17.10.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 276/3

(1)

2002 júliusában a Tanács az 1338/2002/EK rendelettel (2) 7,1 %-os végleges kiegyenlítő vámot vetett ki (a továbbiakban: meglévő intézkedések) az ex29214210 KN-kód (2921421060 TARIC-kód) alá tartozó és Indiából származó szulfanilsavra. A bevezetett intézkedések az alaprendelet 10. cikke szerint kezdeményezett szubvencióellenes eljárás (a továbbiakban: eredeti vizsgálat) megállapításain alapultak.

(2)

Ezzel egyidejűleg a Tanács az 1339/2002/EK rendelettel (3) 18,3 %-os végleges dömpingellenes vámot vetett ki ugyanennek a terméknek az Indiából származó behozatalára.

(3)

A fent említett kiegyenlítő és dömpingellenes eljárások keretében a Bizottság a 2002/611/EK határozattal (4) elfogadta az indiai exportáló gyártó, azaz a Kokan Synthetics and Chemicals Pvt. Ltd. (a továbbiakban: Kokan) által felajánlott, árra vonatkozó kötelezettségvállalást.

(4)

2003 decemberében a Kokan értesítette a Bizottságot, hogy önként vissza kívánja vonni kötelezettségvállalását. Ennek megfelelően a 2004/255/EK határozat (5) hatályon kívül helyezte a kötelezettségvállalást elfogadó bizottsági határozatot.

(5)

2005 áprilisában a Kokan által benyújtott kérelmet követően a Bizottság az alaprendelet 19. cikke, illetve a 384/96/EK rendelet (6) (a továbbiakban: dömpingellenes alaprendelet) 11. cikkének (3) bekezdése szerint az intézkedések részleges időközi felülvizsgálatát kezdeményezte (7), amely hatáskörét tekintve a vállalat által felajánlandó kötelezettségvállalás elfogadhatóságának vizsgálatára korlátozódott.

(6)

A vizsgálatot követően a Bizottság 2005 decemberében a 2006/37/EK határozatával (8) elfogadta az Indiából származó szulfanilsav behozatalára vonatkozó dömpingellenes és szubvencióellenes eljárásokkal kapcsolatban a Kokan által felajánlott kötelezettségvállalást.

(7)

2006 januárjában a fenti (6) preambulumbekezdésben hivatkozott vizsgálat eredményeként a Tanács a 123/2006/EK rendelettel (9) módosította az Indiából származó szulfanilsav behozatalára vonatkozó végleges kiegyenlítő vám kivetéséről szóló 1338/2002/EK rendeletet és a többek között Indiából származó szulfanilsav behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló 1339/2002/EK rendeletet, hogy figyelembe vegye a fent említett kötelezettségvállalás elfogadását.

(8)

A 384/96/EK rendelet 11. cikke (2) bekezdésének rendelkezéseivel összhangban lefolytatott felülvizsgálatot követően a Tanács a 1000/2008/EK rendelettel (10) dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból és Indiából származó szulfanilsav behozatalára.

(9)

A meglévő intézkedések küszöbön álló hatályvesztéséről szóló értesítés (11) közzétételét követően a Bizottsághoz 2007. április 24-én az alaprendelet 18. cikke szerinti hatályvesztési felülvizsgálatra vonatkozó kérelem érkezett. Ezt a kérelmet a közösség szulfanilsav-termelésének 100 %-át képviselő két közösségi gyártó (a továbbiakban: a kérelmezők) nyújtotta be.

(10)

A hatályvesztési felülvizsgálatra irányuló kérelem azon az indokoláson alapult, hogy az intézkedések hatályvesztésének eredményeként valószínűleg folytatódna vagy megismétlődne a támogatás és a közösségi gazdasági ágazat sérelme.

(11)

A Bizottság megvizsgálta a kérelmezők által benyújtott bizonyítékokat, és azokat elegendőnek ítélte az alaprendelet 18. cikkének rendelkezéseivel összhangban történő felülvizsgálat megindításához. A tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően a Bizottság 2007. július 24-én az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (12) kihirdetett hirdetményben bejelentette az alaprendelet 18. cikke szerinti hatályvesztési felülvizsgálat megindítását.

(12)

Meg kell jegyezni, hogy a hatályvesztési felülvizsgálat kezdeményezése előtt, valamint az alaprendelet 10. cikkének (9) bekezdésével és 22. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Bizottság értesítette az indiai kormányt, hogy megfelelően alátámasztott felülvizsgálati kérelmet kapott, és konzultációra kérte fel az indiai kormányt annak érdekében, hogy a panasz tartalma tekintetében tisztázzák a helyzetet, és kölcsönösen elfogadható megoldást találjanak. Az indiai kormány nem reagált a konzultációra való felhívásra. Az alábbiakban említett részleges időközi felülvizsgálattal összefüggésben hasonlóképpen felhívásra, majd konzultációra került sor az indiai hatóságokkal. Ez a konzultáció azonban nem vezetett kölcsönösen elfogadható megoldáshoz, amely garantálta volna, hogy nem kerül sor a felülvizsgálat megindítására.

(13)

A Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában2007. szeptember 29-én közzétett értesítéssel (13) (a továbbiakban: a 19. cikken alapuló, az eljárás megindításáról szóló értesítés) bejelentette, hogy az alaprendelet 19. cikkének értelmében saját kezdeményezésre a támogatás szintjére korlátozódó részleges időközi felülvizsgálatot indított, mivel elégséges nyilvánvaló bizonyíték állt a Bizottság rendelkezésére arról, hogy az intézkedések bevezetésének alapját képező támogatási körülmények megváltoztak, és hogy ezek a változások tartósnak bizonyultak.

(14)

A felülvizsgálat hatálya a 19. cikken alapuló, eljárás megindításáról szóló értesítés mellékletében felsorolt Kokan vállalatra, valamint egyéb exportőrökre korlátozódott, amelyeket felkértek arra, hogy az eljárás kezdeményezéséről szóló értesítésben szereplő feltételek mellett és határidő előtt jelentkezzenek.

(15)

A támogatás és a kár folytatódására és megismétlődésére vonatkozó vizsgálat a 2006. április 1. és 2007. március 31. közötti időszakra (a továbbiakban: felülvizsgálati időszak) vonatkozott. A körülményeknek a részleges időközi felülvizsgálathoz vezető állítólagos megváltozásának a vizsgálata is erre az időszakra vonatkozott. A kár folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségére vonatkozó felméréshez fontos tendenciák vizsgálata a 2003-tól a felülvizsgálati időszak végéig terjedő időszakra vonatkozott (a továbbiakban: figyelembe vett időszak).

(16)

A Bizottság hivatalosan értesítette az exportáló gyártókat, importőröket, az ismert érintett felhasználókat és szervezeteiket, az exportáló ország képviselőit, a kérelmezőt, valamint a közösségi gyártókat az intézkedés megszűnésével kapcsolatos felülvizsgálat és a részleges időközi felülvizsgálat megkezdéséről. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott határidőn belül írásban ismertessék álláspontjukat, illetve hogy meghallgatást kérjenek.

(17)

Minden olyan érdekelt fél meghallgatást nyert, aki azt kérte, és aki konkrét okokkal tudta indokolni, hogy miért szükséges a meghallgatása.

(18)

A hatályvesztési felülvizsgálat keretében kérdőíveket küldtek minden ismert érintett félnek, nevezetesen a két közösségi gyártónak, az indiai exportáló gyártónak, valamint az ismert importőröknek és felhasználóknak, illetve az indiai kormánynak. A részleges időközi felülvizsgálat tekintetében az indiai exportáló gyártónak és az indiai kormánynak küldtek kérdőívet.

