(1)   Ezt az irányelvet a tagállami lobogó alatt közlekedő tengerjáró hajókon szolgálatot teljesítő, ezen irányelvben említett tengerészekre kell alkalmazni, a következők kivételével:

(2)   Az 6. cikket állampolgárságuktól függetlenül azokra a tengerészekre kell alkalmazni, akik rendelkeznek egy tagállam által kiadott bizonyítvánnyal.

(1)   A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az 1. cikkben említett hajókon szolgáló tengerészek képzése legalább az STCW-egyezményben megállapított, az ezen irányelv I. mellékletében szereplő követelményeknek megfeleljen, és e tengerészek rendelkezzenek a 2. cikk 35. és 36. pontjában meghatározott bizonyítványokkal és/vagy a 2. cikk 37. pontjában meghatározott igazoló okmánnyal.

(2)   A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a hajószemélyzetnek azok a tagjai, akiknek a SOLAS 74 III/10.4. szabálya értelmében bizonyítvánnyal kell rendelkezniük, ennek az irányelvnek megfelelően képzésben részesüljenek, és arról bizonyítványt szerezzenek.

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy csak azon jelöltek részére adjanak ki képesítő bizonyítványt és jártassági bizonyítványt, akik megfelelnek e cikk követelményeinek.

(2)   A parancsnokra, tisztre és rádiókezelőre vonatkozó bizonyítványokat a tagállam az e cikkben előírt módon érvényesíti.

(3)   A képesítő bizonyítványokat és a jártassági bizonyítványokat az STCW-egyezmény melléklete I/2. szabályának (3) bekezdésével összhangban kell kiadni.

(4)   A képesítő bizonyítványokat kizárólag a tagállamok adhatják ki, a szükséges igazoló okmányok hitelességének és érvényességének ellenőrzését követően és az e cikkel összhangban.

(5)   A rádiókezelőkre vonatkozóan a tagállamok:

(6)   A tagállam dönthet úgy, hogy az érvényesítéseket az STCW-szabályzat A-I/2. szakaszában előírt formában kibocsátott bizonyítványokban teszi meg. Amennyiben a tagállam így tesz, akkor az A-I/2. szakasz (1) bekezdésében rögzített formát kell használni. Amennyiben az érvényesítés más módját választják, az érvényesítés az említett szakasz (2) bekezdése szerint történik. Az érvényesítéseket az STCW-egyezmény VI. cikkének (2) bekezdésével összhangban kell kiadni.

A képesítő bizonyítványoknak és a jártassági bizonyítványoknak a parancsnokok és tisztek részére az I. melléklet V/1-1. és V/1-2. szabályában foglaltaknak megfelelő kiadását igazoló érvényesítések csak akkor adhatók ki, ha az STCW-egyezményben és az ezen irányelvben meghatározott valamennyi követelmény teljesül.

(7)   Az a tagállam, amely az STCW-egyezmény melléklete V/1-1. és V/1-2. szabályában foglaltaknak megfelelően parancsnokok és tisztek részére kiadott képesítő vagy jártassági bizonyítványt ismer el az ezen irányelv 20. cikkének (2) bekezdésében meghatározott eljárás keretében, e bizonyítványt – elismerésének igazolása céljából – csak azt követően érvényesíti, hogy megbizonyosodott a bizonyítvány hitelességéről és érvényességéről. Az érvényesítésnek az STCW-szabályzat A-I/2. szakaszának (3) bekezdése szerinti formát kell követnie.

(8)   A (6) és (7) bekezdésben említett érvényesítések:

(9)   Azt, hogy a bizonyítvány tulajdonosa milyen minőségben szolgálhat, az érvényesítési formulában ugyanazokkal a fogalmakkal kell megnevezni, mint amelyeket az érintett tagállamnak a biztonságos személyzetre vonatkozó követelményei használnak.

(10)   Egy tagállam használhat az STCW-szabályzat A-I/2. szakaszában előírt formátumtól eltérő formát is, azzal a minimális feltétellel, hogy az az előírt információkat latin betűkkel és arab számokkal tartalmazza, figyelembe véve az A-I/2. szakaszban engedélyezett változatokat.

(11)   A 20. cikk (7) bekezdésére is figyelemmel, az ebben az irányelvben előírt bármely bizonyítvány eredetijét nyomtatott vagy digitális formában azon a hajón kell őrizni, ahol a bizonyítvány tulajdonosa szolgál, eredetiségük és érvényességük pedig az e cikk (13) bekezdésének b) pontja szerinti eljárás keretében ellenőrizhető.

(12)   A képesítésre pályázó jelöltnek kielégítően igazolnia kell:

Ez a bekezdés nem alkalmazandó az érvényesítéseknek az STCW-egyezmény I/10. szabályának értelmében történő elismerésére.

(13)   Minden tagállam vállalja, hogy:

(14)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy amikor az STCW-egyezménynek és az STCW-szabályzat A. részének a tengerészek digitális bizonyítványaival kapcsolatos, vonatkozó módosításai hatályba lépnek, a 30. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el arra vonatkozóan, hogy ezen irányelv összes vonatkozó rendelkezésének az STCW-egyezményben és az STCW-szabályzat A. részében végrehajtott módosításokkal való összehangolása révén módosítsa ezt az irányelvet, a tengerészek bizonyítványainak és érvényesítéseinek digitalizálása érdekében.

(1)   Minden tagállam elfogadja a más tagállamok által vagy azok felügyelete alatt kiadott jártassági bizonyítványokat és igazoló okmányokat nyomtatott vagy digitális formában annak érdekében, hogy lehetővé tegye a tengerészek számára, hogy a lobogója alatt közlekedő hajókon szolgálatot teljesítsenek.

