(1)   A hitelesítő a hitelesítést és az e fejezetben előírt tevékenységeket azzal a céllal végzi, hogy olyan hitelesítői jelentést készítsen, amely elvárható bizonyosságot nyújt arról, hogy az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó jelentése nem tartalmaz lényeges valótlanságokat.

(2)   A hitelesítő kritikus szakmai hozzáállással tervezi és végzi a hitelesítést, szem előtt tartva, hogy lehetnek olyan körülmények, amelyek miatt az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó jelentésében lényeges valótlanságok szerepelhetnek.

(3)   A hitelesítő közérdekből végzi a hitelesítést, és független az üzemeltetőtől vagy légijármű-üzembentartótól és a 2003/87/EK irányelv végrehajtásáért felelős illetékes hatóságoktól.

(4)   A hitelesítő a hitelesítés során az alábbiakat értékeli:

A c) ponttól eltérve a hitelesítő értékeli, hogy az üzemeltető nyomonkövetési módszertani terve megfelel-e az (EU) …/… felhatalmazáson alapuló rendeletben meghatározott követelményeknek, amennyiben a nyomonkövetési módszertani terv esetében az alapadat-jelentés benyújtása előtt nem kötelező megszerezni az illetékes hatóság jóváhagyását. Ha a hitelesítő megállapítja, hogy a nyomonkövetési módszertani terv nem felel meg az (EU) …/… felhatalmazáson alapuló rendeletnek, akkor az üzemeltető köteles módosítani a nyomonkövetési módszertani tervet oly módon, hogy az megfeleljen az említett rendeletnek.

E bekezdés d) pontjának alkalmazásában a hitelesítő egyértelmű és objektív bizonyítékokat szerez az üzemeltetőtől vagy légijármű-üzembentartótól a jelentésben szereplő összesített kibocsátás, tonnakilométer vagy az ingyenes kiosztás szempontjából releváns adatok igazolása érdekében, figyelembe véve minden más, az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó jelentésében szereplő információt.

(5)   Ha a hitelesítő megállapítja, hogy az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó nem felel meg az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendeletnek vagy az (EU) …/… felhatalmazáson alapuló rendeletnek, ezt a meg nem felelési problémát jelezni kell a hitelesítői jelentésben akkor is, ha az illetékes hatóság jóváhagyta az érintett nyomonkövetési tervet vagy – adott esetben – nyomonkövetési módszertani tervet.

(6)   Amennyiben az illetékes hatóság az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 12. cikke értelmében nem hagyta jóvá a nyomonkövetési tervet, a nyomonkövetési terv hiányos, vagy a jelentési időszakban az említett rendelet 15. cikkének (3) vagy (4) bekezdésében szereplő olyan jelentős változások történtek, amelyeket az illetékes hatóság nem hagyott jóvá, a hitelesítő köteles javasolni az üzemeltetőnek vagy a légijármű-üzembentartónak, hogy szerezze meg a szükséges jóváhagyást az illetékes hatóságtól.

Ha a nyomonkövetési módszertani terv esetében az alapadat-jelentés benyújtása előtt az (EU) …/… felhatalmazáson alapuló rendelet 8. cikkének (4) bekezdése értelmében kötelező megszerezni az illetékes hatóság jóváhagyását, és a hatóság nem hagyta jóvá a nyomonkövetési módszertani tervet vagy az említett terv hiányos, vagy ha a jelentési időszakban az említett rendelet 9. cikkének (5) bekezdésében említett olyan, jelentős változások történtek, amelyeket az illetékes hatóság nem hagyott jóvá, a hitelesítő köteles javasolni az üzemeltetőnek, hogy szerezze be a szükséges jóváhagyást az illetékes hatóságtól.

Miután az illetékes hatóság megadta a jóváhagyást, a hitelesítő értelemszerűen folytatja, megismétli vagy módosítja a hitelesítési tevékenységeket.

Amennyiben a hitelesítői jelentés kibocsátásáig nem kerül sor jóváhagyás megszerzésére, a hitelesítő ezt jelzi hitelesítői jelentésben.

(1)   A hitelesítőnek, mielőtt elfogadja a hitelesítési kötelezettségvállalást, teljeskörűen meg kell ismernie az üzemeltetőt vagy légijármű-üzembentartót, és meg kell állapítania, hogy el tudja-e végezni a hitelesítést. Ennek érdekében a hitelesítő legalább a következő tevékenységeket végzi el:

(2)   Az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó ellátja a hitelesítőt minden lényeges információval, amelynek segítségével a hitelesítő elvégezheti az (1) bekezdésben említett tevékenységeket.

(1)   A hitelesítési kötelezettségvállalásra vonatkozó, a 8. cikk (1) bekezdésének f) pontjában említett időbeosztás meghatározásakor a hitelesítő figyelembe veszi legalább az alábbiakat:

(2)   A hitelesítő gondoskodik arról, hogy a hitelesítési szerződés a szerződésben meghatározott időtartamon felül további idő elszámolására is lehetőséget nyújtson, amennyiben kiderül, hogy a stratégiai elemzéshez, a kockázatelemzéshez vagy más hitelesítési tevékenységekhez további időre lesz szükség. Azon helyzetek körébe, amelyekben további időre lehet szükség, beletartoznak legalább az alábbiak:

(3)   A hitelesítő az időbeosztást a belső hitelesítő dokumentációban dokumentálja.

(1)   Az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó a stratégiai elemzés előtt és a hitelesítés során más időpontokban az alábbiak mindegyikével köteles ellátni a hitelesítőt:

(2)   Mielőtt a hitelesítő kibocsátja a hitelesítői jelentést, az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó a hitelesítő rendelkezésére bocsátja a jóváhagyott és belső ellenőrzésen hitelesített végleges üzemeltetői vagy légijármű-üzembentartói jelentést.

(1)   A hitelesítés kezdetén a hitelesítő a létesítménnyel vagy a légijármű-üzembentartóval kapcsolatos tevékenységek stratégiai elemzése révén értékeli a hitelesítési feladatok várható jellegét, léptékét és összetettségét.

(2)   A létesítmény vagy a légijármű-üzembentartó által végzett tevékenységek megismerésének céljából a hitelesítő összegyűjti és áttekinti azokat az információkat, amelyek szükségesek annak megállapításához, hogy a hitelesítést végző csoport elegendő szakértelemmel rendelkezik-e a hitelesítés elvégzéséhez, annak meghatározásához, hogy a szerződésben feltüntetett időbeosztás helyes-e, valamint annak biztosításához, hogy a hitelesítő el tudja végezni a szükséges kockázatelemzést. Ezen információknak legalább a következőket kell magukban foglalniuk:

(3)   A (2) bekezdésben említett információk áttekintése során a hitelesítő legalább az alábbiakat értékeli:

(4)   A stratégiai elemzés elvégzésekor a hitelesítő az alábbiakat ellenőrzi:

(1)   A hitelesítő a következő elemeket határozza meg és elemzi a hatékony hitelesítés kidolgozása, megtervezése és végrehajtása érdekében:

(2)   Az (1) bekezdésben említett elemek meghatározása és elemzése során a hitelesítő figyelembe veszi legalább a következőket:

(3)   Amennyiben a hitelesítő megállapítja, hogy az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó kockázatelemzésében nem tüntette fel a lényeges eredendő kockázatokat és ellenőrzési kockázatokat, a hitelesítő tájékoztatja erről az üzemeltetőt vagy légijármű-üzembentartót.

(4)   A hitelesítés során szerzett információk alapján a hitelesítő adott esetben felülvizsgálja a kockázatelemzést és módosítja vagy megismétli a hitelesítési tevékenységeket.

(1)   A hitelesítő felvázolja a hitelesítési tervet, amelynek összhangban kell lennie a stratégiai elemzés és a kockázatelemzés során megszerzett információkkal és megállapított kockázatokkal, valamint tartalmaznia kell legalább a következőket:

(2)   A hitelesítő oly módon alakítja ki az (1) bekezdés b) pontja szerinti vizsgálati tervet, hogy segítségével megállapíthassa, hogy a 7. cikk (4) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában, illetve a 7. cikk (4) bekezdésének második albekezdésében említett követelményeknek való megfelelés értékelése esetén milyen mértékben veheti alapul a lényeges ellenőrzési tevékenységeket.

Az ellenőrzési tevékenységek vizsgálata során alkalmazott mintaméret és mintavételi tevékenységek meghatározásakor a hitelesítő az alábbiakat veszi figyelembe:

(3)   Az (1) bekezdés c) pontjában említett adatok mintavétele során alkalmazott mintaméret és mintavételi tevékenységek meghatározásakor a hitelesítő az alábbiakat veszi figyelembe:

(4)   A hitelesítő úgy készíti el és hajtja végre a hitelesítési tervet, hogy a hitelesítési kockázatot elfogadható szintre csökkentse annak érdekében, hogy elvárható bizonyosság legyen elérhető azzal kapcsolatban, hogy az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó jelentése nem tartalmaz lényeges valótlanságokat.

(5)   Amennyiben a hitelesítő a hitelesítés során olyan további kockázatokat állapít meg, amelyeket mérsékelni kell, vagy ha azt állapítja meg, hogy a tényleges kockázat alacsonyabb az eredetileg vártnál, naprakésszé teszi a kockázatelemzést és a hitelesítési tervet, és módosítja a hitelesítési tevékenységeket.

