I. MELLÉKLET

Az ENSZ-EGB-előírások alkalmazása

ENSZ-EGB-előírás száma	Tárgy	Módosítássorozat	HL-hivatkozás	Alkalmazási kör
14.	Biztonsági öv rögzítési pontjai, ISOFIX rögzítési rendszerek és ISOFIX felső hevederrögzítési pontok	A 07. módosítássorozat 1. kiegészítése	HL L 109., 2011.4.28., 1. o.	T és C
16.	Biztonsági övek, utasbiztonsági rendszerek és gyermekbiztonsági rendszerek	A 06. módosítássorozat 1. kiegészítése	HL L 233., 2011.9.9., 1. o.	T és C
43.	Biztonsági üvegezés	A 00. módosítássorozat 12. kiegészítése	HL L 230., 2010.8.31., 119. o.	T és C
60.	A vezető által kezelendő kezelőszervek – a kezelőszervek, az ellenőrző lámpák és kijelzők jelölése (segédmotoros kerékpárok/motorkerékpárok)		HL L 95., 2004.3.31., 10. o.	T és C
79.	Kormányberendezés	A 01. módosítássorozat 3. kiegészítése, valamint a 2006. január 20-i helyesbítés	HL L 137., 2008.5.27., 25. o.	T és C

Magyarázó megjegyzés:

Az, hogy egy adott alkatrész fel van tüntetve a listában, nem jelenti azt, hogy kötelező beszerelni. A rendelet más mellékletei azonban egyes alkatrészek esetében kötelező beépítési követelményt állapítanak meg.

II. MELLÉKLET

Az OECD-kódexek alapján kiadott vizsgálati jegyzőkönyvek elismerése EU-típusjóváhagyás céljából

Vizsgálati jegyzőkönyv a … számú OECD-kódex alapján	Tárgy	Kiadás	Alkalmazási kör	Az EU vizsgálati jegyzőkönyv alternatívája a … alapján
3.	A mezőgazdasági és erdészeti traktorok védőszerkezeteinek hivatalos vizsgálata (dinamikus vizsgálat)	2015. évi kiadás -2014. július-	T1, T4.2 és T4.3	VI. melléklet és XVIII. melléklet (ha a biztonsági övek rögzítési pontjai már ellenőrzésre kerültek)
4.	A mezőgazdasági és erdészeti traktorok védőszerkezeteinek hivatalos vizsgálata (statikus vizsgálat)	2015. évi kiadás -2014. július-	T1/C1, T4.2/C4.2 és T4.3/C4.3	VIII. melléklet és XVIII. melléklet (ha a biztonsági övek rögzítési pontjai már ellenőrzésre kerültek)
5.	A mezőgazdasági és erdészeti traktorok vezetőülés(ek)nél mért zajszintjének hivatalos mérése	2015. évi kiadás -2014. július-	T és C	XIII. melléklet
6.	A keskeny nyomtávú kerekes mezőgazdasági és erdészeti traktorok elöl felszerelt, borulás hatásai elleni védőszerkezeteinek hivatalos vizsgálata	2015. évi kiadás -2014. július-	T2, T3 és T4.3	IX. melléklet és XVIII. melléklet (ha a biztonsági övek rögzítési pontjai már ellenőrzésre kerültek)
7.	A keskeny nyomtávú kerekes mezőgazdasági és erdészeti traktorok hátul felszerelt, borulás hatásai elleni védőszerkezeteinek hivatalos vizsgálata	2015. évi kiadás -2014. július-	T2/C2, T3/C3 és T4.3/C4.3	X. melléklet és XVIII. melléklet (ha a biztonsági övek rögzítési pontjai már ellenőrzésre kerültek)
8.	A mezőgazdasági és erdészeti hernyótalpas traktorok védőszerkezeteinek hivatalos vizsgálata	2015. évi kiadás -2014. július-	C1, C2, C4.2 és C4.3	VII. melléklet és XVIII. melléklet (ha a biztonsági övek rögzítési pontjai már ellenőrzésre kerültek)
10.	A mezőgazdasági és erdészeti traktorok leeső tárgyak elleni védőszerkezeteinek hivatalos vizsgálata	2015. évi kiadás -2014. július-	T és C	XI. melléklet C. Rész

III. MELLÉKLET

A típus-jóváhagyási eljárásokra vonatkozó intézkedések, beleértve a virtuális vizsgálatra vonatkozó követelményeket

1.   Típus-jóváhagyási eljárás

A jóváhagyó hatóság a járműre vonatkozó típus-jóváhagyási kérelem kézhezvételekor:

1.1.

igazolja, hogy valamennyi, a 167/2013/EU rendelet, valamint az ugyanazon rendelet szerint elfogadott, a jármű-típusjóváhagyásban alkalmazandó, felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusok értelmében kiadott EU-típusbizonyítvány és kiállított vizsgálati jegyzőkönyv megfelel a gépjárműtípusnak, valamint az előírt követelményeknek;

1.2.

ellenőrzi a dokumentációra történő hivatkozás alapján, hogy a jármű adatközlő lapján szereplő járműelőírások és adatok megtalálhatók az adatcsomagokban és a 167/2013/EU rendelet, valamint az ugyanazon rendelet szerint elfogadott felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusok értelmében kiadott EU-típusbizonyítványokban;

1.3.

elvégzi a járműrészek és a rendszerek ellenőrzését a jóváhagyásra kerülő típusba tartozó járművek kiválasztott mintáján, vagy intézkedik azok elvégzéséről annak érdekében, hogy megállapítsa a jármű(vek) a 167/2013/EU rendelet, valamint az ugyanazon rendelet szerint elfogadott felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusok tekintetében megfelel(nek) az adatcsomagban megadott idevágó adatoknak;

1.4.	szükség esetén az önálló műszaki egységek vonatkozásában ellenőrzi azok felszerelését, vagy gondoskodik annak ellenőrzéséről;

1.5.	a 167/2013/EU rendelet I. mellékletében előírt tárgyak megléte tekintetében elvégzi vagy elvégezteti a szükséges ellenőrzéseket;

2.   Műszaki előírások kombinálása

A benyújtott járművek számának elégségesnek kell lennie ahhoz, hogy a típusjóváhagyásra váró különböző kombinációk megfelelő ellenőrzése lehetővé váljék az alábbi kritériumok szerint:

2.1.	meghajtóegység;

2.2.	sebességváltó;

2.3.	meghajtott tengelyek (száma, elhelyezése, kölcsönös kapcsolata);

2.4.	kormányzott tengelyek (száma és elhelyezése);

2.5.	fékrendszer és fékezett tengelyek (száma);

2.6.	borulás hatásai ellen védő szerkezet;

2.7.	veszélyes anyagokkal szembeni védelem;

3.   Egyedi rendelkezések

Amennyiben a 167/2013/EU rendelet, valamint az ugyanazon rendelet szerint elfogadott felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusok hatálya alá tartozó témák tekintetében nincs elérhető típus-jóváhagyási tanúsítvány vagy vizsgálati jegyzőkönyv, a jóváhagyó hatóság:

3.1.	intézkedik a 167/2013/EU rendeletben, valamint az ugyanazon rendelet szerint elfogadott felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusokban megkövetelt szükséges vizsgálatokról és ellenőrzésekről;

3.2.	megvizsgálja, hogy a jármű megfelel-e az adatközlő mappájában szereplő jellemzőinek, és teljesíti-e a 167/2013/EU rendeletben, valamint az ugyanazon rendelet szerint elfogadott felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusokban meghatározott műszaki követelményeket;

3.3.	adott esetben elvégzi az alkatrészek és önálló műszaki egységek tekintetében a megfelelő beépítés ellenőrzését, vagy intézkedik azok elvégzéséről.

4.   A többlépcsős EU-típusjóváhagyás során követendő eljárások

4.1.   Általános tudnivalók

4.1.1.

A többlépcsős uniós típus-jóváhagyási eljárás megfelelő lefolytatása megkívánja valamennyi érintett gyártó összehangolt tevékenységét. E célból a típusjóváhagyást végző hatóságoknak az első és a további lépcsők szerinti típusjóváhagyás kiadását megelőzően biztosítaniuk kell, hogy az érintett gyártók között megállapodások jöjjenek létre a dokumentumok és információk szolgáltatására és cseréjére a célból, hogy a befejezett járműtípus a 167/2013/EU rendeletben, valamint az ugyanazon rendelet szerint elfogadott felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusokban megállapított műszaki követelményeknek megfeleljen. Ezeknek a dokumentumoknak részleteket kell tartalmazniuk az érintett rendszerek, alkatrészek vagy önálló műszaki egységek jóváhagyásairól, illetőleg a még nem befejezett jármű részét képező, de még nem jóváhagyott járműrészekről.

4.1.2.

A 4. pont szerinti EU-típusjóváhagyások megadása a jármű mindenkori gyártási állapota alapján történik, és a jóváhagyásoknak magukban kell foglalniuk mindazokat a jóváhagyásokat, amelyeket a korábbi gyártási lépcsőkben adtak ki.

4.1.3.

A többlépcsős uniós típus-jóváhagyási eljárásban minden gyártó felelős az általa gyártott vagy korábbi gyártási lépcsőihez általa hozzáadott minden rendszer, alkatrész vagy önálló műszaki egység jóváhagyásáért és gyártásának megfelelőségéért. A gyártó nem felelős a korábbi lépcsőkben jóváhagyott egységekért, kivéve azokban az esetekben, amikor olyan mértékben módosít lényeges részeket, hogy az előzetesen megadott jóváhagyás érvényét veszti.

4.2.   Eljárások.

A jóváhagyó hatóság:

4.2.1.

igazolja, hogy valamennyi, a 167/2013/EU rendelet, valamint az ugyanazon rendelet szerint elfogadott, a jármű-típusjóváhagyásban alkalmazandó, felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusok értelmében kiadott EU-típusbizonyítvány és kiállított vizsgálati jegyzőkönyv megfelel a befejezett állapotban lévő gépjárműtípusnak, valamint az előírt követelményeknek;

4.2.2.

biztosítja, hogy a jármű gyártási állapotára figyelemmel minden vonatkozó adatot feltüntessenek az adatközlő mappában;

4.2.3.

ellenőrzi a dokumentációra történő hivatkozás alapján, hogy a jármű adatközlő mappájában szereplő járműelőírások és adatok megtalálhatók az adatcsomagokban és az EU-típusbizonyítványokban a 167/2013/EU rendelet, valamint az ugyanazon rendelet szerint elfogadott jármű-típusjóváhagyásban alkalmazandó felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusok szerint, a 4.2.1 pontban megjelölt alkalmazandó jogi aktusokkal összefüggésben; befejezett jármű esetében pedig, amennyiben az adatközlő mappában szereplő tételszám nincs megadva egyik adatcsomagban sem, megerősíti, hogy a jellemző vonatkozó része megfelel az adatközlő mappában szereplő adatoknak;

4.2.4.

elvégzi a járműrészek és a rendszerek ellenőrzését a jóváhagyásra kerülő típusba tartozó járművek kiválasztott mintáján, vagy intézkedik azok elvégzéséről annak érdekében, hogy megállapítsa a jármű(vek) a 167/2013/EU rendelet valamint ugyanazon rendelet szerint elfogadott felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusok tekintetében megfelel(nek) az adatcsomagban megadott idevágó adatoknak;

4.2.5.

Adott esetben elvégzi az önálló műszaki egységek tekintetében a megfelelő beépítés ellenőrzését, vagy intézkedik azok elvégzéséről.

4.3.   A 4.2.4. pont alkalmazásában megvizsgálandó járművek számának elégségesnek kell lennie ahhoz, hogy az uniós típusjóváhagyásra szánt különböző járművek megfelelő ellenőrzését lehetővé tegye a jármű gyártási állapota és a 2. pontban meghatározott szempontok alapján.

5.   A virtuális vizsgálat elvégzésének feltételei, és azon követelmények, amelyek teljesülését virtuális vizsgálati módszerekkel el lehet dönteni

5.1.   Célok és hatály

Az 5. pont megfelelő rendelkezéseket ír elő a 167/2013/EU rendelet 27. cikkének (6) bekezdésével összhangban történő virtuális vizsgálat tekintetében. E rendelkezések nem vonatkoznak az említett rendelet 27. cikke (3) bekezdésének második albekezdésére.

5.2.   Azon követelmények felsorolása, amelyek teljesülését virtuális vizsgálati módszerekkel el lehet dönteni

1. táblázat

Azon követelmények felsorolása, amelyek teljesülését virtuális vizsgálati módszerekkel el lehet dönteni

A felhatalmazáson alapuló jogi aktus száma	Melléklet száma	Követelmény	Korlátozások/Megjegyzések
RVCR	IX.	oldalirányba felboruló keskeny nyomtávú, a vezetőülés előtt védőkerettel felszerelt traktorok tovább-borulása vagy tovább nem borulása	B4. szakasz

6.   A virtuális vizsgálat elvégzésének feltételei

6.1.   A virtuális vizsgálat sémája

A virtuális vizsgálatok leírásához és elvégzéséhez alapstruktúraként az alábbi rendszert kell használni:

6.1.1.

cél;

6.1.2.

szerkezetmodell;

6.1.3.

peremfeltételek;

6.1.4.

terhelésre vonatkozó feltételezések;

6.1.5.

számítás;

6.1.6.

értékelés;

6.1.7.

Dokumentáció.

6.2.   A számítógépes szimuláció és kalkuláció alapelvei

6.2.1.   Matematikai modell

A matematikai modellt a gyártó cégnek kell biztosítania. A modellnek tükröznie kell a vizsgálandó jármű, rendszer és alkatrészek szerkezeti felépítésének összetettségét a követelményekhez képest. Ugyanezen rendelkezések vonatkoznak értelemszerűen a járműből származó alkatrészek vagy műszaki egységek önálló vizsgálatára.

6.2.2.   A matematikai modell érvényesítési folyamata

A matematikai modellt a tényleges vizsgálati feltételekkel összehasonlítva kell érvényesíteni. A matematikai modell használatával kapott eredmények fizikai vizsgálatok eredményeivel való összehasonlítása céljából fizikai vizsgálatokat kell végezni. Igazolni kell a vizsgálati eljárások eredményeinek összehasonlíthatóságát. Az érvényesítésről szóló jegyzőkönyvet a gyártó vagy a műszaki szolgálat készíti el, és azt be kell nyújtania a jóváhagyó hatósághoz. A matematikai modell és a szoftver minden olyan módosítására, amely valószínűleg érvényteleníti az érvényesítésről szóló jegyzőkönyvet, fel kell hívni a jóváhagyó hatóság figyelmét, amely előírhatja új érvényesítési eljárás lefolytatását. Az érvényesítési eljárás folyamatábrája a 7. pont 1. ábrájában található.

6.2.3.   Dokumentáció

A szimulációhoz és a számításhoz használt adatokat és segédeszközöket a gyártó köteles rendelkezésre bocsátani és megfelelő módon dokumentálni.

6.2.4.   Eszközök és támogatás

A műszaki szolgálat kérésére a gyártó biztosítja a szükséges szerszámokat vagy azokhoz többek között a megfelelő szoftverrel együtt hozzáférést biztosít.

6.2.5.   A gyártó ezenkívül megfelelő támogatást nyújt a műszaki szolgálatnak.

6.2.6.   A hozzáférés és a támogatás megadása egy műszaki szolgálatnak nem mentesíti a műszaki szolgálatot a személyzete képzettségével, a licencdíjak megfizetésével és a titoktartással kapcsolatos kötelezettségei alól.

7.   A virtuális vizsgálat érvényesítési eljárása

1. ábra

A virtuális vizsgálat érvényesítési eljárásának folyamatábrája

IV. MELLÉKLET

A gyártásmegfelelőségre vonatkozó intézkedések

1.   Fogalommeghatározások

E melléklet alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

1.1.	„minőségirányítási rendszer”: azon összefüggő vagy egymásra ható elemek összessége, amelyeket a szervezetek a minőségügyi szabályzatok végrehajtásának és a minőségügyi célok teljesítésének irányítására és ellenőrzésére használnak;

1.2.	„ellenőrzés”: az annak értékelésére használt információgyűjtési folyamat, hogy az ellenőrzési kritériumokat mennyiben megfelelően használják; az ellenőrzés legyen objektív, pártatlan és független, és az ellenőrzési folyamat legyen módszeres és dokumentált;

1.3.	„korrekciós intézkedések”: problémamegoldási eljárás, amelyet a megfelelés hiányát vagy a nem kívánatos állapotot előidéző ok megszüntetése érdekében végzett és az ismételt előfordulás megelőzése érdekében kialakított további lépések követnek;

2.   Cél

2.1.

A gyártás megfelelőségének ellenőrzésére szolgáló eljárás célja annak biztosítása, hogy minden legyártott jármű, rendszer, alkatrész, önálló műszaki egység, rész vagy tartozék megfeleljen a jóváhagyott típusra vonatkozó előírásoknak, a teljesítménnyel és megjelöléssel kapcsolatos követelményeknek.

2.2.

Az eljárások elválaszthatatlanul magukban foglalják a „kezdeti értékelés”-ként említett és a 3. szakaszban meghatározott, a minőségirányítási rendszerekre vonatkozó értékelést, valamint a „termékek megfelelőségét biztosító intézkedések”-ként említett és a 4. szakaszban meghatározott felülvizsgálatot és gyártással kapcsolatos ellenőrzést.

3.   Kezdeti értékelés

3.1.

A jóváhagyó hatóságnak a típusjóváhagyás megadása előtt ellenőriznie kell, hogy a gyártó hatékony ellenőrzést biztosító, kielégítő intézkedéseket és eljárásokat vezetett be annak érdekében, hogy a járművek, a rendszerek, az alkatrészek vagy önálló műszaki egységek a gyártás során megfeleljenek a jóváhagyott típusnak.

3.2.

A kezdeti értékelésre az EN ISO 19011:2011 szabványban meghatározott, a minőség- és/vagy környezeti irányítási rendszerek ellenőrzésére vonatkozó útmutató alkalmazandó.

3.3.

A 3.1. pontban meghatározott követelményeket a típusjóváhagyást megadó jóváhagyó hatóság számára hitelt érdemlően kell ellenőrizni. A jóváhagyó hatóságnak megfelelőnek kell találnia a kezdeti értékelést és a 4. szakasz szerinti, a termékek megfelelőségét biztosító kezdeti intézkedéseket, szükség szerint figyelemmel a 3.3.1–3.3.3. pontban meghatározott intézkedések egyikére, vagy adott esetben részben vagy egészben az intézkedések kombinációjára.

3.3.1.

A kezdeti értékelést és/vagy a termékek megfelelőségét biztosító intézkedések vizsgálatát a jóváhagyást megadó jóváhagyó hatóság vagy a jóváhagyó hatóság nevében eljáró kijelölt testület végzi el.

3.3.1.1.

Az elvégzendő kezdeti értékelés terjedelmét a jóváhagyó hatóság az alábbi benyújtott dokumentumok alapján határozza meg: 3.3.1.1.1. a gyártónak a 3.3.3. pontban meghatározott bizonylata, amelyet nem minősítettek vagy ismertek el azon pont alapján; 3.3.1.1.2. alkatrészek vagy önálló műszaki egységek típusjóváhagyása esetében a járműgyártó(k) által az alkatrész vagy önálló műszaki egység gyártójának telephelyén az EN ISO 9001:2008 harmonizált szabvány követelményeinek megfelelő, egy vagy több ipari ágazati előírás szerint elvégzett rendszerminőségi értékelések.

3.3.2.

A kezdeti értékelést és/vagy a termékek megfelelőségét biztosító intézkedések vizsgálatát elvégezheti más tagállam jóváhagyó hatósága vagy az e hatóság által erre a célra kijelölt testület.

3.3.2.1.

Ilyen esetben a másik tagállam jóváhagyó hatósága megfelelőségi tanúsítványt állít ki, amelyben feltünteti a jóváhagyandó járművek, rendszerek, alkotórészek vagy önálló műszaki egységek szempontjából lényeges területeket és gyártóberendezéseket, valamint a termékek típusjóváhagyása alapjául szolgáló uniós rendeleteket.

3.3.2.2.

Egy tagállam típusjóváhagyást megadó jóváhagyó hatóságának megfelelőségi tanúsítvány iránti kérelmére a másik tagállam jóváhagyó hatósága haladéktalanul megküldi a megfelelőségi tanúsítványt vagy a tájékoztatást arról, hogy nincs módja ilyen tanúsítvány kiadására.

3.3.2.3.

A megfelelőségi tanúsítvány legalább a következőket tartalmazza: 3.3.2.3.1. a csoport vagy vállalat neve (például XYZ autógyár); 3.3.2.3.2. a konkrét szervezet megjelölése (például európai részleg); 3.3.2.3.3. gyárak/telephelyek megnevezése (például 1. motorgyár [Egyesült Királyság] – 2. járműgyár [Németország]); 3.3.2.3.4. járművek/alkatrészek köre (például valamennyi T1 kategóriájú modell); 3.3.2.3.5. az értékelt területek (például motor-összeszerelés, felépítménypréselés és -összeszerelés, jármű-összeszerelés); 3.3.2.3.6. a megvizsgált dokumentumok (például a vállalat és az üzem minőségbiztosítási kézikönyve és minőségbiztosítási eljárása); 3.3.2.3.7. az értékelés dátuma (pl. az ellenőrzésre 2013.5.18 és 2013.5.30 között került sor); 3.3.2.3.8. a tervezett ellenőrző látogatás időpontja (például 2014. október).

3.3.3.

A jóváhagyó hatóságnak továbbá el kell fogadnia a gyártónak az EN ISO 9001:2008 harmonizált szabvány vagy azzal egyenértékű harmonizált szabvány szerinti megfelelő bizonylatát a 3.3. pont szerinti kezdeti értékelés követelményeinek teljesítésére vonatkozóan. A gyártónak közölnie kell a bizonylat tartalmát, és vállalnia kell, hogy tájékoztatja a jóváhagyó hatóságot az érvényességét vagy hatályát érintő minden változásról.

3.4.

A jármű típusjóváhagyásához nem kell megismételni a rendszerek, alkatrészek és önálló műszaki egységek típusjóváhagyásához elvégzett kezdeti értékeléseket, de ki kell egészíteni a teljes jármű összeállításával kapcsolatos olyan telephelyek és tevékenységek értékelésével, amelyekre a korábbi értékelések nem terjedtek ki.

4.   A termékek megfelelőségét biztosító intézkedések

4.1.

Minden, a 167/2013/EU rendelet, az ugyanazon rendelet alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási aktusok, valamint az 1958. évi felülvizsgált megállapodáshoz mellékelt ENSZ-EGB-előírások vagy a jelen rendelet II. mellékletében felsorolt OECD-kódexek alapján kiállított teljes vizsgálati jegyzőkönyv szerint jóváhagyott járművet, rendszert, alkatrészt vagy önálló műszaki egységet a jóváhagyott típusnak megfelelően kell gyártani a jelen mellékletben, a 167/2013/EU rendeletben, az ugyanazon rendelet alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban és végrehajtási aktusokban, valamint a vonatkozó ENSZ-EGB-előírásokban és OECD-kódexben rögzített követelmények betartásával.