(2)   Minden tagállam elismeri a más tagállamok által kiadott képesítő bizonyítványokat vagy a más tagállamok által az ezen irányelv I. mellékletének V/1-1. és V/1-2. szabályával összhangban a parancsnokok és tisztek részére kiadott jártassági bizonyítványokat, az azok elismerését igazoló érvényesítés útján. Az elismerést igazoló érvényesítésnek az abban előírt szolgálati minőségre, funkciókra és képesítési vagy jártassági szintekre kell korlátozódnia. Az érvényesítést csak az STCW-egyezményben foglalt összes követelmény teljesülése esetén lehet kiadni, az STCW-egyezmény I/2. szabályának (7) bekezdésével összhangban. Az érvényesítésnek az STCW-szabályzat A-I/2. szakaszának (3) bekezdése szerinti formát kell követnie.

(3)   Minden tagállam – annak lehetővé tétele érdekében, hogy a tengerészek a lobogója alatt közlekedő hajókon szolgálatot teljesíthessenek – elfogadja a más tagállam felügyelete alatt a 12. cikknek megfelelően kiadott egészségügyi alkalmassági bizonyítványokat.

(4)   A fogadó tagállam biztosítja, hogy az (1), a (2) és a (3) bekezdésben említett határozatokat észszerű időn belül kiadják. A fogadó tagállam biztosítja továbbá, hogy a tengerészek – a nemzeti jogszabályokkal és eljárásokkal összhangban – jogorvoslati joggal rendelkezzenek az érvényes bizonyítvány érvényesítésének vagy elfogadásának elutasítása, illetve válaszadás elmulasztása esetén, valamint hogy a tengerészek e fellebbezésekkel kapcsolatban megfelelő tanácsadásban és segítségnyújtásban részesüljenek a vonatkozó nemzeti jogszabályokkal és eljárásokkal összhangban.

(5)   E cikk (2) bekezdésének érintése nélkül, a fogadó tagállam illetékes hatóságai további korlátozásokat írhatnak elő a 8. cikkben említett part menti utakhoz kapcsolódó szolgálati minőség, funkciók és képesítési vagy jártassági szintek tekintetében, illetve az I. melléklet VII/1. szabálya alapján kiadott alternatív bizonyítványok tekintetében.

(6)   A (2) bekezdés érintése nélkül, a fogadó tagállam szükség esetén engedélyezheti, hogy a tengerészek a lobogója alatt közlekedő hajókon három hónapot nem meghaladó időszakon át szolgáljanak egy másik tagállam által kiadott és érvényesített, megfelelő és érvényes, de az érintett fogadó tagállam által elismerés céljából még nem érvényesített bizonyítvány birtokában.

Az érvényesítés iránti kérelem illetékes hatóságokhoz való benyújtásának tényét igazoló okiratnak könnyen hozzáférhetőnek kell lennie.

(7)   A fogadó tagállamnak biztosítania kell, hogy az irányítási szintű funkciók ellátására jogosító bizonyítványok elismerését kérelmező tengerészek megfelelően ismerjék az adott tagállam azon tengerészeti jogszabályait, amelyek a számukra engedélyezett funkciók szempontjából relevánsak.

(1)   A part menti utak meghatározásakor a tagállamok a más tagállam vagy az STCW-egyezmény más részes felének lobogója alatt közlekedő hajókon szolgáló és ilyen hajóúton részt vevő tengerészek számára nem írhatnak elő olyan, képzésre, tapasztalatra vagy képesítésre vonatkozó követelményeket, amelyek az adott tagállam saját lobogóját viselő hajókon szolgáló tengerészekre irányadó követelményeknél szigorúbbak. Egy tagállam semmilyen esetben sem írhat elő más tagállam vagy az STCW-egyezmény más részes felének lobogója alatt közlekedő hajón szolgáló tengerészekre olyan követelményeket, amelyek meghaladják az ezen irányelvben a part menti utakon nem közlekedő hajókra vonatkozóan előírt követelményeket.

(2)   Az a tagállam, amely – azon hajók tekintetében, amelyekre az STCW-egyezmény part menti utakra vonatkozó rendelkezései alkalmazandók – a más tagállamok vagy az STCW-egyezmény más részes feleinek partjainál történő hajózást is a part menti utakra vonatkozó fogalommeghatározása alá vonja, – megállapodást köt az érintett tagállamokkal vagy részes felekkel, amelyben az érintett kereskedelmi területeket és az egyéb vonatkozó rendelkezéseket egyaránt részletesen meghatározza.

(3)   A tagállam lobogójának viselésére jogosult és más tagállam vagy az STCW-egyezmény más részes felének partjainál rendszeresen part menti utakon közlekedő hajók esetében az a tagállam, amelynek lobogója alatt a hajó közlekedhet, úgy írja elő a képzésre, tapasztalatra és képesítésre vonatkozó követelményeket az ilyen hajókon szolgáló tengerészek számára, hogy azok legalábbis megfeleljenek azon tagállam vagy az STCW-egyezmény azon részes fele követelményeinek, amelynek partjainál a hajó a part menti utakon közlekedik, feltéve, hogy azok nem haladják meg az ezen irányelvben a part menti utakon nem közlekedő hajókra vonatkozóan előírt követelményeket. Azoknak a tengerészeknek, akik olyan hajón szolgálnak, amely a tagállam által part menti utakként meghatározott területen túlra terjeszti ki útját, és az említett meghatározás alá nem tartozó vizekre lép, ezen irányelv vonatkozó követelményeit teljesíteniük kell.

(4)   A tagállam a lobogója alatt közlekedni jogosult hajó esetében alkalmazhatja ezen irányelvnek a part menti utakat szabályozó rendelkezéseit, amennyiben a hajó az STCW-egyezményben nem részes állam partjainál az adott tagállam meghatározása szerint rendszeresen part menti utakon közlekedik.

(5)   A valamely tagállam vagy az STCW-egyezmény valamely részes fele által a saját meghatározott part menti hajóútszakaszainak határain belüli érvényességgel tengerészek részére kiadott képesítő bizonyítványokat más tagállamok elfogadhatják a saját meghatározott part menti hajóútszakaszaik határain belüli szolgálatra vonatkozóan, feltéve, hogy az érintett tagállamok vagy részes felek megállapodást kötnek, amelyben részletesen meghatározzák az érintett kereskedelmi területeket és a szolgálat egyéb vonatkozó feltételeit.

