4.8.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 202/44

(1)

A Szerződés 104. cikke szerint a tagállamoknak kerülniük kell a túlzott költségvetési hiányt.

(2)

A Stabilitási és Növekedési Paktum az árstabilitás és az erős, fenntartható, munkahelyteremtéshez vezető növekedés eszközeként a rendezett államháztartás célkitűzésén alapul.

(3)

A Szerződés 104. cikke szerinti túlzott hiány esetén követendő eljárás, amelyet a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásának felgyorsításáról és pontosításáról szóló, 1997. július 7-i 1467/97/EK tanácsi rendelet (1) – amely a Stabilitási és Növekedési Paktum része – részletez, előírja, hogy a túlzott hiány fennállását határozatban kell megállapítani. A Szerződéshez csatolt, a túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló jegyzőkönyv további rendelkezéseket állapít meg a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásához. A 3605/93/EK tanácsi rendelet (2) megállapítja a jegyzőkönyv rendelkezésének alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat és meghatározásokat.

(4)

A Stabilitási és Növekedési Paktum 2005-ös reformja az eredményességének és közgazdasági megalapozottságának fokozását és az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának védelmét tűzte ki célul. Célja volt továbbá különösen annak biztosítása, hogy a túlzott hiány esetén követendő eljárás valamennyi szakaszában vegyék teljes mértékben figyelembe mindenekelőtt a gazdasági és költségvetési hátteret. A Stabilitási és Növekedési Paktum így támogatja azokat az állami intézkedéseket, amelyek a gazdasági helyzet figyelembevétele mellett a stabil költségvetés azonnali visszaállítását célozzák.

(5)

A Szerződés 104. cikkének (5) bekezdése értelmében a Bizottság véleményt terjeszt a Tanács elé, ha úgy ítéli meg, hogy valamely tagállamban túlzott hiány áll fenn vagy következhet be. A 104. cikk (3) bekezdése szerinti jelentését, valamint a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság véleményét figyelembe véve, a Bizottság a Szerződés 104. cikkének (4) bekezdésével összhangban megállapította, hogy Litvániában túlzott hiány áll fenn. Ezért 2009. június 24-én a Bizottság Litvánia vonatkozásában ennek megfelelő véleményt terjesztett a Tanács elé (3).

(6)

A Szerződés 104. cikkének (6) bekezdése szerint a Tanácsnak figyelembe kell vennie az érintett tagállam esetleges észrevételeit, mielőtt egy átfogó értékelés alapján határozna arról, hogy fennáll-e túlzott hiány. Litvánia esetében ez az átfogó értékelés az e határozatban foglalt megállapításokat eredményezi.

(7)

A litván hatóságok által a túlzott hiány esetén követendő eljárás keretében tett bejelentés szerint az államháztartási hiány Litvániában 2008-ban elérte a GDP 3,2 %-át, és így meghaladta a GDP 3 %-ában kifejezett referenciaértéket. A hiány közel volt a GDP 3 %-ában meghatározott referenciaértékhez, de a Szerződés és a Stabilitási és Növekedési Paktum értelmében a referenciaérték túllépése nem tekinthető kivételesnek. Így különösen nem a 2008. évi jelentős gazdasági visszaesés miatt következett be, amikor a GDP növekedése a 2007-es 8,9 %-ról 2008-ban 3,0 %-ra csökkent. Önmagában ezen éves átlagos növekedési adat alapján a 2008-as túlzott hiány nem tekinthető kivételesnek. Emellett a referenciaérték túllépése nem tekinthető átmenetinek. A Bizottság szolgálatainak 2009. tavaszi előrejelzése szerint a 2009-es költségvetésben és a parlament által 2009. májusban elfogadott pótköltségvetésben a jelenlegi évre tervezett intézkedéseket figyelembe véve a hiány 2009-ben a GDP 5,4 %-ára szélesedik, és változatlan politikát feltételezve 2010-ben a GDP 8,0 %-ára romlik tovább. Ezért nem teljesül a Szerződés hiányra vonatkozó kritériuma.

(8)

A bruttó államadósság jóval a GDP 60 %-ában meghatározott referenciaérték alatt marad, 2008-ban a GDP 15,6 %-át tette ki. A Bizottság szolgálatainak 2009. tavaszi előrejelzése szerint azonban 2009-ben gyorsan eléri a GDP 22,6 %-át, 2010-ben pedig a GDP 31,9 %-át, főként a várható magas elsődleges hiányok következtében.

(9)

A Stabilitási és Növekedési Paktummal összhangban kellő figyelmet kell fordítani a rendszerszerű nyugdíjreformokra, amelyekkel kötelező teljes tőkefedezeti pillért is tartalmazó többpilléres rendszert vezettek be. Ezeknek a reformoknak a végrehajtása átmenetileg a költségvetési egyenleg romlásával jár, az államháztartás hosszú távú fenntarthatósága azonban egyértelműen javul. A litván hatóságok becslései szerint e reform nettó költségei 2008-ban a GDP 1,0 %-át teszik ki, 2009-ben a hozzájárulások átmeneti, 5,5 %-ról 2,0 %-ra történő csökkentése következtében 0,5 %-át és 2010-ben 0,4 %-át. A Stabilitási és Növekedési Paktum értelmében e költségeket lineárisan csökkentve, egy átmeneti időszakon át lehet figyelembe venni, és csak akkor, ha a hiány közel marad a referenciaértékhez. 2008-ra, amely az egyetlen olyan év, amikor a hiány a referenciaértékhez közelinek tekinthető, a reform nettó költségeinek figyelembevétele a GDP 2,6 %-ának megfelelő kiigazított hiányt eredményezne. 2009-re és 2010-re azonban a Bizottság szolgálatai által előre jelzett hiány már nem marad a referenciaérték közelében, így a nyugdíjreform költségét nem lehet figyelembe venni.

(10)

Az 1467/97/EK rendelet 2. cikke (4) bekezdésének megfelelően az „érdemleges tényezők” csak akkor vehetők figyelembe a 104. cikk (6) bekezdése szerint túlzott hiány fennállását megállapító tanácsi határozatban, ha a kettős feltétel – vagyis hogy a hiány közel marad a referenciaértékhez és a referenciaérték túllépése átmeneti – teljes mértékben teljesül. Litvánia esetében ez a kettős feltétel nem teljesül, ezért az e határozathoz vezető lépések során érdemleges tényezők figyelembevételére nem kerül sor,