8.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 298/1

(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: a Bizottság) 2013. május 3-án a 418/2013/EU rendelettel (a továbbiakban: ideiglenes rendelet) (2) ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki az Indiából (a továbbiakban: az érintett ország) az Európai Unióba (a továbbiakban: az Unió) behozott rozsdamentes acélhuzalok egyes típusainak behozatalára.

(2)

A vizsgálatot az Európai Vas- és Acélipari Szövetség (Eurofer, a továbbiakban: panaszos) által 2012. június 28-án, az egyes rozsdamentes acélhuzal-típusok teljes uniós gyártásának több mint 50 %-át kitevő uniós gyártók nevében benyújtott panasz nyomán indították meg.

(3)

A párhuzamosan folytatott szubvencióellenes vizsgálat keretében a Bizottság a 419/2013/EU rendelettel (3) ideiglenes kiegyenlítő vámot és a 861/2013/EU rendelettel (4) végleges kiegyenlítő vámot vetett ki az Indiából származó rozsdamentes acélhuzalok egyes típusainak behozatalára.

(4)

A vizsgálat ideiglenes szakaszában az indiai exportáló gyártók és az uniós gyártók esetében került sor mintavételre. Az ideiglenes szakaszban a független importőrökre vonatkozóan is tervbe vették a mintavételt. A mintába felvett három importőr közül azonban két vállalat nem nyújtott be kitöltött kérdőívet, aminek következtében az importőrökre vonatkozó mintavételt nem lehetett elvégezni. A Bizottság ezért felhasználta az együttműködő importőrökről rendelkezésre álló valamennyi információt a végleges – különösen az uniós érdekre vonatkozó – megállapítások kialakításához.

(5)

Egy exportáló gyártó azt állította, hogy mivel nem használták fel a panaszban részt nem vevő személyek értékesítéseit az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár meghatározásához, az uniós gyártók kiválasztott mintája nem tekinthető reprezentatívnak. Az állítást elutasították, mert a minta az összes együttműködő uniós gyártótól érkezett válaszok alapján a helyzet megállapításának szakaszában a panasz iránt tanúsított támogatásuktól vagy annak hiányától függetlenül és a gyártási mennyiségek alapján került kiválasztásra.

(6)

Egy exportáló gyártó, aki egy uniós gyártóval állt kapcsolatban, ellenezte a panaszt és egyedi vizsgálatot kérelmezett, mivel alacsony exportmennyisége alapján nem került be az exportáló gyártók mintájába. Az alacsony gyártási mennyiségek miatt maga az uniós gyártó sem került be az uniós gazdasági ágazat mintájába. A Bizottság biztosította az egyedi vizsgálatot, de az exportáló gyártó visszavonta kérelmét.

(7)

Egyedi vizsgálatot hét olyan indiai exportáló gyártó kérelmezett, amely nem került be a mintába. Közülük ketten adtak választ a kérdőívekre, öten pedig nem. A két válaszadó gyártóból egy visszavonta az egyedi vizsgálatra irányuló kérelmét. A mintába felvett vállalatokon kívül tehát a Bizottság egy indiai exportáló gyártó kérelmét vizsgálta meg, nevezetesen:

(8)

Az ideiglenes szakaszban a mintába eredetileg felvett exportáló gyártók egyike sem nyújtott be kellőképp megbízható információkat, ezért a Bizottság az alaprendelet 18. cikkét alkalmazta. A Bizottság úgy határozott, hogy három vállalattal kibővíti a mintát az exportmennyiségeik miatt és mivel az eljárás megindítását követően kifejezték hajlandóságukat az együttműködésre. Ennek eredményeképp a Bizottság megvizsgálta a kitöltött kérdőíveket, és ellenőrző látogatásokat tett az alábbi indiai exportáló gyártók telephelyén:

(9)

A fentiektől eltekintve, az ideiglenes rendelet (4)–(7) és a (14) preambulumbekezdései megerősítést nyernek.

(10)

Az ideiglenes rendelet (20) preambulumbekezdésének megfelelően a dömping és a kár vizsgálata a 2011. április 1-jétől2012. március 31-ig tartó időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) vonatkozott. A kárfelmérés szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2009. január 1-je és 2012. március 31. közötti időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(11)

Több érdekelt fél – nevezetesen a mintavételben részt vevő három exportáló gyártó, az egyetlen exportáló gyártó, aki visszavonta az egyedi vizsgálatra irányuló kérelmét, a panaszos és 11 felhasználó – nyújtott be észrevételt az ideiglenes dömpingellenes intézkedések elrendeléséhez vezető döntés alapjául szolgáló főbb tények és szempontok nyilvánosságra hozatalát (a továbbiakban: ideiglenes nyilvánosságra hozatal) követően. Minden olyan fél számára biztosítottak meghallgatást, aki azt kérelmezte. A Bizottság folytatta azon információk összegyűjtését, amelyeket a végleges megállapítások kialakításához szükségesnek tartott. A benyújtott észrevételeket megvizsgálták, és adott esetben figyelembe vették.

(12)

Az érdekelt felek tájékoztatást kaptak azokról a főbb tényekről és szempontokról, amelyek alapján a Bizottság az érintett országból származó rozsdamentes acélhuzalok egyes típusainak behozatalára végleges dömpingellenes vám kivetését és az ideiglenes vám formájában biztosított összegek végleges beszedését kívánta javasolni (a továbbiakban: végleges nyilvánosságra hozatal). Ezen túlmenően a felek számára meghatározott időt biztosítottak arra, hogy megtegyék a végleges nyilvánosságra hozatallal kapcsolatos észrevételeiket. A benyújtott észrevételeket megvizsgálták, és adott esetben figyelembe vették.

(13)

A végleges nyilvánosságra hozatalra beérkezett észrevételeket követően a Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket egyes exportáló gyártók dömpingszintjével kapcsolatos megállapításokban bekövetkezett változásokról. A felek számára ismételten meghatározott időt biztosítottak arra, hogy megtegyék a további nyilvánosságra hozatallal kapcsolatos észrevételeiket. A benyújtott észrevételeket megvizsgálták, és adott esetben figyelembe vették. Egy érdekelt fél, a panaszos kifogásolta azt a tényt, hogy új adatok és az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően és a vizsgálat végleges szakaszában kapott észrevételek alapján megváltoztatták az egyes exportáló gyártók dömpingszintjével kapcsolatos megállapításokat. Továbbá azt állította, hogy sérültek az eljárási jogai is.

(14)

A Bizottság azonban úgy vélte, hogy figyelembe kell vennie az érdekelt felektől kapott beadványokat, és szükség esetén módosítani kell a megállapításokat, amennyiben az észrevételek indokoltak. A szóban forgó esetek egyikében sem kerültek új és ellenőrizetlen adatok felhasználásra a dömping meghatározása céljából. Ezenfelül valamennyi érdekelt fél eljárási jogait tiszteletben tartották, mivel megfelelő módon és időben tájékoztatták őket, továbbá az észrevételek benyújtására kitűzött határidő is azonos volt.

(15)

Az ideiglenes rendelet (21) preambulumbekezdésében foglalt meghatározásnak megfelelően az érintett termék rozsdamentes acélhuzal, amely:

az érintett országból származik, és jelenleg a 7223 00 19 és 7223 00 99 KN-kód alá tartozik.

(16)

Néhány felhasználó aggodalmának adott hangot azzal kapcsolatban, hogy a jelek szerint nem történt meg az érintett termék és a hasonló termék különböző típusainak elkülönítése, mivel minden terméktípust kiterjedt termékösszetétel jellemez. Különösen a tekintetben merültek fel aggályok, hogy a vizsgálat során milyen módon biztosítható az összes típusra kiterjedő tisztességes összehasonlítás. A legtöbb vizsgálathoz hasonlóan az érintett termék meghatározása azonos vagy hasonló alapvető fizikai, műszaki és kémiai jellemzőkkel rendelkező terméktípusok széles körét foglalja magába. Az, hogy az említett jellemzők terméktípusonként változhatnak, valóban azt eredményezi, hogy a típusok széles skáláját kell lefedni. A jelenlegi vizsgálatra is igaz ez a megállapítás. A Bizottság figyelembe vette a terméktípusok közötti különbségeket, és gondoskodott a tisztességes összehasonlításról. Az indiai exportáló gyártók által előállított és értékesített, valamint az uniós gazdasági ágazat által gyártott és értékesített valamennyi terméktípushoz egyedi termékkódot rendeltek. A kódot a termék főbb jellemzői határozták meg, ebben az esetben az acélminőség, a szakítószilárdság, a bevonat, a felszín, az átmérő és az alak. Az Unióba exportált huzaltípusokat tehát a termékkódok alapján, a velük azonos vagy hasonló jellemzőkkel rendelkező, uniós gazdasági ágazat által előállított és értékesített termékekkel hasonlították össze. E típusok mindegyikére kiterjed az eljárás megindításáról szóló értesítésben és az ideiglenes rendeletben szereplő érintett és hasonló termékre vonatkozó meghatározás (5).

