(1)

Az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében foglaltaknak megfelelően az EU az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartásának értékein alapul. Ez magában foglalja a tömegtájékoztatás szabadságának és sokszínűségének, valamint a véleménynyilvánítás szabadságának tiszteletben tartását, és folyamatos erőfeszítéseket tesz szükségessé a demokratikus rendszerek és a jogállamiság kulcsfontosságú elemét képező szabad, pluralista és független média védelme érdekében.

(2)

A tömegtájékoztatás szabadságának és sokszínűségének tiszteletben tartására vonatkozó uniós és tagállami kötelezettség többek között az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 11. cikkén alapul. Az ugyanebben a cikkben rögzített véleménynyilvánítás szabadságához való jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát, valamint az információk és eszmék megismerésének és közlésének országhatárokra való tekintet nélküli szabadságát anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhatna (1). Ezek az elvek és jogok együttesen azt jelentik, hogy a polgárok számára lehetővé kell tenni, hogy számos információforráshoz és véleményhez férjenek hozzá, biztosítva számukra, hogy véleményt alkossanak, ellenőrizzék a kormányokat és megszerezzék a szavazati joguk szabad gyakorlásához szükséges információkat. A tagállamok felelőssége, hogy jogi, közigazgatási és gyakorlati intézkedések révén kedvező környezetet biztosítsanak a média és az újságírók számára (2).

(3)

Az EU-t széles körben az újságírók és más médiaszakemberek számára az egyik legbiztonságosabb helynek tekintik (3). A többek között a Bizottság 2020. és 2021. évi jogállamisági jelentéseiben (4) dokumentált, újságírókat és más médiaszakembereket érő fizikai, jogi és online fenyegetések és támadások számának növekedése azonban aggasztó tendenciát mutat (5). Az uniós tagállamokban tovább nőtt az újságírók és más médiaszakemberek elleni támadásokkal, agresszióval és zaklatással kapcsolatos riasztó jelzések száma (6). A Charlie Hebdo hetilap elleni, 2015-ben Franciaországban 12 ember halálát okozó terrortámadás, Daphne Caruana Galizia oknyomozó újságíró 2017-es máltai meggyilkolása, valamint Ján Kuciak és menyasszonya Martina Kušnírová meggyilkolása 2018-ban Szlovákiában komolyan figyelmeztettek arra, hogy javítani kell az újságírók védelmét (7). Közelmúltbeli, jelenleg nyomozás alatt álló ügyek – így Jéorjiosz Karaivaz görög és Peter R. de Vries holland újságíró 2021-es meggyilkolása – felhívták a figyelmet arra, hogy az egész EU-ban foglalkozni kell az újságírók biztonságával.

(4)

Az európai demokráciára vonatkozó cselekvési tervében (8) a Bizottság ambiciózus ütemtervet terjesztett elő a polgárok öntudatosságának megerősítése és a reziliensebb demokráciák kiépítése érdekében Unió-szerte, kiemelve, hogy a független és pluralista média fontos szerepet játszik a dezinformáció elleni küzdelemben, valamint abban, hogy a polgárok megalapozott döntéseket hozhassanak. Ennek érdekében az Európai Demokráciára vonatkozó cselekvési terv konkrét intézkedésekre tett javaslatot, melyek célja a tömegtájékoztatás szabadságának és sokszínűségének támogatása és védelme; e javaslatok közé tartozik a közéleti részvételt akadályozó stratégiai perek kezelésére irányuló ajánlás és közelgő bizottsági kezdeményezés.

(5)

Ez az ajánlás kiegészíti az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvet (9) és a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabályra irányuló bizottsági javaslatot (10), amelyek célja az audiovizuális médiatartalmak nézőinek és a digitális szolgáltatások valamennyi felhasználójának védelme Unió-szerte. Kiegészíti továbbá a média- és audiovizuális ágazatra vonatkozó cselekvési tervet (11), amely ütemtervet nyújt az audiovizuális és médiaágazat helyreállításához és átalakulásához, valamint a digitális iránytűről szóló közleményt (12), amely kiemeli, hogy a digitális társadalomra vonatkozó európai megközelítésnek az uniós alapvető jogok, köztük a véleménynyilvánítás szabadságának teljes körű tiszteletben tartásán kell alapulnia. Az ajánlás az éves jogállamisági jelentések megállapításaira épül, amelyek elemzik a jogállamiság helyzetét az EU-ban és tagállamaiban, különös tekintettel a tömegtájékoztatás szabadságára és sokszínűségére. E dokumentum ajánlásokat fogalmaz meg a tagállamok számára többek között a Bizottság 2020. és 2021. évi jogállamisági jelentéseiben kiemelt veszélyek elhárítása érdekében.

