(1)

Az európai zöld megállapodásról szóló, 2019. december 11-i bizottsági közleményben meghatározott célkitűzésekkel összhangban a Bizottság elfogadta „A »termelőtől a fogyasztóig stratégia« a méltányos, egészséges és környezetbarát élelmiszerrendszerért” című, 2020. május 20-i bizottsági közleményt (a továbbiakban: „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia), amelyben az egészségesebb és fenntarthatóbb uniós élelmiszerrendszert célzó intézkedéseket jelentett be. Ezen intézkedések révén a Bizottság többek között arra törekszik, hogy ösztönözze a magas cukortartalmú élelmiszertermékek módosítását, és megkönnyítse az egészséges és fenntartható étrendre való áttérést. Ezenkívül annak érdekében, hogy a fogyasztók megalapozottan választhassanak egészséges és fenntartható élelmiszereket, a Bizottság bejelentette a származásra vagy eredetre utaló kötelező jelölések bizonyos termékekre történő esetleges kiterjesztését, a belső piacra gyakorolt hatások teljeskörű figyelembevétele mellett.

(2)

A 2001/110/EK tanácsi irányelv (3) meghatározásokat, elnevezéseket és közös szabályokat állapít meg a méz összetételére, valamint minőségére és címkézési követelményeire vonatkozóan.

(3)

Tekintettel a méz minősége és eredete közötti szoros kapcsolatra, valamint arra, hogy nem szabad megtéveszteni a fogyasztót a termék minőségével kapcsolatban, a 2001/110/EK irányelv szabályokat állapít meg azon származási ország címkén való feltüntetésére vonatkozóan, ahol a mézet begyűjtötték. Különösen, az irányelv 2. cikkének 4. pontja előírja, hogy a címkén jelezni kell azon származási országot vagy országokat, ahol a mézet begyűjtötték, és úgy rendelkezik, hogy amennyiben a méz egynél több tagállamból vagy harmadik országból származik, a származási országok kötelező feltüntetését – az esetnek megfelelően – az alábbiak egyikével lehet helyettesíteni: „EU-országokból származó mézkeverék”, „EU-n kívüli országokból származó mézkeverék”, „EU-országokból és EU-n kívüli országokból származó mézkeverék”. A tagállamok által az ezen az alapon elfogadott különféle szabályok félrevezethették a fogyasztókat, és akadályozhatták a belső piac működését.

(4)

Tekintettel arra, hogy a fogyasztók különös érdeklődést tanúsítanak a méz földrajzi eredete iránt, „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia azon célkitűzésének fényében, mely szerint erősíteni kell a fogyasztókat a többek között az élelmiszerük eredetére vonatkozó megalapozott döntések meghozatalában, valamint annak érdekében, hogy a címkézési szabályok harmonizációja révén Unió-szerte meg lehessen őrizni a belső piac hatékony működését, helyénvaló felülvizsgálni a méz származásának a címkén való feltüntetésére vonatkozó szabályokat. Ezen irányelvnek általános szabályként elő kell írnia, hogy a címkén kötelező legyen feltüntetni a származási országot vagy országokat csökkenő sorrendben az egyes származási országok százalékos arányával együtt, keverékek esetében a keverékben minden egyes arány tekintetében 5 %-os tűréshatárral, a gazdasági szereplő nyomonkövethetőségi dokumentációja alapján kiszámítva.

(5)

Bizonyos fokú rugalmasság biztosítása érdekében azonban a tagállamoknak képesnek kell lenniük annak előírására, hogy a négynél több származási országgal rendelkező mézkeverékek esetében csak a négy legnagyobb rész százalékos arányát legyen megengedett feltüntetni, ha azok együttesen a teljes mennyiség több mint 50 %-át teszik ki. A többi származási országot – mint az általános szabály alkalmazása esetében – csökkenő sorrendben kell feltüntetni. Az ilyen rugalmasság nem akadályozza az általános szabállyal összhangban címkézett méz szabad mozgását, mivel az általános szabály a fogyasztók teljesebb körű tájékoztatását írja elő. Az általános szabály és e rugalmasság közötti kapcsolatból következően négynél több származási ország esetében, amennyiben az ötödik vagy további származási országok aránya megegyezik a negyedikével, nem lehetséges csak a négy legnagyobb részaránnyal rendelkező országot feltüntetni, és így az általános szabályt kell alkalmazni.