4.2.

A 167/2013/EU rendelet, az ugyanazon rendelet alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási aktusok, valamint az 1958. évi felülvizsgált megállapodáshoz mellékelt ENSZ-EGB-előírások vagy OECD-kódex szerinti típusjóváhagyás megadása előtt a tagállam jóváhagyó hatósága ellenőrzi, hogy sor került-e a megfelelő intézkedésekre, és írásban rögzítve rendelkezésre állnak-e a vizsgálati eljárások, minden jóváhagyás tekintetében a gyártóval egyeztetve, amelyet követően az ilyen vizsgálatok és kapcsolódó ellenőrzések rendszeres időközönként végrehajthatók a jóváhagyott típusnak való folyamatos megfelelés ellenőrzése céljából, ideértve adott esetben a 167/2013/EU rendeletben, az ENSZ-EGB-előírásokban és az OECD-kódexben meghatározott vizsgálatokat.

4.3.

A típusjóváhagyás jogosultja különösen a következőket köteles megtenni: 4.3.1. biztosítja a termékek (járművek, rendszerek, alkatrészek vagy önálló műszaki egységek) jóváhagyott típusnak való megfelelőségének hatékony ellenőrzését biztosító eljárások meglétét és alkalmazását; 4.3.2. hozzáféréssel rendelkezik minden jóváhagyott típus ellenőrzéséhez szükséges vizsgáló- vagy egyéb megfelelő berendezéshez; 4.3.3. biztosítja, hogy a vizsgálati vagy ellenőrzési eredményeket rögzítsék, és a csatolt iratok hozzáférhetők maradjanak a jóváhagyó hatósággal való megegyezés alapján meghatározott, akár 10 éves időtartamig; 4.3.4. elemzi minden típusú vizsgálat vagy ellenőrzés eredményét, hogy az ipari termelésben megengedhető tűrések figyelembevételével ellenőrizze és biztosítsa a termék jellemzőinek állandóságát; 4.3.5. biztosítja minden terméktípus esetében, hogy elvégezzék legalább a 167/2013/EU rendeletben, az ugyanazon rendelet alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban és végrehajtási aktusokban szereplő, valamint a vonatkozó ENSZ-EGB-előírásokban és OECD-kódexben előírt ellenőrzéseket és vizsgálatokat; 4.3.6. biztosítja, hogy ha a mintasorozat vagy a vizsgálati darab igazolhatóan nem felel meg az adott típusú vizsgálat során, további mintavételre, vizsgálatra és ellenőrzésre kerüljön sor. Meg kell tenni minden szükséges intézkedést a gyártási folyamat korrigálására a jóváhagyott típusnak való megfelelés biztosítása céljából; 4.3.7. járművek típusjóváhagyása esetében a 4.3.5. pontban hivatkozott ellenőrzéseknek ki kell terjedniük legalább a megfelelő építési specifikációk ellenőrzésére a jóváhagyás és a megfelelőségi tanúsítványokhoz szükséges információk tekintetében.

4.4.

Lépésenkénti, vegyes vagy többlépcsős típusjóváhagyás esetében a teljes jármű típusjóváhagyását megadó jóváhagyó hatóság minden olyan jóváhagyó hatóságtól kérhet konkrét adatokat az ebben a mellékletben meghatározott gyártásmegfelelőségi követelmények betartásáról, amely bármely érintett rendszer, alkatrész vagy önálló műszaki egység tekintetében típusjóváhagyást adott.

4.5.

Ha a teljes jármű típusjóváhagyását megadó jóváhagyó hatóság nem elégedett a 4.4. pontban említett jegyzőkönyvbe vett adatokkal, és ezt írásban közölte a szóban forgó gyártóval és a rendszer, alkatrész vagy önálló műszaki egység tekintetében típusjóváhagyást adó jóváhagyó hatósággal, a teljes jármű típusjóváhagyását megadó jóváhagyó hatóság további gyártásmegfelelőségi ellenőrzések vagy vizsgálatok elvégzését írja elő a rendszer, alkatrész vagy önálló műszaki egység gyártójának telephelyén, és az eredményeket haladéktalanul továbbítja az érintett jóváhagyó hatóságnak.

4.6.

Ha a 4.4. és az 5.5. pontot kell alkalmazni, és a további ellenőrzési vagy vizsgálati eredményeket a teljes jármű típusjóváhagyását megadó jóváhagyó hatóság nem tartja kielégítőnek, a gyártó biztosítja, hogy a gyártás megfelelőségét a lehető leggyorsabban korrigálják a teljes jármű típusjóváhagyását megadó jóváhagyó hatóság és a rendszer, alkatrész vagy önálló műszaki egység tekintetében típusjóváhagyást adó jóváhagyó hatóság számára hitelt érdemlő korrekciós intézkedésekkel.

5.   Folyamatos felülvizsgálati intézkedések

5.1.

A típusjóváhagyást megadó hatóság időszakos ellenőrzések keretében bármikor ellenőrizheti az egyes termelőüzemekben alkalmazott gyártásmegfelelőség-ellenőrzési módszereket. A gyártónak ebből a célból lehetővé kell tennie a tervezési, gyártási, ellenőrzési, vizsgálati és tárolási helyekre történő belépést, és rendelkezésére kell bocsátania minden szükséges információt a minőségirányítási rendszer dokumentációja és nyilvántartásai tekintetében.

5.1.1.

Az ilyen időszaki ellenőrzések tekintetében a bevett gyakorlat az e melléklet 3. és 4. szakaszában (kezdeti értékelés és a termékek megfelelőségét biztosító intézkedések) megállapított eljárások folyamatos eredményességének figyelemmel kísérése.

5.1.1.1.

A(z) (e melléklet 3.3.3. pontjában előírtak szerint minősített vagy elismert) műszaki szolgálatok által folytatott felügyeleti tevékenységet kielégítőnek kell tekinteni az 5.1.1. pont szempontjából a kezdeti értékelésnél meghatározott követelmények tekintetében.

5.1.1.2.

A jóváhagyó hatóság által folytatott (az 5.1.1.1. pontban említettől eltérő) felülvizsgálatok rendes gyakorisága biztosítja, hogy a 3. és 4. szakasznak megfelelően végrehajtott felülvizsgálatokat olyan időközönként ismételjék meg, amelyet a jóváhagyó hatóság az addigi tapasztalatok alapján állapít meg.

5.2.

A vizsgálatok vagy ellenőrzések adatait és a gyártási nyilvántartásokat minden felülvizsgálatkor hozzáférhetővé kell tenni az ellenőr számára; különösen azoknak az ellenőrzéseknek vagy dokumentált vizsgálatoknak az eredményeit, amelyek a 4.2. pont alapján szükségesek.

5.3.

Az ellenőr véletlenszerűen mintákat vehet, amelyeket a gyártó laboratóriumában vagy a műszaki szolgálat telephelyén megvizsgál, amely esetben csak fizikai vizsgálatok végezhetők el. A minták legkisebb száma a gyártó saját ellenőrzésének eredményei alapján határozható meg.

5.4.

Ha a vizsgálat szintje nem tűnik megfelelőnek, vagy ha szükségesnek tűnik az 5.2. pont alkalmazása szempontjából a vizsgálatok érvényességének ellenőrzése, az ellenőrnek ki kell választania a műszaki szolgálathoz megküldendő mintákat fizikai vizsgálatok elvégzésére a 4. szakaszban, a 167/2013/EU rendeletben és az ugyanazon rendelet felhatalmazáson alapuló jogi aktusaiban és végrehajtási aktusaiban, illetve a vonatkozó ENSZ-EGB-előírásokban vagy OECD-kódexben meghatározott követelmények szerint.

5.5.

Amennyiben az ellenőrzések vagy a felülvizsgálat eredményei nem megfelelőek, a jóváhagyó hatóság biztosítja, hogy a lehető legrövidebb időn belül minden szükséges lépésre sor kerüljön a gyártás megfelelőségének helyreállítása érdekében.

5.6.

Amennyiben a 167/2013/EU rendelet megköveteli az ENSZ-EGB-előírásoknak való megfelelést, illetve megengedi az OECD egységes kódexei alapján kiállított teljes vizsgálati jegyzőkönyv használatát az ugyanazon rendelet szerint elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusaiban meghatározott követelmények helyett, a gyártó választhatja e melléklet rendelkezéseinek alkalmazását a vonatkozó ENSZ-EGB-előírásokban vagy OECD-kódexekben szereplő gyártásmegfelelőségi követelmények helyett. Ha azonban a 4.5. vagy a 4.6. pontot kell alkalmazni, az ENSZ-EGB-előírások vagy az OECD-kódexek valamennyi külön gyártásmegfelelőségi követelményének eleget kell tenni a jóváhagyó hatóság számára hitelt érdemlően, amíg az úgy nem dönt, hogy a gyártás megfelelősége helyreállt.

V. MELLÉKLET

A javítási és karbantartási információk hozzáférhetőségére vonatkozó követelmények

A FÜGGELÉKEK LISTÁJA

A függelék száma	A függelék címe	Oldalszám
1.	Hozzáférés a jármű fedélzeti diagnosztikai információihoz és járműjavítási és -karbantartási információihoz	26
2.	Általános diagnosztikai eszközök kifejlesztését lehetővé tévő információk	28

1.   Fogalommeghatározás

E melléklet alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni: „hozzáférés a jármű fedélzeti diagnosztikai információihoz és járműjavítási és -karbantartási információihoz”: a jármű összes fedélzeti diagnosztikai információjához és járműjavítási és -karbantartási információjához való hozzáférés, amely szükséges a jármű ellenőrzéséhez, diagnosztikájához, szervizeléséhez vagy javításához.

2.   A jármű fedélzeti diagnosztikai információihoz és a javítási és karbantartási információkhoz való hozzáférésre vonatkozó követelményeknek való megfelelés a típus-jóváhagyási eljárás során

2.1.

A gyártónak biztosítania kell az e mellékletben meghatározott, a jármű fedélzeti diagnosztikai információihoz és a járműjavítási és -karbantartási információkhoz való hozzáférésre vonatkozó műszaki követelmények betartását.

2.2.

A jóváhagyó hatóságok csak akkor adhatnak meg típusjóváhagyást, ha a gyártótól kaptak egy „Hozzáférés a jármű fedélzeti diagnosztikai információihoz és a járműjavítási és -karbantartási információkhoz” bizonylatot.

2.3.

A „Hozzáférés a jármű fedélzeti diagnosztikai információihoz és a járműjavítási és -karbantartási információkhoz” bizonylat igazolja az 167/2013/EU rendelet XV. fejezetének való megfelelőséget.

2.4.

A „Hozzáférés a jármű fedélzeti diagnosztikai információihoz és a járműjavítási és -karbantartási információkhoz” bizonylatot a 167/2013/EU rendelet 53. cikke (8) bekezdésének (3) albekezdésében említett mintának megfelelően kell elkészíteni.

3.   Hozzáférési díjak

A 167/2013/EU rendelet 55. cikke szerinti időalapú elérhetőség mellett a gyártók tranzakció alapú elérhetőséget is felkínálhatnak, amelyért a díjat tranzakciónként, nem pedig a hozzáférhetővé tétel időtartama szerint számítják fel. Amennyiben a gyártók időalapú és tranzakció alapú elérési rendszereket egyaránt felkínálnak, a független szervizeknek választaniuk kell, hogy az időalapú vagy a tranzakció alapú rendszert részesítik-e előnyben.

4.   Szervizalkatrészek, diagnosztikai eszközök és vizsgálóberendezések

4.1.

A 167/2013/EU rendelet 53. cikkének (6) bekezdésével összefüggésben a gyártó a 167/2013/EU rendelet 55. cikkében megállapított elv hatálya alá tartozó egyéni megállapodások alapján elérhetővé teszi az érdekelt felek számára a következő információkat, és megadja elérhetőségét weboldalán: 4.1.1. olyan cserealkatrészek kifejlesztését lehetővé tévő idevágó információk, amelyek kritikus fontosságúak a fedélzeti diagnosztikai rendszer helyes működése szempontjából; 4.1.2. a 2. függelékben felsorolt, általános diagnosztikai eszközök kifejlesztését lehetővé tévő információk.

4.2.

A 4.1.1. pont alkalmazásában a pótalkatrészek kifejlesztését nem korlátozhatják a következők: 4.2.1. a vonatkozó információ hiánya; 4.2.2. a működési hiba jelzésére szolgáló stratégiákra vonatkozó műszaki követelmények arra az esetre, ha a kibocsátások túllépik a diagnosztikai küszöbértékeket, vagy ha a fedélzeti diagnosztikai rendszer nem képes az e rendeletben előírt alapvető ellenőrzési követelmények teljesítésére; 4.2.3. a folyékony vagy gáz-halmazállapotú tüzelőanyaggal működő járművek eltérő kezelése céljából a diagnosztikára vonatkozó információ kezelésének konkrét módosításai; 4.2.4. az olyan gázüzemű járművek típusjóváhagyása, amelyek korlátozott számban kisebb hiányosságokat mutatnak.

4.3.

A 4.1.2. pont alkalmazásában, ha a gyártó az ISO 22900-2:2009 szabvány (Modulrendszerű kommunikációs interfész járművekhez – MVCI) és az ISO 22901-2:2011 szabvány (Nyílt diagnosztikai adatcsere – ODX) szerinti diagnosztikai eszközöket és mérőműszereket használ a saját franchise-rendszerű hálózatán belül, akkor az ODX-fájlokat a független gazdasági szereplők számára a gyártó weboldalán elérhetővé kell tenni.

5.   Többlépcsős típusjóváhagyás

5.1.

A 167/2013/EU rendelet 20. cikkében meghatározott többlépcsős típusjóváhagyás esetében a végtermék gyártója köteles gondoskodni a jármű fedélzeti diagnosztikai információinak és a járműjavítási és -karbantartási információknak az elérhetőségéről a saját gyártási lépcső(i), valamint a korábbi lépcső(k)re mutató hivatkozások tekintetében.

5.2.

Emellett a végtermék gyártója a saját internetes oldalán közli a független gazdasági szereplőkkel a következő információkat: 5.2.1. az előző lépcső(k)ért felelős gyártó(k) weboldalának címe; 5.2.2. az előző lépcső(k)ért felelős összes gyártó neve és címe; 5.2.3. az előző lépcső(k) típus-jóváhagyási száma(i); 5.2.4. a motorszám.

5.3.

A típusjóváhagyás adott lépcsőjéért vagy lépcsőiért felelős gyártók kötelesek internetes oldalukon keresztül hozzáférhetővé tenni a típusjóváhagyás azon lépcsőjére/lépcsőire vonatkozó járműfedélzeti diagnosztikai és a járműjavítási és -karbantartási információkat, amelyekért felelősséggel tartoznak, valamint az előző lépcső(k)re mutató hivatkozást.

5.4.

A típusjóváhagyás adott lépcsőjéért/lépcsőiért felelős gyártó átadja a következő lépcsőért felelős gyártónak a következő információkat: 5.4.1. az arra/azokra a lépcső(k)re vonatkozó megfelelőségi bizonylatot, amelyekért felelősséggel tartozik; 5.4.2. a „Hozzáférés a jármű fedélzeti diagnosztikai információihoz és a járműjavítási és -karbantartási információkhoz” bizonylatot, az összes függelékkel együtt; 5.4.3. az annak/azoknak a lépcső(k)nek megfelelő típus-jóváhagyási számot, amelyekért felelősséggel tartozik; 5.4.4. az 5.4.1., 5.4.2. és 5.4.3. pontban említett dokumentumokat, amint azokat az előző lépcső(k)ben érintett gyártó(k) átadta/átadták.

5.5.

Minden egyes gyártó engedélyezi a következő lépcsőért felelős gyártó számára, hogy továbbadja az átadott dokumentumokat a bármely későbbi lépcsőért és az utolsó lépcsőért felelős gyártóknak.

5.6.

Emellett a típusjóváhagyás adott lépcsőjéért vagy lépcsőiért felelős gyártó szerződés alapján: 5.6.1. hozzáférhetővé teszi a következő lépcsőért felelős gyártó számára a jármű fedélzeti diagnosztikai információit és a járműjavítási és -karbantartási információkat, valamint az adott lépcső(k)nek megfelelő interfészinformációkat, amely lépcső(k)ért felelősséggel tartozik; 5.6.2. a típusjóváhagyás következő lépcsőjéért felelős gyártó kérésére hozzáférhetővé teszi számára a jármű fedélzeti diagnosztikai információit és a járműjavítási és -karbantartási információkat, valamint az adott lépcső(k)nek megfelelő interfészinformációkat, amely lépcső(k)ért felelősséggel tartozik.

5.7.

A gyártó – beleértve a végtermék gyártóját – a 167/2013/EU rendelet 55. cikke értelmében díjat csak az(ok)ért a lépcső(k)ért számíthat fel, amely(ek)ért felelősséggel tartozik.

5.8.

Valamely gyártó, többek között a végtermék gyártója nem számít fel díjat valamely más gyártó internetes oldala címének vagy elérhetőségi adatainak közléséért.

6.   Kis sorozatú gyártók

6.1.

A gyártóknak gondoskodniuk kell arról, hogy a javítási és karbantartási információk azonnal és gyorsan, a 167/2013/EU rendelet 53. cikkének (13) bekezdése alapján előírt rendelkezésekhez, illetve a hivatalos forgalmazók és szervizek számára ugyanott megadott hozzáféréshez képest megkülönböztetést nem jelentő módon elérhetőek legyenek, ha az azon rendeletben szabályozott adott járműtípus tekintetében éves gyártásuk világszinten kevesebb, mint: a) T kategória esetében: 200 jármű; b) C kategória esetében: 80 jármű; c) R kategória esetében: 400 jármű; d) S kategória esetében: 200 jármű; Az említett rendeletben szabályozott típusú rendszer, alkatrész vagy önálló műszaki egység esetében az e rendelkezés értelmében érvényes szám: 250 egység.

6.2.

Az 1. pont hatálya alá tartozó járműveket, rendszereket, alkatrészeket és önálló műszaki egységeket fel kell sorolni a gyártó javítási és karbantartási információkat tartalmazó weboldalán.

6.3.

A jóváhagyó hatóságnak tájékoztatnia kell a Bizottságot a kis termelésű gyártóknak megadott minden típusjóváhagyásról.

7.   A jármű fedélzeti diagnosztikai információihoz és a járműjavítási és -karbantartási információkhoz való hozzáférésre vonatkozó kötelezettségek teljesítése

7.1.

A jóváhagyó hatóság a saját kezdeményezésére, bejelentett panasz vagy a műszaki szolgálat értékelése alapján bármikor ellenőrizheti, hogy a gyártó teljesíti-e a 167/2013/EU rendelet és az e rendelet szerinti kötelezettségeit, valamint a „Hozzáférés a jármű fedélzeti diagnosztikai információihoz és a járműjavítási és -karbantartási információkhoz” bizonylat feltételeit.

7.2.

Ha a jóváhagyó hatóság megállapítja, hogy a gyártó nem teljesítette a jármű fedélzeti diagnosztikai információi és a járműjavítási és -karbantartási információk hozzáférhetőségével kapcsolatos kötelezettségeit, a típusjóváhagyást megadó jóváhagyó hatóság megteszi a megfelelő lépéseket a helyzet orvoslása érdekében.

7.3.

Az említett intézkedések között szerepelhet a típusjóváhagyás visszavonása vagy felfüggesztése, pénzbírságok vagy a 167/2013/EU rendeletnek megfelelően elfogadott egyéb intézkedések.

7.4.

Ha egy független gazdasági szereplő vagy független gazdasági szereplők érdekképviseletét ellátó szakmai szövetség panaszt nyújt be a jóváhagyó hatósághoz, a hatóság ellenőrzi, hogy a gyártó betartja-e a jármű fedélzeti diagnosztikai információi és a járműjavítási és -karbantartási információk hozzáférhetőségével kapcsolatos kötelezettségeit.

7.5.

Az ellenőrzés során a jóváhagyó hatóság műszaki szolgálatot vagy más független szakértőt kérhet fel annak értékelésére, hogy a gyártó teljesítette-e ezeket a kötelezettségeket.

7.6.

Amennyiben a jármű fedélzeti diagnosztikai rendszerére vonatkozó információk, valamint a járműjavítási és -karbantartási információk nem állnak rendelkezésre a típus-jóváhagyási kérelem benyújtásának időpontjában, a gyártónak a típusjóváhagyás megadásától számított hat hónapon belül meg kell adnia azokat.

7.7.

Ha a gépjárművet több mint hat hónappal a típusjóváhagyás elnyerése után hozzák forgalomba, az információkat a gépjármű forgalomba hozásának napján kell közölni.

7.8.

A jóváhagyó hatóság a beadott „Hozzáférés a jármű fedélzeti diagnosztikai információihoz és a járműjavítási és -karbantartási információkhoz” bizonylat alapján feltételezheti, hogy a gyártó a jármű fedélzeti diagnosztikájára és a jármű javítására és karbantartására vonatkozó információkhoz való hozzáférés tekintetében megtette a megfelelő szervezési és eljárási intézkedéseket, amennyiben nem érkezett panasz, és amennyiben a gyártó a 7.7. bekezdésben előírt időpontig rendelkezésre bocsátotta a bizonylatot.

7.9.

Ha ezen időszak során nem nyújtják be a megfelelőségi bizonylatot, akkor a jóváhagyó hatóság megteszi a szükséges intézkedéseket a megfelelőség biztosítása érdekében.

8.   A független gazdasági szereplők számára megadott, a jármű biztonsági területein kívüli területekhez való hozzáféréssel kapcsolatos információs követelmények

8.1.

A jármű biztonsági területeit nem érintő fedélzeti diagnosztikai információkhoz, valamint a járműjavítási és -karbantartási információkhoz való hozzáféréshez a független gazdasági szereplőktől a gyártók csak annyi információt kérhetnek a weboldaluk használatához történő bejelentkezés feltételeként, amennyi az információkért való fizetés módjának megerősítéséhez szükséges.

9.   A független gazdasági szereplők számára megadott, a jármű biztonsági területeihez való hozzáféréssel kapcsolatos információs követelmények

9.1.

A jármű biztonsági területeihez való hozzáféréssel kapcsolatos fedélzeti diagnosztikai információkhoz, valamint a járműjavítási és -karbantartási információkhoz való hozzáféréshez a független gazdasági szereplőknek jóváhagyást és engedélyt kell szerezniük olyan dokumentumok alapján, amelyek igazolják, hogy legális üzleti tevékenységet végeznek, és e téren büntetlen előéletűek.

9.2.

A független gazdasági szereplők számára is biztosítani kell a hivatalos forgalmazók és szervizek által az adatcseréhez használt, biztonságtechnikai védelemmel ellátott járműbiztonsági funkciókhoz való hozzáférést, az adatok bizalmas jellegének, integritásának és az illetéktelen hozzáféréssel szembeni védelmének biztosítása érdekében.