(6)

Ez az ajánlás teljes mértékben összhangban van a 2020–2025 közötti időszakra szóló, az áldozatok jogaira vonatkozó uniós stratégiával (13), a 2020–2025 közötti időszakra szóló uniós nemi esélyegyenlőségi stratégiával (14), a tágabb értelemben vett egyenlőség terén megvalósuló bizottsági fellépésekkel, különösen az LMBTIQ-személyek egyenlőségére vonatkozó, 2020–2025 közötti időszakra szóló uniós stratégiával (15), az EU rasszizmus elleni, a 2020–2025 közötti időszakra szóló cselekvési tervével (16), az integrációra és befogadásra vonatkozó uniós cselekvési tervvel (17), a romák egyenlőségének, társadalmi befogadásának és részvételének előmozdítását célzó, a 2020–2030-as időszakra szóló uniós stratégiai keretrendszerrel (18), valamint a fogyatékossággal élő személyek jogainak érvényre juttatását célzó stratégiával (19). Az ajánlás teljes mértékben összhangban van továbbá a külső fellépésekre vonatkozó szakpolitikai dokumentumokkal, például az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó, a 2020–2024 közötti időszakra szóló uniós cselekvési tervvel (20), az online és offline véleménynyilvánítás szabadságáról szóló uniós emberi jogi iránymutatásokkal (21), valamint a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési tervvel (22), hozzájárulva ezáltal a belső és külső koherenciához. Az EU alapvető jogokkal kapcsolatos külső fellépésének ereje azon alapul, hogy az EU miként támogatja és erősíti demokratikus alapjait az Unión belül.

(7)

A Bizottság a tömegtájékoztatás szabadságával és sokszínűségével kapcsolatos, uniós és Unión kívüli projektek révén nyújt pénzügyi támogatást újságíróknak és más médiaszakembereknek. Például 2014 óta a Bizottság társfinanszírozást nyújt a Médiapluralizmus Monitorhoz, amely Európa-szerte elemzi a tömegtájékoztatás szabadságát és sokszínűségét fenyegető kockázatokat, valamint jelentéseket készít a véleménynyilvánítás szabadságát védő mechanizmusokról, valamint az újságírók biztonságáról és munkakörülményeiről. A Bizottság elkötelezett amellett, hogy elsősorban a Kreatív Európa program keretében továbbra is támogassa az ilyen projekteket.

(8)

Az Európai Parlament aktívan támogatja az újságírók védelmére irányuló uniós fellépés fokozását. 2020. november 25-i jelentésében (23) az Európai Parlament hangsúlyozta, hogy tekintettel az újságírók és más médiaszakemberek ellen elkövetett bántalmazások és támadások eseteire, továbbra is mély aggodalommal tölti el a tömegtájékoztatás szabadságának az EU-ban tapasztalható helyzete. Bár az Európai Parlament a 2021. április 29-i állásfoglalásában (24) megjegyezte, hogy az oknyomozó újságírók és a visszaélést bejelentő személyek védelme a társadalom létfontosságú érdeke (25), a 2021. június 24-i állásfoglalásában kiemelte az újságírókkal és más médiaszakemberekkel szemben Unió-szerte elkövetett fizikai, pszichológiai és gazdasági fenyegetésekkel kapcsolatos aggodalmait is (26).

