(1)

Az (EU) 2019/159 bizottsági végrehajtási rendelettel (3) (a továbbiakban: végleges védintézkedési rendelet) az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) egyes acéltermékekre végleges védintézkedést (a továbbiakban: védintézkedés) vezetett be, amely 26 termékkategóriát felölelő egyes acéltermékekre (a továbbiakban: érintett termék) vonatkozó vámkontingensek formáját öltötte; e kontingensek tekintetében a Bizottság olyan szinteket határozott meg termékkategóriánként külön-külön, amelyek biztosítják a hagyományos kereskedelmi forgalom fennmaradását. A 25 %-os vámtétel csak e vámkontingensek mennyiségi küszöbértékének túllépése esetén alkalmazandó. A rendelet a védintézkedést hároméves kezdeti időszakra, 2021. június 30-ig vezette be.

(2)

Az (EU) 2021/1029 bizottsági végrehajtási rendelettel (4) (a továbbiakban: az első meghosszabbítási felülvizsgálatról szóló rendelet) a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedésre továbbra is szükség van a jelentős kár megelőzése vagy orvoslása érdekében, továbbá hogy az uniós gazdasági ágazat kiigazításokat hajt végre. A Bizottság arra a következtetésre jutott továbbá, hogy az intézkedés meghosszabbítása az Unió érdekét szolgálja. Ennek megfelelően úgy határozott, hogy 2024. június 30-ig meghosszabbítja a védintézkedést.

(3)

A végleges védintézkedést bevezető rendelet (161) preambulumbekezdésében a Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy „rendszeresen értékelni fogja a helyzetet, legalább minden egyes intézkedési év végén mérlegeli a módosítás indokoltságát”. Ennek szellemében a Bizottság 2019-ben (5), 2020-ban (6), illetve 2022-ben (7) három működési felülvizsgálatot folytatott le. 2023 júniusában (8) egy felülvizsgálat keretében azt is értékelte, hogy indokolt-e az intézkedés idő előtti megszüntetése (9).

(4)

2024. január 12-én tizennégy uniós tagállamtól egy indokolt kérelem érkezett a Bizottsághoz, amelyben a tagállamok arra kérték a Bizottságot, hogy az (EU) 2015/478 európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) (a továbbiakban: uniós védintézkedési alaprendelet) 19. cikke és az (EU) 2015/755 rendelet 16. cikke alapján vizsgálja meg, hogy a meglévő védintézkedést meg kell-e hosszabbítani. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a kérelemben szereplő bizonyítékok elegendőek a meghosszabbítási felülvizsgálat megindításához.

(5)

Ennek megfelelően a Bizottság a vizsgálat megindításáról értesítést tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában2024. február 9-én (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) (11). A Bizottság a közlemény hatályát kiterjesztette egy olyan kötelezettségvállalásra is, amelynek értelmében, értékelni kell, hogy szükség van-e az intézkedés működésének technikai kiigazítására abban az esetben, ha a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy a védintézkedést meg kell hosszabbítani.

(6)

Annak megfelelő értékelése érdekében, hogy a védintézkedésre továbbra is szükség van-e a jelentős kár megelőzéséhez vagy orvoslásához, az uniós acélágazat tesz-e lépéseket az alkalmazkodás érdekében, és a meghosszabbítás összhangban van-e az Unió szélesebb körű érdekeivel, a Bizottság kérdőívek segítségével egyedi adatokat gyűjtött az uniós gazdasági ágazattól (12). Ezek az adatok többek között magukban foglalták az érintett termék legfontosabb gazdasági és pénzügyi mutatóinak alakulását a 2021 és 2023 közötti időszakban (a továbbiakban: figyelembe vett időszak), valamint az arra vonatkozó bizonyítékokat, hogy az uniós gazdasági ágazat lépéseket tesz az alkalmazkodás érdekében.

(7)

A Bizottság emellett kikérte és összegyűjtötte az érdekelt felek véleményét az intézkedés esetleges meghosszabbításával és az intézkedés működésének esetleges szükséges kiigazításaival kapcsolatban, ezért párhuzamosan két különböző vizsgálatot folytatott le. E célból az eljárás megindításáról szóló értesítés felkérte az érdekelt feleket, hogy írásban nyújtsák be észrevételeiket és az azokat alátámasztó bizonyítékokat, valamint felkérte az érintett termék ismert uniós gyártóit és szövetségeiket, hogy töltsenek ki a kárra vonatkozó kérdőíveket. A működési felülvizsgálatot illetően a Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy ismertessék álláspontjukat, és írásban nyújtsanak be konkrét bizonyítékokat a következő kérdésekre vonatkozóan:

(8)

Ami magát az eljárást illeti, a meghosszabbítási és működési felülvizsgálat egy kétszakaszos írásbeli eljárásból állt, amelynek keretében az érdekelt felek először benyújtották hozzászólásaikat, majd ezt követően lehetőséget kaptak arra, hogy cáfolják a többi fél beadványait. Összességében az érdekelt felek több mint 65 beadványt és cáfolatot nyújtottak be a Bizottságnak a megszabott határidőkön belül. A Bizottság emellett több mint 100 egyéni kérdőívet kapott uniós gyártóktól.

(9)

Annak értékelése során, hogy teljesültek-e a védintézkedés meghosszabbításának feltételei, a Bizottság először is azt elemezte, hogy teljesültek-e az uniós és a WTO-szabályok szerinti védintézkedés meghosszabbítására vonatkozó jogi követelmények, nevezetesen azt, hogy az intézkedés szükséges-e a jelentős kár megelőzéséhez (3.2. szakasz), és hogy az uniós gazdasági ágazat végrehajt-e kiigazításokat (3.3. szakasz). Másodszor azt vizsgálta, hogy a meghosszabbítás összhangban lenne-e az általában vett uniós érdekkel (lásd a 3.4. szakaszt). Végezetül vizsgálata során a Bizottság kellően figyelembe vette az érdekelt felektől beérkezett észrevételeket és bizonyítékokat, valamint a fenti kérdésekkel kapcsolatosan elérhető további információkat. A Bizottság a 4. szakaszban külön foglalkozott az érdekelt felek által a meghosszabbítással kapcsolatban megfogalmazott releváns állításokkal.

(10)

Ezt követően a Bizottság értékelte, hogy szükség van-e az intézkedés bizonyos technikai kiigazításaira. Ez az eljárás az eljárás megindításáról szóló értesítésben (lásd a (7) preambulumbekezdést) meghatározott területeket követte, és egy technikai módosítást is magában foglalt, amely a védintézkedés hatálya alá vonta a Mozambikból származó behozatalt.

(11)

A védintézkedésekről szóló WTO-megállapodás 7.1. cikke, valamint az uniós védintézkedési alaprendelet 19. cikkének (2) bekezdése szerint a védintézkedés alkalmazási időszaka meghosszabbítható, feltéve, hogy a védintézkedésre továbbra is szükség van a jelentős kár megelőzéséhez vagy orvoslásához (a továbbiakban: szükségességi vizsgálat), és a gazdasági ágazat részéről bizonyíthatóan zajlik a kiigazítás. Emellett az uniós védintézkedési alaprendelet 22. cikke meghatározza, hogy az intézkedésnek az Unió érdekét kell szolgálnia.

(12)

Az első jogi kritérium kapcsán a Bizottság először a kérdőívre adott válaszok alapján megvizsgálta az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetét (3.2.1. szakasz). Ezt követően a Bizottság számos kulcsfontosságú tényezőt értékelt annak meghatározása érdekében, hogy a behozatal várhatóan hogyan változna, és hogy ez a változás védintézkedés hiányában hogyan érintené az uniós gyártókat (a továbbiakban: kontrafaktuális elemzés, lásd a 3.2.2. szakaszt).

(13)

Az uniós acélágazat gazdasági helyzetének értékelése érdekében a Bizottság kérdőíveket küldött az ismert uniós acélgyártóknak, hogy információkat gyűjtsön az érintett termékre vonatkozó kármutatókról a figyelembe vett időszak tekintetében. A Bizottság felkérte az uniós gazdasági ágazat ismert szövetségeit (EUROFER – Európai Acélszövetség, ESTA – Európai Acélcsőipari Szövetség, CET-Comité Européen de la Tréfilerie), hogy osszák szét a kérdőíveket tagjaik között. Ezenkívül a Bizottság a nyilvános fájlrendszeren (TRON) keresztül is felkérte az ismert uniós gyártókat a kérdőívek kitöltésére (13). A kérdőíveket az Európai Bizottság Kereskedelmi Főigazgatóságának honlapján is elérhetővé tette (14). A kérdőívekre vonatkozó összes vonatkozó utasítást az eljárás megindításáról szóló értesítés is tartalmazta.

(14)

A Bizottsághoz több mint 100 egyéni kérdőív érkezett a három ismert uniós gazdasági szövetség tagjaitól, valamint más olyan uniós gyártóktól, amelyek nem tagjai egyetlen szövetségnek sem. Emellett a három iparági szövetség összesítette a tagjaik által egyénileg szolgáltatott adatokat.

(15)

A Bizottság külön-külön összesítette az uniós gyártóktól közvetlenül beérkezett adatokat, és az e célból megrendezett távellenőrzési megbeszéléseken összevetette azok pontosságát az uniós gazdasági ágazat szövetségei által benyújtott adathalmazzal. Ezután a Bizottság egyetlen, összesített adathalmazban egyesítette a szövetségi tagoktól és az egyetlen szövetséghez sem tartozó gyártóktól kapott válaszokat, amely adathalmaz szolgált az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete vizsgálatának alapjául.

(16)

A kármutatóknak a figyelembe vett időszak alatti alakulását az alábbi 1–4. táblázat mutatja be:

(17)

A figyelembe vett időszakban az uniós gyártók termelési volumene folyamatosan, a 2021. évi értékhez képest 2022-ben 11 %-kal, 2023-ban pedig 14 %-kal csökkent. A termelési kapacitás az időszak folyamán végig stabil maradt, így a kapacitáskihasználás csökkenő tendenciát mutatott, és 2023-ban elérte az igen alacsony 67 %-os szintet. Végezetül, a 2021. évi értékhez képest a készletszintek is 5 %-kal csökkentek 2022-ben, majd 3 %-kal 2023-ban.

(18)

Az uniós piacon 2022-ben csökkenni kezdett a felhasználás (–8 % 2021-hez képest), és ez a tendencia 2023-ban is folytatódott (–14 % 2021-hez képest). Az uniós gyártók belföldi értékesítési volumenének alakulása nagyon hasonló tendenciát követett a figyelembe vett időszakban (a 2021. évi értékhez képest –8 % 2022-ben és –13 % 2023-ban). A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat több mint 0,9 százalékponttal növelte piaci részesedését.

(19)

Az értékesítési egységár folyamatosan csökkent: 2022-ben 35 %-kal, majd 2023-ban 13 %-kal 2021-hez képest. A cash flow a 2021. évi értékhez képest 113 %-kal csökkent 2022-ben, majd 57 %-kal 2023-ban. A befektetett tőke megtérülése 2022-ben kismértékben csökkent, 2023-ban pedig negatívba fordult (–2,2 %).

(20)

Az árak emelkedésének és a Covid19-válság utáni helyreállítás lendületének köszönhetően 2021-ben nyereségessé vált az uniós gazdasági ágazat (9,4 %), a nyereség pedig 2022-ben enyhén nőtt (10,3 %). 2023-ban a jövedelmezőség ütemesen csökkent, és a nyereség mértéke csak 0,3 %-os volt.

(21)

A foglalkoztatás stabil maradt a figyelembe vett időszakban; a 2021. évi értékhez képest 2023-ban 1 %-kal csökkent.

(22)

A kármutatók arra engednek következtetni, hogy 2021-ben az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége egészséges szintet ért el, amelyet nagyrészt a magas árak és a keresletnek a Covid19 utáni erőteljes fellendülése idézett elő. 2022 második felétől azonban az uniós gazdasági ágazat a hanyatlás jeleit kezdte mutatni. Néhány fontos mutató – például a termelés, az értékesítés és a kapacitáskihasználás – negatív trendet tükrözött (16), és az energiaköltségek jelentősen megemelkedtek (17). A legtöbb gazdasági mutató esetében e kedvezőtlen változás 2023-ban tovább súlyosbodott, mivel az energiaárak a korábbi átlagnál magasabbra nőttek, miközben az árak csökkentek, és az uniós piacon a belföldi értékesítés és termelés meredek visszaesése következett be. Ennek következtében a kapacitáskihasználás az elmúlt évtized legalacsonyabb szintjére zuhant vissza, a jövedelmezőség pedig drasztikusan visszaesett (nullszaldós szintet elérve). Jóllehet az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése 2023-ban közel egy százalékponttal nőtt a 2021. évi értékhez képest, miközben a jövedelmezősége csökkent, ezt a fejleményt a tartósan magas importnyomással összefüggésben kell szemlélni (18), hiszen – amint azt az alábbi 3.2.2. szakasz kifejti – a figyelembe vett időszakban a behozatal piaci részesedése magasabb volt, mint a korábbi időszakokban (19).

(23)

A fenti mutatók (1–4. táblázat) alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazat helyzete a 2021 és 2023 közötti időszakban romlott, és a figyelembe vett időszak végén sérülékeny helyzetben volt.

(24)

Az eredeti vizsgálat megközelítését követve (20) a Bizottság termékcsaládonként (21) is értékelte a kármutatók alakulását. Az acélra vonatkozóan hozott védintézkedés hatálya alá tartozó termékcsaládok a síkhengerelt termékek, a hosszú termékek és a csövek.

(25)

Az alábbi 5–8. táblázat ismerteti a kármutatók termékcsaládonkénti alakulását a figyelembe vett időszakban.

5. táblázat

Termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás és készletszintek

6. táblázat

Uniós felhasználás, belföldi értékesítés és piaci részesedés

7. táblázat

Értékesítési egységár, jövedelmezőség, pénzforgalom és a befektetett tőke megtérülése

8. táblázat

Foglalkoztatás

(26)

A fenti mutatók alapján a termékcsaládonkénti elemzés alátámasztja az érintett termékre vonatkozó megállapításokat: az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete jelentősen romlott a figyelembe vett időszakban, és az ágazat jelenleg sérülékeny helyzetben van. Még azon termékcsalád esetében is, amely a jövedelmezőség és a piaci részesedés alakulása tekintetében jobb teljesítményt mutatott (csövek), a figyelembe vett időszakban romlottak más kulcsfontosságú mutatók, mint például a kapacitáskihasználás, a termelési szintek és a belföldi értékesítés.

(27)

A Bizottság értékelte a behozatal alakulását mind összességében, mind pedig a felhasználáshoz viszonyítva, hogy meghatározza, milyen mértékű nyomást gyakorolt a behozatal az uniós piacra a figyelembe vett időszakban. Ezenkívül a Bizottság értékelte a felhasznált vámkontingensek alakulását (lásd a 3.2.2. szakasz b) pontját).

(28)

Az Unióba irányuló behozatal 2023-ban 17 %-kal csökkent a 2021. évi értékhez képest (amikor is 2013 után a második legmagasabb szintet érte el) (22).

9. táblázat

A behozatal alakulása

(29)

A termékcsalád szintjén végzett elemzés alátámasztotta ezt az általános trendet, amint azt az alábbi 10. táblázat mutatja.