9.3.

A jármű-információkhoz való hozzáférésnek a 167/2013/EU rendelet 56. cikkében előírt fóruma fogja meghatározni e követelmények teljesítésének részletes paramétereit.

9.4.

A jármű biztonsági területeihez való hozzáférésre vonatkozó információk eléréséhez a független gazdasági szereplőnek be kell mutatnia a saját maga és szervezetének azonosítására szolgáló, az ISO 20828:2006 szabvány szerinti tanúsítványt. A gyártó az ISO 20828:2006 szabvány szerinti saját tanúsítványával válaszol azt megerősítendő, hogy a független gazdasági szereplő a szóban forgó gyártó jogszerű webhelyét éri el. Az ilyen ügyletekről mindkét félnek nyilvántartást kell vezetnie, feltüntetve az e rendelkezés alá tartozó járműveket és a rajtuk végzett változtatásokat.

VI. MELLÉKLET

A borulás hatásai ellen védő szerkezetekre vonatkozó követelmények (dinamikus vizsgálat)

A.   ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1.

A borulás hatásai ellen védő szerkezetekre vonatkozó uniós követelményeket (dinamikus vizsgálat) a B. pont tartalmazza.

B.   A BORULÁS HATÁSAI ELLEN VÉDŐ SZERKEZETEKRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK (DINAMIKUS VIZSGÁLAT) (1)

1.   Fogalommeghatározások

1.1.   [Nem alkalmazható]

1.2.   Borulás hatásai ellen védő szerkezet (ROPS)

Borulás hatásai ellen védő szerkezet (védőfülke vagy -keret), a továbbiakban: „védőszerkezet”: az a szerkezeti elem a traktoron, amelynek alapvető célja, hogy megelőzze vagy korlátozza azokat a veszélyeket, amelyek a vezetőt érhetik, ha a traktor üzemszerű használat közben felborul.

A borulás hatásai ellen védő szerkezet jellemzője, hogy elég szabad teret biztosít ahhoz, hogy megvédje a vezetőt, aki ülhet akár a védőszerkezet védelmében, akár a szerkezet külső éleit a traktor bármely olyan részével összekötő egyenesek által határolt térben, amely érintkezésbe kerülhet a sík talajjal, és amely borulás esetén képes a traktort az adott helyzetben megtartani.

1.3.   Nyomtáv

1.3.1.   Előzetes fogalommeghatározás: a kerék szimmetriasíkja

A kerék szimmetriasíkja egyenlő távolságra található a keréktárcsák szegélyét azok külső pereménél magában foglaló két síktól.

1.3.2.   A nyomtáv meghatározása

A kerék tengelyén keresztülhaladó függőleges sík egyenes vonalban metszi a szimmetriasíkot; ez az egyenes egy pontban találkozik az alátámasztó felülettel. Ha a traktor azonos tengelyén található kerekek esetében így meghatározott két pont A és B, akkor a nyomtáv az A és a B pont közötti távolság. A nyomtávot ilyen módon mind az első, mind a hátsó kerekek tekintetében meg lehet határozni. Ikerkerekek esetében a nyomtáv a kerékpárok szimmetriasíkjainak megfelelő két sík közötti távolság.

Hernyótalpas traktorok esetében a nyomtáv a hernyótalpak szimmetriasíkjai közötti távolság.

1.3.3.   További fogalommeghatározás: a traktor szimmetriasíkja

Az A és a B pontnak a traktor hátsó tengelyére vonatkozó szélső helyzete adja meg a nyomtáv lehetséges legnagyobb értékét. Az AB szakasszal a szakasz középpontjánál derékszöget bezáró függőleges sík a traktor szimmetriasíkja.

1.4.   Tengelytáv

Az első kerekek, illetve a hátsó kerekek tekintetében a fentiek szerint meghatározott két AB szakaszon keresztülhaladó függőleges síkok közötti távolság.

1.5.   Az ülés ellenőrzési pontjának meghatározása; az ülés helyzete és beállítása a vizsgálathoz

1.5.1.   Az ülés ellenőrzési pontja (seat index point: SIP) (2)

Az ülés ellenőrzési pontját az ISO 5353:1995 szabvány szerint kell meghatározni.

1.5.2.   Az ülés helyzete és beállítása a vizsgálathoz

1.5.2.1.

Amennyiben a háttámla és az ülőfelület állítható, akkor úgy kell ezeket beállítani, hogy az ülés ellenőrzési pontja a hátsó, legfelső helyzetében legyen;

1.5.2.2.

Amennyiben az ülés rugózott, akkor rugózását útjának közepén rögzíteni kell, kivéve, ha ez ellentétes az ülés gyártójának egyértelmű utasításaival;

1.5.2.3.

Azon esetekben, amikor az ülés helyzete csak hosszanti irányban és függőlegesen állítható be, az ülés ellenőrzési pontján átmenő hosszanti tengelynek párhuzamosnak kell lennie a traktornak a kormánykerék középpontján átmenő függőleges hosszanti síkjával, és ettől a síktól legfeljebb 100 mm-re helyezkedhet el.

1.6.   Védett tér

1.6.1.   Referenciasík

A védett tér a 3.8–3.10. ábrán és a 3.3. táblázatban látható. A védett tér meghatározása a referenciasíkhoz és az ülés ellenőrzési pontjához képest történik. A referenciasík egy olyan függőleges sík, amely általában a traktor hosszanti síkja és átmegy az ülés ellenőrzési pontján, valamint a kormánykerék középpontján. A referenciasík általában egybeesik a traktor hosszanti szimmetriasíkjával. Úgy kell tekinteni, hogy a terhelés során a referenciasík az üléssel és a kormánykerékkel együtt vízszintesen eltolódik, de merőleges marad a traktorra, illetve a borulás hatásai ellen védő szerkezet padlójára nézve. A védett tér az 1.6.2. és az 1.6.3. pont alapján határozható meg.

1.6.2.   A védett tér meghatározása nem megfordítható üléssel felszerelt traktorok esetében

A nem megfordítható üléssel felszerelt traktorok szabad terét az alábbi 1.6.2.1–1.6.2.10. pont határozza meg; ha a traktor vízszintes felületen áll, és amennyiben az ülés állítható, a hátsó, legfelső helyzetbe (2) van állítva, illetve amennyiben a kormánykerék állítható, az ülő vezető számára középső helyzetbe van állítva, a szabad teret a következő síkok határolják:

1.6.2.1.

az A1 B1 B2 A2 vízszintes sík (810 + av) mm-rel az ülés ellenőrzési pontja (SIP) felett úgy, hogy a B1 B2 egyenes (ah – 10) mm-re a SIP mögött található;

1.6.2.2.

a referenciasíkra merőleges G1 G2 I2 I1 ferde sík, amely a B1 B2 egyenes mögött 150 mm-rel található pontot és az ülés háttámlájának leghátsó pontját is magában foglalja;

1.6.2.3.

a referenciasíkra merőleges A1 A2 I2 I1 hengeres felület, amelynek sugara 120 mm, és amely érinti a fenti 1.6.2.1. és 1.6.2.2. pontban meghatározott síkokat;

1.6.2.4.

a referenciasíkra merőleges B1 C1 C2 B2 hengeres felület, amelynek sugara 900 mm, 400 mm-re előrenyúlik, és amely a B1 B2 egyenes mentén érinti a fenti 1.6.2.1. pontban meghatározott síkot;

1.6.2.5.

a referenciasíkra merőleges C1 D1 D2 C2 ferde sík, amely a fenti 1.6.2.4. pontban meghatározott felületig terjed, és 40 mm-re esik a kormánykerék elülső külső élétől. A kormánykerék emelt állása esetén ez a sík a B1 B2 egyenestől a fenti 1.6.2.4. pontban meghatározott felületet érintve nyúlik előre;

1.6.2.6.

a referenciasíkra merőleges D1 E1 E2 D2 függőleges sík, amely 40 mm-re esik a kormánykerék elülső külső élétől;

1.6.2.7.

az ülés ellenőrzési pontja (SIP) alatt (90-av) mm-re található ponton keresztülhaladó E1 F1 F2 E2 vízszintes sík;

1.6.2.8.

a G1 F1 F2 G2 felület szükség esetén a fenti 1.6.2.2. pontban meghatározott sík alsó határától a fenti 1.6.2.7. pontban meghatározott vízszintes síkig görbül, merőleges a referenciasíkra, és teljes hosszában érinti az ülés háttámláját;

1.6.2.9.

a J1 E1 F1 G1 H1 és J2 E2 F2 G2 H2 függőleges síkok. Ezek a függőleges síkok az E1 F1 F2 E2 síktól felfelé 300 mm-re terjednek, az E1 E0 és E2 E0 közötti távolság 250 mm.

1.6.2.10.

az A1 B1 C1 D1 J1 H1 I1 és A2 B2 C2 D2 J2 H2 I2 ferde párhuzamos síkok, ahol az erőkifejtés oldalán lévő sík felső széle legalább 100 mm-re van a függőleges referenciasíktól.

1.6.3.   A védett tér meghatározása megfordítható vezetőhellyel felszerelt traktorok esetében

A megfordítható vezetőhellyel (vagyis megfordítható üléssel és kormánykerékkel) rendelkező traktorok esetében a védett tér a kormánykerék és az ülés két helyzete által meghatározott két védett tér burkolófelülete.

1.6.4.   Kiegészítő ülések

1.6.4.1.

Olyan traktorok esetében, amelyekbe kiegészítő üléseket lehet beszerelni, a vizsgálatok során az összes lehetséges kiegészítő ülés ellenőrzési pontját magában foglaló burkolófelületet kell használni. A védőszerkezet nem eshet ezen különböző ülések ellenőrzési pontjait magában foglaló nagyobb védett téren belülre.

1.6.4.2.

Amennyiben a vizsgálat elvégzése után új lehetőséget kínálnak az ülések elrendezésére, meg kell határozni, hogy az új ülés ellenőrzési pontja körüli védett tér teljes mértékben a korábban megállapított burkolófelületen belülre esik-e. Amennyiben nem, új vizsgálatot kell végezni.

1.6.4.3.

A kiegészítő ülés nem foglalja magában a vezetőn kívüli más személy ülését, ahonnan a traktort nem lehet irányítani. Az ülés ellenőrzési pontja nem határozható meg, mivel a védett tér definíciója a vezetőülésre vonatkozik.

1.7.   Nehezék nélküli tömeg

A traktor tömege nehezékek nélkül, valamint – gumiabroncsokkal rendelkező traktorok esetében – folyadékballaszt nélkül. A traktornak menetkész állapotban kell lennie, feltöltött tartályokkal, csövezéssel és hűtővel, burkolattal rendelkező védőszerkezettel és minden, a rendes használathoz megkövetelt hernyótalp-felszereléssel vagy kiegészítő elsőkerékmeghajtás-alkatrészekkel, a járműkezelő nélkül.

1.8.   Megengedett mérési tűrések

Távolság	± 0,5 mm
Erő	± 0,1 % (az érzékelő teljes mérési tartományában)
Tömeg	± 0,2 % (az érzékelő teljes mérési tartományában)
Gumiabroncs-nyomás	± 5,0 %
Szög	± 0,1°

1.9.   Jelmagyarázat

ah	(mm)	Az ülés vízszintes állítási tartományának fele
av	(mm)	Az ülés függőleges állítási tartományának fele
E	(J)	Energiabevitel a vizsgálat közben
F	(N)	Statikus terhelőerő
H	(mm)	A lengőtömeg tömegközéppontjának emelkedési magassága
I.	(kg.m2)	A hátsó tengelyre számított tehetetlenségi nyomaték, kizárva a hátsó ütközési energia kiszámításához használt kerekeket
L	(mm)	A hátsó ütközési energia kiszámításához használt tengelytáv
M	(kg)	Az energia és nyomóerők kiszámításához használt tömeg

2.   Alkalmazási terület

2.1.   Ez a melléklet olyan traktorokra alkalmazandó, amelyeknek legalább két tengelye és gumiabroncsos kerekei vannak hernyótalp-csatlakozóelemekkel vagy azok nélkül, és amelyek nehezék nélküli traktortömege 600 kg felett van, de általában kevesebb, mint 6 000 kg.

2.2.   A hátsó kerekek minimális nyomtávja általában nagyobb mint 1 150 mm. Elismert tény, hogy lehetnek olyan tervezésű traktorok, például fűnyírók, keskeny szőlészeti traktorok, korlátozott szabad magassággal rendelkező épületekben vagy gyümölcsösökben használt alacsony profilú traktorok, nagy szabad magasságú traktorok, valamint különleges erdészeti gépek, mint például a szállítók és rönkvontatók, amelyekre ez a melléklet nem vonatkozik.

3.   Szabályok és iránymutatások

3.1.   Általános rendelkezések

3.1.1.   A védőszerkezetet a traktorgyártó vagy más független vállalat is gyárthatja. Mindkét esetben a vizsgálat csak arra a traktormodellre érvényes, amelyen azt végrehajtják. A védőszerkezet vizsgálatát ismételten el kell végezni minden egyes traktormodellre vonatkozóan, amelyre azt felszerelik. A vizsgálóállomások azonban igazolhatják, hogy a szilárdsági vizsgálatok érvényesek olyan traktormodellekre is, amelyek az eredeti modellből származnak a motoron, erőátvitelen, kormányszerkezeten vagy az elülső felfüggesztésen elvégzett változtatások eredményeként (lásd alább a 3.6. pontot: Kiterjesztés más traktortípusokra). Másfelől egynél több védőszerkezet is vizsgálható bármilyen traktormodell esetében.

3.1.2.   A dinamikus vizsgálatra átadott védőszerkezetet úgy kell átadni, hogy normális módon rögzítve van ahhoz a traktormodellhez, amellyel kapcsolatban vizsgálják. Az átadott traktornak teljesnek és üzemképesnek kell lennie.

3.1.3.   „Tandem” traktor esetében azon rész szabványos változatának a tömegét kell alkalmazni, amelyre a védőszerkezetet felszerelték.

3.1.4.   A védőszerkezetet tervezhetik kizárólag arra a célra, hogy megvédje a vezetőt abban az esetben, ha a traktor felborul. Az ilyen szerkezetre többé-kevésbé ideiglenes jellegű időjárás ellen védő szerkezet is felszerelhető a vezető számára. Az ilyen szerkezetet a vezető általában eltávolítja meleg időben. Vannak azonban olyan védőszerkezetek is, amelyek burkolata állandó, és meleg időben ablakok vagy fülek biztosítják a szellőzést. Mivel a burkolat hozzájárulhat a szerkezet szilárdságához, és ha levehető, előfordulhat, hogy éppen akkor hiányzik, amikor baleset történik, a vizsgálat céljából minden olyan részt le kell venni, amelyet a vezető ily módon leszerelhet. A kinyitható ajtókat, tetőablakokat és ablakokat vagy le kell venni, vagy nyitott helyzetben rögzíteni kell a vizsgálathoz, hogy ne járulhassanak hozzá a védőszerkezet szilárdságához. Meg kell említeni, hogy ebben a helyzetben veszélyt jelentenek-e a vezető számára felborulás esetén.

E szabályok leírása során a továbbiakban csak a védőszerkezet vizsgálatára történik utalás. Ebbe beleértendő a nem ideiglenes jellegű burkolat.

Bármely biztosított ideiglenes burkolat leírását bele kell foglalni a specifikációba. A vizsgálat előtt el kell távolítani minden üveg vagy hasonló törékeny anyagot. Azokat a traktor és védőszerkezet alkatrészeket, amelyek megsérülhetnek a vizsgálat közben, és amelyek nem befolyásolják a védőszerkezet szilárdságát és méreteit, le lehet venni a vizsgálat előtt, ha a gyártó úgy kívánja. A vizsgálat során nem végezhető javítás vagy beállítás.

3.1.5.   A traktor bármely olyan alkatrészét, amely hozzájárul a védőszerkezet szilárdságához, mint például a sárvédők, amelyeket a gyártó erősített meg, le kell írni a vizsgálati jegyzőkönyvben, és a méreteit meg kell adni.

3.2.   Berendezés és a vizsgálat feltételei

3.2.1.   A szerkezetet egy lengőtömeggel kell ütköztetni, és első, valamint hátsó nyomóvizsgálatnak kell alávetni.

3.2.2.   A lengőtömeg tömege (3.1. ábra) 2 000 kg kell, hogy legyen. Ütközési felületének méretei: 680 × 680 mm ± 20. A lengőtömeget úgy kell elkészíteni, hogy tömegközéppontjának helyzete változatlan maradjon (például betonba ágyazott vasrudakkal). A lengőtömeget a padló felett kb. 6 m magasan lévő forgáspontból kell felfüggeszteni úgy, hogy a lengőtömeg magasságát kényelmesen és biztonságosan be lehessen állítani.

3.2.3.   Az olyan traktorok esetében, amelyek tömegének kevesebb mint 50 %-a nehezedik az első kerekekre, az első ütést a szerkezet hátuljára kell irányozni. Ezt követi egy nyomóvizsgálat szintén a szerkezet hátulján. A második ütés elöl, a harmadik ütés pedig oldalt érje a szerkezetet. Végül egy második nyomóvizsgálat következik elöl.

Az olyan traktorok esetében, amelyek tömegének legalább 50 %-a nehezedik az első kerekekre, az első ütést a szerkezet elejére kell irányozni, a másodikat pedig az oldalára. Ezután következik a két nyomóvizsgálat, először hátul, utána pedig elöl.

3.2.4.   A megfordítható vezetőhellyel (vagyis megfordítható üléssel és kormánykerékkel) ellátott traktorok esetében az első ütést hosszanti irányban kell kifejteni, a szerkezet nehezebb végénél (amelyre a traktor tömegének több mint 50 %-a nehezedik). Ezt követi egy nyomóvizsgálat, ugyanezen a részen. A második ütés a szerkezet másik végén, a harmadik ütés pedig oldalt érje a szerkezetet. Végül egy második nyomóvizsgálat következik a szerkezet könnyebb végén.

3.2.5.   A hátsó kerekekre megadott nyomtávot úgy kell megválasztani, hogy a szerkezetet semmiképpen ne támasszák meg a gumiabroncsok a vizsgálat közben. Ezt a rendelkezést figyelmen kívül lehet hagyni, ha kerekek lehető legszélesebb nyomtávja esetében biztosított az ilyen támaszték.

3.2.6.   A traktor azon oldalára kell az oldalról irányzott ütést mérni, amelyik a vizsgálóállomás véleménye szerint valószínűleg a legnagyobb mértékű alakváltozást fogja elszenvedni. A hátsó ütést az oldalsó ütéssel átellenben lévő sarokra kell mérni, az elülső ütést pedig az oldalsó ütéshez közelebbi sarokra. A hátsó ütést a traktor szimmetriasíkjától mért távolság kétharmadánál, a védőszerkezet külső oldalát érintő függőleges síkra kell mérni. Ha azonban a védőszerkezet hátsó részében egy görbület a központtól mért távolság kevesebb mint kétharmadánál kezdődik, az ütést a görbület elejére kell mérni, vagyis arra a pontra, ahol ez a görbe érinti a traktor szimmetriasíkjára merőleges vonalat.

3.2.7.   Ha a vizsgálat során bármilyen rögzítés, támaszték vagy tömb elmozdul vagy eltörik, a vizsgálatot meg kell ismételni.

3.3.   Ütésvizsgálat

3.3.1.   Hátulról történő ütésvizsgálat (3.2.a. és 3.2.b. ábra)

3.3.1.1.   Nem kell hátulról történő ütésvizsgálatot végezni olyan traktorok esetében, amelyek tömegének legalább 50 %-a (a fent meghatározottak szerint) az első kerekekre nehezedik.

3.3.1.2.   A traktort úgy kell elhelyezni a lengőtömeghez viszonyítva, hogy a lengőtömeg abban a pillanatban ütközzön a szerkezetnek, amikor az ütközési felület és a tartóláncok a függőlegeshez képest 20°-os szögben állnak, kivéve, ha az alakváltozás során a szerkezet ennél nagyobb szöget zár be a függőlegessel az érintkezési pontban. Ebben az esetben, kiegészítő támaszték segítségével az ütközési felületet úgy kell beállítani, hogy párhuzamos legyen a szerkezet oldalával az érintkezési pontban a maximális alakváltozás pillanatában úgy, hogy a tartóláncok a függőlegeshez képest 20°-os szögben maradnak. A szerkezetnek azt a pontját kell ütközési pontként választani, amely a traktor hátrafelé történő borulásakor valószínűleg először érintené a talajt; ez általában a felső él. A lengőtömeg magasságát is úgy kell megválasztani, hogy ne fordulhasson el az érintkezési pont körül.

3.3.1.3.   A traktort le kell kötni. A lekötés rögzítési pontjai körülbelül 2 m-rel a hátsó tengely mögött és 1,5 m-rel az első tengely előtt legyenek. Minden tengelyen két-két lekötés kell, hogy legyen, a traktor szimmetriasíkjának minden oldalán egy-egy. A lekötés 12,5–15 mm átmérőjű acélkábel legyen, amelynek szakítószilárdsága 1 100–1 260 MPa. A traktor gumiabroncsait fel kell fújni, és a lekötéseket úgy kell megfeszíteni, hogy az alább, a 3.1. táblázatban megadott gumiabroncsnyomás és alakváltozási értékek érvényesüljenek.

A lekötések megfeszítése után egy 150 × 150 mm-es fagerendát kell a hátsó kerekek elé szorosan beszorítani.

3.3.1.4.   A lengőtömeget annyira kell hátrahúzni, hogy tömegközéppontjának az ütközési pont fölötti H magasságára az alábbi két képlet egyike – a gyártó választása szerint – érvényes legyen:

vagy

3.3.1.5.   A lengőtömeget el kell engedni, hogy nekiütközzön a szerkezetnek. A gyorskioldó mechanizmust úgy kell elhelyezni, hogy ne billentse ki a súlyt az azt tartó láncokhoz képest az elengedés pillanatában.

3.1.   táblázat

Gumiabroncsnyomás-értékek

	Gumiabroncsnyomás-értékek kPa (3)	Alakváltozás mm
Négykerék-meghajtású traktorok egyforma nagyságú első és hátsó kerekekkel:
Első	100	25
Hátsó	100	25
Négykerék-meghajtású traktorok, ahol az első kerekek kisebbek, mint a hátsó kerekek:
Első	150	20
Hátsó	100	25
Kétkerék-meghajtású traktorok:
Első	200	15
Hátsó	100	25

3.3.2.   Elölről történő ütésvizsgálat (3.3.a. és 3.3.b. ábra)

3.3.2.1.   Ugyanúgy kell végrehajtani, mint a hátulról történő ütésvizsgálatot. A rögzítők ugyanolyanok, de a fagerendát a hátsó kerekek mögé kell beszorítani. A lengőtömeg tömegközéppontjának ejtési magasságát a következő képlettel kell meghatározni:

3.3.2.2.   A szerkezetnek azt a pontját kell ütközési pontként választani, amely a traktor előre haladás közben bekövetkező oldalirányú borulásakor valószínűleg először érintené a talajt; ez általában az elülső sarok felső része.

