15.9.2009

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 243/1

---

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 810/2009/EK RENDELETE

(2009. július 13.)

a Közösségi Vízumkódex létrehozásáról

(vízumkódex)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 62. cikke (2) bekezdésének a) pontjára és b) pontjának ii. alpontjára,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően (1),

mivel:

(1)	A Szerződés 61. cikkével összhangban az olyan térség létrehozását, amelyen belül a személyek szabadon mozoghatnak, intézkedéseknek kell kísérnie a külső határellenőrzésekre, a menekültügyre és a bevándorlásra tekintettel.

(2)	A Szerződés 62. cikkének (2) bekezdése alapján a tagállamok külső határainak átlépésére vonatkozó intézkedések meghatározzák a legfeljebb három hónaposra tervezett tartózkodásokra vonatkozó vízumok szabályait, ideértve a tagállamok vízumkiadási eljárásait és ezek feltételeit is.

(3)

A vízumpolitika tekintetében a közös jogszabályok létrehozása, különösen a közösségi vívmányok (az 1985. június 14-i Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény (2) és a Közös Konzuli Utasítás (3) o. megfelelő rendelkezései) egységes szerkezetbe foglalása és továbbfejlesztése révén, „a közös vízumpolitikának egy többrétegű rendszer részeként” történő továbbfejlesztésének az egyik alapvető alkotóeleme, aminek célja „a legális utazás megkönnyítése és az illegális bevándorlás kezelése a nemzeti jogszabályok, valamint a helyi konzuli képviseletek eljárási gyakorlatának további harmonizálásán keresztül”, amint az a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének az Európai Unióban történő erősítéséről szóló Hágai Programban áll (4).

(4)

Vízumkiadás céljából a tagállamoknak biztosítaniuk kellene minden olyan harmadik államban a jelenlétüket vagy képviseletüket, amelynek állampolgáraival szemben vízumkötelezettség áll fenn. Az adott harmadik országban vagy az adott harmadik ország meghatározott részén saját konzulátussal nem rendelkező tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy képviseleti megállapodásokat kössenek, annak érdekében, hogy a vízumkérelmezőknek ne kelljen aránytalanul nagy erőfeszítést tenniük a konzulátus igénybevételéhez.

(5)

A repülőterek nemzetközi területein való átutazásra vonatkozóan szabályokat kell alkotni az illegális bevándorlás elleni küzdelem érdekében. Így a harmadik országok közös jegyzékén szereplő országok állampolgárainak repülőtéri tranzitvízummal kell rendelkezniük. Mindazonáltal a tagállamoknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy tömeges méreteket öltő illegális bevándorlás esetén, sürgősségi jelleggel a közös listán nem szereplő harmadik országok állampolgáraira is kiterjesszék ezt a kötelezettséget. A tagállamok egyéni döntéseit évenként felül kell vizsgálni.

(6)	A kérelmezők fogadását az emberi méltóság kellő tiszteletben tartása mellett kell megszervezni. A vízumkérelmek feldolgozását szakértő és tiszteletteljes módon, valamint az elérni kívánt célkitűzésekkel arányosan kell végezni.

(7)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a nyilvánosság számára nyújtott szolgáltatás minősége magas színvonalú legyen, és megfeleljen a helyes közigazgatási gyakorlatnak. Megfelelő számú, képzett személyzetet, valamint elegendő forrást kell elkülöníteniük, hogy a vízumeljárás a lehető leggördülékenyebb legyen. A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy valamennyi kérelmezővel szemben az egyablakos ügyintézés elvét alkalmazzák.

(8)

Meghatározott feltételek teljesülése esetén többszöri beutazásra jogosító vízumokat kell kiadni a tagállamok konzulátusaira nehezedő adminisztratív terhek mérséklése, valamint a gyakran vagy rendszeresen utazó személyek akadálymentes utazásának elősegítése érdekében. Azon kérelmezők számára, akiket a konzulátuson mint feddhetetlen és megbízható személyt ismernek, lehetőség szerint egyszerűsített eljárást kell biztosítani.

(9)

A biometrikus azonosítóknak a vízuminformációs rendszerről (VIS) és a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumokra vonatkozó adatok tagállamok közötti cseréjéről szóló, 2008. július 9-i 767/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (VIS-rendelet) (5) létrehozott vízuminformációs rendszerben (VIS) történő nyilvántartásba vétele miatt a vízumkérelmező személyes megjelenését – legalábbis az első kérelem esetében – a vízumkérelem egyik alapvető feltételévé kell tenni.

(10)	A későbbi vízumkérelmekkel kapcsolatos eljárás megkönnyítése érdekében lehetővé kell tenni, hogy az ujjlenyomatokat a VIS-ben történő első rögzítéstől számított 59 hónapon belül át lehessen másolni. Ezen időszak elteltét követően az ujjlenyomatokat újra fel kell venni.

(11)	A vízumkérelmi eljárás során a tagállamok által átvett dokumentumokat, adatokat vagy biometrikus azonosítókat a konzuli kapcsolatokról szóló, 1963. április 24-i bécsi egyezmény szerinti konzuli okmánynak kell tekinteni, és ennek megfelelően kell kezelni.

(12)	A személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) alkalmazandó a személyes adatoknak a tagállamok által e rendelet alkalmazásában történő feldolgozására.

(13)

Az eljárás megkönnyítése érdekében számos együttműködési formát kell kidolgozni, például a korlátozott képviseletet, a közös ügyintézési helyeket, közös igénylési központokat, tiszteletbeli konzulok igénybevételét és a külső szolgáltatókkal való együttműködést, figyelembe véve különösen a 95/46/EK irányelvben meghatározott adatvédelmi követelményeket. A tagállamok az e rendeletben megállapított feltételeknek megfelelően meghatározzák, hogy a szervezeti felépítés mely formáját fogják alkalmazni az egyes harmadik országokban.

(14)

Rendelkezéseket kell kidolgozni azon esetekre, amikor a tagállamok úgy határoznak, hogy együttműködnek egy külső szolgáltatóval a kérelmek átvételét illetően. Ilyen döntésre akkor kerülhet sor, ha különleges körülmények folytán vagy a helyi adottságokból kifolyólag az érintett tagállam számára a más tagállamokkal képviselet, vagy korlátozott képviselet formájában való együttműködés, illetve a közös ügyintézési hely vagy közös kérelem átvevő központ létrehozása nem bizonyul megfelelő megoldásnak. Az ilyen megoldásokat a vízumkibocsátás általános elveivel összhangban kell kialakítani, tiszteletben tartva a 95/46/EK irányelvben meghatározott adatvédelmi követelményeket. Ezenkívül e megoldások kialakításakor és megvalósításakor a vízum-shopping elkerülésének szükségességére is ügyelni kell.

(15)	Amennyiben egy tagállam úgy dönt, hogy külső szolgáltatóval működik együtt, fenn kell tartania annak lehetőségét is, hogy diplomáciai vagy konzuli képviseletein minden kérelmező közvetlenül benyújthassa kérelmét.

(16)

A tagállamoknak a külső szolgáltatókkal olyan jogi eszköz alapján kell együttműködniük, amely rendelkezéseket tartalmaz a szolgáltató pontos felelősségi köréről, a helyiségeibe történő közvetlen és korlátlan belépésről, a kérelmezőknek szóló információkról, a titoktartásról, valamint az együttműködés felfüggesztésének vagy felmondásának körülményeiről, feltételeiről és eljárásának menetéről.

(17)

Ez a rendelet, azáltal, hogy a tagállamok számára lehetővé teszi a külső szolgáltatókkal való együttműködést a kérelmek átvételét illetően, ugyanakkor a kérelmek benyújtása tekintetében az „egyablakos ügyintézés” elvét alkalmazza, a diplomáciai vagy konzuli képviseleten való személyes megjelenés általános szabályától való eltérést tesz lehetővé. Ez nem érinti a kérelmező személyes elbeszélgetésre való behívásának lehetőségét.

(18)

A helyi schengeni együttműködés elengedhetetlen jelentőségű a közös vízumpolitika harmonizált alkalmazása és a migrációs és/vagy biztonsági kockázatok megfelelő értékelése szempontjából. Az eltérő helyi körülmények miatt az egyes jogszabályi rendelkezések gyakorlati alkalmazását a tagállamok eltérő helyeken található diplomáciai és konzuli képviseleteinek együttesen kellene értékelnie, hogy a vízum-shopping megelőzése és a vízumkérelmezőkkel szembeni eltérő bánásmód elkerülése érdekében biztosítsák a jogszabályi rendelkezések harmonizált alkalmazását.

(19)	A statisztikai adatok fontos eszközei a migrációs mozgások figyelemmel kísérésének, valamint hatékony irányítási eszközként is szolgálhatnak. Ezért az ilyen adatokat rendszeresen és közös formátumban kell összeállítani.

(20)	Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozatnak (7) megfelelően kell elfogadni.

(21)

A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen arra, hogy elfogadja e rendelet mellékleteinek módosításait. Mivel ezen intézkedések általános hatályúak és e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányulnak, beleértve annak új, nem alapvető fontosságú elemekkel történő kiegészítését, azokat az 1999/468/EK tanácsi határozat 5a. cikkében meghatározott, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással kell elfogadni.

(22)	E rendelet működési szinten megvalósuló harmonizált alkalmazása érdekében utasításokat kell összeállítani a tagállamok által a vízumkérelmek feldolgozása során követendő gyakorlatra és eljárásokra vonatkozóan.

(23)	A közös vízumpolitika láthatóságának és egységes megjelenésének javítása érdekében közös schengeni vízuminformációs internetes oldalt kell létrehozni. Ez az oldal arra szolgál majd, hogy a nyilvánosságot a vízumkérelmezéssel kapcsolatos valamennyi lényeges információról tájékoztassa.

(24)	A rendelet nyomon követésére és értékelésére megfelelő intézkedéseket kell hozni.

(25)	A VIS-rendeletet és a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) létrehozásáról szóló, 2006. március 15-i 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (8) e rendelet rendelkezéseinek figyelembevétele céljából módosítani kell.

(26)	A Közösség és harmadik országok közötti kétoldalú megállapodások, amelyek a vízumkérelmek feldolgozását hivatottak megkönnyíteni, eltérhetnek az e rendeletben meghatározott rendelkezésektől.

(27)	Amikor valamelyik tagállam olimpiai játékokat és paralimpiai játékokat rendez, az olimpiai család tagjai számára történő vízumkiadást megkönnyítő különös rendszert kell alkalmazni.

(28)

Mivel e rendelet célját, nevezetesen a tagállamok területén való átutazásra vagy bármely hat hónapos időszakban három hónapot meg nem haladó tervezett tartózkodásra jogosító vízumok kiadására vonatkozó eljárások és feltételek megállapítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(29)	E rendelet tiszteletben tartja különösen az Európa Tanácsnak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményében és az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert alapvető jogokat és elveket.

(30)	A tagállamok területére történő beutazásra vagy a vízumok kiadására irányadó feltételek nem érintik az úti okmányok érvényességének elismerésére jelenleg irányadó szabályokat.

(31)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, így az rá nézve nem kötelező, és nem alkalmazható. Mivel e rendelet az Európai Közösséget létrehozó szerződés harmadik része IV. címének rendelkezései alapján a schengeni vívmányokat egészíti ki, Dánia a fenti jegyzőkönyv 5. cikkének megfelelően az e rendelet elfogadásának időpontját követő hat hónapos időszakon belül határoz arról, hogy azt nemzeti jogában végrehajtja-e.

(32)

Izland és Norvégia tekintetében ez a rendelet az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között megkötött, e két államnak a schengeni vívmányok végrehajtásához, alkalmazásához és fejlesztéséhez való társulásáról szóló társulási megállapodás (9) értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amely az említett megállapodás alkalmazását szolgáló egyes szabályokról szóló 1999/437/EK tanácsi határozat (10). cikkének B. pontjában említett területhez tartoznak.

(33)

Meg kell állapodni arra vonatkozóan, hogy Izland és Norvégia képviselői részt vehessenek a Bizottságot e rendelet szerinti végrehajtási hatáskörei gyakorlásában segítő bizottságok munkájában. Az említett megállapodáshoz csatolt, az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság közötti, az Európai Bizottságot végrehajtási hatáskörei gyakorlásában segítő bizottságokról szóló levélváltás formájában létrejött megállapodás (11) tervbe vett egy ilyen jellegű megállapodást. A Bizottság az e megállapodásra irányuló tárgyalások céljából ajánlástervezetet nyújtott be a Tanácsnak.

(34)

Svájc tekintetében ez a rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között létrejött, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás (12) értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az említett megállapodás aláírásáról szóló, a 2008/146/EK tanácsi határozat (13). cikkének megfelelően értelmezett 1999/437/EK határozat 1. cikke B pontjában említett területhez tartoznak.

(35)

Liechtenstein tekintetében ez a rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között létrejött, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról aláírt jegyzőkönyv értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozat 1. cikkének B. pontjában említett területhez tartoznak, összefüggésben az említett jegyzőkönyv aláírásáról szóló 2008/261/EK tanácsi határozat (14). cikkével.

(36)

Ez a rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek alkalmazásában az Egyesült Királyság a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának a schengeni vívmányok (15) egyes rendelkezéseinek alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2000. május 29-i 2000/365/EK tanácsi határozattal összhangban nem vesz részt. Ennélfogva az Egyesült Királyság nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(37)

Ez a rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését jelenti, amelyekben Írország az Írországnak a schengeni vívmányok egyes rendelkezései alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2002. február 28-i 2002/192/EK tanácsi határozattal (16) összhangban nem vesz részt. Ennélfogva Írország nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(38)	Ez a rendelet – a 3. cikk kivételével – a 2003-as csatlakozási okmány 3. cikkének (2) bekezdése és a 2005-ös csatlakozási okmány 4. cikkének (2) bekezdése értelmében a schengeni vívmányokon alapuló, illetve azokkal egyéb módon összefüggő jogi aktus.

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I.   CÍM

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Célkitűzés és hatály

(1)   Ez a rendelet létrehozza a tagállamok területén való átutazásra vagy bármely hat hónapos időszakban három hónapot meg nem haladó, tervezett tartózkodásra jogosító vízumok kiadására vonatkozó eljárásokat és feltételeket.

(2)   E rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni azon harmadik országbeli állampolgárokra, akik a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá esnek, illetve akik az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló, 2001. március 15-i 539/2001/EK tanácsi rendelet (17) értelmében a tagállamok külső határainak átlépésekor vízumkötelezettség alá esnek, a következők sérelme nélkül:

a)	azon harmadik országbeli állampolgárok szabad mozgáshoz való joga, akik uniós polgárok családtagjai;

b)	azon harmadik országbeli állampolgárok és családtagjaik azonos jogai, akiket az egyrészről a Közösség és tagállamai, másrészről ezen harmadik országok közötti megállapodások értelmében a szabad mozgáshoz az Unió polgáraiéval és családtagjaikéval megegyező jog illet meg.

(3)   Ez a rendelet továbbá felsorolja azon harmadik országokat, amelyek állampolgárainak repülőtéri tranzitvízummal kell rendelkezniük a nemzetközi polgári repülésről szóló Chicagói Egyezmény 9. mellékletében lefektetett szabad áthaladás elve alóli kivételként, valamint meghatározza a tagállami repülőterek nemzetközi tranzitterületén történő áthaladáshoz szükséges vízumok kiadására vonatkozó eljárásokat és feltételeket.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen rendelet alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

1.	„harmadik országbeli állampolgár” minden olyan személy, aki nem az EK-Szerződés 17. cikkének (1) bekezdése értelmében vett uniós állampolgár;

2.

