15.10.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 269/47

(1)

2012. május 11-én Belgium előzetesen bejelentette a Bizottság számára a Val Saint-Lambert SA (a továbbiakban: VSL) részére 1 millió EUR összegű kedvezményes kamatozású kölcsön formájában nyújtott megmentési támogatást. Mivel e támogatás egy részét – 400 000 EUR-t – már 2012. április 3-án odaítélték, a Bizottság az ügyet a be nem jelentett támogatások nyilvántartásában rögzítette. A támogatás továbbra is bejelentés nélkül maradt, és azt később sem jelentették be.

(2)

2012. október 3-án a belga hatóságok bejelentették a VSL számára nyújtott szerkezetátalakítási támogatást, amely az 1 millió EUR összegű hitel futamidejének 10 évvel történő meghosszabbításából állt.

(3)

A Bizottság 2013. február 1-jén kelt levelével tájékoztatta Belgiumot, hogy az említett támogatási intézkedések és a VSL számára nyújtott egyéb intézkedések tekintetében az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 108. cikkének (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról határozott.

(4)

A Bizottságnak az eljárás megindításáról szóló határozata (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló határozat) az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (2) jelent meg. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy terjesszék elő a szóban forgó támogatásra és intézkedésekre vonatkozó észrevételeiket.

(5)

A Bizottság e tekintetben nem kapott észrevételeket harmadik felektől.

(6)

Belgium 2013. március 21-én nyújtotta be az eljárás megindításáról szóló határozatra vonatkozó észrevételeit.

(7)

2013. november 14-én kelt levelükkel a belga hatóságok tájékoztatták a Bizottságot, hogy vissza kívánják vonni a szerkezetátalakítási támogatásról szóló bejelentést. Következésképpen ez a határozat nem vizsgálja az említett intézkedést.

(8)

2013. október 17-én és 2013. november 14-én kelt levelével, illetve 2013. december 10-i elektronikus levelével a Bizottság további információt kért a belga hatóságoktól. A belga hatóságok 2013. december 12-én kelt levelükkel és 2013. december 11-én kelt elektronikus levelükkel válaszoltak. A 2013. november 14-i tájékoztatási kérelem megválaszolására kiszabott határidő meghosszabbítását kérték. A határidő meghosszabbítására vonatkozó engedélyt a 2013. december 19-én kelt levélben megkapták. A belga hatóságok válasza végül 2014. január 6-án érkezett meg. A Bizottság 2014. február 7-én további tájékoztatást kért. A belga hatóságok és a Société Wallonne de Gestion et de Participations (a továbbiakban: SOGEPA) képviseletében eljáró ügyvéd 2014. február 25-én, illetve február 27-én válaszoltak. 2014. április 11-én a belga hatóságoktól további információt kértek. A Bizottság 2014. április 30-án kelt levelével 2014. május 23-ra módosította a belga hatóságok számára kiszabott határidőt. A belga hatóságok az utolsó napon küldték meg válaszukat a Bizottságnak.

(9)

2014. június 18-án kelt levelükben a belga hatóságok felhatalmazták a Bizottságot, hogy kizárólag francia nyelven fogadja el és tegye közzé ezt a határozatot.

(10)

A VSL prémium-, illetve luxuskategóriájú kristálytermékeket állít elő. Székhelye Seraingban, Vallóniában van, ahol 52 alkalmazottat foglalkoztat és körülbelül 2 millió EUR éves forgalmat bonyolít. Termékei igen elismertek, ám a társaság történetét számos csőd árnyékolja be. 2002-ben a Cristallerie du Val Saint-Lambert SA csődbe ment, és a tevékenységeit a 2002. december 19-én alapított La cristallerie du Val Saint-Lambert SA (a továbbiakban: CVSL) vette át. A liège-i kereskedelmi bíróság 2008. augusztus 11-én fizetésképtelennek nyilvánította a CVSL-t. Az üzleti tevékenységet két magánrészvényes vette át: a Châteaux Finances Corporation (a továbbiakban: CFC), amely ingatlannal, borral és gasztronómiával foglalkozó vállalatok holdingtársasasága és a Société de Promotion d'Espaces Commerciaux et Industriels (a továbbiakban: SPECI), ingatlankezelő- és fejlesztő vállalat.

(11)

Kezdetben a CFC a VSL 70 %-át, a SPECI pedig 30 %-át birtokolta. 2011 márciusában a CFC és a Vallon Régió tőkeinjekciót hajtott végre, amelyben a SPECI nem vett részt. A vállalkozás jelenleg 76 %-ban a CFC, 17 %-ban a Vallon Régió és 7 %-ban a SPECI tulajdona.

(12)

A VSL ellen 2013. október 14-én ismét csődeljárás indult.

(13)

A VSL kizárólagos engedéllyel rendelkezik a VSL márkanevek, formatervezési minták és vázlatok használata tekintetében. Ezt az engedélyt a Vallon Régió – a márkanevek akkori tulajdonosa – ítélte oda neki 2009 januárjában. A VSL márkaneveket azelőtt (2005 októberéig) a Compagnie financière du Val (a továbbiakban: CFV), még korábban pedig a Société de Gestion des marques du Val Saint-Lambert, egy, a (Vallon Régió 100 %-os tulajdonában lévő) SOGEPA 100 %-os tulajdonában lévő társaság birtokolta.

(14)

Egy 2005. október 5-i megállapodás értelmében a CFV [500 000–800 000] (3) EUR összegért eladta a márkaneveket az Interagora SA-nak, a CVSL anyavállalatának. 2008. augusztus 11-én az ekkor már Val Saint-Lambert International SA (a továbbiakban: VSLI) néven működő Interagora SA csődbe ment, és a CFV felé 280 000 EUR tartozást hagyott hátra. A Vallon Régió élt elővásárlási jogával, és 2008-ban [700 000–1 000 000] EUR összegért megvásárolta a márkaneveket.

(15)

A SOGEPA (amely minden olyan intézkedés esetében eljár a Régió nevében, amely a SOGEPA részéről beavatkozással jár) által képviselt Vallon Régió a VSL számára 2012. április 3-án 1 millió EUR összegű kedvezményes kamatozású hitel formájában – 3,07 %-os kamatra (2,07 %-os alapkamat plusz 100 bázispont) –, 6 hónapos futamidőre megmentési támogatást nyújtott a VSL-nek. A SOGEPA kiadásainak ellentételezéséért 100 bázisponttal 4,07 %-ra növelték a kamatot. Az 1 millió EUR összegű hitel egy részét – 400 000 EUR-t – már a hitelmegállapodás megkötésének napján (2012. április 3-án) odaítélték, anélkül, hogy azt az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdése értelmében a Bizottságnak bejelentették volna. A hitel fennmaradó részét – 600 000 EUR-t – egy későbbi, a Bizottsággal nem ismertetett időpontban nyújtották. A Bizottság azonban úgy véli, hogy a teljes hitelt (vagyis 1 millió EUR-t) folyósították a VSL számára, mivel ez szerepel a VSL csődeljárása keretében a liège-i kereskedelmi bírósághoz benyújtott keresetlevélben, amely ügyben a bíróság 2013. október 14-én hozott ítéletet.

(16)

2012. október 3-án a belga hatóságok szerkezetátalakítási támogatást jelentettek be. A bejelentés az 1 millió EUR összegű hitel (lásd az 1. intézkedést) 10 évvel történő meghosszabbításából állt. 2013. november 14-én kelt levelükkel azonban a belga hatóságok tájékoztatták a Bizottságot, hogy visszavonják a szerkezetátalakítási támogatásról szóló bejelentést. A belga hatóságok 2013. december 12-én kelt levelükkel megerősítették, hogy ez a támogatás nem került végrehajtásra. A szerkezetátalakítási támogatást tehát ez a határozat nem vizsgálja.

(17)

A fenti megmentési támogatást (1. intézkedés) megelőzően a SOGEPA által képviselt Vallon Régió és a Régióban működő és a Régió nevében eljáró egyéb közjogi szervezetek – például a CFV – hat alkalommal tettek beavatkozásokat a VSL nevében 2008 és 2011 között az alábbi formákban: 150 000 EUR összegű garancia (3. intézkedés), a Val Saint-Lambert márkanevek használata és értékesítése (4. intézkedés), 1,5 millió EUR összegű hitel (5. intézkedés), 1,5 millió EUR összegű tőkeinjekció (6. intézkedés), de minimis támogatás (7. intézkedés) és a Cristal Park projekt keretében végzett mentesítés finanszírozása (8. intézkedés).

(18)

A kristályüzemet a VSL előtt működtető CVSL-t a liège-i kereskedelmi bíróság 2008. augusztus 11-én fizetésképtelennek nyilvánította. Annak érdekében, hogy a csőd ellenére biztosítsák az üzletmenet folytonosságát és találjanak valakit, aki átveszi a társaságot, a Vallon Régió (2008. augusztus 28-i határozatával) felhatalmazta a SOGEPA-t, hogy 150 000 EUR értékben garanciát adjon egy 300 000 EUR összegű ING-hitelhez a CVSL felszámolói számára. A javadalmazás nélküli bankhitel-garanciát 2008. szeptember 24-én ítélték oda a CVSL felszámolói számára.

(19)

A fent említettek szerint a CFV 2005 októberéig birtokolta a VSL márkaneveit.

(20)

Egy 2005. október 5-i megállapodás értelmében a CFV [500 000–800 000] EUR összegért eladta a márkaneveket az Interagora SA-nak. A 700 000 EUR összeget egy [100 000–500 000] EUR összegű részletben és tíz [10 000–50 000] EUR összegű éves részletben kellett kifizetni. A megállapodás 7. cikke a Vallon Régió számára elővásárlási jogot biztosított, amennyiben az Interagora SA vagy jogutódjai 2010. október 5-ét megelőzően terveznék a szóban forgó márkanevek, formatervezési minták és modellek értékesítését.

(21)

2008. augusztus 11-én az Interagora SA – amely VSLI-re változott – csődbe ment, és a CFV felé 280 000 EUR tartozást hagyott hátra.

(22)

2008. október 1-jén a CVSL felszámolói egyetértési megállapodást írtak alá a CFC-vel és a SPECI-vel (a CVSL vállalkozás vevőivel), amelyben szintén megtalálható a Val Saint-Lambert márkanevek [700 000–1 000 000] EUR értékben történő megvásárlása a VSLI-től. A Vallon Régió ezután ugyanezen az áron élt elővásárlási jogával (a 2005. október 5-i megállapodás 7. cikke), és erről tájékoztatta a felszámolókat 2008. november 7-én. Ezt követően az alábbi feltételeket foglalta a CFV és a VSL között 2009. január 29-én megkötött megállapodásba:

(23)

A belga hatóságok észrevételeikben tájékoztatták a Bizottságot, hogy a 2012. február 28-án kezdődött fizetésképtelenségi eljárást (4) követően a fennálló tartozás a fizetésképtelenségi eljárás keretében meghatározott 43 750 EUR összegű csökkentés, illetve az eljárás megkezdése előtt végrehajtott 105 000 EUR összegű visszatérítés következtében nem 280 000 EUR, hanem 61 250 EUR volt.

(24)

2009. augusztus 31-én a SOGEPA által képviselt Vallon Régió hét évre 1,5 millió EUR összegű hitelt nyújtott a VSL-nek 4,7 %-os kamatra új kemencék vásárlására. A hitelt a VSL épületeit terhelő elsődleges jelzáloggal biztosították, amely a belga hatóságok szerint magasabb értékű volt a hitelnél.

