(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2021. november 30-án az alaprendelet 5. cikke alapján dömpingellenes vizsgálatot indított az Indonéziából (a továbbiakban: érintett ország) származó zsírsav Unióba érkező behozatalára vonatkozóan. A Bizottság a vizsgálat megindításáról értesítést tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (2) (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés).

(2)

A Bizottság a vizsgálatot a zsírsav tisztességtelen kereskedelme elleni koalíció (Coalition against Unfair Trade in Fatty Acid, a továbbiakban: panaszos, CUTFA) által 2021. október 18-án benyújtott panasz nyomán indította el. A panaszt a panaszos a zsírsavval foglalkozó, az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdése értelmében vett uniós gazdasági ágazat nevében nyújtotta be. A panaszban foglalt, a dömpinggel és az abból eredő jelentős kárral kapcsolatos bizonyítékok elegendőek voltak a vizsgálat megindításához.

(3)

A Bizottság 2022. május 13-án szubvencióellenes vizsgálatot indított az Indonéziából származó zsírsav behozatalára vonatkozóan. A Bizottság a vizsgálat megindításról értesítést tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (3).

(4)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte az érdekelt feleket, hogy a vizsgálatban való részvétel érdekében vegyék fel vele a kapcsolatot. A Bizottság emellett külön tájékoztatta a panaszost, a többi ismert uniós gyártót, az ismert exportáló gyártókat és az indonéz hatóságokat, továbbá az ismert importőröket és felhasználókat a vizsgálat megindításáról, és felkérte őket az abban való részvételre.

(5)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy észrevételeket tegyenek a vizsgálat megindításával kapcsolatban, és kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.

(6)

Meghallgatásra egy biodízelgyártó, a Campa Iberia SAU (a továbbiakban: Campa) és a vele kapcsolatban álló IM Biofuel Italy S.r.l. (a továbbiakban: IMBI, a továbbiakban együtt: Campa/IMBI), valamint a mintában szereplő uniós gyártók egyike, az AAK AB (a továbbiakban: AAK) részvételével került sor.

(7)

A Bizottsághoz az eljárás megindítására vonatkozóan a P.T. Musim Mastól (a továbbiakban: Musim Mas) és a vele kapcsolatban álló exportőrtől, a P.T. Intibenua Perkasatamától (a továbbiakban: IBP, a továbbiakban együtt: Musim Mas csoport), a P.T. Wilmar Nabati Indonesiától (a továbbiakban: Wilmar), a P.T. Nubika Jayától és a P.T. Permata Hijau Palm Oleótól (a továbbiakban együtt: Permata csoport), valamint az indonéz kormánytól érkeztek észrevételek.

(8)

A Musim Mas csoport, a Wilmar és az indonéz kormány azt állította, hogy a vizsgált termék panaszban szereplő meghatározása túl tág, mivel olyan zsírsavakat is magában foglal – például a biodízel előállításához használt zsírsavat, a takarmányozásra használt zsírsavakat, az élelmiszerekben használt növényi olajsavat és a kókuszolajból nyert zsírsavakat –, amelyek nem képezték a panasz tárgyát. Az indonéz kormány állítása szerint az, hogy a panaszos a panaszban nem határozza meg helyesen a termékkört, hatással lesz a panasz érvényességére és a vizsgálat megindításának indokolására.

(9)

Az indonéz kormány azt állította továbbá, hogy a vizsgált termék tág meghatározása miatt a panaszban szereplő adatok (például a termelés, a termelési kapacitás, a foglalkoztatás, az értékesítés, a piaci részesedés, a nyereség, az ok-okozati összefüggés és az uniós gazdasági ágazat adatai) hiányosak, mivel azokat csak a panaszos által megcélzott zsírsavtípusokra vonatkozóan állították össze.

(10)

Ezenkívül a Musim Mas csoport és a Wilmar azt állította, hogy a panasz túlbecsülte az Indonéziából érkező behozatal mértékét, mivel az magában foglalja a biodízelgyártás céljából az Unióba behozott zsírsavakat, valamint az élelmiszerekben, kozmetikumokban, testápolási és gyógyszerészeti alkalmazásokban nem használt egyéb zsírsavakat, például a palmitinsavakat is. A vállalatok állítása szerint emiatt a panaszban a felhasználásra és a piaci részesedésre vonatkozóan szereplő adatok sem voltak helytállóak.

(11)

A vállalatok azt állították továbbá, hogy a panasz alulbecsülte az Indonéziából érkező behozatal árát, mivel az magában foglalja a biodízelgyártáshoz használt hulladékból és melléktermékekből előállított alacsonyabb árú zsírsavat is. A vállalatok állítása szerint emiatt az alákínálási különbözetek sem voltak helytállóak.

(12)

Végül a Musim Mas csoport és az indonéz kormány azt állította, hogy az érintett termékkel és a hasonló termékkel kapcsolatos problémák miatt a vizsgálat megindítása megbízhatatlan, hiányos és pontatlan információkon alapult. Állításuk szerint tehát a vizsgálatot be kell szüntetni, miután ugyanazok a problémák terhelik, mint a panaszt.

(13)

A panaszban és az eljárás megindításáról szóló értesítésben szereplő termékmeghatározás a panasz összeállítása és benyújtása idején a panaszos rendelkezésére álló információkon alapult. Akkoriban nem állt rendelkezésre arra utaló információ, hogy a meghatározott termék olyan zsírsavtípusokat foglalhat magában, amelyeket a panaszos gazdasági ágazat nem állít elő. A kérdés az eljárás megindítása után merült fel, és megfelelő kezelésére a (91)–(102), valamint a (108)–(124) preambulumbekezdésben kifejtett módon került sor. Ami a panaszban a kárra vonatkozóan foglalt adatokat illeti, a (9) preambulumbekezdésben összefoglalt állítások nem felelnek meg a tényeknek, vagy félreértésen alapulnak. A panaszban szereplő káradatok ugyanis az érintett termékre vonatkoznak. A termékmeghatározás a panaszos által előállított terméken alapult, és a megcélzott termékkört tükrözte. A kárelemzés a megcélzott termékkörön alapult, amely megegyezett a panaszos által lefedni kívánt tényleges termékkörrel. Ezért a panaszban a kárelemzésre vonatkozóan szereplő adatok hiánytalanok voltak, amit a vizsgálat is megerősített.

(14)

A panaszban megjelenő indonéziai behozatali adatok az akkoriban a panaszos rendelkezésére álló információkon alapultak. A Bizottság gondosan megvizsgálta a panaszos által szolgáltatott információk pontosságát és megfelelőségét, és arra a következtetésre jutott, hogy a különböző zsírsavtípusok ugyanazokkal az alapvető jellemzőkkel rendelkeznek, azaz ugyanahhoz a termékkategóriához tartoznak. Ugyanakkor az érintett termék alapvető jellemzői lehetővé tették a termék más terméktípusoktól való különválasztását, amennyiben azok eltérőnek tekinthetők, így más zsírsavkategóriába tartoznak. Ezért az eljárás megindítási szakaszában a panaszos által javasolt termékmeghatározást az összes vonatkozó jogszabályi követelmény alapján megfelelőnek lehetett tekinteni.

(15)

Ezt nem kérdőjelezi meg az a tény, hogy a Bizottság az eljárás megindítása után gyűjtött információk és bizonyítékok alapján az eljárás megindítását követően pontosította a termékkört, és a (94)–(124) preambulumbekezdésben foglaltak szerint egyes termékeket kizárt abból. A panaszban szereplő adatok összhangban voltak a Bizottság által a (91) preambulumbekezdésben tett pontosításokkal. Ezért ezeket az állításokat a Bizottság elutasította.

(16)

A Wilmar azt állította, hogy a panasz nem tartalmazott elegendő bizonyítékot az uniós gyártókat ért jelentős kár vagy annak veszélye megállapításának alátámasztására. Állítása szerint a termelés és a kapacitáskihasználás nem utal kárra, és mivel a foglalkoztatás és a beruházások egyaránt nőttek, ugyancsak jeleznek kárt. A vállalat szerint továbbá a panaszban szereplő, áralákínálásra vonatkozó állítások nem meggyőzőek, mivel az uniós gyártók jelentősen növelték eladási áraikat. Kijelentette, hogy a panasz nem foglalkozik a panaszos jövedelmezőségi adataival. Megállapította, hogy a kár veszélye sem áll fenn, mivel az indonéz kapacitásokat túlbecsülték, miközben a belföldi kereslet nő.

(17)

A Bizottság emlékeztet arra, hogy az alaprendelet 5. cikke (2) bekezdésének szövege előírja, hogy a panasznak tartalmaznia kell az állítólagosan dömpingelt behozatal volumenének változására, az említett behozatalnak a hasonló termék uniós piacon felszámított áraira gyakorolt hatására, valamint a behozatalnak az uniós gazdasági ágazatra ebből következően gyakorolt hatására vonatkozó információkat, amennyiben az ilyen információt a panaszos az észszerűség keretein belül be tudja szerezni, amit az uniós gazdasági ágazat helyzetére kihatással lévő releváns (de nem feltétlenül összes), például az alaprendelet 3. cikkének (3) és (5) bekezdésében szereplő tényezők és mutatók is tanúsítanak. Nem minden tényezőnek kell romlást mutatnia ahhoz, hogy megállapítható legyen a jelentős kár.

(18)

E tekintetben a panasz mind a makro-, mind a mikromutatók tekintetében összességében káros tendenciát mutatott. Az elemzés a termelés és a kapacitáskihasználás csökkenését jelezte. Ami az uniós gyártók eladási árainak emelkedését illeti, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az nem ad kellő alapot a panaszosok alákínálásra vonatkozó állításainak megkérdőjelezéséhez, és részben a nyersanyagköltségek növekedését tükrözi. A panaszos jövedelmezőségére vonatkozó információkat illetően a Wilmar állítása nem felelt meg a tényeknek. A panasz indexek formájában elegendő információt tartalmazott az uniós gazdasági ágazat haszonkulcsának negatív alakulásáról. Az információk bizalmasnak minősültek a panaszos és támogató uniós gyártók korlátozott száma, valamint az adatok üzleti érzékenysége miatt. A panasz azt is kifejtette, hogy a beruházások növekedése nem a kapacitásépítéshez, hanem a nemzeti környezetvédelmi követelményekhez kapcsolódik. Bár a foglalkoztatás kismértékben nőtt, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a panasz összességében elegendő bizonyítékot szolgáltatott az uniós gazdasági ágazat hátrányos helyzetének alátámasztására. Végül az indonéz kapacitást és a belföldi keresletet illetően a panaszos bizonyítékkal szolgált arra vonatkozóan, hogy az indonéz termelés meghaladta a helyi keresletet és felhasználást. Emellett az alacsonyabb kapacitásszint és a növekvő belső kereslet önmagában nem elegendő a jelentős kár fennállásának megcáfolásához. Ezért ezeket az állításokat a Bizottság elutasította.

(19)

A Musim Mas csoport és a Wilmar azt is állította, hogy a panasz nem reprezentatív az uniós zsírsavgyártás szempontjából, mivel nem tartalmaz adatot az uniós biodízelgyártókról, amelyek szintén jelentős mennyiségben állítanak elő zsírsavakat.

(20)

Ennek kapcsán a Bizottság megjegyzi, hogy a vizsgálat nem terjedt ki a biodízelgyártás melléktermékeként előállított zsírsavra. A Bizottság 2022. január 21-én feljegyzést fűzött az ügy irataihoz, amelyben tisztázta ezt a kérdést. Ennélfogva nem merült fel probléma a panasz szerinti uniós gazdasági ágazat reprezentativitásával kapcsolatban. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(21)

A Musim Mas csoport és a Wilmar állítása szerint továbbá az indonéziai zsírsavgyártókkal vagy az Unióba zsírsavat exportáló malajziai vállalatokkal kapcsolatban álló uniós gyártókat ki kell zárni az uniós gazdasági ágazat meghatározásából, mivel e vállalatok esetében összeférhetetlenség áll fenn, továbbá a két fél kijelentette, hogy a Bizottságnak felül kell vizsgálnia, hogy a fennmaradó panaszosok elérik-e a panaszhoz szükséges küszöbértéket.

(22)

A Bizottság megjegyzi, hogy az eljárás megindítását megelőző elemzésben nem talált okot egyetlen uniós gyártó kizárására sem. Ami a zsírsavak malajziai exportőreivel kapcsolatban álló uniós gyártókat illeti, a Musim Mas csoport és a Wilmar nem fejtette ki az állítólagos „összeférhetetlenség” mibenlétét, sem azt, hogy az miért indokolná e gyártók kizárását az uniós gazdasági ágazat meghatározásából, sem pedig az esetleges kizárás jogalapját. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(23)

A Musim Mas csoport azt is állította, hogy a malajziai és az indonéz kormány hasonló politikát fogadott el a nyers pálmaolajra és a nyers pálmamagbélolajra kivetett kiviteli vám tekintetében, és amennyiben ez a politika kárt okoz az uniós gazdasági ágazatnak, a vizsgálatnak Malajziára is ki kell terjednie. Azt állították továbbá, hogy a panaszos célja az volt, hogy megakadályozza az Indonéziából érkező behozatalt, és ezáltal előnyhöz juttassa az uniós gyártókkal kapcsolatban álló malajziai vállalatokat.

(24)

A panasz vizsgálta a Malajziából érkező behozatalt. A panaszos rendelkezésére álló információk szerint azonban a Malajziából érkező behozatal volumene jóval alacsonyabb volt, mint az Indonéziából érkezőé, továbbá 2018-tól 2021 márciusáig kismértékben csökkent. Ezenkívül a malajziai behozatal az uniós gazdasági ágazat irányárát meghaladó áron történt, így nem okozhatott kárt. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(25)

A Musim Mas csoport és a Wilmar azt is állította, hogy a panaszos tévesen tulajdonította az uniós gazdasági ágazatot állítólagosan ért kár teljes egészét az Indonéziából érkező behozatalnak. A Musim Mas csoport szerint továbbá az uniós gazdasági ágazatot ért állítólagos kár és az Indonéziából érkező behozatal közötti ok-okozati összefüggést a (8) preambulumbekezdésben említett kérdések is befolyásolják. A Wilmar állítása szerint a panasz által bizonyítani próbált ok-okozati összefüggést megtörik a kár egyéb okai, például: 1. az uniós gyártók fő nyersanyagának, a faggyúnak a bioüzemanyag-előállításban való felhasználása terén tapasztalt növekedés, 2. a Covid19-világjárvány hatása a gépjárműiparra, 3. az uniós gazdasági ágazatnak az új és jobb berendezésekbe való beruházások hiánya miatti kisebb hatékonysága, 4. az uniós gazdasági ágazat teljesítménye a határidők teljesítése és a minőség tekintetében, 5. a túl magas munkaerőköltségek miatti túlzott termelési költségek, 6. a gyártóüzemek földrajzilag hátrányos elhelyezkedése, amely növeli a nyersanyagokhoz való hozzáférés költségeit és kihat az exportlehetőségekre, valamint 7. a szabályozási fejlemények, beleértve a 3-MCPD-re vonatkozó jogszabályi követelmények hatálybalépését is.

(26)

A panasz valójában olyan egyéb tényezők elemzését is tartalmazta, amelyek befolyásolhatták az Indonéziából érkező állítólagos dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat hátrányos helyzete közötti ok-okozati összefüggést, így kiterjedt az egyéb behozatalra, a nyersanyagköltségekre és az uniós gazdasági ágazat exportjára is. Az egyéb tényezők egyike sem gyengítette azonban a panasz szerinti ok-okozati összefüggést. A panaszos számára észszerűen rendelkezésre álló bizonyítékok leginkább arra engedtek következtetni, hogy a nyilvánvaló jelentős kárt nem más tényezők okozták. A vizsgálat során az érdekelt felek lehetőséget kapnak arra, hogy részletesebb állításokat nyújtsanak be egyéb olyan tényezőkkel kapcsolatban, amelyek befolyásolhatták az ok-okozati összefüggést, és ezeket a Bizottság értékeli.

(27)

A Musim Mas csoport azt is kijelentette, hogy az érintett termék és a megfelelő hasonló termék téves meghatározása miatt a panasz nem vette figyelembe az uniós érdeket azon zsírsavak gyártói, felhasználói és importőrei tekintetében (ideértve az uniós biodízel-ágazatot, valamint az élelmiszerekben, kozmetikai termékekben, testápolási és gyógyszerészeti alkalmazásokban nem használt, importált zsírsavak, többek között a palmitinsavak és a kókuszolajból előállított zsírsavak fogyasztóit).

(28)

Az alaprendelet 5. cikkének (2) bekezdése nem írja elő a panaszos számára, hogy a panaszban szerepeltessen az uniós érdekre vonatkozó információkat, és az uniós érdek vizsgálata nem releváns a vizsgálat megindítása szempontjából. Mindenesetre a (20) preambulumbekezdésben említett módon a panasz, illetve a vizsgálat nem terjedt ki a biodízelgyártás melléktermékeként előállított zsírsavra.

(29)

A Wilmar azt állította, hogy a panasz nem tartalmazott elegendő bizonyítékot az alaprendelet 7. cikke (2a) bekezdésének alkalmazására. Állítása szerint ugyanis az olajpálma-telepítési alap finanszírozása céljából bevezetett exportilleték a versenyképes nyersanyagokra kivetett jogszerű bevételtermelő adóként szolgál, és megalapozatlan a panaszos azon állítása, miszerint az exportilletéknek ártorzító hatása van a nyers pálmaolaj és a nyers pálmamagbélolaj árára. A vállalat szerint továbbá a panasz nem bizonyítja, hogy az exportadó és az exportilleték exportkorlátozó kettős rendszerként működik, ugyanakkor a nyers pálmaolaj és a nyers pálmamagbélolaj állítólagosan maximált ára, valamint a P.T. Perkebunan Nusantara név alatt eljáró állami tulajdonú vállalatok (a továbbiakban együtt: PTPN) által szervezett pályázatok rendszere nincs árleszorító hatással a nyers pálmaolaj belföldi árára. A PTPN által elfogadott árak versenytárgyalási eljárásokból származnak, a pályázati rendszer pedig a többi tőzsdéhez hasonlóan átlátható ármechanizmust eredményez. A PTPN szerint nem bizonyított, hogy a csoport szándékosan állapított volna meg mesterségesen alacsony árakat. A PTPN a legmagasabb ajánlatot tevőnek értékesít, így a PTPN által a közbeszerzési eljárások keretében érvényesíthető árak nemcsak attól az ártól függnek, amelyen a PTPN értékesíteni kíván, hanem attól az ártól is, amelyet a vásárlók hajlandók megfizetni. Ennélfogva a Wilmar állítása szerint a PTPN végül olyan piaci árat fogadott el, amely tükrözi az indonéz keresletet és kínálatot. Ezenkívül az, hogy Indonéziában a nyers pálmaolaj ára más nemzetközi piacokhoz képest alacsonyabb, nem bizonyítja az árak mesterségesen alacsony voltát, mivel Indonézia a világ legnagyobb nyerspálmaolaj-termelője. Végül azt állította, hogy a nyers pálmaolaj és a nyers pálmamagbélolaj belföldi árai és a nemzetközi árak közötti állítólagos árkülönbségek tévesek, ugyanis a panaszos két eltérő, egymással nem összemérhető referenciaértéket alkalmazott, nevezetesen a nyers pálmaolaj esetében a malajziai belföldi árat, a nyers pálmamagbélolaj esetében pedig a rotterdami kikötő CIF-paritáson megállapított árait. A Wilmar és a Musim Mas csoport kijelentette, hogy a panaszosnak mind a nyers pálmaolaj, mind a nyers pálmamagbélolaj esetében azonos referenciaértéket kellett volna figyelembe vennie. A Wilmar azt állította, hogy az állítólagos árkülönbség – a nyers pálmaolaj esetében 14, a nyers pálmamagbélolaj esetében 11 % – elmarad az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdésében előírt „jelentősen alacsonyabb” küszöbértéktől.

(30)

A Bizottság nem értett egyet ezzel az állítással. A panaszosnak nem kellett bizonyítania, hogy az exportadó és az exportilleték exportkorlátozó kettős rendszerként működik. Az exportadó az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdésében említett, nyersanyagokat érintő torzulások egyike. Ami a referenciaértékeket illeti, a panaszos a rendelkezésére álló legreprezentatívabb értéket használta, amelyet a panasz kivizsgálásának szakaszában a Bizottság is megfelelőnek ítélt. A Bizottság megállapította továbbá, hogy a jelen ügyben a panaszban bemutatott árkülönbség megfelelt az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdése szerinti „jelentősen alacsonyabb” ár kritériumának. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(31)

A Permata csoport szerint téves a panaszos állítása, amely szerint az exportadó célja az volt, hogy hozzájáruljon az indonéz gazdaságnak a nagy értékű, például az olajkémiai termékek előállítására való átállását célzó politikához. A Permata csoport szerint az exportadót kifejezetten azzal a céllal vezették be, hogy biztosítsák a sütőolaj iránti helyi keresletet és biztosítsák annak árstabilitását. Ezért a Permata csoport azt állította, hogy nem állnak fenn az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdése értelmében vett nyersanyagpiaci torzulások, mivel az exportadót nem azzal a céllal alakították ki vagy vezették be, hogy az olajkémiai termékek javára mesterségesen alacsony szinten tartsák a nyers pálmaolaj és a nyers pálmamagbélolaj árát.

(32)

A Bizottság megjegyezte, hogy a nyersanyagpiaci torzulások fennállására vonatkozó elemzés figyelembe veszi a torzulásoknak a nyersanyagok árára gyakorolt hatását, függetlenül a torzulásokat okozó intézkedések céljától. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(33)

A Bizottság ennek megfelelően emlékeztetett arra, hogy a panasz kapcsán jogszabályban előírt bizonyítási küszöb alapján a panaszban szereplő információk mennyisége és minősége nyilvánvalóan nem lesz azonos azzal, ami a vizsgálat végi végleges határozathozatalhoz szükséges. A (13) preambulumbekezdésben kifejtett módon a Bizottság az eljárás megindításakor úgy ítélte meg, hogy a panaszos által javasolt termékmeghatározás megfelel valamennyi vonatkozó jogszabályi követelménynek. A vizsgálat előrehaladtával fokozatosan megerősítést nyer az intézkedés elfogadásához vagy az eljárás megszüntetéséhez szükséges elemek megléte. Így nem kizárt az sem, hogy változások következnek be a panasz és a vizsgálat lezárása között. Erre tekintettel a Bizottság nem értett egyet azzal, hogy a panaszban megadott információkkal kapcsolatban olyan probléma merült volna fel, amely a vizsgálat megszüntetését indokolná.

(34)

Összességében a Bizottság elemzése megerősítette, hogy – függetlenül attól, hogy a tények tekintetében helytállóak-e vagy sem – az előzőekben említett elemek egyike alapján sem kérdőjelezhető meg az a következtetés, hogy a panasz elegendő bizonyítékot tartalmazott arra vonatkozóan, hogy az Indonéziából importált zsírsavak dömpingje kárt okoz az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság ezeket a szempontokat a panasz benyújtásának időpontjában a panaszos rendelkezésére álló legjobb bizonyítékok alapján állapította meg, és a vizsgálat megindításához kellően reprezentatívnak és megbízhatónak találta.

(35)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben közölte, hogy az alaprendelet 17. cikkével összhangban mintavételt végezhet az érdekelt felek körében.

(36)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát. A Bizottság a mintát az alaprendelet 17. cikke alapján választotta ki. Ezzel kapcsolatban fő kritériumként a hasonló termék 2020. október 1. és 2021. szeptember 30. közötti, Unión belüli termelési és értékesítési volumenének reprezentativitását meghatározta meg. A minta négy uniós gyártóból állt, amelyek a becsült teljes termelési volumen 61 %-át és az értékesítés 63 %-át képviselték. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyék meg az ideiglenes mintával kapcsolatos észrevételeiket, azonban egyetlen észrevétel sem érkezett. A Bizottság véglegesítette a mintát, amelyet az uniós gazdasági ágazatra nézve reprezentatívnak minősített.

(37)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte a független importőröket az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására.

(38)

A független importőrök egyike sem nyújtotta be a kért információkat, és egyezett bele abba, hogy felvegyék a mintába. A benyújtott válaszok hiányára való tekintettel a Bizottság úgy döntött, hogy nincs szükség mintavételre.

(39)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte az Indonéziában működő összes exportáló gyártót az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására. Emellett a Bizottság felkérte az indonéz missziót, hogy nevezze meg azokat az esetleges további exportáló gyártókat, amelyek érdeklődést tanúsíthatnak a vizsgálatban való részvétel iránt, és/vagy vegyék fel vele a kapcsolatot.

(40)

Tizenhat, az érintett országban működő, nyolc csoporthoz tartozó exportáló gyártó adta meg a kért információkat, és egyezett bele abba, hogy felvegyék a mintába. Az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Bizottság egy olyan, két csoportba tartozó három exportáló gyártóból álló mintát választott ki az Unióba irányuló export legnagyobb reprezentatív mennyisége alapján, amelyet a rendelkezésre álló időn belül még megfelelő alapossággal meg lehetett vizsgálni. Az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság a minta kiválasztásáról egyeztetett valamennyi ismert érintett exportáló gyártóval és az érintett ország hatóságaival. Észrevétel nem érkezett.

(41)

A hét csoporthoz tartozó indonéziai exportáló gyártók közül kilenc kért az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése alapján egyedi vizsgálatot. A Bizottság tájékoztatta a mintában nem szereplő exportáló gyártókat arról, hogy nekik is ki kell tölteniük a kérdőívet, ha egyedi vizsgálatot kívánnak kérni. A mintában nem szereplő exportáló gyártók két csoportja válaszolt a kérdőívre.

(42)

A vizsgálat összetettsége és a mintában szereplő exportáló gyártók (4) összetett struktúrája miatt (a két gyártói csoport egyike két indonéz gyártót és egy szingapúri kereskedőt foglalt magában, míg a másik egy összetett értékesítési csatornával rendelkező multinacionális vállalat része volt) a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a jogszabályban előírt határidőn belül nincs lehetőség egyedi vizsgálatra és a vizsgálat lezárására.

(43)

Az érdekelt felek ((57) preambulumbekezdésben meghatározott) végső tájékoztatását követő észrevételeiben a Permata csoport azt állította, hogy a Bizottság megsértette az alaprendelet 17. cikke (3) bekezdésének és a dömpingellenes WTO-megállapodás 6.10.2. cikkének rendelkezéseit. A Permata csoport azt állította különösen, hogy a Bizottság a vizsgálat összetettsége és a mintában szereplő exportáló gyártók összetett struktúrája, nem pedig az egyedi vizsgálatot kérelmező exportőrök vagy gyártók száma alapján utasította el az egyedi vizsgálat iránti kérelmét, amely miatt az egyedi vizsgálatok túlzott terhet jelentenének, és akadályoznák a vizsgálat kellő időben történő befejezését. A Permata csoport továbbá azzal érvelt, hogy egyedi vizsgálata nem jelentene túlzott terhet, és nem akadályozná meg a vizsgálat időben történő befejezését, mivel a Bizottságnak még öt hónapja volt a végleges intézkedések bevezetésének határidejéig. A Permata csoport hozzátette továbbá, hogy a vizsgálatnak a termékkör meghatározása miatti kezdeti késedelme nem a Permata csoportnak tudható be, és nem vezethet a Permata csoport eljárási jogainak megvonásához.

(44)

A Bizottság megjegyezte, hogy a két egyedi vizsgálat iránti kérelmet valóban azon az alapon utasította el, hogy ezek az egyedi vizsgálatok túlzott terhet jelentettek volna. A (42) preambulumbekezdésben szereplő, „a mintában szereplő exportáló gyártókra” való téves hivatkozás ellenére a kontextusból és a közvetlenül azt megelőző és azt követő mondatokból egyértelműen kiderült, hogy a helyes hivatkozás az egyedi vizsgálatot kérő két, „a mintában nem szereplő exportáló gyártóra” vonatkozott, és a (42) preambulumbekezdést ennek megfelelően kell értelmezni. Az ugyanebben a preambulumbekezdésben zárójelben szereplő mondat egyértelművé tette, hogy az említett exportáló gyártók valóban a Permata csoport („a két gyártói csoport egyike két indonéz gyártót és egy szingapúri kereskedőt foglalt magában”) és a P.T. Unilever Oleochemical Indonesia (a továbbiakban: Unilever Indonesia – „a másik egy összetett értékesítési csatornával rendelkező multinacionális vállalat része volt”), amelyek mindegyike egyedi vizsgálatot kért. A Bizottság tehát értékelésében a megfelelő jogi tesztet alkalmazta, és megerősítette, hogy a vizsgálat összetettsége és a mintában nem szereplő, egyedi vizsgálatot kérelmező exportáló gyártók összetett szerkezete miatt nem volt lehetséges egyedi vizsgálatot végezni, emiatt ugyanis az egyedi vizsgálatok túlzott terhet jelentettek volna, és így veszélyeztették volna a vizsgálat időben történő befejezését.

(45)

A Bizottság azt is megjegyezte, hogy annak ellenére, hogy az egyedi vizsgálat kérelmezésére szolgáló kérdőívet kitöltve benyújtó exportáló gyártói csoportok száma kettőre korlátozódott, összetett szerkezetük több jogalany ellenőrzését is magában foglalta volna. Az egyedi vizsgálat elvégzése érdekében a Bizottságnak ellenőriznie kellett volna az érintett termék Unióba történő értékesítésében részt vevő valamennyi gyártót, valamint azokkal kapcsolatban álló kereskedőt és importőrt, és elemeznie kellett volna azok valamennyi értékesítési csatornáját, amint az a mintában szereplő exportáló gyártók esetében történt. Függetlenül a vizsgálatnak a termékkör meghatározása miatti kezdeti késedelmétől, ez az ellenőrzés és elemzés – különösen mivel több, összetett struktúrával rendelkező csoportot érintett volna – túlzott terhet jelentett volna. A Permata csoport által a (43) preambulumbekezdésben említett öt hónap valójában nem teljes mértékben áll az eljárás vizsgálati és ténymegállapítási szakaszának rendelkezésére, mivel több hónapnyi igazgatási eljárást is magukban foglalnak (az észrevételek feldolgozása, meghallgatások, belső jóváhagyások, konzultációk más bizottsági szolgálatokkal, fordítás stb.). Mindezen tényezőket, valamint az érintett vállalatok összetettségét (amely meghatározza az egyes exportáló gyártók megfelelő elemzéséhez szükséges időt) együttesen kell figyelembe venni. Ezenkívül ebben az összefüggésben figyelembe kell venni, hogy a mintában szereplő két vállalat is rendkívül összetett struktúrával rendelkezik, amelyek jelentős vizsgálati és adminisztratív erőforrásokat igényeltek a mintavétel és a pontos eredmények elérése érdekében. Így nem róható fel a Bizottságnak, hogy úgy döntött, nem vesz fel a vizsgálatba két további csoportot, és nem kockáztatja a vizsgálat eredményeinek időben történő véglegesítését és közzétételét. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(46)

Az érdekelt felek újabb végső tájékoztatását (lásd az (58) preambulumbekezdést) követő észrevételeiben a Permata csoport megismételte korábbi észrevételeit, és azt állította, hogy az Unilever Indonesia feladni látszott egyedi vizsgálat iránti kérelmét. Következésképpen a Bizottság munkaterhelése még korlátozottabb lett volna.

(47)

A Bizottság megjegyezte, hogy ez az állítás tényszerűen hamis volt, ezért a Bizottság elutasította, tekintve, hogy az Unilever Indonesia az érdekelt felek végső tájékoztatását követő meghallgatásig fenntartotta kérelmét, amint arra a következő preambulumbekezdés is emlékeztet.

(48)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követő meghallgatás során az Unilever Indonesia és az Unilever Europe BV (a továbbiakban: Unilever) azzal érvelt, hogy a vizsgálat időzítése nem indokolhatja az Unilever Indonesia egyedi vizsgálat iránti kérelmének elutasítását, tekintettel azokra a káros hatásokra, amelyeket a dömpingellenes intézkedések gyakorolhatnak az Unilever európai üzleti tevékenységére.

(49)

A Bizottság megjegyezte, hogy jogában áll elutasítani az egyedi vizsgálat iránti kérelmeket, amennyiben azok túlzottan nagy terhet jelentenének, és akadályoznák a vizsgálat megfelelő időben történő befejezését. A fentiekben kifejtettek szerint valóban túlzott terhet jelentett volna, és így veszélyeztette volna a vizsgálat megfelelő időben történő lezárását, ha a Bizottság egyedi vizsgálatot végez a Permata csoport és az Unilever Indonesia esetében.

(50)

A panaszos a panaszában elegendő bizonyítékkal szolgált arról, hogy Indonéziában az érintett termék vonatkozásában nyersanyagpiaci torzulások állnak fenn. Ezért az eljárás megindításáról szóló értesítésben bejelentettek szerint a vizsgálat ezekre a nyersanyagpiaci torzulásokra is kiterjedt annak megállapítása érdekében, hogy a Bizottság az alaprendelet 7. cikke (2a) és (2b) bekezdésében foglalt rendelkezéseket Indonézia tekintetében alkalmazza-e. A Bizottság ezért kiegészítő kérdőíveket küldött Indonézia kormányának.

(51)

A Bizottság az uniós gyártók, az importőrök, a felhasználók és az exportáló gyártók számára összeállított kérdőívet a vizsgálat megindításának napján elérhetővé tette az interneten (5). Emellett a Bizottság kérdőívet küldött a CUTFA-nak.

(52)

A Bizottság a CUTFA-tól, az indonéz kormánytól, négy uniós gyártótól – Oleon N.V. (a továbbiakban: Oleon), KLK Emmerich GmbH (a továbbiakban: KLK), AAK, Cailà & Parés S.A. (a továbbiakban: Cailà & Parés) –, négy felhasználótól – Peter Greven Nederlands C.V., Peter Greven GmbH & Co. KG (a továbbiakban együtt: Greven csoport), Schill + Seilacher „Struktol” GmbH és Schill + Seilacher GmbH (a továbbiakban együtt: Schill + Seilacher csoport) –, a mintában szereplő három exportáló gyártótól – Musim Mas, IBP és Wilmar –, a velük kapcsolatban álló kereskedőktől – Inter-Continental Oils & Fats Pte. Ltd (a továbbiakban: ICOF Singapore), Wilmar Trading Pte. Ltd, Volac Wilmar Feed Ingredients Ltd – és a velük kapcsolatban álló importőröktől – ICOF Europe GmbH, IMBI és Wilmar Europe Trading B.V. (a továbbiakban: WETBV) – kapott kitöltött kérdőívet.

(53)

A Bizottság minden olyan információt beszerzett és ellenőrzött, amelyet szükségesnek tartott a dömping, az abból eredő kár és az uniós érdek megállapításához. Az alaprendelet 16. cikke szerinti ellenőrző látogatásokra a következő vállalatok, illetve szervezetek telephelyén került sor:

(54)

A dömpingre és a kárra vonatkozó vizsgálat a 2020. október 1-jétől2021. szeptember 30-ig tartó időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. A kár elemzése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2018. január 1. és a vizsgálati időszak vége közötti időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(55)

Tekintettel az ügy technikai összetettségére, a Bizottság úgy határozott, hogy nem vezet be ideiglenes intézkedéseket, hanem folytatja a vizsgálatot.