„vízum” valamely tagállam által kiadott engedély a következőkre vonatkozóan: a) a tagállamok területén való átutazás vagy a tagállamok területére történő első beutazás napjától számított bármely hat hónapos időszakban három hónapot meg nem haladó, tervezett tartózkodás; b) a tagállamok nemzetközi repülőtéri tranzitterületén történő áthaladás;

3.	„egységes vízum” a tagállamok teljes területére érvényes vízum;

4.	„korlátozott területi érvényességű vízum” egy vagy több – de nem valamennyi – tagállam területére érvényes vízum;

5.	„repülőtéri tranzitvízum” olyan vízum, amely egy vagy több tagállami repülőtér nemzetközi tranzitterületén történő áthaladásra érvényes;

6.	„vízumbélyeg” a vízumok egységes formátumának meghatározásáról szóló, 1995. május 29-i 1683/95/EK tanácsi rendelet (18)

7.	„elismert úti okmány” olyan úti okmány, amelyet egy vagy több tagállam a vízumok beillesztése céljából elismer;

8.

„vízum beillesztésére szolgáló külön lap” az érintett tagállam által el nem ismert úti okmányok birtokosai részére a tagállamok által kiadott vízumok beillesztésére szolgáló egységes formátumú űrlap, az érintett tagállam által el nem ismert úti okmányok birtokosai részére a tagállamok által kiadott vízumok beillesztésére szolgáló űrlapok egységes formátumáról szóló, 2002. február 18-i 333/2002/EK tanácsi rendeletben (19) meghatározottak értelmében;

9.	„konzulátus” valamely tagállam diplomáciai képviselete vagy konzuli képviselete, amely vízumkiadásra jogosult, és amelyet hivatásos konzulátusi tisztviselő vezet a diplomáciai kapcsolatokról szóló 1963. április 24-i Bécsi Egyezmény értelmében;

10.	„kérelem” vízum iránti kérelem;

11.	„kereskedelmi közvetítő” adminisztratív szolgáltatásokat nyújtó magánvállalkozás, közlekedési vállalat vagy utazási iroda (utazásszervező vagy ügynök).

II.   CÍM

REPÜLŐTÉRI TRANZITVÍZUM

3. cikk

Repülőtéri tranzitvízum-kötelezettség alá eső harmadik országbeli állampolgárok

(1)   A IV. mellékletben felsorolt harmadik országok állampolgárainak repülőtéri tranzitvízummal kell rendelkezniük, amikor a tagállamok területén található repülőterek nemzetközi tranzitterületén áthaladnak.

(2)   Illegális bevándorlók tömeges beáramlása esetén az egyes tagállamok előírhatják, hogy az (1) bekezdésben említettektől eltérő harmadik országbeli állampolgároknak repülőtéri tranzitvízummal kell rendelkezniük, amikor a területükön található repülőterek nemzetközi tranzitterületén áthaladnak. A tagállamoknak értesíteniük kell a Bizottságot az ilyen határozatokról – azok hatálybalépését megelőzően –, valamint a repülőtéri tranzitvízum-kötelezettség megszüntetéséről.

(3)   Az említett értesítéseket az 52. cikk (1) bekezdésében említett bizottság keretében az érintett harmadik országnak a IV. mellékletben szereplő jegyzékbe történő áthelyezése céljából évente felül kell vizsgálni.

(4)   Amennyiben a harmadik országot nem helyezik át a IV. mellékletben szereplő jegyzékbe, az érintett tagállam – feltéve, hogy a (2) bekezdésben meghatározott feltételek teljesülnek – fenntarthatja, illetve megszüntetheti a repülőtéri tranzitvízum kötelezettségét.

(5)   Az (1) és (2) bekezdésben foglalt repülőtéri tranzitvízum kötelezettsége alól a személyek következő kategóriái mentesülnek:

a)	azon személyek, akik valamely tagállam által kiadott, érvényes egységes vízummal, hosszú idejű tartózkodásra jogosító nemzeti vízummal vagy tartózkodási engedéllyel rendelkeznek;

b)	harmadik országbeli állampolgárok, akik az Amerikai Egyesült Államok, Andorra, Japán, Kanada vagy San Marino által kiadott olyan érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkeznek, amely birtokosának feltétel nélküli visszatérést biztosít, és amely szerepel az V. mellékletben található jegyzékben;

c)

azon harmadik országbeli állampolgárok, akik rendelkeznek valamely tagállamnak vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló, 1992. május 2-i megállapodás valamely részes államának területére, az Amerikai Egyesült Államokba, Japánba vagy Kanadába érvényes vízummal, vagy a vízum felhasználása után visszatérnek az említett országokból;

d)	az uniós polgárok családtagjai, az 1. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említettek szerint;

e)	a diplomata-útlevelek birtokosai;

f)	a repülőgépek személyzetének azon tagjai, akik a nemzetközi polgári repülésről szóló Chicagói Egyezmény valamely szerződő felének állampolgárai.

III.   CÍM

A VÍZUMKIADÁSRA VONATKOZÓ ELJÁRÁSOK ÉS FELTÉTELEK

I.   FEJEZET

A kérelmekhez kapcsolódó eljárásokban részt vevő hatóságok

4. cikk

A kérelmekhez kapcsolódó eljárásokban való részvételre illetékes hatóságok

(1)   A konzulátusok vizsgálják meg a kérelmeket, és döntenek azokról.

(2)   Az (1) bekezdéstől eltérve és a 35. és 36. cikkel összhangban a kérelmek vizsgálatát a tagállamok külső határain a személyek ellenőrzéséért felelős hatóságok is végezhetik, valamint döntést hozhatnak azokról.

(3)   A tagállamok Európán kívüli tengerentúli területein a kérelmek vizsgálatát az érintett tagállam által kijelölt hatóságok végezhetik, valamint döntést hozhatnak azokról.

(4)   A tagállamok előírhatják, hogy az (1) és (2) bekezdésben kijelölt hatóságoktól eltérő hatóságok is részt vegyenek a kérelmek vizsgálatában, valamint az azokról hozott döntésekben.

(5)   A tagállamok a 22. és 31. cikkel összhangban előírhatják, hogy egy másik tagállam konzultáljon velük, vagy tájékoztatást nyújtson számukra.

5. cikk

A kérelem megvizsgálására és a kérelemre vonatkozó döntés meghozatalára illetékes tagállam

(1)   Az egységes vízum iránti kérelem vizsgálatára és a kérelemre vonatkozó döntés meghozatalára illetékes tagállam:

a)	azon tagállam, amelynek területe a látogatás(ok) kizárólagos úti célját képezi;

b)	amennyiben a látogatásnak egynél több úti célja van, azon tagállam, amelynek területe a tartózkodás hosszát vagy célját tekintve a látogatás(ok) fő úti célját képezi; vagy

c)	ha a fő úti cél nem meghatározható, azon tagállam, amelynek külső határát a kérelmező átlépni szándékozik annak érdekében, hogy a tagállamok területére beutazzon.

(2)   Az átutazás céljából benyújtott, egységes vízum iránti kérelem megvizsgálására és a kérelemre vonatkozó döntés meghozatalára illetékes tagállam:

a)	a csak egy tagállam területén történő átutazás esetén az érintett tagállam; vagy

b)	a több tagállam területén történő átutazás esetén azon tagállam, amelynek külső határát a kérelmező át kívánja lépni annak érdekében, hogy megkezdje az átutazást.

(3)   A repülőtéri tranzitvízum iránti kérelem megvizsgálására és a kérelemre vonatkozó döntés meghozatalára illetékes tagállam:

a)	egyszeri repülőtéri átutazás esetén azon tagállam, amelynek területén a repülőtéri átutazás megvalósul; vagy

b)	kétszeri vagy többszöri repülőtéri átutazás esetén azon tagállam, amelynek területén az első repülőtéri átutazás megvalósul.

(4)   A tagállamok együttműködnek annak megelőzése érdekében, hogy egy kérelem megvizsgálására vagy a kérelemre vonatkozó döntés meghozatalára azért ne kerülhessen sor, mert az (1)–(3) bekezdés szerint illetékes tagállam nincs jelen vagy nem rendelkezik képviselettel abban a harmadik országban, amelyben a kérelmező a kérelmet a 6. cikk szerint benyújtja.

6. cikk

A konzulátusok területi illetékessége

(1)   A vízumkérelmet azon illetékes tagállam konzulátusa vizsgálja meg és hoz róla döntést, amelynek illetékességi területén a kérelmező jogszerűen lakóhellyel rendelkezik.

(2)   Az illetékes tagállam konzulátusa megvizsgálja és döntést hoz azon harmadik országbeli állampolgárok kérelméről, akik jogszerűen tartózkodnak, de nem rendelkeznek lakóhellyel illetékességi területén, amennyiben a kérelmező megindokolta, hogy miért az adott konzulátuson nyújtotta be a kérelmét.

7. cikk

A tagállam területén jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgár számára történő vízumkiadással kapcsolatos illetékesség

Azon harmadik országbeli állampolgárok, akik jogszerűen tartózkodnak egy tagállam területén, és akiknek az egy vagy több tagállam területére való beutazáshoz vízummal kell rendelkezniük, az 5. cikk (1) vagy (2) bekezdése szerint illetékes tagállam konzulátusán kérelmeznek vízumot.

8. cikk

Képviseleti megállapodások

(1)   Egy tagállam megállapodást köthet arról, hogy egy másik, az 5. cikk szerint illetékes tagállamot képvisel abból a célból, hogy az adott tagállam nevében a kérelmeket megvizsgálja és a vízumokat kiadja. A tagállamok kizárólag a kérelmek átvétele és a biometrikus azonosítók felvétele céljából, korlátozott mértékben is képviselhetnek más tagállamokat.

(2)   A képviselő tagállam konzulátusa – amennyiben előreláthatólag el kívánja azt utasítani – benyújtja a vízumkérelmet a képviselt tagállam megfelelő hatóságaihoz, hogy ők hozzák meg a kérelemről szóló végső döntést a 23. cikk (1), (2) vagy (3) bekezdésében megadott határidőn belül.

(3)   Az iratok és az adatok átvételét és a képviselt tagállam felé történő továbbítását a megfelelő adatvédelmi és biztonsági szabályoknak megfelelően kell elvégezni.

(4)   A képviselő tagállam és a képviselt tagállam kétoldalú megállapodást köt, amely a következő elemeket tartalmazza:

a)	meghatározza a képviselet időtartamát – amennyiben az csak ideiglenes –, továbbá a megszüntetésére vonatkozó eljárásokat;

b)	rendelkezhet – különösen ha a képviselt tagállam rendelkezik konzulátussal az érintett harmadik országban – a képviselt tagállam által biztosítandó helyiségekről, személyzetről és pénzügyi hozzájárulásról;

c)	kimondhatja, hogy a harmadik országbeli állampolgárok egyes kategóriáinak kérelmeit a képviselő tagállamnak előzetes egyeztetés érdekében továbbítania kell a képviselt tagállam központi hatóságaihoz, a 22. cikkben foglaltak szerint;

d)	a (2) bekezdéstől eltérve, engedélyezheti a képviselő tagállam konzulátusa számára, hogy a kérelem megvizsgálását követően elutasítsa a vízum kiadását.

(5)   A harmadik országban saját konzulátussal nem rendelkező tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy képviseleti megállapodásokat kössenek azokkal a tagállamokkal, amelyek az adott országban rendelkeznek konzulátussal.

(6)   Annak biztosítása céljából, hogy egy adott régióban vagy földrajzi területen a fejletlen közlekedési infrastruktúra vagy a nagy távolságok miatt a vízumkérelmezőknek ne kelljen aránytalanul nagy erőfeszítést tenniük a konzulátus igénybevételéhez, az ilyen régiókban vagy területeken saját konzulátussal nem rendelkező tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy képviseleti megállapodásokat kössenek azokkal a tagállamokkal, amelyek az adott régiókban vagy területeken rendelkeznek konzulátussal.

(7)   A képviselt tagállam értesíti a Bizottságot a képviseleti megállapodásokról vagy az ilyen megállapodások megszűnéséről, mielőtt azok hatályba lépnek, illetve megszűnnek.

(8)   Ezzel egyidejűleg a képviselő tagállam konzulátusa egyaránt tájékoztatja a többi tagállam konzulátusait és az Európai Bizottságnak az érintett illetékességi területen eljáró képviseletét a képviseleti megállapodások megkötéséről vagy megszűnéséről azok hatálybalépése vagy megszűnése előtt.

(9)   Amennyiben a képviselő tagállam konzulátusa úgy dönt, hogy – a 45. cikkben előírtaknak megfelelően – akkreditált kereskedelmi közvetítőkkel vagy – a 43. cikknek megfelelően – külső szolgáltatóval működik együtt, ennek az együttműködésnek a képviseleti megállapodások hatálya alá tartozó kérelmekre is ki kell terjednie. A képviselt tagállam központi hatóságait előzetesen tájékoztatni kell ezen együttműködés feltételeiről.

II.   FEJEZET

A kérelem

9. cikk

A kérelem benyújtásának gyakorlati lehetőségei

(1)   A kérelmeket a tervezett látogatás kezdete előtt legfeljebb három hónappal lehet benyújtani. A többszöri beutazásra jogosító vízumok birtokosai a vízum lejárta előtt benyújthatják a kérelmet, amennyiben az legalább hat hónapos időszakra érvényes.

(2)   A kérelmezőktől megkövetelhetik, hogy a kérelem benyújtására személyes meghallgatást kérjenek. A meghallgatást rendszerint az időpontkérés időpontjától számított két hetes időszakban meg kell tartani.

(3)   Igazoltan sürgős esetben a konzulátus lehetővé teheti a kérelmezők számára, hogy személyes meghallgatás nélkül is benyújthassák kérelmüket, vagy a meghallgatást azonnal meg kell tartani.

(4)   A kérelmet a konzulátuson a kérelmezők vagy a 45. cikk (1) bekezdésében előírtaknak megfelelően az akkreditált kereskedelmi közvetítők nyújthatják be, a 13. cikk sérelme nélkül, illetve a 42. vagy a 43. cikkel összhangban.

10. cikk

A kérelem benyújtásának általános szabályai

(1)   A kérelmezőknek a kérelem benyújtásakor – a 13., 42., 43. és 45. cikk rendelkezéseinek sérelme nélkül – személyesen kell megjelenniük.

(2)   A konzulátusok eltekinthetnek az (1) bekezdésben említett követelménytől, amennyiben a kérelmező feddhetetlensége és megbízhatósága ismert számukra.

(3)   A kérelem benyújtásakor a kérelmező:

a)	a 11. cikk szerinti vízumkérdőívet nyújt be;

b)	a 12. cikk szerinti úti okmányt mutat be;

c)	az 1683/95/EK rendeletben meghatározott előírásoknak megfelelő vagy – amennyiben a VIS megkezdte működését, a VIS-rendelet 48. cikke szerint – az e rendelet 13. cikkében meghatározott előírásoknak megfelelő fényképet nyújt be;

d)	lehetővé teszi, hogy – amennyiben szükséges – ujjlenyomatait a 13. cikkel összhangban vegyék fel;

e)	a 16. cikknek megfelelően megfizeti a vízumdíjat;

f)	támogató dokumentumokat nyújt be a 14. cikkel és a II. melléklettel összhangban;

g)	adott esetben bizonyítja, hogy rendelkezik a 15. cikkben foglaltaknak megfelelő és érvényes utazási egészségbiztosítással.

