(1)

A 2011/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (2) összhangban a Bizottság felülvizsgálta az említett irányelv alkalmazását és hatályát, és arra a következtetésre jutott, hogy az alternatív befektetési alapok (ABA-k) uniós piacának integrálására, a befektetővédelem magas szintjének biztosítására és a pénzügyi stabilitás védelmére irányuló célkitűzések nagyrészt teljesültek. Felülvizsgálata során azonban a Bizottság azt is megállapította, hogy szükség van a hitelnyújtó ABA-kat kezelő alternatívbefektetésialap-kezelőkre (ABAK-ok) vonatkozó szabályok harmonizálására, valamint szükséges tisztázni a feladataikat harmadik felekre átruházó ABAK-okra alkalmazandó standardokat, egyenlő bánásmódot kell biztosítani a letéti őrzési szolgáltatást nyújtó jogalanyok (a továbbiakban: letéti őrzést végzők) részére, javítani kell a letétkezelői szolgáltatásokhoz való, határokon átnyúló hozzáférést, optimalizálni kell a felügyeleti adatgyűjtést, és meg kell könnyíteni a likviditáskezelési eszközök használatát az egész Unióban. Ezért az említett igényeket kezelő módosításokra van szükség a 2011/61/EU irányelv működésének javítása érdekében.

(2)

Az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV) kezeléséhez egyaránt szükség van robusztus átruházási szabályrendszerre, a letéti őrzést végzőkkel kapcsolatos egyenlő bánásmódra, – különösen a párhuzamosságok és a felesleges követelmények megszüntetésén keresztül – koherens felügyeleti jelentéstételre és a likviditáskezelési eszközök használatát illető harmonizált megközelítésre. Ezért helyénvaló a 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) módosítása is, amely az ÁÉKBV-k és alapkezelő társaságaik engedélyezésére és működésére vonatkozóan állapít meg szabályokat az átruházás, az eszközök letéti őrzése, a felügyeleti jelentéstétel és a likviditásikockázat-kezelés területén.

(3)

Az uniós piac 2022 végén elérte a 6,8 billió EUR nettó eszközértéket. Az engedélyezett ABAK-ok és a küszöbérték alatti ABAK-ok – azaz a 2011/61/EU irányelv 3. cikkének (2) bekezdésében említett ABAK-ok – által kezelt vagy forgalmazott ABA-k nettó eszközértékének megközelítőleg 86 %-a szakmai befektetőknek tudható be az Unióban. Az uniós piac több mint 250 milliárd EUR-t biztosít az uniós vállalkozásoknak magánhitel formájában, és az uniós befektetőknek a teljes iparágra allokált összes tőke 30 %-a tudható be. Az ABA-k összesített uniós piacának mérete tovább bővült, 2020 és 2022 között több mint 15 %-kal növekedve, és 2020 végén az ABA-k az Európai Gazdasági Térségben az alapok ágazatának egyharmadát tették ki. Mindazonáltal az ágazatnak még mindig van növekedési lehetősége azáltal, hogy szélesebb választékot biztosít az intézményi befektetők számára, és növeli a tőkepiaci unió versenyképességét.

(4)

Az ABAK-ok tevékenységei hatékonyságának növelése érdekében a 2011/61/EU irányelv 6. cikkének (4) bekezdésében meghatározott kiegészítő szolgáltatások jegyzékét ki kell terjeszteni a referenciamutató-kezelő által az (EU) 2016/1011 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (4) összhangban végzett feladatokra (a továbbiakban: referenciamutató-kezelés) és az (EU) 2021/2167 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (5) megfelelő hitelgondozási tevékenységekre. A teljesség kedvéért egyértelművé kell tenni, hogy az ilyen referenciamutató-kezelő által végzett feladatok ellátása vagy hitelgondozási tevékenységek végzése során az ABAK-nak az (EU) 2016/1011 rendelet, illetve az (EU) 2021/2167 irányelv hatálya alá kell tartoznia.

(5)

A jogbiztonság biztosítása érdekében egyértelművé kell tenni, hogy az ABA-k kezelése magában foglalhatja az ABA nevében végzett hitelnyújtási tevékenységeket és a különleges célú gazdasági egységek számára történő szolgáltatásnyújtási tevékenységeket is.

(6)

A jogbiztonságnak az ABAK-ok és az ÁÉKBV-kezelő társaságok számára a harmadik feleknek nyújtható szolgáltatások tekintetében történő fokozása érdekében egyértelművé kell tenni, hogy az ABAK-ok és az ÁÉKBV-kezelő társaságok harmadik felek javára ugyanazon funkciókat és tevékenységeket láthatják el, mint amelyeket az általuk kezelt ABA-kkal és ÁÉKBV-kkel kapcsolatban már végeznek, feltéve, hogy az említett funkció vagy tevékenység harmadik felek részére történő ellátásából eredő bármely esetleges összeférhetetlenséget megfelelően kezelik. Az ilyen funkciók és tevékenységek közé tartoznak például a vállalati szolgáltatások, például az emberi erőforrásokkal és az információtechnológiával (IT) kapcsolatos szolgáltatások, valamint a portfóliókezeléssel és a kockázatkezeléssel kapcsolatos IT szolgáltatások. Az említett lehetőség az uniós ABAK-ok és ÁÉKBV-kezelő társaságok nemzetközi versenyképességét is támogatná azáltal, hogy lehetővé teszi a méretgazdaságosságot, és segítené a bevételi források diverzifikálását.

(7)

A jogbiztonság biztosítása érdekében egyértelművé kell tenni, hogy a pénzügyi eszközök bevonásával járó kiegészítő szolgáltatásokat nyújtó ABAK-ok a 2014/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (6) megállapított szabályok hatálya alá tartoznak. Az olyan eszközök tekintetében, amelyek nem pénzügyi eszközök, az ABAK-ok számára elő kell írni a 2011/61/EU irányelv követelményeinek való megfelelést.

(8)

Biztosítandó a 2011/61/EU irányelvben az ABAK-ok szükséges emberi erőforrásaira vonatkozóan meghatározott követelmények egységes alkalmazását, tisztázni szükséges, hogy az engedély iránti kérelem benyújtása időpontjában az ABAK-nak információt kell szolgáltatnia az illetékes hatóságoknak azon emberi és technikai erőforrásokról, amelyeket a funkcióinak ellátásához és adott esetben a megbízottjainak felügyeletéhez vesz igénybe. Legalább két olyan természetes személyt kell kijelölni az ABAK ügyvezetésének ellátására, akiket teljes munkaidőben vagy az ABAK foglalkoztat, vagy akik teljes munkaidőben az ABAK irányító testületének vezető tagjai vagy tagjai, és akik az Unióban lakóhellyel rendelkeznek abban az értelemben, hogy szokásos tartózkodási helyük ott van. Az említett jogszabályi minimumra tekintet nélkül több erőforrásra is szükség lehet az ABAK és az ABAK által kezelt ABA méretétől és összetettségétől függően.

(9)

Egyes tagállamok követelményeket írnak elő a nemzeti jogban vagy az ágazati szabványokban az ABAK irányító testülete, illetve az ÁÉKBV-kezelő társaság vagy a befektetési társaság ügyvezető testülete egy vagy több tagja függetlenségének mértékére vonatkozóan. Helyénvaló arra ösztönözni a lakossági befektetőknek forgalmazott ABA-kat kezelő ABAK-okat, illetve az ÁÉKBV-kezelő társaságokat és a befektetési társaságokat, hogy ügyvezető testületük vagy irányító testületük tagjaként jelöljenek legalább egy független vagy nem-ügyvezető igazgatót, amennyiben ez a nemzeti jog alapján vagy az ABAK, az ÁÉKBV-alapkezelő vagy a befektetési társaság letelepedése szerinti tagállam ágazati szabványai alapján lehetséges, az ABA-k és az ÁÉKBV, valamint az ABAK által kezelt ABA-k vagy az ÁÉKBV befektetői érdekeinek védelme érdekében. E jelölés során az ABAK-nak, az ÁÉKBV-kezelő társaságnak vagy a befektetési társaságnak biztosítania kell, hogy az említett igazgató személyében és ítélőképességében független legyen, és elegendő szakértelemmel és tapasztalattal rendelkezzen ahhoz, hogy képes legyen megítélni azt, hogy az ABAK, az ÁÉKBV-kezelő társaság vagy a befektetési társaság a befektetők érdekeit legjobban szolgáló módon kezeli-e az ABA-kat vagy az ÁÉKBV-t.