(6)   A part menti utakat e cikk követelményeivel összhangban meghatározó tagállamok:

(7)   A part menti utaknak és az ahhoz szükséges oktatásnak és képzésnek az (1), (3) és (4) bekezdés követelményeivel összhangban történő meghatározásánál a tagállamok részletesen tájékoztatják a Bizottságot az általuk elfogadott rendelkezésekről.

(1)   A tagállamok megfelelő intézkedéseket hoznak és hajtanak végre a kiadott bizonyítványokkal és érvényesítésekkel kapcsolatos csalás és más jogellenes gyakorlat megelőzése érdekében, valamint azokra vonatkozóan hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat állapítanak meg.

(2)   A tagállamok kijelölik a csalás és más jogellenes gyakorlat feltárására és az azok elleni küzdelemre, valamint a többi tagállamnak és harmadik országoknak a tengerészképesítő bizonyítványok kiállítására illetékes hatóságaival történő információcserére illetékes nemzeti hatóságokat.

A tagállamok az illetékes nemzeti hatóságok adatairól haladéktalanul tájékoztatják a többi tagállamot és a Bizottságot.

A tagállamok az ilyen illetékes nemzeti hatóságok adatairól haladéktalanul tájékoztatják azokat a harmadik országokat is, amelyekkel az STCW-egyezmény I/10. szabálya (1.2) bekezdésének megfelelően megállapodást kötöttek.

(3)   A fogadó tagállam kérelmére a másik tagállam illetékes hatóságainak írásban kell megerősíteniük vagy elutasítaniuk a tengerészképesítő bizonyítvány, az ennek megfelelő érvényesítések vagy bármilyen más, ez utóbbi tagállamban kibocsátott, képzésről szóló írásos bizonyítékok hitelességét.

(1)   A tagállamok megállapítják azokat a folyamatokat és eljárásokat, amelyek az általuk kiadott képesítő bizonyítványok, jártassági bizonyítványok vagy érvényesítések tulajdonosai által a képesítő vagy jártassági bizonyítványukhoz kapcsolódó kötelezettségeik teljesítése során tanúsított és jelentett – a tengeren az élet vagy tulajdon, illetve a tengeri környezet közvetlen veszélyeztetésével járó – hozzá nem értés, cselekmény, mulasztás vagy a biztonság veszélyeztetése eseteinek részlehajlás nélküli kivizsgálásához szükségesek, valamint azokat a folyamatokat és eljárásokat, amelyek az említett képesítő vagy jártassági bizonyítványok ilyen okból való visszavonására, felfüggesztésére vagy érvénytelenítésére, valamint a csalások megelőzése érdekében alkalmazandók.

(2)   A tagállamok megfelelő intézkedéseket hoznak és hajtanak végre a kiadott képesítő bizonyítványokkal, jártassági bizonyítványokkal és érvényesítésekkel kapcsolatos csalások és egyéb jogellenes gyakorlatok megelőzése érdekében.

(3)   Szankciókat és fegyelmi intézkedéseket azokban az esetekben kell előírni és végrehajtani, amikor:

(4)   Azoknak a tagállamoknak, amelyek a joghatóságuk alá tartozó társaságokról vagy bármely személyről megalapozottan feltételezik, hogy a (3) bekezdésben meghatározottak szerint ennek az irányelvnek a be nem tartásáért felelősek vagy arról tudnak, ki kell terjeszteniük az együttműködést bármely olyan tagállamra vagy az STCW-egyezmény más részes felére, amely őket saját joghatósága alatt történő keresetindítási szándékáról tájékoztatja.

(1)   Minden tagállam biztosítja, hogy:

Az első albekezdés c) pontjában említett célkitűzéseket és a kapcsolódó minőségi követelményeket a különböző kurzusok és képzési programok céljára külön is meg lehet határozni, oly módon, hogy azok a képesítési rendszer ügyvitelére is kiterjedjenek.

(2)   A tagállamoknak azt is biztosítaniuk kell, hogy a tudás-, megértés-, készség- és alkalmasságszerzési rendszert, illetve a képesítési rendszer ügyvitelét legalább ötévenként olyan képzett személyek értékeljék, akik maguk nem vesznek részt az adott tevékenységekben, annak ellenőrzésére, hogy:

(3)   Az e cikk (2) bekezdése szerint elvégzett minden egyes értékelésről az érintett tagállam az értékelés befejezésétől számított hat hónapon belül – az STCW-szabályzat A-I/7. szakaszában meghatározott formátummal összhangban – jelentést küld a Bizottságnak.

(1)   Minden tagállam kidolgozza a tengerészekre vonatkozó egészségügyi alkalmassági követelményeket és az egészségügyi alkalmassági bizonyítvány kiadására vonatkozó eljárásokat, összhangban e cikkel és az STCW-szabályzat A-I/9. szakaszával, adott esetben figyelembe véve az STCW-szabályzat B-I/9. szakaszát.

(2)   Az STCW-szabályzat A-I/9. szakaszában foglaltaknak megfelelően minden tagállam biztosítja, hogy a tengerészek egészségügyi alkalmasságának felméréséért felelős személyek az érintett tagállam által a tengerészek orvosi vizsgálata céljára elismert orvosok legyenek.

(3)   Minden, az SCTW-egyezmény rendelkezései szerint kiadott képesítő bizonyítvánnyal vagy jártassági bizonyítvánnyal rendelkező tengeren szolgáló tengerésznek az e cikknek és az STCW-szabályzat A-I/9. szakaszának megfelelően kiadott, érvényes egészségügyi alkalmassági bizonyítvánnyal is rendelkeznie kell.