10. táblázat

A behozatal piaci részesedése termékcsaládonként

(30)

A Bizottság a behozatal alakulását a felhasználás ugyanezen időszak alatti alakulásával összevetve értékelte. Az alábbi ábra azt mutatja, hogy a felhasználás 2017–2018-ban tetőzött. 2023-ban azonban drasztikusan visszaesett, és a 2013 óta tartó időszak legalacsonyabb szintjét érte el (23). Másfelől a behozatal részesedése meredeken és folyamatosan nőtt 2018-ig, amikor a védintézkedést júliusban ideiglenesen bevezették. Ezután a rákövetkező két évben mérsékelten csökkent. 2021 óta azonban a behozatal részesedése ismét megnőtt, és továbbra is jelentősen meghaladja a védintézkedés bevezetése előtti szintet. A vizsgálat ezért arra a következtetésre jutott, hogy a piaci részesedés tekintetében az importnyomás szintje még magasabb is a védintézkedés bevezetése előtti szinteknél (24), illetve az első meghosszabbítási felülvizsgálatról szóló rendeletben megállapított szinteknél. (25)

(31)

A Bizottság az importnyomást a vámkontingensek felhasználásának alakulása alapján is értékelte (26). Először is a Bizottság azt értékelte, hogyan alakultak a vámkontingensek az első meghosszabbítási felülvizsgálatról szóló rendelet óta. Az alábbi ábra adatai az utolsó két védintézkedési év végén rendelkezésre álló vámkontingens-mennyiségeket mutatják (27): átlagosan 46 %-os vámkontingens-felhasználást a védintézkedési év utolsó negyedévének (április–június) végén, valamint 7–8,5 millió tonna felhasználatlan vámkontingenst a 4. és az 5. évben. A jelenlegi védintézkedési évben (28) (a 2024. május 21-ig rendelkezésre álló adatok alapján) a rendelkezésre álló vámkontingensek alakulása a jelek szerint ehhez hasonló. A Bizottság tehát a vámkontingensek általános felhasználásának vizsgálata során nem azonosított jelentős változást az utolsó két védintézkedési év végén (beleértve a folyó évet is).

(32)

Másodszor, a Bizottság negyedévente értékelte a legújabb fejleményeket, megvizsgálva a vámkontingenseknek a folyamatban lévő védintézkedési évben (29) az adott időpontig történő felhasználását.

(33)

A vámkontingensek felhasználásának elemzése megerősítette, hogy jelentős és növekvő mennyiségű felhasználatlan vámkontingens maradt: 2024. január–március végén mintegy 7 millió tonna. A vámkontingensek felhasználása tehát három negyedév után 47 %-on állt, amint azt az alábbi ábra mutatja. Az importnyomás értékelése során azonban a vámkontingensek felhasználási arányát a 3.2.2. szakasz a) pontjában szereplő behozatali részesedés alakulásával együtt kell elemezni, amely a korábbi időszakokhoz képest átlagos növekedést mutatott, ugyanakkor részletesebb értékelést kell végezni, amint arra a jelen szakaszban lejjebb sor kerül. Különösen azt kell figyelembe venni, hogy a vámkontingens-mennyiségek 2019 óta mintegy 25 %-kal nőttek a kereskedelmi liberalizáció és a kezdeti kiegészítések miatt, továbbá hogy a felhasználás jelentősen visszaesett, és a közeljövőben várhatóan nem fog érdemben helyreállni.

(34)

Ezen adatok részletesebb elemzése azt mutatta, hogy az értékelt három negyedévben több termékkategóriában átlagosan 21 egyedi vámkontingenst (országspecifikus vagy maradvány-vámkontingenst) merítettek ki. Ezek összesített átlagos volumene ugyanezen időszak teljes átlagos importvolumenének 32 %-át tette ki (közel 2 millió tonna/negyedév).

(35)

A származást illetően a vizsgálat azt is megerősítette, hogy a szóban forgó vámkontingensek jelentős részét az Unióba exportáló legnagyobb acélexportáló országok közül néhány (30) kimerítette: egy adott negyedévben az országspecifikus vámkontingenseik közül legalább egyet, illetve legfeljebb nyolcat teljes mértékben kimerítettek (31). Hasonló exportmintázatokat azonosított a Bizottság már az első meghosszabbítási felülvizsgálatról szóló rendeletben is (32). Emellett az intézkedés szerinti legnagyobb vámkontingenst (az 1. kategóriába tartozó maradvány-vámkontingenst) az elmúlt három egymást követő negyedévben következetesen szinte azonnal kimerítették, ami egyes harmadik országok folyamatos opportunista magatartásának a jele (33).

(36)

A vámkontingensek kimerülése, illetve a kimerülés üteme egyes esetekben jelzi, hogy melyek azok a vámkontingensek, amelyek esetében nagyobb volt a valószínűsége annak, hogy a védintézkedés hiányában további volumenek jutottak volna be az uniós piacra. E tekintetben a védintézkedés megakadályozta, hogy további importnyomás alakuljon ki. Ezért ezen adatok alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ezek a vámkontingens-felhasználási mintázatok, amelyek más-más mértékben az összes termékcsaládban megfigyelhetők voltak, tovább erősítették az uniós acélpiacra nehezedő nagy fokú importnyomást.

(37)

Az Unióba irányuló behozatal 2023-ban 17 %-kal csökkent 2021. évi értékhez képest (34). Ugyanakkor, amint azt az alábbi 11. táblázat mutatja, ugyanebben az időszakban az Egyesült Államok piacára irányuló behozatal is visszaesett 8 %-kal, és továbbra is lényegesen alacsonyabb volt, mint a 232. szakasz szerinti egyesült államokbeli intézkedés bevezetése előtt 2017-ben elért csúcsérték. 2023-ban a behozatal közel 6 millió tonnával csökkent 2017-hez képest, vagyis a 232. szakasz szerinti egyesült államokbeli intézkedés bevezetését megelőző utolsó évben.

11. táblázat

Az Egyesült Államok piacára irányuló behozatal (tonna)

(38)

A Bizottság – miután azonosította a két legnagyobb acélimportpiacra (az Unióba és az Egyesült Államokba) (36) irányuló behozatal volumenének alakulását – elemezte az Unióba exportáló legjelentősebb acélexportáló országoknak (37) a harmadik országokba (vagyis az Unión és az Egyesült Államokon kívüli országokba) irányuló kivitele kapcsán megmutatkozó exportteljesítményt.

(39)

A 12. táblázat azt mutatja, hogy az érintett terméket az Unióba exportáló legjelentősebb országok összességében jelentősen csökkentették a más harmadik piacokra irányuló exportjukat a figyelembe vett időszak alatt. A szóban forgó országok exportteljesítményének egyedi értékelése szintén megerősítette azt, hogy az Unión és az Egyesült Államokon kívüli piacokra irányuló kivitel alakulására kiterjedt negatív trend jellemző (38).

12. táblázat

Az érintett terméknek az Unióba és harmadik országokba acélt szállító legjelentősebb acélexportáló országokból (Kína kivételével) az Unión és az Egyesült Államokon kívüli harmadik országok piacaira irányuló kivitelének alakulása

(40)

E számadatok alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ezek az országok – amellett, hogy az uniós piacra és az Egyesült Államok piacára irányuló exportjuk volumene kisebb volt (9. táblázat, illetve 11. táblázat) – általában nem tudták a két legnagyobb behozatali piacon elvesztett exportvolumenüket azzal pótolni, hogy más piacokra exportálják termékeiket. Összességében tehát elmondható, hogy az Unióba exportáló legjelentősebb acélexportáló országok világszerte jelentős exportvolumentől estek el.

(41)

A Bizottság továbbá kiegészítette saját értékelését a jóval szélesebb körű termékkört vizsgáló OECD-elemzéssel. Az OECD adatai megerősítették a Bizottság saját értékelését, miszerint a legjelentősebb acélexportáló országok exportvolumene a figyelembe vett időszak alatt összességében következetesen csökkent (39).

(42)

Az amúgy következetes trend alóli egyetlen figyelemreméltó kivétel a kínai exportteljesítmény volt, amely 2023-ban megugrott, és elérte a mintegy 95 millió tonnát. Ez az export 24 millió tonnás növekedését jelentette (+40 %) (40). A kínai export növekedése – figyelembe véve pusztán a léptékét – elfedné azt az exportcsökkenést, amely szinte az összes többi nagy exportáló ország esetében azonosítható. Kína ezért nem szerepel a fenti 12. táblázat összesített elemzésében.

(43)

A kínai export által gyakorolt további nyomás valójában jelentősen növelte a versenyt más harmadik országok piacain (41). Ez világszerte tovább csökkentette az exportpiacok elérhetőségét és méretét (42), és hozzájárult a többi ország exportjának csökkenéséhez.

(44)

E tekintetben az OECD adatai arra világítottak rá, hogy bár a legnagyobb acélexportőrök többsége csökkentette exportját, az Unión és az Egyesült Államokon kívüli nagy importpiacokon az import növekvő tendenciát mutatott (43). Úgy tűnik, hogy ez a jelenség több piacon (pl. ASEAN (44), Korea, Törökország (45), Brazília (46)) éppen a kínai export megugrásának tudható be (47). Emellett a 2024 első hónapjaiból származó adatok nem mutatják azt, hogy a szóban forgó kínai kiviteli magatartás megfordulna (48).

(45)

A kínai exporttal kapcsolatos e fejleménnyel összefüggésben a Bizottság azt is értékelte, hogy a harmadik országokba irányuló kínai export ilyen drasztikus növekedése hogyan korrelált az uniós piaccal, illetve milyen hatással volt az uniós piacra az importforgalom tekintetében.

(46)

A Bizottság megerősítette, hogy 2023-ban az uniós piacon felszökött egyes olyan származási helyekről érkező behozatal, ahol Kína 2023-ban jelentősen növelte exportját (ilyen többek között Vietnám, Indonézia és Malajzia) (49), valamint az ezen ázsiai piacokon Kínával jellemzően versengő más országokból (Japán (50)) érkező behozatal (51). E növekedések még inkább szembetűnőek, ha a védintézkedés bevezetését megelőző időszakhoz képest vizsgálják őket. Az elemzett adatok tehát határozottan arra utalnak, hogy az általában vett gyengébb felhasználás mellett ez az erős és növekvő kínai importnyomás egyes harmadik országokban arra késztette a gyártókat, hogy termelésük egy részére más exportpiacokat találjanak, és ezek egyike az uniós piac (52).

(47)

A következő lépésben a Bizottság megvizsgálta a fő acélexportáló országok (53) belföldi felhasználásának alakulását a figyelembe vett időszakban.

13. táblázat

A felhasználás alakulása a legjelentősebb acélgyártó piacokon (ideértve az EU-ba exportáló legjelentősebb országokat is)

(48)

A fenti 13. táblázat (54) szerint általánosságban elmondható, hogy a legjelentősebb acélexportőrök belföldi piacán a felhasználás 2022-ben (55) összesen 61 millió tonnával (-4 %) csökkent a 2021. évi értékhez képest (56). Ezek közül a teljes volument tekintve a kínai felhasználás esett vissza a legnagyobb mértékben, 34 millió tonnával. 2023-ban 2021-hez képest összességében 2 %-os volt a csökkenés (–29,2 millió tonna).

(49)

Az e szakaszban szereplő elemzés megerősítette, hogy a legjelentősebb acélexportőrök egyre nehezebben exportálják termelésük egy részét harmadik országok piacaira (lásd még az alábbi 3.2.2. szakasz e) és f) pontját). Az adatok továbbá azt mutatták, hogy a kieső exportvolumeneket alig-alig lehetett volna a saját hazai piacokra irányítani, tekintettel a felhasználás alakulására. Ennek következtében az Unió számos legnagyobb acélbeszállítója esetében jelentősen visszaesett mind a belföldön, mind pedig a harmadik országokban értékesített volumen.

(50)

A globális többletkapacitás alakulása kulcsfontosságú eleme volt a végleges védintézkedés 2019. februári bevezetését (57) és 2021. júniusi meghosszabbítását (58) előíró bizottsági határozatnak. A jelenlegi vizsgálatban a Bizottság értékelte az acélipari többletkapacitással kapcsolatos legújabb fejleményeket, olyan forrásokra támaszkodva, mint az OECD Acélipari Bizottsága és az acéliparban kialakult kapacitásfelesleggel foglalkozó globális fórum (GFSEC), amelyek legutóbbi jelentéseikben megerősítik, hogy a kapacitásfelesleg mértéke továbbra is nagyon magas (59).

(51)

E források szerint 2023-ban a globális acélgyártási kapacitás a becslések szerint több mint 550 millió tonnával haladta meg a termelést. Ez a mennyiség India, az amerikai kontinens országai, az Unió, Japán és Törökország 2023. évi összesített acéltermelésének felel meg (60), és 2023-ban az uniós piaci felhasználás négyszeresét teszi ki.

(52)

Ezek az adatok tehát azt mutatták, hogy a kapacitásfelesleg terén kialakult helyzet nem javult az acélra vonatkozóan hozott védintézkedés 2019. évi bevezetése óta. A kérdés továbbra is komoly problémát jelent az acéliparban, és a közeljövőben várhatóan nem fog javulni. A globális kapacitásfelesleg valószínű alakulásának értékelésekor a Bizottság azt is megerősítette, hogy a helyzet várhatóan tovább romlik majd. Az OECD arról számolt be, hogy 2024 és 2026 között mintegy 160 millió tonna új kapacitás telepítésére kerül sor (61). Ezeket az új – az éves uniós felhasználást meghaladó – kapacitások egy olyan időszakban jelennének meg, amikor az acél iránti globális kereslet az előrejelzések szerint szerény mértékben nő majd, ami azzal a kockázattal járna, hogy a kapacitás és a kereslet közötti szakadék még tovább nő, ami tovább súlyosbítja a kapacitásfelesleg kapcsán előállt helyzetet.

(53)

Ezen túlmenően az elemzett információk megerősítették, hogy az Unió gyakorlatilag az egyetlen olyan jelentős acélgyártó régió, ahol a telepített kapacitás csökkent a 2018 és 2023 közötti időszakban, és így nem járult hozzá a globális kapacitásfelesleg terén jelenleg megmutatkozó trendekhez (62).

(54)

A Bizottság ezt a kapacitásfelesleghez kapcsolódó információt megerősítette a CRU adatbázis (63) adatainak alapján, amelyek a világ legjelentősebb acélgyártó országaira (többek között az uniós piacra acélt exportáló legfontosabb országokra) terjednek ki.

(55)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a kapacitásfelesleg továbbra is nagyon magas, és valószínűleg tovább fog növekedni.

(56)

A globális többletkapacitás legújabb fejleményeinek értékelése mellett a Bizottság elemezte az egyes országokban és régiókban tapasztalható növekvő kapacitásfelesleg, valamint az ezen régiókból és országokból az Unióba irányuló behozatal alakulása közötti összefüggéseket. Ez az értékelés az importstatisztikákon, valamint az OECD Acélipari Bizottsága (64) és a GFSEC által a kapacitásfelesleg alakulására vonatkozóan végzett külön kutatáson (65) alapult.

(57)

A GFSEC szerint „az elmúlt években a túlzott mértékű beruházásokkal járó kockázatok egyre nyilvánvalóbbá vált Délkelet-Ázsiában, a Közel-Kelet egyes részein és Afrikában, ahol a kapacitásnövekedés igen nagy mértékben meghaladja az acél iránti helyi keresletet” . A dokumentum hozzáteszi, hogy „Vietnám, Indonézia és Malajzia esetében a kapacitásnövekedési ráta meghaladja a 35–95 %-ot, míg az acél iránti kereslet visszaesett vagy kismértékben nőtt […], és hogy egyes közel-keleti, dél-ázsiai és észak-afrikai gazdaságok is a kiegyensúlyozatlan növekedés jeleit mutatják (pl. Irán, Pakisztán és Algéria)”  (66) .