(10)

Az ABA-k forgalmazását nem mindig közvetlenül az ABAK végzi, hanem egy vagy több forgalmazó vagy az ABAK nevében, vagy a saját nevében. Különösen, olyan esetek fordulhatnak elő, amikor egy független pénzügyi tanácsadó az ABAK tudta nélkül forgalmaz egy ABA-t. A legtöbb alapforgalmazóra a 2014/65/EU irányelv vagy az (EU) 2016/97 európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) szerinti szabályozási követelmények vonatkoznak, amelyek meghatározzák a saját ügyfeleikkel szembeni felelősségi köreiket és azok terjedelmét. A 2011/61/EU irányelvnek ezért el kell ismernie a forgalmazási megállapodások sokféleségét, és meg kell különböztetnie egyrészt azon megállapodásokat, amelyekben a forgalmazó az ABAK nevében jár el, amelyeket átruházásra vonatkozó megállapodásnak kell tekinteni, másrészt az olyan megállapodásokat, amelyek esetében a forgalmazó a saját nevében jár el az ABA-nak a 2014/65/EU irányelv szerinti forgalmazásakor vagy az (EU) 2016/97 irányelvnek megfelelő életbiztosítás-alapú befektetési termékek révén történő forgalmazásakor, amely esetekben a 2011/61/EU irányelv átruházásra vonatkozó rendelkezései nem alkalmazandók, az ABAK és a forgalmazó közötti esetlegesforgalmazási megállapodásra tekintet nélkül.

(11)

Az átruházás lehetővé teheti a befektetési portfóliók hatékony kezelését és a szükséges szakértelem bevonását egy adott földrajzi piacon vagy eszközosztályban. Fontos azonban, hogy a felügyeletek naprakész információkkal rendelkezzenek az átruházásra vonatkozó megállapodások főbb elemeiről. Az unióbeli átruházási tevékenységek megbízható áttekintésének kidolgozása érdekében az ABAK-oknak rendszeresen információt kell szolgáltatniuk az illetékes hatóságoknak azon átruházásra vonatkozó megállapodásokról, amelyek kollektív vagy diszkrecionális portfóliókezelési funkciók vagy kockázatkezelési funkciók átruházásával járnak. Az ABAK-oknak ezért – az általuk kezelt minden egyes ABA tekintetében – jelenteniük kell a következőkről: tájékoztatás a megbízottakról; az átruházott tevékenységek jegyzéke és leírása; a kezelt ABA-k azon eszközeinek összege és százalékos aránya, amelyek portfóliókezelési funkcióval kapcsolatos átruházásra vonatkozó megállapodások hatálya alá tartoznak; annak leírása, hogy az ABAK miként felügyeli, követi nyomon és ellenőrzi a megbízottat; tájékoztatás a továbbruházásra vonatkozó megállapodásokról, valamint az átruházásra és a továbbruházásra vonatkozó megállapodások kezdő- és lejárati napjáról. Az egyértelműség érdekében rögzíteni kell, hogy a portfóliókezelési funkciókkal kapcsolatos átruházásra vonatkozó megállapodások hatálya alá tartozó, kezelt ABA-k eszközeinek összegéről és százalékos arányáról gyűjtött adatok az átruházás működésének jobb áttekintésére szolgálnak, de önmagukban nem szolgálnak bizonyítékul a személyi és tárgyi feltételekre vonatkozó rendelkezések vagy a kockázatkezelési megállapodások megfelelőségének, vagy az alapkezelő szintjén alkalmazott felügyeleti vagy ellenőrzési intézkedések hatékonyságának a megállapításához. Az ilyen információkat a 2011/61/EU irányelv hatálya alá tartozó felügyeleti jelentéstételi rendszer részeként közölni kell az illetékes hatóságokkal.

(12)

A 2011/61/EU irányelv egységes alkalmazását biztosítandó, egyértelművé kell tenni, hogy az abban az átruházásra vonatkozóan megállapított szabályok az említett irányelv I. mellékletében felsorolt valamennyi funkcióra és az említett irányelv 6. cikkének (4) bekezdésében meghatározott kiegészítő szolgáltatások jegyzékére alkalmazandók.

(13)

A hiteleket biztosító befektetési alapok alternatív finanszírozási forrást jelenthetnek a reálgazdaság számára. Az ilyen források döntő fontosságú finanszírozást szolgáltathatnak az uniós kis- és középvállalkozások számára, amelyek számára a hagyományos hitelezési források nehezebben hozzáférhetők. A széttartó nemzeti szabályozási megközelítések azonban szabályozási arbitrázst és a befektetővédelem különböző szintjeit idézhetik elő, ezáltal akadályozva az ABA-k általi hitelnyújtás hatékony belső piacának létrehozását. A 2011/61/EU irányelvnek el kell ismernie az ABA-k azon jogát, hogy hiteleket nyújtsanak. Közös szabályokat kell megállapítani továbbá az ABA-k általi hitelnyújtás hatékony belső piacának létrehozása, az Unión belüli befektetővédelem egységes szintjének biztosítása, az ABA-k számára tevékenységeik valamennyi tagállamban történő hitelnyújtással való fejlesztésének lehetővé tétele, valamint az uniós vállalatok finanszírozáshoz való hozzáférésének megkönnyítése érdekében, ami a tőkepiaci unió egyik fő célkitűzése, amint az a Bizottság „Tőkepiaci unió a polgárok és a vállalkozások számára – új cselekvési terv” című, 2020. szeptember 24-i közleményében meghatározásra került. Tekintettel azonban a gyorsan növekvő magánhitelpiacra, foglalkozni szükséges azokkal a lehetséges mikro- és makroszintű prudenciális kockázatokkal, amelyeket az ABA-k általi hitelnyújtás jelenthet, és amelyek szétterjedhetnek a tágabb értelemben vett pénzügyi rendszerben. A hitelnyújtó ABA-kat kezelő ABAK-okra alkalmazandó szabályokat össze kell hangolni annak érdekében, hogy a pénzügyi piac egészében javuljon a kockázatkezelés, és a befektetők számára növekedjen az átláthatóság. Az egyértelműség érdekében az ezen irányelvben megállapított azon rendelkezések, amelyek a hitelnyújtó ABA-kat kezelő ABAK-okra alkalmazandók nem akadályozhatják a tagállamokat abban, hogy olyan nemzeti termékkereteket állapítsanak meg, amelyek az ABA-k egyes kategóriáit korlátozóbb szabályokkal határozzák meg.

(14)

A hitelnyújtást nem mindig közvetlenül az ABA végzi. Előfordulhatnak olyan esetek, amikor az ABA közvetett módon nyújt hitelt egy olyan harmadik félen vagy különleges célú gazdasági egységen keresztül, amely az ABA javára vagy nevében, vagy az ABA tekintetében az ABAK javára vagy nevében nyújtja a hitelt, mielőtt szert tesz a hitellel szembeni kitettségre. A 2011/61/EU irányelv megkerülésének elkerülése érdekében, amennyiben az említett ABA vagy ABAK részt vesz a hitel strukturálásában, vagy jellemzőinek meghatározásában vagy az azokban történő előzetes megállapodásban, az ilyen eseteket hitelnyújtó tevékenységeknek kell tekinteni, és az említett irányelv hatálya alá kell tartozniuk.

(15)

A fogyasztóknak hitelt nyújtó ABA-k a fogyasztási kölcsönre alkalmazandó egyéb uniós jogi eszközök hatálya alá tartoznak, ideértve a 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (8) és az (EU) 2021/2167 irányelvet. Az említett uniós jogi eszközök rendelkeznek a hitelfelvevők alapvető védelméről uniós szinten. A tagállamok számára azonban lehetővé kell tenni, hogy közérdeken alapuló kényszerítő indokokból területükön megtilthassák az ABA-k által a fogyasztók számára történő hitelnyújtást.

(16)

Az ABA-k professzionális kezelésének támogatása és a pénzügyi stabilitást fenyegető kockázatok mérséklése érdekében a hitelnyújtásban részt vevő ABA-kat kezelő ABAK-oknak – arra való tekintet nélkül, hogy az említett ABA-k megfelelnek-e a hitelnyújtó ABA-k fogalommeghatározásának – a hitelnyújtás tekintetében hatékony politikákkal, eljárásokkal és folyamatokkal kell rendelkezniük. Hatékony politikákat, eljárásokat és folyamatokat kell végrehajtaniuk a hitelkockázat értékelésére, valamint a hitelportfóliójuk kezelésére és nyomon követésére is, amennyiben az általuk kezelt ABA-k hitelnyújtásban vesznek részt, ideértve azon esetet is, amikor az említett ABA-k esetében harmadik feleken keresztül tesznek szert hitelekkel szemben kitettségre. Az említett politikáknak, eljárásoknak és folyamatoknak arányosnak kell lenniük a hitelnyújtás mértékével, és azokat rendszeresen felül kell vizsgálni.

(17)

A hitelnyújtó ABA-k és más pénzügyi piaci szereplők közötti összefonódás kockázatának csökkentése érdekében az ilyen ABA-kat kezelő ABAK-ok számára elő kell írni, hogy amennyiben a hitelfelvevő pénzügyi intézmény, diverzifikálják kockázataikat, és kitettségüket meghatározott korlátoknak vessék alá.

