintjén kell találkoznia, a programkiegészítők és a közösségi támogatási keretek megszűnnek;

A programozási rendszert egységes, hétéves programozás alkalmazásával kell egyszerűsíteni. Ebből a célból a segítségnyújtás formáit és a támogatások számát egyszerűsíteni kell, és általános szabályként ezek tagállamonként egy operatív program formáját öltik;

A támogatásra jogosult térségek kiválasztásának szempontjait meg kell határozni. Ebből a célból indokolt, hogy a kiemelt régiók és térségek közösségi szinten történő meghatározása a régiók közös osztályozási rendszerén alapuljon, amelyet az Európai Parlament és a Tanács a statisztikai célú területi egységek nómenklatúrájának (NUTS) létrehozásáról szóló, 2003. május 26-i 1059/2003/EK rendelete[7] állapított meg.

Szükséges kísérő intézkedéseket biztosítani a KHP számára, különösen annak társadalmi-gazdasági hatásainak csökkentésére egy, a part menti övezetekre vonatkozó fejlesztési politika megvalósításával;

Tekintettel a szituációk és térségek különbözőségére mindenütt a Közösségben, és tekintettel a szubszidiaritás elvére, a belvízi halászati övezetek fejlesztésére irányuló politikának részét kell képeznie egy olyan integrált megközelítésnek, amely megfelelő térségi stratégiára koncentrál és alkalmazkodik a helyi összefüggésekhez, a lehető legnagyobb mértékben decentralizáltnak kell lennie, előnyben részesítve a helyszíni szereplők részvételét, alulról felfelé építkező megközelítésen kell alapulnia, lehetővé kell tennie a mérsékelt kiterjedésű tevékenységek figyelembevételét és biztosítania kell a magánszektor szereplőinek alapvető részvételét;

A többéves helyreállítási tervek Tanács általi elfogadása abszolút elsőbbséget élvez, és ezeket a halászati erőkifejtések kiigazítását célzó terveknek kell kísérniük az Alap támogatásával;

A Közösség és egy harmadik ország közötti halászati megállapodás nem-megújítása vagy a halászati lehetőségek jelentős csökkenése egy nemzetközi megállapodás értelmében szintén alkalmat ad többéves halászatierőforrás- gazdálkodási tervek létrehozására, amelyek célja a flotta hozzáigazítása az új helyzethez;

Rendelkezéseket kell hozni a halászati erőkifejtés kiigazítására vonatkozóan a tagállamok vagy a Bizottság által életbe léptetett szükségintézkedésekkel kapcsolatban, amint arról a 2371/2002/EK rendelet 7., illetve 8. cikke rendelkezik;

A közösségi flottát csökkenteni kell, hogy alkalmazkodjon a rendelkezésre álló és hozzáférhető erőforrásokhoz;

Társadalmi-gazdasági kísérő intézkedések szükségesek a halászflották szerkezetátalakításának végrehajtásához;

Részletes szabályokat kell előírni a halászok és hajótulajdonosok számára nyújtandó juttatások és pénzügyi kompenzáció vonatkozásában, amelyeket azokban az esetekben kapnak, amikor ideiglenesen szüneteltetniük kell a tevékenységet, vagy technikai korlátozásokat alkalmaznak bizonyos fedélzeti berendezésekre vagy halászati módszerekre;

Létfontosságú a halászati ágazat számára, hogy fenntartható egyensúly alakuljon ki a vízi erőforrások és azok kiaknázása között, megfelelően tekintetbe véve a környezeti hatást. Ezért megfelelő intézkedéseket kell hozni nemcsak a tápláléklánc védelmére, hanem az akvakultúra és a feldolgozóipar védelmére is;

Részletes szabályokat kell előírni az akvakultúra, valamint a halászati és akvakultúra-termékek feldolgozása és értékesítése számára nyújtott támogatásokra vonatkozóan, miközben biztosítani kell, hogy ezek az ágazatok fenntartsák gazdasági életképességüket; ebből a célból korlátozott számú támogatható kiemelt célkitűzést kell meghatározni, és a kis- és középvállalkozások strukturális megsegítésére kell koncentrálni;

Az ipar által vállalt kollektív akciókat szintén be kell vonni az Alap intézkedéseibe;

A technikai segítségnyújtás útján az Alapnak támogatást kell biztosítania értékelések, tanulmányok, kísérleti projektek és tapasztalatcserék számára abból a célból, hogy ösztönözze az innovatív megközelítést, valamint az egyszerű és átlátható megvalósítás gyakorlatát.

Az Alap működésének a tagállamok általi ilyen decentralizált megvalósítása megfelelő garanciákat biztosít a megvalósítás részletei és minősége, a műveletek és értékelésük eredményei, valamint a hatékony és eredményes pénzügyi lebonyolítás és annak ellenőrzése vonatkozásában;

A strukturális alapok műveleteinek hatékonysága és hatása a fokozott és még alaposabb kiértékeléstől is függ. Elő kell írni a tagállamok és a Bizottság hatásköreit ebben a vonatkozásban, valamint elő kell írni az értékelés megbízhatóságát biztosító rendelkezéseket;

Célszerű értékelni a segítségnyújtást az előkészítés, az áttekintés és hatásának értékelése szempontjából, valamint értékelési folyamatot beépíteni a segítségnyújtás nyomon követésébe; ennek érdekében a kiértékelés minden célját és tartalmát meg kell határozni;

A jól működő partnerség és a közösségi segítségnyújtás megfelelő előmozdítása érdekében a lehető legszélesebb tájékoztatást és nyilvánosságot kell biztosítani. A segítségnyújtás irányításáért felelős hatóságok felelősek ennek a szempontnak az érvényesítéséért, valamint a Bizottság folyamatos tájékoztatásáért a hozott intézkedésekről;

A hatékony és szabályszerű megvalósítás garantálása céljából a tagállamok kötelezettségeit elő kell írni az irányítás és ellenőrzési rendszerek, a költségek tanúsítása, valamint a szabálytalanságok és a közösségi jog megsértésének megelőzése, észlelése és kiigazítása vonatkozásában;

Egy irányító hatóságot, egy igazoló hatóságot és egy ellenőrző hatóságot kell kijelölni minden egyes segítségnyújtási csomag számára, és meg kell határozni ezek hatásköreit. A kérdéses hatásköröknek elsősorban a hatékony és eredményes pénzügyi megvalósítást, az értékelés megszervezését, a kedvezményezetteknél ténylegesen felmerült költségek igazolását, az ellenőrzést, valamint a nyilvánossággal összefüggő és a közösségi jogból adódó kötelezettségek teljesítését kell magában foglalnia. Rendelkezni kell a Bizottság és az érintett nemzeti hatóságok közötti, a támogatás felügyeletére irányuló rendszeres értekezletek megtartásával;

Ki kell kötni, hogy az irányítóbizottság a támogatást felügyelő tagállam által kinevezett szervezet legyen, amely vizsgálja, hogy az irányító hatóság miként irányítja a támogatást, biztosítja a saját iránymutatásainak és végrehajtási szabályainak való megfelelést, valamint felülvizsgálja az értékeléseket;

A mutatók és a végrehajtásról szóló éves beszámolók a felügyelet lényeges kellékei, és ezeket pontosabban meg kell határozni annak érdekében, hogy megbízhatóan tükrözzék a támogatások előrehaladását és a programozás minőségét;

A Bizottság pénzügyi ellenőrzési hatáskörének sérelme nélkül a tagállamok és a Bizottság közötti együttműködést meg kell erősíteni;

A kötelezettségvállalások és kifizetések irányítására vonatkozó szabályokat és eljárásokat egyszerűsíteni kell oly módon, hogy a költségvetési kötelezettségvállalásokat évente egyszer kell megtenni, összhangban a többéves pénzügyi perspektívával, valamint a segítségnyújtás pénzügyi tervével, miközben a kifizetéseket előleg formájában kell teljesíteni, amelyet a ténylegesen felmerült költségek kiegyenlítése követ. A kialakult esetjoggal összhangban az előlegfizetésekből adódó minden kamatot az érintett tagállam forrásának kell tekinteni, és az alapok hatásának megerősítése céljából ezt ugyanarra a célra kell allokálni, mint magát a kifizetett előleget;

A hatékony és eredményes pénzügyi lebonyolítás biztosítása érdekében intézkedni kell a költségek megfelelő indoklásáról és igazolásáról, valamint arról, hogy a kifizetések kapcsolódjanak az olyan fontos kötelezettségek teljesítéséhez, mint a programozás nyomon követése, a pénzügyi ellenőrzés és a közösségi jog alkalmazása;

A közösségi források kifogástalan kezelésének biztosítása céljából javítani kell a kiadások előrejelzését és teljesítését. Ebből a célból a tagállamoknak rendszeresen el kell küldeniük a Bizottság számára a közösségi források felhasználására vonatkozó előrejelzéseiket, és a pénzügyi végrehajtás bármilyen késedelme az előlegek visszafizetését és a kötelezettségvállalások automatikus visszavonását eredményezi;

A strukturális alapok tevékenységének eredményessége többek között a hatékony felügyelet által biztosítható. A felügyeletet javítani kell, és a feladatokat ezen a téren pontosabban meg kell határozni. Különösen fontos megkülönböztetni az irányítási feladatokat a felügyeleti feladatoktól;

Az Alap által társfinanszírozott intézkedések hatékonysága érdekében 7 %-ot kell allokálni két éven keresztül a rendelkezésre állásnak megfelelően;

A hatékony és eredményes pénzügyi lebonyolítás és a hatékonyság céljából az (N+2) kötelezettségvállalás-visszavonási szabályt kell alkalmazni;

A Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozat[8] 2. cikke értelmében az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket az említett határozat 3. cikke szerinti tanácsadó bizottsági eljárás szerint, vagy irányítási intézkedések esetén a 4. cikk szerinti irányítóbizottsági eljárás szerint kell elfogadni;

Részletes átmeneti rendelkezéseket kell előírni, lehetővé téve az új programozás előkészítését közvetlenül e rendelkezés hatályba lépését követően, és biztosítva, hogy a tagállamoknak nyújtott segítségnyújtás nem szakad meg, felfüggesztve a tervek és támogatási rendszerek készítését az új rendszerrel összhangban;

Az 1999. június 21-i, 1260/1999/EK tanácsi rendelet, valamint a halászati ágazatnak nyújtott közösségi strukturális támogatásra vonatkozó részletes szabályok és rendelkezések megállapításáról szóló, 1999. december 17-i 2792/1999/EK rendelet, valamint egyéb rendelkezések hatályukat veszik. A 2006. december 31-ig jóváhagyott segítségnyújtás, műveletek és projektek megfelelő végrehajtása érdekében azonban a hatályon kívül helyezett rendelkezéseknek alkalmazhatóaknak kell maradniuk.

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. CÍM

A SEGÍTSÉGNYÚJTÁS CÉLJAI ÉS ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI

I. FEJEZETAlkalmazási kör és meghatározások

1. cikk

Alkalmazási kör

Ez a rendelet Európai Halászati Alapot (továbbiakban „az Alap”) hoz létre és meghatározza a közösségi segítségnyújtás kereteit, a halászati ágazat és a part menti halászati övezetek fenntartható fejlődése számára.

2. cikk

Földrajzi kiterjedés

E rendelet intézkedései érvényesek az Európai Unió egész területére.

Az 1. bekezdéstől eltérően a IV. cím IV. fejezete szerinti segítségnyújtáshoz, amely a part menti halászati övezetek fenntartható fejlődésével kapcsolatos, a tagállamoknak a 42. cikk (3) és (4) bekezdésében előírt feltételek alapján ki kell választaniuk a jogosult területeket.

3. cikk

Meghatározások

E rendelet alkalmazásában

„halászati ágazat” az a gazdasági ágazat, amely magában foglalja a halászati termékek termelésével, feldolgozásával és értékesítésével kapcsolatos összes tevékenységet;

„halász” bármely személy, aki a tagállam által elismerten főfoglalkozásként egy működő halászhajó fedélzetén dolgozik;

„halászati ágazatban dolgozó személy” bármely személy, aki főfoglalkozásban az 1. cikkben meghatározott halászati ágazatban dolgozik;

„halászhajó” a 2371/2002/EK rendelet 3. cikke értelmezése szerinti halászhajó;

„akvakultúra” a vízi organizmusok olyan művelése vagy tenyésztése, amelyben a kérdéses organizmusok gyarapodását a környezet organikus teljesítményét meghaladó mértékben gyarapító technológiákat használnak; a vízi organizmus természetes vagy jogi személy tulajdonában marad a művelés vagy tenyésztés egész időszaka alatt, beleértve a gyűjtést is;

„mikro- és kisvállalkozás” a mikro-, kis és közép méretű vállalkozásokra vonatkozó 2003. május 6-i 2003/361/EK bizottsági ajánlás[9] meghatározása szerinti mikro- vagy kisvállalkozás;

„operatív program” (OP) a tagállam által készített egységes dokumentum, amelyet a Bizottság hagy jóvá, és amely egymással összhangban lévő prioritások összességét tartalmazza;

„programozás” olyan szervezési, döntéshozatali és finanszírozási folyamat, amelynek megvalósítása több szakaszban, több év alatt az Alap céljainak elérése érdekében a Közösség és a tagállamok együttes fellépésével valósul meg;

„prioritás tengely” egy operatív program stratégiájának egyik prioritása, amely olyan intézkedések csoportját foglalja magában, amelyek a közösségi stratégiai irányelvekben kerültek meghatározásra, illetve azokkal kapcsolatosak;

„intézkedés” olyan tevékenységek együttese, amelyek célja a prioritás tengely megvalósítása;

„művelet” olyan projekt, amelyet a támogatás egy vagy több kedvezményezettje valósít meg;

„kedvezményezett” olyan szereplő, szervezet vagy cég, akár állami akár magán, amely felelős a műveletek kezdeményezéséért és/vagy végrehajtásáért. A Szerződés 87. cikke szerinti támogatási rendszerek összefüggésében a kedvezményezettek állami vagy magáncégek, amelyek önálló tevékenységeket végeznek és közpénzből támogatást kapnak;

„közkiadás” a nemzeti hatóságok, területi hatóságok, vagy az Európai Közösségek főköltségvetése általi bármely közkiadás vagy bármely hasonló kiadás, beleértve a közjog által irányított szervezetek kiadásait is az Európai Parlament és a Tanács 2004/18/EK irányelve[10] értelmében;

„konvergencia célkitűzés” a strukturális alapok és a kohéziós alap általános irányelveiről szóló …./2004/EK tanácsi rendelet[11] 3. cikke (2) bekezdésében meghatározott célkitűzés.

II. FEJEZET

Célkitűzések és küldetések

4. cikk

Célkitűzések

Az Alap által biztosított segítségnyújtás az alábbi célokat szolgálja:

a közös halászati politika támogatása az élő vízi erőforrások kiaknázásának biztosítása céljából olyan módon, amely megteremti a fenntarthatóság szükséges feltételeit gazdasági, környezeti és társadalmi vonatkozásokban;

a fenntartható egyensúly ösztönzése az erőforrások és a Közösség flottájának kapacitása között;

a működési struktúrák versenyképességének erősítése, és a gazdaságilag életképes vállalkozások fejlesztése a halászati ágazatban;

a környezet és a természeti erőforrások védelmének elősegítése;

a fenntartható fejlődés és az életminőség javításának ösztönzése a halászati és akvakultúra tevékenységek által érintett tengeri, tavi és part menti övezeteken;

a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség előmozdítása a halászati ágazatban és a part menti halászati övezeteken.

5. cikk

Küldetések

A halászati ágazat támogatását egy Európai Halászati Alap biztosítja (továbbiakban Alap vagy EHA). Az e rendelet szerint végrehajtott intézkedéseknek hozzá kell járulniuk a Szerződés 33. cikkében megfogalmazott általános célkitűzések, valamint a közös halászati politika (KHP) részeként meghatározott célkitűzések eléréséhez. Ahol szükséges, hozzá kell járulniuk az egyéb közösségi eszközökhöz és politikákhoz, és ki kell azokat egészíteniük.

III. FEJEZET

A segítségnyújtás alapelvei

6. cikk

Kiegészítő jelleg, következetesség és megfelelés

Az Alap olyan segítséget nyújt, amely nemzeti, regionális és helyi intézkedéseket egészít ki, integrálva ezeket a Közösség prioritásaiba.

A Bizottság és a tagállamok biztosítják, hogy az Alapból nyújtott segítség összhangban legyen a Közösség tevékenységeivel, politikáival és prioritásaival.

A tagállamok biztosítják, hogy az Alap által finanszírozott műveletek megfeleljenek a Szerződés és az ennek alapján elfogadott jogszabályok rendelkezéseinek, valamint a közösségi politikáknak és tevékenységeknek, különös tekintettel a versenyszabályokra és a nyilvános szerződések odaítélésére, valamint a környezet védelmére és fejlesztésére.

Az Alap által finanszírozott műveletek nem járulnak hozzá közvetlenül vagy közvetve a halászati erőkifejtés növeléséhez.

A 2371/2002/EK rendelet 16. cikkének rendelkezéseit alkalmazni kell.

7. cikk

Állami támogatások

A (2) bekezdés sérelme nélkül a tagállamoknak a Szerződés 87., 88. és 89. cikkét kell alkalmazni a halászati ágazatban működő vállalatok számára nyújtott támogatásra.

A Szerződés 87., 88. és 89. cikkét nem kell alkalmazni a tagállamoknak a Közösség által társfinanszírozott és a III. cím I. fejezetében hivatkozott operatív program részeként szereplő intézkedésekhez való kötelező pénzügyi hozzájárulására.

Az olyan intézkedéseket, amelyek közpénzből való finanszírozása túlmegy e rendelet rendelkezésein a kötelező pénzügyi hozzájárulás vonatkozásában, amint arról a (2) bekezdés rendelkezik, komplett csomagként kell kezelni az (1) bekezdés alapján.

8. cikk

Partnerség

Az alapból nyújtott segítséget a Bizottság ajánlja fel szoros együttműködés keretében – továbbiakban „partnerség” – a Bizottság és a tagállam között. A tagállam szervezi az érvényes nemzeti szabályok és gyakorlat szerint a partnerséget azokkal a hatóságokkal és szervezetekkel, amelyeket kijelöl, mégpedig:

az illetékes regionális, helyi és egyéb állami hatóságokkal;

a gazdasági és társadalmi partnerekkel;

bármely egyéb megfelelő szervezettel, amely a civil társadalmat, a környezeti partnereket, a nem kormányzati szerveket és a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség ösztönzéséért felelős szervezeteket képviseli.

A tagállam kijelöli a leginkább reprezentatív partnereket nemzeti, regionális és helyi szinten, valamint a gazdasági és társadalmi vagy egyéb területeken (továbbiakban „partnerek”). A tagállam biztosítja az összes megfelelő szervezet széles körű és hatékony bevonását a nemzeti szabályoknak és gyakorlatnak megfelelően, figyelembe véve a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség, valamint a fenntartható fejlődés előmozdításának szükségességét, a környezet védelmére és javítására vonatkozó követelmények integrálását.

A partnerséget az egyes partner kategóriákra vonatkozó intézményi, jogi és pénzügyi jogszabályokkal teljes összhangban kell irányítani.

A partnerség kiterjed a 15. cikk szerinti nemzeti stratégiai terv előkészítésére és felügyeletére, valamint az operatív programok előkészítésére, végrehajtására és felügyeletére. A tagállamok minden egyes megfelelő partnert bevonnak a különböző programozási fázisokban, az egyes fázisokra rendelkezésre álló időkorláton belül.

9. cikk

Szubszidiaritás és arányosság

Az operatív programok végrehajtása a tagállamok hatásköre. Ezt a hatáskört a rendelet által előírt irányítási és ellenőrzési követelményeknek megfelelően kell gyakorolni a megfelelő területi szinten.

A Bizottság és a tagállamok által alkalmazott eszközök a közösségi hozzájárulás mértéke szerint eltérhetnek. Az ilyen eltérések különösen az értékeléshez, ellenőrzéshez használt eszközökre és a Bizottságnak a 61. cikk szerinti monitoring bizottságokban való részvételére, valamint az operatív programokról adott éves jelentésekre vonatkozóan érvényesülnek.