(9)

Az Európa Tanács 2016. évi, az újságírás védelméről, valamint az újságírók és más médiaszereplők biztonságáról szóló ajánlása (27), amely az emberi jogok európai egyezményének követelményein és az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) vonatkozó ítélkezési gyakorlatán alapul, átfogó normákat határoz meg ezen a területen. Az ajánlás széles körű iránymutatásokat tartalmaz a megelőzésre, a védelemre, a bűnüldözésre, valamint a tájékoztatás, az oktatás és a figyelemfelkeltés előmozdítására vonatkozóan. Az Európa Tanács Média- és Információs Társadalom Irányító Bizottsága által 2018. március 28-án elfogadott végrehajtási stratégia azonban hangsúlyozta, hogy sürgősen további előrelépésre van szükség az ajánlás alkalmazása terén (28). Az Európa Tanács újságírás védelmét és újságírók biztonságát előmozdító platformja (29) folyamatosan figyelemmel kíséri az újságírók és más médiaszakemberek elleni támadásokat vagy agressziót, és egyre több bejelentést tart számon. Az Európa Tanács hivatalos dokumentumokhoz való hozzáférésről szóló egyezményében (30) foglalt normák szintén alapvető fontosságúak annak biztosításához, hogy az újságírók a munkájuk elvégzése érdekében a lehető legteljesebb mértékben hozzáférjenek a nyilvános információkhoz. Ezen ajánlás célja, hogy hozzájáruljon az Európa Tanács normáinak végrehajtásához, különösen az újságírás védelméről, valamint az újságírók és más médiaszereplők biztonságáról szóló 2016. évi ajánlást illetően.

(10)

Ezen ajánlás előkészítése során a Bizottság 2021 márciusában az Európai Hírmédia Fórum (31) keretében strukturált párbeszédet szervezett, amelyen újságírók, újságírói szövetségek, médiatanácsok, hírmédia-vállalatok, bűnüldöző hatóságok, európai parlamenti képviselők, a tagállamok és szabályozó hatóságaik képviselői, valamint nemzetközi szervezetek vettek részt.

(11)

Ezen ajánlás révén a Bizottság az újságírók és más médiaszakemberek fokozott védelmére, biztonságára és szerepvállalására irányuló együttes és összehangolt tagállami erőfeszítések előmozdításával kívánja megerősíteni a tömegtájékoztatás szabadságát és sokszínűségét az EU-ban. Erre az összehangolt megközelítésre – amely a tagállamok és az EU valamennyi kulcsfontosságú szereplőjét, valamint a releváns nemzetközi szervezeteket is bevonja – annak érdekében van szükség, hogy az újságírók és más médiaszakemberek Európa-szerte biztonságosan és hatékonyan gyakorolhassák hivatásukat.

(12)

Az újságírók és más médiaszakemberek számára kedvező környezet biztosítása és megőrzése érdekében az ajánlás különböző lényeges szempontok érintésével számos kérdéssel foglalkozik. Ez magában foglalja a büntetőeljárások hatékony lefolytatására, a bűnüldöző hatóságokkal való együttműködésre, a gyorsreagálási mechanizmusokra, a képzésre, az információkhoz és helyszínekhez való hozzáférésre, valamint a gazdasági és szociális védelemre vonatkozó horizontális ajánlásokat. Ezen túlmenően az ajánlás konkrét ajánlásokat fogalmaz meg a tiltakozásokra és tüntetésekre, az online biztonságra és a digitális szerepvállalásra, valamint a női újságírók, a kisebbségi csoportokhoz tartozó és az egyenlőségi kérdésekről beszámoló újságírók helyzetére vonatkozóan.

(13)