(18)

A pénzügyi rendszer stabilitását és integritását biztosítandó, valamint arányos biztosítékokat bevezetendő, a hitelnyújtó ABA-kra tőkeáttételi korlátot kell alkalmazni, amely attól függően változik, hogy nyílt végű vagy zárt végű típusúak-e. A pénzügyi stabilitást érintő kockázat nagyobb a nyílt végű ABA-k esetében, amelyek magas szintű visszaváltásoknak lehetnek kitéve. A pénzügyi stabilitás megőrzésére irányuló célkitűzéssel összhangban a tőkeáttételi korlát nem függhet attól, hogy a hitelnyújtó ABA-t szakmai és lakossági befektetőknek vagy csak szakmai befektetőknek forgalmazzák-e. A kötelezettségvállalási módszer átfogó és robusztus keretet biztosít a tőkeáttétel nemzetközi szabványoknak megfelelő kiszámításához és különösen a származtatott ügyletek által teremtett szintetikus tőkeáttétel figyelembevételéhez. Az említett tőkeáttételi korlátok nem akadályozhatják meg az ABAK letelepedése szerinti tagállam illetékes hatóságait abban, hogy szigorúbb tőkeáttételi korlátokat állítsanak fel, amennyiben ez a pénzügyi rendszer stabilitásának és integritásának biztosítása érdekében szükségesnek bizonyul.

(19)

Az összeférhetetlenségek korlátozása érdekében az ABAK-ok és alkalmazottaik nem részesülhetnek hitelben egyetlen általuk kezelt ABA-tól sem. Hasonlóképpen, az ABA letétkezelője és a letétkezelő megbízottja, az ABAK megbízottja és annak alkalmazottai, valamint az ABAK csoportjával azonos csoportba tartozó jogalanyok számára meg kell tiltani, hogy az érintett ABA-tól hitelben részesüljenek.

(20)

Az erkölcsi kockázatot elkerülendő, és fenntartandó az ABA-k által nyújtott hitelek általános hitelminőségét, az ilyen hitelekre kockázatmegtartási követelményeknek kell vonatkozniuk, ha azokat harmadik felekre ruházzák át. Ugyanezen célból az ABAK-ok számára meg kell tiltani, hogy olyan ABA-t kezeljenek, amely kizárólag azzal a céllal nyújt hiteleket, hogy azokat harmadik feleknek értékesítse (a továbbiakban: átruházási célú hitelnyújtási (OTD) stratégia), tekintet nélkül arra, hogy az említett ABA megfelel-e a hitelnyújtó ABA fogalommeghatározásának. A hiteleket kizárólag azzal a céllal lehet biztosítani, hogy az ABA által bevont tőkét az ABA befektetési stratégiájával összhangban és a rá vonatkozó szabályozási korlátoknak megfelelően fektessék be. Az ABAK-nak azonban képesnek kell lennie arra, hogy az ABA befektetőinek érdekeit a legjobban szolgáló módon hajtsa végre e befektetési stratégiát. Ez azt jelenti, hogy a kockázatmegtartási szabályoktól való eltérésekre van szükség, és azoknak ki kell terjedniük azon esetekre, ahol a hitel egy részének megtartása nem egyeztethető össze az ABA befektetési stratégiájának végrehajtásával vagy az ABA-kal és az ABAK-jával szemben támasztott szabályozási követelményekkel, ideértve a termékkövetelményeket is. Az említett esetek közé tartoznak az olyan helyzetek, amikor a hitel egy részének megtartása azt eredményezné, hogy az ABA túllépné befektetési vagy diverzifikációs korlátait, vagy megszegné a szabályozási követelményeket, mint például az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 215. cikke alapján elfogadott korlátozó intézkedéseket, vagy amikor az ABA felszámolási eljárás alá kerül, vagy amikor a hitelfelvevő helyzete megváltozott, például a hitelfelvevő egyesülésben való részvétele vagy nemteljesítése esetén, ha az ABA befektetési stratégiája nem az értékcsökkenést elszenvedett eszközök kezelésére irányul, vagy amikor az ABA eszközallokációja megváltozik, ami azt eredményezi, hogy az ABA már nem egy meghatározott ágazat vagy egy meghatározott eszközosztály tekintetében vállal kitettséget. Az ABAK-nak a letelepedése szerinti tagállam illetékes hatóságainak kérésére meg kell indokolnia a kockázatmegtartási szabályoktól való ilyen eltérés alkalmazására vonatkozó döntését, és elő kell írni számára, hogy folyamatosan megfeleljen az átruházási célú hitelnyújtási (OTD) stratégiák tilalmára vonatkozó átfogó elvnek.

(21)

Az ABA által tartott hosszú lejáratú, illikvid hitelek likviditási rést eredményezhetnek, ha az ABA nyílt végű struktúrája lehetővé teszi a befektetők számára, hogy gyakran visszaváltsák befektetési jegyeiket vagy részvényeiket. Szükséges ezért a zárt végű struktúrának a hitelnyújtó ABA-kkal szemben történő előírásával mérsékelni a lejárati transzformációval kapcsolatos kockázatokat. A hitelnyújtó ABA-k számára azonban lehetővé kell tenni, hogy nyílt végű alapként működjenek, feltéve, hogy teljesülnek bizonyos követelmények, ideértve egy olyan likviditáskezelési rendszert, amely minimalizálja a likviditási réseket, biztosítja a befektetőkkel való tisztességes bánásmódot, és az ABAK letelepedése szerinti tagállam illetékes hatóságainak felügyelete alatt áll. Annak érdekében, hogy következetes kritériumok álljanak az illetékes hatóságok rendelkezésére annak meghatározásához, hogy a hitelnyújtó ABA fenn tud-e tartani nyílt végű struktúrát, az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (9) létrehozott európai felügyeleti hatóságnak (Európai Értékpapírpiaci Hatóság) (ESMA) szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia e kritériumok megállapítása céljából, kellően figyelembe véve a hitelnyújtó ABA-k jellegét, likviditási profilját és kitettségeit.

(22)

Egyértelművé kell tenni, hogy amennyiben egy hitelnyújtó ABA vagy – az általa kezelt ABA-k hitelezési tevékenységei tekintetében – egy ABAK a 2011/61/EU irányelvben meghatározott követelmények, valamint a 345/2013/EU (10), a 346/2013/EU (11) és az (EU) 2015/760 (12) európai parlamenti és tanácsi rendeletben meghatározott követelmények hatálya alá tartozik, a 345/2013/EU rendelet II. fejezetében, a 346/2013/EU rendelet II. fejezetében és az (EU) 2015/760 rendeletben meghatározott egyedi termékkövetelményeknek elsőbbséget kell élvezniük a 2011/61/EU irányelvben meghatározott általánosabb szabályokkal szemben.

(23)

A hitelnyújtó ABA-k eszközeinek potenciálisan illikvid és hosszú távú jellege miatt az ABAK-ok nehézségekbe ütközhetnek a szabályozási követelmények általuk kezelt ABA-k életciklusa során bevezetett változásainak való megfelelés során anélkül, hogy ez befolyásolná befektetőik bizalmát. Szükséges ezért átmeneti rendelkezéseket alkalmazni az ezen irányelv elfogadása előtt létrehozott ABA-kra vonatkozó egyes követelményekre. Az ilyen ABA-k és ABAK-ok számára azonban lehetővé kell azt is tenni, hogy úgy döntsenek, hogy az említett szabályok hatálya alá tartoznak, feltéve, hogy az ABAK letelepedése szerinti tagállam illetékes hatóságait ennek megfelelően értesítik. Emellett a hitelnyújtásra és a hitelnyújtó ABA-kra alkalmazandó szabályok – a tőkeáttételi és befektetési korlátok, valamint a hitelnyújtó ABA-k zárt végűként való működésre vonatkozó kötelezettsége kivételével – csak az ezen irányelv hatálybalépését követően nyújtott hitelek tekintetében alkalmazandók.

(24)

A piac felügyeleti hatóságok általi nyomon követésének támogatása érdekében javítani kell a felügyeleti jelentéstétel révén történő információgyűjtést és -megosztást. A hatékonyságot javítandó, és az ABAK-ok adminisztratív terheit csökkentendő, meg lehetne szüntetni az uniós és a nemzeti jog, különösen a 600/2014/EU (13) és az (EU) 2019/834 európai parlamenti és tanácsi rendelet (14), valamint az 1011/2012/EU (15) és az 1073/2013/EU európai központi banki rendelet (16) alapján jelenleg fennálló, párhuzamos jelentéstételi követelményeket. Az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (17) létrehozott európai felügyeleti hatóságnak (Európai Bankhatóság) (EBH), az 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (18) létrehozott európai felügyeleti hatóságnak (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság), az ESMA-nak (a továbbiakban együttesen: európai felügyeleti hatóságok vagy EFH-k) és az Európai Központi Banknak (EKB) az illetékes hatóságok támogatásával szükség esetén fel kell mérniük a különböző felügyeleti hatóságok adatigényeit annak érdekében, hogy az ABAK-okra vonatkozó felügyeleti jelentéstételi mintadokumentumban eszközölt módosítások hatékonyak legyenek.