(58)

Ezek az adatok összhangban voltak az OECD által országos szinten szolgáltatott információkkal is, amelyek jelentős kapacitásnövekedést mutattak ezen (és más) származási országokban, illetve régiókban (67). E tekintetben a vizsgálat azt is feltárta, hogy a szóban forgó kapacitásbővítések egy része a kínai tengerentúli beruházásoknak volt betudható, különösen (de nem kizárólag) az ASEAN régióban (68).

(59)

Az Unióba irányuló behozatal származási hely szerinti alakulásának értékelése során a Bizottság megállapította, hogy a 2022 és 2023 közötti időszakban a bizonyos származási helyekről (69) érkező behozatal a hatályos védintézkedés ellenére is megugrott (70). Az ezekről a származási helyekről érkező behozatal nem tartozott az Unió hagyományos beszállítói forrásai közé, és egyes esetekben szinte egyáltalán nem is létezett a védintézkedés előtt, illetve a védintézkedés alkalmazásának első éveiben. Ezek a származási helyek tehát nem volt jogosultak országspecifikus vámkontingensre, ezért a maradvány-vámkontingensek keretében rendelkezésre álló lehetőséget használták fel arra, hogy igen gyors ütemben és nagy mennyiségben bejussanak az uniós piacra. Hirtelen megjelenésük súlyos zavarokat okozott a piacon, és egyes esetekben aláásta az intézkedés eredményességét (lásd az alábbi 7.3. szakaszt). Az alábbi ábra az e származási helyek némelyikéből az Unióba irányuló behozatal alakulását mutatja be.

(60)

Az ábra azt mutatja, hogy a szóban forgó a származási helyekről érkező behozatal 2023-ban közel 4 millió tonnával nőtt a 2017-es (a védintézkedést megelőző évi) értékhez képest.

(61)

A rendelkezésre álló adatok elemzése tehát arra enged következtetni, hogy közvetlen összefüggés áll fenn az uniós piacra irányuló, bizonyos származási helyekről érkező behozatal alakulása és a kapacitásfelesleg alakulása és állapota között, amellett, hogy egyes származási helyeken megnőtt a kínai export. Amint azt az alábbi 7.3. szakasz kifejti, a vizsgálat megerősítette, hogy a védintézkedés hatálya alá tartozó piacon történő agresszív térhódítás már jelenleg is kedvezőtlen hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazatra, ezért az ilyen hatások ellensúlyozása érdekében az intézkedés működésével kapcsolatban további intézkedésekre van szükség.

(62)

A végleges védintézkedést bevezető rendeletben a Bizottság megállapította, hogy az Egyesült Államok által az egyes acéltermékekre vonatkozóan a 232. szakasz szerint bevezetett intézkedések hatására az eredetileg az Egyesült Államok piacára szánt export valószínűleg jelenős mértékben elterelődne az uniós piac irányába, ha az Unió nem hozna korrekciós intézkedéseket. A végleges védintézkedést bevezető rendeletben a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy bizonyíték van arra, hogy a kereskedelmi forgalom elterelődésének első jelei már 2018-ban megmutatkoztak (71). Az első meghosszabbítási felülvizsgálatról szóló rendeletben a Bizottság megerősítette, hogy a kereskedelmi forgalomnak a szóban forgó intézkedésből eredő elterelődésének kockázata továbbra is fennáll (72). Ezen túlmenően a harmadik működési felülvizsgálatról szóló rendelet keretében a Bizottság részletesen értékelte, hogy az intézkedés milyen hatást gyakorol az uniós piacra irányuló potenciális kereskedelmi forgalomra. Ebben az értékelésben a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a 232. szakasz szerinti egyesült államokbeli intézkedés módosításai ellenére továbbra is fennáll a kereskedelmi forgalom elterelődésének kockázata (73).

(63)

A jelenlegi vizsgálat során a Bizottság értékelte az egyesült államokbeli intézkedés legújabb változatát annak feltárása érdekében, hogy a korábbi megállapítások továbbra is érvényesek-e. A vizsgálat megerősítette, hogy az intézkedés továbbra is érvényben van, és a Bizottság legutóbbi, 2023. évi értékelése óta nem történt jelentős változás az intézkedés hatályát vagy működését illetően (74). Ezen túlmenően a rendelkezésre álló információk (75) alapján észszerűnek tűnt azt feltételezni, hogy a 232. szakasz szerinti egyesült államokbeli intézkedést a belátható jövőben nem fogják megszüntetni vagy jelentősen módosítani.

(64)

A Bizottság a 11. táblázatban (az Egyesült Államokba irányuló behozatal) kimutatta, hogy az Egyesült Államok piacára irányuló behozatal szintje lényegesen alacsonyabb maradt, mint a 232. szakasz bevezetése előtti időszakban. Emellett – amint azt a 3.2.2. szakasz c) pontja (más piacokra irányuló export és belföldi felhasználás) mutatja – az Unió legnagyobb beszállítói általában nem találtak más olyan piacokat, ahová átirányíthatták volna azt a mennyiséget, amelyet korábban többek között az Egyesült Államok piacára exportáltak.

(65)

Ennek megfelelően az uniós védintézkedés hatályvesztése esetén továbbra is fennáll annak a kockázata, hogy a 232. szakasz szerinti egyesült államokbeli intézkedés következtében a kereskedelmi forgalom az uniós piac irányában terelődik el.

(66)

Az Egyesült Államok a 232. szakasz szerinti egyesült államokbeli intézkedésen kívül azt is jelezte, hogy a 301. szakasz értelmében növelni fogja a Kínából származó egyes acéltermékek behozatalára kivetett vámokat (76). Ez az intézkedés a várakozások szerint megnehezíti Kína számára az Egyesült Államok piacára irányuló kivitelt, ami tovább növeli a kereskedelmi forgalom elterelődésének kockázatát, vagyis annak kockázatát, hogy vagy közvetlenül Kínából érkezik több acél az Unióba, vagy hogy erre közvetett módon kerül sor, azzal, hogy a megnövekedett kínai jelenlét miatt más harmadik országbeli piacokról terelődik el a kereskedelmi forgalom, amint azt a fenti 3.2.2. szakasz d) pontja már megállapította. E volumeneket ezt követően – legalábbis részben – az uniós piacra lehet irányítani.

(67)

Az Egyesült Államok intézkedései mellett a Bizottság olyan új intézkedéseket is azonosított, amelyek nem minősülnek piacvédelmi eszközöknek (77), és amelyeket más joghatóságok fogadtak el. 2023 augusztusában például Mexikó egyes acéltermékek esetében 15 %-ról 25 %-ra emelte a behozatali vámokat (78). 2024 februárjában Brazília számos acéltermékre vetett ki behozatali vámot (79). 2024 áprilisában Törökország korlátozta egyes acéltermékek Izraelbe irányuló kivitelét (80).

(68)

A vizsgálat tehát megerősítette, hogy a harmadik országok által elfogadott intézkedések száma és hatálya tovább nőtt, ami még inkább fokozza a kereskedelmi forgalom elterelődésének kockázatát, mivel az exportőrök rendelkezésére álló piacok tovább zsugorodtak.

(69)

A Bizottság értékelte az acéltermékekre vonatkozó piacvédelmi intézkedések alakulását és állapotát harmadik országokban (81) a korábbi vizsgálatok (82) során. Jelen vizsgálat során a Bizottság megvizsgálta a legújabb fejleményeket, és megerősítette, hogy a hatályos piacvédelmi intézkedések száma tovább nőtt és továbbra is magas szinten áll, amint azt az alábbi ábra is mutatja.

(70)

Emellett ez az ábra azt is mutatja, hogy az intézkedések jelentős részét az Unióba exportáló legjelentősebb acélexportőrökkel szemben vezették be (83). Ez azt jelenti, hogy ezek az országok egyre nehezebben exportálják termékeiket harmadik országokba, többek között az ellenük hozott piacvédelmi intézkedések növekvő száma miatt.

(71)

Emellett a Bizottság azt is megfigyelte, hogy más joghatóságok a hatályos védintézkedések meghosszabbítását javasolják (például az Egyesült Királyság (84)), vagy új védintézkedési vizsgálatokat indítottak (például Dél-Afrika (85)). A különböző joghatóságokban bevezetett, egyre növekvő számú piacvédelmi intézkedés még inkább megnehezíti az exportáló országok számára a termelésükhöz szükséges értékesítési lehetőségek azonosítását, tekintettel a növekvő kapacitásfeleslegre (86), ami csak fokozza majd a piacon már jelenleg is érzékelhető feszültségeket. Ezenkívül a megfigyelt piaci fejlemények – különösen a kínai exportnak a gyenge piaci viszonyok melletti megugrása – további piacvédelmi intézkedéseket eredményezhetnek (87).

(72)

Az Unió messze a világ legnagyobb acélimportáló piaca a behozatal volumenét tekintve (88). Az árszinteket illetően megjegyzendő, hogy a legjelentősebb beszállító országokból az Unióba irányuló export árai az acélexport nagyobb hányada esetében következetesen magasabbak, mint az egyéb harmadik országok piacaira irányuló export árai. A Bizottság értékelte az árakat, és megállapította, hogy az országok szerinti bontásban elemzett termékkódok 57–93 %-a esetében magasabb az Unióba irányuló export ára, mint az egyéb harmadik piacokra irányuló exporté (89).

(73)

Ez egyértelműen azt jelzi, hogy az exportőröknek nagyon erős érdekük fűződik az uniós piacra való belépéshez, és esetenként tisztességtelen árképzési magatartást tanúsítanak. Az elmúlt években ugyanis a Bizottság számos dömpingellenes és kiegyenlítő intézkedést vezetett be az acél behozatalára, többek között a védintézkedés hatálya alá tartozó termékkategóriákra (90). Az uniós piacra való belépéshez fűződő erős érdek mutatkozik meg azon országok esetében is, amelyek megpróbálják kijátszani a hatályos piacvédelmi intézkedéseket (91). Az Unióba irányuló behozatalra vonatkozó statisztikai adatok alakulása megerősíti, hogy az uniós piac vonzó az exportőrök számára. Az Unióba irányuló behozatal a figyelembe vett időszakban átlagosan még növelte is piaci részesedését a védintézkedés bevezetését megelőző időszakhoz képest, ráadásul csökkenő felhasználás mellett és a meglévő védintézkedés ellenére. Ezenkívül egyes esetekben a rendelkezésre álló vámkontingensek egy adott negyedévben igen gyorsan kimerülnek, ami a folyamatos opportunista magatartás jele.

(74)

Ezeket az információkat figyelembe véve a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az uniós acélpiac továbbra is vonzó mérete és árai tekintetében.

(75)

A 3.2.2. szakasz a)–g) pontjában ismertetett tényezők értékelésének kiegészítéseként a Bizottság elemezte a rendelkezésre álló legfrissebb piaci kilátásokat is. Ezek arra világítottak rá, hogy a 2023. évi értékekhez képest megfigyelhető, hogy 2024-ben és 2025-ben lassan elkezd helyreállni a felhasználás, de még mindig elmarad a 2021. évi volumentől.

(76)

A Worldsteel 2024. áprilisi rövid távú előrejelzése szerint az acél iránti globális kereslet 2024-ben 1,7 %-kal (1,793 millió tonnára), 2025-ben pedig 1,2 %-kal (1,815 millió tonnára) nő. A 2024. évi és a 2025. évi szerény fellendülés (melyek közül az előbbi alig-alig éri el 2022. évi értékeket) még mindig elmarad a 2021-ben elért keresleti volumentől. A jelentés kiemelte, hogy „a globális gazdasági kilátások romlottak a felhasználást és a beruházásokat érintő monetáris megszorítások miatt. Az építőiparban – különösen a lakóépületek esetén – magasak a kamatlábak és költségek, bár az infrastrukturális beruházások némileg könnyítenek a helyzeten. A feldolgozóipar a kereslet gyengülése miatt lassul, ami súlyosan érinti a tartós fogyasztási cikkek ágazatát”  (92).

(77)

Az OECD acélipari bizottságának 2024. márciusi ülésén elhangzott elnöki nyilatkozat megállapította, hogy a legújabb – a 2024-re és 2025-re vonatkozó – előrejelzések azt mutatják, hogy az acél iránti globális kereslet növekedése továbbra is nagyon lassú lesz (93).

(78)

Végezetül, az EUROFER gazdasági előrejelzései összhangban voltak a többi értékelt előrejelzéssel, és arra engedtek következtetni, hogy a jelenlegi gazdasági bizonytalanság várhatóan továbbra is befolyásolja majd az acélpiac növekedését az elkövetkező negyedévekben, és hogy 2024-ben az acélfelhasználó ágazatok növekedése az előrejelzések szerint tovább lassul (+0,2 %, +0,4 %-ról lefelé korrigálva), főként a sorban a második építőipari recesszió miatt, majd 2025-ben mérsékelten (1,5 %-kal) nő (94).

(79)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a globális acélpiac helyzete általában – és különösen az Unióban – továbbra is kihívást jelent majd a kereslet szempontjából.

(80)

A fenti bizonyítékok és megfontolások alapján a Bizottság megállapította, hogy az uniós acélipar sérülékeny helyzetben van.

(81)

A Bizottság azt is megállapította, hogy a legjelentősebb acélexportáló országokból érkező behozatal igen nagy és egyre növekvő importnyomást gyakorolt, illetve gyakorol továbbra is az uniós acélpiacra. Az importnyomást tovább súlyosbította a behozatal hirtelen és gyors térnyerése számos olyan származási hely esetében, amelyek korábban nem voltak releváns volumenekkel jelen az uniós piacon. Ez hozzáadódott a korábbi vizsgálatok során azonosított importnyomáshoz.

(82)

A Bizottság a kereslet várható lassú növekedésével összefüggésben megerősítette, hogy a kapacitásfelesleg szintje magas, és hogy az elkövetkező években kapacitásnövekedés várható. Ez arra enged következtetni, hogy a kapacitásfelesleg kapcsán előállt helyzet valószínűleg nem fog javulni.

(83)

Az exportáló országok nem csak a legnagyobb behozatali piacokhoz (az Unió és az Egyesült Államok piacához) férnek kevésbé hozzá, hanem más harmadik országok piacaihoz is. Emellett általában elmondható, hogy a belföldi felhasználás is visszaesett. A Kínából érkező export ugrásszerű növekedése további nyomást gyakorolt a versenyre a harmadik országok piacain, volumeneket elvonva más exportáló országokból; a jelek szerint ez a trend a közeljövőben nem fordul meg.

(84)

A kereskedelemkorlátozó és a piacvédelmi intézkedések megszaporodtak, és magas szinten maradtak, ami tovább nehezíti az exportáló országok számára, hogy termékeikhez értékesítési lehetőségeket találjanak. Végezetül a vizsgálat megerősítette, hogy az uniós piac a méretét és az árait tekintve vonzó.

(85)

Figyelembe véve a globális többletkapacitás mértékét, azt, hogy több joghatóság is bevezetett nagy számú kereskedelmi akadályt, továbbá a jelenlegi piaci kilátásokat, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a védintézkedés hatályvesztése esetén az Unióba irányuló behozatal valószínűleg növekedne. Ez a növekedés további importnyomást gyakorolna a sérülékeny helyzetben lévő uniós gazdasági ágazatra, és így valószínűleg jelentős kárt okozna. Ezért a 3.1. és 3.2. szakaszban elemzett információkra tekintettel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedésre továbbra is szükség van az uniós gazdasági ágazatot érő jelentős kár megelőzéséhez vagy orvoslásához.