(1)   A hitelesítő analitikai eljárások segítségével értékeli az adatok hitelességét és teljességét, amennyiben az eredendő kockázatból, az ellenőrzési kockázatból és az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó ellenőrzési tevékenységeinek jellegéből adódóan szükség van ilyen analitikai eljárások végzésére.

(2)   Az (1) bekezdésben említett analitikai eljárások végrehajtása során a hitelesítő értékeli a jelentésekben foglalt adatokat a potenciális kockázati területek meghatározása, valamint a tervezett hitelesítési tevékenységek későbbi hitelesítése és testreszabása érdekében. A hitelesítő legalább:

(3)   Az (1) bekezdésben említett analitikai eljárások alkalmazása során a hitelesítő a következő eljárásokat végzi el:

(4)   Amennyiben a hitelesítő kiugróan eltérő adatokat, ingadozásokat, tendenciákat, illetve hiányos adatokat vagy olyan adatokat talál, amelyek nincsenek összhangban más lényeges információkkal, vagy jelentősen eltérnek a várakozások szerinti mennyiségektől vagy arányoktól, a hitelesítő magyarázatokat kér az üzemeltetőtől vagy légijármű-üzembentartótól, amelyeket lényeges kiegészítő bizonyítékokkal kell alátámasztani.

A benyújtott magyarázatok és további bizonyítékok alapján a hitelesítő értékeli a hitelesítési tervre és az elvégzendő hitelesítési tevékenységekre gyakorolt hatást.

(1)   A hitelesítő az adatok részletes vizsgálata révén hitelesíti az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó jelentésében foglalt adatokat, ideértve az adatok visszakövetését az elsődleges adatforrásig, az adatok és külső forrásokból származó adatok közötti keresztellenőrzések végzését, az egyeztetések végrehajtását, a megfelelő adatokra vonatkozó küszöbértékek ellenőrzését és az újraszámítások elvégzését.

(2)   Az (1) bekezdés szerinti adathitelesítés részeként és a jóváhagyott nyomonkövetési terv vagy – adott esetben – a nyomonkövetési módszertani terv figyelembevételével, ideértve a tervben foglalt eljárásokat is, a hitelesítő ellenőrzi:

(3)   A (2) bekezdés d) pontja szerinti járatok teljességének ellenőrzése esetén a hitelesítő a légijármű-üzembentartó légiforgalmi adatait használja, ideértve a Eurocontroltól és olyan egyéb érintett szervezetektől szerzett adatokat, amelyek a Eurocontrol számára elérhető légiforgalmi adatokhoz hasonló adatok feldolgozására képesek.

(1)   A hitelesítő ellenőrzi az illetékes hatóság által a nyomonkövetési tervben jóváhagyott nyomonkövetési módszer helyes alkalmazását és végrehajtását, ideértve a nyomonkövetési módszer konkrét részleteit is.

(2)   Az üzemeltető kibocsátási jelentésének hitelesítése céljából a hitelesítő ellenőrzi az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 33. cikkében említett, az illetékes hatóság által jóváhagyott mintavételi terv helyes alkalmazását és végrehajtását.

(3)   Az üzemeltető alapadat-jelentésének vagy új belépői adatokat tartalmazó jelentésének hitelesítése esetén a hitelesítő ellenőrzi, hogy a nyomonkövetési módszertani tervben meghatározott adatok gyűjtésére és nyomon követésére vonatkozó módszert helyesen alkalmazzák-e, beleértve a következőket:

(4)   Amennyiben az átadott CO2-t az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 49. cikkével összhangban vonják le, vagy ha az átadott N2O-t a hivatkozott rendelet 50. cikkével összhangban nem számítják be, és az átadott CO2-t vagy N2O-t az átadó és az átvevő létesítmény is méri, a hitelesítő ellenőrzi, hogy a két létesítményben mért értékek közötti különbségek magyarázhatók-e a mérőrendszerek bizonytalanságával, és a mért értékek pontos számtani átlagát használták-e mindkét létesítmény kibocsátási jelentésében.

Amennyiben a két létesítményben mért értékek közötti különbségek nem magyarázhatók a mérőrendszerek bizonytalanságával, a hitelesítő ellenőrzi, hogy végeztek-e módosításokat a mért értékek közötti különbségek kiigazítására, ezek a módosítások mérsékeltek voltak-e, és az illetékes hatóság jóváhagyta-e ezeket a módosításokat.

(5)   Amennyiben a 601/2012/EU bizottsági rendelet 12. cikkének (3) bekezdése alapján az üzemeltetők kötelesek további olyan elemeket foglalni a nyomonkövetési tervbe, amelyek lényegesek a 2011/278/EU bizottsági határozat (12) 24. cikkének (1) bekezdésében foglalt követelmények teljesítése szempontjából, a hitelesítő ellenőrzi a 601/2012/EU bizottsági rendelet 12. cikkének (3) bekezdésében említett eljárások helyes alkalmazását és végrehajtását. Ennek során a hitelesítő azt is ellenőrzi, hogy az üzemeltető a jelentési időszak december 31. napjáig benyújtott-e az illetékes hatósághoz bármely, egy adott létesítmény kapacitásán, tevékenységszintjén és működésén végrehajtani tervezett vagy fennálló módosításról szóló tájékoztatást.

(1)   Amennyiben az illetékes hatóság által jóváhagyott nyomonkövetési tervben meghatározott módszereket használták a hiányzó adatok pótlására az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 66. cikke alapján, a hitelesítő ellenőrzi, hogy az alkalmazott módszerek megfeleltek-e az adott helyzetnek, és hogy helyesen alkalmazták-e őket.

Ha az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó megszerezte az illetékes hatóság jóváhagyását ahhoz, hogy az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 66. cikkének első albekezdésében említett módszerektől eltérő módszereket használhasson, a hitelesítő ellenőrzi, hogy a jóváhagyott megközelítést megfelelően alkalmazták és dokumentálták-e.

Amennyiben az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó nem tud időben ilyen jóváhagyást szerezni, a hitelesítő ellenőrzi, hogy az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó által a hiányzó adatok pótlására használt megközelítés biztosítja-e, hogy a kibocsátás mértékét nem becsülik alá, és hogy ez a megközelítés nem vezet-e lényeges valótlanságokhoz.

(2)   A hitelesítő ellenőrzi, hogy az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó által az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 66. cikke szerinti adathiány előfordulásának megelőzése érdekében végrehajtott ellenőrzési tevékenységek hatékonyak-e.

(3)   Amennyiben az alapadat-jelentésekben vagy az új belépői adatokat tartalmazó jelentésekben adathiány tapasztalható, a hitelesítő ellenőrzi, hogy a nyomonkövetési módszertani terv megállapít-e módszereket az (EU) …/… felhatalmazáson alapuló rendelet 12. cikke szerinti adathiány kezelésére, ezek a módszerek megfeleltek-e az adott helyzetnek, és hogy helyesen alkalmazták-e őket.

Amennyiben a nyomonkövetési módszertani terv nem állapít meg az adathiány kezelésére alkalmazandó módszert, a hitelesítő ellenőrzi, hogy az üzemeltető által a hiányzó adatok pótlására alkalmazott megközelítés észszerű bizonyítékokon alapul-e, és gondoskodik arról, hogy az (EU) …/… felhatalmazáson alapuló rendelet által előírt adatok esetében ne forduljon elő alulbecslés vagy túlbecslés.

(1)   Amennyiben az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet előírja az üzemeltetőnek, hogy igazolja a tevékenységre vonatkozó adatok és a számítási tényezők esetében meghatározott bizonytalansági küszöbértékek betartását, a hitelesítő megerősíti a jóváhagyott nyomonkövetési tervben meghatározott bizonytalansági szintek kiszámításához használt információk hitelességét.

(2)   Amennyiben az üzemeltető az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 22. cikkében említett, nem meghatározási szinteken alapuló nyomonkövetési módszert alkalmaz, a hitelesítő az alábbiakat ellenőrzi:

(3)   Amennyiben az (EU) …/… felhatalmazáson alapuló rendelet értelmében az üzemeltető köteles egyszerűsített bizonytalansági értékelést végezni, a hitelesítő megerősíti a szóban forgó értékeléshez felhasznált információk hitelességét.

(1)   A 14. cikk b) és c) pontjában említett ellenőrzési tevékenységek és eljárások megfelelésének ellenőrzése, valamint a 15. és a 16. cikkben említett ellenőrzések elvégzése során a hitelesítő alkalmazhat a létesítményekre vagy légijármű-üzembentartókra nézve meghatározott mintavételi módszereket, amennyiben a kockázatelemzés alapján indokolt a mintavétel.

(2)   Amennyiben a hitelesítő mintavétel közben eltérést vagy valótlanságot talál, felszólítja az üzemeltetőt vagy légijármű-üzembentartót, hogy indokolja meg az eltérés vagy valótlanság legfőbb okait annak érdekében, hogy megállapítsa az eltérésnek vagy valótlanságnak a jelentésben szereplő adatokra gyakorolt hatását. Az említett értékelés eredményének függvényében a hitelesítő meghatározza, hogy szükség van-e további hitelesítési tevékenységekre, hogy a mintaméretet kell-e növelni, és hogy az üzemeltetőnek vagy légijármű-üzembentartónak mely adatsokaságokat kell korrigálnia.