A megfélemlítés, a fizikai és pszichológiai erőszak, az illegális letartóztatások és az önkényes fogva tartás, a jogellenes megfigyelés, a nemi alapú erőszak, a zaklatás vagy az akár online akár offline elkövetett megkülönböztető támadások csak néhány példája az újságírókat és más médiaszakembereket érő fenyegetéseknek. A hatóságoknak meg kell védeniük a véleménynyilvánítás szabadságát és az újságírók biztonságát azáltal, hogy megfelelő jogi környezetet biztosítanak, komolyan veszik az újságírók elleni bűnügyi fenyegetéseket, határozottan büntetőeljárás alá vonják a támadások elkövetőit, és biztosítják a megfelelő kivizsgálást és nyomon követést, köztük a hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat. Alapvető fontosságú az újságírók elleni bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozások és büntetőeljárások alaposságának, pártatlanságának, függetlenségének, átláthatóságának és időszerűségének szavatolása. A nyomozati intézkedések hatékonyságának javítása érdekében a tagállami hatóságok mérlegelhetik, hogy az újságírók képviselőivel együttműködve különleges egységeket hozzanak létre a rendőri szerveken belül az újságírók elleni bűncselekmények kivizsgálására (32). Az ügyészségeken és bíróságokon működő koordinátorok kinevezése és képzése szintén hozzájárulhat a bírósági eljárások sikeréhez. A személyvédelmi intézkedések biztosítása az újságírók és más, veszélyben lévő médiaszakemberek számára is kulcsfontosságú. Mivel az újságírók elleni bűncselekmények transznacionális jellegűek is lehetnek, a tagállamoknak teljes mértékben ki kell használniuk a meglévő európai jogi együttműködési kereteket, és szükség esetén támogatást kell kérniük a szakosodott európai ügynökségektől, például az Europoltól és az Eurojusttól. Az Europol megbízatásának megerősítésére irányuló bizottsági javaslat (33) szerint olyan konkrét esetekben, amikor az Europol úgy ítéli meg, hogy nyomozást kell indítani, felszólíthatja a tagállamok illetékes hatóságait az olyan bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozás kezdeményezésére, lefolytatására vagy koordinálására, amelyek valamely uniós szakpolitika hatálya alá tartozó közös érdeket érintenek, még akkor is, ha a szóban forgó bűncselekmény nem rendelkezik határokon átnyúló dimenzióval.

(14)

Az újságírók és más médiaszakemberek, illetve a bűnüldöző hatóságok közötti zökkenőmentes, hatékony és megfelelő együttműködés biztosíthatná a fenyegetések és támadások hatékonyabb megelőzését. A tagállamoknak együttműködési kereteket kell bevezetniük az egyes újságírók, újságírói szövetségek és bűnüldöző hatóságok között, és aktívan ösztönözniük kell a fentiek közötti párbeszédet a média önszabályozó testületeinek (média- és sajtótanácsok) bevonásával (34). Ez az együttműködés magában foglalhatja a bűnüldöző hatóságokból és az újságírók képviselőiből álló közös koordinációs központok létrehozását (35). A közös koordinációs központoknak szorosan együtt kell működniük a szakosodott áldozatsegítő szolgálatokkal, amelyek alapvető fontosságúak a bűncselekmények áldozatává váló újságírók biztonságának és pszichológiai jóllétének védelme szempontjából.

(15)

A bűnüldöző hatóságoktól független támogató pontok, kapcsolattartó pontok, gyorsreagálási és korai előrejelző mechanizmusok létrehozása a fizikai és online támadások célpontjává vált újságírók és más médiaszakemberek támogatási rendszerének alapvető eleme. Ezeknek a kapcsolattartó pontoknak ingyenesnek, könnyen hozzáférhetőnek kell lenniük az újságírók (és szükség esetén családtagjaik) számára, és átlátható módon kell működniük. A 2012/29/EU irányelv (36) előírásainak megfelelően minden áldozatnak joga van ahhoz, hogy egyéni szükségleteinek megfelelően támogatásban és védelemben részesüljön. A tagállamoknak intézkedéseket kell hozniuk annak érdekében, hogy speciális támogató szolgálatokat hozzanak létre és tartsanak fenn, különös tekintettel a kapcsolattartó pontokra, amelyek jogi és egyéb tanácsadással és pszichológiai támogatással, valamint menedékhelyekkel vagy más megfelelő szállással szolgálnak a bűncselekmények áldozatává vált újságírók és egyéb médiaszakemberek számára. Ezeknek a kapcsolattartó pontoknak „digitális menedékhelyként” is kell működniük, és támogatást kell nyújtaniuk a digitális biztonság területén, ideértve – amennyiben megvalósítható – a kiberbiztonsági szakértelem biztosítását is. A kapcsolattartó pontoknak emellett megfelelő támogatást kell nyújtaniuk az újságíróknak és a szerkesztőségeknek az újságírókat érő online fenyegetések és zaklatások kezelése összefüggésében, ideértve az újságírókat nemük, szexuális irányultságuk, etnikai vagy társadalmi hátterük vagy a Charta 21. cikkében felsorolt bármely más ok miatt érő fenyegetéseket és zaklatásokat is. A gyorsreagálási és korai előrejelző mechanizmusok hatékony működéséhez stabil és megfelelő finanszírozásra van szükség az e feladatokat ellátó szervezetek számára (37).