(86)

A védintézkedés egyik célkitűzése, hogy lehetővé tegye a belföldi termelők számára, hogy kiigazításokat hajtsanak végre, amíg az intézkedések hatályban vannak. Az ágazati kiigazításokra utaló bizonyíték ezért a védintézkedés meghosszabbításának szükséges feltétele.

(87)

E tekintetben a Bizottság már 2021-ben megerősítette (95), hogy az uniós gazdasági ágazat kiigazításokat hajt végre. Amikor a Bizottság 2018 júliusában bevezette az acéltermékekre vonatkozó védintézkedést, az uniós acélágazat már megkezdte a 2010 közepe óta (az acél iránti globális kereslet csökkenése óta) tapasztalt súlyos válsághoz való alkalmazkodást célzó kiigazítási folyamatot, a globális kapacitás pedig tovább bővült (96).

(88)

Ebben a vizsgálatban a Bizottság a kérdőívekre adott válaszok (97), az írásbeli beadványok, illetve saját kutatásai alapján (ez utóbbi a nyilvánosan hozzáférhető információkra, például az alább említett kategóriákba tartozó ágazati kiigazításokról beszámoló cikkekre hagyatkozott) bizonyítékokat gyűjtött az uniós gazdasági ágazat által végrehajtott számos kiigazításról.

(89)

Az uniós gazdasági ágazat számos olyan intézkedést dokumentált, melynek célja az volt, hogy a jelenlegi kihívásokat tartogató piaci körülmények között javítsa a versenyképességet. Az első meghosszabbítási felülvizsgálatról szóló 2021-es rendelet óta az uniós gazdasági ágazat folytatta a szerkezetátalakítási intézkedések végrehajtását, például a kevésbé hatékony vagy kihasználatlan létesítmények bezárását (98). Ezt megerősítették a kérdőívre adott válaszokban a kapacitásra vonatkozóan szereplő adatok, amelyek a termelési kapacitás enyhe visszaesését mutatják (99). Az OECD acélipari bizottságának adatai is szintén összhangban voltak ezekkel az információkkal: azt mutatták, hogy a 2018 és 2023 közötti időszakban az uniós kapacitás 5,2 millió tonnával csökkent (100). Az ilyen típusú kiigazítással összefüggésben 2024 áprilisában az egyik legnagyobb uniós gyártó (a thyssenkrupp) bejelentette, hogy a legnagyobb gyártóhelyén jelentősen, mintegy 2,5 millió tonnával csökkenti majd a kapacitását. Az uniós gazdasági ágazat folyamatos és jelentős erőfeszítéseket tett a piaci feltételekhez való alkalmazkodást szolgáló kiigazítások érdekében. (101)

(90)

Emellett az uniós gyártók számos egyéb, a versenyképesség javítását célzó kiigazítást is dokumentáltak, például a termékportfólió bővítését (sok esetben magasabb hozzáadott értéket képviselő termékekkel (102)), valamint a folyamathatékonyság javítását és az üzemek korszerűsítését (103). E tekintetben az uniós acélipar erőfeszítései az energiahatékonyság javítására összpontosultak (104), többek között az uniós kibocsátási követelményeknek való megfelelés érdekében.

(91)

A végrehajtott kiigazítások a védintézkedés hatálya alá tartozó valamennyi termékcsaládra kiterjednek.

(92)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a bizonyítékok azt mutatják, hogy az uniós gazdasági ágazat a figyelembe vett időszak alatt folytatta az alkalmazkodást célzó kiigazítások végrehajtását.

(93)

A Bizottság azt is megvizsgálta, hogy létezik-e bármely olyan kényszerítő gazdasági ok, amely azt a következtetést eredményezheti, hogy a meglévő védintézkedés meghosszabbítása az Unió érdekével ellentétes.

(94)

Ebből a célból a Bizottság megvizsgálta a lehetséges intézkedések uniós gyártókra, importőrökre és felhasználókra gyakorolt hatását. A rendelkezésre álló bizonyítékok vizsgálata a következőképpen épül fel: i. az uniós acélgyártók gazdasági helyzete és az intézkedés megszüntetésének lehetséges hatása, valamint ii. az uniós felhasználók és importőrök érdeke, többek között annak vizsgálata, hogy a vámkontingensek felhasználása hogyan alakul a védintézkedés hatására, valamint általában véve milyen a behozatal rendelkezésre állása az uniós piacon a jelenlegi piaci kilátások fényében.

(95)

Amint azt az első meghosszabbítási felülvizsgálatról szóló rendelet vázolja, az uniós acélágazat több mint 500 gyártóüzemmel rendelkezik az Unió 23 tagállamában. A gazdasági ágazat közvetlenül több mint 300 000 embert foglalkoztat; a más ágazatokban meglévő közvetett és indukált munkahelyeket is beleszámítva a becslések szerint 2,6 millió munkahelyet biztosít Unió-szerte. Emellett a Bizottság szolgálatai által végzett különböző elemzések azt mutatták, hogy az acélipar releváns az uniós gazdaság szempontjából (105). A jelenlegi vizsgálat megerősítette, hogy e tekintetben nem történt lényeges változás.

(96)

Ebben a vizsgálatban a Bizottság azt is megállapította, hogy az intézkedés továbbra is szükséges a védintézkedés hatályvesztése esetén valószínűleg bekövetkező jelentős kár megelőzéséhez. A jelentős kárral járó helyzet súlyosan veszélyeztetné az uniós gazdasági ágazat által tett kiigazító erőfeszítéseket.

(97)

A vizsgálat tehát megerősítette, hogy az intézkedés meghosszabbítása az uniós gyártók érdekét szolgálná.

(98)

A vizsgálat azt is értékelte, hogy az intézkedés meghosszabbítása várhatóan milyen hatást gyakorolna az uniós felhasználókra és importőrökre.

(99)

E tekintetben a vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy az uniós felhasználás drasztikusan visszaesett, és e piaci fejleménnyel összhangban negyedévről negyedévre folyamatosan nagy mennyiségű vámkontingensek kerültek felhasználásra. A vizsgálat azt is megerősítette, hogy igen nagy és egyre növekvő különbség volt a vámkontingens-mennyiségek növekedése (ami főként (106) a 2019 óta tartó rendszeres kereskedelmi liberalizációjának tudható be) és a felhasználás alakulása között (107). Ezen túlmenően a piaci kilátások arra engedtek következtetni, hogy az uniós felhasználás esetében csak mérsékelt növekedésre lehet számítani, és hogy ez a növekedés mindenképpen jelentősen kisebb lesz, mint a továbbra is rendelkezésre álló vámkontingensek mennyisége, amelyek jellemzően többféle származási helyről érkeztek, különböző termékkategóriákban és termékcsaládokban.

(100)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az uniós felhasználóknak és importőröknek összességében az intézkedés meghosszabbítása esetén is lehetőségük lenne arra, hogy különböző származási helyről érkező termékkategóriákból vámmentesen szerezzenek be acélt. A vizsgálat továbbá azt is megerősítette, hogy az uniós gyártóknak lehetőségük volt kapacitáskihasználásuk növelésére, és így arra, hogy további mennyiségeket tudjanak szállítani az uniós vevőknek. A Bizottság ezért megerősítette, hogy az intézkedés meghosszabbítása összességében nem akadályozná meg az uniós felhasználókat és importőröket abban, hogy elegendő mennyiségű vámmentes acélt szerezzenek be mind az importforrásokból, mind az uniós gyártóktól.

(101)

Ezen túlmenően – az első meghosszabbítási felülvizsgálatról szóló rendelethez (108) hasonlóan – a Bizottság ellenőrizte a védintézkedésnek az uniós piaci acélárak szintjére gyakorolt lehetséges hatását (109), úgy, hogy az uniós trendeket összehasonlította a világ más fő acélpiacain tapasztalható trendekkel (110). Az elemzés kimutatta, hogy az uniós piaci árak alakulása ugyanolyan trendet követett, mint ami az egyéb piacokon is megfigyelhető volt (vagy ahhoz nagyon hasonló trendet), ami arra utal, hogy a védintézkedés nem okozott anomáliát az Unión belüli ártrendekben.

(102)

E megállapítások alapján tehát a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az uniós felhasználók és importőrök beadványai nem bizonyították, hogy a meghosszabbítás ellentétes lenne az általános uniós érdekkel.

(103)

A Bizottság megállapította, hogy teljesülnek a szükségesség és az alkalmazkodás jogszabályi követelményei, amelyek a védintézkedés meghosszabbításához szükségesek. Emellett a Bizottság megállapította, hogy az intézkedés nem ellentétes az általában vett uniós érdekkel.

(104)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy helyénvaló az acélra vonatkozó védintézkedést 2024. június 30. után is meghosszabbítani.

(105)

A Bizottsághoz több mint 65 észrevétel és cáfolat érkezett az érdekelt felektől, többek között az uniós acélgyártóktól, az uniós acélfelhasználóktól és -importőröktől, az exportáló gyártóktól, és azok szövetségeitől, exportáló gyártóktól és harmadik országok kormányaitól. Ebben a szakaszban a Bizottság azokkal állításokkal foglalkozik, amelyeket ez az érdekelt felek a meghosszabbítással kapcsolatban fogalmaztak meg. Az adminisztrációs kiadások mérséklése érdekében a Bizottság az állításokat azok jellege és tartalma szerint csoportosította. Adott esetben a Bizottság hivatkozott e rendelet megállapításaira (3. és 4. szakasz), amelyek már részletesen foglalkoztak az érdekelt felek legtöbb állításával. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a felhozott érvek egyike sem változtathatja meg a Bizottság következtetését, miszerint helyénvaló meghosszabbítani az acélra vonatkozó védintézkedést.

(106)

Néhány érdekelt fél hivatkozott a Vitarendezési Testület által 2022. április 29-én, az „Európai Unió – Egyes acéltermékekre vonatkozó védintézkedések” (DS595) vita kapcsán elfogadott jelentésre, azt állítva, hogy a Bizottságnak automatikusan meg kell szüntetnie az intézkedést, mivel az nincs összhangban a védintézkedésekről szóló WTO-megállapodás és az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (a továbbiakban: GATT) egyes rendelkezéseivel.

(107)

E tekintetben a Bizottság – hasonlóan a korábbi felülvizsgálatokhoz, ahol ez az állítás elhangzott – hivatkozott a 2023. január 13-i (EU) 2023/104 végrehajtási rendeletre (111), amellyel végrehajtotta a Vitarendezési Testület határozatát, ezáltal összhangba hozta az acélra vonatkozóan hozott védintézkedést a WTO-szabályokkal azon néhány vonatkozásban, amelyek esetében a Testület következetlenségeket állapított meg.

(108)

Ennélfogva az e vitára vonatkozó állítások nem relevánsak a folyamatban lévő felülvizsgálat szempontjából, mivel azokkal már egy külön jogi aktus foglalkozott. Mindenesetre az (EU) 2023/104 rendelet mögött meghúzódó logikából következőleg a Bizottság nem értett egyet azokkal az állításokkal, amelyek szerint a Testület által a szóban forgó vitában tett ténymegállapítások az intézkedés megszüntetését tették volna szükségessé.

(109)

Az egyik fél előadta, hogy a WTO-szabályok szerint a WTO-tagoknak arra van lehetőségük, hogy egy alkalommal meghosszabbítsák a védintézkedéseket. Ennek az az oka, hogy a védintézkedésekről szóló WTO-megállapodás vonatkozó része (7. cikk (3) bekezdés) a „meghosszabbítás” szót egyes számban használja. A Vitarendezési Testület mindeddig még nem szolgált érdemi értelmezéssel, azonban a 7. cikk (4) bekezdésében szereplő „meghosszabbítás” szót a „bármely” szó előzi meg, ami arra utalhat, hogy egynél több meghosszabbítás is lehetséges. Ezenkívül a védintézkedési alaprendelet 19. cikkének (3) bekezdése többes számban használja a „meghosszabbítás” kifejezést.

(110)

Egyes érdekelt felek azzal érveltek, hogy a 232. szakasz szerinti egyesült államokbeli intézkedésben bekövetkezett néhány változás miatt a kereskedelem eltérítésének kockázata állítólag olyan mértékben lecsökkent, hogy ezen indokok alapján már nincs szükség a védintézkedésre.

(111)

Ez egy visszatérő állítás, amelyet az érdekelt felek a korábbi felülvizsgálatok során is megfogalmaztak. Ezért a Bizottság a korábban már többször, egyebek között a 2023. júniusi felülvizsgálat során értékelte ezt a kérdést (112). A Bizottság minden esetben arra a következtetésre jutott, hogy a 232. szakasz szerinti egyesült államokbeli intézkedés módosításainak hatására nem változott a kereskedelemnek a 232. szakasz szerinti egyesült államokbeli intézkedésből eredő, az uniós piacra irányuló eltérítésének kockázatát vizsgáló értékelés (113).

(112)

A jelen felülvizsgálat kapcsán megjegyzendő, hogy a 232. szakasz szerinti egyesült államokbeli intézkedésnek az érdekelt felek által említett módosításaira 2023 júniusa előtt került sor, tehát a Bizottság már azon vizsgálat keretében értékelte azokat. A Bizottsághoz tehát nem érkezett olyan további bizonyíték, amelynek hatására módosítania kellene a 2023. évi értékelést.

(113)

Továbbá – amint azt a 3.2.2. szakasz e) pontja kifejti – a Bizottság rendelkezésére álló információk arra engednek következtetni, hogy nem csak hogy hatályban marad a 232. szakasz szerinti egyesült államokbeli intézkedés, hanem az Egyesült Államok és más harmadik országok növelik a harmadik országokból érkező behozatallal szembeni kereskedelmi intézkedések számát. Tehát nő annak kockázata, hogy ezen intézkedések (többek között a 232. szakasz szerinti egyesült államokbeli intézkedés) hatására a kereskedelmi forgalom elterelődik.

(114)

Egyes felek előadták, hogy az uniós acélipart már kellőképpen védi a termékek széles körére vonatkozó számos dömpingellenes és kiegyenlítő intézkedés. Ebben az összefüggésben a különböző piacvédelmi eszközök kumulatív hatása az uniós gazdasági ágazat túlzott védelmét eredményezi.

(115)

A Bizottság megjegyzi, hogy a különböző piacvédelmi eszközök mindegyike más-más célt szolgál. A védintézkedés erga omnes hatályú intézkedés, amely a jelentős kárt okozó vagy azzal fenyegető, előre nem látható fejleményekből eredő importnövekedést érinti, míg a dömpingellenes és kiegyenlítő intézkedések célja, hogy megvédjenek valamely belföldi ágazatot a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatoktól (a kárt okozó dömpingtől vagy támogatástól). Amennyiben a különböző jogi eszközök bevezetéséhez (vagy meghosszabbításának) jogi feltételei teljesülnek, az Unió vagy bármely más WTO-tag egyidejűleg különböző eszközöket is alkalmazhat.