10. cikk

Megosztott irányítás

Az Alap számára rendelkezésre bocsátott közösségi költségvetést a tagállamok és a Bizottság közötti megosztott irányítás keretében kell végrehajtani az 1605/2002/EK tanácsi rendelet 53. cikkének megfelelően. A 45. cikk (1) bekezdésében hivatkozott technikai segítségnyújtás költségvetését azonban a Bizottság hajtja végre, közvetlen irányítás keretében. A tagállamok és a Bizottság biztosítják a Szerződés 274. cikkével összhangban a hatékony és eredményes pénzügyi gazdálkodás alapelveit.

A Bizottság a következő módon gyakorolja hatásköreit az Európai Közösség főköltségvetésének végrehajtásában:

A Bizottság ellenőrzi a tagállamban az irányítási és ellenőrzési rendszerek meglétét és megfelelő működését a VII. cím I. fejezetével összhangban.

A Bizottság megszakíthatja, visszatarthatja vagy felfüggesztheti a kifizetések egészét vagy egy részét a 84., 85. és 86. cikkel összhangban, ha a nemzeti irányítási és ellenőrzési rendszer nem megfelelő, és bármilyen egyéb szükséges pénzügyi korrekciót alkalmazhat a 97. és 98. cikk szerinti eljárásokkal összhangban.

A Bizottság ellenőrzi az előfinanszírozás megtérítését és automatikusan visszavonja a költségvetési kötelezettségvállalást a 78. cikk (2) bekezdése, a 87. és 91. cikk értelmében.

Ezeknek az intézkedéseknek az alkalmazása lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy meggyőződjön arról, hogy a tagállamok jogszerűen és szabályszerűen, valamint az 1605/2002/EK tanácsi rendelet 27. és 28. cikke értelmében vett hatékony és eredményes pénzügyi gazdálkodás alapelveinek megfelelően használják fel az alapokat.

Az 1605/2002/EK rendelet II. címének rendelkezései érvényesek az Alapból biztosított segítségnyújtásra.

11. cikk

Férfiak és nők közötti egyenlőség

A tagállamok és a Bizottság biztosítja a férfiak és nők közötti egyenlőséget és elősegíti a nemek perspektívájának integrálását az Alap végrehajtásának különböző szakaszai során, beleértve a tervezés, végrehajtás, felügyelet és kiértékelés szakaszait.

A tagállamok biztosítják, hogy ösztönözzék az olyan műveleteket, amelyek javítják a nők szerepét a halászati ágazatban.

IV. FEJEZET

Pénzügyi keret

12. cikk

Források és koncentráció

A kötelezettségvállaláshoz az Alapból a 2007 és 2013 közötti időszakban rendelkezésre álló források összege 4963 euró 2004-es árakon, a I. mellékletben bemutatott éves bontásnak megfelelően.

A fenti bekezdésben hivatkozott források 0,8%-át a Bizottság technikai segítségnyújtásához kell rendelni a 45. cikkben meghatározottak szerint.

Programozásuk és azt követően az Európai Közösségek fő költségvetésébe történő beépítésük céljából az (1) bekezdésben említett összegeket [….]-tól [….]-os mértékben kell indexálni.

Az (1) bekezdés szerinti és a (2) bekezdés szerint nem elosztott költségvetési források lebontásának jelentős koncentrációhoz kell hozzájárulnia a konvergencia célkitűzések által érintett régiókban.

A Bizottság biztosítja, hogy a bármely tagállamnak évente kiosztott teljes összeg az e rendelet szerinti Alapból, valamint az (….)/EK rendelet szerint az ERFA-ból és az ESZA-ból, beleértve az (….)/EK rendelet szerinti ERFA hozzájárulását az Európai Szomszédsági és Partnerségi Eszköz határokon átnyúló alkotóeleméhez, valamint az (….)/EK rendelet szerinti Előcsatlakozási Eszköz hozzájárulását és az EMOGA garanciarészlegéből eredő, a konvergencia célkitűzéshez hozzájáruló, az (…..)/EK rendelet szerinti Európai Vidékfejlesztési Alapból (EVA), nem haladja meg az adott tagállam GDP-jének 4%-át az intézményközi megállapodás elfogadásának idejében becsültek szerint.

Az Európai Halászati Alapon kívül említett pénzügyi eszközökre vonatkozó rendeletek hasonló rendelkezéseket tartalmaznak.

13. cikk

Pénzügyi elosztás

A Bizottság elkészíti a 2007 és 2013 közötti programozási időszakra rendelkezésre álló kötelezettségvállalási előirányzatok tagállamonkénti indikatív bontását, miközben különválasztja a konvergencia célkitűzéshez hozzájáruló részt, a következő objektív kritériumok figyelembevételével: a halászati ágazat nagysága a tagállamban, a halászati erőkifejtés kiigazításának szükséges mértéke, a foglalkoztatási szint a halászati ágazatban és a folyamatban lévő intézkedések folyamatossága.

II. CÍM

STRATÉGIAI IRÁNYELVEK

I. FEJEZET

STRATÉGIAI IRÁNYELVEK

14. cikk

Közösségi stratégiai irányelvek

A közös halászati politika fejlesztésére irányuló közösségi stratégiai irányelvek keretet biztosítanak az Alap előkészítéséhez és végrehajtásához. Ezek biztosítják az Alap hozzájárulásának referencia keretét a 15. cikkben említett nemzeti stratégiai terv megvalósításához.

A Tanács közösségi szinten elfogadja a halászati és akvakultúra ágazat, valamint a közösségi part menti halászati övezetek fenntartható fejlődésére vonatkozó stratégiai irányelveket a 2007 és 2013 közötti időszakra.

Ezek az irányelvek meghatározzák a segítségnyújtás alapelveit e tengelyen belül az e rendelet IV. címében meghatározottak szerint.

A Közösség stratégiai irányelveinek elfogadása a Szerződés 37. cikkében előírt eljárás szerint történik, legkésőbb három hónappal e rendelet hatályba lépését követően.

Az irányelvek szükség esetén félidős értékelés alá kerülnek a 48. cikk (4) bekezdése szerinti stratégiai értékelés alapján.

II. FEJEZET

Nemzeti stratégiai terv

15. cikk

Nemzeti stratégiai terv

A stratégiai irányelvek elfogadását követő három hónapon belül az operatív program benyújtását megelőzően minden egyes tagállam nemzeti stratégiai tervet fogad el a halászati ágazatra vonatkozóan.

A nemzeti stratégiai tervet a partnerekkel folytatott szoros konzultációkat követően be kell nyújtani a Bizottság számára, figyelembe véve a 47. cikk rendelkezései szerinti értékelés eredményeit.

A nemzeti stratégiai tervről a tagállam és a Bizottság párbeszédet folytat.

A nemzeti stratégiai terv a közös halászati politika minden szempontjára kitér, és felállítja prioritásait, célkitűzéseit és végrehajtásának határidőit, különös tekintettel a következőkre:

a halászati erőkifejtés és kapacitás csökkentése és az erőforrások meghatározása, valamint a halászattal és az érintett flottával kapcsolatos célok elérésének határidői;

az akvakultúra ágazat, valamint a feldolgozással és értékesítéssel foglalkozó ipar fejlesztése;

végrehajtási stratégia a halászati tevékenységek, valamint a KHP-re vonatkozó adatok és információk gyűjtésének felügyeletére és ellenőrzésére vonatkozó követelményeknek való megfelelésre;

a halászati termékek támogatási stratégiája és a közösségi vizeken kívüli halászati tevékenységek fejlesztése;

a part menti övezetek fejlesztési stratégiája és a kritériumok e területek meghatározására.

16. cikk

A nemzeti stratégiai terv tartalma

A nemzeti stratégiai terv tartalmazza az alábbiak összefoglaló leírását:

a halászati ágazat egészének helyzete;

környezeti hatás értékelése;

a KHP végrehajtására rendelkezésre álló közpénzek indikatív felosztása, megjelölve minden egyes támogatott nemzeti prioritás esetén, ahol szükséges, az Alap által társfinanszírozott részt, valamint a nemzeti forrásokból társfinanszírozott részt.

III. FEJEZET

Stratégiai nyomon követés

17. cikk

A Bizottság és a tagállamok stratégiai jelentése

A tagállamoknak 2011. április 30-ig be kell nyújtaniuk a Bizottság számára egy jelentést a nemzeti stratégiai terv végrehajtásáról, összefoglalva a legfontosabb fejleményeket, trendeket és kihívásokat, beleértve azokat is, amelyek a stratégiai irányelvek végrehajtásával kapcsolatosak.

2011. október 31-ig a Bizottság benyújtja az Európai Parlament, a Tanács, a Gazdasági és Szociális Bizottság, valamint a Régiók Bizottsága számára a nemzeti stratégiai tervek és a közösségi stratégiai irányelvek végrehajtásáról szóló jelentést.

A Bizottság tájékoztatja a 100. cikk rendelkezései szerint létrehozott Alap Bizottságot.

III. CÍM

PROGRAMOZÁS

I. FEJEZET

Az Alappal kapcsolatos általános rendelkezések

18. cikk

Az operatív program tartalma

Az operatív programok tartalmazzák a közös halászati politika, valamint az egyéb közös politikák figyelembevételével kialakított stratégiát, a prioritásokat és különleges célkitűzéseket.

A segítségnyújtás csak operatív programok formájában történhet. A tagállamoknak nemzeti szinten kell létrehozniuk operatív programjukat, szoros együttműködésben a halászati ágazatban érdekelt regionális, helyi, gazdasági és társadalmi partnerekkel, valamint minden egyéb megfelelő szervezettel, intézményi szerkezetüknek megfelelően.

Minden egyes operatív programnak az alábbiakat kell tartalmaznia:

a stratégiai irányelvekben meghatározott prioritások, ezek különleges célkitűzései, számszerűsítve ahol ezek számszerűsíthetők, a várt hatás és összhangjuk a nemzeti stratégiai tervvel;

a prioritások végrehajtására szolgáló legfontosabb intézkedések összefoglaló leírása;

a vidékfejlesztési alap és az egyéb strukturális alapok alatt tervezett tevékenységeket kiegészítő jellege;

egy pénzügyi terv, amely két táblázatot tartalmaz:

az első táblázat évenkénti bontásban bemutatja a (….( cikkel összhangban az Alapból származó hozzájárulásra előirányzott teljes pénzügyi allokáció összegét. A pénzügyi terv az Alapból származó teljes hozzájáruláson belül elkülönülten mutatja a konvergencia célkitűzés számára elkülönített előirányzatot. Az Alapból származó teljes hozzájárulás összeegyeztethető az érvényes pénzügyi perspektívával;

a második táblázat a teljes programozási időszakra és minden egyes prioritásra meghatározza a közösségi hozzájárulásra előirányzott összeget, valamint a nemzeti közfinanszírozás tervezett összegét, az Alap hozzájárulási arányát minden egyes prioritás esetén, és a technikai segítségnyújtásra elkülönített összeget. Ahol szükséges, a táblázatnak külön be kell mutatnia az Alap hozzájárulását a konvergencia célkitűzés alá tartozó régiókban, a nemzeti társfinanszírozással együtt.

Operatív programokat kell készíteni a stratégiai irányelvekkel és a nemzeti stratégiai tervvel összhangban.

19. cikk

Az operatív programok végrehajtására vonatkozó rendelkezések

Minden tagállam elkészíti a megfelelő végrehajtási rendelkezéseket, különösen:

az 57. cikk rendelkezései szerint összes hatóság tagállam általi kijelölését;

az operatív program irányítási eljárásainak leírását az 58. cikk rendelkezései szerint;

a közös halászati politika végrehajtását szolgáló adminisztratív struktúrák javítását és modernizálását, valamint az Alap irányítására és ellenőrzésére szolgáló adminisztratív kapacitás erősítését szolgáló tevékenységeket;

az értékelési és felügyeleti rendszerek leírását, valamint a Monitoring Bizottság összetételét a 46. és a 61-63. cikkeknek megfelelően;

az operatív program végrehajtásnak ellenőrzésére szolgáló eljárásokat a 60. cikk szerint;

az átláthatóság biztosítása céljából a pénzeszközök mobilizálásával és mozgásával kapcsolatos eljárások meghatározását;

az operatív programnak az 50. cikkel összhangban történő nyilvánosságra hozatalára irányuló intézkedéseket;

az e rendeletben a kifizetés, a felügyelet és az értékelés vonatkozásában előírt követelmények teljesítéséhez szükséges elektronikus adatcserére vonatkozóan a Bizottság és az érintett tagállam által elfogadott eljárások leírását;

a 69. cikk (3) bekezdésében hivatkozott független ellenőrző szerv kijelölését.

A IV. cím rendelkezései szerinti segítségnyújtás minden formájához a tagállamoknak operatív programjukban meg kell határozniuk azok végrehajtásának feltételeit és eljárásait. A programnak különösen világosan be kell mutatnia minden egyes tervezett intézkedés célját.

20. cikk

Előkészítés és jóváhagyás

Minden egyes tagállam nemzeti szinten operatív programot hoz létre a partnerekkel történt szoros konzultációkat követően. Ezt legkésőbb három hónappal azt követően, hogy a tagállam elfogadta nemzeti stratégia tervét, továbbítani kell a Bizottság részére.

A Bizottság értékeli a javasolt operatív programot annak meghatározása céljából, hogy az hozzájárul-e a közösségi stratégiai irányelvekben, valamint a nemzeti stratégiai tervben meghatározott célkitűzésekhez és prioritásokhoz, figyelembe véve a 47. cikkben hivatkozott előzetes értékelést.

Ha a Bizottság úgy tartja, hogy egy operatív program nincs összhangban a közösségi stratégiai irányelvekkel vagy a nemzeti stratégiai tervvel, felkéri a tagállamot, hogy ennek megfelelően vizsgálja felül javasolt programját.

A Bizottság minden egyes operatív programot legkésőbb annak a tagállam általi szabályos benyújtását követő öt hónapon belül jóváhagy, amennyiben az operatív program a 18. cikknek megfelelően készült.

21. cikk

Időtartam és áttekintés

Az operatív programok a 2007. január 1-je és 2013. december 31. közötti időszakra készülnek.

Minden operatív programot újra meg kell vizsgálni, ahol végrehajtásában nehézségek merültek fel, vagy ha jelentős stratégiai változások történtek, vagy a hatékony és eredményes irányítás miatt, és szükség esetén át kell dolgozni a hátralevő időszakra a tagállam vagy a Bizottság kezdeményezésére a Monitoring Bizottság jóváhagyását követően a 61. cikk rendelkezéseinek megfelelően. Az átdolgozásoknak különösen figyelembe kell venniük a Bizottság éves jelentéseit, valamint az éves jelentések minden következtetését, különösen a közös halászati politika prioritásainak felülvizsgálatát vagy erősítését, valamint a 48. cikk rendelkezései szerinti időközi értékelés megállapításait és következtetéseit.

A Bizottság kérésre határozatot hoz az operatív programok áttekintéséről, a kérés tagállam általi szabályszerű benyújtását követő három hónapon belül.

22. cikk

Összegződés és átfedés

A jogosultsági időszak során egy művelet csak egy alapból vagy egy közösségi pénzügyi eszközből jogosult a hozzájárulásra. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy ezt a rendelkezést betartsák.

IV. CÍM

PRIORITÁSI TENGELYEK

I. FEJEZET

I. PRIORITÁSI TENGELY, INTÉZKEDÉSEK A KÖZÖSSÉGI HALÁSZFLOTTA KIIGAZÍTÁSÁRA

23. cikk

Alkalmazási kör

Az Alap hozzájárul a következők finanszírozásához:

támogatás a halászati erőkifejtés kiigazítására irányuló nemzeti tervek által érintett hajótulajdonosok és legénység számára, ahol ezek az alábbiak részét képezik:

helyreállítási tervek a 2371/2002/EK rendelet 5. cikke szerint;

szükségintézkedések a 2371/2002/EK rendelet 7. és 8. cikke szerint;

nemzeti erőkifejtés kiigazítási tervek a Közösség és harmadik országok közötti halászati megállapodások meg nem újítását, vagy a halászati lehetőségek nemzetközi szerződések vagy egyéb szerződések miatti alapvető visszaesését követően;

gazdálkodási tervek a 2371/2002/EK rendelet 6. cikke szerint;

a flottából való, legfeljebb kétéves időtartamra történő kilépésre irányuló nemzeti tervek a közösségi halászflotta kapacitásának módosítására vonatkozó 2371/2002/EK rendelet 11-16. cikkében előírt kötelezettségek részeként.

fedélzeti beruházások a 27. cikkel összhangban.

társadalmi-gazdasági kompenzáció a flottagazdálkodás támogatására, beleértve a szakmai képzést is.

24. cikk

A halászati erőkifejtés kiigazításának programozása

Minden tagállam kidolgozza stratégiai nemzeti tervét és politikáját a halászati erőkifejtés kiigazítására. Ennek összhangban kell állnia a 23. cikk (a) pontjának első francia bekezdésében hivatkozott műveletek finanszírozásának prioritásával.

A 23. cikk (a) pontjának első francia bekezdésében említett nemzeti halászati erőkifejtés kiigazításnak magában kell foglalnia a halászati tevékenységek tartós megszüntetésére irányuló intézkedéseket a 25. cikk rendelkezései szerint.

Magukban foglalhatnak ideiglenes megszüntetési intézkedéseket is a 26. cikkel és az ebben a fejezetben leírt összes megfelelő intézkedéssel összhangban.

A konvergencia célkitűzés alá tartozó régiókban a nemzeti halászati erőkifejtés kiigazítására irányuló tervek tartalmazzák a 28. cikkben előírt társadalmi-gazdasági kompenzációt.

A konvergencia célkitűzés alá nem tartozó régiókban a tagállamok kötelesek nemzeti társadalmi-gazdasági támogatási intézkedéseket bemutatni nemzeti halászati erőkifejtés kiigazítási terveikben.

A nemzeti halászati erőkifejtés kiigazítására irányuló tervek időtartama a 23. cikk (a) pontja értelmében nem lépheti túl a két évet.

A 23. cikk (a) pontjának első, második és negyedik francia bekezdésében említett esetekben a nemzeti terveket a tagállamok a Tanács vagy a Bizottság határozatának dátumát követő két hónapon belül fogadják el.

A 23. cikk (a) pontjának harmadik francia bekezdésében említett esetekben a tagállamok a hajókra és az érintett halászokra vonatkozó szerkezetátalakítási terveket a Bizottságtól kapott értesítést követő két hónapon belül fogadják el.

25. cikk

Támogatás végleges megszüntetés esetén

Az Alap hozzájárul a hajók halászati tevékenysége végleges megszüntetésének finanszírozásához, amennyiben ez a 23. cikk (a) pontjában hivatkozott halászati erőkifejtés kiigazítás részét képezi. Egy hajó halászati tevékenységének végleges megszüntetése csak a hajó leselejtezésével vagy nem nyereségorientált célokra való alkalmazásával érhető el.

A hajók tulajdonosainak a végleges megszüntetésért fizetett támogatás a hajó halászati kapacitására, és ahol érvényes, az ehhez kapcsolódó halászati jogra érvényes.

A nemzeti halászati erőkifejtés kiigazítási tervek végrehajtásának lehetővé tétele céljából nyilvános ajánlattételi vagy javaslattételi felhívásokat tehetnek közzé.

A tagállamok maguk határozhatják meg a támogatás szintjét, figyelembe véve a legjobb költség/hatékonyság arányt, az alábbi egy vagy több objektív kritérium alapján:

a halászhajó nemzeti piacon regisztrált ára vagy biztosítási értéke;

a hajó forgalma;

a hajó kora vagy tonnája vagy motorjának teljesítménye, vagy GT vagy kW értékben.

A tagállamok a 65. cikk rendelkezései szerinti éves végrehajtási tervükben évente tájékoztatást adnak nemzeti halászati erőkifejtés kiigazítási terveik végrehajtásában elért eredményeikről. Az eredményeket az operatív programokban meghatározott megfelelő indikátorok használatával mérik.

26. cikk

Támogatás ideiglenes szüneteltetésre

A 23. cikk (a) pontja első, második és negyedik francia bekezdésében hivatkozott halászati erőkifejtés kiigazítási tervek vonatkozásában az Alap hozzájárulhat halászok és halászhajó tulajdonosok halászati tevékenységének legfeljebb egyéves időtartamú ideiglenes szüneteltetéséhez, amelyet egy évre meg lehet hosszabbítani.

Ezeket az ideiglenes szüneteltetési intézkedéseket halászati erőkifejtés kiigazítási terv egészíti ki, amely két éven belül biztosítja a kapacitás csökkenését legalább olyan mértékben, amennyire a halászati erőkifejtés az ideiglenes szüneteltetés eredményeként csökkent.