3.3.3.   Oldalról történő ütésvizsgálat (3.4. ábra)

3.3.3.1.   A traktort úgy kell elhelyezni a lengőtömeghez viszonyítva, hogy a lengőtömeg abban a pillanatban ütközzön a szerkezetnek, amikor az ütközési felület és a tartóláncok függőleges helyzetben vannak, kivéve, ha az alakváltozás során a szerkezet nem függőleges helyzetű az érintkezési pontban. Ebben az esetben az ütközési felületet úgy kell beállítani, hogy megközelítőleg párhuzamos legyen a szerkezettel az érintkezési pontban a maximális alakváltozás pillanatában. Ezt a beállítást kiegészítő támasztékok segítségével úgy kell elvégezni, hogy a tartóláncok függőleges helyzetűek maradjanak az ütközés pillanatában. A szerkezetnek azt a pontját kell ütközési pontként választani, amely a traktor oldalirányú borulásakor valószínűleg először érintené a talajt; ez általában a felső él.

3.3.3.2.   Az ütközési pontnak az ülés ellenőrzési pontja előtt 60 mm-re, a traktor szimmetriasíkjára merőlegesen futó síkba kell esnie, úgy, hogy az ülés a hosszanti ülésbeállítási tartomány közepén legyen, kivéve, ha biztos, hogy az él bármely másik része ütközne a talajhoz először. A lengőtömeg magasságát is úgy kell megválasztani, hogy ne legyen hajlamos elfordulni az érintkezési pont körül.

3.3.3.3.   Megfordítható vezetőhellyel felszerelt traktorok esetében az ütközési pontnak a traktor szimmetriasíkjára merőlegesen futó síkba kell esnie, a két ülés-ellenőrzési pont közötti középpontban.

3.3.3.4.   A traktor hátsó kerekét le kell kötni azon az oldalon, ahová az ütést mérik. A lekötések feszességét úgy kell meghatározni, mint a hátulról történő ütésvizsgálat esetében. Rögzítés után egy 150 × 150 mm-es gerendát kell beszorítani szorosan az ütéssel ellentétes oldalon lévő hátsó kerék oldalához. Támasztékként egy gerendát kell ehhez a kerékhez elhelyezni és a padlóhoz erősíteni úgy, hogy ütközés során szorosan a kerékhez rögzítve maradjon. A gerenda hosszúságát úgy kell megválasztani, hogy amikor a kerékhez van szorítva, 25–40° fokos szöget zárjon be a vízszinteshez képest. Továbbá a hossza legyen a vastagsága 20–25-szöröse, szélessége pedig vastagságának 2-3-szorosa.

3.3.3.5.   A lengőtömeget úgy kell hátrahúzni, mint az előző vizsgálatok során, hogy tömegközéppontjának az ütközési pont fölötti H magasságára az alábbi képlet érvényes legyen:

3.3.3.6.   Az oldalról történő ütésvizsgálat során meg kell állapítani, hogy mekkora a különbség a legnagyobb pillanatnyi és a maradó alakváltozás között az ülés ellenőrzési pontja felett (810 + av) mm-es magasságban. Ehhez olyan eszközt lehet használni, amelyen egy mozgó súrlódó gallér szorosan illeszkedik egy vízszintes rúdra. A rúd egyik végét rá kell csatlakoztatni a szerkezet felső részéhez, míg másik végét a traktor alvázához erősített függőleges rúdon lévő furaton kell átdugni. A gallért a traktor alvázához erősített függőleges rúdhoz kell illeszteni az ütés előtt, és távolsága tőle az ütés után megadja a különbséget a legnagyobb pillanatnyi és a maradó alakváltozás között.

3.4.   Nyomóvizsgálatok

Szükségessé válhat a traktor elejének a leszorítása a hátul végzett vizsgálat közben. A tengelyek alá bakokat kell helyezni, hogy ne a gumiabroncsok vegyék fel a nyomóerőt. A felhasznált keresztgerenda szélessége kb. 250 mm, és a gerendát csukló köti össze a terhelést kifejtő mechanizmussal (3.5. ábra).

3.4.1.   Nyomóvizsgálat a szerkezet hátsó részén (3.6.a és 3.6.b ábra)

3.4.1.1.   A nyomógerendát a hátsó legfelső szerkezeti elemeken keresztül kell elhelyezni, hogy a nyomóerők eredője a traktor függőleges referenciasíkjában legyen. Az F nyomóerőt ott kell kifejteni, ahol:

F = 20 M

Ezt az erőt még 5 másodpercig kell kifejteni azt követően, hogy a védőszerkezet minden látható mozgása megszűnt.

3.4.1.2.   Amennyiben a védőszerkezet tetejének hátsó része nem képes felvenni a teljes nyomóerőt (3.7.a. és 3.7.b. ábra), akkor az erőt annyi ideig kell fenntartani, amíg a tető annyira deformálódik, hogy egybeesik azzal a síkkal, amely a védőszerkezet felső részét összeköti a traktor hátuljának azon részével, amely borulás esetén képes megtartani a traktort.

Ezután az erőt meg kell szüntetni, és a nyomógerendát át kell helyezni a védőszerkezet azon pontja fölé, amely a traktort teljes átfordulásakor tartaná. Az F nyomóerőt ki kell fejteni.

3.4.2.   Nyomóvizsgálat a szerkezet elülső részén (3.6.a. és 3.6.b. ábra)

3.4.2.1.   A nyomógerendát az elülső legfelső szerkezeti elemeken keresztül kell helyezni, hogy a nyomóerők eredője a traktor függőleges referenciasíkjába essen. Az F nyomóerőt ott kell kifejteni, ahol:

F = 20 M

Ezt az erőt még 5 másodpercig kell kifejteni azt követően, hogy a védőszerkezet minden látható mozgása megszűnt.

3.4.2.2.   Amennyiben a védőszerkezet tetejének elülső része nem képes felvenni a teljes nyomóerőt (3.7.a. és 3.7.b. ábra), akkor az erőt annyi ideig kell fenntartani, amíg a tető annyira deformálódik, hogy egybeesik azzal a síkkal, amely a védőszerkezet felső részét összeköti a traktor elejének azon részével, amely borulás esetén képes megtartani a traktort.

Ezután az erőt meg kell szüntetni, és a nyomógerendát át kell helyezni a védőszerkezet azon pontja fölé, amely a traktort teljes átfordulásakor tartaná. Ezután ki kell fejteni az F nyomóerőt.

3.5.   Az elfogadás feltételei

3.5.1.   A vizsgálat minden része után szemrevételezéssel ellenőrizni kell a szerkezetet és a traktort, hogy nincs-e rajtuk törés vagy repedés. A szerkezet akkor felel meg a vizsgálaton, ha teljesülnek az alábbi feltételek:

3.5.1.1.

nincsenek repedések a szerkezeti elemeken, a rögzítő alkatrészeken vagy a traktor azon részein, amelyek hozzájárulnak a védőszerkezet szilárdságához (kivéve a lenti 3.5.1.3. pontban meghatározottakat).

3.5.1.2.

nincsenek repedések a védőszerkezet szilárdságához hozzájáruló hegesztésekben vagy a védőszerkezet rögzítő alkatrészein. A burkolólemezek rögzítésére szolgáló pont- vagy varrathegesztések általában ki vannak zárva ebből a feltételből;

3.5.1.3.

acéllemez szerkezeteken előforduló energiaelnyelő repedések elfogadhatóak, feltéve, hogy a vizsgálóállomás úgy ítéli meg, hogy nem csökkentették számottevően a védőszerkezet alakváltozási ellenállását. A lengőtömeg szélei által az acéllemez alkatrészekben okozott repedéseket figyelmen kívül kell hagyni;

3.5.1.4.

mindkét nyomóvizsgálat során el kell viselni a kellő erőhatást;

3.5.1.5.

az oldalirányú ütésvizsgálat során a legnagyobb pillanatnyi alakváltozás és a maradó alakváltozás közötti különbség nem lehet több, mint 250 mm (3.11. ábra);

3.5.1.6.

a vizsgálatok semelyik szakaszában sem hatolhat be a védett térbe egyetlen rész sem. Egyetlen rész sem ütközhet az ülésnek a vizsgálatok során. A védett tér nem eshet a védőszerkezet védelmén kívül. A védett tér akkor tekinthető a védőszerkezet védelmi övezetén kívül lévőnek, ha bármely része érintkezésbe kerülne a sík talajjal, ha a traktor arra az oldalra borulna, amelyre a vizsgálat során a terhelést ráadták. Ennek megállapításához a gyártó által a gumiabroncsokra és a nyomtávra előírt legkisebb értéket kell figyelembe venni.

3.5.1.7.

ízelt kormányzású traktorok esetében a két rész középsíkjai feltehetően egy vonalban vannak.

3.5.2.   Az utolsó nyomóvizsgálat után fel kell jegyezni a védőszerkezet maradó alakváltozását. Ehhez a vizsgálat megkezdése előtt fel kell jegyezni a fő elemek helyzetét az ülés ellenőrzési pontjához képest. Ezután rögzíteni kell a vizsgálat során ütköztetett elemek minden elmozdulását, valamint a tető elülső és hátsó elemeinek magasságában bekövetkezett minden változást.

3.6.   Kiterjesztés más traktortípusokra

3.6.1.   [Nem alkalmazható]

3.6.2.   Műszaki kiterjesztés

Ha műszaki módosításokat végeznek a traktoron, a védőszerkezeten vagy a védőszerkezetnek a traktorra történő erősítésére szolgáló módszeren, az eredeti vizsgálatot végző vizsgálóállomás a következő esetekben adhat ki „műszaki kiterjesztési jegyzőkönyvet”:

3.6.2.1.   A szerkezeti vizsgálat eredményeinek kiterjesztése más traktormodellekre

Az ütés- és nyomóvizsgálatokat nem szükséges valamennyi traktormodellen elvégezni, amennyiben a védőszerkezet és a traktor megfelel az alábbi 3.6.2.1.1–3.6.2.1.5. pontban meghatározott feltételeknek.

3.6.2.1.1.

A szerkezet legyen azonos a vizsgált szerkezettel;

3.6.2.1.2.

A kívánt energia nem haladhatja meg az eredeti vizsgálathoz számított energiamennyiséget 5 százaléknál nagyobb mértékben. Az 5 %-os korlát olyan kiterjesztésekre is vonatkozik, amikor ugyanazon a traktoron a talpakat kerekekre cserélik.

3.6.2.1.3.

A felerősítés módja és a traktornak azon alkatrészei, amelyekre a felerősítés történik, azonosak.

3.6.2.1.4.

Minden olyan alkatrész, például a sárvédők és a motorháztető, amely a védőszerkezet megtámasztására szolgálhat, azonos.

3.6.2.1.5.

A védőszerkezetben az ülés helyzete és lényeges méretei, továbbá a védőszerkezet elhelyezése a traktoron olyan, hogy a védett tér a vizsgálatok során a megváltozott alakú szerkezet védelmén belül marad (ennek ellenőrzéséhez a védett tér ugyanazon referenciapontját kell alkalmazni, mint az eredeti vizsgálati jegyzőkönyvben, nevezetesen az ülés referenciapontját [S] vagy az ülés ellenőrzési pontját [SIP]).

3.6.2.2.   A szerkezeti vizsgálat eredményeinek kiterjesztése módosított védőszerkezet-modellekre

Ezt az eljárást akkor kell követni, ha a 3.6.2.1. pont rendelkezései nem teljesülnek, viszont nem lehet alkalmazni, ha a védőszerkezetet más elvet követő módszerrel erősítik a traktorra (pl. a gumitámaszokat felfüggesztésre cserélik):

3.6.2.2.1.

Az első vizsgálat eredményeit nem befolyásoló módosítások (pl. a szerkezet nem kritikus fontosságú pontján elhelyezkedő tartozék rögzítőlapjának hegesztéssel történő rögzítése), eltérő ellenőrzési ponttal rendelkező ülések beszerelése a védőszerkezetbe (ellenőrizni kell, hogy az új védett tér/terek a vizsgálatok során a megváltozott alakú szerkezet védelmén belül marad/maradnak);

3.6.2.2.2.

Az eredeti vizsgálat eredményeit esetlegesen befolyásoló módosítások, amelyek azonban nem kérdőjelezik meg a védőszerkezet elfogadhatóságát (pl. szerkezeti elem módosítása, a védőszerkezetnek a traktorra történő erősítésére szolgáló módszer módosítása). Hitelesítő mérést lehet végezni, és a vizsgálat eredményei bekerülnek a kiterjesztési jegyzőkönyvbe. Az ilyen típusú kiterjesztésekre az alábbi korlátozások vonatkoznak: 3.6.2.2.2.1. Hitelesítő mérés nélkül legfeljebb öt kiterjesztés fogadható el; 3.6.2.2.2.2. A hitelesítő mérés eredményei akkor fogadhatók el kiterjesztés céljából, ha e melléklet valamennyi elfogadási feltétele teljesül, és ha az egyes ütésvizsgálatok után mért alakváltozás nem tér el ± 7 %-nál nagyobb mértékben az eredeti vizsgálati jegyzőkönyvben szereplő, az egyes ütésvizsgálatok után mért alakváltozástól. 3.6.2.2.2.3. A védőszerkezet több módosítása is szerepelhet ugyanabban a kiterjesztési jegyzőkönyvben, ha ugyanarra a védőszerkezetre kínálnak különböző választási lehetőségeket, egy kiterjesztési jegyzőkönyvben azonban csak egy hitelesítő mérés fogadható el. A nem vizsgált lehetőségeket a kiterjesztési jegyzőkönyv külön szakaszában kell leírni.

3.6.2.2.3.

Már vizsgált védőszerkezet gyártó által közölt referenciatömegének növelése. Ha a gyártó ugyanazt a jóváhagyási számot szeretné megtartani, hitelesítő mérés elvégzése után ki lehet adni kiterjesztési jegyzőkönyvet (ilyen esetben nem kell alkalmazni a 3.6.2.2.2.2. pontban megállapított ± 7 %-os határokat).

3.7.   [Nem alkalmazható]

3.8.   A védőszerkezetek teljesítménye hideg időben

3.8.1.   Ha a védőszerkezetről azt állítják, hogy hideg időben nem ridegedik el, a gyártónak ezt adatokkal kell alátámasztania, amelyeket a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni.

3.8.2.   Az alábbi követelmények és eljárások célja, hogy alacsony hőmérsékleten is biztosítsák az erőt és ellenállást a rideg töréssel szemben. Javasolt, hogy a védőszerkezet alacsony hőmérsékleten való üzemeltetésre való alkalmasságának megállapításához, azokban az országokban, ahol speciális szerkezeti tulajdonságokra van szükség, teljesítsék az anyagokra vonatkozó alábbi minimális követelményeket.

3.2.   táblázat

Charpy-féle V vizsgálattal mért ütőmunkára vonatkozó minimális követelmények

Minta mérete	Energia az alábbi hőmérsékleten	Energia az alábbi hőmérsékleten
	–30 °C	–20 °C
mm	J	J (5)
10 × 10 (4)	11	27,5
10 × 9	10	25
10 × 8	9,5	24
10 × 7,5 (4)	9,5	24
10 × 7	9	22,5
10 × 6,7	8,5	21
10 × 6	8	20
10 × 5 (4)	7,5	19
10 × 4	7	17,5
10 × 3,5	6	15
10 × 3	6	15
10 × 2,5 (4)	5,5	14

3.8.2.1.   A védőszerkezetet a traktorhoz rögzítő, valamint a védőszerkezet szerkezeti elemeit egymáshoz rögzítő csavarokat és anyákat megfelelően ellenőrzött, alacsony hőmérséklettel szembeni ellenálló képességnek kell jellemeznie.

3.8.2.2.   A szerkezeti elemek és szerelvények gyártása során használt hegesztő elektródáknak meg kell felelniük a védőszerkezet alábbi 3.8.2.3. pont szerinti anyagának.

3.8.2.3.   A védőszerkezet szerkezeti elemeihez használt acélnak olyan ellenőrzött keménységű anyagnak kell lennie, amely megfelel a 3.2. táblázatban szereplő, Charpy-féle V vizsgálattal mért ütőmunkára vonatkozó minimális követelményeknek. Az acél minőségét az ISO 630:1995; Amd1:2003 szabvány szerint kell meghatározni.

A 2,5 mm-nél kisebb hengerelt vastagságú és 0,2 százaléknál kisebb széntartalmú acél megfelel ennek a követelménynek. A védőszerkezet nem acélból készült szerkezeti elemeinek alacsony hőmérsékleten ezzel egyenértékű ütőszilárdsággal kell rendelkezniük.

3.8.2.4.   A Charpy-féle V vizsgálattal mért ütőmunkára vonatkozó követelmények vizsgálata során a mintadarab mérete nem lehet kisebb az anyagból vehető minták 3.2. táblázatban feltüntetett méreteinek legnagyobbikánál.

3.8.2.5.   A Charpy-féle V vizsgálatokat az ASTM A 370-1979 szabványban szereplő eljárás szerint kell elvégezni, kivéve az olyan méretű minták esetében, amelyek a 3.2.táblázatban megadott méreteknek felelnek meg.

3.8.2.6.   Ezen eljárás helyett választható a csillapított vagy félig csillapított acél alkalmazása, amelyről megfelelő műszaki leírást kell adni. Az acél minőségét az ISO 630:1995; Amd1:2003 szabvány szerint kell meghatározni.

3.8.2.7.   A minták a védőszerkezethez való felhasználás céljából történő formázás vagy hegesztés előtt hengerelt szalagból, csőből vagy idomacélból vett hosszanti minták kell, hogy legyenek. A csőből vagy idomacélból vett mintákat a legnagyobb méretű oldal közepéről kell venni, és nem tartalmazhatnak hegesztést.

3.9.   [Nem alkalmazható]

3.1.   ábra

A lengőtömeg a felfüggesztő lánccal vagy drótkötéllel

Méretek mm-ben

3.2.   ábra

A hátulról történő ütésvizsgálat módszere

3.2.a   ábra

Védőfülke

3.2.b   ábra

Hátul felszerelt bukókeret

3.3.   ábra

Az elölről történő ütésvizsgálat módszere

3.3.a   ábra

Védőfülke

3.3.b   ábra

Hátul felszerelt bukókeret

3.4.   ábra

Az oldalirányú ütésvizsgálat módszere

3.5.   ábra

Példa a nyomóvizsgálatok elrendezésére

3.6.   ábra

A gerenda helyzete az elülső és hátsó nyomóvizsgálatok során

3.6.a   ábra

Védőfülke

3.6.b   ábra

Hátul felszerelt bukókeret

3.7.   ábra

A gerenda helyzete elülső nyomóvizsgálat során, amikor a szerkezet elülső része nem képes felvenni a teljes nyomóerőt

3.7.a   ábra

Védőfülke

3.7.b.   ábra

Hátul felszerelt bukókeret

3.3.   táblázat

A védett tér méretei

Méretek	mm	Megjegyzések
A1 A0	100	alsó határ
B1 B0	100	alsó határ
F1 F0	250	alsó határ
F2 F0	250	alsó határ
G1 G0	250	alsó határ
G2 G0	250	alsó határ
H1 H0	250	alsó határ
H2 H0	250	alsó határ
J1 J0	250	alsó határ
J2 J0	250	alsó határ
E1 E0	250	alsó határ
E2 E0	250	alsó határ
D0 E0	300	alsó határ
J0 E0	300	alsó határ
A1 A2	500	alsó határ
B1 B2	500	alsó határ
C1 C2	500	alsó határ
D1 D2	500	alsó határ
I1 I2	500	alsó határ
F0 G0	—
I0 G0	—	a traktortól
C0 D0	—	függően
E0 F0	—

3.8.   ábra

A védett tér

Megjegyzés:

a méreteket lásd fent, a 3.3. táblázatban

3.9.   ábra

Védett tér

3.9.a.   ábra Oldalnézet a referenciasík metszete	3.9.b.   ábra Hátul- vagy elölnézet

1	–	Az ülés ellenőrzési pontja
2	–	Erő
3	–	Függőleges referenciasík

3.10.   ábra

Megfordítható üléssel és kormánykerékkel ellátott traktor védett tere

3.10.a   ábra

Védőfülke

3.10.b   ábra

Hátul felszerelt bukókeret

3.11.   ábra

Példa a rugalmas alakváltozást mérő berendezésre

Magyarázó megjegyzések a VI. melléklethez

---

(1)  Eltérő rendelkezés hiányában a B pontban szereplő követelmények szövegezése és számozása megegyezik az OECD egységes kódexe a mezőgazdasági és erdészeti traktorok borulás hatásai elleni védőszerkezeteinek hivatalos vizsgálatához (dinamikus vizsgálat) szövegezésével és számozásával, 3. OECD-kódex, 2014. júliusi 2015-ös kiadás.

(2)  A felhasználókat emlékeztetjük arra, hogy az ülés ellenőrzési pontjának meghatározása az ISO 5353 szabvány szerint történik, és ez a traktorhoz viszonyítva egy olyan rögzített pont, amely akkor sem mozdul el, ha az ülést elmozdítják a középső helyzetből. A védett tér meghatározásához az ülést a hátsó legfelső helyzetbe kell állítani.

(3)  Víznehezék nem használható.

(4)  Az előnyben részesített méretet mutatja. A minta mérete nem lehet kisebb az anyagból vehető minták előnyben részesített méreteinek legnagyobbikánál.

(5)  Az ütőmunkára vonatkozó követelmény –20 °C-on 2,5-szer nagyobb, mint a –30 °C-ra megadott érték. Egyéb tényezők is befolyásolják az energia nagyságát, pl. a hengerelés iránya, a folyási határ, a szemcseorientáció és a hegesztés. Acél kiválasztásánál és felhasználásánál ezeket a tényezőket kell figyelembe venni.

VII. MELLÉKLET

A borulás hatásai ellen védő szerkezetekre vonatkozó követelmények (hernyótalpas traktorok)

A.   ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1.

A borulás hatásai ellen védő szerkezetekre vonatkozó uniós követelményeket (hernyótalpas traktorok) a B. pont tartalmazza.

B.   A BORULÁS HATÁSAI ELLEN VÉDŐ SZERKEZETEKRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK (HERNYÓTALPAS TRAKTOROK)(1)

1.   Fogalommeghatározások

1.1.   [Nem alkalmazható]

1.2.   Borulás hatásai ellen védő szerkezet (ROPS)

Borulás hatásai ellen védő szerkezet (védőfülke vagy -keret), a továbbiakban: „védőszerkezet”: az a szerkezeti elem a traktoron, amelynek alapvető célja, hogy megelőzze vagy korlátozza azokat a veszélyeket, amelyek a vezetőt érhetik, ha a traktor üzemszerű használat közben felborul.

A borulásvédelmi szerkezet jellemzője, hogy elég nagy szabad teret biztosít ahhoz, hogy megvédje a vezetőt, aki ülhet akár a védőszerkezet védelmében, akár a szerkezet külső éleit a traktor bármely olyan részével összekötő egyenesek által határolt térben, amely érintkezésbe kerülhet a sík talajjal, és amely borulás esetén képes a traktort az adott helyzetben megtartani.