(116)

Amint arra a Bizottság a korábbi vizsgálatok során is felhívta a figyelmet (114), az Unióban a védintézkedés összeegyeztethető más piacvédelmi eszközök alkalmazásával, és nem nyújt túlzott védelmet, mivel az uniós jogi keret (115) előír egy olyan mechanizmust, amely kivédi azt, hogy ugyanazon termék kettős kiegyenlítő intézkedés hatálya alá tartozzon. Ez a mechanizmus biztosítja, hogy ha a védintézkedés hatálya alá tartozó behozatal meghaladja a vámmentes vámkontingens mennyiségét, akkor a 25 %-os vámtétel ne adódjon össze az alkalmazandó dömpingellenes és/vagy kiegyenlítő vámtétellel, hogy ily módon ne gyakoroljon a kívánatosnál nagyobb hatást a kereskedelemre. Emellett az Európai Unió Törvényszéke az acélra vonatkozó védintézkedés megtámadása kapcsán megerősítette, hogy a Bizottság e tekintetben követett gyakorlata jogszerű (116). Ezen okokból a Bizottság elutasította a fent említett állítást.

(117)

Egyes érdekelt felek azzal érveltek, hogy a csökkenő kereslet és a vámkontingensek alacsony szintű felhasználása miatt kisebb az importnyomás.

(118)

Azonban annak ellenére azonban, hogy az alacsonyabb szintű felhasználás (–14 % a 2021 és 2023 közötti időszakban) és az alacsonyabb szintű behozatal (–17 % ugyanezen időszakban) mellett visszaesett a vámkontingensek felhasználásának a szintje, az adatok azt mutatják, hogy a behozatal piaci részesedését tekintve az importnyomás továbbra is magas. Jóllehet a behozatal piaci részesedése 2023-ban kismértékben csökkent, 21,5 %-os értékével továbbra is rekordszinteket közelített. Ez az érték jelentősen meghaladja a végleges védintézkedések 2019 elején történt elfogadását megelőzően megfigyelhető átlagos piaci részesedést (16,4 %).

(119)

Ezenkívül – amint azt a 3.2.2. szakasz a) pontja kifejti – a kimerített vámkontingensek összesített átlagos mennyisége a behozatal teljes átlagos volumenének 32 %-át (közel kétmillió tonna/negyedév) tette ki a folyó védintézkedési évben. A származási helyet illetően megjegyzendő, hogy az egyes termékkategóriák (117) esetében az egyes származási helyek felől érkező folyamatos importnyomás a vámkontingens-mennyiségek általában vett rendelkezésre állása ellenére is hozzájárult ahhoz, hogy a figyelembe vett időszakban általában véve növekedett a behozatal piaci részesedése, miközben a kereslet visszaesett.

(120)

Ezért a Bizottság úgy véli, hogy a vámkontingensek alacsonyabb felhasználása nem feltétlenül jelenti az importnyomás csökkenését, ami indokolhatná az intézkedés 2024. június 30-ig történő megszüntetését.

(121)

Egyes érdekelt felek (főként exportőrök és felhasználók) előadták, hogy egyes vámkontingensek gyorsan vagy következetesen merültek ki, ami azt mutatja, hogy a vámmentes kontingensek mennyisége nem elegendő. Ez állításuk szerint ellátási hiányt okoz.

(122)

A Bizottság a korábbi vizsgálatok során értékelte ezt az állítást, és a jelenlegi felülvizsgálat tekintetében is megerősíti, hogy egyes vámkontingensek gyors kimerítése alapján nem vonható le az a következtetés, hogy a védintézkedés általában véve acélhiányt okozna a felhasználók számára. Ebben a tekintetben a Bizottság megjegyezte, hogy néhány érdekelt fél állításai egyes konkrét vámkontingensek elkülönülten történt kimerülésére vonatkoztak, anélkül, hogy említést tettek volna az acél általános elérhetőségéről, azon a konkrét származási helyen túlmenően, amely gyorsan kimerítette az országspecifikus vámkontingensét. Így a Bizottság megerősítette, hogy noha egyes termékkategóriákban, egy adott időpontban bizonyos konkrét származási helyek valóban kimerítették a vámkontingensüket, általánosságban elmondható, hogy e termékkategóriákban más származási helyek esetében javarészt megmaradt hozzáférhetőség (lásd a 3.2.2. szakasz b) pontját).

(123)

Ezenkívül a különböző felektől származó bizonyítékok nem voltak meggyőzőek azon állítás tekintetében, miszerint az uniós gazdasági ágazat nem képes az ellátásra. Éppen ellenkezőleg, a legtöbb termékkategória alacsony kihasználtsági aránya arra enged következtetni, hogy az uniós gazdasági ágazattól való beszerzés valós lehetőség.

(124)

A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(125)

Egyes érdekelt felek előadták, hogy nincs bizonyíték arra, hogy az uniós gazdasági ágazat kiszolgáltatott helyzetben lenne, mások pedig azt állították, hogy az azonosított kártényezők nem a behozatal növekedésének (vagy a behozatal potenciális növekedésének), hanem sokkal inkább a globális körülményeknek tudhatók be. Az uniós gazdasági ágazat teljesítményét állítólagosan befolyásoló egyéb tényező az energiaköltségek és a szállítási költségek növekedése. Végezetül: más felek megemlítették, hogy a kárt a Bizottság nem ellenőrizte minden termékkategóriára nézve.

(126)

Ezzel kapcsolatban a Bizottság megjegyzi, hogy a védintézkedésekről szóló WTO-megállapodás 7.1. cikke és a védintézkedési alaprendelet 19. cikkének (2) bekezdése alapján a védintézkedés meghosszabbításának követelményei – nevezetesen a jelentős kár megelőzésének vagy orvoslásának szükségessége és a belföldi ágazat folyamatos kiigazítása – között nem szerepel, hogy a figyelembe vett időszak alatt a behozatalnak növekednie kellene. A Bizottság megállapította, hogy fennáll annak a valószínűsége, hogy a védintézkedés hatályvesztése esetén a behozatal növekedni fog, ami súlyosan károsítaná az uniós gazdasági ágazatot.

(127)

Azon állítást illetően, miszerint valamennyi termékkategória esetén bizonyítani kell a kárt, a Bizottság emlékeztet arra, hogy a termékkör valamennyi termékkategóriát egyetlen termékként foglalja magában, ezért a kár értékelésére a vizsgálat tárgyát képező termék egésze, nem pedig az egyes termékkategóriák szerint kerül sor. Ahol szükséges volt, a Bizottság bebizonyította, hogy a termékcsaládonkénti elemzés alapján sem lehet a termék egésze kapcsán levont következtetésektől eltérő következtetésre jutni.

(128)

A Bizottság ezért a fenti felvetéseket elutasította.

(129)

Egyes felhasználók előadták, hogy a védintézkedés áremelkedést okozott, ami rontja az acélt felhasználó downstream ágazatok versenyképességét. Felhasználók előadták továbbá, hogy a kész- és félkész termékek behozatala nőtt, mivel az inputköltségeknek a védintézkedés által okozott növekedése miatt javult a versenyképesség az ugyanezen felhasználók által az Unióban előállított azonos termékekéhez képest.

(130)

A Bizottsághoz nem érkezett olyan bizonyíték, amely alátámasztotta volna az árra vagy a versenyképességre vonatkozó állításokat. A Bizottság által értékelt árinformációk (lásd az uniós érdekről szóló 3.4.2. szakaszt) szerint azonban az uniós piaci árak alakulása ugyanolyan trendet követett, mint ami az egyéb piacokon is megfigyelhető volt (vagy ahhoz nagyon hasonló trendet), ami arra utal, hogy a védintézkedés nem okozott anomáliát az Unión belüli ártrendekben.

(131)

A Bizottság ezért a fenti felvetéseket elutasította.

(132)

Több fél vitatta, hogy az uniós gazdasági ágazat a kiigazítást célzó erőfeszítéseket tenne a védintézkedés alkalmazásának kezdete óta. Ennek alapján úgy vélték, hogy a védintézkedést nem lehetséges meghosszabbítani, mivel a meghosszabbítás jogi követelmények egyike nem teljesül. Bizonyos felek előadták, hogy a kiigazítások főként az uniós acélipar dekarbonizációjára összpontosítottak, továbbá hogy e terveket még nem hajtották végre.

(133)

Az uniós gyártók számos példát nyújtottak be a Bizottsághoz azokkal a kiigazításokkal kapcsolatban, amelyekről a közelmúltban döntöttek, és amelyek jelenleg a végrehajtás különböző szakaszaiban vannak. A Bizottság megállapította továbbá, hogy az uniós gazdasági ágazat által szolgáltatott példákon kívül az uniós gyártók – méretüktől függetlenül – számos intézkedést vezettek be a versenyképesség javítása érdekében, még úgy is, hogy a piaci viszonyok kihívást jelentettek. E példák közül néhányat e rendelet 3.3. szakasza említ.

(134)

A Bizottság ezért a fenti felvetéseket elutasította.

(135)

Több érdekelt fél azzal érvelt, hogy az uniós gazdasági ágazat kiigazítást célzó intézkedéseinek többsége az uniós jogszabályok és szakpolitikák által előírt környezetvédelmi kötelezettségekre vezethető vissza, és ezért ezek az intézkedések nem tekinthetők a behozatallal szembeni versenyképesség javítását célzó kiigazításoknak.

(136)

E tekintetben a Bizottság megállapította, hogy a vállalatok által elfogadott, a kiigazítást célzó intézkedéseknek – kontextustól függetlenül – rendszerint különböző okai vannak, és egyúttal több célt szolgálnak. Egy adott létesítmény környezeti teljesítményének javítását célzó kiigazítás gyakran energiahatékonysági javulást eredményezhet, vagy a zöld termékek új választékának bevezetése is lehet megfelelő reakció a növekvő keresletre. Mindenesetre a Bizottság által értékelt valamennyi kiigazítás – függetlenül attól, hogy az üzemek korszerűsítését, a folyamathatékonyságot vagy a kihasználatlan létesítmények bezárását érinti-e – a versenyképességi olyan javulását eredményezheti, amely egy olyan piacon, mint az uniós piac, annyit jelent, hogy az adott szereplő jobban felkészült az import által támasztott versenyre.

(137)

A Bizottság megállapította, hogy az acéltermékekre vonatkozó uniós védintézkedés továbbra is szükséges a jelentős kár megelőzéséhez, és bizonyíték van arra, hogy az uniós gazdasági ágazat továbbra is hajt végre intézkedéseket a nagyobb importnyomás miatti piaci helyzethez való alkalmazkodás érdekében. Az uniós védintézkedési alaprendeletnek a védintézkedésekről szóló WTO-megállapodás 7.2. cikkét átültető 19. cikke szerint azonban a védintézkedés időtartamát „a komoly károkozás elkerüléséhez vagy orvoslásához, valamint az uniós termelők részéről történő hozzáigazítás elősegítéséhez szükséges időszakra kell korlátozni” .

(138)

A védintézkedések maximális időtartama 8 év, kivéve a fejlődő országoknak minősülő WTO-tagországok esetben. Ez azt jelenti, hogy az Unió a meglévő védintézkedést legfeljebb 2026. június 30-ig hosszabbíthatja meg.

(139)

E vizsgálat során a Bizottság megállapította, hogy az intézkedés meghosszabbítása szükséges. Az intézkedések 2019. évi bevezetését indokoló tényezők közül néhány továbbra is fennáll, nevezetesen az acélipari kapacitásfelesleg magas szintje, a más országok által alkalmazott piacvédelmi intézkedések nagy száma, valamint az, hogy a 232. szakasz szerinti egyesült államokbeli intézkedés és a harmadik országok által 2019 óta hozott egyéb intézkedések miatt fennáll a kereskedelmi forgalom elterelődésének kockázata.

(140)

Hozzá kell tenni azt is, hogy az uniós gazdasági ágazat jelenleg sérülékeny helyzetben van, miközben az exportáló országokra nehezedő magas (és egyre növekvő) importnyomás mellett is folyamatosan kiigazításokat végez. Az elemzett információk nem mutattak arra, hogy az intézkedés meghosszabbítását indokoló kulcsfontosságú tényezők bármelyike is megszűnne vagy jelentősen javulna a közeljövőben.

(141)

Emellett a globális acélfelhasználásra vonatkozó legfrissebb piaci kilátások 2024-re csak szerény, 1,7 %-os növekedést vetítenek előre (ez alig-alig éri el a 2022. évi értékeket), 2025-re pedig 1,2 %-os fellendüléssel számolnak (ami azt jelenti, hogy a felhasználási szintek a 2021. évi volumenek alatt maradnak).

(142)

Ebben a helyzetben annak biztosítása érdekében, hogy az intézkedés eredményes és érdemi biztonságot tudjon nyújtani az uniós gyártók számára, a Bizottság helyénvalónak tartja az intézkedés további két évvel, azaz 2026. június 30-ig történő meghosszabbítását. Az intézkedés a nyolcéves időszak végén automatikusan hatályát veszti.

(143)

Az Unió és a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség közötti gazdasági partnerségi megállapodás értelmében az Unió kötelezettséget vállalt arra, hogy a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség országaiból származó behozatalra a többoldalú védintézkedéseket 5 éven keresztül nem alkalmazza. Ennek megfelelően e határidő lejártakor az Unió az acélra vonatkozó védintézkedés hatálya alá vonta a Dél-Afrikából és a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség legtöbb tagjától származó behozatalt (118). Mozambik esetében ez a mentesség később járt le.

(144)

Következésképpen a Bizottság helyénvalónak tartotta, hogy Mozambikot 2024. július 1-jétől kezdődően a védintézkedés hatálya vonja, hogy a WTO-szabályok szerint megfeleljen a legnagyobb kedvezményben részesített nemzetre vonatkozó kötelezettségnek.

(145)

A hatály alóli kizárás miatt a Bizottság nem vette figyelembe Mozambik behozatali adatait akkor, amikor a végleges védintézkedést bevezető rendeletben a behozatal növekedésére vonatkozó bizonyítékok kapcsán az eredeti megállapításokat tette (119). Ez a párhuzamosság elvének alkalmazásából eredt (120), amelynek értelmében a vizsgáló hatóság elemzésében nem veheti figyelembe az intézkedés alkalmazása alól kizárt származási helyeket.

(146)

Mivel a Mozambikból érkező behozatalra már kiterjed az intézkedés hatálya, a Bizottságnak újra kell értékelnie a végleges intézkedések alkalmazásához vezető eredeti megállapításokat, figyelembe véve a Mozambikból érkező behozatalra vonatkozó azon adatokat, amelyek az eredeti vizsgálat idején már rendelkezésre álltak.

(147)

A behozatal növekedésének értékelése kapcsán az alábbi táblázat mutatja az acélra vonatkozó védintézkedés hatálya alá tartozó, az Unióba irányuló teljes behozatalt a végleges védintézkedésekről szóló rendeletben figyelembe vett időszakra (2013–2017) nézve, beleértve a Mozambikból származó behozatalt is:

14. táblázat

A behozatal volumene (az intézkedés hatályának Mozambikra történő kiterjesztése után) és piaci részesedése

(148)

Az eredeti elemzési időszakban a behozatal abszolút értelemben 71 %-kal nőtt, és bővült a behozatal piaci részesedése is (a 2013. évi 12,78 %-ról 2017-ben 18,19 %-ra).

Az aktualizált számadatok alapján a Bizottság megerősítette, hogy a megnövekedett behozatalra vonatkozó eredeti értékelés nem változott. Emellett – tekintettel arra, hogy a Mozambikból az Unióba irányuló behozatalnak a teljes behozatalhoz viszonyított mennyisége elenyésző – a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a jelentős kár veszélyére, az ok-okozati összefüggésre, az uniós érdekre és az előre nem látható fejleményekre vonatkozó eredeti ténymegállapítások továbbra is érvényesek. A Bizottság a jelen felülvizsgálatban figyelembe veszi az immár Mozambikra is alkalmazandó intézkedés hatálya alá tartozó vagy hatálya alá nem tartozó fejlődő országok frissített jegyzékét (III.2. melléklet).

