(1)   A III. fejezetben említett közigazgatási eljárás során a kérelmezőket megilletik az e cikk (2)–(6) bekezdésében meghatározott garanciák.

(2)   Az eljáró hatóságnak vagy adott esetben a tagállamok által ezzel megbízott egyéb illetékes hatóságoknak vagy szervezeteknek – olyan nyelven, amelyet a kérelmező megért, vagy amelyről észszerűen feltételezhető, hogy a kérelmező megérti – tájékoztatniuk kell a kérelmezőt a következőkről:

Az e bekezdésben említett valamennyi információt a lehető leghamarabb meg kell adni, lehetővé téve a kérelmező számára, hogy gyakorolja az e rendeletben garantált jogait, és megfelelően eleget tegyen a 9. cikkben foglalt kötelezettségeknek. Az e bekezdés első albekezdésének a)–e) pontjában említett információkat legkésőbb akkor kell a kérelmező rendelkezésére bocsátani, amikor a nemzetközi védelem iránti kérelmet nyilvántartásba veszik. Ezt a tájékoztatást a (7) bekezdésben említett tájékoztató füzet útján kell megadni, fizikai vagy elektronikus formában, és szükség esetén szóban kell ismertetni. A kiskorúaknak gyermekbarát módon, a képviselő vagy az e rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontjában említett személy bevonásával kell megadni a tájékoztatást.

A kérelmezőnek lehetőséget kell adni arra, hogy megerősítse, hogy megkapta a tájékoztatást. Ezt a megerősítést dokumentálni kell a kérelmezőre vonatkozó iratanyagban. Ha a kérelmező megtagadja annak megerősítését, hogy megkapta a tájékoztatást, erről feljegyzést kell készíteni, amelyet fel kell venni a kérelmezőre vonatkozó iratanyagba.

(3)   A közigazgatási eljárás során a kérelmező számára tolmácsolási szolgáltatást kell biztosítani a kérelem nyilvántartásba vétele és benyújtása céljából, és adott esetben a személyes meghallgatás lebonyolítása céljából, amennyiben a megfelelő kommunikációt máshogyan nem lehet biztosítani. A tolmácsolási szolgáltatásokat közpénzből kell finanszírozni.

(4)   Az illetékes hatóságoknak – a lehető leghamarabb, és a kérelem benyújtására vonatkozó, a 28. cikk (1) bekezdése szerinti határidő előtt – lehetővé kell tenniük a kérelmező számára, hogy kapcsolatba lépjen az Egyesült Nemzetek menekültügyi főbiztosával, illetve a kérelmezők számára a nemzeti jog szerint jogi tanácsot adó vagy egyéb tanácsadást nyújtó egyéb szervezetekkel.

(5)   Az eljáró hatóságnak biztosítania kell, hogy a kérelmezők, valamint adott esetben a képviselőik vagy a nemzeti jog szerint jogi tanács adása tekintetében elfogadottnak vagy engedélyezettnek minősülő jogi tanácsadóik vagy egyéb tanácsadóik (a továbbiakban: jogi tanácsadók) hozzáférhessenek a kérelmek megvizsgálásához szükséges, a 34. cikk (2) bekezdésének b) és c) pontjában említett információkhoz, valamint a 34. cikk (3) bekezdésében említett, szakértők által nyújtott információkhoz, amennyiben az eljáró hatóság a kérelmük tárgyában való döntéshozatal céljából figyelembe vette az említett információkat.

(6)   Az eljáró hatóságnak a lehető leghamarabb, írásban közölnie kell a kérelmezővel a kérelme tárgyában hozott határozatot. Ha a kérelmezőt képviselő vagy jogi tanácsadó jogilag képviseli, az eljáró hatóság a határozatot a kérelmező helyett az említett képviselő vagy jogi tanácsadó részére is kézbesítheti.

(7)   A Menekültügyi Ügynökség – a Bizottsággal és az egyes tagállamokkal szorosan együttműködve – az e cikkben előírt információkat tartalmazó tájékoztató füzeteket állít össze. A tájékoztató füzeteket olyan módon kell összeállítani, hogy az lehetővé tegye a tagállamok számára, hogy kiegészítsék azokat további, tagállamspecifikus információkkal, továbbá a tájékoztató füzeteknek figyelembe kell venniük a kiszolgáltatott helyzetben lévő kérelmezők – például a kiskorúak vagy a fogyatékossággal élő személyek – sajátosságait.

(1)   A kérelmezőnek az (EU) 2024/1351 rendelet 17. cikkének (1) és (2) bekezdésében meghatározott tagállamban kell kérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozatot tennie.

(2)   A kérelmezőnek teljes mértékben együtt kell működnie a 4. cikkben említett illetékes hatóságokkal az e rendelet hatálya alá tartozó kérdéseket illetően, különösen azáltal, hogy:

Amennyiben az illetékes hatóságok úgy határoznak, hogy az első albekezdés f) pontjában említett valamely dokumentumot megtartanak, gondoskodniuk kell arról, hogy a kérelmező haladéktalanul másolatot kapjon az eredeti dokumentumról. Az (EU) 2024/1351 rendelet 46. cikke értelmében történő átadás esetén az illetékes hatóságoknak az átadás időpontjában vissza kell szolgáltatniuk az említett dokumentumokat a kérelmező részére.

(3)   A kérelmezőnek az illetékes hatóságoktól érkező minden értesítést az általa az illetékes hatóságoknak a legutóbbiként megadott tartózkodási helyén vagy címén, telefonszámán vagy e-mail-címén kell átvennie, különösen, ha a 28. cikkel összhangban kérelmet nyújt be.

A tagállamok a nemzeti jogukban meghatározzák az értesítés módját és azt az időpontot, amikor az értesítést a kérelmező által kézhez vettnek kell tekinteni.

(4)   A kérelmezőnek teljesítenie kell azon kötelezettségeit, hogy meghatározott időben vagy észszerű időközönként jelentkezzen az illetékes hatóságoknál, vagy a tagállam területének egy kijelölt földrajzi területén maradjon az (EU) 2024/1346 irányelvvel összhangban, amint e kötelezettségeket az a tagállam előírja, amelyben a kérelmező az (EU) 2024/1351 rendelettel összhangban tartózkodni köteles.

(5)   A biztonsági okokból végzett átvizsgálás sérelme nélkül, amennyiben az valamely kérelem megvizsgálásához szükséges és kellően indokolt, az illetékes hatóságok megkövetelhetik, hogy a kérelmező személyét és a birtokában lévő tárgyakat a nemzeti joggal összhangban átvizsgálják. Az illetékes hatóságoknak meg kell indokolniuk az átvizsgálást a kérelmező számára, és az indokolást csatolniuk kell a kérelmezőre vonatkozó iratanyaghoz. A kérelmező e rendelet alapján történő átvizsgálását a kérelmezővel megegyező nemű személynek kell végeznie az emberi méltóság, valamint a testi és lelki épség elvének teljes körű tiszteletben tartásával.

(1)   A kérelmező számára biztosítani kell a jogot arra, hogy azon tagállam területén maradjon, amelyben az (EU) 2024/1351 rendelet 17. cikkének (4) bekezdésével összhangban tartózkodni köteles, mindaddig, amíg az eljáró hatóság a III. fejezetben előírt közigazgatási eljárás keretében határozatot nem hozott a kérelemről.

(2)   A maradáshoz való jog nem minősül tartózkodási engedélyre való jogosultságnak, és nem jogosítja fel a kérelmezőt arra, hogy az (EU) 2024/1346 irányelv 6. cikkének (3) bekezdésében előírt úti okmány nélkül más tagállamok területére utazzon.

(3)   A kérelmező nem jogosult az érintett tagállam területén maradni a közigazgatási eljárás során, amennyiben az érintett személyt valamely – a 2002/584/IB tanácsi kerethatározattal (21) összhangban kibocsátott – európai elfogatóparancsban foglalt kötelezettségek alapján egy másik tagállamnak adják át.

(4)   A tagállamok kivételt állapíthatnak meg a kérelmezőnek a közigazgatási eljárás során a területükön maradáshoz való joga tekintetében, amennyiben:

(5)   A tagállam csak akkor adhatja ki, adhatja át, illetve szállíthatja át a kérelmezőt egy harmadik országba, illetve nemzetközi bírósághoz vagy törvényszékhez a (4) bekezdés b) pontjában említettek szerint, ha az illetékes hatóság úgy ítéli meg, hogy a kiadatásra, átadásra, illetve átszállításra vonatkozó döntés nem eredményez az adott tagállam nemzetközi és uniós kötelezettségeit sértő, közvetlen vagy közvetett visszaküldést.

(1)   A 38. cikk (1) bekezdésének és az 55. cikk (4) bekezdésének sérelme nélkül, mielőtt az eljáró hatóság a 38. cikkel összhangban döntést hozna a kérelem elfogadhatatlanságáról, a kérelmező számára biztosítani kell az elfogadhatósággal kapcsolatos személyes meghallgatás (a továbbiakban: elfogadhatósági meghallgatás) lehetőségét.

(2)   Az elfogadhatósági meghallgatáson lehetővé kell tenni a kérelmező számára, hogy indokokkal támassza alá, hogy az ő esetében miért nem alkalmazhatók a 38. cikkben meghatározott elfogadhatatlansági okok.

(1)   Mielőtt az eljáró hatóság érdemben döntene a nemzetközi védelem iránti kérelemről, a kérelmező számára biztosítani kell a kérelmének megalapozottságával kapcsolatos személyes meghallgatás (a továbbiakban: érdemi meghallgatás) lehetőségét. Az érdemi meghallgatás az elfogadhatósági meghallgatással egy időben is lefolytatható, feltéve, hogy a kérelmezőt előzetesen tájékoztatták erről a lehetőségről, és a kérelmező konzultálni tudott a 15. cikk szerinti jogi tanácsadójával, vagy a 16. cikk szerinti, jogi tanácsadás nyújtásával megbízott személlyel.

(2)   Az érdemi meghallgatás során a kérelmező számára lehetőséget kell adni arra, hogy bemutassa a kérelmének alátámasztásához szükséges, az (EU) 2024/1347 rendelet szerinti elemeket, a kérelmezőnek pedig a lehető legteljesebb módon kell rendelkezésre bocsátania az említett rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében említett elemeket. A kérelmező számára biztosítani kell annak a lehetőségét, hogy magyarázattal szolgáljon a nyilatkozataiban esetlegesen szereplő hiányosságokra, következetlenségekre vagy ellentmondásokra vonatkozóan.

(1)   A 11. és a 12. cikkben előírt személyes meghallgatásokat az e rendeletben meghatározott feltételekkel összhangban kell lefolytatni.

(2)   Amennyiben a nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtására a 31. cikkel összhangban kerül sor, az említett rendelkezésben említett felelős nagykorú személy számára kell biztosítani a 11. és a 12. cikk szerinti személyes meghallgatás lehetőségét. A kérelmezőnek is lehetőséget kell adni az adott meghallgatáson való részvételre, feltéve, hogy e cikk (11) bekezdésének c) pontja nem alkalmazandó.

(3)   A személyes meghallgatásokat olyan körülmények között kell lefolytatni, amelyek biztosítják a magánélet megfelelő védelmét és a megfelelő titoktartást, valamint azt, hogy a kérelmező átfogóan előadhassa a kérelme benyújtásának okait.

(4)   Amennyiben a kérelmező úgy döntött, hogy e fejezet III. szakaszával összhangban jogi segítségnyújtást vesz igénybe, a személyes meghallgatáson biztosítani kell jogi tanácsadójának jelenlétét.

(5)   A személyes meghallgatásokhoz olyan tolmácsot kell biztosítani, aki képes megfelelően kommunikálni a kérelmezővel és a meghallgatást végző személlyel.

A személyes meghallgatások során kulturális közvetítő jelenléte is biztosítható.

A tagállamoknak előnyben kell részesíteniük azokat a tolmácsokat és kulturális közvetítőket, akik képzésben – például az (EU) 2021/2303 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének m) pontjában említett képzésben – részesültek.

A tagállamok biztosítják, hogy a tolmácsokat és a kulturális közvetítőket megismertessék – például egységes tájékoztató füzet vagy útmutató útján – a nemzetközi védelem iránti kérelmek értékeléséhez kapcsolódó alapvető fogalmakkal és terminológiával. A kommunikációt a kérelmező által előnyben részesített nyelven kell folytatni, kivéve, ha van más olyan nyelv is, amelyet a kérelmező megért, és amelyen egyértelműen képes kommunikálni.

(6)   A személyes meghallgatásokat az eljáró hatóság személyzetének kell lefolytatnia.

Amennyiben egy adott időszakban aránytalanul sok harmadik országbeli állampolgár vagy hontalan személy tesz kérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozatot, ami kivitelezhetetlenné teszi az eljáró hatóság számára az egyes kérelmezők időben történő személyes meghallgatását, az eljáró hatóság részére átmenetileg segítséget nyújthat az adott tagállam más hatóságainak személyzete – amely személyzetnek előzetesen meg kell kapnia a szóban forgó meghallgatások lefolytatásához szükséges, az (EU) 2021/2303 rendelet 8. cikkében felsorolt elemeket magában foglaló, releváns képzést –, vagy pedig a Menekültügyi Ügynökség az 5. cikkel összhangban.

(7)   A meghallgatást végző személy:

(8)   A kérelmezők meghallgatását végző személyzetnek, ideértve a Menekültügyi Ügynökség által kirendelt szakértőket is:

(9)   Amennyiben a kérelmező ezt kéri, és amennyiben lehetséges, az eljáró hatóságnak biztosítania kell, hogy a meghallgatást végző személyek és a tolmácsok a kérelmező által preferált neműek legyenek, kivéve, ha az eljáró hatóság okkal feltételezi, hogy e kérés oka nem azzal függ össze, hogy bizonyos nemű személy előtt a kérelmezőnek nehézséget jelentene átfogóan előadni a kérelmének indokait.

(10)   Ettől eltérve az eljáró hatóság videokonferencia útján is lefolytathatja a személyes meghallgatást, amennyiben azt a körülmények kellően indokolják.

Ebben az esetben az eljáró hatóság – a Menekültügyi Ügynökség iránymutatásának figyelembevételével – biztosítja a megfelelő létesítményekhez, eljárási és technikai normákhoz, jogi segítségnyújtáshoz és tolmácsoláshoz szükséges intézkedéseket.

(11)   Az elfogadhatósági meghallgatás vagy az érdemi meghallgatás adott esetben mellőzhető, amennyiben:

A személyes meghallgatásnak az első albekezdés c) pontja alapján történő mellőzése nem befolyásolhatja hátrányosan az eljáró hatóság határozatát. A személyes meghallgatásnak az említett pont alapján történő mellőzése esetén az eljáró hatóságnak tényleges lehetőséget kell biztosítania a kérelmező számára arra, hogy írásban további információkat nyújtson be.

