16.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 332/1

(1)

Egy támogatásellenes vizsgálatot („eredeti vizsgálat”) követően az 1628/2004/EK rendelettel (2) a Tanács végleges kiegyenlítő vámot vetett ki az Indiából származó, jelenleg az ex85451100 KN-kód alá sorolt egyes grafitelektródák és az ilyen elektródákhoz használt, jelenleg az ex85459090 KN-kód alá sorolt kötőelemek importjára („végleges kiegyenlítő intézkedések”). Az intézkedések formája egy 15,7 %-os ad valorem vám volt, egy vállalat kivételével, amelynél a vám mértéke 7 % volt.

(2)

Az 1629/2004/EK rendelettel (3) a Tanács végleges dömpingellenes vámot vetett ki az Indiából származó, jelenleg az ex85451100 KN-kód alá sorolt bizonyos grafitelektródák és az ilyen elektródákhoz használt, jelenleg az ex85459090 KN-kód alá sorolt kötőelemek importjára („végleges dömpingellenes intézkedések”). Az intézkedések formája egy 0 %-os ad valorem vám volt.

(3)

A kiegyenlítő intézkedések hivatalból indított részleges időközi felülvizsgálatát követően a Tanács az 1354/2008/EK tanácsi rendelettel (4) módosította az 1628/2004/EK és 1629/2004/EK tanácsi rendeleteket. Az egyénileg megnevezett exportőröktől származó behozatal esetében a végleges kiegyenlítő vámok 6,3 %-ra és 7,0 %-ra módosultak, 7,2 %-os maradvány vámtétellel. Az egyénileg megnevezett exportőröktől származó behozatal esetében a végleges dömpingellenes vámok 9,4 %-ra és 0 %-ra módosultak, 8,5 %-os maradvány vámtétellel.

(4)

A hatályos végleges kiegyenlítő intézkedések közelgő lejáratáról szóló értesítés (5) közzétételét követően a Bizottság 2009. június 18-án kapott egy kérelmet, hogy az alaprendelet 18. cikkének megfelelően indítson hatályvesztési felülvizsgálatot az intézkedésekkel kapcsolatban. A kérelmet a hasonló terméket előállító három uniós gyártó: a Graftech International, az SGL Carbon GmbH és a Tokai ERFTCARBON GmbH, („kérelmezők”) nyújtotta be, amelyek együttesen egyes grafitelektróda-rendszerek uniós gyártásának jelentős hányadát, ebben az esetben több mint 90 %-át teszik ki.

(5)

A kérelem alapja az volt, hogy az intézkedések lejárta valószínűleg a támogatás folytatódását vagy megismétlődését eredményezné, és így kárt okozna az uniós gazdasági ágazatnak.

(6)

A hatályvesztési felülvizsgálat megindítását megelőzően és az alaprendelet 22. cikke (1) bekezdésének és 10. cikke (7) bekezdésének megfelelően a Bizottság értesítette az indiai kormányt arról, hogy megfelelően dokumentált felülvizsgálati kérelmet kapott, és konzultációra hívta azzal a céllal, hogy a felülvizsgálati kérelem tartalma tekintetében tisztázzák a helyzetet, és kölcsönösen elfogadható megoldást találjanak. Az indiai kormány eleget tett a felkérésnek, és ezt követően 2009. szeptember 16-án sor került a konzultációkra. A konzultációk során nem sikerült kölcsönösen elfogadható megoldást találni, mindazonáltal sikerült megfelelően megismerni az indiai kormány hatóságai által tett észrevételeket.

(7)

Miután a Bizottság a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően megállapította, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre a hatályvesztési felülvizsgálat megindításához, 2009. szeptember 17-én az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítéssel (6) bejelentette az alaprendelet 18. cikke szerinti hatályvesztési felülvizsgálat megindítását.

(8)

A Bizottság egy 2009. szeptember 17-én az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítéssel (7) azt is bejelentette, hogy az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30-i 1225/2009/EK tanácsi rendelet (8) 11. cikkének (2) bekezdése szerint megindítja a végleges dömpingellenes intézkedések hatályvesztési felülvizsgálatát is.

(9)

A támogatás folytatódására vagy megismétlődésére vonatkozó vizsgálat a 2008. július 1-jétől2009. június 30-ig tartó időszakra (a továbbiakban: a felülvizsgálati időszak) terjedt ki. A kár valószínű folytatódásának vagy megismétlődésének értékelése szempontjából releváns tendenciák vizsgálata a 2006. január 1-jétől a felülvizsgálati időszak végéig terjedő időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(10)

A hatályvesztési felülvizsgálat megindításáról a Bizottság hivatalosan tájékoztatta a kérelmezőket, a többi ismert uniós gyártót, exportáló gyártót és importőrt, azokat a felhasználókat, akikről ismert, hogy érintettek, valamint az indiai kormányt. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak nézeteik írásbeli ismertetésére és arra, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott határidőn belül meghallgatást kérjenek.

(11)

A meghallgatási lehetőséget minden olyan fél megkapta, amely ezt kérte, és bemutatta, hogy különleges okai vannak rá.

(12)

A független importőrök nyilvánvalóan nagy száma miatt helyénvalónak minősült annak megvizsgálása, hogy az alaprendelet 27. cikke szerint célszerű-e mintavételt alkalmazni. Annak érdekében, hogy a Bizottság eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, akkor kiválaszthassa a mintát, a fenti felek felkérést kaptak, hogy az alaprendelet 27. cikke szerint a felülvizsgálatok megindulásától számított 15 napon belül nevezzék meg magukat, és lássák el a Bizottságot a vizsgálat megindításáról szóló értesítésben előírt információkkal. Független importőr azonban nem jelentkezett együttműködésre, ezért mintavételre volt szükség.

(13)

A Bizottság kérdőívet küldött az összes olyan félnek, amelynek érintettsége ismert volt, és azoknak, amelyek a vizsgálat megindításáról szóló értesítésben meghatározott határidőn belül megnevezték magukat. Válasz az uniós gyártók három csoportjától (vagyis a kérelmezőktől), egy exportáló gyártótól, 17 felhasználótól és az indiai kormánytól érkezett. A mintavételi eljárás során egyetlen importőr sem jelentkezett, és a vizsgálat során a Bizottságnak egyetlen más importőr sem adott információt vagy nevezte meg magát.

(14)

A felülvizsgálatban a két ismert indiai exportáló gyártó közül csak az egyik, mégpedig a HEG Limited („HEG”) működött együtt teljes mértékben azáltal, hogy választ adott a kérdőívre. Ebben a tekintetben megjegyzendő, hogy az eredeti vizsgálatban a vállalat teljes hivatalos neve Hindustan Electro Graphite Limited volt. Később a vállalat HEG Limitedre változtatta a nevét. Az eredeti vizsgálatban együttműködő másik exportáló gyártó, a Graphite India Limited („GIL”) úgy döntött, hogy a jelenlegi felülvizsgálatban nem ad választ a kérdőívre.

(15)

A Bizottság megkeresett és ellenőrzött minden olyan információt, amelyet szükségesnek vélt annak megállapításához, hogy valószínű-e a támogatás folytatódása vagy megismétlődése, és az uniós érdek ebből adódó kára. A következő érdekelt felek telephelyein került sor ellenőrző látogatásra:

(16)

Az ebben a felülvizsgálatban érintett termék megegyezik az eredeti vizsgálatban érintettel: Indiából származó, elektromos kemencében használt legalább 1,65 g/cm3 sűrűségű, legfeljebb 6,0 μΩ elektromos ellenállású, a 8545 11 00 KN-kód alá sorolt grafitelektróda, valamint az ilyen elektródákhoz használt a 8545 90 90 KN-kód alá sorolt kötőelem, akár együttesen akár külön-külön hozzák be őket (a továbbiakban: érintett termék).

