(1)

A hálózatalapú szolgáltatások bárhonnan nyújthatók és nem igényelnek fizikai infrastruktúrát, helyszínt vagy személyzetet abban az országban, ahol a releváns szolgáltatást kínálják, vagy magán a belső piacon belül. Ennek következtében nehezen alkalmazhatók és érvényesíthetők az érintett szolgáltatókra vonatkozó, nemzeti és az uniós jogban megállapított kötelezettségek, különösen a valamely igazságügyi hatóság határozatának vagy végzésének való megfelelésre vonatkozó kötelezettség. Ez a helyzet különösen a büntetőjog esetében, amelynek területén a tagállami hatóságok nehézségekbe ütköznek határozataik kézbesítése, az azoknak való megfelelés biztosítása és a határozatok végrehajtása terén, különösen abban az esetben, ha a vonatkozó szolgáltatásokat egy területükön kívüli helyszínről nyújtják. Mindezek fényében a tagállamok sokféle eltérő intézkedést hoztak jogszabályaik hatékonyabb alkalmazása és végrehajtása érdekében. Ez többek között a büntetőeljárásban releváns elektronikus bizonyítékok bekérése céljából a szolgáltatók megkeresésére vonatkozó intézkedéseket foglal magában. E célból néhány tagállam a saját területén belül kötelező jogi képviseletet előíró jogszabályokat fogadott el, vagy mérlegeli ezek elfogadását az adott területen szolgáltatást kínáló szolgáltatók számára. Az ilyen követelmények akadályokat gördítenek a belső piacon belüli szolgáltatásnyújtás szabadsága elé.

(2)

Uniós szintű megközelítés hiányában fennáll annak kockázata, hogy a tagállamok megkísérlik felszámolni a büntetőeljárásban az elektronikus bizonyítékok gyűjtésével kapcsolatos jelenlegi hiányosságokat azáltal, hogy különböző nemzeti kötelezettségeket írnak elő. Az ilyen eltérő nemzeti kötelezettségek további akadályokat teremtenének a belső piacon belüli szolgáltatásnyújtás szabadsága terén.

(3)

Az uniós szintű megközelítés hiánya a szolgáltatókat és a nemzeti hatóságokat egyaránt érintő jogbizonytalanságot eredményez. A különböző tagállamokban letelepedett vagy szolgáltatásokat kínáló szolgáltatókra vonatkozóan eltérő és esetlegesen egymásnak ellentmondó kötelezettségek alkalmazandók, ami azt eredményezi, hogy az ilyen szolgáltatókat jogsértések esetén különböző szankciókkal sújtják. A büntetőeljárások keretében mutatkozó ilyen különbségek valószínűleg tovább fognak bővülni, mivel mindennapi életünkben és társadalmainkban egyre nagyobb jelentősége van a kommunikációnak és az információs társadalom szolgáltatásainak. Az ilyen különbségek nemcsak a belső piac megfelelő működését akadályozzák, hanem a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló uniós térség létrehozása és megfelelő működése szempontjából is problémákhoz vezetnek.

(4)

A jogi keretben jelentkező különbségek elkerülése és annak biztosítása érdekében, hogy a belső piacon tevékenykedő vállalkozások azonos vagy hasonló kötelezettségek hatálya alá tartozzanak, az Unió számos jogi aktust fogadott el a kapcsolódó területeken, így például az adatvédelem terén, nevezetesen az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletet (3) és a 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (4). Az érintettek védelmi szintjének növelése érdekében az (EU) 2016/679 rendelet úgy rendelkezik, hogy az Unióban nem letelepedett olyan adatkezelőnek vagy adatfeldolgozónak, amely érintettek számára az Unión belül árukat vagy szolgáltatásokat kínál, vagy érintettek Unión belül tanúsított magatartását követi nyomon, jogi képviselőt kell kineveznie, kivéve, ha az általa végzett adatkezelés alkalmi jellegű, nem terjed ki a személyes adatok különleges kategóriáinak, vagy a büntetőjogi felelősség megállapításával és bűncselekményekkel kapcsolatos személyes adatoknak nagy számban történő kezelésére, továbbá a kezelés jellegét, körülményeit, hatókörét és céljait tekintve valószínűsíthetően nem jelent kockázatot a természetes személyek jogaira és szabadságaira nézve, vagy ha az adatkezelő vagy adatfeldolgozó közhatalmi szerv vagy egyéb, közfeladatot ellátó szerv.