Amennyiben kétség merül fel a kérelmező meghallgatásra való alkalmasságával vagy meghallgatható állapotával kapcsolatban, az eljáró hatóságnak egészségügyi szakemberrel kell konzultálnia annak megállapítása érdekében, hogy a kérelmező csupán ideiglenesen alkalmatlan-e a meghallgatásra vagy nincs meghallgatható állapotban, vagy pedig állapota tartós. Amennyiben az említett egészségügyi szakemberrel való konzultációt követően egyértelmű, hogy a kérelmező csupán ideiglenesen alkalmatlan a meghallgatásra vagy nincs meghallgatható állapotban, az eljáró hatóságnak el kell halasztania a személyes meghallgatást egy olyan időpontra, amikor a kérelmező alkalmas a meghallgatásra vagy meghallgatható állapotban van.

Amennyiben a kérelmező rajta kívül álló konkrét ok miatt nem tud részt venni a személyes meghallgatáson, az eljáró hatóságnak új időpontot kell kitűznie a személyes meghallgatásra.

(12)   A kérelmezőknek jelen kell lenniük a személyes meghallgatáson, és személyesen kell válaszolniuk a feltett kérdésekre.

(13)   A kérelmező számára lehetővé kell tenni, hogy a személyes meghallgatáson jogi tanácsadó segítségét vegye igénybe, beleértve azt az esetet is, amikor a meghallgatásra videokonferencia útján kerül sor.

A jogi tanácsadó jelenlétének hiánya nem akadályozza meg az eljáró hatóságot a meghallgatás lefolytatásában.

A tagállamok a nemzeti jogukban előírhatják, hogy amennyiben jogi tanácsadó vesz részt a személyes meghallgatáson, a jogi tanácsadó csak a személyes meghallgatás végén szólalhat fel.

(14)   A 11. cikk (1) bekezdésének és a 12. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül, és feltéve, hogy kellő erőfeszítések történtek annak biztosítására, hogy a kérelmező lehetőséget kapjon a személyes meghallgatásra, a személyes meghallgatás hiánya nem akadályozza meg az eljáró hatóságot abban, hogy döntést hozzon a nemzetközi védelem iránti kérelemről.

(1)   Az eljáró hatóságnak vagy a részére az 5. cikkel és a 13. cikk (6) bekezdésével összhangban a személyes meghallgatás lebonyolításában segítséget nyújtó bármely más hatóságnak vagy szakértőnek alapos, tényszerű, a személyes meghallgatás minden lényeges elemére kiterjedő jegyzőkönyvet kell készítenie, vagy pedig el kell készítenie a meghallgatás leiratát vagy a meghallgatásról szóló felvétel átiratát; a jegyzőkönyvet, illetve a le- vagy átiratot csatolni kell a kérelmezőre vonatkozó iratanyaghoz.

(2)   A személyes meghallgatást audio rögzítőeszközökkel kell rögzíteni. A kérelmezőt előzetesen tájékoztatni kell a felvétel készítésének tényéről és céljáról. Különös figyelmet kell fordítani a különleges eljárási garanciákat igénylő kérelmezők szükségleteire. Az eljáró hatóságnak csatolnia kell a felvételt a kérelmezőre vonatkozó iratanyaghoz.

(3)   A kérelmező számára lehetővé kell tenni, hogy akár a személyes meghallgatás végén, akár az eljáró hatóság határozatának meghozatala előtt egy meghatározott határidőn belül, szóban vagy írásban észrevételeket tegyen vagy pontosításokat eszközöljön a jegyzőkönyvben, illetve a meghallgatás leiratában vagy a meghallgatásról szóló felvétel átiratában szereplő helytelen fordítások, félreértések vagy egyéb ténybeli hibák tekintetében. E célból a kérelmezőt – szükség esetén tolmács segítségével – tájékoztatni kell a jegyzőkönyvnek, illetve a meghallgatás leiratának vagy a meghallgatásról szóló felvétel átiratának teljes tartalmáról.

(4)   A kérelmező megerősítését kell kérni a tekintetben, hogy a jegyzőkönyvnek, illetve a meghallgatás le- vagy átiratának a tartalma hűen visszaadja a személyes meghallgatáson elhangzottakat. Amennyiben a kérelmező megtagadja a tartalom megerősítését, a megtagadás indokolását be kell vezetni a kérelmező iratanyagába. Az eljáró hatóság a kérelemről akkor is döntést hozhat, ha a kérelmező megtagadja a megerősítést. Amennyiben kétség merül fel a kérelmező által a személyes meghallgatás során tett nyilatkozatokkal kapcsolatban, a hangfelvételt kell irányadónak tekinteni.

(5)   A kérelmezőt nem kell felkérni sem arra, hogy észrevételeket tegyen vagy pontosításokat eszközöljön a jegyzőkönyvvel, illetve a meghallgatás le- vagy átiratával kapcsolatban, sem pedig annak megerősítésére, hogy a jegyzőkönyvnek, illetve a meghallgatás le- vagy átiratának a tartalma hűen visszaadja a meghallgatáson elhangzottakat, amennyiben:

(6)   A kérelmezők, valamint – kijelölésük esetén – a képviselőik és a jogi tanácsadóik számára a meghallgatást követően a lehető leghamarabb, de minden esetben az eljáró hatóság határozatának meghozatala előtt kellő időben hozzáférést kell biztosítani az (1) bekezdésben említett jegyzőkönyvhöz, illetve le- vagy átirathoz.

A felvételhez a fellebbezési eljárás során is hozzáférést kell biztosítani.

(1)   A kérelmezők számára biztosítani kell a jogot arra, hogy a kérelemmel kapcsolatos ügyeiket illetően hatékonyan konzultálhassanak jogi tanácsadóval vagy más tanácsadóval az eljárás valamennyi szakaszában.

(2)   A kérelmező azon jogának sérelme nélkül, hogy saját költségén maga választhassa meg jogi tanácsadóját vagy más tanácsadóját, a kérelmező a 16. cikkel összhangban ingyenes jogi tanácsadás nyújtását kérheti a III. fejezetben előírt közigazgatási eljárás során, valamint a 17. cikkel összhangban ingyenes jogi segítségnyújtást és képviseletet kérhet az V. fejezetben előírt fellebbezési eljárás során.

A kérelmezőt a lehető leghamarabb, de legkésőbb a kérelemnek a 27. cikkel összhangban történő nyilvántartásba vételekor tájékoztatni kell arról, hogy joga van ingyenes jogi tanácsadás nyújtását, illetve ingyenes jogi segítségnyújtást és képviseletet kérni.

(3)   A tagállamok a nemzeti joggal összhangban ingyenes jogi segítségnyújtást és képviseletet biztosíthatnak a közigazgatási eljárás során.

(4)   A tagállamok a nemzeti jogrendszerükkel összhangban szervezhetik meg a jogi tanácsadás nyújtásának, valamint a jogi segítségnyújtásnak és képviseletnek a biztosítását.

(1)   A tagállamok a kérelmező kérésére ingyenes jogi tanácsadás nyújtását biztosítják a III. fejezetben előírt közigazgatási eljárás során.

Az első albekezdés alkalmazásában az ingyenes jogi tanácsadás nyújtásához való hatékony hozzáférés azáltal is biztosítható, hogy egy személyt megbíznak azzal, hogy az eljárás közigazgatási szakaszában egyidejűleg több kérelmező számára is nyújtson jogi tanácsadást.

(2)   A közigazgatási eljárással összefüggésben az ingyenes jogi tanácsadás nyújtásának a következők biztosítását kell magában foglalnia:

(3)   Az (1) bekezdés sérelme nélkül, az ingyenes jogi tanácsadás nyújtásának a közigazgatási eljárás során történő biztosítása kizárható, amennyiben:

(4)   E cikk végrehajtása céljából a tagállamok kérhetik a Menekültügyi Ügynökség segítségét. Ezen túlmenően a tagállamok számára uniós alapokból pénzügyi támogatás is nyújtható, az említett alapokat szabályozó jogi aktusokkal összhangban.

(1)   A fellebbezési eljárás során a tagállamok a kérelmező kérelmére biztosítják, hogy a kérelmező ingyenes jogi segítségnyújtásban és képviseletben részesüljön. Az említett ingyenes jogi segítségnyújtásnak és képviseletnek magában kell foglalnia a nemzeti jog által előírt eljárási iratok elkészítését, a fellebbezés előkészítését, valamint tárgyalás esetén az említett, bíróság előtti tárgyaláson való részvételt.

(2)   A tagállamok kizárhatják az ingyenes jogi segítségnyújtás és képviselet biztosítását a fellebbezési eljárásban, amennyiben:

(3)   Amennyiben egy hatóság – amely nem bíróság – olyan döntést hoz, hogy nem biztosítja az ingyenes jogi segítségnyújtást és képviseletet, mivel úgy ítéli meg, hogy a fellebbezésnek nincs kézzelfogható esélye a pozitív eredményre, vagy a fellebbezés visszaélésszerű, a kérelmező számára biztosítani kell a jogot, hogy e döntéssel szemben bíróság előtt hatékony jogorvoslattal élhessen. A kérelmező e célból jogosult ingyenes jogi segítségnyújtást és képviseletet igénybe venni.

(1)   Azon jogi tanácsadó számára, aki a nemzeti jog alapján a kérelmezőt jogilag képviseli, biztosítani kell a hozzáférést a kérelmezőre vonatkozó iratanyagban lévő, a meghozott vagy meghozandó határozat alapjául szolgáló információkhoz.

(2)   A kérelmezőre vonatkozó iratanyagban szereplő információkhoz vagy forrásokhoz való hozzáférés a nemzeti joggal összhangban megtagadható, amennyiben az információk vagy a források hozzáférhetővé tétele veszélyeztetné a nemzetbiztonságot, az információt szolgáltató szervezetek, illetve személyek biztonságát, vagy azon személyek biztonságát, akikre az információk vonatkoznak, vagy veszélyeztetné a tagállamok illetékes hatóságainak a nemzetközi védelem iránti kérelmek vizsgálatához fűződő nyomozási érdekeit, vagy a tagállamok nemzetközi kapcsolatait, illetve amennyiben az információk vagy források a nemzeti jog alapján minősítettek. Ilyen esetekben az eljáró hatóságnak:

Az első albekezdés b) pontja tekintetében a tagállamok hozzáférést biztosítanak az információkhoz vagy forrásokhoz a kérelmezőt jogilag képviselő, biztonsági ellenőrzésen átesett jogi tanácsadó számára, amennyiben az információk relevánsak a kérelem megvizsgálása vagy a nemzetközi védelem visszavonásáról szóló határozat meghozatala tekintetében.

(3)   A kérelmező jogi tanácsadója, illetve a jogi tanácsadás nyújtásával megbízott – a kérelmezőnek tanácsot vagy segítséget nyújtó, vagy a kérelmezőt képviselő – személy számára biztosítani kell a zárt területekre, például az őrizet végrehajtására szolgáló létesítményekbe vagy tranzitzónákba való belépést az adott kérelmezőnek biztosított tanácsadás nyújtása, segítségnyújtás vagy a kérelmező képviselete céljából, az (EU) 2024/1346 irányelvvel összhangban.

(1)   Az ingyenes jogi tanácsadás nyújtását, az ingyenes jogi segítségnyújtást és képviseletet a nemzeti jog alapján a kérelmezők számára tanács vagy segítség nyújtása vagy a kérelmezők képviselete tekintetében elfogadott vagy engedélyezett jogi tanácsadók vagy egyéb tanácsot nyújtó személyek, vagy a nemzeti jog alapján a kérelmezők számára jogi szolgáltatás nyújtására vagy képviselet ellátására akkreditált nem kormányzati szervezetek nyújthatják.

(2)   A tagállamok konkrét eljárási szabályokat állapítanak meg a nemzetközi védelem iránti kérelmekkel kapcsolatos ingyenes jogi tanácsadás nyújtására, ingyenes jogi segítségnyújtásra és képviseletre irányuló kérelmek benyújtásával és feldolgozásával kapcsolatban, vagy a hasonló jellegű belföldi keresetekre vonatkozó meglévő szabályokat alkalmazzák, feltéve, hogy az említett szabályok nem korlátozóbbak, illetve nem lehetetlenítik el vagy teszik rendkívül nehézzé az ingyenes jogi tanácsadás nyújtásához vagy ingyenes jogi segítségnyújtáshoz és képviselethez való hozzáférést.

(3)   A tagállamok különös szabályokat állapítanak meg az ingyenes jogi tanácsadás nyújtása, az ingyenes jogi segítségnyújtás és képviselet biztosításának a 16. cikk (3) bekezdésével, illetve a 17. cikk (2) bekezdésével összhangban történő kizárására vonatkozóan.

(4)   A tagállamok továbbá pénzügyi vagy időbeli korlátozásokat állapíthatnak meg az ingyenes jogi tanácsadás nyújtása, az ingyenes jogi segítségnyújtás és képviselet biztosítására vonatkozóan, feltéve, hogy az említett korlátozások nem önkényesek, és nem korlátozzák indokolatlanul az ingyenes jogi tanácsadás nyújtásához, az ingyenes jogi segítségnyújtáshoz és képviselethez való hozzáférést. A munkadíj és egyéb költségek tekintetében a kérelmezőkkel szembeni elbánás nem lehet kedvezőtlenebb, mint a saját állampolgáraik részére a jogi segítségnyújtás kapcsán általában tanúsított elbánás.

(5)   A tagállamok megkövetelhetik a kérelmezőtől a jogi segítségnyújtás és képviselet biztosításával összefüggésben felmerült költségek teljes vagy részleges megtérítését, amennyiben a kérelmező anyagi helyzete jelentős mértékben javul az eljárás folyamán, vagy amennyiben a kérelmező által nyújtott hamis információk alapján került sor az ingyenes jogi segítségnyújtás és képviselet biztosítására. E célból a kérelmezőknek a pénzügyi helyzetükben bekövetkezett minden jelentős változásról haladéktalanul tájékoztatniuk kell az illetékes hatóságokat.

(1)   Az illetékes hatóságok a kérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozat megtételét követően egyedileg értékelik – szükség esetén tolmács segítségével –, hogy a kérelmezőnek szüksége van-e különleges eljárási garanciákra. Az említett értékelést be lehet építeni a meglévő nemzeti eljárásokba vagy az (EU) 2024/1346 irányelv 25. cikkében említett értékelésbe, és nem szükséges, hogy az közigazgatási eljárás formájában történjen. Amennyiben azt a nemzeti jog előírja, az értékelés rendelkezésre bocsátható, és az értékelés eredményei a kérelmező beleegyezésével továbbíthatók az eljáró hatóságnak.

(2)   Az (1) bekezdésben említett értékelést annak megállapításával kell kezdeni a kérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozat megtételét követően a lehető leghamarabb, hogy a kérelmező tekintetében első körben felmerülnek-e arra utaló jelek, hogy különleges eljárási garanciákra lehet szüksége. E megállapításnak látható jeleken, a kérelmező nyilatkozatain vagy viselkedésén, vagy bármely vonatkozó dokumentumon kell alapulnia. Kiskorúak esetében figyelembe kell venni a szülőknek, az érintett tagállam joga vagy gyakorlata szerint érte felelős nagykorú személynek vagy a kérelmező képviselőjének a nyilatkozatait is. Az illetékes hatóságoknak a kérelem nyilvántartásba vételekor a kérelmezőre vonatkozó iratanyagban fel kell tüntetniük az említett első jelekre vonatkozó információkat, és ezeket az eljáró hatóság rendelkezésére kell bocsátaniuk.