(56)

A Bizottság 2022. július 1-jén az alaprendelet 19a. cikkének (2) bekezdésével összhangban tájékoztatta a tagállamokat és az érdekelt feleket arról, hogy nem vet ki ideiglenes vámokat az Indonéziából származó zsírsav behozatalára, hanem folytatja a vizsgálatot.

(57)

A Bizottság 2022. augusztus 1-jén tájékoztatta az érdekelt feleket azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján végleges dömpingellenes vámot kívánt kivetni az Indonéziából származó zsírsav behozatalára (a továbbiakban: az érdekelt felek végső tájékoztatása). A felek számára meghatározott időszak állt rendelkezésre, hogy benyújtsák a végső tájékoztatással kapcsolatos észrevételeiket. A Bizottsághoz észrevételek érkeztek az indonéz kormánytól, a következő exportáló gyártóktól: Musim Mas csoport, Wilmar, P.T. Ecogreen Oleochemicals (a továbbiakban: Ecogreen), Unilever Indonesia, valamint a következő felhasználóktól: IMBI, Procter & Gamble International Operations SA (a továbbiakban: P&G), Greven csoport, Schill + Seilacher csoport, Henkel Global Supply Chain B.V. (a továbbiakban: Henkel), Kapachim S.A. (a továbbiakban: Kapachim), Evonik Industries AG (a továbbiakban: Evonik), Quaker Chemical Corporation (a továbbiakban: Quaker Houghton), Omya GmbH (a továbbiakban: Omya), Stéarinerie Duboiss Fils (a továbbiakban: Stéarinerie Dubois), NYCO csoport (a továbbiakban: NYCO), DHW Deutsche Hydrierwerke GmbH Rodleben (a továbbiakban: DHW), E&S Chemie SAS (a továbbiakban: E&S) és Unilever.

(58)

Ezen észrevételek alapján a Bizottság módosított néhány olyan megfontolást, amelyek alapján végleges dömpingellenes vámot kívánt kivetni, és erről 2022. október 4-én és 2022. november 28-án tájékoztatta az érdekelt feleket (a továbbiakban, időrendben: az érdekelt felek újabb végső tájékoztatása és az érdekelt felek második újabb végső tájékoztatása).

(59)

Az érdekelt felek újabb végső tájékoztatásával kapcsolatban a Wilmar, a Musim Mas, a Permata csoport, a Stéarinerie Dubois és a Henkel, a második újabb végső tájékoztatással kapcsolatban pedig a Wilmar, a Musim Mas és a Permata csoport tett észrevételeket. Bár a Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy kizárólag az érdekelt felek újabb végső tájékoztatásaira vonatkozóan nyújtsanak be észrevételeket, a Musim Mas, a Permata csoport, a Wilmar, a Henkel és a Stéarinerie Dubois megismételte az érdekelt felek végső tájékoztatását követően benyújtott állításait.

(60)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az eljárás megindításáról szóló értesítés 5.7. pontjának rendelkezései értelmében érdekelt felek lehetőséget kaptak a meghallgatásra. Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően meghallgatásra a Musim Mas csoport, a Wilmar, az Ecogreen, az Unilever, a Greven csoport, a Schill + Seilacher csoport és az AAK esetében került sor. Ezenkívül a Greven csoport kérésére meghallgatásra került sor a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselővel. A meghallgató tisztviselő megállapította, hogy az eljárás során nem sérült az érdekelt felek védelemhez való joga.

(61)

A CUTFA 2022. augusztus 24-én visszavonta a panaszt.

(62)

A panasz visszavonásával kapcsolatban észrevételek érkeztek az indonéz kormánytól, a Musim Mastól, a Wilmartól, a P.T. Soci Mastól és a P.T. Energi Sejahtera Mastól (a továbbiakban együtt: SOCI/ESM), az Ecogreentől, a P&G-től, az Omyától és a Stéarinerie Dubois-tól.

(63)

Az indonéz kormány kijelentette, hogy tekintettel a panasz visszavonására, a Bizottságnak a legitimáció hiánya miatt haladéktalanul meg kell szüntetnie a vizsgálatot. E tekintetben az indonéz kormány a dömpingellenes WTO-megállapodás 5.4. cikkére hivatkozott, amely állítása szerint megköveteli a legitimáció fennállását a vizsgálat lefolytatásához. Az indonéz kormány szerint továbbá – tekintettel a panasz visszavonására és figyelembe véve, hogy az egyik legnagyobb uniós gyártó, a KLK 2022. augusztus 15-én kelt első levelében úgy vélte, hogy a javasolt dömpingellenes vámok zavarokat okozhatnak a zsírsavak Ázsiából történő beszerzésében, majd 2022. augusztus 19-én kelt második levelében teljes egészében ellenezte a dömpingellenes intézkedések bevezetését – a vizsgálatot nem támogatják az uniós gazdasági ágazat által gyártott hasonló termék több mint 50 %-át előállító gyártók, és még a hasonló terméket előállító gyártók 25 %-a sem.

(64)

A Bizottság először is megjegyzi, hogy a dömpingellenes WTO-megállapodás 5.4. cikke a vizsgálat megindítására vonatkozik. Ezért a Bizottságnak csak a vizsgálat megindításakor kell legitimációval rendelkeznie. Továbbá a dömpingellenes WTO-megállapodás 5.4. cikkében szereplő 50 %-os és 25 %-os küszöbérték az uniós gyártók más-más csoportjára vonatkozik. Ellentétben azzal, amit az indonéz kormány a beadványában állított, az 50 %-os küszöbérték csupán a panaszt támogató uniós gyártóknak a panaszt támogató vagy ellenző uniós gyártók csoportján belüli relatív súlyára vonatkozik. A 25 %-os küszöbérték ezzel szemben a „belföldi iparág által előállított hasonló termék össztermeléséhez” kapcsolódik, és ezen az uniós össztermelésen belül jelenti a panaszt támogató uniós gyártók százalékos arányát. A Bizottság továbbá emlékeztetett arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint (6) a dömpingellenes WTO-megállapodás 5.4. cikke nem kötelezi a tagok eljáró hatóságait, ebben az esetben a Bizottságot arra, hogy megszüntessék a folyamatban lévő dömpingellenes vizsgálatot, ha a panasz támogatottsága a belföldi termelés 25 %-ában meghatározott minimális küszöbérték alá esik. Ugyanis e cikk csak a panasz támogatottságának a bizottsági eljárás megindításához szükséges mértékére vonatkozik. Ez még inkább érvényes az 50 %-os küszöbértékre. Ezt az értelmezést megerősíti az alaprendelet 9. cikke (1) bekezdésének szövege is, amely a panasz visszavonására vonatkozik, és amely megengedő állítmányt használ („az eljárás megszüntethető”). Így, még ha az uniós gazdasági ágazat vissza is vonja a panaszt, a Bizottság nem köteles megszüntetni az eljárást, hanem csak lehetősége van erre. Ezért ezt az állítást a Bizottság elutasította.

(65)

Az indonéz kormány továbbá azt állította, hogy amiatt, hogy a KLK visszavonta a panaszt és ellenezte az intézkedéseket, a Bizottság által végzett kárelemzés nem terjedt ki az uniós gazdasági ágazatra, azaz a dömpingellenes WTO-megállapodás 4.1. cikke értelmében vett „belföldi iparágra”, amelynek a hasonló termék belföldi gyártóinak összességére vagy a hasonló termék teljes belföldi termelésének jelentős hányadára ki kell terjednie.

(66)

A Bizottság megjegyezte, hogy a kár meghatározásához használt „belföldi iparág” fogalmának nem feltétlenül ugyanazokra a belföldi gyártókra kell kiterjednie, amelyeket a dömpingellenes WTO-megállapodás 5.4. cikkének értelmében a panasz megfelelő támogatottságának vizsgálata során kell figyelembe venni. A dömpingellenes WTO-megállapodás 5.4. cikke ugyanis a legitimációra vonatkozik, és nem foglalkozik azzal a külön kérdéssel, hogy mi minősül a dömpingellenes WTO-megállapodás 4.1. cikke szerinti jelentős hányadnak (7). Ezenkívül a dömpingellenes WTO-megállapodás 4.1. cikke nem zárja ki, hogy azok a gyártók, amelyek nem támogatták a panaszt, vagy nem működtek együtt a vizsgálatban, a belföldi iparág meghatározásába kerüljenek (8). Ezenkívül a Bizottság által végzett kárelemzés az uniós gazdasági ágazat teljes egészére kiterjedt, függetlenül az egyes uniós gyártók támogatásától vagy együttműködésétől. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(67)

Az indiai kormány, a Wilmar, a Musim Mas, a SOCI/ESM, a Stéarinerie Dubois, a P&G és az Omya előadta, hogy a KLK levelei és a panasz visszavonása azt mutatta, hogy a dömpingellenes vámok kivetése ellentétes lenne az uniós érdekkel. A Wilmar, a P&G és a Stéarinerie Dubois különösen azzal érvelt, hogy a panasz visszavonását követően a Bizottságnak az alaprendelet 9. cikkének (1) bekezdése alapulján meg kell szüntetnie a vizsgálatot, mivel az intézkedések bevezetése ellentétes lenne az uniós érdekkel. A Wilmar továbbá hivatkozott két, a panasz visszavonását követően a Bizottság által lezárt vizsgálatra (9), valamint a vágott poliészter szál ügyre (10), amelyben a Bizottság öt tényezőt elemzett, majd pedig arra a következtetésre jutott, hogy a vizsgálat folytatása nem szolgálja az Unió érdekét. Az Ecogreen kijelentette, hogy a panasz visszavonása azt bizonyítja, hogy a vizsgálat megszüntetése uniós érdek. A Musim Mas azt állította, hogy a panasz visszavonása és a KLK (63) preambulumbekezdésben említett két levele, amelyek megerősítik, hogy az Indonéziából származó behozatal nem okozott kárt a KLK-nak, megerősítik, hogy az uniós gazdasági ágazatot nem érte kár az Indonéziából származó behozatal miatt.

(68)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a dömpingellenes panasz visszavonását az alaprendelet 9. cikkének (1) bekezdése szabályozza, amely kimondja, hogy „[a] panasz visszavonása esetén az eljárás megszüntethető, kivéve, ha ez a megszüntetés az Unió érdekeit sértené” (utólagos kiemelés). A Törvényszék többek között a Philips Lighting Poland és Philips Lighting kontra Tanács ítéletben (11) értelmezte az alaprendelet 9. cikke (1) bekezdésének rendelkezéseit, amelyet fellebbezés keretében nem támadtak meg. A Törvényszék elismerte, hogy az uniós intézmények széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a vizsgálat visszavonást követő folytatását vagy befejezését illetően, és egyértelművé tette, hogy az uniós érdeket szigorúan csak akkor kell figyelembe venni, ha a Bizottság a vizsgálat megszüntetését tervezi; ilyen esetben a Bizottságnak ellenőriznie kell, hogy a megszüntetés nem ellentétes-e az uniós érdekkel. Ebben az összefüggésben a Bizottság által a panasz visszavonása után megszüntetett közelmúltbeli vizsgálatok nem jelentenek általános jellegű, kötelező erejű precedenst, hanem eseti elemzés eredményének tekinthetők. Ezenkívül a szintetikus vágott poliészter szálakra vonatkozó vizsgálat során a Bizottság által az uniós érdekre vonatkozóan végzett elemzés nem az ügy folytatására, hanem annak lezárására vonatkozott. A jelenlegi vizsgálat során továbbá a Bizottság a teljes uniós gazdasági ágazatra kiterjedő kárelemzést végzett, és a vizsgálat kimutatta, hogy az uniós gazdasági ágazatot jelentős kár érte, amelyet az Indonéziából dömpingelt áron érkező behozatal okozott, amint az a (180)–(372) preambulumbekezdésben szerepel. Egy bizonyítékokkal nem alátámasztott, egyetlen uniós gyártó levelében szereplő egyszerű nyilatkozat nem érvényteleníti a Bizottság vizsgálat során tett megállapításait. Ezért ezeket az állításokat a Bizottság elutasította.

(69)

A fenti megfontolások alapján a Bizottság úgy határozott, hogy a panasz visszavonása ellenére is folytatja a vizsgálatot, és megvizsgálja, hogy az érdekelt felek végső tájékoztatását követően tett észrevételek érvénytelenítik-e az intézkedések bevezetését indokoló feltételek teljesülésére vonatkozó megállapításait. Amint az e rendeletben később kifejtésre kerül, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a végleges intézkedések bevezetésének feltételei továbbra is teljesülnek.

(70)

A vizsgált termék a jelenleg az ex 2915 70 40, ex 2915 70 50, ex 2915 90 30, ex 2915 90 70, ex 2916 15 00, ex 3823 11 00, ex 3823 12 00, ex 3823 19 10 és ex 3823 19 90 KN-kódok (TARIC-kódok: 2915704095, 2915705010, 2915903095, 2915907095, 2916150010, 3823110020, 3823110070, 3823120020, 3823120070, 3823191030, 3823191070, 3823199070 és 3823199095) alá tartozó, C6, C8, C10, C12, C14, C16 vagy C18 szénatomszámú, 105 g/100 g-nál kisebb jódszámú, legalább 97 % hasítási fokú (a szabad zsírsavak trigliceridekhez mért aránya) zsírsavakra, beleértve a következőket is:

kivéve az Európai Bizottság által az (EU) 2018/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelv (12) 30. cikkének (4) bekezdése alapján elismert, a fenntartható bioüzemanyagok, folyékony bio-energiahordozók és biomasszából előállított tüzelőanyagok előállításával kapcsolatos önkéntes rendszerek (13) vagy az említett irányelv 30. cikkének (6) bekezdése alapján létrehozott nemzeti tanúsítási rendszerek valamelyike keretében tanúsított zsírsavakat.

(71)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a „hasítási fok” kifejezés nem szerepelt a vizsgált termék meghatározásában. A felektől kapott, a (80)–(90) preambulumbekezdésben ismertetett észrevételek alapján azonban 2022. január 21-én az ügy irataihoz fűzött feljegyzésében a Bizottság megerősítette az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott termékkört, pontosítva, hogy a vizsgálat csak a legalább 97 %-os hasítási fokú zsírsavakra terjedt ki.

(72)

A zsírsavak bármely növényi olaj – köztük a pálmamagbélolaj és a pálmaolaj –, illetve állati zsiradék kémiai átalakulásával jönnek létre. Természetüknél fogva ritkán fordulnak elő szabad molekulák formájában, inkább desztillálással, valamint olajok és zsírok frakcionálásával nyerik őket.

(73)

A zsírsav széles körű alkalmazásából adódóan számos általános termékben megtalálható, például több élelmiszerben, takarmányban, szappanokban, mosó- és tisztítószerekben, gyógyszerekben, kozmetikumokban, valamint egyéb személyes és háztartási tisztítószerekben.

(74)

Az érintett termék az Indonéziából származó vizsgált termék.

(75)

A vizsgálat rámutatott arra, hogy a következő termékek azonos alapvető fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságokkal rendelkeznek, és alapvető felhasználási területeik is megegyeznek:

(76)

A Bizottság az eljárás e szakaszában úgy határozott, hogy ezek a termékek ezért az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló termékek.

(77)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben a Stéarinerie Dubois előadta, hogy az érintett termék és az uniós gazdasági ágazat által előállított és az uniós piacon értékesített termék nem hasonló termék, különösen azért, mert nem létezik uniós piaca a REACH rendeletnek (14), valamint a kóser és a halal követelményeknek megfelelő, az uniós gyártók által előállított vizsgált terméknek.

(78)

Az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése kimondja, hogy a „hasonló termék” olyan terméket jelent, amely a szóban forgó termékkel azonos, vagy azzal szoros hasonlóságot mutató tulajdonságokkal rendelkezik. A Bizottság megállapította, hogy az érintett országban előállított és értékesített termék, valamint az uniós gazdasági ágazat által az Unióban előállított és értékesített termék azonos fő fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságokkal rendelkezik. Ezenkívül az uniós gazdasági ágazat nagy mennyiségben állít elő olyan zsírsavakat, amelyek megfelelnek a REACH-jogszabályoknak és/vagy – amint azt a (337) preambulumbekezdés említi – a kóser és/vagy halal követelményeknek. A Bizottság ezért megerősíti, hogy az érintett termék és az uniós gazdasági ágazat által az uniós piacon előállított és értékesített termék hasonló termékek.

(79)

A Bizottsághoz észrevételek érkeztek a termékkörrel kapcsolatban a Musim Mas csoporttól, a Wilmartól, az AAK-tól, a Campa/IMBI-től, az EBB-től (Európai Biodízeltanács), az ASSITOL-tól (a biodízelgyártók olasz szövetsége), az APPA Biocarburantestól (a bioüzemanyag-gyártók spanyol szövetsége), a Nestétől (a megújuló gázolaj gyártója), valamint két, az Ecogreen indonéziai zsíralkoholgyártóval kapcsolatban álló vállalattól, a poliolokat, zsírésztereket, zsíraminokat és telítetlen zsíralkoholokat gyártó DHW-től és a zsírésztereket, etoxilátokat és szulfonátokat gyártó E&S-től. Ezenfelül a panaszos is észrevételeket tett e tekintetben.

(80)

A Neste annak megerősítését kérte a Bizottságtól, hogy a vizsgálat nem terjed ki a pálmazsírsav-desztillátumra. A pálmazsírsav-desztillátum az élelmiszer-minőségű pálmaolaj finomításából származó bioalapú hulladék és maradványanyag, amelyet megújuló dízel és egyéb megújuló termékek előállítására használnak fel.

(81)

A Wilmar annak pontosítását kérte, hogy a pálmaolajprés effluense a vizsgálat termékkörébe tartozik-e. A pálmaolajprés effluense a pálmaolajgyártás fizikai préselési eljárásából származó szennyvízáram, a bioüzemanyagok előállításához használt alapanyag. Többnyire vízből, valamint kis százalékban olajból és szilárd anyagokból áll.

(82)

Az AAK a 3823 19 90 KN-kódra való hivatkozás kapcsán kérte a pálmaolajsav kizárását a vizsgálat köréből. A vállalat állítása szerint ugyanis az említett KN-kód alá tartozó pálmaolajsav nem azonos a zsírsavakkal, jelentős mennyiségű olajat tartalmaz, ennélfogva pedig nem használható fel zsírsavként. A vállalat kifejtette, hogy a pálmaolajsav a folyamat korábbi lépését képező finomítási műveletek mellékterméke, amely a vizsgálat tárgyát képező sztearinsavak előállításához szolgál alapanyagként.

(83)

A Campa/IMBI és az EBB kijelentette, hogy a biodízelgyártók egyúttal zsírsavgyártók is, mivel a biodízelgyártási folyamat során melléktermékként zsírsavat állítanak elő. Állításuk szerint ugyanis a nyersolaj finomítási eljárása során „zsírsavdesztillátum” elnevezésű hulladék keletkezik. Emellett a zsírsavat maradékanyagként nyerik a biodízel finomított olaj és metanol átészterezésével történő előállításakor.

(84)

Ezen állításokra reagálva a panaszos megerősítette, hogy szándéka szerint a biodízelgyártásban használt zsírsavtípusok nem tartoznak a vizsgálat körébe. Ennek kapcsán azt állította, hogy e zsírsavak megkülönböztethetők a gyártási folyamatok eltérései miatt (olajkémiai, nem pedig a biodízelgyártáshoz kapcsolódó célokra használják fel őket). A panaszos szerint a zsírsav két típusa eltérő terméknek minősül, amelyek nem versenyeznek egymással, és nem sorolhatók azonos érintett termékhez.

(85)

A panaszos kifejtette továbbá, hogy az olajkémiai zsírsavak előállítása olyan kulcsfontosságú folyamat, amely a trigliceridek szétválasztásához, valamint a zsírsavak és a glicerinek kioldódásához és szétválasztásához szükséges, amelynek eredményeként nagy tisztaságú, legalább 97 % zsírsavat és legfeljebb 3 % hasítatlan zsírt tartalmazó termék nyerhető. Ezt a folyamatot „hasításnak” nevezik. A közel 100 %-os tisztaságú termék előállítása érdekében a zsírsavat további desztillációnak vagy frakcionálásnak vetik alá, amelynek célja a fennmaradó hasítatlan zsírok és a maradék szennyeződések eltávolítása. A desztillált és a frakcionált zsírsav is a termékkörbe tartozik, feltéve, hogy ezek a termékek megfelelnek a 105 g/100 g jódszám küszöbértékének.

(86)

A panaszos kifejtette továbbá, hogy a biodízel előállításának folyamata az olaj szennyeződések eltávolítása céljából történő finomításából áll, amelynek során azonban de nem kerül sor hasítási műveletre. A biodízel-előállítási folyamat során többféle zsírsavdesztillátum, köztük pálmazsírsav-desztillátum és pálmamagbélből nyert zsírsavdesztillátum keletkezik melléktermékként.

(87)

A panaszos ezért azzal érvelt, hogy az olajban lévő hasított zsírsav százalékos arányát jelző hasítási fok alapján a vizsgált termék egyértelműen és objektíven különválasztható a vizsgálat által nem érintett más zsírsavtípusoktól. A hasítási fok számítása a savszám és az elszappanosítási szám hányadosaként történik. A panasz tartalmazta a savszám (semlegesítőképességi egyenérték) és az elszappanosítási szám meghatározását. A panaszos kifejtette, hogy bár a panasztételi szakaszban mérlegelte a hasítási fokkal kapcsolatos kritériumot, végül eltekintett az elszappanosítási számhoz viszonyított savszám figyelembevételétől, mivel a termékkörbe tartozó összes olajkémiai zsírsav legalább 97 %-os zsírsavtartalommal rendelkezik.

(88)

A panaszos szerint a biodízelgyártásban használt zsírsavak hasítási foka sokkal kisebb (81 % és 97 % között van). A fentiek alapján a panaszos azzal érvelt, hogy a zsírsavak megkülönböztetése céljából a 97 %-os hasítási fokot kell kizárási kritériumnak tekinteni.

(89)

Az AAK támogatását fejezte ki a panaszos megközelítésével kapcsolatban.

(90)

A Wilmar azzal érvelt, hogy a zsírsavak leginkább a hasítási fok számításához felhasznált savszám alapján különböztethetők meg. Állítása szerint a hasítási fok nem olyan pontos, mint a savszámon alapuló rögzített határérték. A Wilmar kérte a Bizottságtól a savszám szerepeltetését a termékkódban.

(91)

A (71) preambulumbekezdésben említett módon a Bizottság tudomásul vette az érdekelt felek által a termékkörrel kapcsolatban tett észrevételeket, és az ügy irataihoz fűzött feljegyzésben pontosította, hogy a vizsgálat csak a legalább 97 %-os hasítási fokú zsírsavakra terjed ki. Ezért a vizsgálat nem terjedt ki a pálmazsírsav-desztillátumra, a pálmaolajprés effluensére, a 3823 19 90 KN-kód alá tartozó pálmaolajsavra, valamint a biodízel gyártási folyamatában melléktermékként nyert zsírsavra, mivel ezek hasítási foka 97 % alatt van. A Bizottság felkérte továbbá az érdekelt feleket, hogy azonosítsák a biodízelgyártás céljából importált, legalább 97 %-os hasítási fokú zsírsavmennyiségeket, és határozzák meg az ilyen típusú zsírsavak azon fizikai, kémiai és/vagy műszaki tulajdonságait, amelyek alapján megkülönböztethetők az egyéb alkalmazások esetében alkalmazott zsírsavaktól.

(92)

A Wilmar azzal érvelt, hogy miután a 97 %-os hasítási fok küszöbértékként történő bevezetésével a termékkör jelentősen módosult, a panaszt el kell utasítani, mivel nem tartalmaz elegendő bizonyítékot a dömpingre vagy a kárra vonatkozóan. Azt állította továbbá, hogy a panaszban szereplő adatok a jelenlegi vizsgálat céljára használt termékmeghatározástól eltérő termékmeghatározáson alapulnak.

(93)

A Bizottság nem értett egyet ezzel az állítással. A 97 %-os hasítási foknak a termékkör meghatározásába történő beillesztésével tett, a (71) preambulumbekezdésben kifejtett pontosítás sem a termékkört, sem a panaszt nem változtatta meg, csupán egyértelművé tette és pontosabban leírta a panasz tárgyát képező terméket. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(94)

Az EBB, a Musim Mas csoport és a Campa/IMBI azt állította, hogy a biodízelgyártók hulladékból előállított zsírsavat is felhasználnak a biodízel gyártásához. A Campa/IMBI és a Musim Mas csoport azt állította, hogy az észterezőüzemben (15) a biodízel előállításához nyersanyagként felhasznált zsírsavnak legalább 97 %-os hasítási fokkal kell rendelkeznie, ezért a Campa/IMBI által a biodízel előállításához felhasznált zsírsavra a vizsgálat a Bizottság által a (91) preambulumbekezdésben adott pontosítást követően is kiterjed. A Campa/IMBI, a Musim Mas csoport és az EBB kijelentette, hogy a vizsgálat tárgyát képező zsírsavak és a biodízelgyártáshoz használt zsírsavak megkülönböztetésében a végfelhasználás az egyetlen releváns kritérium. Azt állították továbbá, hogy a tanúsítási dokumentum kulcsfontosságú a termék végfelhasználásának ismeretéhez. A kozmetikai ipar, a gyógyszeripar, a vegyipar vagy az élelmiszeripar által igényelt zsírsavnak ugyanis különböző tanúsítási követelményeknek kell megfelelnie (pl. kóser, halal, GMP+, FSSC 22000, RSPO tanúsítás, ISO 9001, ISO 14001, ISO 45001), míg a biodízelgyártók csak az (EU) 2018/2001 irányelvnek való megfelelés (megújulóenergia-irányelv, a továbbiakban: RED II) tanúsítását kérik (az Európai Bizottság által a RED II alapján elismert önkéntes rendszerek valamelyikének, például az ISCC EU-nak vagy a 2BSVS-nek, vagy a RED II alapján létrehozott nemzeti tanúsítási rendszerek valamelyikének megfelelően). Az említett szervezetek kijelentették továbbá, hogy az uniós gazdasági ágazat nem állít elő olyan nagy hasítási fokú zsírsavat, amely a fejlett alapanyagok használatát ösztönző RED II követelményeinek megfelelő biodízelgyártás keretében felhasználható volna, és nem is képes ilyen zsírsav előállítására. A Campa/IMBI jelezte, hogy az ilyen típusú zsírsavat a 3823193089 TARIC-kód alatt importálja, amely sem a panaszban, sem az eljárás megindításáról szóló értesítésben nem szerepelt.

(95)

A Campa/IMBI és az EBB kérte a Bizottságtól annak megerősítését, hogy a vizsgálat nem terjed ki a biodízelgyártáshoz felhasznált zsírsavakra. Állításuk szerint ugyanis a termékkör meghatározása magában foglalja a Campa/IMBI által a biodízel előállításához felhasznált zsírsavat. Azt is állították továbbá, hogy a panasz egyrészt a zsírsav importőrei és felhasználói között nem sorolja fel az uniós biodízelgyártókat, másrészt pedig a biodízel nem szerepel az érintett terméknek a panaszban felsorolt felhasználási területei között.

(96)

Hasonlóképpen az ASSITOL és az APPA Biocarburantes ellenezte a hasítási foknak a vizsgálat tárgyát képező zsírsav meghatározásában való használatát, mivel annak alapján nem zárható ki a biodízelgyártáshoz felhasznált összes zsírsav. A szervezetek azzal érveltek, hogy másik, a terméknek az Uniós Vámkódex 254. cikke szerinti végfelhasználásán alapuló mechanizmust lenne helyénvaló elfogadni.

(97)

Ennek kapcsán az ASSITOL és a Campa/IMBI arra kérte a Bizottságot, hogy tegyen közzé értesítést az eljárás megindításáról szóló értesítés módosításáról.

(98)

A Bizottság azt, hogy a hulladékból előállított, legalább 97 % hasítási fokú zsírsav érintett termék-e, csak annak vizsgálatával tudta megerősíteni, hogy a zsírsav ugyanazokkal az alapvető fizikai, műszaki és kémiai tulajdonságokkal rendelkezik-e, felhasználása megegyezik-e, és versenyben áll-e a hasonló termékkel. Továbbá a nyersanyagok nem döntő tényezők egy terméktípusnak a vizsgálat termékköréből való kizárásában, ha a végtermékek azonosak és ugyanazokkal az alapvető fizikai, műszaki és kémiai tulajdonságokkal rendelkeznek.

(99)

Az indonéz exportáló gyártó telephelyén tett ellenőrző látogatás valóban azt tárta fel, hogy az IMBI által importált desztillált zsírsavakat vagy melléktermékekből, például pálmazsírsav-desztillátumokból, vagy különböző pálmahulladék-nyersanyagokból állították elő.

(100)

Az Indonéziában tett ellenőrző látogatás során a Bizottság a más típusú zsírsavakhoz képest értékelte a termék fizikai tulajdonságait (megjelenés, szag, titer, szín stb.), valamint a hulladékból előállított desztillált zsírsav műszaki tulajdonságait (típus és fajta, minőség, halmazállapot, színstabilitás) és kémiai tulajdonságait (savszám, elszappanosítási szám, jódszám és zsírsavösszetétel). A vizsgálatból azonban az derült ki, hogy a hulladékból előállított desztillált zsírsavak fizikai, műszaki és kémiai tulajdonságai nagyon hasonlóak a nyers pálmaolajból és a nyers pálmamagbélolajból előállított zsírsavakéhoz. A vizsgálat ennélfogva nem tárt fel olyan alapvető fizikai, műszaki vagy kémiai jellemzőt, amely megkülönböztetné a hulladékból előállított desztillált zsírsavat az egyéb típusú zsírsavaktól.

(101)

A vizsgálat feltárta továbbá, hogy a hulladékból előállított desztillált zsírsav a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának előmozdításáról szóló uniós jogi aktus (RED II (16)) hatálya alá tartozik, amely előírja, hogy a zsírsavból hulladékanyagok vagy melléktermékek felhasználásával előállított biodízelt az uniós tagállamok figyelembe vehetik a RED II által meghatározott célértékek teljesítése során (17). A RED II (18) értelmében ahhoz, hogy az uniós tagállamok a biodízelt a fenntarthatósági célkitűzéseik alapján elszámolhassák, annak alapanyagát – ebben az esetben a desztillált zsírsavakat – a fenntarthatósági és kémiai normák tiszteletben tartásának biztosítása érdekében tanúsítani kell.

(102)

Ennek alapján a Bizottság megállapította, hogy a legalább 97 %-os hasítási fokú, hulladékból előállított és a Bizottság által a RED II (19) 30. cikkének (4) bekezdése alapján elismert önkéntes rendszerek valamelyike vagy a RED II (20) 30. cikkének (6) bekezdése alapján létrehozott nemzeti tanúsítási rendszerek valamelyike keretében tanúsított zsírsavak más zsírsavakkal azonos tulajdonságokkal rendelkeznek, azonban felhasználásuk eltérő, és nem versenyeznek a hasonló termékkel. A Bizottság azt is megerősítette, hogy a hulladékból előállított zsírsavak nem szerepeltek a panaszban. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy ezek a zsírsavak nem képezik az érintett termék részét, ezért kizárta azokat a vizsgálatból. Ebből adódóan a vizsgálat nem érintette az IMBI által importált, többek között a Musim Mas csoport részét képező IBP exportáló gyártótól származó ilyen zsírsavak behozatalát.

(103)

A termékkör e további pontosításai – az ügy irataihoz fűzött, a (71) preambulumbekezdésben említett feljegyzésben közzétetteken túl – a vizsgált termék (70) preambulumbekezdés szerinti meghatározásában is megjelennek.

(104)

Az Ecogreen leányvállalatai, a DHW és az E&S a következő zsírsavak kizárását kérte a termékkörből: C6 (kereskedelmi név: Ecoric 6), C8–C10 (kereskedelmi név: Ecoric 80), C16–C18, C18 telítetlen (kereskedelmi név: Ecoric 68 TA) és C18:1 (kereskedelmi név: Ecoric 18W). Állításuk szerint ezeket a zsírsavtípusokat a velük kapcsolatban álló exportáló gyártó, az Ecogreen gyártja a zsíralkohol gyártási eljárása során, és azokat bizonyos egyedi jellemzőkre tekintettel az uniós gyártók nem képesek azonos minőségben előállítani. A DHW és az E&S azt állította, hogy különösen az első három zsírsavat az Ecogreen a minőség stabilitása, az ellátás folytonossága és a kialakult tanúsítási lánc miatt csak európai leányvállalatainak exportálja további belső feldolgozás céljából. A DHW és az E&S szerint ugyanis az Ecoric 6 csak nagyon kis mennyiségben állítható elő nyers pálmamagbélolajból és tiszta kókuszolajból. A DHW és az E&S azt állította továbbá, hogy az Unióban más C6 savak is rendelkezésre állnak, azokat viszont erjesztéssel állítják elő, az viszont az Ecogreen esetében nem alkalmazható. További állításuk szerint az Ecoric 80-at többnyire nyers pálmamagbélolajból és kókuszolajból állítják elő, és zsírészterek előállítására használják, amelyek a DHW által egy adott szabadalom alkalmazásával végzett kezelést követően az íz, az illat és a színstabilitás tekintetében kiváló minőségű észtert eredményeznek. Az Ecoric 68 TA a nyers pálmamagbélolaj származéka, amelyben a szénlánc eloszlása hasonló a faggyúból nyert zsírsavéhoz, és faggyúmentes zsírsaminok előállítására használják fel. Az Ecoric 18W-t olyan észterek előállítására használják, amelyek jól viselkednek alacsony hőmérsékleten, és amelyeknél a végterméknek jobb színe, emellett kevesebb melléktermék keletkezik. Végül azt állították, hogy az állati eredetű olajsav használatát szigorú kóser szabályok tiltják az észterüzemeikben.

(105)

Válaszában az ilyen típusú zsírsavak kizárását ellenezve a panaszos azzal érvelt, hogy az a vizsgált termék teljes körét érintené, mivel az Ecogreen leányvállalatai által kért termékkizárás az érintett zsírsavak valamennyi lánchosszát lefedi, C6-tól C18-ig. A panaszos továbbá azzal érvelt, hogy a DHW és az E&S állításaival ellentétben az uniós gyártók képesek az ilyen típusú zsírsavak előállítására, olyannyira, hogy az Ecogreen leányvállalatainak valójában maguk is szállítják ezeket a zsírsavakat, miután azok nem az Ecogreen csoport „egyedi” termékei, és helyettesíthetők az uniós gazdasági ágazat által előállított zsírsavakkal.

(106)

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazat hasonló zsírsavakat állít elő, ezért azok a termékek, amelyek termékkörből való kizárását a DHW és az E&S kérte, versenyben állnak az uniós gazdasági ágazattal, és kárt okoznak. A Bizottság ezért elutasította ezt a kérést.