Az Alap legfeljebb hathónapos időtartamra hozzájárulhat a halászok és a halászhajók időszakos szüneteltetési járulékának finanszírozásához természeti katasztrófa vagy egyéb rendkívüli esemény esetén, amennyiben az nem erőforrás megőrzési intézkedések eredménye.

A tagállamok a 65. cikkben említett éves végrehajtási jelentésükben évente tájékoztatást adnak az ideiglenes szüneteltetési intézkedések végrehajtása során elért eredményekről.

A halászat ismétlődő szezonális felfüggesztése az e rendelet szerint támogatott járulékok vagy kifizetések szempontjából nem vehető figyelembe.

27. cikk

Halászhajók fedélzeti beruházásai és szelektivitás

Az Alap az alábbi berendezések finanszírozásához járulhat hozzá:

a 2371/2002/EK rendelet 11. cikkének (5) bekezdése szerintiek;

amelyek lehetővé teszik, hogy fedélzeten tartsák az olyan fogásokat, amelyek kirakodása már nem engedélyezett;

amely új technikai intézkedések előkészítésére vagy kipróbálására irányuló kísérleti projektek része, a Tanács vagy a Bizottság által meghatározandó korlátozott időtartamra;

amelyek csökkentik a halászatnak az élőhelyekre és a tengerfenékre, valamint a nem kereskedelmi fajokra gyakorolt hatását, kivéve a halászati eszközöket.

Az Alap hozzájárulhat halászfelszerelések szelektivitására irányuló beruházások finanszírozásához, feltéve, hogy az érintett hajó részt vesz a 23. cikk (a) pontja első francia bekezdésében hivatkozott helyreállítási tervben, megváltoztatja halászati módszerét és felhagy az érintett halászattal, hogy olyan egyéb halászatot folytasson, ahol az erőforrások lehetővé teszik a halászatot, valamint hogy a beruházás a halászeszközöknek csak az első cseréjére vonatkozik.

A (2) bekezdésben leírt eseteken túlmenően az Alap hozzájárulhat a halászeszközök első cseréjének finanszírozásához, amennyiben az új halászeszköz szelektívebb és megfelel olyan elismert környezetvédelmi kritériumoknak és gyakorlatoknak, amelyek túlmennek a jelenlegi jogszabályi kötelezettségeken.

27a cikk

Kisléptékű part menti halászat

E cikk értelmében a „kisléptékű part menti halászat” olyan 12 méternél nem hosszabb halászhajókkal végzett halászatot jelent, amelyek nem használnak a közösségi halászflotta nyilvántartásról szóló 2003. december 30-i 26/2004/EK bizottsági rendelet[12] I. mellékletének 2. táblázatában felsorolt vontatott halászfelszerelést.

Ahol az Alap az e rendelet 27. cikke szerinti intézkedésekhez nyújt finanszírozást kisléptékű part menti halászat számára, a II. melléklet táblázatának 2. csoportjában bemutatott magánfinanszírozási arány 20%-kal csökken.

Ahol az Alap az e rendelet 28. cikke szerinti intézkedésekhez nyújt finanszírozást, a II. melléklet 3. csoportjában bemutatott arányokat kell alkalmazni.

Az Alap hozzájárulhat a kisléptékű part menti halászattal foglalkozó halászok és hajók prémiumainak kifizetéséhez az alábbiak céljából:

halászati övezetekhez való hozzáférési feltételek irányításának és ellenőrzésének javítása;

a halászati termékek termelési, feldolgozási és értékesítési lánca szervezésének ösztönzése;

önkéntes lépések ösztönzése a halászati erőkifejtés csökkentésére az erőforrások megőrzése céljából;

olyan technológiai újítások alkalmazása, amelyek nem növelik a halászati erőkifejtést (szelektívebb halászati technikák, amelyek túlmutatnak az érvényes jogszabályi előírásokon).

Az e rendelet II. mellékletében található táblázat 3. csoportjában előírt arányokat kell alkalmazni.

28. cikk

A flottagazdálkodás miatti társadalmi-gazdasági kompenzáció

Az alap hozzájárulhat a halászatban folyó fejlesztések által érintett halászok számára a tagállamok által javasolt társadalmi-gazdasági intézkedések finanszírozásához, amelyek az alábbiakat foglalhatják magukban:

a tevékenységek diverzifikálása, tekintettel a halászati ágazatban aktívan foglalkoztatott emberek többszörös állásainak ösztönzésére;

a tengeri halászaton kívüli munkalehetőségek megtartására irányuló támogatások;

a halászati ágazat korai elhagyása, beleértve a korai nyugdíjazást is.

Az Alap hozzájárulhat az olyan fiatal halászok képzési intézkedéseinek és képzési kezdeményezéseinek finanszírozásához, akik első alkalommal kívánnak halászhajó tulajdonosokká válni.

II. FEJEZET

II. PRIORITÁSI TENGELY, AKVAKULTÚRA, HALÁSZATI ÉS AKVAKULTÚRA TERMÉKEK FELDOLGOZÁSA ÉS KERESKEDELME

29. cikk

Akvakultúra beruházások

Az Alap hozzájárulhat az akvakultúra beruházásaihoz a 15. cikkben említett nemzeti stratégiai tervekben meghatározott célok szerint.

Az ilyen beruházások magukban foglalhatják az építkezést, bővítést, berendezéseket, valamint a termelőeszközök modernizációját, különös tekintettel a higiéniával, az emberek vagy állatok egészségével és a termékminőséggel kapcsolatos feltételek javítására, vagy a környezetre gyakorolt negatív hatás csökkentésére. Üzleti tevékenység tulajdonjogának átadása nem jogosult közösségi támogatásra.

Ahol a beruházást abból a célból végzik, hogy garantálják a környezettel, az emberek vagy állatok egészségével, a higiéniával vagy az állatjóléttel kapcsolatban újonnan bevezetett közösségi szabványoknak való megfelelést, támogatás nyújtható a közösségi jogszabályokban meghatározott időkorláton belül abból a célból, hogy garantálják az ezeknek az új szabványoknak való megfelelést.

Az Alap nem nyújt támogatást olyan beruházásokhoz, amelyek célja olyan termékek termelésének növelése, amelyek számára nem találhatóak normál piaci értékesítési lehetőségek, vagy amelyek hátrányos hatással lehetnek a halászati erőforrások megőrzésére irányuló politikára.

Nem adható támogatás a 85/337/EGK irányelv[13] II. mellékletében említett projektekre, amelyek vonatkozásában az említett irányelv IV. mellékletében előírt információkat nem szolgáltatták.

30. cikk

Jogosult intézkedések

Az Alap az alábbiak közül egy vagy több célkitűzés megvalósítását segítő beruházáshoz nyújt segítséget:

diverzifikáció új fajok irányában és jó piaci lehetőségekkel rendelkező fajok termelése irányában;

új tenyésztési módszerek bevezetése, amelyek jelentősen csökkentik a környezeti hatást, összehasonlítva a halászati ágazat normál gyakorlatával;

olyan hagyományos akvakultúra tevékenységek támogatása, amelyek fontosak mind a gazdasági és társadalmi szövet, mint a környezet megóvása számára;

az akvakultúrával kapcsolatos közös érdekeket szolgáló intézkedések az e cím III. fejezetében említettek szerint, valamint szakképzés;

kompenzáció az olyan akvakultúra termelési módszerek alkalmazásáért, amelyek segítenek a környezet védelmében és a természet megőrzésében;

közegészségügyi és állategészségügyi intézkedések bevezetése.

A beruházási támogatás a mikro- és kisvállalkozások számára van fenntartva.

31. cikk

Vízi-környezeti intézkedések támogatása

Az Alap hozzájárulhat a környezet védelmét és javítását, valamint a természet megőrzését segítő akvakultúra termelési módszerek alkalmazásáért nyújtott kompenzációhoz abból a célból, hogy teljesüljenek a Közösség halászattal és környezettel kapcsolatos célkitűzései.

E támogatás célja az alábbiak ösztönzése:

olyan akvakultúra formák, amelyek magukban foglalják a környezet, a természetes erőforrások, a genetikai sokféleség védelmét és javítását, valamint a táj és az akvakultúra területek hagyományos tulajdonságainak kezelését;

az Európai Parlament és a Tanács 761/2001/EK rendelete[14] által létrehozott környezetgazdálkodási és ellenőrzési rendszerben való részvétel;

organikus akvakultúra a 2092/91/EGK rendelet[15] értelmében.

Abból a célból, hogy támogatást nyerjenek e cikk alapján, a projektek kezdeményezőinek legalább öt év időtartamra el kell kötelezni magukat azok mellett a vízi-környezeti követelmények mellett, amelyek túlmennek a normális jó akvakultúra gyakorlat egyszerű alkalmazásán. Az ilyen elkötelezettségek előnyeit előzetes hatásértékeléssel kell bemutatni, amelyet a tagállam által kijelölt szervezet végez.

A vízi-környezetvédelmi vállalások kompenzációjaként nyújtott támogatás éves maximális összegét a tagállamnak minden évre meg kell állapítania operatív programjában az alábbi kritériumok alapján:

a felmerült jövedelem kiesés;

az a többlet költség, amely a vízi-környezetvédelmi módszerek alkalmazásának eredményeként merülhet fel, és

pénzügyi támogatás szükségessége a projekt végrehajtásához.

32. cikk

Közegészségügyi és állategészségügyi intézkedések

Az Alap támogathatja a következőket:

kagylótenyésztők támogatása a tenyésztett puhatestűek betakarításának ideiglenes felfüggesztéséért. A leghosszabb időtartam, amelyért kompenzáció fizethető, hat hónap a teljes 2007-2013 időszakra vonatkozóan. A kompenzációt ott lehet nyújtani, ahol a toxintermelő planktonok elszaporodása vagy biotoxinokat tartalmazó planktonok jelenléte következtében a puhatestűek szennyeződése miatt közegészségügyi okokból a betakarítás felfüggesztése:

több mint egymást követő négy hónapig tart vagy;

ahol a betakarítás felfüggesztésének eredményeként elszenvedett veszteség az érintett vállalkozás éves forgalmának több mint 35%-a a vállalkozás előző három évi átlagos forgalmának alapján számítva.

a patológiai kockázatok felszámolásának finanszírozását az akvakultúrában, ahol vágási tervet fogadott el a Bizottság, a 90/424/EGK határozat[16] feltételei szerint.

33. cikk

Beruházások a feldolgozás és értékesítés területén

Az Alap a nemzeti stratégiai tervekben megfogalmazott stratégiák keretében támogatást nyújthat a közvetlen emberi fogyasztásra történő feldolgozás valamint a halászati és akvakultúra termékek értékesítése területén történő beruházásokhoz. Ez a támogatás a mikro- és kisvállalkozásokra korlátozódik.

Az ilyen beruházások magukban foglalhatják az építkezést, bővítést, berendezéseket, valamint a vállalkozások modernizálását, különös tekintettel a higiéniával, az emberek vagy állatok egészségével és a termékminőséggel kapcsolatos feltételek javítására vagy a környezetre gyakorolt negatív hatás csökkentésére. Üzleti tulajdon átruházása nem jogosult közösségi támogatásra.

Ahol a beruházást abból a célból végzik, hogy garantálják a környezettel, az emberek vagy állatok egészségével, a higiéniával vagy az állatjóléttel kapcsolatban újonnan bevezetett közösségi szabványoknak való megfelelést, támogatás nyújtható a közösségi jogszabályokban meghatározott időkorláton belül abból a célból, hogy garantálják az ezeknek az új szabványoknak való megfelelést.

34. cikk

Jogosult intézkedések

Az Alap a feldolgozás és értékesítés területén beruházási támogatást nyújt építkezésre, bővítésre, felszerelésre és cégek modernizálására.

Az (1) bekezdés szerinti beruházás hozzájárul a foglalkoztatás növeléséhez vagy megőrzéséhez a halászati ágazatban, valamint az alábbi célok közül egy vagy több eléréséhez:

a munkafeltételek javítása és szakképzés;

a közegészségügyi és higiéniai feltételek vagy a termékminőség javítása és felügyelete;

a környezetre való negatív hatások csökkentése;

segítség a kevésbé használt fajok, a melléktermékek és hulladékok hasznosításának javításához;

új technológiák alkalmazása vagy e-kereskedelem fejlesztése;

a főleg a helyi flották kirakodásaiból származó termékek értékesítése.

Közösségi támogatás nem nyújtható a kiskereskedelemmel kapcsolatos beruházásokhoz.

III. FEJEZET

3. PRIORITÁSI TENGELY, KÖZÖS ÉRDEKEKET CÉLZÓ INTÉZKEDÉSEK

35. cikk

A segítségnyújtás alapelvei

Az Alap hozzájárulhat korlátozott időtartamú közös tevékenységekhez, amelyeket normál esetben magánvállalkozás nem támogat, és amelyeket maguknak a szereplőknek vagy a termelők nevében fellépő szervezeteknek vagy egyéb, az irányító hatóság által elismert szervezeteknek az aktív támogatásával hajtanak végre, és amelyek hozzájárulnak a közös halászati politika célkitűzéseinek teljesítéséhez.

36. cikk

Közös tevékenység

Az Alap olyan közös tevékenységeket támogat, amelyek célja:

hozzájárulás az erőforrásokkal való jobb gazdálkodáshoz vagy az erőforrások megőrzéséhez, vagy a halászati és akvakultúra termékek piacának átláthatóságához, vagy

közös beruházások bevonása a nevelőtelepek fejlesztésébe, a hulladék kezelésbe, vagy termelő, feldolgozó vagy értékesítést szolgáló berendezések vásárlásába, vagy

a partnerség ösztönzése tudósok és a halászati ágazat szereplői között, vagy

hozzájárulás az e rendelet 27a cikke (4) bekezdésében előírt célkitűzésekhez.

37. cikk

A vízben élő állatvilág védelmét és fejlesztését célzó intézkedések

Az Alap hozzájárulhat olyan közös érdekeket célzó tevékenységekhez, amelyek célja a vízi állatvilág védelme és fejlesztése, kivéve a közvetlen újratelepítést. A tevékenységeknek hozzá kell járulniuk a vízi környezet javításához.

Ezek a tevékenységek statikus vagy mobil szerelvények telepítésével kapcsolatosak, amelyek a vízi állatvilág védelmét és fejlesztését vagy a belvízi víziutak rehabilitálását szolgálják, beleértve a vándorló fajok szaporodóhelyeit és vándorlási útvonalait.

A tevékenységeket állami szervezetek vagy félig állami szervezetek, elismert kereskedelmi szervezetek vagy egyéb, az irányító hatóság által e célra kinevezett szervezetek hajtják végre.

38. cikk

Halászkikötők

Az Alap hozzájárulhat halászkikötők olyan beruházásainak támogatásához, amelyek a kikötőt használó összes halász érdekét szolgálják, és amelyek segítik a halászoknak kínált szolgáltatások javítását.

A beruházások az alábbiakra vonatkozhatnak:

azoknak a körülményeknek a javítása, amelyek között a halászati termékeket kirakodják, feldolgozzák és raktározzák a kikötőkben;

az üzemanyag, jég, víz és elektromos áram szolgáltatása;

halászhajók karbantartására és javítására szolgáló berendezések;

rakodópartok fejlesztése a biztonság növelése érdekében, a termékek be- és kirakodása során;

a halászati tevékenységek számítógépes irányítása.

39. cikk

Új piacok ösztönzése és fejlesztése

Az Alap hozzájárulhat olyan közös tevékenységekhez, amelyek célja minőség- és értéknövelési politika bevezetése, halászati és akvakultúra termékek új piacainak ösztönzése vagy fejlesztése.

A tevékenységek nem irányulhatnak márkákra vagy olyan termékekre, amelyek megnevezésükben egy adott országra vagy földrajzi területre hivatkoznak, a 2081/92/EGK tanácsi rendelet[17] feltételei szerint elismert termékek kivételével.

A beruházás az alábbiakra irányul:

nemzeti vagy nemzetek közötti ösztönző kampányok végrehajtása;

olyan többlet, vagy kevésbé kiaknázott fajok elhelyezése, amelyeket kiselejteztek, vagy amelyekre nincs kereskedelmi érdeklődés;

minőségpolitika bevezetése halászati és akvakultúra termékek számára;

olyan termékek ösztönzése, amelyeket a környezetre alacsony hatást gyakorló módszerekkel nyertek;

a 2081/92/EGK rendelet értelmében elismert termékek ösztönzése;

minőségtanúsítás;

címkézés, beleértve a környezetbarát halászati módszerek alkalmazásával fogott termékek címkézését is;

termékösztönző kampányok vagy a halászati ágazat imázsának növelését célzó kampányok;

piaci tanulmányok készítése.

40. cikk

Kísérleti projektek

Az Alap támogathat olyan kísérleti projekteket, amelyek célja új technológiai ismeretek terjesztése, és amelyeket gazdasági szereplő, elismert szakmai szövetség vagy bármilyen egyéb, az irányító hatóság által ebből a célból kijelölt illetékes szervezet hajt végre, partnerkapcsolatban egy tudományos vagy műszaki szervezettel.

Az előző bekezdésben említett kísérleti projektek:

a termelő ágazatban uralkodó valós körülményekhez közeli körülmények között vizsgálhatják egy innovatív technológia technikai vagy pénzügyi életképességét abból a célból, hogy technikai vagy pénzügyi ismereteket szerezzenek vagy terjesszenek a vizsgált technológiára vonatkozóan;

lehetővé teszik gazdálkodási tervek és halászati erőkifejtés elosztási tervek vizsgálatait, beleértve szükség esetén a halászati tilalmi területek létrehozását abból a célból, hogy kiértékeljék a biológiai és pénzügyi következményeket és a kísérleti újratelepítéseket.

Egy kísérleti projekt mindig magában foglalja a megfelelő tudományos nyomon követést a szignifikáns eredmények elérése céljából.

Az (1) bekezdés szerint finanszírozott projektek eredményeiről technikai jelentéseket kell készíteni, amelyeket nyilvánosságra kell hozni.

41. cikk

Halászhajók átalakítása vagy átregisztrálása

Az Alap hozzájárulhat ahhoz, hogy állami vagy félig állami szervek átalakítsanak halászhajókat, kizárólag a halászati ágazatban történő oktatás vagy kutatás céljaira, valamely tagállam lobogója alatt.

Az Alap hozzájárulhat ahhoz, hogy halászhajót véglegesen átregisztráljanak a hivatásszerű halászaton kívüli nem nyereségtermelési célú tevékenységre.

IV. FEJEZET

IV. PRIORITÁSI TENGELY, PART MENTI HALÁSZATI ÖVEZETEK FENNTARTHATÓ FEJLESZTÉSE

42. cikk

A segítségnyújtás köre

Az Alap az egyéb közösségi eszközöket kiegészítve segítséget nyújt a közös halászati politika célkitűzéseinek végrehajtását támogató általános stratégia részeként jogosult part menti halászati övezetek életminőségének fenntartható fejlesztéséhez és javításához, különösen figyelembe véve annak társadalmi-gazdasági következményeit.

A part menti halászati övezetek fenntartható fejlesztésére irányuló intézkedések az alábbiakra törekednek:

e területek gazdasági és társadalmi prosperitásának, valamint a halászat és az akvakultúra értékeinek fenntartása;

munkahelyek fenntartása és létrehozása a part menti halászati övezeteken a diverzifikáció vagy a halászati ágazatban végbemenő változások eredményeként fellépő társadalmi-gazdasági nehézségekkel szembenéző területek gazdasági és társadalmi szerkezetátalakításának támogatásával;

a part menti környezet minőségének javítása;

a nemzeti és nemzetközi part menti halászati övezetek közötti együttműködés támogatása és fejlesztése.

Minden tagállam operatív programjában felsorolja azokat a területeket, amelyeket az Alap a part menti övezetek fenntartható fejlődése vonatkozásában támogat.

Egy part menti halászati terület általában kisebb mint egy NUTS III terület, és tó- vagy tengerparttal vagy olyan folyótorkolattal rendelkezik, amely kötődik a halászathoz. A területnek célszerűen koherensnek kell lennie földrajzi és óceánográfiai, gazdasági és társadalmi szempontból.

A terület népsűrűsége alacsony és jelentős a halászati ágazatban a foglalkoztatási szint, a halászat csökkenő tendenciájú, és nincs százezernél nagyobb lélekszámú települése.

A tagállam tájékoztatja a Bizottságot a (3) bekezdés szerinti jogosult területekről.