(3)   Az (1) bekezdésben említett értékelést a kérelem benyújtását követően is folytatni kell, figyelembe véve a kérelmezőre vonatkozó iratanyagban szereplő valamennyi információt.

Az (1) bekezdésben említett értékelést a lehető leghamarabb, de minden esetben 30 napon belül le kell zárni. Az értékelést felül kell vizsgálni, ha a kérelmező körülményeiben lényeges változás következik be, vagy ha az értékelés lezárását követően válik nyilvánvalóvá, hogy különleges eljárási garanciákra van szükség.

(4)   Az illetékes hatóság – a kérelmező előzetes belegyezésével – megfelelő orvoshoz vagy pszichológushoz vagy más szakemberhez irányíthatja a kérelmezőt, hogy tanácsot adjon arra vonatkozóan, hogy a kérelmezőnek szüksége van-e különleges eljárási garanciákra, különösen azokban az esetekben, amikor arra utaló jelek vannak, hogy a kérelmező kínzásnak, nemi erőszaknak, illetve pszichológiai, fizikai, szexuális vagy nemi alapú erőszak más súlyos formáinak lehetett az áldozata, és ez hátrányosan érintheti az eljárásban való hatékony részvételre való képességét. Amennyiben a kérelmező beleegyezik abba, hogy ezen albekezdéssel összhangban szakemberhez irányítsák, úgy kell tekinteni, hogy az beleegyezés magában foglalja az arra vonatkozó beleegyezést is, hogy a szakemberhez irányítás eredményeit továbbítsák az illetékes hatósághoz.

Az első albekezdés értelmében adott tanácsot az eljáró hatóságnak figyelembe kell vennie annak meghatározása során, hogy milyen típusú különleges eljárási garanciák nyújthatók a kérelmezőnek.

Adott esetben és az orvosi vizsgálat sérelme nélkül, az (1) bekezdésben említett értékelés beépíthető a 24. és 25. cikkben említett orvosi vizsgálatokba.

(5)   Az illetékes hatóságok érintett személyzetét, valamint a különleges eljárási garanciák szükségessége tekintetében tanácsot adó minden orvost, pszichológust vagy egyéb szakembert képzésben kell részesíteni, hogy felismerjék az azon kérelmezők kiszolgáltatottságára utaló jeleket, akiknek különleges eljárási garanciákra lehet szükségük, továbbá hogy ennek megállapítása esetén e szükségletekkel foglalkozni tudjanak.

(1)   A különleges eljárási garanciákat igénylőként azonosított kérelmezőknek biztosítani kell az annak lehetővé tételéhez szükséges támogatást, hogy a nemzetközi védelem iránti eljárás időtartama alatt mindvégig élhessenek az e rendeletből eredő jogaikkal, és betarthassák az e rendeletből eredő kötelezettségeiket.

(2)   Amennyiben az eljáró hatóság – többek között egy másik releváns nemzeti hatóság értékelése alapján – úgy ítéli meg, hogy az e cikk (1) bekezdésében említett szükséges támogatás nem biztosítható a 42. cikkben említett gyorsított vizsgálati eljárás vagy a 43. cikkben említett, határon folytatott eljárás keretében, különös figyelmet fordítva a kínzásnak, nemi erőszaknak, illetve pszichológiai, fizikai, szexuális vagy nemi alapú erőszak más súlyos formáinak az áldozataira, az eljáró hatóság nem alkalmazhatja a kérelmező esetében az említett eljárásokat, illetve meg kell szüntetnie azok alkalmazását.

(1)   E rendelet végrehajtása során az illetékes hatóságok a gyermek mindenek felett álló érdekét elsődlegesen szem előtt tartva kötelesek eljárni.

(2)   Az eljáró hatóságnak az (EU) 2024/1346 irányelv 26. cikkével összhangban kell értékelnie a gyermek mindenek felett álló érdekét.

(3)   Az eljáró hatóságnak biztosítania kell a kiskorú részére a személyes meghallgatás lehetőségét, ideértve azt az esetet is, amikor a kérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozatot a 32. cikkel vagy a 33. cikk (1) bekezdésével összhangban a kiskorú nevében terjesztik elő, kivéve, ha ez nem szolgálja a kiskorú mindenek felett álló érdekét. Ebben az esetben az eljáró hatóságnak meg kell indokolnia az arra vonatkozó döntését, hogy nem biztosítja a kiskorú számára a személyes meghallgatás lehetőségét.

A kiskorú személyes meghallgatását olyan személynek kell lefolytatnia, aki rendelkezik a szükséges ismeretekkel a kiskorúak jogairól és különleges szükségleteiről. A személyes meghallgatást a gyermek szempontjait tekintetbe véve és a körülményeknek megfelelően, a gyermek életkorának és érettségi fokának figyelembevételével kell lefolytatni.

(4)   Kísérővel érkezett kiskorú esetén a személyes meghallgatást az érintett tagállam joga vagy gyakorlata szerint érte felelős nagykorú személy, valamint – amennyiben kijelölésre került – jogi tanácsadó jelenlétében kell lefolytatni. A tagállamok szükség esetén és amennyiben ez a gyermek mindenek felett álló érdekét szolgálja, egy, a szükséges készségekkel és szakértelemmel rendelkező személy jelenlétében is lefolytathatják a szóban forgó kiskorú személyes meghallgatását. Indokolt esetben és kizárólag akkor, ha ez a gyermek mindenek felett álló érdekét szolgálja, az eljáró hatóság felelős nagykorú személy jelenléte nélkül is meghallgathatja a kiskorút, feltéve, hogy biztosítja, hogy a kiskorút a meghallgatás során olyan személy segítse, aki rendelkezik a gyermek mindenek felett álló érdekének védelméhez szükséges készségekkel és szakértelemmel.

(5)   A kiskorú kérelméről szóló határozatot az eljáró hatóság érintett személyzetének kell előkészítenie. Az említett érintett személyzetnek rendelkeznie kell a szükséges ismeretekkel, és megfelelő képzésben kell részesülnie a kiskorúak jogaira és különleges szükségleteire vonatkozóan.

(1)   Az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy a kísérő nélküli kiskorúak képviselete és támogatása oly módon történjen, amely lehetővé teszi számukra, hogy élhessenek az e rendeletből, az (EU) 2024/1351 rendeletből, az (EU) 2024/1346 irányelvből és az (EU) 2024/1358 rendeletből eredő jogaikkal, és betarthassák az azokból eredő kötelezettségeiket.

(2)   Amennyiben olyan személy tesz kérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozatot, aki állítása szerint kiskorú, vagy akivel kapcsolatban objektív okok alapján feltételezhető, hogy kiskorú, és aki nem rendelkezik kísérővel, az illetékes hatóságoknak ki kell jelölniük:

A képviselő és az e bekezdés első albekezdésének a) pontjában említett személy azonos lehet az (EU) 2024/1346 irányelv 27. cikkében meghatározott személlyel. E személynek találkoznia kell a kísérő nélküli kiskorúval, és a kiskorú életkorának és érettségi fokának megfelelően figyelembe kell vennie a kiskorú saját véleményét a szükségleteiről.

Amennyiben az illetékes hatóság azt állapította meg, hogy egy állítása szerint kiskorú kérelmező minden kétséget kizáróan betöltötte a 18. életévét, úgy nem kell képviselőt kijelölnie e bekezdésnek megfelelően.

A képviselő, vagy az e bekezdés első albekezdésének a) pontjában említett személy megbízatása megszűnik, ha az illetékes hatóságok a 25. cikk (1) bekezdésében említett életkor-meghatározást követően nem feltételezik, hogy a kérelmező kiskorú, vagy úgy ítélik meg, hogy a kérelmező nem kiskorú, vagy ha a kérelmező már nem kísérő nélküli kiskorú.

(3)   Amennyiben aránytalanul nagy számú, kísérő nélküli kiskorú tesz kérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozatot, vagy más kivételes helyzetekben a képviselő kijelölésére vonatkozó, a (2) bekezdés első albekezdésének b) pontjában említett határidő tíz munkanappal meghosszabbítható, a (2) bekezdés harmadik albekezdésének sérelme nélkül.

(4)   Amennyiben a (2) bekezdés alapján szervezetet jelölnek ki, a szervezetnek ki kell jelölnie egy természetes személyt, aki a kísérő nélküli kiskorú tekintetében ellátja az e cikkben említett feladatokat.

(5)   Az illetékes hatóságnak haladéktalanul tájékoztatnia kell:

A képviselő és a (2) bekezdés első albekezdésének a) pontjában említett személy számára biztosítani kell a hozzáférést a kiskorúra vonatkozó iratanyagban szereplő releváns dokumentumok tartalmához, ideértve a kísérő nélküli kiskorúakra vonatkozó külön tájékoztató anyagot is.

(6)   A (2) bekezdés első albekezdésének a) pontjában említett személynek találkoznia kell a kísérő nélküli kiskorúval, és többek között a következő feladatokat kell ellátnia, adott esetben a jogi tanácsadóval együtt:

(7)   Mindaddig, amíg nem jelöltek ki képviselőt, a tagállamok felhatalmazhatják a (2) bekezdés első albekezdésének a) pontjában említett személyt arra, hogy segítséget nyújtson a kiskorúnak a kérelem nyilvántartásba vételében és benyújtásában, vagy hogy a 33. cikkel összhangban a kiskorú nevében benyújtsa a kérelmet.

(8)   A képviselőnek találkoznia kell a kísérő nélküli kiskorúval, és többek között a következő feladatokat kell ellátnia, adott esetben a jogi tanácsadóval együtt:

A személyes meghallgatás során a képviselőnek és a jogi tanácsadónak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy kérdéseket tegyen fel vagy észrevételeket tegyen a meghallgatást végző személy által meghatározott keretek között.

Az eljáró hatóság előírhatja a kísérő nélküli kiskorú jelenlétét a személyes meghallgatáson, még akkor is, ha a képviselő vagy a jogi tanácsadó jelen van.

(9)   A képviselőnek a gyermek mindenek felett álló érdekének elvével összhangban kell ellátnia a feladatait, és rendelkeznie kell az ehhez szükséges képesítésekkel, képzettséggel és szakértelemmel. A képviselők számára rendszeres képzést kell biztosítani a feladataik ellátása céljából, és a képviselők nem lehetnek büntetett előéletűek, különösen gyermekekkel kapcsolatos bűncselekmények és szabálysértések vonatkozásában.

A képviselőt csak akkor lehet leváltani, ha az illetékes hatóságok úgy ítélik meg, hogy a képviselő vagy az érintett személy nem megfelelően látta el a feladatait. Nem lehet képviselőnek kijelölni olyan szervezeteket vagy természetes személyeket, amelyeknek, illetve akiknek érdekei összeférhetetlenek vagy potenciálisan összeférhetetlenek a kísérő nélküli kiskorú érdekeivel.

(10)   Az illetékes hatóságoknak arányos és korlátozott számú kísérő nélküli kiskorú számára kell kijelölniük a képviselőként eljáró természetes személyt vagy a képviselet ideiglenes ellátására alkalmas személyt – rendes körülmények között egyidejűleg legfeljebb 30 kísérő nélküli kiskorú számára –, annak biztosítása érdekében, hogy az említett személy hatékonyan el tudja látni a feladatait.

Amennyiben aránytalanul nagy számú kísérő nélküli kiskorú tesz kérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozatot, vagy más kivételes helyzetekben az egy képviselőre jutó kísérő nélküli kiskorúak száma legfeljebb 50 kísérő nélküli kiskorúra növelhető.

A tagállamok biztosítják, hogy legyenek olyan közigazgatási vagy igazságügyi hatóságok vagy egyéb szervezetek, amelyek felelősek annak rendszeres felügyeletéért, hogy a (2) bekezdés első albekezdésének a) pontja alapján kijelölt képviselő és személy megfelelően ellátja a feladatait, többek között oly módon, hogy rendszeres időközönként felülvizsgálják ezen kijelölt képviselők és személyek büntetett előéletre vonatkozó adatait annak érdekében, hogy feltárják a szerepükkel való esetleges összeegyeztethetetlenségeket. Az említett közigazgatási vagy igazságügyi hatóságoknak vagy egyéb szervezeteknek felül kell vizsgálniuk a kísérő nélküli kiskorúak által a (2) bekezdés első albekezdésének a) pontja alapján kijelölt képviselővel, illetve személlyel szemben benyújtott panaszokat.

(1)   Amennyiben az eljáró hatóság valamely nemzetközi védelem iránti kérelemnek a megvizsgálása szempontjából fontosnak ítéli, a kérelmező beleegyezésétől függően kérelmeznie kell, hogy a kérelmezőt orvosi vizsgálatnak vessék alá az esetleges korábbi üldöztetésre vagy súlyos sérelemre utaló jelek és tünetek kivizsgálása érdekében, és tájékoztatást kell kapnia a vizsgálat eredményéről.

(2)   Kiskorú esetében az orvosi vizsgálatot csak akkor lehet elvégezni, ha a szülő, az érintett tagállam joga vagy gyakorlata szerint érte felelős nagykorú személy, a képviselő vagy a 23. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett személy, valamint – amennyiben a nemzeti jog úgy rendelkezik – a kérelmező ebbe beleegyezik.

Az orvosi vizsgálatnak a kérelmező számára ingyenesnek kell lennie, és azt közpénzből kell finanszírozni.

Adott esetben az (EU) 2024/1356 rendelet 12. cikkében említett egészségügyi, valamint a kiszolgáltatottságra vonatkozó ellenőrzések figyelembe vehetők az e cikkben említett orvosi vizsgálat során.

(3)   Amennyiben nem kerül sor az (1) bekezdés szerinti orvosi vizsgálatra, az eljáró hatóságnak tájékoztatnia kell a kérelmezőt, hogy saját kezdeményezésére és költségén alávetheti magát orvosi vizsgálatnak az esetleges korábbi üldöztetésre vagy súlyos sérelemre utaló jelek és tünetek kivizsgálása érdekében.

(4)   Az (1), illetve a (3) bekezdésben említett orvosi vizsgálat eredményeit a lehető leghamarabb meg kell küldeni az eljáró hatóságnak és a kérelmezőnek, és az eljáró hatóságnak értékelnie kell azt a kérelem egyéb elemeivel együtt.

(5)   Az orvosi vizsgálatnak a lehető legkevésbé invazívnak kell lennie, és azt kizárólag szakképesítéssel rendelkező egészségügyi szakemberek végezhetik. Az orvosi vizsgálatot az egyén méltóságát tiszteletben tartva kell elvégezni.