1.3.   Nyomtáv

1.3.1.   Előzetes fogalommeghatározás: a talp szimmetriasíkja

A talp szimmetriasíkja egyenlő távolságra található a keréktárcsák szegélyét azok külső pereménél magában foglaló két síktól.

1.2.3.   A nyomtáv meghatározása

A nyomtáv a talpak szimmetriasíkjai közötti távolság.

1.3.3.   További fogalommeghatározás: a traktor szimmetriasíkja

A tengellyel a szakasz középpontjánál derékszöget bezáró függőleges sík a traktor szimmetriasíkja.

1.4.   Védőszerkezet

A traktoron elrendezett szerkezeti elemek rendszere, melynek elsődleges célja lecsökkenteni annak valószínűségét, hogy a traktor felborulása esetén a járműkezelő összezúzódjon. A szerkezeti elemek magukban foglalnak minden segédvázat, konzolt, rögzítést, tokot, csapot, felfüggesztést és rugalmas lengéscsillapítót, melyek azt a célt szolgálják, hogy a rendszert a traktorvázhoz rögzítsék, de nem foglalják magukban az olyan rögzítőelemeket, amelyek egybe vannak építve a traktorvázzal.

1.5.   Traktorváz

A traktor fő alváza vagy fő teherhordó elemei, amelyek a traktor nagyobb részére kiterjednek, és amelyen a védőszerkezet közvetlenül van rögzítve.

1.6.   Védőszerkezet-traktorváz egység

A traktorvázhoz rögzített védőszerkezetet tartalmazó rendszer.

1.7.   Alaplemez

A vizsgálati szerkezet alapvetően merev része, amelyhez a traktorvázat rögzítik a vizsgálat céljából.

1.8.   Az ülés ellenőrzési pontja (SIP)

1.8.1.   Az ülés ellenőrzési pontja (SIP) a meghatározásra használt szerkezet középső hosszanti síkjában helyezkedik el a járműkezelő ülésébe beszerelt állapotban. A traktorhoz képest a SIP rögzített helyzetben van, és nem mozog az üléssel annak beállítási tartományában és/vagy rezgése során.

1.8.2.   A SIP meghatározása során az ülést úgy kell beállítani, hogy minden előre, hátra, függőlegesen illetve szögben történő beállítási lehetőséget középhelyzetbe kell állítani. A felfüggesztési rendszereket úgy kell beállítani, hogy az ülés a lengési tartományának a közepén legyen, úgy, hogy a SIP meghatározásához használt súlyozott berendezés a helyén van.

1.8.3.   Az ülés ellenőrzési pontját a 8.1. ábrán látható berendezés segítségével kell meghatározni. A berendezést az ülésre tesszük. A berendezés vízszintes részén lévő SIP betűsor előtt 40 mm-re egy 20 kg-os súlyt helyezünk. Ezután kb. 100 N vízszintes irányú erőt fejtünk ki a szerkezetre az ülés ellenőrzési pontján (lásd Fo a 8.1. ábrán). Végül, a berendezés vízszintes részén lévő SIP betűsor előtt 40 mm-re egy további 39 kg-os súlyt helyezünk.

1.9.   Összenyomódás-biztos tér (DLV)

Az a tér, a járműkezelőhöz viszonyítva, amely a védőszerkezet laboratóriumi értékelései során a megengedhető korlátok és alakváltozások meghatározására szolgál. Ortogonális megközelítése egy nagy, ülő helyzetű járműkezelő méreteinek.

1.10.   Függőleges referenciasík

Olyan függőleges sík, amely általában a traktor hosszanti síkja, és átmegy az ülés ellenőrzési pontján, valamint a kormánykerék középpontján vagy a kezelőszervek kézikarjain. A függőleges referenciasík általában egybeesik a traktor szimmetriasíkjával.

1.11.   Oldalsó szimulált talajsík

Az a felület, amelyen felborulás után a traktor feltételezhetően nyugalmi helyzetbe kerül az oldalán fekvő helyzetben. A szimulált talajsíkot a következők szerint határozzuk meg (lásd: 3.5.1.2.):

a)	a felső elem, amelyre az erő kifejtődik;

b)	a fenti a) pontban meghatározott elem legkülső pontja hátulnézetben;

c)	a fenti b) pontban meghatározott ponton keresztülfutó függőleges egyenes;

d)	a járműnek a fenti c) pontban meghatározott vonalon keresztülfutó hosszanti középvonalával párhuzamos függőleges sík;

e)	a fenti d) pontban leírt forgási sík 15°-nyira az összenyomódás-biztos tértől egy olyan tengely körül, amelyik merőleges a fenti c) pontban meghatározott függőleges vonalra és keresztülmegy a fenti b) pontban meghatározott ponton; ez határozza meg a szimulált talajsíkot;

A szimulált talajsíkot terhelés nélküli védőszerkezeten kell meghatározni, és együtt kell mozognia azzal az elemmel, amelyre a terhelést alkalmazzák.

1.12.   Függőleges szimulált talajsík

Felfordított helyzetben nyugalmi helyzetbe kerülő gép esetében a síkot a védőszerkezet felső kereszttartója határozza meg, valamint a traktor azon elülső (hátsó) része, amely valószínűsíthetően ugyanakkor érintkezik a sík talajjal, amikor a védőszerkezet, és képes megtámasztani a felfordított helyzetben lévő traktort. A függőleges szimulált talajsík együtt mozog az alakváltozást szenvedett védőszerkezettel.

Megjegyzés:

A függőleges szimulált talajsík csak kétoszlopos védőszerkezetekre vonatkozik.

1.13.   Nehezék nélküli tömeg

A traktor tömege nehezékek nélkül. A traktornak menetkész állapotban kell lennie, feltöltött tartályokkal, áramkörökkel és hűtővel, burkolattal rendelkező védőszerkezettel és minden, a rendes használathoz megkövetelt hernyótalp-felszereléssel vagy kiegészítő elsőkerékmeghajtás-alkatrészekkel, a járműkezelő nélkül.

1.14.   Megengedett mérési tűrések

Idő:	± 0,1 s
Távolság:	± 0,5 mm
Erő:	± 0,1 % (az érzékelő teljes mérési tartományában)
Szög	± 0,1°
Tömeg:	± 0,2 % (az érzékelő teljes mérési tartományában)

1.15.   Jelmagyarázat

D	(mm)	a szerkezet alakváltozása;
F	(N)	erő;
M	(kg)	a traktor gyártója által ajánlott legnagyobb traktortömeg. Legalább akkorának kell lennie, mint az 1.13. pontban meghatározott nehezék nélküli tömeg;
U	(J)	a szerkezet által elnyelt energia a traktor tömegére vonatkoztatva.

2.   Alkalmazási terület

Ez a melléklet olyan hernyótalppal meghajtott és kormányozott traktorokra alkalmazandó, amelyeknek legalább két tengelyük van hernyótalp-csatlakozóelemekkel, és a következő jellemzőkkel bírnak:

2.1.	a nehezék nélküli traktortömeg legalább 600 kg;

2.2.	a szabad magasság legfeljebb 600 mm az első és hátsó tengelyek legalacsonyabb pontja alatt.

3.   Szabályok és iránymutatások

3.1.   Általános rendelkezések

3.1.1.   A védőszerkezetet a traktorgyártó vagy más független vállalat is gyárthatja. Mindkét esetben a vizsgálat csak arra a traktormodellre érvényes, amelyen azt végrehajtják. A védőszerkezet vizsgálatát ismételten el kell végezni minden egyes traktormodellre vonatkozóan, amelyre azt felszerelik. A vizsgálóállomások azonban igazolhatják, hogy a szilárdsági vizsgálatok érvényesek olyan traktormodellekre is, amelyek az eredeti modellből jöttek létre a motoron, erőátvitelen, kormányszerkezeten vagy az elülső felfüggesztésen elvégzett változtatások eredményeként (lásd alább a 3.6. pontot: Kiterjesztés más traktortípusokra). Másfelől egynél több védőszerkezet is vizsgálható bármilyen traktormodell esetében.

3.1.2.   A vizsgálatra átadott védőszerkezetet úgy kell átadni, hogy normális módon rögzítve van ahhoz a traktorhoz vagy traktoralvázhoz, amelyen használják. A traktor alvázának teljesnek kell lennie rögzítő konzolokkal és a traktor más részeivel, amelyek ki lehetnek téve a védőszerkezetre kifejtett terheléseknek.

3.1.3.   A védőszerkezetet tervezhetik kizárólag arra a célra, hogy megvédje a vezetőt abban az esetben, ha a traktor felborul. Az ilyen szerkezetre többé-kevésbé ideiglenes jellegű időjárás ellen védő szerkezet is felszerelhető a vezető számára. Ezt a vezető általában eltávolítja meleg időben. Vannak azonban olyan védőszerkezetek is, amelyek burkolata állandó, és meleg időben ablakok vagy fülek biztosítják a szellőzést. Mivel a burkolat hozzájárulhat a szerkezet szilárdságához, és ha levehető, előfordulhat, hogy éppen akkor hiányzik, amikor baleset történik, a vizsgálat céljából minden olyan részt le kell venni, amelyet a vezető ily módon leszerelhet. A kinyitható ajtókat, tetőablakokat és ablakokat vagy le kell venni, vagy nyitott helyzetben rögzíteni kell a vizsgálathoz, hogy ne járulhassanak hozzá a védőszerkezet szilárdságához. Meg kell említeni, hogy ebben a helyzetben veszélyt jelentenek-e a vezető számára felborulás esetén.

E szabályok leírása során a továbbiakban csak a védőszerkezet vizsgálatára történik utalás. Ebbe beleértendő a nem ideiglenes jellegű burkolat.

Bármely biztosított ideiglenes burkolat leírását bele kell foglalni a specifikációba. A vizsgálat előtt el kell távolítani minden üveg vagy hasonló törékeny anyagot. Azokat a traktor- és védőszerkezet-alkatrészeket, amelyek megsérülhetnek a vizsgálat közben, és amelyek nem befolyásolják a védőszerkezet szilárdságát és méreteit, le lehet venni a vizsgálat előtt, ha a gyártó úgy kívánja. A vizsgálat során nem végezhető javítás vagy beállítás.

3.1.4.   A traktor bármely olyan alkatrészét, amely hozzájárul a védőszerkezet szilárdságához, mint például a sárvédők, amelyeket a gyártó erősített meg, le kell írni a vizsgálati jegyzőkönyvben, és a méreteit meg kell adni.

3.2.   Berendezés

3.2.1.   Összenyomódás-biztos tér

Az összenyomódás-biztos térnek és elhelyezkedésének összhangban kell lennie az ISO 3164:1995 szabvánnyal (lásd a 8.3. ábrát). Az összenyomódás-biztos teret erősen rögzíteni kell a gép azon részéhez, amelyikhez a járműkezelő ülése van rögzítve, és ott kell maradnia a vizsgálat teljes ideje alatt.

A kevesebb mint 5 000 kg tömegű, kétoszlopos elöl felszerelt védőszerkezettel rendelkező hernyótalpas traktorok esetében az összenyomódás-biztos tér a 8.4 és 8.5.ábrán bemutatottnak felel meg.

3.2.2.   Védett tér és biztonsági sík

A VIII. mellékletben („Fogalommeghatározások” fejezet, 1.6. szakasz) meghatározott védett térnek az S biztonsági síkkal lefedettnek kell maradnia a 8.2. és 8.4. ábrán bemutatottak szerint. A biztonsági sík a traktor függőleges hosszanti síkjára merőleges ferde sík, amely elöl érintőt alkot a védőszerkezettel, hátul pedig a traktor alábbi szilárd elemeinek bármelyikével, és megakadályozza, hogy a fenti S sík behatoljon a védett térbe a következők útján:

—	a traktor hátuljának burkolata vagy merev része,

—

a talpak,

—	a traktor hátuljára erősen felszerelt kiegészítő szilárd szerkezet.

3.2.3.   A hátulsó szilárd elemek vizsgálata

Amennyiben a traktor fel van szerelve a vezetőülés mögött elhelyezett merev résszel, burkolattal, vagy egyéb szilárd elemmel, akkor ezt az elemet hátrafelé vagy oldalirányba történő boruláskor védőpontnak kell tekinteni. Ennek a vezetőülés mögött elhelyezett szilárd elemnek törés vagy a védett térbe történő behatolás nélkül képesnek kell lennie arra, hogy ellenálljon egy lefelé ható Fi erőnek, ahol:

amely a traktor központi síkjában a keret tetejére merőlegesen hat. Az erőt először 40°-os szögben kell kifejteni, amelyet a 8.4. ábra szerint a talajjal párhuzamos síkhoz képest kell mérni. Ennek a szilárd elemnek legalább 500 mm szélesnek kell lennie (lásd a 8.5. ábrát).

Továbbá ennek a szerkezetnek elég merevnek kell lennie, és a traktor hátsó részére szilárdan kell felerősíteni.

3.2.4.   Lekötések

Biztosítani kell a védőszerkezet-traktorváz egységnek a fent leírtak szerint az alaplemezhez való erősítésére, valamint a vízszintes és függőleges terhelések kifejtésére szolgáló eszközöket (lásd 8.6–8.9. ábra).

3.2.5.   Mérőműszerek

A vizsgálóberendezést olyan műszerekkel kell felszerelni, amelyek a védőszerkezetre kifejtett erő, valamint a szerkezet alakváltozása mérésére szolgálnak.

Az alább megadott százalékértékek a műszerpontosság névleges értékei, melyek nem tekinthetők kompenzáló vizsgálatok szükségességét jelző értékeknek.

Mérték	Mérési pontosság
A védőszerkezet alakváltozása	a legnagyobb mért alakváltozás ± 5 %-a
A védőszerkezetre kifejtett erő	a legnagyobb mért erő ± 5 %-a

3.2.6.   A terhelésre vonatkozó elrendezések

A teher alkalmazására szolgáló terhelési elrendezéseket a 8.7., 8.10–8.13. ábrák (oldalirányú terhelés), a 8.8. és 8.9. ábra (függőleges terhelés), valamint a 8.14. ábra (hosszirányú terhelés) mutatja.

3.3.   Vizsgálati körülmények

3.3.1.   A védőszerkezetnek meg kell felelnie a gyártási előírásoknak, és a megfelelő traktormodell alvázára kell felszerelni a gyártó által közölt csatlakoztatási módszer szerint.

3.3.2.   A védőszerkezet-traktorváz egységet úgy kell az alaplemezhez erősíteni, hogy az egységet és az alaplemezt összekötő elemek minimális alakváltozást szenvedjenek a védőszerkezet terhelése során. Oldalirányú terhelés során a védőszerkezet-traktorváz egység nem kaphat megtámasztást az alaplemeztől a kezdeti rögzítésből származó megtámasztáson felül.

3.3.3.   A védőszerkezetet fel kell szerelni olyan műszerekkel, amelyekkel az erő-alakváltozás adatok meghatározhatók.

3.3.4.   Minden vizsgálatot ugyanazon a védőszerkezeten kell elvégezni. Az oldalsó és függőleges terhelések közben, illetve között nem végezhető javítás vagy egyengetés egyetlen védőszerkezet-traktor elemen sem.

3.3.5.   Az oldalirányú és hosszirányú terheléshez az alaplemezhez való kapcsolatot a főburkolat- vagy talpkereteken keresztül kell biztosítani (lás D8.6.-8.8. ábrák).

3.3.6.   Függőleges terhelés esetében nincsenek korlátok a védőszerkezet-traktorváz egység rögzítésére vagy megtámasztására vonatkozóan.

3.3.7.   Az összes vizsgálat elvégzése után meg kell mérni és rögzíteni kell a védőszerkezet maradó alakváltozásait.

3.4.   Vizsgálati eljárás

3.4.1.   Általános tudnivalók

A vizsgálati eljárások a 3.4.2., 3.4.3. és 3.4.4. pontban leírt műveleti lépéseket tartalmazzák, a meghatározott sorrendben.

3.4.2.   Oldalirányú terhelés

3.4.2.1.   Az erő-alakváltozás jellemzőket a védőszerkezet felső fő hosszanti elemeinek oldalirányú terhelésével kell meghatározni.

Több mint két oszloppal rendelkező védőszerkezetek esetében az oldalirányú terhelést egy teherelosztó eszköz segítségével kell alkalmazni, amely eszköz hossza legfeljebb 80 százaléka a felső elem egyenes L hosszának a védőszerkezet elülső és hátulsó oszlopai között (lásd: 8.13–8.16. ábrák). A kezdeti terhelésnek az összenyomódás-biztos tér (DLV) elülső és hátsó síkjával párhuzamos két sík függőleges vetülete által meghatározott téren belül kell lennie, azokon kívül 80 mm-rel.

3.4.2.2.   Felső burkolattal rendelkező kétoszlopos védőszerkezet esetében a kezdeti terhelést a fő felső védőszerkezeti elemek közötti L teljes hosszanti távolság és az összenyomódás-biztos tér (DLV) elülső és hátsó síkjainak függőleges vetülete alapján kell meghatározni. Az erő (terhelés) pontja nem lehet az oszlopoktól számított L/3 távolságon belül.

Amennyiben az L/3 pont az összenyomódás-biztos tér (DLV) függőleges vetülete és az oszlopok közé esne, az erő (terhelés) pontját távolabb kell vinni az oszloptól, amíg belép az összenyomódás-biztos tér (DLV) függőleges vetületébe (lásd 8.13–8.16. ábra). Az alkalmazott teherelosztó lemezek nem gátolhatják vagy korlátozhatják a védőszerkezet függőleges tengely körüli elfordulását terhelés közben, és nem oszthatják el a terhet az L távolság 80 százalékánál nagyobb távolságban.

Az erőt a fő felső és hosszanti elemekre kell kifejteni, kivéve oszlopos szerkezet konzolos felső burkolat nélküli használata esetén. Ilyen szerkezet esetében az erőt a felső kereszttartójával egy vonalban kell kifejteni.

3.4.2.3.   Az erő kezdeti iránya vízszintes, és merőleges a traktor hosszanti középvonalán áthaladó függőleges síkra.

3.4.2.4.   A terhelés folytatásával a védőszerkezet-traktorváz egység alakváltozásainak köszönhetően megváltozhat az erő iránya, ami megengedett.

3.4.2.5.   Amennyiben a járműkezelő ülése nem esne a traktor hosszanti középvonalába, a terhelést az üléshez legközelebb lévő legkülső oldalra kell kifejteni.

3.4.2.6.   A traktor hosszanti középvonalába eső ülések esetében, ha a védőszerkezet úgy van felszerelve, hogy különböző erő–alakváltozás viszonyok származnak a jobb és bal oldalon kifejtett terhelésekből, a terhelést azon az oldalon kell végezni, amelyiken a terhelés a legszigorúbb követelményeket támasztja a védőszerkezet-traktorváz egységgel szemben.

3.4.2.7.   Az alakváltozás (terhelés) mértéke akkora kell, hogy legyen, amelyet statikusnak lehet tekintetni, vagyis legfeljebb 5 mm/s.

3.4.2.8.   Az eredő teher alkalmazási pontján 25 mm-nél nem nagyobb alakváltozási növekvések esetén rögzíteni és ábrázolni kell az erőt és az alakváltozást (8.17. ábra).

3.4.2.9.   A terhelést addig kell folytatni, amíg a védőszerkezet el nem éri az erőre és az energiára vonatkozó követelményeket egyaránt. A kapott erő-alakváltozás görbe alatti terület (8.17. ábra) egyenlő az energiával.

3.4.2.10.   Az energia kiszámításához használt alakváltozás a védőszerkezetnek az erő hatásvonala mentén történő alakváltozása. Az alakváltozást a terhelés középpontjában kell mérni.

3.4.2.11.   A terhelési eszközök megtámasztására használt elemek alakváltozását nem kell figyelembe venni az energiaelnyelés kiszámításához használt alakváltozás-méréseknél.

3.4.3.   Függőleges terhelés

3.4.3.1.   Az oldalsó terhelés megszüntetése után függőleges terhelést kell alkalmazni a védőszerkezet tetejére.

3.4.3.2.   A terhelést egy 250 mm széles merev gerendával kell kifejteni.

3.4.3.3.   Több mint két oszloppal rendelkező szerkezetek esetében a függőleges terhelést elöl és hátul is ki kell fejteni.

3.4.3.3.1.   Függőleges terhelés a szerkezet hátulsó részén (8.10., 8.11a. és 8.11.b. ábra)

3.4.3.3.1.1.

A nyomógerendát a hátsó legfelső szerkezeti elemek fölé kell helyezni, hogy a nyomóerők eredője a függőleges referenciasíkba essen. A nyomóerőt még 5 másodpercig kell kifejteni azt követően, hogy a védőszerkezet minden látható mozgása megszűnt.

3.4.3.3.1.2.

Amennyiben a védőszerkezet tetejének hátsó része nem képes felvenni a teljes nyomóerőt, akkor az erőt annyi ideig kell fenntartani, amíg a tető annyira deformálódik, hogy egybeesik azzal a síkkal, amely a védőszerkezet felső részét összeköti a traktor hátuljának azon részével, amely borulás esetén képes megtartani a traktort. Ezután az erőt meg kell szüntetni, és a nyomógerendát át kell helyezni a védőszerkezet azon pontja fölé, amely a traktort teljes átfordulásakor tartaná. Ezután ki kell fejteni a nyomóerőt.

3.4.3.3.2.   Függőleges terhelés a szerkezet elülső részén (8.10–8.12. ábra)

3.4.3.3.2.1.

A nyomógerendát az elülső legfelső szerkezeti elemek fölé kell helyezni, hogy a nyomóerők eredője a függőleges referenciasíkba essen. Az F nyomóerőt még 5 másodpercig kell kifejteni azt követően, hogy a védőszerkezet minden látható mozgása megszűnt.

3.4.3.3.2.2.

Amennyiben a védőszerkezet tetejének elülső része nem képes felvenni a teljes nyomóerőt (8.12.a. és 8.12.b. ábra), akkor az erőt annyi ideig kell fenntartani, amíg a tető annyira deformálódik, hogy egybeesik azzal a síkkal, amely a védőszerkezet felső részét összeköti a traktor elejének azon részével, amely borulás esetén képes megtartani a traktort. Ezután az erőt meg kell szüntetni, és a nyomógerendát át kell helyezni a védőszerkezet azon pontja fölé, amely a traktort teljes átfordulásakor tartaná. Ezután ki kell fejteni a nyomóerőt.

3.4.3.4.   Kétoszlopos védőszerkezet esetében a függőleges terhelést a fő felső védőszerkezeti elemek közötti L teljes hosszanti távolság és az összenyomódás-biztos tér (DLV) elülső és hátsó síkjainak függőleges vetülete alapján kell meghatározni. Az erő (terhelés) pontja az oszlopoktól legalább L/3 távolságra kell, hogy legyen (8.9. ábra).

Amennyiben az L/3 pont az összenyomódás-biztos tér (DLV) függőleges vetülete és az oszlopok közé esne, az erő (terhelés) pontját távolabb kell vinni az oszloptól, amíg belép az összenyomódás-biztos tér (DLV) függőleges vetületébe.

Felső burkolattal nem rendelkező elöl felszerelt kétoszlopos védőszerkezet esetében a függőleges terhelést a felső elemeket összekötő keresztirányú elemmel egy vonalban kell kifejteni.

3.4.4.   Hosszirányú terhelés

3.4.4.1.   A függőleges teher elvételét követően hosszirányú terhelést kell alkalmazni a védőszerkezetre.

3.4.4.2.   A hosszirányú terhelést az eredetileg megállapított pont alakváltozást elszenvedett helyén kell kifejteni, mivel a védőszerkezet oldalsó (és függőleges) terhelése valószínűleg maradó alakváltozást eredményez a szerkezetben. Az eredetileg megállapított pontot a teherelosztó és tok helye alapján kell meghatározni, mielőtt bármilyen vizsgálatot elvégeznénk a szerkezeten.

A teherelosztó eszköz átfoghatja a szélességet, amennyiben nincs hátulsó (elülső) kereszttartó elem. Minden más esetben az eszköz nem oszthatja el a terhet a védőszerkezet W szélességének 80 %-ánál nagyobb hosszon (lásd a 8.18. ábrát).

3.4.4.3.   A hosszanti terhet a védőszerkezet felső szerkezeti elemeire kell kifejteni a védőszerkezet hosszanti középvonala mentén.

3.4.4.4.   A terhelés irányát úgy kell megválasztani, hogy a legszigorúbb követelményeket támasszuk a védőszerkezet-traktorváz egységgel szemben. A terhelés kezdeti iránya vízszintes, és párhuzamos a traktor eredeti hosszanti középvonalával. A hosszirányú terhelés irányának meghatározásakor figyelembe veendő további tényezők:

—	a védőszerkezetnek az összenyomódás-biztos térhez (DLV) viszonyított helye, és a védőszerkezet hosszanti alakváltozásának feltételezhető hatása a járműkezelő számára biztosított összezúzódás elleni védelem biztosítására,

—	a traktor azon jellemzői – pl. a traktor egyéb szerkezeti elemei, amelyek ellenállhatnak a védőszerkezet hosszanti alakváltozásának –, amelyek korlátozhatják a védőszerkezetre kifejtett terhelés hosszanti alkotóelemének irányát,

—	tapasztalat, amely jelezheti a hosszirányú feldőlés lehetőségét vagy egy adott besorolású traktor megdőlésre való hajlamát, amint elfordul egy hosszanti tengely körül konkrét felborulás esetén.

3.4.4.5.   Az alakváltozás mértéke akkora kell, hogy legyen, hogy a terhelést statikusnak lehessen tekintetni (lásd 3.4.2.7. pont). Ezt a terhelést addig kell folytatni, amíg a védőszerkezet el nem éri az erőre vonatkozó követelmény(ek)et.

3.5.   Az elfogadás feltételei

3.5.1.   Általános tudnivalók

3.5.1.1.   A védőszerkezet egyetlen része sem hatolhat be az összenyomódás-biztos térbe egyik vizsgálat során sem. Továbbá a védőszerkezet alakváltozása során a szimulált talajsík (az 1.11. és 1.12. pontban foglalt meghatározás szerint) sem hatolhat be az összenyomódás-biztos térbe.

3.5.1.2.   A védőszerkezet alakváltozása egyik vizsgálat során sem eredményezheti azt, hogy az összenyomódás-biztos tér terhelt oldalsíkjai túlnyúljanak a szimulált talajsíkon vagy metsszék azt (lásd 8.19. és 8.20. ábra).

A védőszerkezet nem törhet le a traktorvázról a traktorváz elégtelensége miatt.

3.5.2.   Az oldalirányú terhelőerő-energiára, a függőleges terhelési erőre és a hosszirányú terhelési erőre vonatkozó követelmények

3.5.2.1.   E követelményeknek a 3.5.1.1. pontban megengedett alakváltozás(ok)on belül kell teljesülniük.

3.5.2.2.   Az oldalirányú terhelőerőnek és a legkisebb elnyelt energiának el kell érnie legalább a 8.1. táblázatban megadott értékeket, ahol:

—	F az oldalirányú terhelés során elért legkisebb erő,

—	M (kg) a traktor gyártója által ajánlott legnagyobb tömeg,

—	U az oldalirányú terhelés során elnyelt legkisebb energia.

Ha a megkövetelt erőt az energiára vonatkozó követelmény teljesülése előtt elérik, az erő csökkenhet, de ismét el kell érnie a megkövetelt szintet, amint a legkisebb energiaszint teljesül vagy túllépésre kerül.

3.5.2.3.   Az oldalirányú terhelés megszüntetése után a védőszerkezet-traktorváz egységnek meg kell tartania egy függőleges erőt:

5 percen át, vagy amíg minden alakváltozás megszűnik, attól függően, hogy melyik időtartam a rövidebb.

3.5.2.4.   A hosszanti terhelőerőnek el kell érnie legalább a 8.1. táblázatban megadott értékeket, ahol F és M a 3.5.2.2. szerint vannak meghatározva.

3.6.   Kiterjesztés más traktortípusokra

3.6.1.   [Nem alkalmazható]

3.6.2.   Műszaki kiterjesztés

Ha műszaki módosításokat végeznek a traktoron, a védőszerkezeten vagy a védőszerkezetnek a traktorra történő erősítésére szolgáló módszeren, az eredeti vizsgálatot végző vizsgálóállomás a következő esetekben adhat ki „műszaki kiterjesztési jegyzőkönyvet”:

3.6.2.1.   A szerkezeti vizsgálat eredményeinek kiterjesztése más traktormodellekre.

Az ütés- és nyomóvizsgálatokat nem szükséges valamennyi traktormodellen elvégezni, amennyiben a védőszerkezet és a traktor megfelel az alábbi 3.6.2.1.1–3.6.2.1.5. pontban meghatározott feltételeknek.

3.6.2.1.1.

A szerkezet legyen azonos a vizsgált szerkezettel;

3.6.2.1.2.

A kívánt energia nem haladhatja meg az eredeti vizsgálathoz számított energiamennyiséget 5 százaléknál nagyobb mértékben;

3.6.2.1.3.

A felerősítés módja és a traktornak azon alkatrészei, amelyekre a felerősítés történik, azonosak.

3.6.2.1.4.

Minden olyan alkatrész, például a sárvédők és a motorháztető, amely a védőszerkezet megtámasztására szolgálhat, azonos.

3.6.2.1.5.

A védőszerkezetben az ülés helyzete és lényeges méretei, továbbá a védőszerkezet elhelyezése a traktoron olyan kell, hogy legyen, hogy az összenyomódás-biztos tér a vizsgálatok során a megváltozott alakú szerkezet védelmén belül maradjon.

3.6.2.2.   A szerkezeti vizsgálat eredményeinek kiterjesztése módosított védőszerkezet-modellekre

Ezt az eljárást akkor kell követni, ha a 3.6.2.1. pont rendelkezései nem teljesülnek, viszont nem lehet alkalmazni, ha a védőszerkezetet más elvet követő módszerrel erősítik a traktorra (pl. a gumitámaszokat felfüggesztésre cserélik):

3.6.2.2.1.

Az első vizsgálat eredményeit nem befolyásoló módosítások (pl. a szerkezet nem kritikus fontosságú pontján elhelyezkedő tartozék rögzítőlapjának hegesztéssel történő rögzítése), eltérő ellenőrzési ponttal rendelkező ülések beszerelése a védőszerkezetbe (ellenőrizni kell, hogy az új összenyomódás-biztos tér/terek a vizsgálatok során a megváltozott alakú szerkezet védelmén belül marad/maradnak);

3.6.2.2.2.

Az eredeti vizsgálat eredményeit esetlegesen befolyásoló módosítások, amelyek azonban nem kérdőjelezik meg a védőszerkezet elfogadhatóságát (pl. szerkezeti elem módosítása, a védőszerkezetnek a traktorra történő erősítésére szolgáló módszer módosítása). Hitelesítő mérést lehet végezni, és a vizsgálat eredményei bekerülnek a kiterjesztési jegyzőkönyvbe. Az ilyen típusú kiterjesztésekre az alábbi korlátozások vonatkoznak: 3.6.2.2.2.1. hitelesítő mérés nélkül legfeljebb öt kiterjesztés fogadható el; 3.6.2.2.2.2. A hitelesítő mérés eredményei akkor fogadhatók el kiterjesztés céljából, ha e melléklet valamennyi elfogadási feltétele teljesül, és ha a különböző vízszintes terhelési vizsgálatoknál az előírt energiaszint elérésekor mért erő nem tér el ± 7 %-nál nagyobb mértékben az eredeti vizsgálatban az előírt energiaszint elérésekor mért erőtől, valamint a különböző vízszintes terhelési vizsgálatoknál az előírt energiaszint elérésekor mért alakváltozás(2) nem tér el ± 7 %-nál nagyobb mértékben az eredeti vizsgálati jegyzőkönyvben az előírt energiaszint elérésekor mért alakváltozástól. 3.6.2.2.2.3. A védőszerkezet több módosítása is szerepelhet ugyanabban a kiterjesztési jegyzőkönyvben, ha ugyanarra a védőszerkezetre kínálnak különböző választási lehetőségeket, egy kiterjesztési jegyzőkönyvben azonban csak egy hitelesítő mérés fogadható el. A nem vizsgált lehetőségeket a kiterjesztési jegyzőkönyv külön szakaszában kell leírni.

3.6.2.2.3.

Már vizsgált védőszerkezet gyártó által közölt referenciatömegének növelése. Ha a gyártó ugyanazt a jóváhagyási számot szeretné megtartani, hitelesítő mérés elvégzése után ki lehet adni kiterjesztési jegyzőkönyvet (ilyen esetben nem kell alkalmazni a 3.6.2.2.2.2. pontban megállapított ± 7 %-os határokat).

3.7.   [Nem alkalmazható]

3.8.   A védőszerkezetek teljesítménye hideg időben

3.8.1.   Ha a védőszerkezetről azt állítják, hogy hideg időben nem ridegedik el, a gyártónak ezt adatokkal kell alátámasztania, amelyeket a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni.

3.8.2.   Az alábbi követelmények és eljárások célja, hogy alacsony hőmérsékleten is biztosítsák az erőt és ellenállást a rideg töréssel szemben. Javasolt, hogy a védőszerkezet alacsony hőmérsékleten való üzemeltetésre való alkalmasságának megállapításához, azokban az országokban, ahol speciális szerkezeti tulajdonságokra van szükség, teljesítsék az anyagokra vonatkozó alábbi minimális követelményeket.

3.8.2.1.   A védőszerkezetet a traktorhoz rögzítő, valamint a védőszerkezet szerkezeti elemeit egymáshoz rögzítő csavarokat és anyákat megfelelően ellenőrzött, alacsony hőmérséklettel szembeni ellenálló képességnek kell jellemeznie.

3.8.2.2.   A szerkezeti elemek és szerelvények gyártása során használt hegesztő elektródáknak meg kell felelniük a védőszerkezet alábbi 3.8.2.3. pont szerinti anyagának.

3.8.2.3.   A védőszerkezet szerkezeti elemeihez használt acélnak olyan ellenőrzött keménységű anyagnak kell lennie, amely megfelel a 8.2. táblázatban szereplő, Charpy-féle V vizsgálattal mért ütőmunkára vonatkozó minimális követelményeknek. Az acél minőségét az ISO 630:1995; Amd1:2003 szabvány szerint kell meghatározni.

A 2,5 mm-nél kisebb hengerelt vastagságú és 0,2 százaléknál kisebb széntartalmú acél megfelel ennek a követelménynek.

A védőszerkezet nem acélból készült szerkezeti elemeinek alacsony hőmérsékleten ezzel egyenértékű ütőszilárdsággal kell rendelkezniük.

3.8.2.4.   A Charpy-féle V vizsgálattal mért ütőmunkára vonatkozó követelmények vizsgálata során a mintadarab mérete nem lehet kisebb az anyagból vehető minták 8.2. táblázatban feltüntetett méreteinek legnagyobbikánál.

3.8.2.5.   A Charpy-féle V vizsgálatokat az ASTM A 370-1979 szabványban szereplő eljárás szerint kell elvégezni, kivéve az olyan méretű minták esetében, amelyek a 8.2. táblázatban megadott méreteknek felelnek meg.

3.8.2.6.   Ezen eljárás helyett választható a csillapított vagy félig csillapított acél alkalmazása, amelyről megfelelő műszaki leírást kell adni. Az acél minőségét az ISO 630:1995; Amd1:2003 szabvány szerint kell meghatározni.

3.8.2.7.   Mintaként a védőszerkezethez való felhasználás céljából történő formázás vagy hegesztés előtt hengerelt szalagból, csőből vagy idomacélból vett hosszanti mintákat kell használni. A csőből vagy idomacélból vett mintákat a legnagyobb méretű oldal közepéről kell venni, és nem tartalmazhatnak hegesztést.

8.1. táblázat

Erő- és energiaegyenletek

Géptömeg, M	Oldalirányú terhelőerő, F	Oldalirányú terhelési energia, U	Függőleges terhelőerő, F	Hosszanti terhelőerő, F
kg	N	J	N	N
800 < M ≤ 4 630	6 M	13 000(M/10 000)1,25	20 M	4,8 M
4 630 < M ≤ 59 500	70 000(M/10 000)1,2	13 000(M/10 000)1,25	20 M	56 000(M/10 000)1,2
M >59 500	10 M	2,03 M	20 M	8 M

8.2. táblázat

Charpy-féle V vizsgálattal mért ütőmunkára vonatkozó minimális követelmények

Minta mérete	Energia az alábbi hőmérsékleten	Energia az alábbi hőmérsékleten
	– 30 °C	– 20 °C
mm	J	J (2)
10 × 10 (1)	11	27,5
10 × 9	10	25
10 × 8	9,5	24
10 × 7,5 (1)	9,5	24
10 × 7	9	22,5
10 × 6,7	8,5	21
10 × 6	8	20
10 × 5 (1)	7,5	19
10 × 4	7	17,5
10 × 3,5	6	15
10 × 3	6	15
10 × 2,5 (1)	5,5	14

8.1. ábra

Az ülés ellenőrzési pontjának (SIP) meghatározására szolgáló berendezés

8.2. ábra

A függőleges szimulált talajsík (VSGP) behatolása az összenyomódás-biztos térbe (DLV)

8.3. ábra

Összenyomódás-biztos tér (DLV)

8.4. ábra

Kétoszlopos elöl felszerelt védőszerkezet, oldalnézetben

Összenyomódás-biztos tér (DLV)

8.5. ábra

Kétoszlopos elöl felszerelt védőszerkezet, hátulnézetben

Összenyomódás-biztos tér (DLV)

8.6. ábra

A védőszerkezet traktorvázhoz való rögzítésének tipikus elrendezése

8.7. ábra

A védőszerkezet oldalirányú terhelésének tipikus elrendezése

8.8. ábra

A traktorváz rögzítésének és a függőleges terhelés alkalmazásának tipikus elrendezése

8.9. ábra

A védőszerkezet függőleges terhelésének tipikus elrendezése

8.10. ábra

Példa a nyomóvizsgálatok elrendezésére

8.11. ábra

A gerenda helyzete az elülső és hátsó nyomóvizsgálatok során, védőfülke és hátul felszerelt bukókeret

8.11.a. ábra

Védőfülke

8.11.b. ábra

Hátul felszerelt bukókeret

8.12. ábra

A gerenda helyzete elülső nyomóvizsgálat során, amikor a szerkezet elülső része nem képes felvenni a teljes nyomóerőt

8.12.a. ábra

Védőfülke

8.12.b. ábra

Hátul felszerelt bukókeret

8.13. és 8.14. ábra

Négyoszlopos rendszerű szerkezet – teherelosztó eszközök, oldalirányú terhelés

8.15. ábra

Több mint négy oszlopos rendszerrel felszerelt szerkezet –

teherelosztó eszköz, oldalirányú terhelés

8.16. ábra

Kétoszlopos rendszerrel rendelkező szerkezet –

teherelosztó eszköz, oldalirányú terhelés

8.17. ábra

Erő-alakváltozás görbe terhelési vizsgálatokhoz

8.18. ábra

Hosszirányú terhelési pont

8.19. ábra

Összenyomódás-biztos tér (DLV) alkalmazása – az oldalirányú szimulált talajsík (SGP) meghatározása

Megjegyzés:

Az a–e betűk jelentését lásd az 1.11. pontban.

8.20. ábra

A felső összenyomódás-biztos tér megengedett elfordulása a pozicionáló tengely (LA) körül

Magyarázó megjegyzések a VII. melléklethez

(1)	Eltérő rendelkezés hiányában a B pontban szereplő követelmények szövegezése és számozása megegyezik az OECD egységes kódexe a mezőgazdasági és erdészeti hernyótalpas traktorok védőszerkezeteinek hivatalos vizsgálatához szövegezésével és számozásával, 8. OECD-kódex, 2014. júliusi 2015-ös kiadás.

(2)	Az előírt energiaszint elérésekor mért maradó + rugalmas alakváltozás.

---

(1)  Az előnyben részesített méretet mutatja. A minta mérete nem lehet kisebb az anyagból vehető minták előnyben részesített méreteinek legnagyobbikánál.

(2)  Az ütőmunkára vonatkozó követelmény – 20 °C-on 2,5-szer nagyobb, mint a – 30 °C-ra megadott érték. Egyéb tényezők is befolyásolják az energia nagyságát, pl. a hengerelés iránya, a folyási határ, a szemcseorientáció és a hegesztés. Acél kiválasztásánál és felhasználásánál ezeket a tényezőket kell figyelembe venni.

VIII. MELLÉKLET

A borulás hatásai ellen védő szerkezetekre vonatkozó követelmények (statikus vizsgálat)

A.   ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1.

A borulás hatásai ellen védő szerkezetekre vonatkozó uniós követelményeket (statikai vizsgálat) a B. pont tartalmazza.

B.   A BORULÁS HATÁSAI ELLEN VÉDŐ SZERKEZETEKRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK (STATIKAI VIZSGÁLAT)(1)

1.   Fogalommeghatározások

1.1.   [Nem alkalmazható]

1.2.   Borulás hatásai ellen védő szerkezet (ROPS)

Borulás hatásai ellen védő szerkezet (védőfülke vagy -keret), a továbbiakban: „védőszerkezet”: az a szerkezeti elem a traktoron, amelynek alapvető célja, hogy megelőzze vagy korlátozza azokat a veszélyeket, amelyek a vezetőt érhetik, ha a traktor üzemszerű használat közben felborul.

A borulásvédelmi szerkezet jellemzője, hogy elég nagy szabad teret biztosít ahhoz, hogy megvédje a vezetőt, aki ülhet akár a védőszerkezet védelmében, akár a szerkezet külső éleit a traktor bármely olyan részével összekötő egyenesek által határolt térben, amely érintkezésbe kerülhet a sík talajjal, és amely borulás esetén képes a traktort az adott helyzetben megtartani.

1.3.   Nyomtáv

1.3.1.   Előzetes fogalommeghatározás: a kerék vagy talp szimmetriasíkja

A kerék vagy talp szimmetriasíkja egyenlő távolságra található a keréktárcsák vagy talpak szegélyét azok külső pereménél magában foglaló két síktól.

1.3.2.   A nyomtáv meghatározása

A kerék tengelyén keresztülhaladó függőleges sík egyenes vonalban metszi a szimmetriasíkot; ez az egyenes egy pontban találkozik az alátámasztó felülettel. Ha a traktor azonos tengelyén található kerekek esetében így meghatározott két pont A és B, akkor a nyomtáv az A és a B pont közötti távolság. A nyomtávot ilyen módon mind az első, mind a hátsó kerekek tekintetében meg lehet határozni. Ikerkerekek esetében a nyomtáv a kerékpárok szimmetriasíkjainak megfelelő két sík közötti távolság.

Hernyótalpas traktorok esetében a nyomtáv a hernyótalpak szimmetriasíkjai közötti távolság.

1.3.3.   További fogalommeghatározás: a traktor szimmetriasíkja

Az A és a B pontnak a traktor hátsó tengelyére vonatkozó szélső helyzete adja meg a nyomtáv lehetséges legnagyobb értékét. Az AB szakasszal a szakasz középpontjánál derékszöget bezáró függőleges sík a traktor szimmetriasíkja.

1.4.   Tengelytáv

Az első kerekek, illetve a hátsó kerekek tekintetében a fentiek szerint meghatározott két AB szakaszon keresztülhaladó függőleges síkok közötti távolság.

1.5.   Az ülés ellenőrzési pontjának meghatározása; az ülés helyzete és beállítása a vizsgálathoz

1.5.1.   Az ülés ellenőrzési pontja (SIP)(2)

Az ülés ellenőrzési pontját az ISO 5353:1995 szabvány szerint kell meghatározni.

1.5.2.   Az ülés helyzete és beállítása a vizsgálathoz

1.5.2.1.

amennyiben az ülés helyzete állítható, az ülést úgy kell beállítani, hogy a hátsó, legfelső helyzetében legyen;

1.5.2.2.

amennyiben a háttámla dőlése állítható, úgy kell beállítani, hogy a középső helyzetében legyen;

1.5.2.3.

amennyiben az ülés rugózott, akkor rugózását útjának közepén rögzíteni kell, kivéve, ha ez ellentétes az ülés gyártójának egyértelmű utasításaival;

1.5.2.4.

amennyiben az ülés helyzete csak hosszanti irányban és függőlegesen állítható be, az ülés ellenőrzési pontján átmenő hosszanti tengelynek párhuzamosnak kell lennie a traktornak a kormánykerék középpontján átmenő függőleges hosszanti síkjával, és ettől a síktól legfeljebb 100 mm-re helyezkedhet el.

1.6.   Védett tér

1.6.1.   Az ülés és a kormánykerék referenciasíkja

A védett tér a 4.11–4.13. ábrákon és a 4.2. táblázatban látható. A védett tér meghatározása a referenciasíkhoz és az ülés ellenőrzési pontjához képest történik. A referenciasík a terheléssorozat elején kerül meghatározásra; ez egy olyan függőleges sík, amely általában a traktor hosszanti síkja és átmegy az ülés ellenőrzési pontján, valamint a kormánykerék középpontján. A referenciasík általában egybeesik a traktor hosszanti szimmetriasíkjával. Úgy kell tekinteni, hogy a terhelés során a referenciasík az üléssel és a kormánykerékkel együtt vízszintesen eltolódik, de merőleges marad a traktorra, illetve a borulásvédelmi szerkezet padlójára nézve. A védett tér az 1.6.2. és az 1.6.3. pont alapján határozható meg.