43. cikk

Jogosult intézkedések

A part menti halászati övezetek fenntartható fejlődése vonatkozásában az alábbiak támogathatók:

gazdasági tevékenységek szerkezetátalakítása és átirányítása, különösen a zöldturizmus ösztönzésével, feltéve, hogy ezek a tevékenységek nem eredményezik a halászati erőkifejtés növekedését;

a tevékenységek diverzifikálása a halászati ágazatban aktívan foglalkoztatott személyek többirányú foglalkoztatásával, a halászati ágazaton kívüli új vagy helyettesítő munkahelyek létrehozásával;

tengeri élelmiszerek helyi kereskedelmi kiaknázása;

a versenyhorgászattal kapcsolatos felszerelések és a turistatevékenységek ösztönzésének támogatása;

a tengeri, tavi és part menti környezet védelme vonzerejének fenntartása érdekében, a tengerparti apró falvak és falvak felújítása és fejlesztése, valamint a természeti és építészeti örökség védelme és hasznosítása;

a természeti vagy ipari katasztrófák által károsított halászati ágazat termelési potenciáljának újrateremtése;

a part menti halászati övezetek szereplői közötti régióközi és országközi együttműködés támogatása, alapvetően hálózatteremtés és a legjobb gyakorlat terjesztése révén;

szervezési és prezentációs készségek megszerzése a helyi fejlesztési stratégia előkészítéséhez és megvalósításához.

Az Alap támogatást nyújthat másodlagos alapon az érintett tengely legfeljebb 15%-a erejéig olyan intézkedésekhez, amelyek ösztönzik és javítják a szakmai képességeket, a munkavállalók alkalmazkodóképességét és foglalkoztatáshoz való jutását, különösen nők esetében, feltételezve, hogy ezek az intézkedések a part menti övezetek fenntartható fejlesztési stratégiájának részét képezik és közvetlenül kapcsolódnak az (1) bekezdésben leírt intézkedésekhez.

Az (1) bekezdés szerint nyújtott támogatás nem járulhat hozzá halászhajók felújításához vagy modernizálásához.

Az e cikk (1) bekezdésének (a) és (b) pontjában, valamint (2) bekezdésében említett támogatás kedvezményezettjei vagy a halászati ágazatban alkalmazott személyek, vagy az ágazattól függő munkával rendelkező személyek.

Amennyiben egy e cikk szerinti intézkedés más közösségi támogatási eszköz alapján is jogosult, a tagállamnak programjában egyértelművé kell tennie, hogy ezt az Alapból vagy más közösségi támogatási eszközből támogatják.

44. cikk

Részvétel part menti halászati övezetek fenntartható fejlesztésben

A part menti halászati övezetek fenntartható fejlődését segítő tevékenységet egy helyi állami vagy magán partnerekből felállított csoport, a továbbiakban „part menti akciócsoport” (CAG) hajtja végre egy adott területen. Az érintett tagállam jogszabályainak megfelelően létrehozott minden egyes CAG kiválasztása átlátható módon történik, nyilvános javaslattételi felhívást követően.

A CAG-ok kezdeményezésére végrehajtott műveletekért a projektek legalább kétharmadában a magánszektor felelős.

A CAG-ok jogosultak lehetnek az Alapból folyósított támogatásra, amennyiben alulról történő kezdeményezésen alapuló integrált helyi fejlesztési tevékenységeket hajtanak végre és alkalmaznak egy adott területre vagy személyek egy adott kategóriájára vagy egy projekt típusra. A tagállam biztosítja, hogy a CAG megfelelő adminisztratív és pénzügyi kapacitással rendelkezzen a támogatási formák kezeléséhez és a tervezett műveletek sikeres befejezéséhez.

A CAG által fedett terület konzisztens és elegendő kritikus tömeggel rendelkezik emberi, pénzügyi és gazdasági erőforrások vonatkozásában egy életképes fejlesztési stratégia támogatásához.

Egy adott tagországban vagy régióban a CAG-ok az intézményi szerkezet adott természetétől függően szövetséget hozhatnak létre olyan alapokmánnyal, amely garantálja megfelelő működésüket.

V. FEJEZET

5. PRIORITÁSI TENGELY, TECHNIKAI SEGÍTSÉGNYÚJTÁS

45. cikk

Technikai segítségnyújtás

A Bizottság kezdeményezésére és/vagy nevében, éves finanszírozásának legfeljebb 0,8%-áig az Alapból finanszírozhatók az e rendelet végrehajtásához szükséges előkészítő, felügyeleti, értékelő és ellenőrző intézkedések. Ezeknek az intézkedéseknek a végrehajtása az 1605/2002/EK, Euratom rendelet 53. cikke (2) bekezdésével és az említett rendelet egyéb rendelkezéseivel, valamint a költségvetés végrehajtásának ilyen formájára vonatkozó végrehajtási szabályokkal összhangban történik.

A tevékenységek az alábbiakat foglalják magukban:

a Közösség stratégiai irányelveinek és a Bizottság éves jelentésének összeállításával kapcsolatos tanulmányok;

értékelések, szakértői jelentések, statisztikák és tanulmányok, az Alap működésével kapcsolatos általános természetűeket is beleértve;

a partnerekre, az Alapból támogatott kedvezményezettekre és a nyilvánosságra irányuló intézkedések, beleértve a tájékoztatási intézkedéseket is;

az információk terjesztésére, a hálózatépítésre, az elkötelezettség növelésére és a Közösségen belüli együttműködés és tapasztalatcsere ösztönzésére irányuló intézkedések;

az irányítást, a felügyeletet és az értékelést szolgáló informatikai rendszerek üzembe helyezése, működtetése és összekapcsolása;

az értékelési módszerek javítása és az e téren alkalmazott gyakorlatra vonatkozó információcsere;

a part menti halászati övezetek fenntartható fejlesztésének szereplőivel nemzetek közötti és közösségi hálózatok létrehozása, tekintettel a tapasztalatcsere és a legjobb gyakorlat bátorítására, a régiók közötti és nemzetek közötti együttműködés ösztönzésére és megvalósítására és az információk terjesztésére.

A tagállamok kezdeményezésére az Alap az egyes operatív programok teljes összegének 5 %-a erejéig finanszírozhat olyan, az egyes operatív programok alá tartozó tevékenységeket, amelyek az operatív programok előkészítésével, irányításával, felügyeletével, értékelésével, nyilvánosságával, ellenőrzésével és auditálásával kapcsolatosak.

A tagállamok kezdeményezésére az Alap minden egyes operatív program keretében finanszírozhat olyan tevékenységeket, amelyek azoknak a tagállamoknak az adminisztratív képességeit javítja, amelyek régiói támogatásra jogosultak a konvergencia célkitűzés értelmében.

V. CÍM

A SEGÍTSÉGNYÚJTÁS HATÉKONYSÁGA ÉS NYILVÁNOSSÁGA

I. FEJEZET

AZ OPERATÍV PROGRAMOK ÉRTÉKELÉSE

46. cikk

Általános rendelkezések

Az operatív programokat a 47-49. cikkek rendelkezéseinek értelmében előzetes, időközi és utólagos értékelésnek kell alávetni.

Az értékelések célja az, hogy javítsák az Alapból nyújtott támogatás és az operatív programok végrehajtásának minőségét és hatékonyságát. Értékelik továbbá ezek hatását a közösségi stratégiai irányelvek, a nemzeti stratégiai tervek és a tagállamokat érintő specifikus problémák vonatkozásában, miközben figyelembe veszik a fenntartható fejlődés igényeit a halászati ágazatban, valamint a környezeti hatást.

Az Alapból nyújtott támogatás hatékonyságát az alábbi kritériumok alapján értékelik:

az Alap általános hatása az e rendelet 4. cikkében említett célkitűzésekre;

a programokba épített prioritások hatása.

Az (1) bekezdés szerinti értékelési tevékenységeket a tagállamok vagy a Bizottság hatáskörében szervezik, ahogy az célszerű, összhangban az arányosság elvével, a Bizottság és a tagállam közötti partnerség alapján.

A tagállamok rendelkezésre bocsátják a kiértékelések végrehajtásához szükséges emberi és pénzügyi erőforrásokat, megszervezik a szükséges adatok előállítását és összegyűjtését és a monitoring rendszer által biztosított különböző típusú információk felhasználását.

A Bizottság a 100. cikk (3) bekezdésében hivatkozott eljárással összhangban határoz az alkalmazandó értékelési módszerekről és szabványokról.

Az értékelést független értékelőknek kell elvégezniük. Az eredményeket nyilvánosságra kell hozni, hacsak a végrehajtásért felelős hatóság ezt kifejezetten nem ellenzi, az 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[18] rendelkezései szerint.

Az értékeléseket az operatív programok technikai segítségnyújtási költségvetéséből finanszírozzák, amennyiben azokat a tagállam hatáskörében végzik, és a Bizottság technikai segítségnyújtási költségvetéséből, amennyiben azokat annak hatáskörében végzik.

47. cikk

Előzetes értékelés

Az előzetes értékelés célja az összhang biztosítása a Közösség stratégiai irányelvei, a nemzeti stratégiai tervek és az operatív programok között, valamint a költségvetési források szétosztásának optimalizálása az operatív programok között, és a programozás minőségének javítása.

A tagállamok az előzetes értékelést operatív programok szintjén végzik az arányosság elvével összhangban és a 46. cikk (5) bekezdésében említett eljárás szerint meghatározandó értékelési módszerekkel és szabványokkal.

48. cikk

Időközi értékelés

Az időközi értékelés célja az egész operatív program vagy annak egy része hatékonyságának vizsgálata azzal a szándékkal, hogy azt a segítségnyújtás és annak végrehajtása minőségének növelése céljából módosítsák.

Az operatív program időközi értékelését az arányosság elvével összhangban végzik olyan naptári ütemezés alapján, amely lehetővé teszi, hogy figyelembe vegyék az észrevételeket abban az esetben, ha a programot meghosszabbítják.

Az időközi értékeléseket a tagállamok hatáskörében szervezik az irányító hatóság kezdeményezésére, konzultálva a Bizottsággal, összhangban a 46. cikk (5) bekezdése szerinti eljárás során meghatározandó értékelési módszerekkel és szabványokkal. Ezeket továbbítják az operatív program monitoring bizottsága és a Bizottság számára.

A Bizottság a Közösség stratégiai irányelveinek végrehajtására irányuló időközi értékelést olyan ütemezés alapján végzi, amely lehetővé teszi az eredmények felhasználását a programozás folytatását érintő minden határozatban.

49. cikk

Utólagos értékelés

Az utólagos értékelés az erőforrások felhasználásának fokát, az operatív program hatékonyságát és hatásosságát és annak hatását vizsgálja a 4. cikkben említett általános célkitűzések és a Közösség stratégiai irányelvei vonatkozásában. Azonosítja azokat a tényezőket, amelyek hozzájárultak az operatív programok végrehajtásának sikeréhez vagy kudarcához, megvizsgálva azt a fenntarthatóság és a legjobb gyakorlatok szempontjából is.

Az utólagos értékelést a Bizottság kezdeményezésére és hatáskörében végzik, konzultálva a tagállammal és az irányító hatósággal, amely összegyűjti az annak végrehajtásához szükséges információkat.

Az utólagos értékelést legkésőbb 2015. december 31-ig kell befejezni.

II. FEJEZET

Tájékoztatás és nyilvánosság

50. cikk

Tájékoztatás és nyilvánosság

A tagállamok információt nyújtanak a társfinanszírozott programokról és műveletekről, és nyilvánosságra hozzák azokat. A tájékoztatás az európai állampolgárok számára szól. Ennek célja a Közösség szerepének megvilágítása és annak biztosítása, hogy az alapokból származó segítségnyújtás átlátható legyen.

Az irányító hatóság felelős:

annak biztosításáért, hogy az operatív programot nyilvánosságra hozzák a potenciális kedvezményezettek, a szakmai szövetségek, a gazdasági és társadalmi partnerek, az egyenlő jogokat és lehetőségeket ösztönző szervezetek, a nem kormányzati szervek és a környezetvédelmi ágazat, valamint a halászati ágazatban érdekelt nem kormányzati szervek számára. Az irányító hatóság tájékoztatja ezeket a segítségnyújtás által kínált lehetőségekről, valamint a finanszírozáshoz való hozzájutás szabályairól és módszereiről;

a kedvezményezettek tájékoztatásáért a közösségi társfinanszírozás összegéről;

az európai állampolgárok tájékoztatásáért arról, hogy a Közösség milyen szerepet játszott az operatív programokban és azok eredményeiben, valamint annak biztosításáért, hogy a kedvezményezettek tájékoztassák az európai polgárokat erről a szerepről.

A tagállamok minden évben értesítik a Bizottságot az e cikk céljaiból vállalt kezdeményezéseikről.

V. CÍM

AZ ALAP PÉNZÜGYI HOZZÁJÁRULÁSA

I. FEJEZET

AZ ALAP HOZZÁJÁRULÁSA

51. cikk

A támogatás aránya

A támogatás legmagasabb arányát e rendelet II. mellékletének táblázata tartalmazza.

52. cikk

Az Alap hozzájárulása

Az operatív programot elfogadó határozat tartalmazza az Alap legmagasabb hozzájárulását minden egyes prioritáshoz.

Az Alap hozzájárulásának kiszámítása a teljes támogatási költséghez viszonyítva történik.

Az Alap hozzájárulását prioritásonként határozzák meg. Ezek legmagasabb szintjei a következők:

az Alap által részfinanszírozott támogatási költségek 75%-a a konvergencia célkitűzés alatt jogosult régiókban;

a támogatási költségek 50%-a a konvergencia célkitűzés alatt nem jogosult egyéb régiók operatív programjai számára;

a támogatási költségek 85%-a az operatív programok azon részei esetében, amelyek a legtávolabbi régiókra és a távoli görög szigetekre vonatkoznak.

A (3) bekezdésben felsorolt legmagasabb értékektől eltérően az Alap hozzájárulása

a támogatási költségek 85%-a a 23. cikk (a) pontjának első francia bekezdése alá eső tevékenységek esetén a konvergencia célkitűzés által fedett régiókban;

a támogatási költségek 65%-a a 23. cikk (a) pontjának első francia bekezdése alá eső tevékenységek esetén a konvergencia célkitűzésen kívüli régiók számára.

Az Alap minimális hozzájárulása prioritásonként a támogatási költségek 20%-a.

A Bizottság kezdeményezésére vagy nevében kezdeményezett technikai segítségnyújtási intézkedések végrehajtása 100%-ban finanszírozható.

Az Alapból és a közösségi költségvetési egyéb támogatásaiból egy művelethez nyújtott támogatások teljes összege nem lépheti túl a művelethez nyújtott támogatás 90%-át.

53. cikk

A halmozás tilalma

Egy prioritás vagy művelet a jogosultság időtartama során egyidőben legfeljebb egy közösségi alapból részesedhet. Egy művelet egyidőben legfeljebb egy operatív program hozzájárulásából részesülhet.

54. cikk

A költségek jogosultsága

Egy költség akkor jogosult az Alapból történő hozzájárulásra, ha az valóban a kedvezményezettnél merült fel egy művelet végrehajtása céljából, 2007. január 1. és 2015. december 31. között. A társfinanszírozott műveletek nem fejeződhetnek be a jogosultság kezdőnapját megelőzően.

Egy költség csak akkor jogosult az Alapból való hozzájárulásra, ha az az érintett operatív program irányító hatósága által meghatározott műveletek céljából merült fel, vagy annak hatáskörében, a Monitoring Bizottság által előre meghatározott kritériumokkal összhangban.

Egy operatív program felülvizsgálata során bevezetett új költség csak attól a naptól jogosult, amikor a Bizottság megkapta az operatív program módosítására vonatkozó kérést.

A költségek jogosultsági szabályait nemzeti szinten határozzák meg az e rendeletben szabályozott kivételek figyelembevételével.

Az alábbi költségek nem jogosultak:

ÁFA;

hitelkamat;

földvásárlás az érintett tevékenység összes jogosult költségének 10%-át meghaladó összegért;

szállás.

E cikk (1) és (3) bekezdésének rendelkezései nem érintik a 45. cikk rendelkezéseit.

55. cikk

A műveletek tartóssága

A tagállam vagy az irányító hatóság biztosítja, hogy egy művelet csak akkor jut hozzájáruláshoz az Alapból, ha a művelet az illetékes nemzeti hatóságok vagy az irányító hatóság finanszírozási határozatát követő hét éven belül nem módosul lényegesen:

természetét vagy végrehajtási feltételeit érintő módon, vagy egy cégnek vagy állami szervezetnek jogtalan előnyt biztosítva;

egy infrastrukturális eszköz tulajdonjogának természetében bekövetkezett változás, vagy egy termelő tevékenység megszüntetése vagy áthelyezése eredményeként.

Az irányító hatóság tájékoztatja a Bizottságot az (1) bekezdésben említett bármilyen ilyen módosításról.

A jogosulatlanul kifizetett összegeket be kell hajtani a VIII. cím II. fejezete szerint.

A tagállam biztosítja, hogy azok a vállalatok, amelyektől a (3) bekezdés értelmében összegeket hajtottak be, nem részesülnek az Alap hozzájárulásából.

VI. CÍM

IRÁNYÍTÁS, FELÜGYELET ÉS ELLENŐRZÉSEK

I. FEJEZET

Irányítási és ellenőrzési rendszer

56. cikk

Az irányítási és ellenőrzési rendszerek általános alapelvei

Az operatív programok tagállamok által felállított irányítási és ellenőrzési rendszerei az alábbiakat szolgálják:

az irányításban és ellenőrzésben érintett szervezetek funkcióinak világos meghatározása és a funkciók egyértelmű megosztása az egyes szervezetek között;

az irányításban, a költségek igazolásában és az ellenőrzésben érintett szervezetek közötti, valamint az egyes szervezeteken belüli funkciók világos elválasztása;

megfelelő források minden szervezet számára azoknak a funkcióknak a végrehajtásához, amelyeket kijelöltek számukra;

hatékony belső audit rendelkezések;

megbízható elszámolási, felügyeleti és pénzügyi jelentési rendszerek számítógépes formában;

hatékony jelentési és felügyeleti rendszer, ahol a feladatok teljesítését delegálják;

eljárási kézikönyvek megléte az elvégzendő funkciókhoz;

hatékony rendelkezések a rendszer megfelelő működésének auditálásához;

megfelelő audit nyomvonalat biztosító rendszerek és eljárások.

A (b), (c), (d), (f), (g) és (h) pontokban leírt intézkedések arányosak az érintett operatív program alapján kifizetett támogatásokkal.

57. cikk

Hatóságok kijelölése

Minden operatív program számára a tagállam kijelöli a következőket:

a) irányító hatóság: a tagállam által kijelölt közjogi vagy magánjogi, országos, regionális vagy helyi szintű szerv vagy szervezet, illetve maga a tagállam, amennyiben az látja el az említett feladatot, az operatív program irányítását;

b) igazoló hatóság: a tagállam által kijelölt szerv vagy helyi, regionális vagy nemzeti hatóság, amely igazolja a költségkimutatásokat és kifizetési kérelmeket, mielőtt azokat elküldik a Bizottság részére;

c) auditáló hatóság: a tagállam által az egyes operatív programok számára kijelölt, az irányító hatóságtól és az igazoló hatóságtól működésében független szerv, amely felel az irányítási és ellenőrzési rendszer megfelelő működésének igazolásáért.

Az (1) bekezdésben hivatkozott hatóságokon túlmenően a tagállam kijelöl egy illetékes szervet a Bizottság által teljesített kifizetések fogadására, valamint egy vagy több szervet, amely felelős a kedvezményezettek számára történő kifizetések teljesítéséért.

A tagállam megállapítja az említett hatóságokkal és szervekkel való kapcsolatának, valamint azoknak a Bizottsággal való kapcsolatának szabályait. E rendelet sérelme nélkül a tagállam meghatározza azoknak a hatóságoknak a kölcsönös kapcsolatait, amelyek feladataikat az érintett tagállam intézményi, jogi és pénzügyi rendszereivel teljes összhangban végzik.

Az 56. cikk (1) bekezdése (b) pontjától függően ugyanaz a szerv végezhet több vagy minden irányítási, kifizetési, igazolási és ellenőrzési funkciót.