(16)

Szilárd nemzeti szintű biztosítékrendszerre van szükség annak érdekében, hogy az újságírók betölthessék kulcsfontosságú szerepüket „a terepen”, különös tekintettel a helyszínekhez, információforrásokhoz való hozzáférésre és a közérdekű eseményekről való tudósításra (38). A tagállami hatóságoknak minimálisra kell csökkenteniük az akkreditáció vagy nyilvántartásba vétel önkényes megtagadásának vagy a nehézkes regisztrációs és akkreditációs rendszereknek vagy eljárásoknak a kockázatát, amelyek visszatarthatják az újságírókat és más médiaszakembereket attól, hogy hatékonyan végezhessék munkájukat, ugyanakkor indokolatlan, megkülönböztető vagy aránytalan korlátozást jelenthetnek az újságírói szolgáltatásnyújtás szabadsága tekintetében. Ez alapvető fontosságú a véleménynyilvánítás szabadságát lehetővé tevő környezet megőrzéséhez, valamint az újságírók és más médiaszakemberek jogos közérdeklődésre számot tartó nyilvános vitákban való részvételének biztosításához.

(17)

A dokumentumokhoz és információkhoz – többek között a hivatalos honlapokhoz – való hozzáférés biztosítása, valamint a megfelelő időben történő válaszadás az újságírók munkájának szükséges feltétele. Bár az információkhoz való hozzáférést valamennyi tagállamban jogszabály garantálja, sok esetben továbbra is gyakorlati akadályok állnak fenn (39). Ezen túlmenően, a Covid19-világjárvány során a dezinformációval szembeni fellépést célzó közelmúltbeli szükséghelyzeti jogszabályok – amelyek egyes esetekben büntetőjogi jellegű rendelkezéseket is tartalmaztak – egyes esetekben visszatartó hatást gyakoroltak az újságírók munkájára (40). Az ilyen rendelkezések az újságírói szolgáltatásnyújtás szabadságának indokolatlan, megkülönböztető vagy aránytalan korlátozását jelenthetik. A Covid19-cel kapcsolatos dezinformáció kezeléséről szóló közleményében (41) a Bizottság megjegyezte, hogy azok a jogszabályok, amelyek ezeket a bűncselekményeket túlzottan tágan határozzák meg, vagy amelyek aránytalan büntetéseket írnak elő, korlátozhatják a források arra való hajlandóságát, hogy újságírókkal beszéljenek, és öncenzúrához vezethetnek.

(18)

Az újságírók védelmét szolgáló korszerű keretnek magában kell foglalnia az újságírók és más médiaszakemberek védelme szempontjából releváns valamennyi szereplő kompetenciáinak és készségeinek folyamatos fejlesztését (42). Az újságírók és más médiaszakemberek biztonságának garantálása összefüggésében a bűnüldöző hatóságokat célzó képzési tevékenységek növelhetik a rendőri erők tudatosságát és odafigyelését. Az igazságszolgáltatás és az ügyészség illetékeseinek is célzott képzésben kell részesülniük, amely révén jobban megérthetik például a véleménynyilvánítás szabadságára, az információhoz való hozzáférésre és az újságírók biztonságára vonatkozó nemzetközi normákat (43). A képzés ugyanilyen fontos szerepet játszik az újságírókkal szembeni fizikai és online támadások megelőzésével kapcsolatos leghatékonyabb megközelítések előmozdításában, és megfelelő eszközöket kell biztosítania a résztvevők számára az ilyen fenyegetések kezeléséhez. Ösztönözni kell az újságírók, az újságírói szövetségek, az online platformok és a bűnüldöző szervek képviselői közötti együttműködést. A médiavállalatok biztonsági kérdésekre összpontosító rendszeres képzések, valamint kockázatelemzés, operatív tervek és incidensek bejelentésére szolgáló rendszerek kidolgozása révén erősíthetik az újságírókat, ideértve az atipikus foglalkoztatási formában tevékenykedőket is (szabadúszók, önfoglalkoztató újságírók és más médiaszakemberek). E készségek fejlesztéséhez speciális és gyakran költséges képzésre van szükség, amelyet általában csak a nagy és régóta működő szerkesztőségek engedhetnek meg maguknak. A kisebb médiaorgánumok ezért e célra pénzügyi támogatást igényelhetnek. Hasonlóképpen, a szabadúszók, az önfoglalkoztató újságírók és más médiaszakemberek is pénzügyi segítségre szorulhatnak, mivel gyakran saját szervezésben kell képzést végezniük. Hangsúlyozni kell továbbá a tényellenőrzők képzésének fontosságát, akik szintén a hírmédia-környezet fontos elemét képezik.