11. cikk

A kérelemnyomtatvány

(1)   A kérelmezőknek az I. mellékletben található, kitöltött és aláírt vízumkérdőívet kell benyújtaniuk. A kérelmező úti okmányában szereplő személyek külön vízumkérdőívet nyújtanak be. A kiskorúak az állandó vagy ideiglenes szülői felügyeletet gyakorló vagy a gyámságot ellátó személy által aláírt vízumkérdőívet nyújtanak be.

(2)   A konzulátusok a kérelmezők számára a vízumkérdőívet széles körben, könnyen és díjmentesen hozzáférhetővé teszik.

(3)   A nyomtatványnak a következő nyelveken kell elérhetőnek lennie:

a)	azon tagállam hivatalos nyelve(i), amely esetében vízumkötelezettség áll fenn;

b)	a fogadó ország hivatalos nyelve(i);

c)	a fogadó ország hivatalos nyelve(i) és azon tagállam hivatalos nyelve(i), amely esetében vízumkötelezettség áll fenn; vagy

d)	képviselet esetén a képviselő tagállam hivatalos nyelve(i).

Az a) pontban említett nyelvek mellett a kérdőívet hozzáférhetővé tehetik az Európai Unió más hivatalos nyelvén is.

(4)   Ha a kérdőív a fogadó ország hivatalos nyelvén/nyelvein nem hozzáférhető, a kérdőívnek az ilyen nyelveken készült fordítását hozzáférhetővé kell tenni a kérelmező számára.

(5)   A kérdőívnek a fogadó ország hivatalos nyelvére/nyelveire történő fordítását a 48. cikk szerinti helyi schengeni együttműködés keretein belül kell elvégezni.

(6)   A konzulátusnak a kérelmezőt tájékoztatnia kell a vízumkérdőív kitöltésénél használható nyelv(ek)ről.

12. cikk

Az úti okmány

A kérelmezőnek az alábbi kritériumoknak megfelelő, érvényes úti okmányt kell bemutatnia:

a)	érvényessége legalább három hónappal meghaladja a tagállamok területéről történő tervezett távozás napját, vagy több tartózkodás esetén a tagállamok területéről történő tervezett utolsó távozás napját. Sürgős és indokolt esetben azonban ettől a kötelezettségtől el lehet tekinteni;

b)	legalább két üres oldalt tartalmaz;

c)	a megelőző tíz éven belül bocsátották ki.

13. cikk

Biometrikus azonosítók

(1)   A tagállamok a kérelmezőktől biometrikus azonosítókat kérnek be, azaz a fényképüket és tíz ujjuk lenyomatát, az Európa Tanácsnak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményében, az Európai Unió alapjogi chartájában és az Egyesült Nemzetek Szervezetének a gyermek jogairól szóló egyezményében foglalt biztosítékokkal összhangban.

(2)   Első vízumkérelme benyújtásakor a kérelmezőnek személyesen meg kell jelennie. Ekkor a kérelmezőtől a következő biometrikus azonosítókat kell bekérni:

—	fénykép, amelyet a kérelemmel egyidejűleg szkennelnek be vagy készítenek el, és

—	tíz, lapos ujjlenyomat, amelyet digitálisan rögzítenek.

(3)   Amennyiben a kérelmezőtől egy korábbi kérelem kapcsán vett ujjlenyomatok első alkalommal az új kérelem időpontjánál kevesebb mint 59 hónappal korábban kerültek be a VIS-be, azokat át kell másolni a későbbi kérelembe.

Ha azonban megalapozott kétségek merülnek fel a vízumkérelmező személyazonosságát illetően, a konzulátus az első albekezdésben megadott határidőn belül is ujjlenyomatot vesz.

Továbbá, ha a kérelem benyújtásának időpontjában nem kerül azonnal megerősítésre, hogy a korábbi ujjlenyomatot az első albekezdésben megadott határidőn belül vették, a kérelmező kérhet ujjlenyomatvételt.

(4)   A VIS-rendelet 9. cikkének 5. pontjával összhangban a kérelmekhez csatolt fényképeket minden esetben rögzíteni kell a VIS-ben. A kérelmező nem kötelezhető arra, hogy e célból személyesen megjelenjen.

A fényképre vonatkozó technikai követelmények megfelelnek a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) 6. kiadású 9303. sz. dokumentuma 1. részében meghatározott nemzetközi szabványoknak.

(5)   Az ujjlenyomatvétel az ICAO-szabványoknak és a Vízuminformációs Rendszer kifejlesztésével kapcsolatos biometrikus jellemzőkre vonatkozó szabványokról szóló műszaki előírások megállapításáról szóló, 2006. szeptember 22-i 2006/648/EK bizottsági határozatnak (20) megfelelően történik.

(6)   A biometrikus azonosítók felvételét a 4. cikk (1), (2) és (3) bekezdése szerinti illetékes hatóságok képesített és szabályszerűen felhatalmazott személyzete végzi. A konzulátusok felügyelete mellett a biometrikus azonosítókat a 42. cikkben említett tiszteletbeli konzul vagy a 43. cikkben említett külső szolgáltató képesített és szabályszerűen felhatalmazott személyzete is felveheti. Kétség esetén, az érintett tagállam(ok) gondoskodnak arról, hogy amennyiben az ujjlenyomatok levételére a külső szolgáltatónál került sor, azokat a konzulátuson ellenőrizni lehessen.

(7)   A következő kérelmezők mentesülnek az ujjlenyomat-adási kötelezettség alól:

a)	a 12 év alatti gyermekek;

b)

olyan személyek, akiknél az ujjlenyomatvétel fizikailag kivitelezhetetlen. Amennyiben lehetséges tíz ujjnál kevesebbről ujjlenyomatot venni, úgy a legnagyobb számú ujjlenyomatot kell rögzíteni. Amennyiben azonban átmeneti akadályról van szó, a kérelmezőt kötelezni kell arra, hogy a következő kérelmezésnél adjon ujjlenyomatot. A 4. cikk (1), (2) és (3) bekezdése szerint illetékes hatóságok felvilágosítást kérhetnek az átmeneti akadály okairól. A tagállamok biztosítják, hogy a kérelmező méltóságát garantáló, megfelelő eljárások álljanak rendelkezésre arra az esetre, ha a felvétel során nehézségek merülnek fel;

c)	a tagállamok kormányai vagy nemzetközi szervezetek meghívására hivatalos útra érkező állam- és kormányfők, valamint a nemzeti kormányok tagjai és az őket kísérő házastársak, továbbá hivatalos küldöttségük tagjai;

d)	a tagállamok kormányai vagy nemzetközi szervezetek meghívására hivatalos útra érkező uralkodók, valamint a királyi család egyéb magas rangú tagjai.

(8)   A (7) bekezdésben említett esetekben a VIS-rendelet 8. cikkének (5) bekezdésének megfelelően a „nem alkalmazandó” bejegyzést kell szerepeltetni a VIS-ben.

14. cikk

Támogató dokumentumok

(1)   Egységes vízum kérelmezése esetén a kérelmező benyújtja az alábbiakat:

a)	az utazás célját támogató dokumentumok;

b)	a szállással kapcsolatos dokumentumok, vagy a szállás anyagi fedezete meglétének igazolása;

c)

a Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex 5. cikke (1) bekezdésének c) pontjával és (3) bekezdésével összhangban olyan dokumentumok, amelyek igazolják, hogy a kérelmező megfelelő fedezettel rendelkezik mind a tervezett tartózkodás időtartamára, mind pedig a származási vagy lakóhely szerinti országba való visszatéréshez vagy egy olyan harmadik országba történő átutazáshoz, ahová bizonyosan bebocsátják, illetve képes ezt a fedezetet jogszerűen biztosítani;

d)	annak megítélését lehetővé tevő információ, hogy a kérelmező a kérelmezett vízum lejárta előtt el szándékozik hagyni a tagállamok területét.

(2)   Repülőtéri tranzitvízum kérelmezése esetén a kérelmező benyújtja az alábbiakat:

a)	a tervezett repülőtéri tranzit után a végső célállomásra történő továbbutazással kapcsolatos dokumentumok;

b)	annak megítélését lehetővé tevő információ, hogy a kérelmezőnek nem áll szándékában a tagállamok területére beutazni.

(3)   A II. melléklet tartalmazza azon támogató dokumentumok nem kimerítő jegyzékét, amelyeket a konzulátus a kérelmezőtől az (1) és (2) bekezdésben meghatározott feltételek teljesítésének igazolása érdekében kérhet.

(4)   A tagállamok előírhatják a kérelmezők számára, hogy a tagállamok által megadott formanyomtatvány kitöltésével nyújtsanak be igazolást a költségviselésről és/vagy a magánszállás-adásról. A formanyomtatványon szerepelnie kell különösen:

a)	hogy célja a költségviselés és/vagy a szállásadás igazolása-e;

b)	hogy a vendéglátó magánszemély, vállalat vagy szervezet;

c)	a vendéglátó személyazonossága és elérhetőségei;

d)	a meghívott kérelmező(k);

e)	a szállás címe;

f)	a tartózkodás időtartama és célja;

g)	esetleges családi kötelék a vendéglátóval.

A formanyomtatványt a tagállam hivatalos nyelve(i) mellett az Európai Unió intézményeinek legalább egy másik hivatalos nyelvén is el kell készíteni. A formanyomtatványnak az azt aláíró személy részére a VIS-rendelet 37. cikkének (1) bekezdésében előírt tájékoztatást kell nyújtania. A formanyomtatvány mintáját meg kell küldeni a Bizottságnak.

(5)   A helyi schengeni együttműködés keretein belül kell értékelni annak szükségességét, hogy a támogató dokumentumok jegyzékeit az egyes illetékességi területeken belül a helyi körülmények figyelembevétele érdekében ki kell-e egészíteni és kell-e harmonizálni.

(6)   A konzulátusok eltekinthetnek az (1) bekezdés egy vagy több követelményétől azon kérelmezők esetében, akik feddhetetlensége és megbízhatósága – különös tekintettel a korábbi vízumok jogszerű felhasználására – ismert számukra, amennyiben nem merül fel kétség a tekintetben, hogy a tagállamok külső határainak átlépésekor a kérelmező teljesíti a Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex 5. cikkének (1) bekezdésében szereplő követelményeket.

15. cikk

Utazási egészségbiztosítás

(1)   Az egy vagy két beutazásra jogosító egységes vízumot kérelmezők bizonyítják, hogy megfelelő és érvényes utazási egészségbiztosítással rendelkeznek, amely fedez minden olyan költséget, amely az egészségügyi okból, sürgősségi orvosi ellátás és/vagy sürgősségi kórházi kezelés, vagy elhalálozás miatt történő hazaszállítás kapcsán a tagállamok területén történő tartózkodásuk során felmerülhet.

(2)   A kettőnél több beutazásra („többszöri beutazásra”) jogosító egységes vízumot kérelmezők bizonyítják, hogy rendelkeznek az első tervezett tartózkodásuk időtartamára szóló, megfelelő és érvényes utazási egészségbiztosítással.

Az ilyen kérelmezők továbbá aláírják a kérelemnyomtatványon található nyilatkozatot, amelyben kijelentik, hogy tudatában vannak annak, hogy rendelkezniük kell majd a későbbi tartózkodásokra szóló utazási egészségbiztosítással is.

(3)   A biztosításnak a tagállamok egész területén érvényesnek kell lennie, és le kell fednie az illető személy tervezett tartózkodásának vagy átutazásának teljes időtartamát. A minimális fedezet 30 000 EUR.

Amikor korlátozott területi érvényességű, egynél több tagállam területére szóló vízumot adnak ki, a biztosításnak legalább az érintett tagállam(ok)ban érvényesnek kell lennie.

(4)   A kérelmezőknek a biztosítást főszabály szerint a lakóhely szerinti országban kell megkötniük. Ha ez nem lehetséges, törekedniük kell arra, hogy bármely másik országban kössenek biztosítást.

A (3) bekezdésben meghatározott feltételeket kell alkalmazni, amennyiben más személy köti meg a biztosítást a kérelmező számára.

(5)   A biztosítási fedezet megfelelőségének értékelésekor a konzulátusok meggyőződnek arról, hogy a biztosítótársasággal szembeni követelések érvényesíthetők lennének-e az adott tagállamban.

(6)   A biztosításra vonatkozó követelményt teljesítettnek lehet tekinteni, ha megállapításra kerül, hogy a kérelmező szakmai helyzetét tekintve megfelelő szintű biztosítás megléte feltételezhető. Az utazási egészségbiztosításra vonatkozó igazolás bemutatása alóli mentesség egyes olyan szakmai csoportokat érinthet, mint például a tengerészeket, amelyekre szakmai tevékenységük miatt már kötöttek utazási egészségbiztosítást.

(7)   A diplomata-útlevelek birtokosai mentesülnek az utazási egészségbiztosítás meglétének követelménye alól.

16. cikk

A vízumdíj

(1)   A kérelmezőnek 60 EUR vízumdíjat kell lerónia.

(2)   A hatodik életévét betöltött és tizenkét évesnél fiatalabb gyermekeknek 35 EUR vízumdíjat kell leróniuk.

(3)   Az eljárási költségeket tükrözendő, a vízumdíjat rendszeresen felül kell vizsgálni.

(4)   A vízumdíjat a következő kategóriák valamelyikéhez tartozó kérelmezők esetében nem kell leróni:

a)	hat év alatti gyermekek;

b)	tanulmányi célból vagy ismeretterjesztő képzés céljából tartózkodó tanulók, hallgatók, posztgraduális képzésben részt vevő hallgatók és kísérőtanárok;

c)

harmadik országok kutatói, akik a rövid távú tartózkodásra jogosító egységes vízumok kiadásának a Közösségbe tudományos kutatás céljával harmadik országokból érkező kutatók esetében történő megkönnyítéséről szóló, 2005. szeptember 28-i 2005/761/EK európai parlamenti és tanácsi ajánlásban (21) meghatározottak szerinti tudományos kutatás végzése céljából utaznak;

d)	a nonprofit szervezetek azon 25 éves, vagy fiatalabb képviselői, akik nonprofit szervezetek által szervezett szemináriumokon, konferenciákon, sport-, kulturális vagy oktatási eseményeken vesznek részt.

(5)   A vízumdíjtól el lehet tekinteni az alábbiak esetében:

a)	a hatodik életévüket betöltött és tizenkét évesnél fiatalabb gyermekek;

b)	a diplomata- és szolgálati útlevelek birtokosai;

c)	a nonprofit szervezetek által szervezett szemináriumok, konferenciák, sport-, kulturális vagy oktatási események 25 éves vagy fiatalabb résztvevői.

A tagállamok a helyi schengeni együttműködés keretein belül e mentességek alkalmazásának összehangolására törekednek.

(6)   Egyedi esetekben a felszámítandó vízumdíj összege elengedhető vagy csökkenthető, ha ez az intézkedés kulturális, sporttal kapcsolatos, külpolitikai és fejlesztési politikai érdekeket vagy más alapvetően fontos közérdeket vagy humanitárius célokat szolgál.