(5)

A tagállamok illetékes hatóságai által a büntetőeljárásban elektronikus bizonyítékok gyűjtése céljából kibocsátott határozatok és végzések átvételével, az azoknak való megfeleléssel és azok végrehajtásával kapcsolatban az Unióban működő egyes szolgáltatók kijelölt telephelyeinek kijelölésére és jogi képviselőinek kinevezésére vonatkozó harmonizált szabályok meghatározásával fel kell számolni a szolgáltatásnyújtás szabadsága előtt álló akadályokat, valamint meg kell előzni e tekintetben a jövőbeli eltérő nemzeti megközelítések előírását. A szolgáltatók számára ezért egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítani. Attól függően, hogy a szolgáltatók az Unióban letelepedettek-e vagy sem, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a szolgáltatók kijelöljenek egy kijelölt telephelyet vagy kinevezzenek egy jogi képviselőt. Ezen, a kijelölt telephelyek kijelölésére és a jogi képviselők kinevezésére vonatkozó harmonizált szabályok nem érinthetik a szolgáltatók más uniós jogszabályok szerinti kötelezettségeit. Emellett elő kell segíteni a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló uniós térségen belüli hatékonyabb bűnüldözést.

(6)

Az ezen irányelvben előírt kijelölt telephelyeknek és jogi képviselőknek az (EU) 2023/1543 európai parlamenti és tanácsi rendelet (5), a 2014/41/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (6), valamint a Tanács által az Európai Unióról szóló szerződés 34. cikkének megfelelően létrehozott, az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló egyezmény (7) alapján elektronikus bizonyítékok gyűjtése céljából kibocsátott határozatok és végzések címzettjeiként kell szolgálniuk, ideértve azt az esetet is, amikor e határozatok és végzések továbbítására tanúsítvány formájában kerül sor.

A kijelölt telephely vagy jogi képviselő igénybevételének összhangban kell lennie a bírósági eljárásokra alkalmazandó jogi eszközökben és jogszabályokban meghatározott eljárásokkal, beleértve azokat az eseteket is, amikor az eszközök lehetővé teszik, hogy határokon átnyúló helyzetekben közvetlenül a szolgáltató kijelölt telephelyének vagy jogi képviselőjének kézbesítsenek végzéseket, vagy az illetékes igazságügyi hatóságok közötti együttműködésen alapulnak. Amennyiben részvételükről jogszabály rendelkezik, a szolgáltató kijelölt telephelyének letelepedési helye vagy jogi képviselőjének lakóhelye vagy székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságainak a vonatkozó eszközben rájuk ruházott szerepüknek megfelelően kell eljárniuk. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a nemzeti jogon alapuló, elektronikus bizonyítékok gyűjtését célzó határozatokat és végzéseket a területükön egy szolgáltató jogi képviselőjeként vagy kijelölt telephelyeként eljáró természetes vagy jogi személynek címezzék.

(7)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy azok a szolgáltatók, amelyek 2026. február 18-án szolgáltatásokat kínálnak az Unióban, kötelesek legyenek legalább egy kijelölt telephelyet kijelölni vagy legalább egy jogi képviselőt kinevezni 2026. augusztus 18-ig, és hogy azok a szolgáltatók, amelyek az említett időpont után kezdenek szolgáltatásokat kínálni az Unióban, legalább egy kijelölt telephelyet jelöljenek ki vagy legalább egy jogi képviselőt nevezzenek ki az attól a naptól számított hat hónapon belül, amikor megkezdik szolgáltatásaik kínálását az Unióban. Az adatvédelmi biztosítékok sérelme nélkül az ilyen kijelölt telephely vagy jogi képviselő több szolgáltatót – különösen kis- vagy középvállalkozásnak minősülő szolgáltatókat – is képviselhet.

(8)

A kijelölt telephely kijelölésének vagy a jogi képviselő kinevezésének kötelezettsége azokra a szolgáltatókra vonatkozik, akik az Unióban – vagyis egy vagy több tagállamban – kínálnak szolgáltatást. Ezen irányelv nem terjed ki azokra a helyzetekre, amikor egy szolgáltató valamely tagállam területén letelepedett, és kizárólag az adott tagállam területén kínál szolgáltatásokat.