(17)

Az eredeti vizsgálathoz hasonlóan a vizsgálat megerősítette, hogy az érintett termék és az exportáló gyártó által gyártott és az indiai hazai piacon értékesített termékek, valamint az uniós gyártók által az Unióban gyártott és értékesített termékek alapvető fizikai és műszaki jellemzői és felhasználásuk megegyeznek, és ezért az alaprendelet 2. cikkének c) pontja értelmében hasonló terméknek minősülnek.

(18)

A felülvizsgálati kérelemben található információk és a Bizottság kérdőíveire adott válaszok alapján a következő – állítólagosan támogatásokkal járó – rendszerek megvizsgálására került sor:

(19)

A fenti a)–c) pontban megjelölt rendszerek az 1992-es (1992. évi 22. számú) külkereskedelmi (fejlesztési és szabályozási) törvényen alapulnak, amely 1992. augusztus 7-én lépett hatályba (a továbbiakban: külkereskedelmi törvény). A külkereskedelmi törvény feljogosítja az indiai kormányt, hogy értesítéseket adjon ki az export- és behozatali politikával kapcsolatban. Ezek a „Foreign Trade Policy” (külkereskedelem-politika) című dokumentumokban vannak összefoglalva, amelyeket a Kereskedelmi Minisztérium ötévente ad ki és rendszeresen naprakésszé tesz. Ebben az esetben a felülvizsgálati időszak szempontjából két ilyen külkereskedelem-politikai dokumentum lényeges: a FT-policy 04-09 és a FT-policy 09-14. Az utóbbi 2009 áprilisában lépett hatályba. Ezenkívül az indiai kormány az FT-policy 04-09 és FT-policy 09-14 dokumentumokra irányadó eljárásokat is meghatározta, mégpedig a „Handbook of Procedures, Volume I” (eljárási kézikönyv, I. kötet) című kézikönyvben (HOP I 04-09, illetve HOP I09-14). Az eljárási kézikönyv szintén rendszeresen frissül.

(20)

A fenti d) pontban megjelölt rendszert Madhya Pradesh állam hatóságai működtetik.

(21)

A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy az együttműködő indiai gyártó a felülvizsgálati időszakban az AAS keretében nem jutott gazdasági előnyhöz. Ezt a rendszert ezért ebben a vizsgálatban nem kellett tovább elemezni.

(22)

A DEPBS részletes leírását az FT-policy 04-09 és az FT-policy 09-14 4.3. fejezete, valamint a 2004–2009-es és a 2009–2014-es eljárási kézikönyvek I. kötetének 4. fejezete tartalmazza.

(23)

A rendszer igénybevételére minden gyártó exportőr és kereskedő exportőr jogosult.

(24)

A jogosult exportőr kérelmezhet DEPBS-hiteleket, amelyek a rendszer keretében exportált termékek értékének százalékaként vannak kiszámítva. Az indiai hatóságok a legtöbb termékre – többek között az érintett termékre vonatkozóan is – megállapítottak ilyen DEPBS-mértékeket. Ezek meghatározása a standard input-output normák (Standard Input Output Norm, SION) alapján történik, számításba véve az exporttermékekben lévő alapanyagok vélelmezett behozatal tartalmát és a vélelmezett behozatal vámterhét, tekintet nélkül arra, hogy a behozatali vámok ténylegesen meg lettek-e fizetve.

(25)

A rendszer alapján járó gazdasági előnyökre való jogosultsághoz a vállalatnak exportálnia kell. A kiviteli ügylet időpontjában az exportőrnek nyilatkoznia kell az indiai hatóságoknak, jelezve, hogy a kivitel a DEPBS alapján történik. Az áru kivitele érdekében az indiai vámhatóság – a feladási eljárás során – kiállít egy kiviteli fuvarszámlát. Ez a dokumentum feltünteti többek között az adott kiviteli ügyletre nyújtandó DEPBS-hitel összegét is. Ebben az időpontban az exportőr tudatában van annak, hogy milyen gazdasági előnyben fog részesülni. Amint a vámhatóság kiállította a kiviteli fuvarszámlát, az indiai kormány mérlegelési joga megszűnik a DEPBS-hitel nyújtása felett. A juttatás kiszámításához releváns DEPBS-mérték az lesz, amelyet a kiviteli nyilatkozat megtételének időpontjában alkalmaztak. Ezért nincs lehetőség a juttatás mértékének visszamenőleges módosítására.

(26)

Megállapítást nyert, hogy az indiai számviteli standardok szerint a DEPBS-hitelek a kiviteli kötelezettség teljesítésekor a kereskedelmi számlákban eredményszemléletű módon bevételként is elszámolhatók. Ezek a hitelek a továbbiakban felhasználhatók – a beruházási javak kivételével – a korlátozás nélkül behozható áruk későbbi behozatalakor fizetendő vám kifizetésére. Az ilyen hitelek ellenében behozott áru a hazai piacon (forgalmi adó megfizetése mellett) értékesíthető vagy másként felhasználható. A DEPBS-hitelek szabadon átruházhatók és a kibocsátásuk napjától számított 12 hónapig érvényesek.

(27)

A DEPBS-hitelek iránti kérelmeket elektronikusan kell benyújtani, és azok korlátlan kiviteli ügyletre vonatkozhatnak. A DEPBS-hitelek alkalmazására de facto nincsenek meghatározva szigorú határidők. A DEPBS kezelésére használt elektronikus rendszer nem zárja ki automatikusan a 2004–2009-es és a 2009–2014-es eljárási kézikönyvek I. kötetének 4.47. fejezetében említett benyújtási határidőn túli kiviteli ügyleteket. Továbbá, amint azt a 2004–2009-es és a 2009–2014-es eljárási kézikönyvek I. kötetének 9.3. fejezete világosan meghatározza, a benyújtási határidő lejárta után beérkezett kérelmek csekély (a jogosultság 10 %-ának megfelelő) pénzbüntetés kivetésével bármikor elbírálhatók.

(28)

Megállapítást nyert, hogy az együttműködő indiai exportáló gyártó a felülvizsgálati időszakban igénybe vette a rendszert.

(29)

A DEPBS az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatást nyújt. A DEPBS-hitel az indiai kormány pénzügyi hozzájárulása, mivel a hitelt végső soron behozatali vámok kiegyenlítésére veszik igénybe, ezzel csökkentve az indiai kormány egyébként esedékes vámbevételét. Emellett a DEPBS-hitel gazdasági előnyhöz juttatja az exportőrt, mivel javítja likviditását.

(30)

Ezen túlmenően a DEPBS jogilag egyértelműen a kiviteli teljesítmény függvénye, és így az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdésének a) pontja alapján egyedi és kiegyenlíthető támogatásnak tekintendő.

(31)

Ez a rendszer az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében – az együttműködő indiai exportáló gyártó állításával ellentétben – nem tekinthető megengedhető vám-visszatérítési rendszernek vagy helyettesítő vámkedvezményrendszernek. A rendszer nem felel meg az alaprendelet I. melléklete i) pontjában, II. mellékletében (a vámkedvezmény meghatározása és szabályai), valamint III. mellékletében (a helyettesítő vámkedvezmény meghatározása és szabályai) megállapított szigorú szabályoknak. Az exportőrt semmi sem kötelezi a vámmentesen behozott árunak a gyártási folyamatban való tényleges felhasználására, a hitel összege pedig nem a ténylegesen felhasznált alapanyagokhoz viszonyítva van kiszámítva. Ezenkívül nem működik rendszer vagy eljárás annak megerősítésére, hogy a kivitt termék gyártási folyamatában mely alapanyagokat használták fel, vagy sor került-e túlzott mértékű behozatali vám befizetésére az alaprendelet I. mellékletének i) pontja, valamint a II. és III. melléklete szerint. Végül az exportőr attól függetlenül jogosult a DEPBS-juttatásokra, hogy egyáltalán behoz-e alapanyagot. A juttatás megszerzéséhez elegendő, ha az exportőr egyszerűen árut visz ki, anélkül, hogy igazolnia kellene azt, hogy az alapanyagok behozatalból származnak. Így még azok az exportőrök is jogosultak a DEPBS-ből származó juttatásokra, akik minden alapanyagukat helyben szerzik be, és egyáltalán nem hoznak be alapanyagként felhasználható árut.