58. cikk

Az irányító hatóság feladatai

Az irányító hatóság felelős az operatív program irányításának és végrehajtásának hatékonyságáért, eredményességéért és szabályszerűségéért, továbbá különösen:

annak biztosításáért, hogy a finanszírozásra kiválasztott műveletek összhangban álljanak az operatív programra érvényes feltételekkel, valamint teljes végrehajtási periódusuk során feleljenek meg az érvényes közösségi és nemzeti szabályoknak;

a társfinanszírozott termékek és szolgáltatások teljesítésének igazolásáért, valamint annak igazolásáért, hogy a műveletek kimutatás szerinti költségei valójában felmerültek és összhangban állnak a közösségi és nemzeti szabályokkal;

annak biztosításáért, hogy rendelkezésre áll az operatív program szerinti minden egyes művelet részletes elszámolási nyilvántartásait számítógépes formában nyilvántartó és tároló rendszer, valamint hogy a pénzügyi gazdálkodáshoz, felügyelethez, ellenőrzéshez és értékeléshez szükséges adatok gyűjtése megtörténik;

annak biztosításáért, hogy a kedvezményezettek és a műveletek végrehajtásában érdekelt egyéb szervek vagy elkülönült elszámolási rendszert tartanak fenn, vagy megfelelő elszámolási kódokat a művelettel kapcsolatos összes ügyletre vonatkozóan;

annak biztosításáért, hogy az operatív programoknak a 46. cikkben hivatkozott értékeléseit az e rendeletben előírt határidőkön belül elvégzik, és ezek megfelelnek a Bizottság és a tagállam közötti megállapodás szerinti minőségi szabványoknak;

olyan eljárások kialakításáért, amelyek biztosítják, hogy a megfelelő audit nyomvonal biztosításához szükséges összes dokumentumot a költségekre és ellenőrzésekre vonatkozóan a 83. és 93. cikk követelményeinek megfelelően tárolják;

annak biztosításáért, hogy az igazoló hatóság megkapja a költségekkel kapcsolatos eljárásokra és elvégzett ellenőrzésekre vonatkozó összes szükséges információt igazolás céljából;

a Monitoring Bizottság vezetéséért és azért, hogy ellássa az összes ahhoz szükséges dokumentummal, amely lehetővé teszi az operatív program végrehajtása minőségének felügyeletét, tekintettel annak specifikus céljaira;

a végrehajtásról szóló éves és záró jelentések megírásáért és a Monitoring Bizottság jóváhagyása után annak a Bizottsághoz történő benyújtásáért;

a tájékoztatásra és nyilvánosságra vonatkozó, az 50. cikkben említett kötelezettségek teljesítéséért.

Az irányító hatóság belső auditáló feladatot is ellát.

59. cikk

Az igazoló hatóság feladatai

Egy operatív program igazoló hatósága különösen az alábbiakért felel:

igazolt költségkimutatások és kifizetési kérelmek számítógépes formában történő elkészítéséért és benyújtásáért a Bizottság számára;

az alábbiak igazolásáért:

a költségkimutatás pontos, megbízható elszámolási rendszerekből származik, és igazolható támogatási dokumentumokon alapul;

a kimutatás szerinti költség megfelel az érvényes közösségi és nemzeti szabályoknak és olyan műveletek vonatkozásában merült fel, amelyeket a programra érvényes feltételekkel összhangban választottak ki, és amelyek összhangban állnak az érvényes közösségi és nemzeti szabályokkal.

az igazolás céljából annak biztosításáért, hogy megfelelő tájékoztatást kapott az irányító hatóságtól a működtetett eljárásokról és a költségkimutatásokban található költségek vonatkozásában elvégzett ellenőrzésekről;

az igazolás céljából az auditáló hatóság által vagy annak hatáskörében elvégzett auditálások eredményeinek figyelembe vételéért;

a bizottság számára benyújtott költségek elszámolási nyilvántartásainak számítógépes formában történő fenntartásáért;

a feltárt szabálytalanságok eredményeként jogtalanul kifizetettnek tekintett közösségi támogatások és az esetleges kamatok behajtásának biztosításáért, nyilvántartva a behajtható összegeket és ahol lehet, a következő költségkimutatásból történő levonással visszafizetve a behajtott összegeket a Bizottság számára.

60. cikk

Az auditáló hatóság funkciói

Egy operatív program ellenőrző hatósága különösen az alábbiakért felel:

annak biztosításáért, hogy az auditálásokat a nemzetközi auditálási szabványoknak megfelelően végezzék az operatív program irányítási és ellenőrzési rendszer hatékony működésének igazolása céljából;

annak biztosításáért, hogy a műveleteken végzett auditálások során megfelelő minta alapján igazolják a kimutatás szerinti költségeket;

az operatív program jóváhagyásától számított hat hónapon belül egy auditálási stratégia bemutatásáért a Bizottság számára, amely tartalmazza azokat a szerveket, amelyek az (a) és (b) albekezdésekben hivatkozott auditálásokat végzik, az alkalmazandó módszert, a műveletek ellenőrzéseihez alkalmazott mintavételi módszert és az auditálások indikatív tervezését annak biztosítására, hogy a fontos szervezeteket auditálják, és hogy az auditálások egyenletesen történnek a programozási időszak során;

ahol egynél több operatív program számára közös rendszereket alkalmaznak, egy összevont kombinált auditálási stratégia nyújtható be a (c) pont szerint;

2008-tól 2016-ig minden évben legkésőbb június 30-ig:

(i) az operatív program előző évi végrehajtása vonatkozásában az auditálási stratégiával összhangban elvégzett auditálás megállapításait tartalmazó, és a program irányítási és ellenőrzési rendszereiben talált hiányosságokat tartalmazó éves ellenőrzési jelentés elkészítéséért. A 2014-re és 2015-re vonatkozó tájékoztatásokat az érvényességi kimutatás mellett a záró jelentés tartalmazhatja;

(ii) annak véleményezéséért, hogy az irányítási és ellenőrzési rendszer hatékonyan működött-e, megbízhatóan biztosítva a Bizottság számára benyújtott költségkimutatások helyességét az adott év során, és az azt megalapozó ügyletek jogosságát és szabályszerűségét,

tájékoztatás nyújtásáért az auditálásokról és véleményekről, amelyek közös jelentésbe csoportosíthatók, ha több operatív programra közös rendszer érvényesül;

a program zárásakor a záró egyenleg kifizetésére irányuló kérelem érvényességét, valamint az azt megalapozó záró ellenőrzési jelentéssel alátámasztott záró költségkimutatás által takart ügyletek jogszerűségét és szakszerűségét értékelő nyilatkozat kiadásáért.

Ahol az (a) és (b) pontokban hivatkozott auditálásokat nem az auditáló hatóság, hanem más szervezet végzi, az auditáló hatóságnak biztosítania kell, hogy az ilyen szervezetek rendelkezzenek a szükséges funkcionális függetlenséggel, és hogy a végrehajtott munka megfeleljen a nemzetközileg elfogadott auditálási szabványoknak.

II. FEJEZET

Felügyelet

61. cikk

Monitoring Bizottság

A tagállam az irányító hatósággal egyetértésben hozza létre a monitoring bizottságot minden egyes operatív programja számára, a partnerekkel történt konzultációt követően. Az egyes monitoring bizottságok felállítása az operatív programok elfogadásáról szóló határozatot követő három hónapon belül történik.

A Monitoring Bizottság az érintett tagállam intézményi, jogi és pénzügyi keretein belül meghatározza eljárási szabályait, és az irányító hatósággal egyetértésben fogadja el azokat.

62. cikk

Összetétel

A Monitoring Bizottság elnöke a tagállam vagy az irányító hatóság képviselője. Saját kezdeményezésére a Bizottság képviselője részt vehet a Monitoring Bizottság munkájában tanácsadói minőségben.

A Monitoring Bizottság összetételéről a tagállam határoz, és a Monitoring Bizottságban részt vesznek a 8. cikkben hivatkozott partnerek és az irányító hatóság.

Az irányító hatóság koordinálja a Monitoring Bizottságot.

63. cikk

Feladatok

A Monitoring Bizottság meggyőződik az operatív programok végrehajtásának hatékonyságáról és minőségéről. Ebből a célból:

megfontolja és jóváhagyja a finanszírozott műveletek kiválasztási kritériumait az operatív program jóváhagyásától számított négy hónapon belül. A kiválasztási kritériumokat a programozás szükségletei szerint felülvizsgálja;

időközönként áttekinti az operatív program céljainak elérése irányában tett előrehaladást az irányító hatóság által benyújtott dokumentumok alapján;

megvizsgálja a végrehajtás eredményeit, különösen az egyes prioritások által meghatározott célok elérését, valamint a 48. cikkben hivatkozott időközi értékeléseket;

megfontolja és jóváhagyja a végrehajtásra vonatkozó, a 65. cikkben említett éves és záró jelentéseket, mielőtt azokat a Bizottság számára elküldenék;

tájékoztatást kap az éves vizsgálati jelentésről és a Bizottság esetleges megjegyzéseiről, amelyeket az említett jelentés vizsgálata alapján tett;

a tagállam kezdeményezésére tájékoztatást kaphat a 17. cikkben hivatkozott éves jelentésről;

javaslatot tehet az irányító hatóság számára az operatív programra vonatkozó bármilyen olyan módosításra vagy felülvizsgálatra, amely valószínűleg hozzájárul az Alap célkitűzéseinek eléréséhez vagy az irányítás javításához, beleértve a program pénzügyi javítását is;

megfontol és jóváhagy az Alap hozzájárulásáról szóló bizottsági határozat tartalmának módosítására vonatkozó bármilyen javaslatot.

64. cikk

A felügyeletre vonatkozó rendelkezések

Az irányító hatóság és a Monitoring Bizottság biztosítja az operatív program végrehajtásának minőségét.

Az irányító hatóság és a Monitoring Bizottság a felügyeletet a pénzügyi mutatók és az operatív programban meghatározott végrehajtási, eredmény- és hatásmutatók alapján végzi.

Ahol a támogatás természete lehetővé teszi, a statisztikákat fajtánként és a fogadó vállalkozások méretei alapján le kell bontani.

A Bizottság a tagállammal együttműködésben megvizsgálja az operatív program felügyeletéhez és értékeléséhez szükséges mutatókat.

65. cikk

Éves jelentések és záró jelentések

Első alkalommal 2008-ban és minden év június 30-ig bezárólag az irányító hatóság éves jelentést küld a Bizottság számára az operatív program végrehajtására vonatkozóan. Az irányító hatóság az operatív program végrehajtására vonatkozó záró jelentést 2016. június 30-ig küldi meg a Bizottság számára.

A végrehajtásra vonatkozó éves jelentések és a záró jelentés az alábbi elemeket tartalmazza:

az előrehaladást, amelyet elértek az operatív program megvalósítása során, és az igazolható specifikus célkitűzésekre vonatkozó prioritásokat, ezek számszerűsített adataival együtt, ahol és amikor a prioritásra vonatkozó pénzügyi-, megvalósítási-, eredmény- és hatásmutatók önmagukban számszerűsíthetők;

a támogatás végrehajtására közvetlen hatással lévő általános helyzet változását, különösen a jelentős társadalmi-gazdasági fejlődést, a nemzeti, regionális vagy ágazati politikák változásait, és ahol szükséges, azoknak az Alapból és az egyéb pénzügyi eszközökből származó támogatások közötti összhangot befolyásoló következményeit;

az operatív program pénzügyi végrehajtását prioritásonként részletezve, a kedvezményezettek számára kifizetett költségeket és a megfelelő állami hozzájárulást, a Bizottságtól kapott összes kifizetést és a 64. cikk (2) bekezdésében hivatkozott pénzügyi mutatók számszerűsítését;

a pénzügyi megvalósítást a támogatások típusai szerint, a IV. címben említett prioritások lebontásával összhangban;

az irányító hatóság és a Monitoring Bizottság által a végrehajtás minőségének és hatékonyságának biztosítása céljából elfogadott rendelkezéseket, különösen:

a felügyeleti és értékelési intézkedéseket, beleértve az adatgyűjtési rendelkezéseket;

azoknak a jelentős problémáknak az összegzését, amelyek az operatív program végrehajtása során merültek fel és az ezekkel kapcsolatban hozott bármilyen intézkedéseket, beleértve a 67. cikk szerint tett megállapításokra hozott intézkedéseket is;

a technikai segítségnyújtás felhasználását.

az operatív program nyilvánosságának biztosítására hozott intézkedéseket;

nyilatkozatot a bizottsági politikákkal való összhangra vonatkozóan az operatív program végrehajtása során, és ahol ilyen van, a felmerült problémák azonosítását és az azok kiküszöbölésére hozott intézkedéseket;

ahol szükséges, a felhasznált támogatás visszafizetését az irányító hatóság vagy egyéb közjogi hatóság számára az operatív program végrehajtása során.

A jelentések akkor ítélhetők elfogadhatónak, ha a (2) bekezdésben felsorolt összes információt tartalmazzák, és lehetővé teszik az operatív program végrehajtásának megértését.

A Bizottság az irányító hatóság által benyújtott, a végrehajtásról szóló éves jelentés tartalmáról a benyújtást követő két hónapon belül határoz. Az operatív program záró jelentésére vonatkozó határidő öt hónap. Ha a Bizottság nem válaszol az előírt határidőn belül, a jelentést elfogadottnak tekintik.

66. cikk

A Bizottság éves beszámolója

Minden év december 31-ig a Bizottság beszámolót küld az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak, valamint a Régiók Bizottságának e rendelet előző évi végrehajtásáról. Ez a jelentés összegezi az operatív programok végrehajtásával kapcsolatos legfontosabb fejlődéseket, irányzatokat és kihívásokat.

A jelentés a tagállamoknak a 17. cikk (1) bekezdésében hivatkozott éves stratégiai jelentésének és az egyéb rendelkezésre álló információknak a Bizottság általi vizsgálatán és értékelésén alapul. A jelentés bemutatja a tagállamok és a Bizottság által meghozott vagy meghozandó intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik a jelentés észrevételeinek megfelelő nyomon követést.

Tartalmazza továbbá:

az Alap tevékenységeinek összefoglalóját tagállamonként, beleértve az előirányzatokra vonatkozó kötelezettségvállalásokat és kifizetéseket, valamint a technikai segítségnyújtásnak a Bizottság és a tagállamok általi felhasználását;

az Alapnak a strukturális alapokkal és az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alappal való koordinálásának értékelését;

amint elérhetővé válnak, a 48. cikkben említett értékelések megállapításait;

amikor a negyedik éves jelentést benyújtották, és újból, amikor a programozás záró évére vonatkozó jelentést benyújtották, a tagállamok által felállított irányítási és ellenőrzési rendszerekre vonatkozó, a Bizottság nevében végrehajtott auditálások összegzését, és a tagállamok által végzett, az Alapból nyújtott támogatásokra vonatkozó auditálások eredményét, valamint ahol ilyen történt, a pénzügyi korrekciókat.

67. cikk

A programok éves vizsgálata

Minden évben, amikor a 65. cikkben és a 60. cikk (4) bekezdésében hivatkozott éves végrehajtási és audit jelentéseket bemutatják, az érintett tagállammal és irányító hatósággal létrejött megállapodásban meghatározott szabályokkal összhangban a Bizottság és az irányító hatóság megvizsgálja az operatív program végrehajtásának előrehaladását, az előző év során elért alapvető eredményeket, a pénzügyi végrehajtást és az egyéb tényezőket a végrehajtás javítása szempontjából, beleértve az irányítási és ellenőrzési rendszerek működésével kapcsolatos szempontokat is.

E vizsgálatot követően a Bizottság megjegyzéseket tehet a tagállam és az irányító hatóság felé. A tagállam tájékoztatja a Bizottságot az e megjegyzésekre válaszul hozott intézkedésekről.

Amikor a 2000-2006 programozási időszak során nyújtott támogatások utólagos értékelése rendelkezésre áll, az általános eredményeket meg kell vizsgálni az ezt követő első éves vizsgálat alkalmával.

III. FEJEZET

Ellenőrzések

1. SZAKASZ

A TAGÁLLAMOK HATÁSKÖREI

68. cikk

Hatékony és eredményes pénzügyi gazdálkodás

A tagállamok felelősek az operatív programok hatékony és eredményes pénzügyi gazdálkodásának biztosításáért, valamint az azokat alátámasztó ügyletek jogszerűségéért és szabályszerűségéért.

Biztosítják, hogy az irányító hatóságok, az igazoló hatóságok, az auditáló hatóságok és minden egyéb érintett szervezet megfelelő iránymutatást kapjon az 56-60. cikkekben hivatkozott irányítási és ellenőrzési rendszerek felállításához annak biztosítása érdekében, hogy a közösségi finanszírozást hatékonyan és szabályszerűen használják fel.

A tagállamok megelőzik, észlelik és kiigazítják a szabálytalanságokat. A szabályokkal összhangban értesítik erről a Bizottságot, és folyamatosan tájékoztatják a Bizottságot az adminisztratív és jogi eljárások előrehaladásáról.

Ha egy kedvezményezett számára jogosulatlanul kifizetett összeget nem lehet behajtani, a tagállam felelős az elveszett összegek visszafizetéséért az Európai Közösségek költségvetése számára, kivéve, ha igazolható, hogy a felmerült veszteséget nem a tagállam szabálytalansága vagy hanyagsága okozta.

69. cikk

Irányítási és ellenőrzési rendszerek

Az operatív program elfogadását megelőzően a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy megtörténjen az operatív programok irányítási és ellenőrzési rendszereinek felállítása az 56-60. cikkeknek megfelelően. A tagállamok felelősek annak biztosításáért, hogy a rendszerek az egész programozási időszak alatt hatékonyan működjenek.

Minden egyes operatív program jóváhagyását követő három hónapon belül a tagállamoknak be kell nyújtaniuk a Bizottság számára a rendszerek leírását, amely tartalmazza különösen az irányító és igazoló hatóságok, valamint a közreműködő szervezetek felépítését és eljárásait, valamint az ezeknél a hatóságoknál és szervezeteknél működő belső auditálási rendszereket, az auditáló hatóságot és minden egyéb szervezetet, amely auditálásokat végez annak hatáskörében.

Ezt a leírást egy független auditáló szervezet jelentése kíséri, amely tartalmazza a rendszerek értékelésének eredményeit és az 56-60. cikkeknek való megfelelésről szóló véleményt. Abban az esetben, ha a vélemény fenntartásokat tartalmaz, a jelentésnek jeleznie kell a hiányosságokat és azok súlyát. A tagállam a Bizottsággal egyetértésben tervet készít a meghozandó kiigazító intézkedésekről és ezek végrehajtásának ütemtervéről.

A független auditáló szervezetet legkésőbb az operatív program elfogadásakor kell kijelölni. A Bizottság elfogadhatja független auditáló szervezetnek az operatív program auditáló hatóságát, ha az rendelkezik a szükséges kapacitással. A független auditáló szervezetnek rendelkeznie kell a szükséges működési függetlenséggel és munkáját a nemzetközi auditálási szabványoknak megfelelően kell végeznie.

2. SZAKASZ

A BIZOTTSÁG HATÁSKÖRE

70. cikk

A Bizottság hatásköre

A Bizottság a 69. cikkben előírt eljárással összhangban meggyőződik arról, hogy a tagállamok felállították az irányítási és ellenőrzési rendszereket, alapul véve az éves ellenőrzési jelentéseket és saját arra vonatkozó ellenőrzéseit, hogy a rendszerek hatékonyan működnek az operatív programok végrehajtási időszaka során.

A tagállamok által végzett ellenőrzések sérelme nélkül a Bizottság tisztviselői vagy felhatalmazott bizottsági képviselők, legalább egy munkanappal előre értesítést küldve, helyszíni ellenőrzéseket végezhetnek, az irányítási és ellenőrzési rendszerek hatékony működésének igazolására, amelyek magukban foglalhatják az operatív program műveleteinek ellenőrzéseit. A tagállam tisztviselői vagy jogosult képviselői részt vehetnek az ilyen ellenőrzéseken.

A Bizottság kérheti a tagállamot, hogy helyszíni ellenőrzést végezzen a rendszerek helyes működésének, vagy egy ill. több ügylet helyességének igazolása céljából. A Bizottság tisztviselői, vagy felhatalmazással rendelkező bizottsági képviselők részt vehetnek az ilyen ellenőrzéseken.