(19)

A kérdőívre az indiai kormánytól, mindkét közösségi gyártótól és az érintett országbeli exportáló gyártótól, valamint négy felhasználótól érkezett válasz. Az importőrök egyike sem válaszolt a kérdőívre, illetve más importőrök sem szolgáltattak a Bizottság számára információt, vagy jelentkeztek a vizsgálatok folyamán.

(20)

A Bizottság felkutatott és ellenőrzött minden olyan információt, amelyet szükségesnek ítélt ahhoz, hogy megállapítsa a támogatás és az abból eredő károkozás folytatódásának vagy megismétlődésének a valószínűségét, továbbá ahhoz, hogy meghatározza a Közösség érdekeit, valamint a támogatás állítólagosan módosított szintjét. E tekintetben a Bizottság ellenőrző látogatásokat tett az indiai kormánynál Delhiben, a maharashtrai kormánynál Mumbaiban, az indiai központi banknál Mumbaiban és a következő vállalatoknál:

(21)

A felülvizsgálat tárgyát képező termék a jelenleg az ex29214210 KN-kód (2921421060 TARIC-kód) alá tartozó, Indiából származó szulfanilsav (a továbbiakban: érintett termék). A szulfanilsav alapvetően kétféle, a tisztaság alapján meghatározott minőségben – a technikai és a tisztított minőségben – létezik. Emellett a tisztított minőséget néha a szulfanilsav sójának a formájában hozzák forgalomba. A szulfanilsav optikai fehérítők, beton adalékanyagok, élelmiszer-színezékek és színezőanyag-különlegességek előállításához használt nyersanyag. Noha a szulfanilsavnak különböző felhasználási területei léteznek, a felhasználók ésszerű keretek között minden minőségét és formáját egymással behelyettesíthetőnek tekintik, a legtöbb alkalmazási területen felváltva használják, ezért – mint az eredeti vizsgálatból is kiderült – egyetlen termékként kezelik.

(22)

Amint az eredeti vizsgálatban megállapították, a felülvizsgálatok megerősítették, hogy a szulfanilsav és sói pusztán árucikkek, minőségük és alapvető tulajdonságaik pedig a származási országtól függetlenül megegyeznek. Megállapították, hogy az érintett termék és az érintett exportáló gyártó által gyártott és belföldi piacán eladott, illetve harmadik országba exportált termékek, valamint a közösségi gyártók által gyártott és a közösségi piacon eladott termékek ugyanazokkal az alapvető fizikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkeznek, és alapvetően ugyanaz a végső felhasználásuk, ezért az alaprendelet 1. cikkének (5) bekezdése értelmében hasonló terméknek minősülnek.

(23)

A felülvizsgálati kérelemben szereplő információk és a Bizottság kérdőíveire adott válaszok alapján a következő rendszereket vizsgálták meg, amelyek állítólag támogatást foglaltak magukban.

(24)

A fentiekben megadott a), b), c) és e) rendszerek a külkereskedelemről (fejlesztésről és szabályozásról) szóló 1992. évi (1992/22. sz.) törvényen alapulnak, amely 1992. augusztus 7-én lépett hatályba (a továbbiakban: külkereskedelmi törvény). A külkereskedelmi törvény felhatalmazza az indiai kormányt arra, hogy az export- és importpolitikára vonatkozó értesítéseket adjon ki. Ezeket „export- és importpolitikai” dokumentumok foglalják össze, amelyeket 2004. szeptember 1. óta „külkereskedelmi politikának” neveznek, és amelyet a Kereskedelmi Minisztérium ötévente tesz közzé és rendszeresen frissít. Ezen ügy felülvizsgálati időszaka vonatkozásában egy export- és importpolitikai dokumentum, a 2004. szeptember 1–2009. március 31. időszakra vonatkozó ötéves terv (a továbbiakban: a 2004–2009-es export-import politika) bír jelentőséggel. Emellett az indiai kormány az „Eljárási kézikönyv – 2004. szeptember 1-jétől2009. március 31-ig, I. kötet” című dokumentumban (a továbbiakban: a 2004–2009-es eljárási kézikönyv I. kötete) határozza meg a 2004–2009-es export-import politikára irányadó eljárásokat.

(25)

A fenti d) pontban szereplő jövedelemadó-mentességi rendszer a jövedelemadóról szóló, 1961. évi törvényen alapul, amelyet a költségvetési törvény évente módosít.

(26)

Az f) pontban bemutatott rendszert Maharashtra állam irányítja, és a rendszer Maharashtra állam kormányának Ipari, Energiaügyi és Munkaügyi Minisztériumának rendeletein alapul.

(27)

A fenti g) pontban szereplő exporthitelrendszer a banki tevékenység szabályozásáról szóló, 1949. évi törvény 21. és 35A. szakaszán alapul, amelyek értelmében az Indiai Központi Bank (a továbbiakban: IKB) az exporthitelek területén utasíthatja a kereskedelmi bankokat.

(28)

Az a megállapítás született, hogy az együttműködő exportáló gyártó telephelye sem SEZ-rendszerbe, sem EPZ-rendszerbe nem tartozik. Az együttműködő exportáló gyártót azonban az EOU-rendszerben hozták létre, és kiegyenlítendő támogatásban részesült a felülvizsgálati időszakban. Az alábbi ismertetés és értékelés ezért csak az EOU-rendszerre vonatkozik.

(29)

Az EOU-rendszer részletes leírását a 2004–2009-es export-import politika 6. fejezete és a 2004–2009-es eljárási kézikönyv I. kötete tartalmazza.

(30)

A kizárólag kereskedelemmel foglalkozó vállalatok kivételével minden olyan vállalat megalapítható EOU-rendszerben, amely elvileg vállalja, hogy az általa előállított összes árut, illetve szolgáltatást exportálja. Ahhoz, hogy az ipari szektor vállalatai jogosultak legyenek az EOU-rendszerre, a befektetett eszközök tekintetében el kell érniük a minimális befektetési küszöbértéket (10 millió indiai rúpia).

(31)

Indiában bárhol létre lehet hozni exportorientált egységeket.

(32)

Az EOU-jogállás iránti kérelemnek részletes adatokat kell tartalmaznia a következő öt évről, többek között a tervezett termelési mennyiségekről, az export tervezett értékéről, az importigényekről és a belföldi igényekről. Ha a hatóságok elfogadják a vállalat kérelmét, közlik a vállalattal ezen elfogadás feltételeit. Az EOU-rendszerben működő vállalatként történő elismerésről szóló megállapodás öt évig érvényes. A megállapodás újabb időtartamokra megújítható.

(33)

A 2004–2009-es export-import politika szerint az EOU alapvető kötelezettsége nettó valutabevétel elérése, azaz a referencia-időszakban (5 év) az export összértékének meg kell haladnia az importált javak összértékét.

(34)

Az EOU-rendszerben működő egységek a következő engedményekre jogosultak:

(35)

Az e rendszerekbe tartozó egységek vámszabad egységek, amelyek működését a vámtörvény 65. szakaszának megfelelően vámtisztviselők felügyelik.

(36)

A törvény értelmében ezek az egységek kötelesek az összes importról, valamennyi importált anyag elhasználásáról és felhasználásáról, valamint az összes exportról a 2004–2009-es eljárási kézikönyv I. kötetének 6.11.1. szakaszával összhangban megfelelő nyilvántartást vezetni. Ezeket a dokumentumokat az elért haladásról szóló negyedéves és éves jelentések formájában rendszeresen be kell nyújtaniuk az illetékes hatóságoknak.

(37)

Azonban a 2004–2009-es eljárási kézikönyv I. kötetének 6.11.2. szakasza értelmében „[az exportorientált egységek] egyáltalán nem kötelesek valamennyi importszállítmányukat összekapcsolni annak exportmegfelelőjével, más egységekre történő átruházásokkal, belföldi díjzónában történő eladásokkal vagy készletekkel”.