(32)

Az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése és 5. cikke szerint a kiegyenlíthető támogatások összege a kedvezményezett által élvezett és a felülvizsgálati időszak alatt feltárt gazdasági előny mértékének megfelelően lett kiszámítva. Ebben a tekintetben a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a kedvezményezett akkor jutott hozzá a gazdasági előnyhöz, amikor e rendszer alapján kerül sor kiviteli ügyletre. Így a kiviteli ügylet pillanatában az indiai kormány kötelezően lemond a vámról, ami az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében pénzügyi hozzájárulásnak minősül.

(33)

A fentiek fényében indokoltnak tekinthető a DEPBS keretében megvalósuló juttatásokat úgy értékelni, mint a rendszer keretében a felülvizsgálati időszakban megvalósuló valamennyi kiviteli ügyletre megkapott hitelek összegét.

(34)

Az együttműködő indiai exportőr azt állította, hogy esetükben az összes megszerzett DEPBS-hitelt kizárólag az érintett termék előállítása során használt anyagok behozatalára fordították, jóllehet elvileg lehetőségük lett volna a hitelt eladni vagy más anyagok behozatalára fordítani. A vállalat állítása szerint ezért a DEPBS rendes vám-visszatérítési rendszer, és csupán a túlzott visszautalást kellene kiegyenlíteni. Ezt az állítást azonban vissza kellett utasítani, mivel – a fenti (31) preambulumbekezdésben kifejtetteknek megfelelően – a DEPBS sem megengedhető vám-visszatérítési rendszernek, sem helyettesítő vámkedvezményrendszernek nem minősül, amit az indiai kormány is elismert. Ezért nem releváns, hogy a rendszer keretében megszerzett engedélyekkel az exportőr tulajdonképpen mit tesz. Az exportőr a rendszer keretében történő kiviteli ügylet létrejöttének pillanatában jut visszavonhatatlan juttatáshoz, nem pedig az engedély későbbi felhasználásának pillanatában.

(35)

Az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján a támogatás összegének mint számlálónak a kiszámításakor indokolt kérésre a hitelekből le lettek vonva a támogatás megszerzése érdekében szükségszerűen felmerült díjak.

(36)

Az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdése szerint ezek a támogatási összegek lettek kivetítve a felülvizsgálati időszak alatti teljes kiviteli forgalomra, mint megfelelő nevezőre, mivel a támogatás a kiviteli teljesítmény függvénye, és azt nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított mennyiségek alapján nyújtották.

(37)

A fentiek alapján a felülvizsgálati időszakban az érintett együttműködő exportáló gyártó esetében az e rendszer tekintetében megállapított támogatás mértéke 5,7 %.

(38)

Az EPCGS részletes leírását az FT-policy 04-09 és az FT-policy 09-14 5. fejezete, valamint a 2004–2009-es és a 2009–2014-es eljárási kézikönyvek I. kötetének 5. fejezete tartalmazza.

(39)

Erre a rendszerre a támogató gyártókhoz és szolgáltatókhoz „kötött” gyártó exportőrök és kereskedő exportőrök jogosultak.

(40)

Kiviteli kötelezettség vállalásával a vállalat csökkentett vámtétellel behozhat (új és – 2003 áprilisa óta – legfeljebb 10 éves használt) beruházási javakat. Ebből a célból az indiai kormány – kérelemre és térítés ellenében – EPCGS-engedélyt állít ki. 2000 áprilisa óta a rendszer 5 %-os vámtételcsökkentést biztosít a rendszer keretében behozott beruházási javakra. 2000. március 31-ig (10 %-os pótdíjat tartalmazó) 11 %-os tényleges vámtételt, nagy értékű behozatal esetében pedig nulla százalékos vámtételt kellett alkalmazni. A kiviteli kötelezettség teljesítése érdekében a behozott beruházási javakat bizonyos idő alatt bizonyos mennyiségű kivitt áru előállítására kell felhasználni. Az új FT-policy 09-14 szerint az EPCGS keretében a beruházási javak 0 %-os vámtétellel is behozhatók, ilyen esetben azonban a kiviteli kötelezettség teljesítésére rendelkezésre álló időszak rövidebb.

(41)

Az EPCGS-engedély jogosultja a beruházási javakat belföldön is beszerezheti. Ebben az esetben a beruházási javak hazai gyártója maga veheti igénybe az ilyen beruházási javak gyártásához szükséges alkatrészek vámmentes behozatalára nyújtott juttatást. Másik megoldásként a hazai gyártó az EPCGS-engedély jogosultja számára szállított beruházási javak tekintetében tarthat igényt kvázikivitelből származó juttatásra.

(42)

Megállapítást nyert, hogy az együttműködő exportáló gyártó a felülvizsgálati időszakban igénybe vette a rendszert.

(43)

A EPCGS az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatást nyújt. Az indiai kormány részéről a vámcsökkentés pénzügyi hozzájárulást jelent, mivel az engedmény csökkenti az indiai kormány egyébként esedékes vámbevételét. Ezen túlmenően a vámcsökkentés gazdasági előnyhöz juttatja az exportőrt, mert a behozatalánál megtakarított vám javítja a vállalat likviditását.

(44)

Az EPCGS jogilag a kiviteli teljesítmény függvénye, mivel kiviteli kötelezettség vállalása nélkül ilyen engedély nem szerezhető be. A rendszer ennélfogva az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdésének a) pontja alapján egyedi és kiegyenlíthető támogatásnak minősül. Az együttműködő exportáló gyártó állítása szerint a beruházási javak beszerzése tekintetében nem kellene exportteljesítménytől függőnek tekinteni azokat az EPCGS-támogatásokat, amelyeknél a kiviteli kötelezettség már a felülvizsgálati időszak előtt teljesült. Ezért ezeket nem lehet egyedi támogatásnak tekinteni és kiegyenlíteni. Ezt az állítást azonban vissza kellett utasítani. Ki kell emelni, hogy maga a támogatás kiviteliteljesítmény-függő volt, vagyis nem adták volna meg, ha a vállalat nem vállalt volna bizonyos kiviteli kötelezettséget.

(45)

Az EPCGS az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében nem tekinthető sem megengedhető vám-visszatérítési rendszernek sem helyettesítő vámkedvezményrendszernek. Az ilyen megengedhető rendszerek hatálya nem terjed ki a beruházási javakra, amint azt az alaprendelet I. mellékletének i) pontja meghatározza, mivel azokat az exportált termékek előállítása során nem használják el.

(46)

Az alaprendelet 7. cikke (3) bekezdésének megfelelően a támogatás összege a behozott beruházási javak után meg nem fizetett vám összege alapján lett kiszámítva oly módon, hogy az összeget egy olyan időszakra osztották fel arányosan, amely megfelel az ilyen beruházási javakra az érintett ágazatban alkalmazott szokásos értékcsökkenési időszaknak. Az időközben felhalmozódott gazdasági előny teljes értékének kifejezése érdekében a Bizottság ehhez az összeghez kamatokat adott hozzá. Erre a célra megfelelőnek minősült a felülvizsgálati időszak alatt Indiában érvényes kereskedelmi kamatláb.

(47)

Az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdésének és 7. cikke (3) bekezdésének megfelelően ezt a támogatási összeget a felülvizsgálati időszak alatti kiviteli forgalomhoz megfelelő nevezőként rendelték hozzá, mivel a támogatás a kiviteli teljesítmény függvénye.