(25)

Az ABAK-okra háruló párhuzamos jelentéstételi és kapcsolódó jelentéstételi terhek csökkentése, valamint az adatok hatóságok általi hatékony további felhasználásának biztosítása érdekében az ABAK-ok által az illetékes hatóságoknak jelentett adatokat az Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) 2017. december 7-i ajánlásában (19) meghatározottak szerint más releváns, illetékes hatóságok, az EFH-k és az Európai Rendszerkockázati Testület rendelkezésére kell bocsátani, amennyiben ez feladataik ellátása céljából szükséges, valamint – kizárólag statisztikai célokra – a Központi Bankok Európai Rendszerének (KBER) tagjai számára is.

(26)

A felügyeleti jelentéstételi kötelezettségek jövőbeli változásaira való felkészülés keretében az ABAK-októl igényelhető adatok körét ki kell szélesíteni, megszüntetve az adatok említett köre tekintetében a főbb kereskedésekre és kitettségekre vagy partnerekre vonatkozó korlátozásokat, és kiegészítve az illetékes hatóságok számára szolgáltatandó adatok egyéb kategóriáival. Ha az ESMA úgy ítéli meg, hogy indokolt a portfólió teljeskörű, rendszeres időközönkénti felfedése a felügyeletek irányába, a 2011/61/EU irányelv rendelkezéseinek lehetővé kell tenniük a jelentéstételi kör szükséges kiszélesítését.

(27)

A felügyeleti jelentéstételi kötelezettségek következetes harmonizációjának biztosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban az EUMSZ 290. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén szabályozástechnikai standardokat fogadjon el, hogy meghatározza az ABAK-okra vonatkozó felügyeleti jelentéstételi folyamat egységesítésére szolgáló tartalmakat, formanyomtatványokat és eljárásokat, ezáltal felváltva a 2011/61/EU irányelv 24. cikke alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott jelentéstételi sablont, valamint hogy meghatározza a jelentéstétel gyakoriságát és ütemezését. Az átruházásra vonatkozó megállapodásokról jelentendő információk tekintetében a szabályozástechnikai standardoknak továbbra is a jelentendő információk megfelelő szintű szabványosításának meghatározására kell szorítkozniuk. A szabályozástechnikai standardok nem tartalmazhatnak olyan elemeket, amelyekről a 2011/61/EU irányelv nem rendelkezik.

(28)

A felügyeleti jelentéstételi folyamatot szabványosítandó, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az ESMA által kidolgozott végrehajtás-technikai standardokat fogadjon el a formátum, az adatstandardok, valamint az ABAK-ok általi jelentéstételre szolgáló módszerek és intézkedések tekintetében. A Bizottság ezeket a végrehajtás-technikai standardokat az EUMSZ 291. cikke szerinti végrehajtási jogi aktusok útján, az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban fogadja el.

(29)

A piaci stressz idején jelentkező likviditási nyomásra való hatékonyabb válasz biztosítása és a befektetők jobb védelme érdekében a 2011/61/EU irányelvben szabályokat kell megállapítani az ERKT 2017. december 7-i ajánlásának végrehajtására.

(30)

Azért, hogy a bármely tagállamban letelepedett, nyílt végű ABA-k ABAK-jai piaci stresszhelyzet idején kezelni tudják a visszaváltási nyomást, elő kell írni az ABAK-ok számára, hogy legalább két likviditáskezelési eszközt válasszanak a 2011/61/EU irányelv V. mellékletének 2–8. pontjában meghatározott harmonizált listáról, és azokat foglalják bele az ABA alapszabályába vagy létesítő okiratába. Ettől eltérve, amennyiben egy ABAK az (EU) 2017/1131 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (20) összhangban pénzpiaci alapként engedélyezett ABA-t kezel, az ABAK számára lehetővé kell tenni, hogy úgy döntsön, hogy az említett listáról csak egy likviditáskezelési eszközt választ ki. E likviditáskezelési eszközöknek megfelelőnek kell lenniük az ABA befektetési stratégiájához, likviditási profiljához és visszaváltási politikájához. Az ABAK-oknak szükség esetén aktiválniuk kell az ilyen likviditáskezelési eszközöket az ABA befektetői érdekeinek védelmében. Emellett a nyílt végű ABA-k ABAK-jai számára mindig biztosítani kell a lehetőséget arra, hogy – kivételes körülmények között és indokolt esetben az ABA befektetőinek érdekeit figyelembe véve – ideiglenesen felfüggesszék a jegyzéseket, visszavásárlásokat és visszaváltásokat, vagy aktiválják az elkülönítetteszköz-számlákat (side pockets). Amennyiben az ABAK a jegyzések, visszavásárlások és visszaváltások felfüggesztésére vonatkozó döntést hoz, indokolatlan késedelem nélkül értesítenie kell a letelepedése szerinti tagállam illetékes hatóságait. Amennyiben az ABAK úgy dönt, hogy aktiválja vagy deaktiválja az elkülönítetteszköz-számlákat, a likviditáskezelési eszköz aktiválása vagy deaktiválása előtt észszerű időtartamon belül értesítenie kell a letelepedése szerinti tagállam hatósággal rendelkező hatóságait. Az ABAK-nak értesítenie kell továbbá a letelepedése szerinti tagállam illetékes hatóságait, amennyiben bármely más likviditáskezelési eszközt olyan módon aktivál vagy deaktivál, amely nincs összhangban az ABA alapszabályában vagy létesítő okiratában előirányzott szokásos üzletmenettel. Ez lehetővé tenné a felügyeleti hatóságok számára, hogy jobban kezeljék a likviditási feszültségeknek esetlegesen a szélesebb piacra továbbgyűrűző hatásait.

(31)

Így különösen, és a befektetővédelmet megerősítendő, rögzíteni kell, hogy a természetbeni visszaváltás alkalmazása nem megfelelő a lakossági befektetők számára, és ezért az csak a szakmai befektetők visszaváltási kérelmeinek teljesítése érdekében aktiválható. Ugyanakkor foglalkozni kell a visszaváltás tekintetében a befektetőkkel és más befektetésijegy-tulajdonosokkal vagy részvényesekkel szembeni egyenlőtlen bánásmód kockázataival.

(32)

Azért, hogy befektetési döntéseiket kockázati étvágyukkal és likviditási szükségleteikkel összhangban hozhassák meg, a befektetőket tájékoztatni kell a likviditáskezelési eszközök alkalmazásának feltételeiről.

(33)

A nyílt végű alapok ABAK-jai által folytatott likviditásikockázat-kezelés területén a következetes harmonizáció biztosítása, valamint a piaci és felügyeleti konvergencia elősegítése érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban az EUMSZ 290. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén szabályozástechnikai standardokat fogadjon el a 2011/61/EU irányelv V. mellékletében meghatározott likviditáskezelési eszközök jellemzőinek részletes meghatározása céljából, kellően figyelembe véve a befektetési stratégiák és az ABA-k mögöttes eszközeinek a sokféleségét. E szabályozástechnikai standardokat az ESMA által kidolgozott tervezet alapján kell elfogadni, és azok nem korlátozhatják az ABAK-ok azon képességét, hogy valamennyi eszközosztály, joghatóság és piaci feltétel tekintetében bármely megfelelő likviditáskezelési eszközt alkalmazzanak. Az Unión belüli egységes szintű befektetővédelem biztosítása érdekében az ESMA-nak iránymutatásokat kell kidolgoznia a likviditáskezelési eszközök ABAK-ok általi kiválasztására és kalibrálására vonatkozóan. Az említett iránymutatásokban el kell ismerni, hogy a likviditásikockázat-kezelés továbbra is az ABAK-ok elsődleges felelőssége.

(34)

A letétkezelők fontos szerepet játszanak a befektetők érdekeinek védelmében, és feladataikat el kell tudniuk látni, tekintet nélkül azon letéti őrzést végző típusára, amely az ABA-k eszközeinek letéti őrzését végzi. Ezért, amennyiben azok letéti őrzési szolgáltatásokat nyújtanak az ABA-knak, a központi értéktárakat be kell vonni a letétkezelői láncba annak biztosítása érdekében, hogy minden esetben stabil információáramlás álljon fenn az ABA eszközeinek letéti őrzését végző és a letétkezelő között. A szükségtelen munka elkerülése érdekében a letétkezelők nem kötelezhetők előzetes átvilágításra, amennyiben a letéti őrzést központi értéktárakra kívánják átruházni.

(35)

A felügyeleti együttműködés és hatékonyság javítása érdekében az ABAK fogadó tagállamának illetékes hatóságai számára lehetővé kell tenni, hogy indokolással ellátott kérelmet intézzenek az említett ABAK letelepedése szerinti tagállam illetékes hatóságaihoz az azzal szembeni felügyeleti intézkedés megtétele érdekében.

(36)

A felügyeleti együttműködés javítása érdekében az ESMA számára lehetővé kell tenni, hogy kérje az illetékes hatóságtól, hogy az terjessze az ESMA elé azon eseteket, amelyek határokon átnyúló vonatkozásúak, és a befektetővédelmet vagy a pénzügyi stabilitást érinthetik. Az ilyen esetek ESMA általi elemzése más illetékes hatóság számára a vitatott kérdések jobb megértését nyújtaná, hozzájárulna a hasonló esetek jövőbeli megelőzéséhez, és megvédené az ABA-k piacának integritását.

