(1)

A Bizottság 2008. április 10-én elfogadta a szellemi tulajdon kezeléséről a tudásátadás során, valamint az egyetemeknek és más állami kutatószervezeteknek szóló gyakorlati útmutatóról szóló 2008/416/EK ajánlását (1). A Tanács a 2008. május 30-i állásfoglalásában (2) üdvözölte és támogatta az említett ajánlást és a gyakorlati útmutatót. Az említett ajánlás és a gyakorlati útmutató együtt számos, közpénzből finanszírozott, tudást előállító szereplőnek adott lendületet. Egyes tagállamok stratégiai beruházásokat végeztek a tudástranszfer-infrastruktúrákba és -szolgáltatásokba, például technológiatranszfer-irodákba és más közvetítőkbe irányulóan, mások pedig szellemitulajdon-specifikus politikákat hajtottak végre. Az Innovatív Unió (2010) keretében további, az uniós szintű tudásátadást előmozdító tevékenységeket dolgoztak ki.

(2)

A Tanács „A tudásáramlás felgyorsítása az Európai Unióban” című, 2018. május 29-i következtetései szerint az Uniónak teljes mértékben ki kell aknáznia az általa előállított releváns tudományos és technológiai ismereteket, és a kutatási és innovációs (K+I) beruházások hatásának maximalizálása érdekében hatékonyabbá kell tenni a K+I-projektek eredményeinek a társadalom és az ipar részére történő átadását. A Tanács arra is felkérte a tagállamokat, hogy tegyenek fokozottabb erőfeszítéseket a tudástranszferhez kötődő legjobb gyakorlatok megvizsgálása és megosztása érdekében, és felszólította a Bizottságot, hogy dolgozzon ki és hajtson végre a K+I-projektek eredményeinek terjesztését és felhasználását célzó stratégiát az eredmények elérhetőségének és hasznosításának további növelése és potenciális elterjedésük felgyorsítása érdekében.

(3)

A Bizottság az „Új európai iparstratégia” című, 2020. március 10-i közleményében és annak 2021. évi aktualizált változatában hangsúlyozta a szellemi tulajdon kezelésének fontosságát, különös tekintettel a kutatóközösség szellemi tulajdonnal kapcsolatos ismereteinek fokozására, és bejelentett egy szabványosítási stratégiát az uniós érdekek határozottabb érvényesítésének elősegítése érdekében. A szellemi tulajdonra vonatkozó, 2020. november 25-i uniós cselekvési tervben (3) megfogalmazott, az Unió helyreállítását és rezilienciáját támogató fő prioritások között szerepel a szellemi tulajdon hatékony használatának és hasznosításának előmozdítása, valamint válság idején a szellemitulajdon-jogokkal védett eszközökhöz való hozzáférés és az eszközök megosztásának megkönnyítése.

(4)

Az Unió szabványosítási stratégiája rámutat, hogy fokozni kell a kutatók és innovátorok szabványosítással kapcsolatos stratégiai tudatosságát, továbbá – a releváns szakértelem és készségek fejlesztésének egyik módjaként – a K+I-közösséget már a korai szakaszban be kell vonni a szabványok kidolgozásába. A stratégia azt is tartalmazza, hogy a Bizottságnak ki kell dolgoznia a kutatók számára a szabványosításra vonatkozó gyakorlati útmutatót a szabványosítás és a K+I közötti kapcsolat megerősítése érdekében.

(5)

A Tanács „Az új Európai Kutatási Térség” című, 2020. december 1-i következtetéseiben elismerte, hogy további erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy az Unió szellemi és tudományos tőkéje a társadalmi igényeket kiszolgáló új termékek és szolgáltatások formájában hasznosuljon. A Tanács üdvözölte, hogy a Bizottság kezdeményezte a 2008/416/EK ajánlásnak az új európai iparstratégiával összhangban történő felülvizsgálatát.