(48)

A felülvizsgálati időszakban az érintett együttműködő exportáló gyártó esetében az e rendszer tekintetében megállapított támogatás mértéke 0,9 %.

(49)

A 2004-es ipartámogatási politika (Industrial Promotion Policy) keretében Madhya Pradesh állam a villamos energiát terhelő adó alóli mentességet nyújt azoknak az iparvállalatoknak, amelyek saját felhasználású villamosenergia-termelésbe fektetnek be.

(50)

Az EDES részletes leírását a következők tartalmazzák: Government of Madhya Pradesh Notification No 29 of 21 July 2006 (Madhya Pradesh kormányának 2006. július 21-i 29. számú értesítése) és az Order No 4238-XIII-2006 Annexure C of 12 July 2006 (a 2006. július 12-i 4238-XIII-2006 utasítás C. melléklete).

(51)

A rendszerre minden olyan gyártó jogosult, amely bizonyos mennyiségű tőkét fektet egy Madhya Pradesh államban található erőmű létrehozásába.

(52)

Az EDES mentesíti a villamosenergia-adó megfizetése alól azokat a vállalatokat, amelyek bizonyos mennyiségű tőkét ruháztak be egy erőmű építésébe. A villamosenergia-adó rendesen fizetendő, helyi forgalmi adó Madhya Pradeshben. A mentesség adott időszakra szól, amely a beruházás értékétől függ. A rendszer célja az infrastruktúrafejlesztés, mivel az állami tulajdonban lévő erőművek nem tudják ellátni a térség vállalatait elegendő energiával. Az adómentesség kizárólag saját célú energiafelhasználásra szól.

(53)

Megállapítást nyert, hogy az együttműködő exportáló gyártó a felülvizsgálati időszakban igénybe vette a rendszert.

(54)

A EDES az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatást nyújt. A Madhya Pradesh-i állami kormány részéről az adómentesség pénzügyi hozzájárulást jelent, mivel az engedmény csökkenti az állami kormány egyébként esedékes adóbevételét. Ezen túlmenően a vámcsökkentés gazdasági előnyhöz juttatja az exportőrt, mivel a villamos energia beszerzésénél megtakarított adó javítja a likviditását.

(55)

Az EDES jogilag nem függ a kiviteli teljesítménytől. Ezenkívül jogilag nem korlátozódik Madhya Pradesh államon belül bizonyos területekre vagy csak néhány vállalatra vagy iparágra. Az együttműködő exportáló gyártó szerint ezért a rendszert nem lehetne egyedinek tekinteni, vagyis nem lehetne kiegyenlíthető, hiszen a jogosultság objektív és semleges gazdasági kritériumokon alapul.

(56)

Madhya Pradesh állam együttműködésének hiánya miatt azonban a Bizottság a rendszerrel kapcsolatban nem tudott egyértelmű következtetéseket levonni a jogszabály egyediségének és gyakorlati alkalmazásának tekintetében, valamint arról, hogy az odaítélő hatóság milyen szinten mérlegelhet, amikor a kérelmekről dönt. Biztonsággal még azt sem lehet megállapítani, hogy teljesül-e a 4. cikk (2) bekezdésének b) pontja, mivel nem állapítható meg, hogy a Madhya Pradesh-i állami kormány objektív kritériumokat vagy feltételeket alkalmazott-e a támogatás odaítélésénél. Ezért bár a rendszer a törvény szerint nem egyedi, továbbra sem világos, hogy de facto nem egyedi-e. Ebből következően a rendszer az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének c) pontja alapján egyedi és kiegyenlíthető támogatásnak minősül.

(57)

A támogatás összege az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően lett kiszámítva a felülvizsgálati időszakban vásárolt villamos energia után be nem fizetett forgalmi adó (számláló) és a vállalat teljes forgalma (nevező) alapján, mivel az EDES nem függ a kiviteli teljesítménytől, és a villamos energia felhasználása sem korlátozódott csupán az érintett termék gyártására.

(58)

A felülvizsgálati időszakban az érintett együttműködő exportáló gyártó esetében az e rendszer tekintetében megállapított támogatás mértéke 0,5 %.

(59)

A kiegyenlíthető támogatásoknak az alaprendelet rendelkezései szerint meghatározott összege ad valorem módon kifejezve a vizsgált exportáló gyártó esetében 7,1 %. Ez a támogatási összeg meghaladja az alaprendelet 14. cikkének (5) bekezdésében említett de minimis küszöböt.

(60)

A jelenlegi eljárásban megállapított támogatási szint megfelel az ugyanennél az exportáló gyártónál a legutóbbi időközi felülvizsgálat során megállapított 7,2 %-os támogatási szintnek.

(61)

Ezért úgy tekinthető, hogy az alaprendelet 18. cikke értelmében a felülvizsgálati időszak alatt a támogatás folytatódott.

(62)

Az alaprendelet 18. cikke (2) bekezdésének megfelelően megvizsgálásra került, hogy a hatályos intézkedések lejárta valószínűsíthetően a támogatás folytatódását vagy megismétlődését eredményezné-e.

(63)

Ebben a tekintetben emlékeztetni kell rá, hogy az érintett termék két ismert exportáló gyártója közül csupán az egyik működött együtt. Megállapítást nyert, hogy a felülvizsgálati időszakban az együttműködő exportáló gyártó továbbra is élvezte az indiai hatóságok kiegyenlíthető támogatását. A fent elemzett támogató rendszerek ismétlődő gazdasági előnyöket nyújtanak, és semmi sem mutat arra, hogy a belátható jövőben ezek a programok fokozatosan megszűnnének vagy módosulnának, vagy az exportáló gyártó felhagyna a rendszerek keretében kapott előnyök igénybevételével. A kérdéses rendszereket a FT-policy 09-14 is fenntartja.

(64)

Ami a másik ismert indiai exportáló gyártót illeti, a felülvizsgálati kérelem szerint továbbra is élvezi a fent elemzett támogató rendszerekből származó gazdasági előnyt. Nem áll rendelkezésre olyan információ, amely ennek az ellenkezőjére utalna. Ezért a következtetés az, hogy a támogatás országos szinten folytatódott.

(65)

A fent leírt megállapításokat tekintve arra lehet következtetni, hogy a támogatás a felülvizsgálati időszakban is folytatódott, és valószínűleg a jövőben is folytatódik.

(66)

Mivel egyértelművé vált, hogy a támogatás a felülvizsgálati időszakban folytatódott, és valószínűleg a jövőben is folytatódni fog, a támogatás megismétlődésének valószínűségére vonatkozó kérdés tárgytalan.

(67)

Az Unión belül a hasonló terméket öt vállalat vagy vállalatcsoport gyártja, amelyek termelése az alaprendelet 9. cikke (1) bekezdésének értelmében a hasonló termék teljes uniós gyártását adja.

(68)

Az öt vállalatcsoport közül kettő nem jelentkezett a kérelem támogatására, és kérdőívre adott válasz benyújtásával nem működött együtt a felülvizsgálatban. A következő három vállalatcsoport nyújtotta be a kérelmet, és egyezett bele az együttműködésbe: a Graftech International, az SGL Carbon GmbH, és a Tokai ERFTCARBON GmbH.

(69)

Ez a három gyártócsoport jelentős hányadát teszi ki a hasonló termék uniós gyártásának, hiszen – amint ezt a fenti (3) preambulumbekezdés is említi – egyes grafitelektróda-rendszerek uniós gyártásának több mint 90 %-át képviselik. Ezért úgy kell tekinteni, hogy az alaprendelet 9. cikkének (1) bekezdése és 10. cikkének (8) bekezdése értelmében ezek alkotják az uniós gazdasági ágazatot, és a továbbiakban „uniós gazdasági ágazat” néven kerülnek említésre.