(4)   Az egészségügyi alkalmassági bizonyítványt kérelmező jelölteknek meg kell felelniük a következő feltételeknek:

(5)   Az egészségügyi alkalmassági bizonyítványok legfeljebb két évig érvényesek, kivéve, ha a tengerész 18. életévét még nem töltötte be, amely esetben az érvényesség maximális időtartama 1 év.

(6)   Ha az egészségügyi alkalmassági bizonyítvány érvényessége egy hajóút során jár le, akkor az STCW-egyezmény mellékletében foglalt I/9. szabály alkalmazandó.

(7)   Sürgős esetekben a tagállam engedélyezheti a tengerész számára, hogy érvényes egészségügyi alkalmassági bizonyítvány nélkül teljesítsen szolgálatot. Ilyen esetekben az STCW-egyezmény mellékletében foglalt I/9. szabály alkalmazandó.

(1)   Minden olyan, az V. fejezet V/3. szabálya, illetve a VI. fejezet kivételével az I. melléklet bármelyik fejezete alapján kiadott vagy elismert bizonyítvánnyal rendelkező parancsnok, tiszt és rádiókezelő, aki tengeren teljesít szolgálatot vagy szárazföldön töltött időszak után szándékozik a tengerre visszatérni, a tengeri szolgálatra való alkalmasság megszerzése érdekében öt évnél nem hosszabb időközönként köteles:

(2)   A tengeri szolgálat folytatása érdekében minden parancsnoknak, tisztnek és rádiókezelőnek sikeresen el kell végeznie a vonatkozó, jóváhagyott képzést, ha olyan hajón szolgál, amelyre nemzetközileg egyeztetett különleges képzési követelmények vonatkoznak.

(3)   A tartályhajókon teljesített tengeri szolgálat folytatása érdekében minden parancsnoknak és tisztnek meg kell felelnie az e cikk (1) bekezdésében foglalt követelményeknek, továbbá öt évnél nem hosszabb időközönként igazolnia kell, hogy az STCW-szabályzat A-I/11. szakaszának (3) bekezdésével összhangban továbbra is rendelkezik a tartályhajókon szükséges szakmai alkalmassággal.

(4)   A sarkvidéki vizeken üzemelő hajókon teljesített tengeri szolgálat folytatása érdekében minden parancsnoknak és tisztnek meg kell felelnie az e cikk (1) bekezdésében foglalt követelményeknek, továbbá öt évnél nem hosszabb időközönként igazolnia kell, hogy az STCW-szabályzat A-I/11. szakaszának (4) bekezdésével összhangban továbbra is rendelkezik a sarkvidéki vizeken üzemelő hajókon szükséges szakmai alkalmassággal.

(5)   A 2017. január 1-jéig kiadott képesítő és/vagy jártassági bizonyítványok esetében minden tagállam összehasonlítja a jelöltektől megkövetelt alkalmassági követelményeket azokkal az alkalmassági követelményekkel, amelyeket a vonatkozó képesítő bizonyítványokhoz és/vagy jártassági bizonyítványhoz az STCW-szabályzat A. része ír elő, és eldönti, hogy szükséges-e előírni az ilyen képesítő és/vagy jártassági bizonyítványok tulajdonosai számára a megfelelő ismeretfelújító vagy korszerűsítő képzést vagy felmérést.

(6)   Minden tagállam összehasonlítja a gázüzemű hajókon szolgálatot teljesítő személyektől 2017. január 1-je előtt megkövetelt alkalmassági követelményeket azokkal az alkalmassági követelményekkel, amelyeket az STCW-szabályzat A-V/3. szakasza ír elő, és eldönti, hogy szükséges-e előírni az említett személyek számára a képesítéseik korszerűsítését.

(7)   Az érintettekkel egyeztetve, minden egyes tagállam kidolgozza vagy ösztönzi az STCW-szabályzat A-I/11. szakaszában előírt, ismereteket felelevenítő és korszerűsítő tanfolyamok rendjének kialakítását.

(8)   A parancsnokok, a tisztek és a rádiókezelők tudásának korszerűsítése céljából minden tagállam – a 15. cikk (3) bekezdésének b) pontjában és a 19. cikkben foglaltak tiszteletben tartása mellett – biztosítja, hogy a tengeri életbiztonságra, a védelemre és a tengeri környezet védelmére vonatkozó nemzeti és nemzetközi előírásokat érintő legújabb módosítások szövege hozzáférhető legyen a lobogója alatt közlekedő hajók számára.

(1)   A (2) és (3) bekezdésnek megfelelően a tagállamok a társaságokat teszik felelőssé a tengerészek foglalkoztatásáért a társaság hajóin ezen irányelvnek megfelelően, és minden társaság számára előírják a következők biztosítását:

(2)   A társaságok, a parancsnokok és a személyzet felelősek az e cikkben foglalt kötelezettségek teljes és maradéktalan teljesítéséért, illetve a szükségesnek ítélt olyan intézkedések meghozataláért, amelyek biztosítják, hogy a hajószemélyzet minden tagja megfelelő hozzáértéssel és tájékozottan járuljon hozzá a hajó biztonságos üzemeltetéséhez.

(3)   A társaság az ezen irányelv hatálya alá tartozó valamennyi hajó parancsnokához eljuttatja azokat az útmutatásokat és eljárásrendet meghatározó írásos utasításokat, amelyek biztosítják, hogy a hajón újonnan alkalmazott összes tengerész még feladatainak kijelölése előtt tényleges lehetőséget kapjon a hajón lévő olyan berendezésekkel, üzemeltetési eljárásokkal és egyéb szabályokkal való megismerkedésre, amelyek feladataik megfelelő teljesítéséhez szükségesek. Ezeknek az útmutatásoknak és eljárásrendeknek tartalmazniuk kell:

(4)   A társaságok biztosítják, hogy a ro-ro személyszállító hajóikon szolgáló parancsnokok, tisztek és a meghatározott feladatokra kijelölt és felelősségi körrel rendelkező egyéb személyzet – az STCW-szabályzat B-I/14. szakaszában foglalt útmutatás figyelembevételével – elvégezték a betöltendő beosztásnak, feladatnak és felelősségi körnek megfelelő képességek elsajátítását célzó képzéseket.