(6)

Tekintettel az egyetlen adag mézet tartalmazó, legfeljebb 30 g-os kiszerelések csökkentett méretére és az ebből eredő technikai nehézségekre, a mézkeverékek esetében helyénvaló lehetővé tenni a származási országok teljes neve helyett szabványosított és nemzetközileg ismert kódok alkalmazását, nevezetesen az ISO 3166 nemzetközi szabványét, amely nemzetközileg elismert betűkódokat határoz meg az országokra való hivatkozás céljára. Különösen a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet által általános célú kódként ajánlott kétbetűs alpha-2 kód használata alkalmas a kiszerelések csökkentett méretéből adódó technikai nehézségek kezelésére.

(7)

A Bizottság méz eredetiségére vonatkozó összehangolt ellenőrzési terve (2015–2017) és a Bizottság általi, „A kaptárakból” elnevezésű összehangolt uniós fellépés (2021–2022) rávilágít arra, hogy az uniós piacon forgalomba hozott méz nagy százaléka gyaníthatóan hamisított. Biztosítani kell, hogy harmonizált vizsgálati módszerek álljanak rendelkezésre az Unióban előállított és forgalmazott méz hamisításának kimutatására. Ezért a 2001/110/EK irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében említett meglévő végrehajtási hatáskörök mellett a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni ezen egységes módszerek kidolgozása tekintetében. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (4) megfelelően kell gyakorolni. Helyénvaló e hatáskörök gyakorlására külön határidőt megállapítani.

(8)

Bizonyos hőkezelések a méz összetevőinek, különösen az enzimeknek a lebomlását eredményezhetik. A virágpor, amely a méz egyik fő alkotóeleme és a méz botanikai eredetével való kapcsolatot jelzi, jelezheti a méz földrajzi eredetét. A tisztességes kereskedelmi gyakorlatok biztosítása és a fogyasztók érdekeinek védelme érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a méz virág-, növényi vagy földrajzi eredetének meghatározására, valamint annak biztosítására vonatkozóan, hogy a forgalomba hozott méz megfeleljen a 2001/110/EK irányelvnek, különösen az enzimek semlegesítésének elkerülése, és annak biztosítása érdekében, hogy a pollent ne távolítsák el jelentős mértékben.

(9)

A fogyasztók érdekeinek védelme és a „méz” megnevezésnek nem megfelelő, hamisított termékekkel összefüggő csalások lehető legnagyobb mértékű korlátozása, a méz eredetéről és minőségéről szolgáltatott információk validálásának lehetővé tétele, valamint a lehető legnagyobb fokú átláthatóság biztosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az uniós ellátási lánc egészében, a begyűjtő termelőtől vagy importőrtől a fogyasztóig a méz eredetére vonatkozó alapvető információk – köztük a származási ország – rendelkezésre állását és az ezekhez való hozzáférést biztosító nyomonkövethetőségi követelményekre vonatkozóan. Harmonizált nyomonkövethetőségi követelményekre van szükség az Unióban előállított és az Unióba behozott mézekre vonatkozóan annak lehetővé tétele érdekében, hogy a tagállamok illetékes hatóságai legalább az uniós határokon belüli első lépésig nyomon követhessék a teljes ellátási láncot. E szabályok nem növelhetik a termelők adminisztratív terheit, hanem meg kell könnyíteniük az Unióban a fogyasztók és a felügyeleti hatóságok számára a méz teljes útjának nyomon követését a begyűjtéstől a palackozásig. Ezért a mézre vonatkozó új nyomonkövethetőségi követelmények révén pontos információkat kell biztosítani a méz eredetét és eredetiségét illetően a méz ellátási láncának egészében. A nyomonkövethetőségi rendszer céljából, valamint a legmegfelelőbb követelmények kidolgozása érdekében – többek között a rendelkezésre álló digitális megoldások vagy módszerek elemzésére vonatkozóan, ideértve adott esetben az egyedi azonosító kódot vagy hasonló technikákat is – a Bizottságnak megvalósíthatósági tanulmányt kell készítenie.