(149)

A fenti értékelés alapján a 2024. július 1-jétől alkalmazandó új vámkontingensek (IV. melléklet) a Mozambikból érkező behozatalra is alkalmazandók.

(150)

A Bizottság – miután arra a következtetésre jutott, hogy helyénvaló az intézkedés meghosszabbítása, és hogy Mozambikból érkező behozatal az intézkedés hatálya alá kell tartoznia – megvizsgálta, hogy szükség van-e az intézkedés működésének technikai kiigazítására. A beérkezett beadványok részletes elemzése alapján a Bizottság az alábbi következtetésekre jutott. E következtetéseket az alábbi szakaszok tartalmazzák, az eljárás megindításáról szóló értesítés felépítésének megfelelően.

(151)

E szakaszban a Bizottság elemzi a vámkontingensek felhasználásának alakulását és mintázatát, és megvizsgálja az ezzel kapcsolatban a felek által esetleg megfogalmazott észrevételeket. Ennek alapján meghatározta, hogy a megváltozott körülmények szükségessé teszik-e a védintézkedés kiigazítását az Unió érdekében.

(152)

Egyes felek (az uniós gazdasági ágazat) azt kérték, hogy a Bizottság ne vigye át a negyedévente fel nem használt vámkontingenseket a következő negyedévre (legalább az utolsó negyedévre nézve), vagy a negyedévente fel nem használt vámkontingensnek legfeljebb 4 %-át vigye át. Ezzel szemben más felek (bizonyos exportáló országok és felhasználók) azt kérték, hogy a fel nem használt országspecifikus kontingenseket csoportosítsák át a következő negyedév maradványkontingensére.

(153)

Emellett egyes exportáló országok és felhasználók azt kérték, hogy bizonyos kategóriákra (vagy akár valamennyi kategóriára) nézve töröljék el az országspecifikus vámkontingensek rendszerét, és hogy a kontingensek felhasználásának maximalizálása érdekében minden negyedévben globális szinten kezeljék a kontingenseket. Mások azt kérték, hogy a jelenleg globális szinten kezelt vámkontingensek némelyikét az országspecifikus vámkontingensek és a maradvány-vámkontingensek rendszerével kezeljék.

(154)

A Bizottsághoz arra irányuló kérelmek is érkeztek, hogy az új referencia-időszak alapján az összes vámkontingenst számítsa ki újra, hogy azok tükrözzék a kereskedelmi forgalom közelmúltbeli változásait. Emellett a vámkontingensek szintjének emelésére irányuló kérelmek is érkeztek. Egyes érdekelt felek azt is kérték, hogy egyes országok esetében szüntessék meg a vámkontingenseket, és a mennyiségeket újra osszák el a többi származási hely között.

(155)

Az uniós gazdasági ágazat azt kérte, hogy szüntessék meg azt, hogy a valamely vámkontingens kimerülésének napján a kontingensen felüli 25 %-os vámmennyiségeket arányosan felosztják az azon a napon elfogadott összes nyilatkozat között.

(156)

Előzetes észrevételként a Bizottság megjegyezte, hogy a fenti állítások közül sok ellentmond egymásnak. Konkrétabban, a Bizottság nem azonosított olyan koherens, széles körben megalapozott állítást, amely indokolná a vámkontingens-igazgatás meglévő alapstruktúrájának újraértékelését, különös tekintettel a vámkontingensek mennyiségeinek kiszámítása során figyelembe vett időszakra, valamint az országspecifikus vámkontingens és a maradvány-vámkontingensek kombinációjára a legtöbb termékkategóriában.

(157)

A védintézkedés mintegy hat éve van érvényben. A vámkontingensek szerkezete az évek során eredményesnek és következetesnek bizonyult. Indokolt esetben a Bizottság elvégezte a szükséges kiigazításokat a vámkontingens-kezelésben annak érdekében, hogy a vámkontingensek eredményesek legyenek és lépést tartsanak a piaci fejleményekkel. A vámkontingens-struktúrának azonban vannak alapvető elemei, amelyek biztosítják az intézkedés kiszámíthatóságát és koherenciáját, ezért a Bizottság nem lát okot a módosításra.

(158)

E tekintetben, amint azt az intézkedés korábbi felülvizsgálatai során is kifejtette a Bizottság, a vámkontingenseket – függetlenül attól, hogy országspecifikus vagy maradvány-vámkontingensekről volt-e szó – az eredeti vizsgálat referencia-időszakának exportteljesítménye alapján osztották ki (121). Ezt a referencia-időszakot nem lehetséges megváltoztatni, amint azt több fél is javasolta, mivel ebben az esetben az intézkedés hatálya alá tartozó újabb forgalom alapján újraszámítanák az összes vámkontingenst, ami ellentétes lenne azzal a célkitűzéssel, hogy az intézkedés bevezetése előtt fennálló hagyományos kereskedelmi forgalom fennmaradjon.

(159)

A vámkontingensek negyedévi kezelésének rendszere eredményesnek bizonyult az uniós piac stabilitásának megteremtésében, a behozatal hirtelen – a piac destabilizálására alkalmas – általános megugrásának elkerülésében, valamint az év során a behozatal rendezett és kiszámítható áramlásának biztosításában. Ez a rendszer azt is lehetővé teszi, hogy a volumen és a származási hely tekintetében hagyományos kereskedelmi forgalmat kiegészítő vám nélkül engedélyezzék, és adott esetben lehetővé tette bizonyos származási országok számára, hogy a hagyományos kereskedelmi forgalmukon túl is megnöveljék vámmentes kivitelüket (122).

(160)

A vámkontingensek kezelésének jelenlegi rendszerét úgy alakították ki, hogy egyensúlyt teremtsen az egymással ellentétes érdekek között. Először is az uniós gazdasági ágazat javát szolgálja, mivel a segítségével elkerülhető a rövid idő alatt belépő importáradat, amely negatív hatást gyakorolna a piacra. Másodszor, előnyös egyes harmadik országok és egyes uniós felhasználók számára is, amelyeket máskülönben más nagyobb beszállítók indokolatlanul kiszorítanának a piacról, és amelyek nem tudnának az uniós felhasználóknak szállítani, amelyek viszont nem tudnák a számukra szükséges anyagot ezekről a konkrét származási helyekről megvásárolni. Végezetül pedig lehetővé teszi a nagyobb exportáló országok számára, hogy a legtöbb termékkategóriában meghaladják hagyományos kereskedelmi forgalmukat azáltal, hogy hozzáférnek a maradványkontingenshez annak az időszaknak az utolsó negyedévében, amikor az inkumbens beszállítók nem tudták teljes mértékben kihasználni a kontingenseket.

(161)

Az érdekelt felek által kért egyes változtatások végrehajtása súlyosan megzavarná az érdekelt felek érdekeinek egyensúlyát, és így ellentétes lenne az általában vett uniós érdekkel és az intézkedés eredményes működésével. Ez az uniós gazdasági ágazat azon kérelmére is vonatkozik, amelyben azt kérik, hogy a vámkontingens kimerülésének napján a vám arányosan kerüljön felosztásra. E tekintetben az (EU) 2015/2447 bizottsági végrehajtási rendelet 51. cikke (4) bekezdésének az arányosság elvét meghatározó rendelkezései alkalmazandók, melyek nem teszik lehetővé a rugalmasságot.

(162)

Emellett beadványaikban a felek nem támasztották alá bizonyítékokkal, hogy a jelenlegi rendszer miért ne lenne megfelelő, és hogy az általuk javasolt különböző kiigazítások miként szolgálnák az Unió általános érdekét (és nem csupán egyéni érdekeiket), és hogyan lennének összeegyeztethetők az intézkedés logikájával és megfelelő működésével.

(163)

Ezen okok miatt a Bizottság úgy ítélte meg, hogy továbbra is megfelelő – vagyis mindegyik érdekelt féllel szemben méltányos – a jelenlegi vámkontingens-kezelési rendszer fenntartása (negyedéves igazgatás, valamint az országspecifikus és a maradványkontingensek kombinációja, kivéve néhány indokolt, az uniós érdeket szolgáló kivételt), valamint a fel nem használt vámkontingensek átvitelének és a maradvány-vámkontingenshez való hozzáférésnek a fenntartása a védintézkedési év utolsó negyedévében.

(164)

Jóllehet a vámkontingensek kezelésének jelenlegi rendszere megfelelő, a Bizottság mégis úgy ítélte meg, hogy technikai kiigazításokra van szükség a közelmúltbeli piaci fejleményekhez – például a kereskedelmi forgalom változásaihoz – való alkalmazkodás és rendszer eredményességének javítása érdekében. Ezeket a változásokat az alábbi szakaszok ismertetik, és értékelésükre a 7.2. szakaszban (A hagyományos kereskedelmi forgalom kiszorítása) és a 7.6. szakaszban (A körülmények egyéb megváltozása) szereplő állításokkal együtt kerül sor.

(165)

Mivel a fel nem használt vámkontingenseket az egyik negyedévről a másikra átviszik az adott védintézkedési évben (123), jellemzően a védintézkedési év utolsó negyedévében (április–június) a legmagasabbak a fel nem használt mennyiségek. Annak érdekében, hogy biztosítani lehessen, hogy a védintézkedési év végén a lehető legnagyobb mértékben felhasználják a vámkontingenseket, a Bizottság a végleges védintézkedést bevezető rendeletben bevezetett egy olyan mechanizmust, amelynek keretében az országspecifikus vámkontingensüket kimerítő nagyobb exportőrök is hozzáférhetnek az utolsó negyedévi maradványkontingens-mennyiségekhez.

(166)

A 2019. évi első működési felülvizsgálat során a Bizottság megállapította, hogy e rendszer alkalmazásának következtében a kisebb beszállítók indokolatlanul kiszorulhatnak a maradvány-kontingensekből. Ez trend 2019 után több kategória kapcsán is megfigyelhető volt. Ezért a 2020. évi működési felülvizsgálat során a Bizottság kidolgozott egy olyan rendszert, amelynek keretében az országspecifikus vámkontingenst kihasználó országok attól függően férhetnének hozzá a maradvány-kontingenshez az adott védintézkedési év utolsó negyedévében, hogy a maradvány-vámkontingens hatálya alá tartozó országok konkrétan hogyan használták ki a maradvány-kontingenst az előző negyedévekben. E kiigazítás célja a maradványkontingensek természetes kedvezményezettjei közé tartozó kisebb beszállítók utolsó negyedévi kereskedelmi forgalmának védelme volt. (124)

(167)

Annak érdekében, hogy a maradványkontingensen belül minimálisra csökkenjen a hagyományos származású termékek kiszorítása, miközben továbbra is lehetőség legyen a további hozzáférésre azokban a kategóriákban, amelyekben biztosítani szükséges a kontingens maximális kihasználásának lehetőségét, a Bizottság olyan rendszert hozott létre, amelyben minden egyes termékkategória a következő három különböző hozzáférési forgatókönyvnek megfelelően három különböző csoport valamelyikébe tartozik. Ez a rendszer teljesíti a védintézkedés egyik legfontosabb alapelvét és célkitűzését, nevezetesen a származási hely tekintetében hagyományos kereskedelmi forgalom megőrzésének biztosítását.

(168)

A jelenleg érvényben lévő három rendszer a következő:

(169)

Az érdekelt felek nem nyújtottak be állításokat azzal a jelenlegi rendszerrel kapcsolatban, amely lehetővé teszi az országspecifikus vámkontingenst kihasználó országok számára a védintézkedési év utolsó negyedévi maradványkontingenséhez való hozzáférést.

(170)

E szakasz kapcsán az uniós gazdasági ágazat felkérte a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy az összes termékkategóriában milyen kiszorítási kockázatok jelentkeznek az új exportáló országok általi behozatal jelentős növekedése következtében. Ezt a kérelmet a 7.3. szakasz külön tárgyalja.

(171)

Összességében a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a jelenlegi rendszer megfelel a céljának. A jelenlegi rendszer biztosítja, hogy az uniós felhasználók a lehető legnagyobb eséllyel meríthessék ki a maradványkontingenst, valamint azt is, hogy a maradványkontingensen belül tiszteletben tartsák a származási hely tekintetében hagyományos kereskedelmi forgalmat (ami a felhasználóknak is érdeke). Ezenkívül a Bizottsághoz nem érkezett olyan beadvány, amely az intézkedés e jellemzőjének működésével kapcsolatos konkrét problémára utalt volna.

(172)

Mindazonáltal a Bizottság értékelte, hogy a rendelkezésre álló legfrissebb adatok alapján az utolsó negyedévben bekövetkezett-e kiszorítási hatás a maradványkontingens tekintetében. Ezt az értékelést a 2023. április 1. és 2024. március 31. közötti időszakra nézve végezte el a származási hely és kategória szerinti bontásban elérhető behozatali adatok és kontingensfelhasználási adatok alapján.

(173)

Az értékelés nyomán a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a jelenlegi rendszernek továbbra is érvényben kell maradnia. A Bizottság azonban úgy ítélte meg, hogy a rendszert egyszerűsíteni lehetne oly módon, hogy kiszámíthatóságot biztosítson a piaci szereplők számára, és megelőzze a jövőbeli esetleges kiszorítási hatást. Ennek megfelelően a Bizottság úgy vélte, hogy az intézkedés működését módosítani kell azzal, hogy a jelenlegi három szabály helyett két szabályt alkalmaznak. Az első szabály, a „nincs felhasználható maradványkontingens” azokra a kategóriákra vonatkozna, amelyek esetében egy adott kategóriában a maradványkontingens átlagos felhasználása nagyon magas volt. A második szabály, a „van felhasználható maradványkontingens” a többi kategóriára vonatkozna, és lehetővé tenné, hogy az érintett felek az utolsó negyedévben hozzáférhessenek azokhoz a maradványmennyiségekhez, amelyeket a maradvány-vámkontingens eredeti kedvezményezett exportáló országai átlagosan nem használtak fel. Néhány kategóriában továbbra is különleges rendszer alkalmazandó.

(174)

Ennek megfelelően a termékkategóriánkénti hozzáférési rendszerek a következőképpen módosultak (a konkrét mennyiségek tekintetében lásd e rendelet I. mellékletének IV.3. pontját):

(175)

Ez a rendszer a következő kategóriákra nem vonatkozik (az előző működési felülvizsgálat során alkalmazott elvekkel összhangban):

(176)

Összességében ezzel a jellemzővel az intézkedés továbbra is lehetővé tenné a maradványkontingenshez való hozzáférést a negyedik negyedévben a termékkategóriák nagy többségében. Ugyanakkor a rendszer biztosítja, hogy azok a többletmennyiségek, amelyeket egyes országok e rendszer keretében exportálhatnak, ne gyakoroljanak indokolatlan kiszorítási hatást az országspecifikus vámkontingenssel nem rendelkező országokra. Mostantól kezdve azok az országok, amelyek esetében elvileg nem áll fenn a kiszorítás kockázata, védelmet kapnak a kereskedelmi forgalom esetleges hirtelen jövőbeli változásaival szemben is, összhangban a maradványkontingensnek a jelenlegi védintézkedési évben történő átlagos felhasználásával. Ez a rendszer széles körű hozzáférést biztosít a felhasználók számára a rendelkezésre álló mennyiségekhez, miközben az uniós gyártók szempontjából megőrzi az intézkedés eredményességét. Ezért az általános uniós érdek szempontjából a jelenlegi rendszer a legmegfelelőbb.