(25)

2011. március 17-én a Vallon Régió úgy határozott, hogy 1,5 millió EUR összegű tőkeinjekciót hajt végre a VSL javára azért, hogy új kemencét vásárolhasson. 2009. május 25. és 2011. március 29. között a CFC (a VSL többségi részvényese) 5,2 millió EUR összegű hitel-tőke konverziót hajtott végre a társaság javára.

(26)

2010 februárja és 2012 novembere között a VSL különböző csekély összegű (de minimis) támogatási intézkedésekből 197 503 EUR támogatásra tett szert. 2011. március 25-én a SOGEPA 97 785 EUR összegű támogatást utalt át egy ideiglenes vezetőnek. 2012. szeptember 25-én azonban a SOGEPA felszólított e támogatás kamattal történő visszafizetésére, amikor észrevette, hogy túllépték az 1998/2006/EK bizottsági rendeletben (5) megállapított 200 000 EUR összegű felső határt.

(27)

A Cristal Park projekt írta elő az állami források felhasználását a VSL-hez tartozó épületek mentesítésére.

(28)

2012. augusztus 20-i levelével az SPAQuE (Société Publique d'Aide à la Qualité de l'Environnement) feltételes ajánlatot tett – amelyet még nem vizsgáltak – a VSL részére, hogy 2 040 000 EUR (melyből levonja az épületek mentesítésének költségeit) összegért megvásárolja az épületeket. A Cushman & Wakefield független szakértők 2012. március 29-én2 040 000 EUR-ra értékelték az épületek árát, akik kijelentették, hogy egyedül nem tudták megbecsülni a rehabilitáció költségeit. 2012. szeptember 5-i levelével a VSL tájékoztatta az SPAQuE-t, hogy a Geolys tanácsadó cég 2012 augusztusában 219 470 EUR-ra becsülte a mentesítés költségeit. A VSL ugyanebben a levélben tudatta az SPAQuE-vel, hogy 2 040 000 EUR mínusz 220 000 EUR-ért hajlandó eladni az épületeket. 2012. december 13-án az SPAQuE összesen 1 820 000 EUR összegért (2 040 000 EUR csökkentve a 220 000 EUR-ra becsült mentesítési költségekkel) megvásárolta a szóban forgó épületeket A belga hatóságok által küldött, 2011. december 1-jén kelt feljegyzés azonban a mentesítés költségeit több millió euróra becsülte.

(29)

A 2012. december 13-i értékesítést megelőzően egy 2012. szeptember 10-i helyi képviselőtestületi ülésen Seraing helyi képviselőtestülete az SPAQuE és Seraing városa, illetve Seraing városa és a SPECI között kötendő két opciós megállapodástervezetet hagyott jóvá. Ezek a tervezetek tartalmazták az SPAQuE számára a mentesítésük után értékesített épületek jövőbeli átadására vonatkozó, a három szerv által elfogadott feltételeket.

(30)

A mai napig csak a 2012. december 13-i értékesítés történt meg. A Seraing helyi képviselőtestülete által jóváhagyott megállapodástervezetekben megállapított, illetve az előző ((28) és (29)) bekezdésekben említett ügyleteket nem bonyolították le. A mentesítést nem kezdték el.

(31)

A Val Saint-Lambert kristályüzem telephelye egy részének ideiglenes biztosításáról 2012. december 11-én megállapodást írt alá az SPAQuE és a VSL. E megállapodás értelmében az SPAQuE korlátozott ideig díjmentesen a VSL rendelkezésére bocsátott számos, jelenleg az SPAQuE-hez tartozó épületet (lásd a (27) preambulumbekezdést). A VSL cserébe megállapodott abban, hogy együttműködik az SPAQuE-vel abban, hogy minden hasznos és szükséges információt biztosít a telephelyen elvégzendő felújítási és rehabilitációs munkálatokról.

(32)

A Bizottság megállapította, hogy az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésének értelmében a vizsgált intézkedések állami támogatásnak minősülnek. A Bizottságnak kételyei voltak afelől, hogy az 1. intézkedés (megmentési támogatás), a 3. intézkedés (javadalmazás nélküli garancia) és a 4. intézkedés (márkanevek használata és értékesítése) megfelelt-e a piacgazdasági befektető elvének. Az 5. intézkedést illetően (1,5 millió EUR összegű hitel) a Bizottság aggályait fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a hitel kamatlába támogatást tartalmazott-e. A Bizottság szintén megkérdőjelezte a 6. intézkedés (tőkeinjekció) egyenrangú jellegét és a piacgazdasági befektető elvének való megfelelését. A 7. intézkedést illetően, amely a de minimis támogatási intézkedéseket fogja össze, a Bizottság nem volt biztos abban, hogy mindegyik intézkedés teljesíti a fent említett rendeletben (6) foglalt feltételeket. Végezetül a 8. intézkedést illetően (épületek értékesítése és egyes épületek díjmentes használata) a Bizottság nem volt biztos abban, hogy a mentesítés költségeinek felbecslése körül kialakult bizonytalanságból eredően a VSL által az SPAQuE részére eladott telkek eladási ára támogatást tartalmazott-e. A Bizottság szintén kifogásolta, hogy támogatást tartalmazott-e az SPAQuE által a VSL rendelkezésére bocsátott épületek díjmentes használata. A 3. intézkedést illetően a Bizottság azt is kétségbe vonta, hogy a CVSL és a VSL között fennállt-e a gazdasági folytonosság. Végezetül a Bizottság kétségeit fejezte ki mindezen intézkedéseknek a belső piaccal és különösen a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatással (7) (a továbbiakban: megmentéshez és szerkezetátalakításhoz nyújtott állami támogatásokról szóló iránymutatás) való összeegyeztethetőségét illetően (1., 2. és 3. intézkedés).

(33)

A belga hatóságok nem kifogásolják, hogy a VSL-t nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak tekintsék 2012. február 8-át, vagyis a fizetésképtelenségi eljárás megindítása iránti kérelem benyújtásának időpontját követően (ez, ahogy látni fogjuk, számos intézkedés elemzése során lényeges lesz). Ennek ellenére úgy vélik, hogy az ezt megelőző időszakban a VSL nem tekinthető nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak, mert szerintük a megmentéshez és szerkezetátalakításhoz nyújtott állami támogatásokról szóló iránymutatás 10. és 11. pontjának és a Bizottság döntéshozatali gyakorlatának (8) megfelelően a VSL egy újonnan alapított társaság volt, és a többségi részvényesének, a CFC-nek a feltétel nélküli támogatását élvezte.

(34)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatában úgy vélte, hogy a nehéz helyzetben lévő vállalkozás számára biztosíték nélkül nyújtott hitel támogatásnak minősülhet, mivel a VSL ilyen feltételekkel nem kapott volna hitelt egy magánbanktól.

(35)

A belga hatóságok észrevételeikben nem vonják kétségbe azt, hogy a Vallon Régió által 2012. április 3-án nyújtott 1 millió EUR összegű kedvezményes kamatozású hitel támogatásnak tekinthető. Ám úgy vélték, hogy ezt az intézkedés a megmentéshez és szerkezetátalakításhoz nyújtott állami támogatásokról szóló iránymutatás 13. pontjával összhangban megmentési támogatásnak minősült, mert a VSL saját működése, és nem a csoporton belüli önkényes költségfelosztás eredményeként jutott bajba, és a nehézségek túl súlyosak ahhoz, hogy csoportszinten megoldhatóak legyenek. Kifejtik, hogy a CFC a szerteágazó tevékenységei és részesedései miatt képtelen volt az összes forrását a VSL-nek szentelni. A CFC likviditása a 2011. pénzügyi év végétől kezdődően jelentősen romlott, 2012. október 19-én csak 130 000 EUR-t ért el. A belga hatóságok azt is kiemelik, hogy a CFC által a VSL-nek nyújtott források (a VSL alapítása óta 9,5 millió EUR) megelőlegezésének gyakoriságára és a VSL ismétlődően kiábrándító pénzügyi eredményeire tekintettel a CFC már nem volt képes megoldani a VSL problémáit a csoport forrásaiból.

(36)

Az „először és utoljára” elv tekintetében – mely alapján az 1. intézkedés állítólagosan nem felel meg a megmentéshez és szerkezetátalakításhoz nyújtott állami támogatásokról szóló iránymutatás 72. és azt követő pontjainak, mert a 3., 5., 6. és 7. intézkedés megmentési vagy szerkezetátalakítási támogatásnak minősül – a belga hatóságok ezzel szemben úgy vélték, hogy:

(37)

Az ezen intézkedés értesítésének visszavonására és arra tekintettel, hogy a belga hatóságok azt nem hajtották végre, ez a határozat nem vizsgálja az említett intézkedést, így a belga hatóságok erre vonatkozó észrevételei már nem relevánsak.

(38)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatában hangsúlyozta, hogy a 150 000 EUR összegű javadalmazás nélküli garanciát egy nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak nyújtották, mivel a CVSL abban az időben fizetésképtelen volt. Ezért úgy tűnik, hogy ez a garancia előnyt biztosított a CVSL-nek, mivel egyik magánszereplő sem nyújtott volna ilyen garanciát javadalmazás nélkül.

(39)

A belga hatóságok nem kommentálták, hogy ez az intézkedés támogatásnak minősül-e vagy sem.

(40)

Kiemelték továbbá, hogy a garanciát a felszámolóknak, és nem a fizetésképtelen CVSL-nek nyújtották. Fenntartják azonban, hogy a VSL és a CVSL között nem állt fenn gazdasági folytonosság. Úgy vélik, hogy kellően igazolták a CVSL és a VSL közötti gazdasági folytonosság megszakadását. Hangsúlyozzák, hogy a VSL számára átruházott eszközök volumene meghaladta a CVSL által birtokolt eszközökét, és azoktól teljesen elkülönült, következésképpen ki kell zárni a folytonosságot.

(41)

A belga hatóságok azt is kiemelik, hogy a VSL új részvényeseinek mindig is szándékában állt a CVSL átvételét egy nagyszabású ingatlanfejlesztésre és turisztikai központra, a Cristal Parkra alapozni. Véleményük szerint az átvétel mögötti gazdasági logika így egyértelműen jelölte a szakítást a CVSL kristályüzemének működésével, amely kizárólag kristálytermékek gyártására épült.

(42)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatában megállapította, hogy a VSL jövőbeli adózás, kamatfizetés és értékcsökkenési leírás előtti eredményén alapuló, a VSL-nek nyújtott koncesszióért járó javadalmazás megszerzésére irányuló mechanizmus látszólag gazdasági előnyt eredményez. A Vallon Régió értékes eszközt ruházott át mindenféle javadalmazási garancia nélkül, mivel a VSL adózás, kamatfizetés és értékcsökkenési leírás előtti eredménye negatív is lehetett – ahogy az az előző években meg is történt –, és a koncesszió időszaka alatt semmilyen nyereséget sem várt el, kivéve az inflációs indexálást, amelyre viszont a hatodik évig nem kerül sor. Egy magánszereplő valószínűleg olyan javadalmazási forma mellett döntött volna, amely legalább egy biztos és rögzített alapra épül. Az eljárás megindításáról szóló határozat ezenkívül megvizsgálta a támogatás meglétének lehetőségét a márkanév átruházásának feltételeiben.