(3)   A hitelesítő a belső hitelesítő dokumentációban dokumentálja a 14–17. cikkben említett ellenőrzések eredményeit, ideértve a további minták részleteit.

(1)   A hitelesítési eljárás során a hitelesítő egyszer vagy többször helyszíni szemlét végez, hogy értékelje a mérőműszerek és nyomonkövetési rendszerek működését, szóbeli adatgyűjtést folytasson, végrehajtsa az e fejezetben előírt tevékenységeket, valamint hogy elegendő információt és bizonyítékot gyűjtsön annak megállapításához, hogy az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó jelentése tartalmaz-e lényeges valótlanságot.

(2)   Az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó hozzáférést biztosít a hitelesítőnek a telephelyeihez.

(3)   Az üzemeltető kibocsátási adatokat tartalmazó jelentésének hitelesítése esetén a hitelesítő a létesítmény határainak, valamint a forrásanyagok és kibocsátó források teljességének megállapítása érdekében is végez helyszíni szemlét.

(4)   Az üzemeltető alapadat-jelentésének vagy új belépői adatokat tartalmazó jelentésének hitelesítése esetén a hitelesítő a létesítmény és a létesítményrészek határainak, valamint a forrásanyagok, kibocsátó források és műszaki kapcsolatok teljességének megállapítása érdekében is végez helyszíni szemlét.

(5)   Az üzemeltető kibocsátási jelentésének, alapadat-jelentésének vagy új belépői adatokat tartalmazó jelentésének hitelesítése esetén a hitelesítő a kockázatelemzés alapján eldönti, hogy szükség van-e további telephelyek meglátogatására, ideértve azokat az eseteket, amikor az adatkezelési tevékenységek és ellenőrzési tevékenységek lényeges részét más telephelyeken végzik, például a vállalati központban vagy más helyszínen lévő irodákban.

(1)   Ha a hitelesítő valótlanságokat, eltéréseket vagy az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendeletnek, illetve adott esetben az (EU) …/… felhatalmazáson alapuló rendeletnek való meg nem felelést talál a hitelesítés során, erről haladéktalanul értesíti az üzemeltetőt vagy a légijármű-üzembentartót, és felszólítja a megfelelő korrekciók megtételére.

Az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó minden közölt valótlanságot és eltérést korrigál.

Amennyiben az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendeletnek vagy az (EU) …/… felhatalmazáson alapuló rendeletnek való meg nem felelésre derül fény, az üzemeltető vagy a légijármű-üzembentartó erről indokolatlan késedelem nélkül értesíti az illetékes hatóságot és adott esetben orvosolja a meg nem felelést.

(2)   A hitelesítő a belső hitelesítő dokumentációban megoldottként jelöli meg az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó által a hitelesítés során korrigált valótlanságokat, eltéréseket, illetve az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendeletnek vagy az (EU) …/… felhatalmazáson alapuló rendeletnek való meg nem feleléseket.

(3)   Amennyiben az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó nem korrigálja a hitelesítő által az (1) bekezdés értelmében közölt valótlanságokat vagy eltéréseket azt megelőzően, hogy a hitelesítő kibocsátja a hitelesítői jelentést, a hitelesítő felszólítja az üzemeltetőt vagy légijármű-üzembentartót, hogy magyarázza el az eltérés vagy valótlanság főbb okait annak érdekében, hogy értékelhesse az eltérésnek vagy valótlanságnak a jelentésben szereplő adatokra gyakorolt hatását.

A hitelesítő megállapítja, hogy a kijavítatlan valótlanságoknak – egyesével vagy más valótlanságokkal összesítve – van-e lényeges hatása a bejelentett összes kibocsátásra, tonnakilométer-adatra vagy az ingyenes kiosztásra vonatkozó adatokra. A valótlanságok lényegességének megállapítása során a hitelesítő figyelembe veszi a valótlanság mértékét és jellegét, valamint előfordulásának pontos körülményeit.

A hitelesítő értékeli, hogy a kijavítatlan eltéréseknek – egyesével vagy más eltérésekkel együtt – van-e hatása a bejelentett adatokra, és hogy ez lényeges valótlansághoz vezet-e.

Ha az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó nem korrigálja az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendeletnek vagy az (EU) …/… felhatalmazáson alapuló rendeletnek való meg nem feleléseket az (1) bekezdésnek megfelelően mielőtt a hitelesítő kibocsátja a hitelesítői jelentést, a hitelesítő értékeli, hogy a nem orvosolt meg nem felelés hatással van-e a bejelentett adatokra, és hogy ez nem vezet-e lényeges valótlansághoz.

A valótlanságok mértéke és jellege, valamint előfordulásuk pontos körülményei alapján a hitelesítő lényegesnek minősítheti a valótlanságokat, még akkor is, ha ezek a valótlanságok – egyesével vagy más valótlanságokkal összesítve – nem érik el a 23. cikkben meghatározott lényegességi szintet.

(1)   A kibocsátási jelentések ellenőrzése céljából a lényegességi szint a bejelentett összes kibocsátás 5 %-a a hitelesítés tárgyát képező jelentési időszakban, az alábbiak bármelyike vonatkozásában:

(2)   A kibocsátási jelentések ellenőrzése céljából a lényegességi szint a bejelentett összes kibocsátás 2 %-a a hitelesítés tárgyát képező jelentési időszakban, az alábbiak bármelyike vonatkozásában:

(3)   A légijármű-üzembentartók tonnakilométer-jelentéseinek hitelesítése céljából a lényegességi szint a bejelentett összes tonnakilométer-adat 5 %-a a hitelesítés tárgyát képező jelentési időszakban.

(4)   Az alapadat-jelentés vagy új belépői adatokat tartalmazó jelentés hitelesítése vonatkozásában a lényegességi szint az alábbiak teljes bejelentett értékének 5 %-a:

(1)   A hitelesítő a hitelesítői jelentés közzététele előtt független bírálónak nyújtja be a belső hitelesítő dokumentációt és a hitelesítői jelentést.

(2)   A független bíráló nem végezhet olyan hitelesítési tevékenységet, amely az általa végzett felülvizsgálat tárgyát képezi.

(3)   A független felülvizsgálat hatóköre az e fejezetben leírt és a belső hitelesítő dokumentációban rögzített teljes hitelesítési eljárásra kiterjed.

A független bíráló úgy végzi el a felülvizsgálatot, hogy azzal biztosítja, hogy a hitelesítési eljárást e rendelettel összhangban hajtsák végre, hogy a 41. cikkben említett hitelesítési tevékenységek eljárásait helyesen, továbbá megfelelő szakmai gondossággal és megítéléssel végezzék el.

A független bíráló azt is értékeli, hogy elegendő bizonyítékot gyűjtöttek-e össze ahhoz, hogy a hitelesítő elvárható bizonyossággal bocsáthassa ki hitelesítői jelentését.

(4)   Amennyiben olyan körülmények merülnek fel, amelyek miatt a felülvizsgálat után változtatásokra kerülhet sor a hitelesítői jelentésben, a független bíráló ezeket a változtatásokat és azok bizonyítékait is felülvizsgálja.

(5)   A hitelesítő kellő felhatalmazást ad egy személynek arra, hogy jóváhagyja a független bíráló következtetésein és a belső hitelesítő dokumentációban foglalt bizonyítékokon alapuló hitelesítői jelentést.

(1)   A hitelesítő előkészíti és összeállítja a belső hitelesítő dokumentációt, amely legalább a következőket tartalmazza:

(2)   Az (1) bekezdésben említett belső hitelesítő dokumentációt olyan módon kell összeállítani, hogy a 25. cikkben említett független bíráló és a nemzeti akkreditáló testület értékelni tudja, hogy a hitelesítést e rendelettel összhangban végezték-e el.

A hitelesítői jelentés 25. cikk (5) bekezdésének megfelelő jóváhagyása után a hitelesítő a belső hitelesítő dokumentációba foglalja a független felülvizsgálat eredményeit.

(3)   A hitelesítő, amennyiben felkérik, hozzáférést biztosít az illetékes hatóságnak a belső hitelesítő dokumentációhoz a hitelesítés illetékes hatóság általi értékelésének elősegítése érdekében.

(1)   A hitelesítő a hitelesítés során gyűjtött információk alapján hitelesítői jelentést bocsát ki az üzemeltetőnek vagy légijármű-üzembentartónak minden, hitelesítés tárgyát képező kibocsátási jelentésről, tonnakilométer-jelentésről, alapadat-jelentésről vagy új belépői adatokat tartalmazó jelentésről. A hitelesítői jelentésnek a következő megállapítások legalább egyikét kell tartalmaznia:

Az első albekezdés a) pontjának alkalmazásában az üzemeltető vagy a légijármű-üzembentartó jelentése kizárólag akkor tekinthető kielégítőnek, ha az üzemeltető vagy a légijármű-üzembentartó jelentése nem tartalmaz lényeges valótlanságokat.

