28.5.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 138/11

(1)

A Tanács 2010. április 26-án megvizsgálta Finnország 2009–2013 közötti időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programját.

(2)

Noha a globális válság 2008. évi kitörésekor Finnország viszonylag erős helyzetben volt, mivel előzőleg folyó fizetési mérlegében és államháztartásában jelentős többletet halmozott fel, a bizalomcsökkenés eredményeképpen a világválság különösen erősen sújtotta fokozottan exportorientált iparát, valamint a hazai ágazatokat. Finnország nem szabott korlátot az automatikus stabilizátorok működésének, ezek kiegészítéseként pedig viszonylag jelentős diszkrecionális költségvetési ösztönzőket biztosított. Ennek következtében az államháztartás egyenlege 2009-ben a GDP több mint 6,5 %-ával romlott. Míg a fogyasztói bizalom 2009 során gyorsan visszatért a hosszú távú átlag fölé, és kismértékben az ágazati bizalmi mutatók is javultak, a reálgazdaság növekedése ennél fokozatosabb volt. A munkaerőpiac ez idáig a kibocsátás meredek csökkenése alapján várhatónál visszafogottabban reagált a válságra.

(3)

Bár a tényleges GDP-nek a válság során megfigyelt csökkenése jórészt ciklikus, a válság a potenciális kibocsátás szintjére is negatív hatással volt. Emellett a válság a beruházások visszaesése, a hitelhez jutás nehézségei és a növekvő strukturális munkanélküliség következtében középtávon is hatással lehet a potenciális növekedésre. A gazdasági válság hatása továbbá súlyosbítja a népesség idősödése által a potenciális kibocsátásra és az államháztartás fenntarthatóságára gyakorolt negatív hatásokat. Mindezek ismeretében a potenciális növekedés támogatása céljából elengedhetetlen a strukturális reformok ütemének felgyorsítása. Különösen fontos, hogy Finnország olyan reformokat hajtson végre, amelyek hosszú távon növelik a munkaerő-kínálatot, így ellensúlyozhatják a társadalom idősödése által a munkaerőpiacra gyakorolt kedvezőtlen hatásokat.

(4)

A program alapjául szolgáló makrogazdasági forgatókönyv előrejelzése alapján a 2009. évi jelentős, 7,6 %-os visszaesést követően 2010-ben a reál-GDP növekedése visszatér 0,7 %-ra, majd 2011-ben 2,4 %-ra, 2012-ben pedig 3,5 %-ra emelkedik, és 2013-ban 3 %-ra mérséklődik. A jelenleg rendelkezésre álló információk (2) fényében úgy tűnik, hogy a forgatókönyv 2011-ig megalapozott, azt követően pedig kifejezetten optimista növekedési feltételezéseken alapul, tekintve, hogy az előre jelzett növekedési értékek jelentősen meghaladják a középtávra becsült növekedési potenciál értékét. A program inflációs előrejelzése valószerűnek tűnik a programidőszak alatt.

(5)

A program becslése szerint az államháztartási hiány 2009-ben a GDP 2,2 %-át teszi majd ki. A 2008. évi 4,4 %-os többlethez viszonyított jelentős romlást nagyrészt a válságnak az államháztartásra gyakorolt hatása, valamint a kormány által az európai gazdaságélénkítési tervvel összhangban elfogadott, a GDP csaknem 2 %-ának megfelelő összegű ösztönző intézkedések idézték elő. Az államháztartás gyengülését elsősorban a kieső bevételek, különösen a jövedelemadó-, és azon belül is a társaságiadó-eredmények tekintélyes csökkenése okozta. A program szerint a 2010-re tervezett költségvetési politika továbbra is laza lesz, majd a program későbbi éveiben lényegében semlegessé válik. Mivel a költségvetési ösztönző intézkedések természetüknél fogva többnyire tartósak, ezek teljesítése nem vezet automatikusan költségvetési konszolidációhoz. A Tanács által szorgalmazott exitstratégiának megfelelően és a fenntartható államháztartási egyenleghez való visszatérés érdekében szigorítani kell a középtávú költségvetési irányvonalat. A program kimondja, hogy a kormány később dönt a költségvetési konszolidációs intézkedésekről, amelyeket a tervek szerint a soron következő 2011. évi költségvetésben és a stabilitási program következő aktualizált változatában határoznak meg.