(10)

Az említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadásakor különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban (5) megállapított elvekkel összhangban kerüljön sor. Így különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(11)

Annak érdekében, hogy a Bizottság az elérhető legjobb műszaki szakértelemre tudjon támaszkodni, létre kell hozni egy platformot. E platformnak többek között ajánlásokat kell megfogalmaznia egy olyan uniós nyomonkövethetőségi rendszerre vonatkozóan, amely biztosítja a méz eredetére vonatkozó alapvető információk – többek között adott esetben a származási ország, az előállítási év és az az egyedi termelői azonosító – rendelkezésre állását és elérhetőségét az uniós ellátási lánc egészében a begyűjtő termelőtől vagy importőrtől a fogyasztóig. Támogatnia kell továbbá egy, a mézzel foglalkozó uniós referencialaboratórium jövőbeli létrehozását is az ellenőrzések javítása és a méz hamisításának kimutatása céljából, harmonizált módszerek és a méz eredetiségének és minőségének bizonyítására szolgáló legújabb tesztelési módszerekkel végzett szisztematikus mézvizsgálat révén.

(12)

A 2001/112/EK tanácsi irányelv (6) – a fogyasztói érdekek védelme és az érintett termékek szabad mozgásának előmozdítása céljából – a gyümölcslevek és egyes hasonló, emberi fogyasztásra szánt termékek előállítására, összetételére és címkézésére vonatkozóan teljesítendő alapvető követelményeket állapít meg.

(13)

2012-ben a 2012/12/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) módosította a 2001/112/EK irányelvet, hogy az tükrözze az engedélyezett összetevőkre vonatkozó új szabályokat, például a hozzáadott cukrokra vonatkozóan, amelyek már nem voltak engedélyezettek a gyümölcslevek esetében. Tekintettel a gyümölcslevek összetételével kapcsolatos követelmények e változására, a gyümölcsléipar csak egyetlen évig alkalmazhatta azt az állítást, hogy a gyümölcslevek nem tartalmaznak hozzáadott cukrot, ezáltal tájékoztatva a fogyasztókat, és lehetővé téve számukra, hogy azonnal egyértelmű különbséget tegyenek a gyümölcslevek és egyes más hasonló termékek között a cukrok termékekhez való hozzáadása tekintetében. Ez a rövid idő nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy a fogyasztók tájékoztatást kapjanak arról, hogy az engedélyezett összetevőkre vonatkozó új szabályok értelmében a gyümölcslevekben már nem engedélyezett a cukor hozzáadása. A 2001/112/EK irányelv I. melléklete II. része 2. pontjának ötödik franciabekezdésével összhangban a sem hozzáadott cukrot, sem édesítőszert nem tartalmazó gyümölcsnektárokon feltüntethető a „hozzáadott cukrot nem tartalmaz” tápanyag-összetételre vonatkozó állítás vagy a fogyasztó számára vélhetően ugyanezzel a jelentéssel bíró bármely állítás, annak egyidejű feltüntetésével, hogy „természetes módon előforduló cukrokat tartalmaz”. Ennek következtében egyes fogyasztók és egészségügyi szakemberek számára még mindig nem egyértelmű, hogy a gyümölcslevek – a gyümölcsnektárokkal ellentétben – nem tartalmazhatnak hozzáadott cukrot. Ez félrevezethette a fogyasztókat, akik a kutatások eredménye szerint, amikor választani kell az azonos vagy nagyon hasonló tápanyag-összetételű termékek közül, a tápanyag-összetételre vonatkozó állítást tartalmazó terméket részesítenék előnyben.