71. cikk

Együttműködés a tagállamok ellenőrző szervezeteivel

A Bizottság együttműködik az operatív programok auditáló hatóságaival, hogy összehangolják megfelelő ellenőrzési terveiket és vizsgálati módszereiket, valamint azonnal kicserélik az irányítási és ellenőrzési rendszerek vonatkozásában elvégzett ellenőrzéseik eredményeit abból a célból, hogy a lehető legjobban kihasználják az ellenőrzési erőforrásokat és elkerüljék a munka szükségtelen megkétszerezését. A Bizottság és az auditáló hatóságok rendszeresen, általában évente legalább egy alkalommal találkoznak abból a célból, hogy együttesen megvizsgálják a 60. cikk értelmében benyújtott éves auditálási jelentést, valamint véleményt cseréljenek az operatív programok irányításának és ellenőrzésének javításával kapcsolatos kérdésekről. A Bizottság a 60. cikk szerint bemutatott ellenőrzési stratégiára vonatkozóan legkésőbb három hónapon belül, vagy az annak elfogadását követő első találkozón megteszi észrevételeit.

Saját ellenőrzési stratégiájának meghatározásakor a Bizottság azonosítja azokat az operatív programokat, amelyeknél a 60. cikk szerinti rendszer megfelelésére vonatkozó véleményük fenntartás nélküli, vagy ahol fenntartásaikat visszavonták a kiigazító intézkedéseket követően, ahol az auditáló hatóság ellenőrzési stratégiája kielégítő, és ahol elfogadható biztosítékokat kaptak arra vonatkozóan, hogy az irányítási és ellenőrzési rendszerek hatékonyan működnek a Bizottság és a tagállam ellenőrzésének eredményei alapján.

Az említett programok vonatkozásában a Bizottság értesítheti az érintett tagállamokat, hogy alapvetően megbízik az auditáló hatóság véleményében a költségkimutatás helyessége, jogszerűsége és szabályszerűsége vonatkozásában, és saját helyszíni ellenőrzéseket csak rendkívüli körülmények esetén végez.

VIII. CÍM

PÉNZÜGYI GAZDÁLKODÁS

I. FEJEZET

Pénzügyi gazdálkodás

1. SZAKASZ

KÖLTSÉGVETÉSI KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁSOK

72. cikk

Költségvetési kötelezettségvállalások

A Közösség kötelezettségvállalását az operatív programokban (a továbbiakban „költségvetési kötelezettségvállalások”) évente teljesíti a 2007. január 1. és 2013. december 31. közötti időszak során. Az első költségvetési kötelezettségvállalás az operatív program jóváhagyására vonatkozó bizottsági határozat elfogadása előtt történik. A Bizottság minden további kötelezettségvállalása az Alapból történő hozzájárulás nyújtására vonatkozó határozat alapján történik a 20. cikknek megfelelően.

2. SZAKASZ

KIFIZETÉSEK

73. cikk

A kifizetések általános szabályai

A Bizottság az alapokból történő hozzájárulás kifizetését a megfelelő költségvetési kötelezettségvállalásokkal összhangban teljesíti. Az összes kifizetést a legkorábban megnyílt kötelezettségvállalásra vonatkozóan teljesítik.

A kifizetés történhet előleg, időközi kifizetés vagy záró kifizetés formájában. A kifizetés a tagállam által kijelölt szervezet részére történik.

Legkésőbb minden év január 31-ig a tagállamok megküldik a Bizottság számára a folyó pénzügyi évre, valamint a következő pénzügyi évre vonatkozó kifizetési kérelem előrejelzéseiket.

A Bizottság és a tagállamok által kijelölt hatóságok közötti minden információcserét a pénzügyi ügyletekre vonatkozóan a Bizottság által a 100. cikk (3) bekezdésében hivatkozott eljárás szerint elfogadott végrehajtási szabályoknak megfelelően kell végezni.

74. cikk

Az időközi kifizetések és a záró kifizetések kiszámításának szabályai

Az időközi kifizetések és a záró kifizetések kiszámítása az egyes prioritások társfinanszírozási arányának az adott prioritás esetén igényelt támogatásokra való alkalmazásával történik, az igazolásért felelős hatóság által igazolt költségkimutatás alapján.

75. cikk

Költségkimutatás

Minden költségkimutatás minden prioritás esetében tartalmazza a műveleteket végrehajtó kedvezményezetteknél felmerült költségeket, valamint az ennek megfelelő támogatási hozzájárulást. A kedvezményezettek által kifizetett költségeket a kapott számlákkal vagy azzal egyenértékű elszámolási dokumentumokkal kell megalapozni.

Kizárólag a Szerződés 87. cikke értelmében nyújtott támogatások vonatkozásában a Bizottság számára igazolt költségek megegyeznek azokkal a kedvezményezettek által kifizetett költségekkel, amelyekre a támogatást nyújtó szervezet kifizetést teljesített.

76. cikk

Az előleg és az időközi kifizetések összegződése

Az előleg és az időközi kifizetések teljes összege nem lépheti túl az operatív programhoz való hozzájárulás 95%-át.

Amikor ezt a plafont eléri, az igazoló hatóság továbbra is továbbítja a Bizottság számára az n-edik év december 31-én igazolt költségeket, valamint az év során az Alap számára behajtott összegeket, legkésőbb az n+1-edik év január 31-éig.

77. cikk

A kedvezményezettek számára történt kifizetések teljessége

A tagállamok meggyőződnek arról, hogy a kifizetések teljesítéséért felelős szervezet biztosítja, hogy a kedvezményezettek a támogatásból származó hozzájárulás teljes összegét a lehető leghamarabb teljes egészében megkapják. Nem alkalmazható olyan levonás, visszatartás vagy bármilyen további külön díj vagy azzal megegyező hatású egyéb díj, amely csökkentené ezeket a kedvezményezettek számára kifizetendő összegeket.

3. SZAKASZ

ELŐLEG

78. cikk

Kifizetés

A Bizottság határozatát követően, amelyben jóváhagyja az Alap hozzájárulását egy operatív programhoz, a Bizottság egyszeri előleget fizet a tagállam által kijelölt szervezet számára. Ez az előleg az Alapnak az adott operatív programhoz való hozzájárulásának 7%-át teszi ki.

Az előleg teljes összegét visszafizeti a Bizottság számára a tagállam által kijelölt szervezet, amennyiben az operatív program alapján nem küldenek kifizetés iránti kérelmet az előleg első részletének a Bizottság általi kifizetését követő huszonnégy hónapon belül.

Az előlegből keletkező bármilyen kamatot a kérdéses operatív program számára kell elkönyvelni, és le kell vonni a záró költségkimutatásban deklarált támogatás összegéből.

Az operatív program lezárásakor az előlegként kifizetett összeg a számlákról kifizetésre kerül.

4. SZAKASZ

IDŐKÖZI KIFIZETÉSEK

79. cikk

Időközi kifizetések

A Bizottság a rendelkezésre álló támogatási összeg függvényében teljesíti az időközi kifizetéseket, miután kellő biztosítékokat kapott arra vonatkozóan, hogy az operatív programok irányítási és vezetési rendszerét a tagállam az 56-60. cikkeknek megfelelően hozta létre. Ezek a biztosítékok a 69. cikk (3) bekezdésében hivatkozott független auditáló szervezet jelentésén alapulnak.

80. cikk

A kifizetés iránti kérelmek elfogadhatósága

A Bizottság által teljesített minden egyes időközi kifizetés az alábbi feltételek teljesítésétől függ:

a Bizottságnak meg kell küldeni a kifizetés iránti kérelmet és a költségkimutatást a 73. cikknek megfelelően;

az Alapból származó támogatás maximális összegénél nagyobb összeg nem adható az időszak során az egyes prioritások számára;

az irányító hatóságnak el kell küldenie a Bizottság számára a legutóbbi éves végrehajtási jelentést az előírt határidőre a 65. cikk (3) bekezdésével összhangban;

nem állhat fenn a kifizetések semmilyen megszakítása vagy felfüggesztése, amint azt a 84. cikk részletezi, és a Bizottság nem rendelkezhet megalapozott véleménnyel a Szerződés 226. cikke szerinti jogsértéssel kapcsolatban azoknak a műveleteknek a vonatkozásában, amelyeknél a költségek a kérdéses kifizetési kérelem szerint felmerültek.

A rendelkezésre álló támogatási összegek függvényében a Bizottság az időközi kifizetést legkésőbb két hónappal azt a dátumot követően teljesíti, amelyen a fenti feltételeknek megfelelő kifizetési kérelmet regisztrálták.

A tagállamot és a kifizetések teljesítéséért felelős igazoló hatóságot a Bizottság a lehető leghamarabb értesíti arról, ha az (1) bekezdésben hivatkozott valamelyik feltétel nem teljesül.

81. cikk

Kifizetési eljárás

A Bizottság az időközi kifizetést legkésőbb 45 nappal az után a dátum után teljesíti, amikor az előző bekezdésben hivatkozott feltételeknek megfelelő kifizetési kérelmet regisztrálták.

Ha ezek közül a feltételek közül valamelyik nem teljesül, a Bizottság a lehető leghamarabb tájékoztatja erről a tagállamot és a kifizetések teljesítésével megbízott igazoló hatóságot.

Az igazoló hatóság biztosítja, hogy az operatív programokra vonatkozó időközi kifizetések iránti kérelmeket csoportosítva, és amennyiben lehetséges, évente három külön alkalommal küldjék el a Bizottság számára. Ahhoz, hogy a Bizottság az adott évben teljesítse a kifizetést, a kifizetési kérelem benyújtásának legkésőbbi dátuma október 31-e.

5. SZAKASZ

ZÁRÓ KIFIZETÉS ÉS A PROGRAM ZÁRÁSA

82. cikk

A záró kifizetés feltételei

A Bizottság a záró kifizetést akkor teljesíti, ha 2016. június 30-ig megkapja a következő okmányokat:

a záró kifizetés iránti kérelem és a költségkimutatás a 65. cikkel összhangban;

az operatív program végrehajtására vonatkozó záró jelentés, amely tartalmazza a 65. cikkben előírt információkat;

a záró kifizetés iránti kérelem érvényességéről szóló nyilatkozat a 60. cikk (5) bekezdésében előírtak szerint, a záró auditálási jelentéssel együtt;

A záró kifizetés feltétele a végrehajtásról szóló záró jelentés és a záró kifizetés iránti kérelem érvényességére vonatkozó nyilatkozat.

Amennyiben az (1) bekezdésben hivatkozott dokumentumok közül valamelyiket nem küldik el a Bizottság számára legkésőbb 2016. június 30-ig, az automatikusan a kötelezettségvállalás visszavonását eredményezi a 87. cikknek megfelelően.

A rendelkezésre álló forrásoktól függően a Bizottság a záró kifizetést legkésőbb a záró jelentés, valamint a záró kifizetés iránti kérelem érvényességéről szóló nyilatkozat elfogadásától számított 45 napon belül teljesíti. Az (5) bekezdés sérelme nélkül a költségvetési kötelezettségvállalás utolsó részletét a kifizetéstől számított hat hónapon belül visszavonják.

2016. június 30-át követően semmilyen addig nem igazolt költséget nem lehet hozzáadni a költségkimutatásokhoz.

A Bizottság vagy az Európai Számvevőszék által végrehajtott bármilyen ellenőrzés eredményétől függetlenül, a Bizottság által az operatív program részére kifizetett utolsó részletet az annak kifizetését követő kilenc hónapon belül, vagy ahol a tagállam által visszafizetendő negatív egyenleg van, a tartozásról szóló értesítés kibocsátását követő kilenc hónapon belül módosítani lehet.

83. cikk

A dokumentumok megőrzése

Az irányító hatóságnak biztosítania kell, hogy a költségekre, valamint az érintett operatív programok ellenőrzésére vonatkozó dokumentumok a Bizottság és az Európai Számvevőszék rendelkezésére álljanak. A dokumentumokat a dokumentum megőrzésére vonatkozó nemzeti rendelkezések által előírt időtartamig és az operatív program zárását követő legalább ötéves időtartamig meg kell őrizni. A dokumentumokat vagy eredeti formájukban vagy általánosan elfogadott adathordozón, az eredetivel megegyezőként hitelesített példányban kell megőrizni. Ez az időtartam bírósági eljárás esetében, illetve a Bizottság megfelelően indokolt kérelmére félbeszakad.

6. SZAKASZ

A KIFIZETÉSEK MEGSZAKÍTÁSA, VISSZATARTÁSA ÉS FELFÜGGESZTÉSE

84. cikk

Megszakítás

A kifizetés határidejét a nemzeti engedélyező delegálás útján legfeljebb hat hónapos időtartamra megszakíthatja a pénzügyi rendelet értelmében ott, ahol kétségek merülnek fel az irányítási és ellenőrzési rendszerek megfelelő működésével kapcsolatban, vagy ha az engedélyező további információkat igényel a nemzeti hatóságoktól az éves jelentés során tett megállapítások felügyelete folyamán. A Bizottság azonnal tájékoztatja a tagállamot és az igazoló hatóságot a megszakítás okairól. A tagállam a lehető leggyorsabban megteszi a szükséges lépéseket a helyzet kiigazítására.

Ahol határozat elfogadására van szükség a 85. és 86. cikknek megfelelően, a fent hivatkozott megszakítás időtartama legfeljebb hat hónapra meghosszabbítható.

85. cikk

Visszatartás

A Bizottság úgy határoz, hogy az időközi kifizetésekből a Bizottság által megtérítendő összeg 20%-át tartja vissza, ha a 69. cikk (3) bekezdésében hivatkozott kiigazító terv lényeges elemeit megvalósították, és az auditáló hatóság által a 60. cikk (4) bekezdésének (a) pontjában előírt, a programra vonatkozó éves jelentésében hivatkozott súlyos hiányosságokat kiküszöbölték, de még mindig szükségesek módosítások ahhoz, hogy a Bizottság megfelelő biztosítékot kapjon az irányítási és ellenőrzési rendszerek vonatkozásában.

Bármely visszatartásra vonatkozó határozatot a Bizottság csak azután hoz, miután felajánlotta a tagállamnak azt a lehetőséget, hogy két hónapon belül beterjessze észrevételeit.

Az időközi kifizetések egyenlege akkor kerül kifizetésre, amikor az összes szükséges intézkedést elfogadták. Ellenkező esetben pénzügyi kiigazítás alkalmazható a 96. cikkel összhangban.

86. cikk

A kifizetések felfüggesztése

Prioritások vagy programok szintjén az időközi kifizetések egészét vagy egy részét felfüggesztheti a Bizottság, ha:

a) a program irányítási és ellenőrzési rendszerében olyan súlyos hiányosság van, amely befolyásolja a kifizetések igazoló hatóság általi igazolási eljárásának megbízhatóságát, és amelyre vonatkozóan nem tettek kiigazító intézkedéseket; vagy

b) egy igazolt költségkimutatásban szereplő költség súlyos szabálytalansághoz kapcsolódik, amelyet nem igazítottak ki; vagy

c) a tagállam nem teljesítette a 69. cikk szerinti kötelezettségét.

A Bizottság akkor határozhat az időközi kifizetések felfüggesztéséről, miután megadta a tagállamnak a lehetőséget, hogy két hónapon belül megtegye észrevételeit.

A Bizottság akkor fejezi be az időközi kifizetések felfüggesztését, amikor meggyőződik arról, hogy a tagállam megtette a szükséges intézkedéseket, amelyek lehetővé teszi a felfüggesztés megszüntetését. Ha a szükséges intézkedéseket nem teszi meg a tagállam, a Bizottság olyan határozatot hozhat, hogy csökkenti a nettó összeget, vagy törli a Közösség hozzájárulását az operatív programhoz a 96. cikknek megfelelően.

7. SZAKASZ

A KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁS AUTOMATIKUS MEGSZŰNÉSE

87. cikk

Alapelvek

A Bizottság automatikusan megszünteti a költségvetési kötelezettségvállalás bármely részét, amelyet nem használtak fel az előleg vagy az időközi kifizetések teljesítésére, vagy amelyre nem kaptak a 80. cikkben meghatározottak szerint elfogadható kifizetési kérelmet a programra vonatkozó költségvetési kötelezettségvállalást követő második év december 31-ig.

A 2015. december 31-ig még érvényes kötelezettségvállalások automatikusan megszűnnek, ha a Bizottság nem kap arra vonatkozóan érvényes kifizetési kérelmet 2016. június 30-ig.

Amennyiben ez a rendelet 2007. január 1-je után lép hatályba, az az időszak, amely után a kötelezettségvállalás a (2) bekezdésben hivatkozottak szerint először automatikusan megszűnhet, meghosszabbodhat az első kötelezettségvállalásra vonatkozóan a 2007. január 1-je és az első költségvetési kötelezettségvállalás dátuma közötti hónapok számával.

88. cikk

Kivételek a kötelezettségvállalások megszűnésének időkorlátai vonatkozásában

Ahol későbbi bizottsági határozat szükséges egy támogatási forma jóváhagyásához, a 87. cikkben említett automatikus kötelezettségvállalás megszűnés határideje a Bizottságnak az operatív program elfogadására vonatkozó határozatának dátumától számít. Az ezáltal az eltérés által érintett összegeket a tagállam által megküldött megindokolt ütemterv alapján kell meghatározni.

89. cikk

Határidők megszakadása bírósági eljárás vagy államigazgatási eljárásban történt fellebbezés miatt

A kötelezettségvállalás visszavonására a 87. cikk szerint rendelkezésre álló időtartam félbeszakad a kötelezettségvállalásnak olyan művelethez kapcsolódó részére vonatkozóan, amely a visszavonás meghatározott időpontjában bírósági eljárás tárgyát vagy államigazgatási eljárásban halasztó hatályú fellebbezés tárgyát képezi, feltéve, hogy a tagállam tájékoztatást küld az okokról a Bizottság számára az n+2-edik év december 31-ig. A kötelezettségvállalásoknak a 2015. december 31-ig még nyitva álló részére vonatkozóan a 87. cikk (2) bekezdésében hivatkozott határidő az érintett műveletekkel kapcsolódó összegekre vonatkozó feltételekhez hasonló feltételekkel megszakad.

90. cikk

Az automatikus kötelezettségvállalás visszavonásra vonatkozó kivételek

Az alábbiakat figyelmen kívül kell hagyni a kötelezettségvállalás automatikus visszavonásának kiszámításánál:

a költségvetési kötelezettségvállalásnak azt a részét, amelyre a kifizetési kérelmet már benyújtották, de amelynek teljesítését a Bizottság az n+2-edik év december 31-én megszakította, visszatartotta vagy felfüggesztette. Az, hogy ezeket az összegeket végezetül számításba veszik-e, a kifizetés visszatartását, megszakítását vagy felfüggesztését eredményező problémák kimenetelétől függ.

a költségvetési kötelezettségvállalásnak azt a részét, amelyre benyújtottak kifizetési kérelmet, de amelynek teljesítését leállították, különösen költségvetési források hiánya miatt.

a költségvetési kötelezettségvállalásnak azt a részét, amelyre az operatív program végrehajtását súlyosan érintő vis maior miatt nem lehetett elfogadható kifizetési kérelmet benyújtani. A vis maiort jelentő nemzeti hatóságoknak be kell mutatniuk annak az operatív program egészének vagy részének végrehajtására gyakorolt közvetlen hatásait.

91. cikk

Eljárás

A Bizottság kellő időben tájékoztatja a tagállamot és az érintett hatóságokat, ha a (2) bekezdés szerinti automatikus kötelezettségvállalás visszavonás alkalmazásának kockázata merül fel. A Bizottság tájékoztatja a tagállamot és az érintett hatóságokat a birtokában lévő információkból adódó automatikus kötelezettségvállalás visszavonás összegéről.

A tagállamnak két hónapja van az említett tájékoztatás kézhezvételétől számítva arra, hogy egyetértsen az összeggel vagy beterjessze észrevételeit. A Bizottság a kötelezettségvállalás automatikus visszavonását legkésőbb a 87. cikkben hivatkozott határidőt követő kilenc hónapon belül teljesíti.

Az Alapnak az operatív programhoz való hozzájárulását az érintett évre vonatkozóan csökkenteni kell az automatikusan visszavont kötelezettségvállalás összegével. A tagállam átdolgozott pénzügyi tervet készít abból a célból, hogy elossza a csökkentett támogatási összeget az operatív program prioritásai között. Amennyiben ezt nem teszi, a Bizottság arányosan csökkenti az egyes prioritásokra kiosztott összegeket.