(37)

Támogatandó az átruházás területén a felügyeleti konvergenciát, az ESMA-nak szélesebb körű tájékoztatást kell kapnia ennek az irányelvnek az alkalmazásáról, ideértve az átruházásra vonatkozó megállapodások megfelelő felügyelete és ellenőrzése terén, minden tagállamban. E célból az ESMA-nak – azelőtt, hogy sor kerülne a 2009/65/EK és a 2011/61/EU irányelv következő felülvizsgálatára – az illetékes hatóságok felé fennálló jelentéstételi kötelezettségekre és a felügyeleti konvergenciával kapcsolatos hatásköreinek az átruházás területén való gyakorlására kell támaszkodnia. Az ESMA-nak jelentést kell készítenie, amelyben elemzi az átruházással kapcsolatos piaci gyakorlatokat és az átruházásra vonatkozó szabályoknak való megfelelést, valamint a személyi és tárgyi feltételekre vonatkozó követelményeket, mint például azokat, amelyek az ABAK-ok, az alapkezelő társaságok és azok megbízottai által a funkcióik ellátása céljából igénybe vett emberi és technikai erőforrásokra vonatkoznak.

(38)

Az (EU) 2019/2088 európai parlamenti és tanácsi rendelet (21) harmonizált szabályokat határoz meg a pénzügyi piaci szereplők és a pénzügyi tanácsadók által a fenntarthatósági kockázatoknak a folyamataikba való integrációja és e folyamataik során a fenntarthatóság szempontjából káros hatások figyelembevétele tekintetében, valamint a pénzügyi termékekre vonatkozó, fenntarthatósággal kapcsolatos információk tekintetében az átláthatósággal kapcsolatban. Fontos horizontális megközelítést alkalmazni a pénzügyi piaci szereplők és a pénzügyi tanácsadók tekintetében a fenntarthatóságra vonatkozó átláthatósági szabályok tekintetében. Az ABA-k és ÁÉKBV-k jelentős mértékben hozzájárulhatnak a tőkepiaci unió céljaihoz. Az ABA-k és az ÁÉKBV-k piaca növekedésének összhangban kell lennie az Unió más céljaival is, és ezért a fenntartható növekedés előmozdítására kell irányulnia. Az ABAK-oknak és az ÁÉKBV-kezelő társaságoknak be kell tudniuk mutatni, hogy folyamatosan eleget tesznek az (EU) 2019/2088 rendelet szerinti kötelezettségeiknek. Következésképpen, az ABAK-oknak és az ÁÉKBV-kezelő társaságoknak integrálniuk kell a környezeti, társadalmi és irányítási (ESG) paramétereket a befektetési döntéseik alátámasztására használt irányítási és kockázatkezelési szabályokba. Az ABAK-oknak és az ÁÉKBV-kezelő társaságoknak irányítási és kockázatkezelési szabályokat kell alkalmazniuk befektetési döntéseikre és a releváns kockázatok – ideértve a környezeti, társadalmi és irányítási kockázatokat – értékelésére is. Ez még fontosabb, amennyiben az ABAK-ok és az ÁÉKBV-kezelő társaságok állításokat tesznek az általuk kezelt ABA-k és ÁÉKBV-k fenntartható befektetési politikáját illetően. Az említett befektetési döntéseket és kockázatértékeléseket az ABA-k és ÁÉKBV-k befektetőinek érdekeit legjobban szolgáló módon kell meghozni és elvégezni. Az ESMA-nak naprakészen kell tartania a megalapozott javadalmazási politikákra vonatkozó, 2011/61/EU és 2009/65/EK irányelv szerinti iránymutatásait a javadalmazási politikákban az ösztönzőknek az ESG-kockázatokkal való összehangolása tekintetében.

(39)

Az ÁÉKBV-k forgalmazását nem mindig közvetlenül az alapkezelő társaság végzi, hanem egy vagy több forgalmazó vagy az alapkezelő társaság nevében, vagy a saját nevében. Így különösen, előfordulhatnak olyan esetek is, amikor egy független pénzügyi tanácsadó az alapkezelő társaság tudta nélkül forgalmazza az ÁÉKBV-t. A legtöbb alapforgalmazóra a 2014/65/EU vagy az (EU) 2016/97 irányelv szerinti szabályozási követelmények vonatkoznak, amelyek meghatározzák a saját ügyfeleikkel szembeni felelősségük hatókörét és mértékét. A 2009/65/EK irányelvnek ezért el kell ismernie a forgalmazási megállapodások sokféleségét, és meg kell különböztetnie egyrészt azon megállapodásokat, amelyekben a forgalmazó az alapkezelő társaság nevében jár el, amelyeket átruházásra vonatkozó megállapodásnak kell tekinteni, másrészt az olyan megállapodásokat, amelyek esetében a forgalmazó a saját nevében jár el, amikor az ÁÉKBV-t a 2014/65/EU irányelv alapján forgalmazza vagy az (EU) 2016/97 irányelvnek megfelelően életbiztosítás-alapú befektetési termékeken keresztül, amely esetben a 2009/65/EK irányelv átruházásra vonatkozó rendelkezései nem alkalmazandók, az alapkezelő társaság és a forgalmazó közötti esetleges forgalmazási megállapodásra tekintet nélkül.

(40)

Egyes koncentrált piacokon nincs versenyképes kínálat letétkezelői szolgáltatásokból. Ezen, az ABAK-ok tekintetében megnövekedett költségekhez és egy kevésbé hatékony ABA-piachoz vezető hiány kezelése érdekében a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy megengedjék illetékes hatóságaik számára, hogy azok lehetővé tegyék egy másik tagállamban letelepedett letétkezelő kijelölését. Az említett lehetőség csak akkor alkalmazható, ha az ebben az irányelvben meghatározott feltételek teljesülnek, és az ABA illetékes hatóságainak előzetes jóváhagyása mellett. Mivel egy másik tagállamban letelepedett letétkezelő kijelölésének lehetővé tételére vonatkozó döntés nem lehet automatikus, még akkor sem, ha az említett feltételek teljesülnek, az illetékes hatóságok csak azt követően hozhatják meg az említett döntést, hogy – tekintettel az említett ABA befektetési stratégiájára – eseti alapon elvégezték az ABA letelepedése szerinti tagállamban a releváns letétkezelői szolgáltatások hiányának értékelését.

(41)

A 2011/61/EU irányelv felülvizsgálatának részeként a Bizottságnak értékelést kell végeznie a másik tagállamban letelepedett letétkezelő kijelölését lehetővé tevő eltérés működéséről, valamint ezen eltérés hatályának – a tőkepiaci unió célkitűzéseivel összhangban történő – módosítása lehetséges előnyeiről és kockázatairól, ideértve a befektetővédelemre, a pénzügyi stabilitásra, a felügyeleti hatékonyságra és a piaci alternatívák rendelkezésre állására gyakorolt hatást.

(42)

A más tagállamban letelepedett letétkezelő kijelölésére vonatkozó lehetőség megnyitását a felügyelet tekintetében megnövekedett hatókörnek kell kísérnie. Ezért a letétkezelő számára elő kell írni, hogy ne csak saját illetékes hatóságaival működjön együtt, hanem azon ABA illetékes hatóságaival, amelynek vonatkozásában a letétkezelőt kijelölték, és az ABA-t kezelő ABAK letelepedése szerinti tagállam illetékes hatóságaival is, ha ezen illetékes hatóságok a letétkezelő tagállamától eltérő tagállamban találhatók.

(43)

A befektetők jobb védelme érdekében fokozni kell az ABAK-ok részéről az ABA befektetői felé irányuló információáramlást. Annak érdekében, hogy az ABA befektetői jobban nyomon követhessék az ABA kiadásait, az ABAK-oknak be kell azonosítaniuk azon díjakat, költségeket és kiadásokat, amelyeket az ABAK visel és amelyeket később közvetlenül vagy közvetve az ABA-hoz vagy annak bármely befektetéséhez rendelnek. Az ABAK-oknak időszakosan jelentést kell tenniük minden ilyen díjról, költségről és kiadásról. Az ABAK-ok számára elő kell írni azt is, hogy tegyenek jelentést a befektetőknek a nyújtotthitel-portfólió összetételéről is.

(44)

A piaci átláthatóságot fokozandó, és azért, hogy a rendelkezésre álló ABA-piaci adatok hatékonyan kerüljenek felhasználásra, az ESMA számára lehetővé kell tenni, hogy a rendelkezésére álló piaci adatokat összesített vagy összefoglaló formában tegye közzé, ezért a titoktartási előírásokon az ilyen adatfelhasználás lehetővé tételéért lazítani kell.