(14)

Ezért – különös tekintettel arra, hogy a fogyasztók egyre inkább tudatában vannak a cukorfogyasztással kapcsolatos egészségügyi aggályoknak – helyénvaló felülvizsgálni a gyümölcslevek esetében a cukorral kapcsolatos állítások használatára vonatkozó szabályokat, annak lehetővé tétele érdekében, hogy a fogyasztók megalapozott döntéseket hozhassanak. Ezért helyénvaló külön szabályt megállapítani annak az állításnak az önkéntes használatára vonatkozóan, hogy a gyümölcslevek csak a természetes módon előforduló cukrokat tartalmaznak. Egy ilyen állítás azokra a jellemzőkre szándékozik utalni, amelyek a gyümölcsleveknek a 2001/112/EK irányelvben foglalt meghatározásából és az abban azonosított gyümölcslevek engedélyezett összetevőiből erednek Egy ilyen állítás bevezetése valós és pontos tájékoztatást nyújt a fogyasztóknak, összhangban a termékek táplálkozási jellemzőiről való tájékoztatásukra, a gyümölcslevek és a gyümölcsnektárok közötti különbségtétel megkönnyítésére, valamint a megalapozott fogyasztói döntések lehetővé tételére irányuló célkitűzésekkel.

(15)

A műszaki fejlődés eredményeként új feldolgozási technikákat fejlesztettek vagy fejlesztenek ki a gyümölcslevekben és a sűrítményből készült gyümölcslevekben természetes módon előforduló cukrok egészének vagy egy részének kivonásához, az alacsonyabb cukortartalmú termékek iránti növekvő fogyasztói kereslet kielégítése érdekében. Az ilyen termékek forgalomba hozhatók az Unióban, amennyiben megfelelnek az összes vonatkozó jogszabálynak. Ezeket a termékeket azonban olyan eljárás alkalmazásával állítják elő, amely nem tartozik a 2001/112/EK irányelv I. melléklete II. részének 3. pontjában felsorolt, engedélyezett eljárások közé, összes cukortartalmuk pedig alacsonyabb a gyümölcsből kivont gyümölcsléénél. Ennek következtében nem viselhetik a „gyümölcslé” vagy „sűrített gyümölcslé” vagy „sűrítményből készült gyümölcslé” termékmegnevezést.

(16)

Ezek a termékek egyre inkább elérhetővé válnak az uniós piacon. E termékek belső piacon történő forgalomba hozatalának megkönnyítése és a termékmódosítás, valamint az innováció lehetővé tétele érdekében, továbbá az alkalmazandó uniós jog sérelme nélkül, új termékkategóriát kell létrehozni azon gyümölcslevek számára, amelyekben a természetes módon előforduló cukrokat csökkentették, megőrizve ugyanakkor az adott gyümölcsből nyert átlagos típusú lé egyéb alapvető fizikai, kémiai, érzékszervi és tápérték jellemzőit. Lehetővé kell tenni, hogy e termékek a „csökkentett cukortartalmú gyümölcslé”, a „sűrítményből készült csökkentett cukortartalmú gyümölcslé”, vagy a „csökkentett cukortartalmú sűrített gyümölcslé” termékmegnevezést viseljék. Az 1924/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (8) való összhang biztosítása érdekében a cukortartalomnak az adott gyümölcsből nyert átlagos típusú gyümölcsléhez, sűrítményből készült gyümölcsléhez és sűrített gyümölcsléhez képest legalább 30 %-kal alacsonyabbnak kell lennie. Ezért helyénvaló felvenni az említett új termékkategóriákat a 2001/112/EK irányelv I. mellékletének I. részébe, valamint megállapítani az említett melléklet II. részében meghatározott, ezen termékek engedélyezett összetevőire, valamint engedélyezett kezelési eljárásaira és anyagira vonatkozó szabályokat. Más gyümölcsléfajtákhoz hasonlóan az említett új termékkategóriák esetében sem engedélyezhető édesítőszerek használata, illetve az édesítő tulajdonságokkal rendelkező összetevők hozzáadása.

(17)

A 2001/112/EK irányelv I. mellékletével összhangban a gyümölcsnektárok esetében megengedett, hogy cukrot, mézet vagy mindkettőt tartalmazzanak. A gyümölcstermelés és -forgalmazás támogatása érdekében, valamint figyelembe véve, hogy a gyümölcsnektárokban lévő cukrok mennyiségének csökkentése érdekében ösztönözni kell a termékmódosítást, csökkenteni kell a természetes állapotukban alacsony savtartalmú és ízletes gyümölcsnektárokhoz hozzáadható cukrok vagy méz arányát.