(43)

A belga hatóságok úgy vélik, hogy alaptalan az, hogy a Bizottság a VSL jogelődjeinek rossz eredményeire hivatkozik azért, hogy bírálja azt a módszert, ahogy a Vallon Régió kiszámította a márkanevek koncessziójának odaítéléséért járó javadalmazás mértékét.

(44)

Épp ellenkezőleg, úgy érzik, hogy a márkanevek használatáért járó javadalmazás (az EBITDA-n alapuló) kiszámítási módja nem volt kereskedelmi logikától mentes. Ez a választás szerintük indokolt volt, mert az EBITDA az egyik olyan számviteli mutató, amely képessé teszi a vallon hatóságokat azoknak a termékeknek az értékesítésével kapcsolatos kereskedelmi sikerek mérésére, amelyek márkanevét birtokolja.

(45)

A belga hatóságok nem fűztek megjegyzést a VSL márkanevek jövőbeni értékesítésének feltételeihez.

(46)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatában aggályait fejezte ki a biztosíték minőségét illetően. A Bizottságnak benyújtott dokumentumokból az derült ki, hogy a biztosíték legalább részben kapcsolódott a VSL rehabilitációra szoruló épületeihez. Tehát ezeknek a telkeknek a valós értéke nem volt ismert, ám az valószínűleg negatív volt. Ezért a hitelre terhelt 4,7 %-os kamatláb valószínűleg túl alacsony volt. A biztosíték minőségétől függően érdemes lenne egy 400 és 1 000 bázispont közötti értékkel megemelni az 1,778 %-os alapkamatot.

(47)

A belga hatóságok úgy vélik, hogy a biztosíték értéke tökéletes volt, mert fedezte a teljes hitel összegét. A vizsgálatuk a Marengo tanácsadó iroda által 2009. január és február között készített szakértői jelentésen alapult.

(48)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatában megállapította, hogy a tőkeinjekciót nem egy üzleti terv, hanem egy egyszerű pénzügyi előrejelzés alapján határozták el. Ez nem szolgált magyarázattal arra vonatkozóan, hogy a társaság hogyan szándékozott biztosítani a fellendülést, és arra sem, hogy milyen javadalmazást szándékozott nyújtani a tőkét szolgáltató alanynak, vagyis a Vallon Régiónak. A Vallon Régió és a CFC látszólag nem ugyanabban a helyzetben voltak, illetve nem ugyanazokat a kockázatokat vállalták. A Vallon Régió ezen intézkedést megelőzően nem volt a VSL részvényese, és nem rendelkezett semmilyen kapcsolódó gazdasági érdekkel. A CFC ezzel szemben a VSL részvényese volt, és érdeke fűződött a társaság fellendítéséhez, vagy legalább a veszteségei csökkentéséhez.

(49)

A belga hatóságok azon az állásponton vannak, hogy a VSL nem volt nehéz helyzetben ezen intézkedés meghozatalakor, mivel a többségi részvényes feltétel nélküli segítséget és pénzügyi támogatást biztosított a leányvállalatának.

(50)

Bírálják a Bizottságot azért, mert egy befektetés utólagos jövedelmezőségére hagyatkozott annak vizsgálata érdekében, hogy az állami támogatást tartalmazott-e vagy sem; ez a gyakorlat nem áll összhangban az európai ítélkezési gyakorlattal.

(51)

Fenntartják azt az álláspontjukat, hogy a tőkeinjekció kisebb jelentőséggel bírt, és azt a CFC részvényeseinek tőkeinjekciójával párhuzamosan végezték el. Ezen túlmenően, habár a Vallon Régió nem volt a VSL részvényese, a tőkeinjekcióval kapcsolatban gazdasági előnyt élvezett, mert a belga hatóságok szerint a Vallon Régiónak érdekében állt az üzlet támogatása azért, hogy az fellendüljön, és később vissza tudja fizetni a hitelt.

(52)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatában úgy vélte, hogy a VSL látszólag nehéz helyzetben volt 2009 óta, és ezért nem részesülhetett ilyen típusú támogatásban.

(53)

A belga hatóságok szerint a VSL-t nem lehetett nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak tekinteni, mert kevesebb mint három évvel azelőtt alapították, és egészen a fizetésképtelenségi eljárásig a többségi részvényesének teljes bizalmát élvezte. Ebből következően ezek az intézkedések a de minimis rendelet hatálya alá tartoznak, és nem tekinthetők támogatásnak.

(54)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatában úgy vélte, hogy az SPAQuE anélkül vállalta, hogy megvásárolja az épületeket, hogy tudatában lett volna azok rehabilitációs költségeinek.

(55)

A belga hatóságok kifejtik, hogy a mentesítési költségek tárgyában a vallon jogszabályok a történelmi szennyezés esetében és a szennyezett épületek helyszíneinek a helyi fejlesztési tervekben megjelölt rendeltetésszerű használata alapján korlátozza az ingatlantulajdonosok kötelezettségeinek mértékét. A belga hatóságok továbbá fenntartják, hogy habár a VSL köteles volt törődni a szennyezéssel, csak arra lehetett kötelezni, hogy rehabilitálja a telephelyet, tehát a rendeltetésszerű használatának megfelelő, vagyis ipari célra alkalmas állapotba visszaállítsa azt. Ebből következően fel kell becsülni a telephely szennyezésmentesítésének költségeit, amely által a föld az eladása pillanatában a rendeltetésszerű használatának megfelelő – jelen esetben ipari célra alkalmas – állapotba visszaállítható. A belga hatóságok úgy vélik, hogy ez a költségbecslés megtalálható a Geolys jelentésében. Ezeket a költségeket ezután levonták az eladási árból.

(56)

A belga hatóságok továbbá kifejtik, hogy az épületek SPAQuE általi megvásárlását követően a mentesítési munkálatokat egy hatóságnak, az SPAQuE-nek kellett elvégeznie közpénzekből. A környezetvédelem állami támogatásáról szóló közösségi iránymutatásnak megfelelően a hatóság tulajdonában lévő egy vagy több telken a hatóság által végzett helyreállítási munkálatok nem számítanak állami támogatásnak.

(57)

Az épületeknek a VSL részére történő díjmentes rendelkezésre bocsátásával kapcsolatban a belga hatóságok úgy vélik, hogy ez a SPECI – egy korlátolt felelősségű társaság – tulajdonában lévő épületekhez kapcsolódik.

(58)

A Bizottság nem kapott észrevételeket harmadik felektől.

(59)

Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése arról rendelkezik, hogy a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.

(60)

Ebből a rendelkezésből az következik, hogy ahhoz, hogy egy támogatást állami támogatásnak tekintsenek, a vizsgált intézkedéseknek i. állami eredetűnek kell lenniük, vagyis állami forrásokat kell tartalmazniuk és az államnak betudhatónak kell lenniük; ii. gazdasági előnyt kell biztosítaniuk a kedvezményezettnek; iii. szelektívnek kell lenniük, és iv. látszólag torzítaniuk kell a versenyt, és hatással kell lenniük a tagállamok közötti kereskedelemre.

(61)

Belgium nem kifogásolta a megmentési támogatás (1. intézkedés) támogatásként való besorolását. A Bizottság ezt tudomásul vette az eljárás megindításáról szóló határozatában. Belgium a hivatalos vizsgálati eljárás megindítását követően visszavonta a 2. intézkedésről szóló értesítését. Következésképpen ezt az intézkedést nem vizsgálja ez a határozat. Belgium azonban a 3., 6., 7. és 8. intézkedés esetében kifogásolja azok támogatásként való besorolását, mivel ezek az intézkedések semmilyen gazdasági előnyt nem biztosítottak a kedvezményezetteknek, vagy csak csekély összegű támogatásnak minősültek.

(62)

Az 1. intézkedést (1 millió EUR összegű hitel), a 3. intézkedést (150 000 EUR összegű garancia) az 5. intézkedést (1,5 millió EUR összegű hitel) és a 6. intézkedést (1,5 millió EUR összegű tőkeinjekció) a SOGEPA nyújtotta a Vallon Régió nevében. Mivel a SOGEPA teljes egészében állami társaság, a pénzforrásai az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerinti állami forrásnak minősülnek (9).

(63)

A Bizottság megállapítja, hogy a VSL-nek a Val Saint-Lambert márkanevek használatához és értékesítésük megszervezéséhez kizárólagos és korlátlan jogot nyújtó megállapodás a VSL és a Vallon Régió között jött létre. Ez az intézkedés – a márkanevek jövőbeli értékesítésének feltételeivel együtt – állami források jelenlétét feltételezi.

(64)

A belga hatóságok által nyújtott tájékoztatás szerint az általuk csekély összegű támogatásnak nevezett támogatást szintén egy hatóság vagy állami társaság nyújtotta, habár Belgium nem jelölte meg, hogy az egyes támogatások a Vallon Régióhoz vagy a SOGEPA-hoz kapcsolódtak-e. Mindenesetre ezek közpénzek és – ezen túlmenően – a belga hatóságok nem kifogásolják ezen intézkedések állami eredetét.

(65)

A Bizottság megállapítja, hogy az SPAQuE egy állami társaság – a Société Régionale d'Investissement de Wallonne (SRIW) egyik leányvállalata –, amely a VSL épületeinek mentesítésére szánt összeget már megkapta a vallon kormánytól (10). Az, hogy az SPAQuE megvásárolta a VSL telkeit és egyes telkek használatát díjmentesen engedélyezte, állami források jelenlétét foglalja magában.

(66)

Az államnak való betudhatóság megítélésekor a Bíróság „az ügy körülményeiből és az intézkedés meghozatalának környezetéből eredő mutatókra” (11) alapozta véleményét.

(67)

Két, a Vallon Régió nevében eljáró közjogi szervezet (a SOGEPA és az SPAQuE) hajtotta végre a 2.2. szakaszban felsorolt intézkedéseket.

(68)

A SOGEPA (Société Wallonne de Gestion et de Participations) nyilvános alaptőkével rendelkező társaság, amelynek teljes körű tulajdonosa a Vallon Régió. A SOGEPA a vallon kormány által elfogadott, a kereskedelmi társaságokba történő beavatkozásokkal és e beavatkozások irányításával kapcsolatos határozatokat hajtja végre. A SOGEPA a Société Wallonne pour la Sidérurgie (SWS) és a Société pour la gestion de participations de la Région wallonne dans des sociétés commerciales (SOWAGEP) 1999-es összeolvadását követően jött létre.

(69)

A SOGEPA a vallon kormány kérésére jár el ügyekben. Az alapszabálya 3. cikkének (1) bekezdése kimondja: „A társaság célja a vallon kormány által a társaságra bízott feladatok elvégzése, […]. A társaság e körben végrehajtja a vallon kormány által elfogadott, a kereskedelmi társaságokba való beavatkozással kapcsolatos határozatokat, és irányítja a Vallon Régiónak az ezekben a társaságokban esetlegesen meglévő részesedéseit, kötelezettségeit, előlegeit és érdekeit.”