(70)

Minthogy ebben a vizsgálatban az érintett terméknek csak egyetlen indiai exportáló gyártója működött együtt, az alaprendelet 29. cikkében említett bizalmas jelleg megőrzése érdekében az Indiából származó érintett termék Unióba irányuló behozatalára vonatkozó adatok nem pontos számok formájában jelennek meg.

(71)

A grafitelektróda-ágazat helyzete szorosan kapcsolódik az acélágazatéhoz, hiszen a grafitelektródákat elsősorban az elektromosacél-iparban használják. Ebben az összefüggésben megjegyzendő, hogy 2007-ben és 2008 első három negyedévében az acéliparban – és ennek következtében a grafitelektróda-ágazatban is – általában rendkívül kedvezőek voltak a piaci viszonyok.

(72)

Meg kell említeni, hogy a grafitelektródák értékesítési mennyisége többé-kevésbé együtt mozog az acélgyártás volumenével. A grafitelektródák árakra és mennyiségekre is kiterjedő szállítási szerződéseit általában 6–12 hónapos időszakokra tárgyalják le. Ezért általában van bizonyos időeltolódás az értékesítés mennyiségének a kereslet változásaiból következő alakulása és ennek az árakra gyakorolt hatása között.

(73)

Az uniós fogyasztás a következők alapján lett megállapítva: az uniós gazdasági ágazat értékesítésének mennyisége az uniós piacon, a többi uniós gyártó becsült értékesítésének mennyisége az uniós piacon, az Eurostat behozatali adatai és az alaprendelet 24. cikkének (6) bekezdése szerint gyűjtött adatok. Az eredeti vizsgálathoz (9) hasonlóan a behozatal egy része nem lett figyelembe véve, mert a rendelkezésre álló információk alapján úgy tűnt, hogy nem a vizsgált termékre vonatkozik.

(74)

2006 és a felülvizsgálati időszak között az uniós fogyasztás majdnem 25 %-kal csökkent; a legnagyobb esés 2008 és a felülvizsgálati időszak között következett be. Megjegyzendő, hogy a figyelembe vett időszak kezdetén tapasztalható rendkívül kedvező piaci viszonyok miatt az uniós fogyasztás szintje nagyon magas volt: az eredeti vizsgálat vizsgálati időszaka és 2006 között 30 %-kal növekedett.

1.   táblázat

(75)

Az Indiából („érintett ország”) származó behozatal a figyelembe vett időszak során folyamatosan, összesen 143 százalékponttal növekedett, és a felülvizsgálati időszakban 5 000–7 000 tonnás szintet ért el. Az érintett országból származó behozatal piaci részesedése 2006 és a felülvizsgálati időszak között több mint megháromszorozódott, amikor is elérte a nagyjából 5 %-os szintet. A piaci részesedés – a kereslet jelentős csökkenése ellenére – a felülvizsgálati időszakban is növekedett. Az érintett országból származó behozatal árai a figyelembe vett időszakban 52 %-kal növekedtek, és az uniós gazdasági ágazat áraiéhoz hasonló tendenciát követtek, de következetesen azok alatt maradtak. A 2. táblázat adatai a bizalmas jelleg miatt nem mutatnak pontos számokat, hiszen Indiában csak két ismert exportáló gyártó van.

2.   táblázat

(76)

Az alaprendelet 8. cikkének (5) bekezdése értelmében a Bizottság minden olyan lényeges gazdasági tényezőt és indexet megvizsgált, amely összefügg az uniós gazdasági állapotával.

(77)

A felülvizsgálati időszakban a gyártás 2006-hoz képest 29 %-kal csökkent. Az uniós gazdasági ágazat gyártása 2006-hoz képest 2007-ben először 2 %-kal növekedett, majd – különösen a felülvizsgálati időszakban – zuhant.

3.   táblázat

(78)

A gyártási kapacitás csekély mértékben (összesen 2 %-kal) csökkent 2006 és a felülvizsgálati időszak között. Mivel a gyártás 2008-ban – és különösen a felülvizsgálati időszakban – szintén csökkent, az ebből eredő kapacitáskihasználtság egészében 25 százalékponttal csökkent 2006 és a felülvizsgálati időszak között.

4.   táblázat

(79)

2006-hoz képest az uniós ágazat záró készleteinek szintje 2007-ben változatlan maradt, majd 2008-ban 10 %-kal csökkent. A felülvizsgálati időszakban a készletek szintje valamennyit ugyan emelkedett, de még így is 5 %-kal alacsonyabb volt mint 2006-ban.

5.   táblázat

(80)

Az uniós piacon az uniós gazdasági ágazat független ügyfeleknek történő értékesítése 39 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. A figyelembe vett időszak kezdetén a szintje nagyon magas volt: az eredeti vizsgálat vizsgálati időszakához képest 70 %-kal növekedett. Az értékesítés mennyisége 2007-ben és 2008-ban enyhén csökkent, de továbbra is viszonylag magas szintű volt (2008-ban még mindig 47 %-kal az eredeti vizsgálat vizsgálati időszakának szintje fölött). 2008 és a felülvizsgálati időszak között azonban (majdnem harmadával) visszaesett az értékesítés mennyisége.

6.   táblázat

(81)

Az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése 2006 és a felülvizsgálati időszak alatt fokozatosan mintegy 16 százalékpontnyit csökkent (84,6 %-ról 68,7 %-ra).

7.   táblázat

(82)

Az uniós fogyasztás 2006 és a felülvizsgálati időszak között majdnem 25 %-kal csökkent. Az uniós gazdasági ágazat 16 százalékpontot veszített piaci részesedéséből, miközben az érintett behozatal piaci részesedése 3,4 százalékpontnyit nőtt.

(83)

Az uniós gazdasági ágazat foglalkoztatási szintje 7 %-kal csökkent 2006 és a felülvizsgálati időszak között.

8.   táblázat

(84)

2006 és a felülvizsgálati időszak között az uniós gazdasági ágazat munkaerejének termelékenysége (teljesítmény/fő/év-ben számolva) 24 %-kal csökkent. 2007-ben és 2008-ban kicsit növekedett, majd a felülvizsgálati időszakban mintegy 25 %-kal esett.

9.   táblázat

(85)

Az uniós gazdasági ágazat eladási egységárai pozitív tendenciát mutatnak, a figyelembe vett időszakban 40 %-kal emelkedtek. Ez a következőknek tulajdoníthható: i. az átlagos piaci árszínvonal, ii. a gyártásiár-növekedés áthárításának szükségessége és iii. a szállítási szerződések árainak megállapítási módja.

(86)

2007-ben és 2008-ban az uniós gazdasági ágazat képes volt árat emelni az általánosan emelkedő piaci árak mellett, ami a grafitelektródák iránti folyamatosan erős keresletnek volt tulajdonítható. Ez a kereslet az acélágazatban 2008 harmadik negyedévéig uralkodó rendkívül kedvező piaci viszonyok eredménye volt, amelyet a (70) preambulumbekezdés ismertet.

(87)

Az árak 2007-ben és 2008-ban is nőttek, részben a növekvő gyártási költségek – különösen a nyersanyagköltségek – fedezése érdekében. 2006 és 2008 között a költségek 23 %-kal növekedtek. Az uniós gazdasági ágazat ezt azonban árai jelentős (33 %-os) emelésével képes volt fedezni.