(107)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben az Ecogreen megismételte a (104) preambulumbekezdésben foglalt kizárás iránti kérelmét. Az Ecogreen azzal érvelt, hogy a panaszos állításával ellentétben a kizárás iránti kérelme nem terjedt ki a vizsgálat körébe tartozó zsírsavak teljes lánchosszára, mivel a C12 (laurinsav), a C14 (mirisztinsav), a C16 (palmitinsav), a C18 telített (sztearinsav), valamint ezek keverékei nem képezték kizárás iránti kérelme részét. Ezenkívül a kizárás iránti kérelemben szereplő termékeket illetően az Ecogreen azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat nem gyárt hasonló termékeket. Az Ecogreen azzal érvelt különösen, hogy az Ecoric 6 termékei tartalmaznak egy olyan szerves vegyületet, amely nem található meg az uniós gazdasági ágazat által előállított C6 savakban. Az Ecogreen továbbá azzal érvelt, hogy az uniós gazdasági ágazat teljesen eltérő gyártási folyamatot alkalmazott a C6, a C8–C10, a C16–C18 és a C18 (telítetlen) termékek esetében. Az Ecogreen azzal érvelt, hogy a C6 esetében az uniós gazdasági ágazat fermentációt alkalmazott, és sem az Ecogreen csoport, sem annak vevői nem fogadták el a fermentációs folyamatot zsírsavgyártási eljárásként, mivel ez befolyásolhatja az előállított zsírsavak alapvető tulajdonságait. A C18:1 terméke esetében az Ecogreen azzal érvelt, hogy a termék különösen kiváló minőségű, és hogy e termék uniós felhasználói minőségi megállapodásokat kötöttek, amelyek kötelezik őket arra, hogy szigorú előírásoknak megfelelő C18:1 zsírsavval előállított észtereket szállítsanak ügyfeleiknek.

(108)

A Bizottság egyetértett azzal, hogy az Ecogreen kizárási kérelme nem terjedt ki az érintett zsírsavak valamennyi lehetséges szénlánchosszára, mindazonáltal azok jelentős részét lefedte. A kizárás iránti kérelemben szereplő termékeket illetően az Ecogreen mindenesetre nem támasztotta alá azon állítását, hogy az uniós gazdasági ágazat nem gyárt „hasonló termékeket”. Ami azt a szerves vegyületet illeti, amely állítólag megkülönbözteti C6 termékét az uniós gazdasági ágazat által előállított megfelelő termékektől, az Ecogreen nem szolgáltatott bizonyítékot annak relevanciájára, többek között ezen anyagnak a termékben való koncentrációjára vagy arra vonatkozóan, hogy az milyen hatással van a termék alapvető tulajdonságaira és felhasználására. Továbbá, mivel a beadvány nyilvános változata nem tartalmazott információkat erről az anyagról, így annak nevét sem, más érdekelt felek nem tudtak észrevételeket tenni ezekkel a szempontokkal kapcsolatban. A gyártási folyamat állítólagos különbségeit illetően a Bizottság emlékeztet arra, hogy a gyártási eljárások elvben nem relevánsak annak értékelésekor, hogy a termékek „hasonlóak”-e. Ebben az esetben az Ecogreen nem szolgáltatott konkrét bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy ezek az eljárások hogyan befolyásolhatják a végtermék alapvető tulajdonságait. Maga az Ecogreen is – különösen a fermentáció tekintetében – pusztán lehetőségként, nem pedig bizonyítékokkal alátámasztott tényként mutatja be a termék alapvető tulajdonságainak e folyamatból eredő állítólagos különbségeit. A fentiekre tekintettel a Bizottság elutasította e kizárás iránti kérelmet.

(109)

Az AAK arra kérte a Bizottságot, hogy zárja ki az élelmiszer-minőségű olajsavat a vizsgálat termékköréből. Állítása szerint bár a vizsgálat kiterjedt az az olajsavra, annak két típusa különböztethető meg: az ipari minőségű olajsav és az élelmiszer-minőségű olajsav. Az AAK kijelentette, hogy bár a két kategória alapvető kémiai tulajdonságai megegyeznek, mivel az élelmiszer-minőségű olajat élelmiszerek előállításához használják, az előállítási folyamatnak szigorúbb előírásoknak kell megfelelnie, azaz a savban lévő szennyező anyagok szintje nem haladhatja meg az élelmiszereket szabályozó uniós rendeletben (21) meghatározott szintet. Azt állította továbbá, hogy az élelmiszer-minőségű olajsav jóval drágább, mint az ipari minőségű, nem helyettesíthető ipari minőségű olajsavval, és az uniós gazdasági ágazat nem tud belőle nagyobb mennyiséget szállítani. Közölte, hogy Indonéziából csak elenyésző mennyiségben importálnak élelmiszer-minőségű olajsavat, ezért az onnét érkező behozatal nem okozhat kárt az uniós gazdasági ágazatnak. Valószínűsítette, hogy az uniós importőrök közül egyedül importál jelentős mennyiségben élelmiszer-minőségű olajsavat más országokból. Az AAK azt is kijelentette, hogy tudomása szerint Indonéziában nincsenek olyan olajsavat előállító üzemek, amelyek megfelelnének az élelmiszerekben előforduló szennyező anyagok felső határértékére vonatkozó szigorú követelményeknek. Az AAK azt állította, hogy az Indonéziából származó, élelmiszer-minőségű olajsav esetleges behozatalának magasabb árai következtében az uniós felhasználók árai az olajsav valamennyi kategóriájában, így a Malajziából származó termékek esetében is emelkednének, ami negatívan befolyásolná az AAK tevékenységét. Az AAK javaslata szerint az élelmiszer-minőségű olajsav a benzo(a)pirén és a transzzsírsav-tartalom felső, az élelmiszerekről szóló uniós rendeletben hivatalosan előírt határértékeire való hivatkozással lenne kizárható.

(110)

A fenti állításra reagálva a panaszos ellenezte az élelmiszer-minőségű olajsav kivonását a vizsgálat köréből. Ennek kapcsán azt állította, hogy az élelmiszer-minőségű olajsav ugyanazokkal az alapvető fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságokkal rendelkezik, mint a vizsgálat körébe alá tartozó többi termék, ezért e termékcsoport kizárása az intézkedések kijátszásának magas kockázatához vezetne. Emellett a panaszos fenntartotta, hogy az élelmiszer-minőségű olajsavat használó gyártók az ipari minőségű olajsavat is használják, ezért a végfelhasználás alapján történő megkülönböztetéssel nem kerülhető el az intézkedések kijátszásának kockázata. A panaszos azzal érvelt továbbá, hogy az élelmiszer-minőségű olajsav a vizsgálat által nem érintett egyéb behozatali forrásokból is rendelkezésre áll, ezért nem merül fel az ellátási hiány kockázata.

(111)

Ennek kapcsán a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az élelmiszer-minőségű olajsavak az ipari minőségű olajsavhoz hasonló alapvető fizikai, műszaki és kémiai tulajdonságokkal rendelkeznek. Bár az élelmiszer-minőségű olajsavra szigorúbb minőségi és tisztasági követelmények vonatkoztak, a szénlánc hossza megegyezik az ipari felhasználásra használt olajsavéval. A két minőségi kategória közötti árkülönbség önmagában nem meghatározó elem a termékkizárás szempontjából. Ezenkívül az uniós gazdasági ágazat valóban élelmiszer-minőségű olajsavat állít elő, emellett léteznek más beszerzési források is, például Malajzia. Erre tekintettel a Bizottság elutasította a kizárás iránti kérelmet.

(112)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben az AAK ismételten arra kérte a Bizottságot, hogy zárja ki az élelmiszer-minőségű olajsavat a vizsgálat termékköréből. Az AAK bírálta a Bizottságot, hogy állításait nem kezelte megfelelően, valamint hogy ellentmondó kritériumokat alkalmazott, amikor a biodízelgyártásra szánt zsírsavat kizárta a termékkörből, az élelmiszer-minőségű olajsavat ellenben nem. Az AAK azt állította különösen, hogy a (102) preambulumbekezdésben a Bizottságnak a hulladékból előállított zsírsav kizárására vonatkozó következtetése azon a tényen alapult, hogy a szóban forgó zsírsavnak eltérő volt a rendeltetése, és nem állt versenyben a hasonló termékkel, miközben egyéb zsírsavakkal azonos tulajdonságokkal rendelkezik. Másrészt viszont az élelmiszer-minőségű olajsav kizárásának megtagadását a Bizottság a (111) preambulumbekezdésben azzal a következtetésével indokolta, hogy az élelmiszer-minőségű olajsavak alapvető fizikai, műszaki és kémiai tulajdonságai hasonlóak az azonos szénlánchosszúságú ipari minőségű olajsavéihoz. Az AAK továbbá azt állította, hogy az élelmiszer-minőségű olajsav és az ipari minőségű olajsav felhasználási célja különböző, és a kettő nem áll versenyben egymással, valamint hogy a Bizottság azon állítását, miszerint mindkét típus hasonló fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságokkal rendelkezik, a tények nem igazolják, és azt a rendelet nem támasztotta alá. Végül az AAK azt állította, hogy ha a Bizottság hasonló elemzést végzett volna az élelmiszer-minőségű és az ipari minőségű olajsav tekintetében, akkor a két típus között különbséget talált volna a típus, az osztály és a minőség tekintetében.

(113)

A Bizottság nem értett egyet ezekkel az állításokkal. Először is, ami a hulladékból készült zsírsavat illeti, amint az a (102) preambulumbekezdésben szerepel, a szándék szerint a vizsgálatnem terjedt ki a hulladékból előállított zsírsavra. Mivel azonban ez a zsírsav más zsírsavakkal azonos fizikai, műszaki és kémiai tulajdonságokkal rendelkezik, a termékmeghatározás akaratlanul erre is kiterjedt. Annak biztosítása érdekében, hogy a vizsgálatot helyesen folytassa le, és az esetleges intézkedéseket helyesen alkalmazzák, a Bizottság alaposan megvizsgálta ezt a konkrét terméket, majd pedig megerősítette, hogy azt valóban nem kellett volna megvizsgálni, illetve az intézkedések alá vonni, amint azt a (98)–(102) preambulumbekezdés kifejti. Ez ellentétben áll az élelmiszeripari felhasználásra szánt zsírsavakkal (például az élelmiszer-minőségű olajsavval), amelyek tárgyát képezték a panasznak, és amelyekre vonatkozóan a panaszosok bizonyítékokat szolgáltattak a dömpingre, a kárra és az ok-okozati összefüggésre vonatkozóan, amelyeket a vizsgálat megerősített. Másodszor, az AAK által megfogalmazott kifogás az élelmiszer-minőségű olajsav kizárására irányuló kérelemmel kapcsolatos ténybeli és jogi helyzet téves értelmezésén alapul. Még ha az ipari és az élelmiszer-minőségű olajsavat az AAK állításának megfelelően két különböző típusú zsírsavnak tekintenénk is, ez nem lenne hatással a Bizottság megállapításaira. Az uniós gazdasági ágazat gyárt és értékesít élelmiszer-minőségű olajsavat, és élelmiszer-minőségű olajsav potenciálisan importálható Indonéziából (22), amely közvetlen versenyben állhat az uniós gazdasági ágazat által értékesített termékkel, és következésképpen kárt okozhat. Ezért nincs ok arra, hogy a Bizottság arra a következtetésre jusson, hogy indokolt az élelmiszer-minőségű olajsav kizárása. Valójában a logikus következtetésnek éppen ezzel ellentétesnek kell lennie: az élelmiszer-minőségű olajsav nem zárható ki anélkül, hogy ez aláásná a bevezetendő intézkedések javító hatását.

(114)

Az AAK azt is állította, hogy az élelmiszer-minőségű olajsav uniós termelésének marginális volta és a terméket szállító egyetlen további harmadik ország megléte nem támasztja alá az élelmiszer-minőségű olajsavnak a vizsgálat termékkörében való benntartását. Az AAK azt állította különösen, hogy a termékkör meghatározása során a Bizottság korábban figyelembe vette azt a tényt, hogy egy terméktípus uniós gyártása korlátozott volt. E tekintetben az AAK a Malajziából és a Tajvanról származó szintetikus vágott poliészter szálak behozatalára vonatkozó dömpingellenes vizsgálatra (23) hivatkozott. Az AAK emellett az Amerikai Egyesült Államokból és az Oroszországból származó szilícium-elektromos acélból készült szemcseorientált síkhengerelt termékek behozatalára vonatkozó dömpingellenes intézkedésekkel kapcsolatos termékkör-felülvizsgálatra is hivatkozott, azt állítva, hogy e termék egy vékony változatát azért zárták ki, mert egyetlen gyártónak sem fűződött közvetlen érdeke a gyártáshoz.

(115)

Az AAK által a beadványban említett két vállalaton kívül egy harmadik uniós gyártó is kínál élelmiszer-minőségű olajsavat az uniós piacon (24). A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy e termék malajziai beszállítóktól is beszerezhető. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(116)

Az AAK és a Musim Mas csoport az állati takarmányozásra használt palmitinsav kizárását kérte a termékkörből. Az AAK a palmitinsav uniós gyártója. Teljes kereslete azonban meghaladja termelési kapacitását. Megállapítást nyert, hogy a C16 szénlánchosszúságú tiszta palmitinsavat nyers pálmaolajból és nyers pálmamagbélolajból állítják elő. A vállalatok szerint a faggyú nem használható fel nyersanyagként az állati takarmány előállításához használt palmitinsav előállításához, mivel a takarmányozásra vonatkozó uniós jogszabályok tiltják az állati zsiradék kérődzők takarmányozásában való felhasználását (25). A vállalatok kijelentették továbbá, hogy a palmitinsav európai gyártása elhanyagolható, ugyanis a palmitinsavnak csupán két másik uniós gyártója van, a KLK és az IOI Oleo GmbH. Az AAK évi 45 000 tonnára becsülte a palmitinsav iránti uniós keresletet. Az AAK kijelentette, hogy a tiszta palmitinsav nem helyettesíthető más zsírsavakkal, ami megfordítva is igaz. Közölte továbbá, hogy a repcéből, illetve kanolából nyert zsírsavak, amelyek állítólag az Unióban rendelkezésre álló fő nyersanyagot jelentik, nem alkalmasak állati takarmányozásra, mivel a palmitinsavval szemben nem segítik elő a tehenek tejtermelését. Az AAK szerint az uniós gyártók a sztearinsav iránti alacsony kereslet miatt nem motiváltak arra, hogy jelentős mennyiségben állítsanak elő palmitinsavat, mivel ezeket a termékeket párhuzamosan állítják elő. Az AAK javaslata szerint a kizárás a C16 termékmeghatározásból való törlésével lenne kivitelezhető.

(117)

Az állításokra reagálva a Cailà & Parés kijelentette, hogy az egyenlő versenyfeltételek helyreállítását követően évente 17 000 tonna palmitinsavat állíthat elő, ami a Cailà & Parés állítása szerint az uniós kereslet jelentős részét teszi ki.

(118)

A fentiekre tekintettel a Bizottság elfogadta azt az érvet, hogy a palmitinsav-termelés jövedelmezősége összefügg a sztearinsav iránti kereslettel. Ugyanakkor arra az álláspontra helyezkedett, hogy ha az Unióban minden zsírsav, így a palmitinsav és a sztearinsav tekintetében is helyreállnának az egyenlő versenyfeltételek, akkor az uniós gyártók valószínűleg ismét motiválttá válnának arra, hogy jelentős mennyiségben állítsanak elő palmitinsavat, beleértve az állati takarmányozásra alkalmas palmitinsavat is. Emellett a palmitinsavnak más beszerzési forrásai is vannak, például Malajzia. Ennek alapján, valamint figyelembe véve a Cailà & Parés által a termelési kapacitásáról közölt információkat, amelyek meghaladják az Indonéziából származó behozatal volumenét és az AAK keresletét is, a Bizottság elutasította a palmitinsav kizárására irányuló kérelmet.

(119)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben a Musim Mas csoport és az AAK megismételte a palmitinsavnak a termékkörből való kizárására irányuló kérelmét. Mindkét vállalat megkérdőjelezte a Cailà & Parés azon képességét, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetését követően növelje palmitinsav-termelését. A Musim Mas csoport különösen azt állította, hogy spekulatív állításról van szó, amely nincs alátámasztva bizonyítékokkal. Az AAK megismételte, hogy a palmitinsav előállítása a tiszta sztearinsav előállításához kapcsolódik, és hogy ez utóbbinak nincs piaca az Unióban, mivel a tiszta sztearinsav fő felhasználása az AKD (alkil-ketén-dimer) viasz előállítása volt, amelyet az Unióban már nem gyártanak.

(120)

A Bizottság nem fogadta el ezeket az érveket, sem a műszaki kapacitásra, sem pedig a palmitinsav előállításának ösztönzőire vonatkozóan. Ami a műszaki kapacitást illeti, a Bizottság a Cailà & Parés telephelyén tett ellenőrző látogatás során meggyőződött arról, hogy a vállalat teljes zsírsavgyártási kapacitása jelentősen meghaladta a palmitinsav gyártására vonatkozó bejelentett kapacitását (beleértve az adott társ- vagy melléktermékeket is), és nem tárt fel olyan nyilvánvaló szűk keresztmetszeteket, amelyek kifejezetten a palmitinsav-gyártás növeléséhez kapcsolódnának. Ami az ösztönzőket illeti, és amint azt a (118) preambulumbekezdés megállapítja, a vizsgálat megerősítette, hogy a palmitinsav gyártása összekapcsolódik a sztearinsav gyártásával. Az AAK állításával ellentétben azonban ez utóbbi nem korlátozódik a tiszta sztearinsavra. Konkrétan a Cailà & Parés esetében a palmitinsav-előállítás társtermékei a sztearinsav egyéb típusai, amelyeket jelentős mennyiségben értékesítenek az Unióban. Ezért a Bizottság fenntartja, hogy a zsírsavakra – köztük a palmitinsavakra és a sztearinsavakra – vonatkozó intézkedések bevezetése valószínűleg helyreállítaná a palmitinsav uniós gyártásának ösztönzőit is.

(121)

A Musim Mas csoport azt is előadta, hogy a palmitinsav nem tartozik a panasz hatálya alá, mivel a szándék szerint a panasz az emberi fogyasztásra szánt zsírsavakra, nem pedig az állati fogyasztásra szánt zsírsavakra vonatkozott. Ezenkívül a Musim Mas csoport szerint az Unióban gyártott palmitinsav nem volt alkalmas a takarmányként való felhasználásra, mivel a gyártás során faggyút használtak alapanyagként, és ezért a termék nem tudott megfelelni bizonyos elvárásoknak, például a kóser és a halal termékekre vonatkozó követelményeknek. A Musim Mas csoport arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság pusztán a palmitinsav-beszerzések Malajziába történő áthelyezésének lehetősége miatt utasította el a kizárás iránti kérelmet.

(122)

A Bizottság nem fogadta el ezt az érvelést. Az „élelmiszer” mellett a panasz kifejezetten hivatkozik a „takarmányra” (26) mint a termékkörbe tartozó termékek egyik felhasználására. A vizsgálat kimutatta továbbá, hogy az uniós gyártók a palmitinsav előállításához növényi olajokat, köztük pálmaolajat használnak. Végezetül a Bizottság megjegyzi, hogy a fentiekben bemutatottak szerint ahelyett, hogy csupán más nem uniós gyártókra hagyatkozott volna, az uniós gazdasági ágazatnak a palmitinsav-termelés növelésére való képességét és ösztönzőit is értékelte.

(123)

A Musim Mas csoport kijelentette, hogy mivel a kókuszolaj nem exportvám- vagy -illetékköteles, a kókuszolajból előállított zsírsav nem képezheti a panasz tárgyát.

(124)

A Bizottság megjegyzi, hogy bár a panasz szerint az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdése alkalmazásában a nyers pálmaolaj és a nyers pálmamagbélolaj van torzulásoknak kitéve az exportvám és -illeték miatt, a panasz és a vizsgálat a termékmeghatározásban szereplő valamennyi zsírsavtípusra kiterjed, nem csak a nyers pálmaolajból és a nyers pálmamagbélolajból előállított típusokra. Mindenesetre a vizsgálat nem tárt fel egyetlen olyan típusú zsírsavat sem, amelyet Indonéziából az EU-ba exportáltak, és amelyet kizárólag kókuszolajból állítottak elő. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(125)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben az NYCO arra kérte a Bizottságot, hogy zárja ki a termékkörből a C8–C10 zsírsavakat. E tekintetben az NYCO kijelentette, hogy a C8–C10 zsírsavak a zsírsavak egy nagyon sajátos formáját jelentik, amelyet az Unióban korlátozott mennyiségben állítanak elő. Ezt a zsírsavat Indonéziából és Malajziából is importálták. Az NYCO előadta, hogy 2021 szeptembere óta világszerte hiány mutatkozik a C8–C10 zsírsavakból a piacon, ami e zsírsavak jelentős áremelkedését eredményezte. Az NYCO azt állította, hogy a dömpingellenes vámok e termékre történő kivetése rendkívül negatív következményekkel járna globális versenyképességére és jövedelmezőségére nézve, és arra kérte a Bizottságot, hogy zárja ki ezeket a zsírsavakat a termékkörből.

(126)

A Bizottság megjegyezte, hogy a termékkörre vonatkozó észrevételeket a vizsgálat korai szakaszában kellett volna benyújtani annak érdekében, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre azok érdemi értékelésére és arra, hogy a többi érdekelt fél reagálhasson azokra. Az NYCO emellett nem utalt olyan alapvető fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságokra, amelyek megkülönböztethetnék ezt a zsírsavtípust a vizsgálat tárgyát képező többi zsírsavtípustól. Ami a kérelem érdemi pontjait és különösen az uniós érdeket illeti, ezekkel a (470) preambulumbekezdés foglalkozik. A fenti megfontolások alapján a Bizottság elutasította a kérést.

(127)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben a Wilmar kijelentette, hogy az intézkedések hatálya alá tartozó termék köréből kifejezetten ki kell zárni azon termékeket, amelyek a behozatal kiszámításából kizárt TARIC-kódok alá tartoznak.

(128)

A Bizottság megerősítette, hogy az érintett termék fenti leírása összhangban van a behozatal kiszámításával. A termék leírásában megadott TARIC-kódok csak tájékoztató jellegűek.

(129)

Az alaprendelet 2. cikkének (1) bekezdése szerint „[a] rendes érték rendszerint az exportáló országban a független vevők által a szokásos kereskedelmi forgalom keretében ténylegesen fizetett vagy fizetendő árakon alapszik”.

(130)

Az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság először megvizsgálta, hogy a mintába felvett együttműködő exportáló gyártók mindegyike esetében reprezentatív-e a teljes belföldi értékesítés volumene. Ennek alapján megállapítást nyert, hogy a hasonló termék belföldi piacon bonyolított összértékesítése a mintában szereplő exportáló gyártók mindegyike esetében reprezentatív.

(131)

A Bizottság ezt követően azonosította azokat a belföldön értékesített terméktípusokat, amelyek a mintába felvett exportáló gyártók esetében azonosak, vagy összehasonlíthatóak az Unióba irányuló exportra értékesített terméktípusokkal.

(132)

A Bizottság ezután – az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének megfelelően – megvizsgálta, hogy az Unióba irányuló exportra értékesített egyes terméktípusokkal azonos vagy összehasonlítható terméktípusok esetében a mintába felvett exportáló gyártók mindegyikének belföldi értékesítése reprezentatív-e. A Bizottság megállapította, hogy egyes terméktípusok belföldi értékesítése nem reprezentatív a mintában szereplő egyik exportáló gyártó esetében sem.

(133)

A Bizottság ezt követően valamennyi terméktípus esetében meghatározta a belföldi piacon, független vevők részére végrehajtott nyereséges értékesítések vizsgálati időszak alatti részarányát – az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdésével összhangban – annak megállapítása céljából, hogy a rendes érték kiszámítását a tényleges belföldi értékesítések alapján végezze-e el.

(134)

A rendes értéket – függetlenül attól, hogy az értékesítések nyereségesek-e, vagy sem – az egyes terméktípusok tényleges belföldi ára alapján kell meghatározni, amennyiben:

(135)

Ebben az esetben a rendes érték a terméktípusnak a vizsgálati időszak alatt megvalósított összes belföldi értékesítése során alkalmazott árak súlyozott átlaga.

(136)

A rendes érték a terméktípusnak a vizsgálati időszak alatti nyereséges belföldi értékesítéseihez tartozó tényleges belföldi árral egyezik meg, amennyiben:

(137)

A belföldi értékesítés elemzése kimutatta, hogy az egyes terméktípusok teljes belföldi értékesítésének legalább 80 %-a nyereséges volt, és az értékesítési ár súlyozott átlaga meghaladta az előállítási költséget. A Bizottság ennek megfelelően a rendes értéket az érintett terméktípusok vizsgálati időszak alatti belföldi értékesítésekor alkalmazott árak súlyozott átlaga alapján számította ki.

(138)

Egyes olyan terméktípusok esetében, amelyek esetében a rendes kereskedelmi forgalomban nem vagy nem kielégítő mértékben értékesítették a hasonló termék valamely terméktípusát, vagy amelyek esetében egy terméktípust nem értékesítettek reprezentatív mennyiségben a belföldi piacon, a Bizottság a rendes értéket az alaprendelet 2. cikkének (3) és (6) bekezdésével összhangban számította ki, kivéve, ha a (145) preambulumbekezdésben jelzett módon helyénvalóbbnak ítélte a belföldi piacon értékesített, kellően összehasonlítható terméktípus árának alkalmazását, amely a fizikai jellemzők különbségei alapján kiigazítható a vonatkozó exportárral való tisztességes összehasonlítás céljából.

(139)

Bizonyos terméktípusok esetében a Bizottság a rendes értéket úgy képezte, hogy a következő tényezőket hozzáadta a mintában szereplő együttműködő exportáló gyártók által gyártott hasonló termék vizsgálati időszakban jellemző előállítási költségeihez:

(140)

A belföldi piacon nem reprezentatív mennyiségben értékesített terméktípusok esetében az átlagos SGA-költségeket és az e típusok szokásos kereskedelmi forgalom keretében belföldi piacon bonyolított ügyleteiből származó nyereséget adta hozzá. A belföldi piacon egyáltalán nem értékesített terméktípusok esetében az SGA-költségek súlyozott átlaga és a nyereség hozzáadása a szokásos kereskedelmi forgalom keretében a belföldi piacon bonyolított összes ügylet alapján történt.

(141)

A mintában szereplő exportáló gyártók a velük kapcsolatban álló, uniós importőrként eljáró vállalkozásokon keresztül exportáltak az Unióba.

(142)

Ezért az exportárat a Bizottság – az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésével összhangban – az importált termék független vevők részére történt első unióbeli viszonteladásakor alkalmazott ára alapján állapította meg. Ebben az esetben a Bizottság az árat a behozatal és a viszonteladás között felmerülő összes költség – ezen belül az SGA-költségek – valamint a felhalmozódó nyereség alapján kiigazította.

(143)

Ami a haszonkulcsot illeti, mivel a (38) preambulumbekezdésben említett módon egyetlen független importőr sem működött együtt, a Bizottság úgy határozott, hogy egy hasonló ágazat által gyártott és hasonló körülmények között importált másik vegyipari termékre vonatkozó korábbi eljárásban alkalmazott haszonkulcsot, nevezetesen a polivinil-alkoholokra vonatkozó közelmúltbeli vizsgálatban megállapított 6,89 %-os haszonkulcsot alkalmazza (27).

(144)

A Bizottság a rendes értéket és a mintában szereplő exportáló gyártók exportárát gyártelepi szinten hasonlította össze.

(145)

Amennyiben a tisztességes összehasonlítás biztosítása érdekében indokolt volt, a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően kiigazította a rendes értéket és/vagy az exportárat az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek tekintetében. Kiigazításokra került sor a fizikai jellemzők, az anyagmozgatási, rakodási és járulékos költségek, az érintett országban történő fuvarozás, a belföldi biztosítás, a belföldi tengeri fuvarozás, az Unióban történő fuvarozás, a hitelköltségek, a banki költségek, a tengeri fuvarozási és biztosítási költségek, a csomagolási költségek, a jótállási és garanciális költségek, valamint a jutalékok eltérései miatt.

(146)

A Bizottság a 2. cikk (10) bekezdésének i) pontja alapján kiigazítást végezett a kapcsolatban álló kereskedőkön keresztül történő értékesítésekre vonatkozóan. Megállapítást nyert, hogy a szingapúri és egyesült királysági kereskedők az ügynökökhöz hasonló funkciót töltöttek be. Ezek a kereskedők ügyfeleket kerestek, felvették a kapcsolatot velük, viselték az értékesítési folyamat felelősségét, felárat kaptak a szolgáltatásaikért, és az érintett terméktől eltérő áruk széles körét értékesítették. A kiigazítás a kereskedők SGA-költségeit és a (143) preambulumbekezdésben megállapított nyereséget érintette.

(147)

A Wilmar az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben azt állította, hogy egyetlen gazdasági egységet képez a vele kapcsolatban álló, WTPL elnevezésű szingapúri kereskedővel, és ezért az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja alapján nem indokolt kiigazításokat végezni a WTPL értékesítései tekintetében. A Wilmar a beadványának betekinthető változatában részletesebben kifejtette ezt az állítását. A Wilmar továbbá azt állította, hogy még abban az esetben is, ha a Wilmar és a WTPL nem alkotna egyetlen gazdasági egységet, nem teljesülnek az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdése i) pontja alkalmazásának feltételei a Wilmar WETBV-n és a Volac Wilmar Feed Ingredients Ltd-n (a továbbiakban: VWFI) keresztül történő eladásai tekintetében. A Wilmar szerint a WETBV és a VWFI – és nem a WTPL – találta meg a vevőket, vette fel velük a kapcsolatot, tartozik felelősséggel az értékesítési folyamatért és kapott felárat a szolgáltatásaiért. A Wilmar olyan értékesítési szerződésekre, megrendelésekre, számlákra, fuvarlevelekre, vámkezelési dokumentumokra és visszaigazolásokra, valamint banki nyilatkozatokra hivatkozott, amelyek címzettje a WETBV és a VWFI, nem pedig a WTPL. A WTPL tehát nem vett részt a WETBV és a VWFI, valamint az uniós független szereplők közötti értékesítésekben, következésképpen nem látott el az ügynök feladataihoz hasonló feladatokat. Ezért nem helyénvaló kiigazításokat végezni a WTPL SG&A-költségei és nyeresége alapján olyan értékesítések tekintetében, amelyeket a Wilmar a WETB-V-n és a VWFI-n keresztül végzett. A Wilmar hivatkozott az Oroszországból származó karbamid–ammónium-nitrát keverékek behozatalára vonatkozó dömpingellenes vizsgálatra (28) is. Ebben a vizsgálatban az orosz exportőr a vizsgált terméket először a gyártókkal kapcsolatban álló svájci kerekedőnek adta el, majd újra eladta a gyártókkal kapcsolatban álló uniós importőrnek, a Bizottság pedig az uniós független vevőknek való értékesítési árakat csak a gyártókkal kapcsolatban álló uniós importőr SGA-költségei és nyeresége tekintetében igazította ki az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése alapján, de a gyártókkal kapcsolatban álló svájci kerekedő nyeresége esetében nem. Az érdekelt felek újabb tájékoztatását követő észrevételeiben a Wilmar azt állította, hogy mivel a Bizottság a P.T. Musim Mas esetében a biodízelre vonatkozó vizsgálatból származó (a (163) preambulumbekezdésben említett) módszert használta az exportár kiszámításához, a megkülönböztetésmentesség elve alapján a Bizottságnak a WINA esetében is a biodízelre vonatkozó vizsgálat módszertanát kell alkalmaznia és különösen a WTPL SGA-költségeinek és nyereségének levonása nélküli exportárat kell megállapítania.

(148)

A Bizottság alaposan megvizsgálta az érdekelt felek végső és újabb tájékoztatásait követően a Wilmar által benyújtott észrevételeket, és a releváns tények alapján arra a megállapításra jutott, hogy a Wilmar által előterjesztett bizonyítékok alapján indokolt a Wilmart és a WTPL-t egyetlen gazdasági egységként kezelni.

(149)

A Wilmar ezenfelül vitatta a (143) preambulumbekezdésben szereplő 6,89 %-os haszonkulcs alkalmazását, mivel szerinte az nem naprakész és nem veszi figyelembe az olyan legújabb piaci fejleményeket, mint a nyersanyagárak és a szállítási költségek jelentős ingadozása, és nem alkalmazandó az érintett termékere.

(150)

A (38) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a vizsgálatban a független importőrök nem működtek együtt. Mivel nem állt rendelkezésre az ügy iratai között használható alternatív adat, a Bizottság úgy döntött, hogy a polivinil-alkoholokra vonatkozó közelmúltbeli vizsgálatban megállapított haszonkulcsot alkalmazza. Ez a haszonkulcs a legobjektívebb rendelkezésre álló alap arra a célra, hogy – egy hasonló jellegű termék részletes értékesítési adatai alapján – megfelelő becslést lehessen végezni a szokásos piaci viszonyok között érvényesülő és ennélfogva megfelelő exportár tekintetében. A Bizottság megjegyezte, hogy a Wilmar nem javasolt alternatívát. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(151)

A Wilmar kijelentette továbbá, hogy a polivinil-alkoholokra vonatkozó vizsgálatban megállapított haszonkulcs független uniós importőrre vonatkozott, és ezért szerinte nem volt alkalmazható a szóban forgó ügyben egy olyan harmadik országbeli kereskedő nyeresége alapján végzett kiigazításhoz, amelynek a tevékenysége eltér az uniós importőr tevékenységétől.

(152)

A Bizottság gyakorlata az, hogy egy független uniós importőr nyereségét használja helyettesítő mutatóként egy harmadik országbeli kereskedő nyereségéhez, ha nem áll rendelkezésre az ügy iratai között használható alternatív adat. A Bizottság megjegyezte, hogy a Wilmar nem javasolt alternatívát. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(153)

Az azon termékkódra vonatkozó rendes érték kiszámításával kapcsolatban, amelynek értékesítései a Bizottság megítélése szerint az ár miatt nem a szokásos kereskedelmi forgalom keretében valósultak meg, a Wilmar szerint a Bizottságnak a haszonkulcsot az összes belföldi értékesítés alapján kellett volna kiszámítania, beleértve azokat a termékkódhoz kötődő értékesítéseket is, amelyeknek a rendes értékét ki kell számítani. A Wilmar szerint mivel összességében valamennyi termékkódra vonatkozóan a nyereséges belföldi értékesítés az összes belföldi értékesítés több mint 80 %-át teszi ki, úgy kell venni, hogy az összes belföldi értékesítés a szokásos kereskedelmi forgalom keretében történik.

(154)

A Bizottság megjegyezte, hogy a Wilmar érvelése önmagában ellentmondásos, és összemossa az alaprendelet két rendelkezését. Először is, az önmagában ellentmondásos jelleget illetően a Wilmar érvelése nem veszi figyelembe azt, hogy a szokásos kereskedelmi forgalom vizsgálata az egyes termékkódok szintjén történik. A cél annak meghatározása, hogy az egyes termékkódok tekintetében az érintett értékesítések a szokásos kereskedelmi forgalom keretébe tartoznak-e. Ebben az esetben azért kellett számítás útján meghatározni az adott termékkód rendes értékét, mert a Bizottság szerint a termékkód szerinti értékesítések nem a szokásos kereskedelmi forgalom keretében valósultak meg. A Wilmar nem vitatja a 2. cikk (4) bekezdésének harmadik albekezdése alapján megfogalmazott következtetést, ugyanakkor azzal érvel, hogy a 2. cikk (6) bekezdése alkalmazásában a szokásos kereskedelmi forgalom keretében elérhető haszonkulcs kiszámításához ugyanazokat az értékesítéseket kell felhasználni. A Bizottság nem értett ezzel egyet. Azok az értékesítések, amelyek esetében a Bizottság helytállóan úgy tekintette, hogy azok nem tartoznak a szokásos kereskedelmi forgalom keretébe és ezért azokat kizárhatta a rendes érték meghatározásából (amit a Wilmar nem vitatott), nem használhatók fel ezek után a szokásos kereskedelmi forgalom keretében elérhető haszonkulcs kiszámításához. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(155)

A Wilmar szerint a hazai és az exportpiacon egyaránt értékesített terméktípusok esetében a rendes érték kiszámításakor a Bizottságnak a kivitelhez tartozó előállítási költségekre vonatkozó adatokat kellett volna felhasználnia (azaz az EUCOP és nem a DMCOP táblázatot). E tekintetben a Wilmar hivatkozott a C273/85. sz. és a C-107/86. sz. egyesített ügyekben hozott ítéletre (29), amelynek 16. pontja kimondja, hogy „a rendes érték képzésének célja a termék azon eladási árának a megállapítása, amelyért a terméket a származási vagy az exportáló országban értékesítenék”.