(19)

A Covid19 gazdasági következményei rávilágítottak arra, hogy biztonságos és megfelelő munkakörülményeket kell biztosítani az újságírók számára. Különösen a szabadúszó újságírók vannak kiszolgáltatott helyzetben, mivel közülük többen elveszítették bevételi forrásaikat, és csak minimális vagy semmilyen szociális védelemben sem részesülnek. Az újságírók védelmét szolgáló keretnek a 2019. november 8-i tanácsi ajánlással összhangban magában kell foglalnia a megfelelő szociális védelemhez való formális és tényleges hozzáférést valamennyi újságíró és más médiaszakember számára, beleértve az atipikus foglalkoztatási formában tevékenykedőket is (44). Ez nemcsak a jövedelemtámogatási mechanizmusok rendelkezésre állását érinti, hanem a szociális védelem egyéb formáihoz, például a szabadsághoz vagy a gyermekgondozási támogatáshoz való hatékony és megkülönböztetésmentes hozzáférést is.

(20)

Az oknyomozó újságírók kulcsszerepet játszanak a szervezett bűnözés, a korrupció és a szélsőségesség elleni küzdelemben. Munkájuk során különösen nagy a fizikai fenyegetések és támadások kockázata, ami az utóbbi években Európa-szerte tapasztaltakhoz hasonló tragikus gyilkosságokhoz vezethet. A tagállamok felkérést kapnak arra, hogy erősítsék meg a szervezett bűnözéssel és a korrupcióval kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó újságírókra és más médiaszakemberekre vonatkozó védelmi intézkedéseket. A tagállamoknak továbbá hatékonyan kell felhasználniuk az összes rendelkezésre álló transznacionális együttműködési eszközt a szervezett bűnözés áldozatául esett újságírók elleni bűncselekmények gyors kivizsgálására annak biztosítása érdekében, hogy a felelősöket késedelem nélkül bíróság elé állítsák.

(21)

Az újságírók és más médiaszakemberek a tiltakozások és tüntetések során egyre több támadást és zaklatást tapasztalnak. Az ilyen eseményeken az újságírók ellen akár magánszemélyek is intézhetnek támadásokat; ezek a fizikai támadásoktól kezdve az erőszakon és a verbális bántalmazáson át az eszközeik elleni támadásokig terjedhetnek. Néha pedig a bűnüldöző hatóságok lépnek fel az újságírók ellen, például jogellenes letartóztatások és kihallgatások vagy aránytalanul súlyos büntetőjogi vádak (45) révén. Ezért operatív megoldásokra és képzésekre van szükség az újságírók tiltakozások alatti biztonságának garantálása, az újságírók elleni esetlegesen indokolatlan és aránytalan fellépések kockázatának enyhítése és a bűnüldöző szervek nyújtotta hatékony védelem biztosítása érdekében. Független összekötő tisztviselők biztosíthatnák különösen azt, hogy a bűnüldöző hatóságok kommunikáljanak az újságírókkal a tüntetések során, és elsődleges kapcsolattartó pontként működhessenek az újságírók számára, amennyiben erőszakot vagy zaklatást tapasztalnak. Ezeket az összekötő tisztviselőket egyfelől ki lehetne képezni a nyilvános összejövetelek során alkalmazott kockázatkezelési és -csökkentési technikákra, másfelől kezdeti tanácsadást nyújthatnának a tiltakozások vagy tüntetések során erőszak áldozatává vált újságírók rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségekkel kapcsolatban.