(7)   A vízumdíjat euróban, azon harmadik ország nemzeti pénznemében vagy az érintett harmadik országban általánosan használt pénznemben kell felszámítani, ahol a kérelmet benyújtották, és nem téríthető vissza, kivéve a 18. cikk (2) bekezdésében és a 19. cikk (3) bekezdésében említett eseteket.

Abban az esetben, ha a vízumdíjat az eurótól eltérő pénznemben számítják fel, összegét az Európai Központi Bank által megállapított euro-referenciaárfolyam alkalmazásával kell megállapítani és rendszeresen felülvizsgálni. A felszámított összegek kerekíthetők; a konzulátusok a helyi schengeni együttműködés keretében biztosítják, hogy hasonló összegeket számítsanak fel.

(8)   A kérelmező a megfizetett vízumdíjról elismervényt kap.

17. cikk

Szolgáltatási díj

(1)   Külső szolgáltató a 43. cikkben foglaltaknak megfelelően kiegészítő szolgáltatási díjat számíthat fel. A szolgáltatási díjnak arányban kell állnia a külső szolgáltató részéről a 43. cikk (6) bekezdésében említett egy vagy több feladat ellátása során felmerült költségekkel.

(2)   A szolgáltatási díjat a 43. cikk (2) bekezdésében említett jogi eszköz határozza meg pontosan.

(3)   A helyi schengeni együttműködés keretében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a kérelmezőkkel szemben felszámított szolgáltatási díjak megfelelően tükrözzék a külső szolgáltató által nyújtott szolgáltatásokat, és igazodjanak a helyi körülményekhez. Ezenfelül a tagállamoknak törekedniük kell a szolgáltatási díjak összehangolására.

(4)   A szolgáltatási díj nem haladhatja meg a 16. cikk (1) bekezdésében meghatározott vízumdíj felét, függetlenül a 16. cikk (2), (4), (5) és (6) bekezdése szerinti esetleges vízumdíj-kedvezményektől vagy a vízumdíj fizetése alóli esetleges mentességektől.

(5)   Az érintett tagállam(ok) fenntartják annak lehetőségét, hogy konzulátusaikon minden kérelmező közvetlenül benyújthassa kérelmét.

III.   FEJEZET

A vízumkérelem vizsgálata és a kérelemről való döntés

18. cikk

A konzulátus illetékességének vizsgálata

(1)   Kérelem benyújtásakor a konzulátus ellenőrzi, hogy az 5. és a 6. cikk értelmében illetékes-e annak vizsgálatára és az arról való döntésre.

(2)   Ha a konzulátus nem illetékes, a kérelmező által benyújtott vízumkérdőívet és dokumentumokat haladéktalanul visszajuttatja, a vízumdíjat visszatéríti és jelzi, hogy melyik konzulátus rendelkezik illetékességgel.

19. cikk

Befogadhatóság

(1)   Az illetékes konzulátus ellenőrzi, hogy:

—	a kérelmet a 9. cikk (1) bekezdésében említett időtartamon belül nyújtották-e be,

—	a kérelem tartalmazza-e a 10. cikk (3) bekezdésének a)–c) pontjában említett elemeket;

—	a kérelmező biometrikus adatait felvették-e, és

—	a vízumdíjat beszedték-e.

(2)   Amennyiben az illetékes konzulátus úgy találja, hogy az (1) bekezdésben említett feltételek teljesültek, a kérelem befogadható, és a konzulátus:

—	lefolytatja a VIS-rendelet 8. cikkében meghatározott eljárásokat, és

—	folytatja a kérelem vizsgálatát.

Az adatokat a VIS-be csak az arra megfelelően felhatalmazott konzuli személyzet rögzítheti a VIS-rendelet 6. cikkének (1) bekezdése, 7. cikke, valamint 9. cikkének (5) és (6) bekezdése értelmében.

(3)   Amennyiben az illetékes konzulátus úgy találja, hogy az (1) bekezdésben említett feltételek nem teljesültek, a kérelem nem befogadható és a konzulátus késedelem nélkül:

—	visszajuttatja a kérelmező által benyújtott vízumkérdőívet és egyéb dokumentumokat,

—	megsemmisíti a felvett biometrikus adatokat,

—	visszatéríti a vízumdíjat, és

—	nem vizsgálja meg a kérelmet.

(4)   Az előzőektől eltérve, humanitárius okokból vagy nemzeti érdek miatt befogadhatónak tekinthető az (1) bekezdésben foglalt követelményeket nem teljesítő kérelem is.

20. cikk

A kérelem befogadhatóságát igazoló bélyegző

(1)   Ha a kérelem befogadható, az illetékes konzulátus a kérelmező úti okmányát lebélyegzi. A bélyegzőnek meg kell felelnie a III. mellékletben található mintának, és azt a melléklet rendelkezéseivel összhangban kell lebélyegezni.

(2)   A diplomata-, szolgálati/hivatali és különleges útleveleket nem bélyegzik le.

(3)   E cikk rendelkezéseit kell alkalmazni a tagállamok konzulátusaira addig az időpontig, amikor a vízuminformációs rendszer (VIS) a VIS-rendelet 48. cikkének megfelelően valamennyi régióban teljesen működőképessé válik.

21. cikk

A beutazási feltételek ellenőrzése és kockázatértékelés

(1)   Az egységes vízum iránti kérelem vizsgálata során meg kell győződni arról, hogy a kérelmező eleget tesz-e a Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex 5. cikke (1) bekezdésének a), c), d) és e) pontjában található beutazási feltételeknek, valamint különös figyelmet kell fordítani annak vizsgálatára, hogy a kérelmező nem jelent-e kockázatot az illegális bevándorlás vagy a tagállamok biztonsága tekintetében, továbbá hogy a kérelmezőnek szándékában áll-e a kérelmezett vízum lejárta előtt a tagállamok területét elhagyni.

(2)   Valamennyi kérelem esetében keresést kell végrehajtani a VIS-ben a VIS-rendelet 8. cikkének (2) bekezdésével és 15. cikkével összhangban. A téves elutasítások és azonosítások elkerülése érdekében a tagállamok biztosítják a VIS-rendelet 15. cikkében szereplő összes keresési kritérium teljes körű alkalmazását.

(3)   A konzulátus annak ellenőrzése során, hogy a kérelmező eleget tesz-e a beutazási feltételeknek, ellenőrzi:

a)	hogy a bemutatott úti okmány nem hamis, hamisított vagy csalárd módon felhasznált;

b)

a kérelmező által a tervezett tartózkodás célját és körülményeit illetően nyújtott igazolást, továbbá, hogy a kérelmező rendelkezik megfelelő anyagi fedezettel mind a tervezett tartózkodás időtartamára, mind pedig a származási vagy a lakóhely szerinti országba való visszatéréshez vagy egy olyan harmadik országba történő átutazáshoz, ahová őt biztosan beengedik, illetve képes ezt a fedezetet jogszerűen biztosítani;

c)	hogy a kérelmező olyan személy-e, akire vonatkozóan beléptetési tilalmat elrendelő figyelmeztető jelzést adtak ki a Schengeni Információs Rendszerben (SIS);

d)

hogy a kérelmező nem minősül-e a Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex 2. cikkének (19) bekezdése értelmében a tagállamok közrendjét, belső biztonságát vagy közegészségét veszélyeztető, illetve bármely tagállam nemzetközi kapcsolatait fenyegető személynek, különösen nem áll-e a tagállamok nemzeti adatbázisai által ugyanezen okok miatt kiadott, beléptetési tilalmat elrendelő figyelmeztető jelzés hatálya alatt;

e)	a kérelmező – adott esetben – rendelkezik-e megfelelő és érvényes utazási egészségbiztosítással.

(4)   A konzulátus adott esetben ellenőrzi a megelőző és tervezett tartózkodások hosszát, hogy meggyőződjön arról, hogy a kérelmező nem tartózkodott tovább a tagállamok területén az engedélyezett maximális időtartamnál, függetlenül a más tagállam által kiadott, hosszú távú tartózkodásra jogosító nemzeti vízummal vagy tartózkodási engedéllyel engedélyezett lehetséges tartózkodásoktól.

(5)   A tervezett tartózkodáshoz szükséges, megfelelő anyagi fedezetet a tartózkodás időtartamával és céljával összhangban, valamint az érintett tagállam vagy tagállamok szállás- és ellátási átlagköltségeinek a figyelembevételével kell megállapítani, kedvező árú szálláshelyet véve alapul, és azt a tartózkodás napjainak számával szorozva, a tagállamok által a Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex 34. cikke (1) bekezdése c) pontjának megfelelően meghatározott referenciaösszegek alapján. A költségviselésnek és/vagy a magánszállásadásnak az igazolása is bizonyíthatja a szükséges anyagi fedezet meglétét.

(6)   A repülőtéri tranzitvízum iránti kérelem vizsgálata során a konzulátus ellenőrzi különösen az alábbiakat:

a)	hogy a bemutatott úti okmány nem hamis, hamisított vagy csalárd módon felhasznált;

b)	az érintett harmadik országbeli állampolgár indulási és érkezési helye, valamint hogy a tervezett útvonal és a repülőtéri átutazás összefüggésben áll egymással;

c)	a végső célállomásra történő továbbutazás igazolása.

(7)   A kérelem vizsgálatának elsősorban a bemutatott dokumentumok hitelességén és megbízhatóságán, valamint a kérelmező által tett nyilatkozatok megbízhatóságán és a benne foglaltak helytállóságán kell alapulnia.

(8)   A kérelem vizsgálata során a konzulátusok indokolt esetben személyes elbeszélgetésre hívhatják a kérelmezőt, és további dokumentumokat kérhetnek.

(9)   A vízumkiadás korábbi elutasítása nem vezet az új kérelem automatikus elutasításához. Az új kérelmet az összes rendelkezésre álló információ alapján vizsgálják.

22. cikk

Előzetes egyeztetés más tagállamok központi hatóságaival

(1)   A tagállamok megkövetelhetik, hogy más tagállamok központi hatóságai egyeztetést folytassanak az ő központi hatóságaikkal egyes harmadik országbeli állampolgárok vagy ilyen állampolgárok bizonyos kategóriái által benyújtott kérelmek vizsgálatakor. A repülőtéri tranzitvízumok iránti kérelmek esetében nem kell ilyen egyeztetést folytatni.

(2)   Az egyeztetésre felkért központi hatóságok az egyeztetés lefolytatását követő hét naptári napon belül végleges választ adnak. Amennyiben e határidőn belül nem érkezik válasz, az úgy értendő, hogy az említett központi hatóságok nem ellenzik a vízum kiadását.

(3)   A tagállamok – az intézkedés hatálybalépése előtt – értesítik a Bizottságot az előzetes konzultációra irányuló megkeresés bevezetéséről vagy eltörléséről. E tájékoztatást az érintett illetékességi területen a helyi schengeni együttműködésen belül is meg kell adni.

(4)   A Bizottság tájékoztatja a tagállamokat az említett értesítésekről.

(5)   A schengeni konzultációs hálózatnak a VIS-rendelet 46. cikke szerinti felváltása időpontjától az előzetes konzultációt az említett rendelet 16. cikkének (2) bekezdésével összhangban kell lefolytatni.

23. cikk

A kérelemről való döntés

(1)   A 19. cikk értelmében befogadható kérelmekről a kérelem benyújtásától számított tizenöt naptári napon belül határozni kell.

(2)   A határozathozatal időtartama egyes esetekben legfeljebb 30 naptári napra meghosszabbítható, különösen amikor a kérelem további alapos vizsgálata szükséges, vagy képviselet esetében amikor a képviselt tagállam hatóságaival konzultálnak.

(3)   Kivételesen, ha meghatározott estekben további dokumentumokra van szükség, a határozathozatal időtartama legfeljebb 60 naptári napra meghosszabbítható.

(4)   Hacsak a kérelmet vissza nem vonják, döntést kell hozni arról, hogy:

a)	egységes vízumot adnak ki a 24. cikknek megfelelően;

b)	korlátozott területi érvényességű vízumot adnak ki a 25. cikknek megfelelően;

c)	elutasítják a vízum kiadását a 32. cikknek megfelelően; vagy

d)	nem folytatják a vízum vizsgálatát, hanem a 8. cikk (2) bekezdésének megfelelően továbbítják azt a képviselt állam megfelelő hatóságához.

Az ujjlenyomatvételnek a 13. cikk (7) bekezdésének b) pontja szerinti fizikai kivitelezhetetlensége nem befolyásolhatja a vízum kiadását vagy elutasítását.

IV.   FEJEZET

A vízum kiadása

24. cikk

Egységes vízum kiadása

(1)   A vízum érvényességi időtartama és az engedélyezett tartózkodás hossza a 21. cikkel összhangban elvégzett vizsgálaton alapul.

Vízumot egy, kettő vagy több beutazásra lehet kiadni. Az érvényesség időtartama nem haladhatja meg az öt évet.

Átutazás esetén az engedélyezett tartózkodás hosszának meg kell egyeznie az átutazáshoz szükséges időtartammal.

A 12. cikk a) pontjának sérelme nélkül a vízum érvényességi időtartama egy tizenöt napos „türelmi időt” is magában foglal.

A tagállamok a közrend vagy bármely tagállam nemzetközi kapcsolatai okán dönthetnek úgy, hogy nem biztosítanak türelmi időt.

(2)   A 12. cikk a) pontjának sérelme nélkül a többszöri beutazásra jogosító vízumokat hat hónap és öt év közötti érvényességi időtartamra kell kiadni, az alábbi feltételek teljesülése esetén:

a)

a kérelmező igazolja, hogy gyakran és/vagy rendszeresen köteles vagy szándékozik utazni, különösen a foglalkozásából eredő vagy családi okból, ilyenek például az üzletemberek és üzletasszonyok, a tagállamokkal és az EU intézményekkel rendszeres hivatalos kapcsolatban álló köztisztviselők, a civil társadalmi szervezetek képzések, szemináriumok és konferenciák céljából utazó képviselői, uniós polgárok családtagjai, a tagállamokban jogszerűen lakóhellyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárok családtagjai és a tengerészek; valamint

b)

a kérelmező igazolja feddhetetlenségét és megbízhatóságát, különös tekintettel a korábbi egységes vízumok vagy korlátozott területi érvényességű vízumok jogszerű felhasználására, a származási országában fennálló gazdasági helyzetére, valamint azon valódi szándékára, hogy a kérelmezett vízum lejárta előtt elhagyja a tagállamok területét.

(3)   Amikor e vízum kiadásáról a döntés megszületett, a VIS-rendelet 10. cikkének (1) bekezdésében meghatározott adatokat be kell vinni a VIS-be.

25. cikk

Korlátozott területi érvényességű vízum kiadása

(1)   Korlátozott területi érvényességű vízumot a következő kivételes esetekben adnak ki:

a)

amikor az érintett tagállam humanitárius okokból, nemzeti érdekből vagy nemzetközi kötelezettségei következtében szükségesnek ítéli, hogy i. eltérjen azon elvtől, hogy a Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex 5. cikke (1) bekezdésének a), c), d) és e) pontjában meghatározott beutazási feltételeknek teljesülniük kell; ii. vízumot adjon ki a 22. cikknek megfelelőn egyeztetésre felkért tagállamnak az egységes vízum kiadásával szembeni kifogása ellenére; vagy iii. sürgősség okán vízumot adjon ki, annak ellenére, hogy a 22. cikk szerinti előzetes egyeztetésre nem került sor; vagy

b)

amikor a konzulátus által megindokolt okokból tartózkodásra jogosító új vízum kiadására kerül sor ugyanazon hat hónapos időszakban olyan kérelmezőnek, aki ugyanezen hat hónapos időszak alatt már felhasznált egy három hónapos tartózkodásra jogosító egységes vízumot vagy korlátozott területi érvényességű vízumot.

(2)   A korlátozott területi érvényességű vízum a vízumot kiadó tagállam területére érvényes. Kivételes esetben egynél több tagállam területére is érvényes lehet, amennyiben ehhez az érintett tagállamok hozzájárulnak.

(3)   Amennyiben a kérelmezőnek olyan úti okmánya van, amelyet egy vagy több – de nem az összes – tagállam nem ismer el, olyan vízumot kell kiadni, amely az úti okmányt elismerő tagállamok területére érvényes. Amennyiben a kiadó tagállam nem ismeri el a kérelmező úti okmányát, a kiadott vízum csak arra a tagállamra lesz érvényes.

(4)   Amennyiben az (1) bekezdés a) pontjában leírt esetekben korlátozott területi érvényességű vízum kiadására került sor, a kiadó tagállam központi hatósága a VIS-rendelet 16. cikkének (3) bekezdésében említett eljárással késedelem nélkül megküldi a megfelelő információt a többi tagállam központi hatóságainak.

(5)   Amikor e vízum kiadásáról a döntés megszületett, a VIS-rendelet 10. cikkének (1) bekezdésében meghatározott adatokat be kell vinni a VIS-be.

26. cikk

Repülőtéri tranzitvízum kiadása

(1)   A repülőtéri tranzitvízum a tagállamok területén található repülőterek nemzetközi tranzitterületén való áthaladásra érvényes.

(2)   A 12. cikk a) pontjának sérelme nélkül a vízum érvényességi időtartama egy tizenöt napos „türelmi időt” is magában foglal.

A tagállamok a közrend vagy bármely tagállam nemzetközi kapcsolatai okán dönthetnek úgy, hogy nem biztosítanak türelmi időt.

(3)   A 12. cikk a) pontjának sérelme nélkül, többszöri átutazásra jogosító repülőtéri tranzitvízumot legfeljebb hat hónapos érvényességi időtartamra lehet kiadni.

(4)   A többszöri átutazásra jogosító repülőtéri tranzitvízumok kiadásáról való döntésnél különösen az alábbi szempontokat kell figyelembe venni:

a)	a kérelmezőnek gyakran és/vagy rendszeresen kell átutaznia; és

b)

a kérelmező feddhetetlensége és megbízhatósága, különös tekintettel a korábbi egységes vízumok, korlátozott területi érvényességű vízumok vagy repülőtéri tranzitvízumok jogszerű felhasználására, a származási országában fennálló gazdasági helyzetére, valamint a továbbutazásra irányuló valódi szándékára.

(5)   Amennyiben a kérelmezőnek a 3. cikk (2) bekezdése rendelkezéseivel összhangban repülőtéri tranzitvízummal kell rendelkeznie, a repülőtéri tranzitvízum kizárólag az érintett tagállam(ok) területén található repülőterek nemzetközi tranzitterületén való áthaladásra érvényesek.

(6)   Amikor e vízum kiadásáról a döntés megszületett, a VIS-rendelet 10. cikkének (1) bekezdésében meghatározott adatokat be kell vinni a VIS-be.

27. cikk

A vízumbélyeg kitöltése

(1)   A vízumbélyeg kitöltésekor a VII. mellékletben meghatározott kötelező bejegyzéseket be kell írni, és a géppel olvasható vizsgálati zónát ki kell tölteni az ICAO 9303 sz. dokumentumának 2. részében meghatározottak szerint.

(2)   A tagállamok további nemzeti bejegyzéseket tehetnek a vízumbélyeg „Megjegyzések” rovatában, ezek azonban nem ismételhetik a VII. melléklet kötelező bejegyzéseit.

(3)   A vízumbélyeg valamennyi bejegyzését nyomtatni kell, és a nyomtatott vízumbélyeget tilos kézírással módosítani.

(4)   A vízumbélyegeket kézzel csak technikai vis maior esetén szabad kézzel kitölteni. A kézzel kitöltött vízumbélyeget tilos módosítani.

(5)   Amennyiben a vízumbélyeget az e cikk (4) bekezdése szerint kézzel töltik ki, ezt az információt a VIS-rendelet 10. cikke (1) bekezdésének k) pontjával összhangban be kell vinni a VIS-be.

28. cikk

Kitöltött vízumbélyegek érvénytelenítése

(1)   Amennyiben olyan bélyegen észlelnek hibát, amelyet még nem illesztettek be az úti okmányba, a bélyeget érvényteleníteni kell.

(2)   Amennyiben a hibát akkor észlelik, miután a vízumbélyeget már beillesztették az úti okmányba, a bélyeget érvénytelenítés céljából vegytintával két egymást keresztező vonallal át kell húzni, és egy másik oldalra új vízumbélyeget kell beilleszteni.

(3)   Amennyiben a hibát akkor észlelik, miután a megfelelő adatokat a VIS-rendelet 10. cikkének (1) bekezdésével összhangban bevitték a VIS-be, a hibát a VIS-rendelet 24. cikke (1) bekezdésének megfelelően ki kell javítani.

29. cikk

A vízumbélyegek beillesztése

(1)   A 27. cikkben és a VII. mellékletben előírt adatokat tartalmazó, nyomtatott vízumbélyeget a VIII. mellékletben foglalt rendelkezésekkel összhangban kell beilleszteni az úti okmányba.

(2)   Amennyiben a vízumot kiadó tagállam nem ismeri el a kérelmező úti okmányát, a vízum beillesztésére szolgáló külön lapot kell használni.

(3)   Amennyiben a vízumbélyeget a vízum beillesztésére szolgáló külön lapra illesztik, ezt az információt a VIS-rendelet 10. cikke (1) bekezdésének j) pontjával összhangban be kell vinni a VIS-be.

(4)   A kérelmező úti okmányában szereplő személyek számára kiadott egyéni vízumokat a kérelmező úti okmányába kell beilleszteni.

(5)   Amennyiben az e személyeket is tartalmazó úti okmányt a kiadó tagállam nem ismeri el, az egyéni vízumbélyeget a vízum beillesztésére szolgáló külön lapokra kell illeszteni.

30. cikk

A kiadott vízum által biztosított jogosultságok

Egységes vízum vagy korlátozott területi érvényességű vízum puszta birtoklása nem jelent automatikus beutazási jogot.

31. cikk

Más tagállamok központi hatóságainak tájékoztatása

(1)   A tagállamok megkövetelhetik, hogy – a repülőtéri tranzitvízumokat kivéve – központi hatóságaikat tájékoztassák a más tagállamok konzulátusai által kiadott olyan vízumokról, amelyeket egyes harmadik országbeli állampolgárok vagy ilyen állampolgárok bizonyos kategóriái számára adtak ki.

(2)   A tagállamok – az intézkedés hatálybalépése előtt – értesítik a Bizottságot az ilyen tájékoztatásra irányuló megkeresés bevezetéséről vagy eltörléséről. E tájékoztatást az érintett illetékességi területen a helyi schengeni együttműködésen belül is meg kell adni.

(3)   A Bizottság tájékoztatja a tagállamokat az említett értesítésekről.

(4)   A VIS-rendelet 46. cikkében említett időponttól az információt az említett rendelet 16. cikkének (3) bekezdése szerint kell továbbítani.

32. cikk

A vízum kiadásának elutasítása

(1)   A 25. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül a vízumkérelmet el kell utasítani:

a)

ha a kérelmező: i. hamis, hamisított vagy csalárd módon felhasznált úti okmányt mutat be; ii. nem indokolja meg a tervezett tartózkodás célját és körülményeit; iii. nem nyújt igazolást arról, hogy rendelkezik megfelelő anyagi fedezettel mind a tervezett tartózkodás időtartamára, mind pedig a származási vagy a lakóhely szerinti országba való visszatéréshez vagy egy olyan harmadik országba történő átutazáshoz, ahová őt biztosan beengedik, illetve képes ezt a fedezetet jogszerűen biztosítani; iv. a folyó hat hónapos időszakban már három hónapot a tagállamok területén tartózkodott egységes vízummal vagy korlátozott területi érvényességű vízummal; v. olyan személy, akire vonatkozóan a SIS beléptetési tilalmat elrendelő figyelmeztető jelzést adtak ki; vi. a Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex 2. cikkének (19) bekezdése értelmében a tagállamok közrendjét, belső biztonságát vagy közegészségét veszélyeztető, illetve bármely tagállam nemzetközi kapcsolatait fenyegető személynek minősül, különösen amennyiben a tagállamok nemzeti nyilvántartása által ugyanezen okok miatt kiadott, beléptetési tilalmat elrendelő figyelmeztető jelzés hatálya alatt áll; vii. adott esetben nem szolgál bizonyítékkal arra, hogy megfelelő és érvényes utazási egészségbiztosítása van; vagy

b)

amennyiben a kérelmező által benyújtott támogató dokumentumok hitelességét vagy tartalmuk helytállóságát, valamint a kérelmező által tett nyilatkozatok megbízhatóságát illetően, vagy a tekintetben megalapozott kétely merül fel, hogy a kérelmező a kérelmezett vízum lejárta előtt el szándékozik hagyni a tagállamok területét.

(2)   Az elutasításról szóló döntést és annak indokait a VI. mellékletben található formanyomtatványon kell közölni a kérelmezővel.

(3)   Az elutasított vízum kérelmezője jogorvoslattal élhet. A jogorvoslati eljárást a kérelemről szóló végső döntést meghozó tagállammal szemben, és ezen tagállam nemzeti jogának megfelelően kell lefolytatni. A tagállamok tájékoztatják a kérelmezőket a jogorvoslat esetén követendő, a VI. mellékletben meghatározott eljárásról.

(4)   A 8. cikk (2) bekezdésében említett esetekben a képviselő tagállam konzulátusa tájékoztatja a kérelmezőt a képviselt tagállam által hozott döntésről.

(5)   A megtagadott vízumra vonatkozó információt a VIS-rendelet 12. cikkének megfelelően be kell vinni a VIS-be.

V.   FEJEZET

Kiadott vízum módosítása

33. cikk

Meghosszabbítás

(1)   A kiadott vízum érvényességi idejét és/vagy a tartózkodási időtartamot meg kell hosszabbítani, amennyiben a tagállam illetékes hatósága úgy véli, hogy a vízum birtokosa bizonyította, hogy vis maior vagy humanitárius okok akadályozzák abban, hogy a vízum érvényességi időtartamának vagy a vízum által engedélyezett tartózkodás hosszának lejárta előtt elhagyja a tagállamok területét. A meghosszabbítást térítésmentesen kell megadni.

(2)   A kiadott vízum érvényességi időtartama és/vagy a tartózkodás időtartama meghosszabbítható, ha a vízum birtokosa súlyos személyes okokkal igazolja az érvényességi időtartam vagy a tartózkodási időtartam meghosszabbítását. A meghosszabbításért felszámítandó díj 30 EUR.

(3)   Amennyiben a vízumot meghosszabbító hatóság másképpen nem dönt, a meghosszabbított vízum területi érvényessége megegyezik az eredeti vízuméval.

(4)   A vízum meghosszabbítására illetékes hatóság azon tagállam hatósága, amelynek területén a harmadik országbeli állampolgár a meghosszabbítás kérésének idején tartózkodik.

(5)   A tagállamok közlik a Bizottsággal a vízumok meghosszabbítására illetékes hatóságok adatait.

(6)   A vízumok meghosszabbítása vízumbélyeg formájában történik.

(7)   A meghosszabbított vízumokra vonatkozó információt a VIS-rendelet 14. cikkének megfelelően be kell vinni a VIS-be.

34. cikk

Megsemmisítés és visszavonás

(1)   A vízumot meg kell semmisíteni, amennyiben nyilvánvalóvá válik, hogy a vízumkiadás feltételei nem teljesültek a vízum kiadásának időpontjában, különösen amennyiben alapos okkal feltételezhető, hogy azt csalárd módon szerezték. A vízumot főszabály szerint az azt kiadó tagállam illetékes hatóságai semmisítik meg. A vízumot más tagállam illetékes hatóságai is megsemmisíthetik, amely esetben a vízumot kiadó tagállam hatóságait tájékoztatni kell a megsemmisítésről.

(2)   A vízumot vissza kell vonni, amennyiben nyilvánvalóvá válik, hogy kiadásának feltételei többé nem teljesülnek. A vízumot főszabály szerint az azt kiadó tagállam illetékes hatóságai vonják vissza. A vízumot más tagállam illetékes hatóságai is visszavonhatják, amely esetben a vízumot kiadó tagállam hatóságait tájékoztatni kell a visszavonásról.

(3)   A vízumot a vízum birtokosának kérésére is vissza lehet vonni. A vízumot kiadó tagállam illetékes hatóságait értesíteni kell a vízum visszavonásáról.

(4)   Az a tény, hogy a vízum birtokosa a határon nem tudja bemutatni a 14. cikk (3) bekezdésében említett egy vagy több igazoló okmányt, nem vezet automatikusan a vízum megsemmisítésére vagy visszavonására irányuló döntéshez.

(5)   A megsemmisített vagy visszavont vízumra „MEGSEMMISÍTVE” vagy „VISSZAVONVA” feliratú bélyegzőlenyomatot kell helyezni, valamint a vízumbélyeg optikailag változó jelét, a „rejtett kép” biztonsági elemet, valamint a „vízum” szót keresztirányú áthúzással érvényteleníteni kell.

(6)   A kérelmezőt a VI. mellékletben szereplő formanyomtatvány révén értesíteni kell a vízum megsemmisítéséről vagy visszavonásáról szóló döntésről, valamint a döntés indokairól.

(7)   A megsemmisített vagy visszavont vízum birtokosa jogorvoslattal élhet, kivéve ha a vízumot a (3) bekezdéssel összhangban az ő kérésére vonták vissza. A jogorvoslati eljárást a megsemmisítésről vagy visszavonásról szóló döntést meghozó tagállammal szemben, és ezen tagállam nemzeti jogának megfelelően kell lefolytatni. A tagállamok tájékoztatják a kérelmezőket a jogorvoslat esetén követendő, a VI. mellékletben meghatározott eljárásról.

(8)   A megsemmisített vagy visszavont vízumokra vonatkozó információt a VIS-rendelet 13. cikkének megfelelően be kell vinni a VIS-be.

VI.   FEJEZET

A külső határon kiadott vízumok

35. cikk

A külső határon kérelmezett vízumok

(1)   Kivételes esetben, a határátkelőhelyeken is lehet vízumot kiadni a következő feltételek teljesülése esetén:

a)	a kérelmező eleget tesz a Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex 5. cikke (1) bekezdésének a), c), d) és e) pontjában található feltételeknek;

b)	a kérelmező nem volt olyan helyzetben, hogy előzetesen vízumot igényelhessen, és amennyiben szükséges, beutazásának előre nem látható és nyomós indokait támogató dokumentumokat nyújt be; és

c)	a kérelmező visszatérése a származási vagy a lakóhely szerinti országba vagy a schengeni vívmányokat teljes mértékben végrehajtó tagállamoktól eltérő államokon keresztüli átutazása bizonyosnak tekinthető.

(2)   Amennyiben a vízumot a külső határon kérelmezik, ha az utazási egészségbiztosítás az adott határátkelőhelyen nem elérhető, vagy humanitárius okokból el lehet tekinteni azon követelménytől, hogy a kérelmezőnek utazási egészségbiztosítással kell rendelkeznie.