(156)

A Bizottság megjegyezte, hogy ugyanazon ítélet ugyanazon pontja szerint „következésképpen a hazai piacon történő értékesítéskor felmerült költségeket kell figyelembe venni”, vagyis a hazai piacon érvényes előállítási költségeket. Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy a rendes érték az exportáló országban a független vevők által a szokásos kereskedelmi forgalom keretében ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár, és ezért a rendes érték kiszámításához a Bizottságnak a belföldi piacon értékesített termékek – és nem az exportált termékek – előállítási költségeit kell használnia. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(157)

A Wilmar azt állította továbbá, hogy a vele kapcsolatban álló uniós importőr által bonyolított nem független értékesítéseket ki kell zárni a dömpingkülönbözet kiszámításából, és azzal érvelt, hogy a Bizottság szokásos gyakorlata az, hogy kizárja a gyártókkal kapcsolatban álló feleknek történő, belső felhasználásra szánt eladásokat a dömpingkülönbözet kiszámításából, mivel ezekben az esetekben nem lehetséges az exportárat – az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésével összhangban – az importált termék független vevők részére történt első unióbeli viszonteladásakor alkalmazott ára alapján megállapítani.

(158)

A Bizottság nem értett egyet ezzel az állítással. A Bizottság nem alkalmaz ilyen gyakorlatot. A Fellebbezési Testület „EK – kötőelemek” (DS397) megfelelési jelentése (30) alapján a dömpingszámítás során figyelembe kell venni az exportügyletek 100 %-át. Ezenkívül az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésében meghatározottak szerint, amennyiben a termékek nem kerülnek viszonteladásra független vevő részére, az ár bármely észszerű alapon megállapítható. Ezért tekintettel arra, hogy a szóban forgó értékesítési volumen a teljes uniós exportvolumennek csak mintegy 1 %-át tette ki, továbbá hogy az egymással kapcsolatban álló felek között érvényesülő ár kissé alacsonyabb a független felek között érvényesülő árnál, a Bizottság kiigazította az exportárszámítást úgy, hogy a független vevőknek felszámított árat használta helyettesítő mutatóként az azonos terméktípusra vonatkozó, a gyártóval kapcsolatban álló vevőkre alkalmazott ár tekintetében.

(159)

A Wilmar szerint továbbá a vele kapcsolatban álló uniós importőr SGA-költségeit a finanszírozási költségek nélkül kell meghatározni. A Wilmar a beadványának betekinthető változatában részletesebben kifejtette ezt az állítását.

(160)

A Bizottság nem értett egyet ezzel az állítással. A Bizottság az értékeléséről az abban található bizalmas üzleti információk miatt egyedi tájékoztatás keretében tájékoztatta a Wilmart részletesebben.

(161)

A Wilmar azt is előadta, hogy a Bizottság a WETBV egyes költségeit kétszer is levonta, egyszer az exportár kiszámítása során kedvezményként, másodszor pedig az SGA-költségek részeként. A Wilmar a beadványának betekinthető változatában részletesebben kifejtette ezt az állítását.

(162)

A Bizottság megalapozottnak találta az állítást, és vállalta, hogy megfelelően kiigazítja az exportárszámítást.

(163)

A Musim Mas csoport az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben azt állította, hogy mivel a Bizottság a (388)–(400) preambulumbekezdésben arra a következtetésre jutott, hogy a belföldi értékesítésekhez tartozó előállítási költségek tekintetében az indonéz kormány által a nyers pálmaolajra és a nyers pálmamagbélolajra kivetett kiviteli vám és illetékek, valamint azok maximált ára torzulást okozott, a belföldi értékesítésekhez tartozó előállítási költségeknek a belföldi értékesítésekkel való összehasonlításából eredő haszonkulcs is torzult, és nem használható a rendes érték kiszámításához. E tekintetben a Musim Mas csoport hivatkozott a biodízellel kapcsolatos vizsgálatra (31), amelynek során a Bizottság nem használta a belföldi értékesítések tényleges nyereségét. Ezenkívül a Musim Mas csoport azt állította, hogy a Bizottság 6 %-os nyereséget alkalmazott referenciaértékként az uniós gazdasági ágazat elemzése során, ugyanakkor a rendes érték kiszámításához kilencszer nagyobb haszonkulcsot vett figyelembe. A Musim Mas csoport szerint ezért a Bizottság a rendes érték kiszámításához nem észszerű haszonkulcsot használt. A Musim Mas csoport előadta továbbá, hogy mivel a Bizottság torz költségeket használt a torz nyereség kiszámításához, az így kapott torz dömpingkülönbözet meghaladta a kárkülönbözetet, olyan helyzetet teremtve, hogy a Bizottság hivatkozni tudott az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdésére és vizsgálni tudta az említett költségeket, majd azt a következtetést tudta levonni, hogy a költségek torzultak. A Musim Mas csoport szerint ezért a Bizottságnak vagy torzulatlan haszonkulcsot kellene használnia a dömpingszámítás során a rendes érték meghatározásához, és ezt követően kellene alkalmaznia a 7. cikk (2a) bekezdését, vagy egyáltalán nem szabadna alkalmaznia a 7. cikk (2a) bekezdését.

(164)

A Bizottság nem értett egyet ezzel az állítással. A Musim Mas összemossa az alaprendelet különböző rendelkezéseit, nevezetesen a 2. cikk (1)–(7) bekezdését, amely a rendes érték meghatározására vonatkozik, valamint a 7. cikk (2a) bekezdését, amely az intézkedések szintjének meghatározását szabályozza. A Bizottság rendes esetben nem hagyhatja figyelmen kívül az egy adott országbeli rendes érték meghatározásakor a belföldi értékesítések kapcsán az exportőrnél jelentkező tényleges nyereséget, kivéve akkor, ha az az alaprendelet 2. cikkének (6) vagy (6a) bekezdése alapján indokolt. Továbbá az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdése nem vonatkozik a rendes érték kiszámítására. A 7. cikk (2a) bekezdése lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy az intézkedéseket a dumpingkülönbözet szintjén állapítsa meg azokban a helyzetekben, amikor a panaszos azt állítja, hogy nyersanyagpiaci torzulások állnak fenn, és a vizsgálat megerősíti ezt az állítást. A rendes érték kiszámítása e rendelkezéstől függetlenül történik. A Bizottság ezért nem hagyhatja figyelmen kívül a szokásos kereskedelmi forgalom keretében történt belföldi értékesítések haszonkulcsát. A Musim Mas csoport által említett, a biodízellel kapcsolatos vizsgálat során alkalmazott módszert illetően ki kell emelni, hogy a módszert a Törvényszék a Musim Mas kontra Tanács (32), a Pelita Agung Agrindustri kontra Tanács (33) és a Wilmar Bioenergi Indonesia és Wilmar Nabati Indonesia kontra Tanács (34) ügyekben, valmint a WTO-vizsgálóbizottság az „EU – biodízel (Indonézia)” ügyben (35) egyaránt elutasította. A Musim Mas csoport által említett 6 %-os haszonkulcsot illetően ez az érték az uniós iparág nyereségcélja, ami a szokásos kereskedelmi forgalom keretében történt belföldi értékesítések haszonkulcsától eltérő fogalom. A nyereségcél az alaprendeletben az irányár és a kárkülönbözet kiszámítása céljából előírt minimumnyereség. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(165)

A Musim Mas csoport kijelentette továbbá, hogy az ICOF Singapore a Musim Mas Holdings (a továbbiakban: MMH) és leányvállalatai marketingegységeként működik. Az MMH különböző szervezetek legfelső szintű anyavállalata. A Musim Mas csoport szerint ezért az MMH konszolidált társasági jogi szervezet, amely egyetlen gazdasági egységet képez. Állítása szerint a Musim Mas 95 %-ban a Musim Mas Resources tulajdona, amely pedig 99,95 %-ban az MMH tulajdona. Az ICOF Europe az ICOF Singapore 100 %-os tulajdonú leányvállalata. A Musim Mas csoport kijelentette, hogy az összes beszámoló, beleértve a nyereséggel és a veszteséggel kapcsolatos információkat is, az MMH-ban került konszolidálásra. Ezért azt állította, hogy mivel az MMH egyetlen gazdasági egység, a Bizottságnak a Musim Mas csoportra vonatkozó dömping mértékének kiszámításakor az MMH és leányvállalatai összes nyereségét figyelembe kell vennie, tekintettel arra, hogy a Musim Mas, az ICOF Singapore és az ICOF Europe mind az MMH leányvállalatai. A Bizottság ezért nem vonhatja le a 6,9 %-os haszonkulcsot az ICOF Europe általi értékesítések esetében, mivel így duplán igazítaná ki a rendes érték kiszámításakor használt nyereségből eredő vagy a belföldi piacon történő értékésítésekből származó nyereséget. A fél előadta továbbá, hogy az ICOF Singapore tekintetében a Bizottság nem vonhatta volna le a 6,9 %-os vélelmezett hasznot és az ICOF Singapore tényleges SGA-költségeit. E tekintetben a Musim Mas csoport hivatkozott a biodízellel kapcsolatos vizsgálatra, amelynek során a Bizottság levonta az ICOF Singapore által kapott tényleges felárat a biodízel esetében.

(166)

A Bizottság nem értett egyet a Musim Mas csoport azon állításával, hogy a Musim Mas és az ICOF Singapore egyetlen gazdasági egységet képez. A Bizottság megítélése szerint a Musim Mas – valamennyi releváns tényező alapján – nem bizonyította, hogy a Musim Mas és az ICOF Singapore egyetlen gazdasági egységet képezne. A vizsgálat valójában feltárta, hogy a Musim Mas és az ICOF Singapore közötti eladásokat keretmegállapodás szabályozta. Továbbá, amint arra a (146) preambulumbekezdés emlékeztet, a ICOF Singapore az érintett terméktől eltérő áruk széles körét értékesítette, és nem vett részt a Musim Mas belföldi értékesítéseiben. A Bizottság az értékeléséről az abban található bizalmas üzleti információk miatt egyedi tájékoztatás keretében tájékoztatta a Musim Mast részletesebben.

(167)

A keretmegállapodásra tekintettel azonban a Bizottság felülvizsgálta az ICOF Singapore általi értékesítésekre vonatkozó exportár kiszámítását úgy, hogy az exportárból a ténylegesen kapott felárat vonta le, nem pedig a független importőrök nyereségét és az ICOF Singapore SGA-költségeit.

(168)

A gyártóval kapcsolatban álló ICOF Europe általi exportértékesítések tekintetében a Bizottság nem ért egyet azzal az állítással, hogy a független importőrök nyereségét és az SGA-költségeket nem helyénvaló levonni. Mivel az ICOF Europe uniós importőr, az uniós értékesítéseihez tartozó exportárat az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése alapján kell megállapítani.

(169)

A Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésével összhangban a mintában szereplő együttműködő exportáló gyártók esetében összehasonlította a hasonló termék minden egyes típusára vonatkozó rendes érték súlyozott átlagát az érintett termék megfelelő típusára vonatkozó exportár súlyozott átlagával.

(170)

Ennek alapján a végleges súlyozott átlagos dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(171)

Az alaprendelet 9. cikkének (6) bekezdésével összhangban a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók esetében a Bizottság kiszámította a dömpingkülönbözet súlyozott átlagát. Ennek a különbözetnek a meghatározása tehát a mintában szereplő exportáló gyártók vonatkozásában megállapított különbözetek alapján történt.

(172)

Ennek alapján a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók végleges dömpingkülönbözete 26,6 %.

(173)

Az összes többi indonéziai exportáló gyártó esetében a Bizottság a dömpingkülönbözetet az alaprendelet 18. cikkének megfelelően a rendelkezésre álló tények alapján határozta meg. Ennek érdekében a Bizottság meghatározta az exportáló gyártók együttműködésének szintjét. Az együttműködés szintje az együttműködő exportáló gyártók Unióba irányuló exportvolumene az érintett országból a vizsgálati időszakban az Unióba érkező – a (195) preambulumbekezdésben kifejtett módszerrel megállapított – teljes behozatali volumen arányában kifejezve.

(174)

A jelen ügyben az együttműködés szintje magas volt, mivel a vizsgálati időszak alatt az együttműködő exportáló gyártók kivitele tette ki a teljes behozatalt. Ennek alapján a Bizottság úgy határozott, hogy a nem együttműködő exportáló gyártók dömpingkülönbözetét a mintába felvett, a legmagasabb dömpingkülönbözettel rendelkező vállalat szintjén állapítja meg.

(175)

A végleges dömpingkülönbözetek tehát a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékaként kifejezve a következők:

(176)

A Greven csoport az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben azt állította, hogy a Bizottság nem kellően átlátható módon számította ki a dömpingkülönbözetet, és bővebb tájékoztatást kellene adnia ezzel kapcsolatban.

(177)

A Bizottság nem értett egyet ezzel az állítással. A számítási módszer részletesen kifejtésre került a (129)–(175) preambulumbekezdésekben. A Bizottság azonban nem adhat tájékoztatást a mintában szereplő exportáló gyártók vagy más érdekelt felek egyéni dömpingkülönbözetére vonatkozó számításokról, mivel azok bizalmas üzleti információkat tartalmaznak. A Bizottság megküldte a mintában szereplő exportáló gyártóknak a részletes számításokat, amelyek ezzel kapcsolatban észrevételt tudtak tenni. A Bizottság a (147)–(168) preambulumbekezdésben foglalkozott ezekkel az észrevételekkel, és adott esetben kiigazította a számításokat. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(178)

A Greven csoport felvetette továbbá, hogy a mintában szereplő két exportáló gyártó dömpingkülönbözete közötti nagy különbség nem tűnik észszerűnek.

(179)

A két exportáló gyártó dömpingkülönbözetének kiszámítása saját értékesítési és költségadataik alapján történt, amelyek a telephelyükön végzett ellenőrző látogatás során ellenőrzésre kerültek. Ezért nincs jelentősége annak, hogy az egyik exportáló gyártó dömpingkülönbözete meghaladta a másikét. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(180)

A vizsgálat kimutatta, hogy a vizsgálati időszakban a hasonló terméket 15 gyártó gyártotta az Unióban. Ezek a vállalatok alkotják az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett uniós gazdasági ágazatot.

(181)

A vizsgálati időszakban a teljes uniós termelés mintegy 872 000 tonna volt. A Bizottság ezt a számadatot a CUTFA által benyújtott kérdőívben szereplő makroadatok alapján állapította meg. A mintába felvett uniós gyártók a hasonló termék teljes uniós termelésének mintegy 61 %-át képviselték.

(182)

A Wilmar és a Musim Mas csoport azt állította, hogy egyes uniós gyártókat ki kell zárni az uniós gazdasági ágazat meghatározásából, mivel kapcsolatban állnak az érintett termék indonéz és malajziai gyártóival. A Wilmar és a Musim Mas csoport állítása szerint ugyanis a mintában szereplő egyik uniós gyártó, a KLK egy olyan malajziai vállalatcsoport tagja, amely kapcsolatban áll egy indonéz zsírsavgyártóval. A Wilmar és a Musim Mas csoport kijelentette továbbá, hogy az Oleon kapcsolatban áll az Unióba exportáló Oleon Asia-Pacific Sdn Bhd és Oleon Port Klang Sdn Bhd malajziai zsírsavgyártóval, ennélfogva versenyben áll az Indonéziából érkező behozatallal. Az indonéz kormány szintén arra kérte a Bizottságot, hogy vizsgálja meg ezt az állítást.

(183)

A fenti állítás vizsgálata kimutatta, hogy a KLK korlátozott mennyiségű zsírsavat importált Indonéziából, az importált termékek viszonteladása pedig uniós értékesítésének kevesebb mint 5 %-át tette ki. Ezenkívül az, hogy az Oleon kapcsolatban állt egy malajziai vállalattal, nem releváns a jelen vizsgálat szempontjából, mivel a vizsgálat az Indonéziából érkező behozatalra vonatkozik. A Bizottság ezért nem talált indokot arra, hogy ezt a vállalatot kizárja az uniós gazdasági ágazat meghatározásából, sem amiatt, hogy zsírsavimportőr, sem az indonéziai vagy malajziai vállalatokkal fennálló kapcsolatai miatt.

(184)

A Wilmar azt állította továbbá, hogy a Temix International – Temix Oleo ugyanazon vállalatcsoport tagja, mint a P.T. Sinar Mas Agro Resources and Technology TbK indonéz exportáló gyártó. A Golden Agri Resources Ltd 92 %-os részesedéssel rendelkezik a P.T. Sinar Mas és 25 %-os részesedéssel a Temix Oleo S.r.l. vállalatban. A Wilmar ezért azt állította, hogy e kapcsolatra tekintettel a Temix Oleo S.r.l-t ki kell zárni az uniós gazdasági ágazat meghatározásából.

(185)

A Bizottság azonban megjegyezte, hogy a Temix International – Temix Oleo nem szerepelt a gyártók mintájában, és a Bizottság a vállalatra vonatkozó adatokat csak a makrogazdasági tendenciák, például az értékesítési és a termelési volumenek megállapítására használta fel. Mivel ezeket az adatokat nem torzíthatja az exportáló gyártókkal fennálló kapcsolat, a Bizottság nem tartotta helyénvalónak a kérdés további vizsgálatát.

(186)

A Bizottság az uniós felhasználást a CUTFA által az uniós gazdasági ágazat tekintetében az uniós szabadpiaci értékesítésekre és az uniós gazdasági ágazatot alkotó mind a 15 gyártó által belső felhasználásra átadott mennyiségekre vonatkozóan szolgáltatott, ellenőrzött adatok alapján állapította meg. A behozatali volumenek minden kiindulási ország esetében az Eurostattól származnak.

(187)

A zsírsavakat általában a szabadpiacon értékesítik, de köztes anyagként is felhasználhatók továbbfeldolgozott termékek előállításához. A Bizottság megállapította, hogy a hasonló termék uniós gyártók általi teljes termelésének mintegy 11 %-át belső felhasználásra szánták. Ezt a mennyiséget sok esetben a számlázást mellőzve egyszerűen átadták és/vagy transzferáron szállították ugyanazon a vállalaton vagy vállalatcsoporton belül további feldolgozás céljából.

(188)

Az uniós gazdasági ágazatról alkotott lehetőleg legteljesebb kép érdekében a Bizottság adatokat gyűjtött a termék teljes termelésére vonatkozóan, és meghatározta a belső felhasználásra vagy a szabadpiacra szánt termelést.

(189)

Az 1. táblázat azt mutatja, hogy a figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat teljes termelésének csak kis részét szánták belső felhasználásra. Ez azt is mutatja, hogy a kötött piac stabilan a felhasználás 8 %-a körül volt ebben az időszakban. A teljesség kedvéért – adott esetben – a Bizottság feltünteti és a vonatkozó kármutató átfogó értékelésének részeként külön elemzi a kisméretű kötött piacra vonatkozó számadatokat. Más mutatók, például a termelés, a kapacitás, a termelékenység, a foglalkoztatottság és a bérek esetében a következőkben megadott számadatok a teljes tevékenységre vonatkoznak, ezért a Bizottság nem ítélte helyénvalónak a számadatok különválasztását.

(190)

Az uniós felhasználás a következőképpen alakult:

1. táblázat

Uniós felhasználás (tonna)

(191)

A figyelembe vett időszak alatt a szabadpiaci felhasználás 5 %-kal csökkent az Unióban. Egy részletesebb elemzés szerint 2018 és 2019 között az uniós piac 1 %-kal, megközelítőleg 1,19 millió tonnáról 1,20 millió tonnára nőtt, 2020-ben pedig 4 %-kal, mintegy 1,15 millió tonnára esett vissza. A vizsgálati időszakban a szabadpiaci felhasználás további 2,5 %-os csökkenéssel 1,12 millió tonnát ért el.

(192)

A figyelembe vett időszak alatti ingadozás és általános csökkenés a felhasználók bizonyos ágazataiban – például a háztartási tisztítószerek esetében – bekövetkezett fejlődésnek tudható be, amely különösen 2020-ban és a vizsgálati időszakban sok esetben a Covid19-világjárványhoz kapcsolódó tényezőknek tulajdonítható. Ezen átmeneti jelenségtől eltekintve az uniós gyártók úgy vélték, hogy az uniós piacon a zsírsavak iránti kereslet általában stabil.

(193)

A teljes piac tendenciái és alakulása (a belső felhasználást is beleértve) nagyon hasonló volt a szabadpiacon megfigyeltekhez.

(194)

A kötött piac alakulását az 5. táblázat mutatja be és elemzi.

(195)

A Bizottság a behozatal volumenét az eljárás megindításáról szóló értesítésben említett KN- és TARIC-kódokra vonatkozóan gyűjtött Eurostat-adatok alapján állapította meg. Az érintett termékre vonatkozó megbízható behozatali adatok összegyűjtése érdekében a Bizottság kiigazította a rendelkezésre álló behozatali adatokat, mivel nem minden kód kapcsolódott teljes mértékben az érintett termékhez. Az érintett termékhez részben kapcsolódó behozatali kódok esetében a Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítés időpontjában megállapított TARIC-kódokból nyert százalékos arányt. Az adatok a 2021. december és 2022. április közötti időszakra vonatkoztak. Az ilyen kódok esetében a Bizottság százalékos arányt számított mind az Indonéziából, mind a harmadik országokból érkező behozatalra. Minden ország esetében további 2 %-os mennyiségi csökkentést alkalmazott azon behozatalok esetében, amelyeket a vonatkozó kódok alatt rögzítettek, de amelyek hasítási foka 97 % alatt volt. A 2 %-os értéket azon együttműködő exportáló gyártók kitöltött mintavételi űrlapjai alapján számította ki, amelyek felülvizsgálták kitöltött mintavételi űrlapjukat, miután a Bizottság az (71) preambulumbekezdésben foglaltak szerint pontosította a termékkört.

(196)

A behozatal kiszámítására vonatkozó fenti módszert az ügy irataihoz fűzött, 2022. június 2-án kelt feljegyzés ismerteti, az érdekelt pedig felek lehetőséget kaptak arra, hogy észrevételt tegyenek. A behozatali volumen nem tartalmazza a vizsgált termékkörből kizárt zsírsavak behozatalát.

(197)

Számos érdekelt fél észrevételezte a feljegyzést, de nem emelt kifogást a módszer ellen, és nem javasolt alternatív módszert sem a vizsgálat által érintett zsírsavak behozatali volumenének megbízható meghatározására.

(198)

A CUTFA szerint a 2 %-os kiigazítás nem megfelelő, ugyanis a Bizottság százalékos arányokon alapuló módszere már figyelembe vette a legalább 97 % hasítási fokú zsírsavakat.

(199)

A Bizottság megjegyezte, hogy a panaszban felsorolt kódok leírása legalább 2022. április végéig nem terjedt ki a hasítási fokkal kapcsolatos kritériumra. Ennélfogva nem tartotta indokoltnak, így nem fogadhatta el a 2 %-os kiigazítás mellőzésére vonatkozó javaslatot.

(200)

A Bizottság az összes harmadik országból érkező behozatal piaci részesedését az országonként megállapított teljes behozatal alapján, az 1. táblázatban bemutatott szabadpiaci felhasználással összehasonlítva állapította meg.

(201)

Az érintett országból az Unióba irányuló behozatal a következőképpen alakult:

2. táblázat

A behozatal volumene (tonna) és piaci részesedése

(202)

Az érintett országból érkező dömpingelt behozatal volumene a figyelembe vett időszak során kb. 203 000 tonnáról nagyjából 228 000 tonnára emelkedett – ez összességében 13 %-os növekedést jelent. A behozatal volumene 2019-ben 11 %-kal nőtt, ezt követően azonban 230 000 tonna körül állapodott meg. A vizsgálat során gyűjtött információk arra engednek következtetni, hogy egyes exportáló gyártók a Covid19-világjárvánnyal kapcsolatos, többek között a beszállítói láncot érintő problémákkal szembesültek (lásd különösen a (266) preambulumbekezdést).

(203)

Mindazonáltal e behozatal piaci részesedése minden évben, a teljes figyelembe vett időszakban 17,1 %-ról 20,3 %-ra nőtt, ami összességében 3,2 százalékpontos (19 %-os) növekedést jelent.

(204)

A Bizottság a behozatal árait az Eurostat adatai alapján határozta meg. A Bizottság az érintett behozatalt a (195) preambulumbekezdésben ismertetett módszerrel azonosította. A számadatokat összevetette a mintában szereplő exportáló gyártók adataival, amelyek ugyanazt a tendenciát mutatták.

(205)

Az érintett országból az Unióba érkező behozatal súlyozott átlagára a következőképpen alakult:

3. táblázat

Importárak (EUR/tonna)

(206)

Az Indonéziából érkező import árai a figyelembe vett időszakban 912 EUR/tonnáról 1 023 EUR/tonnára, 12 %-kal emelkedtek. Az árak 2018 és 2020 között 12 %-kal csökkentek, majd 2020-tól a vizsgálati időszakig 27 %-kal emelkedtek. E fejleményeket az említett időszakban bekövetkezett globális nyersanyagár-emelkedés fényében kell szemlélni, amely a költségnövekedés fő oka. Amint azt a 7. táblázat mutatja, a nyersanyagárak emelkedése volt az uniós árak emelkedésének a fő oka. Hasonlóképpen, az indonéz exporőrök termelési egységköltsége a nyersanyagköltségeik emelkedése miatt szintén nőtt a vizsgálati időszakban 2020-hoz képest.

(207)

A vizsgálati időszak alatti áralákínálás meghatározásához a Bizottság összehasonlította egymással:

(208)

Amennyiben a mintában szereplő indonéziai exportáló gyártók által az uniós piacon az első független vevőnek történő értékesítésre uniós székhelyű, a gyártóval kapcsolatban álló értékesítőn keresztül került sor, a behozatali ár megállapítása CIF-alapon, az első független vevőnek felszámított eladási ár kiigazításával történt. A Bizottság figyelembe vette a behozatal és a viszonteladás között felmerült valamennyi költséget, beleértve a gyártóval kapcsolatban álló importőr SGA-költségeit, valamint a (143) preambulumbekezdésben megállapított haszonkulcsot is, analógia útján az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének alkalmazásával.

(209)

Az árak összehasonlítása terméktípusonként, a kereskedelem azonos szintjén megvalósuló ügyleteket vizsgálva, az adatok szükség szerinti kiigazításával, a kedvezmények és az árengedmények levonásával történt. Az összehasonlítás eredményét a Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók vizsgálati időszakbeli forgalmának százalékaként fejezte ki. Ennek alapján a súlyozott átlagú alákínálási különbözet meghaladta a 20 %-ot. A Bizottság a ténylegesen – mindössze két vállalat figyelembevételével – kiszámított, 11 % és 29 % közötti tartományba eső számadatokat titoktartási okokból nem jeleníti meg, ehelyett azokat az érintett együttműködő exportáló gyártókkal közölte. A mintában szereplő uniós gyártók minden értékesítést közvetlenül független vevőknek, kapcsolt értékesítő egységek közreműködése nélkül végeztek. A mintában szereplő exportáló gyártók közül az egyik kapcsolt uniós értékesítő egységek közreműködése nélkül értékesített az Unión belüli független vevőknek. A másik exportáló gyártó ezzel szemben az értékesítéseinek többségét egy kapcsolt uniós értékesítési egységen keresztül hajtotta végre. Egyik érdekelt fél sem vitatta a jelentős alákínálás fennállását.

(210)

A Bizottság figyelembe vett továbbá egyéb árhatásokat is, különös tekintettel a jelentős árerózió fennállására. Az uniós gazdasági ágazat értékesítési árai és jövedelmezősége már a figyelembe vett időszak elején alacsonyak voltak (lásd a 10. táblázatban szereplő jövedelmezőségi adatokat). 2019-ben az uniós gazdasági ágazat kénytelen volt tovább csökkenteni árait, ami veszteségeket okozott. A dömpingelt behozatal nélkül azonban, amely a legnagyobb növekedést 2019-ben mutatta, majd 2020-ban és a vizsgálati időszakban is magas szinten maradt, az uniós gazdasági ágazat 2019-ben és 2020-ban valószínűleg legalább a veszteségek nélküli értékesítéshez szükséges szinten tudta volna tartani árait. 2020 és a vizsgálati időszak során az uniós értékesítési árak (az előállítási költségek növekedésével párhuzamosan) emelkedtek, viszont ekkor is csak olyan mértékben, amely 2020-ban veszteséget, a vizsgálati időszakban pedig csak marginális jövedelmezőséget eredményezett. Az uniós gyártók piaci részesedése 2019 és a vizsgálati időszak között folyamatosan csökkent. Így a dömpingelt behozatal képes volt arra, hogy jelentős árnyomást gyakoroljon az uniós értékesítésre, ennélfogva megakadályozta, hogy az uniós gyártók az áraikat emelve olyan módon kezeljék a költségnövekedést, amely lehetővé tette volna számukra, hogy észszerű nyereségre tegyenek szert.

(211)

A dömpingelt behozatal által az uniós gazdasági ágazatra kifejtett hatás vizsgálata az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdésével összhangban valamennyi olyan gazdasági mutató értékelésére kiterjedt, amely a figyelembe vett időszakban hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(212)

A kár meghatározásával összefüggésben a Bizottság különbséget tett a makrogazdasági és a mikrogazdasági kármutatók között. A Bizottság a makrogazdasági mutatókat a CUTFA által a makrogazdasági kérdőíven közölt adatok alapján értékelte. Az adatok valamennyi uniós gyártóra vonatkoztak. A mikrogazdasági mutatókat a Bizottság a mintában szereplő négy uniós gyártó által a kitöltött kérdőíven közölt adatok alapján értékelte. Mindkét adatcsoport reprezentatívnak bizonyult az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete szempontjából.

(213)

A makrogazdasági mutatókat a CUTFA készítette az LMC International Ltd jelentése (36) alapján; ez a független vállalat a mezőgazdasági és agráripari ágazatokban, az olajkémiai termékekre, köztük a zsírsavakra is kiterjedően végez piackutatást (a továbbiakban: a jelentésben közölt adatok). A jelentésben közölt adatok az e vizsgálat tárgyát képező zsírsavakhoz képest nagyobb merítésűek, és azokat az olajkémiai ipar széles körben használja. A hasonló termék más termékektől való megkülönböztetése érdekében a CUTFA további információkat is figyelembe vett a felhasznált nyersanyagok mennyiségéről, arra támaszkodva, hogy a hasonló terméket csak meghatározott nyersanyagokból, például pálmaolajból, pálmamagbélolajból vagy faggyúból állítják elő. A vizsgálat által nem érintett termékek előállításához más nyersanyagokat, például repceolajat vagy szójaolajat is felhasználnak. E módszer alkalmazásával mind a vizsgált termék, mind az egyéb termékek termelési és értékesítési mennyisége megállapítható volt. A jelentésben közölt adatok a 2018 és 2020 közötti időszakra vonatkozóan álltak rendelkezésre. A vizsgálati időszakra vonatkozó adatok megállapítása arányos becsléssel történt azon vállalatok termelésének és értékesítésének alakulása alapján, amelyek az adataikat közvetlenül a CUTFA rendelkezésére bocsátották. Az alábbiakban említett egyéb mutatókra vonatkozó adatok megállapítására is ugyanezen vállalati adatok felhasználásával került sor. A Bizottság ellenőrizte a CUTFA által végzett számításokat, és a makroadatokat összevetette a Bizottság által a mintába felvett uniós gyártóktól gyűjtött adatokkal, amelyek a teljes uniós termelés 61 %-át teszik ki.

(214)

A Wilmar tájékoztatást kért arról, hogy a CUTFA által benyújtott mennyiségi makroadatok miért voltak alacsonyabbak, mint a jelentésben közölt adatok, amelyek széles körben elérhetők az olajkémiai ipar számára.

(215)

Ez a CUTFA által a termékeknek a termékkörből való kizárása érdekében végzett, a (213) preambulumbekezdésben ismertetett szükséges kiigazításokkal magyarázható.

(216)

A makrogazdasági mutatók a következők: termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési volumen, piaci részesedés, növekedés, foglalkoztatás, termelékenység, a dömpingkülönbözet nagysága, valamint a korábbi dömpingelt behozatal hatásaiból való felépülés.

(217)

A mikrogazdasági mutatók adatai a mintában szereplő négy gyártótól származtak.

(218)

A mikrogazdasági mutatók a következők: átlagos egységár, termelési egységköltség, munkaerőköltség, készletek, jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, a beruházások megtérülése és tőkebevonási képesség.

(219)

A teljes uniós termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

4. táblázat

Termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás

(220)

Hatékonysági megfontolásból a szokásos karbantartás időszakait kivéve a vizsgált termék uniós gyártását napi 24 órában tervezik. Egyes esetekben azonban – bizonyos mértékig – a vizsgálat kimutatta, hogy ugyanazon gyártóüzemben más termékek is előállíthatók. A gyártás megrendeléseken alapul. A 4. táblázat évente mintegy 20 %-os szabad kapacitást mutat.

(221)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat termelési volumene 7 %-kal csökkent. Részletes elemzés szerint a termelés csökkenése főként 2020-ban következett be.

(222)

Az uniós termelési kapacitás kiszámítása a hosszú távon elérhető maximális termelés alapján, a karbantartás figyelembevételével történt. A figyelembe vett időszak során az uniós termelési kapacitás 4 %-kal csökkent. A csökkenés a kapacitás más termékekhez történő, a miatti átcsoportosítását tükrözi, hogy a zsírsavra vonatkozó megrendelések visszaestek. Az uniós gazdasági ágazat azonban nem tudta teljes mértékben más termékekkel helyettesíteni a zsírsavak gyártását.

(223)

A figyelembe vett időszak alatt a termelési kapacitás 4 %-os csökkenése ellenére az uniós kapacitáskihasználás 3 %-kal csökkent.

(224)

Az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene és piaci részesedése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

5. táblázat

Értékesítési volumen és piaci részesedés

(225)

Az uniós gazdasági ágazat belső felhasználással együttes értékesítései a figyelembe vett időszakban a termeléshez hasonló tendenciát követtek. Ennek az az oka, hogy az ágazatban a termelést az értékesítési megrendelések határozzák meg. A raktárterület jellemzően korlátozott, a készletezett késztermékek pedig idővel minőségi romlást szenvedhetnek, vagy egy idő után eltérnek a specifikációtól. Ezért a készletek szintjét általában nagyon alacsonyan tartják.

(226)

A teljes uniós értékesítés volumene a figyelembe vett időszakban 9 %-kal csökkent.