(177)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a fenti 7.1. szakasz (A vámkontingensek kiosztása és kezelése), a 7.2. szakasz (A hagyományos kereskedelmi forgalom kiszorítása) és a 7.6. szakasz (A körülmények egyéb megváltozása) alapján benyújtott egyes kérelmeket együttesen kell értékelni. Ennek az az oka, hogy a szóban forgó állításokat alátámasztó okok a jelek szerint azonosak.

(178)

Az állítások lényegében néhány olyan termékkategória kereskedelmi forgalmának a szerkezetváltozására vonatkoztak, melyek kapcsán azok az exportőrök, amelyek a referencia-időszakban (2015 és 2017 között) nem exportáltak jelentős mennyiségeket, és ezért nem részesültek országspecifikus kontingensekben, a maradványkontingenseket kihasználva léptek be az uniós piacra jelentős behozatali volumenekkel.

(179)

Egyes felek előadták, hogy a kereskedelmi forgalom szerkezetében bekövetkezett változás a körülmények tartós megváltozásának tekinthető, mivel az érintett új exportőrök az elmúlt években jelentősen növelték termelési kapacitásukat. Ez a kereskedelmi forgalom állítólagosan kiszorította az egyéb származási helyszíneket a maradványkontingensek használatából, és az érdekelt felek módosításokat javasoltak a vámkontingensek kezelésére nézve. A javasolt változtatások között szerepelt az országspecifikus vámkontingensek kialakítása a maradványkontingensek terén tapasztalható bizonyos kereskedelmi forgalmak védelmére, új szabályok létrehozása annak érdekében, hogy valamennyi negyedévben megakadályozzák a vámkontingensek bizonyos származási helyek általi felhasználását, a fel nem használt vámkontingenseknek a maradványkontingensekbe való átcsoportosítása a következő negyedévben, a kategóriák felosztása vagy a maradványkontingensekre vonatkozó felső határ megállapítása.

(180)

A Bizottság számos olyan kategóriára nézve elemezte a maradványkontingensek keretében zajló importforgalmát, amelyekre vonatkozóan az érdekelt felek állításokat fogalmaztak meg.

(181)

Az elemzés megerősítette, hogy a közelmúltbeli piaci fejlemények hatására egyes kategóriákban jelentősen csökkent a hagyományos beszállítóknak a maradványkontingensek keretében az Unióba irányuló exportja, míg az új származási országokból ugyanezen maradványkontingensek keretében érkező kivitel megnőtt. A kereskedelmi forgalom e változása bizonyos kategóriákban több negatív hatást is gyakorolt az intézkedés működésére, amint azt az alábbi szakaszok ismertetik.

(182)

A Bizottság megállapította, hogy az állítások két termékkategória tekintetében megalapozottak. Ebből következik, hogy szükség volt az intézkedés működésének kiigazítására az intézkedés eredményességének és az uniós érdeket szolgáló hagyományos kereskedelmi forgalom megőrzésének biztosítása érdekében.

(183)

Az 1. termékkategória (a továbbiakban: melegen hengerelt sík termékek) a védintézkedés hatálya alá tartozó olyan termékkategória, amely összességében nagyon fontos, különböző okok miatt. Következetesen a behozatal messze legnagyobb részét teszi ki (2023-ban 8,5 millió tonna). 2023-ban az intézkedés hatálya alá tartozó teljes behozatal 31 %-ának felelt meg. Emellett volumenét tekintve az uniós gazdasági ágazat össztermelésének 34 %-át, belföldi értékesítésének pedig mintegy 25 %-át teszi ki. Ennek a termékkategóriának számos felhasználási területe van; egyfajta árucikknek minősül, ezért különösen érzékeny az árváltozásokra. A melegen hengerelt sík termékek felhasználhatók végtermékként többek között az építőiparban vagy a gépjárműiparban, ugyanakkor inputként továbbfeldolgozott termékek előállításához is felhasználják, többek között a 2. termékkategória (hidegen hengerelt síktermékek) esetében, amelyből aztán további feldolgozás útján például a 4. kategóriába tartozó termékek (fémbevonatú lemezek) állíthatók elő, melyből az 5. kategóriába tartozó termékek (szerves bevonatú acéltermékek) gyárthatók. A melegen hengerelt sík acéltermékeket egyes csövek gyártásához is felhasználják. Tekintettel arra, hogy ez a termékkategória jelentős az érintett termék teljes uniós termelése tekintetében és hogy több más termékkategóriához kapcsolódik, az azt érintő fejlemények különösen fontosak a védintézkedés eredményessége szempontjából.

(184)

Tehát az e kategóriára vonatkozóan eredményesen kezelt vámkontingens – a termékkategória különös jelentősége miatt – az egész intézkedés eredményességének esélyét növeli. Emiatt különösen alapos vizsgálatra került sor, működését korábbi felülvizsgálatok során többször is ellenőrizték annak érdekében, hogy kezelése a fennálló piaci viszonyokhoz igazodjon.

(185)

Hozzá kell tenni azt is, hogy e termékkategória maradványkontingense az intézkedés szerinti legnagyobb egyedi vámkontingens: eredetileg minden negyedévben mintegy 1 millió tonna állt rendelkezésre.

(186)

A jelenlegi helyzetet illetően megjegyzendő, 2023 októbere óta (három egymást követő negyedévben (125)) a maradvány-vámkontingenst a negyedév első napján következetesen kimerítették.

(187)

Ez a negyedévek hátralevő részében kiegyensúlyozatlanságot okozott a piacon, mivel azonnal nagy mennyiségeket bocsátott rendelkezésre, ami jelentős importnyomást eredményezett.

(188)

Ebben a termékkategóriában különösen súlyos volt az importnyomás, mivel az uniós acélfelhasználás általában megfigyelhető jelentős visszaesése ellenére is tovább nőtt a behozatal. E termékkategória esetében a behozatal piaci részesedése 2023-ban elérte a 30 %-ot, ami jelentősen meghaladja az érintett termék egészére vonatkozó átlagot.

(189)

A korai kimerítést különösen Vietnám és Egyiptom igen erőteljes piaci térnyerése okozta. Ez a két ország csak 2022 második felében kezdte exportálni az 1. termékkategóriát az Unióba, de 2023 végére már a vonatkozó vámkontingens alá tartozó behozatal több mint 45 %-a tartozott hozzájuk. Ennek következtében némely negyedévben az ebben a kategóriában exportáló kisebb, de régóta jelen lévő országok (például Svájc) kiszorultak.

(190)

A Bizottság megállapította, hogy helyénvaló a kiigazítás annak érdekében, hogy e fontos termékkategória piacán nagyobb legyen a stabilitás, és ezáltal biztosítva legyen, hogy a piaci fejlemények nem ássák alá az intézkedés eredményességét.

(191)

A fentiek alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a legmegfelelőbb megoldás, ha korlátozzák azt a mennyiséget, amelyet egy adott ország a maradvány-vámkontingens keretében egy adott negyedévben exportálhat.

(192)

Az összes szóban forgó érdek gondos mérlegelését követően – beleértve az érintett exportáló országok és uniós felhasználóik érdekeit is – a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az egyes negyedévekben eredetileg rendelkezésre álló vámkontingens-mennyiségre országonként 15 %-os felső határt kell megállapítani (126).

(193)

Ez a felső határérték egyrészt biztosítja, hogy a negyedév első napján a behozatal csak korlátozottan részesedjen a maradvány- vámkontingens mennyiségeiből, és így csökkenjen a piacra nehezedő importnyomás. Másrészt lehetővé teszi a leginkább érintett exportáló országok számára, hogy továbbra is releváns mennyiségeket exportálhassanak, amelyek meghaladják a védintézkedés előtti kereskedelmi forgalmukat, és általában véve azokat a mennyiségeket is, amelyeket a védintézkedés első éveiben exportáltak. Emellett védi azoknak az uniós felhasználóknak és exportáló országoknak az érdekeit, amelyeket következetesen kiszorítottak.

(194)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy ez a kiigazítás több ok miatt sem jelent kockázatot az 1. termékkategóriának az uniós piacon való elérhetőségére nézve. Először is, más nagy beszállítók oldaláról is vannak jelentős felhasználatlan országspecifikus vámkontingensek, és vannak más beszállítók, amelyek bizonyos mértékig növelhetik jelenlétüket a maradvány-vámkontingens keretében. Másodszor, az uniós gazdasági ágazat rendelkezik a belföldi termelés növeléséhez szükséges kapacitással, amint azt az 5. táblázat mutatja. Ez hozzájárulna ahhoz, hogy a kapacitáskihasználás egészségesebb szintre emelkedjen, ami pedig segítené az uniós gazdasági ágazatot az általában vett gazdasági teljesítményének javításában. Végezetül, tekintettel a piaci előrejelzésekre, nagyon valószínűtlennek tűnik, hogy a fel nem használt országspecifikus vámkontingensek és az uniós gyártók rendelkezésre álló kapacitása együttesen ne lenne elegendő a jövőbeli kereslet kielégítéséhez.

(195)

Ezen okok miatt a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a kiigazítás az általában vett uniós érdeket szolgálja, mivel javítja az intézkedés működését, fokozza eredményességét, ugyanakkor elkerüli az indokolatlan kiszorítási hatást, és biztosítja az uniós felhasználók számára az ellátás megfelelő sokféleségét.

(196)

Az 1. termékkategóriára vonatkozó megállapításokon kívül a Bizottság azt is megállapította, hogy a behozatal szerkezetének megváltozása megzavarta a 16. termékkategória maradvány-vámkontingensének esetében a származási helyek egyensúlyát, ami kedvezőtlenül befolyásolta az intézkedés működését. Az utolsó három vizsgált negyedév közül kettőben az e kategória maradvány-vámkontingensét a negyedév első napjaiban kezdték el kimeríteni (127).

(197)

A Bizottság értékelése azt mutatta, hogy 2023. július–szeptemberi negyedévig jellemzően több olyan exportáló ország volt, amely rendszeresen kimerítette a maradvány-vámkontingenst. A behozatal országonkénti részesedése negyedévenként változott. Algéria átlagosan (128) a teljes maradvány-vámkontingens 39 %-át használta fel, Bosznia-Hercegovina mintegy 23 %-át, Korea a 9 %-át, Japán pedig a 7 %-át. Több más ország átlagosan a fennmaradó 20 %-ot használta fel.

(198)

A végleges védintézkedés kidolgozása és a különböző működési felülvizsgálatok során a Bizottság arra törekedett, hogy a volumen és a származási hely szempontjából hagyományos kereskedelmi forgalmat megőrizze. A hagyományos volumenek megőrzésének célkitűzése úgy valósult meg, hogy a vámkontingenseket a korábbi kereskedelmi forgalom alapján számították ki, a hagyományos származási helyek megőrzésének célkitűzése pedig úgy, hogy országspecifikus vámkontingenseket hoztak létre.

(199)

Azonban azok a kisebb hagyományos beszállító országok, amelyek egy adott termékkategóriában nem voltak jogosultak országspecifikus vámkontingensre, az adott maradvány-vámkontingenseken belül potenciálisan ki voltak téve a kereskedelmi forgalom hirtelen változásainak. Pontosan ez volt az a helyzet, amellyel a 16. termékkategória kapcsán egyes exportáló országok szembesültek, és amely miatt a továbbiakban már nem voltak képesek érdemi volumenek exportálására, ami a saját maguknak és az uniós felhasználóiknak is a kárára volt.

(200)

A 2023. július–szeptemberi negyedévtől kezdődően a származási helyek összetétele hirtelen megváltozott az e termékkategóriára vonatkozó maradvány-vámkontingensen belül: Malajzia és Egyiptom hirtelen igen nagy mennyiségeket kezdett exportálni. E két ország esetében a szóban forgó vámkontingensnek az említett negyedév előtti összesített átlagos felhasználása 0 % volt. Azonban az utolsó három olyan negyedévben, amelyre vonatkozóan teljes körű adatok álltak rendelkezésre, behozataluk összesített részesedése elérte a 76 %-ot. Ennek következtében jelentősen csökkent az összes többi olyan exportáló országból származó vámmentes behozatal, amelyek korábban stabilan voltak jelen az uniós piacon. Néhányuk gyakorlatilag beszüntette a szóban forgó vámkontingens keretében történő kivitelt. Bosznia-Hercegovina vámkontingens-felhasználási aránya 2 %-ra, Koreáé 4 %-ra, Japáné 1 %-ra, más országoké pedig 1 %-ra esett vissza.

(201)

Malajziának és Egyiptomnak az uniós piacon való agresszív térhódítása miatt tehát egyértelműen kiszorultak olyan származási helyek, amelyek e vámkontingens keretében rendszeresen exportáltak. Volt, amelyik nagy mértékben csökkentette jelenlétét (Algéria), vagy szinte teljesen megszüntette azt (pl. Bosznia-Hercegovina, Japán, Korea), amiből saját maguknak és uniós felhasználóiknak egyaránt kára származott.

(202)

A fenti megállapítások alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó maradvány-vámkontingensen belül a származási helyek kiegyensúlyozottabb eloszlásának helyreállítására, és ezáltal az intézkedés jobb működésének biztosítására a legmegfelelőbb intézkedés, ha származási országonként és negyedévenként korlátozzák a vámmentes behozatal maximális mennyiségét. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az egyes negyedévek elején rendelkezésre álló vámkontingens-mennyiségre országonként 15 %-os felső határt kell megállapítani.

(203)

Ezzel a kiigazítással a Bizottság arra törekszik, hogy megelőzze a kisebb hagyományos beszállító származási helyekre gyakorolt indokolatlan kiszorító hatásokat, és ezáltal biztosítsa, hogy az uniós felhasználók rendelkezésére álljanak az ezekről a származási helyekről érkező volumenek. Másrészt a 15 %-os felső határ továbbra is lehetővé teszi a leginkább érintett exportáló országok számára, hogy a mennyiségeket továbbra is a korábbi (egyes esetekben nemlétező) szintjük feletti mértékben exportálják. Ezen túlmenően a származási helyek megfelelő mértékű sokféleségét biztosítja az uniós felhasználók számára. Végezetül – figyelembe véve a többi ország által a maradvány-vámkontingens keretében következetesen nyújtott múltbeli teljesítményt – a Bizottság szerint észszerűen feltételezhető, hogy az e kategóriához tartozó maradvány-vámkontingenst továbbra is teljes mértékben felhasználják.

(204)

A Bizottság úgy véli, hogy ez a kiigazítás az Unió érdekét szolgálja, mivel garantálja, hogy az uniós felhasználók többféle beszerzési forrás közül választhatnak, ugyanakkor pedig megakadályozza a zavart okozó kereskedelmi forgalmat, támogatva a piaci stabilitást.

(205)

Az eljárás megindításáról szóló értesítés 2.C pontja szerint a Bizottság közölte a felülvizsgálat keretében meg fogja vizsgálni, hogy a fejlődő országnak minősülő egyes WTO-tagoktól érkező behozatal meghaladta-e a 3 %-os küszöbértéket a releváns időszakban (nevezetesen a 2023. évben), és szükség esetén aktualizálja azon fejlődő országnak minősülő WTO-tagok jegyzékét, amelyekre az intézkedés hatályát ki kell terjeszteni, vagy amelyeket ki kell venni az intézkedés hatálya alól.

(206)

Több fél is kérte, hogy tegyék naprakésszé azon fejlődő országnak minősülő WTO-tagok jegyzékét, amelyek legutóbbi behozatali adataik alapján nem tartoznak az intézkedés hatálya alá. Az uniós gazdasági ágazat emellett azt kérte, hogy az Ukrajnából érkező behozatal volumenét ne vegyék figyelembe annak meghatározása során, hogy mely fejlődő országnak minősülő WTO-tagok nem tartoznak az intézkedés hatálya alá.