1.6.2.   A védett tér meghatározása nem megfordítható üléssel felszerelt traktorok esetében

A nem megfordítható üléssel felszerelt traktorok szabad terét az alábbi 1.6.2.1–1.6.2.10. pontok határozzák meg; ha a traktor vízszintes felületen áll, és amennyiben az ülés az 1.5.2.1–1.5.2.4. pontok(2) alapján be van állítva és pozícionálva, illetve amennyiben a kormánykerék állítható, az ülő vezető számára középső helyzetbe van állítva, a szabad teret a következő síkok határolják:

1.6.2.1.

az A1 B1 B2 A2 vízszintes sík, (810 + a v) mm-rel az ülés ellenőrzési pontja felett úgy, hogy a B1B2 egyenes (a h - 10) mm-re a SIP mögött található;

1.6.2.2.

a referenciasíkra merőleges G1 G2 I2 I1 ferde sík, amely magában foglalja a B1B2 egyenes mögött 150 mm-re elhelyezkedő pontot és az ülés háttámlájának leghátsó pontját is;

1.6.2.3.

a referenciasíkra merőleges A1 A2 I2 I1 hengeres felület, amelynek sugara 120 mm, és amely érinti a fenti 1.6.2.1. és 1.6.2.2. pontban meghatározott síkokat;

1.6.2.4.

a referenciasíkra merőleges B1 C1 C2 B2, hengeres felület, amelynek sugara 900 mm, 400 mm-re nyúlik előre, és B1B2 egyenes mentén érinti a fenti 1.6.2.1. és 1.6.2.2. pontban meghatározott síkot;

1.6.2.5.

a referenciasíkra merőleges C1 D1 D2 C2, ferde sík, amely a fenti 1.6.2.4. pontban meghatározott felületig terjed, és 40 mm-re esik a kormánykerék elülső külső élétől. A kormánykerék emelt állása esetén ez a sík a B1B2 egyenestől a fenti 1.6.2.4. pontban meghatározott felületet érintve nyúlik előre;

1.6.2.6.

a referenciasíkra merőleges D1 E1 E2 D2 függőleges ferde sík, amely 40 mm-re esik a kormánykerék külső élétől;

1.6.2.7.

az a E1 F1 F2 E2 vízszintes sík, amely az ülés ellenőrzési pontja alatt (90 - a v) mm-re lévő ponton halad át;

1.6.2.8.

a G1 F1 F2 G2 felület szükség esetén a fenti 1.6.2.2. pontban meghatározott sík alsó határától a fenti 1.6.2.7. pontban meghatározott vízszintes síkig görbül, merőleges a referenciasíkra, és teljes hosszában érinti az ülés háttámláját;

1.6.2.9.

a J1 E1 F1 G1 H1 és J2 E2 F2 G2 H2 függőleges síkok. Ezek a függőleges síkok felfelé nyúlnak az E1 F1 F2 E2 síktól 300 mm-re; az E1 E0 és E2 E0 távolság 250 mm;

1.6.2.10.

A1 B1 C1 D1 J1 H1 I1 és A2 B2 C2 D2 J2 H2 I2 ferde párhuzamos síkok, ahol az erőkifejtés oldalán lévő sík felső széle legalább 100 mm-re van a függőleges referenciasíktól.

1.6.3.   A védett tér meghatározása megfordítható vezetőhellyel felszerelt traktorok esetében

A megfordítható vezetőhellyel (vagyis megfordítható üléssel és kormánykerékkel) rendelkező traktorok esetében a védett tér a kormánykerék és az ülés két helyzete által meghatározott két védett tér burkolófelülete.

1.6.4.   Kiegészítő ülések

1.6.4.1.

Olyan traktorok esetében, amelyekbe kiegészítő üléseket lehet beszerelni, a vizsgálatok során az összes lehetséges kiegészítő ülés ellenőrzési pontját magában foglaló burkolófelületet kell használni. A védőszerkezet nem eshet ezen különböző ülések ellenőrzési pontjait magában foglaló nagyobb védett téren belülre.

1.6.4.2.

Amennyiben a vizsgálat elvégzése után új lehetőséget kínálnak az ülések elrendezésére, meg kell határozni, hogy az új ülés ellenőrzési pontja körüli védett tér teljes mértékben a korábban megállapított burkolófelületen belülre esik-e. Amennyiben nem, új vizsgálatot kell végezni.

1.6.4.3.

A kiegészítő ülés nem foglalja magában a vezetőn kívüli más személy ülését, ahonnan a traktort nem lehet irányítani. Az ülés ellenőrzési pontja nem határozható meg, mivel a védett tér definíciója a vezetőülésre vonatkozik.

1.7.   Tömeg

1.7.1.   Nehezék nélküli tömeg

A traktor tömege nehezékek nélkül, valamint – gumiabroncsokkal rendelkező traktorok esetében – folyadékballaszt nélkül. A traktornak menetkész állapotban kell lennie, feltöltött tartályokkal, csövezéssel és hűtővel, burkolattal rendelkező védőszerkezettel és minden, a rendes használathoz megkövetelt hernyótalp-felszereléssel vagy kiegészítő elsőkerékmeghajtás-alkatrészekkel, a járműkezelő nélkül.

1.7.2.   Megengedett legnagyobb tömeg

A traktor legnagyobb tömege, ami a gyártó közlése szerint műszakilag megengedhető és szerepel a jármű azonosítási tábláján és/vagy a kezelési útmutatóban.

1.7.3.   Referenciatömeg

A gyártó által a vizsgálatok során felhasználandó energiabevitelek és nyomóerők számításához megválasztott tömeg. Nem lehet kevesebb, mint a nehezék nélküli tömeg, és elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a tömegarány ne legyen több mint 1,75 (lásd 1.7.4. pont).

1.7.4.   Tömegarány

A aránya. Nem lehet nagyobb, mint 1,75.

1.8.   Megengedett mérési tűrések

Idő	± 0,1 s
Távolság	± 0,5 mm
Erő	± 0,1 % (az érzékelő teljes mérési tartományában)
Szög	± 0,1°
Tömeg	± 0,2 % (az érzékelő teljes mérési tartományában)

1.9.   Jelmagyarázat

ah	(mm)	Az ülés vízszintes állítási tartományának fele
av	(mm)	Az ülés függőleges állítási tartományának fele
D	(mm)	A védőszerkezet alakváltozása a terhelés helyén és irányában
D'	(mm)	A védőszerkezet alakváltozása a szükséges számított energiánál
EIS	(J)	Oldalirányú terhelés során elnyelendő bemenő energia
EIL1	(J)	Hosszirányú terhelés során elnyelendő bemenő energia
EIL2	(J)	Második hosszirányú terhelés esetén elnyelendő bemenő energia
F	(N)	Statikus terhelőerő
Fmax	(N)	A terhelés során előforduló legnagyobb statikus erő, a túlterhelés kivételével
F'	(N)	Erő a szükséges számított energiához
M	(kg)	Az energiabevitelek és nyomóerők kiszámításához használt referenciatömeg

2.   ALkalmazási terület

2.1.

Ez a melléklet olyan traktorokra alkalmazandó, amelyeknek legalább két tengelye és gumiabroncsos kerekei vannak, vagy kerekek helyett talpaik vannak, és amelyek nehezék nélküli traktortömege legalább 600 kg. A tömegarány (legnagyobb megengedett tömeg/referenciatömeg) nem lehet több mint 1,75.

2.2.

A hátsó kerekek minimális nyomtávja általában nagyobb, mint 1 150 mm. Elismert tény, hogy lehetnek olyan tervezésű traktorok, például fűnyírók, keskeny szőlészeti traktorok, korlátozott szabad magassággal rendelkező épületekben vagy gyümölcsösökben használt alacsony profilú traktorok, nagy szabad magasságú traktorok, valamint különleges erdészeti gépek, mint például a szállítók és rönkvontatók, amelyekre ez a melléklet nem vonatkozik.

3.   Szabályok és iránymutatások

3.1.   Általános rendelkezések

3.1.1.

A védőszerkezetet a traktorgyártó vagy más független vállalat is gyárthatja. Mindkét esetben a vizsgálat csak arra a traktormodellre érvényes, amelyen azt végrehajtják. A védőszerkezet vizsgálatát ismételten el kell végezni minden egyes traktormodellre vonatkozóan, amelyre azt felszerelik. A vizsgálóállomások azonban igazolhatják, hogy a szilárdsági vizsgálatok érvényesek olyan traktormodellekre is, amelyek az eredeti modellből származnak a motoron, erőátvitelen, kormányszerkezeten vagy az elülső felfüggesztésen elvégzett változtatások eredményeként. Másfelől egynél több védőszerkezet is vizsgálható bármilyen traktormodell esetében.

3.1.2.

A statikai vizsgálatra átadott védőszerkezetet úgy kell átadni, hogy normális módon rögzítve van ahhoz a traktorhoz vagy traktoralvázhoz, amelyen használják. A traktor alvázának teljesnek kell lennie rögzítő konzolokkal és a traktor más részeivel, amelyek ki lehetnek téve a védőszerkezetre kifejtett terheléseknek.

3.1.3.

„Tandem” traktor esetében azon rész szabványos változatának a tömegét kell alkalmazni, amelyre a védőszerkezetet felszerelték.

3.1.4.

A védőszerkezetet tervezhetik kizárólag arra a célra, hogy megvédje a vezetőt abban az esetben, ha a traktor felborul. Az ilyen szerkezetre többé-kevésbé ideiglenes jellegű időjárás ellen védő szerkezet is felszerelhető a vezető számára. Az ilyen szerkezetet a vezető általában eltávolítja meleg időben. Vannak azonban olyan védőszerkezetek is, amelyek burkolata állandó, és meleg időben ablakok vagy fülek biztosítják a szellőzést. Mivel a burkolat hozzájárulhat a szerkezet szilárdságához, és ha levehető, előfordulhat, hogy éppen akkor hiányzik, amikor baleset történik, a vizsgálat céljából minden olyan részt le kell venni, amelyet a vezető ily módon leszerelhet. A kinyitható ajtókat, tetőablakokat és ablakokat vagy le kell venni, vagy nyitott helyzetben rögzíteni kell a vizsgálathoz, hogy ne járulhassanak hozzá a védőszerkezet szilárdságához. Meg kell említeni, hogy ebben a helyzetben veszélyt jelentenek-e a vezető számára felborulás esetén. E szabályok leírása során a továbbiakban csak a védőszerkezet vizsgálatára történik utalás. Ebbe beleértendő a nem ideiglenes jellegű burkolat. Bármely biztosított ideiglenes burkolat leírását bele kell foglalni a specifikációba. A vizsgálat előtt el kell távolítani minden üveg vagy hasonló törékeny anyagot. Azokat a traktor- és védőszerkezet-alkatrészeket, amelyek megsérülhetnek a vizsgálat közben, és amelyek nem befolyásolják a védőszerkezet szilárdságát és méreteit, le lehet venni a vizsgálat előtt, ha a gyártó úgy kívánja. A vizsgálat során nem végezhető javítás vagy beállítás.

3.1.5.

A traktor bármely olyan alkatrészét, amely hozzájárul a védőszerkezet szilárdságához, mint például a sárvédők, amelyeket a gyártó erősített fel, le kell írni a vizsgálati jegyzőkönyvben, és a méreteit meg kell adni.

3.2.   Berendezés

Annak ellenőrzésére, hogy a vizsgálat során nem történt behatolás a védett térbe, az 1.6. pontban, a 4.11–4.13. ábrákon és a 4.2. táblázatban feltüntetett eszközöket kell használni.

3.2.1.   Vízszintes terhelési vizsgálatok (4.1–4.5. ábrák)

A vízszintes terhelési vizsgálatok során a következőket kell használni:

3.2.1.1.

rögzítésre szolgáló anyagok, berendezések és eszközök, amelyek biztosítják, hogy a traktor alváza szilárdan a talajhoz legyen erősítve és meg legyen támasztva a gumiabroncsoktól függetlenül;

3.2.1.2.

a védőeszközre való vízszintes erő kifejtésére szolgáló eszköz; gondoskodni kell arról, hogy a terhelés eloszlása a terhelés irányára merőlegesen egyenletes legyen; 3.2.1.2.1. olyan gerendát kell használni, melynek hossza 250 és 700 mm között van, és ezen értékek között 50 mm többszöröse. A gerenda függőleges méretének 150 mm-nek kell lennie. 3.2.1.2.2. a gerendának a védőszerkezettel érintkező éleit legfeljebb 50 mm-es sugárral le kell kerekíteni; 3.2.1.2.3. kardán- vagy azzal egyenértékű csuklókat kell alkalmazni, hogy a terhelő berendezés a védőszerkezetet a terhelési iránytól eltérő irányú forgással, illetve transzlációval ne vegye igénybe; 3.2.1.2.4. amennyiben a védőszerkezetre helyezett megfelelő gerenda által meghatározott egyenes vonal nem merőleges a terhelés irányára, a teret úgy kell kitölteni, hogy a terhelés teljes hosszában megoszoljon;

3.2.1.3.

berendezés az erő és a traktor alvázához viszonyított, a terhelés irányába eső alakváltozás mérésére. A pontosság biztosítása érdekében a méréseket folyamatos leolvasásként kell végezni. A mérőműszereket úgy kell elhelyezni, hogy rögzítve legyen az erő és az alakváltozás a terhelés pontjában és vonala mentén.

3.2.2.   Nyomóvizsgálatok (4.6–4.8. ábrák)

A nyomóvizsgálatok során a következőket kell használni:

3.2.2.1.

rögzítésre szolgáló anyagok, berendezések és eszközök, amelyek biztosítják, hogy a traktor alváza szilárdan a talajhoz legyen erősítve és meg legyen támasztva a gumiabroncsoktól függetlenül;

3.2.2.2.

a védőszerkezetre lefelé irányuló erőt kifejtő eszköz, amely tartalmaz egy 250 mm széles merev gerendát;

3.2.2.3.

a teljes kifejtett függőleges erő mérésére szolgáló berendezés.

3.3.   Vizsgálati körülmények

3.3.1.   A védőszerkezetnek meg kell felelnie a gyártási előírásoknak, és a megfelelő traktormodell alvázra kell felszerelni a gyártó által közölt csatlakoztatási módszer szerint.

3.3.2.   A szerkezetet úgy kell az alaplemezre erősíteni, hogy a szerkezet és az alaplemez közötti kötőelemek ne szenvedjenek jelentős alakváltozást a védőszerkezetre ható terhelés következtében. Terhelés alatt a szerelvény nem kaphat más megtámasztást a kezdeti rögzítésből származó megtámasztáson felül.

3.3.3.   A kerekek vagy talpak állítható nyomtávját, ha van ilyen, úgy kell megválasztani, hogy ne zavarja a védőszerkezetet a vizsgálatok közben.

3.3.4.   A védőszerkezetet fel kell szerelni olyan műszerekkel, amelyekkel az erő-alakváltozás adatok meghatározhatók.

3.3.5.   Minden vizsgálatot ugyanazon a védőszerkezeten kell elvégezni. A vizsgálat részei között nem végezhető javítás vagy egyengetés egyetlen elemen sem.

3.3.6.   Az összes vizsgálat elvégzése után meg kell mérni és rögzíteni kell a védőszerkezet maradó alakváltozásait.

3.4.   A vizsgálatok sorrendje

A vizsgálatokat a következő sorrendben kell elvégezni:

3.4.1.   Hosszirányú terhelés

Olyan kerekes traktorok esetében, amelyek tömegének legalább 50 %-a hátsó tengelyre nehezedik, valamint hernyótalpas traktorok esetében a hosszirányú terhelést hátulról kell alkalmazni. Egyéb traktorok esetében a hosszirányú terhelést elölről kell alkalmazni.

3.4.2.   Első nyomóvizsgálat

Az első nyomóvizsgálatot a védőszerkezet ugyanazon végén kell elvégezni, mint a hosszirányú terhelést.

3.4.3.   Oldalirányú terhelés

Eltolt ülés esetében, vagy ha a védőszerkezet szilárdsága nem szimmetrikusan egyenletes, akkor az oldalirányú terhelést arra az oldalra kell kifejteni, amelyen a legvalószínűbb a védett tér sérülése.

3.4.4.   Második nyomóvizsgálat

A második nyomóvizsgálatot a védőszerkezetnek az első hosszirányú terhelést kapó végével ellentétes végén kell elvégezni. Kétoszlopos szerkezetek esetében a második nyomást ki lehet fejteni ugyanazon a ponton, mint az első nyomást.

3.4.5.   Második hosszirányú terhelés

3.4.5.1.

Lehajtható (pl. kétoszlopos) vagy dönthető (pl. nem kétoszlopos) védőszerkezettel felszerelt traktorok esetében második hosszirányú terhelést kell végezni, ha az alábbi feltételek közül legalább egy fennáll: Ideiglenes lehajtás különleges működési feltételek esetén; Olyan szerkezetek, amelyeket úgy terveztek, hogy szervizeléshez ledönthetők legyenek, kivéve, ha a ledöntési mechanizmus független a borulás hatásai ellen védő szerkezet szerkezeti egységétől.

3.4.5.2.

Lehajtható védőszerkezetek esetében, ha az első hosszirányú terhelést a lehajtási irányban alkalmazták, akkor nincs szükség második hosszirányú terhelésre.

3.5.   Vízszintes terhelési vizsgálatok hátulról, elölről és oldalról

3.5.1.   Általános rendelkezések

3.5.1.1.

A védőszerkezetre kifejtett terhelést egyenletesen kell elosztani egy merev gerenda segítségével, amely merőleges a terhelés irányára (lásd a 3.2.1.2. pontot). A merev gerendát fel lehet szerelni olyan eszközökkel, amelyek megakadályozzák annak oldalra történő elmozdulását. A terhelés sebessége akkora legyen, ami statikusnak tekinthető. A pontosság biztosítása érdekében a terhelés közben az erő és alakváltozás értékeit folyamatos leolvasásként kell rögzíteni. A terhelés megkezdése után a terhelést nem szabad csökkenteni, amíg a vizsgálat be nem fejeződik. Az alkalmazott erő irányának a következő határok között kell maradnia: — a vizsgálat kezdetén (terhelés nélkül): ± 2°, — a vizsgálat során (terheléssel): 10° a vízszintes felett és 20° a vízszintes alatt. A terhelés sebessége akkor tekintendő statikusnak, ha a terhelés alatti alakváltozás sebessége legfeljebb 5mm/s.

3.5.1.2.

Amennyiben a támadáspontban nincs kereszttartó, akkor kiegészítő vizsgálógerendát lehet használni, feltéve, hogy az nem növeli a védőszerkezet szilárdságát.

3.5.2.   Hosszirányú terhelés (4.1–4.2. ábrák)

A terhelést vízszintesen, a traktor szimmetriasíkjával párhuzamosan kell kifejteni. Ha a terhelést hátulról fejtik ki (3.4.1. pont), a hosszirányú terhelést és az oldalirányú terhelést a traktor szimmetriasíkjának különböző oldalain kell kifejteni. Ha hosszirányú terhelést elölről fejtik ki, ugyanazon az oldalon kell kifejteni, mint az oldalirányú terhelést.

A terhelést a védőszerkezet legfelső keresztirányú elemére kell kifejteni (vagyis arra a részre, amely boruláskor valószínűleg először érintené a talajt).

A terhelés támadáspontjának a védőszerkezet teteje szélességének egy hatodával kell beljebb lennie a külső saroktól.. A védőszerkezet szélessége a traktor szimmetriasíkjával párhuzamos és a legfelső keresztirányú elemek tetejét érintő vízszintes síkban a védőszerkezet külső oldalát érintő két egyenes közötti távolság.

Abban az esetben, ha a borulás hatásai ellen védő szerkezetet hajlított elemek alkotják és nincsenek megfelelő sarkok, a következő általános eljárást kell használni a W meghatározása céljára. A vizsgáló mérnök azonosítja azt a hajlított elemet, amely valószínűleg először érintené a talajt aszimmetrikus hátra- vagy előreborulás esetén (pl. olyan hátra- vagy előreborulás, amely során valószínűleg a borulás hatásai ellen védő szerkezet egyik oldala viselné a kezdeti terhelést). A W végpontjai a borulás hatásai ellen védő szerkezet legfelső szerkezetét alkotó egyéb egyenes vagy hajlított elemek között kialakuló külső sugarak középpontjai lesznek. Amennyiben több hajlított elem is választható, a vizsgáló mérnök minden egyes lehetséges elem esetében meghatározza a talajszinteket, hogy megállapítsa, melyik az a felszín, amelyik valószínűleg először érintené a talajt. A példákat lásd a 4.3. a) és b) ábrán.

Megjegyzés:

Hajlított elemek esetében csak azon szerkezet végének a szélességét kell figyelembe venni, amelyre a hosszirányú terhelést kell alkalmazni.

A terheléselosztó eszköz hossza (lásd a 3.2.1.2. pontot) nem lehet kisebb, mint a védőszerkezet szélességének egy harmada, és nem lehet nagyobb, mint ezen legkisebb érték + 49 mm.

A hosszirányú terhelést abba kell hagyni, amikor:

3.5.2.1.

a védőszerkezet által elnyelt energia egyenlő vagy több mint a megkívánt energiabevitel, EIL1 , ahol:

3.5.2.2.

a védőszerkezet megsérti a védett teret vagy védtelenül hagyja a védett teret (lásd alább a 3.8. Az elfogadás feltételei pontban).

3.5.3.   Oldalirányú terhelés (4.4–4.5. ábrák)

Az oldalirányú terhelést vízszintesen, a traktor szimmetriasíkjára 90°-ban kell kifejteni. A terhelést a védőszerkezet felső külső oldalára kell kifejteni, az ülés-ellenőrzési ponttól (160 - a h ) mm-re előbbre lévő pontban.

Megfordítható vezetőhellyel (vagyis megfordítható üléssel és kormánykerékkel) ellátott traktorok esetében a védőszerkezet felső külső oldalára kell kifejteni, a két ülés-ellenőrzési pont közötti középpontban.

Ha bizonyosra vehető, hogy a védőszerkezet egy bizonyos része fogja először érinteni a talajt a traktor oldalra borulása esetén, a terhelést arra a pontra kell kifejteni, feltéve, hogy ez lehetővé teszi a terhelés egyenlő megoszlását a 3.5.1.1. pontban előírtak szerint. Kétoszlopos védőszerkezet esetében az oldalirányú terhelést a legfelső oldalsó szerkezeti elemre kell kifejteni, tekintet nélkül az ülés rögzítési pontjára.

A teherelosztó gerendára vonatkozó előírásokat a 3.2.1.2.1. pont tartalmazza.

Az oldalirányú terhelést abba kell hagyni, amikor:

3.5.3.1.

A védőszerkezet által elnyelt energia egyenlő vagy több mint a megkívánt energia, E IS , ahol:

3.5.3.2.

A védőszerkezet megsérti a védett teret vagy védtelenül hagyja a védett teret (lásd alább a 3.8. Az elfogadás feltételei pontban).

3.6.   Nyomóvizsgálatok

3.6.1.   A szerkezet hátulsó részén végzett nyomóvizsgálat (4.6., 4.7.a–4.7.e ábrák)

3.6.1.1.