(3)   A külső határon kiadott vízum formája egységes vízum, amely a birtokosát – a tervezett tartózkodás céljától és körülményeitől függően – legfeljebb 15 napos tartózkodásra jogosítja fel. Átutazás esetén az engedélyezett tartózkodás hosszának meg kell egyeznie az átutazáshoz szükséges időtartammal.

(4)   Amennyiben a Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex 5. cikke (1) bekezdésének a), c), d) és e) pontjában található feltételek nem teljesülnek, a határon történő vízumkiadásért felelős hatóságok az e rendelet 25. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban kizárólag a kiadó tagállam területére vonatkozó, korlátozott területi érvényességű vízumot adhatnak ki.

(5)   Azon harmadik országbeli állampolgárok számára, akik kategóriája esetében a 22. cikkel összhangban előzetes egyeztetést kell folytatni, főszabály szerint nem lehet a külső határon vízumot kiadni.

Mindazonáltal kivételes esetben, a 25. cikk (1) bekezdésének a) pontjával összhangban a külső határon ilyen személyek számára is kiadható a vízumot kiadó tagállam területére vonatkozó, korlátozott területi érvényességű vízum.

(6)   A vízum kiadása elutasításának a 32. cikk (1) bekezdésében szereplő indokain túlmenően a vízum kiadását el kell utasítani a határátkelőhelyen, amennyiben az e cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett feltételek nem teljesülnek.

(7)   Az elutasítás indokolására és az elutasításról szóló értesítésre, valamint a jogorvoslati jogra vonatkozó, a 32. cikk (3) bekezdésében és a VI. mellékletben található rendelkezéseket alkalmazni kell.

36. cikk

Az átutazó tengerészeknek a külső határon kiadott vízumok

(1)   Vízumot kaphat a határon az átutazáshoz az a tengerész, akinek a tagállamok külső határainak átlépésekor vízummal kell rendelkeznie, ha

a)	eleget tesz a 35. cikk (1) bekezdésében foglalt feltételeknek; és

b)	a kérdéses határt azért lépi át, hogy fel- vagy visszaszálljon arra a hajóra, amelyen tengerészként dolgozni fog, illetve partra szálljon arról a hajóról, amelyen tengerészként dolgozott.

(2)   Mielőtt a vízumot az átutazó tengerész számára a határon kiadják, az illetékes nemzeti hatóságoknak eleget kell tenniük a IX. melléklet 1. részében foglalt szabályoknak, és meg kell győződniük arról, hogy a kérdéses tengerészre vonatkozó szükséges információkat a IX. melléklet 2. részében meghatározott, az átutazó tengerészekre vonatkozó, megfelelően kitöltött formanyomtatvány révén kicserélték.

(3)   E cikket a 35. cikk (3), (4) és (5) bekezdésének sérelme nélkül kell alkalmazni.

IV.   CÍM

HIVATALI IRÁNYÍTÁS ÉS SZERVEZÉS

37. cikk

A vízumosztályok működési rendje

(1)   A tagállamok felelősek konzulátusaik vízumosztályainak megszervezéséért.

Annak megelőzése érdekében, hogy az elővigyázatosság szintje bármiféleképpen is lecsökkenjen, továbbá a személyzetnek a helyi nyomással szembeni védelme érdekében, amennyiben ez lehetséges, a közvetlenül a kérelmezőkkel foglalkozó munkatársak feladatait rendszeresen váltogatni kell. Különös figyelmet kell fordítani az egyértelmű munkastruktúrákra és a feladatok/felelősség határozottan elkülönülő kiosztására/megosztására a kérelmekre vonatkozó végső döntések meghozatalával kapcsolatban. A VIS-hez és a SIS-hez, valamint az egyéb bizalmas információkhoz való, betekintési célú hozzáférési jogosultságot csak a személyzet korlátozott számú, jogszerűen felhatalmazott tagja kaphat. Megfelelő intézkedéseket kell tenni annak megelőzése érdekében, hogy az ilyen adatbázisokhoz illetéktelenül hozzá lehessen férni.

(2)   A csalások és eltűnések megelőzése érdekében a vízumbélyegek tárolására és kezelésére megfelelő biztonsági intézkedéseket kell alkalmazni. Minden konzulátus nyilvántartást vezet a vízumbélyeg-készletéről, és feljegyzi minden egyes vízumbélyeg felhasználási módját.

(3)   A tagállamok konzulátusai irattárukban őrzik a kérelmeket. Valamennyi egyéni akta tartalmazza a vízumkérdőívet, a megfelelő támogató dokumentumok másolatát, az elvégzett ellenőrzésekről szóló feljegyzést, valamint a kiadott vízumra való hivatkozási számot annak érdekében, hogy a személyzet szükség esetén rekonstruálni tudja a kérelemről hozott döntés hátterét.

Az egyéni kérelmeket a kérelemre vonatkozó, a 23. cikk (1) bekezdésében említett döntés időpontjától számított legalább két évig meg kell őrizni.

38. cikk

A vízumkérelmek vizsgálatához és a konzulátusok felügyeletéhez biztosított források

(1)   A kérelmek feldolgozásával kapcsolatos feladatok elvégzésére a tagállamok elegendő számú, megfelelő személyzetet alkalmaznak oly módon, hogy a nyilvánosság számára elfogadható és összehangolt minőségű szolgáltatást biztosítsanak.

(2)   A helyiségeknek meg kell felelniük a feladat megfelelő elvégzéséhez szükséges követelményeknek, valamint lehetővé kell tenniük a megfelelő biztonsági intézkedéseket.

(3)   A tagállamok központi hatóságai megfelelő képzésben részesítik a kihelyezett és a helyben alkalmazott személyzetet, valamint kötelesek őket teljeskörűen, pontosan és naprakészen tájékoztatni a megfelelő közösségi és nemzeti jogra vonatkozóan.

(4)   A tagállamok központi hatóságai biztosítják a kérelmek vizsgálati módjának gyakori és megfelelő ellenőrzését, valamint kiigazító intézkedéseket tesznek, amennyiben e rendelet rendelkezéseitől való eltérést észlelnek.

39. cikk

A személyzet magatartása

(1)   A tagállamok konzulátusai biztosítják, hogy a kérelmezők udvarias bánásmódban részesüljenek.

(2)   Feladatai ellátása során a konzulátusi személyzet teljes mértékben tiszteletben tartja az emberi méltóságot. Valamennyi intézkedés arányos az ilyen intézkedések által elérni kívánt célkitűzésekkel.

(3)   Feladatai ellátása során a konzulátusi személyzet senkivel szemben nem alkalmazhat megkülönböztetést neme, faji vagy etnikai származása, vallása vagy meggyőződése, fogyatékossága, kora vagy szexuális irányultsága alapján.

40. cikk

Az együttműködés formái

(1)   Minden tagállam maga felel a vízumkérelmekhez kapcsolódó eljárások megszervezéséért. A kérelmeket elvben valamely tagállam konzulátusán kell benyújtani.

(2)   A tagállamok:

a)

konzulátusaikat, valamint a határokon történő vízumkiadásért felelős hatóságaikat ellátják a biometrikus azonosítók felvételéhez szükséges felszereléssel, csakúgy, mint a tiszteletbeli konzuljaik hivatalát, amennyiben azokat a 42. cikk alapján biometrikus azonosítók felvétele céljából igénybe veszik; és/vagy

b)	a 41. cikk alapján együttműködnek egy vagy több másik tagállammal a helyi schengeni együttműködés keretében vagy más alkalmas módon, akár korlátozott képviselet, közös ügyintézési hely vagy közös igénylési központ működtetésével.

(3)   Különleges körülmények folytán vagy a helyi adottságokkal kapcsolatos okokból, mint például:

a)	amikor a kérelmezők nagy száma miatt nem lehetséges a vízumkérelmek és az adatok időben, megfelelő körülmények között történő átvételének megszervezése; vagy

b)	amikor másképp nem lehetséges az érintett harmadik ország kellő területi lefedettségének biztosítása,

és amennyiben a (2) bekezdés b) pontjában említett együttműködési formák az érintett tagállam számára nem bizonyulnak megfelelőnek, a tagállamok végső lépésként együttműködhetnek egy külső szolgáltatóval a 43. cikkel összhangban.

(4)   A kérelmező személyes elbeszélgetésre való behívására vonatkozó jog fenntartása mellett, a 21. cikk (8) bekezdésének megfelelően, a szervezési forma megválasztása nem eredményezheti azt, hogy a kérelmezőnek egynél több helyszínen kelljen személyesen megjelennie a kérelem benyújtása érdekében.

(5)   A tagállamok értesítik a Bizottságot arról, hogy milyen módon kívánják megszervezni az egyes konzuli képviseleteken a kérelmekkel kapcsolatos eljárásokat.

41. cikk

Tagállamok közötti együttműködés

(1)   Ahol „közös ügyintézési hely” létrehozását választják, ott egy vagy több tagállam konzulátusainak személyzete hajtja végre a másik tagállam konzulátusán keresztül hozzájuk címzett kérelmekkel kapcsolatos eljárásokat (ideértve a biometrikus azonosítók gyűjtését is), továbbá használják a másik tagállam eszközeit is. Az érintett tagállamok megállapodnak a közös ügyintézési hely fenntartásának időtartamáról és megszüntetésének feltételeiről, továbbá abban, hogy a vízumdíj mekkora hányadát kell megkapnia azon tagállamnak, amelynek konzulátusát igénybe veszik.

(2)   Ahol „közös igénylési központok” kialakítására kerül sor, ott két vagy több tagállam konzulátusainak személyzetét egy közös épületbe vonják össze, ahová a kérelmezők kérelmüket (köztük a biometrikus azonosítókat) benyújthatják. A kérelmezőket a vízumkérelem elbírálásáért és az arról való döntéshozatalért felelős tagállamhoz kell irányítani. A tagállamok megállapodnak az ilyen együttműködés időtartamáról és megszüntetésének feltételeiről, valamint a részt vevő tagállamok közötti költségmegosztásról. A célországgal fennálló logisztikai szerződésekért és diplomáciai kapcsolatokért egy tagállam felel.

(3)   A tagállamok a más tagállamokkal folytatott együttműködés megszüntetése esetén biztosítják a teljes körű szolgáltatás folyamatosságát.

42. cikk

Tiszteletbeli konzulok igénybevétele

(1)   A 43. cikk (6) bekezdésében említett feladatok mindegyikének vagy némelyikének végrehajtására a tiszteletbeli konzulok is feljogosíthatók. A biztonság és az adatvédelem szavatolására megfelelő intézkedéseket kell hozni.

(2)   Amennyiben a tiszteletbeli konzul a tagállamnak nem köztisztviselője, e feladatok ellátásának meg kell felelnie a X. mellékletben megállapított követelményeknek, az említett melléklet D. pontjának c) alpontjában leírt rendelkezések kivételével.

(3)   Amennyiben a tiszteletbeli konzul valamely tagállam köztisztviselője, az érintett tagállam biztosítja, hogy olyan követelményeknek tegyen eleget, amelyek egyenértékűek a saját konzulátusa által e feladatok ellátása terén vonatkozó követelményekkel.

43. cikk

Együttműködés a külső szolgáltatókkal

(1)   A tagállamok törekednek arra, hogy a közbeszerzésre és a versenyre vonatkozó szabályok sérelme nélkül egy vagy több tagállammal közösen működjenek együtt a külső szolgáltatóval.

(2)   A külső szolgáltatóval való együttműködésnek a X. mellékletben megállapított követelményekkel összhangban lévő jogi eszközön kell alapulnia.

(3)   A tagállamok a helyi schengeni együttműködés keretében információt cserélnek a külső szolgáltatók kiválasztásáról és a vonatkozó jogi eszközeik feltételeinek kidolgozásáról.

(4)   A kérelmek elbírálását, a személyes elbeszélgetések lefolytatását és adott esetben a kérelmekről való döntéshozatalt, valamint a vízumbélyegek kinyomtatását és beillesztését kizárólag a konzulátusok végezhetik.

(5)   A külső szolgáltatók semmilyen körülmények között nem férhetnek hozzá a VIS-hez. A VIS-hez való hozzáférés kizárólag a konzulátusok szabályszerűen felhatalmazott személyzete számára van fenntartva.

(6)   A külső szolgáltató az alábbiakban felsorolt egy vagy több feladat ellátásával bízható meg:

a)	általános tájékoztatás a vízumszerzés feltételeiről és a vízumkérdőívekről;

b)	a kérelmezők tájékoztatása a szükséges támogató dokumentumokról egy ellenőrző lista alapján;

c)	az adatok és a kérelmek (többek között a biometrikus azonosítók) felvétele, valamint a kérelmek továbbítása a konzulátus részére;

d)	a vízumdíj beszedése;

e)	a konzulátuson, illetve a külső szolgáltatónál való személyes megjelenés céljából adott időpontok egyeztetése;

f)	az úti okmányoknak a konzulátustól való átvétele (ideértve adott esetben az elutasításról szóló értesítést is), majd a kérelmezőhöz való visszajuttatása.

(7)   A külső szolgáltatók kiválasztásánál az érintett tagállam/tagállamok alaposan megvizsgálja/megvizsgálják a szolgáltató fizetőképességét és megbízhatóságát (ideértve a szükséges engedélyeket, a kereskedelmi nyilvántartásba való bejegyzést, a vállalkozás alapító okiratát, a banki szerződéseket is), valamint kizárják az összeférhetetlenséget.

(8)   Az érintett tagállam/tagállamok biztosítja/biztosítják, hogy a kiválasztott külső szolgáltatók teljesítsék a (2) bekezdésben említett jogi eszközben a vonatkozásukban megszabott feltételeket.

(9)   Az érintett tagállam(ok) felel(nek) az adatok feldolgozására vonatkozó adatvédelmi szabályok betartásáért, melyet a 95/46/EK irányelv 28. cikkének megfelelően felügyelni kell.

A külső szolgáltatóval való együttműködés nem szűkíti le, illetve nem zárja ki az érintett tagállam(ok) nemzeti joga szerint a kérelmezők személyes adataival vagy a (6) bekezdésben említett egy vagy több feladat elvégzésével kapcsolatos kötelezettségek megszegése tekintetében fennálló felelősséget. Ez a rendelkezés nem érinti a közvetlenül a külső szolgáltatóval szemben az érintett harmadik ország nemzeti joga szerint esetlegesen foganatosított intézkedéseket.

(10)   Az érintett tagállam(ok) képzést nyújt(anak) a külső szolgáltató számára, hogy az rendelkezzen az ahhoz szükséges tudással, hogy a kérelmezőknek megfelelő szolgáltatást és kielégítő tájékoztatást tudjon nyújtani.

(11)   Az érintett tagállam(ok) szorosan figyelemmel kíséri(k) a (2) bekezdésben említett jogi eszköz végrehajtását, ideértve:

a)	a külső szolgáltató által a kérelmezőknek a vízumszerzés feltételeiről és a vízumkérdőívekről nyújtott általános információt;

b)

minden olyan technikai és szervezési biztonsági intézkedést, amelyekre a személyes adatok véletlen vagy jogellenes megsemmisítése, véletlen elvesztése, megváltoztatása, jogosulatlan nyilvánosságra hozatala vagy az azokhoz való jogosulatlan hozzáférés elleni védelem érdekében szükség van – különösen, ha az együttműködés magában foglalja az adatoknak az érintett tagállam(ok) konzulátusaihoz történő továbbítását is –, továbbá a személyes adatok feldolgozásának minden más jogellenes formája elleni védelmet is;

c)	a biometrikus azonosítók felvételét és továbbítását;

d)	az adatvédelmi rendelkezéseknek való megfelelés érdekében hozott intézkedéseket.