(18)

Ezen irányelv átültetését követően az új gyümölcslékategóriák – nevezetesen a csökkentett cukortartalmú gyümölcslé, a csökkentett cukortartalmú sűrített gyümölcslé és a sűrítményből készült csökkentett cukortartalmú gyümölcslé – előállítóinak kell majd az engedélyezett eljárásokat olyan módon alkalmazniuk, hogy a végtermék megfeleljen a 2001/112/EK irányelvben előírt jellemzőknek. Az ezen irányelvvel módosított 2001/112/EK irányelv célkitűzéseinek elérése érdekében azonban a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az érintett csökkentett cukortartalmú termékek fizikai, kémiai, érzékszervi és tápérték jellemzőire, valamint a cukrok csökkentését szolgáló engedélyezett eljárások alkalmazására vonatkozó szabályok megállapítására vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban* megállapított elvekkel összhangban kerüljön sor. Így különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértői rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(19)

Ezen irányelv végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni az Unióban forgalmazott egyes gyümölcsléfajták összetételi jellemzőinek való megfelelést biztosító vizsgálati módszerek tekintetében. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU rendeletnek megfelelően kell gyakorolni.

(20)

A zöld megállapodás és „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia azon célkitűzésének a fényében, mely szerint támogatni kell a fogyasztókat a megalapozott döntések meghozatalában, valamint tekintettel a fogyasztók nagy érdeklődésére az élelmiszerek származását feltüntető jelölés iránt, a Bizottságnak legkésőbb 36 hónappal ezen irányelv hatálybalépését követően jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben értékeli azon származási ország vagy országok feltüntetésének különböző címkézési lehetőségei megvalósíthatóságát, ahol a gyümölcslé és a gyümölcspüré előállításához felhasznált gyümölcsöt vagy gyümölcsöket betakarították, és amelyet adott esetben jogalkotási javaslat kísér.

(21)

A 2001/112/EK irányelv I. melléklete II. részének 3. pontja a gyümölcslevek és egyes hasonló termékek esetében engedélyezett eljárásokat és anyagokat szabályozza. A napraforgómagból származó fehérjét egyre inkább használják közvetlen emberi fogyasztásra, és bebizonyosodott, hogy hatékony eszköz a gyümölcslevek derítésére. E további előrelépés figyelembevétele érdekében a napraforgómagból származó fehérjéket fel kell venni az engedélyezett eljárások és anyagok jegyzékébe.

(22)

A kókuszdióból kivont levet egyre inkább forgalmazzák és fogyasztják az Unióban. A 2001/112/EK irányelv 3. cikke 2. pontjának megfelelően a termék előírt elnevezése „kókuszlé”. A gyümölcslevekre és gyümölcsnektárokra vonatkozó általános Codex-szabványban (CXS 247-2005) tükröződő nemzetközi szabvány azonban jelzi, hogy a „kókuszvíz” elnevezés a „kókuszlé” szinonimája, amelyet közvetlenül a kókuszdióból nyernek ki a kókuszhús kipréselése nélkül. Ezért helyénvaló a „kókuszvíz” megnevezést különleges megnevezésként felvenni az említett irányelv III. mellékletébe. Annak biztosítása érdekében, hogy az Unióban valamennyi fogyasztó könnyen megérthesse a különleges megnevezést, helyénvaló lehetővé tenni a „kókuszvíz” kifejezésnek az Unió hivatalos nyelvein történő használatát. Továbbá mivel a kókuszlé a sűrített kókuszlé ivóvízzel történő hígítása útján is előállítható, helyénvaló az említett irányelv V. mellékletében meghatározni e termék minimális Brix-értékét.

(23)

A 2001/113/EK tanácsi irányelv (9) megállapítja az emberi fogyasztásra szánt gyümölcsdzsemek, zselék és marmeládok és a cukrozott gesztenyekrém előállítására, összetételére és címkézésére vonatkozó alapvető követelményeket.