(45)

A belső piachoz hozzáféréssel rendelkező harmadik országbeli jogalanyokra vonatkozó követelményeket hozzá kell igazítani az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelvben (22) meghatározott standardokhoz. Azokat az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek tekintetében az uniós tagállamok által kialakított közös fellépésben meghatározott, az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek felülvizsgált európai uniós jegyzékéről szóló tanácsi következtetésekben meghatározott standardokhoz is hozzá kell igazítani. Így különösen, a nem uniós ABA-k, az egyes tagállamokban működő nem uniós ABAK-ok és a harmadik országban letelepedett letétkezelők nem lehetnek az (EU) 2015/849 irányelv szerinti kiemelt kockázatot jelentő harmadik országban, sem pedig adóügyekben nem együttműködőnek minősülő harmadik országban, bizonyos esetekben türelmi időhöz kötve, amennyiben egy országot később az említett irányelv alapján kiemelt kockázatot jelentő harmadik országként azonosítottak, vagy bekerül az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek európai uniós jegyzékbe. A követelményeknek biztosítaniuk kell továbbá adóügyekben az információk megfelelő és hatékony cseréjét, összhangban a nemzetközi standardokkal, például a jövedelem és a vagyon adóztatásáról szóló OECD modellegyezmény 26. cikkében meghatározottakkal.

(46)

A 2009/65/EK irányelvnek biztosítania kell, hogy az ÁÉKBV-kezelő társaságokra vonatkozó feltételek az ABAK-okra vonatkozóakkal összevethetők legyenek, amennyiben nem indokolt az ÁÉKBV és az ABAK-ok szabályozásában fennálló különbségek fenntartása. Ez volna a helyzet az átruházásra vonatkozó szabályrendszer, a letéti őrzést végzők szabályozási kezelése, a felügyeleti jelentéstételi követelmények, valamint a likviditáskezelési eszközök rendelkezésre állása és használata tekintetében.

(47)

Az ÁÉKBV-kezelő társaságok tekintetében a személyi és tárgyi feltételekre vonatkozó követelmények egységes alkalmazásának biztosítása érdekében egyértelművé kell tenni, hogy az engedélykérelem benyújtása időpontjában az alapkezelő társaságnak tájékoztatnia kell az illetékes hatóságokat azon emberi és technikai erőforrásokról, amelyeket a funkcióinak ellátásához és adott esetben a megbízottainak felügyeletéhez vesz igénybe. Az alapkezelő társaság ügyvezetésének ellátására legalább két olyan természetes személyt kell kijelölni, akiket teljes munkaidőben vagy az alapkezelő társaság foglalkoztat, vagy akik teljes munkaidőben az alapkezelő társaság ügyvezető testületének vezető tagjai vagy tagjai, és akik az Unióban lakóhellyel rendelkeznek abban az értelemben, hogy szokásos tartózkodási helyük ott van. Az említett jogszabályi minimumra tekintet nélkül, több erőforrásra is szükség lehet az alapkezelő társaság és az általa kezelt ÁÉKBV méretétől és összetettségétől függően.

(48)

A 2009/65/EK és a 2011/61/EU irányelv jogi kereteinek az átruházás tekintetében történő összehangolása érdekében az ÁÉKBV-kezelő társaságok számára elő kell írni, hogy funkcióik átruházását az illetékes hatóságok felé megindokolják, és az átruházást objektív indokokkal támasszák alá.

(49)

Az átruházás lehetővé teheti a befektetési portfóliók hatékony kezelését és a szükséges szakértelem bevonását egy meghatározott földrajzi piacon vagy eszközosztályban. Fontos azonban, hogy a felügyeletek naprakész információkkal rendelkezzenek az átruházásra vonatkozó megállapodások főbb elemeiről. Az unióbeli átruházási tevékenységek megbízható áttekintésének kialakítása érdekében az alapkezelő társaságoknak rendszeresen tájékoztatniuk kell az illetékes hatóságokat azon átruházásra vonatkozó megállapodásokról, amelyek kollektív vagy diszkrecionális portfóliókezelési funkciók vagy kockázatkezelési funkciók átruházásával járnak. Az alapkezelő társaságoknak ezért – az általuk kezelt minden egyes ÁÉKBV tekintetében – jelenteniük kell a következőkről: tájékoztatás a megbízottakról; az átruházott tevékenységek jegyzéke és leírása; a kezelt ÁÉKBV-k azon eszközeinek összege és százalékos aránya, amelyek portfóliókezelési funkciót érintő átruházásra vonatkozó megállapodások hatálya alá tartoznak; annak leírása, hogy az alapkezelő társaság miként felügyeli, követi nyomon és ellenőrzi a megbízottat; tájékoztatás a továbbruházásra vonatkozó megállapodásokról, valamint az átruházásra és a továbbruházásra vonatkozó megállapodások kezdő- és lejárati napjáról. Az egyértelműség érdekében rögzíteni kell, hogy a portfóliókezelési funkciókat érintő átruházásra vonatkozó megállapodások hatálya alá tartozó, kezelt ÁÉKBV-k eszközeinek összegéről és százalékos arányáról gyűjtött adatok célja az, hogy jobb áttekintést nyújtsanak az átruházás működéséről, és azok önmagukban nem szolgálnak bizonyító erejű mutatóként a személyi és tárgyi feltételekre vonatkozó rendelkezések vagy a kockázatkezelésre vonatkozó megállapodások megfelelőségének, vagy az alapkezelő szintjén alkalmazott felügyeleti vagy ellenőrzési intézkedések hatékonyságának a megállapításához. Az ilyen információkat a 2009/65/EK irányelv által szabályozott felügyeleti jelentéstételi rendszer részeként kell közölni az illetékes hatóságokkal.

(50)

A 2009/65/EK irányelv egységes alkalmazását biztosítandó, egyértelművé kell tenni, hogy az abban megállapított átruházási szabályok az említett irányelv II. mellékletében felsorolt valamennyi funkcióra és az említett irányelv 6. cikkének (3) bekezdésében meghatározott kiegészítő szolgáltatások jegyzékére alkalmazandók.

(51)

Az ABAK-okra és ÁÉKBV-kre alkalmazandó átruházási szabályok további összehangolása, valamint a 2011/61/EU és a 2009/65/EK irányelv egységesebb alkalmazásának megvalósítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az ÁÉKBV-kezelő társaságról harmadik félre történő átruházás feltételeire, valamint azon feltételek meghatározására vonatkozóan, amelyek mellett az ÁÉKBV-kezelő társaság postafiókcégnek tekinthető, és ezért többé már nem tekinthető az ÁÉKBV kezelőjének. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban (23) megállapított elvekkel összhangban kerüljön sor. Így különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(52)

Ezen irányelvnek végre kell hajtania az ERKT-nak a likviditáskezelési eszközök harmonizálására és azoknak a nyílt végű alapok – ideértve az ÁÉKBV-t is – kezelői általi igénybevételére vonatkozó, 2017. december 7-i ajánlását, hogy lehetővé tegye a hatékonyabb választ a likviditási nyomásra piaci stresszhelyzet idején és a befektetők jobb védelmét.

(53)

Azért, hogy a bármely tagállamban letelepedett ÁÉKBV-k stresszes piaci körülmények között kezelni tudják a visszaváltási nyomást, elő kell írni számukra, hogy legalább két likviditáskezelési eszközt válasszanak a 2009/65/EK irányelv IIA. mellékletének 2–8. pontjában megállapított harmonizált listáról, és azokat foglalják bele az alapszabályukba vagy létesítő okiratukba. Ettől eltérve, amennyiben egy alapkezelő társaság az (EU) 2017/1131 rendelettel összhangban pénzpiaci alapként engedélyezett ÁÉKBV-t kezel, az alapkezelő társaság számára lehetővé kell tenni, hogy úgy döntsön, hogy az említett listáról csak egy likviditáskezelési eszközt választ ki. Az említett likviditáskezelési eszközöknek illeszkedniük kell az ÁÉKBV befektetési stratégiájához, likviditási profiljához és visszaváltási politikájához. Az ÁÉKBV-knek szükség esetén aktiválniuk kell az ilyen likviditáskezelési eszközöket az ÁÉKBV-k befektetői érdekeinek védelmében. Emellett az ÁÉKBV-k számára mindig biztosítani kell a lehetőséget arra, hogy – kivételes körülmények között és indokolt esetben az ÁÉKBV befektetőinek érdekeire tekintettel – ideiglenesen felfüggesszék a jegyzéseket, visszavásárlásokat és visszaváltásokat, vagy az elkülönítetteszköz-számlák aktiválását. Amennyiben az ÁÉKBV a jegyzések, visszavásárlások és visszaváltások felfüggesztésére vonatkozó döntést hoz, indokolatlan késedelem nélkül értesítenie kell a székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságait. Amennyiben az ÁÉKBV úgy dönt, hogy aktiválja vagy deaktiválja az elkülönítetteszköz-számlákat, az említett likviditáskezelési eszköz aktiválása vagy deaktiválása előtt észszerű időtartamon belül értesítenie kell a székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságait. Az ÁÉKBV-nek továbbá értesítenie kell a székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságait, ammenyiben bármely más likviditáskezelési eszközt olyan módon aktivál vagy deaktivál, amely nem az ÁÉKBV alapszabályában vagy létesítő okiratában előirányzott szokásos üzletmenet keretében történik. Ez lehetővé tenné a felügyeleti hatóságok számára, hogy jobban kezeljék a likviditási feszültségeknek esetlegesen a szélesebb piacra továbbgyűrűző hatásait.