(70)

Az 1991-ben alapított SPAQuE hulladéklerakók rehabilitációjára és barnamezők kármentesítésére szakosodott társaság. A SPAQuE felelős a Vallon Régióban található szennyezett területek jegyzékének elkészítéséért. A SPAQuE a Société Régionale d'investissement de la Wallonie (SRIW) egyik leányvállalata, amelyben a Vallon Régió 98,66 %-os részesedéssel rendelkezik, és amelynek célja, hogy a vallon vállalkozások vagy a hozzáadott értéket teremtő ipari vagy szolgáltatási projekteket irányító, a Vallon Régióban alapított vállalkozások számára nyújtott pénzügyi támogatás biztosításával hozzájáruljon a vallon gazdaság fejlődéséhez.

(71)

A SPAQuE a vallon kormány és az SPAQuE között 2007 júliusában aláírt, a 2008 és 2012 közötti időszakra szóló irányítási szerződés – amelyet 2012 októberében még hat hónapra meghosszabbítottak – alapján a Vallon Régió által rábízott feladatok keretében végzi a tevékenységeit. A SPAQuE e tekintetben a Régió utasítására jár el. A Régió felel különösen a kiemelt helyszínek és a konkrét rehabilitációs megbízások listájának elkészítéséért.

(72)

Ezen információra tekintettel a Bizottság úgy véli, hogy a Vallon Régió által elfogadott határozatokat tehát a SOGEPA hajtja végre. A Régió az átruházott feladatai révén képes közvetlen befolyást gyakorolni az SPAQuE cselekvéseire.

(73)

Ebből következően a Bizottság az eljárás jelenlegi szakaszában arra a következtetésre jut, hogy a vizsgált intézkedések állami forrásokat tartalmaznak és az államnak tudhatók be.

(74)

A szelektivitásra vonatkozó kritérium könnyen teljesül. A Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatában megállapította, hogy a vizsgált intézkedések mindegyikét egy társaság (a VSL, illetve a 3. intézkedés [150 000 EUR összegű garancia] tekintetében a CVSL felszámolói) javára hozták meg.

(75)

Tekintettel a belga hatóságoknak az eljárás megindításáról szóló határozattal kapcsolatos észrevételeire, a következő lépésben meg kell vizsgálni a gazdasági előny kritériumának teljesülését mind a megmentési támogatás, mind a többi vizsgált intézkedés vonatkozásában.

(76)

A 3,07 % plusz – a SOGEPA ellentételezése címén – 100 bázispont kamatra adott 1 millió EUR összegű hitel formájában nyújtott megmentési támogatás gazdasági előnyt biztosít a VSL számára. A hitelt biztosíték nélkül nyújtották egy nehéz helyzetben lévő vállalkozás számára, amely két hónappal azelőtt fizetésképtelenségi eljárás megindítása iránti kérelmet nyújtott be (lásd az 5.2.1. szakaszt). Ahogy azt a belga hatóságok is elismerték, a VSL nehéz helyzetben lévő vállalkozásként magánbanktól nem kaphatott volna hitelt. Ebből következően ez az intézkedés 1 millió EUR összegű (a hitel értékével megegyező) előnyhöz juttatta a VSL-t.

(77)

A Bizottság aggályai arra vonatkoztak, hogy ez az állami intézkedés megfelelt-e a piacgazdasági befektető elvének.

(78)

A belga hatóságok észrevételeikben nem foglalkoztak a gazdasági előny kérdésével, hanem csak azt vitatták meg, hogy a CVSL és a VSL között állt-e fenn gazdasági folytonosság.

(79)

A Bizottság által végül megszerzett információk szerint a garancia az ING által a CVSL felszámolói számára nyújtott 300 000 EUR összegű hitelhez kapcsolódott. A garancia 150 000 EUR összegről szólt, javadalmazás nélkül. A hitel célja az volt, hogy lehetővé tegye a CVSL számára üzleti tevékenységének folytatását addig, amíg a társaság adott esetben visszanyeri életképességét.

(80)

A Bizottság megjegyzi, hogy a belga hatóságok úgy tájékoztatták, hogy a garancia nyújtásakor az érdekelt felek nem szövegeztek meg és nem írtak alá semmilyen garanciára vonatkozó megállapodást. Ebből következően az egyetlen bizonyíték a SOGEPA-tól származó és az ING-nek küldött, 2008. szeptember 24-én kelt levél, amelyben a SOGEPA igazolja, hogy legfeljebb 150 000 EUR értékben garanciát nyújt a tevékenység folytatásából eredő esetleges veszteségek fedezésére. A Bizottság ezért megállapítja, hogy a SOGEPA javadalmazás nélküli garanciát nyújtott egy csődbe jutott társaság felszámolói számára. A belga hatóságok továbbá azt állították, hogy az ING a garancia megszerzésétől tette függővé a hitel nyújtását. Ebből következően e tények ismeretében a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az állami beavatkozás nélkül az egész hitel nyújtását megtagadták volna. A Bizottság emellett megállapítja, hogy a Vallon Régiónak nem volt közvetlen jogi vagy kereskedelmi kapcsolata a CVSL-lel. A Régió sem közvetlenül, sem a SOGEPA-n keresztül közvetve nem rendelkezett részesedéssel a CVSL-ben. A Régiónak tehát nem volt kereskedelmi érdeke a CVSL számára biztosított javadalmazás nélküli garancia nyújtásában.

(81)

A Bizottság arra a következtetésre jut, hogy a javadalmazás nélküli garancia nyújtása előnyhöz juttatta a CVSL-t. Ez az előny megegyezik azzal a díjjal, amelyet egy magántársaság kért volna el az ilyen garancia hasonló körülmények között történő odaítéléséért, és amelyről a SOGEPA lemondott.

(82)

A belga hatóságok hangsúlyozták, hogy a felszámolók a 300 000 EUR összegű hitelt 2009. július 28-án teljes mértékben visszafizették az elérhető forrásokból és a 150 000 EUR összegű garancia teljes lehívásával.

(83)

Következésképpen a támogatás összege a CVSL felszámolói által a hitel után – az állami kezesség fennállása nélkül – fizetendő piaci kamatláb és a kezesség fennállása mellett ténylegesen kifizetett kamatláb különbsége.

(84)

Ez a megközelítés megfelel az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a kezességvállalás formájában nyújtott állami támogatásra való alkalmazásáról szóló bizottsági közlemény 4.2. pontjának (12): „Egyéni kezességvállalás esetében a pénzben kifejezett támogatástartalom a kezességvállalás piaci ára és a ténylegesen fizetett ár közötti különbségként számítandó. Ha a piac nem nyújt kezességet az e típusú ügyletre, akkor a kötelezettségvállalás piaci értéke nem áll rendelkezésre. Ebben az esetben a támogatási elem ugyanolyan módon számítandó ki, mint a kedvezményes kamatozású kölcsön támogatástartalma, azaz az e társaság által a kezesség fennállása nélkül fizetendő konkrét piaci kamatláb és az állami kezességvállalásnak köszönhetően – az esetlegesen kifizetett díjak figyelembevétele után – elért kamatláb különbsége.”

(85)

Ezt az összeget a következőképpen kell kiszámítani:

Támogatás összege = (14,59 % – 10,75 %) × 300 000 × 343/365 = 10 825,64 EUR

(86)

A 14,59 % kiszámítása a következő: 4,59 % (belgiumi alapkamat 2008 augusztusában (13)), amelyhez 1 000 bázispontot kell adni a CVSL helyzete miatt (CCC hitelminősítéssel és alacsony mértékű biztosítékokkal rendelkező társaság (14)). 10,75 % az ING kamatlába és 343 nap a hitelnyújtás időtartama, amely a hitel visszafizetéséig tart.

(87)

A Bizottság aggályai arra vonatkoztak, hogy a márkanevek értékesítésére és a VSL által történő használatának javadalmazására vonatkozó feltételek (a javadalmazás az EBITDA 1,5 %-a az első öt pénzügyi évben és annak 5 %-a a hatodik pénzügyi évtől) megfelelnek-e a piacgazdasági befektető elvének (15).

(88)

A Vallon Régió tulajdonában lévő Compagnie financière du Val és a VSL között létrejött 2009. január 29-i megállapodás kizárólagos engedélyt ad a márkanevek használatára, illetve megállapítja a márkanevek VSL által történő visszavásárlásának feltételeit (lásd a (19) és az azt követő preambulumbekezdéseket).

(89)

A Bizottság megállapítja, hogy a márkanevek használatára vonatkozó kizárólagos engedélyre olyan feltételek vonatkoztak, amelyeket egy magánszereplőtől nem követeltek volna meg. A Vallon Régió az alábbi ellentételezést követelte meg a VSL-től: „A Vallon Régió automatikusan és előzetes értesítés nélkül bármikor visszavonhatja az engedélyt, amennyiben a VSL (vagy annak jogutódjai) nem képesek Seraingban, a Val Saint-Lambert jelenleg üzemelő telephelyén magas hozzáadott értékű kristálytermékek gyártását biztosítani a CVSL összeomlásának napján fennálló, teljes munkaidővel egyenértékű munkaerő legalább 60 %-ának (kivéve az átmeneti elbocsátásokat) megtartásával…”. A Bizottság megállapítja, hogy a Régió a kizárólagos engedélyért cserébe kötelezte a VSL-t, hogy folytassa a gyártást a seraingi telephelyen, és tartsa fenn az előzetesen meghatározott foglalkoztatási szintet. Ezek a feltételek befolyásolták az engedélyért járó javadalmazást és a márkanevek jövőbeni eladási árát.

(90)

A Bizottság úgy véli, hogy a politikai feltételek (Seraingban a tevékenység folytatása és egy bizonyos szintű foglalkoztatás fenntartása) csökkentették az engedély használatáért fizetendő javadalmazást és az eladási árat. Következésképpen az első öt pénzügyi évre az EBITDA 1,5 %-ában és a hatodik pénzügyi évtől az EBITDA 5 %-ában meghatározott javadalmazás nem tekinthető a piaci árral összhangban lévő javadalmazásnak. A fenti feltételek fennállása miatt – amelyeket egy piacgazdasági befektető nem írt volna elő, illetve amelyek elriaszthattak néhány befektetőt az ajánlattételtől – a vevők által az átadási folyamat keretében 2008 októberében javasolt [700 000–1 000 000 EUR] ár sem tekinthető piaci árnak.

(91)

A márkanevek használatához köthető támogatás megegyezik a magánbefektetők által a Vallon Régió által meghatározott politikai feltételek fennállása nélkül feltehetően javasolt javadalmazás és a ténylegesen megállapított javadalmazás különbségével. A visszafizettetési eljárás keretében a belga hatóságoknak ki kell nevezniük egy, az ilyen vizsgálatra feljogosított független szakértőt, akit nyílt és átlátható eljárásban választanak és a Bizottsággal beleegyezésével neveznek ki. A szakértő egy tanulmányt fog készíteni, amely lehetővé teszi a javadalmazásnak a szellemi tulajdont képviselő eszközök kezelésére vonatkozó, általánosan alkalmazott és elfogadott módszerekkel összhangban történő meghatározását.

(92)

Az értékesítéssel kapcsolatos intézkedést a VSL csődbe menetele miatt sosem hajtották végre. A márkanevek nem kerültek értékesítésre, így azok még mindig a Vallon Régió tulajdonában vannak. A Bizottság ebből kifolyólag úgy véli, hogy nem helyénvaló ennek az intézkedésnek a helyrehozatalát kérni, hiszen azt sosem hajtották végre.