(207)

A védintézkedésekről szóló WTO-megállapodás 9. cikke és a védintézkedési alaprendelet 18. cikke szerint a védintézkedés nem alkalmazható a fejlődő országnak minősülő WTO-tagtól érkező termékre, amennyiben annak importrészesedése egy adott termékkategórián belül nem éri el a teljes behozatal 3 %-át. Amennyiben az összes olyan fejlődő országnak minősülő WTO-tag importrészesedésének az összege, melyek esetében ez a részesedés nem éri el a 3 %-os küszöbértéket, egy adott kategóriában meghaladja a teljes behozatal 9 %-át, a védintézkedés hatálya valamennyi fejlődő országnak minősülő WTO- tagra kiterjed. A Bizottság rendszeresen felülvizsgálta és frissítette a fejlődő országok jegyzékét.

(208)

A jegyzék legutóbbi frissítésére 2023 júniusában, a védintézkedés esetleges idő előtti megszüntetésének értékelésére irányuló felülvizsgálat keretében került sor (129). A korábbi felülvizsgálatokhoz hasonlóan a Bizottság frissítette az intézkedés hatálya alá tartozó és az intézkedés hatálya alól kizárt fejlődő országok jegyzékét. Ehhez a behozatalból való részesedésüket számította ki a legfrissebb rendelkezésre álló összesített behozatali adatok (vagyis a 2023. évi importstatisztikák) alapján (130). A korábbi felülvizsgálatok során követett módszertan megváltoztatását a Bizottság nem ítélte helyénvalónak.

(209)

A szóban forgó aktualizálásból eredő és 2024. július 1-jétől alkalmazandó változások a következők (a frissített táblázatot lásd e rendelet II. mellékletének III.2. pontjában):

(210)

A WTO szabályai (131) és az uniós szabályok (132) értelmében a védintézkedést alkalmazó WTO-tag köteles azt fokozatosan liberalizálni. A kereskedelmi liberalizációt az intézkedés bevezetését követő egy év elteltével, az alkalmazás időtartama alatt rendszeres időközönként kell megvalósítani. A kereskedelmi liberalizáció célja, hogy fokozatosan egyre nagyobb importversenyt tegyen lehetővé a piacon, miközben a belföldi ágazat alkalmazkodik a megnövekedett behozatali szinthez.

(211)

A WTO-jog nem tartalmaz a kereskedelmi liberalizáció formájára vagy konkrét ütemezésére vonatkozó különös követelményeket attól eltekintve, hogy azt az alkalmazás időtartama alatt rendszeres időközönként és fokozatosan kell megvalósítani.

(212)

Az acélágazatra vonatkozó uniós védintézkedést 2019 óta évente liberalizálták, és a liberalizációs ráta megfelelőségét több alkalommal értékelték és módosították (133). A jelenlegi éves liberalizációs ráta 2022 júliusa óta 4 %.

(213)

A vizsgálat keretében a Bizottság kötelezettséget vállalt annak értékelésére, hogy a kereskedelmi liberalizáció jelenlegi szintje továbbra is megfelelő-e, vagy felül kell vizsgálni.

(214)

Egyes érdekelt felek (nevezetesen exportáló gyártók és uniós felhasználók) azt kérték, hogy a Bizottság 4 %-ot meghaladó mértékre növelje a kereskedelmi liberalizáció szintjét. Egyes exportáló gyártók azzal érveltek, hogy az uniós gazdasági ágazat helyzete szilárd, a kereskedelmi forgalom elterelődése nem következett be, vagy csökkent a kockázata. Az uniós gazdasági ágazat a felhasználási szintek csökkenését alátámasztó bizonyítékok és az elkövetkező hónapokra vonatkozó előrejelzések alapján a kereskedelmi liberalizáció ütemének csökkentését kérte. Ennek alapján az uniós gazdasági ágazat azzal érvelt, hogy az uniós piacon nem áll fenn a hiány kockázata.

(215)

Annak meghatározása érdekében, hogy a kereskedelmi liberalizáció jelenlegi szintje megfelelő-e, a Bizottság visszatekintő és előretekintő elemzést egyaránt végzett.

(216)

A visszatekintő értékelést illetően megjegyzendő, hogy az adatok szerint a kereskedelmi liberalizáció üteme gyorsabb volt, mint a felhasználás alakulása. Míg a vámkontingensek csaknem 25 %-kal nőttek (beleértve a 2019 februárja óta alkalmazandó 5 %-os kiegészítést), a felhasználás ugyanebben az időszakban 17 %-kal visszaesett. Az egymással ellentétes trendek hatására jelentősen megnőtt a vámkontingensek szintje és a piaci kereslet közötti különbség.

(217)

Az előretekintő értékelést illetően megjegyzendő, hogy – amint azt a fenti 3.2.2. szakasz h) pontja kifejti – az acélpiac a lassulás egyértelmű jeleit mutatta. A globális acélfelhasználás 2023-ban 1,1 %-kal (134) csökkent az előző évi értékhez képest. Az Unióban a felhasználás sokkal ütemesebben, 6 %-kal esett vissza (135). A globális acélfelhasználásra vonatkozó legfrissebb piaci kilátások 2024-re csak szerény, 1,7 %-os növekedést vetítenek előre (ez alig-alig éri el a 2022. évi értékeket), 2025-re pedig 1,2 %-os fellendüléssel számolnak (ami azt jelenti, hogy a felhasználási szintek a 2021. évi volumenek alatt maradnak). Amint azt a 3.2.2. szakasz h) pontja is ismerteti, az uniós piac kilátásaiban várhatóan hasonló trendek mutatkoznak majd meg.

(218)

Bár a vámkontingensek felhasználási szintje országonként és kategóriánként eltérő volt, minden védintézkedési év végén jelentős felhasználatlan mennyiségek maradtak vissza; ez a helyzet a folyamatban lévő hatodik védintézkedési évben is fennállt (136).

(219)

Tekintettel a világ és az uniós acélpiac acélfelhasználásának közelmúltbeli negatív tendenciáira és kilátásaira, valamint arra, hogy a vámkontingensek széles körben rendelkezésre álltak az egyes termékkategóriákra nézve, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az Uniónak nem áll érdekében tovább fokozni a vámkontingens-mennyiség növekedésének üteme és az acélfelhasználás növekedésének üteme között fennálló, jelenleg is nagy különbséget.

(220)

Tekintettel a felhasználás (beleértve a várható felhasználást is) és a vámkontingens-mennyiségek közötti egyre növekvő különbségre, valamint a jelenlegi erős importnyomásra, amely nagy valószínűséggel továbbra is fennáll majd, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a 4 %-os vámtétel fenntartása vagy növelése súlyosan aláásná az intézkedés eredményességét. Emellett a Bizottság megerősítette, hogy általában véve elegendő vámkontingens áll rendelkezésre az egyes termékkategóriákban.

(221)

Mindezek alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az 1 %-os liberalizációs ráta megállapítása megfelelő az intézkedés eredményességének biztosításához.

(222)

Következésképpen a vámkontingensek 2024. július 1-jétől minden termékkategória esetében évente 1 %-kal emelkednek. A 2024. július 1-jétől 2026. június 30-ig tartó időszakra vonatkozó konkrét volumeneket (negyedéves bontásban) e rendelet IV.1. melléklete ismerteti.

(223)

Az e rendeletben ismertetett egyéb kiigazításokkal együtt ez a liberalizációs ráta hozzá fog járulni az intézkedés eredményességének javításához egy olyan időszakban, amikor az uniós piacot jelentős mértékben érintik a behozatal által kiváltott feszültségek, melyeket a kapacitásfelesleg kedvezőtlen hatásai és a kapacitásfeleslegre világszertett adott reakciók okoznak, a gyenge kereslet összefüggésében. Az uniós felhasználók továbbra is elegendő vámmentes volumenekkel fognak rendelkezni a meglévő vámkontingensek keretében.

(224)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság az e fejezethez kapcsolódó állítások körét úgy határozta meg, mint a fenti 7.1–7.2. és 7.4–7.5. szakasz hatálya alá nem tartozó egyéb kérdéseket, amennyiben azok a körülményekben az eredeti vizsgálat során fennálló helyzethez képest tartós változásokat érintenek, és amelyek hatásait adott esetben felül kell vizsgálni, és amely hatások indokolhatják többek között a vámkontingensek szintjének vagy elosztásának kiigazítását egyes termékkategóriákon belül. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy nyújtsanak be beadványaikat alátámasztó elegendő bizonyítékot, valamint konkrét javaslatokat arra vonatkozóan, hogy miként kezeljék az adott termékkategóriát érintő fejleményeket.

(225)

Az e tekintetben beérkezett kérelmek két típusra oszthatók. Az első típus az egyes termékkategóriák keresletében bekövetkezett tartós változásokat érinti, a második típus pedig az új beszállító országokkal kapcsolatos tartós változással áll összefüggésben.

(226)

Az e típushoz tartozó kérelmek a termékkör változásaira vonatkoztak, jellemzően termékkategóriáknak az intézkedés hatálya alól történő kivonására, a vámkontingensek megnövelésére vagy országspecifikus vámkontingensek kiosztására egy adott származási ország esetében a valamely konkrét kategória iránti kereslet gyors növekedésére vonatkozó előrejelzések alapján, és abban az esetben, ha az uniós gazdasági ágazat állítólagosan nem képes elegendő mennyiséget beszállítani.

(227)

E tekintetben az érdekelt felek által benyújtott bizonyítékok nem indokolták a körülmények megváltozására vonatkozó állításokon alapuló kiigazítást. Az állítások jellemzően bizonyos termékkategóriák konkrét származási helyére vonatkoztak. Az elmúlt három negyedévben (2023. júliustól 2024. márciusig) minden esetben rendelkezésre álltak vámmentes volumenek. Ezért elmondható, hogy ezek az állítások nem álltak összhangban az általában vett uniós érdekkel, sokkal inkább az egyes érdekelt felek sajátos preferenciáit tükrözték. Az uniós gyártók kínálatának rendelkezésre állásával kapcsolatos állításokat az uniós gazdasági ágazat is széles körben cáfolta, és a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az ügy irataiban hozzáférhető bizonyítékok – beleértve a vámkontingensek felhasználását is – nem támasztják alá az esetleges acélhiányra vonatkozó állításokat.

(228)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték, amely indokolná az acélra vonatkozó védintézkedés működésének kiigazítását azon az alapon, hogy egyes termékkategóriákban a jövőben állítólagosan megnő majd a kereslet a körülmények megváltozása miatt.

(229)

Több fél (az uniós gazdasági ágazat, exportőrök és felhasználók) felvetette, hogy változások történtek a kereskedelmi forgalomban, ami a körülmények tartós megváltozását jelenti. Egyes felek (az uniós gazdasági ágazat) szerint a kereskedelmi forgalom e változása a globális acélipari kapacitásfeleslegek új és összetett regionális dinamikájára vezethető vissza, amely miatt a vámkontingensek kezelését módosítani kellene.

(230)

A kereskedelmi forgalom változásával kapcsolatos állításokat a fenti 7.1. szakasz (A vámkontingensek kiosztása és kezelése) és a 7.2. szakasz (A hagyományos kereskedelmi forgalom kiszorítása) is tartalmazza.

(231)

Az érdekelt felek előadták, hogy bár egyes országspecifikus kontingensek bizonyos termékkategóriákban nagyrészt kihasználatlanok maradnak, a maradványkontingensek révén kereskedelmi forgalmak érik el az uniós piacot. Ezek az érdekelt felek ezért arra kérték a Bizottságot, hogy bizonyos kiigazításokat végezzen a vámkontingensek igazgatásában.

(232)

A vizsgálat során a Bizottság megállapította, hogy bizonyos termékkategóriák esetében új kereskedelmi forgalmak érik el a piacot. A Bizottság ezeket az állításokat a fenti 7.3. szakaszban ismertetett kiigazításokkal kezelte.

(233)

Az uniós vámnómenklatúra (KN) aktualizálásának (137) eredményeként 2022. január 1-jén módosultak az acélra vonatkozó védintézkedés hatálya alá tartozó acélcsövek egyes KN-kódjai (138). Az érintett termékkategóriák a 22. (varrat nélküli rozsdamentes csövek), a 24.(más varrat nélküli csövek) és a 26. (más hegesztett csövek) kategória.

(234)

Ezt a változást az intézkedés legutóbbi, 2023. júniusi felülvizsgálata (139) nem tükrözte, és ennek következtében e kategóriák esetében nem teljesen pontos a behozatal volumene, amelyet a Bizottság a szóban forgó felülvizsgálat során a fejlődő országok jegyzékének összeállítása során végzett számításokhoz vett figyelembe.

(235)

Következésképpen a 2023. július 1-jétől alkalmazandó intézkedés hatálya alá tartozó fejlődő országok jegyzéke a fent említett három kategória közül kettőben lényeges hatást gyakorolt. Amennyiben a Bizottság legutóbbi felülvizsgálata során az aktualizált KN-kódokat használta volna, a fejlődő országok jegyzéke a 2023. július 1-jén közzétett (2024. június 30-ig alkalmazandó) jegyzékre tekintettel a következő módosításokat tartalmazta volna:

(236)

Az intézkedés hatálya alá tartozó fejlődő országok jegyzékén a kódok módosulása következtében bekövetkezett változások a következőképpen foglalhatók össze:

(237)

A 2023. július 1. és 2024. június 30. közötti időszakban alkalmazandó intézkedés hatálya alá tartozó fejlődő országok frissített jegyzékét e rendelet III. mellékletének III.2. pontja tartalmazza.

(238)

A 2023. július 1. és 2024. június 30. között alkalmazandó intézkedés hatálya alá tartozó fejlődő országok jegyzékében az e változások nyomán beálló gyakorlati következmények az alábbiak:

(239)

A fentiek alapján a Bizottság elismeri, hogy azok az importőrök, amelyek a bizonyos országokból származó behozatal tekintetében 2023. július 1. és 2023. december 31. között a 26. kategóriába tartozó termékek után vámokat fizettek meg, jogosultak arra, hogy az alkalmazandó vámjogszabályokkal összhangban kérjék e vámok visszatérítését a nemzeti vámhatóságoktól. Ezen országok a következők:

(240)

A jelenlegi (2024. április 1-jétől 2024. június 30-ig tartó) negyedévre vonatkozó visszatérítési kérelmek elfogadása további ellenőrzéstől függ majd, amely azt vizsgálja, hogy a vámfizetés annak következménye volt-e, hogy a Bizottság a fejlődő országokra vonatkozó számítások során nem vette figyelembe az új kódokat.

(241)

Figyelembe véve az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet (142) 109. cikkét, az Európai Unió Bíróságának ítéletét követően teljesítendő visszatérítés esetén az Európai Központi Bank irányadó refinanszírozási műveleteire alkalmazott, az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában közzétett, az esedékesség napja szerinti hónap első naptári napján érvényes kamatlábnak megfelelő késedelmi kamat fizetendő.

(242)

A hatályos védintézkedést módosító jelen rendelet megfelel a bizonyos harmadik országokkal kötött kétoldalú megállapodásokból eredő kötelezettségeknek is.

(243)

Az e rendeletben előírt intézkedés összhangban van az uniós védintézkedési alaprendelet 3. cikkének (3) bekezdése és az (EU) 2015/755 rendelet 22. cikkének (3) bekezdése alapján létrehozott, védintézkedésekkel foglalkozó bizottság véleményével,