(24)

A 2001/113/EK irányelv 2. cikkének 4. pontja előírja a cukortartalom címkén történő kötelező feltüntetését, kivéve, ha a címkén szerepel a cukrokkal kapcsolatos tápanyag-összetételre vonatkozó állítás. Ez a követelmény túlmutatott a 90/496/EGK tanácsi irányelvben (10) megállapított szabályokon, amelyek értelmében az előrecsomagolt élelmiszerek esetében a tápértékre vonatkozó információk feltüntetése önkéntes volt, kivéve tápanyag-összetételre vonatkozó állítás megléte esetén, és amennyiben a tápanyag-összetételre vonatkozó állítás a cukrokra vonatkozott, annak tartalmaznia kellett a cukrok mennyiségét. A 90/496/EGK irányelvet az 1169/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (11) hatályon kívül helyezte és felváltotta. Az említett rendelet értelmében a csomagoláson immár kötelezően fel kell tüntetni a tápértékre vonatkozó információkat. Ezért a 2001/113/EK irányelvben már nincs szükség a cukor címkézésével kapcsolatos külön rendelkezésre, amelyet helyénvaló törölni.

(25)

A zöld megállapodás és „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia azon célkitűzésének a fényében, mely szerint támogatni kell a fogyasztókat a megalapozott döntések meghozatalában, valamint tekintettel a fogyasztók nagy érdeklődésére az élelmiszerek származását feltüntető jelölés iránt, a Bizottságnak legkésőbb 36 hónappal ezen irányelv hatálybalépését követően jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben értékeli azon származási ország vagy országok feltüntetésének különböző címkézési lehetőségei megvalósíthatóságát, ahol a gyümölcsdzsemek, zselék, citrusmarmeládok és cukrozott gesztenyekrém előállításához felhasznált gyümölcsöt vagy gyümölcsöket betakarították, és amelyet adott esetben jogalkotási javaslat kísér.

(26)

A 2001/113/EK irányelv I. mellékletének I. része meghatározza a dzsem, a zselé, az extradzsem vagy az extrazselé előállításához felhasználandó minimális gyümölcsmennyiséget. Az „extradzsem” és az „extrazselé” kifejezések használata azon termékek számára van fenntartva, amelyek a „dzsemhez”, illetve a „zseléhez” képest nagyobb mennyiségű gyümölcsöt tartalmaznak. Az említett melléklet II. része meghatározza e termékek minimális oldhatószárazanyag-tartalmát, amely a gyümölcsben természetes módon előforduló vagy hozzáadott cukrok mennyisége, és a gyümölcsdzsemek, zselék és marmeládok, valamint a cukrozott gesztenyekrém előállítása terén meglévő nemzeti hagyományok figyelembevétele érdekében lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy alacsonyabb minimális oldhatószárazanyag-tartalmat engedélyezzenek.

(27)

Amennyiben a dzsemek és a zselék előállításához felhasznált gyümölcs mennyiségét növelik, csökkenteni kell az ezen termékek minimális oldhatószárazanyag-tartalmának eléréséhez szükséges hozzáadott cukor mennyiségét. A magasabb gyümölcstartalmú dzsemek és zselék előállításának ösztönzése és ezáltal a gyümölcspiac támogatása érdekében, továbbá figyelembe véve a szabad cukorok mennyisége csökkentésének szükségességét, növelni kell a 2001/113/EK irányelv I. mellékletében meghatározott, a dzsemek és zselék előállításához felhasználandó minimális gyümölcsmennyiséget. Hasonlóképpen, annak elősegítése érdekében, hogy a fogyasztók megalapozottabban választhassanak egészséges élelmiszereket, helyénvaló engedélyezni az említett melléklet I. részében meghatározott fenntartott nevek használatát azon termékek esetében, amelyek oldhatószárazanyag-tartalma kevesebb mint 60 %, de megfelelnek az 1924/2006/EK rendelet mellékletében meghatározott, a tápanyag-összetételre vonatkozó „csökkentett cukortartalom” állítás alkalmazandó feltételeinek.