(2)   Az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó a hitelesítői jelentést az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó érintett jelentésével együtt benyújtja az illetékes hatóságnak.

(3)   A hitelesítői jelentésnek legalább a következő elemeket kell tartalmaznia:

(4)   A hitelesítő a hitelesítői jelentésben ismerteti a valótlanságokat, eltéréseket, valamint az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendeletnek és az (EU) …/… felhatalmazáson alapuló rendeletnek való meg nem feleléseket annak érdekében, hogy az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó, valamint az illetékes hatóság tájékoztatást kapjon az alábbiakról:

(5)   Ha egy tagállam a kibocsátási jelentések és a tonnakilométer-jelentések ellenőrzése céljából előírja a hitelesítőnek, hogy a (3) bekezdésben meghatározott elemeken kívül további, a hitelesítő szakvélemény megértéséhez nem feltétlenül szükséges információkat nyújtson be a hitelesítési eljárással kapcsolatban, az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó hatékonysági okokból a hitelesítői jelentéstől elkülönítve, más időpontban, de legkésőbb ugyanazon év május 15. napjáig benyújthatja ezeket a kiegészítő információkat az illetékes hatóságnak.

(1)   A hitelesítő értékeli, hogy az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó korrigálta-e a hitelesítő által a hitelesítői jelentésben meghatározott, a korábbi nyomonkövetési időszakkal kapcsolatos eltéréseket (amennyiben volt ilyen) az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 69. cikkének (4) bekezdésében foglalt, az üzemeltetőre vonatkozó követelményeknek megfelelően.

Ha az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó nem javította ki ezeket az eltéréseket az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 69. cikke (4) bekezdésének megfelelően, a hitelesítő mérlegeli, hogy ez a mulasztás növeli vagy növelheti-e a valótlanságok kockázatát.

A hitelesítő a hitelesítői jelentésben jelzi, hogy az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó korrigálta-e ezeket az eltéréseket.

(2)   A hitelesítő a belső hitelesítő dokumentációban rögzíti, hogy az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó a hitelesítés során mikor és hogyan korrigálta a megállapított eltéréseket.

(1)   Amennyiben a hitelesítő meghatározza az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó e bekezdés a)–e) pontjához kapcsolódó teljesítményének javításra javasolt területeit, javaslatokat fogalmaz meg a hitelesítői jelentésben az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó teljesítményének javítására e pontok tekintetében:

(2)   A javításra vonatkozó javaslatok hitelesítői jelentésbe történő belefoglalásának évét követő hitelesítés során a hitelesítő ellenőrzi, hogy az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó végrehajtotta-e, illetve milyen módon hajtotta végre a javításra vonatkozó javaslatokat.

Amennyiben az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó nem hajtotta végre ezeket a javaslatokat, vagy nem megfelelően hajtotta végre azokat, a hitelesítő értékeli, hogy ez miként befolyásolja a valótlanságok és eltérések kockázatát.

(1)   A 21. cikk (1) bekezdésétől eltérve a hitelesítő – az illetékes hatóság jóváhagyásának függvényében, e cikk második albekezdésének megfelelően – dönthet úgy, hogy nem végez helyszíni szemlét a létesítményekben. E döntést a kockázatelemzés eredménye alapján hozza meg miután megállapította, hogy a lényeges adatokhoz távolról is hozzáférhet, és hogy teljesülnek a helyszíni szemlék elhagyásának feltételei. A hitelesítő indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatja erről az üzemeltetőt.

Az üzemeltető kérelmet nyújt be az illetékes hatósághoz, amelyben azt kéri az illetékes hatóságtól, hogy hagyja jóvá a hitelesítőnek a helyszíni szemle elhagyására vonatkozó döntését.

Az illetékes hatóság az érintett üzemeltető kérelmére határoz arról, hogy jóváhagyja-e a hitelesítőnek a helyszíni szemle elhagyására vonatkozó döntését, figyelembe véve az alábbi elemek mindegyikét:

(2)   Az illetékes hatóság (1) bekezdésben említett jóváhagyása nem szükséges az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 47. cikkének (2) bekezdése szerinti kis kibocsátású létesítmények helyszíni szemléjének az elhagyásához.

(3)   A hitelesítő az alábbi helyzetekben minden esetben helyszíni szemlét végez:

(4)   A (3) bekezdés c) pontja nem alkalmazandó, amennyiben csak a számítási tényező alapértelmezett értéke módosult az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 15. cikke (3) bekezdése h) pontjának megfelelően.

(1)   E rendelet 21. cikkének (1) bekezdésétől eltérve a hitelesítő dönthet úgy, hogy az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 55. cikke (1) bekezdésében említett kis kibocsátók esetében nem végez helyszíni szemlét, amennyiben a hitelesítő a kockázatelemzése alapján azt a következtetést vonja le, hogy a lényeges adatokhoz távolról is hozzá tud férni.

(2)   Amennyiben a légijármű-üzembentartó az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 55. cikkének (2) bekezdésében említett egyszerűsített eszközöket használja a tüzelőanyag-fogyasztás meghatározására, és a bejelentett adatokat ilyen eszközökkel állapították meg, függetlenül a légijármű-üzembentartó hozzájárulásától, a hitelesítő a kockázatelemzés alapján dönthet úgy, hogy nem végzi el az e rendelet 14. és 16. cikkében, 17. cikkének (1) és (2) bekezdésében, valamint 18. cikkében említett ellenőrzéseket.

(1)   A hitelesítő alkalmassági eljárást hoz létre, dokumentál, hajt végre és tart fenn annak biztosítása érdekében, hogy a hitelesítési feladatokkal megbízott személyzet alkalmas legyen a rábízott feladatok elvégzésére.

(2)   Az (1) bekezdésben említett alkalmassági eljárás részeként a hitelesítő legalább a következőket határozza meg, dokumentálja, hajtja végre és tartja fenn:

Az első albekezdés b) pontjában említett, szakértelemmel kapcsolatos kritériumok az akkreditáció minden olyan hatóköre esetében egyediek, amelyben ezek a személyek hitelesítési tevékenységeket folytatnak.

A személyzet szakértelmének az első albekezdés c) pontja alapján történő értékelése során a hitelesítő az a) és a b) pontban említett, szakértelemre vonatkozó kritériumok alapján értékeli a szakértelmet.

Az első albekezdés e) pontjában említett eljárás részét képezi továbbá egy annak értékelésére szolgáló eljárás, hogy a hitelesítést végző csoport rendelkezik-e az adott üzemeltetőhöz vagy légijármű-üzembentartóhoz kapcsolódó hitelesítési tevékenységek elvégzéséhez szükséges szakértelemmel és személyzettel.

A hitelesítő a 37. cikk (4) bekezdésében és a 38., a 39. és a 40. cikkben meghatározott kritériumokkal összhangban lévő, szakértelemmel kapcsolatos, általános és konkrét kritériumokat alakít ki.

(3)   A hitelesítő rendszeresen ellenőrzi a hitelesítési tevékenységeket folytató személyzet teljesítményét a személyzet folyamatos alkalmasságának megerősítése érdekében.

(4)   A hitelesítő rendszeresen áttekinti az (1) bekezdés szerinti alkalmassági eljárást az alábbiak biztosítása érdekében:

(5)   A hitelesítő egy rendszer segítségével rögzíti az (1) bekezdésben említett alkalmassági eljárás során végrehajtott tevékenységek eredményeit.

(6)   Az EU ETS hitelesítők és az EU ETS vezető hitelesítők alkalmasságát és teljesítményét megfelelő szakértelemmel rendelkező értékelőnek kell felmérnie.

A szakértő értékelő nyomon követi e hitelesítők tevékenységét az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó jelentésének hitelesítése során a létesítményben vagy a légijármű-üzembentartó telephelyén annak érdekében, hogy megállapítsa, megfelelnek-e a szakértelemmel kapcsolatos kritériumoknak.

(7)   Ha a személyzet egy tagja nem igazolja, hogy egy konkrét rábízott feladat esetében meghatározott, szakértelemmel kapcsolatos kritériumoknak teljes mértékben megfelel, a hitelesítő további képzést vagy ellenőrzött szakmai gyakorlatot határoz meg és szervez. A hitelesítő nyomon követi a személyzet e tagjának tevékenységét, amíg az be nem bizonyítja a hitelesítő számára, hogy teljesíti a szakértelemre vonatkozó kritériumokat.

(1)   A hitelesítő minden egyes hitelesítési kötelezettségvállalás esetében összeállítja a II. fejezetben említett hitelesítési tevékenységek elvégzésére alkalmas, hitelesítést végző csoportot.

(2)   A hitelesítést végző csoport legalább egy EU ETS vezető hitelesítőből és – amennyiben a hitelesítőnek a 8. cikk (1) bekezdésének e) pontjában említett értékelés során levont következtetései és a stratégiai elemzés alapján szükséges – megfelelő számú EU ETS hitelesítőből és külső szakértőből áll.

(3)   Egy bizonyos hitelesítési kötelezettségvállaláshoz kapcsolódó hitelesítési tevékenységek független felülvizsgálatához a hitelesítő kiválaszt egy független bírálót, aki nem lehet a hitelesítést végző csoport tagja.