(1)   A kimerültség megelőzése érdekében a tagállamok:

(2)   A tagállamok a kábítószer- és alkoholfogyasztás megelőzése érdekében biztosítják, hogy megfelelő intézkedések történjenek e cikkel összhangban.

(3)   A tagállamoknak figyelembe kell venniük a – különösen a hajó biztos és biztonságos üzemeltetésére kiterjedő feladatokat ellátó – tengerészek kimerültségéből fakadó veszélyt.

(4)   Minden olyan személy részére, aki őrszolgálati tisztként szolgál vagy az őrszolgálat személyzeti állományú tagja, valamint akiket biztonsági, környezetszennyezés-megelőzési és védelmi feladatokra jelöltek ki, legalább a következő pihenőidőt kell biztosítani:

(5)   A pihenőidőt legfeljebb két szakaszra lehet osztani, amelyek közül az egyiknek legalább hat óra hosszúságúnak kell lennie, az egymást követő pihenőidőszakok közötti szünet pedig nem haladhatja meg a 14 órát.

(6)   A pihenőidőszakra vonatkozóan a (4) és (5) bekezdésben előírt követelményeket nem kell betartani vészhelyzet vagy más, magasabb prioritású üzemeltetési körülmény esetén. A riadókat, tűzvédelmi és mentőcsónak-gyakorlatokat, valamint a nemzeti törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések és a nemzetközi jogi aktusok által előírt gyakorlatokat úgy kell végrehajtani, hogy a legkevésbé zavarják a pihenőidőszakokat, és ne okozzanak kimerültséget.

(7)   A tagállamoknak elő kell írniuk, hogy az őrszolgálati beosztás könnyen hozzáférhető helyen legyen kifüggesztve. A beosztást szabványosított formátumban kell elkészíteni a hajó munkanyelvén vagy munkanyelvein és angol nyelven.

(8)   Készültség esetén, például ha az egyik géptér felügyelet nélkül áll, a tengerész számára megfelelő kiegyenlítő pihenőidőszakot kell biztosítani, amennyiben a rendes pihenőidőszakot szolgálatba hívás zavarja meg.

(9)   A tagállamoknak elő kell írniuk, hogy a tengerészek napi pihenőidejének nyilvántartását szabványosított formátumban vezessék, a hajó munkanyelvén vagy munkanyelvein és angol nyelven, így lehetővé téve az e cikknek való megfelelés nyomon követését és ellenőrzését. A tengerészek az őket érintő bejegyzésekről másolatot kapnak, amelyet a parancsnoknak, vagy a parancsnok által meghatalmazott személynek és a tengerészeknek érvényesítenie kell.

(10)   A (3)-(9) bekezdésben megállapított szabályoktól eltérve a hajó parancsnoka jogosult a tengerész számára bármilyen olyan munkaidőt előírni, amely a hajó, a hajón lévő személyek vagy a rakomány közvetlen biztonságához, illetve a tengeren veszélybe került más hajóknak vagy személyeknek való segítségnyújtás céljából szükséges. Ennek megfelelően a parancsnok felfüggesztheti a pihenőidőre vonatkozó beosztást, és a tengerész számára a normális helyzet visszaállításáig bármilyen szükséges munkaidőt előírhat. A normális helyzet visszaállítását követően – amilyen hamar észszerűen lehetséges – a parancsnok gondoskodik arról, hogy azoknak a tengerészeknek, akik a beosztás szerinti pihenőidőszakban szolgálatot teljesítettek, megfelelő pihenőidő álljon a rendelkezésére.

(11)   A munkavállalók egészségének és biztonságának védelmére vonatkozó általános alapelvek megfelelő tiszteletben tartásával és az 1999/63/EK irányelvvel összhangban a tagállamok nemzeti törvényeik, rendeleteik vagy az illetékes hatóságra vonatkozóan előírt eljárásaik révén engedélyezhetnek vagy nyilvántartásba vehetnek olyan kollektív szerződéseket, amelyek lehetővé teszik az e cikk (4) bekezdésének b) pontjában és az (5) bekezdésében foglalt kötelező pihenőidő alóli kivételeket, feltéve, hogy a pihenőidő bármely hétnapos időszak során legalább 70 óra, és tiszteletben tartják az e cikk (12) és a (13) bekezdésében foglalt korlátozásokat. Az ilyen kivételek alkalmazásában a lehető legnagyobb mértékben követni kell az előírt követelményeket, de a kivételek tekintetében gyakoribb vagy hosszabb időtartamú szabadságok figyelembe vehetők, illetve az őrszolgálatot ellátó vagy rövid utakon közlekedő hajókon szolgálatot teljesítő tengerészek számára kiegészítő pihenőidők biztosíthatók. A kivételeknek a lehető legnagyobb mértékben figyelembe kell venniük az STCW-szabályzat B-VIII/1. szakaszában a kimerültség megelőzésére vonatkozóan meghatározott útmutatást. Az e cikk (4) bekezdésének a) pontjában meghatározott minimális pihenőidő alól nem engedélyezhetők kivételek.

(12)   A (4) bekezdés b) pontjában előírt heti pihenőidőszak alóli, a (11) bekezdésben említett kivételek legfeljebb két egymást követő hétre engedélyezhetők. A hajó két olyan időszaka közötti szünet, amikor kivételt alkalmaznak, nem lehet kevesebb, mint a kivétel időtartamának kétszerese.

(13)   Az (5) bekezdés alóli, a (11) bekezdésben említett lehetséges kivételek keretében, a (4) bekezdés a) pontjában előírt, bármely 24 órás időszakon belüli minimális pihenőidőt legfeljebb három pihenőidőszakra lehet osztani, amelyek közül az egyiknek legalább hat óra hosszúságúnak kell lennie, és mindkét fennmaradó pihenőidőszaknak legalább egy óra hosszúságúnak kell lennie. Az egymást követő pihenőidőszakok közötti szünet nem haladhatja meg a 14 órát. A kivételek bármely hétnapos időszakban legfeljebb két 24 órás időszakra terjedhetnek ki.