(227)

A figyelembe vett időszakban az uniós szabadpiaci értékesítés volumene 10 %-kal csökkent. 2018 és 2019 között az uniós értékesítési volumen stabil volt. 2019-től a vizsgálati időszakig azonban a volumen 10 %-kal csökkent.

(228)

Az uniós gazdasági ágazat kötött piaca (a teljes uniós termelés százalékában kifejezve, a belső felhasználással együtt) a figyelembe vett időszakban megközelítőleg 10–11 % volt.

(229)

Az uniós szabadpiaci értékesítés piaci részesedése a figyelembe vett időszakban 72,1 %-ról 68,3 %-ra csökkent, ami 3,9 százalékpontos (5 %-os) visszaesést jelent.

(230)

Szem előtt tartva, hogy az uniós gazdasági ágazat a figyelembe vett időszakban 5 %-ot veszített piaci részesedéséből, emellett szabadpiaci értékesítései 10 %-kal csökkentek, egyértelmű, hogy nem történt növekedés, hanem mind abszolút értelemben, mind a szabadpiaci felhasználáshoz viszonyítva recessziós időszakról volt szó.

(231)

A foglalkoztatás és a termelékenység a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

6. táblázat

Foglalkoztatás és termelékenység

(232)

Az uniós gazdasági ágazat foglalkoztatása a figyelembe vett időszakban teljes munkaidős egyenértékben kifejezve 5 %-kal csökkent.

(233)

A termelékenység, azaz az egy alkalmazottra jutó termelési volumen 2020-ban visszaesett, de a figyelembe vett időszakban összességében javarészt állandó volt.

(234)

Minden dömpingkülönbözet jóval meghaladta a csekély mértékű szintet. Figyelembe véve az érintett országból érkező behozatal volumenét és árait, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a dömpingkülönbözet tényleges nagysága jelentős hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazatra.

(235)

A zsírsavval kapcsolatban ez az első dömpingellenes vizsgálat. Ebből adódóan nem álltak rendelkezésre adatok az esetleges korábbi dömping hatásainak felméréséhez.

(236)

A mintában szereplő uniós gyártók által az uniós független vevők részére felszámított értékesítési egységárak súlyozott átlaga a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

7. táblázat

Értékesítési árak és termelési egységköltség az Unióban

(237)

Az uniós piacon független vevőknek történő értékesítésre egyaránt sor került független kereskedők, valamint számos felhasználói ágazathoz tartozó végfelhasználók részére. Mindkét vevőtípus és a különböző ágazatok esetében az árak meghatározása azonos módon és hasonló szinten történt.

(238)

Az uniós piac független szereplőinek (a szabadpiacon) történő értékesítések ára 879 EUR/tonna-ról 1 101 EUR/tonna értékre nőtt a figyelembe vett időszakban – ez 25 %-os növekedést jelent. Ezek az értékesítési árak 2019-ben 12 %-kal csökkentek, majd 2020-ban 12 %-kal, a vizsgálati időszakban pedig 28 %-kal emelkedtek.

(239)

Ezt a látszólag pozitív tendenciát a nyersanyagköltségek jelentős növekedésével összefüggésben kell szemlélni. A vizsgálati időszak alatt ezek a költségek a teljes termelési egységköltség több mint 70 %-át tették ki. A termelési egységköltség a figyelembe vett időszakban 23 %-kal, az uniós szabadpiacon érvényesülő átlagos értékesítési ár emelkedéséhez hasonló mértékben nőtt.

(240)

A mintában szereplő uniós gyártók átlagos munkaerőköltsége a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

8. táblázat

Alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség

(241)

Az alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség 8 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban. A bérek a szakszervezetekkel folytatott tárgyalások szerint alakutak, az alkalmazottakkal kapcsolatos egyéb költségeket pedig a nemzeti közigazgatások határozták meg.

(242)

A mintában szereplő uniós gyártók készletszintjei a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

9. táblázat

Készletek

(243)

A mintában szereplő uniós gyártók készleteinek szintje 23 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. A termelés százalékában kifejezett zárókészletek azonban az egész időszak során alacsonyak voltak. A (225) preambulumbekezdésben említett módon ez azért van így, mert a zsírsavágazat általában megrendelésre termel, a készleteket pedig alacsony szinten tartják, hogy elkerüljék a minőségromlást, vagy a specifikációtól való eltérést. Ez a mutató ezért az átfogó kárelemzés szempontjából kevésbé jelentős.

(244)

A mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezősége, pénzforgalma, beruházásai és beruházásainak megtérülése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

10. táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése

(245)

A Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezőségét úgy állapította meg, hogy a hasonló termék független vevők részére végrehajtott uniós értékesítéseiből származó adózás előtti nettó nyereséget kifejezte az értékesítési forgalom százalékában. A mintába felvett gyártók jövedelmezősége a figyelembe vett időszakban mindvégig alacsony, azaz 3 % alatt maradt, sőt a 2018. évi 1,9 %-ról 2020-ban – 2,1 %-ra csökkent. A vizsgálati időszakban a jövedelmezőség 2,5 %-ra emelkedett, bár továbbra is alacsony maradt. A vizsgálati időszakban tapasztalt enyhe javulás oka az volt, hogy az uniós piaci vevők nagyobb valószínűséggel fogadták el az uniós gyártók áremeléseit, mivel az exportáló gyártókat érintette a beszállítói láncoknak a Covid19-világjárvánnyal összefüggő válsága.

(246)

A jövedelmezőség alakulása a 7. táblázatban szereplő értékesítési árakkal és termelési költségekkel és az indonéziai behoztal alacsony áraival együtt azt mutatja, hogy az érintett időszakban jelentős árlenyomás alakult ki. Az uniós gazdasági ágazat nem volt képes olyan mértékben emelni az árait, hogy azok megfelelően tükrözzék a költségnövekedést, és ezáltal az értékesítés kellően nyereséges árakon történjen. Ez azt jelentette, hogy az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége a figyelembe vett időszakban mindvégig alacsony volt, ugyanakkor az indonéz dömpingelt behozatal eleve jelentős penetrációról (17,1 %-os piaci részesedés) indult, és a 2. táblázatban bemutatott módon a volumen 22 %-os növelésével képes volt 20,3 %-os piaci részesedést elérni. Emellett a 3. táblázatban látható módon a nyersanyagárak jelentős emelkedése ellenére e behozatal átlagára csak 12 %-kal nőtt. Ugyanebben az időszakban az uniós gazdasági ágazat csupán a költségek fedezése érdekében 25 %-os áremelésre kényszerült. Ahogy a (210) preambulumbekezdésben foglalt következtetés is kifejti, az Indonéziából érkező behozatal már a figyelembe vett időszak kezdetétől folyamatosan lefelé irányuló nyomást gyakorolt mind az állandóan magas volumen, mind az alacsony árak révén. Az indonéz árak ugyanis 2019-től – és valószínűleg már előtte is – mindvégig alacsonyabbak voltak az uniós gazdasági ágazat árainál (lásd a (302) preambulumbekezdést). Ez a figyelembe vett időszak során és különösen a vizsgálati időszakban alacsony, elégtelen nyereségszintet eredményezett.

(247)

A Wilmar észrevételeket tett az árlenyomás hiányával kapcsolatban, azonban következtetése indexált tendenciákon alapult, nem pedig az uniós gyártók tényleges jövedelmezőségi szintjén.

(248)

A Bizottság nem találta helytállónak a Wilmar következtetéseit, mivel azok nem vették figyelembe a dömpingelt behozatal teljes figyelembe vett időszakon belüli penetrációját, sem az uniós gazdasági ágazat ebből eredő alacsony jövedelmezőségi szintjét. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(249)

A Musim Mas csoport benyújtotta két uniós gyártó éves jelentését, és azzal érvelt, hogy az azokban foglalt információk, különösen a vizsgálati időszak alatti jövedelmezőségi mutatók szerint e vállalatokat nem érte kár.

(250)

E tekintetben a Bizottság megjegyzi, hogy e jelentések terjedelme lényegesen túlmutat a két uniós gyártó vizsgált termékhez kapcsolódó üzleti tevékenységén. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(251)

A nettó pénzforgalom az uniós gyártók önfinanszírozó képességét jelzi. A nettó pénzforgalom tendenciája az árbevétel-arányos jövedelmezőséghez hasonlóan alakult, 2019-ben és 2020-ban csökkent, a vizsgálati időszakban pedig szerény növekedést mutatott. Összességében a pénzforgalom – 16 %-os csökkenéssel – negatív tendenciát mutatott a figyelembe vett időszakban.

(252)

A beruházások megtérülése a beruházások könyv szerinti nettó értékének százalékában kifejezett nyereség. A beruházások megtérülésének tendenciája az árbevétel-arányos jövedelmezőséghez hasonlóan alakult, 2019-ben és 2020-ban csökkent, majd a vizsgálati időszakban szerény növekedést mutatott.

(253)

Ahogy azt a fenti beruházási adatok is mutatják, az uniós gyártók további beruházásokat hajtottak végre a figyelembe vett időszakban. A beruházások évi 7–12 millió EUR-t tettek ki, és főként a hatékonyság növelésére és a meglévő létesítmények fenntartására irányultak. Az uniós gazdasági ágazat változatos ügyfélkört lát el, amelynek igényei folyamatosan változnak. Az uniós gazdasági ágazatnak továbbra képesnek kell lennie arra, hogy rugalmasan gyártsa a piacon kínálható termékválasztékot és -mennyiséget. E beruházásokat veszélyezteti a tőkebevonási képesség romlása.

(254)

A vizsgálat azt is kimutatta, hogy a figyelembe vett időszakban a kapacitásbővítésre irányuló egyéb beruházások nem a terveknek megfelelően haladtak. Noha az ilyen beruházások elengedhetetlenek az ágazat állandóságának biztosításához, a mintában szereplő valamennyi vállalkozás – beleértve a nagyobb csoportokhoz tartozókat is – a beruházásai elhalasztására kényszerült az időszakban. A beruházások nem megfelelő megtérülése az uniós gazdasági ágazat jövőbeli tőkebevonási képességét, ennélfogva pedig közép- és hosszú távú fennmaradását is veszélyezteti.

(255)

A készletek alakulása és a belső felhasználás szerény javulást mutatott a figyelembe vett időszakban. A belső felhasználás mindössze 2 %-os növekedést ért el, a készletek szintje pedig csökkent. A vizsgálat kimutatta, hogy a belső felhasználást nem érinti közvetlenül a dömpingelt behozatal, valamint azt is, hogy a készletek kevésbé relevánsak a zsírsavval foglalkozó gazdasági ágazat számára, amely főként megrendelésre termel. Ez azt jelenti, hogy ezek a tényezők nem meghatározók a kárelemzésben.

(256)

Néhány más mutató, például az értékesítési árak, a jövedelmezőség, a beruházások és a beruházások megtérülése látszólag pozitív tendenciát mutattak a figyelembe vett időszakban. A vizsgálat azonban kimutatta, hogy az eladási árak pozitív alakulása összefügg a nyersanyagárak alakulásával, amelyek ebben az időszakban jelentősen emelkedtek. A jövedelmezőség és a beruházások megtérülésének szerény javulása sem változtatott azon a tényen, hogy a figyelembe vett időszak alatt a teljesítmény olyan szinten maradt, amely nem volt elegendő az uniós gazdasági ágazat közép- és hosszú távú életképességének biztosításához (lásd a (266)–(269) preambulumbekezdést is).

(257)

Az értékesítési árak és a termelési költségek alakulásával együtt szemlélve az alacsony jövedelmezőség az árlenyomás egyértelmű jele. Különösen a figyelembe vett időszak alatt – a magas szintű dömpingelt behozatal és az alacsony árak mellett – az uniós gazdasági ágazat nem tudta olyan szintre emelni az árakat, amely lehetővé tenné számára, hogy fedezze költségeit, és elérje a nyereségcélt (6 %).

(258)

Annak ellenére, hogy a hatékonyság fenntartása érdekében a beruházások a lehető legmagasabb szinten maradtak, az uniós gazdasági ágazat egyértelműen nem termelt elegendő nyereséget ahhoz, hogy a figyelembe vett időszakban és különösen a vizsgálati időszakban ösztönözze a vállalkozásai fejlesztésére irányuló beruházásokat. Az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetének romlására viszonylag stabil felhasználást nyújtó piacon került sor (a felhasználás visszaesése 2020-ban és a vizsgálati időszakban nagyrészt átmeneti volt, és a Covid19-világjárvány hatásának volt betudható). Az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése a figyelembe vett időszakban 5 %-kal, a 2018. évi 72,1 %-ról a vizsgálati időszakban 68,3 %-ra csökkent.

(259)

Bár ebben a vizsgálatban a kár főként ár- és teljesítménymutatókat, például a jövedelmezőséget és a tőkebevonási képességet érintette, az uniós gazdasági ágazat a vizsgált volumenmutatók tekintetében szintén hanyatlást mutatott. A figyelembe vett időszakban a termelés, a kapacitás, a kapacitáskihasználás, az értékesítési volumen és a piaci részesedés egyaránt csökkent az uniós piacon. Emellett a foglalkoztatás és a termelékenység terén is visszaesés volt megfigyelhető, ami a termelés és az értékesítési volumen alacsonyabb szintjéhez kapcsolódott.

(260)

Az indonéz kormány az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben kitért egyes kármutatókra, és arra a következtetésre jutott, hogy az uniós ágazatot nem érte kár a figyelembe vett időszakban. Véleményét a következőkre alapozta: 1. a 4. táblázat szerint 2020 és a vizsgálati időszak között növekedett a termelés és a kapacitás; 2. az 5. táblázat szerint 2020 és a vizsgálati időszak között növekedett a piaci részesedés, beleszámítva a belső felhasználást is, 3. a 7. táblázat szerint a figyelembe vett időszakban növekedtek az eladási árak, és ennek hatására a 2020. évi – 2,1 %-ról a vizsgálati időszakbeli 2,5 %-ra növekedett a nyereség is, 4. a 9. táblázat szerint a figyelembe vett időszakban csökkentek a készletek, valamint 5. a 10. táblázat szerint 2020 és a vizsgálat időszak között növekedett a jövedelmezőség, a pénzforgalom és a beruházások megtérülése. Az indonéz kormány állítása szerint a Bizottság önkényesen és alaptalanul 6 %-os nyereségcélt alkalmazott, és az uniós ágazat nyereségének a 2020. évi – 2,1 %-ról a vizsgálati időszakbeli 2,5 %-ra való növekedése jelentős, korábban nem tapasztalt mértékű volt, és a Covid19-világjárvány alatt következett be. A Wilmar azt állította, hogy a Bizottság nem megfelelően elemezte a 10. táblázatot, és hogy a jövedelmezőség növekedett a figyelembe vett időszakban és magas volt a vizsgálati időszakban.

(261)

A Bizottság nem értett egyet azzal az állítással, hogy a vonatkozó adatok nem mutattak jelentős kárt. A (202) preambulumbekezdésben leírtak szerint a figyelembe vett időszakban a felhasználás 5 %-kal csökkent, ugyanakkor az Indonéziából érkező behozatal volumene 13 %-kal növekedett. Az Indonéziából érkező behozatal piaci részesedése szintén növekedett ebben az időszakban. Ezenkívül a (192) preambulumbekezdésben leírtak szerint az uniós felhasználás általában stabil (37), és a 2020-ban és a vizsgálati időszakban a Covid19-világjárvánnyal összefüggő tényezőknek betudható átmeneti csökkenést követően várhatóan helyreáll (38).

(262)

Hasonlóképpen az uniós gazdasági ágazat piaci részesedését tekintetve a piaci részesedés – a belső felhasználást is beleértve – 70,6 %-ról 70,8 %-ra emelkedett. Ugyanakkor az uniós gazdasági ágazat szabadpiaci értékesítéseinek piaci részesedése, az e tekintetben irányadó mutató, a 2020. évi 68,4 %-ról a vizsgálati időszakbeli 68,3 %-ra csökkent. A teljes figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat szabadpiaci értékesítéseinek piaci részesedése folyamatosan csökkent, a 2018. évi 72,1 %-ról a 2019. évi 70,8 %-ra, a 2020. évi 68,4 %-ra, majd pedig a vizsgálati időszakbeli 68,3 %-ra. Ugyanakkor ezzel ellentétben az Indonéziából származó behozatal folyamatosan növekedett, a 2018. évi 17,1 %-ról a 2019. évi 19,0 %-ra, a 2020. évi 20 %-ra, majd pedig a vizsgálati időszakbeli 20,3 %-ra.

(263)

Hasonlóképpen az átlagos értékesítési ár növekedésével kapcsolatos állítást a nyersanyagköltségek jelentős növekedésével összefüggésben kell szemlélni, a (256) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint. A (243) preambulumbekezdésben leírtak szerint a termelés százalékában kifejezett zárókészletek mindvégig meglehetősen stabilak voltak a figyelembe vett időszakban, és az ágazat megrendelésre termelt, így a készleteket alacsony szinten tartották.

(264)

A 10. táblázat teljesítménymutatóival kapcsolatos állítás nem vette figyelembe a teljes képet. Például a figyelembe vett időszakban a pénzforgalom szintje tartósan csökkent 2018 és 2020 között, 2020-ban pedig negatívra változott. A vizsgálati időszakban a pénzforgalom növekedett és pozitívra változott, mivel az uniós iparágnak sikerült a nyereséget növelnie a (251) és a (266) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint. Ugyanakkor a vizsgálati időszakban a pénzforgalom jelentősen a 2018. évi szint alatt maradt. Összességében a pénzforgalom 16 %-kal csökkent.

(265)

A nyereségcél szintjét illetően a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a 6 %-os minimumnyereség alkalmazása megfelelő. Az alaprendelet 7. cikkének (2c) bekezdése 6 %-ban határozza meg a rendes versenyfeltételek mellett elvárható minimális nyereségességi szintet a kárkülönbözet kiszámításához. Ez a szint az uniós gazdasági ágazatokra vonatkozóan megállapított hosszú távú jövedelmezőségi adatokon alapul. Nem nyújtottak be arra vonatkozó bizonyítékot, hogy ez a szint nyilvánvalóan nem megfelelő az érintett gazdasági ágazat esetében (lásd a (268) preambulumbekezdést). Ez az állítás tehát már ezen az alapon is elvethető.

(266)

Ugyanakkor a Bizottság megjegyzete, hogy az uniós gazdasági ágazat csupán 2018-ban (1,9 %) és a vizsgálati időszakban (2,5 %) volt némileg nyereséges, ugyanakkor jövedelmezősége negatív volt 2019-ben és 2020-ban (– 0,5 %, illetve – 2,1 %). Továbbá a 2021-ben – amelyből kilenc hónap a vizsgálati időszakba esik – elért pozitív szintet a beszállítói láncoknak a Covid19-világjárvány miatti jelentős piaci zavaraival összefüggésben kell vizsgálni, amelyek jelentősen kihatottak az Unióba irányuló indonéz exportra. Az Unióba irányuló zsírsavszállítmányokat hátráltatták az Ázsiából érkező hajók késései, amelyek a Covid19-járvány következtében a teherhajók, a tartályhajók és a munkaerő hiánya miatt alakultak ki, és a szállítási költségek szélsőséges megugrását eredményezték (39). Ezek az átmeneti zavarok általában kihatottak a gazdasági ágazaton belüli árakra, valamint az Indonéziából érkező behozatalra, amely 2020 és a vizsgálati időszak között abszolút értékben csökkent. Az uniós gazdasági ágazat előadta, hogy ennek eredményeképpen ki tudta használni ezeket a konkrét piaci zavarokat arra, hogy az árait az uniós piacon nyereséges szintre emelje anélkül, hogy piaci részesedése komolyabban visszaesett volna. Összességében az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége a teljes figyelembe vett időszakban a fedezeti pont körül volt, az Indonéziából érkező behozatal volumene pedig jelentős volt, és piaci részesedése az enyhén visszaeső felhasználás ellenére jelentősen, 17,1 %-ról 20,3 %-ra nőtt. Mindezek a tényezők világosan mutatják, hogy az uniós ágazat jövedelmezőségére mindvégig kedvezőtlenül hatott a figyelembe vett időszakban az Indonéziából érkező dömpingelt behozatal, és a vizsgálati időszakban a 2,5 %-os nyereségességi csúcs elsősorban a Covid19-járvány utáni, az indonéziai exportőröket érintő beszerzési problémákkal összefüggésben alakult ki.

(267)

A 10. táblázat szerinti jövedelmezőség kiszámítása az uniós piacokon előállított és az uniós gazdasági ágazat által független vevőknek eladott zsírsav költségén alapul. Mivel az uniós gazdasági ágazat általában megrendelésre gyárt, a készletek még mindig alacsonyak, ahogy azt a 9. táblázat mutatja. Ezért egy kis készletekkel rendelkező gazdasági ágazat esetében kis különbség van a termelési egységköltség és az értékesített áruk egységköltsége között. Ebből az következik, hogy bár 2019-ben és 2020-ban az uniós gazdasági ágazat átlagos értékesítési egységára megegyezett az átlagos termelési egységköltséggel vagy meghaladta azt, az uniós gazdasági ágazat mégis a 10. táblázat szerint veszteséges volt.

(268)

A zsírsav rendes versenyfeltételek melletti szokásos nyereségszintjét illetően az indonéz kormány nem fejtette ki, hogy miért tartja a gazdasági ágazat által a vizsgálati időszakban elért 2,5 %-os nyereségszintet elégségesnek. Az indonéz kormány nem támasztotta alá, hogy milyen nyereségszintet kellene használni az általa kofogásolt, a Bizottság által jogszabályi rendelkezés alapján alkalmazott 6 %-os küszöbérték helyett, és nem fejtette ki a Covid19-világjárvány jövedelmezőségi szintre gyakorolt hatását sem. A Bizottság megjegyezte, hogy az ügy irataiban nincs más olyan bizonyíték a zsírsavval foglalkozó gazdasági ágazatnak az Indonéziából érkező dömpingelt behozatal nélküli korábbi jövedelmezőségi szintjére, amely alátámasztaná az indonéz kormány azon állítását, hogy a 2,5 %-os jövedelmezőség elégséges, vagy kétségbe vonná a 6 %-os nyereségszint alkalmazását. Ezzel szemben a Bizottság ténymegállapításai nyilvános információkon vagy az ügy nyilvánosan megtekintethető irataiban található információkon alapulnak. A Bizottság megjegyezte, hogy az Európai Vegyipari Tanács (CEFIC) jelentése szerint – többek között – a tágabb értelemben vett európai vegyipar 2020. évi jövedelmezőségét illetően az árbevétel százalékában kifejezett bruttó működési eredmény (40) megközelítőleg 11 %. Ezenkívül a CSIMarket (41) által összegyűjtött statisztikák alapján a vegyipar adózás előtti haszonkulcsa 2021-ben 13 % körül volt. Továbbá a Greven csoport az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben azt állította, hogy az európai vegyipar 2020. évi EBIT-haszonkulcsa (EBIT: kamatfizetés és adózás előtti eredmény) 7 % körül volt (részletesebben lásd a (294) preambulumbekezdést). Ezért a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az uniós gazdasági ágazat a figyelembe vett időszak egészében nem érte el a rendes versenyfeltételek mellett elvárható jövedelmezőségi szintet.

(269)

A Bizottság megjegyezte, hogy még ennél is fontosabb a (253) és a (254) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint az a tény, hogy az uniós gazdasági ágazat a figyelembe vett időszakban csak korlátozott beruházásokat hajtott végre, és azok főként a hatékonyság növelésére és a meglévő létesítmények fenntartására irányultak. Az uniós gazdasági ágazat a figyelembe vett időszak alatti alacsony vagy negatív jövedelmezőségi szintje miatt nem tudta elvégezni az innováció, valamint a hatékonyság és a termelékenység növelése szempontjából szükséges beruházásokat ahhoz, hogy meg tudja őrizni versenyképességét a piacon. Az uniós gazdasági ágazat változatos ügyfélkört lát el, amelynek igényei folyamatosan változnak. A figyelembe vett időszak alatt az értékcsökkenési költségek csupán a termelési költségek mintegy 2 %-át tették ki. Ha a bereuházásokat követően az értékcsökkenési költségek a termelési költségek 4 %-ára emelkednének, azzal az uniós gazdasági ágazat a fedezeti pont fölé jutna, amennyiben fenn tudja tartani a vizsgálati időszak magasabb árait, ami viszont a vizsgálati időszak alatti árnövekedés okainál fogva nagyon valószínűtlen. Ezért a gazdasági ágazatnak a figyelembe vett időszakban elért nyereségszintje nem elégséges a gazdasági ágazatban szükséges szintű beruházások elvégzéséhez. Mindezek az elemek egyenesen ellentmondanak az indonéz kormány által az európai iparág szükséges jövedelmezőségi szintjére vonatkozóan megfogalmazott, bizonyítékokkal alá nem támasztott állításoknak.

(270)

Végezetül a Bizottság megjegyezte, hogy az elvégzett elemzés teljeskörű és átfogó volt, mivel kiterjedt az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdésében előírtaknak megfelelően mind a négy évre és az összes kármutatóra. Emellett a Bizottság az elemzéshez az összes adatot felhasználta, a kedvezőket és a kedvezőtleneket egyaránt. A Bizottság ennélfogva bizonyította, hogy a jelentős kárra vonatkozó következtetése jogilag és gazdaságilag megalapozott. Ezért ezeket az állításokat a Bizottság elutasította.

(271)

Az indonéz kormány azt is állította, hogy a kárra vonatkozó ténymegállapítás nem állt összhangban a KLK 2022. augusztus 19-i levelében foglaltakkal, amely észrevételeket tartalmazott a KLK és az indonéziai exportáló gyártók közötti versennyel és a KLK jövedelmezőségével kapcsolatban.

(272)

A Bizottság elutasította ezt az állítást, mivel a levelet egyetlen uniós gyártó írta, és nem ad teljeskörű értékelést a kárról. Ezért egy ilyen állítás nem írhatja felül a Bizottság jelentős kárra vonatkozó következtetéseit.

(273)

Az indonéz kormány továbbá előadta, hogy bár a biodízel előállításához használt zsírsav nem szerepelt a termékkörben, a Bizottság nem igazította ki megfelelően a behozatali statisztikákat.

(274)

A Bizottság elutasította ezt az állítást és megerősítette, hogy a behozatali statiszikák nem tartalmazzák a hulladékból előállított és a biodízel gyártásához felhasznált zsírsav behozott mennyiségeit.

(275)

A Wilmar azt állította, hogy a termelés és a kapacitáskihasználás 4. táblázatban bemutatott alakulása nem jelez kárt.

(276)

A Bizottság megjegyezte, hogy a 4. táblázat szerint a termelés a figyelembe vett időszakban 7 %-kal, a kapacitáskihasználás pedig 3 %-kal visszaesett. A Wilmar nem a megfelelő összefüggésben értékelte ezeket a tendenciákat. A figyelembe vett időszakban a piacon 5 %-kal csökkent a felhasználás, az Indonéziából érkező behozatal ugyanakkor 13 %-kal növekedett és a piaci részesedése a 2018. évi 17,1 %-ról a vizsgálati időszakbeli 20,3 %-ra emelkedett. A Bizottság ezért elutasította a termelésre és a kapacitáskihasználásra vonatkozó állításokat.

(277)

A Wilmar szerint a Bizottság helytelenül állította azt, hogy a 9. táblázatban szereplő készletszintek kisebb jelentőséggel bírnak a kárelemzés szempontjából, és szerinte a kisebb készlet az értékesítések növekedését jelzi.

(278)

A Bizottság megjegyezte, hogy az értékesítési volumen az értékelési időszak során visszaesett, ahogy azt az 5. táblázat mutatja. Tekintettel az alacsony zárókészletekre, amelyek az érintett időszakban a termelési volumen 4,5 %-a alatt maradtak, a Bizottság fenntartotta azt az álláspontját, hogy az átfogó kárelemzés szempontjából a készletszintek problémát jeleznek.

(279)

A Wilmar azt állította, hogy a beruházásoknak és a beruházások megtérülésenek a 10. táblázatban bemutatott alakulása nem jelez kárt.

(280)

A beruházásokat illetően az állítással a (269) preambulumbekezdés foglalkozott. A beruházások megtérülése a vizsgált termék kapcsán elért teljes nyereség és a vizsgált termék előállításához használt tárgyi eszközök összértékének a hányadosa. A figyelembe vett időszakban a tárgyi eszközök összértéke meglehetősen stabil volt. Ezért a beruházások megtérülésének alakulása követi a jövedelmezőség alakulását. Ebből az következik, hogy 2018 és 2020 között csökkent a beruházások megtérülése. A beruházások megtérülése a vizsgált időszakban nőtt, mivel az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége nőtt az előző évekhez képest. A (266) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint azonban a jövedelmezőség a vizsgálati időszakban csak átmeneti jelleggel növekedett. A Bizottság ezért fenntartotta azt a következtetését, hogy a beruházások szintje nem volt elegendő az uniós gazdasági ágazat jövőbeli túléléséhez (lásd a (253), a (254) és a (269) preambulumbekezdést), és ezért elutasította ezt az állítást.

(281)

A Musim Mas csoport az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat nem szenvedett kárt a vizsgálati időszakban. A csoport azt kérte a Bizottságtól, hogy kárelemzése során a vizsgálati időszakra koncentráljon, vagyis arra az évre, amelyben a termelés, a termelési kapacitás, a piaci részesedés, az átlagár, a beruházások megtérülése, a pénzforgalom, a jövedelmezőség és a készletszintek terén pozitív tendenciák érvényesültek. A Musim Mas csoport különösen azt hangsúlyozta, hogy a jövedelmezőség a vizsgálati időszakban volt a legmagasabb (2,5 %).

(282)

A Bizottságnak a kárértékelést a teljes figyelembe vett időszakra nézve el kell végeznie, nem csak a vizsgálati időszak tekintetében. A Musim Mas csoport által javasolt módszertan, az indonéz kormány és a Wilmar fentebbi értékeléséhez hasonlóan, nem elemezné teljeskörűen és pontosan az uniós ágazatot érő kárt, ahogy azt az alaprendelet 3. cikke előírja. A termelési volumen és a termelési kapacitás kismértékű növekedése (1,2 %, illetve 1,9 %) és a készletek csökkenése a jövedelmezőség átmeneti növekedésére vezethető vissza, ahogy azt a (266) preambulumbekezdés ismertette. A pénzforgalom és a beruházások megtérülése követte a jövedelmezőség alakulását. Az uniós gazdasági ágazat szabadpiaci értékesítéseinek piaci részesedése a 2020. évi 68,4 %-ról 68,3 %-ra csökkent a vizsgálati időszakra. Az uniós ágazat értékesítési ára a termelési egységköltség növekedésével összhangban megemelkedett a nyersanyagok drágulása miatt, amit az átmeneti beszerzési zavarok és a Covid19-világjárvány hatásai miatt következett be különösen a vizsgálati időszakban. Ezért a Bizottság elutasította az állítást.

(283)

A Musim Mas csoport ezenkívül megkérdőjelezte az indonéz behozatalra vonatkozóan az alákínálás (amelyre a Musim Mas csoport tévesen áron aluli értékesítésként hivatkozott) kiszámítását, és azzal érvelt, hogy a tájékoztató 3. és 7. táblázatában található átlagos egységértékek tanúsága szerint sokkal kisebb volt az uniós gazdasági ágazat áraira gyakorolt hatás, nevezetesen a 2018. évi 4 %-os pozitív különbözethez képest a vizsgálati időszakban csak szerény mértékű, 7 %-os alákínálás volt tapasztalható.

(284)

Az exportáló gyártó áralákínálással kapcsolatos következtetése az indonéz gyártók Unióba érkező importja esetében alkalmazott átlagos importár és az uniós gazdasági ágazat átlagárának egyszerű összehasonlításán alapul, és nem veszi figyelembe azt, hogy az összes uniós exportőr és az összes gyártó jelentősen eltérő termékportfóliót kezelhet. A megbízhatóbb alákínálási különbözetek meghatározása érdekében az árakat az egymással összehasonlítható terméktípusok esetében kell összevetni az exportáló gyártók szintjén, amennyiben vannak ilyen rendelkezésre álló adatok. Az exportőr azt állította, hogy a vizsgálati időszakban az áralákínálás átlagosan 7 %-os volt, miközben a terméktípusonként végzett összehasonlítás szerint az alákínálási különbözet meghaladta a 20 %-ot. A Bizottság elutasította az exportőr alákínálási különbözetre vonatkozó megjegyzéseit.

(285)

A CUTFA az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben egyetértett a Bizottság kárral kapcsolatos következtetéseivel, és hangsúlyozta, hogy az értékesítési árak, az alákínálás, az áron aluli értékesítés, az árlenyomás, az egységköltségek és a teljesítménymutatók, például az árbevétel-arányos jövedelmezőség azt bizonyítja, hogy az uniós gazdasági ágazatot kár érte a figyelembe vett időszakban. A CUTFA hivatkozott a Bizottság által a volumenmutatók – például a termelés, a termelési kapacitás, a kapacitáskihasználás, az értékesítési volumen és a piaci részesedés – vonatkozásában végzett értékelésre is, amely bizonyítja, hogy az uniós gazdasági ágazatot a volumenmutatók tekintetében is kár érte. Ezenkívül a CUTFA megerősítette, hogy a vizsgálati időszakban a jövedelmezőség tekintetében bekövetkezett kismértékű javulás nem teremtett fenntartható és versenyképes helyzetet az ágazat számára az uniós piacon.

(286)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazatot a felülvizsgálati időszakban az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében jelentős kár érte.

(287)

Az alaprendelet 3. cikke (6) bekezdésének megfelelően a Bizottság megvizsgálta, hogy az érintett országból érkező dömpingelt behozatal okozott-e jelentős kárt az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság emellett az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdésével összhangban azt is megvizsgálta, hogy ezzel egy időben más ismert tényezők okozhattak-e kárt az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság gondoskodott arról, hogy az érintett országból érkező dömpingelt behozatalon kívüli egyéb tényezők által esetlegesen előidézett károkat ne a dömpingelt behozatalnak tulajdonítsa. E tényezők a következők: az Indonéziától eltérő forrásokból érkező behozatal, az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye, a belső felhasználás alakulása, a felhasználás alakulása, a nyersanyagokkal kapcsolatos kérdések és az uniós gazdasági ágazat állítólagos hatékonysághiánya.

(288)

Amint azt a 2. táblázat mutatja, az Indonéziából érkező dömpingelt behozatal volumene a 2018. évi mintegy 203 000 tonnáról a vizsgálati időszakban mintegy 228 000 tonnára nőtt, ami 13 %-os növekedést jelent. A piaci részesedés ugyanebben az időszakban 17,1 %-ról 20,3 %-ra nőtt – ez 19 %-os növekedést jelent. Ezek az észrevételek egybeestek az uniós gazdasági ágazat szabadpiaci értékesítésének 10 %-os csökkenésével és a piaci részesedés 72,1 %-ról 68,3 %-ra történő csökkenésével, ami 5 %-os csökkenést jelent. Ebben az időszakban a kisebb belső piacon történő értékesítések stabilak voltak. A vizsgálat kimutatta, hogy a dömpingelt behozatal volumene és piaci részesedése évről évre folyamatosan nőtt. Abszolút értékben a Covid19-világjárvánnyal összefüggő problémák miatt az importvolumen 2019. évi növekedése sem 2020-ban, sem a vizsgálati időszakban nem folytatódott ugyanilyen ütemben. Mindazonáltal a felhasználásnak a figyelembe vett időszakban tapasztalt 5 %-os csökkenése ellenére nyilvánvaló, hogy elsősorban az Indonéziából érkező behozatal javított a felhasználók piaci helyzetén annak dacára, hogy az exportőrök a (202) preambulumbekezdésben említett módon ellátási nehézségekkel küzdöttek.