(9)

A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a büntetőeljárásban elektronikus bizonyítékok gyűjtése céljából az uniós joggal és a saját nemzeti jogukkal összhangban továbbra is a területükön letelepedett szolgáltatókat keressék meg a tisztán belföldi helyzetekben. A tagállamok – a hazai jogban a saját területükön működő szolgáltatók megkeresésére vonatkozóan jelenleg biztosított lehetőségektől függetlenül – nem kerülhetik meg az ezen irányelv vagy az (EU) 2023/1543 rendelet alapjául szolgáló elveket.

(10)

Annak megállapítása, hogy egy szolgáltató kínál-e szolgáltatásokat az Unióban, annak értékelését igényli, hogy a szolgáltató lehetővé teszi-e egy vagy több tagállamban természetes vagy jogi személyek számára, hogy igénybe vegyék szolgáltatásait. Ugyanakkor egy online interfész Unióban való puszta elérhetősége (például a szolgáltató vagy egy közvetítő honlapjának vagy egy e-mail-címnek vagy más elérhetőségeknek a hozzáférhetősége) önmagában nem tekinthető elegendőnek annak megállapításához, hogy egy szolgáltató ezen irányelv értelmében szolgáltatásokat kínál-e az Unióban.

(11)

Annak megállapítása, hogy egy szolgáltató kínál-e szolgáltatásokat az Unióban, annak értékelésén túlmenően, hogy a szolgáltató lehetővé teszi-e egy vagy több tagállamban természetes vagy jogi személyek számára, hogy igénybe vegyék szolgáltatásait, annak megállapítását is megköveteli, hogy érdemi kapcsolat áll-e fenn az Unióval. Úgy kell tekinteni, hogy az Unióval való ilyen érdemi kapcsolat fennáll, ha a szolgáltató az Unióban telephellyel rendelkezik. Ilyen telephely hiányában az Unióval fennálló érdemi kapcsolat meglétének mérlegelésekor olyan konkrét ténybeli kritériumokat kell alkalmazni, mint például az egy vagy több tagállamban található jelentős számú felhasználó megléte vagy pedig az egy vagy több tagállamot célzó tevékenység. Az egy vagy több tagállamot célzó tevékenység meglétét az összes releváns körülmény alapján kell megállapítani, beleértve az olyan tényezőket is, mint az adott tagállamban általánosan használt nyelv vagy pénznem használata, vagy az áruk és szolgáltatások megrendelésének lehetősége.

A valamely tagállamot célzó tevékenység levezethető abból is, ha rendelkezésre áll egy alkalmazás a releváns nemzeti alkalmazás-áruházban, ha helyi hirdetéseket vagy a tagállamban általánosan használt nyelvű hirdetéseket közölnek, vagy ügyfélkapcsolatok kezeléséből, például ügyfélszolgálat biztosításából az adott tagállamban általánosan használt nyelven. Akkor is úgy kell tekinteni, hogy fennáll az érdemi kapcsolat, ha a szolgáltató tevékenysége egy vagy több tagállam felé irányul az 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (8) foglaltak szerint. Másfelől a szolgáltatásnak pusztán az (EU) 2018/302 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (9) rögzített hátrányos megkülönböztetés tilalmának való megfelelés céljából történő nyújtása további indokok hiányában nem tekinthető az Unióban található meghatározott területre irányuló vagy azt célzó tevékenységnek. Ugyanezek a megfontolások alkalmazandók annak megállapítása során, hogy a szolgáltató szolgáltatást kínál-e egy tagállam területén.