(6)   Az, hogy a kérelmező megtagadja az orvosi vizsgálaton való részvételt, vagy az, hogy úgy dönt, hogy saját kezdeményezésére orvosi vizsgálaton vesz részt, ám erre a vizsgálatra megfelelő határidőn belül nem kerül sor – figyelembe véve, hogy a felelős tagállamban mennyire állnak rendelkezésre orvosi vizsgálati időpontok –, nem akadályozhatja meg az eljáró hatóságot abban, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelem ügyében határozatot hozzon.

(1)   Amennyiben a kérelmező nyilatkozatai, a rendelkezésre álló igazoló dokumentumok vagy egyéb releváns jelek alapján kétségek merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy a kérelmező kiskorú-e, vagy sem, az eljáró hatóságok multidiszciplináris értékelést végezhetnek – beleértve a pszichoszociális értékelést is –, amelyet szakképesítéssel rendelkező szakembereknek kell elvégezniük abból a célból, hogy a kérelem vizsgálata keretében meghatározzák a kérelmező életkorát. Az életkor meghatározása nem alapulhat kizárólag a kérelmező fizikai megjelenésén vagy viselkedésén. Az életkor meghatározása céljából a rendelkezésre álló dokumentumokat hitelesnek kell tekinteni, kivéve, ha bizonyíték áll fenn ennek az ellenkezőjére nézve, valamint figyelembe kell venni a kiskorú nyilatkozatait.

(2)   Ha a multidiszciplináris értékelést követően továbbra is kétségek állnak fenn a kérelmező életkorára vonatkozóan, végső eszközként orvosi vizsgálatok végezhetők abból a célból, hogy a kérelem vizsgálata keretében meghatározzák a kérelmező életkorát. Ha az e bekezdésben említett életkor-meghatározás eredménye nem meggyőző a kérelmező életkora tekintetében, vagy ha 18 év alatti korosztályt is magában foglal, a tagállamok vélelmezik, hogy a kérelmező kiskorú.

(3)   A (2) bekezdésben meghatározott célokból végzett minden orvosi vizsgálatnak a lehető legkevésbé invazívnak kell lennie, és azt az egyén méltóságát maradéktalanul tiszteletben tartva kell elvégezni. Az említett orvosi vizsgálatokat az életkor becslése terén tapasztalattal és szakértelemmel rendelkező egészségügyi szakembereknek kell végezniük.

E bekezdés alkalmazásakor – a lehető legmegbízhatóbb eredmény érdekében – az orvosi vizsgálat és a multidiszciplináris értékelés eredményeit együtt kell elemezni.

(4)   Amennyiben a kérelmező életkorát orvosi vizsgálat keretében határozzák meg, az illetékes hatóságnak biztosítania kell, hogy a kérelmezőt, a szülőjét, az érintett tagállam joga vagy gyakorlata szerint érte felelős nagykorú személyt, a képviselőt vagy a 23. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett személyt – a kérelmező nemzetközi védelem iránti kérelmének megvizsgálása előtt, olyan nyelven, amelyet megért, továbbá gyermekbarát és az életkorának megfelelő módon – tájékoztassák arról, hogy életkorát orvosi vizsgálattal is meghatározhatják. Ennek keretében tájékoztatást kell nyújtani a vizsgálati módszerről, valamint az orvosi vizsgálat eredményének a kérelem elbírálását illető lehetséges következményeiről, továbbá annak a lehetőségéről és következményeiről, ha a kérelmező megtagadja az orvosi vizsgálaton való részvételt. Az orvosi vizsgálathoz kapcsolódó valamennyi dokumentumot csatolni kell a kérelmezőre vonatkozó iratanyaghoz.

(5)   A kérelmező életkorának meghatározására irányuló orvosi vizsgálatra csak akkor kerülhet sor, ha ahhoz a kérelmező, a szülője, az e cikk (4) bekezdésében említett felelős nagykorú személy, a képviselő vagy a 23. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett személy az e cikk (4) bekezdésében előírt tájékoztatás kézhezvételét követően hozzájárul.

(6)   Az, hogy a kérelmező, a szülője, az e cikk (4) bekezdésében említett felelős nagykorú személy, a képviselő vagy a 23. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett személy megtagadja a kérelmező életkorának meghatározása céljából elvégzendő orvosi vizsgálatot, nem akadályozhatja meg az eljáró hatóságot abban, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelem ügyében határozatot hozzon. A részvétel megtagadása csak megdönthető vélelemnek minősül arra vonatkozóan, hogy a kérelmező nem kiskorú.

(7)   A tagállamok elismerhetik az életkor-meghatározásra vonatkozó, más tagállamok által hozott határozatokat, amennyiben az életkor-meghatározást az uniós joggal összhangban végezték el.

(1)   A nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozat akkor tekintendő megtettnek, ha valamely harmadik országbeli állampolgár vagy hontalan személy – beleértve a kísérő nélküli kiskorút is – személyesen jelzi a 4. cikk (1) és (2) bekezdésében említett illetékes hatóságnak, hogy valamely tagállamtól nemzetközi védelemben kíván részesülni.

Amennyiben az illetékes hatóság tisztviselőiben kétség merül fel azt illetően, hogy egy adott nyilatkozat nemzetközi védelem iránti kérelemként értelmezendő-e, kifejezetten meg kell kérdezniük az adott személyt, hogy nemzetközi védelemben kíván-e részesülni.

(2)   Az (EU) 2024/1346 irányelvvel összhangban a befogadó létesítményekért felelős hatóságokat adott esetben tájékoztatni kell a kérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozat megtételéről. Az (EU) 2024/1356 rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében említett előszűrésnek alávetett harmadik országbeli állampolgárok esetében a tagállamok az előszűrés befejezését követően választhatják e bekezdés alkalmazását.

(1)   Az (EU) 2024/1358 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése szerinti, az adatok gyűjtésére és továbbítására vonatkozó kötelezettség sérelme nélkül, a kérelmek nyilvántartásba vétele tekintetében illetékes hatóságoknak, más tagállamoknak az 5. cikk (1) bekezdése b) pontjában említett hatóságainak, illetve a Menekültügyi Ügynökség által kiküldött, a hatóságokat e feladat ellátásában segítő szakértőknek haladéktalanul, de mindenképpen a kérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozat megtételétől számított öt napon belül nyilvántartásba kell venniük a kérelmet. E célból nyilvántartásba kell venniük a következő információkat, amelyek az (EU) 2024/1356 rendelet 17. cikkében említett előszűrési formanyomtatványból is származhatnak:

Az első albekezdés a) és b) pontjában említett adatok megadását nem lehet újra kérni, amennyiben a tagállamok a kérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozat megtétele előtt már megkapták azokat.

(2)   Ha egy személy azt állítja, hogy nem rendelkezik állampolgársággal, ezt a tényt kell egyértelműen rögzíteni addig, amíg megállapítást nem nyer, hogy az adott személy hontalan-e.

(3)   Amennyiben a kérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozatot egy olyan, a nemzetközi védelem iránti kérelmek befogadásával megbízott hatóságnál tették, amely nem felelős a kérelmek nyilvántartásba vételéért, az említett hatóságnak haladéktalanul, de legkésőbb a kérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozat megtételétől számított három munkanapon belül tájékoztatnia kell a kérelmek nyilvántartásba vételéért felelős hatóságot. A kérelmek nyilvántartásba vételéért felelős hatóságnak a lehető leghamarabb, de legkésőbb az információk kézhezvételétől számított öt napon belül nyilvántartásba kell vennie a kérelmet.

(4)   Amennyiben az eljáró hatóság vagy az azt segítő más hatóság az információt a kérelem megvizsgálása céljából gyűjti, a nyilvántartásba vétellel egyidejűleg a kérelem megvizsgálásához szükséges további adatokat is lehet gyűjteni.

(5)   Amennyiben ugyanazon időszakon belül aránytalanul nagy számú harmadik országbeli állampolgár vagy hontalan személy tesz kérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozatot, ami kivitelezhetetlenné teszi a kérelmeknek az (1) és a (3) bekezdésben előírt határidőkön belüli nyilvántartásba vételét, a kérelmet legkésőbb a kérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozat megtételétől számított tizenöt napon belül kell nyilvántartásba venni.

(6)   A kérelmező azon jogának sérelme nélkül, hogy a kérelem alátámasztására új elemeket mutasson be, ismételt kérelem esetén, amennyiben az illetékes hatóságnak már rendelkezésére állnak az (1) bekezdés a), b) és d) pontjában és a (2) bekezdésben említett információk, az illetékes hatóságnak nem kell az említett adatokat összegyűjtenie.

(7)   Az (EU) 2024/1356 rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében említett előszűrésnek alávetett harmadik országbeli állampolgárokra e cikk (1)–(6) bekezdése csak az előszűrés befejezését követően alkalmazandó.

(1)   A kérelmezőnek a lehető leghamarabb, de legkésőbb a kérelem nyilvántartásba vételétől számított 21 napon belül be kell nyújtania a kérelmet a kérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozat megtételének helye szerinti tagállam illetékes hatóságához – kivéve abban az esetben, ha e cikk (6) bekezdése alkalmazandó –, feltéve, hogy erre e cikkel összhangban tényleges lehetőséget biztosítanak a számára. Amennyiben a kérelmet nem az eljáró hatósághoz nyújtották be, az illetékes hatóságnak haladéktalanul tájékoztatnia kell az eljáró hatóságot arról, hogy kérelem benyújtására került sor.

(2)   Az (EU) 2024/1351 rendelet 46. cikke szerinti átadást követően a kérelmezőnek a lehető leghamarabb, de legkésőbb attól az időponttól számított 21 napon belül, amikor a kérelmező azonosítja magát a felelős tagállam illetékes hatóságai előtt, be kell nyújtania a kérelmét a felelős tagállam illetékes hatóságaihoz.

(3)   A kérelmet személyesen, a kijelölt napon és helyen, valamint – amennyiben közlik – időpontban kell benyújtani. Az illetékes hatóságoknak közölniük kell az említett napot és helyet a kérelmezővel. Az illetékes hatóságok közölhetik az időpontot a kérelmezővel.

A tagállamok nemzeti jogukban rendelkezhetnek úgy, hogy a kérelmet személyesen benyújtottnak kell tekinteni, ha az illetékes hatóság megbizonyosodik arról, hogy a kérelmező a kérelem nyilvántartásba vételekor vagy benyújtásakor fizikailag jelen van a tagállam területén.

(4)   A (3) bekezdéstől eltérve, a tagállamok a nemzeti jogukban rendelkezhetnek arról a lehetőségről, hogy a kérelmező formanyomtatványon nyújthatja be a kérelmét, ideértve azt az esetet is, amikor a kérelmező rajta kívül álló, elhúzódó súlyos körülmények – például börtönbüntetés vagy hosszú távú kórházi kezelés – miatt nem tud személyesen megjelenni. A kérelmet benyújtottnak kell tekinteni, feltéve, hogy a kérelmező az (1) bekezdésben meghatározott határidőn belül benyújtja a formanyomtatványt, és feltéve, hogy az illetékes hatóság megállapítja, hogy az e bekezdés szerinti feltételek teljesültek. Ilyen esetekben a kérelem megvizsgálására rendelkezésre álló határidő azon a napon kezdődik, amikor az illetékes hatósághoz beérkezik a formanyomtatvány.

(5)   A (3) bekezdés első albekezdésének alkalmazása céljából, amennyiben ugyanazon időszakon belül aránytalanul nagy számú harmadik országbeli állampolgár vagy hontalan személy tesz nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozatot, ami kivitelezhetetlenné teszi, hogy minden kérelmező időpontot kapjon az (1) bekezdésben meghatározott határidőn belül, a kérelmező számára legkésőbb a kérelem nyilvántartásba vételétől számított két hónapon belül időpontot kell biztosítani a kérelme benyújtására.

(6)   A kérelem benyújtásakor a kérelmezőknek a lehető leghamarabb be kell nyújtaniuk a kérelem alátámasztásához szükséges, az (EU) 2024/1347 rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében említett minden elemet és rendelkezésükre álló dokumentumot. A kérelmezők számára lehetővé kell tenni, hogy a kérelem benyújtását követően, különösen a személyes meghallgatásuk alkalmával, a kérelem vizsgálata szempontjából releváns további elemeket nyújtsanak be, mindaddig, amíg a közigazgatási eljárás keretében határozatot nem hoznak a kérelmükre vonatkozóan.

A tagállamok az említett időszakon belül határidőt állapíthatnak meg az említett további elemek benyújtására vonatkozóan, és a kérelmezőnek törekednie kell e határidő betartására.

(7)   A tagállamok oly módon is megszervezhetik az eljáráshoz való hozzáférést, hogy a kérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozat megtétele, a benyújtás és a nyilvántartásba vétel egyidejűleg történjen. Ilyen esetekben a tagállamok gondoskodnak arról, hogy minden kérelmező számára biztosítva legyenek a 8. cikk (2)–(6) bekezdésében előírt garanciák. Amennyiben a kérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozat megtétele, a nyilvántartásba vétel és a benyújtás egyidejűleg történik, a kérelmező számára lehetővé kell tenni, hogy a személyes meghallgatása alkalmával nyújtson be a kérelme alátámasztásához szükséges, az (EU) 2024/1347 rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében említett minden elemet és rendelkezésére álló dokumentumot.

Ezen túlmenően a kérelmezők számára lehetővé kell tenni, hogy a kérelem vizsgálata szempontjából releváns további elemeket nyújtsanak be, mindaddig, amíg a közigazgatási eljárás keretében határozatot nem hoznak a kérelmükre vonatkozóan. A tagállamok az említett időszakon belül határidőt állapíthatnak meg az említett további elemek benyújtására vonatkozóan, és a kérelmezőnek törekednie kell e határidő betartására.

(1)   A nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozat megtételének helye szerinti tagállam illetékes hatóságainak a kérelem nyilvántartásba vételekor a kérelmező rendelkezésére kell bocsátaniuk egy, a kérelmező nevére kiállított, a kérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozat megtételét és a kérelem nyilvántartásba vételét igazoló dokumentumot. Az említett dokumentumnak a (4) bekezdésben említett dokumentum kiállításáig érvényesnek kell lennie.

Az (EU) 2024/1351 rendelet 46. cikke szerinti átadást követően a felelős tagállam illetékes hatóságainak – amikor a kérelmező azonosítja magát előttük – a kérelmező rendelkezésére kell bocsátaniuk egy, a kérelmező nevére kiállított, a kérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozat megtételét és a kérelem nyilvántartásba vételét, valamint az adott személy átadásának megtörténtét igazoló dokumentumot. Az említett dokumentumnak a (4) bekezdésben említett dokumentum kiállításáig érvényesnek kell lennie.

(2)   Az (1) bekezdésben említett dokumentumot nem kell rendelkezésre bocsátani, ha a nyilvántartásba vétel időpontjáig lehetséges a (4) bekezdésben említett dokumentum kiállítása.