(289)

A (210) preambulumbekezdésben kifejtett módon az Indonéziából érkező behozatal már a figyelembe vett időszak elején lenyomta az uniós gazdasági ágazat árait. Ezen túlmenően a nyersanyagköltségek jelentős globális ingadozásával összefüggésben az uniós gyártók nem tudták oly módon kiigazítani áraikat, hogy az lehetővé tegye számukra egy észszerű nyereségszint elérését, vagy hogy egyáltalán nyereségesek maradjanak.

(290)

Az indonéz behozatal figyelembe vett időszakon belüli penetrációját az tette lehetővé, hogy a vizsgált termék áru, amelynél az ár fontos szerepet játszik a vevők döntéshozatalában. Az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetének romlása és az Indonéziából érkező, az uniós gazdasági ágazat árainak alákínáló és azokat leszorító dömpingelt behozatal számottevő jelenléte közötti időbeli egybeesés megerősíti a kettő közötti ok-okozati összefüggést.

(291)

Végül az előzőekben kifejtett módon az exportáló gyártók ellátási problémái miatt a vizsgálati időszakban átmenetileg csökkent az uniós gazdasági ágazatra nehezedő nyomás. Ez lehetővé tette az uniós gazdasági ágazat számára, hogy olyan szintre emelje árait, hogy bizonyos mértékű nyereséget érjen el, ez azonban nem volt elegendő ahhoz, hogy az elért nyereségszint megfelelőnek legyen tekinthető rendes versenykörülmények között.

(292)

A Bizottság megállapította továbbá, hogy 2018 és 2020 között, amikor a szabadpiaci felhasználás 3 %-kal csökkent, az indonéz behozatal 14 %-kal nőtt, az árak pedig 12 %-kal csökkentek. Ugyanebben az időszakban az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumenében 8 %-os, áraiban pedig 2 %-os visszaesés volt megfigyelhető. Ez pénzügyi veszteségeket okozott, ami az uniós gazdasági ágazat pénzügyi helyzetét is befolyásolta a vizsgálati időszakban, amikor a dömpingelt behozatalból eredő nyomás továbbra is fennállt.

(293)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben a CUTFA egyetértett a Bizottság ok-okozati elemzésével a fent megállapított kármutatók és ár-összehasonlítások, valamint az Indonéziából származó behozatal volumene, piaci részesedése és árai fényében. A CUTFA rámutatott, hogy az Indonéziából származó behozatal által gyakorolt árnyomás megakadályozta a nyersanyagárak emelkedése miatt szükséges megfelelő áremeléseket. Emellett a CUTFA megemlítette, hogy az Indonéziából származó behozatal növekedése hozzájárult az elszenvedett kárhoz.

(294)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben a Greven csoport észrevételeket tett az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségével kapcsolatban, azzal érvelve, hogy az a figyelembe vett időszakban az európai vegyipar általános tendenciáját követte. Ezen érv alátámasztására a Greven csoport az európai vegyipar EBIT-haszonkulcsait bemutató ábrát nyújtott be, amely szerint az EBIT-árrés a 2018. évi 10,4 %-ról 2020-ra 7,0 %-ra, vagyis 3,4 százalékponttal, azaz 33,9 %-kal csökkent. Ezen információk fényében a Greven csoport arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségének csökkenését az európai vegyipar tekintetében átlagosnak kell tekinteni, ezért az nem jelentős, és az Indonéziából származó dömpingelt behozataltól eltérő tényezőknek tulajdonítható.

(295)

A Bizottság megjegyezte, hogy a Greven csoport a 2018 és 2020 közötti időszakot használta fel az összehasonlításhoz. Az uniós gazdasági ágazat 2018-as 1,9 %-os tényleges jövedelmezőségét tekintve a 33,9 %-os csökkenés 2020-ra 1,26 %-os jövedelmezőséget jelentene. Ehelyett az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége 2020-ban negatív szintre (– 2,1 %) esett vissza. Ez a csökkenés nem tekinthető lényegtelennek, és még csak a közelében sincs a (tágabb) európai vegyipar tekintetében bemutatott trendnek. Ennél is fontosabb, hogy a Greven csoport állításai a jövedelmezőség relatív változásainak tendenciáin alapulnak, miközben teljes mértékben figyelmen kívül hagyják a vegyipar tényleges, abszolút jövedelmezőségi szintjét. Továbbá a 10,4 %-ról 7,0 %-ra történő százalékpontos csökkenés nem ugyanolyan hatással van a vállalati tevékenységre, mint amikor a nyereség 1,9 %-ról – 1,5 %-ra csökken. Az első forgatókönyv szerint a vállalat egyszerűen kevesebb nyereséget könyvel el, míg a második esetben a vállalat veszteségessé válik, veszélyeztetve a jövőjét. Vitathatatlan, hogy a zsírsavipar jövedelmezőségének e negatív vagy alacsony abszolút szintjei elmaradnak az európai vegyipar szokásos nyereségének átlagától. A (266) és a (269) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a figyelembe vett időszak során tapasztalt negatív vagy nagyon alacsony jövedelmezőségi szintek nem voltak elegendőek ahhoz, hogy az uniós gazdasági ágazat rendes körülmények között folytathassa üzleti tevékenységét, mivel az ágazat nem tudta az árakat a nyersanyagköltségek növekedésének fedezéséhez és a rendszeres nyereség eléréséhez szükséges szintre emelni. Az ágazat továbbá nem tudta végrehajtani az innovációhoz és az egyes termékek iránti fogyasztói kereslethez való igazodáshoz szükséges beruházásokat sem (lásd a (253), (254) és (269) preambulumbekezdést). A Greven csoport nem mutatta be, hogy a zsírsavágazat ilyen negatív vagy alacsony jövedelmezőségi szintje abszolút értelemben hogyan indokolható rendes versenyfeltételek mellett, és azonkívül, hogy általánosságban a vegyipar jövedelmezőségi tendenciáira hivatkozott, nem támasztotta alá, hogy az Indonéziából származó dömpingelt behozatalon kívül mely konkrét tényezők befolyásolták az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségét. Mindezek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az az állítás, miszerint az alacsony jövedelmezőség az Indonéziából származó dömpingelt zsírsavbehozataltól független egyéb tényezőknek tudható be, nemcsak nincs alátámasztva bizonyítékokkal, hanem – amint azt a fenti érvek is mutatják – érdemét tekintve is megalapozatlan, ezért azt el kell utasítani.

(296)

A Wilmar azt állította, hogy az Indonéziából származó behozatal növekedése nem volt hatással az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumenére. A Wilmar különösen azt állította, hogy a 2. táblázat nem mutatott az alaprendelet 3. cikkének (3) bekezdése értelmében vett jelentős behozatalnövekedést. A Wilmar azt állította, hogy az Indonéziából származó behozatal stabil volt 2019-től eltekintve, amikor 25 384 tonnával nőtt, ami jelentéktelen az 1 295 034 tonnás teljes felhasználáshoz képest. A behozatal volumene azóta viszonylag stabil maradt, 2020-ban 1 %-kal nőtt, majd a vizsgálati időszakban 1 %-kal csökkent, ami a Wilmar szerint a szokásos piaci ingadozásoknak felelt meg. A Wilmar továbbá azt állította, hogy a behozatal teljes növekedése a figyelembe vett időszakban 13 % volt, és csak 2019-ben következett be, azaz az állítólagos dömping ellenére a behozatal a következő években nem növekedett. Összehasonlításképpen a Malajziából érkező behozatal 2018 és 2020 között egyenletes növekedést mutatott. A Wilmar azzal érvelt, hogy a behozatal 2019-ben bekövetkezett növekedése nem befolyásolta abszolút értékben az uniós gazdasági ágazat értékesítését ugyanabban az évben. A Wilmar továbbá azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat értékesítéseinek jelentős visszaesése 2020-ban és a vizsgálati időszakban következett be, azaz egy olyan periódusban, amikor az Indonéziából származó behozatal nem növekedett. A Wilmar hozzátette, hogy az Indonéziából származó behozatal piaci részesedése 2019-ben 1,9 %-kal, 2020-ban pedig további 1 %-kal nőtt. A teljes növekedés 2018 és a vizsgálati időszak között 3,2 % volt. Erre a növekedésre annak ellenére került sor, hogy az uniós felhasználás 2020-ban és a vizsgálati időszakban tovább csökkent a Covid, a gazdasági lassulás és egyes iparágak (pl. gépjárműipar) visszaesésének a hatásai miatt.

(297)

A Bizottság megjegyezte, hogy a figyelembe vett időszak alatt az Indonéziából származó behozatal 13 %-kal, piaci részesedése pedig 19 %-kal nőtt. Továbbá 2018 és 2019 között egy meglehetősen stabil piacon, a felhasználás 1 %-os növekedése mellett, az Indonéziából származó behozatal 13 %-kal nőtt, miközben az uniós gazdasági ágazat értékesítései csaknem állandóak maradtak. Ennek következtében az indonéz behozatal piaci részesedése 17,1 %-ról 19,0 %-ra nőtt, míg az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése 72,1 %-ról 70,8 %-ra csökkent. Míg abszolút értékben az uniós gazdasági ágazat értékesítése 2018 és 2019 között nem csökkent, az uniós gazdasági ágazat piaci részesedést veszített, és 2019-ben és 2020-ban nem tudta nyereséges szinten tartani az árakat. Ebből következik, hogy ebben az időszakban az Indonéziából származó behozatal növekedése – a Wilmar állításával ellentétben – hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazatra, mivel az uniós gazdasági ágazat veszített piaci részesedéséből és veszteségessé vált.

(298)

2019 és 2020 között egy olyan piacon, ahol csökkent a felhasználás (4 %), az Indonéziából származó behozatal volumene, jóllehet kisebb mértékben, de tovább nőtt (1,4 %-kal), és további 1 százalékpontos piaci részesedést szerzett. Ezzel szemben az uniós gazdasági ágazat a korábbinál is nagyobb piaci részesedést veszített (2,4 százalékpont), és az ennél is számottevőbb részesedésvesztés megakadályozásához jelentősebben csökkentenie kellett árait, aminek következtében 2019-hez képest – 2,1 %-os veszteséget szenvedett el. Ezért 2019 és 2020 között az indonéz export piaci részesedése tovább nőtt, miközben az uniós gazdasági ágazat további piaci részesedést veszített, és nagyobb veszteségeket szenvedett, mint 2019-ben.

(299)

A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy a figyelembe vett időszak kezdetétől az Indonéziából származó behozatal jelentős, 17,1 %-os piaci részesedéssel rendelkezett. Ezért nem meglepő, hogy a felhasználás enyhe csökkenésével jellemezhető időszakban az Indonéziából származó behozatal 2019-től nem nőtt olyan számottevő mértékben, mint 2018 és 2019 között. Az uniós gazdasági ágazat úgy döntött, hogy fenntartja piaci részesedését, és veszteségeket szenvedett el az indonéz behozatal által gyakorolt árnyomás miatt. Ha az uniós gazdasági ágazat a magasabb árak fenntartása és nagyobb piaci részesedés feláldozása mellett döntött volna, az indonéz zsírsavexportőrök még nagyobb mértékben növelték volna kivitelüket, és a fő uniós vevők beszállítóivá váltak volna. Ezért az Indonéziából érkező behozatal 2019 és 2020 közötti, 2018-hoz és 2019-hez képest lassabb növekedését az uniós gazdasági ágazat azon törekvésével összefüggésben kell szemlélni, amely piaci részesedésének védelmére irányult.

(300)

2020 és a vizsgálati időszak között az uniós piac a Covid19-világjárvány miatt megváltozott. A felhasználás 2,5 %-kal, az Indonéziából származó behozatal volumene 2,3 %-kal, az uniós gazdasági ágazat értékesítése pedig 2,6 %-kal csökkent. Ebben az időszakban a Covid19-világjárvány miatt, amely – amint azt a (266) preambulumbekezdés kifejti – zavarokat okozott a beszállítói láncokban, és világszerte megemelte az árakat, az indonéz behozatalnak kis mértékben (0,3 százalékponttal) még sikerült is piaci részesedését növelnie, miközben az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése 0,1 százalékponttal csökkent. A beszállítói láncok zavarainak hiányában az Indonéziából származó behozatal valószínűleg még nagyobb mértékben növekedett volna. Emlékeztetni kell arra, hogy a (259) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a kár ebben az esetben főként az árhatásokhoz kapcsolódik, bár mennyiségi kár is megállapítható volt. Alátámasztja ezt a vizsgálat során megállapított, a (209) és (210) preambulumbekezdésben részletezett jelentős mértékű áralákínálás és árleszorítás, valamint az Indonéziából származó behozatal szintjének és a piaci részesedésnek a figyelembe vett időszak során bekövetkezett változása. Ezért a Bizottság elutasította azt az állítást, hogy az Indonéziából származó behozatal növekedése nem volt hatással az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumenére.

(301)

A Wilmar azt is állította, hogy az uniós gazdasági ágazatot nem érintették az Indonéziából származó behozatal okozta árhatások. A Wilmar bizonyítékként a 3. és a 7. táblázatban szereplő átlagárakra, valamint az uniós gazdasági ágazat által elért áremelésekre vonatkozó információkat használta fel. Azt is állította, hogy az Indonéziából származó behozatal nem versenyez az uniós gazdasági ágazat behozatalával, és ezért nem okozhatott árnyomást. A Wilmar továbbá azt állította, hogy a Bizottság az árakra vonatkozó következtetéseinek levonásához kizárólag a 2018 és a vizsgálati időszak vége közötti ár-összehasonlításokra támaszkodott.

(302)

Ami az Indonéziából származó behozatal árait illeti, a Bizottság az Indonéziából érkező behozatal volumenét és árait a (195) és (199) preambulumbekezdésben ismertetett módszertan alapján állapította meg. Bár ez a módszertan a behozatal volumene tekintetében rendkívül pontos, az árakat illetően a Bizottság a felektől kapott észrevételeket követően szükségesnek tartja a 3. táblázatban szereplő áraknak a Wilmar által bejelentett exportárakkal való összehasonlítását, különösen 2018-ra vonatkozóan. 2018-ban a Wilmar exportálta az Indonéziából származó teljes uniós behozatal túlnyomó többségét, ezért exportára a 2018. évi importár észszerű referenciaértéke. A Wilmar átlagos exportára 2018-ban alacsonyabb volt a 3. táblázatban szereplő importárnál és az uniós gazdasági ágazatnak a 7. táblázatban szereplő értékesítési egységáránál.

(303)

Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy a Bizottság ártendenciákra és árleszorításra vonatkozó elemzése ebben az esetben rámutatott arra, hogy a nyersanyagárak emelkedését is figyelembe kell venni. A Bizottság elemzése ezért figyelembe vette mind az uniós gazdasági ágazat egységköltségeit és jövedelmezőségét, mind az uniós gazdasági ágazat és az Indonéziából származó behozatal árait. Az uniós gazdasági ágazat által a vizsgálati időszak alatt elért áremelkedés éppen ahhoz volt elegendő, hogy ellensúlyozza a termelési költségeknek a gazdasági ágazat által viselt nyersanyagár-emelkedés miatti növekedését. Továbbá, amint azt a (266) preambulumbekezdés kifejti, az ágazatnak csak az indonéz exportőröket sújtó, a beszállítói láncokkal kapcsolatos, a Covid19 okozta problémák miatt sikerült emelnie az árakat a vizsgálati időszakban. Amint azt a mintában szereplő uniós gyártók állították, a Covid19-világjárvány hatásaiból eredő ideiglenes piaci zavarok hiányában a gazdasági ágazat a vizsgálati időszakban nem tudta volna az árakat a magasabb termelési költségekkel összhangban emelni, és az elszenvedett kár még jelentősebb lett volna. Az a tény továbbá, hogy az indonéz exportáló gyártóknak a vizsgálati időszakban a beszállítói láncokkal kapcsolatos problémák ellenére sikerült fenntartaniuk kivitelüket és növelni piaci részesedésüket, úgyszintén azt mutatja, hogy dömpingelt behozataluk káros hatásai továbbra is kárt okozhatnak és valószínűleg okoznak is az uniós gazdasági ágazatnak.

(304)

A Bizottság továbbá terméktípusonként áralákínálás-elemzést végzett a vizsgálati időszakra vonatkozóan. Ez azt mutatta, hogy az uniós gazdasági ágazat és az Indonéziából származó behozatal közötti verseny erős volt, és az importált terméktípusok többsége versenyzett az uniós gazdasági ágazat által értékesített azonos típusokkal. Figyelembe véve azt is, hogy a zsírsavak főként az ár alapján értékesített áruk, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az uniós piacra gyakorolt árnyomás igen erős. Az a tény, hogy – a nyersanyagköltségek növekedése mellett – az árak a figyelembe vett időszakban emelkedtek, nem az egészség jele akkor, ha – mint a jelen esetben is – e magasabb árszint csupán a költségek fedezésére elegendő, de a szükséges nyereségszintek elérését nem teszi lehetővé. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat növekedése és értékesítése a nem megfelelő árszint miatt stagnált, ami elégtelen jövedelmezőségi szinteket eredményezett. Ezeket az állításokat ezért a Bizottság elutasította.

(305)

A Wilmar azt is állította, hogy a pénzforgalom alakulása nem utalt kárra, és hogy az uniós gazdasági ágazat pénzforgalmi problémáit az uniós gazdaság ügyfelei által késedelmesen teljesített számlák vagy nagyberuházási projektek okozhatták.

(306)

Ezek az állítások megalapozatlanok és spekulatívak. A Wilmar egyik állítás alátámasztására sem szolgáltatott bizonyítékot. Éppen ellenkezőleg, az ágazat gyenge és romló pénzforgalmi helyzete az árbevétel-arányos jövedelemmel és más mutatók értékeivel mutat összhangot, amelyek alapvetően az alacsony eladási árak és az alacsony jövedelmezőségi szintek következtében alakultak ki. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(307)

A Wilmar azt is állította, hogy a foglalkoztatás és a termelékenység alakulása nem függött össze az Indonéziából származó behozatal volumenének alakulásával.

(308)

Először is meg kell állapítani, hogy nem minden kármutatónak kell közvetlen összefüggést mutatnia az Indonéziából származó behozatallal ahhoz, hogy az alaprendelet 3. cikkével összefüggésben átfogóan meg lehessen állapítani a jelentős kárt. Emellett a figyelembe vett időszak alatt mind a foglalkoztatási szintek, mind a termelékenység csökkent, és a Bizottság „A kárra vonatkozó következtetés” című szakaszban megfelelően figyelembe vette ezeket a tényezőket. A (259) preambulumbekezdésben említettek szerint azonban a dömpingelt behozatal negatív árhatásokat okozott az uniós gazdasági ágazatnak, amely jelentős kárt szenvedett, mivel nem tudta olyan szintre emelni az árait, amely lehetővé tette volna észszerű nyereségszint elérését. A Bizottság ezért elutasította a foglalkoztatásra és a termelékenységre vonatkozó állításokat.

(309)

A Wilmar továbbá az uniós piaci árakat az uniós gazdasági ágazat figyelembe vett időszak alatti exportáraival is összehasonlította, és jelezte, hogy azok nagyon hasonlóak voltak. Abból a feltételezésből kiindulva, hogy az uniós gazdasági ágazat exportárait a világpiaci árak szintjén határozták meg, a Wilmar arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazat árait nem az Indonéziából származó behozatal szorította le, hanem a globális árszint szabta meg.

(310)

A Bizottság megjegyezte, hogy a Wilmar nem indokolta és nem támasztotta alá azt a feltételezést, hogy az uniós gazdasági ágazat exportárait a globális árak szintjén állapították meg. A Bizottság termékkódonként közvetlenül összehasonlította az uniós gazdasági ágazat értékesítési árait és a Wilmar exportértékesítési árait, és kimutatta, hogy a Wilmar árai jelentősen alákínáltak az uniós gazdasági ágazat árainak. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(311)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben a Musim Mas csoport észrevételeket és elemzést nyújtott be az Indonéziából származó behozatal volumenéről és átlagárairól, valamint összehasonlításokat végzett az uniós gazdasági ágazat átlagáraival és jövedelmezőségével annak bizonyítása érdekében, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért kárt nem az Indonéziából származó behozatal okozta.

(312)

mivel azonban az összehasonlítások átlagárakon alapulnak, a levont következtetések kevésbé pontosak, mint a specifikus alákínálási számítások alapján tett megállapítások, amelyek egyértelmű árnyomásról tanúskodnak. Emellett az az észrevétel, miszerint a jövedelmezőség a vizsgálati időszakban volt a legmagasabb, figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a jövedelmezőség még ebben az adott évben is túl alacsony volt ahhoz, hogy biztosítsa a gazdasági ágazat életképességét, amint azt a (266) és a (269) preambulumbekezdés kifejti. E fél állításával ellentétben ezek a körülmények pontosan mutatják az indonéz dömpingelt kivitel és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár közötti ok-okozati összefüggést. Valójában éppen az uniós gazdasági ágazatnak az Indonéziából származó ideiglenes hiány miatti enyhe fellendülése, valamint az uniós piacra érkező indonéz export bizonytalanságai tették lehetővé azt, hogy a felhasználók az indonéz exportőrök helyett inkább az uniós gyártóktól vásároljanak zsírsavat, ahogy azt a (266) preambulumbekezdés kifejti. Ezért a Bizottság elutasította ezen észrevételeket.

(313)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az Indonéziából érkező dömpingelt behozatal jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak.

(314)

A (195) preambulumbekezdésben ismertetett számítási módszer szerint a más harmadik országokból érkező behozatal volumene a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

11. táblázat

Behozatal harmadik országokból

(315)

A Malajziából érkező behozatal volumene a figyelembe vett időszakban viszonylag stabil volt. Volumenét tekintve a behozatal a 2018. évihez hasonló, mintegy 88 000 tonnás szintet ért el a vizsgálati időszakban. A behozatal piaci részesedése a figyelembe vett időszakban 7,5 és 8,3 % között változott, bár a felhasználás visszaesése miatt a piaci részesedés összességében 5 %-kal nőtt.

(316)

A Malajziából érkező behozatal főként a 3823 11 00, a 3823 12 00 és a 3823 19 10 KN-kód alatt lépett be az uniós piacra. Ezek megegyeztek az indonéz import fő kódjaival. A rendelkezésre álló információk arra utalnak, hogy a két országból érkező behozatal termékösszetétele a figyelembe vett időszakban stabil maradt. A Malajziából érkező behozatal átlagos árai következetesen magasabbak voltak, mint Indonézia (ebben az esetben több mint 10 %-kal) és az uniós gazdasági ágazat árai.

(317)

Az egyéb harmadik országokból érkező behozatal volumene 2 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban. Az időszak során a behozatal 40 000 tonna körül stabilizálódott, és piaci részesedését tekintve együttesen kevesebb mint 4 %-ot képviselt.

(318)

A más országokból érkező behozatal is főként a 3823 11 00, a 3823 12 00 és a 3823 19 10 KN-kód alá tartozott, ami hasonló termékösszetételre utal. Az ezen egyéb harmadik országokból érkező behozatal átlagos importárai következetesen magasabbak voltak, mint Indonézia és az uniós gazdasági ágazat árai.

(319)

A Wilmar azt állította, hogy az Argentínából érkező behozatal árai kárt okoztak az uniós gyártóknak.

(320)

Figyelembe véve azonban e behozatal elhanyagolható mértékét – a vizsgálati időszakban mindössze 4 000 tonnát tett ki, ezzel 0,4 %-os piaci részesedést képviselt –, a Bizottság elutasította az állítást.

(321)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a harmadik országokból érkező behozatal nem okozott jelentős kárt az uniós gazdasági ágazatnak, és nem gyengítette az indonéziai behozatal tekintetében fennálló ok-okozati összefüggést.

(322)

Az uniós gyártók exportvolumenének a figyelembe vett időszakon belüli alakulását a 12. táblázat mutatja be. A Bizottság a számadatot a mintába felvett uniós gyártók kivitelének felhasználásával, extrapoláció útján számította ki úgy, hogy az a teljes uniós gazdasági ágazat helyzetét tükrözze (42).

12. táblázat

A mintában szereplő uniós gyártók exportteljesítménye

(323)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat exportvolumene 6 %-kal csökkent. Az exportértékesítés árai ugyanebben az időszakban 19 %-kal emelkedtek annak figyelembevételével, hogy ezeket az árakat a költségeknek a 7. táblázatban bemutatott alakulása is befolyásolta.

(324)

Szem előtt tartva, hogy az exportvolumen az uniós értékesítési volumennek csak mintegy 10 %-át tette ki, az értékesítési volumenek és árak alakulása pedig hasonló volt az uniós gazdasági ágazat uniós szabadpiaci értékesítéseinek tendenciájához, nyilvánvaló, hogy az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye nem meghatározó elem az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetének átfogó értékelésében.

(325)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye nem okozott jelentős kárt az uniós gazdasági ágazatnak, ugyanakkor az indonéziai behozatal tekintetében fennálló ok-okozati összefüggés gyengítésére sem elegendő.

(326)

Az 1. táblázatban látható módon az uniós szabadpiaci felhasználás 5 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. Ha a belső felhasználást is figyelembe vesszük, a teljes uniós piac szintén 5 %-kal csökkent. A (191) preambulumbekezdésben említett módon a vizsgálat kimutatta, hogy a felhasználás csökkenése főként a Covid19-világjárvánnyal és annak az uniós felhasználó ágazatokra, például a háztartási tisztítószerek ágazatára gyakorolt hatásával kapcsolatos tényezőknek tudható be.

(327)

A Wilmar és a P&G azt állította, hogy a felhasználás visszaeséséért részben a Covid19-világjárvány alatt a gépjárműiparban bekövetkezett fejlemények felelősek. Emellett azt állították, hogy a 3-monoklór-propándiol (3-MCPD) felső határértékeire vonatkozó jogszabályok bevezetése az élelmiszer-ágazati értékesítést is érintette.

(328)

A Bizottság megállapította, hogy a felhasználás Covid19-világjárvány alatti átmeneti csökkenése nem magyarázhatta az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kárt. A gépjárműiparban és az élelmiszeriparban bekövetkezett fejlemények nem játszottak jelentős szerepet a felhasználás általános alakulásában, amely mindössze 5 %-kal csökkent. A kárelemzés kimutatta, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kár olyan árproblémákkal függ össze, mint az áralákínálás és az árleszorítás, amelyek megakadályozták az Uniót abban, hogy a költségekkel összhangban megfelelő nyereség eléréséhez elégséges mértékben növelje az árakat.

(329)

A vizsgálat kimutatta, hogy az uniós gazdasági ágazat termelési és értékesítési volumen tekintetében elszenvedett veszteségei meghaladták a felhasználás figyelembe vett időszakon belüli csökkenésének mértékét. Valójában a csökkenő felhasználás ellenére a piaci fejlemények főként az Indonéziából érkező dömpingelt behozatalnak kedveztek, amely a 2. táblázatban bemutatott módon 19 %-kal növelte piaci részesedését a figyelembe vett időszakban.

(330)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a felhasználás alakulása nem okozta az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kárt.

(331)

A vizsgált termék fő nyersanyaga a faggyú, amelyet állati zsiradékból nyernek, és/vagy a növényi olajok, például a nyers pálmaolaj. Ez az anyag teszi ki a zsírsavak teljes előállítási költségének mintegy 70 %-át.

(332)

Az uniós gyártók fő alapanyagként faggyút használtak, de nagy mennyiségben használtak fel növényi olajat, ezen belül nyers pálmaolajat is, amelyet részben az Unióban, részben Délkelet-Ázsiában, ezen belül Indonéziában szereztek be. A faggyú helyben kapható, és a legtöbb felhasználói szegmensben alkalmas a zsírsav előállítására. Az indonéz exportáló gyártók főként nyers pálmaolajat, nyers pálmamagbélolajat és kisebb mennyiségben más helyben elérhető növényi olajokat, például kókuszolajat használtak fel a termelésük során. A vizsgálat kimutatta, hogy a zsírsav minősége és specifikációja általában a felhasznált nyersanyagtól függ, bár a faggyú és a nyers pálmaolaj felhasználásával készült termékek nagymértékben helyettesíthetők egymással. Emellett az előállított termékek bizonyos fogyasztói igények kielégítése érdekében hidrogénezéssel és frakcionálással tovább finomíthatók, illetve eltérő jellemzőkkel rendelkező termékké alakíthatók.

(333)

A Wilmar és a P&G állítása szerint az a körülmény, hogy az uniós gazdasági ágazat a faggyútól, nem pedig a nyers pálmaolajtól függ mint nyersanyagtól, negatívan befolyásolta az uniós gyártók költségeit és jövedelmezőségét. Állításuk szerint az uniós faggyúpiac alakulásának hatására fokozódott a faggyúért folyó verseny, és nőtt a faggyú ára. A Greven csoport kifejtette, hogy a kiolvasztott állati zsiradék bioüzemanyag-előállításra való egyre nagyobb mértékű felhasználása kedvezőtlenül befolyásolta az olajkémiai ipar rendelkezésére álló faggyúmennyiséget, és a hiány drasztikus áremelkedést okozott.

(334)

A Bizottság megjegyezte, hogy a kárt az alacsony árú indonéz behozatal okozta. A kárelemzés szempontjából irreleváns, hogy az alacsony árak mögött az olcsó nyersanyagok beszerzésének lehetősége (43) áll, tekintve, hogy a vizsgálat keretében megállapítást nyert az indonéz exportőrök által folytatott dömping.

(335)

A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy az uniós gazdasági ágazat nyersanyagköltségeinek tanúsága szerint a faggyú és a nyers pálmaolaj költségei egyaránt 40 %-kal nőttek a figyelembe vett időszakban. Ezenkívül a faggyú és a nyers pálmaolaj átlagos beszerzési ára igen hasonlóan alakult, mivel ez utóbbit Délkelet-Ázsiából kellett importálni. Nőttek az importtermékek szállítási költségei, különösen a világjárvány idején, amikor a logisztikai költségeket beszerzési problémák befolyásolták. Az tehát, hogy az uniós gazdasági ágazat más típusú nyersanyagok mellett faggyút is felhasznált, megalapozott üzleti logikán alapuló, észszerű és hatékony választás volt, és nem tekinthető az uniós gazdasági ágazat által saját magának okozott kár forrásának. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(336)

A Wilmar azt állította továbbá, hogy a faggyú nyersanyagként történő használata korlátozza a vizsgált termék felhasználását, mivel az ilyen termékek nem használhatók fel a halal és a kóser piacon. Ezenkívül a faggyúból mint alapanyagból előállított zsírsavak nem használhatók fel állati takarmányként.

(337)

A vizsgálat azonban feltárta, hogy e zsírsavak tekintetében a háztartási tisztítószerek ágazata volt messze a legnagyobb vevő, és az uniós felhasználás több mint 50 %-át adta. Ezen túlmenően az uniós gyártók biztosítani tudták az olyan követelményeknek való megfelelést, mint a kóser és a halal, azáltal, hogy gyártóüzemeik egy részében kizárólag növényi olajokból állítottak elő zsírsavat. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(338)

A Wilmar azt állította továbbá, hogy a faggyúhiány korlátozta az uniós gazdasági ágazat termelését és értékesítését.

(339)

A Wilmar az állítását nem támasztotta alá bizonyítékokkal beadványának nem bizalmas változatában. A bizalmas bizonyítékok azt mutatták, hogy a figyelembe vett időszak alatt a zsírsavgyártáson belül nőtt a faggyúfelhasználás részaránya. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(340)

Szem előtt tartva, hogy a faggyú és a növényi olaj nyersanyagárai – különösen a vizsgálati időszakban – összehasonlíthatóak voltak, azt, hogy a faggyú és a nyers pálmaolaj felhasználásával készült termékek nagymértékben helyettesíthetők egymással, valamint azt, hogy a faggyúalapú zsírsavak használatára vonatkozó megszorítások korlátozottak, a Bizottság megállapította, hogy a faggyú alapanyagként való felhasználása nem okozta az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kárt.

(341)

Az érdekelt felek végső tájékoztatásához fűzött észrevételeiben a Greven csoport, a Wilmar, a Musim Mas csoport és a Schill + Seilacher csoport észrevételeket fogalmazott meg az alapanyagként felhasznált faggyú költségének más gazdasági ágazatok faggyúfelhasználásának növekedése miatti alakulásával, valamint az uniós gazdasági ágazat számára rendelkezésre álló nyersanyagmennyiség csökkenésével kapcsolatos kérdésekben. A szóban forgó felek észrevételeinek fő eleme az volt, hogy a Bizottság az érdekelt felek végső tájékoztatásában nem helyezett kellő hangsúlyt a rendelkezésre álló faggyúmennyiség csökkenése miatti hatásokra, amely pedig a pálmaolaj költségéhez viszonyítva a zsírsavgyártásban felhasznált faggyú költségének növekedését okozta. Álláspontjának alátámasztásaképpen a Greven csoport olyan statisztikai adatokat és elemzéseket nyújtott be, amelyek bemutatják, hogyan alakult a faggyú és a pálmaolaj egymáshoz viszonyított ára 2008-tól 2022-ig. Emellett a Greven csoport előadta, hogy a faggyúárak a jövőben tovább fognak emelkedni, és az uniós gazdasági ágazat nem hajtotta végre azokot a jelentős beruházásokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy termelésüket a felhasznált fő alapanyag tekintetében átállítsák a faggyúról a nyers pálmaolajra.

(342)

A Bizottság nem vitatja, hogy a rendelkezésre álló faggyúmennyiség az évek során csökkent az Unióban, és ennek következtében nőttek a faggyúárak, mint ahogyan azt sem, hogy hosszabb időre visszatekintve a faggyú és a növényi olajokon alapuló nyersanyagok egymáshoz viszonyított árában eltolódás figyelhető meg. Minden gazdasági ágazatra igaz, azokra pedig különösen, amelyekben alacsony a nyereség, hogy a vállalatok csak úgy őrizhetik meg életképességüket, ha a nyersanyagárak növekedését valahogyan áthárítják a vevőkre. A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat nyersanyagköltsége mind a pálmaolaj, mind a faggyú esetében körülbelül 40 %-kal nőtt. Az uniós gazdasági ágazat nem volt képes arra, hogy a költségnövekedéshez mérten elegendő mértékben növelje a zsírsav árát és megfelelő jövedelmezőséget érjen el, miközben a nyersanyagköltségek az összköltség mintegy 70 %-át képviselik. Emellett a mintában szereplő uniós gyártók ellenőrzött költségadatainak tanúsága szerint a figyelembe vett időszakban a faggyú költsége hasonló volt a nyers pálmaolaj költségéhez (a logisztikai költségeket is figyelembe véve). Az uniós gazdasági ágazat a nyersanyagárakat azért nem tudta kellő mértékben áthárítani a vevőkre, mert az Indonéziából érkező dömpingelt behozatal miatt a hasonló termék árnyomásnak volt kitéve. Mindezt annak tükrében kell értékelni, hogy a fentiekben bemutatott módon a nyers pálmaolaj és a faggyú bekerülési költsége (a fuvarozási költségeket is figyelembe véve) nagyon hasonló volt az uniós zsírsavgyártók számára.