(17)

Az egyik fél ismét jelezte, hogy az úgynevezett „magas műszaki színvonalú” terméktípusok különböznek az érintett termék egyéb típusaitól, és azokkal nem felcserélhetők. Következésképpen a termékmeghatározásból e típusokat ki kell zárni. Az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata (6) értelmében annak megállapításához, hogy vajon az egyes termékek a köztük fennálló hasonlóság alapján tekinthetők-e egyazon termék részének, meg kell vizsgálni, hogy azok műszaki és fizikai jellemzői megegyeznek-e, az alapvető végfelhasználási területük azonos-e, és ugyanolyan ár-érték aránnyal rendelkeznek-e. Ezzel összefüggésben azt is fel kell mérni, hogy a termékek egymással felcserélhetők-e, illetve egymással versenyben állnak-e. A vizsgálat során bizonyítást nyert, hogy a fél által említett magas műszaki színvonalú terméktípusok a vizsgálat tárgyát képező többi termékkel azonos alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel rendelkeznek. A termékek rozsdamentes acélból készült huzalok és hasonló berendezéseket alkalmazó gyártási eljárásuk is hasonló, így a gyártók a kereslet függvényében egyik termékváltozatról a másikra válthatnak. Annak ellenére tehát, hogy a különböző huzaltípusok közvetlenül nem cserélhetők fel és nem állnak közvetlen versenyben egymással, a szerződések, amelyekért a gyártók egymással versenyben állnak, a rozsdamentes acélhuzalok széles skáláját lefedik. Ezenfelül, mind az uniós gazdasági ágazat, mind pedig az indiai exportáló gyártók előállítják és értékesítik a hasonló gyártási eljárással készült kérdéses terméktípusokat. Ezért ez az észrevétel nem fogadható el.

(18)

A végleges nyilvánosságra hozatalra reagálva az egyik fél jelezte, hogy a Bizottság nem végzett kellően alapos elemzést az úgynevezett magas műszaki színvonalú terméktípusok vizsgálatba történő bevonásának megállapításakor. Ezt az észrevételt a Bizottság elutasítja. A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a magas műszaki színvonalú terméktípusok – a (17) preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően – beletartoznak a termékmeghatározásba. Téves a fél azon feltételezése, hogy az ítélkezési gyakorlat szerinti valamennyi feltételnek egyszerre kell teljesülnie. Ez nem állja meg a helyét. Az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata alapján (7) a Bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a termékkör meghatározását illetően, és az értékelést a Bíróság által kialakított feltételrendszernek megfelelően végzi. Számos alkalommal, mint például a jelen esetben is, az egyes feltételek más-más irányba mutatnak. Az ilyen helyzetekben a Bizottságnak átfogó felmérést kell végeznie, amelyre a jelen eset kapcsán sor került. Téves tehát az érdekelt fél azon feltevése, mely szerint a terméktípusoknak valamennyi jellemző szempontjából meg kell egyezniük, hogy ugyanazon termékmeghatározás alá tartozzanak.

(19)

Egyes felhasználók szerint az úgynevezett „200-as sorozatba” tartozó rozsdamentes acélból készült huzalokat ki kell vonni a termékkörből. Különösen azt hangsúlyozták, hogy az Uniós gazdasági ágazat szinte egyáltalán nem gyártja ezt a terméktípust. Ez az állítás azonban nem megalapozott. Először is, az, hogy az uniós gazdasági ágazat nem gyárt bizonyos terméktípust, önmagában még nem elegendő indok arra, hogy a szóban forgó terméktípust kivonják a vizsgálat hatálya alól, amennyiben a gyártási folyamat jellege amúgy lehetővé tenné az uniós gyártók számára e típus előállítását. Másodszor, csakúgy mint a magas műszaki színvonalú huzalok esetében, az érintett termék e típusaival kapcsolatban is megállapítást nyert, hogy alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzőik megegyeznek, illetve hasonlóak az uniós gazdasági ágazat által előállított és értékesített hasonló termék egyéb típusainak jellemzőivel. Ezért ez az észrevétel nem fogadható el.

(20)

Meglátásuk szerint a másik lehetőség, hogy az érintett termék meghatározását a huzalalapanyagra is ki kell terjeszteni. A huzalalapanyag az érintett termék gyártásakor alkalmazott nyersanyag, amelyet azonban még más termékek – így például kötőelemek és szegek – előállításához is felhasználnak. Ennek megfelelően nem minősül kész acélterméknek, ellentétben az érintett termékkel. Az érintett termék vagy a hasonló termék, több más termék mellett, a huzalalapanyagból állítható elő hidegalakítással. Ennek alapján az alaprendelet értelmében nem lehet kiterjeszteni a termékkört a huzalalapanyagra.

(21)

A fent említettek alapján az ideiglenes rendelet (21)–(24) preambulumbekezdésében szereplő érintett termékre és hasonló termékre vonatkozó termékmeghatározás megerősítést nyer.

(22)

A mintába eredetileg felvett három indiai exportáló gyártó telephelyein tartott ellenőrző látogatások, valamint az összegyűjtött információ azt követő elemzése során megállapítást nyert, hogy e vállalatok szolgáltattak olyan információkat, amelyek nem tekinthetők megbízhatónak. A Bizottság az ideiglenes nyilvánosságra hozatalra válaszul és az azt követően tartott meghallgatásokon benyújtott valamennyi információ elemzése mellett folytatta a vizsgálatot.

(23)

Az ideiglenes rendelet (26) preambulumbekezdésében foglaltak szerint az egyik exportáló gyártó esetében, a Bizottság megállapította, hogy a kitöltött kérdőívben bejelentett költségek nem voltak összhangban, illetve összeegyeztethetők a gyártó belső számviteli rendszerében rögzített költségekkel. A vállalat azzal érvelt, hogy regisztrációs hiba miatt volt sikertelen az összeegyeztetés, valamint a készletek értékelési módszere eltérést mutatott a belső számviteli jelentéstételi rendszer adatai és az éves elszámolásban közzétett adatok között.

(24)

Az ideiglenes rendelet (28) preambulumbekezdésében foglaltak szerint, jóllehet a belső számviteli rendszerben található adatok vállalati szinten konzisztensek voltak az ellenőrzött pénzügyi kimutatásokkal, lehetetlen volt az egyeztetés a belső számviteli jelentéstételi rendszernek a huzalokra vonatkozó adatai és a vállalat által külön a jelenlegi vizsgálat céljára készített költségtáblázatok között. Ennélfogva az alaprendelet 18. cikkének megfelelően úgy vélik, hogy a belső számviteli jelentéstételi rendszerben lévő adatokat kell felhasználni a dömpingellenes vizsgálat céljára.

(25)

A Bizottság ezért a gyártó belső számviteli jelentéstételi rendszerében rendelkezésre álló tények felhasználásával ideiglenesen kiigazította az exportáló gyártó által a kitöltött kérdőívben a költségekre vonatkozóan szolgáltatott adatokat.

(26)

Az ideiglenes rendelet (27) preambulumbekezdésében foglaltak szerint az exportáló gyártó azt állította, hogy az adatok a belső számviteli rendszerben nem megbízhatóak, és nem lehetne azokat a vizsgálat céljaira felhasználni. A vállalat több hibára és fogalmi problémára is rámutatott a belső számviteli rendszerben szolgáltatott adatok kapcsán, amelyekre a Bizottság alapozta a költségek kiigazítását. A vállalat azt állította, hogy a Bizottságnak a kitöltött kérdőívben a költségekre vonatkozóan szolgáltatott adatokra kellett volna alapoznia elemzését. Ezen túlmenően az ideiglenes intézkedéseket követő későbbi szakaszban a vállalat egyeztetett a belső számviteli jelentéstételi rendszerben lévő költségekre vonatkozó adatok és a kitöltött kérdőív adatai között. Ennek alapján és tekintettel a helyszíni látogatás során gyűjtött bizonyítékokra, a szóban forgó vállalat által a kitöltött kérdőívben eredetileg benyújtott egyes gyártási költségeket el lehetett fogadni.