(6)

A Tanács „Az Európai Kutatási Térség elmélyítése: vonzó és fenntartható életpályák és munkafeltételek biztosítása a kutatók számára és a képzett munkaerő cirkulációjának megvalósítása” című, 2021. május 28-i következtetéseiben hangsúlyozta, hogy fontos támogatni a nemzeti kutatási rendszerek reformját a kutatói életpályák vonzerejének biztosítása és a javadalmazási szintekben tapasztalható eltérések kezelése, valamint a jutalmazási és értékelési rendszerek javítása érdekében.

(7)

„Az európai kutatási és innovációs paktum” című (EU) 2021/2122 tanácsi ajánlás (4) a tudás hasznosítását az Európai Kutatási Térséget (a továbbiakban: EKT) támogató közös tevékenységek egyik prioritást jelentő területeként határozza meg. A paktum elismeri továbbá, hogy az értékteremtés, valamint a társadalmi és gazdasági hatások az Unión belüli kutatás és innováció közös értékeinek és elveinek részét képezik, amelyeket a tagállamoknak figyelembe kell venniük K+I-rendszereik fejlesztése során.

(8)

„Az Európai Kutatási Térség jövőbeli irányítása” című, 2021. november 26-i tanácsi következtetések mellékletét képező, a 2022–2024-re vonatkozó EKT szakpolitikai program magában foglal egy olyan tevékenységet, amelynek célja „a tudás jobb hasznosítására vonatkozó uniós iránymutatások továbbfejlesztése”. E tevékenység első eredménye „a tudás hasznosítására vonatkozó vezérelvek kidolgozása és jóváhagyása” lesz. E tevékenység további tervezett lépései pedig a szellemi tulajdon intelligens használatára vonatkozó gyakorlati útmutató kidolgozása és a szabványosításra vonatkozó gyakorlati útmutató kidolgozása a kutatók számára annak érdekében, hogy azok részletesebb iránymutatást nyújtsanak arra vonatkozóan, hogy milyen módon lehet a tudáshasznosítás bizonyos szempontjait a gyakorlatba átültetni.

(9)

A nyílt tudomány – amelyet az (EU) 2021/695 európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) a tudományos folyamatnak a nyitott együttműködésen, eszközökön és a tudás terjesztésén alapuló megközelítéseként határoz meg – az uniós K+I-keretprogramok keretében végzett tevékenységek megszokott módszere, és azt az (EU) 2021/2122 ajánlás az együttes fellépés céljára javasolt további kiemelt területként határozza meg. Az (EU) 2018/790 bizottsági ajánlás (6) arra ösztönzi a tagállamokat, hogy határozzanak meg és hajtsanak végre nemzeti szakpolitikákat a tudományos publikációk terjesztésére és az azokhoz való nyílt hozzáférésre, valamint a kutatási adatok kezelésére vonatkozóan, különösen az európai nyílt tudományosadat-felhő révén. A nyílt tudománnyal foglalkozó szakpolitikai platform (7) zárójelentése szerint a szellemi tulajdon értékének jobb megértését és a szellemitulajdon-javak kezelését a közös innovációs kutatási rendszerek részének kell tekinteni. „A kutatás értékelése és a nyílt tudomány megvalósítása” című, 2022. június 10-i következtetéseiben a Tanács azt javasolja, hogy az európai kutatásértékelési rendszerek fejlesztésekor figyelembe kell venni a tudás hasznosítását is.

(10)

Az „Európai adatstratégia” című, 2020. február 19-i közleményében a Bizottság arra ösztönzi az állami szektort és a vállalkozásokat, hogy ragadják meg az adatok által kínált lehetőséget a társadalmi és gazdasági előnyök érdekében, továbbá úgy véli, hogy az adatokban rejlő potenciált fel kell használni az egyének szükségleteinek kielégítésére, és ezáltal értékteremtésre a társadalom és a gazdaság számára. Az adatvezérelt innováció óriási előnyökkel járhat a polgárok számára, például a még inkább személyre szabott orvoslás, az újfajta mobilitás, valamint az európai zöld megállapodáshoz való hozzájárulása révén.