E célból az érintett tagállam(ok) konzulátusai rendszeresen előre nem bejelentett, helyszíni ellenőrzést végeznek a külső szolgáltatónál.

(12)   A tagállamok a külső szolgáltatókkal folytatott együttműködés megszüntetése esetén biztosítják a teljes körű szolgáltatás folyamatosságát.

(13)   A tagállamok a Bizottság rendelkezésére bocsátják a (2) bekezdésben említett jogi eszköz egy példányát.

44. cikk

Titkosítás és védett adattovábbítás

(1)   A tagállamok közötti képviseleti megállapodások, a tagállamok és valamely külső szolgáltató közötti együttműködés, valamint a tiszteletbeli konzulok igénybevétele esetén a képviselt vagy érintett tagállam/tagállamok gondoskodik/gondoskodnak arról, hogy a képviselő tagállam hatóságai részéről a képviselt tagállam(ok) hatóságai felé, illetve a külső szolgáltató vagy a tiszteletbeli konzul részéről az érintett tagállam(ok) hatóságai felé továbbított adatok teljes mértékben titkosítva legyenek, akár elektronikus úton, akár fizikailag, egy elektronikus adathordozón történik a továbbítás.

(2)   Azon harmadik országokban, amelyek tiltják a képviselő tagállam hatóságai által a képviselt tagállam hatóságainak vagy a külső szolgáltató vagy a tiszteletbeli konzul által az érintett tagállam(ok) hatóságainak elektronikusan továbbítandó adatok titkosítását, a képviselt tagállam(ok) vagy az érintett tagállam(ok) nem engedélyezi(k) a képviselő tagállamnak, a külső szolgáltatónak vagy a tiszteletbeli konzulnak az adatok elektronikus úton való továbbítását.

Ez esetben a képviselt tagállam/tagállamok vagy az érintett tagállam/tagállamok gondoskodik/gondoskodnak arról, hogy az elektronikus adatokat fizikailag, elektronikus adathordozón, teljes mértékben titkosított formában, valamely tagállam konzuli tisztviselője útján továbbítsák a képviselő tagállam hatóságai a képviselt tagállam(ok) hatóságainak, illetve a külső szolgáltató vagy a tiszteletbeli konzul az érintett tagállam hatóságainak, vagy amennyiben az ilyen továbbítás aránytalan vagy ésszerűtlen intézkedéseket tenne szükségessé, más biztonságos és védett módon, például az érintett harmadik országban az érzékeny dokumentumok és adatok továbbítása terén tapasztalattal rendelkező, bejegyzett gazdasági szereplők igénybevételével.

(3)   A továbbítás biztonsági szintje valamennyi esetben az adatok érzékeny jellegéhez igazodik.

(4)   A tagállamok, illetve a Közösség az érintett harmadik államokkal megállapodásra törekednek a képviselő tagállamok hatóságai által a képviselt tagállam(ok) hatóságai részére, illetve a külső szolgáltató vagy a tiszteletbeli konzul által az érintett tagállam(ok) hatóságai részére elektronikusan továbbítandó adatok titkosítása elleni tiltó rendelkezések megszüntetése céljából.

45. cikk

Tagállami együttműködés a kereskedelmi közvetítőkkel

(1)   A kérelmek benyújtása érdekében – a biometrikus adatok felvételének kivételével – a tagállamok együttműködhetnek kereskedelmi közvetítőkkel.

(2)   Ez az együttműködés a tagállamok megfelelő hatósága által nyújtott akkreditáción alapul. Az akkreditáció különösen a következők ellenőrzésén alapul:

a)	a magánvállalkozás jelenlegi jogállása: hatályos engedély, a kereskedelmi nyilvántartásban szereplő bejegyzés, bankokkal kötött szerződések;

b)	meglévő szerződések szállást és egyéb szervezett társasutazásokat kínáló, a tagállamokban található kereskedelmi partnerekkel;

c)	közlekedési vállalatokkal kötött szerződések, amelyeknek tartalmazniuk kell egy kiutazást, valamint egy garantált és lekötött visszautat.

(3)   Az akkreditált kereskedelmi közvetítőket rendszeres ellenőrzés alatt kell tartani, ami szúrópróbaszerű ellenőrzések révén valósul meg, beleértve a kérelmezőkkel személyesen vagy telefonon folytatott elbeszélgetéseket, az utazások és szállás ellenőrzését, annak ellenőrzését, hogy a bemutatott utazási egészségbiztosítás megfelelő-e és kiterjed-e az egyes utasokra, továbbá – amennyiben szükségesnek bizonyul – a csoport visszatérésére vonatkozó dokumentumok ellenőrzését is.

(4)   A helyi schengeni együttműködés keretein belül információt kell cserélni az akkreditált kereskedelmi közvetítők tevékenységéről az észlelt szabálytalanságok, a kereskedelmi közvetítők által benyújtott vízumkérelmek elutasítása tekintetében, valamint a hamis úti okmányok észlelt formáiról és a tervezett utazások meghiúsulásáról.

(5)   A helyi schengeni együttműködés keretein belül közölni kell egymással azokat a kereskedelmi közvetítőket felsoroló jegyzékeket, amelyeket az egyes konzulátusok akkreditáltak, vagy amelyeknek akkreditációját visszavonták, visszavonás esetén annak indokait is meg kell adni.

Valamennyi konzulátusnak biztosítania kell, hogy a nyilvánosságot tájékoztassák azon akkreditált kereskedelmi közvetítők jegyzékéről, amelyekkel a konzulátus együttműködik.

46. cikk

Statisztikák készítése

A tagállamok a XII. mellékletben foglalt táblázattal összhangban éves statisztikát készítenek a vízumokról. E statisztikát minden év március 1-jéig kell benyújtani az előző naptári évről.

47. cikk

A nyilvánosság tájékoztatása

(1)   A tagállamok központi hatóságai és konzulátusai tájékoztatják a nyilvánosságot a vízumkérelemmel kapcsolatos valamennyi lényeges információról és különösen a következőkről:

a)	a vízumkérelmezés kritériumai, feltételei és eljárásai;

b)	az esetlegesen szükséges személyes megjelenés időpontjának egyeztetési módjai;

c)	a kérelem benyújtásának helye (illetékes konzulátus, közös igénylési központ vagy külső szolgáltató);

d)	akkreditált kereskedelmi közvetítők;

e)	hogy a 20. cikk szerinti bélyegzőnek nincsen jogi hatása;

f)	a kérelmek vizsgálatára a 23. cikk (1), (2) és (3) bekezdésében előirt határidők;

g)	azon harmadik országok, amelyeknek állampolgárai vagy állampolgárainak bizonyos kategóriái vonatkozásában előzetes egyeztetést kell folytatni vagy tájékoztatást kell adni;

h)

hogy a kérelmekkel kapcsolatos elutasító döntésekről értesíteni kell a kérelmezőt, valamint hogy az ilyen döntéseknek tartalmazniuk kell az alapul szolgáló indokokat, továbbá hogy azon kérelmezők, akiknek kérelmét elutasították, jogorvoslattal élhetnek, tájékoztatást nyújtva a jogorvoslat esetén követendő eljárásról, ideértve az illetékes hatóságot, valamint a jogorvoslati kérelem benyújtásának határidejét is;

i)	hogy a vízum birtoklása önmagában nem jelent automatikus beutazási jogot, valamint hogy a vízum birtokosától a külső határon kérik, hogy mutasson be támogató dokumentumokat arra nézve, hogy teljesíti a Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex 5. cikke szerinti beutazási feltételeket.

(2)   A képviselő és a képviselt tagállam a 8. cikk szerinti képviseleti megállapodásról e megállapodás hatálybalépését megelőzően tájékoztatja a nyilvánosságot.

V.   CÍM

HELYI SCHENGENI EGYÜTTMŰKÖDÉS

48. cikk

Helyi schengeni együttműködés a tagállamok konzulátusai között

(1)   A közös vízumpolitika harmonizált alkalmazásának biztosítása érdekében, amely – adott esetben – figyelembe veszi a helyi körülményeket, a tagállamok konzulátusai és a Bizottság valamennyi illetékességi területen együttműködik, és értékeli különösen a következők kialakításának szükségességét:

a)	a kérelmezők által benyújtandó támogató dokumentumok harmonizált jegyzéke a 14. cikk és a II. melléklet figyelembevételével;

b)	a kérelmek vizsgálatának közös kritériumai a vízumdíj fizetése alóli, a 16. cikk (5) bekezdése szerinti mentességekkel, valamint a vízumkérdőívnek a 11. cikk (5) bekezdése szerinti fordításához kapcsolódó kérdések tekintetében;

c)	az úti okmányoknak a fogadó ország által kiadott teljes körű felsorolása, amelyet rendszeresen frissíteni kell;

Ha a helyi schengeni együttműködés keretében folytatott értékelés az a)–c) pont közül egy vagy több vonatkozásában megerősíti, hogy szükség van helyi harmonizált megközelítés kialakítására, az ilyen harmonizált megközelítésre vonatkozó intézkedéseket az 52. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

(2)   A helyi schengeni együttműködés keretein belül közös tájékoztatót kell készíteni az egységes vízumokról, a korlátozott területi érvényességű vízumokról és a repülőtéri tranzitvízumokról, azaz az általuk megtestesített jogokról, a kérelmezésük feltételeiről, ideértve adott esetben a támogató dokumentumoknak az (1) bekezdés a) pontjában említett jegyzékét is.

(3)   A helyi schengeni együttműködés keretében a következő információkat kell kicserélni:

a)	havi statisztika a kiadott egységes vízumokról, korlátozott területi érvényességű vízumokról és repülőtéri tranzitvízumokról, valamint az elutasított vízumok számáról;

b)

a migrációs és/vagy biztonsági kockázatok értékeléséhez kapcsolódóan információ az alábbiakról: i. a célország társadalmi-gazdasági szerkezetéről; ii. a helyi szintű információforrásokról, ideértve a társadalombiztosítást, az egészségbiztosítást, az adóügyi nyilvántartásokat és a be- és kilépés nyilvántartásba vételét; iii. a hamis vagy hamisított dokumentumok használatáról; iv. az illegális bevándorlás útvonalairól; v. az elutasításokról;

c)	a közlekedési vállalatokkal való együttműködésre vonatkozó információ;

d)	információ a megfelelő utazási egészségbiztosítást nyújtó biztosítótársaságokról, ideértve a biztosítási típusok és az esetleges többletösszegek ellenőrzését is.

(4)   A tagállamok és a Bizottság a helyi schengeni együttműködés keretében rendszeresen ülést tartanak, amely kifejezetten a közös vízumpolitika alkalmazásával kapcsolatos gyakorlati kérdésekkel foglalkozik. Ezeket az üléseket a Bizottság hívja össze, hacsak a Bizottság kérésére eltérő megállapodás nem születik.

Szervezhetők egy-egy kérdéssel foglalkozó ülések, valamint a helyi schengeni együttműködés egy-egy konkrét kérdésének tanulmányozásával foglalkozó alcsoportok is.

(5)   A helyi schengeni együttműködés keretében tartott ülésekről rendszeresen összefoglaló jelentéseket kell készíteni, amelyeket helyben kell terjeszteni. A Bizottság a jelentések készítésével megbízhatja valamelyik tagállamot. A tagállamok konzulátusai továbbítják a jelentéseket központi hatóságaiknak.

E jelentések alapján a Bizottság valamennyi illetékességi területre vonatkozóan éves jelentést készít, és benyújtja azt az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(6)   A vízumokkal kapcsolatos közösségi vívmányokat nem alkalmazó tagállamok vagy a harmadik országok konzulátusainak képviselői ad hoc alapon meghívást kaphatnak olyan ülésekre, amelyeknek célja a vízumokhoz kapcsolódó kérdésekben történő információcsere.

VI.   CÍM

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

49. cikk

Az olimpiai játékokra és paralimpiai játékokra vonatkozó kivételes rendelkezések

Az olimpiai játékokat és paralimpiai játékokat rendező tagállamok a XI. mellékletben meghatározott, a vízumkiadás megkönnyítését szolgáló különös eljárásokat és feltételeket alkalmazzák.

50. cikk

A mellékletek módosításai

Az ezen rendelet nem alapvető fontosságú elemei és az I., II., III., IV., V., VI., VII., VIII. és XII. melléklet módosítására irányuló intézkedéseket az 52. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

51. cikk

A Közösségi Vízumkódex gyakorlati alkalmazására vonatkozó utasítások

Az e rendelet rendelkezéseinek gyakorlati alkalmazásához szükséges operatív utasításokat az 52. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban kell meghatározni.

52. cikk

A bizottság eljárása

(1)   A Bizottságot egy bizottság segíti (a továbbiakban: a vízumbizottság).

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, figyelemmel a 8. cikkének rendelkezéseire, és feltéve, hogy az ezen eljárással összhangban elfogadott végrehajtási intézkedések e rendelet lényegi rendelkezéseit nem módosítják.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében meghatározott határidő három hónap.

(3)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését, valamint 7. cikkét kell alkalmazni, figyelemmel a 8. cikkének rendelkezéseire.

53. cikk

Bejelentés

(1)   A tagállamok bejelentik a Bizottságnak a következőket:

a)	a 8. cikkben említett képviseleti megállapodásokat;

b)	azon harmadik országok, amelyek állampolgárai számára a 3. cikkben említetteknek megfelelően az egyes tagállamok előírják, hogy a területükön található repülőterek nemzetközi tranzitterületén való áthaladáskor repülőtéri tranzitvízummal kell rendelkezniük;

c)	a 14. cikk (4) bekezdésében említett költségviselés és/vagy magánjellegű szállásadás igazolására szolgáló nemzeti formanyomtatvány;

d)	azon harmadik országok jegyzéke, amelyek esetében a 22. cikk (1) bekezdésében említett előzetes egyeztetést le kell folytatni;

e)	azon harmadik országok jegyzéke, amelyek esetében a 31. cikk (1) bekezdésében említett tájékoztatás szükséges;

f)	a vízumbélyeg „Megjegyzések” részében tett kiegészítő nemzeti bejegyzések a 27. cikk (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően;

g)	a vízumok meghosszabbítására illetékes, a 33. cikk (5) bekezdésében említett hatóságokat;

h)	a 40. cikkben említett, kiválasztott együttműködési formák;

i)	a 46. cikk és a XII. melléklet szerint készített statisztikák.

(2)   A Bizottság az (1) bekezdésnek megfelelően bejelentett információkat folyamatosan frissített elektronikus közzététel útján hozzáférhetővé teszi a tagállamok és a nyilvánosság számára.

54. cikk

A 767/2008/EK rendelet módosítása

A 767/2008/EK rendelet a következőképpen módosul:

1.

A 4. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul: a) az a) pont helyébe a következő szöveg lép: „a) »egységes vízum«: a Közösségi Vízumkódex (vízumkódex) létrehozásáról szóló, 2009. július 13-i 810/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (22) 2. cikke (3) bekezdésének meghatározása szerint; b) a b) pontot el kell hagyni; c) a c) pont helyébe a következő szöveg lép: „c) »repülőtéri tranzitvízum« a 810/2009/EK rendelet 2. cikke (5) bekezdésének meghatározása szerint;” d) A d) pont helyébe a következő szöveg lép: „d) »korlátozott területi érvényességű vízum« a 810/2009/EK rendelet 2. cikke (4) bekezdésének meghatározása szerint;” e) az e) pontot el kell hagyni.