(12)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés V. címe 4. fejezetének hatálya alá tartozó különböző eszközök alkalmazandók a tagállamok közötti együttműködésben a büntetőeljárásban történő bizonyítékgyűjtésre vonatkozóan. A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló uniós térségben meglévő e „változó geometria” következtében biztosítani kell, hogy ezen irányelv ne könnyítse meg a belső piacon szolgáltatások nyújtása esetében újabb különbségek vagy akadályok létrejöttét azáltal, hogy lehetővé teszi a tagállamok területén szolgáltatásokat kínáló szolgáltatók számára kijelölt telephelyek kijelölését vagy jogi képviselők kinevezését azokban a tagállamokban, amelyek nem vesznek részt a vonatkozó jogi eszközökben. Ezért legalább egy kijelölt telephelyet vagy jogi képviselőt egy olyan tagállamban kell kijelölni, illetve kinevezni, amely részt vesz a vonatkozó uniós jogi eszközökben, annak érdekében, hogy elkerülhető legyen az ezen irányelvben előírt kijelölés vagy kinevezés hatékonyságának gyengítése, és kihasználásra kerüljenek az abból eredő szinergiák, hogy rendelkezésre áll az ezen irányelv hatálya alá tartozó – többek között az (EU) 2023/1543 rendelet, a 2014/41/EU irányelv és a Tanács által az Európai Unióról szóló szerződés 34. cikkének megfelelően létrehozott, az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló egyezmény szerinti – határozatok és végzések átvételét, az azoknak való megfelelést és azok végrehajtását szolgáló kijelölt telephely vagy jogi képviselő. Emellett a kijelölt telephely kijelölése vagy jogi képviselő kinevezése – amit a nemzeti jogi kötelezettségek betartásának biztosítása érdekében is fel lehetne használni – lehetővé tenné az abból adódó szinergiák kiaknázását, hogy egyértelmű hozzáférési pont áll rendelkezésre a szolgáltatók megkeresésére a bizonyítékok büntetőügyekben történő gyűjtése céljából.

(13)

A szolgáltatók szabadon megválaszthatják, hogy melyik tagállamban jelölik ki kijelölt telephelyüket vagy adott esetben nevezik ki jogi képviselőjüket, és a tagállamok nem korlátozhatják ezt a választási szabadságot, például azzal, hogy megkövetelik egy kijelölt telephely kijelölését vagy egy jogi képviselő kinevezését a területükön. Ezen irányelvnek ugyanakkor bizonyos korlátozásokat is elő kell írnia a szolgáltatók e szabad választási lehetőségével kapcsolatban, különös tekintettel arra, hogy a kijelölt telephelynek olyan tagállamban kell letelepedettnek lennie, vagy adott esetben a jogi képviselőnek olyan tagállamban kell lakóhellyel vagy székhellyel rendelkeznie, ahol a szolgáltató szolgáltatásokat nyújt vagy letelepedett, valamint elő kell írnia azt a kötelezettséget, hogy az ebben az irányelvben említett jogi eszközben részt vevő tagállamok valamelyikében kell kijelölt telephelyet kijelölni vagy jogi képviselőt kinevezni. A jogi képviselő kinevezése önmagában nem tekinthető úgy, hogy a szolgáltató az adott tagállamban letelepedett.

(14)

A büntetőeljárásban a bizonyítékok gyűjtése szempontjából leginkább releváns szolgáltatók az elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók, valamint az olyan információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokat nyújtó egyes szolgáltatók, amelyek megkönnyítik a felhasználók közötti kapcsolattartást. Ezért mindkét csoportot ezen irányelv hatálya alá kell vonni. Az elektronikus hírközlési szolgáltatásokat az (EU) 2018/1972 európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) határozza meg, és azok magukban foglalják az olyan személyközi hírközlési szolgáltatásokat, mint az internetes hangtovábbítási, az azonnali üzenetküldési és az e-mail-szolgáltatások. Indokolt, hogy ezen irányelv alkalmazandó legyen az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásoknak az (EU) 2015/1535 európai parlamenti és tanácsi irányelv (11) értelmében vett olyan szolgáltatóira is, amelyek nem minősülnek elektronikus hírközlési szolgáltatónak, azonban lehetővé teszik felhasználóik számára, hogy egymással kommunikáljanak, vagy olyan szolgáltatásokat kínálnak felhasználóik számára, amelyek a nevükben adatok tárolására vagy más módon történő kezelésére használhatók. Ez összhangban lenne az Európa Tanács 2001. november 23-án Budapesten elfogadott, a számítástechnikai bűnözésről szóló egyezményében (CETS 185. sz.) – más néven a Budapesti Egyezményben – használt kifejezésekkel. Az adatkezelést technikai értelemben – tehát az adatok létrehozásaként vagy azok manipulálásaként, vagyis az adatok előállítására vagy azok megváltoztatására szolgáló, számítógéppel végzett technikai műveletekként – kell érteni.