(27)

A meglévő bizonyítékok alapján azonban egyes költségek, például a vállalat által a kitöltött kérdőívben megadott általános üzemi költségek és finanszírozási költségek elosztását nem lehetett a vizsgálat céljából megbízhatónak tekinteni. A Bizottság úgy vélte, hogy e költségeket az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdésének megfelelően a teljes vállalati forgalom és az értékesített áruk költsége alapján kell elosztani. A fentiek alapján a kitöltött kérdőívben megadott költségek legnagyobb része elfogadható, és a forgalom elosztásáról a vizsgálat végleges szakaszában egyetértés született. A dömpingkülönbözet szintje csökkent a csomagolási költségek és egyes rezsiköltségek felülvizsgálatát követően. A Bizottság úgy véli, hogy az alaprendelet 18. cikke tovább már nem alkalmazható a szóban forgó exportáló gyártó dömpingkülönbözetének megállapítása céljából.

(28)

Az ideiglenes rendelet (30) preambulumbekezdésében foglaltak szerint egy másik exportáló gyártó esetében a Bizottság megállapította, hogy a kitöltött kérdőívében a Bizottságnak bejelentett nyersanyagbeszerzéseket és nyersanyag-felhasználást nem támasztották alá a gyártó nyilvántartásában talált adatok. Úgy tűnik, hogy különösen az acélminőség szerinti megoszlás volt különböző a két forrásban. A Bizottság megállapította, hogy az acélminőség kulcsfontosságú tényező a végtermék költségeinek meghatározásában, és az acélminőségre vonatkozó megbízhatatlan információ súlyosan torzíthatja az egyedi terméktípusok költségeivel és eladási árával kapcsolatos számításokat, és ezért félrevezető lehet. A Bizottság több alkalommal is felhívta az exportáló gyártó figyelmét e fontos megállapításra.

(29)

Az ideiglenes rendelet (31) preambulumbekezdésében foglaltak szerint az exportáló gyártó azonban azt állította, hogy a nyersanyagbeszerzéseket tartalmazó számítógépes fájlok, amelyeket a Bizottság az ellenőrző látogatáson gyűjtött, hiányosak voltak, mivel a további nyersanyagbeszerzéseket a vállalat más egységei bonyolították le, amely beszerzéseket azonban nem jelentettek be, és azokat nem tartalmazták a Bizottság által az ellenőrző látogatás idején gyűjtött és megvizsgált számítógépes fájlok. Ezenfelül az exportáló gyártó azt állította, hogy az acélminőség szerinti mennyiségekben megfigyelt diszkrepanciák annak a ténynek voltak betudhatók, hogy néhány acélminőség esetében részben átfedés volt, és a gyártási folyamat egyes részei nem voltak nyomon követhetőek az egyes acélminőségek szintjén.

(30)

Az ideiglenes rendelet (32) preambulumbekezdésében a Bizottság azonban megjegyezte, hogy a vállalatnak a további nyersanyagbeszerzésekkel kapcsolatos fenti állításai nem magyarázzák kellően a megfigyelt diszkrepanciákat az egyes acélminőségek szintjén. A Bizottság azt is megjegyezte, hogy a vállalat azt állította, hogy nem lehetséges az egyes acélminőségek pontos nyomon követése a gyártási folyamat valamennyi szakaszában. Ez az elismert állítás tovább gyengítette az acélminőségre vonatkozó jelentési rendszer egészének megbízhatóságát. Az acélminőségre vonatkozó információkat a Bizottság ideiglenesen félrevezetőnek tekintette.

(31)

Az ideiglenes rendelet (33) preambulumbekezdésében a Bizottság úgy vélte, hogy a nyersanyag acélminőség szerinti, bejelentett megoszlása nem megbízható, és ideiglenesen nem kell figyelembe venni, és a megállapításoknak a rendelkezésre álló tényeken kell alapulniuk az alaprendelet 18. cikkével összhangban. A jelentési rendszer egészének megbízhatatlansága miatt nem volt lehetséges megállapításokat tenni egyik bejelentett acélminőség alapján sem. Ezért az összes nyersanyag teljes felhasználását egészében véve, az acélminőség szerinti megoszlásra tekintet nélkül, figyelembe vették a valamennyi termékre vonatkozó átfogó dömpingkülönbözet kiszámításához.

(32)

Az ideiglenes megállapítások kihirdetését követően a vállalat általánosságban vitatta ezt az ideiglenes megközelítést, de továbbra sem tudott a termékkódok szintjére lebontva megfelelő számítást adni. A vállalat azonban a vizsgálat későbbi szakaszában elegendő mértékű egyeztetést biztosított, amikor is a nyersanyagot kémiai összetétele szerint (a 200-as, 300-as és 400-as csoportba az AISI-osztályozásban) a rozsdamentes acélminőség legfontosabb típusaiba csoportosította. A vállalat egy alternatív csoportosítási módot is felkínált, amelybe további csoportosítási tényezőként bekerült a végfelhasználás is. Mivel azonban a végfelhasználás nem ellenőrizhető, a Bizottság az acélminőség-típusokban (200-as, 300-as és 400-as csoportok az AISI-osztályozásban) foglaltaknak megfelelően a kémiai összetétel szerint osztályozott acélminőség alapján újraszámította a dömpingkülönbözetet. Az acélminőség-típusok általánosan használt, objektív és ellenőrizhető feltételnek minősülnek, e vállalat esetében azonban a termékkódok alkalmazása nem teszi lehetővé a teljes körű egyeztetést, ezért az alaprendelet értelmében az nem biztosíthatja a megbízható adatok alapján történő tisztességes összehasonlítást.

(33)

Mivel a vállalat által benyújtott kiegészítő tájékoztatás azonban nem tette lehetővé a vizsgálathoz szükséges részletességű adategyeztetést, a Bizottság fenntartja azon ideiglenes következtetését, miszerint a vállalat nyomonkövetési rendszerei nem eléggé megbízhatóak, valamint az alaprendelet 18. cikkét alkalmazzák az előállítási költségek végleges meghatározásához és a dömpingkülönbözet kiszámításához, ami ezért az előző preambulumbekezdésben említett megközelítésen alapul.

(34)

Az ideiglenes rendelet (34) preambulumbekezdésében foglaltak szerint egy harmadik exportáló gyártó esetében a Bizottság az ellenőrző látogatás alatt megállapította, hogy a kitöltött kérdőívben a Bizottságnak bejelentett nyersanyagforgalom nem volt konzisztens a gyártó számviteli rendszerében lévő adatokkal. Úgy tűnik, hogy az acélminőség szerinti megoszlás eltérő volt a két forrásban.

(35)

Az ideiglenes rendelet (35) preambulumbekezdésében foglaltak szerint az exportáló gyártó, miközben elismert néhány hibát a kérdőívre adott válaszokban, azt állította, hogy a nyersanyag teljes mennyiségében megmutatkozó különbségeket össze lehet egyeztetni, figyelembe véve a nyilvántartásokban található változásokat. A vállalat azonban azt is állította, hogy a részben átfedésben lévő acélminőségek lehetetlenné tették a pontos egyeztetést az egyes acélminőségekkel. Az ideiglenes megállapításokat követő észrevételeiben a vállalat azt is állította, hogy az értékesítési számlán feltüntetett acélminőség alkalmanként nem felel meg a ténylegesen exportált acélminőségnek. Ezen túlmenően a vállalat azt állította, hogy nem használják pontosan az acélminőséget a rozsdamentes acélt előállító iparágban, helyette inkább több különböző változat létezik az acélminőség közzétett kémiai összetétele tekintetében és a tényleges termékek között. A vállalat állítása szerint e magyarázatok figyelembevételekor a Bizottság által megállapított diszkrepanciák a vállalat kivitelének csak egy elenyésző részét érintenék.

(36)

A Bizottság szerint az észlelt diszkrepanciák mennyisége nem magyarázható alkalmanként előforduló pontatlansággal. Ellenkezőleg, az előterjesztett érvek hozzájárultak ahhoz, hogy megkérdőjeleződjék az acélminőségre vonatkozó vállalati jelentéstételi rendszer egészének megbízhatósága, különösen az acélminőségnek a végtermék költségmeghatározásában betöltött kulcsfontosságú szerepének fényében.