(4)   A csoport minden tagjának:

(5)   A hitelesítést végző csoport legalább egy tagjának rendelkeznie kell a létesítmény vagy a légijármű-üzembentartó által végzett, az I. mellékletben említett tevékenységekhez kapcsolódó különleges műszaki nyomonkövetési és jelentési aspektusok értékeléséhez szükséges műszaki szakértelemmel és tudással. A hitelesítést végző csoportban egy olyan személynek is részt kell vennie, aki képes kommunikálni azon a nyelven, amely az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó jelentésének hitelesítéséhez szükséges abban a tagállamban, amelyben a hitelesítő a hitelesítést végzi.

Amennyiben a hitelesítő alapadat-jelentések és új belépői adatokat tartalmazó jelentések hitelesítését végzi, a hitelesítést végző csoportnak ki kell egészülnie legalább egy olyan személlyel is, aki rendelkezik az ingyenes kiosztás szempontjából releváns adatok gyűjtéséhez, nyomon követéséhez és jelentéséhez kapcsolódó különleges műszaki aspektusok értékeléséhez szükséges műszaki szakértelemmel és tudással.

(6)   Amennyiben a hitelesítést végző csoport egytagú, ez a személy megfelel minden, az EU ETS hitelesítőre és EU ETS vezető hitelesítőre vonatkozó, szakértelemmel kapcsolatos kritériumnak, valamint a (4) és (5) bekezdésben meghatározott követelményeknek.

(1)   Az EU ETS hitelesítőnek rendelkeznie kell a hitelesítés elvégzéséhez szükséges szakértelemmel. Ennek érdekében az EU ETS hitelesítőnek rendelkeznie kell legalább a következőkkel:

(2)   Az EU ETS vezető hitelesítő megfelel az EU ETS hitelesítőre vonatkozó, szakértelemmel kapcsolatos követelményeknek, és igazolta, hogy alkalmas a hitelesítést végző csoport vezetésére és arra, hogy ő feleljen a hitelesítési tevékenységek e rendeletnek megfelelő elvégzéséért.

(1)   A független bírálónak megfelelő meghatalmazással kell rendelkeznie a hitelesítői jelentés és a belső hitelesítő dokumentáció tervezetének a 25. cikk szerinti felülvizsgálatára.

(2)   A független bírálónak meg kell felelnie a 38. cikk (2) bekezdésében említett, az EU ETS vezető hitelesítőre vonatkozó, szakértelemmel kapcsolatos követelményeknek.

(3)   A független bíráló rendelkezik a megfelelő szakértelemmel a benyújtott információk elemzéséhez, az információ teljességének és valódiságának megerősítéséhez, a hiányos vagy ellentmondásos információk kétségbe vonásához, valamint az adatok eredetének ellenőrzéséhez, amely annak megállapításához szükséges, hogy a belső hitelesítő dokumentáció teljes-e, és hogy elegendő információt nyújt-e a hitelesítői jelentés tervezetének alátámasztásához.

(1)   A hitelesítési tevékenységek elvégzése során a hitelesítő alkalmazhat külső szakértőket, hogy részletes ismereteiket és szakértelmüket egy konkrét kérdésben az EU ETS hitelesítő és az EU ETS vezető hitelesítő rendelkezésére bocsássák.

(2)   Amennyiben a független bíráló nem rendelkezik az ahhoz szükséges szakértelemmel, hogy értékeljen valamely, a felülvizsgálati eljárás során felmerülő konkrét problémát, a hitelesítő külső szakértő segítségét kéri.

(3)   A külső szakértőnek rendelkeznie kell az EU ETS hitelesítő és az EU ETS vezető hitelesítő, vagy szükség esetén a független bíráló támogatásához szükséges hozzáértéssel és szakértelemmel abban a kérdésben, amely miatt a tudására és a szakértelmére szükség van. A külső szakértőnek ezenkívül megfelelő tudással kell rendelkeznie a 38. cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában leírt kérdésekben.

(4)   A külső szakértő a független bíráló, illetve azon hitelesítést végző csoport EU ETS vezető hitelesítője irányítása és teljes felelőssége alatt végzi a meghatározott feladatokat, amelynek a szakértő tagja.

(1)   A hitelesítő egy vagy több eljárást hoz létre, dokumentál, hajt végre és tart fenn a II. fejezetben meghatározott hitelesítési tevékenységek és a II. mellékletben előírt eljárások és folyamatok esetében. A szóban forgó eljárásokat és folyamatokat a II. mellékletben említett harmonizált szabványnak megfelelően kell létrehozni és végrehajtani.

(2)   A hitelesítő minőségirányítási rendszert tervez, dokumentál, hajt végre és tart fenn az (1) bekezdésben említett eljárások és folyamatok következetes kialakításának, végrehajtásának, javításának és felülvizsgálatának a II. mellékletben említett harmonizált szabványnak megfelelő biztosítása érdekében.

(1)   Az e rendeletnek való megfelelés igazolására a hitelesítő nyilvántartást vezet, ideértve a személyzet szakértelmére és pártatlanságára vonatkozó nyilvántartást is.

(2)   A hitelesítő a II. mellékletben említett harmonizált szabványnak megfelelően rendszeresen információkat bocsát az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó és más érdekelt felek rendelkezésére.

(3)   A hitelesítő bizalmasan kezeli a II. mellékletben említett harmonizált szabványnak megfelelően a hitelesítés során birtokába került információkat.

(1)   A hitelesítő független az üzemeltetőtől vagy légijármű-üzembentartótól, és pártatlanul végzi hitelesítési tevékenységeit.

A pártatlanság és függetlenség biztosítása érdekében a hitelesítő vagy ugyanazon jogi személy bármely része nem lehet üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó, üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó tulajdonosa, vagy ezek tulajdona, és a hitelesítő nem állhat olyan kapcsolatban az üzemeltetővel vagy a légijármű-üzembentartóval, amely befolyásolhatja függetlenségét vagy pártatlanságát. A hitelesítő továbbá független a 2003/87/EK irányelv 19. cikkének megfelelően létrehozott, üvegházhatású gázok kibocsátási egységei kereskedelmi rendszere keretében kibocsátási egységekkel kereskedő szervezetektől.

(2)   A hitelesítőt szervezeti szempontból olyan felépítéssel kell rendelkeznie, hogy objektivitása, függetlensége és pártatlansága garantált legyen. E rendelet alkalmazásában a II. mellékletben említett harmonizált szabványban meghatározott követelményeket kell alkalmazni.

(3)   A hitelesítő nem végez hitelesítési tevékenységeket olyan üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó számára, amely elfogadhatatlan kockázatot jelent pártatlanságára nézve, vagy összeférhetetlenséget okoz számára. A hitelesítő nem alkalmaz vagy szerződtet olyan személyeket az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó jelentésének hitelesítése során, akiknek a szerepvállalása tényleges vagy lehetséges összeférhetetlenséggel jár. A hitelesítő azt is biztosítja, hogy a személyzet vagy a szervezetek tevékenységei ne érintsék a hitelesítés bizalmasságát, objektivitását, függetlenségét és pártatlanságát.

Az első albekezdés első mondatában említett, pártatlanságot veszélyeztető elfogadhatatlan kockázat vagy összeférhetetlenség különösen az alábbi esetekben merül fel:

(4)   A hitelesítő és az üzemeltető vagy légijármű-üzembentartó közötti kapcsolatokban összeférhetetlenség különösen az alábbi esetekben merül fel:

Az első albekezdés b) pontjának alkalmazásában a hitelesítő pártatlansága akkor válik kétségessé, ha a hitelesítő és a tanácsadó testület, a műszaki segítséget nyújtó testület vagy más szervezet közötti kapcsolatok közös tulajdonoson, közös igazgatáson, közös irányításon vagy személyzeten, közös erőforrásokon, közös pénzügyeken, közös szerződéseken vagy forgalmazáson és közös forgalmi jutalékon vagy az új ügyfelek szerzésének más indítékain alapulnak.

(5)   A hitelesítő nem von be alvállalkozókat a független felülvizsgálat elvégzésébe és a hitelesítői jelentés kibocsátásába. E rendelet alkalmazásában alvállalkozók más hitelesítési tevékenységekbe való bevonása esetén a hitelesítőnek teljesítenie kell a II. mellékletben említett harmonizált szabványban meghatározott követelményeket.

Egyének hitelesítési tevékenységek elvégzésére történő szerződtetése nem minősül azonban az első albekezdés alkalmazásában alvállalkozó bevonásának, amennyiben a hitelesítő ilyen egyének szerződtetése esetén teljesíti a II. mellékletben említett harmonizált szabványban meghatározott követelményeket.

(6)   A hitelesítő olyan eljárást hoz létre, dokumentál, hajt végre és tart fenn, amely biztosítja a hitelesítő, az ugyanazon jogi személy részei, a (4) bekezdésben említett más szervezetek és a hitelesítésben részt vevő személyzet és szerződtetett személyek folyamatos pártatlanságát és függetlenségét. Ennek az eljárásnak magában kell foglalnia a hitelesítő pártatlanságát és függetlenségét garantáló mechanizmust, és meg kell felelnie a II. mellékletben említett harmonizált szabványban meghatározott lényeges követelményeknek.