2.	A 8. cikk (1) bekezdésében az „Egy kérelem kézhezvétele után” szövegrész helyébe a következő szöveg lép: „Amennyiben a kérelem a 810/2009/EK rendelet 19. cikke értelmében befogadható”.

3.

A 9. cikk a következőképpen módosul: a) a bevezető rész helyébe a következő szöveg lép: „A kérelem benyújtásakor beviendő adatok”; b) a (4) bekezdés a következőképpen módosul: i. az a) pont helyébe a következő szöveg lép: „a) vezetéknév (családi név), születéskori vezetéknév (korábbi családi név (nevek)), utónév (nevek) (keresztnév (nevek)); születési idő, születési hely, születési ország, nem;” ii. az e) pontot el kell hagyni; iii. a g) pont helyébe a következő szöveg lép: „g) az úticél szerinti tagállam(ok) és a tervezett tartózkodás vagy átutazás időtartama;” iv. a h) pont helyébe a következő szöveg lép: „h) az utazás fő célja(i);” v. az i) pont helyébe a következő pont lép: „i) a schengeni térségbe érkezés tervezett időpontja és a schengeni térség elhagyásának tervezett időpontja;” vi. a j) pont helyébe a következő szöveg lép: „j) az első beutazás szerinti tagállam;” vii. a k) pont helyébe a következő szöveg lép: „k) a kérelmező lakcíme;” viii. az l) pontban az „iskola” szó helyébe az „oktatási intézmény” szöveg lép; ix. az m) pontban a „kérelmező szüleinek” szó helyébe a „szülői felügyeletet gyakorló személy vagy törvényes gyám” szövegrész lép.

4.	A 10. cikk (1) bekezdése a következő ponttal egészül ki: „k) adott esetben arra vonatkozó információ, hogy a vízumbélyeget kézzel töltötték ki.”

5.	A 11. cikkben a bevezető bekezdés helyébe a következő szöveg lép: „Amennyiben a más tagállamot képviselő vízumhatóság megszünteti a kérelem elbírálását, a kérelemfájlt a következő adatokkal egészíti ki:”.

6.

A 12. cikk a következőképpen módosul: a) az (1) bekezdés a) pontja a következőképpen módosul: „a) státusinformáció arra nézve, hogy a vízum elutasításra került, illetve hogy a hatóság azt más tagállam nevében utasította-e el;” b) a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép: „(2)   A kérelemfájl megjelöli a vízum elutasításának okát (okait) is, amelyek a következők lehetnek: a) a kérelmező: i. hamis, hamisított vagy csalárd módon felhasznált úti okmányt mutat be; ii. nem indokolja meg a tervezett tartózkodás célját és körülményeit; iii. nem nyújt igazolást arról, hogy rendelkezik megfelelő anyagi fedezettel mind a tervezett tartózkodás időtartamára, mind pedig a származási vagy a lakóhely szerinti országba való visszatéréshez vagy egy olyan harmadik országba történő átutazáshoz, ahová őt biztosan beengedik, illetve képes ezt a fedezetet jogszerűen biztosítani; iv. a folyó hat hónapos időszakban már három hónapot a tagállamok területén tartózkodott egységes vízummal vagy korlátozott területi érvényességű vízummal; v. olyan személy, akire vonatkozóan a SIS-ben beléptetési tilalmat elrendelő figyelmeztető jelzést adtak ki; vi. a Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex 2. cikkének (19) bekezdése értelmében a tagállamok közrendjét, belső biztonságát vagy közegészségét veszélyeztető, illetve bármely tagállam nemzetközi kapcsolatait fenyegető személynek minősül, különösen amennyiben a tagállamok nemzeti nyilvántartása által ugyanezen okok miatt kiadott, beléptetési tilalmat elrendelő figyelmeztető jelzés hatálya alatt áll; vii. adott esetben nem szolgál bizonyítékkal arra, hogy megfelelő és érvényes utazási egészségbiztosítása van; b) a tervezett tartózkodás céljának és feltételeinek indokolására benyújtott információ nem tekinthető megbízhatónak; c) nem lehetett megbizonyosodni arról, hogy a kérelmező a vízum lejárta előtt el szándékozik hagyni a tagállamok területét; d) nincs megfelelő bizonyíték arra, hogy a kérelmező nem volt olyan helyzetben, hogy előzetesen vízumot igényelhessen, ami indokolná a vízumkérelem határon történő benyújtását.”

7.

A 13. cikk következőképpen módosul: „13. cikk Kiegészítő adatok a törölt vagy visszavont vízumhoz vagy érvényességi idejének lerövidítéséhez (1)   A vízum törléséről, visszavonásáról vagy érvényességi idejének lerövidítéséről szóló határozat meghozatalakor a határozatot hozó vízumhatóság a következő adatokkal egészíti ki a kérelemfájlt: a) státusinformáció, amely a vízum törlését, visszavonását vagy érvényességi idejének lerövidítésének tényét jelöli; b) a hatóság, amely törölte vagy visszavonta a vízumot vagy érvényességi idejét lerövidítette, beleértve annak székhelyét is; c) a határozat meghozatalának helye és ideje; (2)   A kérelem tartalmazza a vízum megsemmisítésének vagy visszavonásának okait is, amelyek a következők lehetnek: a) a 12. cikk (2) bekezdésében felsorolt okok közül egy vagy több; b) a vízum birtokosának a vízum visszavonása iránti kérelme.”

8.

A 14. cikk következőképpen módosul: a) az (1) bekezdés következőképpen módosul: i. a bevezető bekezdés helyébe a következő szöveg lép: „(1)   Amennyiben a kiadott vízum érvényességi időtartamáról és/vagy a tartózkodás időtartamának meghosszabbításáról határoztak, a vízumot meghosszabbító vízumhatóság a következő adatokkal egészíti ki a kérelemfájlt:”; ii. a d) pont helyébe a következő szöveg lép: „d) a meghosszabbított vízum vízumbélyegének száma;” iii. a g) pont helyébe a következő szöveg lép: „g) az a terület, ahol a vízumbirtokosnak joga van utazni, amennyiben a meghosszabbított vízum területi érvényessége eltér az eredeti vízum területi érvényességétől;” b) a (2) bekezdés c) pontját el kell hagyni.

9.	A 15. cikk (1) bekezdésében a „meghosszabbítására vagy érvényességi idejének lerövidítésére” szövegrész helyébe a következő szöveg lép: „vagy meghosszabbítására”.

10.	A 17. cikk a következőképpen módosul: a) 4. pont helyébe a következő szöveg lép: „4. az első beutazás szerinti tagállam;” b) a 6. pont helyébe a következő szöveg lép: „6. a kiadott vízum típusa;” c) 11. pont helyébe a következő szöveg lép: „11. Az utazás fő célja(i);”.

11.	A 18. cikk (4) bekezdésének c) pontjából, a 19. cikk (2) bekezdésének c) pontjából, a 20. cikk (2) bekezdésének d) pontjából és a 22. cikk (2) bekezdésének d) pontjából a „vagy lerövidített” szövegrészt el kell hagyni.

12.	A 23. cikk (1) bekezdésének d) pontjából az „érvényességi idejének lerövidítése” szövegrészt el kell hagyni.

55. cikk

Az 562/2006/EK rendelet módosításai

Az 562/2006/EK rendelet V. mellékletének A. része a következőképpen módosul:

a)

az 1. pont c) alpontjának helyébe a következő szöveg lép: „c) adott esetben a vízumot a Közösségi Vízumkódex (a vízumkódex) létrehozásáról szóló, 2009. július 13-i 810/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (23) 34. cikkében megállapított feltételeknek megfelelően megsemmisíti vagy visszavonja;

b)	az 2. pontot el kell hagyni.

56. cikk

Hatályon kívül helyezés

(1)   Az 1985. június 14-i Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény 9–17. cikke hatályát veszti.

(2)   Hatályukat vesztik a következők:

a)	a Schengeni Végrehajtó Bizottság 1999. április 28-i határozata a Közös Kézikönyv és a Közös Konzuli Utasítás végleges változatairól (SCH/Com-ex (99) 13 (a Közös Konzuli Utasítás, mellékleteivel együtt);

b)

a Schengeni Végrehajtó Bizottság 1993. december 14-i határozata az egységes vízum kiterjesztéséről (SCH/Com-ex (93) 21), az egységes vízum törléséről, érvénytelenítéséről és az érvényességi idejének lerövidítéséről (SCH/Com ex (93) 24), a Schengeni Végrehajtó Bizottság 1994. december 22-i határozata az egységes vízum kiadására vonatkozó statisztikai adatok cseréjéről (SCH/Com ex (94) 25), a Schengeni Végrehajtó Bizottság 1998. április 21-i határozata a kiadott vízumokra vonatkozó statisztikai adatok cseréjéről (SCH/Com ex (98) 12) és a Schengeni Végrehajtó Bizottság 1998. december 16-i határozata a meghívólevél, támogatás és szállás bizonyítására szolgáló harmonizált formanyomtatvány bevezetéséről (SCH/Com-ex (98) 57);

c)	a repülőtéri tranzitra vonatkozó szabályokról szóló, 1996. március 4-i 96/197/IB együttes fellépés (24);

d)	a vízumkérelmek megvizsgálására vonatkozó egyes részletes rendelkezések és gyakorlati eljárások végrehajtási hatásköreinek a Tanács részére történő fenntartásáról szóló, 2001. április 24-i 789/2001/EK tanácsi rendelet (25);

e)	a hosszú távú tartózkodásra jogosító vízummal való szabad mozgásról szóló, 2001. május 28-i 1091/2001/EK tanácsi rendelet (26);

f)	a vízumok, köztük az átutazó tengerészek számára kibocsátandó vízumok határon történő kiadásáról szóló, 2003. február 27-i 415/2003/EK tanácsi rendelet (27);

g)

a diplomáciai és konzuli képviseletek számára kibocsátott, a vízumokra vonatkozó Közös Konzuli Utasításnak a biometrikus adatok bevezetése, valamint a vízumkérelmek átvételének és feldolgozásának megszervezésére vonatkozó rendelkezései tekintetében történő módosításáról szóló, 2009. április 23-i 390/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (28). cikke.

(3)   A hatályon kívül helyezett jogi aktusokra történő hivatkozásokat az e rendeletre történő hivatkozásokként és a XIII. mellékletben található megfelelési táblázattal összhangban kell értelmezni.

57. cikk

Nyomon követés és ellenőrzés

(1)   Két évvel e rendelet valamennyi rendelkezése alkalmazásának megkezdését követően a Bizottság értékeli e rendelet alkalmazását. Ez az átfogó értékelés tartalmazza az elért eredményeknek a célkitűzések fényében történő vizsgálatát, valamint e rendelet rendelkezései végrehajtásának a vizsgálatát, a (3) bekezdésben említett jelentések sérelme nélkül.

(2)   A Bizottság az (1) bekezdésben említett értékelést megküldi az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A Bizottság az értékelés alapján szükség szerint megfelelő javaslatokat nyújt be e rendelet módosításának céljából.

(3)   A Bizottság három évvel a VIS működésének megkezdése után, majd ezt követően négyévenként jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet 13. cikkének, a 17. cikkének és a 40–44. cikkének végrehajtásáról, amely kiterjed a biometrikus azonosítók felvételének és felhasználásának végrehajtására, a választott ICAO-szabvány megfelelőségére, az adatvédelmi szabályok teljesítésére, a külső szolgáltatókkal való együttműködés tapasztalataira – különös tekintettel a biometrikus adatok felvételére –, valamint az ujjlenyomat átmásolására vonatkozó 59 hónapos szabály betartására és a vízumkérelmekhez kapcsolódó eljárások megszervezésére. A jelentésnek a VIS-rendelet 17. cikkének 12., 13. és 14. pontja, valamint 50. cikkének (4) bekezdése alapján tartalmaznia kell továbbá azokat az eseteket, amelyekben ujjlenyomat vételére ténylegesen nem volt lehetőség vagy jogi okokból nem kellett ujjlenyomatot venni, összehasonlítva azon esetek számával, amelyekben ujjlenyomatot vettek. A jelentésnek tájékoztatást kell tartalmaznia azokról az esetekről is, amikor olyan személynek, aki ténylegesen nem tudott ujjnyomatot adni, visszautasították a vízumkérelmét. A jelentéshez szükség esetén az ezen rendelet módosítására vonatkozó megfelelő javaslatokat kell mellékelni.

(4)   A (3) bekezdésben említett jelentések közül az első annak kérdésével is foglalkozik, hogy a 12 év alatti gyermekek ujjlenyomata kellően megbízható-e azonosítás és ellenőrzés céljára, továbbá – a Bizottság égisze alatt végzett tanulmány eredményei alapján – különösen azzal, hogy az ujjlenyomat hogyan változik a korral.

58. cikk

Hatálybalépés

(1)   Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

(2)   Ezt a rendeletet 2010. április 5-től kell alkalmazni.

(3)   Az 52. cikket, valamint az 53. cikk (1) bekezdésének a)–h) pontját és (2) bekezdését 2009. október 5-től kell alkalmazni.

(4)   A schengeni konzultációs hálózat (műszaki előírások) tekintetében az 56. cikk (2) bekezdésének d) pontját a VIS-rendelet 46. cikkében említett időponttól kell alkalmazni.

(5)   A 32. cikk (2) és (3) bekezdését, a 34. cikk (6) és (7) bekezdését, valamint a 35. cikk (7) bekezdését 2011. április 5-től kell alkalmazni.

---

(1)  Az Európai Parlament 2009. április 2-i véleménye (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2009. június 25-i határozata.

(2)  HL L 239., 2000.9.22., 19. o.

(3)  HL C 326., 2005.12.22., 1. o.

(4)  HL C 53., 2005.3.3., 1. o.

(5)  HL L 218., 2008.8.13., 60. o.

(6)  HL L 281., 1995.11.23., 31. o.

(7)  HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

(8)  HL L 105., 2006.4.13., 1. o.

(9)  HL L 176., 1999.7.10., 36. o.

(10)  HL L 176., 1999.7.10., 31. o.

(11)  HL L 176., 1999.7.10., 53. o.

(12)  HL L 53., 2008.2.27., 52. o.

(13)  HL L 53., 2008.2.27., 1. o.

(14)  HL L 83., 2008.3.26., 3. o.

(15)  HL L 131., 2000.6.1., 43. o.

(16)  HL L 64., 2002.3.7., 20. o.

(17)  HL L 81., 2001.3.21., 1. o.

(18)  HL L 164., 1995.7.14., 1. o.

(19)  HL L 53., 2002.2.23., 4. o.

(20)  HL L 267., 2006.9.27., 41. o.

(21)  HL L 289., 2005.11.3., 23. o.

(22)  HL L 243, 2009.9.15., 1. o.”;

(23)  HL L 243, 2009.9.15., 1. o.”;

(24)  HL L 63., 1996.3.13., 8. o.

(25)  HL L 116., 2001.4.26., 2. o.

(26)  HL L 150., 2001.6.6., 4. o.

(27)  HL L 64., 2003.3.7., 1. o.

(28)  HL L 131., 2009.5.28., 1. o.

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---