(11)

„A jogalkotás minőségének javítása: közös erővel a jobb jogszabályokért” című, 2021. április 29-i közleményében a Bizottság hangsúlyozza, hogy a minőségi jogalkotás egyik sarokköve a tudományos bizonyíték, amely elengedhetetlen a probléma pontos leírásához, az ok-okozati összefüggések valódi megértéséhez és ezáltal a beavatkozási logikához, valamint a hatás értékeléséhez. A magas színvonalú kutatás időigényes tevékenység, ezért ahhoz, hogy biztosítani lehessen a kutatási bizonyítékokat, amikor szükség van rájuk, gondoskodni kell az igényelt bizonyítékok jobb előrejelzéséről és koordinálásáról. Ez a kutatóközösség jobb mozgósítását és a szabályozási folyamatba történő bevonását is jelenti.

(12)

A transzverzális készségek – például a vállalkozói szellem, a kreativitás, a kritikus gondolkodás és a polgári szerepvállalás – előmozdítása szerepel „az európai oktatási térség 2025-ig történő megvalósításáról” szóló, az „Európai egyetemi stratégia” című, valamint „A fenntartható versenyképességre, a társadalmi méltányosságra és a rezilienciára vonatkozó európai készségfejlesztési program” című bizottsági közleményekben megfogalmazott célkitűzések között. Az európai oktatási térség (a továbbiakban: EOT) stratégiai kerete előmozdítja a tagállamok és a leginkább érintett felek közötti együttműködést és az egymástól való tanulást, például munkacsoportok formájában.

(13)

A K+I ökoszisztéma gyökeresen megváltozott az elsősorban az állami kutatószervezeknek címzett 2008/416/EK ajánlás (8) óta. Ezért az ajánlás aktualizálására van szükség, hogy a dinamikus K+I ökoszisztémában a különböző típusú szereplők által létrehozott valamennyi tudáseszköz értékének maximalizálására összpontosítson. Foglalkozni kell az olyan új kihívásokkal és fejleményekkel, mint az egyre összetettebb tudásértékláncok, a kialakulóban lévő technológiák által teremtett új piaci lehetőségek, az ipar és a tudományos világ, valamint a közszféra és a tudományos világ közötti együttműködés új formái, a polgárok bevonása, külföldi beavatkozás a K+I területén, valamint a nemzetközi K+I-együttműködés keretében a szellemi javak kezelése terén érvényesítendő kölcsönösség.

(14)

A tudáshasznosítási csatornák és eszközök (9) sokféleségét fel kell használni – többek között a szociális, környezetvédelmi és gazdasági szakpolitikák közötti összefüggések vizsgálata révén – a fenntarthatóság, a társadalmi kihívások és az egyéb szakpolitikai prioritások kezelése, valamint a multidiszciplináris együttműködések ösztönzése érdekében, nemcsak a tudásátadás hagyományos technológiai területein, hanem olyan területeken is, mint a társadalomtudományok, a bölcsészettudományok és a művészetek.

(15)

A tudás hasznosítására vonatkozó vezérelvek céljául kell kitűzni a közös álláspont kialakítását a tudás hasznosításának az Unióban történő javítását célzó intézkedésekkel és szakpolitikai kezdeményezésekkel kapcsolatban, különösen az alábbiak révén: a) a szereplők és tevékenységek körének kiterjesztése a 2008/416/EK ajánláshoz képest; b) a teljes K+I-ökoszisztémára és annak összefüggéseire, a szereplők közös alkotására és a társadalmi értékteremtésre való összpontosítás; c) a hatály kiterjesztése a szellemi javak kezelésére, továbbá a vállalkozói kultúra, gyakorlatok és készségek fejlesztése jelentőségének hangsúlyozása; továbbá d) a K+I hatásának növelése iránti új igények hangsúlyozása, például az új és tartós szakpolitikai kihívások kezelése, a polgárok szerepvállalásának fokozása és a bevált gyakorlatok megosztása a K+I különböző szereplői között.