(14)   A tagállamok az alkoholfogyasztással való visszaélések megelőzése érdekében legfeljebb 0,05 %-os véralkoholszintet (BAC), a leheletben legfeljebb 0,25 mg/l alkoholszintet, vagy ilyen alkoholkoncentrációt eredményező alkoholmennyiséget engedélyező korlátozást vezetnek be a kijelölt biztonsági, védelmi és tengeri környezetvédelmi feladatokat ellátó parancsnokok, tisztek és más tengerészek esetében.

(1)   Különleges szükséghelyzetekben az illetékes hatóságok, amennyiben ez megítélésük szerint a személyekre, tulajdonra vagy a környezetre nem jelent veszélyt, hat hónapot nem meghaladó, meghatározott időszakra vonatkozó felmentést adhatnak valamely kijelölt hajón dolgozó meghatározott tengerésznek a rádiókezelőén kívüli beosztás tekintetében – a vonatkozó Rádiószabályzatban előírt eseteket kivéve – amely beosztásra vonatkozóan a személy nem rendelkezik megfelelő bizonyítvánnyal, feltéve, hogy az a személy, akinek részére a felmentést kiadják, megfelelően képzett ahhoz, hogy a megüresedett beosztást biztonságosan és az illetékes hatóságok megelégedésére töltse be. Parancsnoknak vagy gépüzemvezetőnek azonan nem lehet felmentést adni, kivéve a vis maior eseteit, és akkor is csak a lehető legrövidebb időre.

(2)   A valamely beosztásra vonatkozóan megadott felmentést csakis olyan személynek lehet kiadni, aki rendelkezik a közvetlenül az adott beosztás alatti beosztáshoz szükséges bizonyítvánnyal. Amennyiben az alacsonyabb beosztáshoz nem szükséges bizonyítvány, a felmentést ki lehet adni olyan személy részére, akinek a képesítése és a tapasztalata az illetékes hatóságok megítélése szerint egyértelműen megfelel a beosztás követelményeinek, feltéve, hogy – ha az ilyen személy nem rendelkezik megfelelő bizonyítvánnyal – megkövetelik tőle, hogy az illetékes hatóságok által elfogadott vizsgán feleljen meg, és ezzel igazolja, hogy a felmentés biztonsággal kiadható. Az illetékes hatóságok biztosítják továbbá, hogy a lehető leghamarabb a megfelelő bizonyítvánnyal rendelkező személy töltse be az adott beosztást.

(1)   A tagállamok kijelölik azokat a hatóságokat vagy testületeket, amelyek:

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy:

(1)   Azok a tengerészek, akik nem rendelkeznek a tagállamok által az STCW-egyezmény V/1-1. és V/1-2. szabályainak megfelelően kiadott képesítő bizonyítvánnyal vagy a parancsnokok és tisztek részére kiadott jártassági bizonyítvánnyal, akkor szolgálhatnak valamely tagállam lobogója alatt közlekedő hajón, ha a képesítő vagy jártassági bizonyítványuk elismeréséről az e cikk (2)-(6) bekezdésében meghatározott eljárások keretében határozatot fogadtak el.

(2)   Az a tagállam, amely érvényesítéssel kívánja elismerni az e cikk (1) bekezdésében említett, valamely harmadik ország által parancsnokok, tisztek vagy rádiókezelők részére kiadott képesítő vagy jártassági bizonyítványokat abból a célból, hogy azok tulajdonosai a saját lobogója alatt közlekedő hajókon teljesíthessenek szolgálatot, köteles az ezen irányelv II. mellékletében említett információk összegyűjtésével a Bizottsághoz e harmadik ország elismerése iránti kérelmet benyújtani annak előzetes elemzésével együtt, hogy a harmadik ország eleget tesz-e az STCW-egyezményben foglalt követelményeknek. Az említett előzetes elemzésben a tagállamnak a kérelme alátámasztásául további információkkal kell szolgálnia a harmadik ország elismerésének indokairól.

Az ilyen kérelemnek a tagállam általi benyújtását követően a Bizottság haladéktalanul feldolgozza az említett kérelmet, és a 31. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében dönt a harmadik országban működő képzési és képesítési rendszer értékelésének észszerű időn belül történő megindításáról, kellő figyelemmel az e cikk (3) bekezdésében meghatározott határidőre.

Az értékelés megindítására vonatkozó pozitív határozat elfogadása esetén a Bizottság az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökség segítségével és a kérelmet benyújtó tagállam, valamint bármely más érdekelt tagállam esetleges közreműködésével összegyűjti az ezen irányelv II. mellékletében említett információkat, és elvégzi az elismerés iránti kérelemben szereplő harmadik ország képzési és képesítési rendszerének értékelését annak ellenőrzése érdekében, hogy az érintett harmadik ország eleget tesz-e az STCW-egyezmény minden követelményének, és hogy megfelelő intézkedéseket tett-e a csalással érintett bizonyítványok kiadásának megakadályozása érdekében, valamint figyelembe veszi azt is, hogy az érintett ország megerősítette-e a 2006. évi Tengerészeti Munkaügyi Egyezményt.

(3)   Ha az e cikk (2) bekezdésében említett értékelés eredményeként a Bizottság arra a megállapításra jut, hogy teljesül az összes említett követelmény, a harmadik ország elismeréséről szóló határozatát megállapító végrehajtási jogi aktusokat fogad el. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 31. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni az e cikk (2) bekezdésében említett tagállami kérelem benyújtásától számított 24 hónapon belül.

Amennyiben az érintett harmadik országnak jelentős korrekciós intézkedéseket kell végrehajtania, többek között módosítania kell a jogszabályait, illetve az oktatási, képzési és képesítési rendszerét annak érdekében, hogy eleget tegyen az STCW-egyezmény követelményeinek, az e bekezdés első albekezdésében említett végrehajtási jogi aktusokat az e cikk (2) bekezdésében említett tagállami kérelem benyújtásától számított 36 hónapon belül kell elfogadni.