(88)

Az árak a felülvizsgálati időszakban tovább emelkedtek, bár kisebb mértékben (+ 5 %). Az árak nem estek abban az időszakban, amikor a kereslet csökkent; ezt a piacon a szállítási szerződések létrejöttének módja magyarázza, és az, hogy 2009-re a legtöbb szállítói szerződést 2008-ban kötötték. Amint a (72) preambulumbekezdés is említi, a grafitelektróda-értékesítés mennyisége többé-kevésbé együtt mozog az acélgyártással. A grafitelektródák szállítási szerződéseit azonban 6–12 hónapos időszakokra tárgyalják le, ami késleltetheti az árak változásainak (emelkedésének vagy csökkenésének) hatását. A szerződések tárgyalásainak alapja a valószínűsített értékesítési mennyiség, ami különbözhet a ténylegesen elért értékesítési szinttől. Ennek az lehet az eredménye, hogy egy adott időszakban az árak alakulása nem feltétlenül követi az értékesítés mennyiségének alakulását. Ez történt a felülvizsgálati időszakban is, amikor az értékesítés mennyisége csökkent, de az árak magasak maradtak, mert 2009-re a legtöbb szállítási szerződést 2008-ban kötötték, néhány 2008-ra tervezett szállítást pedig 2009-re halasztottak. A felülvizsgálati időszakban az 5 %-os áremelkedés mindazonáltal nem volt elegendő a költségnövekedés (13 %) fedezéséhez, ami az előző időszakokban lehetséges lett volna. Az árakat a felülvizsgálati időszak után alacsonyabb szinteken tárgyalták újra.

(89)

Amint azt a (75) preambulumbekezdés kifejti, az érintett országból származó behozatal árai az uniós gazdasági ágazatéihoz hasonló tendenciát követtek, de következetesen alacsonyabbak voltak.

10.   táblázat

(90)

Az egy foglalkoztatottra jutó átlagos munkabér 2006 és a felülvizsgálati időszak között 15 %-kal növekedett.

11.   táblázat

(91)

Az uniós ágazat által az érintett termékre fordított évi beruházások 2006 és a felülvizsgálati időszak között 37 %-kal emelkedtek, a felülvizsgálati időszakban azonban 2008-hoz képest 14 %-kal csökkentek.

12.   táblázat

(92)

2006 és 2007 között az uniós gazdasági ágazatnak még úgy is sikerült a költségek növekedésénél jobban emelnie az árakat, hogy a figyelembe vett időszakban a költségek 40 %-kal növekedtek. Ez a nyereség növekedését eredményezte: a 2006-os 19 %-ról 2007-ben 26 %-ra. Az árak és a költségek 2007–2008-ig azonos arányban növekedtek, így az uniós gazdasági ágazat haszonkulcsa a 2007-es szinten állandósult. Az alacsony kapacitáskihasználtság és a magasabb nyersanyagárak költségekre gyakorolt hatása miatt a nyereség a felülvizsgálati időszakban újra 19 %-ra csökkent. A nyereség 2009-ben tovább csökkent, mivel az acélágazati kereslet zsugorodása miatt a grafitelektróda-piacon általánosan csökkentek az árak, és erre reagálva az uniós gazdasági ágazatnak lefelé kellett korrigálnia az árait.

(93)

A beruházások megtérülése a 2006-os 71 %-ról 2007-ben 103 %-ra, majd 2008-ban 119 %-ra emelkedett, mielőtt a felülvizsgálati időszakban 77 %-ra csökkent volna. A beruházások megtérülése 2006 és a felülvizsgálati időszak között összesen csupán 6 %-kal nőtt.

13.   táblázat

(94)

Az operatív tevékenységekből származó pénzforgalom 2006 és 2007 között növekedett. A növekedés 2008-ban is folytatódott, majd a felülvizsgálati időszakban a pénzforgalom csökkent. A pénzforgalom a felülvizsgálati időszakban összességében 28 %-kal magasabb volt, mint a figyelembe vett időszak elején.

(95)

Semmi sem mutat arra, hogy az uniós gazdasági ágazat tőkebevonási nehézségekkel szembesült volna, aminek elsősorban az az oka, hogy néhány gyártó nagyobb csoportok részeit képezi.

14.   táblázat

(96)

Az indiai behozatal mennyiségét, piaci részesedését és árait tekintve a tényleges támogatási különbözet uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatása nem minősíthető elhanyagolhatónak.

(97)

A fent megvizsgált mutatók azt mutatják, hogy a végleges kiegyenlítő és dömpingellenes intézkedések 2004-es kiszabását követően valamennyivel javult az uniós gazdasági ágazat gazdasági és pénzügyi helyzete. Az uniós gazdasági ágazat különösen 2006 és 2008 között részesült a magas árak és nyereség előnyeiből. Ez a rendkívül kedvező piaci viszonyoknak tudható be, amelyek magas árszínvonal és nyereségességi szint fenntartását tették lehetővé még úgy is, hogy – a (81) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint – az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése folyamatosan csökkent. Mindazonáltal ugyanebben az időszakban az indiai behozatal – az intézkedések ellenére – növekedett, az indiai termékeket pedig az uniós gazdasági ágazat árainál alacsonyabbakon hozták be. A megemelkedett költségek és a korlátozott áremelkedés miatt az uniós gazdasági ágazat nyeresége már a felülvizsgálati időszakban elkezdett csökkenni, ami 2009-ben is folytatódott.

(98)

A figyelembe vett időszakban az európai uniós fogyasztás csökkenése ellenére az érintett országból származó behozatal mennyisége több mint megkétszereződött, piaci részesedése pedig több mint megháromszorozódott (lásd a (75) preambulumbekezdést). A felülvizsgálati időszakban az érintett országból származó behozatal árai – a dömpingellenes és kiegyenlítő vámokat figyelmen kívül hagyva – alámentek az uniós ágazat árainak, bár csak 2 %-kal.

(99)

2007-ben és 2008 első három negyedévében az acél- és kapcsolódó iparágak (többek között a grafitelektróda-ágazat) rendkívül pozitív gazdasági viszonyai miatt az uniós gazdasági ágazat viszonylag jó gazdasági állapotban volt, amikor a gazdasági válság 2008 végén megkezdődött. Az a tény, hogy a grafitelektródák szállítási szerződéseit általában 6–12 hónapra tárgyalják le, azt jelenti, hogy az árak változásainak (emelkedésének vagy csökkenésének) hatása késve mutatkozik meg. Minthogy a felülvizsgálati időszakra szóló szerződéseket olyan időszakban tárgyalták le, amikor a gazdasági válságot nem lehetett előre látni, a gazdasági válság hatása a felülvizsgálati időszakban inkább a mennyiségekben mutatkozott meg, hiszen az árak tekintetében az uniós gazdasági ágazat később érezte volna meg a hatást. Ebben az összefüggésben megjegyzendő, hogy az uniós gazdasági ágazat helyzete néhány tekintetben – még a pozitív piaci viszonyokkal jellemezhető időszakban is – romlott, hiszen az érintett országból származó behozatallal szemben veszített piaci részesedéséből. Az, hogy ez a romlás nem vezetett jelentősebb negatív hatásokhoz, részben annak tudható be, hogy a 2007–2008-as nagy keresletnek köszönhetően az uniós gazdasági ágazat meg tudta őrizni a magas gyártási és értékesítési mennyiségeket, részben pedig annak, hogy amikor ezek a mennyiségek a felülvizsgálati időszakban csökkentek, az árakat a fent leírt időeltolódás miatt még mindig magasan lehetett tartani.

(100)

Mivel a KN-kód szinten rendelkezésre álló Eurostat-behozatali adatok a vizsgált terméktől eltérő termékeket is tartalmaznak, az alábbi elemzés a TARIC-kód szintű behozatali adatok alapján készült, amelyet az alaprendelet 24. cikkének (6) bekezdése szerint gyűjtött adatokból származó információk egészítenek ki. A behozatal egy része nem lett figyelembe véve, mert a rendelkezésre álló információk alapján úgy tűnt, hogy nem a vizsgált termékre vonatkozik.