(7)   Ha az EU ETS vezető hitelesítő egy adott légijármű-üzembentartónál hat éves hitelesítést végez, akkor az EU ETS vezető hitelesítő három egymást követő év során nem nyújt hitelesítési szolgáltatásokat ugyanazon légijármű-üzembentartó számára. A hatéves maximális időtartamba beleszámít a légijármű-üzembentartó részére elvégzett bárminemű olyan, üvegházhatású gázokkal kapcsolatos hitelesítés, amelyre az e rendelet hatálybalépését követően került sor.

(1)   Bármely jogi személy vagy más jogalany kérelmezheti akkreditációját a 765/2008/EK rendelet 5. cikkének (1) bekezdése és e fejezet rendelkezései értelmében.

A kérelemnek a III. mellékletben említett harmonizált szabvány alapján előírt információkat kell tartalmaznia.

(2)   Az e cikk (1) bekezdésében említett információkon túlmenően a kérelmezőnek a 45. cikknek megfelelő értékelés megkezdése előtt a nemzeti akkreditáló testület rendelkezésére kell bocsátania az alábbiakat:

(1)   A 45. cikkben említett értékelés előkészítése során minden nemzeti akkreditáló testület figyelembe veszi a tevékenységek azon körének összetettségét, amelyre vonatkozóan a kérelmező az akkreditációt kérelmezi, valamint a 41. cikk (2) bekezdésében említett minőségirányítási rendszer összetettségét, a 41. cikk (1) bekezdésében említett folyamatokra vonatkozó eljárásokat és információkat, továbbá azokat a földrajzi területeket, amelyeken a kérelmező a hitelesítést végzi vagy végezni kívánja.

(2)   E rendelet alkalmazásában a nemzeti akkreditáló testületnek meg kell felelnie a III. mellékletben említett harmonizált szabványban meghatározott minimumkövetelményeknek.

(1)   Az 58. cikk szerinti értékelést végző csoport a 45. cikkben említett értékelés céljából köteles végrehajtani legalább a következő tevékenységeket:

E tevékenységek végzése során az értékelést végző csoportnak meg kell felelnie a III. mellékletben említett harmonizált szabványban meghatározott követelményeknek.

(2)   Az értékelést végző csoportnak értesítenie kell a kérelmezőt az eredményekről és eltérésekről a III. mellékletben említett harmonizált szabványban meghatározott követelményeknek megfelelően, valamint fel kell kérnie a kérelmezőt, hogy az említett rendelkezéseknek megfelelően reagáljon a jelzett eredményekre és eltérésekre.

(3)   A kérelmezőnek korrekciós intézkedést kell hoznia a (2) bekezdés értelmében jelzett eltérések kezelésére, és az értékelést végző csoport által jelzett eredményekre és eltérésekre vonatkozó válaszában jeleznie kell, hogy a nemzeti akkreditáló testület által megszabott határidőn belül milyen intézkedéseket tesz vagy tervez a feltüntetett eltérések kijavítása érdekében.

(4)   A nemzeti akkreditáló testület áttekinti a kérelmező által az eredményekre és eltérésekre a (3) bekezdés értelmében adott válaszokat.

Amennyiben a nemzeti akkreditáló testület úgy ítéli meg, hogy a kérelmező válasza nem megfelelő vagy nem hatékony, további információkat vagy intézkedéseket kér a kérelmezőtől. A nemzeti akkreditáló testület továbbá bizonyítékokat kérhet az intézkedések hatékony végrehajtására vonatkozóan, vagy nyomon követő értékelést végezhet a korrekciós intézkedések hatékony végrehajtásának értékelése érdekében.

(1)   A nemzeti akkreditáló testület figyelembe veszi a III. mellékletben említett harmonizált szabványban meghatározott követelményeket, amikor előkészíti és meghozza a döntést arról, hogy megadja, meghosszabbítja vagy megújítja-e a kérelmező akkreditációját.

(2)   Amennyiben a nemzeti akkreditáló testület úgy dönt, hogy megadja, meghosszabbítja vagy megújítja a kérelmező akkreditációját, erre vonatkozó akkreditálási okiratot állít ki.

Az akkreditálási okiratnak legalább a III. mellékletben említett harmonizált szabványok alapján előírt információkat kell tartalmaznia.

Az akkreditálási okirat a nemzeti akkreditáló testület általi kibocsátásának időpontjától számítva legfeljebb öt évig érvényes.

(1)   A nemzeti akkreditáló testület évente felülvizsgálatot végez minden olyan hitelesítőnél, amely részére akkreditálási okiratot bocsátott ki.

A felülvizsgálatnak legalább az alábbiakból kell állnia:

(2)   A nemzeti akkreditáló testület a hitelesítő első felülvizsgálatát az (1) bekezdésnek megfelelően legkésőbb 12 hónappal az akkreditálási okirat kibocsátása után végzi.

(3)   A nemzeti akkreditáló testület minden hitelesítő felülvizsgálatára vonatkozó tervét úgy készíti elő, hogy a III. mellékletben említett harmonizált szabványban meghatározott követelményeknek megfelelően értékelni lehessen az akkreditáció hatókörének reprezentatív mintáit.

(4)   A nemzeti akkreditáló testület az (1) bekezdés szerinti felülvizsgálat eredményei alapján eldönti, hogy megerősítse-e az akkreditált státusz fenntartását.

(5)   Amennyiben a hitelesítő más tagállamban végez hitelesítést, a hitelesítőt akkreditáló nemzeti akkreditáló testület felkérheti a hitelesítést végzésének helye szerinti tagállam nemzeti akkreditáló testületét arra, hogy az ő nevében és felelősségére végezzen felülvizsgálati tevékenységeket.

(1)   Az akkreditálási okirat lejárta előtt a nemzeti akkreditáló testület újraértékeli azt a hitelesítőt, amely részére a nemzeti akkreditáló testület akkreditálási okiratot bocsátott ki, mégpedig annak érdekében, hogy megállapítsa, meghosszabbítható-e az akkreditálási okirat érvényessége.

(2)   A nemzeti akkreditáló testület minden hitelesítő újraértékelésére vonatkozó tervét olyan módon készíti elő, hogy értékelni lehessen az akkreditáció hatókörének reprezentatív mintáit. Az újraértékelés tervezése és végrehajtása során a nemzeti akkreditáló testület betartja a III. mellékletben említett harmonizált szabványban meghatározott követelményeket.

(1)   A nemzeti akkreditáló testület bármikor rendkívüli értékelést végezhet a hitelesítő vonatkozásában annak biztosítására, hogy a hitelesítő teljesítse e rendelet követelményeit.

(2)   Annak érdekében, hogy a nemzeti akkreditáló testület meg tudja állapítani, hogy szükség van-e rendkívüli értékelésre, a hitelesítő késedelem nélkül értesíti a nemzeti akkreditáló testületet minden, a helyzetének vagy működésének bármely aspektusát érintő, az akkreditációjával kapcsolatos jelentős változásról. A jelentős változások közé a III. mellékletben említett harmonizált szabványban említett változások tartoznak.

(1)   A nemzeti akkreditáló testület felfüggesztheti, visszavonhatja vagy szűkítheti egy adott hitelesítő akkreditációját, amennyiben a hitelesítő nem felel meg e rendelet követelményeinek.

A nemzeti akkreditáló testület a hitelesítő kérésére felfüggeszti, visszavonja vagy szűkíti a hitelesítő akkreditációját.

A nemzeti akkreditáló testület létrehozza, dokumentálja, végrehajtja és fenntartja az akkreditáció felfüggesztésére, visszavonására és szűkítésére irányuló eljárást.

(2)   A nemzeti akkreditáló testület az alábbi esetek bármelyikében felfüggeszti az akkreditációt vagy szűkíti az akkreditáció hatókörét:

(3)   A nemzeti akkreditáló testület visszavonja az akkreditációt az alábbi esetekben:

(4)   A nemzeti akkreditáló testület arra vonatkozó döntése, hogy a (2) vagy (3) bekezdés értelmében felfüggeszti, visszavonja vagy szűkíti az akkreditáció hatókörét, megtámadható.

A tagállamok eljárásokat hoznak létre e fellebbezések kezelésére.

(5)   A nemzeti akkreditáló testület által az akkreditáció hatókörének felfüggesztésére, visszavonására vagy szűkítésére vonatkozóan meghozott döntés a hitelesítő értesítését követően azonnal hatályba lép.

A nemzeti akkreditáló testület megszünteti az akkreditálási okirat felfüggesztését, amennyiben kielégítő tájékoztatást kapott arról, és biztos abban, hogy a hitelesítő megfelel e rendelet követelményeinek.

(1)   Az akkreditálással kapcsolatos feladatokat e rendelet értelmében a 765/2008/EK rendelet 4. cikkének (1) bekezdése szerint kijelölt nemzeti akkreditáló testületek végzik.

(2)   Amennyiben egy tagállam úgy dönt, hogy e rendelet alapján lehetővé teszi a természetes személyek hitelesítőként való minősítését, az e hitelesítők minősítésével kapcsolatos feladatokkal nem a 765/2008/EK rendelet 4. cikke (1) bekezdése szerint kijelölt nemzeti akkreditáló testületet, hanem más nemzeti hatóságot kell megbízni.