(6)

A program azzal számol, hogy az államháztartás hiánya 2010-ben a GDP 3,6 %-ára nő, és ezáltal átmenetileg túllépi majd a Stabilitási és Növekedési Paktumban az államháztartási hiányra vonatkozóan a GDP 3 %-ában megállapított küszöbértéket. A hiány várható növekedésére egy további, a GDP 1 %-át némileg meghaladó, elsősorban adócsökkentés, illetve a munkanélküliség várható növekedése miatt kifizetett magasabb szociális juttatások formájában nyújtott ösztönző intézkedés ad magyarázatot. A strukturális egyenleg, tehát a közösen megállapított módszertannak megfelelően újraszámított, ciklikusan kiigazított, egyszeri intézkedések nélkül számított egyenleg az előző évhez képest 2010-ben várhatóan 1 %-ot meghaladó mértékben csökken, ami lényegében megfelel a 2010-ben érvénybe lépő ösztönző intézkedések mértékének.

(7)

A program középtávú költségvetési stratégiájának fő célja a gazdasági tevékenység és a munkaerőpiac támogatása a válság során, figyelembe véve a hosszú távú fenntarthatóságra vonatkozó követelmények által szabott költségvetési korlátozásokat. Míg a program hangsúlyozza a fenntartható költségvetési egyenleg elérésének fontosságát, azt is kimondja, hogy a meglévő szakpolitikákon alapuló jelenlegi költségvetési előrejelzések nem felelnek meg ennek a célkitűzésnek. A program szerint az államháztartási és az elsődleges hiány 2011-től várhatóan csökkenni fog, és az államháztartási hiány mértéke 2013-ra a GDP 2 %-ára esik vissza. A strukturális egyenleg ennek megfelelő alakulása azt mutatja, hogy a költségvetési irányvonal 2011-től semlegessé válik. Mindez összhangban áll a programnak a jelenlegi politika változatlanságát alapul vevő forgatókönyvével, illetve azzal, hogy a kormány ez idáig nem jelentett be jelentősebb középtávú konszolidációs intézkedéseket. Az aktualizált program a költségvetési pozícióra vonatkozó középtávú célkitűzést a GDP 0,5 %-át kitevő strukturális többletben jelöli meg. Tekintettel a legújabb előrejelzésekre és az adósság szintjére, a középtávú célkitűzés úgy tűnik, megfelel a Paktum célkitűzéseinek. Az aktualizált stabilitási program a jelenlegi szakpolitikák folytatása mellett azonban nem számol azzal, hogy a középtávú költségvetési célkitűzés még a programidőszak során megvalósulhat.

(8)

A költségvetés akár rosszabbul is alakulhat a programban előre jelzettnél. Míg a közeljövő növekedési kilátásait érintő kockázatok enyhébbek, hiszen a legújabb előrejelzési mutatók alátámasztják a fogyasztói bizalom viszonylag erőteljes és folyamatos erősödését és kisebb mértékben az üzleti bizalom erősödését is, tekintettel a költségvetési előrejelzések alapjául szolgáló, kifejezetten optimista növekedési feltételezésekre, a későbbi években a költségvetési eredmény a jelzettnél kedvezőtlenebbül is alakulhat. A célokat érintő kockázatokat némileg ellensúlyozza a kormány az iránti elkötelezettsége, hogy a 2011. évi költségvetésben és a következő aktualizált stabilitási programban a válságkezelő lépések leépítésére irányuló intézkedéseket határoz meg.

(9)

A bruttó államadósság 2009-ben becslések szerint az előző évben mért 34,2 %-os értékről a GDP 41,8 %-ára nő. Ennek fő oka a hiány hirtelen emelkedése és a GDP visszaesése. Az adóssághányad tekintetében a programidőszak során további 14,6 százalékpontos növekedés várható, amelynek eredményeképpen a 2013. évi érték a GDP 56,4 %-ának felel majd meg, és amelynek elsődleges kiváltó oka a tartósan magas államháztartási hiány. Tekintettel a költségvetési célkitűzéseket övező negatív kockázatokra, az adóssághányad a programban előre jelzettnél jobban is megemelkedhet. A program keretén belül elvégzett érzékenységvizsgálat alapján az adóssághányad várhatóan nem fogja túllépni a Stabilitási és Növekedési Paktumban előírt, a GDP 60 %-ának megfelelő felső határértéket. A korábbi évekhez hasonlóan a társadalombiztosítási alapok tovább növelték pénzeszközeiket, amelyek értéke 2008-ban a GDP 52,4 %-ával egyezett meg, ami így jelenleg meghaladja a bruttó államadósság mértékét.

(10)

A középtávú adósság-előrejelzések, amelyek azt feltételezik, hogy a GDP-növekedés fokozatosan helyreáll a válság előtt tervezett mértékre és az adóhányad visszatér a válság előtti szintre, és amelyek magukban foglalják a népesség idősödésével kapcsolatos kiadások előre jelzett növekedését is, azt jelzik, hogy a programban tervezett költségvetési stratégia önmagában, változatlan politika mellett nem elegendő a GDP-hez viszonyított adósságarány 2020-ig történő stabilizálásához.