(37)

A vállalat a vizsgálat későbbi szakaszában azonban azt állította, hogy ha a Bizottság nem fogadja el a vállalatnak az acélminőségről szóló korábbi jelentését, akkor pontosabb eredményt lehetne elérni, ha az ideiglenes szakaszban történtek – az összes termékkód összevonása – helyett a Bizottság csak azokat a konkrét acélminőségeket csoportosítaná, amelyek között eltéréseket találtak, vagy az acélminőségeket az acélminőség-típusokban kifejezett kémiai összetételük (200-as, 300-as és 400-as csoportok az AISI-osztályozásban) szerint csoportosítaná. A vállalat még egy módszert ajánlott az acélminőségeknek a 300-as típusban kisebb alcsoportokba történő további csoportosítására.

(38)

Következésképp a (30) preambulumbekezdésben leírt módszer követése érdekében a Bizottság az acélminőség-típusokban kifejezett kémiai összetétel (200-as, 300-as és 400-as csoportok az AISI-osztályozásban) szerinti rozsdamentesacél-csoportok alapján újraszámította a dömpingkülönbözetet. Az acélminőség-típusok általánosan használt, objektív és ellenőrizhető feltételnek minősülnek, e vállalat esetében azonban a termékkódok alkalmazása nem teszi lehetővé a teljes körű egyeztetést, ezért az alaprendelet értelmében az nem biztosíthatja a megbízható adatok alapján történő tisztességes összehasonlítást.

(39)

Mivel a vállalat által benyújtott kiegészítő tájékoztatás azonban nem tette lehetővé a vizsgálathoz szükséges részletességű adategyeztetést, a Bizottság fenntartja azon ideiglenes következtetését, miszerint a vállalat nyomonkövetési rendszerei nem eléggé megbízhatóak, valamint az alaprendelet 18. cikkét alkalmazzák az előállítási költségek végleges meghatározásához és a dömpingkülönbözet kiszámításához, ami ezért az előző preambulumbekezdésben említett megközelítésen alapul.

(40)

A panaszos állítása szerint az érintett termék acélminőség szerinti csoportosítása megakadályozta a Bizottságot abban, hogy a termékkódok szerinti rendes érték meghatározása érdekében megfelelő jövedelmezőségi vizsgálatot végezzen.

(41)

A Bizottság elemzését olyan szinten végzi, amely megfelel az exportáló és uniós gyártók belső számviteli rendszereinek, amelyek lehetővé teszik a bejelentett adatok ellenőrzését. Ezért ezt a panaszt a Bizottság elutasította.

(42)

Egyéb észrevétel hiányában az ideiglenes rendelet (37)–(38) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(43)

Egy exportáló gyártó esetében, akire vonatkozóan az alaprendelet 18. cikkét alkalmazták, a Bizottság az előállítási költségek újbóli vizsgálatát követően felülvizsgálta a rendes érték meghatározását. A végleges szakaszban az előállítási költséget a bejelentésben szereplő gyártási költségek alapján állapították meg, amelyhez az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdésével engedélyezett felosztási módszer alkalmazásával hozzáadták az értékesítés költségeit, az általános és adminisztratív költségeket, beleértve a finanszírozás költségeit is.

(44)

A három újonnan mintába vett exportáló gyártó tekintetében az exportáló gyártó egyedi vizsgálatot biztosított, a belföldi értékesítés mennyiségeit összességében reprezentatívnak találták, ami a vállalatnak az uniós exportra eladott érintett terméke teljes mennyiségének legalább 5 %-át tette ki. Az újonnan mintába vett exportáló gyártók által belföldi piacaikon értékesített minden egyes terméktípusra vonatkozóan elvégezték ugyanazt a reprezentativitásvizsgálatot, és a termékeket az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdése szerint az Unióba irányuló kivitelre értékesített terméktípusokkal összehasonlíthatónak ítélték.

(45)

A vizsgálati időszak alatt a független vevőknek történt nyereséges belföldi értékesítések arányának meghatározása révén a Bizottság továbbá megvizsgálta, hogy az exportáló gyártó egyedi vizsgálatot biztosított-e és az újonnan mintába vett exportáló gyártók belföldi értékesítései az alaprendelet 2. cikke (4) bekezdése szerint rendes kereskedelmi forgalomban megvalósuló értékesítésnek tekinthetők-e.

(46)

Az újonnan mintába vett exportáló gyártók egyikének esetében a vállalat által először benyújtott költségfelosztást a Bizottság nem találta helyénvalónak, mivel az figyelmen kívül hagyta a huzal vastagságát, ami jelentős költségtényező. A vállalat egyetértésével került sor a költségfelosztás módszerének kiigazítására.

(47)

A második újonnan mintába vett exportáló gyártó esetében a dömpingkülönbözet meghatározásában talált adminisztratív hibát kijavították. Ezenkívül a gyártó kérte a Bizottságot, hogy további kiigazításokat tegyen a jövedelmezőségi vizsgálat és az árengedmények tekintetében. Ezen állítások nem bizonyultak indokoltnak.

(48)

Az egyedi vizsgálatban részt vevő exportáló gyártó esetében a számításokban talált hibát kijavították. Ugyanezen exportáló gyártó további megállapításokat tett az eladási, általános és adminisztratív költségek, valamint a belföldi szállítási költségek Bizottság általi meghatározását illetően, és kiigazítást kért az érintett termék fizikai jellemzői vonatkozásában a belföldi és az exportpiacok között. Az exportáló gyártó ezen igényét a Bizottság elutasította, mert a számítások a vállalat által benyújtott és az ellenőrző látogatás során ellenőrzött költségadaton alapultak, továbbá mivel a fizikai jellemzőkre vonatkozó állítást nem támasztották alá bizonyítékokkal.

(49)

Következésképp az ideiglenes rendelet (39)–(48) preambulumbekezdésében foglaltak szerint megerősítést nyer a rendes érték meghatározásához alkalmazott módszertan és az alkalmazásra került a három újonnan mintába vett exportáló gyártó vonatkozásában, az exportáló gyártó pedig egyedi vizsgálatot biztosított.

(50)

Egy exportáló gyártó esetében egyes, a téves árfolyam használatából és a dömping kiszámításában egyes csoporton belüli értékesítések véletlenszerű beleszámításából eredő adminisztratív hibákat kijavítottak.

(51)

Egy második exportáló gyártó esetében egy kapcsolódó uniós vállalat által megvalósított értékesítések is bekerültek a dömping kiszámításába.

(52)

Egy újonnan mintába vett exportáló gyártó jelezte, hogy a DEPB és a DDS támogatási rendszerek keretében szerzett előnyét hozzá kellett adni az exportárakhoz.

(53)

Egy másik, újonnan mintába vett exportáló gyártó a DDS támogatási rendszer keretében szerzett előnyéről mint az exportárakat mesterségesen növelő, negatív árkedvezmény számolt be.

(54)

A Bizottság elemezte mindkét vállalatnak az uniós piacon alkalmazott árait és megállapította az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésének alkalmazását, ezért további kiigazításra nincs szükség. Az előző vállalat állítását ezért a Bizottság elutasította, az utóbbi vállalatnak a bejelentésben szereplő engedményét figyelmen kívül hagyta.

(55)

Egy újonnan mintába vett exportáló gyártó állítása szerint az exportárait felfelé kellett javítani, hogy összhangba hozza belföldi áraival, mert a belföldi értékesítések saját márkanév alatt, magasabb árakon valósultak meg. A vállalat azonban nem tudta alátámasztani, hogy az általa említett számlák ténylegesen márkás termékek értékesítéséről szólnak, következésképp az állítást a Bizottság elutasította.

(56)

Egyéb észrevétel hiányában az ideiglenes rendelet (50)–(52) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(57)

Egy exportáló gyártó állította, hogy előállítási költségeinek megállapítására vonatkozóan az összes termékkódot összefoglalták, az exportárak esetében ugyanúgy kellene eljárni, és a rendes értékkel való összehasonlításhoz egyetlen exportárat kellett volna használni.