(3)   Amennyiben egy tagállam úgy dönt, hogy él a (2) bekezdésben meghatározott lehetőséggel, biztosítja, hogy az érintett nemzeti hatóság megfeleljen e rendelet követelményeinek, ideértve az e rendelet 71. cikkében foglalt követelményeket is, valamint a 765/2008/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdésével összhangban benyújtja az előírt igazoló dokumentumokat.

(4)   A nemzeti akkreditáló testület a 765/2008/EK rendelet 14. cikke alapján elismert testület tagja.

(5)   Amennyiben az akkreditálást nem közvetlenül a hatóságok végzik, egy nemzeti akkreditáló testületet kell megbízni azzal, hogy az akkreditálást hatósági tevékenységként végezze, valamint a tagállamnak hivatalosan el kell ismernie e testületet.

(6)   E rendelet alkalmazásában a nemzeti akkreditáló testületnek a III. mellékletben említett harmonizált szabványban meghatározott követelményeknek megfelelően kell gyakorolnia hatásköreit.

(1)   A nemzeti akkreditáló testületnek szervezeti szempontból olyan felépítéssel kell rendelkeznie, hogy teljes mértékben független legyen az általa értékelt hitelesítőktől, és pártatlanul végezze akkreditálási tevékenységeit.

(2)   Ennek érdekében a nemzeti akkreditáló testület nem kínálhat vagy végezhet olyan tevékenységeket vagy szolgáltatásokat, amelyeket a hitelesítők nyújtanak, nem nyújthat tanácsadó szolgáltatásokat, illetve nem rendelkezhet saját részesedéssel vagy más pénzügyi vagy irányítási érdekeltséggel a hitelesítőben.

(3)   Az 55. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül a nemzeti akkreditáló testület felépítését, kötelezettségeit és feladatait egyértelműen meg kell különböztetni az illetékes hatóságétól és más nemzeti hatóságokétól.

(4)   A nemzeti akkreditáló testület hozza meg valamennyi, a hitelesítők akkreditálására vonatkozó végleges döntést.

A nemzeti akkreditáló testület azonban a III. mellékletben említett harmonizált szabványban meghatározott követelményekre is figyelemmel bevonhat alvállalkozókat bizonyos tevékenységek végzésébe.

(1)   A nemzeti akkreditáló testület minden egyes értékeléshez értékelést végző csoportot jelöl ki.

(2)   Az értékelést végző csoportnak az akkreditáció adott hatóköre tekintetében egy vezető minősítőből és – szükség esetén – megfelelő számú minősítőből vagy külső szakértőből kell állnia.

Az értékelést végző csoport munkájában részt kell vennie legalább egy olyan személynek, aki ismeri az üvegházhatásúgáz-kibocsátásnak az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet szerinti nyomon követésére és jelentésére vonatkozó, az akkreditáció adott hatóköre szempontjából releváns nyomonkövetési és jelentési aspektusokat, és megfelelő szakértelemmel és tudással rendelkezik a létesítmény vagy légijármű-üzembentartó hitelesítéséhez kapcsolódó tevékenységeknek az adott hatókör tekintetében történő értékeléséhez, továbbá a csoportnak ki kell egészülnie legalább egy olyan személlyel, aki ismeri a vonatkozó nemzeti jogszabályokat és iránymutatásokat.

Amennyiben a nemzeti akkreditáló testület az e rendelet I. mellékletében említett 98-as tevékenységcsoport tekintetében értékeli a hitelesítő szakértelmét és teljesítményét, az értékelést végző csoportnak tartalmaznia kell legalább egy olyan személyt is, aki ismeretekkel rendelkezik az ingyenes kiosztás szempontjából releváns adatoknak az (EU) …/… felhatalmazáson alapuló rendelet szerinti gyűjtéséről, nyomon követéséről és jelentéséről, valamint rendelkezik az e területre vonatkozó hitelesítési tevékenységek értékeléséhez szükséges szakértelemmel és ismeretekkel.

(1)   A minősítőnek rendelkeznie kell a megfelelő szakértelemmel ahhoz, hogy a hitelesítő értékelése során elvégezze a IV. fejezetben előírt tevékenységeket. Ennek érdekében a minősítőnek:

(2)   A vezető minősítő köteles teljesíteni az (1) bekezdésben említett, minősítőkre vonatkozó, szakértelemmel kapcsolatos követelményeket, valamint igazolta, hogy alkalmas az értékelést végző csoport vezetésére, illetve arra, hogy ő feleljen az értékelés e rendeletnek megfelelő elvégzéséért.

(3)   A belső bírálóknak és az akkreditáció megadására, meghosszabbítására és megújítására vonatkozó döntéseket meghozó személyeknek – az (1) bekezdésben említett, szakértelemmel kapcsolatos követelményeken kívül – megfelelő tudással és tapasztalattal kell rendelkezniük az akkreditáció értékeléséhez.

(1)   A nemzeti akkreditáló testület külső szakértőket is bevonhat az értékelést végző csoportba annak érdekében, hogy a szakértő egy bizonyos témával kapcsolatos részletes ismereteivel és szakértelmével támogassa a vezető minősítőt vagy a minősítőt az értékelési tevékenységek elvégzésében.

(2)   A külső szakértőnek rendelkeznie kell a vezető minősítő és a minősítő támogatásához szükséges ismeretekkel és szakértelemmel abban a kérdésben, amely kapcsán a tudására és a szakértelmére szükség van. A külső szakértőnek ezenkívül:

(3)   A külső szakértő a meghatározott feladatokat az érintett értékelést végző csoport vezető minősítőjének irányítása és teljes felelőssége alatt köteles végezni.

(1)   A nemzeti akkreditáló testület nyilvántart minden, az akkreditálási eljárásban részt vevő személyt. E nyilvántartásoknak tartalmazniuk kell az e rendeletnek való megfelelés bizonyításához szükséges képesítéseket, képzéseket, tapasztalatot, pártatlanságot és szakértelmet.

(2)   A nemzeti akkreditáló testület a III. mellékletben hivatkozott 765/2008/EK rendelet szerinti harmonizált szabványnak megfelelően nyilvántartást vezet a hitelesítőről.

(1)   A nemzeti akkreditáló testület rendszeresen nyilvánosságra hozza és frissíti a róla és akkreditálási tevékenységeiről szóló információkat.

(2)   A nemzeti akkreditáló testület a 765/2008/EK rendelet 8. cikke 4. pontjának megfelelően adott esetben meghozza a megszerzett információk bizalmasságának megóvásához szükséges intézkedéseket.

(1)   A nemzeti akkreditáló testületek rendszeresen szakértői értékelésnek vetik alá magukat.

A szakértői értékelést a 765/2008/EK rendelet 14. cikke alapján elismert testület szervezi meg.

(2)   A 765/2008/EK rendelet 14. cikke alapján elismert testület megfelelő szakértői értékelési kritériumokat és hatékony és független szakértői értékelési eljárást alkalmaz az alábbiak értékelésére:

A kritériumok közé tartoznak a szakértői értékelést végző személyekre és csoportokra vonatkozó, szakértelemmel kapcsolatos kritériumok, amelyek az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek a 2003/87/EK irányelvvel létrehozott kereskedelmi rendszerére vonatkoznak.

(3)   A 765/2008/EK rendelet 14. cikke alapján elismert testület közzéteszi és közli a nemzeti akkreditáló testület szakértői értékelésének eredményét a Bizottsággal, a tagállam nemzeti akkreditáló testületéért felelős nemzeti hatóságaival és a tagállamok illetékes hatóságával vagy a 70. cikk (2) bekezdésében említett kapcsolattartó ponttal.

(4)   Az (1) bekezdés sérelme nélkül, amennyiben a nemzeti akkreditáló testület e rendelet hatálybalépése előtt sikeresen átesett a 765/2008/EK rendelet 14. cikkének megfelelően elismert testület által szervezett szakértői értékelésen, a nemzeti akkreditáló testület e rendelet hatálybalépése után mentesül az új szakértői értékelés alól, amennyiben igazolni tudja az e rendeletnek való megfelelését.

E célból az érintett nemzeti akkreditáló testület benyújtja a kérelmet és a szükséges dokumentációt a 765/2008/EK rendelet 14. cikke alapján elismert testületnek.

A 765/2008/EK rendelet 14. cikke alapján elismert testület dönt arról, hogy teljesülnek-e a mentesítés megadásának feltételei.

A mentesítés a nemzeti akkreditáló testület döntésről történő értesítése szerinti időponttól számított legfeljebb három évig érvényes.

(5)   Az 55. cikk (2) bekezdése értelmében a hitelesítőként működő természetes személyek minősítésével kapcsolatos feladatokkal megbízott nemzeti hatóság e rendelet értelmében köteles elérni azon nemzeti akkreditáló testületek hitelességének szintjét, amelyek sikeresen átestek a szakértői értékelésen.

E célból az érintett tagállam közvetlenül azután, hogy engedélyezi a nemzeti hatóságnak a minősítés elvégzését, a Bizottság és a többi tagállam rendelkezésére bocsátja az összes vonatkozó igazoló dokumentumot. E rendelet értelmében a nemzeti hatóságok addig nem minősíthetnek hitelesítőket, amíg az érintett tagállam be nem nyújtja az említett igazoló dokumentumokat.