(54)

Így különösen, és a befektetővédelmet megerősítendő, rögzíteni kell, hogy a természetbeni visszaváltás alkalmazása nem megfelelő a lakossági befektetők számára, és ezért az csak a szakmai befektetők visszaváltási kérelmeinek teljesítése céljából aktiválható. Ugyanakkor foglalkozni kell a befektetők és más befektetésijegy-tulajdonosok között a visszaváltás tekintetében az egyenlőtlen bánásmód kockázatával.

(55)

Azért, hogy befektetési döntéseiket kockázati étvágyukkal és likviditási szükségleteikkel összhangban hozhassák meg, az ÁÉKBV befektetőit tájékoztatni kell a likviditáskezelési eszközök alkalmazásának feltételeiről.

(56)

A következetes harmonizációnak az ÁÉKBV-k által folytatott likviditásikockázat-kezelés területén való biztosítása, valamint a piaci és felügyeleti konvergencia elősegítése érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban az EUMSZ 290. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén szabályozástechnikai standardokat fogadjon el, hogy részletesen meghatározza a 2009/65/EK irányelv IIA. mellékletében meghatározott likviditáskezelési eszközök jellemzőit, kellően figyelembe véve a befektetési stratégiák és az ÁÉKBV-k mögöttes eszközeinek sokféleségét. Az említett szabályozástechnikai standardokat az ESMA által kidolgozott tervezet alapján kell elfogadni, és azok nem korlátozhatják az ÁÉBKV-k azon képességét, hogy valamennyi eszközosztály, joghatóság és piaci feltétel tekintetében bármely megfelelő likviditáskezelési eszközt alkalmazzanak. Az Unióban egységes szintű befektetővédelem biztosítása érdekében az ESMA-nak iránymutatásokat kell kidolgoznia a likviditáskezelési eszközök alapkezelő társaságok általi kiválasztására és kalibrálására vonatkozóan. Ezen iránymutatásokban el kell ismerni, hogy a likviditásikockázat-kezelés továbbra is az ÁÉKBV-k elsődleges felelőssége.

(57)

Támogatandó a piacnak a felügyeleti hatóságok általi nyomon követését, a felügyeleti jelentéstétel révén történő információgyűjtést és -megosztást az ÁÉKBV-kre vonatkozó felügyeleti jelentéstételi kötelezettségek előírásával kell javítani. A hatékonyságot javítandó, és az alapkezelő társaságok adminisztratív terheit csökkentendő, meg lehetne szüntetni az uniós és a nemzeti jog alapján, különösen a 600/2014/EU és az (EU) 2019/834 rendelet, valamint az 1011/2012/EU és az 1073/2013/EU rendelet alapján jelenleg fennálló párhuzamos jelentéstételi követelményeket. Az EFH-knak és az EKB-nak az illetékes hatóságok támogatásával szükség esetén fel kell mérniük a különböző felügyeleti hatóságok adatigényeit annak biztosítása érdekében, hogy az ÁÉKBV-kre vonatkozó felügyeleti jelentéstételi mintadokumentum szerint jelentendő információk elegendőek legyenek.

(58)

Az ÁÉKBV-kre háruló párhuzamos jelentéstételi és kapcsolódó jelentéstételi terheket csökkentendő, valamint az adatok hatóságok általi hatékony további felhasználását biztosítandó, az ÁÉKBV-k által az illetékes hatóságoknak jelentett adatokat más releváns illetékes hatóságok, az ESMA, a többi EFH és az ERKT rendelkezésére kell bocsátani, amennyiben ez kötelezettségeik teljesítése céljából szükséges, valamint kizárólag statisztikai célokra a KBER tagjai számára is.

(59)

A felügyeleti jelentéstételi kötelezettségek következetes harmonizációjának biztosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az 1095/2010/EU rendelet 10–14. és 15. cikkével összhangban az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén szabályozástechnikai standardokat fogadjon el, hogy meghatározza az alapkezelő társaságokra vonatkozó felügyeleti jelentéstételi folyamat szabványosítására szolgáló tartalmakat, formanyomtatványokat és eljárásokat, valamint a jelentéstétel gyakoriságát és ütemezését. Az átruházásra vonatkozó megállapodásokról szolgáltatandó információk tekintetében a szabályozástechnikai standardoknak továbbra is a jelentendő információk megfelelő szintű szabványosításának meghatározására kell korlátozódniuk. E szabályozástechnikai standardokat az ESMA által kidolgozott tervezet alapján kell elfogadni. A szabályozástechnikai standardok nem tartalmazhatnak olyan elemeket, amelyekről a 2009/65/EK irányelv nem rendelkezik.

(60)

A felügyeleti jelentéstételi folyamatot szabványosítandó, a Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy az ESMA által kidolgozott végrehajtás-technikai standardokat fogadjon el a formátum, az adatstandardok, valamint az alapkezelő társaságok általi jelentéstételt szolgáló módszerek és intézkedések tekintetében. A Bizottság e végrehajtás-technikai standardokat az EUMSZ 291. cikke szerinti végrehajtási jogi aktusok útján, az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban fogadja el.

(61)

Azért, hogy a befektetővédelem biztosított legyen és különösen azt biztosítandó, hogy az ÁÉKBV-k eszközeinek a letéti őrzését végző és a letétkezelő közötti információáramlás minden esetben stabil legyen, a letétkezelői rendszert ki kell terjeszteni, és a központi értéktárakat be kell vonni a letétkezelési láncba, amennyiben azok letéti őrzési szolgáltatásokat nyújtanak ÁÉKBV-knek. A szükségtelen munkát elkerülendő, a letétkezelőknek nem kell előzetes átvilágítást lefolytatniuk, amennyiben a letéti őrzést központi értéktárakra kívánják átruházni.

(62)

A felügyeleti együttműködés és hatékonyság javítása érdekében az ÁÉKBV fogadó tagállama illetékes hatóságai számára lehetővé kell tenni, hogy arra irányuló, indokolással ellátott kérelmet intézzenek az ÁÉKBV székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságához, hogy ezen ÁÉKBV-val szemben felügyeleti intézkedés megtételére kerüljön sor.

(63)

A felügyeleti együttműködést javítandó, az ESMA számára lehetővé kell tenni, hogy felkérje az illetékes hatóságot arra, hogy az ESMA elé terjessze azon eseteket, amelyek határokon átnyúló vonatkozásúak, és a befektetővédelmet vagy a pénzügyi stabilitást érinthetik. Az ilyen esetek ESMA általi elemzése más illetékes hatóságok számára a vitatott kérdések jobb megértését nyújtaná, valamint hozzájárulna a hasonló esetek jövőbeli megelőzéséhez és az ÁÉKBV-piac integritásának védelméhez.

(64)

A jelenlegi titoktartási szabályok ellenére javítani kell az illetékes hatóságok és az adóhatóságok közötti információcserét. Az ilyen információcseréknek meg kell felelniük a nemzeti jognak, és amennyiben az információ egy másik tagállamból származik, azt csak az információt felfedő illetékes hatóság kifejezett egyetértése mellett lehet közzétenni.

(65)