(58)

A Bizottság vizsgálata során a költségekre és az exportárakra vonatkozó adatokat a termékkódok alapján kívánta megszerezni, azonban az érintett vállalattól nem kapta meg a szükséges egyeztetéseket, amelyek lehetővé tették volna a megbízható előállítási költségek termékkódok alapján történő azonosítását. A vizsgálat a termékkódokkal bejelentett exportárszintekkel kapcsolatban nem tárt fel hibát, ezért nem lett volna helyénvaló az alaprendelet 18. cikkét alkalmazni a tényleges exportárak meghatározásához. Mivel a Bizottság szerint a tisztességes összehasonlítás érdekében a bejelentésben szereplő árak részletességi szintjének csökkentése nem helyénvaló a vizsgálat előírásaira figyelemmel, az állítást ezért elutasította.

(59)

Egyéb észrevétel hiányában az ideiglenes rendelet (53)–(55) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(60)

Az alaprendelet 2. cikke (11) és (12) bekezdésében foglaltaknak megfelelően, a mintába vett mindegyik vállalat esetében összehasonlították a hasonló termékre megállapított rendes érték súlyozott átlagát az érintett termék exportárának súlyozott átlagával.

(61)

Az alaprendelet 9. cikkének (6) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel összhangban az alaprendelet 18. cikkének a három eredetileg mintába vett exportáló gyártó közül kettőre történő alkalmazása miatt a Bizottság megállapította a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók dömpingkülönbözetét az eredetileg kiválasztott exportáló gyártó átlagos dömpingkülönbözete alapján, amelyre vonatkozóan már nem alkalmazzák az alaprendelet 18. cikkét, valamint a két újonnan mintába vett vállalat alapján, amelyek dömpingkülönbözete nem de minimis szintű. Ennek alapján a mintába fel nem vett együttműködő vállalatok esetében a dömpingkülönbözetet 8,4 %-ban állapították meg.

(62)

Az összes többi indiai exportáló gyártó tekintetében a Bizottság először megállapította az együttműködés szintjét. Ennek céljából összehasonlította a mintavételi eljárás során a valamennyi együttműködő exportáló gyártó által adott válaszokban megjelölt összes kiviteli mennyiséget az érintett országból származó összes behozatallal, amint azt az Eurostat importstatisztikái feltüntetik. A magas szintű együttműködésre tekintettel a maradvány dömpingkülönbözetet a legmagasabb, mintába felvett exportáló gyártóra meghatározott dömpingkülönbözet szintjén állapították meg. Ez alapján a dömping országos szintjét 16,2 %-ban állapították meg.

(63)

Ez alapján a súlyozott átlagú dömpingkülönbözetek a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(64)

Egyes felhasználók kétségbe vonták az ideiglenes rendelet (63) preambulumbekezdésében az uniós gyártók számára vonatkozóan közölt adatot. Állításuk szerint a gyártók számát tévesen mérték fel, és valójában kevesebb gyártó van jelen a piacon.

(65)

A Bizottság kiemeli, hogy a fenti állítást nem támasztották alá bizonyítékokkal. A Bizottság a helyzet állásának ellenőrzésekor és a vizsgálat során ellenőrizte a panaszban szereplő uniós gyártók számát. A Bizottság ennek ügyében felvette a kapcsolatot mind a 27 ismert uniós gyártóval. A vizsgálat megerősítette, hogy a 27 uniós gyártó a vizsgálati időszakban előállította a hasonló terméket az Unióban. Az állítást ezért a Bizottság elutasította, és az ideiglenes rendelet (63) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(66)

Észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (64)–(67) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(67)

Egyes felhasználók szerint a kárelemzés során figyelmen kívül kellett volna hagyni a 2009. évre vonatkozó adatokat, minthogy az említett évben kibontakozott pénzügyi válság torzító hatása különösen érzékenyen érintette az uniós felhasználást. Azonban a 2009. év elemzésből történő kizárása esetén is növekvő (+ 5 %-os) tendencia tapasztalható a felhasználás terén, ami a piaci helyzet javulására utal. Ezenfelül az ideiglenes rendelet (68) preambulumbekezdése elismeri a pénzügyi válság kedvezőtlen hatását. További észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (68) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(68)

Az exportáló gyártó, a Macro Bars and Wires esetében megállapított dömpingkülönbözet nem éri el az alaprendelet 9. cikkének (3) bekezdése szerinti de minimis küszöbértéket. Az említett exportáló gyártó vonatkozásában tehát az alaprendelet 1. cikkének (2) bekezdése értelmében nem került sor dömpingre a vizsgálati időszakban. Ennek következtében az általa importált mennyiséggel csökkentették az érintett országból származó, ideiglenesen megállapított dömpingelt behozatal mennyiségét. Az egyik exportáló gyártó – nevezetesen a Venus csoport – jelezte, hogy a számításokban bizonyos ügyletek tévesen kétszer szerepelnek. A Bizottság megállapodott az exportáló gyártóval, és e tranzakciók megszüntetésével kiigazította a dömpingelt behozatal teljes mennyiségét.

(69)

Ezek alapján felülvizsgálta a dömpingelt behozatal mennyiségét, piaci részesedését és átlagárát.

(70)

A dömpingelt behozatal mennyisége és piaci részesedése:

(71)

Minthogy a Macro Bars and Wires korlátozott mennyiségben exportált az érintett termékből a vizsgálati időszakban, és a Venus csoport említett ügyletei is korlátozott mennyiséget érintettek. E behozatal mennyiségének levonása az érintett országból származó dömpingelt behozatal összmennyiségéből nem módosítja jelentős mértékben az ideiglenes rendelet (69) és (71) preambulumbekezdésében ismertetett tendenciákat. Ennek megfelelően az ideiglenes rendelet ezen preambulumbekezdései megerősítést nyernek.

(72)

A dömpingelt behozatal átlagára:

(73)

A dömpingelt behozatal mennyiségének kiigazítása nem módosítja számottevő mértékben az Indiából származó dömpingelt behozatal átlagárát vagy az alákínálási különbözet számításait. Súlyozott átlagban az alákínálási különbözet 15 %-os, ami megerősíti az ideiglenes rendeletben foglalt megállapítást.

(74)

Egy indiai exportáló gyártó állítása szerint az uniós értékesítési árak meglehetősen valószerűtlenek, és valószínűleg torzak. A Bizottság ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az alákínálási különbözet kiszámításában használt árak a mintába vett uniós gyártók telephelyén megvalósult helyszíni vizsgálat során gyűjtött és ellenőrzött információk eredményei.

(75)

Az ideiglenes rendelet (75)–(77) preambulumbekezdésében ismertetett megállapítások alapján levont következtetések megerősítést nyernek.

(76)

Néhány fél azt állította, hogy a globális gazdasági válság tükrében az uniós gazdasági ágazat eredményei meglehetősen kedvezőnek tekinthetők, és egyetlen kármutató, nevezetesen a piaci részesedés kivételével a mutatók nem támasztották alá a károkozást.

(77)

Az egyik fél megjegyezte, hogy az uniós gazdasági ágazat értékesítési átlagára hozzávetőleg 34 %-kal növekedett, jóval nagyobb mértékben, mint az előállítási költségek, amelyek ugyanezen időszakban 13 %-kal emelkedtek. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a figyelembe vett időszak kezdetén, vagyis 2009-ben, az uniós gazdasági ágazat az előállítási költségek alatti áron értékesített, és csak a 2011. évtől kezdődően tudott az előállítási költségeknél magasabb áron értékesíteni.

(78)

A vizsgálat rávilágított arra, hogy amíg néhány kármutató javuló tendenciát mutatott (mint például a gyártási volumen és a kapacitáskihasználás) vagy stabil maradt (például a foglalkoztatás), addig az uniós gazdasági ágazat pénzügyi helyzetéről tanúskodó több mutató (így a jövedelmezőség, a pénzforgalom, a beruházások és a beruházások megtérülése) a figyelembe vett időszakban nem alakult kielégítően. Míg 2010-ben javult a beruházásokra vonatkozó mutató, úgy 2011-ben és a vizsgálati időszak alatt a 2009. évi adatok alá esett vissza. Jóllehet az igaz, hogy a beruházások megtérülése 2009-től 2011-ig javult, és elérte a 6,7 %-ot, a vizsgálati időszakban ismét visszaesett 0,8 %-ra. A jövedelmezőségi és a pénzforgalmi mutatók ugyancsak javultak 2011-ig, majd a vizsgálati időszakban romlani kezdtek. Megállapítható tehát, hogy az uniós gazdasági ágazat a 2009. évet követően javuló tendenciát mutatott, amelyet azonban ezt követően lelassított az érintett országból származó dömpingelt behozatal.

