i.

Tekintettel arra, hogy az Európai Unió vezető szerepet vállal az alacsony szén-dioxid-kibocsátású világgazdaság létrehozásában, az éghajlat és az energia elsődleges szempontokká váltak. 2007. márciusában az Európai Tanács következtetéseket (1) fogadott el az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 1990-hez képest 2020-ra legalább 20 %-kal történő csökkentéséről (30 %-kal egy globális célkitűzéseket tartalmazó nemzetközi megállapodás alapján) és a megújuló energiaforrások tekintetében egy 2020-ig kötelezően megvalósítandó, 20 %-os célkitűzés meghatározásáról, beleértve a közlekedés kőolaj- és dízelolaj-fogyasztása 10 %-ának bioüzemanyagokkal való kiváltását. A mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás nagyban hozzájárulhat e célok eléréséhez a bioenergia-termeléshez szükséges alapanyagok szolgáltatása, a szén-dioxid megkötése és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának további csökkentése révén.

ii.

Az Európai Unió vízgazdálkodás területén követett célkitűzéseit a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) határozza meg, amelynek teljes körű végrehajtására a 2010 és 2012 közötti időszakban kerül sor. A mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás a víz és a vízkészletek legfőbb felhasználóiként elsődleges szerepet játszanak a mind mennyiségi, mind minőségi szempontból fenntartható vízgazdálkodásban. A vízgazdálkodás egyre fontosabb szerepet tölt be az immár elkerülhetetlen éghajlatváltozás kezeléséhez szükséges alkalmazkodási stratégiában.

iii.

A tagállamok elkötelezték magukat amellett, hogy 2010-re megfékezik a biológiai sokféleség csökkenését, e cél elérése azonban egyre kevésbé tűnik valószínűnek. Európa biológiai sokfélesége nagy részben a mezőgazdaságtól és az erdőgazdálkodástól függ, emellett a sokféleség megőrzése érdekében egyre fokozottabb erőfeszítéseket kell tenni, különös tekintettel az éghajlatváltozás várható kedvezőtlen hatásaira és a növekvő vízszükségletekre.

iv.

A tejtermelők fenntartható gazdálkodási tevékenységük révén lényeges mértékben hozzájárulnak a vidéki környezet megőrzéséhez, főként a hátrányos helyzetű régiókban. Tekintettel azokra a magas termelési költségekre és strukturális változásokra, amelyekkel a tejkvótarendszer fokozatos megszüntetése miatt meg kell küzdeniük, a tejtermelők részére kísérő támogatási intézkedéseket célszerű hozni, hogy jobban tudjanak alkalmazkodni az új piaci körülményekhez.

v.

A vízgazdálkodással, a megújuló energiák termelésével és használatával, a biológiai sokféleség védelmével, valamint az éghajlatváltozás enyhítésével és a hozzá való alkalmazkodással kapcsolatos innováció előmozdításához, továbbá a versenyképesség és a környezet számára egyaránt előnyös megoldások ösztönzéséhez különösen vidékfejlesztési intézkedések használhatók. Az innováció teljes körű alkalmazásának előmozdítása érdekében célszerű elérhetővé tenni az új kihívásokhoz kapcsolódó innovatív tevékenységekre irányuló egyedi támogatást.”

i.

Az 1. tengely szerinti beruházási támogatások célozhatják különösen az energia-, víz- és más nyersanyag-takarékos gépeket és berendezéseket, továbbá a megújuló forrásból származó energiának a gazdaságokban való felhasználásra történő előállítását. A mezőgazdasági és élelmiszeripari ágazatban valamint az erdészeti ágazatban a beruházási támogatásnak a bioüzemanyag-előállítás innovatív és fenntarthatóbb módjainak kifejlesztését kell elősegítenie.

ii.

A 2. tengely alapján az agrár-környezetvédelmi és erdőgazdálkodási intézkedések különösen a fajokban gazdag növényzettípusok megőrzésével, a gyepterületek védelmével és fenntartásával, továbbá a mezőgazdasági termelés külterjes formáinak alkalmazásával segíthetik elő a biológiai sokféleség javítását. A 2. tengely szerinti egyedi intézkedések – mint például az agrár-környezetvédelmi intézkedések és az erdők telepítése – szintén elősegíthetik a rendelkezésre álló vízkészletek hatékonyabb kezelését mind a mennyiség, mind azok minőségének védelme tekintetében. Ezenfelül bizonyos agrár-környezetvédelmi és erdészeti fellépések hozzájárulnak a dinitrogén-oxid (N2O) és a metán (CH4) kibocsátásának megfékezéséhez, és elősegítik a szén-dioxid megkötését.

iii.

A 3. és a 4. tengely alapján helyi szintű projektek és megújulóenergia-forrásokkal kapcsolatos együttműködési projektek, továbbá a mezőgazdasági termelőknek a bioenergia-termelésben történő bevonása támogathatók. A természeti örökség megőrzése segíthet a magas természeti értékű élőhelyek és víztestek megóvásában.

iv.

Tekintettel arra, hogy minden vidéki térségnek szembe kell néznie az éghajlatváltozással és a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos kérdésekkel, a tagállamok arra ösztönözhetik a a 4. tengely alapján működő helyi intézőcsoportokat (Leader), hogy ezeket a kérdéseket horizontális témaként vegyék fel a helyi fejlesztési stratégiájukba. A csoportok megfelelő helyzetben vannak ahhoz, hogy segítsék az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást, valamint a megújulóenergia-forrásokkal kapcsolatos, helyi viszonyokra szabott megoldások megtalálását.

v.

Az innovációban benne rejlik a lehetőség, hogy pozitív hatásokat érjen el az éghajlatváltozásnak, a megújuló energiák termelésének, a fenntarthatóbb vízgazdálkodási gyakorlatoknak és a biológiai sokféleség csökkenése megfékezésének új kihívásaival való szembenézésben. Az e területekkel kapcsolatos innováció támogatása a releváns technológiák, termékek és eljárások fejlesztésének, elterjesztésének és alkalmazásának formáját öltheti.

vi.

A támogatásnak főszabályként olyan művelettípusokra kell irányulnia, amelyek összeegyeztethetők az 1698/2005/EK rendeletben meghatározott célokkal és rendelkezésekkel, és az említett rendelet II. mellékletében ismertetett új kihívások tekintetében esetlegesen kedvező hatások előidézéséhez járulnak hozzá.”