(11)

Miközben a népesség idősödésének a költségvetésre gyakorolt hosszú távú hatása valamivel meghaladja az EU átlagát, az elfogadott nyugdíjreform a következő évtizedekben segít visszafogni a nyugdíjkiadások előre jelzett növekedését. Ezenkívül az állami nyugdíjalapokban felhalmozott jelentős vagyon részben segít finanszírozni a nyugdíjkiadások jövőbeli növekedésének egy részét. A programban becsült 2009. évi költségvetési egyenleg súlyosbítja a népesség idősödésének a fenntarthatósági résre gyakorolt költségvetési hatását. A jelentős elsődleges többlet középtávon történő biztosítása és a megfelelő strukturális reformok végrehajtása elősegítené az államháztartás fenntarthatóságát érintő kockázatok visszaszorítását, amelyek a Bizottság 2009. évi fenntarthatósági jelentése (3) szerint alacsonyak.

(12)

A központi állami kiadások ellenőrzésének elsődleges eszközét továbbra is a többéves kiadási korlátok jelentik, amelyek nem vonatkoznak a ciklikusan érzékeny kiadási tételekre, és ennek megfelelően maradéktalanul lehetővé tették az automatikus stabilizátorok működését. Míg ez a megoldás a válság időszakában előmozdította a gazdasági tevékenységet és a társadalmi kohéziót, egyben az államháztartás viszonylag erőteljes romlását is eredményezte. Tekintettel korábbi kiváló eredményeire, a kiadási korlátok eszköze várhatóan továbbra is hatékonyan visszafogja majd a nem ciklikus jellegű állami kiadásokat. A program elismeri, hogy hangsúlyt kell helyezni a válság utáni időszakra vonatkozó exitstratégiára és olyan költségvetés-politikai szabályok kidolgozására, amelyek biztosítják az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát. A kormány ezenfelül kísérletet tesz arra, hogy növelje az önkormányzati szolgáltatások termelékenységét, ami szintén enyhítheti a kiadási nyomást. E célból a parlament 2007-ben kerettörvényt fogadott el.

(13)

A kormány nem módosította jelentős mértékben a központi kormányzati, illetve a helyi önkormányzati szintű szolgáltatásnyújtás átszervezésével kapcsolatos jelenleg zajló reformstratégiáit, így mindkét említett stratégia a tervek szerint halad. Az önkormányzati szinten remélt termelékenységnövekedés azonban várhatóan csak közép-vagy hosszú távon jelentkezik majd meghatározó mértékben.

(14)

Összegezve, figyelembe véve a költségvetési célkitűzéseket érintő fenti kockázatokat, megállapítható, hogy a támogató jellegű költségvetési politikák 2010 során való fenntartását célzó stratégia összhangban áll az európai gazdaságélénkítési tervvel. A gazdasági válság negatív hatásainak következtében az államháztartás hiánya 2010-ben várhatóan ideiglenesen túllépi majd a GDP 3 %-ának megfelelő határértéket, ezt követően pedig fokozatosan a referenciaérték alá csökken. A program későbbi éveire vonatkozó növekedési előrejelzéseket érintő kockázatok fényében azonban előfordulhat, hogy még a hiány tervezett mérsékelt csökkentése sem érhető el. A strukturális egyenlegek változásában mért előre jelzett költségvetési irányvonal alapján feltételezhető, hogy középtávon nem következik be költségvetési konszolidáció, és a program nem tervezi a középtávú költségvetési célkitűzés megközelítését a programidőszakban. Jóllehet a program szerint folyamatban van a konszolidációs stratégia kidolgozása, annak pontos célkitűzéseit és főbb elemeit nem határozta meg. A költségvetési stratégiának a Paktum követelményeivel való összehangolása érdekében egy strukturális költségvetési konszolidációt célzó átfogó stratégia időszerű végrehajtására van szükség.

(15)

Ami a stabilitási és konvergenciaprogramok magatartási kódexében meghatározott adatszolgáltatási követelményeket illeti, a program az előírt és a nem kötelező adatok tekintetében részben hiányos (4).

i.

az európai gazdaságélénkítési tervnek megfelelően hajtsa végre a 2010. évi költségvetési politikát, és ezzel egyidejűleg gondoskodjon arról, hogy a GDP 3 %-ának megfelelő referenciaérték tervezett túllépése korlátozott és átmeneti jellegű maradjon;

ii.

idejében meghozott intézkedés keretében dolgozzon ki egy átfogó és konkrét középtávú költségvetési stratégiát, amely 2011-től kezdve biztosítja a konszolidációt, valamint elősegíti a középtávú célkitűzések elérését és az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának helyreállítását.