(79)

Az egyik érdekelt fél kérésére megerősítjük, hogy a készleteknek az ideiglenes rendelet (100) preambulumbekezdésben megállapított szintjei a mintába felvett uniós vállalatok tevékenységére vonatkoznak.

(80)

Az uniós gazdasági ágazat szerint az ideiglenes szakaszban meghatározott 5 %-os előirányzott haszonkulcs túlságosan alacsony volt. Ezen állítását a fél nem támasztotta alá megfelelő bizonyítékokkal. A haszonkulcs említett mértékének megállapításához vezető okokat az ideiglenes rendelet (95) preambulumbekezdése ismerteti, és a vizsgálat nem tárt fel olyan egyéb tényezőt, amely indokolttá tenné e mérték módosítását. Következésképpen a végleges megállapítások céljából nem módosul az előirányzott haszonkulcs 5 %-os mértéke.

(81)

Egy exportáló gyártó azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat nehézségei elsősorban strukturális problémák miatt álltak elő, ezért az előirányzott 5 %-os haszonkulcs nem tekinthető reálisnak.

(82)

Meg kell jegyezni, hogy az ítélkezési gyakorlat (8) alapján az intézményeknek olyan mértékű haszonkulcsot kell megállapítaniuk, amelyet az uniós gazdasági ágazat a megszokott versenyfeltételek mellett, vagyis támogatott behozatal nélkül reálisan elérhetne. A haszonkulcs 2007-ben 3,7 % volt, 2008-tól pedig a pénzügyi és gazdasági válság következtében negatív előjelű értéket mutatott. A panasz alapján, illetve a vizsgálat során tett megállapítások szerint a 2007. évtől kezdődően jelent meg a dömpingelt behozatal az uniós piacon, amikor is az importált mennyiség a 2006. évi 17 727 tonnáról 24 811 tonnára emelkedett. Ezért nem lehetett megállapítani a nyereségen alapuló előirányzott haszonkulcsot, amelyet a hasonló termék uniós gyártói reálisan elérhetnek. Következésképp az ideiglenes rendelet (95) preambulumbekezdésében foglaltak szerint a Bizottság megfelelőnek ítélte az acélipar más, dömpingelt és támogatott behozatal által nem érintett területeinek tényleges nyeresége alapján meghatározott 5 %-os haszonkulcs használatát, mint ahogyan azt tették a közelmúltban más vizsgálatok során a hasonló termékek esetében ugyanebben a szektorban (9). Ezen túlmenően meg kell jegyezni, hogy a 2007-ben megfigyelt 3,7 %-os haszonkulcs mindenesetre túl alacsonynak tekinthető a dömpingelt behozatal megléte és növekedése miatt. Ezért a végleges megállapítások céljából nem módosul az előirányzott haszonkulcs 5 %-os mértéke.

(83)

A Bizottság ezért megállapítja, hogy az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében az uniós iparág jelentős kárt szenvedett. Egyéb észrevétel hiányában az ideiglenes rendelet (78)–(105) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(84)

Az egyik exportáló gyártó szerint az ideiglenes rendelet figyelmen kívül hagyta, hogy az uniós gazdasági ágazatnak haszna származott a 2009 óta növekvő felhasználásból, illetve megjegyezte, hogy a Bizottság nem élhet azzal a feltételezéssel, hogy az uniós gazdasági ágazat mindig képes lesz megtartani piaci részesedését.

(85)

Ezen észrevételekre válaszolva meg kell jegyezni, hogy a vizsgálat rávilágított arra, hogy az Indiából származó dömpingelt behozatal piaci részesedése az uniós piaci felhasználásnál nagyobb ütemben bővült. Amíg az indiai dömpingelt behozatal mennyisége 110 %-kal, addig a felhasználás 50 %-kal növekedett ugyanazon időszak alatt. A vizsgálat mindemellett arra is rámutatott, hogy az indiai átlagár folyamatosan az uniós gazdasági ágazat átlagára alatt maradt ugyanazon időszak alatt, és 15 %-kal kínált alá az uniós gazdasági ágazat átlagárának a vizsgálati időszak során. Ennek következtében, bár való igaz, hogy az uniós gazdasági ágazatnak származott bizonyos előnye a megnövekedett felhasználásból, és 40 %-kal növelni tudta az eladott mennyiséget, mégsem volt képes megtartani piaci részesedését, pedig javuló piaci feltételek mellett, illetve tekintettel az uniós gazdasági ágazat szabad kapacitására, ez elvárható lett volna.

(86)

A figyelembe vett időszakban a nem dömpingelt behozatal és árak alakulása összevethető a dömpingelt behozatal és árak alakulásával. Ezenkívül a dömpingelt behozatal árai alapvetően ugyanolyan szintűek, mint a nem dömpingelt behozatal árai, hiszen a nem dömpingelt behozatal átlagárai 0,4 %-kal voltak alacsonyabbak. Ezen túlmenően a nem dömpingelt behozatal mennyisége alacsonyabb az érintett országból származó teljes behozatal hat százalékánál és valamivel több a piaci részesedés egy százalékánál. A Bizottság ezért úgy véli, hogy a nem dömpingelt behozatal által okozott kár nem szünteti meg az érintett országból származó dömpingelt behozatal és az uniós gazdaság által a vizsgálati időszakban elszenvedett jelentős kár között fennálló ok-okozati összefüggést.

(87)

Két indiai exportáló gyártó és az indiai kormány ismét jelezte, hogy a vizsgálatot ki kellett volna terjeszteni a Kínai Népköztársaságból származó rozsdamentes acél behozatalára, valamint, hogy a Kínai Népköztársaságból származó behozatalnak az uniós piacra és uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatását alábecsülték.

(88)

Az ideiglenes rendelet (115) preambulumbekezdésében foglaltak szerint a kezdeti szakasztól egészen mostanáig nem nyújtottak be olyan bizonyítékot az uniós gazdasági ágazatnak kárt okozó dömpingre vonatkozóan, amely indokolta volna a Kínából származó behozatal dömpingellenes vizsgálata megindítását. Ezért az arra vonatkozó érv, hogy a vizsgálat hatályát Kínára is ki kellett volna terjeszteni, nem megalapozott, ezért azt elutasítjuk.

(89)

Ugyanakkor, a Kínai Népköztársaságból származó behozatal növekvő tendenciát mutatott a figyelembe vett időszak alatt, és 8,3 %-os piaci részesedésre tett szert a vizsgálati időszakban, ahogy azt az ideiglenes rendelet (113) preambulumbekezdése is megállapítja. Ráadásul, a Kínából származó behozatal átlagára mind az uniós gazdasági ágazat, mind pedig az indiai exportáló gyártók uniós piacon alkalmazott árainál alacsonyabb szinten maradt. Mindezek miatt további vizsgált tárgyát képezte, hogy a Kínai Népköztársaságból származó behozatal hozzájárulhatott-e az uniós gazdasági ágazatnak okozott kárhoz, illetve érinti-e a kár és az indiai dömpingelt behozatal között fennálló ok-okozati összefüggést.

(90)

Az ideiglenes szakaszban rendelkezésre álló adatok arra utaltak, hogy a kínai behozatal termékösszetétele eltérő volt, illetve, hogy a kínai termékek más piaci szegmensben voltak jelen, mint az uniós gazdasági ágazat által értékesített termékek, vagy éppen az Indiából származó, uniós piacon értékesített termékek.

(91)

Az ideiglenes rendelkezés kihirdetését követően számos észrevételt nyújtottak be a Bizottságnak arra vonatkozóan, hogy lehet, a vizsgálati időszakban Kínából érkezett alacsony árú behozatal megszünteti a dömpingelt indiai behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár közötti ok-okozati összefüggést.

(92)

A vizsgálat tárgyát képező két KN-kódra vonatkozó importstatisztikák alapján végzett elemzés kimutatta, hogy a Kínából származó behozatal 29 %-a a piac alsó szegmensébe (a 7223 00 99 KN-kód alá) tartozik. Ez részben magyarázatul szolgál arra, hogy a kínai árak átlagosan miért alacsonyabbak az uniós gazdasági ágazat és az indiai exportáló gyártók árainál. A 7223 00 99 KN-kódra vonatkozó statisztikák alapján az is megállapítást nyert, hogy a kínai gyártók vevői az Egyesült Királyságban összpontosulnak, ahol az uniós gazdasági ágazat lényegében nem folytat gyártási tevékenységet.