Az érintett tagállam rendszeresen áttekinti a nemzeti hatóság működését annak érdekében, hogy a hatóság továbbra is elérje a fentiekben említett hitelességi szintet, és erről tájékoztatja a Bizottságot.

(1)   A tagállamok rendszeres időközönként ellenőrzik nemzeti akkreditáló testületüket annak biztosítására, hogy folyamatosan betartsák az e rendeletben meghatározott követelményeket, figyelembe véve a 65. cikknek megfelelően elvégzett szakértői értékelés eredményeit.

(2)   Amennyiben a nemzeti akkreditáló testület nem tartja be az e rendeletben meghatározott követelményeket vagy kötelezettségeit, az érintett tagállam megfelelő korrekciós intézkedéseket hoz, vagy gondoskodik ilyen korrekciós intézkedések megtételéről, és erről tájékoztatja a Bizottságot.

(1)   A tagállamok elismerik az azon nemzeti akkreditáló testületek által nyújtott szolgáltatások egyenértékűségét, amelyek sikeresen átestek a szakértői értékelésen. A tagállamok elfogadják az említett nemzeti akkreditáló testületek által akkreditált hitelesítők akkreditálási okiratát, és tiszteletben tartják e hitelesítők arra vonatkozó jogát, hogy akkreditációjuk hatókörében hitelesítést végezzenek.

(2)   Amennyiben a nemzeti akkreditáló testület nem esik át teljes szakértői értékelésen, a tagállamok elfogadják a nemzeti akkreditáló testület által akkreditált hitelesítők akkreditálási okiratát, amennyiben a 765/2008/EK rendelet 14. cikke alapján elismert testület elkezdte a nemzeti akkreditáló testület szakértői értékelését, és nem talált az e rendeletnek való meg nem felelést.

(3)   Amennyiben a hitelesítők minősítését az 55. cikk (2) bekezdésében említett nemzeti hatóság végzi, a tagállamok elfogadják az ilyen hatóság által kibocsátott okiratot, és tiszteletben tartják a minősített hitelesítők azon jogát, hogy minősítésük hatókörében hitelesítést végezzenek.

(1)   A tagállamok arra kötelezhetik a hitelesítőket, hogy az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 74. cikke (1) bekezdése értelmében, illetve az (EU) …/… felhatalmazáson alapuló rendelet 13. cikkének megfelelően elektronikus formanyomtatványokat vagy különleges fájlformátumokat használjanak a hitelesítői jelentések elkészítésénél.

(2)   Az üzemeltető, a légijármű-üzembentartó, a hitelesítő, az illetékes hatóság és a nemzeti akkreditáló testület közötti egyéb típusú kommunikáció vonatkozásában szabványosított elektronikus formanyomtatványok vagy alkalmazandó fájlformátumok is rendelkezésre bocsáthatók, összhangban az (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelet 74. cikkének (2) bekezdésével.

(1)   A tagállam lehetővé teszi a megfelelő információk hatékony cseréjét, és együttműködést hoz létre nemzeti akkreditáló testülete vagy adott esetben a hitelesítők minősítésével megbízott nemzeti hatóság és az illetékes hatóság között.

(2)   Amennyiben a 2003/87/EK irányelv 18. cikkének megfelelően több illetékes hatóságot jelölnek ki egy tagállamban, az adott tagállam felhatalmazza az egyik illetékes hatóságot, hogy kapcsolattartó pontként működjön az információcsere, az (1) bekezdésben említett együttműködés összehangolása és az e fejezetben említett tevékenységek elvégzése tekintetében.

(1)   A nemzeti akkreditáló testület minden év december 31. napjáig egy akkreditálási munkaprogramot bocsát valamennyi tagállam illetékes hatóságának a rendelkezésére; e munkaprogramnak tartalmaznia kell az adott nemzeti akkreditáló testület által akkreditált hitelesítők, illetve azon hitelesítők listáját, amelyek a 77. cikk értelmében arról tájékoztatták, hogy hitelesítést kívánnak végezni az említett tagállamokban. Az akkreditálási munkaprogramnak minden hitelesítő esetében tartalmaznia kell legalább a következő információkat:

Az első albekezdésben említett információk megváltozása esetén a nemzeti akkreditáló testület minden év január 31. napjáig aktualizált munkaprogramot nyújt be az illetékes hatóságnak.

(2)   Az akkreditálási munkaprogram (1) bekezdésnek megfelelő benyújtása után az illetékes hatóság a nemzeti akkreditáló testület rendelkezésére bocsát minden lényeges információt, ideértve az alkalmazandó nemzeti jogszabályokat és iránymutatásokat is.

(3)   A nemzeti akkreditáló testület minden év június 1. napjáig az illetékes hatóság rendelkezésére bocsátja a vezetői jelentést. A vezetői jelentésnek minden, az adott nemzeti akkreditáló testület által akkreditált hitelesítő esetében tartalmaznia kell legalább a következő információkat:

(1)   Azon tagállam illetékes hatósága, amelyben a hitelesítő hitelesítést végez, legalább a következőkről tájékoztatja évente a hitelesítőt akkreditáló nemzeti akkreditáló testületet:

(2)   Amennyiben az (1) bekezdésben említett információk bizonyítják, hogy az illetékes hatóság megállapította a hitelesítő e rendeletnek való meg nem felelését, a nemzeti akkreditáló testület az ilyen információ közlését az illetékes hatóság hitelesítőre vonatkozó panaszának minősíti a 62. cikk értelmében.

A nemzeti akkreditáló testület meghozza a megfelelő intézkedéseket ezen információk kezelésére, és észszerű határidőn belül, de legkésőbb három hónappal a tájékoztatás beérkezése után válaszol az illetékes hatóságnak. A nemzeti akkreditáló testület válaszában tájékoztatja az illetékes hatóságot az általa hozott intézkedésről és adott esetben a hitelesítővel kapcsolatban bevezetett igazgatási intézkedésekről.

(1)   Amennyiben a hitelesítő által végzett hitelesítés helyszínéül szolgáló tagállam nemzeti akkreditáló testületét az 50. cikk (5) bekezdése alapján felkérték felülvizsgálat végzésére, a nemzeti akkreditáló testület a hitelesítő akkreditálását végző nemzeti akkreditáló testülettel közli a megállapításait, kivéve, ha a két nemzeti akkreditáló testület másképp állapodott meg.

(2)   A hitelesítőt akkreditáló nemzeti akkreditáló testület figyelembe veszi az (1) bekezdésben említett megállapításokat annak értékelése során, hogy a hitelesítő megfelel-e az e rendeletben meghatározott követelményeknek.

(3)   Amennyiben az (1) bekezdésben említett megállapítások bizonyítják, hogy a hitelesítő nem felel meg e rendeletnek, a hitelesítőt akkreditáló nemzeti akkreditáló testület megfelelő lépéseket tesz e rendelet értelmében, és az alábbiakról tájékoztatja a felülvizsgálatot végző nemzeti akkreditáló testületet:

(1)   A nemzeti akkreditáló testületek vagy adott esetben az 55. cikk (2) bekezdésében említett nemzeti hatóságok adatbázist hoznak létre és kezelnek, amelyhez hozzáférést biztosítanak más nemzeti akkreditáló testületek, nemzeti hatóságok, hitelesítők, üzemeltetők, légijármű-üzembentartók és illetékes hatóságok számára.

A 765/2008/EK rendelet 14. cikke alapján elismert testület elősegíti és összehangolja az adatbázisok hozzáférhetőségét annak érdekében, hogy elősegítse a nemzeti akkreditáló testületek, nemzeti hatóságok, hitelesítők, üzemeltetők, légijármű-üzembentartók és illetékes hatóságok közötti eredményes és költséghatékony kommunikációt; az említett testület továbbá egységes és központosított adatbázisba is összevonhatja a szóban forgó adatbázisokat.

(2)   Az (1) bekezdésben említett adatbázisnak legalább a következő információkat kell tartalmaznia:

Ezen információknak nyilvánosan hozzáférhetőnek kell lenniük.

(1)   Az akkreditálási munkaprogram és a 71. cikk szerinti vezetői jelentés tervezetének a nemzeti akkreditáló testület általi elkészítésének elősegítése érdekében a hitelesítő minden év november 15. napjáig az alábbiakról értesíti a hitelesítőt akkreditáló nemzeti akkreditáló testületet:

(2)   Amennyiben megváltoznak az (1) bekezdésben említett információk, a hitelesítő e változásokat a nemzeti akkreditáló testülettel egyeztetett határidőn belül közli a szóban forgó akkreditáló testülettel.

(1)   A 600/2012/EU rendelet 2019. január 1-jén vagy e rendelet hatálybalépésének napján hatályát veszti, attól függően, hogy melyik a későbbi időpont.

A hatályon kívül helyezett rendeletre vonatkozó hivatkozásokat e rendeletre történő hivatkozásnak kell tekinteni, és a IV. mellékletben szereplő megfelelési táblázat szerint kell értelmezni.

(2)   A 600/2012/EU rendelet rendelkezéseit továbbra is alkalmazni kell a 2019. január 1-je előtt előforduló kibocsátás és – adott esetben – az említett időpont előtt végzett tevékenységre vonatkozó adatok hitelesítésére.