(343)

Azt illetően, hogy az uniós gyártók mennyire képesek a termelésüket az egyik típusú alapanyagról a másikra átállítani, a Bizottság megjegyezte, hogy a piaci feltételek függvényében a mintában szereplő négy uniós gyártó mindegyike különböző típusú alapanyagokat használ, köztük faggyút és pálmaolajat is. Ettől függetlenül a jövőbeli piaci fejleményekkel, például a faggyúárak alakulásával kapcsolatos várakozások érdektelenek a figyelembe vett időszakban bekövetkezett kár és az ok-okozati összefüggés értékelése szempontjából.

(344)

Tehát az uniós értékesítési árak a nyersanyagárak emelkedése miatt emelkedtek ugyan, de az uniós gazdasági ágazat az alacsony árakon érkező dömpingelt behozatal miatt nem volt képes észszerű árakat elérni. Ezért ezt a felvetést a Bizottság nem tudta elfogadni.

(345)

A Wilmar és a P&G azt állította, hogy az indonéz exportőrök vertikálisan integráltak, még pálmaolaj-ültetvényeket is birtokolnak, ennélfogva versenyelőnyhöz jutottak a rossz hatékonyságú uniós gazdasági ágazattal szemben.

(346)

A Bizottság úgy véli, hogy az állítólagos versenyelőny nem indokolhatja az indonéz exportőrök által az uniós piacon folytatott, kárt okozó dömpinget. A „Dömping” című szakaszban kifejtett módon a Bizottság összehasonlította az érintett exportőrök által az uniós vevőknek felszámított árat az indonéziai rendes értékkel, és megállapította, hogy jelentős dömping áll fenn. Ez azt jelenti, hogy a megállapított dömpinget kizárólag az indonéz exportáló gyártók kereskedelmi magatartása határozza meg, amelyek úgy döntöttek, hogy belföldi értékesítési áraiknál vagy költségeiknél alacsonyabb áron exportálnak. A vizsgálat kimutatta, hogy ez a magatartás jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak.

(347)

A Wilmar azt is állította, hogy az uniós gazdasági ágazat a beruházások hiányától szenved, és megállapított kár ezzel magyarázható.

(348)

Az előzőekben említett módon az uniós gazdasági ágazat főként a meglévő kapacitás fenntartására és a hatékonyság javítására irányuló beruházásokat hajtott végre. A vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a beruházások szintjének csökkenéséhez a dömpingelt behozatal miatt nem megfelelő jövedelmezőségi szint és megromlott tőkebevonási képesség vezetett. Így a beruházások állítólagos hiánya az Indonéziából érkező dömpingelt behozatal által okozott jelentős kárnak nem az oka, hanem a következménye volt. A dömpingelt behozatal uniós piacon való tömeges jelenléte negatív hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségére és tőkebevonási képességére, így bizonyos strukturális beruházások – különösen a vizsgálati időszakban – nem haladhattak a terveknek megfelelően.

(349)

A Wilmar azt állította, hogy egyes uniós gyártók, köztük a KLK, a figyelembe vett időszakban zsírsavakat importáltak Indonéziából. A Wilmar szerint a kárt legalább részben az uniós ágazat által önmagának okozottnak kell tekinteni.

(350)

A vizsgálat kimutatta, hogy a mintába felvett uniós gyártók – köztük a KLK – Indonéziából történő beszerzései elhanyagolhatóak voltak, ugyanis a teljes figyelembe vett időszakban éves termelési volumenük kevesebb mint 3 %-át tették ki. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(351)

A Wilmar azt is állította, hogy az uniós gazdasági ágazatot kedvezőtlen földrajzi elhelyezkedés jellemzi, nevezetesen az olyan helyszínek miatt, amelyek nem biztosítanak hozzáférést mély vizű kikötői létesítményekhez a nyersanyagok beszerzése és a késztermékek értékesítése céljából.

(352)

A Bizottság elutasította ezt az állítást, mivel a vizsgálat kimutatta, hogy a mintában szereplő uniós gyártók közül, amelyek a (36) preambulumbekezdésben említett módon az uniós termelés 61 %-át képviselték, a figyelembe vett időszakban legalább négy hozzáféréssel rendelkezett mély vizű tengeri vagy folyami kikötői létesítményekhez. Ezért, bár egyes kisebb uniós gyártók esetleg nem férnek hozzá mély vizű kikötői létesítményekhez, ez a teljes uniós gazdasági ágazatról nem mondható el, ezért nem magyarázza a jelentős kárt.

(353)

A Wilmar azt is állította, hogy a düsseldorfi telephely KLK csoport általi felvásárlása további hatékonyságromlást okozott az uniós gazdasági ágazaton belül. Ez az állítás azon a tényen alapul, hogy a telephely faggyút használ alapanyagként.

(354)

A (331)–(340) preambulumbekezdésben jelzett módon azonban a faggyú ára hasonló a többi alapanyag árához, és a faggyú a legtöbb felhasználói szegmensben műszakilag alkalmas a vizsgált termék előállítására. A Bizottság ezért megalapozatlannak tekintette ezt az állítást.

(355)

A P&G és a Wilmar azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat nem hatékony, és sok alkalmazottat foglalkoztat, és így magas foglalkoztatási költségekkel szembesül.

(356)

Szem előtt tartva, hogy az uniós gazdasági ágazat foglalkoztatási költségei (bérek és a foglalkoztatással kapcsolatos egyéb költségek) a figyelembe vett időszakban az összköltségnek csupán 7,2 %-át tették ki, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ez a költség potenciálisan nem okozhat jelentős kárt az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(357)

A Wilmar azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat nem hatékony egyrészt a szállítási határidők teljesítése, másrészt az uniós piac által igényelt releváns mennyiségek szállítása tekintetében. Ezt az állítást nem támasztották alá bizonyítékokkal.

(358)

Mindazonáltal a 4. táblázatból egyértelműen kitűnik, hogy az uniós gazdasági ágazat több mint 200 000 tonna szabad kapacitással rendelkezik, amelyet azonnal felhasználhatna, amennyiben elegendő megrendelést kapna. Mivel nem állt rendelkezésre bizonyíték arra vonatkozóan, hogy az uniós gazdasági ágazat nem volt képes vagy hajlandó szállítani, a Bizottság elutasította az állítást.

(359)

A fenti tények és megfontolások alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a hatékonysággal és a nyersanyagokkal kapcsolatos állítólagos problémák nem olyan jellegűek, hogy jelentős kárt okoznának az uniós gazdasági ágazatnak, illetve nem gyengíthették az indonéziai behozatal tekintetében fennálló ok-okozati összefüggést.

(360)

Az érdekelt felek végső tájékoztatásához fűzött észrevételeiben a Wilmar előadta, hogy az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár oka a logisztikai költségek terén a Covid19-világjárvány hatására bekövetkezett növekedésben, valamint a munkaerőköltség növekedésében keresendő. A fél szerint emiatt volt az uniós gazdasági ágazat versenyhátrányban az indonéz exportáló gyártókhoz képest.

(361)

A logisztikai költségek a teljes költség viszonylag kis részét (kevesebb mint 5 %-át) teszik ki. Az alkalmazottankénti munkaerőköltség a figyelembe vett időszak négy éve alatt a szakszervezetek és a nemzeti hatóságok közötti bértárgyalások eredményeként mindössze 8 %-kal nőtt. A munkaerőköltség csupán mintegy 7,2 %-ot képviselt a teljes költségen belül. Ezért a Bizottság elutasítja azt az állítást, hogy a megnövekedett logisztikai és munkaerőköltségek kárt okoztak.

(362)

A Wilmar felvetette továbbá, hogy a 2019. és a 2020. évi veszteséges értékesítéseknek az SGA-költségek és a finanszírozási költségek növekedése volt az oka.

(363)

Ez a felvetés azonban a 7. táblázatban a termelési költségek vonatkozásában bemutatott adatok félreértésén alapult. A táblázatban a „termelési” kifejezés az uniós gyártók teljes költségére utal, amely már tartalmazza az SGA-költségeket és a finanszírozási költségeket. Az SGA-költségek és a finanszírozási költségek a figyelembe vett időszak folyamán valójában viszonylag állandóak voltak. Ezért a Bizottság elutasította azt az állítást, hogy a megnövekedett SGA-költségek és finanszírozási költségek kárt okoztak.

(364)

Az érdekelt felek végső tájékoztatásához fűzött észrevételeiben a Greven csoport megkérdőjelezte, hogy az uniós gyártók elegendő kapacitással rendelkeznek az Indonéziából érkező behozatal helyettesítésére, annak ellenére is, hogy az uniós gazdasági ágazat 20 %-os szabad kapacitása elméletben elegendő a kieső 20 %-os piaci részesedés pótlására. Állításának alátámasztásaképpen a Greven csoport olyan adatokat szolgáltatott, amelyek szerint az uniós zsírsavágazat jelenlegi kapacitáskihasználása (80 %) már most is megfelel a tágabb európai vegyipar hosszú távú átlagának. Ezt figyelembe véve a Greven csoport azt állította, hogy a 100 %-os kapacitáskihasználás sem nem fenntartható, sem nem elérhető hosszabb ideig. Emellett a Greven csoport utalt a saját keresletére, amelyet az uniós gyártók 2020 óta nem képesek kielégíteni vagy kapacitás hiányában, vagy mert nem tudnak beszerezni elegendő nyersanyagot. A Greven csoport szerint az uniós gyártók különösen a gyógyszer-, az élelmiszer- és a takarmányágazat számára nem rendelkeznek elegendő termelési kapacitással, mivel ezen ágazatok számára a zsírsav csak növényi vagy pálmaolajokból készíthető, és rendelkeznie kell az RSPO (Fenntartható Pálmaolaj Kerekasztal) anyagmérleg-követelményeinek való megfelelést igazoló, illetve kóser és halal tanúsítással.

(365)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy az uniós zsírsavtermelési kapacitást a hosszú távon elérhető maximális termelés alapján, a karbantartás figyelembevételével határozta meg. Emiatt az, hogy a tágabb vegyipar hosszú távú átlagos kapacitáskihasználása 80 %, nem kérdőjelezi meg az uniós zsírsavágazat arra való képességét, hogy teljes mértékben mozgósítsa a Bizottság által e vizsgálat keretében megállapított szabad kapacitást. Emellett a Greven csoport nem szolgáltatott bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy az, hogy az uniós gazdasági ágazat nem volt képes kielégíteni a keresletét, rendszerszintű, nem pedig átmeneti tényezőknek volt betudható, és hogy azzal hosszú távon is számolni kell. A gyógyszer-, az élelmiszer- és a takarmányágazat számára előállított zsírsavakat illetően a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a jövedelmezőségnek és az egyenlő versenyfeltételeknek az uniós zsírsavpiacon történő helyreállítása lehetőséget teremt és ösztönzést jelent az uniós gazdasági ágazat számára arra, hogy végrehajtsa az egyedi termékekkel kapcsolatos kapacitáshiányok megszüntetéséhez szükséges beruházásokat. A Bizottság a fentiek alapján ezeket az érveket elutasította.

(366)

A belső felhasználás abszolút értékben körülbelül 2 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban, és az 5. táblázatban látható módon a figyelembe vett időszak minden egyes évében a teljes piaci felhasználás mintegy 10 %-át tette ki. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy a belső felhasználás stabilan, illetve az uniós gazdasági ágazat számára enyhén pozitívan alakult.

(367)

A belső felhasználás alakulása ezért nem okozhatott jelentős kárt az uniós gazdasági ágazatnak, és nem gyengíthette az indonéziai behozatal tekintetében fennálló ok-okozati összefüggést.

(368)

A vizsgálati időszakban 15 zsírsavgyártó volt az Unióban, amelyek számos felhasználói ágazatban a vevők széles körének értékesítettek. A vizsgálat kimutatta, hogy az Indonéziából alacsony áron érkező dömpingelt behozatal a figyelembe vett időszakban árleszorító hatást fejtett ki az uniós piacon. Ebből adódóan az uniós gazdasági ágazat árszintje a teljes figyelembe vett időszak alatt nem volt képes lépést tartani a nyersanyagárak emelkedésével. Következésképpen az uniós gazdasági ágazat értékesítésének jövedelmezősége a figyelembe vett időszakban végig alacsony, sőt negatív volt. Ez a jövedelmezőségi szint elmarad attól a nyereségszinttől, amelyet a gazdasági ágazatnak rendes versenykörülmények között el kellene érnie, és egyértelműen nem elegendő az ágazat hosszú távú fennmaradásának biztosításához. Az uniós gazdasági ágazatnak beruházásokat kellett végrehajtania a meglévő létesítmények fenntartása érdekében, romló tőkebevonási képessége ugyanakkor veszélyezteti a beruházások szintjét.

(369)

Jelentős mennyiségű alacsony árú indonéziai dömpingelt behozatal volt jelen az uniós szabadpiacon. Miközben e piac mérete a figyelembe vett időszakban 5 %-kal csökkent, az indonéz behozatal volumene 13 %-kal, piaci részesedése pedig 18 %-kal nőtt. Ennek eredményeként a vizsgálati időszakban az uniós piacra irányuló teljes behozatal mintegy kétharmadát tette ki. A vizsgálat kimutatta, hogy ez a piaci penetráció negatív következményekkel járt az uniós gazdasági ágazatra nézve is, különösen a termelési és értékesítési volumen tekintetében, amelyek 7 %-kal, illetve 10 %-kal csökkentek a figyelembe vett időszakban. Ezt a 4. és 5. táblázat mutatja be.

(370)

A vizsgált egyéb tényezők közé tartozott az egyéb forrásokból érkező behozatal, az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye, a belső felhasználás alakulása, a felhasználás alakulása és az uniós gazdasági ágazat állítólagos hatékonysághiánya.

(371)

A Bizottság tehát megkülönböztette és elválasztotta az uniós gazdasági ágazat helyzetét befolyásoló összes ismert tényező hatásait a dömpingelt behozatal káros hatásaitól. Megállapítást nyert, hogy egyik tényező sem volt – önmagában vagy együttesen – olyan hatással az uniós gazdasági ágazat helyzetére, amely alapján megkérdőjelezhető lenne az a következtetés, hogy az indonéz behozatal jelentős kárt okozott.

(372)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az érintett országból származó dömpingelt behozatal jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak. A kár főként az árlenyomásból, a jövedelmezőségnek, a beruházások megtérülésének, a pénzforgalomnak és a tőkebevonási képességnek az elégtelenségéből, a piaci részesedés csökkenéséből, valamint a termelés, a termelékenység, az értékesítési volumen és a foglalkoztatás visszaeséséből adódik.

(373)

Az intézkedések szintjének meghatározásához a Bizottság megvizsgálta, hogy a dömpingkülönbözetnél alacsonyabb vám elegendő-e az uniós gazdasági ágazatnak a dömpingelt behozatal által okozott kár elhárításához.

(374)

A panaszos azt állította, hogy az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdése értelmében vett nyersanyagpiaci torzulások állnak fenn. Az intézkedések megfelelő szintjére vonatkozó értékelés elvégzéséhez a Bizottság először megállapította az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdése értelmében – torzulások hiányában – az uniós gazdasági ágazatot ért kár megszüntetéséhez szükséges vám összegét. Ezt követően a Bizottság megvizsgálta, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók dömpingkülönbözete magasabb lenne-e mint a kárkülönbözetük (lásd a 6.2. szakaszt).

(375)

A kár megszűnne, ha az uniós gazdasági ágazat az alaprendelet 7. cikkének (2c) bekezdése és 7. cikkének (2d) bekezdése értelmében vett céláron történő értékesítés révén elérhetné a nyereségcélját.

(376)

Az alaprendelet 7. cikkének (2c) bekezdésével összhangban a Bizottság a nyereségcél megállapítása során figyelembe vette a vizsgált országból érkező behozatal megnövekedése előtti jövedelmezőséget, a költségek, a beruházások, a kutatás és fejlesztés és az innováció teljes költségének fedezéséhez szükséges jövedelmezőséget, valamint azt a jövedelmezőséget, amelyre rendes versenykörülmények között számítani lehet. E haszonkulcs nem lehet alacsonyabb, mint 6 %.

(377)

A mintába felvett uniós gyártóknak küldött kérdőívek tartalmazták a szokásos nyereség megállapítására vonatkozó információkat. Ezek között szerepelt a hasonló termék jövedelmezősége a vizsgálati időszakot megelőző tíz évben. Az uniós gyártók azonban a számviteli rendszerek változásai és a szervezeti változások miatt nem tudtak teljeskörű adatokat szolgáltatni. Emellett a 10. táblázatból látszik, hogy a hasonló termék jövedelmezősége a figyelembe vett időszakban nem érte el a 6 %-ot.

(378)

A mintában szereplő egyes uniós gyártók azt állították, hogy a figyelembe vett időszakban a beruházások, a kutatás-fejlesztés (K+F) és az innováció szintje normál versenyfeltételek mellett magasabb lett volna.

(379)

A gyártók azonban nem tudták számszerűsíteni ezeket az állításokat. Ez arra engedett következtetni, hogy az alaprendelet 7. cikkének (2c) bekezdésével összhangban a nyereségcélt 6 %-ban kell megállapítani.

(380)

Az alaprendelet 7. cikkének (2d) bekezdésével összhangban a Bizottság értékelte azokat az uniós gazdasági ágazatban a 11. cikk (2) bekezdése szerinti intézkedés alkalmazásának időtartama alatt jelentkező jövőbeli költségeket, amelyek a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) a rendelet Ia. mellékletében szereplő egyezményeiből, vagy olyan többoldalú környezetvédelmi megállapodásból és annak jegyzőkönyveiből fakadnak, amelynek az Unió is részes fele. A Bizottság tonnánként 0,1 %-os többletköltséget állapított meg, amelyet hozzáadott a kárt nem okozó árhoz. A Bizottság egy, az érdekelt felek számára betekintésre összeállított aktához fűzött és ott hozzáférhető feljegyzésben ismerteti, hogyan állapította meg ezt a többletköltséget.

(381)

A kérdéses költségek magukban foglalták az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének (a továbbiakban: EU ETS) való megfelelés biztosításával kapcsolatos jövőbeli többletköltségeket. Az EU ETS azon uniós szakpolitika sarokköve, amely a többoldalú környezetvédelmi megállapodásoknak való megfelelést szolgálja. A Bizottság a többletköltségeket az intézkedések alkalmazási időszakában (2022–2026) beszerzendő, átlagos becsült kiegészítő uniós kibocsátási egységek (EUA) alapján határozta meg. A számításhoz felhasznált uniós kibocsátási egységek esetében – amelyek kiigazításra kerültek annak biztosítása érdekében, hogy kizárólag a vizsgált termékhez kapcsolódjanak – a Bizottság nem vette figyelembe az ingyenesen elérhető kibocsátási egységeket. Az uniós kibocsátási egységek költségeit a Bizottság az intézkedések élettartama során várható árváltozásra való tekintettel extrapolálta. A tervezett árak megállapítása a Bloomberg 2022. június 23-án lekérdezett adatai alapján történt. Az uniós kibocsátási egységek többek között a Bloomberg New Energy Finance felhasználásával becsült átlagára ebben az időszakban 91,8 EUR volt a kibocsátott szén-dioxid tonnájára vetítve.

(382)

Mindezek alapján a Bizottság az uniós gazdasági ágazat által gyártott hasonló termék kárt nem okozó árát úgy határozta meg, hogy alkalmazta a mintába felvett uniós gyártók vizsgálati időszakbeli előállítási költségére a (378) preambulumbekezdésben említett nyereségcélt, majd az így kapott értéket típusonként megnövelte a 7. cikk (2d) bekezdése szerinti kiigazításokkal.

(383)

A Bizottság ezt követően a mintában szereplő együttműködő indonéz exportáló gyártóknak az áralákínálás kiszámításához megállapított súlyozott átlagos importára, valamint a mintában szereplő uniós gyártók által az uniós piacon a vizsgálati időszakban értékesített hasonló termék kárt nem okozó, súlyozott átlagos ára összehasonlításának alapján meghatározta az alulértékesítési különbözet szintjét. A Bizottság az ebből az összehasonlításból kiadódó különbséget kifejezte a behozatalok CIF-alapon számított súlyozott átlagos értékének százalékaként.

(384)

A WETBV SGA-költségeinek felülvizsgálata nyomán (lásd a (161) és a (162) preambulumbekezdést) a Bizottság a számtanilag képzett CIF-érték számítását is megfelelő módon felülvizsgálta.

(385)

A Bizottság a mintában nem szereplő egyéb együttműködő vállalatok esetében a mintában szereplő két exportáló gyártó dömpingkülönbözeteinek súlyozott átlagát vette figyelembe.

(386)

Az érdekelt felek végső tájékoztatásához fűzött észrevételeiben a Wilmar előadta, hogy a kárkülönbözetét nem lett volna szabad az SGA-költségek és a nyereség tekintetében kiigazítani a WETBV-n keresztüli értékesítései alapján, mert emiatt az uniós árakkal való összehasonlítás a kereskedelem eltérő szintjén történt.

(387)

A Bizottság azonban megjegyezte, hogy az uniós gazdasági ágazat által előállított hasonló termék kárt nem okozó ára csak a mintában szereplő uniós gyártók előállítási költségét tartalmazta, és nem tartalmazta a gyártókkal kapcsolatban álló értékesítő vállalatok általi értékesítésekhez kapcsolódó SGA-költségeket, tekintettel arra, hogy a mintában szereplő uniós gyártók összes értékesítése közvetlenül a felhasználók részére történt (lásd a (209) preambulumbekezdést). A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy az összehasonlítás nem a kereskedelem eltérő szintjén történt. Ezt a felvetést ezért a Bizottság elutasította.

(388)

A panaszos elegendő bizonyítékot szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy az alaprendelet 7. cikke (2a) bekezdésének értelmében Indonéziában nyersanyagpiaci torzulások állnak fenn az érintett termék tekintetében. A panaszban szereplő bizonyítékok szerint a nyers pálmaolaj és a nyers pálmamagbélolaj, amelyek az érintett termék előállítási költségének több mint 70 %-át tették ki, Indonéziában exportadó, exportilleték és belföldi ármaximálás hatálya alá tartoznak.

(389)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy – mivel a Wilmar esetében a dömpingkülönbözet alacsonyabb volt a kárkülönbözetnél – csak a Musim Mas exportőr esetében szükséges megvizsgálni, hogy a vizsgált termék vonatkozásában fennállnak-e az alaprendelet 7. cikke (2a) bekezdésének értelmében vett torzulások, amelyek eredményeként a dömpingkülönbözetnél alacsonyabb vám nem lenne elegendő a vizsgált termék dömpingelt behozatalával okozott kár elhárításához.

(390)

A Bizottság először azonosította a Musim Mas által a gyártásban használt fő nyersanyagokat. Fő nyersanyagnak azok a nyersanyagok minősülnek, amelyek az érintett termék előállítási költségének legalább 17 %-át teszik ki. A Bizottság megállapította, hogy a Musim Mas az érintett termék előállításához nyers pálmaolajat és nyers pálmamagbélolajat használt fel. A teljes előállítási költségen belül nyers pálmaolaj aránya több mint 30 %, míg a nyers pálmamagbélolajé több mint a 40 % volt.

(391)

A Bizottság ezt követően megvizsgálta, hogy az érintett termék előállításához felhasznált főbb nyersanyagok bármelyike tekintetében okozott-e torzulást az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdésében felsorolt intézkedések valamelyike: kettős árképzési rendszerek, exportadók, exportkülönadók, az exportkvóták, az exporttilalom, az exportra kivetett fiskális célú adók, az engedélyezési előírások, a minimum exportár, a héa-visszatérítés, -csökkentés vagy -elengedés, az exportőrök korlátozása a vámkezelés helyén, minősített exportőrök jegyzéke, belföldi piaci kötelezettségek és saját célú bányászat. Ebben a Bizottság a vonatkozó indonéz jogszabályokra támaszkodott.

(392)

A vizsgálat feltárta, hogy mind a nyers pálmaolajra, mind a nyers pálmamagbélolajra exportadót és -illetéket vetettek ki. Az exportadó lényegében a nyers pálmaolajra és a nyers pálmamagbélolajra alkalmazott progresszív vámtarifa (166/PMK.010/2020. sz. rendelet (44)). Emellett a nyers pálmaolajra és a nyers pálmamagbélolajra progresszív exportilletéket is kivetettek (57/PMK.05/2020. sz. rendelet (45), a 76/PMN.05/2021. sz. rendelettel (46) módosított szövegváltozatában).

(393)

A Bizottság megállapította, hogy a Musim Mas az exportadó és az exportilleték révén előnyre tett szert.

(394)

A Bizottság összehasonlította a nyers pálmaolaj és a nyers pálmamagbélolaj belföldi árát egy nemzetközi referenciaértékkel.

(395)

A nyers pálmaolaj és a nyers pálmamagbélolaj belföldi árát illetően a vizsgálat feltárta, hogy az állami tulajdonú Kharisma Pemasaran Bersama Nusantara (a továbbiakban: KPBN) napi pályázatokat (47) hirdet, amelyek keretében a PTPN és az általa képviselt más állami tulajdonú vállalatok értékesítik a pálmaolajat és a nyers pálmamagbélolajat. A nyers pálmaolaj esetében naponta egy pályázatot, a nyers pálmamagbélolaj esetében heti egy pályázatot szerveznek, mindkét terméknél egy-egy standard minőségre. A nyers pálmaolaj esetében ennélfogva egyetlen napi árat, a nyers pálmamagbélolaj esetében pedig egyetlen heti árat állapítanak meg. Az árat Dumai vagy Belawan (két fontos indonéziai tengeri kikötő) szerinti feladással, FOB paritáson határozzák meg. Az árat a PTPN határozza meg, a vállalatok pedig elfogadják azt, vagy várnak a következő napig. A magánvállalkozások közötti szerződésekben is a PTPN által meghatározott árat alkalmazzák. A pályázati ár nyilvános ár, amely a piac valamennyi szereplője számára ismert. A vizsgálat azt is feltárta, hogy a kapcsolt felek közötti szerződések szintén a PTPN által meghatározott áron alapulnak. Ennek megfelelően Indonéziában minden vevő a PTPN által meghatározott napi áron vásárol nyers pálmaolajat és nyers pálmamagbélolajat. A vizsgálat feltárta továbbá, hogy a mintában szereplő exportőrök ajánlati ára és tényleges beszerzési ára közötti csekély különbségek főként a szállítási költségeknek tudhatók be. Ezért a Bizottság a nyers pálmaolaj és a nyers pálmamagbélolaj belföldi árának megállapításához a PTPN által a vizsgálati időszak alatt meghatározott napi ajánlati árakat használta fel, amelyeket a mintában szereplő exportáló gyártók egyike nyújtott be.

(396)

A nyers pálmaolajra és a nyers pálmamagbélolajra vonatkozó nemzetközi referenciaértéket illetően a Bizottság több referenciaértéket használt fel: 1. a Globális Kereskedelmi Atlasz (GTA) (48) FOB paritású indonéziai exportárait, 2. a malajziai belföldi árakat (49), 3. a GTA FOB paritású malajziai exportárait, valamint 4. a rotterdami CIF paritású azonnali árakat (50) (51).

(397)

Az összehasonlítás feltárta, hogy a nyers pálmaolaj indonéz belföldi ára 20 %-kal alacsonyabb volt az indonéz FOB-exportáraknál, 23 %-kal alacsonyabb a malajziai belföldi áraknál, 29 %-kal alacsonyabb a malajziai FOB-exportáraknál, és 24 %-kal alacsonyabb a rotterdami, FOB szintre kiigazított azonnali CIF-áraknál.

(398)

Az összehasonlítás feltárta, hogy a nyers pálmamagbélolaj indonéz belföldi ára 18 %-kal alacsonyabb volt az indonéz exportárnál, 19 %-kal alacsonyabb a malajziai belföldi árnál, 6 %-kal alacsonyabb a malajziai exportárnál, és 22 %-kal alacsonyabb a rotterdami, FOB szintre kiigazított azonnali CIF-áraknál.

(399)

Végül a Bizottság megvizsgálta, hogy a nyers pálmaolaj vagy a nyers pálmamagbélolaj önmagában az érintett termék előállítási költségének legalább 17 %-át teszi-e ki. E számításhoz a nyersanyagnak az Indonéziából történő kivitelkor megállapított és a GTA-ból származó torzulástól mentes árát használta fel. A Bizottság megállapította, hogy a Musim Mas esetében a teljes előállítási költségen belül a nyers pálmaolaj aránya több mint 40 %, a nyers pálmamagbélolajé pedig több mint 50 % volt.

(400)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a nyers pálmaolaj és a nyers pálmamagbélolaj ára az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdése értelmében torzulásoknak van kitéve, és jelentősen alacsonyabb a reprezentatív nemzetközi piacokon alkalmazott áraknál.

(401)

Az alaprendelet 7. cikke (2b) bekezdésével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy egyértelműen megállapítható-e az, hogy az uniós érdeket szolgálja az, ha a végleges vámtarifákat az alaprendelet 7. cikk (2a) bekezdése szerint csak a Musim Masra nézve számítja ki. A Wilmar dömpingellenes vámját mindenesetre a dömpingkülönbözet szintjén célszerű meghatározni, mivel az áron aluli értékesítés megállapítása magasabb szinten történt. Az uniós érdek meghatározása az e vizsgálathoz kapcsolódó összes információ mérlegelésén alapult, ideértve az exportáló ország tartalék kapacitásait, a nyersanyagokért folyó versenyt és az uniós vállalatok beszállítói láncaira gyakorolt hatást.

(402)

Az indonéz kormány azt állította, hogy a vizsgálati időszak alatt Indonéziában a vizsgált termék teljes termelési kapacitása körülbelül 3 600 000 tonna, míg a tényleges termelés körülbelül 2 600 000 tonna volt. Közölte, hogy mindkét becslés az Indonéz Olajkémiai Gyártók Szövetségének (APOLIN) jelentésén alapult.

(403)

A Bizottság megjegyzi, hogy az indonéz kormány az eredeti becsléseket legfeljebb ± 30 %-kal módosította a bizalmas adatok védelme érdekében, és hogy az így kapott 1 000 000 tonna szabad kapacitás jelentősen alacsonyabb, mint a valós érték. Hasonlóképpen a kapacitáskihasználás 72 %-os becsült értéke is jelentősen magasabb, mint a valós érték. A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy az Indonéziában rendelkezésre álló szabad kapacitás még az 1 000 000 tonnás becslés alapján is nagyobb, mint a teljes uniós termelés, amely a vizsgálati időszak alatt mintegy 872 000 tonnát tett ki. Emellett négyszerese az Indonéziából érkező behozatal volumenének, amely mintegy 228 000 tonnát tett ki.

(404)

A Bizottság a fentiek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az indonéz gyártók jelentős szabad kapacitással rendelkeznek, amely – kihasználása esetén – alkalmas arra, hogy növelje a vizsgált termék globális kínálatát, lenyomja az árakat, és következésképpen aláássa az intézkedés hatékonyságát, amennyiben annak megállapítására nem a dömping szintjén kerül sor.

(405)

A vizsgált termék előállításához felhasznált fő nyersanyag a faggyú, vagy valamilyen növényi olaj, például nyers pálmaolaj vagy nyers pálmamagbélolaj.

(406)

A (397) és a (398) preambulumbekezdésben megállapítottak szerint a nyers pálmaolaj és a nyers pálmamagbélolaj indonéziai árai jelentősen alacsonyabbak voltak, mint a reprezentatív nemzetközi piacokon érvényesülő árak. Ez tisztességtelen előnyhöz juttatja az indonéziai exportáló gyártókat az uniós gazdasági ágazattal szemben. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy bár a nyers pálmaolaj és a nyers pálmamagbélolaj elérhető volt az uniós gazdasági ágazat számára, a torzulások miatt az indonéz gyártóknál magasabb áron jutottak hozzá. Az uniós gazdasági ágazat emiatt hátrányos helyzetben volt az indonéz exportáló gyártókkal szemben.

(407)

Amint azt a 4. táblázat mutatja, az uniós gazdasági ágazat a vizsgálati időszakban csaknem 250 000 tonna szabad kapacitással rendelkezett. E szabad kapacitás meghaladta az Indonéziából ugyanebben az időszakban érkező behozatal volumenét. Ebből következik, hogy az uniós gazdasági ágazat képes arra, hogy az Indonéziából érkező behozatalt saját termelésével helyettesítse, és akár a vizsgált termék iránti uniós kereslet szinte teljes egészét kielégítse.

(408)

Ezenkívül a vizsgálat kimutatta, hogy az uniós felhasználók a vizsgált terméket harmadik országokból, például Malajziából is beszerezhetik. A harmadik országokból érkező behozatal összesített volumene a figyelembe vett időszakban stabilan alakult, piaci részesedése pedig 6 %-kal nőtt. Az Indonéziából érkező dömpingelt behozatal hiányában a harmadik országokból érkező behozatal megnőne, tekintettel arra, hogy az uniós piacon érvényesített értékesítési árak vonzóbbak lennének.

(409)

A Wilmar állítása szerint az a tény, hogy uniós gyártók, köztük az AAK kérték egyes zsírsavak kizárását a vizsgálat termékköréből, azt jelzi, hogy egyes uniós gyártóknak (a továbbfeldolgozott termékek esetében) nagy szükségük van arra, hogy valamennyi importforráshoz hozzáférjenek.

(410)

A Bizottság megjegyzi, hogy az uniós gazdasági ágazat azon képessége, hogy kielégítse az uniós keresletet, a zsírsavak széles körét érinti. Az AAK-nak a (108)–(118) preambulumbekezdésben ismertetett kizárás iránti kérelmeit illetően elmondható ugyanis, hogy a szükséges zsírsavtípusokat és -mennyiségeket az egyenlő versenyfeltételek uniós piaci helyreállítását követően az uniós gyártók is képesek előállítani, vagy azok Indonézián kívüli országokból is beszerezhetők.

(411)

Ezért a felhasználók még abban az esetben is elégséges mértékben hozzáférnének a vizsgált termékhez, ha az Indonéziából származó behozatal csökkenne. Következésképpen nem várhatók fennakadások az uniós felhasználók értékláncaiban.

(412)

Az érdekelt felek végső tájékoztatása nyomán megfogalmazott észrevételeiben több érdekelt fél különböző felvetésekkel élt az intézkedéseknek az Unión belüli beszállítói láncokra gyakorolt hatását illetően.

(413)

Ezeket a felvetéseket e rendelet 7.9.2. szakasza tárgyalja részletesen. E felvetések és azok elemzése alapján a Bizottság megállapítja, hogy az esetleges beszerzési problémák csupán átmenetileg merülnek fel, és a – például Malajziában – rendelkezésre álló egyéb beszerzési források segítségével kezelhetők lesznek.

(414)

A vizsgálat szempontjából releváns valamennyi információ értékelését követően a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az uniós érdeket szolgálja, ha a végleges vámok összegét a Musim Mas tekintetében az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdésével összhangban határozza meg.

(415)

A fenti elemzés alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdésével összhangban az uniós érdeket szolgálja, ha a végleges vámok szintjét a dömping szintje alapján állapítja meg, figyelemmel a 21. cikkel összefüggésben a 7.6. szakaszban ismertetett további megfontolásokra is.