(93)

A termékkódok alapján végzett elemzés a 7223 00 19 KN-kódot illetően rámutatott, hogy mind az uniós gazdasági ágazat, mind pedig az indiai gyártók főként a felső piaci szegmensben versenyeztek, ahol az árak ugyanazon KN-kód esetében akár négyszer magasabbak lehetnek az alsó piaci szegmens árainál (10). A vizsgálat azt is kimutatta, hogy az árak általában terméktípusonként, illetve a nikkeltartalom függvényében változnak.

(94)

A Kínai Népköztársaságból származó behozatal árszínvonalát illetően hangsúlyozni kell, hogy a kínai import átlagára 2009-től a vizsgálati időszakig az indiai érintett termék dömpingelt kiviteli ára felett maradt, ahogy az a 7223 00 19 KN-kód alá tartozó kínai export átlagárát bemutató alábbi táblázatban is látható.

(95)

A kínai import átlagára a vizsgálati időszak során csökkent először az indiai dömpingelt behozatal átlagára alá. Megállapítást nyert azonban, hogy ez csak átmeneti jelenség, hiszen a vizsgálati időszakot követő évben emelkedett a kínai árszínvonal, és ismét az indiai áraknál magasabb értéket ért el.

(96)

Ezenfelül az érintett országból és a Kínából importált mennyiségek összevetése során bebizonyosodott, hogy a figyelembe vett időszak, illetve különösen a vizsgálati időszak teljes időtartama alatt a Kínából származó behozatal mennyisége jóval elmaradt az indiai behozatal mennyiségétől. A Kínából importált mennyiség lényegében az Indiából származó összbehozatal felét sem érte el.

(97)

Ezért még ha a Kínai Népköztársaságból származó behozatal hozzá is járult az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárhoz, oly mértékű hatást nem gyakorolhattak az uniós gazdasági ágazat helyzetére, amely megszüntetné az érintett országból származó dömpingelt behozatal és az uniós ágazatot ért kár közötti ok-okozati összefüggést. Ennélfogva az ideiglenes rendelet (113) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(98)

Az egyik fél szerint lehetséges, hogy az uniós gyártók gyenge pénzügyi teljesítményének hátterében az olyan egyéb uniós gyártókkal folytatott verseny áll, amelyek nem tartoznak a panaszt tevő vállalatok körébe, vagy az ügy megindításakor nem biztosították támogatásukról a vizsgálatot.

(99)

Az egyéb uniós gyártók piaci részesedése a következőképpen alakult:

(100)

Az ideiglenes rendelet (86) preambulumbekezdésében ismertetett teljes uniós értékesítésnek 44 %-a származott azon uniós gyártóktól, amelyek nem tartoznak a panaszt tevő vállalatok körébe, vagy nem jelezték külön, hogy támogatják a vizsgálatot. Az általuk értékesített mennyiség 58 %-kal, a 2009. évi becsült 34 926 tonnáról 55 124 tonnára nőtt a figyelembe vett időszak alatt. Az érintett országból származó dömpingelt behozatal bővüléséhez (+ 110 %) képest azonban ez viszonylag szerény mértékű növekedést jelent. Emellett viszonylag állandó maradt ezen uniós gyártók piaci részesedése a figyelembe vett időszakban, és nem volt arra utaló jel, hogy a mintában szereplő uniós gyártók árainál alacsonyabb árakat alkalmaztak volna. Ezért megállapítást nyert, hogy e gyártók értékesítése nem járult hozzá az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárhoz.

(101)

Észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (121)–(124) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(102)

Észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (125) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(103)

Észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (126)–(133) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(104)

Észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (142)–(144) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(105)

Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően hét felhasználó, valamint egy felhasználókat tömörítő szövetség vette fel a kapcsolatot a Bizottsággal, és jelezte, hogy együtt kíván működni a vizsgálatban. Kérésük nyomán 2013 áprilisában a Bizottság kérdőívet küldött számukra. Hiánytalanul kitöltött kérdőívet azonban csupán két felhasználó nyújtott be, és összességében az együttműködő felhasználók a vizsgálati időszak alatt érintett országból származó teljes behozatal 12 %-át, a teljes uniós felhasználásnak pedig 2,5 %-át képviselték; 32 személyt alkalmazva az érintett terméket beépítő késztermékek gyártására. A kitöltött kérdőívekben szereplő új információk alapján a Bizottság felülvizsgálta az intézkedések felhasználókra gyakorolt gazdasági hatását, és a két felhasználó esetében helyszíni vizsgálat keretében ellenőrizte a szolgáltatott információkat.

(106)

Az ideiglenes rendelet (136) preambulumbekezdésében megadott 9 %-os jövedelmezőségi szint a felhasználók szerint túl magas, és a felhasználók gazdasági ágazata esetében nem tekinthető reprezentatív értéknek. Az újabb kitöltött kérdőívek kézhezvételét követően a Bizottság újraszámította az együttműködő felhasználók átlagnyereségességét, amelyet végül az árbevétel 2 %-ában határozott meg.

(107)

Megállapítást nyert továbbá, hogy az együttműködő felhasználók tekintetében az érintett országból származó beszerzések az érintett termékre vonatkozó összes beszerzés 44 %-át tették ki átlagban, valamint, hogy két együttműködő felhasználó esetében érintett ország képviselte az egyetlen beszerzési forrást. A vizsgálati időszak alatt az érintett terméket tartalmazó termékek forgalma az együttműködő felhasználók összforgalmának átlagosan 14 %-át tette ki.

(108)

Az uniós piacra vonatkozó legrosszabb forgatókönyvet feltételezve, azaz amennyiben az esetleges áremelést nem lehet az értékesítési láncra hárítani, és a felhasználók a korábbi mennyiségben folytatják beszerzéseiket az érintett országból, úgy a vám hatása következtében a felhasználók által az érintett termék felhasználásával vagy beépítésével elért jövedelmezőség olyan százalékpontra, – 0,6 %-ra csökkenne, amely veszteséggel járna.

(109)

A Bizottság elismeri, hogy a kizárólag Indiából importáló felhasználók esetében egyéni szinten rövid és középtávon jelentősebb lesz a hatás. Ez azonban viszonylag szűk kört, pontosan két együttműködő felhasználót érint. Ugyanakkor az indiai gyártó együttműködése esetén élhetnek a lehetőséggel, hogy kérjék a vámoknak az alaprendelet 11. cikke alapján történő visszatérítését, amennyiben e visszatérítés feltételei maradéktalanul teljesülnek.

(110)

Néhány felhasználó ismét aggályait fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az intézkedések egyes, Európában nem gyártott huzaltípusokat, mégpedig az ideiglenes rendelet (139) preambulumbekezdésében említett úgynevezett 200-as sorozatba tartozó típusokat is sújtanák. A felhasználók meglátása szerint a korlátozott kereslettel és a gyártási folyamat sajátosságaival magyarázható, hogy az Unióban e terméktípust nem gyártják.

(111)

A vizsgálat azonban bebizonyította, hogy az uniós gazdasági ágazat gyártja a rozsdamentes acélhuzalok e típusát, és ezek csak kis hányadát teszik ki az uniós piacnak. A felhasználók számára továbbá alternatív beszerzési források is rendelkezésre állnak olyan országokból, amelyekkel szemben nincs hatályban dömpingellenes vagy szubvencióellenes intézkedés. Ráadásul, ugyanarra a célra a rozsdamentes acélhuzalok egyéb terméktípusait is fel lehet használni. Az intézkedések bevezetése tehát nem fog számottevő hatást gyakorolni az uniós piacra, illetve az említett felhasználókra. Ezért ezt az állítást elutasítják.

(112)

Egyes felhasználók arra hivatkoztak, hogy az uniós gyártók az Indiából származó érintett termék szállítási idejénél hosszabb határidővel szállítják a hasonló terméket. A dömpingelt behozatal negatív hatásának tényét azonban nem befolyásolja az, hogy a nagykereskedőknek és kereskedőknek lehetőségük van a termékek készletezésére, illetve azok rövid időn belüli rendelkezésre bocsátására. Ezt az érvelést tehát el kell utasítani.