(3)   Az (1) bekezdésben említett dokumentumot a (4) bekezdésben említett dokumentum kiállításakor vissza kell vonni.

(4)   Azon tagállam illetékes hatóságainak, amelyben a kérelmet a 28. cikk (1) és (2) bekezdésével összhangban benyújtják, a kérelem benyújtását követően a lehető leghamarabb ki kell állítaniuk egy dokumentumot, amely tartalmazza legalább a következő elemeket, és amelyet szükség esetén naprakésszé kell tenni:

(5)   Az e cikkben említett dokumentumok egyikének kiállítása sem szükséges, amennyiben és ameddig a kérelmező őrizetben van vagy szabadságvesztését tölti.

Az őrizetből vagy szabadságvesztésből történő szabadlábra helyezéskor a kérelmező rendelkezésére kell bocsátani az (1) vagy a (4) bekezdésben említett dokumentumot. Ha a szabadlábra helyezéskor az (1) bekezdésben említett dokumentumot bocsátják a kérelmező rendelkezésére, akkor a kérelmezőnek a lehető leghamarabb meg kell kapnia a (4) bekezdésben említett dokumentumot.

(6)   Kísérővel érkezett kiskorúak esetében az e cikkben említett, a kérelmező egyik szülője vagy az érintett tagállam joga vagy gyakorlata szerint érte felelős nagykorú személy számára kiállított dokumentumok adott esetben a kiskorúra is vonatkozhatnak.

(7)   Az e cikkben említett dokumentumoknak nem kell személyazonosságot igazoló dokumentumoknak lenniük, de azokat elegendő eszköznek kell tekinteni ahhoz, hogy a kérelmezők a nemzetközi védelem iránti eljárás időtartama alatt a nemzeti hatóságok előtt azonosíthassák magukat és élhessenek a jogaikkal.

(8)   Az (1) és (4) bekezdésben említett dokumentumban fel kell tüntetni a kérelem nyilvántartásba vételének időpontját.

(9)   A (4) bekezdésben említett dokumentum legfeljebb 12 hónapig érvényes vagy addig az időpontig, amíg a kérelmezőt az (EU) 2024/1351 rendelettel összhangban át nem adják egy másik tagállamnak. Amennyiben a szóban forgó dokumentumot a felelős tagállam állítja ki, a dokumentum érvényessége meghosszabbodik arra az időszakra, amely alatt a kérelmezőnek joga van az említett tagállam területén maradni. A dokumentum érvényességi ideje nem keletkeztet a maradáshoz való jogot, amennyiben ezt a jogot e rendelettel összhangban megszüntették vagy felfüggesztették.

(1)   Amennyiben arra utaló jelek vannak, hogy őrizet végrehajtására szolgáló létesítményekben fogva tartott vagy külső határon működő határátkelőhelyen – ideértve a tranzitzónákat is – tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok vagy hontalan személyek nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozatot kívánnak tenni, a 4. cikk szerinti illetékes hatóságoknak tájékoztatást kell biztosítaniuk a számukra e lehetőségről.

(2)   Amennyiben egy kérelmező őrizet végrehajtására szolgáló létesítményben, büntetés-végrehajtási intézetben vagy külső határon működő határátkelőhelyen – ideértve a tranzitzónákat is – tesz kérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozatot, a 4. cikk szerinti illetékes hatóságoknak a szükséges mértékben tolmácsolási szolgáltatásokra vonatkozó intézkedéseket kell tenniük, a nemzetközi védelem iránti eljáráshoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében.

(3)   A nemzeti jog alapján tanácsadásra és tanács nyújtására feljogosított szervezeteknek és személyeknek ténylegesen biztosítani kell, hogy találkozni tudjanak az őrizet végrehajtására szolgáló létesítményekben fogva tartott vagy a külső határokon működő határátkelőhelyeken – ideértve a tranzitzónákat is – tartózkodó kérelmezőkkel. Az ilyen találkozás az illetékes hatóságokkal való előzetes megállapodás tárgyát képezheti.

A tagállamok az első albekezdésben említett találkozást a nemzeti jog alapján korlátozhatják, ha az objektív tényezők alapján a határátkelőhely – ideértve a tranzitzónákat is – vagy az őrizet végrehajtására szolgáló létesítmény biztonsága, közrendje vagy igazgatása érdekében szükséges, feltéve, hogy a találkozást ez nem korlátozza súlyos mértékben, illetve nem teszi lehetetlenné.

(1)   Egy, a nemzeti jog szerint a cselekvőképesség gyakorlásához segítségre szoruló nagykorú (a továbbiakban: eltartott nagykorú) esetében az érintett tagállam joga vagy gyakorlata szerint érte felelős nagykorú személy tehet kérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozatot, illetve nyújthat be kérelmet az eltartott nagykorú nevében.

(2)   Az eltartott nagykorúnak jelen kell lennie a kérelem benyújtásánál, kivéve akkor, ha alapos okok miatt nem tud jelen lenni, vagy nincs arra alkalmas állapotban, illetve – amennyiben a nemzeti jog rendelkezik ilyen lehetőségről – ha a kérelmet formanyomtatványon nyújtják be.

(1)   A kísérővel érkezett kiskorú számára biztosítani kell a jogot arra, hogy saját nevében nyújtson be kérelmet, amennyiben az érintett tagállam nemzeti joga szerint cselekvőképes. Ha a kísérővel érkezett kiskorú az érintett tagállam nemzeti joga szerint nem cselekvőképes, akkor valamelyik szülőnek, vagy az érintett tagállam joga vagy gyakorlata szerint a kiskorúért felelős egyéb nagykorú személynek – például törvényes gondviselőnek vagy a gyermekvédelmi szolgálatnak – kell benyújtania a kérelmet a kiskorú nevében.

(2)   Azon, kísérővel érkezett kiskorú esetében, aki az érintett tagállam nemzeti joga szerint nem cselekvőképes, és aki a nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozat szülő vagy az érintett tagállam joga vagy gyakorlata szerint a kiskorúért felelős egyéb nagykorú személy általi megtételének vagy a nemzetközi védelem iránti kérelem szülő vagy az érintett tagállam joga vagy gyakorlata szerint a kiskorúért felelős egyéb nagykorú személy általi benyújtásának időpontjában ugyanazon tagállam területén tartózkodik – különösen, ha az adott kiskorú nem rendelkezik más jogszerű lehetőséggel arra, hogy ugyanazon tagállam területén tartózkodjon –, a nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozatnak a szülő vagy az érintett tagállam joga vagy gyakorlata szerint a kiskorúért felelős egyéb nagykorú személy általi megtételét és a nemzetközi védelem iránti kérelemnek a szülő vagy az érintett tagállam joga vagy gyakorlata szerint a kiskorúért felelős egyéb nagykorú személy általi benyújtását úgy kell tekinteni mint nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozatnak a kiskorú nevében történő megtételét, illetve nemzetközi védelem iránti kérelemnek a kiskorú nevében történő benyújtását.

A tagállamok dönthetnek úgy, hogy az első albekezdést a kísérővel rendelkező olyan kiskorúak esetében is alkalmazzák, akik a közigazgatási eljárás során születtek vagy jelen vannak.

(3)   Amennyiben a kísérővel érkezett kiskorúért felelős, a (2) bekezdésben említett szülő vagy nagykorú személy a kiskorú nevében kérelmet nyújt be, a kiskorúnak jelen kell lennie a kérelem benyújtásánál, kivéve akkor, ha alapos okok miatt nem tud jelen lenni, vagy nincs arra alkalmas állapotban, illetve – amennyiben a nemzeti jog rendelkezik ilyen lehetőségről – ha a kiskorú nevében benyújtott kérelmet formanyomtatványon nyújtják be.

(1)   A kísérő nélküli kiskorú számára biztosítani kell a jogot arra, hogy saját nevében nyújtson be kérelmet, amennyiben az érintett tagállam nemzeti joga szerint cselekvőképes. E célból a kísérő nélküli kiskorút tájékoztatni kell a nemzetközi védelem iránti kérelmének megvizsgálásáért felelős tagállamban érvényes cselekvőképességi korhatárról. Amennyiben a kísérő nélküli kiskorú az érintett tagállam nemzeti joga szerint nem cselekvőképes, egy képviselőnek vagy a 23. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett személynek kell benyújtania a kérelmet a nevében.

E bekezdés első albekezdése a kísérő nélküli kiskorúak 15. és 16. cikk szerinti, jogi tanácsadás nyújtásához, valamint jogi segítségnyújtáshoz és képviselethez való jogának sérelme nélkül alkalmazandó.

(2)   Azon kísérő nélküli kiskorú esetében, aki az érintett tagállam nemzeti joga szerint nem cselekvőképes, a kérelmet a 28. cikk (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül kell benyújtani, figyelembe véve a gyermek mindenek felett álló érdekét.

(3)   Amennyiben a kísérő nélküli kiskorú képviselője vagy a 23. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett személy nyújtja be a kérelmet a kiskorú nevében, a kiskorúnak jelen kell lennie a kérelem benyújtásánál, kivéve akkor, ha a kiskorú alapos okok miatt nem tud jelen lenni, vagy nincs arra alkalmas állapotban, illetve – amennyiben a nemzeti jog rendelkezik ilyen lehetőségről – ha a kérelmet formanyomtatványon nyújtják be.

(1)   Az eljáró hatóságnak a nemzetközi védelem iránti kérelmeket a II. fejezetben foglalt alapelvekkel és garanciákkal összhangban kell megvizsgálnia, és határozatot kell hoznia az említett kérelmekről.

(2)   Az eljáró hatóságnak a kérelem elfogadhatóságának és érdemének megfelelő vizsgálatát követően kell meghoznia a határozatokat a nemzetközi védelem iránti kérelmekkel kapcsolatban. Az eljáró hatóságnak a kérelmeket tárgyszerűen, részrehajlás nélkül és egyedi elbírálás alapján kell megvizsgálnia. A kérelmek megvizsgálása szempontjából az eljáró hatóságnak a következőket kell figyelembe vennie:

(3)   A kérelmeket vizsgáló és azokról határozatot hozó személyzetnek megfelelően ismernie kell a menekültüggyel és a menekültjoggal kapcsolatos vonatkozó rendelkezéseket, és ezekkel kapcsolatosan előzetesen képzésben kell, hogy részesüljön, ideértve az (EU) 2021/2303 rendelet 8. cikke szerinti releváns képzést is. E személyzet tagjai számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy szükség esetén szakértői tanácsot kérjenek olyan sajátos kérdésekben, mint például az egészségügyi, kulturális, vallási, mentális egészséggel kapcsolatos, valamint gyermekeket érintő vagy nemi kérdések. Az említett személyzet tagjai szükség esetén az (EU) 2021/2303 rendelet 10. cikke (2) bekezdésének b) pontjával összhangban megkereséseket nyújthatnak be a Menekültügyi Ügynökséghez.

(4)   Az eljáró hatóság által a kérelmek vizsgálata szempontjából relevánsként értékelt dokumentumokat szükség esetén le kell fordítani az említett vizsgálathoz.

Az említett releváns dokumentumok vagy dokumentumrészek fordítását más szervezetek is elvégezhetik, és a fordítás költségei az érintett tagállam nemzeti jogával összhangban közforrásokból is kifizethetők. A kérelmező saját költségére gondoskodhat egyéb dokumentumok fordításáról. Ismételt kérelmek esetén a dokumentumok fordításának felelőssége a kérelmezőre hárítható.

(5)   Az eljáró hatóság előrébb sorolhatja a nemzetközi védelem iránti kérelem vizsgálatát, különösen akkor, ha:

(1)   Valamely kérelem elfogadhatatlanságának a 38. cikk (1) bekezdésének a), b), c) és d) pontja, valamint a 38. cikk (2) bekezdése szerinti vizsgálatát a lehető legrövidebb időn belül, de legkésőbb a kérelem benyújtásának napjától számított két hónapon belül le kell zárni.

A 38. cikk (1) bekezdésének e) pontjában említett esetben az eljáró hatóságnak tíz munkanapon belül le kell zárnia a vizsgálatot.

A kérelmet nem lehet elfogadhatónak tekinteni kizárólag azon az alapon, hogy az e bekezdésben és a (3) bekezdésben meghatározott határidőn belül nem születik határozat az elfogadhatatlanságról.

(2)   Az eljáró hatóság legfeljebb két hónappal meghosszabbíthatja az (1) bekezdés első albekezdésében előírt határidőket, amennyiben:

(3)   Az eljáró hatóságnak a lehető legrövidebb időn belül, de legkésőbb a kérelem benyújtásának napjától számított három hónapon belül le kell zárnia a gyorsított vizsgálati eljárást.

(4)   Az eljáró hatóságnak biztosítania kell, hogy az érdemi vizsgálati eljárás – feltéve, hogy az nem gyorsított vizsgálati eljárás – a lehető legrövidebb időn belül, de legkésőbb a kérelem benyújtásának napjától számított hat hónapon belül lezáruljon, a megfelelő és teljes körű vizsgálat sérelme nélkül.

(5)   Az eljáró hatóság a (4) bekezdésben említett hat hónapos határidőt legfeljebb hat hónappal meghosszabbíthatja, amennyiben:

(6)   Amennyiben egy kérelmezővel szemben az (EU) 2024/1351 rendelet 46. cikkében meghatározott átadási eljárás van folyamatban, az e cikk (4) bekezdésében említett határidőt attól a naptól kezdődően kell számítani, amikor a kérelmet a 28. cikk (2) bekezdésével összhangban benyújtották.

(7)   Az eljáró hatóság elhalaszthatja a vizsgálati eljárás lezárását, amennyiben a származási országban fennálló bizonytalan, várhatóan ideiglenes helyzet miatt észszerűen nem várható el, hogy az (4) bekezdésben megállapított határidőn belül határozatot hozzon. Ilyen esetekben az eljáró hatóságnak:

A tagállamnak a lehető leghamarabb tájékoztatnia kell a Bizottságot és a Menekültügyi Ügynökséget az adott származási országgal kapcsolatos eljárások elhalasztásáról. Az eljáró hatóságnak minden esetben a kérelem benyújtásától számított 21 hónapon belül le kell zárnia a vizsgálati eljárást.

(8)   A tagállamok határidőket állapítanak meg a vizsgálati eljárás lezárására vonatkozóan olyan esetekre, amikor egy bíróság megsemmisíti az eljáró hatóság határozatát, és visszautalja az ügyet. Az említett határidőknek rövidebbnek kell lenniük az e cikkben meghatározott határidőknél.

(1)   A nemzetközi védelem iránti kérelemről szóló határozatot írásba kell foglalni, és azt a kérelmezővel az érintett tagállam nemzeti jogával összhangban, a lehető leghamarabb közölni kell. Ha a kérelmezőt képviselő vagy jogi tanácsadó jogilag képviseli, az illetékes hatóság a határozatot a kérelmező helyett a képviselő vagy a jogi tanácsadó részére is kézbesítheti.