(93)

A Bizottság aggályai a hitel biztosítékának és a kamatlábnak a mértékére vonatkoztak. A Bizottság úgy vélte, hogy mivel a telkek tényleges értékét használták biztosítékként, ezért ez az érték alacsonyabb vagy negatív is lehet, mivel a telkeket – vagy legalább egy részüket – szennyezésmentesíteni kellett.

(94)

A Bizottság a hozzá beérkezett dokumentumok alapján úgy véli, hogy a jelzálog részben azokra a VSL-épületekre vonatkozott, amelyeket értékesítésük esetén rehabilitálni és mentesíteni kellett. A belga hatóságok azt válaszolták, hogy a szakértői jelentés elkészítésének időpontjában a szóban forgó épületek tulajdonosára nézve nem állt fenn semmilyen jogi kötelezettség. Tehát az épületek értékébe nem kellene beleszámítani a szennyezésmentesítés lehetséges költségeit.

(95)

A belga hatóságok az eljárás megindításáról szóló határozatra adott észrevételeikben a Marengo tanácsadó cég által 2009 januárjában és februárjában készített értékelést szerepeltették, amely felbecsülte a 3 137 000 EUR összegű jelzálog által fedezett ingatlanok piaci árát. Az önkéntes nyilvános értékesítés során az eszközök értéke 2 871 000 EUR, míg kényszerű értékesítés során 1 915 000 EUR volt. A belga hatóságok arra a következtetésre jutottak, hogy a biztosíték értéke tökéletes volt, mert fedezte a teljes hitel összegét.

(96)

Az igazgatótanácsnak a 2009. december 31-én záródó évre vonatkozó éves pénzügyi kimutatásokhoz mellékelt vezetőségi beszámolója továbbá hangsúlyozza, hogy a VSL ingatlanjainak 2009. évi értékbecslését tartalmazó Marengo-jelentés jelezte, hogy a meghatározott értékek kizárólag akkor érvényesek, ha a földet és az épületeket mentesítik, ami akkor még nem történt meg. A jelentés azt is megjegyzi, hogy a VSL kapott egy ajánlatot, amelyben a Cristal Park projekt fejlesztéséért felelős társaság felajánlotta, hogy 2 000 000 EUR-ért megvásárolja az összes földet és épületet úgy, ahogy vannak. Az akkori helyzet megfelelőbb tükrözése érdekében az igazgatótanács úgy döntött, hogy a mérlegben csak a vételi ajánlatban szereplő árat tüntetik fel, amely félúton volt a kényszerű értékesítési ár és a mentesített földek és épületek önkéntes eladási ára között.

(97)

A Bizottság ezért úgy véli, hogy a független szakértő által készített értékelés és a vételi ajánlat megléte okán a biztosíték magasnak tekinthető.

(98)

Belgium emellett egy 2009 nyarán történt számítógépes összeomlás miatt nem tudott 2009. augusztus 31-én, a hitel nyújtásának időpontjában közbenső mérleget készíteni a társaságról a Bizottság számára. A társaság 2009. augusztus 31-i pénzügyi helyzetére vonatkozó információk hiányában a Bizottság a 2009. december 31-i adatokat használta. A VSL-nek ebben az időpontban 2 millió EUR vesztesége volt 2 millió EUR összegű induló alaptőkével. A társaság szintén jelentős mértékű, 3 millió EUR és 5,759 millió EUR adósságot is felhalmozott. A VSL EBITDA értéke negatív volt. A Belgiumtól érkező egyéb információk hiányában tehát a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy a VSL a többségi részvényesétől származó rendszeres hozzájárulások ellenére nehéz pénzügyi helyzetben volt. A Bizottság úgy véli, hogy a fent említett számviteli információk ismeretében a VSL a referencia-kamatláb és a leszámítolási kamatláb megállapítási módjának módosításáról szóló bizottsági közleménynek megfelelően (a továbbiakban: a referencia-kamatlábról szóló közlemény) (16) a hitel nyújtásakor CCC hitelminősítéssel rendelkezett.

(99)

A Bizottság megállapítja, hogy a belga hatóságok a 2009. augusztus 31-én odaítélt hitel kamatlábát 4,7 %-ban határozták meg. A referencia-kamatlábról szóló közlemény további 400 bázispont hozzáadását írja elő az 1,77 %-os (17), a hitel nyújtásakor Belgiumban érvényben lévő kamatlábhoz olyan hitelek esetében, amelyeket CCC hitelminősítéssel és magas szintű biztosítékkal rendelkező társaságoknak nyújtanak, így a végső kamatláb 5,77 % (1,77 % + 400 bázispont).

(100)

A Bizottság megállapítja, hogy a 2009. augusztus 31-én odaítélt hitelt terhelő, a (SOGEPA által képviselt) Vallon Régió által hét évre meghatározott 4,7 %-os kamatláb alatta maradt a közlemény által megállapított 5,77 %-os küszöbértéknek, ezért arra a következtetésre jut, hogy a hitel támogatási elemet is tartalmazott a VSL javára.

(101)

A támogatás 1,07 %, vagyis a két kamatláb különbsége (5,77 %–4,7 %), évi 16 050 EUR.

(102)

A Bizottság aggályai az intézkedés állítólagos egyenrangú (pari passu) jellegére vonatkoztak, illetve végső soron az intézkedésnek a piacgazdasági befektető elvének való megfelelésére, köszönhetően egyrészt a társaság a tőkeinjekció időpontjában fennálló gazdasági és pénzügyi helyzetének, másrészt annak, hogy a belga hatóságok az intézkedés érvényességének igazolására igen kevés dokumentumot készítettek.

(103)

A belga hatóságok észrevételeikben úgy érvelnek, hogy a Bizottság nem hagyatkozhat egy befektetés utólagos jövedelmezőségére egy intézkedés állami támogatásként való besorolása során. Azt is hozzáteszik, hogy habár a Régió nem volt részvényes, de jelentős hitelezőként érdeke volt a VSL tevékenységének támogatása (lásd a 4. intézkedést).

(104)

A Bizottság megállapítja, hogy míg a Vallon Régió új pénzzel, addig a CFC adóssággal járult hozzá a társasághoz, amely a saját leányvállalatához kapcsolódóan állt fenn. A belga hatóságok állításával ellentétben a Régió 2011. március 17-i intervenciója nem ugyanakkor történt, mint a részvényes CFC intervenciója. Ez utóbbi 5,2 millió EUR összegű intervenciója számos előleg kifizetését is magában foglalta a 2009. május 25. és 2011. március 29. közötti időszakban. A Vallon Régió és a CFC továbbá nem ugyanabban a helyzetben voltak, illetve nem ugyanazokat a kockázatokat vállalták. A Vallon Régió ezen intézkedést megelőzően nem volt a VSL részvényese. A CFC ezzel szemben a VSL részvényese volt, és érdeke fűződött a társaság fellendítéséhez, vagy legalább a veszteségei csökkentéséhez. A Bizottság ebből kifolyólag úgy véli, hogy a tőkeinjekció nem tekinthető egyenrangúnak (pari passu).

(105)

Az, hogy a Vallon Régió két évvel korábban hitelt nyújtott, nem elég annak alátámasztásához, hogy a tőkeinjekció óvatos beavatkozás volt. Ezen túlmenően az, hogy a Vallon Régió egyrészt 280 000 EUR kezdeti összegű adóssággal rendelkezett – amely jóllehet nyilvánvalóan alacsonyabb volt a tőkeinjekció idejében, mivel a belga hatóságok kiemelték, hogy ezt az adósságot a VSL 2008. október 5-től kezdődően 35 000 EUR összegű éves részletekben visszafizette –, másrészt 2009-ben 1,5 millió EUR összegű hitelt biztosított, nem igazolja egy folyamatosan romló pénzügyi helyzettel rendelkező társaságba történő újabb 1,5 millió EUR összegű befektetés óvatos jellegét (lásd az 5.2.1. szakaszt).

(106)

A Bizottság továbbá megállapítja, hogy a tőkeinjekciót nem egy üzleti terv, hanem egy egyszerű, egyoldalas pénzügyi előrejelzés alapján döntötték el. Ez nem szolgál magyarázattal arra vonatkozóan, hogy a társaság hogyan szándékozott elérni a fellendülést, és arra sem, hogy milyen javadalmazást szándékozott nyújtani a tőkét szolgáltató alanynak, vagyis a Vallon Régiónak. A 2008–2009-es pénzügyi év már igazolta, hogy a társaság nehéz gazdasági és pénzügyi helyzetben volt (lásd a 4. intézkedést). Pusztán a forgalom növekedése önmagában és önmagától nem igazolja az 1,5 millió EUR összegű tőkeinjekciót más kritériumok figyelembevétele, például az EBITDA vagy a társaság eladósodottsági szintje nélkül.

(107)

Ebből következően a tőkeinjekció nem tekinthető egy piacgazdasági befektető magatartásával megegyezőnek. Az 1,5 millió EUR összegű tőkeinjekció egészét támogatásnak kell tekinteni.

(108)

A VSL számára nyújtott összesen 197 503,04 EUR összegű előnyök csoportosulnak a 7. intézkedésben. A Bizottság úgy gondolja, hogy az 1407/2013/EU bizottsági rendelet (18) hatálybalépését követően ezeket úgy kell tekinteni, hogy nem teljesítik a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdésében foglalt valamennyi feltételt, ezért nem minősülnek támogatásnak. A 7. cikk kimondja, hogy a rendelet abban az esetben vonatkozik a hatálybalépése előtt nyújtott támogatásra, ha a támogatás teljesíti a rendeletben meghatározott valamennyi feltételt.

(109)

A kedvezményezett nem olyan társaság, amelynek ágazati tevékenysége az első cikkben foglalt kivételek közé tartozik. A fent említett rendelet 3. cikkének (1) bekezdésével összhangban a belga hatóságok megerősítették, hogy a Régió által odaítélt intézkedések teljes összege bármely három pénzügyi év időszakában nem haladta meg a 200 000 EUR összegű felső határt. A rendelet 6. cikkében foglalt ellenőrzést a SOGEPA végezte. A Bizottság ezért arra a következtetésre jut, hogy a szóban forgó intézkedések teljesítik a rendelet szerinti feltételeket. Ezen túlmenően a formájukból (támogatás) adódóan a szóban forgó intézkedések a rendelet 4. cikke értelmében átláthatónak minősülnek. Végül az előző rendelettel ellentétben ez a rendelet nem zárja ki a nehéz helyzetben lévő vállalkozások számára a csekély összegű támogatás nyújtását.

(110)

Ebből adódóan a szóban forgó intézkedéseket úgy tekintik, hogy nem teljesítik a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdésében foglalt valamennyi feltételt, ezért nem minősülnek támogatásnak.

(111)

A Bizottság a VSL-nek tulajdonítható mentesítési költségek értékelését övező bizonytalanságok miatt kételkedik abban, hogy az SPAQuE által megvásárolt földek és épületek eladási ára, 2 040 000 EUR, valójában piaci ár volt. A Bizottság az SPAQuE egyes épületeinek a VSL által történő díjmentes használatát is kétségbe vonta.

(112)

A Bizottság az alábbi eseménysorozatot tárta fel:

(113)

A Bizottság tehát két olyan dokumentummal szembesül, amelyekben eltérő mentesítési költségeket jelölnek meg az értékelések.