(16)

A tudás hasznosítására vonatkozó vezérelvekben szereplő legfontosabb fogalmak meghatározása a következő:

„A tudás hasznosítása” az a folyamat, amelynek során a tudásból társadalmi és gazdasági érték jön létre a különböző területek és ágazatok összekapcsolásával, valamint az adatoknak, a know-how-nak és a kutatási eredményeknek a társadalom javát szolgáló, fenntartható termékekké, szolgáltatásokká, megoldásokká és tudásalapú szakpolitikákká alakításával. A tudás hasznosítására való összpontosítás érdekében ki kell terjeszteni a 2008/416/EK ajánlás hatályát oly módon, hogy az a teljes K+I-ökoszisztémát és annak egyre szélesebb körű szereplőit is magában foglalja.

A tudás hasznosítása olyan új szempontokat érvényesítő paradigmaváltás, amely maximalizálja a folyamatban levő és a jövőbeli kutatásból és innovációból és tudáseszközökből származó értékeket, ideértve a hallgatólagos tudást is. A hallgatólagos tudás olyan tudás, amelyet nem lehet kodifikálni és dokumentációban, tudományos dokumentumokban, előadásokon, konferenciákon vagy más kommunikációs csatornákon keresztül információként továbbítani. Az ilyen tudás hatékonyabban adható át a közös társadalmi háttérrel rendelkező és fizikai közelségben lévő magánszemélyek között (10). A tudás hasznosítása előnyökkel jár majd a politikai döntéshozatal számára, valamint mutatók és mérési eszközök kidolgozása révén a K+I nyomon követésének és értékelésének új módjaihoz vezet. Hatással lesz a K+I finanszírozására, és hozzáadott értéket teremt a tudomány és a kutatás, valamint azok eredményei tekintetében. A tudás hasznosítása megköveteli a K+I-ökoszisztéma szereplőinek, valamint a tudás és az innováció felhasználóinak/kedvezményezettjeinek a részvételét, különös hangsúlyt fektetve a tudásnak a társadalom javát szolgáló felhasználására és újrafelhasználására, valamint a különböző ágazatok közötti termékeny kölcsönhatásokra. Mint ilyen, tágabb fogalmat takar, mint a tudás terjesztése, amely csak a tudás és az eredmények ismertté és hozzáférhetővé tételét foglalja magában. Végezetül a tudás hasznosításának hozzá kell járulnia az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak (11) eléréséhez és az európai zöld megállapodás végrehajtásához.

Úgy tekintik, hogy a „szellemi javak” körébe bármilyen K+I-tevékenység által létrehozott eredmények, szolgáltatások vagy termékek, mint például a szabadalmak, szerzői jogok, védjegyek, kiadványok, adatok, know-how, prototípusok, eljárások, gyakorlatok, technológiák, találmányok, szoftverek, vagy üzleti modellek beletartoznak. A szellemitulajdon-jogok kezelésére és védelmére összpontosító szűkebb értelmezés kiterjesztésével az értékteremtési lehetőségek köre is kibővíthető. A K+I-tevékenységek révén létrehozott szellemi javak teljes értékének kiaknázása megköveteli, hogy a K+I-tevékenységeket végző szervezetek tág értelemben kezeljék a szellemi javakat, mind a jogi oltalomban részesülőket (pl. szabadalmak, szerzői jogok és védjegyek), mind pedig a hasznosítási tevékenységek során felhasználható egyéb szellemi javakat. Ehhez kezelési stratégiák kidolgozására, valamint az egyedi és a transzverzális készségek fejlesztésére van szükség a létrehozott szellemi javak teljes értékének kiaknázása érdekében. A tudás hasznosításához elengedhetetlen a szellemi javak eredményes kezelése.