(38)

A belföldi értékesítések feladása és nyilvántartása önbevallás alapján történik. Az exportorientált egységek exportszállítmányainak feladását egy olyan vám/jövedéki tisztviselő felügyeli, aki állandóan az exportorientált egységben teljesít szolgálatot.

(39)

Jelen esetben az együttműködő exportáló gyártó az áruk jövedékiadó-mentes belföldi beszerzésére, a központi forgalmi adó visszatérítésére és a hazai olajtársaságoktól beszerzett üzemanyag után fizetett jövedéki adó részleges visszatérítésére használta a rendszert. A vizsgálat rámutatott, hogy az érintett exportáló gyártó nem vette igénybe az EOU-rendszer jövedelemadó-mentességgel kapcsolatos rendelkezései által nyújtott kedvezményeket.

(40)

A belföldi forrásokból beszerzett árukra kivetett jövedéki adó megfizetése alóli mentesség esetében az a megállapítás született, hogy a nem exportorientált egységek vásárlásai után befizetett jövedéki adó egyfajta jóváírásként használható fel a saját jövőbeli adókötelezettségek fedezésére, pl. a belföldi értékesítés után fizetendő jövedéki adó fedezeteként (az úgynevezett „CENVAT-mechanizmus”). Következésképpen a beszerzések után megfizetett jövedéki adó nem végleges. A „CENVAT-jóváírással” csak a hozzáadott értékre eső adó végeleges, a felhasznált anyagokra eső nem. Így az exportorientált egységek beszerzéseire kivetett jövedéki adó alóli mentesség biztosításával a kormányzat nem esik el további jövedelemtől, következésképpen az exportorientált egységnek nem keletkezik további gazdasági előnye.

(41)

Az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében a központi forgalmi adó visszatérítése és a hazai olajtársaságoktól beszerzett üzemanyag után fizetett jövedéki adó részleges visszatérítése támogatásnak minősül. Az ezen rendszer hiányában egyébként esedékes kormányzati bevételek kiesnek, így az exportorientált egység az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdése szerint kedvezményben részesül, mert a központi forgalmi adó és az üzemanyag után egyébként fizetendő adók visszatérítésével javul a likviditása. A támogatások jogilag az exportteljesítménytől függnek, ezáltal az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének a) pontja szerint egyedinek és kiegyenlíthetőnek tekintendők. Az exportorientált egységek számára a 2002–2007-es export-import politika 6.1. pontjában meghatározott exportcélkitűzés elengedhetetlen feltétele az ösztönzők elnyerésének.

(42)

A támogatás összegét a felülvizsgálati időszak során a helyben beszerzett áruk után megfizetett és visszatérített központi forgalmi adó és a helyben beszerzett üzemanyag után megfizetett és részlegesen visszatérített adók alapján számolták ki. A támogatási összeg (számláló) kiszámításakor a támogatás megszerzése során szükségszerűen felmerült díjakat az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban levonták ebből az összegből. Az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban e támogatási összeget osztották fel a felülvizsgálati időszak alatti exportforgalomra – ami megfelelő nevezőként szolgál –, mivel a támogatás az exportteljesítmény függvényében történt, és azt nem a gyártott, előállított, exportált vagy szállított mennyiségek alapján nyújtották. Az így kapott támogatási kulcs 3,2 % volt.

(43)

A DEPBS részletes leírását a 2004–2009-es export-import politika 4.3. szakasza és a 2004–2009-es eljárási kézikönyv I. kötetének 4.37–4.53. szakaszai tartalmazzák.

(44)

Megállapították, hogy a felülvizsgálati időszak alatt az együttműködő exportáló gyártó semmilyen kedvezményben nem részesült a DEPBS keretében. Ezért ezen vizsgálat keretében nem kellett tovább elemezni ezt a rendszert.

(45)

Az EPCG-rendszer részletes leírását a 2004–2009-es export-import politika 5. fejezete és a 2004–2009-es eljárási kézikönyv I. kötetének 5. fejezete tartalmazza.

(46)

Megállapították, hogy a felülvizsgálati időszak alatt az együttműködő exportáló gyártó semmilyen kedvezményben nem részesült az EPCG-rendszer keretében. Ezért ezen vizsgálat keretében nem kellett tovább elemezni ezt a rendszert.

(47)

Megállapították, hogy a felülvizsgálati időszak alatt az együttműködő exportáló gyártó semmilyen kedvezményben nem részesült az ITE-rendszer keretében. Ezért úgy ítélték meg, hogy ezen vizsgálat keretében nem kell tovább elemezni ezt a rendszert.

(48)

A rendszer részletes leírását a 2004–2009-es export-import politika 4.1–4.1.14. szakaszai és a 2004–2009-es eljárási kézikönyv I. kötetének 4.1–4.30. szakaszai tartalmazzák. A rendszer neve 2006. április 1-jétől előzetes meghatalmazási rendszerre változott.

(49)

Megállapították, hogy a felülvizsgálati időszak alatt az együttműködő exportáló gyártó semmilyen kedvezményben nem részesült az AA-rendszer keretében. Ezért úgy ítélték meg, hogy ezen vizsgálat keretében nem kell tovább elemezni ezt a rendszert.

(50)

Az állam kevésbé fejlett területeinek iparosítása céljából Maharashtra állam kormánya 1964 óta az „ösztönzőcsomag-rendszer” néven ismert rendszer keretében ösztönzőket biztosít az állam fejlődő régióiban újonnan terjeszkedő egységek alapításához. A rendszert bevezetése óta számos alkalommal módosították, és a „2001-es rendszer”2001. április 1-jétől2006. március 31-ig működött, majd egy évvel, 2007. március 31-ig meghosszabbították. A Maharashtra állam kormánya által működtetett PSI több alrendszerből áll, amelyek közül a fontosabbak: i. a helyi adó visszatérítése, ii. a villamos energiát terhelő adó alóli mentesség és iii. a helyi forgalmi adó alóli mentesség/a helyi forgalmi adó halasztott fizetése. Maharashtra állam kormánya szerint a 2001-es rendszer nem foglalja magában az utóbbi adórendszert, azaz sem a forgalmi adó alóli mentességet, sem a forgalmi adó halasztott fizetését. A vizsgálat azonban azt állapította meg, hogy a „Jogosultsági igazolás” kimondja, hogy a jogosult vállalat jogosult a rendszer kedvezményeire. A vizsgálat feltárta, hogy a felülvizsgálati időszak alatt az együttműködő exportáló gyártó valójában csak a forgalmi adó halasztott fizetését lehetővé tevő (és a fenti iii. pont részét képező) alrendszert vette igénybe.

(51)

A szabály szerint a jogosultság megszerzéséhez a vállalatoknak az állam kevéssé fejlett területein kell befektetniük (amelyeket gazdasági fejlettségük szerint különböző kategóriákba osztanak: pl. kevéssé fejlett területek, kevésbé fejlett területek és legkevésbé területek), új ipari létesítmény alapításával vagy meglévő ipari létesítmény bővítésébe vagy diverzifikációjába történő nagymértékű tőkebefektetéssel. Az ösztönzők mértékének meghatározásakor a fő szempont annak a területnek a besorolása, amelyen a vállalkozás található vagy létrejön, illetve a befektetés nagysága.

(52)

A Maharashtra állam kormánya által az együttműködő exportáló gyártónak kiállított Jogosultsági igazolás úgy rendelkezett, hogy a vállalat a forgalmi adó halasztott fizetését lehetővé tevő alrendszer keretében a felmerülés évétől számított legfeljebb 12 évvel elhalaszthatta a belföldön realizált forgalma után felmerülő állami forgalmiadó-kötelezettség teljesítését.

