25.2.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 57/4

(1)

A 883/2004/EK rendelet megtérítési eljárást vezet be a 65. cikkbe azzal a céllal, hogy igazságosabb pénzügyi egyensúlyt teremtsen a tagállamok között az illetékes államtól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező munkanélküli személyek esetében. A megtérítéseknek ellensúlyozniuk kell a lakóhely szerinti tagállamra az okból háruló többlet pénzügyi terhet, hogy az a 883/2004/EK rendelet 65. cikke (5) bekezdésének a) pontja értelmében munkanélküli ellátást biztosít anélkül, hogy járulékot szedett volna be az érintett személyektől más tagállamban végzett legutolsó tevékenységük alapján.

(2)

A lakóhely szerinti tagállam által az előírt időszakban a 883/2004/EK rendelet 65. cikk (5) bekezdés a) pontja szerint folyósított munkanélküli ellátást azon államnak kell megtérítenie, amely jogszabályainak hatálya alá a munkanélküli személy legutoljára tartozott, tekintet nélkül az utóbbi állam jogszabályaiban meghatározott, a munkanélküli ellátásra vonatkozó jogosultsági feltételeire.

(3)

Míg a 883/2004/EK rendelet 65. cikk (6) bekezdés negyedik mondata lehetővé teszi az ellátások említett cikk (5) bekezdés b) pontja szerinti exportálási időszaknak a megtérítési időszakból történő levonását, egyéb, munkanélküli ellátás utolsó tevékenység helye szerinti állam részéről történő folyósításával fedett időszak nem vonható le, különösen a 883/2004/EK rendelet 65. cikk (1) bekezdése, vagy a 65. cikk (2) bekezdés utolsó mondata értelmében.

(4)

A közösen meghatározott bevált gyakorlatok hozzájárulnak az intézmények közötti megtérítések gyors és hatékony rendezéséhez.

(5)

Az intézményeknek átláthatóságra és iránymutatásra van szükségük a 883/2004/EK rendelet 65. cikk (6) és (7) bekezdése, valamint a 987/2009/EK rendelet 70. cikke szerinti megtérítési eljárásra vonatkozó európai uniós rendelkezések egységes és következetes alkalmazásának biztosítása érdekében.

1.

Amennyiben a 883/2004/EK rendelet (a továbbiakban: alaprendelet) 65. cikke (5) bekezdésének a) pontja értelmében a lakóhely szerinti tagállam munkanélküli ellátást biztosít az érintett személynek, az említett cikk (6) és (7) bekezdésének megtérítésre vonatkozó rendelkezései a pénzügyi teher megosztását írják elő a lakóhely szerinti állam (a továbbiakban: hitelező állam), valamint azon állam között, amelynek jogszabályai hatálya alá a munkanélküli személy legutoljára tartozott (a továbbiakban: adós állam).

2.

A megtérítésre irányuló kérelem nem utasítható el azon az alapon, hogy az érintett személy az adós állam nemzeti jogszabályai szerint nem lenne jogosult munkanélküli ellátásra.

3.

A hitelező állam csak abban az esetben igényelhet megtérítést, ha az érintett személy a munkanélkülivé válását megelőzően az adós államban munkavállalói, vagy önálló vállalkozói időszakot teljesített, és ha az utóbbi államban ezek munkanélküli ellátásra jogosító időszakoknak számítanak.

1.

Az alaprendelet 65. cikkének (6) és (7) bekezdésében említett 3, illetve 5 hónapos időszak, amelyre vonatkozóan megtérítés igényelhető (a továbbiakban: megtérítési időszak), a munkanélküli ellátások esedékességének első napján kezdődik. A megtérítési időszak az alaprendelet 65. cikkének (6) és (7) bekezdésében meghatározott (3 vagy 5 hónapos) határidő lejártával végződik, az említett időszak alatt a hitelező állam jogszabályai szerint az ellátásra való jogosultságnak vagy az ellátás kifizetésének csökkentésétől, szüneteltetésétől, illetve visszavonásától függetlenül.

2.

Megtérítésre vonatkozó új kérelmet csak abban az esetben lehet benyújtani, ha az alaprendelet 65. cikke (5) bekezdése a) pontjának megfelelően az érintett személy a hitelező állam jogszabályai szerint teljesíti az új ellátásra jogosító feltételeket, amennyiben e jogosultság nem alapul a munkanélküli ellátásokat megállapító korábbi határozaton.

3.

Az alaprendelet 65. cikke (6) bekezdésének negyedik mondatától eltérően az adós állam jogszabályai alapján folyósított munkanélküli ellátásokkal fedezett egyéb időszak nem vonható le a megtérítési időszakból.

1.

Az alaprendelet 65. cikk (7) bekezdése szerint a megtérítési időszak 5 hónapra meghosszabbodik abban az esetben, ha az érintett személy a munkanélküli ellátások esedékessé válásának napját megelőző 24 hónapban legalább 12 hónapot munkanélküli ellátásra jogosító munkaviszonyban, illetve önálló vállalkozói jogviszonyban tölt.

2.

A megtérítési időszaknak az alaprendelet 65. cikkének (7) bekezdése szerinti meghosszabbítása nem utasítható el azon az alapon, hogy az érintett személy az adós állam nemzeti jogszabályai szerint nem lenne jogosult munkanélküli ellátásra.

1.

A végrehajtási rendelet 5. mellékletében szereplő tagállamok között alkalmazandó és az említett rendelet 70. cikkének utolsó mondatában említett legmagasabb megtérítési összegről értesíteni kell az Igazgatási Bizottságot az adott naptári év végétől számított hat hónapon belül. A bejelentést az 5. mellékletben szereplő minden egyes tagállamnak meg kell tennie, és a bejelentésnek tartalmaznia kell a kérdéses naptári évre vonatkozó legmagasabb összeget, valamint az összeg kiszámítására alkalmazott módszer leírását.

1.

Abban az esetben, ha a megtérítésre irányuló kérelemről már értesítették az adós államot, az azt követően a hitelező állam jogszabályai szerint visszamenőlegesen foganatosított, a megtérítés alapját képező munkanélküli ellátás összegét érintő változtatás nincs kihatással a hitelező állam által bejelentett kérelemre.

2.

A lakóhely szerinti intézmény által folyósított ellátások „teljes összege” (az alaprendelet 65. cikke (6) bekezdésének második mondata) tartalmazza a munkanélküli ellátások levonások előtti teljes összegét („bruttó összeg”), amelynek kifizetése a hitelező államot terheli.

1.

Az alaprendelet 65. cikke (6) és (7) bekezdésének megtérítésre vonatkozó rendelkezései kizárólag az alaprendelet 65. cikke (5) bekezdésének a) pontja alapján megállapított ellátásokra vonatkoznak.

2.

A megtérítési eljárások alkalmazása során az irányadó elv az intézmények közötti megfelelő együttműködés, a gyakorlatiasság és a rugalmasság.

3.

Ezt a határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában kell kihirdetni.

4.

Ezt a határozatot a kihirdetését követő második hónap első napjától kell alkalmazni azon megtérítési igényekre vonatkozóan, amelyeket az említett időpont előtt még nem rendeztek.