(113)

A fentieket figyelembe véve a Bizottság úgy ítéli meg, hogy még akkor is, ha az érintett országból származó behozatallal szembeni intézkedések bizonyos felhasználókat valószínűleg kedvezőtlenebbül érintenek mint másokat, az uniós piacnak összességében előnye fog származni az intézkedések bevezetéséből. A Bizottság úgy véli, ha helyreállnak a tisztességes kereskedelem feltételei az uniós piacon, akkor az uniós gazdasági ágazat számára lehetővé válik, hogy árait összehangolja az előállítási költségekkel, megtartsa a gyártást és az álláshelyeket, visszaszerezze korábban elvesztett piaci részesedését, valamint részesüljön a megnövekedett méretgazdaságosságból adódó előnyökből. Ezáltal az ágazat elfogadható mértékű haszonkulcsot érhet el, amely biztosítaná a hatékony közép- és hosszú távú működését. Ezzel egy időben az ágazat általános pénzügyi helyzete is javulni fog. A vizsgálat továbbá azt is megállapította, hogy az intézkedések felhasználókra és független importőrökre gyakorolt hatása összességében korlátozott mértékű lesz. Ezért megállapítást nyert, hogy az intézkedések előnyei láthatóan jelentősebbek, mint az érintett termék uniós piacon jelen lévő felhasználóira gyakorolt hatásuk.

(114)

A fentiek alapján az ideiglenes rendelet (145) és (146) preambulumbekezdésében foglalt értékelés megerősítést nyer.

(115)

Egy exportáló gyártó esetében a kár megszüntetéséhez szükséges szint kiszámítását lefelé igazították állításának megfelelően, miszerint olyan adminisztratív hibák csúsztak be, mint az egyes tranzakciók árfolyamának összekeverése és a csoporton belüli tranzakciók számításba történő bevonása. Egyéb észrevétel hiányában az ideiglenes rendelet (148)–(151) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(116)

Ugyanaz az exportáló gyártó azt állította, hogy az Unióba irányuló indiai kivitel a nagykereskedők felé irányul, az uniós gazdasági ágazat által megvalósított értékesítés az uniós piacon pedig a végfelhasználók felé irányul, és ezért a Bizottság az összehasonlítást nem a kereskedelem megfelelő szintjén végezte el. A vizsgálatból azonban kiderült, hogy az indiai exportáló gyártók a fogyasztók mindkét kategóriája részére értékesítenek, és hogy ugyanazon ügyfél-kategóriákért állnak versenyben az uniós gyártókkal.

(117)

A Macro Bars and Wires számára a Bizottság nem állapított meg egyéni kárkülönbözetet, mivel a vállalat végleges dömpingkülönbözete – az (51) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően – de minimis szintű.

(118)

Az ideiglenes rendeletben alkalmazott módszertan megerősítést nyer.

(119)

Tekintettel a fentiekre, valamint összhangban az alaprendelet 9. cikke (4) bekezdésével olyan szintű végleges dömpingellenes vámot kell kivetni, amely elegendő a dömpingelt behozatal által okozott kár megszüntetéséhez, figyelembe véve a 419/2013/EU bizottsági rendelettel bevezetett támogatási hozam mértékét.

(120)

Ezért a dömpingellenes vám megállapítása a kárkülönbözet és dömpingkülönbözet mértékének összehasonlításával történt, a támogatási hozam mértékének figyelembevételével, a vonatkozó dömpingkülönbözetből való teljes mértékű levonásuk révén. Ennélfogva a végleges dömpingellenes vámok a következőképpen alakulnak:

(121)

Az ebben a rendeletben előírt vállalatspecifikus dömpingellenes vámtételek jelen vizsgálatok megállapításai alapján kerültek meghatározásra. Így ezek az értékek a vizsgálat során a vállalatokkal kapcsolatban feltárt helyzetet tükrözik. E vámok (ellentétben a „minden más vállalatra” alkalmazandó országos vámmal) kizárólag az Indiából származó és az említett konkrét jogalanyok által előállított termékek behozatalára alkalmazandók. Azok az importált termékek, melyeket az e rendelet rendelkező részében külön nem említett egyéb vállalatok gyártanak, ideértve a külön említett vállalatokkal kapcsolatban álló egységeket is, nem részesülhetnek e vámok előnyeiből, ezekre a „minden más vállalatra” alkalmazandó vámok vonatkoznak.

(122)

Az egyik indiai exportáló gyártó árra vonatkozó kötelezettségvállalást tett az alaprendelet 8. cikke (1) bekezdésének megfelelően.

(123)

Az elmúlt években az érintett termék ára jelentősen ingadozott, így a rögzített árral kapcsolatos kötelezettségvállalás ebben az esetben nem jöhet szóba. E probléma megoldása érdekében az indiai exportáló gyártó egy, a nyersanyagköltségeken alapuló indexálási záradékot kínált fel. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy nem lehetett megállapítani közvetlen és konkrét összefüggést az árak és az index ingadozása között, ezért az indexálás nem tekinthető megfelelő eszköznek. Ezen túlmenően a vizsgálat megállapította, hogy különböző típusú érintett termékek léteznek, amelyeket nem egyszerű megkülönböztetni, és az árakban is számottevő különbség mutatkozik.

(124)

Ezenkívül ez az exportáló gyártó különböző termékeket is gyárt rozsdamentes acélból, és ezeket a termékeket kapcsolódó kereskedőkön keresztül adott esetben ugyanazon uniós vevők részére értékesíti. Ez a keresztkompenzáció komoly veszélyét rejti magában, és rendkívül megnehezítené a kötelezettségvállalás teljesítésének hatékony ellenőrzését.

(125)

A fentiek alapján a Bizottság megállapította, hogy a kötelezettségvállalásokra tett javaslatokat nem lehet elfogadni.

(126)

Az e vállalatspecifikus dömpingellenes vámtétel alkalmazására irányuló bármely kérelmet (pl. a jogalany nevében bekövetkezett változást követően, vagy új gyártási vagy eladási egységek létrehozását követően) haladéktalanul a Bizottsághoz (11) kell intézni, mellékelve minden vonatkozó információt, különös tekintettel a vállalatnak a gyártáshoz, valamint a belföldi és exporteladásokhoz kapcsolódó olyan tevékenységeiben bekövetkezett változásokra, amelyek például az ilyen névváltozással vagy a gyártási és eladási egységben bekövetkezett változással függnek össze. Adott esetben a végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló rendelet az egyéni vámtételek előnyeiből részesülő vállalatok listájának frissítésével megfelelően módosulni fog.

(127)

Tekintettel a megállapított dömpingkülönbözet nagyságára és az uniós gazdasági ágazatot ért kár szintjére, a Bizottság szükségesnek tartja, hogy az ideiglenes rendelettel kivetett ideiglenes dömpingellenes vám által biztosított összegeket a kivetett végleges vámok összegének mértékéig véglegesen beszedjék,

—

2,5 vagy annál nagyobb tömegszázalékban nikkelt tartalmaz, a 28 tömegszázalék vagy annál több, de 31 tömegszázalékot nem meghaladó mennyiségű nikkelt és 20 tömegszázalék vagy annál több, de maximum 22 tömegszázalék krómot tartalmazó huzal kivételével,

—

kevesebb mint 2,5 tömegszázalékban nikkelt tartalmaz, a 13 tömegszázalék vagy annál több, de 25 tömegszázalékot nem meghaladó mennyiségű krómot és 3,5 tömegszázalék vagy annál több, de maximum 6 tömegszázalék alumíniumot tartalmazó huzal kivételével,

a)

nem exportálta az 1. cikk (1) bekezdésében említett, Indiából származó árukat a vizsgálati időszakban (2011. április 1. és 2012. március 31. között);

b)

nem áll kapcsolatban az e rendelettel kivetett intézkedések hatálya alatt álló exportőrrel vagy gyártóval; továbbá

c)

a vizsgálati időszak után ténylegesen exportálta az érintett termékeket vagy visszavonhatatlan szerződéses kötelezettséget vállalt jelentős mennyiségnek az Unióba történő exportálására;

—

2,5 vagy annál nagyobb tömegszázalékban nikkelt tartalmaz, a 28 tömegszázalék vagy annál több, de 31 tömegszázalékot nem meghaladó mennyiségű nikkelt és 20 tömegszázalék vagy annál több, de maximum 22 tömegszázalék krómot tartalmazó huzal kivételével,

—

kevesebb mint 2,5 tömegszázalékban nikkelt tartalmaz, a 13 tömegszázalék vagy annál több, de 25 tömegszázalékot nem meghaladó mennyiségű krómot és 3,5 tömegszázalék vagy annál több, de maximum 6 tömegszázalék alumíniumot tartalmazó huzal kivételével,