(53)

A Maharashtra állam kormánya által nyújtott ösztönzőcsomag-rendszernek a forgalmi adó halasztott fizetését lehetővé tevő alrendszere az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 2. cikkének (2) bekezdése értelmében vett támogatást nyújt. A vizsgált alrendszer Maharashtra kormánya részéről pénzügyi hozzájárulást képez, mivel az engedmény elhalasztja Maharashtra állam kormánya egyébként esedékes bevételének beszedését. Ez a halasztás kedvezményt juttat a vállalatnak, mivel javítja a vállalat likviditását.

(54)

Az alrendszer csak azon vállalatok számára elérhető, amelyek Maharashtra állam joghatósága alatt egy kijelölt földrajzi területen fektettek be. Nem elérhető az e területeken kívül található vállalatok számára. A kedvezmény szintje az érintett területtől függően különböző. A rendszer egyedi, és ennélfogva kiegyenlíthető az alaprendelet 3. cikke (2) bekezdése a) pontjával és 3. cikkének (3) bekezdésével összhangban.

(55)

A felülvizsgálati időszak alatt a rendszer halasztott adózási elemének keretében halasztott fizetésű állami forgalmi adók összege ugyanilyen összegű, Maharashtra állam kormánya által nyújtott kamatmentes kölcsönnek tekinthető. Ezért az együttműködő exportőr gyártó kedvezményét a felülvizsgálati időszak alatt a vállalat által hasonló összegű kereskedelmi hitel után fizetett kamatok alapján számolták ki.

(56)

Az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban a támogatási összeget (számláló) osztották fel a megfelelő nevezőre, azaz a vállalat által a felülvizsgálati időszak alatt megvalósított forgalomra, mivel a támogatás nem exportteljesítmény függvénye, és azt nem a gyártott, előállított, exportált vagy szállított mennyiségek alapján nyújtották.

(57)

A fentiek alapján a vállalat által ezen rendszer keretében kapott szubvenció mértéke 0,6 %.

(58)

A rendszert az Indiai Központi Bank (IKB) a „Master Circular IECD No. 02/04.02.02/2006-07” (Külföldi pénznemben nyújtott exporthitel) és a „Master Circular IECD No. 01/04.02.02/2006-07” (Rúpiában nyújtott exporthitel) című körrendeletében ismerteti részletesen, amelynek valamennyi indiai kereskedelmi bank a címzettje.

(59)

Ezt a rendszert a gyártó exportőrök és az exportáló kereskedők jogosultak igénybe venni. Megállapították, hogy az együttműködő exportáló gyártó igénybe vette az ECS szerinti támogatásokat.

(60)

E rendszer keretében a kereskedelmi bankok által az exportőröknek adható exporthitelek vonatkozásában az IKB kötelező maximális kamatlábakat állapít meg indiai rúpiában és devizában egyaránt, „annak érdekében, hogy az exportőrök nemzetközileg is versenyképes kamatterhek mellett vehessenek igénybe hiteleket”. Az ECS két alrendszerből áll: a szállítás előtti exporthitelrendszerből („csomagolási hitel”), amely a kivitel előtt az exportőr számára az áruk beszerzésére, feldolgozására, gyártására, csomagolására és/vagy szállítására biztosított hiteleket foglalja magában, illetve a szállítás utáni exporthitelrendszerből, amely forgóeszközhitelt biztosít az exportkövetelések finanszírozása céljából. Az IKB továbbá azt is előírja a bankok számára, hogy nettó bankhitelállományuk meghatározott részét exportfinanszírozásra fordítsák.

(61)

Az IKB körrendeleteinek eredményeként az exportőrök kedvezményes kamatláb mellett juthatnak exporthitelekhez a szokásos kereskedelmi hitelekhez („készpénzhitelek”) képest, amelyek kamatlábát egyedül a piaci feltételek határozzák meg.

(62)

Először is, az ECS-hitelnek az IKB körrendeletében rögzített kedvezményes kamatlábai a pusztán piaci feltételek szerint meghatározott hitelköltségekhez képest csökkenthetik az exportőr hitelköltségeit, így az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdése értelmében előnyhöz juttatják az ilyen exportőrt. Csak olyan esetben következtettek előny biztosítására, amelyben megállapították ilyen kamatlábkülönbség létezését. Az IKB körrendelete szerint nyújtott hitelek és a kereskedelmi bankok „készpénzhitelei” kamatlábainak különbsége nem magyarázható a kereskedelmi bankok tisztán piaci magatartásával.

(63)

Másrészt annak ellenére, hogy az ECS keretében biztosított kedvezményes hiteleket kereskedelmi bankok nyújtják, ez a kedvezmény az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja értelmében a kormány által biztosított pénzügyi hozzájárulásnak tekintendő. Az IKB államháztartási szerv, és ezért az alaprendelet 1. cikkének (3) bekezdésében rögzített fogalommeghatározás értelmében „kormányzati szervnek” minősül. Az IKB 100 %-ban kormányzati tulajdonban van, közpolitikai célokat követ, pl. monetáris politika, vezetőségét pedig az indiai kormány nevezi ki. Az IKB az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja értelmében vett magánszervezeteket utasít, mivel a kereskedelmi bankokat bizonyos feltételek betartására kötelezi, többek között arra, hogy az IKB körrendeleteiben az exporthitelek vonatkozásában rögzített maximális kamatlábakat alkalmazzák, illetve az IKB rendelkezéseinek megfelelően a kereskedelmi bankoknak nettó bankhitel-állományuk meghatározott részét exportfinanszírozásra kell fordítaniuk. Ez az utasítás arra kötelezi a kereskedelmi bankokat, hogy az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontjában említett funkciókat lássanak el, ebben az esetben arra, hogy kedvezményes exportfinanszírozás formájában hitelt nyújtsanak. Az ilyen, bizonyos feltételek mellett nyújtott hitel formájában történő közvetlen finanszírozás rendes körülmények között a kormány feladata, és a gyakorlatban valójában nem különbözik a kormányok által követett – az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja értelmében vett – gyakorlattól. Ez a támogatás egyedinek és kiegyenlíthetőnek minősül, mivel a kedvezményes kamatok csak exportfinanszírozás céljára vehetők igénybe, és ezért az exportteljesítmény függvényei az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének a) pontja értelmében.

(64)

A támogatás összegének kiszámítására annak a különbségnek az alapján került sor, amely a felülvizsgálati időszak során igénybe vett exporthitelek után fizetendő kamat és azon kamatösszeg között jelentkezik, amelyet az adott vállalatnak a szokásos kereskedelmi hitelek esetében alkalmazott kamatlábbal kellett volna megfizetnie. Az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően ezt a támogatási összeget (számláló) vetítették ki a megfelelő nevezőre, azaz a felülvizsgálati időszak során megvalósult teljes exportforgalomra, mivel a támogatás az exportteljesítmény függvénye, és odaítélésének alapjául nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított termékmennyiség szolgált. A ECS szerinti kedvezményt igénybe vevő együttműködő exportáló gyártó 0,9 %-os támogatásban részesült.

(65)

A felülvizsgálati időszak alatt a kiegyenlíthető támogatások összege az alaprendelet rendelkezéseivel összhangban értékarányosan kifejezve a vizsgált exportáló gyártó tekintetében 4,7 % volt.

(66)

A rendelkezésre álló információk szerint a felülvizsgálati időszak alatt az együttműködő exportőr gyártó bonyolította le a szulfanilsav Indiából a Közösségbe irányuló kivitelének 100 %-át. Nem állt rendelkezésre olyan információ, amely szerint esetleg más létező exportáló gyártó támogatási szintje alacsonyabb lenne.