(114)

A belga hatóságok az alábbi érveket hozták fel a 2011. decemberi feljegyzés figyelmen kívül hagyása mellett. Először is úgy vélik, hogy a feljegyzés nem a kár- és szennyezésmentesítési költségekre vonatkozik, amelyek a telephely jelenlegi ipari célú felhasználásának biztosításához szükségesek lennének, hanem inkább a telephely tervezett felhasználásának megfelelően a háztartási cikkekre, díszítésre és szabadidőre összpontosító kereskedelmi témájú falu fejlesztésére. Szerintük a feljegyzés csupán egy belső feljegyzés, amelyet nem egy feljogosított szakértő készített, és amely részben az SPAQuE-nek el nem adott telkekre is vonatkozik. A belga hatóságok végezetül tisztázzák, hogy a feljegyzés egy felmérésre épül, amely kizárólag a szennyezés lehetséges jelenlétének igazolásából és annak ismertetéséből állt. A feljegyzés azt is megállapítja, hogy a besorolási tanulmány (19) elkészítése még folyamatban van.

(115)

A belga hatóságok továbbá fenntartják, hogy a 2011. decemberi feljegyzésben említett épületek nem azonosíthatók, illetve kifejtik, hogy az épületek kb. 67 000 m2 kiterjedésű teljes területe nagyobb a 2012. december 13-i adásvételi szerződésben megjelölt épületek teljes területénél (50 299 m2). Véleményük szerint a 17 000 m2 különbség igazolja az alacsonyabb mentesítési költségeket. A belga hatóságok azt is kiemelték, hogy az előző ipari telephely magját, vagyis a 18-as, 19-es, 22-es és 22A épületeket kihagyták az SPAQuE számára történő értékesítésből, ezért azok továbbra is a VSL tulajdonát képezik. Azt is állítják, hogy ezek az épületek adtak otthont a szennyező ipari tevékenységnek.

(116)

A Bizottság először megállapítja, hogy az eladási árat egy független tanácsadó cég becsülte fel 2012 májusában. Ez a becslés 2 090 000 EUR összegű árat állapított meg. A jelentés azt is kimondja, hogy a szennyezésmentesítési költségeket akkoriban a telephely aktuális tulajdonosa által megbízott szakértő tanácsadó becsülte fel. A szennyezésmentesítési költségeket tehát egy független szakértő cég, a Geolys is felbecsülte.

(117)

2014. május 23-án kelt válaszukban a belga hatóságok megerősítették, hogy a Geolys-jelentésben értékelt földek és épületek voltak azok, amelyek a 2012. december 13-i értékesítés alanyai voltak. A belga hatóságok továbbá hangsúlyozták, hogy a történelmi szennyezés esetében és a szennyezett földeknek és épületeknek a helyi fejlesztési tervekben feltüntetett rendeltetésszerű használata alapján a vonatkozó vallon jogszabályok korlátozzák az szennyezett földek és épületek tulajdonosai kötelezettségeinek mértékét. Ezért csak a telephely azon szennyezésmentesítési költségeit kell figyelembe venni és a föld és épület értékéből levonni, amelyekkel a telephely az eladása pillanatában a rendeltetésszerű használatának megfelelő – jelen esetben ipari célra alkalmas – állapotba visszaállítható. A Bizottság megállapítja, hogy a Geolys levele kifejezetten kimondja, hogy a költségeket a telephely ipari célú felhasználására tekintettel állapították meg.

(118)

A fentiekre tekintettel a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy az ár, amelyért a VSL eladta az épületeket az SPAQuE-nek (amely megegyezik a szakértő által meghatározott eladási árral, csökkentve a Geolys által becsült szennyezésmentesítési költségekkel), piaci árnak minősül, és nem tartalmaz támogatási elemet.

(119)

A belga hatóságok igazolták egyes épületeknek az SPAQuE általi díjmentes biztosítását azzal, hogy elismerték a VSL elkötelezettségét az SPAQuE-vel való együttműködésre abban, hogy minden hasznos és szükséges információt biztosít a telephelyen elvégzendő felújítási és mentesítési munkálatokról.

(120)

Először a Bizottság megjegyzi, hogy a belga hatóságok az észrevételeikben azt állították, hogy az épületek a SPECI-hez tartoznak. Az épületek díjmentes biztosításáról szóló megállapodást azonban az SPAQuE és a VSL írta alá; a SPECI nem volt részes fél ebben a megállapodásban. A belga hatóságok továbbá nem bizonyították, hogy a SPECI volt az épületek tulajdonosa.

(121)

A Bizottság továbbá megállapítja, hogy ezt az indoklást nem támasztja alá semmilyen bizonyíték, amely azt vizsgálná, hogy a bérleti díj mértéke – amelyről az SPAQuE által önkéntesen lemondott – megegyezett-e a VSL vállalásával. A belga hatóságok semmilyen információt nem szolgáltattak e vállalás végrehajtásának módszereiről vagy hatékonyságáról.

(122)

Következésképpen a Bizottság úgy véli, hogy a telkeknek a Val Saint-Lambert kristályüzem telephelye egy részének ideiglenes biztosításáról szóló, 2012. december 11-én aláírt megállapodásban említett díjmentes biztosítása előnyhöz juttatta a VSL-t.

(123)

A támogatás összege megegyezik annak a bérleti díjnak az összegével, amelyet a VSL-nek piaci bérleti feltételek mellett meg kellett volna fizetnie. Ezt az összeget az illetékes belga hatóságok (Administration du Cadastre, de l'Enregistrement et des Domaines – ACED) által meghatározott telekkönyvi (indexált) bevétel alapján kell kiszámítani minden egyes bérelt épületre és a teljes bérleti időszakra. A telekkönyvi (indexált) bevételt úgy határozzák meg, hogy tükrözze azt az áltagos nettó bevételt, amelyet egy ingatlan a tulajdonosának hoz egy évben, figyelembe véve az ingatlanbérleti piacot, és a Bizottság ezért úgy véli, hogy ez ésszerű alapot szolgáltat a szóban forgó eszközök bérleti értékének felbecsléséhez. A visszafizettetési eljárás keretében a belga hatóságok egy, a Bizottság által jóváhagyott független és erre feljogosított szakértő véleménye alapján bizonyítékot szolgáltathatnak arról, hogy korrigálni kell ezt az összeget azért, hogy figyelembe vehessék a szóban forgó eszközök egyedi jellegzetességeit.

(124)

A versenyre és a tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt hatással kapcsolatos feltételeket illetően a Bizottság előadja, hogy az Európai Unióban számos kristály- és kristálycikkgyártó van, és ezeket a cikkeket funkcionális kiegészítőkként vagy még gyakrabban dekorációs vagy luxustárgyakként használják. A Belgium által benyújtott információk alapján például az alábbi társaságok rendelkeznek olyan termékpalettával, amely legalább részben hasonlít a VSL kínálatára: Baccarat (Franciaország), Saint-Louis (Franciaország), Lalique (Franciaország), Daum (Franciaország), Arc International (Franciaország), Montbronn (Franciaország) és Bohemian Glassworks (Cseh Köztársaság). A Bizottság megállapítja, hogy az ezen társaságok és más piaci szereplők által gyártott árukkal a tagállamokban kereskednek.

(125)

Konkrétan a 3. intézkedéssel (150 000 EUR összegű garancia) és az 5. intézkedéssel (1,5 millió EUR összegű hitel) kapcsolatban bár a támogatás mértékét bizonyos információk hiánya miatt nem lehet pontosan kiszámítani, az a csekély összegű támogatás felső határát nem haladja meg. A Bizottság azonban úgy véli, hogy ez az intézkedés nem tekinthető csekély összegű támogatásnak, és hogy befolyásolja a versenyt és a tagállamok közötti kereskedelmet. A 2008-ban és 2009-ben odaítélt intézkedések nem tekinthetők csekély összegű támogatásnak, mert a 2013. december 31-ig hatályban lévő előző rendelet (20) alapján az ilyen típusú támogatás nem ítélhető oda nehéz helyzetben lévő vállalkozásoknak. A CVSL a garancia odaítélésekor csődeljárás alatt állt. A 2014. január 1-jén hatályba lépett új rendelet (21) továbbá az előző rendelethez hasonlóan kizárólag az átlátható támogatási intézkedésekre alkalmazható. A szóban forgó garanciáról azonban ez nem mondható el. A rendelet 4. cikke (6) bekezdésének a) pontja szerint: „A hitelgaranciákból álló támogatást átlátható csekély összegű támogatásként kell kezelni, amennyiben a kedvezményezett nem áll kollektív fizetésképtelenségi eljárás hatálya alatt…”. Amint azt már a fentiekben is kifejtettük, a CVSL a garancia odaítélésekor csődeljárás alatt állt. A hitelt illetően a 4. cikk (3) bekezdésének a) és b) pontja kimondja, hogy: „A hitelekből álló támogatást átlátható csekély összegű támogatásként kell kezelni, amennyiben a kedvezményezett nem áll kollektív fizetésképtelenségi eljárás hatálya alatt […] és legalább a hitel 50 %-ára biztosíték nyújt fedezetet, továbbá a hitel összege 1 000 000 EUR ötéves lejárati idővel, vagy 500 000 EUR tízéves lejárati idővel”. Ebben az esetben ez utóbbi feltételt nem teljesítette a hitel.

(126)

A Bizottság továbbá úgy véli, hogy az állami támogatás fogalma nem követeli meg, hogy a versenytorzulás vagy a kereskedelemre gyakorolt hatás jelentős vagy aktuális legyen. Az, hogy a támogatás mértéke alacsony, vagy a kedvezményezett társaság szerény méretű, önmagában nem zárja ki a versenytorzulást vagy a versenytorzulás veszélyét, feltéve, hogy az ilyen versenytorzulás lehetősége nem pusztán feltételezett. Ebben az esetben a piacnak a (124) preambulumbekezdésben ismertetett jellegéből adódóan ez a lehetőség nem feltételezett. A belga hatóságok szerint körülbelül 40 aktív kristályüzem működik Európában és azon kívül. A Val Saint-Lambert az evőeszközök vagy a dekoráció terén aktív a kristálypiacon. Ha a fogyasztó több hasonló, de különböző márkájú termék közül – például a VSL dekantere vagy egy másik gyár dekantere közül – választhat, és bármelyik ebben az ágazatban tevékenykedő gyártó támogatást kap, az a többiek körében versenytorzuláshoz vezet.

(127)

A Bizottság arra a következtetésre jut, hogy az összes vizsgált intézkedés – a 7. intézkedés kivételével – olyan támogatásnak minősül, amely valószínűleg hatással van a versenyre és a tagállamok közötti kereskedelemre.

(128)

A Bizottság arra a következtetésre jut, hogy az összes vizsgált intézkedés – a 7. intézkedés és a VSL épületeinek az SPAQuE részére történő értékesítése (8. intézkedés része) kivételével – az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében támogatásnak minősül.

(129)

Az állami támogatás az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdésében megállapított tilalma sem nem abszolút érvényű, sem nem feltétel nélküli. Különösen az EUMSZ 107. cikkének (2) és (3) bekezdése olyan jogalapot alkot, amelyek által egyes támogatási intézkedések összeegyeztethetőnek tekinthetők a belső piaccal. Ebben az esetben elemezni kell a vizsgált intézkedéseket annak megállapítása érdekében, hogy az EUMSZ 107. cikkének (3) bekezdése alapján összeegyeztethetőnek tekinthetők-e a megmentéshez és szerkezetátalakításhoz nyújtott állami támogatásokról szóló iránymutatásban megjelölt kritériumoknak megfelelően. Ehhez először azt kell megállapítani, hogy a CVSL és a VSL meddig tekinthető nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak.