(17)

A nyitottság mint elv támogatja az értékteremtést, és a szellemi javak kezelésére szolgáló eszközök használata az eredmények jobb felhasználásához vezethet, pozitívan járulhat hozzá az innovációhoz, és növelheti a tudományos eredmények általános hozzáadott értékét (12). A szellemi tulajdonra vonatkozó szabályok tiszteletben tartása mellett, „a szükséges zártság melletti lehető legnagyobb mértékű nyitottság” elvét követve fontos felismerni, hogy mind a nyílt tudomány, mind a nyílt innováció – mely utóbbi alapfeltétele, hogy az innovációs folyamat megnyíljon valamennyi aktív szereplő előtt annak érdekében, hogy a tudás szabadabban áramolhasson, és azt új piacokat létrehozó termékekké és szolgáltatásokká lehessen átalakítani, ezáltal előmozdítva a vállalkozói kultúra megerősödését (13) – a szellemi javak kezelésére szolgáló eszközöket használja és azokra támaszkodik. A kutatási eredmények társadalmi-gazdasági előnyök teremtése céljából történő észszerű felhasználása szintén növelni fogja a tudományos kutatás általános értékét és jelentőségét a társadalom számára.

(18)

A tudás hasznosítására irányuló sikeres kezdeményezéseknek szükséges elemei a vállalkozói gyakorlatok, folyamatok, kompetenciák és készségek, valamint azok a gyakorlatok, folyamatok, kompetenciák és készségek, amelyek megkönnyítik a polgárokkal, a civil társadalommal és a szakpolitikai döntéshozókkal való együttműködést. Ahhoz, hogy a tudás új értékké váljon – függetlenül attól, hogy inkrementális vagy diszruptív innovációkról, tényeken alapuló szakpolitikai döntéshozatalról vagy a polgárok jólétéről van-e szó –, a hasznosítási folyamat néhány vagy valamennyi szakaszában proaktív/vállalkozó szellemű és közös alkotási/ágazatközi szerepvállalási attitűdökre, gyakorlatokra vagy szemléletmódokra van szükség vállalkozói erőfeszítésekkel kombinálva. Az említett módon a hasznosítási folyamat ösztönözheti az oktatási rendszerek és a kutatói életpályák kiigazítását annak érdekében, hogy azok jobban biztosítsák azokat a készségeket, kompetenciákat és viselkedésformákat, amelyek nagyobb kreativitáshoz és társadalmi értékteremtéshez vezetnének. Ezért ahhoz, hogy a hasznosítás hatékony legyen, elengedhetetlen a vállalkozói megközelítések, valamint a diverzitás- és szerepvállalás-/együttműködés-orientált megközelítések kidolgozása és alkalmazása.

(19)

A vállalkozói folyamatok és módszerek kísérletezésen alapuló felfedezést, valamint olyan közösen létrehozott tevékenységeket jelentenek, amelyek átívelnek a szervezeti határokon, és számos kiegészítő kompetenciát foglalnak magukban. Ebben az összefüggésben a vállalkozói folyamatot a piachoz és a társadalomhoz kapcsolódó kihívások és lehetőségek kezelésére szolgáló felfedezésközpontú módszernek tekintik, amely kihívások és lehetőségek kezelése úgy valósul meg, hogy a szellemi javakat az érdekelt felek adott csoportja számára új és hasznos értékekké (innovációkká) alakítják át kísérleti fejlesztés és kiaknázás révén. Az ilyen folyamatokhoz és módszerekhez elengedhetetlenek azok a szociális és vállalkozói készségek és képességek, amelyek a társadalmi ismeretek kereskedelmi hasznosításon túli továbbgyűrűző hatásainak elősegítéséhez szükségesek. Az EKT-ből és az EOT stratégiai keretéből származó, nyílt hálózatkoordinációs módszereknek és eszközöknek a használata ösztönözni fogja a tudás hasznosítását és a kapcsolódó készségek fejlesztését.

