(1)

Az 1380/2013/EU rendelet célja a visszadobás gyakorlatának az Unió halászati tevékenysége tekintetében történő fokozatos felszámolása a fogási korlátok, valamint – a Földközi-tengeren – a minimális méretekre vonatkozó előírások hatálya alá tartozó fajok állományait érintő fogások kirakodására irányuló kötelezettség bevezetése révén.

(2)

Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (1) bekezdésének d) pontja szerint a tengerfenéki halászat vonatkozásában a Földközi-tengeren a halászatot meghatározó fajokra legkésőbb 2017. január 1-jétől, az összes többi fajra pedig legkésőbb 2019. január 1-jétől érvényes a kirakodási kötelezettség.

(3)

A Bizottság által 1380/2013/EU rendelet szerint elfogadott visszadobási tervek magukban foglalhatnak az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (5) bekezdésének a)–e) pontjában foglalt előírásokat, beleértve a minimális állományvédelmi referenciaméretek (a továbbiakban: MCRS) meghatározását.

(4)

Az 1967/2006/EK rendelet 15a. cikke és az (EU) 2019/1241 rendelet 15. cikkének (2) bekezdése felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy a visszadobási tervek elfogadása céljából minimális állományvédelmi referenciaméretet állapítson meg a kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó fajokra vonatkozóan azzal a céllal, hogy biztosítható legyen a tengeri élőlények fiatal egyedeinek védelme. E cikkek értelmében a minimális állományvédelmi referenciaméret adott esetben eltérhet az (EU) 2019/1241 rendelet X. mellékletében meghatározott méretektől.

(5)

Az (EU) 2020/3 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (4) az Olaszország által benyújtott ajánlás alapján, a földközi-tengeri tanácsadó testülettel folytatott konzultációt követően, valamint figyelembe véve a HTMGB szakvéleményét és az (EU) 2019/1241 rendelet hatálybalépését, a vénuszkagylók (Venus spp.) egyes olasz felségvizeken folytatott halászatára vonatkozóan visszadobási tervet hozott létre a 2020. január 1. és 2022. december 31. közötti időszakra. A vénuszkagylók esetében azonban a 22 mm-es csökkentett minimális állományvédelmi referenciaméret alkalmazását az említett rendelet egy évre, 2020. december 31-ig engedélyezte. Ugyanakkor az MCRS-nél kisebb vénuszkagylók -fogásainak a magas túlélési arányon alapuló mentességét a szóban forgó rendelet 2022. december 31-ig engedélyezte.

(6)

Olaszország az egyetlen olyan tagállam, amely a 9-es, 10-es, 17-es és 18-as jelű GFCM földrajzi alterületek olasz felségvizein közvetlen állománygazdálkodási érdekeltséggel bír a vénuszkagylók halászatában. 2020. március 2-án Olaszország közös ajánlást nyújtott be, amelyben kérte az (EU) 2020/3 felhatalmazáson alapuló rendeletben a vénuszkagyló-állományok tekintetében meghatározott MCRS-eltérés 2022. december 31-ig történő meghosszabbítását.

(7)

Az Olaszország által benyújtott közös ajánlást a HTMGB (HTMGB 20-01) (5) megvizsgálta az (EU) 2019/1241 rendelet 3. és 4. cikkében foglalt célkitűzések és célértékek szempontjából.

(8)

A HTMGB megjegyezte, hogy az új közös ajánlásban szereplő hosszgyakoriság-megoszlás (2017–2019) azt sugallja, hogy a kisebb (25 mm-ről 22 mm-re csökkentett) MCRS-nek az (EU) 2016/2376 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (6) keretében történt első, 2017. évi végrehajtása óta a Marche régió egyes területein a megfigyelések szerint nőtt a 22 mm-nél nagyobb egyedek száma. A HTMGB továbbá megállapította, hogy az állományok állapota stabilnak tűnik, vagy javul azokban a térségekben, amelyekről elegendő információ áll rendelkezésre. A HTMGB megállapítja, hogy az irányítási terv olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek valószínűleg hatékonyabbak a vénuszkagyló-populációk kiaknázási rátáinak a kezelése terén mint a 2017 előtt érvényes feltételek. A HTMGB megállapítja továbbá, hogy mivel a vénuszkagylókra vonatkozó csökkentett MCRS még mindig nagyobb az ivaréretté váló vénuszkagylók méreténél (15–17 mm), valószínűleg nem fejt ki káros hatást az állomány reprodukciós képességére és vélhetően csekély hatással lesz a fiatal egyedek kiaknázási mértékére.

(9)

A Bizottság megítélése szerint a közös ajánlás jelenlegi szakaszában rendelkezésére álló információk, valamint a HTMGB 19-02 és 20-01 számú értékelése alapján a minimális állományvédelmi referenciamérettől való eltérés összhangban áll az olaszországi felségvizekben élő vénuszkagyló-állomány fenntartható kiaknázására irányuló célkitűzéssel. Noha a HTMGB megjegyzi, hogy a Marche régióra és a Puglia régióra vonatkozó információk hézagosabbak voltak, a Bizottság úgy véli, hogy a vénuszkagyló-populáció ezekben a régiókban gyarapodott az elmúlt két évben, valamint bizonyítékok vannak arra, hogy az állomány jelentős mértékben pótlódott. A Bizottság szerint amíg a vénuszkagylókra javasolt csökkentett MCRS nagyobb az ivaréretté váló vénuszkagylók méreténél (15–17 mm között), valószínűleg csekély a kiaknázásnak a növendék egyedekre kifejtett hatása, ami megfelel az (EU) 2019/1241 rendelet 18. cikkének. Az alacsonyabb MCRS hozzájárult a halászati tevékenység tengeri ökoszisztémára gyakorolt hatásának mérsékléséhez azáltal, hogy jelentős mértékben csökkent a kotrással halászott területek kiterjedése. Ennek alapján úgy tűnik, hogy a javasolt csökkentett MCRS megfelel az (EU) 2019/1241 rendelet 15. és 18. cikkében szereplő, technikai intézkedéseket célzó követelményeknek. A fenti következtetések fényében a kért eltérést 2022. december 31-ig indokolt engedélyezni. A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy a nemzeti irányítási tervvel összhangban Olaszország a Bizottságnak küldendő éves jelentések révén szorosan figyelemmel fogja kísérni a vénuszkagyló-állományok állapotának alakulását.

(10)

A közös ajánlásban előterjesztett intézkedések összhangban vannak az 1380/2013/EU rendelet 18. cikkének (3) bekezdésével.

(11)

Az (EU) 2020/3 felhatalmazáson alapuló rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(12)

mivel az e rendelet szerinti intézkedések közvetlenül érintik az uniós hajók halászattal összefüggő gazdasági tevékenységét és a halászati idény tervezését, e rendeletnek a kihirdetése után azonnal hatályba kell lépnie,