(101)

A becslések alapján a más harmadik országokból származó behozatal mennyisége 63 %-kal nőtt a 2006-os 11 000 tonnáról a felülvizsgálati időszakban tapasztalható 18 500 tonnára. A más országokból származó behozatal piaci részesedése 6,6 %-ról (2006) 14,4 %-ra (felülvizsgálati időszak) emelkedett. A más harmadik országokból származó behozatal átlagára 2006 és a felülvizsgálati időszak között 42 %-kal lett magasabb. Úgy tűnik, hogy a behozatal nagy része a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína), Oroszországból, Japánból és Mexikóból érkezik: ezek az országok a felülvizsgálati időszakban egyenként 1 %-nál nagyobb piaci részesedéssel bírtak. Az ezekből az országokból érkező behozatalt a következő preambulumbekezdések tovább vizsgálják. A kilenc további országból származó behozatal piaci részesedése összesen mintegy 2 %; ezt a szöveg nem vizsgálja tovább.

(102)

A kínai behozatal piaci részesedése a figyelembe vett időszakban 2,4 százalékponttal nőtt (0,2 %-ról 2,6 %-ra). A rendelkezésre álló információk azt mutatják, hogy ez a behozatal az uniós gazdasági ágazatéinál és az indiai behozatalokénál alacsonyabb árakon történt.

(103)

Az oroszországi behozatal piaci részesedése a figyelembe vett időszakban 4,2 százalékponttal nőtt (1,9 %-ról 6,1 %-ra). A rendelkezésre álló információk azt mutatják, hogy ez a behozatal az uniós gazdasági ágazatéinál valamivel alacsonyabb, azonban az indiai behozatalokénál magasabb árakon történt.

(104)

A japán behozatal piaci részesedése a figyelembe vett időszakban 0,4 százalékponttal csökkent (2,0 %-ról 1,6 %-ra). A rendelkezésre álló információk azt mutatják, hogy ez a behozatal az uniós gazdasági ágazatéihoz hasonló vagy annál magasabb, illetve az indiai behozatalokénál is magasabb árakon történt.

(105)

A mexikói behozatal piaci részesedése a figyelembe vett időszakban 1,0 százalékponttal nőtt (0,9 %-ról 1,9 %-ra). A rendelkezésre álló információk azt mutatják, hogy ez a behozatal az uniós gazdasági ágazatéinál és az indiai behozatalokénál magasabb árakon történt.

(106)

Következésképpen nem zárható ki, hogy bizonyos mértékig a kínai és orosz behozatal alakulása is hozzájárulhatott az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének csökkenéséhez. Mindazonáltal a kínai és orosz behozatal hatása biztonsággal nem állapítható meg a behozatali statisztikából rendelkezésre álló adatok általános jellege miatt, amely nem teszi lehetővé a terméktípusok árainak összehasonlítását, ami India esetében az exportáló gyártó által adott információk alapján lehetséges volt.

15.   táblázat

(107)

A (75) preambulumbekezdésben bemutatottak szerint az érintett országból származó behozatal mennyisége 2006 és a felülvizsgálati időszak között több mint kétszeresére nőtt. Mivel ugyanebben az időszakban a fogyasztás mintegy 25 %-kal csökkent, ez az indiai exportőrök piaci részesedésének gyors emelkedését vonta maga után a 2006-os 1,5 %-ról a felülvizsgálati időszakban 5 %-ra. Miközben a figyelembe vett időszakban az Unióba irányuló indiai kivitel árai az általánosan magas piaci árak hatásaként jelentősen emelkedtek, még mindig alámentek az uniós gazdasági ágazat árainak.

(108)

A dömpingellenes és kiegyenlítő intézkedések megléte ellenére 2006 és a felülvizsgálati időszak között számos fontos mutató negatívan alakult: a gyártás és az értékesítés mennyisége 29, illetve 39 %-kal csökkent, a kapacitáskihasználtság 28 %-kal esett, amelyet a foglalkoztatás és a termelékenység szintjének gyengülése követett. Jóllehet ezeknek a negatív fejleményeknek egy része megmagyarázható az erőteljes – a figyelembe vett időszakban 25 %-os – fogyasztáscsökkenéssel, az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének erőteljes zsugorodását (2006 és a felülvizsgálati időszak között 15,9 %) azonban az indiai behozatal piaci részesedésének folyamatos növekedése szempontjából is értelmezni kell.

(109)

Ami a felülvizsgálati időszakban tapasztalható viszonylag magas nyereségszintet illeti, a többnyire a (88) preambulumbekezdésben kifejtett okok miatt folyamatosan magas árszínvonal következménye. Következtetés: az uniós gazdasági ágazat helyzete a figyelembe vett időszak egésze során romlott, a felülvizsgálati időszak végére pedig – a viszonylag magas szintű nyereség ellenére – törékennyé vált, amikor az ágazatnak az értékesítés mennyisége és a kielégítő árszínvonal fenntartása érdekében tett erőfeszítéseit a csökkenő kereslet mellett az indiai támogatott behozatal fokozódó jelenléte is akadályozta.

(110)

Amint látható, a kiegyenlítő intézkedések kiszabása csak bizonyos mértékig tette lehetővé az uniós gazdasági ágazatnak, hogy az elszenvedett kárt kiheverje. Amikor azonban a figyelembe vett időszak jórészében tapasztalt magas szintű uniós fogyasztás a felülvizsgálati időszakban eltűnt, az uniós gazdasági ágazat törékeny és sérülékeny helyzetbe került, és még mindig ki van téve az indiai támogatott behozatal káros hatásainak. Az uniós gazdasági ágazat a felülvizsgálati időszak végén különösen nehezen tudta csak behozni a megnövekedett költségeket.

(111)

Megállapítást nyert, hogy a nem uniós országokba irányuló indiai értékesítés átlagos kivitel ára alacsonyabb volt, mint az Unióba irányuló kivitel ára és a hazai árak. Az indiai exportőr jelentős mennyiségben értékesített nem uniós országokba is: ez tette ki teljes kiviteli értékesítésének többségét. Ezért ha az intézkedések lejárnának, az indiai exportőrök vélhetően ösztönözve lennének arra, hogy jelentős kiviteli mennyiségeket irányítsanak át más harmadik országok felől a vonzóbb uniós piac felé olyan árszínvonalon, amely – még ha magasabb is lenne más harmadik országok árainál – még mindig a jelenlegi Unióba irányuló kivitel árai alatt lennének.

(112)

Az együttműködő indiai gyártónak jelentős tartalékkapacitásai vannak, 2010/11-re pedig kapacitásbővítést tervezett. Ezért megvan a kapacitás az Unióba irányuló kivitel jelentős növelésére, különösen mivel semmi sem utal arra, hogy a harmadik országok piacai vagy a hazai piac képes lenne jelentős további gyártást felszívni.

(113)

A nyilvánosságra hozatalt követő észrevételeiben az együttműködő indiai gyártó azt állította, hogy tartalékkapacitása jórészt a gazdasági válságnak és az ezzel járó keresletcsökkenésnek tudható be. A vállalat tartalékkapacitásának jelentős része azonban azzal magyarázható, hogy 2006 és a felülvizsgálati időszak között jelentősen növelte kapacitását. Ezen túlmenően megjegyzendő, hogy a vállalat további kapacitásnövelést is tervezett. Ráadásul arra is rá kell mutatni, hogy a másik – nem együttműködő – indiai gyártó is hasonló kapacitással és kihasználtsággal rendelkezik, és szintén nemrég jelentett be egy még jelentősebb kapacitásnövelést.

(114)

Az érintett országban a gyártóknak megvan a potenciálja arra, hogy kivitelüket növeljék vagy átirányítsák az Unióba. Ráadásul a harmadik országokba irányuló indiai kivitel árai alacsonyabbak mint az Unióba irányulóéi. A vizsgálat azt mutatta, hogy az együttműködő exportáló gyártó az érintett terméket – összehasonlítható terméktípusok alapján – alacsonyabb árakon értékesítette, mint az uniós gazdasági ágazat. Ezek az alacsony árak nagy valószínűséggel – a világ többi részére kiszabott árakkal párhuzamosan – tovább csökkennének. Egy ilyen árképzés, amely együtt jár az érintett ország exportáló gyártóinak azon képességével, hogy az érintett termékből jelentős mennyiséget szállítsanak az Unió piacára, minden valószínűség szerint negatív hatással lenne az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetére.