(20)

A vezérelveknek ezért ki kell terjedniük a vállalkozói gyakorlatok, folyamatok és készségek fejlesztésére, felhasználására és kezelésére a társadalom valamennyi szintjén a tudás hasznosításában részt vevő magán- és közszférában. Az említett új hatály megköveteli a szakpolitikai döntéshozóktól, hogy szakpolitikai célkitűzéseiket ennek megfelelően igazítsák ki, és a tudás hasznosításához szükséges új megközelítéseket vezessenek be. Az említett vezérelvek célja segítséget nyújtani a tagállamok szakpolitikai döntéshozóinak az ilyen kötelezettségek teljesítésében.

(21)

Az ebben az ajánlásban foglalt vezérelveknek ezért a K+I-tevékenységekben részt vevő ökoszisztéma-szereplők valamennyi kategóriájára irányuló szakpolitikai kezdeményezésekre ki kel terjedniük, például a következő kategóriákra:

(22)

A vezérelveket úgy kell megfogalmazni, hogy azok a (21) preambulumbekezdésben említett kategóriák mindegyikére vagy többségére alkalmazhatók legyenek. A vezérelvek végrehajtását az egyes megcélzott szereplőkre kell igazítani a gyakorlati útmutatók – nevezetesen a szellemi tulajdon intelligens használatára vonatkozó gyakorlati útmutató és a kutatók számára a szabványosításra vonatkozóan kidolgozott gyakorlati kódex – révén. Szükség esetén az érdekelt felekkel közösen más releváns gyakorlati útmutatókat is ki lehet dolgozni.

(23)

A vezérelvek nem lehetnek kötelező erejűek. Alkalmazásuk során tiszteletben kell tartani a nemzetközi, uniós és a nemzeti jogot, és a vezérelveket figyelembe kell venni az arra irányuló erőfeszítések során, hogy az uniós jogi keret támogassa a tudás hasznosítását. A vezérelveket a lehető legszélesebb körű társadalmi felhasználás szándékának szem előtt tartásával kell alkalmazni, ideértve a fenntartható társadalomhoz való hozzájárulást is, összhangban a K+I területére irányuló külföldi beavatkozás elleni küzdelemre vonatkozó uniós iránymutatásokkal (14). Lehetőség szerint és a körülményektől függően a hasznosítási tevékenységeknek figyelembe kell venniük a hagyományos nyereségösztönzők mellett a társadalom szükségleteit és a társadalom számára jelentkező előnyöket. Erre példa a társadalmi felelősség szemléletének megfelelő engedélyezés, amelynek keretében a szellemi javak hasznosítására irányuló engedélyezésnek biztosítania kell, hogy a végtermékek és -szolgáltatások árképzése ne veszélyeztesse a hozzáférhetőséget. A vezérelveknek a K+I-re irányuló beruházásoknak a tudástranszferen túlmutató értékének maximalizálására, valamint a K+I-ökoszisztéma valamennyi szereplőjének bevonására kell összpontosítaniuk.

(24)

A tudás hasznosítása összetett folyamat, amely jelentős erőforrásokat igényel annak biztosításához, hogy az Unióban kialakuljon a készségek és a méretezhető kapacitás szükséges köre, valamint hogy ezt fenn lehessen tartani. A tudás hasznosításához folytatni és fokozni kell a tudástranszferrel és -közvetítéssel foglalkozó szakemberek, valamint az érintett K+I szereplők között közvetítőként eljáró segítők fejlesztésére irányuló beruházásokat. Különösen fontos a kkv-ket arra ösztönözni, hogy erős nemzeti és regionális innovációs ökoszisztémák révén részt vegyenek e folyamatban. Emellett mérettől függetlenül ösztönözni kell az induló innovatív vállalkozások és a növekvő innovatív vállalkozások proaktivitását, az ipari partnereket pedig rá kell venni a kockázatvállalásra való nyitottságra,

1.

A tudás hasznosítása a kutatási és innovációs szakpolitika területén

2.

Készségek és kapacitások

3.

Az ösztönzők rendszere

4.

A szellemi javak kezelése

5.

Relevancia a közfinanszírozási rendszerek tekintetében

6.

Társaktól való tanulás

7.

Mérőszámok, nyomon követés és értékelés