(2)   Amennyiben valamely kérelem elfogadhatatlanság okán, menekült jogállásra vagy kiegészítő védelmi jogállásra vonatkozó megalapozatlanság vagy nyilvánvaló megalapozatlanság okán, kifejezett vagy hallgatólagos visszavonás okán elutasításra kerül, a határozatnak tartalmaznia kell az elutasítás ténybeli és jogi indokolását.

(3)   A kérelmezőt írásban tájékoztatni kell a határozat eredményéről, valamint arról, hogy miként lehet megtámadni a kérelmet elfogadhatatlanság okán, menekült jogállásra vagy kiegészítő védelmi jogállásra vonatkozó megalapozatlanság vagy nyilvánvaló megalapozatlanság okán, vagy hallgatólagos visszavonás okán elutasító határozatot. Ez a tájékoztatás a nemzetközi védelem iránti kérelemről hozott határozat részeként is megadható. Amennyiben a kérelmezőt nem segíti jogi tanácsadó, az említett tájékoztatást olyan nyelven kell nyújtani, amelyet a kérelmező megért, vagy amelyről észszerűen feltételezhető, hogy megérti.

(4)   Amennyiben a kérelmezőt olyan jogi tanácsadó segíti, aki a kérelmezőt jogilag képviseli, a (3) bekezdésben említett tájékoztatás nyújtható kizárólag az említett jogi tanácsadó számára, anélkül, hogy azt lefordítanák olyan nyelvre, amelyet a kérelmező megért, vagy amelyről észszerűen feltételezhető, hogy megérti. Ilyen esetben azt, hogy a nemzetközi védelmet megadták-e vagy sem, írásban kell közölni tájékoztatás céljából a kérelmezővel, olyan nyelven, amelyet megért, vagy amelyről észszerűen feltételezhető, hogy megérti, a határozat megtámadásának módjára vonatkozó általános tájékoztatással együtt.

(5)   Kiskorúak vagy eltartott nagykorúak nevében benyújtott kérelmek esetében, és ha valamennyi kérelem a szóban forgó kiskorúért vagy eltartott nagykorúért felelős nagykorú személy kérelmével teljesen azonos ténybeli alapon nyugszik, az eljáró hatóság – minden egyes kérelmező vonatkozásában elvégzett egyéni értékelést követően – valamennyi kérelmezőre kiterjedően egyetlen határozatot hozhat, kivéve akkor, ha a határozat meghozatala a kérelmezővel kapcsolatban olyan sajátos körülmények nyilvánosságra hozatalához vezetne, amelyek veszélyeztethetnék a kérelmező érdekeit, különösen a nemi alapú erőszakot, emberkereskedelmet, valamint a nemen, szexuális irányultságon, nemi identitáson vagy életkoron alapuló üldözést magukban foglaló esetekben. Ilyen esetben külön határozatot kell kiadni, és azt közölni kell az érintett személlyel az (1) bekezdéssel összhangban.

(1)   Az eljáró hatóság a II. fejezetben meghatározott alapelvekkel és garanciákkal összhangban értékelheti a kérelem elfogadhatóságát, és a nemzeti jog alapján felhatalmazható arra, hogy a kérelmet elfogadhatatlanság okán elutasítsa, amennyiben a következő okok bármelyike fennáll:

(2)   Az eljáró hatóságnak elfogadhatatlanság okán el kell utasítania a kérelmet, amennyiben a kérelem olyan ismételt kérelem, amely esetében nem merültek fel az 55. cikk (3) és (5) bekezdésében említett új releváns elemek annak megvizsgálásával kapcsolatban, hogy a kérelmező az (EU) 2024/1347 rendelettel összhangban nemzetközi védelemben részesülő személynek minősül-e, illetve a korábban alkalmazott elfogadhatatlansági okkal kapcsolatban, vagy a kérelmező nem adott elő ilyeneket.

(1)   A kérelem nem vizsgálható érdemben, amennyiben:

(2)   Valamely kérelem érdemi vizsgálata során az eljáró hatóságnak határozatot kell hoznia arról, hogy a kérelmező menekültnek minősül-e, és ha nem, meg kell állapítania, hogy a kérelmező az (EU) 2024/1347 rendelettel összhangban jogosult-e kiegészítő védelemre.

(3)   Az eljáró hatóságnak a kérelmet megalapozatlanság okán el kell utasítania, ha azt állapította meg, hogy a kérelmező az (EU) 2024/1347 rendelet értelmében nem minősül nemzetközi védelemre jogosultnak.

(4)   Az eljáró hatóság a nemzeti jog alapján felhatalmazható arra, hogy a megalapozatlan kérelmet nyilvánvalóan megalapozatlannak nyilvánítsa, amennyiben a vizsgálat lezárásának időpontjában fennáll a 42. cikk (1) és (3) bekezdésében említett körülmények bármelyike.

(1)   A kérelmező saját kezdeményezésére, az eljárás során bármikor visszavonhatja a kérelmét. A kérelmet a kérelmezőnek írásban kell visszavonnia a nemzeti joggal összhangban vagy személyesen, vagy pedig a jogi tanácsadója általi kézbesítés révén.

(2)   Az illetékes hatóságoknak a kérelem visszavonásának időpontjában a 8. cikk (2) bekezdésének c) pontjával összhangban tájékoztatniuk kell a kérelmezőt a visszavonás valamennyi eljárási következményéről, mégpedig olyan nyelven, amelyet a kérelmező megért, vagy amelyről észszerűen feltételezhető, hogy megérti.

(3)   Amennyiben a kifejezett visszavonásra az eljáró hatóságtól eltérő illetékes hatóság előtt kerül sor, az említett hatóságnak tájékoztatnia kell az eljáró hatóságot a visszavonásról. Az eljáró hatóságnak olyan határozatot kell elfogadnia, amelyben kimondja, hogy a kérelem kifejezett visszavonásra került. Ez a határozat jogerős, és nem képezheti az e rendelet V. fejezetében említett fellebbezés tárgyát.

(4)   Ha az eljáró hatóság a kérelem kérelmező általi kifejezett visszavonásának időpontjában már azt állapította meg, hogy a kérelmező az (EU) 2024/1347 rendelet értelmében nem minősül nemzetközi védelemre jogosultnak, még mindig hozhat olyan határozatot, amelyben a kérelmet megalapozatlanság vagy nyilvánvaló megalapozatlanság okán elutasítja.

(1)   A kérelmet hallgatólagosan visszavontnak kell nyilvánítani, amennyiben:

(2)   Amennyiben az a hatóság, amely értékeli, hogy a kérelmet hallgatólagosan visszavonták-e, az eljáró hatóságtól eltérő illetékes hatóság, és amennyiben e hatóság úgy ítéli meg, hogy a kérelmet hallgatólagosan visszavontnak kell tekinteni, az említett hatóságnak tájékoztatnia kell erről az eljáró hatóságot. Az eljáró hatóságnak olyan határozatot kell elfogadnia, amelyben kimondja, hogy a kérelem hallgatólagosan visszavonásra került.

(3)   Amennyiben a kérelmező jelen van, az illetékes hatóságnak a visszavonás időpontjában a 8. cikk (2) bekezdésének c) pontjával összhangban tájékoztatnia kell a kérelmezőt a visszavonás valamennyi eljárási következményéről, mégpedig olyan nyelven, amelyet a kérelmező megért, vagy amelyről észszerűen feltételezhető, hogy megérti.

(4)   Az illetékes hatóság felfüggesztheti az eljárást annak érdekében, hogy lehetőséget adjon a kérelmezőnek arra, hogy – a kérelmet hallgatólagosan visszavontnak kimondó határozat meghozatalát megelőzően – megindokolja vagy orvosolja az (1) bekezdésben meghatározott mulasztásokat, illetve cselekményeket.

(5)   A kérelem megalapozatlanság vagy nyilvánvaló megalapozatlanság okán elutasítható, ha az eljáró hatóság már a kérelem hallgatólagos visszavonásának időpontjában már azt állapította meg, hogy a kérelmező az (EU) 2024/1347 rendelet értelmében nem minősül nemzetközi védelemre jogosultnak.

(1)   A 21. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül, az eljáró hatóságnak a II. fejezetben foglalt alapelvekkel és garanciákkal összhangban fel kell gyorsítania a nemzetközi védelem iránti kérelem érdemi vizsgálatát, ha:

Amennyiben a Menekültügyi Ügynökség az (EU) 2021/2303 rendelet 11. cikkével összhangban valamely származási országra vonatkozóan olyan iránymutató feljegyzést adott ki, amelyből az derül ki, hogy a vonatkozó Eurostat-adatok közzététele óta az érintett harmadik országban jelentős változás következett be, a tagállamok az említett iránymutató feljegyzést referenciaként használják az e bekezdés j) pontja első albekezdésének alkalmazásához.

(2)   Amennyiben az eljáró hatóság úgy ítéli meg, hogy a kérelem elbírálásához olyan tény- vagy jogkérdéseket kell megvizsgálni, amelyek a gyorsított vizsgálati eljárásban való vizsgálathoz túl bonyolultak, az érdemi vizsgálatot a 35. cikk (4) bekezdésével és a 39. cikkel összhangban kell lefolytatnia. Ebben az esetben az érintett kérelmezőt az eljárásbeli változásról értesíteni kell.

(3)   Gyorsított vizsgálati eljárás kísérő nélküli kiskorúak esetében kizárólag akkor alkalmazható, ha:

Amennyiben a Menekültügyi Ügynökség az (EU) 2021/2303 rendelet 11. cikkével összhangban valamely származási országra vonatkozóan olyan iránymutató feljegyzést adott ki, amelyből az derül ki, hogy a vonatkozó Eurostat-adatok közzététele óta az érintett harmadik országban jelentős változás következett be, a tagállamok az említett iránymutató feljegyzést referenciaként használják az e bekezdés első albekezdése e) pontjának alkalmazásához.

(1)   Az (EU) 2024/1356 rendelettel összhangban lefolytatott előszűrést követően, adott esetben és feltéve, hogy a kérelmező számára még nem engedélyezték a tagállamok területére való belépést, a tagállam – a II. fejezetben foglalt alapelvekkel és garanciákkal összhangban – a határon folytatott eljárásban vizsgálhatja meg a kérelmet, ha arra irányulóan olyan harmadik országbeli állampolgár vagy hontalan személy tett szándéknyilatkozatot, aki nem teljesíti az (EU) 2016/399 rendelet 6. cikkében a valamely tagállam területére történő beutazásra vonatkozóan meghatározott feltételeket. A határon folytatott eljárásra az alábbi esetekben kerülhet sor:

(2)   Azon kérelmezők számára, akikkel szemben határon folytatott eljárás van folyamatban – az 51. cikk (2) bekezdésének és az 53. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül –, nem engedélyezhető, hogy belépjenek a tagállamok területére. A tagállamok által a területükre történő jogellenes belépés megakadályozása érdekében hozott minden intézkedésnek összhangban kell lennie az (EU) 2024/1346 irányelvvel.

(3)   Az 51. cikk (2) bekezdése első albekezdésének utolsó mondatától eltérve a kérelmező számára nem engedélyezhető, hogy belépjen a tagállam területére, amennyiben:

Az e bekezdés első albekezdésében említett esetekben, amennyiben a kérelmezővel szemben a 2008/115/EK irányelvvel összhangban kiutasítási határozatot hoztak, vagy beléptetését az (EU) 2016/399 rendelet 14. cikkével összhangban megtagadták, az (EU) 2024/1349 rendelet 4. cikkét kell alkalmazni.

(4)   Az (EU) 2021/2303 rendelet 14. cikkében meghatározott ellenőrzési mechanizmus sérelme nélkül és annak kiegészítéseként minden tagállam rendelkezik egy olyan mechanizmusról, amely az (EU) 2024/1356 rendelet 10. cikkében meghatározott kritériumoknak megfelelően a határon folytatott eljárással kapcsolatban az alapvető jogok érvényesülésének nyomon követésére szolgál.

(1)   A határon folytatott eljárás alkalmazása esetén a következőkről hozható határozat:

(2)   Amennyiben a kérelmezők száma meghaladja a 47. cikk (1) bekezdésében említett számot, valamint annak megállapítása céljából, hogy kivel szemben kell határon folytatott eljárást indítani a 42. cikk (1) bekezdésének c), f) vagy j) pontja vagy a 42. cikk (3) bekezdésének b) pontja alapján, elsőbbséget kell biztosítani a kérelmek következő kategóriáinak:

(3)   Amennyiben a határon folytatott eljárást kiskorúakra és családtagjaikra alkalmazzák, elsőbbséget kell biztosítani a kérelmeik vizsgálatának.

A tagállamok elsőbbséget biztosíthatnak egyes olyan harmadik országbeli állampolgárok, illetve hontalan személyek esetében korábban harmadik országban szokásos tartózkodási hellyel rendelkező olyan személyek kérelmei vizsgálatának is, akiknek – elutasító határozat esetén – nagyobb a kilátásuk arra, hogy visszaküldjék őket adott esetben a származási országukba, a korábbi szokásos tartózkodási helyük szerinti országba, egy biztonságos harmadik országba vagy az első menedék országába e rendelet értelmében.

(1)   Amennyiben a 42. cikk (1) bekezdésének c), f) vagy j) pontjában említett körülmények bármelyike fennáll, a tagállam a 43. cikk (1) bekezdésében említett esetekben a határon folytatott eljárás keretében vizsgálja meg a kérelmet.

(2)   A 42. cikk (1) bekezdésének f) pontjában említett körülmények fennállása esetén és az 54. cikk sérelme nélkül, a tagállamok megteszik a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy a határon folytatott eljárás keretében lehetőség szerint megőrizzék a család egységét.

(3)   A (2) bekezdés alkalmazásában a család egységének megőrzése érdekében „a kérelmező családtagjai” alatt a nemzetközi védelem iránti kérelem tekintetében – amennyiben a család már azelőtt létezett, hogy a kérelmező megérkezett a tagállamok területére – a kérelmezőnek az ugyanazon tagállam területén tartózkodó, következő családtagjait kell érteni:

Az első albekezdés b), c) és d) pontja alkalmazásában egy kiskorú – egyedi értékelés alapján – nem minősül házasnak, ha a házasságát az érintett tagállam nemzeti joga szerint nem lehetne megkötni, különös tekintettel a házasságkötés törvényes alsó korhatárára.

(4)   Amennyiben az (EU) 2021/2303 rendelet 14. és 15. cikke alapján végzett ellenőrzés keretében szerzett információk alapján a Bizottság okkal feltételezi, hogy az adott tagállam nem felel meg az 54. cikk (2) bekezdésében meghatározott követelményeknek, haladéktalanul ajánlást tesz arra, hogy a határon folytatott eljárásnak a kiskorúakat nevelő családokra történő alkalmazását az 53. cikk (2) bekezdésének b) pontja szerint felfüggesszék. A Bizottság az említett ajánlást közzéteszi.

Az érintett tagállam a lehető legnagyobb mértékben figyelembe veszi a Bizottságnak az 53. cikk (2) bekezdésének b) pontja szerinti kötelezettségei tekintetében, valamint a feltárt hiányosságok kezelése céljából megfogalmazott ajánlását annak érdekében, hogy biztosítsa az 54. cikk (2) bekezdésében foglalt követelményeknek való teljes körű megfelelést. Az érintett tagállam tájékoztatja a Bizottságot az ajánlás végrehajtása érdekében meghozott intézkedésekről.

(1)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján, a (4) bekezdésben meghatározott képlet alkalmazásával kiszámítja azt a számot, amely megfelel az egyes tagállamok megfelelő kapacitásának.

A (3) bekezdés sérelme nélkül, a Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján az egyes tagállamok által a határon folytatott eljárás keretében megvizsgálandó kérelmek évenkénti maximális számát is meghatározza. E maximális számnak 2026. június 12-től kezdve a (4) bekezdésben meghatározott képlet alkalmazásával kapott szám kétszeresének, 2027. június 13-tól kezdve a (4) bekezdésben meghatározott képlet alkalmazásával kapott szám háromszorosának, 2028. június 13-tól kezdve pedig a (4) bekezdésben meghatározott képlet alkalmazásával kapott szám négyszeresének kell lennie.

(2)   Amennyiben egy tagállam eléri az (1) bekezdés első albekezdésében említett megfelelő kapacitását, a továbbiakban nem köteles határon folytatott eljárásokat végezni a 43. cikk (1) bekezdésében említett esetekben, ha a 42. cikk (1) bekezdésének j) pontjában említett körülmények fennállnak.

(3)   Amennyiben egy tagállam már megvizsgált az (1) bekezdés második albekezdésében említett maximális számnak megfelelő számú kérelmet, a továbbiakban nem köteles határon folytatott eljárásokat végezni a 43. cikk (1) bekezdésében említett esetekben, ha a 42. cikk (1) bekezdésének c) vagy j) pontjában említett körülmények fennállnak. A tagállam azonban továbbra is köteles a határon folytatott eljárás keretében megvizsgálni az olyan harmadik országbeli állampolgárok kérelmeit, akik esetében a 42. cikk (1) bekezdésének f) pontjában, valamint a 42. cikk (3) bekezdésének b) pontjában említett körülmények fennállnak.

(4)   Az (1) bekezdés első albekezdésében említett számot úgy kell kiszámítani, hogy a 46. cikkben meghatározott számot meg kell szorozni az érintett tagállam külső határán az előző három évben történt szabálytalan határátlépések számának, az érintett tagállamba az előző három évben folytatott kutatási-mentési műveleteket követően érkezők számának, valamint az érintett tagállamba való beléptetés külső határon való megtagadásának az előző három évben történt esetei számának az összegével, és az így kapott eredményt el kell osztani az Unió egészében ugyanazon időszak alatt megfigyelt szabálytalan külsőhatár-átlépések számának, a kutatási-mentési műveleteket követően az Unióba érkezőknek az Unió egészében ugyanazon időszak alatt rögzített számának, valamint a beléptetés külső határon való megtagadása eseteinek az Unió egészében ugyanazon időszak alatt rögzített számának az összegével; ezeknek a számadatoknak a legfrissebb elérhető Frontex- és Eurostat-adatokon kell alapulniuk.

(5)   A Bizottság az (1) bekezdésben említett, első ilyen végrehajtási jogi aktust 2024. augusztus 12-én, majd azt követően háromévente október 15-én fogadja el.

Az (1) bekezdésben említett végrehajtási jogi aktusnak a Bizottság általi elfogadását követően minden tagállam a második és minden azt követő végrehajtási jogi aktus elfogadásától számított hat hónapon belül biztosítja, hogy rendelkezzen az adott végrehajtási jogi aktusban meghatározott megfelelő kapacitással. Az első ilyen végrehajtási jogi aktus céljából a tagállamok biztosítják, hogy 2026. június 12. előtt rendelkezzenek az említett végrehajtási jogi aktusban meghatározott megfelelő kapacitással.

(1)   Amennyiben valamely tagállamban egy adott időpontban a határon folytatott menekültügyi eljárás hatálya alá tartozó kérelmezők száma, valamint az (EU) 2024/1349 rendelet alapján létrehozott, határon folytatott visszaküldési eljárás vagy adott esetben az azzal egyenértékű, a nemzeti jog alapján létrehozott, határon folytatott visszaküldési eljárás hatálya alá tartozó személyek száma együttesen megegyezik a 47. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében említett bizottsági végrehajtási jogi aktusban az érintett tagállam tekintetében meghatározott számmal vagy meghaladja azt, a tagállam értesítheti erről a Bizottságot.

(2)   Amennyiben egy tagállam az (1) bekezdéssel összhangban értesíti a Bizottságot, e tagállam – a 45. cikk (1) bekezdésétől eltérve – nem köteles határon folytatott eljárás keretében megvizsgálni a 42. cikk (1) bekezdésének j) pontjában említett kérelmezők által a kérelem benyújtására irányulóan tett szándéknyilatkozatokat olyan időpontban, amikor az adott tagállamban a határon folytatott eljárás hatálya alá tartozó kérelmezők száma megegyezik a 47. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében említett számmal vagy meghaladja azt.

(3)   A (2) bekezdésben előírt intézkedést a beáramlás és a kiáramlás együttes figyelembevételével kell alkalmazni, és az érintett tagállamnak folytatnia kell a 42. cikk (1) bekezdésének j) pontjában említett kérelmezők által a kérelem benyújtására irányulóan tett szándéknyilatkozatok határon folytatott eljárás keretében való megvizsgálását, amint az adott tagállamban a határon folytatott eljárás hatálya alá tartozó kérelmezők száma egy adott időpontban alacsonyabb a 47. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében említett számnál.

(4)   A (2) bekezdésben előírt intézkedést a tagállamok az adott naptári év fennmaradó részében alkalmazhatják, az (1) bekezdés szerinti értesítés időpontját követő naptól kezdődően.

(1)   A 48. cikkben említett értesítésnek a következő információkat kell tartalmaznia:

(2)   A tagállamok a Bizottságnak szóló, az e rendelet 48. cikke szerinti értesítést adott esetben az (EU) 2024/1351 rendelet 58. és 59. cikkében említett értesítés részeként is megtehetik.

(3)   Amennyiben valamely tagállam a 48. cikkel összhangban értesíti a Bizottságot, tájékoztatja erről a többi tagállamot.

(4)   A 48. cikkben említett intézkedést alkalmazó tagállam havonta tájékoztatja a Bizottságot a következőkről:

A Bizottság nyomon követi az e rendelet 48. cikkében említett intézkedés alkalmazását, és e célból áttekinti a tagállamok által szolgáltatott információkat. A Bizottság az (EU) 2024/1351 rendelet 9. cikkében említett jelentés keretében értékeli az e rendelet 48. cikkében említett intézkedésnek az egyes tagállamokban történő alkalmazását.

(1)   E rendelet 28. cikkétől eltérve, a határon folytatott eljárás hatálya alá tartozó kérelmeket legkésőbb az első nyilvántartásba vételt követő öt napon belül, vagy az (EU) 2024/1351 rendelet 67. cikkének (11) bekezdése szerinti átadást követően az attól az időponttól számított öt napon belül kell benyújtani, hogy a kérelmező az ilyen átadást követően megérkezik az áthelyezés szerinti tagállamba, feltéve, hogy a benyújtásra tényleges lehetőséget biztosítanak a kérelmező számára. Az ötnapos határidő be nem tartása nem befolyásolhatja a határon folytatott eljárás további alkalmazását.

(2)   A határon folytatott eljárásnak a lehető legrövidebbnek kell lennie, ugyanakkor lehetővé kell tennie a kérelmek teljes körű és tisztességes vizsgálatát. E bekezdés harmadik albekezdésének sérelme nélkül, a határon folytatott eljárás maximális időtartama a kérelem nyilvántartásba vételétől számított 12 hét, addig az időpontig, amikor a kérelmezőt már nem illeti meg a maradáshoz való jog, vagy számára nem engedélyezett a maradás. Ezt az időszakot követően a kérelmező számára engedélyezni kell a tagállam területére való belépést, kivéve abban az esetben, ha az (EU) 2024/1349 rendelet 4. cikke alkalmazandó.

A tagállamok a 35. cikktől eltérve rendelkezéseket állapítanak meg a vizsgálati eljárásnak, a 68. cikk (4) és (5) bekezdésének megfelelően benyújtott, maradásra irányuló kérelem bíróság általi vizsgálatának és adott esetben a fellebbezési eljárásnak az időtartamára vonatkozóan. A megállapított időtartam révén biztosítani kell, hogy a kérelem nyilvántartásba vételétől számított 12 héten belül valamennyi említett eljárási lépés lezáruljon.

A 12 hetes határidő meghosszabbítható 16 hétre, ha az a tagállam, amelynek az érintett személyt az (EU) 2024/1351 rendelet 67. cikkének (11) bekezdése szerint átadják, a határon folytatott eljárást alkalmazza.

(1)   A határon folytatott eljárás feltételeinek fennállása esetén a tagállamok – az e rendelet 51. cikkének (2) bekezdésében megállapított határidők sérelme nélkül – úgy döntenek, hogy az (EU) 2024/1351 rendeletben megállapított, a kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására irányuló eljárást ott folytatják le, ahol a határon folytatott eljárás végrehajtásra fog kerülni.

(2)   Amennyiben teljesülnek a határon folytatott eljárás alkalmazásának feltételei abban a tagállamban, amelyből a kérelmezőt átadták, a határon folytatott eljárást – az e rendelet 51. cikkének (2) bekezdésében megállapított határidők sérelme nélkül – az a tagállam is alkalmazhatja, amelynek a kérelmezőt az (EU) 2024/1351 rendelet 67. cikkének (11) bekezdésével összhangban átadták.

(1)   A határon folytatott eljárás csak a 42. cikk (3) bekezdésének b) pontjában említett körülmények fennállása esetén alkalmazható a kísérő nélküli kiskorúakra. A kérelmező életkorával kapcsolatos kétség esetén az illetékes hatóságoknak a 25. cikkel összhangban haladéktalanul el kell végezniük az életkor meghatározását.

(2)   A tagállamok nem alkalmazhatják a határon folytatott eljárást, illetve az eljárás bármely szakaszában megszüntetik annak alkalmazását, ha:

Az e bekezdés első albekezdésében meghatározott esetekben az illetékes hatóságnak engedélyeznie kell a kérelmező számára a tagállam területére való belépést, és alkalmaznia kell a III. fejezetben előírt megfelelő eljárást.

(1)   A határon folytatott eljárás hatálya alá tartozó kérelmek vizsgálata során valamely tagállam az (EU) 2024/1346 irányelv 9. cikke értelmében – és az említett irányelv 10. cikkének sérelme nélkül – előírja, hogy a kérelmezőknek főszabály szerint a külső határon vagy annak közelében, a tranzitzónákban vagy az adott tagállamon belüli egyéb kijelölt helyszíneken kell tartózkodniuk, teljes mértékben figyelembe véve az említett tagállam sajátos földrajzi körülményeit.

(2)   A 47. cikk sérelme nélkül, a tagállamok biztosítják, hogy a kiskorúakat nevelő családokat – a gyermek mindenek felett álló érdekének mérlegelését követően – a szükségleteiknek megfelelő befogadó létesítményekben helyezzék el, valamint – az (EU) 2024/1346 irányelv IV. fejezetében foglalt követelmények teljes körű tiszteletben tartása mellett – gondoskodnak a kiskorú testi, szellemi, lelki, erkölcsi és szociális fejlődésének megfelelő életszínvonalról.

(3)   Minden tagállam 2026. április 11-ig értesíti a Bizottságot azokról a helyszínekről, ahol a határon folytatott eljárást le fogják folytatni, többek között a 45. cikk alkalmazása esetén is. A tagállamok biztosítják, hogy az említett helyszínek kapacitása elégséges legyen a 45. cikk hatálya alá tartozó kérelmek megvizsgálásához. A határon folytatott eljárás lefolytatására szolgáló helyszínek meghatározását érintő minden változásról értesíteni kell a Bizottságot a változások életbe lépését követő két hónapon belül.

(4)   Az (1), (2) és (3) bekezdés szerinti, egy adott helyen való tartózkodásra vonatkozó követelmény nem tekinthető a valamely tagállam területére való belépésre és az ott tartózkodásra vonatkozó engedélynek.

(5)   Amennyiben azon kérelmezőt, akivel szemben határon folytatott eljárás van folyamatban, ezen eljárás céljából át kell adni az eljáró hatóságnak vagy egy illetékes elsőfokú bíróságnak, vagy pedig egészségügyi kezelés igénybevétele céljából át kell őt adni, ez az utazás önmagában nem minősül valamely tagállam területére való belépésnek.

(1)   Azon kérelmet, amelynek benyújtására irányuló szándéknyilatkozat megtételére akkor került sor, amikor ugyanazon kérelmező valamely korábbi kérelmére vonatkozóan még nem hoztak jogerős határozatot, további előterjesztésnek kell tekinteni, nem pedig új kérelemnek.

Ezt a további előterjesztést a felelős tagállamban a folyamatban lévő közigazgatási eljárás vagy valamely folyamatban lévő fellebbezési eljárás keretében kell megvizsgálni, amennyiben az illetékes bíróság figyelembe veheti a további előterjesztés alapjául szolgáló elemeket.

(2)   A bármely tagállamban azt követően benyújtott minden további kérelmet, hogy jogerős határozatot hoztak ugyanazon kérelmező valamely korábbi kérelmére vonatkozóan, ismételt kérelemnek kell tekinteni, és azt a felelős tagállamnak kell megvizsgálnia.

(3)   Az ismételt kérelmet előzetes vizsgálatnak kell alávetni, amelyben az eljáró hatóság megállapítja, hogy felmerültek-e új elemek , vagy a kérelmező bemutatott-e új elemeket, amelyek:

(4)   Az előzetes vizsgálatot a II. fejezetben foglalt alapelvekkel és garanciákkal összhangban írásbeli beadványok vagy személyes meghallgatás alapján kell elvégezni. A személyes meghallgatástól el lehet különösen tekinteni azokban az esetekben, amikor az írásbeli beadványokból kiderül, hogy a kérelmező nem terjeszt elő a (3) bekezdésben említett új elemeket.

(5)   A kérelmező által bemutatott elemek csak akkor tekinthetők újnak, ha a kérelmező az önhibáján kívül nem tudta ezeket az elemeket a korábbi kérelemmel összefüggésben bemutatni. Azokat az elemeket, amelyeket a kérelmező korábban is be tudott volna nyújtani, nem kell figyelembe venni, kivéve abban az esetben, ha jelentősen növelik annak valószínűségét, hogy a kérelem nem elfogadhatatlan, vagy a kérelmező nemzetközi védelemre jogosultnak minősül, vagy ha a korábbi kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasították, mivel azt a 41. cikkel összhangban hallgatólagosan visszavonták.

(6)   Amennyiben a kérelmező bemutatott a (3) bekezdésben említett új elemeket, vagy felmerültek ilyen új elemek, a kérelmet érdemben tovább kell vizsgálni, kivéve abban az esetben, ha a kérelem a 38. cikk (1) bekezdésében meghatározott valamely más indok alapján elfogadhatatlannak tekinthető.

(7)   Amennyiben a kérelmező nem mutatott be a (3) bekezdésben említett új elemeket, illetve nem merültek fel ilyen új elemek, a kérelmet a 38. cikk (2) bekezdése szerint elfogadhatatlanság okán el kell utasítani.

(1)   Azon harmadik országokat, amelyek megerősítették a genfi egyezményt és tiszteletben tartják azt az adott harmadik országok által az említett egyezménnyel összhangban bevezetett eltérések vagy korlátozások keretein belül, hatékony védelmet biztosító országoknak kell tekinteni. A harmadik ország által bevezetett földrajzi korlátozások esetén a genfi egyezmény hatályán kívül eső személyek védelmének meglétét a (2) bekezdésben meghatározott kritériumokkal összhangban kell értékelni.

(2)   Az (1) bekezdésben említettektől eltérő esetekben a harmadik ország kizárólag akkor tekinthető hatékony védelmet biztosító országnak, ha legalább a következő kritériumok teljesülnek:

(1)   Egy kérelmező esetében egy harmadik ország kizárólag akkor tekinthető az első menedék országának, ha abban az országban:

(2)   Az első menedék országának elve csak akkor alkalmazható, ha a kérelmező egyéni elbírálás keretében nem tud olyan elemekkel szolgálni, amelyek indokolnák, hogy az első menedék országának elve miért nem alkalmazandó rá.

(3)   Kísérő nélküli kiskorú esetében egy harmadik ország kizárólag akkor tekinthető az első menedék országának, ha az nem ellentétes a kiskorú mindenek felett álló érdekével, és ha a tagállamok hatóságai először biztosítékot kaptak a szóban forgó harmadik ország hatóságaitól arra vonatkozóan, hogy a kísérő nélküli kiskorút az említett hatóságok átveszik, és hogy a kiskorú haladéktalanul az 57. cikkben meghatározott hatékony védelemben részesül.

(4)   Amennyiben egy kérelmet az első menedék országa elvének alkalmazása következtében elfogadhatatlanság okán elutasítanak, az eljáró hatóságnak:

(5)   Amennyiben a szóban forgó harmadik ország nem fogadja vissza a területére a kérelmezőt, vagy nem válaszol az illetékes hatóság által meghatározott határidőn belül, a kérelmező számára hozzáférést kell biztosítani az eljáráshoz a II. fejezetben foglalt alapelvekkel és garanciákkal, valamint a III. fejezet I. szakaszával összhangban.

(1)   Egy harmadik országot kizárólag akkor lehet biztonságos harmadik országgá nyilvánítani, ha abban az országban:

(2)   Egy harmadik ország mind uniós, mind nemzeti szinten biztonságos harmadik országgá nyilvánítható a területének meghatározott részeire vagy személyek egyértelműen azonosítható kategóriáira vonatkozó kivételekkel együtt is.

(3)   Annak értékelését, hogy egy harmadik ország e rendelettel összhangban biztonságos harmadik országgá nyilvánítható-e, releváns és rendelkezésre álló információforrásokra kell alapozni, ideértve a tagállamok, a Menekültügyi Ügynökség, az Európai Külügyi Szolgálat, az Egyesült Nemzetek menekültügyi főbiztosa, az Európa Tanács és más érintett nemzetközi szervezetek által nyújtott információkat.

(4)   A biztonságos harmadik ország elvét alkalmazni lehet:

(5)   A biztonságos harmadik ország elve csak akkor alkalmazható, ha:

(6)   Kísérő nélküli kiskorú esetében egy harmadik ország kizárólag akkor tekinthető biztonságos harmadik országnak, ha az nem ellentétes a kiskorú mindenek felett álló érdekével, és ha a tagállamok hatóságai először biztosítékot kaptak a szóban forgó harmadik ország hatóságaitól arra vonatkozóan, hogy a kísérő nélküli kiskorút az említett hatóságok átveszik, és hogy a kiskorú haladéktalanul az 57. cikkben meghatározott hatékony védelemhez jut.

(7)   Amennyiben az Unió és egy harmadik ország közösen az EUMSZ 218. cikke szerinti megállapodásra jutott arról, hogy az említett megállapodás alapján befogadott migránsok a vonatkozó nemzetközi normákkal összhangban és a visszaküldés tilalma elvének teljes körű tiszteletben tartása mellett védelemben részesülnek, az e cikkben foglalt, a biztonságos harmadik ország jogállására vonatkozó feltételekről – az (5) és (6) bekezdés sérelme nélkül – vélelmezni lehet, hogy teljesülnek.

(8)   Amennyiben egy kérelmet a biztonságos harmadik ország elvének alkalmazása következtében elfogadhatatlanság okán elutasítanak, az eljáró hatóságnak:

(9)   Amennyiben a szóban forgó harmadik ország nem fogadja be vagy nem fogadja vissza a területére a kérelmezőt, a kérelmező számára hozzáférést kell biztosítani az eljáráshoz a II. fejezetben, valamint a III. fejezet I. szakaszában foglalt alapelvekkel és garanciákkal összhangban.

(1)   A harmadik országok az 59. cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételekkel összhangban nyilváníthatók uniós szinten biztonságos harmadik országgá.

(2)   A Bizottság a Menekültügyi Ügynökség segítségével és az 59. cikk (3) bekezdésében említett egyéb információforrások alapján felülvizsgálja a biztonságos harmadik országgá nyilvánított harmadik országokban fennálló helyzetet.

(3)   A Menekültügyi Ügynökség a Bizottság kérésére információkat és elemzést bocsát a Bizottság rendelkezésére azokról a konkrét harmadik országokról, amelyek esetében fontolóra lehet venni az uniós szintű biztonságos harmadik országgá nyilvánítást. A Bizottság haladéktalanul megvizsgálja a tagállamoktól kapott, annak értékelésére irányuló kérelmeket, hogy egy harmadik ország uniós szinten biztonságos harmadik országgá nyilvánítható-e.

(4)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 74. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el valamely harmadik ország uniós szintű biztonságos harmadik országgá nyilvánításának a 63. cikkben meghatározott feltételekre figyelemmel történő felfüggesztésére vonatkozóan.

(1)   Egy harmadik ország csak akkor nyilvánítható e rendelettel összhangban biztonságos származási országgá, ha a jogi helyzet, a demokratikus rendszerben való jogalkalmazás és az általános politikai körülmények alapján kimutatható, hogy nem tapasztalható az (EU) 2024/1347 rendelet 9. cikkében meghatározott üldöztetés, valamint nem áll fenn az említett rendelet 15. cikkében meghatározott súlyos sérelem valós kockázata.

(2)   Egy harmadik ország mind uniós, mind nemzeti szinten biztonságos származási országgá nyilvánítható a területének meghatározott részeire vagy személyek egyértelműen azonosítható kategóriáira vonatkozó kivételekkel együtt is.

(3)   Annak értékelését, hogy egy harmadik ország e rendelettel összhangban biztonságos származási ország-e, releváns és rendelkezésre álló információforrásokra kell alapozni – ideértve a tagállamok, a Menekültügyi Ügynökség, az Európai Külügyi Szolgálat, az Egyesült Nemzetek menekültügyi főbiztosa és más érintett nemzetközi szervezetek által nyújtott információkat –, továbbá, ha rendelkezésre áll, figyelembe kell venni a származási országgal kapcsolatos információkra vonatkozó, az (EU) 2021/2303 rendelet 11. cikkében említett közös elemzést.

(4)   A (3) bekezdésben említett értékelés során számításba kell venni többek között azt, hogy milyen mértékben biztosítanak védelmet üldöztetés vagy súlyos sérelem ellen a következők:

(5)   A biztonságos származási ország elve csak akkor alkalmazható, ha:

(1)   A harmadik országok a 61. cikkben meghatározott feltételekkel összhangban nyilváníthatók uniós szinten biztonságos származási országgá.

(2)   A Bizottság a Menekültügyi Ügynökség segítségével és a 61. cikk (3) bekezdésében említett egyéb információforrások alapján felülvizsgálja a biztonságos származási országgá nyilvánított harmadik országokban fennálló helyzetet.

(3)   A Menekültügyi Ügynökség a Bizottság kérésére információkat és elemzést bocsát a Bizottság rendelkezésére azokról a konkrét harmadik országokról, amelyek esetében fontolóra lehet venni a biztonságos származási országgá nyilvánítást uniós szinten. A Bizottság haladéktalanul megvizsgálja a tagállamoktól kapott, annak értékelésére irányuló kérelmeket, hogy egy harmadik ország uniós szinten biztonságos származási országgá nyilvánítható-e.

(4)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 74. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el valamely harmadik ország uniós szinten történő, biztonságos származási országgá való nyilvánításának a 63. cikkben meghatározott feltételekre figyelemmel történő felfüggesztésére vonatkozóan.

(1)   Az uniós szinten biztonságos származási országgá vagy biztonságos származási országgá nyilvánított valamely harmadik országban fennálló helyzet jelentős megváltozása esetén a Bizottság megalapozott értékelést végez arra vonatkozóan, hogy az említett harmadik ország megfelel-e az 59. vagy 61. cikkben meghatározott feltételeknek, és amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy e feltételek már nem teljesülnek, a 74. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el, amelyben hat hónapos időtartamra felfüggeszti az említett harmadik ország uniós szintű biztonságos harmadik országgá vagy biztonságos származási országgá nyilvánítását.

(2)   A Bizottság folyamatosan felülvizsgálja az (1) bekezdésben említett harmadik országban fennálló helyzetet, figyelembe véve többek között azokat az információkat, amelyeket a tagállamok és a Menekültügyi Ügynökség nyújtanak az említett harmadik ország helyzetében a felfüggesztést követően bekövetkezett változásokról.

(3)   Amennyiben a Bizottság az (1) bekezdéssel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadott el valamely harmadik ország uniós szintű biztonságos harmadik országgá vagy biztonságos származási országgá nyilvánításának felfüggesztéséről, a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadásától számított három hónapon belül rendes jogalkotási eljárás keretében javaslatot terjeszt elő e rendeletnek az említett harmadik ország uniós szintű biztonságos harmadik országgá vagy biztonságos származási országgá nyilvánításának megszüntetése tekintetében történő módosítására.

(4)   Amennyiben a Bizottság az (1) bekezdésben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadásától számított három hónapon belül nem terjeszti elő a (3) bekezdésben említett javaslatot, a harmadik ország uniós szintű biztonságos harmadik országgá vagy biztonságos származási országgá nyilvánításának felfüggesztéséről szóló, felhatalmazáson alapuló jogi aktus hatályát veszti. Amennyiben a Bizottság az (1) bekezdésben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadásától számított három hónapon belül előterjeszti az említett javaslatot, a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy megalapozott értékelés alapján hat hónappal meghosszabbítsa az említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus érvényességét, amelyet még egy alkalommal ismételten meg lehet hosszabbítani.

(5)   A (4) bekezdés sérelme nélkül, amennyiben a valamely harmadik ország uniós szintű biztonságos harmadik országgá vagy biztonságos származási országgá nyilvánításának megszüntetése irányuló, a Bizottság által benyújtott javaslat nem kerül elfogadásra a javaslat Bizottság általi benyújtásától számított tizenöt hónapon belül, a harmadik ország uniós szintű biztonságos harmadik országgá vagy biztonságos származási országgá nyilvánításának felfüggesztése hatályát veszti.

(1)   A tagállamok fenntarthatnak vagy bevezethetnek olyan jogszabályokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelmek vizsgálata céljából az uniós szinten biztonságos harmadik országgá vagy biztonságos származási országgá nyilvánított harmadik országoktól eltérő harmadik országokat nemzeti szinten ilyenné nyilvánítsanak.

(2)   Amennyiben valamely harmadik ország uniós szintű biztonságos harmadik országgá vagy biztonságos származási országgá nyilvánítását a 63. cikk (1) bekezdésével összhangban felfüggesztették, a tagállamok az adott országot nemzeti szinten nem nyilváníthatják biztonságos harmadik országgá vagy biztonságos származási országgá.

(3)   Amennyiben valamely harmadik ország uniós szintű biztonságos harmadik országgá vagy biztonságos származási országgá nyilvánítását rendes jogalkotási eljárás keretében felfüggesztették, a tagállamok értesíthetik a Bizottságot, ha úgy ítélik meg, hogy a szóban forgó országban fennálló helyzetben bekövetkezett változások nyomán az ország ismét megfelel az 59. cikk (1) bekezdésében és a 61. cikkben meghatározott feltételeknek.

Az értesítésben megalapozott értékelést kell nyújtani arról, hogy az adott ország megfelel az 59. cikk (1) bekezdésében és a 61. cikkben meghatározott feltételeknek, és többek között ki kell fejteni, hogy melyek azok a harmadik ország helyzetében bekövetkezett konkrét változások, amelyek következtében az ország ismét megfelel az említett feltételeknek.

Az értesítést követően a Bizottság felkéri a Menekültügyi Ügynökséget, hogy nyújtson részére információkat és elemzést a harmadik országban fennálló helyzetről.

Az értesítést benyújtó tagállam csak akkor nyilváníthatja nemzeti szinten az említett harmadik országot biztonságos harmadik országgá vagy biztonságos származási országgá, ha a Bizottság nem emel kifogást ez ellen.

A Bizottság kifogásolási joga az adott harmadik ország uniós szintű biztonságos harmadik országgá vagy biztonságos származási országgá nyilvánítása megszüntetésének időpontjától számított kétéves időtartamra korlátozódik. A Bizottság a tagállam általi értesítés napjától számított három hónapon belül, az adott harmadik országban fennálló helyzet megfelelő felülvizsgálatát követően nyújtja be az esetleges kifogását, figyelembe véve az e rendelet 59. cikkének (1) bekezdésében és 61. cikkében meghatározott feltételeket.

Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az említett feltételek teljesülnek, rendes jogalkotási eljárás keretében javaslatot nyújthat be e rendelet a tekintetben történő módosítása érdekében, hogy az adott harmadik országot uniós szinten biztonságos harmadik országgá vagy biztonságos származási országgá nyilvánítsák.

(4)   A tagállamok 2026. június 12-ig, valamint minden egyes kijelölést vagy kijelölésre vonatkozó változtatást követően haladéktalanul értesítik a Bizottságot és a Menekültügyi Ügynökséget azokról a harmadik országokról, amelyeket nemzeti szinten biztonságos harmadik országgá vagy biztonságos származási országgá nyilvánítottak. A tagállamok évente értesítik a Bizottságot és a Menekültügyi Ügynökséget azokról a további biztonságos harmadik országokról, amelyekre az 59. cikk (4) bekezdésének b) pontjában említett, adott kérelmezők vonatkozásában alkalmazzák az elvet.