(1)

A Tanács 2018. június 22-én a Szerződés 121. cikkének (4) bekezdésével összhangban megállapította, hogy Magyarországon 2017-ben a középtávú költségvetési céltól való jelentős, megfigyelhető eltérés állt fenn. A megállapított jelentős eltérésre tekintettel 2018. június 22-én a Tanács ajánlást (2) adott ki, amelyben felkérte Magyarországot, hogy hozza meg az eltérés kezeléséhez szükséges intézkedéseket. A Tanács ezt követően megállapította, hogy Magyarország nem tett eredményes intézkedéseket az említett ajánlás nyomán, és 2018. december 4-én módosított ajánlást (3) adott ki. A Tanács később megállapította, hogy Magyarország az említett módosított ajánlásra válaszul nem tett eredményes intézkedéseket.

(2)

A Tanács 2019. június 14-én megállapította, hogy 2018-ban Magyarországon ismét megfigyelhető volt a középtávú költségvetési célhoz vezető kiigazítási pályától való jelentős eltérés. Ennek alapján a Tanács ajánlást (4) adott ki Magyarország számára arról, hogy hajtsa végre az annak biztosításához szükséges intézkedéseket, hogy a nettó elsődleges államháztartási kiadások (5) nominális növekedési rátája 2019-ben ne haladja meg a 3,3 %-ot, 2020-ban pedig a 4,7 %-ot, ami 2019-ben a bruttó hazai termék (GDP) 1,0 %-át, 2020-ban pedig a GDP 0,75 %-át kitevő éves strukturális kiigazításnak felel meg. A 2020-ra ajánlott intézkedéseket – attól függően, hogy 2019-ben teljesül a kért kiigazítás – a Tanács megfelelőnek találta. A Tanács ezenkívül azt ajánlotta, hogy Magyarország az összes rendkívüli bevételt a hiány csökkentésére használja fel, és hogy a költségvetési konszolidációs intézkedések révén növekedésbarát módon biztosítsa az államháztartás strukturális egyenlegének tartós javulását. A Tanács 2019. október 15-i határidőt tűzött ki Magyarország számára, hogy jelentést tegyen a 2019. június 14-i ajánlásra válaszul hozott intézkedésekről.

(3)

A Bizottság 2019. szeptember 26-án az 1466/97/EK rendelet –11. cikkének (2) bekezdése szerinti helyszíni ellenőrzés céljából fokozott felügyeleti látogatást tett Magyarországon. A Bizottság, miután előzetes megállapításait megküldte a magyar hatóságoknak észrevételezésre, megállapításairól 2019. november 20-án jelentésben számolt be a Tanácsnak. E megállapításokat nyilvánosságra hozták. A Bizottság jelentése szerint a magyar hatóságok fenn kívánják tartani a 2019. évi államháztartási hiányra vonatkozóan a 2019. évi konvergenciaprogramban meghatározott célt, amely a GDP 1,8 %-ának felel meg. 2020 tekintetében a magyar hatóságok a GDP 1 %-ára módosították a hiánycélt, amely így ambiciózusabb a 2019. évi konvergenciaprogramban szereplő, a GDP 1,5 %-ának megfelelő célnál. A magyar hatóságok következésképpen csak a 2020. évet illetően terveznek reagálni a 2019. június 14-i tanácsi ajánlásra.

(4)

A magyar hatóságok 2019. október 15-én jelentést nyújtottak be a 2019. június 14-i tanácsi ajánlásra válaszul hozott intézkedésekről. Az eddigi kedvezőbb 2019. évi makrogazdasági és fiskális fejlemények ellenére az említett jelentésben a magyar hatóságok fenntartják a 2019. évi államháztartási hiányra vonatkozóan a 2019. évi konvergenciaprogramban meghatározott célt, amely a GDP 1,8 %-ának felel meg. 2020-ra vonatkozóan a magyar hatóságok megerősítik a 2020. évi költségvetésben is szereplő, a GDP 1,0 %-ának megfelelő államháztartási hiánycélt, amely 0,5 %-kal jobb a 2019. évi konvergenciaprogramban meghatározottnál. A jelentés emlékeztet a 2020. évi hiánycélba foglalt jelentős tartalékra (a GDP 1 %-a), melynek célja a külső kockázatok kezelése, és amely csak a hiánycél várható teljesülése esetén használható fel. A jelentés felsorolja a magyar kormány által 2019. május 30-án elfogadott „gazdaságvédelmi akciótervben” szereplő hiánynövelő intézkedéseket, amelyek célja, hogy a növekedést a következő években az uniós átlagnál két százalékponttal magasabb szinten tartsák. A jelentésben felsorolt gazdasági programok széles körét azonban nem számszerűsítették, és a jelentés nem tartalmaz a 2019. és 2020 évre vonatkozó költségvetési előrejelzést sem. A jelentés emiatt nem felel meg a Tanács által előírt jelentéstételi kötelezettségnek.