(28)

A 2001/113/EK irányelv I. melléklete a „marmelád” kifejezést adott citrusfélék keverékére korlátozza. Ugyanakkor az Unió több hivatalos nyelvén – miközben a kereskedelemben az említett mellékletben meghatározott előírt neveket használják az ott megjelölt termékek megnevezésére – a fogyasztók a „marmelád” és a „dzsem” kifejezést általában felváltva használják a citrusféléktől eltérő gyümölcsökből készült dzsemekre. A fogyasztók említett bevett szóhasználatának figyelembevétele érdekében – amennyiben ilyen szóhasználat létezik –, és szem előtt tartva a tényt, hogy a harmonizált név a „dzsem” marad, a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a területükön engedélyezzék a „marmelád” kifejezés használatát a „dzsem” terméknévre a citrusféléktől eltérő gyümölcsökből készült dzsemek esetében. Következésképpen annak érdekében, hogy elkerülhetők legyenek a félreértések a fogyasztók körében, az Unió egész területén a „citrusmarmelád” kifejezést – amelyben a „citrus” kifejezés helyettesíthető a felhasznált citrusféle vagy citrusfélék nevével – kell használni az eddig „marmeládként” meghatározott termékre, a két termékkategória megkülönböztetése érdekében. Ezért helyénvaló ennek megfelelően felülvizsgálni a 2001/113/EK irányelvet a „marmelád” és a „citrusmarmelád” terméknév tekintetében.

(29)

Azonban egy olyan tagállamban, amely nem él azzal a lehetőséggel, hogy a „dzsemet”„marmeládnak” nevezzék, mert az adott tagállamban a fogyasztók az említett kifejezéseket nem felváltva használják, továbbra is lehetővé kell tenni, hogy a három vagy több gyümölcsből előállított citrusmarmelád esetében a területén engedélyezze, hogy azt „vegyes gyümölcsmarmeládként” vagy „[x] gyümölcsből készültmarmeládként” nevezzék meg, ahol x a felhasznált gyümölcsök számát jelöli.

(30)

A 2001/113/EK irányelv II. melléklete felsorolja az ezen irányelv hatálya alá tartozó termékek előállításához felhasználható kiegészítő összetevőket. A citrusgyümölcslé savanyítószerként használható a más gyümölcstípusokból készült dzsemben, extradzsemben, zselében és extrazselében. A nem sűrítményből készült gyümölcslevekhez képest a sűrített formájú gyümölcslé kisebb térfogatú és kisebb tömegű a szállításhoz, stabilabb, hosszabb ideig eltartható, és kevesebb energia fogyasztást igényel a kész dzsem vagy zselé gyártása során a víztartalom elpárologtatásához. A dzsem-, extradzsem-, zselé- és extrazselégyártásban történő felhasználása ezért fenntarthatóbb, mint a friss gyümölcsléé. Ezért helyénvaló az említett mellékletben meghatározni, hogy amennyiben meghatározott levek felhasználása a dzsem, az extradzsem, a zselé és az extrazselé különböző kategóriáiban megengedett, azokat sűrített formában fel lehet használni.

(31)

Az élelmiszer-adalékanyagok használatát jelenleg az 1333/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (12) szabályozza, amely egyedi rendelkezéseket tartalmaz a dzsemre és az extradzsemre vonatkozóan. Ezért helyénvaló törölni a 2001/113/EK irányelv III. melléklete B. részének 1. pontjának negyedik franciabekezdését, és ennek megfelelően módosítani az említett irányelv II. mellékletét.

(32)

A 2001/114/EK tanácsi irányelv (13) meghatározásokat és közös szabályokat állapít meg egyes tartós tejek összetételére, gyártási előírásaira és címkézésére vonatkozóan.

(33)

A 2001/114/EK irányelv I. mellékletének 3. pontja felsorolja a részben vagy teljesen dehidratált tartós tejek esetében engedélyezett kezeléseket. A fogyasztók változó igényeinek kielégítése érdekében engedélyezni kell a tejtermékek laktózszintjének csökkentésére szolgáló kezelést. Továbbá az említett irányelv II. mellékletében az angol „evaporated milk” különleges megnevezést hozzá kell igazítani a sűrített tejre vonatkozó Codex-szabványban (CXS 281-1971) meghatározott nemzetközi szabványokhoz.

(34)

A 2001/110/EK, a 2001/112/EK, a 2001/113/EK és a 2001/114/EK irányelv hatályon kívül helyezett jogi aktusokra való hivatkozásokat tartalmaz. A 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (14) az 1169/2011/EU rendelet hatályon kívül helyezte és felváltotta. A 89/107/EGK tanácsi irányelvet (15) és a 95/2/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (16) az 1333/2008/EK rendelet hatályon kívül helyezte és felváltotta. A 98/83/EK irányelvet (17) az (EU) 2020/2184 európai parlamenti és tanácsi irányelv (18) hatályon kívül helyezte és felváltotta. Ezért az említett hivatkozásokat az 1169/2011/EU rendelet, az 1333/2008/EK rendelet és az (EU) 2020/2184 irányelv vonatkozó rendelkezéseire való hivatkozásokkal kell felváltani.