A 2011/61/EU és a 2009/65/EK irányelv előírja az ABAK-ok és az ÁÉKBV-kezelő társaságok számára, hogy az általuk kezelt befektetési alapok és a befektetőik érdekeit legjobban szolgáló módon, kellő szakértelemmel, körültekintéssel és gondossággal járjanak el. A tagállamok ezért megkövetelik az ABAK-októl és az ÁÉKBV-alapkezelőktől, hogy becsületesen és tisztességesen járjanak el a befektetőknek felszámított díjak és költségek tekintetében. 2020-ban az ESMA felügyeleti tájékoztatót dolgozott ki azért, hogy előmozdítsa az ABA-k és az ÁÉKBV-k költségeinek felügyeletével kapcsolatos konvergenciát, és azért, hogy egy sor olyan kritériumot alakítson ki, amelyek támogatják az illetékes hatóságokat az indokolatlan költségek fogalmának értékelésében és azon kötelezettség felügyeletében, hogy megelőzzék az indokolatlan költségek befektetőkre terhelését. Az említett kritériumok célja, hogy iránymutatást nyújtsanak az illetékes hatóságoknak, miközben a tőkepiaci unióval összefüggésben előmozdítják a felügyeleti konvergenciát. Az indokolatlan költségek egyértelmű fogalommeghatározásának hiányában azonban jelenleg széttartó piaci és felügyeleti gyakorlatok léteznek abban a tekintetben, hogy az ágazat és a felügyeletek mit tekintenek indokolatlan költségeknek, és a bizonyítékok azt mutatják, hogy eltérések vannak a különböző tagállamokban felszámított költségek és a lakossági befektetőknek a szakmai befektetőkhöz képest felszámított költségek terén. A 2011/61/EU és a 2009/65/EK irányelv javasolt módosításainak célja az Unió lakossági befektetési stratégiájával összefüggésben az, hogy kezeljék e kérdést azáltal, hogy előírják az alapkezelők számára, hogy olyan megbízható árképzési eljárást hozzanak létre, amelynek magában kell foglalnia a befektetési alapoknak vagy azok befektetésijegy-tulajdonosainak közvetlenül vagy közvetve felszámított költségek azonosítását, elemzését és felülvizsgálatát, valamint a befektetők kompenzálására vonatkozó követelmény bevezetésével, amennyiben indokolatlan költségek kerülnek felszámításra. Az ESMA-nak a lakossági befektetőknek felszámolt költségek mértéke, okai és különbségei – ideértve az érintett ABA-k és ÁÉKBV-k jellegéből adódó különbségeket – értékelését és annak elemzését tartalmazó jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak, hogy a felügyeleti tájékoztatóban meghatározott kritériumokat ki kell-e egészíteni az indokolatlan költségek fogalma tekintetében. Annak érdekében, hogy támogassák az illetékes hatóságokat a költségek felügyeletében és az ESMA-t a költségekkel kapcsolatos kérdések elemzésében, az illetékes hatóságoknak össze kell gyűjteniük az ESMA-val egyszeri alapon megosztandó költség adatokat. Ezen adatgyűjtés növelné az ESMA szakértelmét a költségekkel kapcsolatos jelentéstétel terén abból a célból, hogy az Európai Parlament, a Tanács, a Bizottság és az illetékes hatóságok számára az Unió lakossági befektetési stratégiájával összefüggésben a költségadatok gyűjtésére vonatkozóan technikai tanácsadást nyújtson. Az említett jelentés alapján az ESMA-nak az 1095/2010/EU rendelet 29. cikke szerinti tevékenységeket kell végeznie azért, hogy segítse az indokolatlan költségek fogalma egységes értelmezésének kidolgozását.

(66)

Az ABA és az ÁÉKBV neve olyan megkülönböztető elem, amely befolyásolja a befektetői döntéseket, és első benyomásként szolgál az alap befektetési stratégiájával és céljaival kapcsolatban. Bár az ABA és az ÁÉKBV neve már részét képezi a befektetőknek nyújtott, szerződéskötést megelőző tájékoztatásnak, hasznos kiemelni a név fontosságát annak különös hangsúlyozásával, hogy az olyan lényeges, szerződéskötést megelőző információt képez a kiemelt befektetői információkban és tájékoztatóban, amelyet meg kell adni a lakossági befektetőknek az említett ABA-ba való befektetésük előtt és a befektetőknek az említett ÁÉKBV-be való befektetésük előtt. Az (EU) 2021/2261 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (24) összhangban 2023. január 1-jétől a lakossági befektetőknek forgalmazott ÁÉKBV-re az 1286/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (25) követelményei vonatkoznak. Az említett időpont óta az ÁÉKBV-kezelő társaságnak vagy a befektetési társaságnak a kiemelt befektetői információkat tartalmazó dokumentum elkészítésére vonatkozó kötelezettsége helyébe egy kiemelt információkat tartalmazó dokumentumnak az 1286/2014/EU rendeletnek megfelelő elkészítésére vonatkozó kötelezettség lépett. Emellett a lakossági befektetőknek forgalmazott ABA-kat kezelő ABAK-okra szintén vonatkoznak az említett rendelet követelményei. Ennek megfelelően – amennyiben ABA-kat és ÁÉKBV-t forgalmaznak lakossági befektetőknek – az ABAK-oknak és az ÁÉKBV-kezelő társaságoknak a kiemelt információkat tartalmazó dokumentumban fel kell tüntetniük az alap nevét, és biztosítaniuk kell, hogy az ilyen információk pontosak, tisztességesek és egyértelműek legyenek, és ne közvetítsenek olyan félrevezető vagy megtévesztő üzenetet, amely helytelenül csábítaná a befektetőket. Ezért lényeges hangsúlyozni, hogy az ABA vagy az ÁÉKBV neve ugyanolyan fontos, mint minden más, szerződéskötést megelőző dokumentum, és a tisztességesség és az átláthatóság ugyanolyan standardjai vonatkoznak rá. Az Unión belüli magas és egységes szintű befektetővédelem biztosítása érdekében az ESMA-nak iránymutatásokat kell kidolgoznia azon helyzetek meghatározására, amikor az ABA vagy ÁÉKBV neve tisztességtelen, nem egyértelmű vagy félrevezető lehet a befektető számára. Az alapok elnevezésére vagy az alapok forgalmazására vonatkozó standardokat meghatározó ágazati jogszabályok elsőbbséget élveznek az említett iránymutatásokkal szemben.

(67)

A 2009/65/EK és a 2011/61/EU irányelv szerinti funkcióinak ellátása során az ESMA-nak kockázatalapú megközelítést kell alkalmaznia,

(68)

Az Európai Központi Bank 2022. augusztus 9-én véleményt nyilvánított (26),

1.

A 4. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

2.

A 6. cikk a következőképpen módosul:

3.

A 7. cikk a következőképpen módosul:

4.

A 8. cikk (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő szöveg lép:

5.

A 12. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

6.

A 14. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

7.

A 15. cikk a következőképpen módosul:

8.

A 16. cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:

(*11)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1131 rendelete (2017. június 14.) a pénzpiaci alapokról (HL L 169., 2017.6.30., 8. o.)."

(*12)  Az Európai Parlament és a Tanács 1092/2010/EU rendelete (2010. november 24.) a pénzügyi rendszer európai uniós makroprudenciális felügyeletéről és az Európai Rendszerkockázati Testület létrehozásáról (HL L 331., 2010.12.15., 1. o.).” "

9.

A 20. cikk a következőképpen módosul:

10.

A 21. cikk a következőképpen módosul:

11.

A 23. cikk a következőképpen módosul:

12.

A 24. cikk a következőképpen módosul:

13.

Az 25. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

(*15)  Az Európai Parlament és a Tanács 1094/2010/EU rendelete (2010. november 24.) az európai felügyeleti hatóság (az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) létrehozásáról, valamint a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/79/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 331., 2010.12.15., 48. o.).” "

14.

A 35. cikk (2) bekezdése b) és c) pontjának helyébe a következő szöveg lép:

15.

A 36. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

16.

A 37. cikk (7) bekezdése a következőképpen módosul:

17.

A 40. cikk (2) bekezdése első albekezdésének b) és c) pontja helyébe a következő szöveg lép:

18.

A 42. cikk (1) bekezdése első albekezdésének c) pontja helyébe a következő szöveg lép:

19.

A 43. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

20.

A 46. cikk (2) bekezdése j) pontjának helyébe a következő szöveg lép:

21.

A 47. cikk a következőképpen módosul:

22.

Az 50. cikk a következőképpen módosul:

23.

A 60. cikk helyébe a következő szöveg lép:

24.

A 61. cikk a következőképpen módosul:

25.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

26.

Az I. melléklet ezen irányelv I. mellékletének megfelelően módosul.

27.

Az irányelv az ezen irányelv II. mellékletében meghatározott V. melléklettel egészül ki.

1.

A 2. cikk (1) bekezdése a következő ponttal egészül ki:

(*16)  Az Európai Parlament és a Tanács 909/2014/EU rendelete (2014. július 23.) az Európai Unión belüli értékpapír-kiegyenlítés javításáról és a központi értéktárakról, valamint a 98/26/EK és a 2014/65/EU irányelv, valamint a 236/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 257., 2014.8.28., 1. o.).” "

2.

A 6. cikk a következőképpen módosul:

3.

A 7. cikk a következőképpen módosul:

4.

A 13. cikk a következőképpen módosul:

5.

A 14. cikk a következőképpen módosul:

6.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

(*19)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1131 rendelete (2017. június 14.) a pénzpiaci alapokról (HL L 169., 2017.6.30., 8. o.).” "

7.

A szöveg a következő cikkekkel egészül ki:

(*20)  Az Európai Parlament és a Tanács 1094/2010/EU rendelete (2010. november 24.) az európai felügyeleti hatóság (az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) létrehozásáról, valamint a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/79/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 331., 2010.12.15., 48. o.).” "

8.

A 22a. cikk a következőképpen módosul:

9.

A 29. cikk (1) bekezdése második albekezdésének b) pontja helyébe a következő szöveg lép:

10.

Az 57. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

11.

A 69. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

12.

A 79. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

13.

A 84. cikk (2) és (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

14.

A 98. cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:

15.

A 101. cikk a következőképpen módosul:

16.

A 102. cikk a következőképpen módosul:

17.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

18.

A 112a. cikk a következőképpen módosul:

19.

Az I. melléklet ezen irányelv III. mellékletének megfelelően módosul.

20.

Az ezen irányelv IV. mellékletében foglalt szöveg IIA. mellékletként kerül beillesztésre.