(5)

A Bizottság 2019. őszi előrejelzése a nettó elsődleges államháztartási kiadások 6,8 %-os növekedését vetítette előre 2019-re, ami jóval meghaladja az ajánlott 3,3 %-os rátát (az eltérés a GDP 1,3 %-ának felel meg). A strukturális egyenleg a tervek szerint a GDP 0,5 %-ának megfelelő mértékben javul, szemben az ajánlásban előírt, a GDP 1,0 %-át kitevő javulással (a GDP 0,5 %-ának megfelelő eltérés). Tehát mindkét pillér az ajánlott kiigazítástól való eltérést mutat. A kiadási referenciaértéket kedvezőtlenül befolyásolja a mutatót megalapozó, a jelenlegi becsléseknél alacsonyabb GDP-deflátor. Emellett az állami beruházások egyenletesebbé válása csak kismértékben és negatívan befolyásolja a kiadási referenciaértéket. Ezzel szemben a strukturális egyenleget az alapjául szolgáló, a potenciális növekedésre vonatkozó magasabb becslés kedvezően, míg a bevételek visszaesése kedvezőtlenül befolyásolja. Ezeket a tényezőket figyelembe véve 2019-re vonatkozóan az átfogó értékelés megerősíti az ajánlott kiigazítástól való eltérés fennállását.

(6)

A Bizottság 2019. őszi előrejelzése a nettó elsődleges államháztartási kiadások 7,5 %-os növekedését vetítette előre 2020-ra, ami jóval meghaladja az ajánlott 4,7 %-os rátát (az eltérés a GDP 1,0 %-ának felel meg). A strukturális egyenleg várhatóan a GDP 1,2 %-ának megfelelő mértékben javul, ami 0,4 százalékponttal több a Tanács által ajánlott, a GDP 0,75 %-ának megfelelő kiigazításnál. Következésképpen a kiadási referenciaérték az előírt kiigazítástól való eltérés kockázatára utal, míg a strukturális egyenleg – viszonylag nagy eltéréssel – megfelelést jelez. Az állami beruházási szint az elmúlt években folyamatosan nőtt, és 2019-ben eléri a GDP 6,4 %-át, ami messze a legmagasabb az Unióban. Ezzel összefüggésben a 2020-ra tervezett csökkentés az állami beruházási ráta tartós normalizálásának tekinthető. Miközben a beruházások visszafogása teljes mértékben tükröződik a strukturális egyenleg változásában, az egyenletesebb beruházási szint a kiadási referenciaérték szempontjából azt eredményezi, hogy ez a mutató túlságosan negatív képet ad a költségvetési kiigazításról. A kiadási referenciaértéket hátrányosan befolyásolja a jelenlegi becsléseknél alacsonyabb GDP-deflátor alkalmazása is. E tényezők figyelembevételével a kiadási referenciaérték a követelménynek való megfelelésre utal. Ugyanakkor a strukturális egyenleget pozitívan befolyásolja a számításához alapul szolgáló, a potenciális GDP-növekedésre vonatkozó becslés, amely magasabb a kiadási referenciaérték alapjául szolgáló középtávú átlagnál. Ezeket a megfontolásokat figyelembe véve az átfogó értékelés alapján megállapítható, hogy Magyarország 2020-ban megvalósítja az ajánlott kiigazítást.

(7)

A fenti megállapításokból az a következtetés vonható le, hogy a Magyarország által a 2019. június 14-i tanácsi ajánlásra válaszul hozott intézkedések nem kielégítőek. A költségvetési kiigazítás nem biztosítja, hogy a nettó elsődleges államháztartási kiadások nominális növekedési rátája 2019-ben ne haladja meg a 3,3 %-ot, ami a GDP 1,0 %-át kitevő éves strukturális kiigazítást jelentene, 2020-ban viszont a tervezett költségvetési kiigazítás összességében megfelel az ajánlott kiigazításnak,