(35)

A 2001/110/EK, a 2001/112/EK, a 2001/113/EK és a 2001/114/EK irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(36)

Annak érdekében, hogy a tagállamok elfogadhassák az ezen irányelvnek való megfeleléshez szükséges törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, egy 18 hónapos átültetési időszakot kell megállapítani. Annak érdekében, hogy a piaci szereplőknek elegendő idejük legyen az új követelményekhez való alkalmazkodásra, az ezen irányelvet átültető említett nemzeti rendelkezéseket csak az ezen irányelv hatálybalépésének időpontjától számított 24 hónap elteltével kell alkalmazni.

(37)

Azon gazdasági szereplők érdekeinek figyelembevétele érdekében, akik illetve amelyek az ezen irányelvet átültető nemzeti rendelkezések alkalmazását megelőzően alkalmazandó követelményekkel összhangban hozzák forgalomba és címkézik termékeiket, megfelelő átmeneti intézkedéseket kell hozni. Ezért ennek az irányelvnek meg kell engednie, hogy az említett termékeket az átültetési időszakot követően korlátozott ideig forgalmazni lehessen.

(38)

mivel ezen irányelv célját, nevezetesen a méz, a gyümölcslevek, a gyümölcsdzsemek, zselék és a marmeládok, valamint egyes részben vagy teljesen dehidratált tartós tejek összetételére és címkézésére vonatkozó uniós szabályok módosítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban ezen irányelv terjedelme és hatásai miatt e cél jobban megvalósítható, a szubszidiaritásnak az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt elvével összhangban. Az arányosság említett cikkben foglalt elvével összhangban ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket,

1.

A 2. cikk a következőképpen módosul:

2.

A 3. és a 4. cikk helyébe a következő szöveg lép:

3.

Az irányelv a következő cikkekkel egészül ki:

4.

Az I. melléklet a következőképpen módosul:

1.

A 3. cikk a következőképpen módosul:

2.

A 6. cikk helyébe a következő szöveg lép:

3.

A 7. cikk a következőképpen módosul:

4.

A 7a. cikk a következőképpen módosul:

5.

Az irányelv a következő cikkekkel egészül ki:

(*3)  Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).” "

6.

Az I. és a III. melléklet ezen irányelv I. mellékletének megfelelően módosul.

7.

A IV. melléklet I. szakaszában a huszonnegyedik sor („Birs”) helyébe a következő szöveg lép: „Birs (Cydonia oblonga L.) 50”.

8.

Az V. melléklet a „Fekete ribiszke” és a „Szőlő” sorok között az alábbi sorral egészül ki:

1.

A 2. cikk a következőképpen módosul:

2.

A 4. cikk helyébe a következő szöveg lép:

3.

Az irányelv a következő cikkel egészül ki:

4.

Az I. melléklet ezen irányelv II. mellékletének megfelelően módosul.

5.

A II. melléklet a következőképpen módosul:

6.

A III. melléklet B. része 1. pontjának negyedik franciabekezdését el kell hagyni.

1.

A 3. cikk bevezető fordulata helyébe a következő szöveg lép:

„Az 1169/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (*6) az ezen irányelv I. mellékletében meghatározott termékekre az alábbi feltételekkel alkalmazandó:

(*6)  Az Európai Parlament és Tanács 1169/2011/EU rendelete (2011. október 25.) a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról, az 1924/2006/EK és az 1925/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról és a 87/250/EGK bizottsági irányelv, a 90/496/EGK tanácsi irányelv, az 1999/10/EK bizottsági irányelv, a 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2002/67/EK és a 2008/5/EK bizottsági irányelv és a 608/2004/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 304., 2011.11.22., 18. o.).” "

2.

Az I. melléklet a következőképpen módosul:

3.

A II. melléklet a) pontja helyébe a következő szöveg lép: