29.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 247/67

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a növekedést és a foglalkoztatást célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2)

A Tanács a Bizottság javaslatai alapján 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (2), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A tagállamok állam-, illetve kormányfői 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euroövezeti tevékenységek számára. Döntöttek a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az „Európa 2020” stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4)

A Tanács 2013. július 9-én ajánlást fogadott el (3) Litvánia 2013. évi nemzeti reformprogramjáról, valamint véleményezte Litvánia 2012–2016-os időszakra vonatkozó aktualizált konvergenciaprogramját.

(5)

A Bizottság 2013. november 13-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2014. évi európai szemeszterét. Ugyancsak 2013. november 13-án a Bizottság az 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Litvániát nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(6)

Az Európai Tanács 2013. december 20-án elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedést elősegítő költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(7)

Litvánia 2014. április 1-jén benyújtotta 2014. évi nemzeti reformprogramját, 2014. április 22-én pedig 2014. évi konvergenciaprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(8)

A 2014. évi konvergenciaprogramban felvázolt költségvetési stratégia célja a középtávú költségvetési cél teljesítése 2015-ig, és a konvergenciaprogram végéig, 2017-ig a GDP 0,9 %-ának megfelelő strukturális többlet elérése. A konvergenciaprogram megerősíti a GDP ‐ 1 %-ának megfelelő, előző középtávú költségvetési célt, ami tükrözi a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeit. Az (újraszámított) strukturális költségvetési egyenleg alapján a középtávú költségvetési cél felé történő éves előrelépés 2014-ben és 2015-ben a GDP legalább 0,5 %-ának felel meg. Ugyanakkor fennáll annak a kockázata, hogy 2015-ben az ország eltér a kiadási referenciaértéktől. Összességében a középtávú költségvetési cél eléréséhez vezető kiigazítási pálya nagyjából összhangban áll a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeivel. A konvergenciaprogram szerint az adósság a programidőszakban jelentősen csökken és 2017-re körülbelül 35 % lesz. A konvergenciaprogram költségvetési előrejelzéseit alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv nagyjából megalapozott. Ugyanakkor a 2015 és 2017 közötti időszakra még konszolidációs intézkedéseket kell meghatározni. A Bizottság szolgálatai által készített 2014. tavaszi előrejelzés szerint a strukturális kiigazítás 2014-ben várhatóan a GDP 0,2 %-ának, 2015-ben pedig 0,6 %-ának felel meg, és így 2014-ben a GDP 0,3 %-ának megfelelő mértékben elmarad a GDP 5 %-ával megegyező mértékű előírt szigorítástól. Emellett 2014-ben fennáll a kiadási referenciaértéktől való jelentős eltérés kockázata és 2015-ben további, bár csekélyebb eltérés várható. A Tanács a konvergenciaprogramnak és a bizottsági előrejelzésnek az 1466/97/EK rendelet értelmében általa végzett értékelése alapján úgy véli, hogy 2014-től fennáll a középtávú költségvetési cél eléréséhez vezető kiigazítási pályától való jelentős eltérés kockázata.

(9)

Az adók relatív jelentősége a növekedés szempontjából nem túl nagy, mivel az ingatlan- és a környezetvédelmi adók alacsonyak maradnak. Az adóbevételeket nagymértékben a közvetett adók és a munkára kivetett adók határozzák meg, míg a környezetvédelmi adók aránya továbbra is csekély. A növekedést elősegítő adókból származó többletbevétel felhasználható lenne az alacsony jövedelmű, mindenekelőtt az alacsony képzettségű munkavállalók adóterheinek enyhítésére. 2013 elején sor került az adórendszer részleges felülvizsgálatára, és a kormány a tőkeadók kiigazításáról, az adóköteles jövedelemre vonatkozó küszöbértéknek – a személyi jövedelemadó mértékének az alacsony jövedelmű munkavállalók számára előnyös, fokozottan progresszív megállapítása mellett történő – emeléséről, valamint a dohány és az alkohol jövedéki adójának emeléséről döntött. Ezek az intézkedések azonban összességében inkább negatív hatást gyakorolnak a bevételekre. Ezért változatlanul alapvető fontosságúak az államháztartás fenntarthatóságának javítását és a bevételi oldal erősítését célzó további lépések. A 2013. évi országspecifikus ajánlást követően nem került sor jelentős intézkedésekre a környezetvédelmi adózás terén. A költségvetési keret megerősítése korlátozott eredményekkel járt, mivel a kiadási korlátok továbbra sem kötelező jellegűek és még nem hagyták jóvá a jogszabályi módosításokat. Litvánia továbbra is kihívásokkal kerül szembe az adózási fegyelem tekintetében, különösen, ami a héacsalásnak többek között a kockázatkezelési intézkedések megerősítésével történő leküzdését illeti. Az adózási fegyelemre vonatkozó 2013‐2014. évi cselekvési tervet végrehajtották és az első becslések szerint pozitív hatásokkal járt. 2013-ban számos intézkedésre került sor annak érdekében, hogy a héa és a jövedéki adók terén megerősítsék az adózási fegyelmet. A 2014 és 2015 közötti időszakra új, célzott stratégia került bevezetésre.

(10)

A kedvezőtlen demográfiai fejlemények kétségessé teszik Litvánia költségvetésének hosszú távú fenntarthatóságát. Az előrejelzések szerint a nyugdíjakkal kapcsolatos kiadások jelentősen növekednek és várhatóan 50 év távlatában az uniós átlag csaknem kétszeresét érik el. A kötelező nyugdíjkorhatár 2012-ben megkezdett fokozatos emelése nem elegendő a szűkülő munkaerő-állomány és a növekvő várható élettartam kezeléséhez. Emellett a nyugdíjak megfelelőségének problémáira utal az, hogy nő a szegénységben és súlyos anyagi nélkülözésben élő időskorúak száma. Litvánia fontos, ugyanakkor elszigetelt intézkedéseket tett a helyes irányba és nincs szükség jelentősebb módosításokra ahhoz, hogy átfogó reformra kerüljön sor. Befejezte a második nyugdíjpillér reformját, de nem elterjedt sem a foglalkoztatóinyugdíj-rendszerek, sem az önkéntes nyugdíjjárulék-fizetés igénybevétele. A kötelező nyugdíjkorhatár emelése mellett szükség van az idősebb munkavállalók foglalkoztathatóságát és az időskorúak igényeihez igazított környezetet biztosító intézkedésekre is.

(11)

A munkanélküliség általánosságban csökkent, de a strukturális munkanélküliség továbbra is magas, ami a készségkereslet és -kínálat közötti eltérésekre utal, különösen az alacsony képzettségűek körében. Csökkenőben van, de még mindig magas az ifjúsági munkanélküliségi ráta, valamint a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok aránya. Az aktív munkaerő-piaci intézkedések korlátozott hatóköre továbbra is problémát jelent, eredményességüket és időszerűségüket javítani kell. Az előrejelzések szerint a szakképzett munkaerő hiánya a jövőben még hangsúlyosabbá válik. A fiatalok foglalkoztathatóságának előmozdítása céljából alapvető a szakképzés és a felsőoktatás munkaerő-piaci jelentőségének, valamint a tanulószerződéses gyakorlati képzési programok és a munkaalapú tanulás minőségének a javítása, a magánszektor, többek között a kkv-k közreműködésével. Továbbra sem megfelelő mértékű az egész életen át tartó tanulásban való részvétel előmozdítása. A munkajogi törvény szociális partnerek bevonásával történő teljes körű felülvizsgálatára van szükség ahhoz, hogy megoldásokat találjanak a munkaadók adminisztratív terheinek enyhítésére. Először is alapvető azoknak a szükségtelen korlátozásoknak a megállapítása és megszüntetése, amelyek akadályozzák a rugalmas munkaszerződések, az elbocsátásra vonatkozó rugalmas előírások és a rugalmas munkaidő-beosztás kialakítását.

(12)

A legutóbbi javulás ellenére a munkaképes korú lakosság körében a szegénység továbbra is az uniós átlag fölött van. A havi minimálbér és az adómentességre vonatkozó küszöbérték növelése hozzájárult a szegénység csökkentéséhez. Az elmúlt években azonban meredeken nőtt a szegénységben és súlyos anyagi nélkülözésben élő időskorúak száma. 2012–2013-ban a pénzbeli szociális segélyezés reformjára irányuló kísérleti projekt eredményeként csökkent a szociális kedvezményezettek száma és a pénzbeli szociális juttatásokra fordított kiadás. A kísérleti projektet 2014-ben valamennyi önkormányzatra kiterjesztették. Biztosítani kell a reform leginkább rászorulókra gyakorolt hatásának ellenőrzését és értékelését. Az aktivizálási intézkedések hatóköre a tartósan munkanélküli, szociális támogatásban részesülő kedvezményezettek esetében nem megfelelő. Emellett az intézkedések még mindig a közmunkaprogramokra összpontosítanak, és így jövedelemtámogatást biztosítanak, de nem járulnak hozzá a kedvezményezettek foglalkoztathatóságának előmozdításához. Meg kell vizsgálni a reformnak az alacsony jövedelműekre gyakorolt hatását. Litvánia elfogadta a társadalmi befogadás előmozdítására irányuló, a 2014‐2020-as időszakra szóló cselekvési tervet. Azonban meg kell még határozni a fő célcsoportokat, a költségvetést és a konkrét intézkedéseket, meg kell állapítani a célok elérésének, valamint a cselekvési tervet végrehajtó különböző minisztériumok, helyi önkormányzatok és civiltársadalmi szereplők együttműködésének módját.

(13)

A kormány 2010-ben megkezdte az állami vállalatok ambiciózus reformját. 2013 decemberében fogadták el a végleges jogi aktusokat, amelyek módosítják az átláthatóságra vonatkozó iránymutatásokat és előírják az állami vállalatok számára, hogy 2014-től éves beszámolóikban különítsék el a kereskedelmi és nem kereskedelmi tevékenységekre vonatkozó adatokat. Az említett bontásnak megfelelő első beszámoló 2014 augusztusára készül el, és lehetővé kell tennie e módosítás eredményének részletesebb értékelését. Emellett az állami vállalatok esetében a független igazgatótanácsi tagok száma továbbra is csekély, részben az állami és önkormányzati vállalatokra alkalmazandó jogi korlátok miatt. Olyan jogszabályi módosítások előterjesztésére került sor, amelyek lehetővé tennék a független tagok számára, hogy valamennyi állami vállalat igazgatótanácsába kinevezésre kerülhessenek. A teljes körű végrehajtást követően értékelni kell a kereskedelmi és nem kereskedelmi tevékenységek elkülönítésének eredményességét és az igazgatótanács szakmai színvonalának növelését.

(14)

Továbbra is fejletlen a szomszédos tagállamokkal való villamosenergia- és gázösszeköttetés, ami korlátozott versenyt és magas energiaárakat eredményez. A gáz- és villamosenergia-piacok liberalizációja fokozta a versenyt a belföldi piacon, de a fogyasztók eddig nem használták ki a szolgáltatóváltáshoz való jogukat. Bár a kormány prioritássá tette az energiahálózatok összekapcsolását, ezt még meg kell valósítani. Üzembe helyeztek egy fontos gázvezetéket, és a tervek szerint 2014 decemberére működőképes lesz az LNG-terminál Klaipedában. Némi előrelépés történt a litván energiahálózatnak az uniós energiapiaccal való összekapcsolása terén. Emellett javítani kell az energiahatékonyságot. Litvánia ért el eredményeket az épületek energiahatékonyságának javítása tekintetében, ideértve a JESSICA holdingalap keretében végzett beruházásokat. 2013-ban jogalkotási intézkedésekre került sor a holdingalap eszközei felhasználásának gyorsítása céljából. 2014 elején egyes projekteket véglegesítettek és jelentős mértékben nőtt a kezdeti alkalmazások száma. A jogszabályi módosítások közé tartozik, hogy amennyiben a lakók nem járulnak hozzá a felújításhoz, az a fűtéstámogatás csökkenésével jár, a cél a felújítások ösztönzését hátráltató tényezők megszüntetése.

(15)

Az európai szemeszterrel összefüggésben a Bizottság elvégezte Litvánia gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, értékelte a nemzeti reformprogramot és a konvergenciaprogramot. Figyelembe vette nemcsak a programok Litvánia fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. Az alábbi 1–6. ajánlás tükrözi a Bizottság által az európai szemeszter keretében tett ajánlásokat.

(16)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta Litvánia konvergenciaprogramját, és arról alkotott véleményét (5) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi,

1.

Erősítse meg a 2014. évi költségvetési intézkedéseket, tekintettel arra, hogy a kiadásnövekedés meghaladja a kiadási referenciaértéket és a Bizottság szolgálatai által készített 2014. évi tavaszi előrejelzés alapján a strukturális intézkedések terén a GDP 0,3 %-ának megfelelő eltérés alakul ki, ami arra utal, hogy fennáll a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágának követelményeitől való jelentős eltérés kockázata. 2015-ben szilárdítsa meg a költségvetési stratégiát, hogy biztosítsa a középtávú költségvetési cél elérése irányába mutató, a GDP 0,5 %-ának megfelelő előírt kiigazítást. Ezt követően biztosítsa a középtávú cél betartását. Egészítse ki a költségvetési stratégiát egy olyan költségvetési kerettel, amelyet tovább erősít azáltal, hogy a középtávú költségvetési keretben kötelező kiadási korlátokat határoz meg. Folytassa az adórendszer vizsgálatát és az adózási fegyelem további javításával egyidejűleg mérlegelje a növekedést legkevésbé veszélyeztető adók – így a rendszeresített ingatlanadó és a környezetvédelmi adó – emelését.

2.

Fogadja el és alkalmazza a nyugdíjrendszer átfogó reformjára vonatkozó jogszabályt. Mindenekelőtt a kötelező nyugdíjkorhatárt hozza összhangba a várható élettartammal, korlátozza a korai nyugdíjba vonulás lehetőségét, állapítson meg világos szabályokat a nyugdíjak indexálására vonatkozóan, illetve ösztönözze a kiegészítő megtakarítási rendszerekbe történő belépést. Támassza alá a nyugdíjreformot az idősebb munkavállalók foglalkoztathatóságát elősegítő intézkedésekkel.

3.

Az aktív munkaerő-piaci intézkedéseket irányítsa nagyobb mértékben az alacsony képzettségűekre és a tartósan munkanélküliekre. Javítsa az álláskeresési járadékok alkalmazási körét és megfelelőségét, és kapcsolja össze azokat az aktivizálással. Az oktatás munkaerő-piaci hasznosíthatóságának javításával, többek között készségigény-előrejelző rendszerek segítségével kezelje a tartós strukturális munkaerőhiányt és mozdítsa elő az egész életen át tartó tanulást. A fiatalok foglalkoztathatóságának fokozása céljából kezelje kiemelt területként a minőségi tanulószerződéses gyakorlati képzést és a munkaalapú tanulás egyéb formáit, és erősítse a magánszektorral fennálló partnerséget. A szociális partnerek bevonásával vizsgálja felül a munkajogi szabályozás megfelelőségét mindenekelőtt a rugalmas munkaszerződéseket és a munkaidő-beosztást biztosító keret tekintetében.

4.

Biztosítsa, hogy az intézkedések megfelelően kiterjedjenek a leginkább rászorulókra és folytassa a pénzbeli szociális juttatások és az aktivizálási intézkedések összekapcsolásának megerősítését.

5.

A terveknek megfelelően fejezze be az állami vállalatok reformjának végrehajtását, mindenekelőtt a kereskedelmi és nem kereskedelmi tevékenységek elkülönítésének véglegesítése és az igazgatótanács szakmai színvonalának növelése révén és szorosan kövesse nyomon a reform előírásainak betartását.

6.

Erősítse meg az épületek energiahatékonyságának javítását szolgáló intézkedéseket a holdingalap gyors kiépítése révén. Folytassa a határokon átnyúló, a szomszédos tagállamokra irányuló összeköttetések fejlesztését mind a villamosenergia-, mind a gázellátás terén, hogy a balti energiapiacok jobb integrációja révén diverzifikálja az energiaforrásokat és előmozdítsa a versenyt.