A szolgáltatók ezen irányelv hatálya alá tartozó kategóriájába kell tartozniuk például azoknak az online piactereknek, amelyek lehetővé teszik a fogyasztók és a vállalkozások számára, hogy egymás között kommunikáljanak, valamint az egyéb tárhelyszolgáltatóknak – beleértve azokat, amelyek a tárhelyszolgáltatást felhőalapú számítástechnikán keresztül nyújtják –, továbbá az online játékplatformoknak és az online szerencsejáték-platformoknak. Amennyiben az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó szolgáltató nem biztosítja felhasználói számára az egymással való kommunikáció lehetőségét, hanem csak a szolgáltatóval való kommunikáció lehetőségét, vagy nem nyújt lehetőséget adatok tárolására vagy más módon történő kezelésére, vagy ha az adattárolás nem meghatározó eleme, azaz lényeges része a felhasználóknak nyújtott szolgáltatásnak – mint az online távolról nyújtott jogi, építészmérnöki és könyvelési szolgáltatások esetében –, akkor nem tartozhat a „szolgáltató” ezen irányelvben meghatározott fogalmának hatálya alá, még akkor sem, ha az adott szolgáltató által nyújtott szolgáltatások az (EU) 2015/1535 irányelv értelmében vett, információs társadalommal összefüggő szolgáltatások.

(15)

A bejegyzett nevekkel és számokkal kapcsolatos internetes infrastruktúra-szolgáltatók, mint a doménnév-nyilvántartások és -nyilvántartók, valamint titkosítási és proxy szolgáltatók, illetve az internetprotokoll-címek (IP-címek) regionális nyilvántartásai különösen relevánsak a rosszindulatú vagy feltört honlapok mögött álló elkövetők azonosítása céljából. E szolgáltatók birtokában olyan adatok találhatók, amelyek lehetővé tehetik a bűncselekmény elkövetése során használt honlap mögött álló személy vagy szervezet, illetve a bűncselekmény áldozatának azonosítását.

(16)

A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a területükön letelepedett vagy szolgáltatást kínáló szolgáltatók biztosítsák kijelölt telephelyeik és jogi képviselőik részére a valamely tagállamból érkezett, az ezen irányelv hatálya alá tartozó határozatoknak és végzéseknek való megfelelés érdekében szükséges jogköröket és erőforrásokat. A tagállamoknak azt is ellenőrizniük kell, hogy a területükön letelepedési hellyel rendelkező kijelölt telephelyek, vagy székhellyel vagy lakóhellyel rendelkező jogi képviselők megkapták-e a szolgáltatóktól a bármely tagállamból érkezett, az ezen irányelv hatálya alá tartozó határozatoknak és végzéseknek való megfeleléshez szükséges jogköröket és erőforrásokat, és hogy az alkalmazandó jogi kerettel összhangban együttműködnek-e az illetékes hatóságokkal az ilyen határozatok és végzések kézhezvételekor. Az ilyen intézkedések hiánya vagy az említett intézkedések hiányosságai nem szolgálhatnak alapul az ezen irányelv hatálya alá tartozó határozatoknak vagy végzéseknek való meg nem felelés indokául.

Emellett a szolgáltatók nem indokolhatják az ezen irányelv hatálya alá tartozó határozatok vagy végzések kézhezvétele következtében alkalmazandó jogi keretből eredő kötelezettségeknek való meg nem felelésüket a belső eljárások hiányával vagy hatástalanságával, mivel ők felelősek az ilyen határozatoknak és végzéseknek való megfelelés biztosításához szükséges erőforrások és jogkörök biztosításáért. A kijelölt telephelyek vagy jogi képviselők sem indokolhatják az ilyen meg nem felelést például arra hivatkozva, hogy nincs felhatalmazásuk adatok közlésére. E célból a tagállamok biztosítják, hogy a kijelölt telephely vagy jogi képviselő és a szolgáltató egyaránt egyetemlegesen feleljenek az ezen irányelv hatálya alá tartozó határozatok és végzések kézhezvétele következtében alkalmazandó jogi keretből eredő kötelezettségeknek való meg nem felelésért, hogy ezáltal bármelyikük meg nem felelése esetén mindegyikükre szankciók legyenek alkalmazhatók. Különösen nem szabad lehetővé tenni, hogy a szolgáltató, a kijelölt telephely vagy adott esetben jogi képviselő felhasználhassa a szolgáltató és a kijelölt telephely vagy jogi képviselő közötti megfelelő belső eljárások hiányát az említett kötelezettségeknek való meg nem felelés indokaként. Az egyetemleges felelősség nem alkalmazandó a szolgáltató vagy a kijelölt telephely vagy adott esetben jogi képviselő azon cselekményeire vagy mulasztásaira, amelyek a szankciókat alkalmazó tagállam joga szerint bűncselekménynek minősülnek.