(416)

Az érdekelt felek végső tájékoztatása nyomán megfogalmazott észrevételeiben a Musim Mas csoport előadta, hogy az indonéz kormánynak a nyers pálmaolajjal és a nyers pálmamagbélolajjal kapcsolatos politikáját a Bizottság már vizsgálja a (3) preambulumbekezdésben említett párhuzamos szubvencióellenes vizsgálat keretében, ezért az alaprendelet 7. cikke (2a) bekezdésének a jelenlegi dömpingellenes vizsgálat keretében történő alkalmazása és a kiegyenlítő vámok alkalmazása ugyanazon politika miatt azt jelentené, hogy a Bizottság kétszeres korrekciót alkalmaz az indonéz kormány egyazon politikája miatt.

(417)

A Bizottság az esetleges kétszeres korrekcióval kapcsolatos kérdésekkel a szubvencióellenes vizsgálat keretében fog foglalkozni.

(418)

Az uniós érdeknek az alaprendelet 7. cikke (2b) bekezdése szerinti értékelését követően a Bizottság az alaprendelet 21. cikkével összhangban megvizsgálta, hogy a kárt okozó dömping megállapítása ellenére egyértelműen kijelenthető-e, hogy a jelen ügyben az intézkedések elfogadása nem szolgálja az Unió érdekét. Az uniós érdek meghatározása az összes különböző érintett érdek értékelésén alapult, beleértve az uniós gazdasági ágazat, az importőrök, a felhasználók és más érintett gazdasági szereplők érdekeit is. A vizsgálatban független importőrök nem működtek együtt.

(419)

A Bizottság kérdőíveket küldött az ismert érdekelt feleknek. A kérdőívre két vállalatcsoporthoz – a Greven csoporthoz és a Schill + Seilacher csoporthoz – tartozó négy felhasználótól érkezett válasz.

(420)

Az Unióban 15 vállalkozás gyárt zsírsavat, és ezek a vállalkozások mintegy 900 főt foglalkoztatnak. A gyártók eloszlanak az Unió területén. A mintában szereplő, a teljes termelés több mint 60 %-át képviselő uniós gyártók együttműködtek a vizsgálatban.

(421)

A panasznak az 1.10. szakaszban bemutatott visszavonása után a Bizottság úgy határozott, hogy folytatja a vizsgálatot, és – a (64), a (66), a (68) és a (69) preambulumbekezdésben részletesebben bemutatott módon – az egyes uniós gyártók támogatásától és/vagy együttműködésétől függetlenül elvégezte a kár és az ok-okozati összefüggés elemzését. Az e rendelet 4. és 5. szakaszában ismertetett elemzés megerősítette, hogy az uniós gazdasági ágazatot jelentős kár érte, valamint hogy ezt a kárt az érintett terméknek az indonéz exportáló gyártóktól érkező dömpingelt behozatala okozta. A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik azt illetően, hogy a visszavonás után folytatja vagy megszünteti-e az eljárást.

(422)

A panasz visszavonásáról tájékoztató levelében a panaszos kijelentette, hogy a visszavonás oka „az érdekeltek részéről érkező ráhatás” volt (52). Ez megerősíti, hogy a panaszos nem vonta kétségbe az elemzést és az Indonéziából érkező dömpingelt behozatal által előidézett jelentős kár létezésére vonatkozó következtetést, hanem a visszavonás egyedüli oka az érdekeltek részéről érkező ráhatás volt. Az, hogy a panaszost az érdekeltek részéről ráhatás éri, nem támasztaná alá azt az érvelést, hogy az Uniónak kizárólag ezen az alapon érdekében áll a vizsgálat megszüntetése, ha egyszer a Bizottság már megállapította a kárt okozó jelentős mértékű dömping meglétét. Ezzel összefüggésben a Bizottság megjegyezte továbbá, hogy a panasz visszavonása az eljárás nagyon kései szakaszában történt, amikorra a Bizottság a feleknek már teljeskörű tájékoztatást adott az uniós gazdasági ágazat által az Indonéziából érkező dömpingelt behozatal miatt elszenvedett jelentős kárra vonatkozó ténymegállapításairól. A tájékoztatás után az érdekelt felek által megfogalmazott észrevételek nem módosították ezt a következtetést, azaz alátámasztották a Bizottság azon álláspontját, hogy az Uniónak nem állna érdekében intézkedések bevezetése nélkül megszüntetni az eljárást, annak ellenére sem, ha a panaszos visszavonta a panaszt.

(423)

Tekintettel az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kárra vonatkozó, a (255)–(259) preambulumbekezdésben ismertetett ténymegállapításra, az intézkedések bevezetése lehetővé tenné az uniós gazdasági ágazat számára, hogy fenntartható szintre növelje jövedelmezőségét, növelje beruházásait, és ezáltal megőrizze versenypozícióját az elsődleges piacán. Az uniós gazdasági ágazat az értékesítési volumenének növelésével elvesztett piaci részesedését is képes lenne visszaszerezni az uniós piacon.

(424)

Az intézkedések hiánya valószínűleg további jelentős negatív hatást gyakorolna az uniós gazdasági ágazatra az alacsonyabb értékesítési és termelési volumen, valamint a további árleszorítás tekintetében, amely a jövedelmezőség és a beruházások szempontjából gazdasági helyzetének további pénzügyi romlásához vezetne, veszélyeztetve jövőjét és foglalkoztatását.

(425)

Az érdekelt felek végső tájékoztatása nyomán megfogalmazott észrevételeiben a Musim Mas csoport előadta, hogy az alapanyagként faggyút felhasználó uniós gazdasági ágazat nem fogja előnyét látni az intézkedéseknek, és azoknak végső soron a malajziai exportáló gyártók lesznek a nyertesei.

(426)

Ezt a felvetést azonban a Bizottságnak a faggyúval mint kárt nem okozó tényezővel, a Malajziából érkező behozatalnak a figyelembe vett időszak során mindvégig tapasztalt magasabb áraival, valamint az uniós gazdasági ágazatnak az intézkedések bevezetése nyomán várható, a jövedelmezőség és a beruházások növelésére és ezen keresztül a termelés és az értékesítési volumen növelésére való képességével kapcsolatban megfogalmazott következtetései figyelembevételével el kell utasítani.

(427)

Az indonéziai zsírsavra vonatkozó intézkedések bevezetése tehát egyértelműen az uniós gazdasági ágazat érdekét szolgálja.

(428)

A (38) preambulumbekezdésben említett módon a független importőrök és kereskedők a vizsgálatban nem működtek együtt.

(429)

Ezért a Bizottság nem rendelkezett információval annak pontos megállapításához, hogy az intézkedések bevezetése milyen hatást gyakorolna a független importőrök, kereskedők tevékenységére. Az együttműködés hiánya arra enged következtetni, hogy az importőrök szerint a dömpingellenes intézkedések bevezetése nem lenne jelentős hatással üzleti tevékenységükre. Míg első lépésben az intézkedések által érintett áruk behozatalának és viszonteladásának csökkenése figyelhető meg, a negatív forgalmi hatást végső soron ellensúlyozhatja a más forrásokból, például Malajziából vásárolt termékek fokozott viszonteladása.

(430)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedések hatása nem lenne aránytalan az importőrökre/kereskedőkre nézve.

(431)

A vizsgált terméket az uniós piacon több ágazat is vásárolja például élelmiszerek, takarmányok, gyógyszerek, kozmetikumok (napi higiéniai termékek és szépségápolási luxuscikkek), háztartási tisztítószerek és testápoló cikkek, valamint ipari tisztítószerek előállítása céljából.

(432)

A vizsgálatban két vállalatcsoport négy, összesen a teljes uniós felhasználás 4–7 %-át képviselő felhasználója működött együtt és küldte vissza kitöltve a felhasználók számára összeállított kérdőívet.

(433)

Az egyik csoport fém- és lúgos szappanok, valamint a műanyag-, kenőanyag- és textiliparban adalékanyagként használt észterek előállításához használ zsírsavat. A másik csoport műszaki textíliákhoz, bőripari vegyi anyagokhoz, kozmetikumokhoz és finomvegyszerekhez gyárt vegyi anyagokat.

(434)

A vizsgálat megállapította, hogy a szóban forgó felhasználók együttesen az Indonéziából érkező teljes behozatal [6–9] %-át, az uniós gazdasági ágazat teljes értékesítésének [4–7] %-át és az egyéb országokból érkező teljes behozatal [2–4] %-át vásárolták a vizsgálati időszak alatt. A Bizottságnak ezért nem állt rendelkezésére elegendő információ ahhoz, hogy értékelje a dömpingellenes intézkedések bevezetésének a felhasználók tevékenységére gyakorolt általános hatását.

(435)

Az együttműködő felhasználók az általuk szolgáltatott adatok alapján a vizsgálati időszakban a zsírsav iránti szükségleteik mintegy [23–26] %-át Indonéziából, [68–72] %-át az uniós gyártóktól, [2–5] %-át pedig egyéb forrásokból fedezték. A felhasználók egyik csoportja elhanyagolható mennyiségben importált, ugyanakkor a másik a zsírsavszükségletének több mint egynegyedét indonéz importból fedezte ebben az időszakban.

(436)

A felhasználótól függően a zsírsavakat tartalmazó termékek értékesítése a teljes forgalom 29 %-a és több mint 95 %-a között változott. Összességében az összes származási helyről származó zsírsav aránya az együttműködő felhasználók teljes előállítási költségén belül 6 % és 52 % között mozgott.

(437)

A négy felhasználó egy vagy két számjegyű teljes jövedelmezőséget ért el.

(438)

Az intézkedéseknek az együttműködő felhasználókra gyakorolt hatását illetően, tekintettel a termék korlátozott helyettesíthetőségére, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az intézkedések bevezetése bizonyos mértékben befolyásolhatja a szóban forgó vállalatok nyereségét. A haszonkulcsokat figyelembe véve ez a hatás nem lenne túlzott, mivel az érintett vállalatok az áremelkedés legalább egy részét átháríthatnák a feldolgozó gazdasági ágazatokra.

(439)

Tekintettel az uniós gazdasági ágazat elégtelen jövedelmezőségére és a piacon tapasztalható árleszorításra, észszerűen feltételezhető, hogy az intézkedések bevezetését követően az árak emelkedni fognak. Mindazonáltal az intézkedéseknek az egyes felhasználókra gyakorolt esetleges hatását annak tükrében kell értékelni, hogy az uniós gazdasági ágazatnak megszűnhet a tevékenysége, tekintettel arra, hogy a jelenlegi helyzet nem fenntartható. Intézkedések hiányában a beszerzési források kevésbé lesznek megbízhatók és stabilak, ami elkerülhetetlenül áremelkedést eredményez az uniós piacon.

(440)

A P&G nem működött teljes mértékben együtt a vizsgálatban, de kijelentette, hogy ellenzi az intézkedések bevezetését. Úgy ítélte meg, hogy az intézkedések bevezetése veszélyeztetné egy megbízható zsírsavbeszerzési forráshoz való hozzáférését. Állítása szerint a dömpingellenes intézkedések bevezetése két fő következménnyel járna. Egyrészt az intézkedések valószínűleg a termelési költségek növekedéséhez vezetnek a fogyasztási cikkek ágazatában, és ezek a költségek végül a fogyasztókra hárulnak. Másrészt az intézkedések bevezetése valószínűleg megzavarja az indonéziai beszállítói láncokat, éspedig egy olyan időszakban, amikor a zsírsav iránt nagy a kereslet, és az uniós gyártók teljes kapacitással működnek. A Greven csoport szintén azt állította, hogy a zsírsav iránti uniós piaci kereslet nem elégíthető ki az Indonéziából érkező zsírsavbehozatal nélkül.

(441)

A Bizottság megjegyezte, hogy a P&G nem küldte vissza kitöltve a felhasználóknak szánt kérdőívet, és nem szolgált részletes információkkal a zsírsavbeszerzéseiről és azoknak a késztermékek költségén belüli arányáról. Ezért a Bizottság nem tudta értékelni az intézkedések bevezetésének a P&G tevékenységére gyakorolt hatását.

(442)

Ezenkívül a Bizottság megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazat termelési kapacitása elegendő ahhoz, hogy az uniós piacon szinte a teljes felhasználást kielégítse. Jelenleg az uniós gazdasági ágazat mintegy 20 %-os szabad kapacitással rendelkezik, és a tisztességes verseny feltételeinek helyreállítása esetén az uniós gyártók az uniós kereslet kielégítése érdekében növelhetik termelésüket. Emellett Malajziában is rendelkezésre áll szabad zsírsavtermelési kapacitás. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetése nem vezethet zsírsavellátási hiányhoz az uniós piacon.

(443)

Az érdekelt felek végső tájékoztatása nyomán a Greven csoporttól, a Schill + Seilacher csoporttól, a P&G-től, az Unilevertől, a Henkeltől, a Quaker Houghtontól, az Evoniktól, az NYCO-tól, a Kapachimtől, az Omyától, a Stéarinerie Dubois-tól, a Wilmartól, a Musim Mas csoporttól, az Ecogreentől és a CUTFA-tól érkeztek észrevételek az uniós érdekkel kapcsolatban. Ezek a felek jelentős részben olyan felhasználók, amelyek nem működtek együtt teljes mértékben a vizsgálatban, és korábban nem fogalmaztak meg észrevételt. Az észrevételek módot adtak arra, hogy a Bizottság az érdekelt felek végső tájékoztatása után szélesebb körben is megismerje az érdekelt felek álláspontját, bár az információk benyújtása nem a vizsgálat megindításakor kért kérdőíves formában történt, és nem volt lehetőség minden megfogalmazott észrevétel helytállóságának ellenőrzésére.

(444)

A CUTFA rámutatott arra, hogy az intézkedések csak korlátozott mértékű hatást gyakorolnának a felhasználókra, mert azok a költségnövekedést át tudnák hárítani a vevőikre. Ha pedig mégsem így történne, a jelenlegi nyereségszintek még terhelhetők, azaz az intézkedések hatása nem volna túlzott.

(445)

A felhasználóktól szélesebb körben érkezett észrevételekből kitűnik, hogy a felhasználók általában véve két nagyobb csoportra oszthatók.

(446)

Az első csoportba olyan nagy multinacionális vállalatcsoportok tartoznak, mint például a P&G, az Unilever, a Henkel, a Quaker Houghton és az Evonik, amelyek nagyszámú készterméket – elsősorban háztartási tisztítószereket, mosó-, szépségápolási és testápolási szereket – állítottak elő a vizsgált termék mint fő nyersanyag felhasználásával. Mivel azonban – a fentiekben ismertetett módon – ezek a felek nem tanúsítottak maradéktalan együttműködést, nem volt lehetőség annak megállapítására, hogy a termelés során mekkora mennyiségben használnak fel zsírsavakat vagy hogy a zsírsavak mekkora hányadát képezik a termelési költségnek, de még a zsírsavak felhasználásával készülő legfontosabb termékek azonosítására sem volt mód. Emellett a P&G, az Unilever és a Henkel nyilvánosan rendelkezésre álló adatai (53) azt mutatták, hogy az elmúlt években az egyes vállalatcsoportok árbevétele és nyeresége jelentős növekedést mutatott különösen a háztartási tisztítószerek terén, amely a zsírsavak legnagyobb piaca.

(447)

A P&G elmagyarázta, hogy azért nem nyújtott be kitöltött kérdőívet, mert más hasonló zsírsavfelhasználókhoz hasonlóan a P&G tevékenysége is több termelőüzemben, szétforgácsolódva zajlik.

(448)

A P&G azonban a kérdőívnek a központi beszerző egységen keresztüli zsírsavbeszerzésre vonatkozó részét sem töltötte ki. A felhasználó gazdasági ágazat szétforgácsolt volta nem akadálya annak, hogy legalább néhány érintett vállalat benyújtson kitöltött kérdőívet. Emellett a P&G nyilvánosan hozzáférhető összevont éves beszámolója szintén azt mutatja, hogy a vállalatcsoport Európában nagyon nagy árbevételt ért el 2021-ben (16,7 milliárd USD (54)). A vállalatcsoport nyeresége az egész világot figyelembe véve 23 % volt (55). A Henkel 2021-ben Nyugat- és Kelet-Európában 9,1 milliárd EUR árbevételre tett szert, és ezekben a régiókban a vállalatcsoport nyeresége 18,9 % volt (56). Ezek az információk alátámasztják a Bizottság azon álláspontját, hogy a javasolt intézkedések a legnagyobb felhasználó ágazatokban (háztartási tisztítószerek, mosó-, szépségápolási és testápolási szerek) működő zsírsavvásárlókat nem sújtanák túlzott mértékben.

(449)

A Henkel kijelentette, hogy a felhasználók együttműködésének hiánya nem azt jelenti, hogy az intézkedések az érdekelt felek végső tájékoztatásában javasolt szinten ne lennének komoly hatással tevékenységükre.

(450)

A későbbiekben bemutatandó módon a Bizottság az érdekelt felek végső tájékoztatása nyomán újonnan – részben új érdekelt felektől – beérkezett észrevételek tükrében felülvizsgálta a felhasználókra gyakorolt hatással kapcsolatos eredeti megállapításait és következtetéseit.

(451)

A Henkel, a Kapachim, az Omya, és a Wilmar arra is rámutatott, hogy a felhasználók érdekét az érdekelt felek tájékoztatását közvetlenül megelőző legutóbbi időszak fejleményei, például a nyersanyag- és az energiaárak emelkedése, az infláció és a beszállítói láncokkal kapcsolatos problémák fényében is vizsgálni kell.

(452)

A Bizottság megjegyezte, hogy ezek a kérdések a vizsgálati időszak utáni időszak fejleményeivel kapcsolatosak. A felek nem támasztották alá bizonyítékokkal e fejleményeknek a felhasználó gazdasági ágazatra gyakorolt lehetséges hatásait. Például nem mutatták be, hogy az érintett vállalatok a többletköltségeket áthárították-e a vevőkre, vagy hogy a kérdéses fejlemények milyen hatással voltak a zsírsavtartalmú termékek előállításának jövedelmezőségére. Továbbá az sem egyértelmű, hogy ezek a fejlemények tartósak lesznek-e. Ezért ezek a felvetések nem fogadhatók el.

(453)

Bizalmas jellegű beadványában az Unilever egy bizonyos termékre összpontosított, amelyre hatást gyakorolnának az intézkedések, és azt állította, hogy az árak jelentős mértékű növekedése miatt a vállalat arra kényszerülne, hogy importálja a terméket, ami hatással volna az uniós termelésre és foglalkoztatásra. Arra is utalt, hogy ennek következtében emelkedne a termék fogyasztói ára. Továbbá az Unilever rámutatott arra, hogy a termék túlnyomó többségét az Unión kívülre exportálta.

(454)

A Bizottság ezeket az állításokat nem tudta ellenőrizni, mert a legtöbb felhasználóhoz hasonlóan az Unilever sem küldte vissza kitöltve a felhasználók számára összeállított kérdőívet. A Bizottság ezért nem volt képes felmérni, hogy a jövedelmezőség és az árbevétel szempontjából a kérdéses termék mennyire fontos helyet foglal el az Unilever termékportfóliójában. A Bizottság arról sem tudott képet alkotni, hogy az Unilever e terméke – vagy más termékek – esetében a zsírsav mennyire fontos költségtényező. Azt sem lehetett egyértelműen meghatározni, hogy a vámok összességében milyen hatást fejtenének ki az Unilever uniós piaci nyereségére. Továbbá az Unilever nyilvánosan hozzáférhető összevont éves beszámolója azt mutatja, hogy a vállalatcsoport Európában 11,3 milliárd EUR árbevételre tett szert (57), nyeresége pedig 1,8 milliárd EUR (58), azaz több mint 16 % volt. A Bizottság tehát semmilyen olyan információt nem kapott, amely azt mutatná, hogy az Indonéziából érkező zsírsavakra vonatkozó intézkedések túlzott hatást gyakorolnának e terméknek az Unilever általi értékesítéseire, illetőleg általában az Unióban végzett tevékenységére. A fél – az Unióban összességében elért nyereségére is figyelemmel – a fogyasztói árak emelkedésével és a termék importjával kapcsolatos állítását egyértelműen nem támasztotta alá bizonyítékokkal. Mindezek mellett a Bizottság megjegyezte, hogy az intézkedések hatásainak enyhítése érdekében az Unilever élhet a vámfelügyelet melletti feldolgozás lehetőségével.

(455)

A felhasználók második csoportjába általában véve olyan kisebb vállalatok és vállalatcsoportok tartoznak, amelyek teljes mértékben együttműködtek a vizsgálatban (Greven csoport és Schill + Seilacher csoport), és észtereket, aminokat, kenőanyagokat, szappant és más hasonló továbbfeldolgozott termékeket állítottak elő a zsírsavak felhasználásával.

(456)

E felek mellett az érdekelt felek végső tájékoztatása után az NYCO, a Kapachim, az Omya, az Ecogreennel kapcsolatban álló egyes vállalatok és a Stéarinerie Dubois is nyújtottak be beadványt. Az ebbe a csoportba tartozó vállalatok általában kisebb mennyiségeket vásároltak a vizsgált termékből. Ezek a vállalatok ugyanakkor nem nyújtottak be kitöltött kérdőívet, ami lehetővé tette volna állításaik bizonyítékokkal történő alátámasztását. Ezzel szemben a teljes mértékű együttműködést tanúsító vállalatok által szolgáltatott információk azt jelezték, hogy az intézkedések várhatóan nagyobb hatást gyakorolnak ezekre a teljes mértékű együttműködést tanúsító vállalatokra, mert a zsírsavak nagyobb részarányt képviselnek a teljes költségükön belül, és a továbbfeldolgozott termékek értékesítésének jövedelmezősége korlátozott. Emellett az intézkedések hatásait minden felhasználó esetében enyhíteni fogja, hogy a felhasználók nem kizárólag zsírsavtartalmú termékeket értékesítenek. Emellett a beszerzett zsírsavakat többségükben az uniós gazdasági ágazattól vagy harmadik országbeli beszállítóktól vásárolták. Ez azt jelenti, hogy az e beszerzések miatti árnövekedések várhatóan alacsonyabbak lesznek, mint az indonéz exportáló gyártóktól beszerzett zsírsavak esetében. Továbbá a szóban forgó felek a zsírsavak felhasználásával előállított készterméket gyakran az Unión kívülre exportálták, ami azt jelenti, hogy a vámfelügyelet melletti feldolgozás lehetőségével élve csökkenthető lehet számukra az intézkedések hatása.

(457)

Az Ecogreen szerint az Ecogreenre alkalmazandó súlyozott átlagos vámok károsak az Unióban működő két, hozzá kapcsolódó vállalatra nézve. Az Ecogreen azt is ismételten kijelentette, hogy az Unióba irányuló értékesítései teljes egészében belső felhasználásra voltak szánva, ezért azok nem okozhattak kárt az uniós gazdasági ágazatnak.

(458)

A Bizottság megjegyzi, hogy mivel az Ecogreennel kapcsolatban álló DHW és E&S nem töltötte ki a felhasználók számára összeállított kérdőívet, az Ecogreennek a kárral kapcsolatos állításai nem voltak ellenőrizhetők. Az Ecogreen beadványa szerint az egyik uniós leányvállalata bizonyos típusú zsírsavakat az uniós gazdasági ágazattól vásárol. Ezért nem zárható ki, hogy – a (108) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően – legalább a piac bizonyos szegmenseiben van verseny az Ecogreen termékei és az uniós gazdasági ágazat termékei között. Ezért az Ecogreennel kapcsolatban álló vállalatokra és a belső felhasználásra vonatkozó kijelentés nem fogadható el.

(459)

Mindezek alapján, az ügy kapcsán rendelkezésre álló információk figyelembevételével a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a javasolt intézkedések nem rónának túlzott terhet a felhasználókra.

(460)

A Greven csoport, a Henkel, az Unilever, a Kapachim, az Evonik, az Ecogreen, a Quaker Houghton, az Omya, az NYCO, a Stéarinerie Dubois, a Musim Mas csoport és a Wilmar észrevételeket fogalmazott meg az intézkedések bevezetése miatt az uniós piacon jelentkező zavarok és kínálati problémák kapcsán. A felsorolt érdekelt felek úgy ítélték meg különösen, hogy az intézkedések javasolt szintje túlságosan magas, és túlzott mértékben sújtja az uniós feldolgozó gazdasági ágazatokat. Ezek a vállalatok emellett azt is felvetették, hogy az Indonéziából érkező behozatal megszűnne vagy olyan mértékben lecsökkenne, hogy az uniós piacon általános hiány lépne fel, ami más hatások mellett árnövekedést is maga után vonna. Más felhasználók konkrétabb észrevételeket tettek egyes zsírsavtípusokkal kapcsolatban, amelyeket állításuk szerint az uniós gazdasági ágazat nem képes kellő mennyiségben szállítani. Az AAK, az Unilever és a Greven csoport – az álláspontjuk szerint az intézkedések bevezetése hatására súlyosbodó piaci kínálati problémákkal kapcsolatos felvetésük alátámasztása érdekében – olyan elektronikus levelezéseket bocsátott a Bizottság rendelkezésére, amelyeket uniós gyártókkal folytattak.

(461)

Az Unilever, a Henkel és az Ecogreen azt állította, hogy a rövid szénláncú, például C8–C10 szénatomszámú zsírsavak behozatalára kihatnak az intézkedések. Az NYCO szerint az uniós piacon a C8–C10 szénatomszámú savakat egyre nehezebb beszerezni, mert a gyártók növelték belső felhasználásukat. A hiány miatt 2021 szeptembere óta megugrottak az árak. Emellett az NYCO szerint a rövid szénláncú, például C8–C10 szénatomszámú zsírsavak piacán tapasztalható hiány azokra az ágazatokra – például az aeronautikai és a védelmi iparra – is kihat, amelyek számára az NYCO speciális kenőanyagokat szállít.

(462)

A Kapachim, az Evonik és az NYCO azt is előadták, hogy hátrányba kerülnének azokhoz a gyártókhoz képest, amelyek ugyanazokat a termékeket az Unión kívül gyártják. Más vállalatok felvetették, hogy esetleg kénytelenek lesznek áthelyezni termelésüket az Unión kívülre.

(463)

A Stéarinerie Dubois előadta, hogy az Indonéziából behozott termékek számos típusának korlátozott helyettesíthetősége a termelési költségek növekedésén keresztül nagyon kedvezőtlen hatást fog gyakorolni tevékenységének jövedelmezőségére. A Stéarinerie Dubois előadta továbbá, hogy a panaszban felsorolt uniós gyártók nem szükségképpen gyártanak elegendő mennyiségben olyan zsírsavakat, amelyekre neki szüksége van. A vállalat arra is rámutatott, hogy azon két zsírsavtípus esetében, amelyet termelésében felhasznál, egyetlen uniós gyártó sem képes a vállalat elvárásainak megfelelő színű termék előállítására, márpedig a szín fontos szempont a gyógyszeripari vevői számára. A Stéarinerie Dubois kijelentette, hogy mivel a REACH rendeletnek, illetve a kóser és a halal piac követelményeinek megfelelő zsírsavaknak nincs uniós piaca, e termékek behozatala nem okozhat kárt az uniós gazdasági ágazatnak.

(464)

A CUTFA előadta, hogy az intézkedések bevezetése esetén az uniós gazdasági ágazat – az Indonéziából és a harmadik országokból érkező behozatallal együtt – képes volna elegendő kínálatot biztosítani az uniós piacon. Ezt az álláspontját egy, a legfontosabb beszerzési forrásokat bemutató oszlopdiagram segítségével is alátámasztotta. A CUTFA emellett arra is rámutatott, hogy az Indonéziából érkező behozatal nem szűnne meg, hanem egyenlő feltételekkel versenyezne a piac többi résztvevőjével.

(465)

A Bizottság elismerte, hogy az uniós felhasználó ágazatok különböző szegmenseiben a zsírsavkínálat alapvető fontosságú, mert a zsírsavak nem helyettesíthetők kielégítően más termékekkel. Ezért a Bizottság a beérkezett észrevételek tükrében újraértékelte a piaci zavarok és a kínálati problémák kérdéskörét.

(466)

Először: ahogyan azt a (220) preambulumbekezdés kifejti, a (407) preambulumbekezdésben hivatkozott szabad kapacitások számítása az uniós gazdasági ágazat fenntartható – nem pedig elméleti – gyártási kapacitása alapján történt, figyelembe véve a szokásos (például karbantartás miatti) állásidőket, valamint más termékek termelését. Ezt szem előtt tartva az Unióban a vizsgálati időszakban mintegy 250 000 tonna szabad kapacitás állt rendelkezésre. Ezen érték következetes és helytálló megállapítását az uniós gazdasági ágazat által benyújtott kitöltött kérdőívek tették lehetővé. A Bizottság az indokolt esetekben a kapacitásértékeket csökkentette, és az ellenőrzött értékeket megküldte az érintett vállalatoknak.

(467)

Másodszor: nyilvánvaló, hogy a figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat nem tudott szabadon beruházni. A mintában szereplő vállalatoknál a beruházások folytatódtak ugyan, de a meglévő üzemek és berendezések karbantartására szorítkoztak, kapacitásnövelésre és a termelés területén jelen lévő szűk keresztmetszetek kiküszöbölésére nem volt mód. Az intézkedések bevezetése enyhíti a gazdasági ágazatra nehezedő árnyomást, és lehetővé teszi az uniós gyártóknak olyan árszintek elérését, amelyek mellett már észszerű nyereségek érhetők el. A jobb piaci feltételek következtében a termelés és az értékesítés a piac igényei szerint növekedhet. A gazdasági ágazat emellett a gyártási kapacitás növeléséhez szükséges tőke előteremtésére is képes lesz.

(468)

A figyelembe vett időszakban tapasztalthoz hasonló, a benyújtott elektronikus levelezés által is jelzett kínálati problémákra akkor lehet számítani, ha egy gazdasági ágazatot olyan, az értékesítési árakat befolyásoló jelentős kár éri, amely miatt az ágazat szereplői alacsony nyereséget érnek el, és nem képesek a beruházásokhoz szükséges tőke előteremtésére. Az intézkedések bevezetése javítja a piaci feltételeket az uniós gazdasági ágazat számára, ezért az ágazatban működő vállalatok növelni tudják termelésüket, és növelni tudják a piacon kínált zsírsavak mennyiségét és választékát.

(469)

Harmadszor: a Bizottság nem számít arra, hogy az e rendelettel bevezetett intézkedések ellehetetlenítik az indonéz exportot. Emlékeztetni kell arra, hogy a dömpingellenes intézkedések célja nem a behozatal leállítása, hanem az egyenlő versenyfeltételek helyreállítása a piacon. Ennek megfelelően a Bizottság elutasította azt az állítást, hogy általános hiány fog fellépni az uniós piacon, és ez túlzott áremelkedéseket fog előidézni.

(470)

A Bizottság megállapította, hogy a C8–C10 szénatomszámú zsírsavak árának megugrására vonatkozó felvetés a globális piacra, nem pedig az uniós piacra vonatkozott. Ezért a dömpingellenes intézkedések által a C8–C10 szénatomszámú zsírsavak uniós felhasználóinak globális versenyképességére kifejtett hatások nem lesznek különbözőek a más típusú zsírsavak felhasználóira kifejtett hatásoktól. A Bizottság emlékeztetett továbbá arra, hogy a vizsgálati időszak utáni piaci fejleményeket rendesen nem veszi figyelembe az értékelésében. Az NYCO által az aeronautikai és a védelmi ipar kapcsán mondottakat illetően megjegyzendő, hogy a fél a piaci zavarokkal kapcsolatos állítását nem támasztotta alá bizonyítékokkal, ezért azokat a Bizottság elutasította.

(471)

A Bizottság megállapította továbbá, hogy az indonéz és az uniós gazdasági ágazat termékei nagymértékben helyettesíthetők egymással. Pusztán abból, hogy egyes uniós gyártók bizonyos időpontokban a figyelembe vett időszakban érvényes körülmények között nem voltak képesek bizonyos terméktípusokat szállítani, nem következik, hogy a kínálati problémák az intézkedések bevezetése után is megmaradnak. A Bizottság úgy ítélte meg továbbá, hogy az intézkedéseknek a szóban forgó felhasználó jövedelmezőségére kifejtett hatásait a fél nem támasztotta alá kellőképpen bizonyítékokkal, mert kitöltött kérdőív hiányában a Bizottság nem tudta értékelni, hogy a vállalat számára mennyire voltak fontosak a zsírsavköltségek a teljes költséghez vagy az árbevételhez viszonyítva. Ezért ezeket az állításokat a Bizottság elutasította.

(472)

Az Unión kívüli versenytársakra gyakorolt hatásokkal és a termelés áthelyezésének kockázatával kapcsolatos állításokat a felek nem támasztották alá bizonyítékokkal. Emellett a (455) preambulumbekezdés bemutatja azokat a tényezőket, amelyek enyhíthetik a vámoknak a felhasználókra gyakorolt hatásait.

(473)

A Wilmar állítása szerint a zsírsav mint nyersanyag költsége az uniós piacon körülbelül 32,9 %-kal fog nőni (59).

(474)

Ez a becslés azonban eltúlozza a felhasználóknál várhatóan jelentkező költségnövekedést. Ennek oka, hogy az indonéz behozatal a felhasználás körülbelül 20 %-át fedezte, és jóval kisebb költségnövekedés várható azoknál a felhasználóknál, amelyek az uniós gazdasági ágazattól vagy más forrásból származó behozatal útján szerzik be a vizsgált terméket. Emellett a más harmadik országokból, például Malajziából érkező behozatal az intézkedések időtartama alatt a jobb piaci feltételek és a kisebb indonéz árnyomás miatt óhatatlanul nőni fog.

(475)

A Wilmar rámutatott arra is, hogy a – különösen Ukrajnából érkező – növényi olajok lecsökkent behozatala korlátozni fogja az uniós gazdasági ágazat nyersanyagbeszerzési képességét.

(476)

A Bizottság megjegyezte, hogy ezek a felvetések a vizsgálati időszak utáni időszak fejleményeivel kapcsolatosak. A fél nem támasztotta alá bizonyítékokkal, hogy ezeknek a fejleményeknek milyen hatásai lesznek az uniós piacon, illetve hogy azok tartósak-e, figyelemmel arra, hogy az alaprendelet 6. cikkének (1) bekezdése értelmében a vizsgálati időszak utáni időszakra vonatkozó információk főszabályként nem vehetők figyelembe. Ezért ezeket az állításokat a Bizottság elutasította.

(477)

A Bizottság a fentieknek megfelelően nem tudta elfogadni, hogy az uniós felhasználóknak általános hiánnyal kell számolniuk a zsírsavkínálatban. A konkrét termékek beszerzésével kapcsolatos problémákat illetően a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az esetleges piaci zavarok csak átmenetiek lesznek, és csak addig fognak tartani, amíg a gyártók és vevőik nem alkalmazkodnak az új piaci helyzethez.

(478)

Az ügy kapcsán rendelkezésre álló információk alapján – az érdekelt felek észrevételeit is szem előtt tartva – egyértelmű, hogy a legnagyobb zsírsavfelhasználó ágazatokban (háztartási tisztítószerek, mosó-, szépségápolási és testápolási szerek) az intézkedések bevezetése nem vált ki jelentős hatást, mert ezek az ágazatok képesek lesznek elviselni a vevőkre nem áthárítható esetleges költségnövekedést.

(479)

A többi ágazatban bizonyos jelek arra mutatnak, hogy a bekövetkező költségnövekedés kihat a jövedelmezőségre. Azonban mindössze két vállalatcsoport döntött úgy, hogy észrevételeinek alátámasztása érdekében maradéktalanul együttműködik a vizsgálatban.