8. SZAKASZ

RÉSZLEGES LEZÁRÁS

92. cikk

Részleges lezárás

Az operatív programok részlegesen lezárhatók a tagállam által megválasztott időszakokban. A részleges lezárás olyan befejezett műveletekre vonatkozik, amelyekre a kedvezményezett az utolsó kifizetést az n-1-edik december 31-ig megkapta. E rendelet céljából a műveletek akkor tekinthetők befejezettnek, amikor az ehhez tartozó tevékenységeket valóban befejezték és a kedvezményezett megkapta az utolsó részletet, vagy a kedvezményezett azonos jogérvényű dokumentumot nyújtott be az irányító hatóság számára.

A befejezett műveleteknek megfelelő kifizetések összegét a költségkimutatásokban határozzák meg. A részleges lezárás azzal a feltétellel történik, hogy az irányító hatóság az alábbiakat küldi meg a Bizottság számára az n-edik év június 30-ig:

a kérdéses műveletekre vonatkozó záró költségkimutatás;

egy érvényességi nyilatkozat, amelyet a program auditáló hatósága bocsátott ki a 60. cikknek megfelelően a befejezett műveletekre vonatkozó záró kifizetési kérelem vonatkozásában, igazolva az azt megalapozó ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét.

93. cikk

Dokumentumok

Az irányító hatóságnak a Bizottság rendelkezésére kell tartania azoknak a részlegesen lezárt műveleteknek a jegyzékét, amelyek számára az utolsó részletet kifizették.

Az irányító hatóságnak biztosítania kell, hogy az érintett műveletek költségeire és ellenőrzéseire vonatkozó összes dokumentum a Bizottság és az Európai Számvevőszék rendelkezésére áll. A dokumentumok rendelkezésre állását legalább öt éven keresztül kell biztosítani attól az évtől számítva, amikor a részleges lezárás megtörtént, az állami támogatásra vonatkozó szabályok sérelme nélkül. A dokumentumokat vagy eredeti példányban vagy általánosan elfogadott adathordozón, az eredetivel megegyezőként hitelesített példányban kell tartani. Ez az időtartam bírósági eljárás esetében, illetve a Bizottság megfelelően indokolt kérelmére félbeszakad.

Minden, a 95. és 96. cikkel összhangban végzett pénzügyi korrekció, amely részlegesen lezárt műveleteket érint, nettó pénzügyi korrekciónak tekintendő.

9. SZAKASZ

AZ EURÓ HASZNÁLATA

94. cikk

Az euró használata

Az operatív programokról szóló bizottsági határozatokban, a bizottsági kötelezettségvállalásokban és kifizetésekben szereplő összegeket, valamint az igazolt költségek és a tagállamokból származó kifizetési kérelmek összegeit a Bizottság által a 100. cikk (3) bekezdésében említett eljárás szerint kidolgozandó feltételekkel összhangban euróban kell kifejezni és kifizetni.

II. FEJEZET

Pénzügyi korrekciók

1. SZAKASZ

A TAGÁLLAMOK ÁLTAL VÉGREHAJTOTT PÉNZÜGYI KORREKCIÓK

95. cikk

A tagállamok által végrehajtott pénzügyi korrekciók

Elsődlegesen a tagállamok feladata a szabálytalanságok kivizsgálása, a támogatás végrehajtásának illetve ellenőrzésének jellegét, illetve feltételeit befolyásoló minden jelentősebb változás megállapítása nyomán történő fellépés, valamint a szükséges pénzügyi korrekciók elvégzése.

A tagállam végzi el a műveleteknél vagy az operatív programoknál észlelt, az egyedi vagy a rendszerből adódó szabálytalansággal összefüggésben szükséges pénzügyi korrekciókat. A tagállam által végzett korrekció a közösségi hozzájárulás egészének vagy részének visszavonása. A tagállamnak figyelembe kell vennie a szabálytalanságok természetét és súlyosságát, valamint az Alapot ért pénzügyi veszteséget. Az ilyen módon felszabadult közösségi alapokat a tagállam 2015 decemberéig felhasználhatja az érintett operatív programhoz a (3) bekezdés rendelkezéseivel összhangban. A tagállamnak a 60. és 65. cikk szerint a Bizottság számára elküldött éves végrehajtási és ellenőrzési jelentésében fel kell sorolnia az érintett évben kezdeményezett törlési eljárásokat.

Az Alapnak a (2) bekezdéssel összhangban törölt hozzájárulását nem lehet felhasználni sem olyan művelethez vagy műveletekhez, amelyeket korrigáltak, sem ott, ahol rendszerből adódó hiba miatt végeztek pénzügyi korrekciót, azokhoz a műveletekhez, ahol ez a rendszerből adódó hiba előfordult. A tagállamok a 65. cikk szerinti jelentésükben tájékoztatják a Bizottságot arról, hogy hogyan határoztak, vagy javaslatot tesznek a törölt alapok ismételt felhasználására, és ahol ez célszerű, módosítják az operatív program pénzügyi tervét.

A rendszerből adódó szabálytalanságok esetében a tagállam kiterjeszti vizsgálatait az összes érintett műveletre.

Ha az (1) bekezdés szerinti törlést követően összegeket kell behajtani, az illetékes szolgálat vagy szervezet behajtási eljárást kezdeményez, és erről értesíti az igazoló és irányító hatóságot. A behajtásról jelentést kell készíteni, és el kell róla számolni.

2. SZAKASZ

A BIZOTTSÁG ÁLTAL VÉGREHAJTOTT PÉNZÜGYI KORREKCIÓK

96. cikk

A korrekciók feltételei

A Bizottság egy operatív programhoz történő közösségi hozzájárulás egészének vagy részének törlésével pénzügyi korrekciót hajthat végre, ha a szükséges vizsgálatokat követően azt állapítja meg, hogy:

a program irányítási és ellenőrzési rendszerében súlyos hiányosság van, amely kockáztatja a program számára már kifizetett közösségi hozzájárulást;

egy igazolt költségkimutatásban szereplő költség szabálytalan, és ezt a tagállam nem korrigálta az e bekezdés szerinti korrekciós eljárás megnyitását megelőzően;

egy tagállam nem teljesítette a 68. cikk szerinti kötelezettségeit az e bekezdés szerinti korrekciós eljárás megnyitását megelőzően.

A Bizottság pénzügyi korrekcióit az azonosított szabálytalanságok egyedi esetei alapján határozza meg, figyelembe véve a szabálytalanság rendszerszerű természetét annak megállapításához, hogy átalányszerű vagy extrapolált korrekciót alkalmazzon. Ha a szabálytalanság esete olyan költségkimutatással kapcsolatos, amelyre vonatkozóan egy éves ellenőrzési jelentésben előzetesen pozitív biztosítékot adtak a 60. cikk (4) bekezdésének (a) pontja szerint, rendszerszerű probléma vélelmezhető, amely átalányszerű vagy extrapolált korrekció alkalmazását eredményezi, hacsak a tagállam két hónapon belül nem tud kellő bizonyítékot adni ennek a vélelmezésnek a cáfolatára.

A Bizottság a korrekció összegére vonatkozó határozatakor figyelembe veszi a szabálytalanság jelentőségét és az érintett operatív programban talált hiányosságok pénzügyi hatásának mértékét.

Ha a Bizottság véleményét nem saját szolgálatai, hanem más auditorok által bemutatott tényekre alapozza, maga vonja le következtetéseit azok pénzügyi következményeivel kapcsolatban, miután megvizsgálja a tagállam által a 69. cikk szerint hozott intézkedéseket, az 1681/94/EK rendelet szerint beterjesztett jelentéseket és a tagállam egyéb válaszait.

97. cikk

Eljárás

Mielőtt határozatot hozna a pénzügyi korrekcióról, a Bizottság az eljárást azzal kezdi, hogy tájékoztatja a tagállamot előzetes következtetéseiről, és kéri a tagállamot, hogy két hónapon belül nyújtsa be észrevételeit.

Ha a Bizottság extrapoláció vagy átalány alapján javasolja a pénzügyi korrekciót, a tagállamnak lehetősége van az érintett akták megvizsgálása segítségével annak bemutatására, hogy a szabálytalanság tényleges nagysága kisebb, mint a Bizottság becslése. A Bizottsággal egyetértésben a tagállam az akták megfelelő arányos részére vagy mintájára korlátozhatja a vizsgálatot. Megfelelően indokolt esetek kivételével az ilyen vizsgálatra engedélyezett idő nem lépheti túl a fent említett két hónapot követő további két hónapot. A Bizottság a tagállam által beterjesztett bármilyen bizonyítékot figyelembe vesz a határidőn belül.

Ha a tagállam nem fogadja el a Bizottság előzetes következtetéseit, a tagállamot meghallgatásra hívja a Bizottság, amely során mindkét fél a partnerségen alakuló együttműködés keretében erőfeszítéseket tesz az észrevételekkel és az azokból levont következtetésekkel kapcsolatos megegyezés érdekében. A Bizottság megegyezés hiányában a meghallgatást követő hat hónapon belül határoz a pénzügyi korrekcióról. Ha nem történik meghallgatás, a hathónapos időszak a meghallgatásra való meghívás tagállam általi visszautasításának kézhezvételétől számít.

98. cikk

Visszafizetés

A Bizottság számára járó minden visszafizetést a beszedési utalványon jelzett esedékességi időpont előtt kell teljesíteni [az Európai Közösségek főköltségvetésére alkalmazandó pénzügyi rendelet végrehajtási szabályainak 72. cikke szerint[19]]. Ez az esedékességi dátum az utalvány kibocsátását követő második hónap utolsó napja.

A visszafizetés teljesítésének bármilyen késedelme kamatfizetést von maga után a késedelmes fizetés vonatkozásában az esedékesség napjától a tényleges kifizetés napjáig.

Az ilyen kamat mértéke másfél százalékkal magasabb, mint az Európai Központi Bank fő refinanszírozási műveleteire vonatkozó és az esedékességi nap hónapjának első naptári napján érvényes kamatláb.

99. cikk

A tagállamok kötelezettségei

A Bizottság pénzügyi korrekciója nem érinti a tagállamok 96. cikk szerinti visszafizetési kötelezettségét és a 659/1999/EK rendelet 14. cikke szerinti állami támogatás visszafizetését.

IX. CÍM

BIZOTTSÁG

100. cikk

Bizottság és eljárások

A Bizottságot az Európai Halászati Alap Bizottsága segíti (továbbiakban: a „bizottság”).

Ez a bizottság a tagállamok képviselőiből áll és elnöke a Bizottság egy képviselője. Létrehozása a Bizottság vezetésével történik.

Az erre a cikkre történő hivatkozásoknál az 1999/468/EK határozat 4. és 7. cikkében előírt irányítási eljárást kell alkalmazni.

Az 1999/468/EK határozat 4. cikke (3) bekezdésében hivatkozott időszak egy hónap.

A bizottság elfogadja saját eljárási szabályait.

101. cikk

Végrehajtási szabályok

E rendelet végrehajtási szabályait a 100. cikkben előírt eljárással összhangban kell elfogadni.

A Bizottság által végrehajtott, és a 45. cikk (1) bekezdésében szabályozott technikai segítségnyújtási típusú intézkedéseket a 100. cikkben említett eljárással összhangban alakítják ki.

X. CÍM

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

102. cikk

Átmeneti rendelkezések

Ez a rendelet nem érinti a Tanács a vagy a Bizottság által a 2052/88/EGK, a 4253/88/EGK, az 1164/94/EK, az 1260/1999/EK, valamint a 2792/1999/EK rendelet, vagy bármely, az ilyen segítségnyújtásra 2006. december 31-én érvényes jogszabály alapján jóváhagyott segítségnyújtás folytatását vagy módosítását, beleértve a teljes vagy részleges törlést is.

A közösségi segítségnyújtás kidolgozása során a Bizottság figyelembe veszi a Tanács vagy a Bizottság által az e rendelet hatályba lépése előtt már jóváhagyott, és az említett segítségnyújtás időtartama során pénzügyi következményekkel járó intézkedéseket.

A Bizottság által 2000. január 1. és 2006. december 31. között jóváhagyott támogatási kötelezettségvállalás azon részösszegeit, amelyek vonatkozásában a támogatás lezárásához szükséges dokumentumokat nem küldték el a Bizottság számára a záró jelentés benyújtási határidejéig, a Bizottság legkésőbb 2010. december 31-ig automatikusan visszavonja, aminek következtében a jogosulatlanul kifizetett összegeket vissza kell fizetni. A támogatás lezárásához szükséges dokumentumok az utolsó részlet kifizetési kérelme, a záró végrehajtási és vizsgálati jelentés, valamint az irányító hatóságtól funkcionálisan független személy vagy szervezeti egység által készített nyilatkozat, amelyben összegezni kell az elvégzett ellenőrzések során tett megállapításokat, és el kell bírálni a záró kifizetés iránti kérelem érvényességét és a kiadásokról szóló záró igazolás tárgyát képező ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét az 1260/1999/EK rendelet 38. cikkének (1) bekezdése szerint.

Az olyan operatív programokra vonatkozó összegeket, amelyek bírósági eljárás vagy államigazgatási eljárásban halasztó hatályú fellebbezés következtében felfüggesztett operatív programokra vonatkoznak, az automatikusan visszavont összegek kiszámításánál nem veszik figyelembe.

103. cikk

Korábbi rendeletek hatályon kívül helyezése

Az 1263/1999/EK és a 2792/1999/EK rendelet a 102. cikk sérelme nélkül 2007. január 1-jétől hatályát veszti.

A hatályon kívül helyezett rendeletekre történő hivatkozás e rendeletre történő hivatkozásnak minősül.

104. cikk

Felülvizsgálati záradék

A Tanács a Bizottság javaslata alapján ezt a rendeletet legkésőbb 2013. december 31-ig felülvizsgálja.

105. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

2007. január 1-jétől kell alkalmazni.

A 14. cikket azonban a jelen rendelet hatályba lépésétől kezdve kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, […].

a Tanács részéről

az elnök

[…]

I. MELLÉKLET

Összhangban a 2004. február 10-én a Bizottság által elfogadott pénzügyi perspektívákról szóló közleménnyel, az Európai Halászati Alap kötelezettségvállalási előirányzatainak éves lebontása a következő:

millió €

+++++ TABLE +++++

A 15 tagállamban a konvergencia célkitűzés alá tartozó összes régió számára a kötelezettségvállalással rendelkezésre álló forrás 2004-es árakon 2015 millió euró, a 2007-2013 időszakra vonatkozóan.

millió €

+++++ TABLE +++++

Jelentés erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy a költségvetési források a konvergencia célkitűzés alá tartozó új tagállamokra koncentrálódjanak. Az e tagállamoknak szóló kötelezettségvállalások számára rendelkezésre álló forrás 2004-es árakon 1702 millió euró, a 2007-2013 közötti időszakra vonatkozóan.

millió €

+++++ TABLE +++++

Az Alap számára rendelkezésre álló kötelezettségvállalási előirányzatok reálértéken számított 75%-át a konvergencia célkitűzés alá tartozó régiók számára kell biztosítani.

II. MELLÉKLETLEGMAGASABB TÁMOGATÁSI ARÁNYOK

A pénzügyi hozzájárulás arányai

A IV. címben említett összes intézkedésre vonatkozóan a közösségi pénzügyi hozzájárulás (A), az érintett tagállam teljes pénzügyi hozzájárulása (nemzeti, regionális és egyéb) (B), valamint ahol érvényes, a magán kedvezményezettek pénzügyi hozzájárulása (C) határértékei az alábbi feltételek szerint alakulnak a jogosult költségek százalékában kifejezve.

1. csoport: (nem termelő beruházások)

Végleges visszavonulási támogatás (25. cikk), ideiglenes felfüggesztési támogatás (26. cikk); társadalmi-gazdasági kompenzáció (28. cikk); a part menti halászati övezetek fenntartható fejlődésére irányuló intézkedések (43. cikk); vízi-környezetvédelmi intézkedések (31. cikk); közegészségügyi és állategészségügyi intézkedések (32. cikk); közös akció (36. cikk); a vízi élővilág védelmére és fejlesztésére irányuló intézkedések (37. cikk); halászkikötők létesítményei (38. cikk); új piacok ösztönzése és fejlesztése (39. cikk); kísérleti projektek (40. cikk); halászhajók átalakítása és más célra való alkalmazása (41. cikk); technikai segítségnyújtás (45. cikk).

2. csoport: (termelő beruházások)

A part menti halászati övezetek fenntartható fejlesztésére irányuló intézkedések (43. cikk); halászhajók fedélzeti beruházásai (27. cikk); akvakultúra beruházások (30. cikk); beruházások a halászati termékek feldolgozása és értékesítése területén (34. cikk); új piacok ösztönzése és fejlesztése (39. cikk).

3. csoport

- A halászati erőkifejtés kiigazítására irányuló tervek keretében a 23. cikk (a) pontja első francia bekezdése szerint:

- Végleges visszavonulási támogatások (25. cikk);

- ideiglenes felfüggesztési támogatások (26. cikk);

- társadalmi-gazdasági kompenzációk (28. cikk).

- A kis volumenű part menti halászattal kapcsolatos intézkedések a 27a cikk (3) és (4) bekezdése szerint.

4. csoport

Kísérleti projektek, amelyeket nem állami szervezetek hajtanak végre (40. cikk).

Támogatási intenzitás és a pénzügyi hozzájárulás aránya az e rendelet alapján finanszírozott műveletek esetében.

+++++ TABLE +++++

(*) A magánszektor aránya a 27a cikk (2) bekezdése szerinti intézkedések esetében 20%-kal csökken.

FICHE FINANCIÈRE LÉGISLATIVE

+++++ TABLE +++++

1. LIGNE(S) BUDGÉTAIRE(S) + INTITULÉ(S)

2. DONNÉES CHIFFRÉES GLOBALES

2.1 Enveloppe totale de l’action (partie B): millions d'euros en CE

2.2 Période d’application:

(années de début et d’expiration)

01 janvier 2007 au 31 décembre 2013.

2.3 Estimation globale pluriannuelle des dépenses:

a) Échéancier crédits d'engagement/crédits de paiement (intervention financière) (cf. point 6.1.1)

Millions d'euros (à la 3e décimale)

+++++ TABLE +++++

b) Assistance technique et administrative (ATA) et dépenses d’appui (DDA) (cf. point 6.1.2)

+++++ TABLE +++++

+++++ TABLE +++++

c) Incidence financière globale des ressources humaines et autres dépenses de fonctionnement(cf. points 7.2 et 7.3)

+++++ TABLE +++++

+++++ TABLE +++++

2.4 Compatibilité avec la programmation financière et les perspectives financières

[X] Proposition compatible avec la programmation financière existante.

Cette proposition est compatible avec la proposition de la Commission pour les perspectives financières 2007-2013 (Com (2004) 101 final du 10.02.2004). Elle s’inscrit dans le cadre de la rubrique 2 « conservation et gestion des ressources naturelles ».

[…] Cette proposition nécessite une reprogrammation de la rubrique concernée des perspectives financières,

[…] y compris, le cas échéant, un recours aux dispositions de l’accord interinstitutionnel.

2.5 Incidence financière sur les recettes

[X] Aucune implication financière (concerne des aspects techniques relatifs à la mise en œuvre d'une mesure).

OU

[…] Incidence financière - L'effet sur les recettes est le suivant:

Millions d'euros (à la première décimale)

+++++ TABLE +++++

4. BASE JURIDIQUE

(Indiquer ici uniquement la base juridique principale.)

Articles 32 et 33 du Traité.

5. DESCRIPTION ET JUSTIFICATION

5.1 Nécessité d'une intervention communautaire[20]

5.1.1 Objectifs poursuivis

La présente proposition vise la mise en place d’un Fonds destiné à promouvoir le développement économique et social du secteur de la pêche, dans le cadre d’une gestion durable des ressources halieutiques conformément aux orientations arrêtées par la réforme de la politique commune de la pêche adoptée en Décembre 2002.

L’excès de capacité de flotte communautaire, en dépit des efforts entrepris dans le cadre des programmes structurels précédents (IFOP 1994-1999 et IFOP 2000-2006), demeure l’une des causes de la surexploitation de certains stocks. Le Fonds européen pour la pêche (FEP) devra désormais contribuer de manière décisive à la réduction nécessaire des capacités, notamment celles des flottes exerçant une pression sur les stocks menacés. Par ailleurs le Fonds devra accompagner la restructuration du secteur par un dispositif de mesures sociales et économiques de nature à limiter l’impact lié au déclin des activités de pêche ou aux mesures contraignantes prises en vertu de la politique de la conservation des ressources halieutiques.