(130)

A 2008 szeptemberében odaítélt 3. intézkedés vonatkozásában emellett a VSL-nek az ezen intézkedés odaítélésével kapcsolatos előnyökben részesülésének kiderítése érdekében azt is meg kell állapítani, hogy fennállt-e a gazdasági folytonosság a csődbe jutott CVSL és a VSL-t megalapító vevőknek eladott tevékenységek között. Az elemzés eredményei hatással vannak a 3. és az 1. intézkedés összeegyeztethetőségének elemzésére.

(131)

Először azt kell megállapítani, hogy a CVSL és a VSL meddig tekinthető nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak.

(132)

A belga hatóságok észrevételeikben nem kifogásolják, hogy a CVSL a garancia 2008 szeptemberében történő odaítélésekor (3. intézkedés) nehéz helyzetben lévő vállalkozás volt, de véleményük szerint ez az intervenció a CVSL-nek, és nem a VSL-nek kedvezett.

(133)

Ezenfelül úgy vélik, hogy a VSL csak 2012. február 8-a, vagyis a fizetésképtelenségi eljárás megindítása iránti kérelem benyújtásának időpontját követően tekinthető nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak. Az ezt megelőző időszakban szerintük a VSL nem tekinthető nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak, mert a megmentéshez és szerkezetátalakításhoz nyújtott állami támogatásokról szóló iránymutatás 10. és 11. pontjának és a Bizottság döntéshozatali gyakorlatának megfelelően a VSL egy újonnan alapított társaság volt, és a többségi részvényesének, a CFC-nek a feltétel nélküli támogatását élvezte.

(134)

A Bizottság megállapítja, hogy a 3. intézkedés odaítélésekor a CVSL már a 2008. augusztus 11-i ítélet óta csődbe ment társaságnak számított.

(135)

Az 5., 6. és 8. intézkedést illetően a belga hatóságok a Saab határozatra (22) hivatkoznak annak igazolása érdekében, hogy a VSL nem volt nehéz helyzetben lévő vállalkozás. A hatóságok egy beszámolókat tartalmazó jegyzéket készítettek – amely tartalmazta a VSL és többségi részvényese, a CFC közötti pénzforgalmat – annak bizonyítására, hogy a CFC magatartása a General Motors magatartásához hasonlítható, amely továbbra is tőkeinjekciókkal és likviditással támogatta a leányvállalatát (Saab) a veszteségei fedezése érdekében, aminek következtében a Bizottság kizárta annak a lehetőségét, hogy a Saab az iránymutatás értelmében nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak minősült (lásd a határozat (59) preambulumbekezdését).

(136)

2009. május 25-e óta az átadáskor átruházott tőkén felül a CFC több mint 8 millió EUR tőkét injektált a társaságba, amellyel bizonyította, hogy a VSL a CVSL eszközei felszámolását követő kezdeti időszakban a megmentéshez és szerkezetátalakításhoz nyújtott állami támogatásokról szóló iránymutatás 12. és 13. pontja alapján nem tekinthető nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak. Ezen időszak alatt a VSL többségi részvényese képes volt rendszeres hozzájárulásokkal támogatni a VSL-t, így bizonyítva, hogy a VSL nehézségeit fedezni tudta a többségi részvényese. Ebből következően a Bizottság úgy véli, hogy a VSL 2009 januárjától 2012 februárjáig nem teljesítette az iránymutatás értelmében a nehéz helyzetben lévő vállalkozásokra vonatkozó kritériumokat.

(137)

A VSL ugyanakkor 2012 februárja óta további fizetésképtelenségi eljáráson esett át. A belga hatóságok emellett bebizonyították, hogy a CFC már nem volt képes tovább támogatni a leányvállalatát úgy, ahogy azt addig tette. Az eljárás megindításáról szóló határozat megállapította, hogy a CFC likviditása 1,26 millió EUR volt, és ebből kifolyólag egy ezzel megegyező összeg (a megmentéséhez szükséges minimális összeg) átruházása a VSL-re majdnem az összes forrását felemésztette volna. Tehát a VSL-t a megmentéshez és szerkezetátalakításhoz nyújtott állami támogatásokról szóló iránymutatás 10. pontjának c) alpontja értelmében nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak kell tekinteni attól a ponttól kezdődően, hogy a megmentési támogatást (1. intézkedés) 2012 áprilisában odaítélték neki.

(138)

Összegzésül a Bizottság úgy véli, hogy a CVSL 2008. augusztus 11-től (amikor fizetésképtelennek nyilvánították) 2008. november végéig (a VSL megalapításáig) számított nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak. A VSL-t 2012. február 9-től (a fizetésképtelenségi eljárás kezdete) a 2013. október 14-i ítéletig (a fizetésképtelenség megállapítása) kell nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak tekinteni.

(139)

Tehát a CVSL és a VSL az 1. és a 3. intézkedés odaítélésekor nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak számított. Ebből következően elemzést kell végezni az összeegyeztethetőségükről az iránymutatás alapján.

(140)

Belgium úgy véli, hogy ez a támogatás a megmentéshez és szerkezetátalakításhoz nyújtott állami támogatásokról szóló iránymutatás szerint összeegyeztethető. A Bizottság azonban úgy tartja, hogy az irányelv 72. és azt követő bekezdéseiben megállapított „először és utoljára” elvnek nem tettek eleget. A VSL összeegyeztethetetlen megmentési támogatásban részesült 2008 szeptemberében (lásd a (141) preambulumbekezdést). Ezért 2018 előtt nem tudott volna további megmentési támogatást kapni. A belga hatóságok továbbá megerősítették, hogy az 1 millió EUR összegű hitelt fedezte a felszámolók részére 2013. november 5-én benyújtott, a SOGEPA számára kedvező követelés. A követelést feltüntették a VSL kötelezettségei között, ám az összeg a mai napig nem került visszafizetésre. Tehát a hitelt nem fizették vissza az odaítélésétől számított hat hónapon belül az iránymutatás 25. bekezdése a) pontjának megfelelően. A Bizottság ezért úgy véli, hogy a 2012. április 3-i megmentési támogatás, amely megegyezik az 1 millió EUR hitel összegével, nem összeegyeztethető a közös piaccal.

(141)

A Bizottság az 5.2.1. szakaszban úgy találta, hogy a CVSL a garancia odaítélésekor nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak számított. A garancia térítésmentes odaítéléséből származó támogatási elem így csak akkor tekinthető összeegyeztethetőnek, ha teljesíti a megmentéshez és szerkezetátalakításhoz nyújtott állami támogatásokról szóló iránymutatásban megállapított feltételeket. Ennek ellenére – ahogy azt láthattuk – a garanciát javadalmazás nélkül ítélték oda. Az iránymutatás 25. pontjában a) alpontja kimondja, hogy a hitelgarancia formájában nyújtott likviditási támogatást úgy kell odaítélni, hogy a hitel „kamatlábának […] legalábbis összehasonlíthatónak kell lennie a jól működő vállalkozásoknak nyújtott kölcsönöknél szokásos kamatlábbal…”. A belga hatóságok – az erre vonatkozó kifejezett kérés ellenére – nem szolgáltattak információt arra vonatkozóan, hogy a garancia megszüntetésének hat hónapos határidejét (az iránymutatás 25. bekezdésének a) pontja) betartották-e. A fentiekre tekintettel a Bizottság úgy véli, hogy a garancia térítésmentes odaítéléséből származó támogatás nem tekinthető a közös piaccal összeegyeztethető megmentési támogatásnak, és nem nyilvánítható összeegyeztethetőnek más alapon sem.

(142)

Tehát a 2008-ban, a CVSL átvételét megelőzően odaítélt 3. intézkedés összeegyeztethetetlen megmentési támogatás, ezért a VSL-nek az ezen intézkedés odaítélésével kapcsolatos előnyökben részesülésének kiderítése érdekében meg kell állapítani, hogy fennállt-e a gazdasági folytonosság a csődbe jutott CVSL és a VSL-t megalapító vevőknek eladott tevékenységek között.

(143)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatában kétségbe vonta, hogy gazdasági folytonosság állt fenn a CVSL és a VSL között, vagyis hogy a 2008 szeptemberében odaítélt 150 000 EUR összegű garancia nyújtásából származó előnyöket átruházták-e a CVSL-nek a VSL-t megalapító vevőire. Ennek az elemzésnek az eredményei annak a társaságnak az azonosításától függnek, amelynek vissza kell fizetnie a nem összeegyeztethető jogellenes támogatást, illetve az 1. intézkedés összeegyeztethetőségének vizsgálatától, különös tekintettel az „először és utoljára” elvre.

(144)

A belga hatóságok e körben úgy vélik, hogy ez az intézkedés a CVSL-nek, és nem a VSL-nek kedvezett, illetve volt szünet a CVSL és a vevők közötti gazdasági folytonosságban.

(145)

Az ítélkezési gyakorlat szerint a támogatás visszatéríttetésére irányuló kötelezettség kiterjeszthető az olyan új társaságra, amelyre a kedvezményezett társaság átruházta eszközeit, amennyiben az átruházás alapján megállapítható, hogy gazdasági folytonosság áll fenn a két társaság között (23). A visszafizetési kötelezettség kiterjesztése más alanyra nem zárható ki, feltéve, hogy megállapították, hogy a két társaság között fennálló gazdasági folytonosságnak köszönhetően ezt az alanyt ténylegesen segíti a szóban forgó támogatás.

(146)

A C-328/99. és C-399/00. sz., 2003. május 8-iOlaszország kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott bírósági ítélet (24) alapján az eredeti társaság és az új struktúra közötti gazdasági folytonosságot számos tényező segítségével vizsgálják: különösen az értékesítés célja (eszközök és források, a munkaerő fenntartása, csoportos eszközök), az átruházás ára, az új vállalat részvényeseinek vagy tulajdonosainak személyazonossága, az átruházás időpontja (a vizsgálat megkezdését, a hivatalos vizsgálati eljárás megindítását vagy a végleges határozatot követően), illetve a művelet gazdasági logikája.

(147)

A belga hatóságok bevezetésként kiemelték, hogy a CVSL eszközeit több társaság között felosztották (a VSLI anyavállalat, a franciaországi VSLI SARL és a CVSL között). Az átadás megkönnyítése érdekében 2008. október 23-án a felszámolók egy ügyleti megállapodást kötöttek, hogy a több társaság között szétosztott eszközöket a megbukott társaságra ruházzák át.

(148)

A 2008. október 1-i egyetértési megállapodás és a 2009. augusztus 31-i átadási megállapodás szerint a VSL vette át a CVSL-hez tartozó összes eszközt, kivéve a forgóeszközöket: a CVSL műhelyeinek helyet adó épületeket és raktárakat, a telkeket, amelyekre ezek épültek, a CVSL berendezéseit és munkaeszközeit, vagyis a termelési eszközöket, öntőformákat, szabadalmakat és lehetséges almárkákat, amelyek addig a CVSL tulajdonát képezték, a már folyamatban lévő megrendeléseket és a készletet, ideértve a Val Saint-Lambert International SARL – a francia jog szerinti társaság – által megvásárolt készletet, amelyet a felszámolók vállalásuk szerint a vevők rendelkezésére bocsátanak.