(17)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a területükön letelepedett vagy szolgáltatást kínáló valamennyi szolgáltató írásban értesítse annak a tagállamnak az ezen irányelv alapján kijelölt központi hatóságát, amelyben a kijelölt telephelye letelepedett vagy jogi képviselője lakóhellyel vagy székhellyel rendelkezik, az említett kijelölt telephely vagy jogi képviselő kapcsolattartási adatairól és az azokban bekövetkezett változásokról. Az értesítésnek továbbá tájékoztatást kell nyújtania azokról a nyelvekről is, amelyeken a kijelölt telephely vagy a jogi képviselő megkereshető, amelynek magában kell foglalnia az azon tagállam nemzeti jogában megállapítottak szerinti egy vagy több hivatalos nyelvet, ahol a kijelölt telephely letelepedett vagy a jogi képviselő lakóhellyel vagy székhellyel rendelkezik, de ide tartozhatnak az Unió egyéb hivatalos nyelvei, például a központjuk szerinti tagállam nyelve is. Amennyiben a szolgáltató ezen irányelvvel összhangban több kijelölt telephelyet jelöl ki vagy több jogi képviselőt nevez ki, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a szolgáltató minden egyes kijelölt telephelyre vagy jogi képviselőre vonatkozóan megjelölje a kijelölés vagy kinevezés pontos területi hatályát. Az ezen irányelv hatálya alá tartozó eszközökben részt vevő valamennyi tagállam területét le kell fedni. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy illetékes hatóságaik az ezen irányelv alapján hozott valamennyi határozatukat és végzésüket a szolgáltató megjelölt kijelölt telephelyéhez vagy jogi képviselőjéhez címezzék. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy azok az információk, amelyekről ezen irányelvvel összhangban értesítették őket, nyilvánosan hozzáférhetők legyenek a büntetőügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózat egy erre a célra létrehozott weboldalán annak érdekében, hogy megkönnyítsék a tagállamok közötti koordinációt és a kijelölt telephely vagy jogi képviselő más tagállamok hatóságai általi igénybevételét. A tagállamoknak gondoskodniuk kell az ilyen információk rendszeres naprakésszé tételéről. Lehetővé kell tenni az információk további terjesztését is annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok könnyebben hozzáférhessenek az említett információkhoz, például külön erre a célra létrehozott intranetes oldalakon vagy fórumokon és platformokon keresztül.

(18)

A tagállamoknak szabályokat kell megállapítaniuk az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozóan, és meg kell hozniuk minden szükséges intézkedést ezek végrehajtására. Az előírt szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük. A tagállamoknak az említett szabályokról és intézkedésekről az ebben az irányelvben meghatározott időpontig értesíteniük kell a Bizottságot, és haladéktalanul értesíteniük kell a Bizottságot az azokat érintő minden későbbi módosításról is. A tagállamoknak évente tájékoztatniuk kell a Bizottságot a meg nem felelő szolgáltatókról és a velük szemben hozott végrehajtási intézkedésekről és a kiszabott szankciókról. A szankciók semmilyen körülmények között nem eredményezhetik a szolgáltatásnyújtás állandó vagy ideiglenes tilalmát. A tagállamoknak össze kell hangolniuk végrehajtási intézkedéseiket, amennyiben egy szolgáltató több tagállamban kínál szolgáltatásokat. A központi hatóságoknak a koherens és arányos megközelítés biztosítása érdekében koordináltan kell dolgozniuk. A Bizottságnak szükség esetén meg kell könnyítenie a koordinációt, és a Bizottságot minden esetben tájékoztatni kell a szabályok megsértésének eseteiről. Ez az irányelv nem szabályozza a szolgáltatók, a kijelölt telephelyek és jogi képviselők között a rájuk kiszabott szankciók tekintetében a pénzügyi következmények átruházására vagy az ezek alól történő mentesítésre vonatkozó szerződéses megállapodásokat.