(67)

Az alaprendelet 18. cikkének (2) bekezdésével összhangban megvizsgálták, hogy a hatályos intézkedések lejárta a támogatás valószínű folytatódásához vagy megismétlődéséhez vezetne-e.

(68)

Megállapították, hogy noha a hatályvesztési felülvizsgálat során meghatározott támogatási kulcs alacsonyabb, mint amit az eredeti vizsgálat során megállapítottak, az érintett termék indiai exportőre továbbra is élvezi az indiai hatóságok kiegyenlíthető támogatását. Ami a felülvizsgálati időszak alatt vizsgált fő rendszert, azaz az EOU-rendszert illeti, az export-import politika értelmében az exportorientált egységek jogállása rendszeresen ismétlődő kedvezményt biztosít számukra, és nincs jele annak, hogy ezeket a programokat belátható időn belül fokozatosan megszüntetnék. Ilyen feltételek mellett egyértelmű, hogy az érintett termék exportőre továbbra is kiegyenlíthető támogatásban fog részesülni a jövőben.

(69)

Mivel bebizonyították, hogy a felülvizsgálat alatt folytatódott a támogatás, és valószínűleg a jövőben is folytatódni fog, a támogatás megismétlődése valószínűségének a kérdése immár lényegtelen.

(70)

Az alaprendelet 19. cikke (2) bekezdésének megfelelően azt is megvizsgálták, hogy a támogatással kapcsolatos eredeti vizsgálathoz képest megváltozott körülmények ésszerűen tartósnak tekinthetők-e.

(71)

Emlékeztetni kell arra, hogy más indiai exportőr együttműködésének a hiányában az időközi vizsgálat a Kokan Synthetics & Chemicals Pvt Ltd. támogatási szintjének vizsgálatára korlátozódik.

(72)

Ami a megváltozott körülmények tartós jellegét illeti, a fenti (68) preambulumbekezdésben szereplő ténymegállapítások fényében az a következtetés született, hogy semmi nem indokolta azt a feltevést, hogy a megváltozott támogatási szint nem lesz tartós.

(73)

A Közösségen belül két gyártó állít elő hasonló terméket; a becslések szerint az alaprendelet 9. cikke (1) bekezdésének értelmében az ő termelésük alkotja a hasonló termék teljes közösségi termelését.

(74)

Meg kell jegyezni, hogy az eredeti vizsgálathoz képest a „Sorochimie Chimie Fine” és a „Quimigal SA” elnevezésű vállalatok neve „Ardenity”-re illetve „CUF Químicos Industriais”-ra módosult.

(75)

Ez a két gyártó együttműködött a vizsgálatban, és támogatta a felülvizsgálat iránti kérelmet. Ezért az alaprendelet 9. cikke (1) bekezdésének és 10. cikke (8) bekezdésének értelmében ezek a gyártók alkotják a közösségi gazdasági ágazatot.

(76)

A Közösség nyilvánvaló fogyasztását a következők alapján vizsgálták:

(77)

A felülvizsgálati időszak alatt a közösségi szulfanilsav-fogyasztás 10 000 tonna körül volt. A figyelembe vett időszak alatt 6 %-os fogyasztás-csökkenés volt megfigyelhető.

1.   táblázat

Fogyasztás a közösségi piacon

(78)

A bizalmas üzleti adatok védelme érdekében, valamint tekintettel arra, hogy a Kokannak tulajdonítható az Indiából származó behozatal 100 %-a, és arra, hogy a közösségi gazdasági ágazat csupán két gyártóból áll, a 2–5. táblázatban indexált formában kellett bemutatni az adatokat.

(79)

Az Indiából származó behozatal mennyisége és piaci részesedése az alábbi táblázatban szereplő adatok szerint alakult.

2.   táblázat

Az érintett országból származó behozatal

3.   táblázat

Az érintett ország piaci részesedése

(80)

Az érintett országból származó behozatal 40 %-kal csökkent 2003 és a felülvizsgálati időszak között, az Indiából származó behozatal piaci részesedése pedig 36 %-kal csökkent.

(81)

Az érintett, Indiából származó behozatal átlagára 11 %-kal emelkedett a figyelembe vett időszakban.

(82)

A felülvizsgálati időszakban tapasztalt alákínálás mértékének kiszámítása céljából a közösségi gazdasági ágazat nem kapcsolt fogyasztói számára kiajánlott gyártelepi árakat hasonlították össze az érintett ország közösségi határparitáson számított CIF-importáraival, melyeket a kirakodási ár figyelembevétele érdekében megfelelően kiigazítottak. Ez a kiigazítás az áraknak a szokásos vámmal és a behozatalt követően felmerülő költségekkel való megemelését jelentette. Az összehasonlításból az derült ki, hogy a kiigazított indiai árak nem kínálnak alá a közösségi gazdasági ágazat árainak. A megfigyelt áremelkedést és az alákínálás hiányát az intézkedések 2002-ben történt bevezetése óta az indiai exportőr árra vonatkozó számos kötelezettségvállalásának fényében kell vizsgálni.

(83)

Az egyéb harmadik országokból származó behozatal volumene 9 %-kal csökkent a figyelembe vett időszak alatt. Piaci részesedésük kis mértékben, 3 %-kal nőtt. A figyelembe vett időszak alatt ennek a behozatalnak szinte a 100 %-a a fő kiviteli országoknak, nevezetesen az Amerikai Egyesült Államoknak (USA) és a Kínai Népköztársaságnak volt tulajdonítható.

(84)

Az egyéb harmadik országokból származó szulfanilsav árai általában alacsonyabbak a közösségi gazdasági ágazat árainál, sőt még az indiai áraknál is. Emlékeztetni kell arra, hogy a Kínai Népköztársaságból származó szulfanilsav-behozatalra 2002-ben 21 %-os dömpingellenes vámot vetettek ki, amelyet egy abszorpcióellenes vizsgálatot követően 33,7 %-ra emeltek 2004-ben.

(85)

A bizalmas üzleti adatok védelme érdekében a közösségi gazdasági ágazatot alkotó két vállalatra vonatkozó adatokat indexált formában kell bemutatni.

(86)

Az alaprendelet 8. cikke (5) bekezdésének megfelelően a vizsgálat a közösségi gazdasági ágazatra vonatkozó valamennyi gazdasági tényezőre és mutatóra kiterjedt.

(87)

A közösségi gazdasági ágazat termelési szintje a felülvizsgálati időszakban 17 %-kal volt magasabb a figyelembe vett időszak elején mért szintnél. A figyelembe vett időszak alatt a közösségi gazdasági ágazat termelési kapacitása is emelkedett 12 %-kal, mivel az egyik közösségi gyártó nagy tisztaságú szulfanilsav előállítása érdekében termelőeszköz-beruházással növelte kapacitását. Ez a két tényező együttesen a közösségi gazdasági ágazat kapacitáskihasználtságának emelkedéséhez vezetett a figyelembe vett időszak alatt. Azt is meg kell jegyezni, hogy a közösségi gazdasági ágazat kielégítő (75–80 % körüli) kapacitáskihasználtsági szintet ért el a felülvizsgálati időszak alatt.

(88)

A közösségi gazdasági ágazat év végi készletszintje 22 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. A készletszintek jelentősen estek 2004-ben és 2005-ben, majd fokozatosan emelkedtek 2006-ban és a felülvizsgálati időszak alatt.

7.   táblázat

Záró készletvolumen

(89)

A közösségi gazdasági ágazat értékesítési volumene 5 %-kal volt magasabb a felülvizsgálati időszakban, mint a figyelembe vett időszak elején. Mivel a közösségi fogyasztás 6 %-kal csökkent a figyelembe vett időszak alatt (lásd a fenti – preambulumbekezdést), a közösségi gazdasági ágazat piaci részesedése ugyanezen időszak alatt 12 %-kal nőtt. Pontosabban a közösségi gazdasági ágazat körülbelül 7 százalékponttal növelte piaci részesedését a figyelembe vett időszakban. A közösségi gazdasági ágazat piaci részesedése a figyelembe vett időszak alatt végig 50 % fölött volt.