(149)

A VSLI-hez tartozó eszközök egy részét is eladták, vagyis a márkaneveket, a formatervezési mintákat, a modelleket és más szellemi tulajdont (a 2005. október 5-én aláírt megállapodásban foglalt tételeket), ideértve a terveket, öntőformákat, formatervezési mintákat, vázlatokat, …, a VSLI tulajdonában lévő seraingi beépített és beépítetlen ingatlanokat, a VSL termékeinek készletét, a Seraingban található üzlethelyiségeket (bemutatóterem), az outletekben található készleteket Seraingban és Brüsszelben (Sablon).

(150)

A bérbe adott termelési eszközök (vágószerszámok, kemence, kemencekürtők) teljes tulajdonjogát szintén átruházták a VSL-re.

(151)

A CVSL összes felelősség alól történő felmentése után a VSL vállalta, hogy a VSL által aláírt, 2008. szeptember 30-án érvényes munkaszerződéseket és vállalkozási szerződéseket továbbra is érvényben tartja. A VSL azt is vállalta, hogy érvényben tartja a már megkötött egyéni, kollektív és társasági megállapodásokat, és kizárólag azt a jogot tartja fenn, hogy együtt újratárgyalják e megállapodások egyes feltételeit, amennyiben azt az új körülmények szükségessé teszik.

(152)

Végezetül a VSL szintén átvállalta a CVSL szellemitulajdon-jogainak CFV általi értékesítéséből származó 280 000 EUR összegű követelést. A Compagnie financière du Val SL és a VSL között 2009. január 29-én kötött megállapodásnak megfelelően a VSL felváltotta az Interagora SA-t, és átvette az általa egy 2005. október 5-én kelt megállapodásban a CFV felé tett kötelezettségvállalásait. E megállapodás értelmében a CFV átruházta az Interagora SA-ra a CVSL-hez közvetve vagy közvetlenül kapcsolódó összes márkanevet, formatervezési mintát és modellt. A 280 000 EUR kialkudott árat azóta sem fizették ki.

(153)

A CVSL eszközeinek átvételét a liège-i kereskedelmi bíróság 2009. október 20-án hagyta jóvá.

(154)

E tények ismeretében a Bizottság az alábbi következtetésre jutott az értékesítés céljával kapcsolatban: az átvétel a CVSL-nek majdnem az összes eszközét (ideértve a már elindított megrendeléseket), a csődbe ment társaság által aláírt, 2008. szeptember 30-án érvényes munkaszerződéseket és vállalkozási szerződéseket, illetve a márkanevek és szellemitulajdon-jogok használatát érintette.

(155)

Ebből következően a Bizottság megállapítja, hogy az átvett tevékenységi körök megegyeztek a CVSL tevékenységi köreivel, és az átvétel hatálya a CVSL-en túl a VSLI olyan eszközeit is érintette, amelyek a kristálygyártás folytatásához szükségesek.

(156)

Annak megállapítása érdekében, hogy a CVSL eszközeinek értékesítését követően fennállt-e a gazdasági folytonosság, azt is figyelembe kell venni, hogy az értékesítés piaci áron történt-e. Ez a feltétel a tárgyi eszközökre és az immateriális javakra is vonatkozik.

(157)

A belga hatóságok hangsúlyozták, hogy a belga csődtörvény szerint az eszközök pénzzé tétele esetén a hitelezők érdeke a meghatározó tényező. A belga csődtörvény 75. cikkének (3) bekezdése lehetővé teszi a hitelezők vagy a csődbe ment fél számára, hogy tiltakozzanak egyes eszközök elidegenítése ellen, amennyiben a tervezett elidegenítést önmagukra nézve károsnak látják. A belga hatóságok kiemelték, hogy a 150 000 EUR összegű állami kezességvállalás nyújtását valójában az a cél motiválta, hogy fenntartsák az üzletmenet folytonosságát, és a legtöbbet kihozzák az eszközök értékesítéséért tett cselekvésekből.

(158)

A Bizottság megállapítja, hogy a CVSL eszközeinek értékesítése nyilvános ajánlati felhívással, a felszámolók irányítása alatt történt. Harminchat ajánlat érkezett a felszámolókhoz, akik a kezdeti szakasz végén tizenkét ajánlatot választottak ki. Berendeztek egy adatszobát a CVSL-ről szóló információk számára. A nyilvánosság nyilvánvalóan az összes eszközre összpontosított, anélkül, hogy előre meghatároztak volna csoportos eszközöket.

(159)

A Bizottság úgy véli, hogy ez az eljárás a priori lehetővé tette, hogy a CVSL valamennyi eszköze vonatkozásában maximalizálják az eladási árat.

(160)

Ám két tényező arra engedi következtetni a Bizottságot, hogy ez az eljárás egyedül nem volt elegendő annak garantálásához, hogy a vevők által az eszközökért ajánlott ár a piaci árnak megfeleljen.

(161)

A CVSL eszközeinek értékesítése valamennyi munkaszerződés átvételétől függött. Ez azt mutatja, hogy az értékesítés nem volt feltétel nélküli, és e kötelezettség miatt csökkenhettek az eladási árak.

(162)

Végül a márkanevek használatára vonatkozó kizárólagos engedélyre szintén olyan feltételek vonatkoztak, amelyeket egy magánszereplőtől nem követeltek volna meg. A Vallon Régió cserébe kompenzációt kért a VSL-től, ahogy azt a (CFV által képviselt) Vallon Régió és a VSL között 2009. január 29-én megkötött megújítási megállapodás is tartalmazza: „A Vallon Régió automatikusan és előzetes értesítés nélkül bármikor visszavonhatja az engedélyt, amennyiben a VSL (vagy annak jogutódjai) nem képesek Seraingban, a Val Saint-Lambert jelenleg üzemelő telephelyén magas hozzáadott értékű kristálytermékek gyártását biztosítani a CVSL összeomlásának napján fennálló, teljes munkaidővel egyenértékű foglalkoztatás legalább 60 %-ának (kivéve az átmeneti elbocsátásokat) megtartásával…”. A Bizottság megállapítja, hogy a Vallon Régió a kizárólagos engedélyért cserébe kötelezte a VSL-t, hogy folytassa a gyártást a seraingi telephelyen, és tartsa fenn az előzetesen meghatározott foglalkoztatási szintet. Ezek a politikai feltételek csökkenthették az eladási árat, és elriaszthatták a többi potenciális vevőt, így az ajánlati felhívás során befolyásolva a versenyt, és elérve azt, hogy a legjobb pénzügyi ajánlat ne legyen összhangban a tényleges piaci értékkel (25).

(163)

E tények ismeretében a Bizottság úgy véli, hogy az eladási ár kritériuma nem teljesült.

(164)

A művelet gazdasági logikája kritériumának célja, hogy igazolja, hogy az eszközök vevője a gazdasági tevékenység folytatása érdekében ugyanúgy használja az átruházott eszközöket, mint az eladó.

(165)

A belga hatóságok úgy vélik, hogy a VSL által követett logika merőben eltért a jogelődökétől, különösen mert azt a VSL a Cristal Park ingatlanfejlesztési projektre alapozta, amikor átvette a kristályüzem üzleti tevékenységét.

(166)

Ebben az esetben a Bizottság észrevételezi, hogy a belga hatóságok nem bizonyították, hogy 2008 októbere óta közvetlen kapcsolat áll fenn a CVSL átvétele és a Cristal Park projekt között. A belga hatóságok által küldött, a Cristal Park projekttel kapcsolatos legrégebbi dokumentum 2011. decemberi keltezésű.

(167)

Mindenesetre a Bizottság megállapítja, hogy a vevők azért vették meg a márkaneveket, hogy azokat az összes eszközzel és termelőeszközzel egyetemben továbbra is használhassák. A VSL 2008. november 20-án kelt alapító okiratában a társaság célja nagyon hasonlított a CVSL célkitűzéseihez. A VSL célja valójában a CVSL kristályüzem tevékenységének folytatása volt ugyanazokkal az emberi és termelési erőforrásokkal. Ezenkívül a garanciát is azért ítélték oda, hogy biztosítsák a tevékenység folytonosságát.

(168)

Következésképpen a fenti indokok miatt a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy gazdasági folytonosság állt fenn a CVSL és a VSL között. Az összes termelőeszköz (bizonyos feltételek szerinti áron, amely nem egyezett az eszközök tényleges piaci értékével), munkaszerződés és a márkanevek kizárólagos és korlátlan használati jogának átvétele a kristálytermékek gyártásának folytatása érdekében a gazdasági folytonosság megállapításának meghatározó tényezője. A csődbe ment CVSL számára odaítélt garanciából származó előny az átvétel után is fennállt, és a VSL élvezte az ebből az előnyből eredő hasznot.

(169)

Belgium az eljárás megindításáról szóló határozattal kapcsolatos észrevételeiben nem nyújtott semmilyen indoklást ezen intézkedések összeegyeztethetőségét illetően, és a Bizottság nem rendelkezik olyan információval, amely alapján arra következtethetne, hogy a 107. cikk (2) és (3) bekezdésében megállapított kivételek alkalmazhatóak. Ebből következően a Bizottság úgy véli, hogy ezek a támogatási intézkedések nem összeegyeztethetők a közös piaccal.

(170)

A Bizottság hangsúlyozza, hogy a 659/1999/EK tanácsi rendelet (26) 14. cikkének (1) bekezdése szerint mindent jogellenesen nyújtott állami támogatást, amely összeegyeztethetetlen a belső piaccal, a kedvezményezettekkel vissza kell fizettetni.

(171)

Ebben az esetben a fenti megfontolásokból következően nyilvánvaló, hogy az alábbi intézkedések támogatást tartalmaznak, hogy ez a támogatás jogellenes és összeegyeztethetetlen, illetve amennyiben azt a VSL rendelkezésére bocsátották, azt vissza kell fizetni:

(172)

A 794/2004/EK bizottsági rendelet (27) V. fejezetével összhangban a visszatérítés alkalmazásában a belga hatóságoknak a támogatás összegéhez hozzá kell adniuk a visszatérítési kamatot, amely attól a naptól esedékes, amelyen a szóban forgó támogatást először a társaság rendelkezésére bocsátották, addig a napig, amíg a támogatást vissza nem fizették.

(173)

A Bizottság megállapítja, hogy Belgium számos intézkedést jogellenesen, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikke (3) bekezdésének megsértésével hajtott végre. Ezek az intézkedések a következők: 1 millió EUR összegű megmentési támogatás (1. intézkedés), 150 000 EUR összegű garancia (3. intézkedés), a Val Saint-Lambert márkanevek használata és értékesítése (4. intézkedés), 1,5 millió EUR összegű hitel (5. intézkedés), 1,5 millió EUR összegű tőkeinjekció (6. intézkedés) és az SPAQuE egyes épületeinek a VSL rendelkezésére bocsátása díjmentesen (8. intézkedés része).

(174)

2014. június 18-án kelt levelükben a belga hatóságok felhatalmazták a Bizottságot, hogy kizárólag francia nyelven fogadja el és tegye közzé ezt a határozatot,

a)

a kedvezményezett által visszafizetendő teljes összeg (a támogatás összege és a kamat);

b)

az e határozatnak való megfelelés érdekében már meghozott, illetve tervezett intézkedések részletes ismertetése;

c)

az azt bizonyító dokumentumok, hogy a kedvezményezettet felszólították a támogatás visszafizetésére.