(22)

A digitális és online biztonság az újságírók egyik fő problémájává vált. Gyakoriak a lejárató kampányok és az újságírók online becsmérlése. Különösen aggasztó, ha politikusok vagy befolyásos közéleti személyiségek kezdeményeznek ilyen támadásokat (46). Az újságírók és forrásaik elleni online támadásokra példák a trollok és botok által az újságírók ellen intézett összehangolt támadások, az e-mail-feltörések, az internetes korlátozások vagy az internetes zaklatások. A női újságírók biztonsága különös aggodalomra ad okot. Az újságírók és más médiaszakemberek nemcsak a gyűlöletre való online uszítás (47) és a fizikai erőszakkal való fenyegetés célpontjai, hanem illegális megfigyelés alatt is lehetnek (48), többek között rendőrségi nyomozások keretében, amelyek veszélyeztethetik az újságírói források védelmét. A mobil kommunikációs eszközök kiberbiztonsága, valamint annak biztosítása, hogy az újságírókat és más médiaszakembereket ne lehessen illegális online nyomon követésnek vagy megfigyelésnek alávetni, rendkívül fontos, ha az újságírók meg akarják védeni kommunikációjuk bizalmas jellegét. A médiáért, az online bűnüldözésért és a kiberbiztonságért felelős tagállami hatóságoknak szerepet kell játszaniuk a digitális biztonság garantálásában.

(23)

A nyomon követési vagy megfigyelési eszközök révén gyűjtött személyes adatok kezelésének meg kell felelnie az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi általános adatvédelmi rendeletnek (49) és adott esetben a bűnüldözésről szóló (EU) 2016/680 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (50). A nemzeti adatvédelmi hatóságok és bíróságok központi szerepet játszanak ezek hatékony érvényre juttatásában.

(24)

Az újságírókat és más médiaszakembereket digitális készségekkel kell felvértezni, hogy megerősödjön a kibertámadásokkal szembeni ellenálló képességük, és jobban szembe tudjanak nézni a kiberfenyegetésekkel. Ösztönözni kell a média önszabályozó testületei, az újságírói szövetségek és az ágazat képviselői, valamint a tagállami hatóságok közötti hatékony párbeszédet a média, az online bűnüldözés és a kiberbiztonság területén, különösen az újságírók és más médiaszakemberek digitális készségeinek fejlesztése érdekében, például célzott képzések révén (51).

(25)

A statisztikák azt mutatják, hogy a női újságírók több fenyegetésnek vannak kitéve, mint férfi társaik (52), különösen online zaklatás, nemi erőszak és halálos fenyegetések, valamint nemi alapú gyűlöletre uszítás formájában. Ezek a támadások néha a női újságírók hiteltelenítésére vagy elhallgattatására irányuló szervezett kampányok eredményei. Ezek öncenzúrához, az online közösségekből való kilépéshez vagy akár a szakma elhagyását eredményező döntésekhez vezethetnek (53). A kutatások arra is rámutatnak, hogy az online zaklatás, fenyegetés és gyűlöletkeltés ilyen formái aránytalan mértékben irányulnak a kisebbségi csoporthoz tartozó, migráns háttérrel rendelkező vagy a fentiekhez kapcsolódó kérdésekről beszámoló újságírók ellen (54). A társadalmi nemekkel és az egyenlőséggel kapcsolatos témákról tudósító női újságírók különösen ki vannak téve a fenyegetéseknek és a megtorlásnak (55).

(26)

A rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy a nemi alapú erőszak továbbra is elterjedt Európában (56). Részletes adatok azonban továbbra is korlátozott mértékben állnak rendelkezésre, és a női újságírókkal, a kisebbségi csoportokhoz tartozó és az egyenlőségi kérdésekről beszámoló újságírókkal szembeni erőszakról szóló tudósítások pedig nem kellően átláthatók. A tagállamoknak, az ágazatnak, a civil társadalomnak és a kutatóknak együtt kell működniük annak érdekében, hogy több ismeretre tegyenek szert az erőszak effajta megnyilvánulásairól. Ezt a nemzeti esélyegyenlőségi szervek arra való ösztönzése révén is el lehetne érni, hogy rendszeresen számoljanak be az ilyen újságírók helyzetéről.