8.   táblázat

Értékesítési volumenek és piaci részesedés

(90)

Meg kell jegyezni, hogy a közösségi fogyasztás csökkenése 2006-ban és a felülvizsgálati időszak alatt némiképp hatással volt a közösségi gazdasági ágazat növekedésére. A piaci részesedés növekedését szinte egyenlő mértékben magyarázza az értékesítési volumen növekedése és a figyelembe vett időszak végén tapasztalt mérsékeltebb fogyasztás.

(91)

A közösségi gazdasági ágazat átlagos eladási árai jelentősen, 26 %-kal emelkedtek a figyelembe vett időszakban. Úgy tűnik, hogy a 2005. óta megfigyelt fejlemények különösen a 2004-ben a kínai behozatal ellen bevezetett abszorpcióellenes intézkedések hatását tükrözik. A közösségi gazdasági ágazat átlagos eladási árai jelentősen növekedtek 2004 és 2005 között, azt követően pedig meglehetősen stabilizálódtak. Ez a növekedés azonban alacsonyabb mértékű volt, mint az anilin árának a növekedése, amely a szulfanilsav előállításához szükséges legfontosabb nyersanyag. Az anilint, amely egy benzolszármazék, és amely a teljes gyártási költségnek körülbelül 50 %-át tette ki a felülvizsgálati időszak alatt, körülbelül 45 %-os árnövekedés jellemezte a 2003 és a felülvizsgálati időszak közötti időszakban.

9.   táblázat

Eladási árak

(92)

A foglalkoztatás szintje 9 %-kal csökkent 2003 és a felülvizsgálati időszak között, míg a termelés növekedett; ez a közösségi gazdasági ágazat termelékenységének és versenyképességének növekedését tükrözi. Ugyanezen időszak alatt azonban 15 %-kal nőtt az egy alkalmazottra eső átlagos bérköltség.

10.   táblázat

Foglalkoztatás és termelékenység

(93)

A közösségi gazdasági ágazat nyereségessége – a 2005. évet kivéve – a forgalom 1 %-a körül vagy alatt volt. A közösségi gazdasági ágazatnak jelentős veszteségeket kellett elkönyvelnie 2004-ben; 2005-ben, 2006-ban és a felülvizsgálati időszak alatt viszont nyereséget számolhatott el. Tekintettel arra, hogy 2003-ban rendkívül alacsony volt a közösségi gazdasági ágazat nyereségessége, a figyelembe vett időszakban tapasztalt nyilvánvaló növekedés is csak olyan nyereségességi szinthez vezetett, amely még mindig messze esik az ebben az gazdasági ágazatban elfogadhatónak tekinthető szinttől.

(94)

Megjegyezzük, hogy a közösségi gazdasági ágazat nyereségességét a nyersanyagárak alakulása is befolyásolta. 2003 és a felülvizsgálati időszak között 25 %-kal növekedett az átlagos előállítási költség. Mint a fenti (91) preambulumbekezdésben említettük, az anilin a szulfanilsav-termelés kulcsfontosságú alapanyaga, amely a gyártási költség körülbelül felét teszi ki. Mivel 2004-ben jelentősen növekedtek az anilinárak, és a közösségi gazdasági ágazat nem tudta áthárítani ezt az árnövekedést a fogyasztókra, veszteséget kellett elkönyvelnie. 2005-ben javult a közösségi gazdasági ágazat helyzete, mivel stabilizálódtak az anilinárak, és a közösségi gazdasági ágazat is olyan mértékben emelni tudta a szulfanilsav árait, hogy fedezze a nyersanyagköltségek emelkedését. 2006-ban és a felülvizsgálati időszak alatt az anilinárak újabb növekedésével szembesülő közösségi gazdasági ágazat nyereségessége a fogalom 1 %-a alatti szintre csökkent.

(95)

A figyelembe vett időszak alatt a közösségi gazdasági ágazat további beruházásokat hajtott végre szulfanilsavval kapcsolatos tevékenységeibe. 2006-ban és a vizsgált időszak alatt az elsősorban a meglévő állóeszközök karbantartásához kapcsolódó beruházások mellett az egyik közösségi gyártó beruházásokat hajtott végre, hogy növelje nagy tisztaságú szulfanilsav-előállítási kapacitását. Azt azonban meg kell jegyezni, hogy ez az új kapacitás csak 2008-tól válik teljesen üzemképessé.

(96)

Mivel a közösségi gazdasági ágazat a figyelembe vett időszak alatt mindvégig alacsony nyereségességi szintet ért el, a beruházások megtérülési indexe – amely a szulfanilsav termeléséhez igénybe vett eszközök nyitó és záró nettó könyv szerinti értéke átlagának százalékában fejezi ki az adózás előtti eredményt – szintén nagyon alacsony szinten maradt, nevezetesen 2 % körül a felülvizsgálati időszak alatt.

(97)

A vizsgálat azt mutatta, hogy a közösségi gazdasági ágazat tőkeigényét kedvezőtlenül érintette a nehéz pénzügyi helyzet. Annak ellenére, hogy az egyik közösségi gyártó egy nagy vállalatcsoport része, a tőkeigényeket nem mindig a kellő szinten elégítik ki, mivel a pénzügyi források e csoporton belül általában a legnyereségesebb egységekhez kerülnek.

(98)

2003 és a felülvizsgálati időszak között jelentősen – 85 %-kal – csökkent a pénzforgalom, de még így is pozitív maradt. A pénzforgalom nem követi a nyereségesség tendenciáját, mivel olyan pénzmozgással nem járó tételek befolyásolták, mint az amortizáció és a készletmozgások.

13.   táblázat

Pénzforgalom

(99)

2003 és a felülvizsgálati időszak között a közösségi gazdasági ágazatra vonatkozó mutatók legtöbbje kedvezően változott: az értékesítési volumen, a kapacitáskihasználtság, a termelési volumen, a zárókészletek, a termelékenység, a beruházások és a beruházások megtérülése. A nyereségesség azonban a forgalom 1 %-a alatt maradt a felülvizsgálati időszakban.

(100)

A közösségi gazdasági ágazat 2004-től a felülvizsgálati időszak végéig profitált a szulfanilsav egységárának növekedéséből. Az eladási árak emelkedése azonban nem tudta teljes mértékben ellensúlyozni az előállítási költségek emelkedését, így a haszonkulcsok csökkentek.

(101)

Emellett a közösségi fogyasztás csökkenése 2006-ban és a felülvizsgálati időszak alatt némiképp akadályozta a közösségi gazdasági ágazat fellendülését.

(102)

Összességében egyértelmű, hogy a szubvencióellenes intézkedések bevezetésének köszönhetően a közösségi gazdasági ágazat stabilizálni tudta helyzetét, de a nyersanyagköltségek emelkedése miatt – amelyet a közösségi gazdasági ágazat nem tudott áthárítani a vevőire – nem tudta teljes mértékben ellensúlyozni hátrányos helyzetét. Mindazonáltal a vizsgálat azt mutatta, hogy a közösségi gazdasági ágazat új berendezésekbe kezdett beruházni a figyelembe vett időszak alatt.

(103)

A fenti elemzés fényében egyrészt felmerült, hogy a figyelembe vett időszak alatt kedvezően alakultak a volumenmutatók. Másrészt a közösségi gazdasági ágazat pénzügyi mutatói, mint például a nyereségesség és a pénzforgalom, azt mutatták, hogy a közösségi gazdasági ágazat még mindig sebezhető gazdasági helyzetben van. Ezért az a következtetés született, hogy még nem épült fel teljes mértékben a számára káros támogatás hatásaiból.