(19)

Az illetékes hatóságoknak a szolgáltatók jogsértéseire alkalmazandó megfelelő szankció meghatározása során minden releváns körülményt figyelembe kell venniük, így többek között a szolgáltató pénzügyi képességét, a jogsértés jellegét, súlyosságát és időtartamát, hogy szándékosan vagy gondatlanul követték-e el és azt, hogy a szolgáltatót felelősségre vonták-e korábbi hasonló jogsértésekért. E tekintetben különös figyelmet kell fordítani a mikrovállalkozásokra.

(20)

Ez az irányelv nem érinti a polgári és közigazgatási eljárásban a nemzeti hatóságok hatásköreit, ideértve azokat az eseteket is, amikor az ilyen eljárás szankciókat vonhat maga után.

(21)

Ezen irányelv következetes alkalmazásának biztosítása érdekében a tagállamok közötti koordinációra kiegészítő mechanizmusokat kell bevezetni. E célból a tagállamoknak ki kell jelölniük egy vagy több központi hatóságot, amely ezen irányelv alkalmazásához tájékoztatást és segítséget nyújthat más tagállamok központi hatóságainak, különösen akkor, ha az ezen irányelv szerinti végrehajtási intézkedéseket mérlegelnek. Az említett koordinációs mechanizmusnak biztosítania kell, hogy az érintett tagállamok tájékoztatást kapjanak a tagállam végrehajtási intézkedés meghozatalára irányuló szándékáról. Emellett a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a központi hatóságok e körülmények fennállása esetén megoszthassák egymással a releváns információkat és segítséget nyújthassanak egymásnak, és adott esetben együttműködhessenek egymással. A központi hatóságok közötti, végrehajtási intézkedés esetén folytatott együttműködés magában foglalhatja a különböző tagállamok illetékes hatóságai által valamely végrehajtási intézkedés összehangolását. Az ilyen koordinációnak a pozitív vagy negatív hatásköri összeütközések elkerülésére kell irányulnia. A végrehajtási intézkedés koordinációja érdekében a központi hatóságoknak adott esetben a Bizottságot is be kell vonniuk. Az említett hatóságok együttműködési kötelezettsége nem sértheti az egyes tagállamok azon jogát, hogy szankciókat szabjanak ki azokra a szolgáltatókra, amelyek nem tesznek eleget az ezen irányelv szerinti kötelezettségeiknek. A központi hatóságok kijelölése, valamint a rájuk vonatkozó információk közzététele megkönnyítené a szolgáltatók számára a kijelölt telephelyük vagy jogi képviselőjük kijelöléséről és elérhetőségeiről szóló értesítés megtételét azon tagállam felé, ahol a kijelölt telephelyük letelepedett vagy jogi képviselőjük lakóhellyel vagy székhellyel rendelkezik. E célból a tagállamoknak tájékoztatniuk kell a Bizottságot a kijelölt központi hatóságukról vagy hatóságaikról, a Bizottságnak pedig továbbítania kell a kijelölt központi hatóságok jegyzékét a tagállamoknak, és azt nyilvánosan hozzáférhetővé kell tennie.

(22)

Mivel ezen irányelvnek a célját, nevezetesen azt, hogy a büntetőeljárásban az elektronikus bizonyítékok összegyűjtése keretében a szolgáltatásnyújtás szabadságának akadályait megszüntessék, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban – e szolgáltatások határok nélküli jellege miatt – e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat a szubszidiaritásnak az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt elvével összhangban. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(23)

Az európai adatvédelmi biztossal az (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendelet (12) 42. cikkének (1) bekezdésével összhangban konzultációra került sor, és a biztos 2019. november 6-án (13) véleményt nyilvánított.

(24)

A Bizottságnak öt kritérium – hatékonyság, eredményesség, relevancia, koherencia és uniós hozzáadott érték – alapján el kell végeznie ezen irányelv értékelését, és ezen értékelésnek alapot kell szolgáltatnia a lehetséges további intézkedések hatásvizsgálatához. Az értékelést 2029. augusztus 18-ig kell elvégezni annak érdekében, hogy a gyakorlati végrehajtásra vonatkozóan elegendő adat álljon rendelkezésre. Rendszeresen információkat kell gyűjteni ezen irányelv értékelésének elősegítése érdekében,