(27)

A nők továbbra is alulreprezentáltak a médiaágazatban a vezetői és felsővezetői pozíciókban, valamint a főszerkesztői munkakörökben (57). Ezen túlmenően a női újságírókkal, a kisebbségi csoportokhoz tartozó és az egyenlőségi kérdésekről beszámoló újságírókkal szembeni megkülönböztetés a szerkesztőségeken belül is előfordulhat. Ebből adódóan olyan intézkedésekre van szükség, amelyek fokozzák az egyenlőséget és a befogadást a médiaiparban, valamint biztosítják az egyenlő munkalehetőségeket valamint a biztonságos és befogadó munkakörnyezetet (58). A tagállamok, az újságírók képviselői és a média önszabályozó testületei közötti rendszeres párbeszédek, valamint a kollektív szerződések szintén fontos szerepet játszanak a médiaágazatban előforduló erőszak, zaklatás és megkülönböztetés valamennyi formájának kezelésében.

(28)

Ez az ajánlás elismeri a civil társadalmi szervezetek és a hírszervezetek fontos szerepét az offline és online zaklatás, a fenyegetések és a gyűlöletre uszítás, valamint a női újságírókkal, a kisebbségi csoportokhoz tartozó és az egyenlőségi kérdésekről beszámoló újságírókkal szembeni megkülönböztetés kezelésében. Fontos támogatni a civil társadalmi szervezetek azon kezdeményezéseit, amelyeknek az a célja, hogy felhívják a figyelmet ezekre az újságírókra, valamint támogassák és segítsék őket. Ugyanez vonatkozik az ismeretek és a bevált gyakorlatok hírszervezetek közötti megosztását előmozdító kezdeményezésekre is.

(29)

A Bizottság rendszeres párbeszédet folytat a tagállamokkal és az érdekelt felekkel a megfelelő fórumokon, különösen az Európai Hírmédia Fórumon, és szorosan nyomon követi a tagállamok által az ajánlás elfogadását követően hozott valamennyi intézkedést. A jogállamisággal foglalkozó kapcsolattartó pontok hálózata a tágabb jogállamisági kontextus részeként megvitathatná az újságírók biztonságával kapcsolatos kérdéseket is. A tagállamoknak legkésőbb az ajánlás elfogadását követő 18 hónapon belül, majd ezt követően a Bizottság kérésére rendelkezésére kell bocsátaniuk minden olyan releváns információt, amely észszerűen elvárható ahhoz, hogy a Bizottság nyomon követhesse a megfelelést. A Bizottság értékelni kívánja, hogy a tagállamok miként hajtják végre ezt az ajánlást, és hasonlóképpen szándékában áll fő teljesítménymutatókat kidolgozni például az alábbiakkal kapcsolatban: az Európa Tanács újságírás védelmét és újságírók biztonságát előmozdító platformján tett riasztások; az ilyen riasztások kezelésének módja; az újságírók elleni bűncselekményekkel kapcsolatos folyamatban levő és lezárt bírósági eljárások; az érintett uniós szervek bevonása ezen eljárásokba, valamint az újságírók és más médiaszakemberek támogatása érdekében bevezetett tagállami projektek és fellépések végrehajtása. Az összegyűjtött és az összes többi rendelkezésre álló információ alapján (59) a Bizottság értékelni fogja ezen ajánlás hatását, és meghatározza, hogy szükség van-e további lépésekre az újságírók és más médiaszakemberek védelmének, biztonságának és szerepvállalásának biztosításához.

(30)

Ennek az ajánlásnak a tagállamok a címzettjei. A tagjelölt és potenciális tagjelölt országokat, valamint az EU szomszédságpolitikájában részt vevő országokat is arra ösztönzik, hogy kövessék ezt az ajánlást,

(1)

(2)

(3)

(4)

(5)

(6)

(7)

(8)

(9)

(10)

(11)

(12)

(13)

(14)

(15)

(16)

(17)

(18)

(19)

(20)

(21)

(22)

(23)

(24)

(25)

(26)

(27)

(28)

(29)

(30)

(31)

(32)

(33)