Az említett kérelmet benyújtó tagállam határozhat úgy, hogy a végrehajtási jogi aktus e bekezdés szerinti elfogadásáig egyoldalúan elismeri a harmadik országot. Ilyen egyoldalú elismerés esetén a tagállam közli a Bizottsággal a harmadik ország által kiállított, az (1) bekezdésben említett képesítő és jártassági bizonyítványok elismerését igazoló, az említett harmadik ország elismerésére vonatkozó végrehajtási jogi aktus elfogadásáig kiadott érvényesítések számát.

(4)   A tagállam határozhat úgy, hogy a lobogója alatt közlekedő hajók vonatkozásában – a II. melléklet 4. és 5. pontjában foglalt rendelkezésekre való tekintettel – érvényesíti a Bizottság által elismert harmadik országok által kiadott bizonyítványokat.

(5)   Az elismert harmadik országok által 2005. június 14-e előtt kiadott bizonyítványoknak az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában közzétett elismerése érvényben marad.

Ezeket az elismeréseket minden tagállam használhatja, kivéve, ha időközben a Bizottság a 21. cikkel összhangban visszavonta azokat.

(6)   A Bizottság elkészíti és naprakészen tartja az elismert harmadik országok listáját. Ezt a listát az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában teszik közzé.

(7)   A 4. cikk (7) bekezdésétől eltérve a tagállam kényszerítő körülmények hatására engedélyezheti, hogy a tengerész a rádióstiszti, illetve rádiókezelői beosztáson kívül – a Rádiószabályzatban meghatározott eseteket kivéve –úgy szolgáljon valamely minőségben a tagállam lobogója alatt közlekedő hajón három hónapot nem meghaladó időszakon át egy harmadik ország által kibocsátott és érvényesített megfelelő és érvényes bizonyítvány birtokában, hogy a bizonyítványt az érintett tagállam még nem érvényesítette olyan elismerés céljából, amely a lobogója alatt közlekedő hajón teljesítendő szolgálatra megfelelővé teszi azt.

Ebben az esetben az érvényesítés iránti kérelem illetékes hatósághoz történt benyújtását okirattal kell tudni bizonyítani.

(1)   Ha a II. mellékletben meghatározott kritériumok ellenére valamely tagállam úgy véli, hogy valamely elismert harmadik ország már nem felel meg az STCW-egyezmény követelményeinek, erről haladéktalanul értesíti a Bizottságot, és az értesítést megalapozott indokolással látja el.

Az ügyet a Bizottság késedelem nélkül a 31. cikk (1) bekezdésében említett bizottság elé utalja.

(2)   Ha a II. mellékletben meghatározott kritériumok ellenére a Bizottság úgy véli, hogy valamely elismert harmadik ország már nem felel meg az STCW-egyezmény követelményeinek, erről haladéktalanul értesíti a tagállamokat, és az értesítést megalapozott indokolással látja el.

Az ügyet a Bizottság késedelem nélkül a 31. cikk (1) bekezdésében említett bizottság elé utalja.

(3)   Ha valamely tagállam vissza szándékozza vonni valamely harmadik ország által kiadott minden bizonyítvány érvényesítését, szándékáról késedelem nélkül értesíti a Bizottságot és a tagállamokat, és az értesítést megalapozott indokolással látja el.

(4)   A Bizottság az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökség segítségével újraértékeli az érintett harmadik ország elismerését annak ellenőrzése érdekében, hogy ez a harmadik ország valóban nem tett-e eleget az STCW-egyezmény követelményeinek.

(5)   Ha arra utaló jelzések vannak, hogy egy bizonyos tengerészeti képzési intézmény már nem felel meg az STCW-egyezmény követelményeinek, a Bizottság értesíti az érintett harmadik országot, hogy az adott ország által kiadott bizonyítványok elismerését két hónapon belül visszavonja, hacsak intézkedéseket nem hoznak az STCW-egyezmény valamennyi követelményének való megfelelés biztosítása érdekében.

(6)   Az elismerés visszavonásával kapcsolatos határozatot a Bizottság hozza meg. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 31. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni. Az érintett tagállamoknak meg kell hozniuk a határozat végrehajtásához szükséges intézkedéseket.

(7)   A 4. cikk (7) bekezdésével összhangban a harmadik ország elismerését visszavonó határozat kelte előtt kiadott, a bizonyítványok elismerését tanúsító érvényesítés továbbra is érvényben marad. Az ilyen érvényesítést birtokló tengerészek azonban nem tarthatnak igényt magasabb képesítést elismerő érvényesítésre, kivéve, ha az ilyen felminősítés kizárólag további tengeri szolgálat során szerzett tapasztalaton alapul.

(8)   Ha a 20. cikk (1) bekezdésében említett, valamely harmadik ország által kiadott képesítő vagy jártassági bizonyítványokkal kapcsolatban a tagállamok több mint nyolc éve nem adtak ki elismerést igazoló érvényesítést, az adott harmadik ország bizonyítványainak elismerését újra meg kell vizsgálni. A Bizottság az említett újbóli vizsgálatot követően a határozatát megállapító végrehajtási jogi aktusokat fogad el. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat – a tagállamok, valamint az érintett harmadik ország legalább hat hónappal korábban történt előzetes értesítését követően – a 31. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(1)   A 20. cikk (3) bekezdésének első albekezdésében említett eljárás szerint elismert harmadik országok vonatkozásában, beleértve a 20. cikk (6) bekezdésében említett országokat is, a Bizottság az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökség segítségével rendszeresen és az utolsó értékeléstől számított legalább tíz éven belül újraértékeli, hogy azok megfelelnek-e a II. mellékletben foglalt vonatkozó kritériumoknak, és hogy megtették-e a megfelelő intézkedéseket a csalással érintett bizonyítványok kiadásának megakadályozása érdekében.