(104)

Az alaprendelet 18. cikkének (2) bekezdése értelmében elemezték annak a valószínűségét, hogy a meglévő intézkedések hatályon kívül helyezése esetén megismétlődik a kár. E tekintetben különösen az érintett országból származó exportvolumen és árak valószínűsíthető alakulását, valamint az intézkedések hiányában a közösségi gazdasági ágazat helyzetére gyakorolt valószínű hatásukat vizsgálták.

(105)

Emlékeztetni kell arra, hogy az érintett országból származó behozatalnak még a szubvencióellenes intézkedések megléte mellett is 9,7 %-os piaci részesedése volt a felülvizsgálati időszak alatt.

(106)

A vizsgálatból kiderült, hogy az együttműködő exportáló indiai gyártó jelentős, a közösségi fogyasztást több mint 30 %-kal meghaladó szabad kapacitással rendelkezik. Ez a kihasználatlan kapacitás azt jelzi, hogy az említett exportáló gyártónak módjában áll fokozni jelenlegi termelését, és ily módon megnövelni a Közösségbe irányuló szulfanilsav-kivitelét.

(107)

Az is megjegyzendő, hogy a közösségi fogyasztás kis mértékben csökkent a figyelembe vett időszak alatt, és az elkövetkező években nem várható, hogy a kereslet akkora lesz, hogy fel tudja szívni az Indiából származó, az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén esetlegesen megnövekedő behozatal többletét. Ebben az esetben az indiai szulfanilsav-kivitel nagy valószínűséggel kiszorítaná a közösségi gazdasági ágazat forgalmának nagy részét, mivel a behozatali árak valószínűleg alacsonyabbak lennének a közösségi gazdasági ágazat árainál.

(108)

A vizsgálat megállapította, hogy a közösségi piac továbbra is vonzó az indiai exportáló gyártó számára. Csakugyan kiderült, hogy az egyéb harmadik országokba irányuló értékesítés exportátlagára lényegesen alacsonyabb, mint a Közösségbe irányuló kivitel átlagára. Azt, hogy az indiai exportárak esetében nem derült fény alákínálásra, az árra vonatkozó kötelezettségvállalások és ily módon az India tekintetében hatályban lévő intézkedések magyarázzák. Az indiai CIF-exportárak átlagban azonban még így is alacsonyabbnak bizonyultak a közösségi gazdasági ágazat átlagárainál (körülbelül 7 %-kal).

(109)

Ezért valószínű, hogy a hatályos intézkedések hiánya arra ösztönözné az indiai exportáló gyártót, hogy a közösségi gazdasági ágazat jelenlegi árszintjénél lényegesen alacsonyabb árszintű, kihasználatlan kapacitásának jelentős részét kiaknázva az egyéb harmadik országokba irányuló kivitelét a vonzóbb közösségi piacra irányítsa át.

(110)

A fentiek arra engednek következtetni, hogy amennyiben az intézkedések hatályukat vesztenék, az érintett országból a közösségi piacra irányuló behozatal nagy valószínűséggel jelentős mennyiségben és a közösségi gazdasági ágazat árainál alacsonyabb, támogatott árakon történne. Ez minden valószínűség szerint árleszorító tendenciát indítana el a közösségi piacon, ami várhatóan kedvezőtlen hatást gyakorolna a közösségi gazdasági ágazat gazdasági helyzetére. Ez főleg a részben a figyelembe vett időszak során elért fellendülést fordítaná a visszájára, ami a kár valószínű megismétlődéséhez vezetne.

(111)

Az alaprendelet 31. cikkével összhangban megvizsgálták, hogy a meglévő szubvencióellenes intézkedések fenntartása ellentétes lenne-e a Közösség egészének érdekével. A közösségi érdek meghatározásához az összes különböző érintett érdeket értékelték.

(112)

Az a tény, hogy a jelenlegi vizsgálat felülvizsgálat, és így olyan helyzetet elemez, amelyben már szubvencióellenes intézkedéseket alkalmaznak, lehetővé kell, hogy tegye a jelenlegi szubvencióellenes intézkedéseknek az érintett felekre gyakorolt esetleg túlzottan kedvezőtlen hatásának a felmérését.

(113)

Ennek alapján megvizsgálták, hogy a káros támogatás várható megismétlődésére vonatkozó következtetések ellenére létezik-e olyan kényszerítő ok, amely alapján arra lehet következtetni, hogy ebben a konkrét esetben az intézkedések fenntartása ellentétes a közösségi érdekkel.

(114)

Megalapozottan várható, hogy a közösségi gazdasági ágazatnak továbbra is hasznára válnak a jelenlegi intézkedések, és piaci részesedése visszanyerésével és nyereségességének fokozásával helyzete tovább javul. Amennyiben az intézkedéseket hatályon kívül helyezik, valószínű, hogy a közösségi gazdasági ágazatot ismét kár éri az érintett országból támogatott áron történő, megnövekedett behozatal következtében, és jelenleg is törékeny pénzügyi helyzete tovább romlik.

(115)

Ez alapján arra lehet következtetni, hogy az intézkedések fenntartása a közösségi gazdasági ágazat érdekében állna.

(116)

Emlékeztetni kell arra, hogy az eredeti vizsgálatban megállapították: az intézkedések kivetése nem járna jelentős hatással a közösségi szulfanilsav-importőrökre. Ezt az együttműködésnek a vizsgálat során tapasztalt hiánya is megerősíteni látszik. Ezért nem merült fel olyan kényszerítő ok, amely szerint az intézkedések kivetése ellentétes lenne az importőrök érdekeivel.

(117)

A Bizottság 31 ismert felhasználónak küldött kérdőívet, akik közül csupán négy adott választ a kérdőívre. A kérdőívre három, optikai fehérítőt gyártó közösségi vállalattól és egy, színezőanyagokat gyártó vállalattól érkezett válasz. Azonban mindezen felhasználók által az intézkedések hatására és a szulfanilsavnak az előállítási költségeikben betöltött részarányára vonatkozóan szolgáltatott adatok nem voltak értelmezhetőek.

(118)

Az érintett termékből e négy felhasználó által behozott összmennyiség a teljes közösségi behozatal 47,3 %-át jelentette. Ráadásul mivel ez a négy felhasználó jelentős mennyiségű szulfanilsavat vásárol a közösségi gazdasági ágazattól, a felülvizsgálati időszakban együttesen a közösségi fogyasztás 40 %-át képviselték.

(119)

Három felhasználó ugyanazokat az érveket hozta fel az intézkedések fenntartása ellen, nevezetesen azt, hogy a közösségi gazdasági ágazat termelési kapacitása nem elegendő a belföldi kereslet kielégítésére, és az intézkedések az ő versenyképességüket rontják a feldolgozott termékek vonatkozásában. A negyedik felhasználó nem nyilatkozott arról, hogy az intézkedések fenntartása mellett vagy ellen foglal állást.

(120)

A közösségi piacon lévő kínálattal kapcsolatban figyelembe kell venni, hogy a közösségi gazdasági ágazat a közösségi fogyasztásnak körülbelül 80 %-át tudná kielégíteni a jelenlegi gyártási kapacitással. Azt is hangsúlyozni kell, hogy a közösségi gazdasági ágazat új létesítményberuházásokat hajtott végre, hogy növelje a nagy tisztaságú szulfanilsav-termelését. Az intézkedéseknek semmi esetre sem az a célja, hogy megakadályozzák az érintett országokból a közösségi piacra történő behozatalt, hanem az, hogy biztosítsák, hogy a behozatalra ne támogatott és kárt okozó árakon kerüljön sor. Ezért arra lehet számítani, hogy az érintett országból továbbra is érkezik majd behozatal a piacra, ahogyan az intézkedések 2002-ben történt bevezetését követően is történt.