A nyomógerendát a hátsó legfelső szerkezeti elemeken keresztül kell elhelyezni, hogy a nyomóerők eredője a traktor függőleges referenciasíkjában legyen. Az F nyomóerőt ott kell kifejteni, ahol: Ezt az erőt még 5 másodpercig kell kifejteni azt követően, hogy a védőszerkezet minden látható mozgása megszűnt.

3.6.1.2.

Amennyiben a védőszerkezet tetejének hátsó része nem képes felvenni a teljes nyomóerőt, akkor az erőt annyi ideig kell fenntartani, amíg a tető annyira deformálódik, hogy egybeesik azzal a síkkal, amely a védőszerkezet felső részét összeköti a traktor hátuljának azon részével, amely borulás esetén képes megtartani a traktort. Ezután az erőt meg kell szüntetni, és a nyomógerendát át kell helyezni a védőszerkezet azon pontja fölé, amely a traktort teljes átfordulásakor tartaná. Ezután ki kell fejteni az F = 20 M nyomóerőt.

3.6.2.   A szerkezet elülső részén végzett nyomóvizsgálat (4.6–4.8. ábrák)

3.6.2.1.

A nyomógerendát az elülső legfelső szerkezeti elemeken keresztül kell helyezni, hogy a nyomóerők eredője a traktor függőleges referenciasíkjába essen. Az F nyomóerőt ott kell kifejteni, ahol: Ezt az erőt még 5 másodpercig kell kifejteni azt követően, hogy a védőszerkezet minden látható mozgása megszűnt.

3.6.2.2.

Amennyiben a védőszerkezet tetejének elülső része nem képes felvenni a teljes nyomóerőt (4.8.a és 4.8.b ábra), akkor az erőt annyi ideig kell fenntartani, amíg a tető annyira deformálódik, hogy egybeesik azzal a síkkal, amely a védőszerkezet felső részét összeköti a traktor elejének azon részével, amely borulás esetén képes megtartani a traktort. Ezután az erőt meg kell szüntetni, és a nyomógerendát át kell helyezni a védőszerkezet azon pontja fölé, amely a traktort teljes átfordulásakor tartaná. Ezután ki kell fejteni az F = 20 M nyomóerőt.

3.7.   Második hosszirányú terhelési vizsgálat

A terhelést az első hosszirányú terhelés támadáspontjával ellentétes irányban és az attól legtávolabbi sarokban kell kifejni (4.1. és 4.2. ábrák).

A hosszirányú terhelést abba kell hagyni, amikor:

3.7.1.

A védőszerkezet által elnyelt energia egyenlő vagy több mint a megkívánt energia, EIL2, ahol:

3.7.2.

A védőszerkezet megsérti a védett teret vagy védtelenül hagyja a védett teret (lásd alább a 3.8. Az elfogadás feltételei pontban).

3.8.   Az elfogadás feltételei

A védőszerkezet akkor fogadható el, ha a vizsgálatok közben és a vizsgálatok befejezése után teljesíti az alábbi feltételeket:

3.8.1.

a vizsgálatok semelyik szakaszában sem hatolhat be a védett térbe egyetlen rész sem. Egyetlen rész sem ütközhet az ülésnek a vizsgálatok során. A védett tér nem eshet a védőszerkezet védelmén kívül. A védett tér akkor tekinthető a védőszerkezet védelmi övezetén kívül lévőnek, ha bármely része érintkezésbe kerülne a sík talajjal, ha a traktor arra az oldalra borulna, amelyre a vizsgálat során a terhelést ráadták. Ennek megállapításához a gyártó által a gumiabroncsokra és a nyomtávra előírt legkisebb értéket kell figyelembe venni;

3.8.2.

ízelt kormányzású traktorok esetében a két rész középsíkjai feltehetően egy vonalban vannak;

3.8.3.

az utolsó nyomóvizsgálat után fel kell jegyezni a védőszerkezet maradó alakváltozását. Ehhez a vizsgálat megkezdése előtt fel kell jegyezni a fő védőszerkezeti elemek helyzetét az ülés ellenőrzési pontjához képest. Ezután rögzíteni kell az elemeknek a terhelési vizsgálatból eredő elmozdulásait, valamint a tető elülső és hátsó elemeinek magasságában bekövetkezett minden változást.

3.8.4.

azon a ponton, ahol a kívánt energiaelnyelés megvalósul a meghatározott vízszintes terhelési vizsgálatok mindegyike során, az erő értéke 0,8 Fmax felett kell, hogy legyen;

3.8.5.

Túlterhelési vizsgálatot kell végezni, ha a kifejtett erő több mint 3 %-kal csökken az elért alakváltozás utolsó 5 %-ában, amikor a kívánt energiát elnyeli a szerkezet (4.14–4.16. ábrák). A túlterhelési vizsgálat leírása: 3.8.5.1. A túlterhelési vizsgálat a vízszintes terhelés oly módon történő folytatásából áll, hogy a terhelést szakaszosan növelik mindig az eredetileg megkívánt energia 5 %-ával, maximum 20 % további energia eléréséig. 3.8.5.2. A túlterhelési vizsgálat sikeresen véget ér, amikor 5, 10 vagy 15 % további energia elnyelése után az erő kevesebb mint 3 %-kal csökken minden 5 %-os energianövekedés esetén, miközben értéke 0,8 Fmax felett marad, vagy ha 20 % további energia elnyelése után az erő energiája több mint 0,8 Fmax; 3.8.5.3. A túlterhelési vizsgálat során megengedhetők újabb törések vagy repedések, illetve a védett térbe való behatolás vagy a védett tér védelmének a hiánya a rugalmas alakváltozás következtében. A terhelés megszüntetése után azonban a védőszerkezet nem hatolhat be a védett térbe, amelynek teljesen védettnek kell lennie.

3.8.6.

mindkét nyomóvizsgálat során el kell viselni a kellő erőhatást;

3.8.7.

nem lehetnek kiálló elemek vagy alkotórészek, amelyek valószínűsíthetően súlyos sérülést okoznának egy felborulásos baleset során, vagy amelyek a létrejövő alakváltozás eredményeképp a járműkezelő beszorulásához vezetnének, például a lábszáránál vagy lábfejénél;

3.8.8.

nem lehetnek egyéb alkatrészek sem, amelyek veszélyt jelenthetnek a vezető számára.

3.9.   Kiterjesztés más traktortípusokra

3.9.1.   [Nem alkalmazható]

3.9.2.   Műszaki kiterjesztés

Ha műszaki módosításokat végeznek a traktoron, a védőszerkezeten vagy a védőszerkezetnek a traktorra történő erősítésére szolgáló módszeren, az eredeti vizsgálatot végző vizsgálóállomás a következő esetekben adhat ki „műszaki kiterjesztési jegyzőkönyvet”:

3.9.2.1.

A szerkezeti vizsgálat eredményeinek kiterjesztése más traktormodellekre A terhelési és nyomóvizsgálatokat nem szükséges valamennyi traktormodellen elvégezni, amennyiben a védőszerkezet és a traktor megfelel az alábbi 3.9.2.1.1–3.9.2.1.5. pontokban meghatározott feltételeknek. 3.9.2.1.1. A szerkezet legyen azonos a vizsgált szerkezettel; 3.9.2.1.2. A kívánt energia nem haladhatja meg az eredeti vizsgálathoz számított energiamennyiséget 5 százaléknál nagyobb mértékben. Az 5 %-os korlát olyan kiterjesztésekre is vonatkozik, amikor ugyanazon a traktoron a talpakat kerekekre cserélik. 3.9.2.1.3. A felerősítés módja és a traktornak azon alkatrészei, amelyekre a felerősítés történik, azonosak. 3.9.2.1.4. Minden olyan alkatrész, például a sárvédők és a motorháztető, amely a védőszerkezet megtámasztására szolgálhat, azonos. 3.9.2.1.5. A védőszerkezetben az ülés helyzete és lényeges méretei, továbbá a védőszerkezet elhelyezése a traktoron olyan, hogy a védett tér a vizsgálatok során a megváltozott alakú szerkezet védelmén belül marad (ennek ellenőrzéséhez a védett tér ugyanazon referenciapontját kell alkalmazni, mint az eredeti vizsgálati jegyzőkönyvben, nevezetesen az ülés referenciapontját [S] vagy az ülés ellenőrzési pontját [SIP]).

3.9.2.2.

A szerkezeti vizsgálat eredményeinek kiterjesztése módosított védőszerkezet-modellekre. Ezt az eljárást akkor kell követni, ha a 3.9.2.1. pont rendelkezései nem teljesülnek, viszont nem lehet alkalmazni, ha a védőszerkezetet más elvet követő módszerrel erősítik a traktorra (pl. a gumitámaszokat felfüggesztésre cserélik): 3.9.2.2.1. Az első vizsgálat eredményeit nem befolyásoló módosítások (pl. a szerkezet nem kritikus fontosságú pontján elhelyezkedő tartozék rögzítőlapjának hegesztéssel történő rögzítése), eltérő ellenőrzési ponttal rendelkező ülések beszerelése a védőszerkezetbe (ellenőrizni kell, hogy az új védett tér/terek a vizsgálatok során a megváltozott alakú szerkezet védelmén belül marad/maradnak). 3.9.2.2.2. Az eredeti vizsgálat eredményeit esetlegesen befolyásoló módosítások, amelyek azonban nem kérdőjelezik meg a védőszerkezet elfogadhatóságát (pl. szerkezeti elem módosítása, a védőszerkezetnek a traktorra történő erősítésére szolgáló módszer módosítása). Hitelesítő mérést lehet végezni, és a vizsgálat eredményei bekerülnek a kiterjesztési jegyzőkönyvbe. Az ilyen típusú kiterjesztésekre az alábbi korlátozások vonatkoznak. 3.9.2.2.2.1. Hitelesítő mérés nélkül legfeljebb öt kiterjesztés fogadható el; 3.9.2.2.2.2. A hitelesítő mérés eredményei akkor fogadhatók el kiterjesztés céljából, ha jelen melléklet minden elfogadási feltétele teljesül, és ha a különböző vízszintes terhelési vizsgálatoknál az előírt energiaszint elérésekor mért erő nem tér el ± 7 %-nál nagyobb mértékben az eredeti vizsgálatban az előírt energiaszint elérésekor mért erőtől, valamint a különböző vízszintes terhelési vizsgálatoknál az előírt energiaszint elérésekor mért alakváltozás(3) nem tér el ± 7 %-nál nagyobb mértékben az eredeti vizsgálati jegyzőkönyvben az előírt energiaszint elérésekor mért alakváltozástól. 3.9.2.2.2.3. A védőszerkezet több módosítása is szerepelhet ugyanabban a kiterjesztési jegyzőkönyvben, ha ugyanarra a védőszerkezetre kínálnak különböző választási lehetőségeket, egy kiterjesztési jegyzőkönyvben azonban csak egy hitelesítő mérés fogadható el. A nem vizsgált lehetőségeket a kiterjesztési jegyzőkönyv külön szakaszában kell leírni. 3.9.2.2.3. Már vizsgált védőszerkezet gyártó által közölt referenciatömegének növelése. Ha a gyártó ugyanazt a jóváhagyási számot szeretné megtartani, hitelesítő mérés elvégzése után ki lehet adni kiterjesztési jegyzőkönyvet (ilyen esetben nem kell alkalmazni a 3.9.2.2.2.2. pontban megállapított ± 7 %-os határokat).

3.10.   [Nem alkalmazható]

3.11.   A védőszerkezetek teljesítménye hideg időben

3.11.1.

Ha a védőszerkezetről azt állítják, hogy hideg időben nem ridegedik el, a gyártónak ezt adatokkal kell alátámasztania, amelyeket a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni.

3.11.2.

Az alábbi követelmények és eljárások célja, hogy alacsony hőmérsékleten is biztosítsák az erőt és ellenállást a rideg töréssel szemben. Javasolt, hogy a védőszerkezet alacsony hőmérsékleten való üzemeltetésre való alkalmasságának megállapításához, azokban az országokban, ahol speciális szerkezeti tulajdonságokra van szükség, teljesítsék az anyagokra vonatkozó alábbi minimális követelményeket.

3.11.2.1.

A védőszerkezetet a traktorhoz rögzítő, valamint a védőszerkezet szerkezeti elemeit egymáshoz rögzítő csavarokat és anyákat megfelelően ellenőrzött, alacsony hőmérséklettel szembeni ellenálló képességnek kell jellemeznie.

3.11.2.2.

A szerkezeti elemek és szerelvények gyártása során használt hegesztő elektródáknak meg kell felelniük a védőszerkezet alábbi 3.11.2.3. pont szerinti anyagának.

3.11.2.3.

A védőszerkezet szerkezeti elemeihez használt acélnak olyan ellenőrzött keménységű anyagnak kell lennie, amely megfelel a 8.2. táblázatban szereplő, Charpy-féle V vizsgálattal mért terhelési energiára vonatkozó minimális követelményeknek. Az acél minőségét az ISO 630:1995; Amd1:2003 szabvány szerint kell meghatározni. A 2,5 mm-nél kisebb hengerelt vastagságú és 0,2 százaléknál kisebb széntartalmú acél megfelel ennek a követelménynek. A védőszerkezet nem acélból készült szerkezeti elemeinek alacsony hőmérsékleten ezzel egyenértékű terhelési szilárdsággal kell rendelkezniük.

3.11.2.4.

A Charpy-féle V vizsgálattal mért terhelési energiára vonatkozó követelmények vizsgálata során a mintadarab mérete nem lehet kisebb az anyagból vehető minták 4.1. táblázatban feltüntetett méreteinek legnagyobbikánál.

3.11.2.5.

A Charpy-féle V vizsgálatokat az ASTM A 370-1979 szabványban szereplő eljárás szerint kell elvégezni, kivéve az olyan méretű minták esetében, amelyek a 4.1. táblázatban megadott méreteknek felelnek meg.

3.11.2.6.

Ezen eljárás helyett választható a csillapított vagy félig csillapított acél alkalmazása, amelyről megfelelő műszaki leírást kell adni. Az acél minőségét az ISO 630:1995; Amd1:2003 szabvány szerint kell meghatározni.

3.11.2.7.

A minták a védőszerkezethez való felhasználás céljából történő formázás vagy hegesztés előtt hengerelt szalagból, csőből vagy idomacélból vett hosszanti minták legyenek. A csőből vagy idomacélból vett mintákat a legnagyobb méretű oldal közepéről kell venni, és nem tartalmazhatnak hegesztést. 4.1. táblázat Charpy-féle V vizsgálattal mért ütőmunkára vonatkozó minimális követelmények Minta mérete Energia az alábbi hőmérsékleten Energia az alábbi hőmérsékleten   – 30 °C – 20 °C mm J J (2) 10 × 10 (1) 11 27,5 10 × 9 10 25 10 × 8 9,5 24 10 × 7,5 (1) 9,5 24 10 × 7 9 22,5 10 × 6,7 8,5 21 10 × 6 8 20 10 × 5 (1) 7,5 19 10 × 4 7 17,5 10 × 3,5 6 15

3.12.   [Nem alkalmazható]

4.1. ábra

Elülső és hátsó védőszerkezetek, védőfülke és hátul felszerelt bukókeret

Méretek mm-ben

4.1.a. ábra

Védőfülke

4.1.b. ábra

Hátul felszerelt bukókeret

4.2. ábra

Hosszirányú terhelések

4.3. ábra

Példák a „W” értékére hajlított elemekkel rendelkező, borulás hatásai ellen védő szerkezetek esetében

4.3.a. ábra

Borulás hatásai ellen védő négyoszlopos szerkezet

Magyarázat:

1— Az ülés ellenőrzési pontja

2— Ülés ellenőrzési pontja, hosszanti középsík

3— A második hosszirányú terhelés pontja, elülső vagy hátulsó

4— A hosszirányú terhelés pontja, hátulsó vagy elülső

4.3.b.

ábra: Borulás hatásai ellen védő kétoszlopos szerkezet

Magyarázat:

1— Az ülés ellenőrzési pontja

2— Ülés ellenőrzési pontja, hosszanti középsík

3— A második hosszirányú terhelés pontja, elülső vagy hátulsó

4— A hosszirányú terhelés pontja, hátulsó vagy elülső

4.4. ábra

Oldalirányú terhelés (oldalnézet), védőfülke és hátul felszerelt bukókeret

4.4.a. ábra

Védőfülke

4.4.b. ábra

Hátul felszerelt bukókeret

4.5. ábra

Oldalirányú terhelés (hátulnézet)

a)	b)

4.6. ábra

Példa a nyomóvizsgálatok elrendezésére

4.7. ábra

A gerenda helyzete az elülső és hátsó nyomóvizsgálatok során,

4.7.a. ábra

Hátulsó nyomóvizsgálat

4.7.b. ábra

Elülső nyomóvizsgálat

4.7.c. ábra

A hátul felszerelt bukókeret nyomóvizsgálata

4.7.d. ábra

ábra Védőfülke

4.7.e. ábra

Hátul felszerelt bukókeret

4.8. ábra

A gerenda helyzete elülső nyomóvizsgálat során, amikor a szerkezet elülső része nem képes felvenni a teljes nyomóerőt

4.8.a. ábra

Védőfülke

4.8.b.ábra

Hátul felszerelt bukókeret

4.9. ábra

A nyomóerőt a gerendával fejtik ki, amelynek középpontja illeszkedik a traktor függőleges referenciasíkjára (amely az ülés és a kormánykerék referenciasíkja is).

1. eset	:	eset amikor a borulás hatásai ellen védő szerkezet, az ülés és a kormánykerék mereven rögzítve van a traktorvázhoz;
2. eset	:	amikor a borulás hatásai ellen védő szerkezet mereven rögzítve van a traktorvázhoz, az ülés és a kormánykerék egy padlón helyezkednek el (felfüggesztve vagy nem), de NINCSENEK a borulás hatásai ellen védő szerkezethez kapcsolva.

Ezekben az esetekben az üléshez és a kormánykerékhez viszonyított függőleges referenciasík normális esetben szintén magában foglalja a traktor tömegközéppontját a teljes terheléssorozat elvégzése közben.

4.10. ábra

A nyomóerőt a gerendával fejtik ki, amelynek középpontja csak a traktor függőleges referenciasíkjára illeszkedik.

3. és 4. esetet is meg lehet határozni, amikor a borulás hatásai ellen védő szerkezet egy padozathoz van rögzítve, amely mereven van rögzítve (3. eset), vagy fel van függesztve (4. eset) a traktor alvázához képest. Ezek a csatolási vagy kapcsolási megoldások a fülkék és a védett tér, valamint a függőleges referenciasík különböző mozgásait eredményezik.

4.2. táblázat

A védett tér méretei

Méretek	mm	Megjegyzések
A1 A0	100	alsó határ
B1 B0	100	alsó határ
F1 F0	250	alsó határ
F2 F0	250	alsó határ
G1 G0	250	alsó határ
G2 G0	250	alsó határ
H1 H0	250	alsó határ
H2 és H0	250	alsó határ
J1 J0	250	alsó határ
J2 J0	250	alsó határ
E1 E0	250	alsó határ
E2 E0	250	alsó határ
D0 E0	300	alsó határ
J0 E0	300	alsó határ
A1 A2	500	alsó határ
B1 B2	500	alsó határ
C1 C2	500	alsó határ
D1 D2	500	alsó határ
I1 I2	500	alsó határ
F0 G0	—	a traktortól függően
I0 G0	—
C0 D0	—
E0 F0	—

4.11. ábra

Védett tér

Magyarázat:

1

—

Az ülés ellenőrzési pontja

Megjegyzés:

a méreteket lásd fent, a 4.2. táblázatban

4.12. ábra

Védett tér

4.12.a. ábra

Oldalnézet a referenciasík metszete

4.12.b. ábra

Hátul- vagy elölnézet

Magyarázat:

1— Az ülés ellenőrzési pontja

2— Erő

3— Függőleges referenciasík

4.13. ábra

Megfordítható üléssel és kormánykerékkel ellátott traktor szabad tere, védőfülke és hátul felszerelt bukókeret

4.13.a. ábra

Védőfülke

4.13.b. ábra

Hátul felszerelt bukókeret

4.14. ábra

Erő-alakváltozás görbe

Túlterhelési vizsgálat nem szükséges

Megjegyzések:

1.	Az Fa helyzetének meghatározása a 0,95 D'-hez képest

2.	Túlterhelési vizsgálat nem szükséges, mivel az Fa ≤ 1,03 F'

4.15. ábra

Erő-alakváltozás görbe

Túlterhelési vizsgálat szükséges

Megjegyzések:

1.	Az Fa helyzetének meghatározása a 0,95 D'-hez képest

2.	Túlterhelési vizsgálat szükséges, mivel az Fa > 1,03 F'

3.	A túlterhelési vizsgálat során a teljesítmény kielégítő, mivel Fb > 0,97F' és Fb > 0,8F max

4.16. ábra

Erő-alakváltozás görbe

A túlterhelési vizsgálatot folytatni kell

Megjegyzések:

1.	Az Fa helyzetének meghatározása a 0,95 D'-hez képest

2.	Túlterhelési vizsgálat szükséges, mivel az Fa > 1,03 F'

3.	Fb < 0,97 F', ezért további túlterhelés szükséges

4.	Fc< 0,97 Fb, ezért további túlterhelés szükséges

5.	Fd < 0,97 Fc, ezért további túlterhelés szükséges

6.	A túlterhelési vizsgálat során a teljesítmény kielégítő, ha Fe > 0,8 Fmax

7.	Bármely szakasz sikertelensége, ha a terhelés 0,8 Fmax alá esik.

Magyarázó megjegyzések a VIII. melléklethez

(1)

Eltérő rendelkezés hiányában a B. pontban szereplő követelmények szövegezése és számozása megegyezik a mezőgazdasági és erdészeti traktorok borulás hatásai ellen védő szerkezeteinek hivatalos vizsgálatáról (statikus vizsgálat) szóló egységes OECD-kódex szövegezésével és számozásával, 4. OECD-kódex, 2014. júliusi 2015-ös kiadás.

(2)

A felhasználókat emlékeztetjük arra, hogy az ülés ellenőrzési pontjának meghatározása az ISO 5353:1995 szabvány szerint történik, és ez a traktorhoz viszonyítva egy olyan rögzített pont, amely akkor sem mozdul el, ha az ülést elmozdítják a középső helyzetből. A védett tér meghatározásához az ülést a hátsó legfelső helyzetbe kell állítani.

(3)	Az előírt energiaszint elérésekor mért maradó + rugalmas alakváltozás.

---

(1)  20 °C-on a szükséges energia 2,5-szerese a –30 °C esetében megadott értéknek. Egyéb tényezők is befolyásolják az energia nagyságát, pl. a hengerelés iránya, a folyási határ, a szemcseorientáció és a hegesztés. Acél kiválasztásánál és felhasználásánál ezeket a tényezőket kell figyelembe venni.

(2)  Az előnyben részesített méretet mutatja. A minta mérete nem lehet kisebb az anyagból vehető minták előnyben részesített méreteinek legnagyobbikánál.