(2)   A Bizottság az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökség segítségével prioritási kritériumok alapján végzi el a harmadik országok újraértékelését. E prioritási kritériumok többek között a következők:

Amennyiben valamely harmadik ország ezen irányelv 21. cikke szerint nem felel meg az STCW-egyezmény követelményeinek, az említett harmadik ország újraértékelése prioritást élvez a többi harmadik országgal szemben.

(3)   A Bizottság jelentésben tájékoztatja a tagállamokat az értékelés eredményéről.

(1)   Függetlenül attól, hogy milyen lobogó alatt közlekedik, a tagállami kikötőben tartózkodó minden egyes hajó – az 1. cikkben említett hajótípusok kivételével – köteles alávetni magát az adott tagállam részéről megfelelő felhatalmazással rendelkező tisztviselők által a kikötő szerint illetékes állam nevében végzett ellenőrzésnek, amelynek célja annak megállapítása, hogy a fedélzeten szolgáló tengerészek közül azok, akiknek az STCW-egyezmény szerinti képesítő bizonyítvánnyal és/vagy jártassági bizonyítvánnyal és/vagy igazoló okmánnyal kell rendelkezniük, rendelkeznek-e ilyen képesítő bizonyítvánnyal vagy megfelelő felmentéssel és/vagy jártassági bizonyítvánnyal és/vagy igazoló okmánnyal.

(2)   A kikötő szerint illetékes állam ellenőrzési jogának ezen irányelv szerinti gyakorlásakor a tagállamok biztosítják a 2009/16/EK irányelvben foglalt valamennyi vonatkozó rendelkezés és eljárás alkalmazását.

(1)   A 2009/16/EK irányelv érintése nélkül, a 23. cikknek megfelelő kikötő szerint illetékes állam ellenőrzése a következőkre korlátozódik:

(2)   Az STCW-szabályzat A. részével összhangban fel kell mérni a hajó tengerészeinek az STCW-egyezményben előírt őrszolgálati és – adott esetben – védelmi előírások betartására vonatkozó képességét, amennyiben megalapozottan feltételezhető, hogy az adott előírásokat nem tartják be, mivel a következő események valamelyike bekövetkezett:

(3)   A bizonyítvány ellenőrzése mellett, a (2) bekezdés szerinti értékelés részeként előírható a tengerész részére, hogy bizonyítsa alkalmasságát beosztási helyére. E bizonyítás során ellenőrizhető az őrszolgálati előírásokra vonatkozó működési követelmények teljesítése, illetve az, hogy a tengerész tud-e vészhelyzetekben a képesítéséhez mérten megfelelően reagálni.

(1)   A tagállamok a 21. cikk (8) bekezdésének és a 22. cikk (2) bekezdésének alkalmazásakor, valamint a tagállamok és a Bizottság általi szakpolitikai döntéshozatal céljából történő felhasználás érdekében közlik a Bizottsággal a III. mellékletben említett információkat.

(2)   A tagállamok évente, elektronikus formátumban bocsátják a Bizottság rendelkezésére ezeket az információkat, amelyeknek tartalmazniuk kell a megelőző év december 31-ig nyilvántartásba vett adatokat. A nyers adatok formájában rendelkezésre álló információk tulajdonjoga a tagállamoknál marad. Az ezen információk alapján készített és feldolgozott statisztikát az 1406/2002/EK rendelet 4. cikkének az átláthatóságról és az adatvédelemről szóló rendelkezéseivel összhangban nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni.

(3)   A személyes adatok védelmének biztosítása érdekében a tagállamoknak – a Bizottság által rendelkezésre bocsátott vagy jóváhagyott szoftver felhasználásával – a III. mellékletben meghatározott valamennyi személyes információt anonimizálniuk kell. A Bizottság csak az említett anonimizált információkat használhatja.

(4)   A tagállamok és a Bizottság gondoskodnak arról, hogy az ilyen információk gyűjtésére, benyújtására, tárolására, elemzésére és terjesztésére vonatkozó intézkedéseket úgy dolgozzák ki, hogy a statisztikai elemzés lehetővé váljon.

Az első albekezdés végrehajtása céljából a Bizottság részletes intézkedéseket fogad el a statisztikai adatok megfelelő kezelésének biztosításához szükséges technikai követelményekre vonatkozóan. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 31. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(1)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 30. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el ezen irányelv I. melléklete, valamint ezen irányelv vonatkozó rendelkezései annak érdekében történő módosítására vonatkozóan, hogy az említett mellékletet és az említett rendelkezéseket összehangolja az STCW-egyezménynek és az STCW-szabályzat A. részének a módosításaival.

(2)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 30. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el ezen irányelv III. mellékletének a tagállamok által bejelentendő információk specifikus és releváns tartalma és részletei tekintetében történő módosítására vonatkozóan, feltéve, hogy e jogi aktusok kizárólag az STCW-egyezmény és az STCW-szabályzat A. része módosításainak figyelembevételére irányulnak, és megfelelnek az adatvédelmi garanciáknak. Ezek a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok nem módosíthatják a 27. cikk (3) bekezdésében foglalt, az adatok anonimizálására vonatkozó rendelkezéseket.

(1)   A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2)   A Bizottságnak a 4. cikk (14) bekezdésében és a 29. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2019. augusztus 1-től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról. A felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra, amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal minden egyes időtartam letelte előtt.

(3)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 4. cikk (14) bekezdésében és a 29. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)   A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5)   A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6)   A 4. cikk (14) bekezdése és a 29. cikk értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

(1)   A Bizottságot a 2099/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (13) létrehozott, a tengeri közlekedés biztonságával és a hajókról történő szennyezés megelőzésével foglalkozó bizottság (COSS) segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet szerinti bizottságnak minősül.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

Ha a bizottság nem nyilvánít véleményt, a Bizottság nem fogadhatja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét, és a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdése alkalmazandó.