(121)

Azt is meg kell jegyezni, hogy manapság a szulfanilsav-termelés a Közösségen kívül csupán a világ néhány országára korlátozódik, mint például India, a Kínai Népköztársaság és az USA. Ezért fontos, hogy a közösségi gazdasági ágazat hatékony versenyfeltételek mellett működhessen, hogy a belföldi termékkínálat továbbra is a Közösség összes felhasználójának rendelkezésére álljon.

(122)

A felhasználók versenyképességének vonatkozásában meg kell jegyezni, hogy ezen vizsgálat keretében a felhasználóktól megszerzett információk hiánya ellenére az eredeti vizsgálatban kiderült, hogy a szubvencióellenes intézkedések kevesebb mint 1 %-kal növelik a szulfanilsavat tartalmazó optikai fehérítők és színezőanyagok összköltségét.

(123)

A fentiek alapján – az eredeti vizsgálat során levont következtetéshez hasonlóan – a hatályvesztési felülvizsgálat keretein belül is az a vélemény alakult ki, hogy az intézkedések fenntartása nem járna jelentősen kedvezőtlen hatással a felhasználók helyzetére.

(124)

A fentiekre való tekintettel az a következtetés vonható le, hogy nem állnak fenn olyan kényszerítő okok, amelyek a jelenlegi szubvencióellenes intézkedések fenntartása ellen szólnának.

(125)

Minden fél tájékoztatást kapott azokról az alapvető tényekről és szempontokról, amelyek alapján a Bizottság a meglévő intézkedések fenntartását és módosítását szándékozik ajánlani. A Bizottság határidőt is biztosított számukra, hogy ismertessék észrevételeiket és kifejthessék véleményüket. Nem érkezett olyan jellegű észrevétel, mely befolyásolta volna a fent említett következtetéseket.

(126)

A hatályvesztési felülvizsgálat keretében a támogatás folytatódásának valószínűsége, a károkozás megismétlődésének valószínűsége és a Közösség érdeke tárgyában megfogalmazott következtetésekre való tekintettel az Indiából származó szulfanilsav-behozatalra vonatkozó kiegyenlítő intézkedéseket fenn kell tartani, hogy el lehessen kerülni a közösségi gazdasági ágazatnak a szubvencionált behozatal által okozott kár megismétlődését.

(127)

Tekintettel az együttműködő exportáló indiai gyártó támogatási szintjére korlátozódó részleges időközi felülvizsgálat ténymegállapításaira, helyénvalónak tekintendő az alkalmazandó kiegyenlítő vámtételt 7,1 %-ról 4,7 %-ra módosítani. Mivel a felülvizsgálati időszak alatt az együttműködő exportáló gyártó képviselte az Indiából a Közösségbe irányuló szulfanilsav-kivitel 100 %-át, helyénvalónak tekintendő ezt a vámtarifát alkalmazni a többi indiai gyártó által gyártott behozatalra is. A vámtétel nem alkalmazandó az érintett termék olyan behozatalára, amelyet olyan együttműködő exportáló gyártó gyárt és értékesít exportra, akitől a 2006/37/EK határozatban kötelezettségvállalást fogadtak el. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az indiai vállalattól elfogadott kötelezettségvállalás behozatali árminimumait úgy módosították, hogy tükrözzék az erre a vállalatra vonatkozó együttes (dömpingellenes és kiegyenlítő) vámtétel csökkenését.

(128)

A kiegyenlítő vámtétel módosítása hatással lesz majd a 1000/2008/EK rendeletben az Indiából származó szulfanilsav-behozatalra kivetett 18,3 %-os végleges dömpingellenes vámra, mivel ez utóbbit éppen azért igazították ki, hogy nehogy kétszer vegyék számításba az exporttámogatásokból származó előnyök hatásait (emlékeztetünk arra, hogy a végleges dömpingellenes vámot a dömpingkülönbözet alapján állapították meg, mivel ez utóbbi alacsonyabbnak bizonyult a kár megszüntetéséhez szükséges különbözetnél). Az alaprendelet 24. cikkének (1) bekezdése és a dömpingellenes alaprendelet 14. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy semmiféle termék esetében nem alkalmazhatók egyidejűleg dömpingellenes és kiegyenlítő vámok a dömpingárak és exporttámogatások alkalmazásából származó azonos helyzet kezelésére. Az eredeti vizsgálat megállapította, hogy egyes vizsgált szubvenciórendszerek, amelyek a vizsgálat szerint kiegyenlíthetők, a szubvencióellenes alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének a) pontja értelmében exportszubvenciónak minősülnek. Ezért ezek a szubvenciók hatással voltak az indiai exportáló gyártó exportárára, ami magasabb dömpingkülönbözethez vezetett. Ezért az alaprendelet 24. cikkének (1) bekezdése értelmében a végleges dömpingellenes vámot úgy igazították ki, hogy tükrözze az exportszubvenciók hatását ellensúlyozó végleges kiegyenlítő vám kivetése után fennmaradó tényleges dömpingkülönbözetet (lásd az 1339/2002/EK rendelet (46) preambulumbekezdését).

(129)

Következésképpen az Indiára vonatkozó végleges dömpingellenes vámtételt most úgy kell kiigazítani, hogy tekintetbe vegye a jelenlegi szubvencióellenes vizsgálat felülvizsgálati időszakában exportszubvenciókból származó előny felülvizsgált mértékét. Mivel a felülvizsgálati időszakban az exportszubvencióból származó előny 4,1 %-ot tett ki, az 1339/2002/EK tanácsi rendeletben eredetileg megállapított dömpingkülönbözet szintje pedig 24,6 % volt, a dömpingellenes vámtétel felülvizsgált szintjének 20,5 %-nak kellene lennie. A 1000/2008/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell,

—

az importált termékek gyártását, szállítását és számlázását az említett vállalatok végzik közvetlenül az első független közösségi vevő számára, valamint

—

ezekhez a behozatalokhoz kötelezettségvállalási, azaz olyan kereskedelmi számla is tartozik, mely tartalmazza legalább az e rendelet mellékletében szereplő adatokat és nyilatkozatot, valamint

—

a vámhatóságnak bejelentett és bemutatott áruk pontosan megfelelnek a kötelezettségvállalási számlában szereplő leírásnak.

1.

Címsor: „KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁS TÁRGYÁT KÉPEZŐ ÁRUT KÍSÉRŐ KERESKEDELMI SZÁMLA”.

2.

A kereskedelmi számlát kiállító, a kötelezettségvállalás elfogadásáról szóló 2006/37/EK bizottsági határozat 1. cikkében említett vállalat neve.

3.

A kereskedelmi számla száma.

4.

A kereskedelmi számla kiállításának kelte.

5.

A TARIC kiegészítő kód, amely alapján a számlán szereplő áru a Közösség határán elvámolandó.

6.

Az áru pontos megnevezése, többek között:

7.

Az értékesítés feltételeinek leírása, beleértve:

8.

A Közösségben importőrként működő azon vállalat neve, amely részére a vállalat a kötelezettségvállalás tárgyát képező, árut kísérő kereskedelmi számlát közvetlenül kiállította.

9.

A kereskedelmi számlát kiállító vállalat tisztségviselőjének neve, valamint a következő aláírt nyilatkozat:

„Alulírott igazolom, hogy a jelen számlán szereplő áruknak az Európai Közösségbe közvetlen export útján történő értékesítése a [VÁLLALAT] által felajánlott és az Európai Bizottság által a 2006/37/EK határozattal elfogadott kötelezettségvállalás hatálya alatt és feltételei szerint történik. Kijelentem, hogy az e számlán megadott információ teljes és megfelel a valóságnak.”