L’aquaculture et la transformation communautaires demeurent confrontées à des problèmes de compétitivité, de productivité et de durabilité, ces domaines devraient faire l’objet d’un soutien ciblé, permettant aux entreprises de s’adapter aux contraintes de marché, environnementales et réglementaires auxquelles elles sont confrontées.

Les problèmes liés à l’évolution du secteur et à la rareté de la ressource frappent l’ensemble des activités économiques des zones pêche, il convient donc de mettre en place une politique de développement des zones côtières de pêche qui s’inscrit dans une démarche intégrée autour d’une stratégie territoriale pertinente et adaptée au contexte local.

Enfin, conformément aux objectifs fixés la PCP réformée, il conviendra d’accorder une importance accrue à la prise en compte de la dimension environnementale dans toutes les interventions du Fonds.

L’analyse d’impact réalisée par la DG FISH et mentionnée au point 5.1.2 développe davantage les objectifs poursuivis par les interventions du Fonds

5.1.2 Dispositions prises relevant de l’évaluation ex ante

a) d'expliquer comment et quand l'évaluation ex ante a été effectuée (auteur, calendrier et si le(s) rapport(s) est/sont disponible(s) ou comment l'information correspondante a été collectée[21].

L’analyse d’impact de la présente proposition réalisée par la DG pêche a été rédigée sur la base des évaluations disponibles notamment

- l’évaluation ex post des programmes IFOP pour la période 1994-1999,

- l’évaluation à mi-parcours des programmes IFOP pour la période 2000-2006,

- l’étude de l’impact de l’IFOP sur l’industrie de la transformation 1994-1999.

D’autres documents stratégiques ont été également pris en compte pour l’élaboration de cette proposition en particulier,

- le Livre Vert sur l’avenir de la PCP (mars 2001),

- la Communication de la Commission intitulée « une stratégie pour le développement durable de l’aquaculture européenne » - COM (2002)511 final du 19.9.2002,

- la Communication de la Commission « plan d’action pour pallier les conséquences sociales, économiques et régionales de la restructuration du secteur de la pêche de l’UE » -COM (2002) 600 du 6.11.2002.

b) de décrire brièvement les constatations et enseignements tirés de l'évaluation ex ante.)

La gestion des interventions soutenues par le Fonds sera plus décentralisée vers les Etats membres,,,, par analogie avec les règles de gestion qui régiront les nouveaux Fonds structurels et de cohésion et le nouvel instrument de développement rural. Un autre élément de simplification réside dans le choix d’un Fonds unique couvrant tout le territoire communautaire, régit par un règlement unique simplifié, se limitant à définir les principes et les critères d’intervention.

Les responsabilités de la Commission et des Etats membres seront également mieux définies à chaque stade de la programmation, du suivi, de l’évaluation et du contrôle. Au niveau de la programmation, cette proposition adopte le principe d’une feuille de route déterminant les objectifs stratégiques tels que prévu dans les conclusions du 3ème rapport de la Commission sur la cohésion économique de 2004. Ainsi le Conseil dans un premier temps adopte, sur proposition de la Commission, après avis du Parlement, des orientations stratégiques définissant les priorités d’intervention de la PCP et servant de cadre de référence pour la programmation du Fonds par les Etats membres. Les Etats membres adoptent à leur tour des plans stratégiques nationaux conformes aux orientations du Conseil, qui portent sur l’ensemble des volets de la PCP et indiquent les priorités et les objectifs pour sa mise en œuvre. Les programmes opérationnels des Etats membre devront tenir compte.

Les ressources du Fonds seront concentrées sur un nombre limité de priorités de manière à améliorer la transparence financière, la qualité et l’efficacité des interventions et faciliter l’évaluation de la valeur ajoutée communautaire. Ainsi la concentration de l’effort financier sur l’ajustement des capacités de pêche et l’atténuation des impacts socio-économiques qui en découlent devraient mieux contribuer à la réalisation des objectifs d’une pêche responsable et durable sur le plan économique, social et environnemental.

5.1.3 Dispositions prises à la suite de l’évaluation ex post

(Dans le cas du renouvellement d’un programme, il s’agit aussi de décrire brièvement les enseignements à tirer d’une évaluation intérimaire ou ex post.)

L’évaluation ex-post de l’impact du soutien de l’IFOP sur la période 1994-1999 montre que cet instrument n’a pas été suffisant pour enrayer la réduction des surcapacités de pêche, du fait, en partie, que l’IFOP s’est avéré difficile à gérer et inadapté pour susciter le retrait des navires ciblant les stocks halieutiques les plus menacés.

L’évaluation ex-post de l’impact du soutien de l’IFOP reçu par l’industrie de la transformation pour la période 1994-1999 montre que, quoique la politique communautaire en matière d’aide au secteur de la transformation ait évolué, vers des mesures de restructuration et un encouragement à l’adoption de techniques de production améliorant la compétitivité, des progrès restent à faire non seulement au niveau de la définition des priorités mais aussi à celui de la simplification des mécanismes de mise en œuvre de l’IFOP.

L’évaluation a mi-parcours des programmes relevant de la période 2000-2006 suggère que la programmation devrait être élaborée de manière partenariale, qu’il convient d’éliminer les mesures contradictoires pour la flotte (construction, modernisation versus démolition et déclassement) et de soutenir d’avantage des activités intra sectoriels, pour combattre la fragmentation du secteur. En ce qui concerne la gestion et le suivi des programmes, il est recommandé d’améliorer la promotion pour attirer d’avantage des projets, de simplifier les procédures administratives et de mieux définir les indicateurs de suivi.

5.2 Actions envisagées et modalités de l'intervention budgétaire

- L’adaptation des capacités de pêche :

Le fonds devra répondre à l’une des priorités de la PCP à savoir l’exploitation durable des ressources halieutiques. Il devra par conséquent accompagner la gestion de la flotte communautaire, aujourd’hui encore sur capacitaire, en visant en premier lieu les flottes pêchant des ressources en dessous des limites biologiques raisonnable. Le Fonds pourra accorder des aides aux armateurs et équipages affectés par des mesures d’ajustement des efforts de pêche lorsque celles-ci s’inscrivent dans le cadre :

- De plans de reconstitution ou de gestion de la ressource adoptés par le Conseil,

- De mesures d’urgence adoptée par la Commission ou les Etats membres pour la conservation,

- De la non reconduction d’un accord de pêche avec un pays tiers ou d’un arrangement international,

- De plans de sortie de flotte adoptés par les Etats membres sur une base volontaire.

Ces plans d’adaptation des capacités devront inclure des actions d’arrêt définitif des activités de pêche et pourront inclure des mesures d’arrêt temporaire.

Les crédits non alloués au titre de la réserve feront l’objet d’une programmation classique pour tous les autres domaines d’intervention ci-après. Dans ce cadre, le fonds apportera un concours financier aux plans de sortie de flotte qui seraient adoptés par les Etats membres suite à la non reconduction d’un accord ou d’un arrangement international, ou en vue d’adapter les capacités de leur flotte de pêche aux ressources disponibles dans le cadre de plans d’une durée limitée adoptés volontairement par les Etats membre.

Un soutien approprié sera accordé au financement d’équipements visant à améliorer la sécurité à bord, d’hygiène, la qualité des produits et des conditions de travail, l’expérimentation de nouvelles mesures techniques dans le cadre de projets pilotes et ou permettant de conserver les captures à bord ou de réduite l’impact de la pêche sur l’environnement marin.

Au titre de cette priorité « ajustement des efforts de pêche », des compensations socio-économiques pourront être octroyées en faveur des pêcheurs affectés par l’évolution de l’activité de pêche pour leur reconversion, la diversification de leur activité ou leur départ anticipé du secteur.

- Développement durable des zones côtières de pêche :

Le Fonds interviendra en faveur du développement durable des zones côtières, qui devra s’appuyer sur une stratégie territoriale pertinente et adaptée au contexte local, visant le maintien ou l’amélioration de la prospérité économique et sociale, la promotion de la valeur ajoutée des activités de pêche et d’aquaculture, le soutien à la diversification et à la reconversion économique et la promotion de l’environnement côtier. Le public visé dans ce cadre sera l’ensemble des communautés côtières liées au secteur, allant ainsi au-delà des pêcheurs et armateurs. La délimitation des zones éligibles incombera aux Etats membres sur la base de critères homogènes pour toute la Communauté et définis par la présente proposition. Afin de donner une préférence à la participation des acteurs de terrain, et de garantir une démarche ascendante à partir de la base, les stratégies de développement des zones côtières de pêches seront élaborées et mises en oeuvre par des regroupements de partenaires locaux publics et privés, sélectionnés par les Etats membres par le biais d’appels à propositions.

- Aquaculture, transformation et commercialisation des produits de la pêche et de l’aquaculture :

Les investissements dans ces secteurs devront s’inscrire dans une perspective de développement durable et d’amélioration de la compétitivité des entreprises, notamment à travers l’adaptation des conditions de production, le respect de la santé humaine et animale, de la qualité des produits et la réduction de l’impact de ces activités sur l’environnement. Les aides aux investissement dans les entreprises de transformation ou de commercialisation seront néanmoins limitées aux micro et petites entreprises.

- Mesures d’intérêt collectif

Les mesures d’intérêt collectif mises en œuvre par les professionnels et destinées à la protection et au développement de la faune aquatique constituent un autre domaine d’intervention du Fonds. Ces actions doivent être mises en œuvre par des organismes publics ou parapublics ou des organisations professionnelles ou similaires reconnues. Les autres domaines d’intervention au titre des mesures collectives éligibles sont les investissements dans les ports de pêche contribuant à l’amélioration des services offerts aux pêcheurs, la promotion et la recherche de nouveaux débouchés pour les produits de la pêche et de l’aquaculture dans le respect du droit de la concurrence, les projets pilotes dans le but d’acquérir ou de diffuser de nouvelles connaissance techniques, la transformation des navires de pêche à des fins exclusives de formation ou de recherche.

- Assistance technique

Dans la limite de 5 % des programmes opérationnels, le Fonds pourra concourir au financement d’actions de préparation, de gestion, de suivi, d’évaluation, d’information, de contrôle et d’audit des interventions. Par ailleurs le Fonds pourra apporter un soutien au renforcement de la capacité administrative nécessaire pour la gestion de la PCP et du Fonds, des Etats membres dont la totalité des régions relèvent de l’objectif de convergence.

A son initiative et pour son compte, et dans la limite de 0,8% de la dotation totale du Fonds, la Commission peut financer au titre du Fonds des mesures de préparation, de suivi et de mise en œuvre, d’évaluation, de contrôle et d’audit nécessaire à la mise en œuvre du Fonds.

Bien que ne relevant plus de la politique de cohésion pour la période 2007-2013, les interventions du fonds en conserveront les mêmes fondements à savoir les principes de partenariat, de subsidiarité et de concentration en faveur des régions les plus défavorisées. A ce titre, les taux d’intervention différenciés pour les différentes régions de la Communauté en vigueur pour les autres Fonds structurels (FEDER et FSE) seront d’application.

5.3 Modalités de mise en œuvre

La mise en oeuvre du Fonds relève de la gestion partagée entre la Commission et les Etats membres conformément à l’article 53 du règlement (CE) n° 1605/2002 à l’exception de l’assistance technique à l’initiative de la Commission effectuée en gestion directe. La Commission, sur proposition des Etats membres adopte les stratégies et les priorités de développement de la programmation et la participation financière communautaire. La mise en œuvre du Fonds et leur contrôle, en application du principe de subsidiarité, relève de la responsabilité des Etats membres.

6. INCIDENCE FINANCIÈRE

6.1 Incidence financière totale sur la partie B (opérationnelle) (pour toute la période de programmation)

6.1.1 Intervention financière

Crédits d'engagement en millions d'euros (à la 3e décimale)

+++++ TABLE +++++

L’allocation financière pour le FEP dans le cadre des perspectives financières proposées par la Commission[22] pour la période 2007-2013 est de EUR 4,96 milliard pour une Europe élargie à 25, ce qui correspond approximativement aux montants alloués pour l’Europe de 15 lors de la période 2000-2006 (EUR 3.7 milliard).

6.1.2 Assistance technique et administrative (ATA), dépenses d'appui (DDA) et dépenses TI (crédits d’engagement)

+++++ TABLE +++++

6.2. Calcul des coûts par mesure envisagée en partie B (opérationnelle) (pour toute la période de programmation)[23]

(Dans le cas où il y a plusieurs actions, il y a lieu de donner, sur les mesures concrètes à prendre pour chaque action, les précisions nécessaires à l'estimation du volume et du coût des réalisations.)

Les programmes opérationnels qui seront élaborés par les Etats membres se déclineront en 5 axes prioritaires pour les Etats membres concernés par des mesures relatives à la flotte et 4 axes prioritaires pour les pays qui ne seront pas concernés par ces mesures.

Ces axes sont détaillés au titre IV de la présente proposition, il s’agit respectivement de l’adaptation de la flotte de pêche communautaire ; de l’aquaculture, de la transformation et de la commercialisation des produits,,,, des mesures d’intérêt collectif, du développement des zones côtières de pêche ; et de l’assistance technique .

La répartition des crédits à l’intérieur de chaque enveloppe est de la compétence des Etats membres, elle doit néanmoins être compatible avec les orientations stratégiques prévues à l’article 13 de la présente proposition.

7. INCIDENCE SUR LES EFFECTIFS ET LES DÉPENSES ADMINISTRATIVES

Les besoins en ressources humaines et administratives seront couverts à l’intérieure de la dotation allouée à la DG gestionnaire dans le cadre de la procédure d’allocation annuelle.

L'allocation de postes dépendra d'une part de l'organisation interne de la prochaine Commission et d'autre part d'une éventuelle réallocation de postes entre services suite aux nouvelles perspectives financières.

7.1. Incidence sur les ressources humaines

+++++ TABLE +++++

7.2 Incidence financière globale des ressources humaines

+++++ TABLE +++++

Les montants correspondent aux dépenses totales pour 12 mois.

7.3 Autres dépenses de fonctionnement découlant de l’action

+++++ TABLE +++++

Les montants correspondent aux dépenses totales de l’action pour 12 mois.

(1) Préciser le type de comité ainsi que le groupe auquel il appartient :

+++++ TABLE +++++

8. SUIVI ET ÉVALUATION

8.1 Système de suivi

Un comité de pilotage est créé pour chaque programme opérationnel par l'État membre, en accord avec l'autorité de gestion après consultation des partenaires. Le comité de pilotage s'assure de l'efficacité et de la qualité de la mise en oeuvre de l'intervention. Il examine et approuve les critères de sélection des opérations financées, évalue périodiquementles progrès réalisés pour atteindre les objectifs spécifiques du programme opérationnel, examine les résultats de la mise en œuvre et examine et approuve le rapport annuel d'exécution et le rapport final d'exécution avant leur envoi à la Commission

L'autorité de gestion et le comité de pilotage assurent le suivi au moyen d'indicateurs de résultat, y compris les indicateurs physiques, d’impact et financiers définis dans le programme opérationnel. Ces indicateurs se réfèrent au caractère spécifique du secteur de l’Etat membre et aux objectifs poursuivis. La Commission en partenariat avec les Etats membres et en conformité avec le principe de proportionnalité examine les indicateurs nécessaires au suivi et à l’évaluation du programme opérationnel.

L'autorité de gestion envoie un rapport annuel d'exécution et de contrôle du programme opérationnel à la Commission, dans les six mois suivant la fin de chaque année civile entière de mise en oeuvre. Avant leur transmission à la Commission, chaque rapport est examiné et approuvé par le comité de pilotage.

8.2 Modalités et périodicité de l’évaluation prévue

Les programmes opérationnels des Etats membres pour la mise en œuvre du Fonds font l’objet d’une évaluation ex-ante, d’une évaluation intermédiaire et d’une évaluation ex-post conformément à des modalités convenues entre la Commission et les Etats membres. Le principe de proportionnalité est applicable aux évaluations.

L’évaluation ex-ante vise à assurer la cohérence entre les orientations stratégiques au niveau de la Communauté,,,, les plans stratégiques nationaux et les programmes opérationnels ainsi qu’à optimiser l’allocation des ressources budgétaires des programmes opérationnels et à améliorer la qualité de la programmation. Elle est conduite sous la responsabilité de l’Etat membre.

L’évaluation intermédiaire vise à examiner l’efficacité des programmes opérationnels en vue de leur adaptation pour améliorer la qualité des interventions et leur mise en œuvre. Elle est organisée à l’initiative de l’autorité de gestion, en concertation avec la Commission. Elle doit être conduite selon un calendrier permettant de tenir compte de ses conclusions en cas de reconduction du programme.

L’évaluation ex-post est conduite sous la responsabilité de la Commission en concertation avec l’Etat membre et l’autorité de gestion qui doit assurer la collecte des données nécessaires à sa réalisation. Elle est finalisée au plus tard deux ans à la fin de la période de programmation.

9. MESURES ANTIFRAUDE

La Commission s’assure de l’existence et du bon fonctionnement dans les Etats membres des systèmes de gestion et de contrôle. Elle se base également sur les rapports annuels de contrôle et sur ses propres contrôles sur place pour vérifier le bon fonctionnement des ces systèmes. La Commission coopère avec les autorités nationales d’audit des programmes opérationnels, avec lesquelles elles se réunit au moins une fois par an.

En cas de défaillance des systèmes de gestion et de contrôle nationaux, la Commission interrompt, retient ou réduit tout ou partie des paiements.

La Commission peut effectuer des corrections financière en annulant tout ou partie de la contribution communautaire pour un programme opérationnel lorsqu’elle constate qu’il existe des déficiences dans les systèmes de gestion et de contrôle qui mettent en péril les contributions communautaires déjà octroyées, que les déclarations des dépenses sont irrégulières et n’ont pas fait l’objet de mesures de correction par les Etats membres ou que les Etats membres n’ont pas donné suite aux observations formulées par la Commission sur le rapport annuel d’exécution et de contrôle établit par l’autorité de gestion.

[1] A Bizottság közleménye a Tanács és az Európai Parlament részére. Közös jövőnk építése. A kibővített Unió politikai kihívásai és költségvetési eszközei 2007-2013 között. COM(2004) 101 végleges, 2004.2.10.

[2] HL C […]., […], […]. o.

[3] HL C […]., […], […]. o.

[4] HL C […]., […], […]. o.

[5] HL C […]., […], […]. o.

[6] HL L 358., 2002.12.31., 59. o.

[7] HL L 154., 2003.6.21., 1. o.

[8] HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

[9] HL L 124., 2003.5.20., 36. o.

[10] HL L 134., 2004.4.30., 114. o.

[11] HL L […], […], […] o.

[12] HL L 5., 2004.1.9., 25. o.

[13] Az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló 1985. június 27-i 85/337/EGK tanácsi irányelv (HL L 175., 1985.7.5., 40. o.). A legutóbb a 2003/35/EK irányelvvel (HL L 156., 2003.6.25., 17. o.) módosított irányelv.

[14] HL L 114., 2001.4.24., 1. o.

[15] A mezőgazdasági termékek ökológiai termeléséről, valamint a mezőgazdasági termékeken és élelmiszereken erre utaló jelölésekről szóló 1991. június 24-i 2092/91/EGK tanácsi rendelet (HL L 198., 1991.7.22., 1. o.). A legutóbb a 2004. február 24-i 392/2004/EK rendelettel (HL L 65., 2004.3.3.) módosított rendelet.

[16] Az állategészségügyi kiadásokról szóló 1990. június 26-i 90/424/EGK tanácsi határozat. A legutóbb a 2003. november 17-i 2003/99/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 325., 2003.12.12., 31. o.) módosított határozat.

[17] A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredet megjelöléseinek oltalmáról szóló 1992. július 14-i rendelet. (HL L 208., 1992.7.24., 1. o.). A legutóbb a 2003. április 14-i 806/2003/EK rendelettel (HL L 122., 2003.5.16., 1. o.) módosított rendelet.

[18] HL L 145., 2003.5.31., 43. o.

[19] 2352/2002/EK rendelet, HL L 351., 2002.12.28., 29. o.

[20] Pour plus d'informations, voir le document d'orientation séparé.

[21] Pour les informations minimales obligatoires à présenter en ce qui concerne les initiatives nouvelles, voir le document SEC(2000) 1051.

[22] Communication de la Commission au Conseil et au Parlement européen. Construire notre avenir commun. Défis politiques et moyens budgétaires de l’Union élargie – 2007-2013. Document COM(2004) 101 final du 10.2.2004.

[23] Pour plus d'informations, voir le document d'orientation séparé.