(115)

Mint feljebb látható, az uniós gazdasági ágazat helyzete továbbra is sérülékeny és törékeny. Ha az uniós gazdasági ágazat ki lenne téve az érintett országból származó, támogatott árú megnövekedett behozatali mennyiségnek, az valószínűleg értékesítései, piaci részesedése és eladási árai romlását, illetve ennek következtében pénzügyi helyzetének az eredeti vizsgálatban megállapított szintre történő leromlását vonná magával. Ennek alapján tehát arra lehet következtetni, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése minden valószínűség szerint az uniós gazdasági ágazat eleve törékeny helyzetének további romlását, és jelentős kárának megismétlődését eredményezné.

(116)

Az alaprendelet 31. cikkének megfelelően megvizsgáltatott, hogy a meglévő kiegyenlítő intézkedések fenntartása az Unió egészének érdekei ellen lenne-e. Az uniós érdek megállapításának alapja a különböző részt vevő érdekek – vagyis az uniós gazdasági ágazat, az importőrök és a felhasználók érdekeinek – felmérése volt.

(117)

Emlékeztetni kell rá, hogy az eredeti vizsgálatban az intézkedések elfogadása nem minősült az Unió érdekeivel ellentétesnek. Ezenkívül az, hogy ez a vizsgálat egy felülvizsgálat, és így olyan helyzetet elemez, amikor kiegyenlítő intézkedések már hatályban vannak, lehetővé teszi a jelenlegi kiegyenlítő intézkedések által érintett felekre gyakorolt indokolatlan negatív hatások felmérését.

(118)

Ezen az alapon megvizsgálásra került, hogy – a káros támogatás folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségére vonatkozó következtetések ellenére – léteznek-e olyan kényszerítő okok, amelyek arra a következtetésre vezetnének, hogy az Uniónak ebben a konkrét esetben nem áll érdekében fenntartani az intézkedéseket.

(119)

Az uniós gazdasági ágazat szerkezetileg életképes iparágnak bizonyult. Ezt a kiegyenlítő intézkedések 2004-es kiszabását követően a gazdasági helyzetében megfigyelhető fejlődés is megerősíti. Az intézkedések kiszabását megelőző helyzettel élesen szemben áll az a tény, hogy az uniós gazdasági ágazat a felülvizsgálati időszakot megelőző néhány évben növelte nyereségességét. Mindemellett az uniós gazdasági ágazat azonban folyamatosan veszített piaci részesedéséből, miközben az érintett országból származó behozatal piaci részesedése a figyelembe vett időszakban jelentősen nőtt. Az intézkedések megléte nélkül az uniós gazdasági ágazat valószínűleg még rosszabb helyzetben lenne.

(120)

A megkeresett kilenc független importőr közül egy sem jelentkezett együttműködésre.

(121)

A felhasználók közül 17 jelentkezett és adott választ a kérdőívre. A legtöbb felhasználó évek óta nem szerzett be grafitelektródákat Indiából, és így az intézkedések esetleges folytatódásával kapcsolatban semleges maradt, ám hat felhasználó legalább bizonyos mértékig alkalmazott indiai grafitelektródákat. Négy felhasználó állítása szerint az intézkedések folytatódása negatív hatással lenne a versenyre. Egy szövetség (az EUROFER, az Európai Vas- és Acélipari Szövetség) erőteljesen ellenezte az intézkedések folytatását, és azt állította, hogy az intézkedések eredményeképp az indiai exportőrök jórészt kivonulnának az EU piacáról. A szövetség szerint az intézkedések folytatódása akadályozná az acélgyártókat az alternatív beszerzési források kialakításában, az uniós gazdasági ágazatban pedig lehetővé tenné, hogy domináns, majdnem duopol pozícióba kerüljön. Az indiai behozatalnak az intézkedések kiszabását követő fejlődését tekintve azonban egyértelmű, hogy ilyen nagy kivonulásra nem került sor; ehelyett az indiai behozatal a figyelembe vett időszakban jelentősen növekedett. A vizsgálat ráadásul kimutatta, hogy grafitelektródák egyre inkább más harmadik országokból érkeznek az Unió piacára. Az uniós gazdasági ágazat piaci helyzetének erősségével kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy piaci részesedése a figyelembe vett időszakban mintegy 16 százalékponttal csökkent (lásd a fenti (81) preambulumbekezdést). A szövetség végül azt is elismerte, hogy a grafitelektródák az acélgyártás teljes költségének csupán viszonylag kis hányadát teszik ki.

(122)

Fel kell idézni továbbá, hogy az eredeti vizsgálat megállapítása szerint az intézkedések kiszabásának hatása a felhasználókra nézve nem lesz jelentős (10). Az intézkedések ötéves fennállása ellenére az uniós importőrök/felhasználók szállítmányaikat továbbra is többek között Indiából szerzik be. Arra sem utal semmi, hogy nehézségekbe ütközne más beszerzési források megtalálása. Ezen túlmenően emlékeztetni kell rá, hogy az intézkedések kiszabásának a felhasználókra gyakorolt hatása tekintetében az eredeti vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy mivel a felhasználó iparágakban a grafitelektródák költsége elhanyagolható, a költségnövekedésnek aligha lesz jelentős hatása rájuk. Az intézkedések kiszabását követően semmi sem utalt az előbb vázolt helyzet ellenkezőjére. Ezért arra lehet következtetni, hogy a kiegyenlítő intézkedések fenntartása az Unióban valószínűleg nem lesz komoly hatással az importőrökre/felhasználókra.

(123)

A fentieket tekintve az a következtetés, hogy a jelenlegi kiegyenlítő intézkedések fenntartása ellen nincs kényszerítő ok.

(124)

Minden fél tájékoztatást kapott azokról a lényeges tényekről és megfontolásokról, amelyek alapján a Bizottság a jelenlegi intézkedések fenntartását ajánlja. A feleknek rendelkezésére állt egy időszak, hogy a nyilvánosságra hozatalt követően benyújtsák észrevételeiket. A beadványok és észrevételek indokolt esetben megfelelően figyelembe lettek véve.

(125)

A fentiekből következik, hogy az alaprendelet 18. cikkének (2) bekezdése szerint az Indiából származó bizonyos grafitelektródák behozatalára alkalmazandó kiegyenlítő intézkedéseket fenn kell tartani. Emlékeztetni kell rá, hogy ezek az intézkedések ad valorem vámokból állnak.

(126)

Az ebben a rendeletben meghatározott egyedi kiegyenlítő vámtételeket kizárólag az e vállalatok – tehát az említett konkrét jogi személyek – által gyártott érintett termék behozatalára kell alkalmazni. Semmilyen más, a rendelet rendelkező részében névvel és címmel kifejezetten meg nem nevezett vállalat – ideértve a kifejezetten említett vállalatokkal kapcsolatban álló jogi személyeket is – által gyártott termék behozatala nem részesülhet ezeknek a vámtételeknek az előnyeiből, és azokra a „minden más vállalatra” érvényes vámtételt kell kivetni.

(127)

Az ezekre a vállalatokra kivetett egyedi kiegyenlítő vámtételek alkalmazására vonatkozó kérelmeket (például az érintett vállalat nevének megváltozását, illetve új gyártási vagy értékesítési egységek létrehozását követően) haladéktalanul be kell nyújtani a Bizottságnak (11). A kérelemnek minden lényeges információt tartalmaznia kell, különösen a vállalat gyártási, valamint hazai és kiviteli értékesítési tevékenységeinek – például az említett névváltoztatással vagy az új termelési- vagy értékesítési egységek létrehozásával kapcsolatos – változását. Adott esetben a rendelet az egyéni vámtételekből részesülő vállalatok listájának frissítésével megfelelően módosulni fog,