7.2.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 33/8

(1)

A 793/93/EGK rendelet keretében az alábbi anyagok értékelendő elsőbbségi anyagoknak minősülnek az 1179/94/EK (2), 2268/95/EK (3) és a 143/97/EK (4) bizottsági rendelettel összhangban, az elsőbbségi anyagoknak a 793/93/EGK rendeletben megállapított első, második, illetve harmadik listájára vonatkozóan:

(2)

Az említett rendeleteknek megfelelően előadónak kijelölt tagállamok a létező anyagok embert és környezetet érintő kockázatainak becslésére vonatkozó elveknek a 793/93/EGK tanácsi rendelettel összhangban történő megállapításáról szóló, 1994. június 28-i 1488/94/EK bizottsági rendelettel (5) összhangban befejezték az említett anyagokkal kapcsolatos, az embert és a környezetet érintő kockázatok értékelését és a 793/93/EGK rendeletnek megfelelően stratégiát javasoltak a kockázatok korlátozására.

(3)

A toxicitási, ökotoxicitási és környezetvédelmi tudományos bizottság (a továbbiakban: SCTEE) és az egészségügyi és környezeti kockázatok tudományos bizottsága (a továbbiakban: EKKTB) konzultációt követően véleményeket bocsátott ki az előadók által elvégzett kockázatértékelésekre vonatkozóan. A véleményeket közzétették az SCTEE és az EKKTB weboldalán.

(4)

A kockázatértékelés eredményei és a kockázatok korlátozására irányuló stratégiák további eredményei a piperazin; ciklohexán; metilén-difenil-diizocianát; but-2-in-1,4-diol; metil-oxirán; anilin; 2-etilhexilakrilát; 1,4-diklórbenzén; 3,5-dinitro-2,6-dimetil-4-tert-butil-aceto-fenon; di-(2-etilhexil)-ftalát; fenol; 5-tercbutil-2,4,6-trinitro-m-xilén anyagokkal kapcsolatos kockázatértékelés eredményeiről és a kockázatcsökkentési stratégiákról szóló, 2008. február 7-i bizottsági közleményben találhatók. (6).

(5)

Az értékelés alapján egyes anyagokra vonatkozóan indokolt bizonyos kockázatcsökkentő intézkedések ajánlása.

(6)

Általában úgy vélik, hogy a munkavállalók védelmére vonatkozó, közösségi szinten jelenleg hatályos jogszabályok megfelelő keretet nyújtanak az anyagok munkavállalókat érintő kockázatainak szükséges mértékű korlátozásához és ezért alkalmazandók.

(7)

Az ebben az ajánlásban megfogalmazott kockázatcsökkentő intézkedések összhangban vannak a 793/93/EGK rendelet 15. cikke (1) bekezdésének megfelelően felállított bizottság véleményével,

1.

Az érintett tagállamok illetékes hatóságainak a 96/61/EK tanácsi irányelv (7) értelmében kibocsátott engedélyekben a piperazinra vonatkozóan feltételeket, kibocsátási határértékeket vagy ekvivalens paramétereket, illetve technikai intézkedéseket kell meghatározniuk annak érdekében, hogy az érintett létesítmények 2007. október 31-re az elérhető legjobb technikák szerint működjenek, figyelembe véve ezen létesítmények műszaki jellemzőit, földrajzi elhelyezkedését és a helyi környezeti tényezőket.

2.

A tagállamok körültekintően ellenőrzik az elérhető legjobb technikák piperazin tekintetében történő végrehajtását, és minden fontos fejleményről jelentést tesznek a Bizottságnak a BAT-ról való információcsere keretében.

3.

A környezetbe történő helyi kibocsátásokat szükség szerint nemzeti szabályok által ellenőrzik annak biztosítására, hogy ne merüljön fel környezetet érintő kockázat.

4.

Az MDI-t a kockázatértékelés alapján aggályosnak ítélt célokra felhasználó munkaadóknak figyelemmel kell lenniük minden ágazatspecifikus útmutatóra, amelyet nemzeti szinten dolgoznak ki a 98/24/EK tanácsi irányelv (8) 12. cikke (2) bekezdésében előírt, a Bizottságnál elérhető nem kötelező érvényű gyakorlati útmutató alapján.

5.

A but-2-in-1,4-diolt a kockázatértékelés alapján és különösen a pelyhek felhasználása esetén aggályosnak ítélt célokra felhasználó munkaadóknak figyelemmel kell lenniük minden ágazatspecifikus útmutatóra, amelyet nemzeti szinten dolgoznak ki a 98/24/EK irányelv 12. cikke (2) bekezdése szerint a Bizottság által készített nem kötelező érvényű gyakorlati útmutató alapján.

6.

Az anilint előre látható expozíciót jelentő tevékenységek (pl. zárt rendszereken végzett szervizelés, vagy karbantartási munka) során felhasználó munkaadóknak figyelemmel kell lenniük minden ágazatspecifikus útmutatóra, amelyet nemzeti szinten dolgoznak ki a 98/24/EK irányelv 12. cikke (2) bekezdése szerint a Bizottság által kidolgozott nem kötelező érvényű gyakorlati útmutató alapján.

7.

A tagállamoknak aktív és hatékony piaci felügyeletet kell végrehajtani területükön az anilint tartalmazó fogyasztási cikkek jelenlétére vonatkozóan és bejelentést kell tenniük a Bizottságnak a 2001/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) által meghatározott Közösségi Gyors Tájékoztatási Rendszeren (RAPEX) keresztül. Amennyiben szükségesnek bizonyul, e termékeket el kell távolítani a piacról, mivel a 2001/95/EK irányelv általános biztonsági kötelezettségeket illető rendelkezései szerint nem biztonságosak.

8.

A vízgyűjtő területek esetében, ahol az anilin kibocsátása kockázatot jelenthet, az illetékes tagállamoknak környezeti minőségi normákat (Environmental Quality Standards, a továbbiakban: EQS) kell felállítaniuk, és azokat 2015. december 22-ig el kell érniük. Az EQS elérését szolgáló nemzeti szennyezéscsökkentő intézkedéseket bele kell foglalni a vízgyűjtő-gazdálkodási tervekbe a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) rendelkezéseivel összhangban.

9.

Az érintett tagállamok illetékes hatóságainak a 96/61/EK irányelv értelmében kibocsátott engedélyekben az anilinra vonatkozóan feltételeket, kibocsátási határértékeket vagy ekvivalens paramétereket, illetve technikai intézkedéseket kell meghatározniuk annak érdekében, hogy az érintett létesítmények 2007. október 31-re az elérhető legjobb technikák szerint működjenek, figyelembe véve ezen létesítmények műszaki jellemzőit, földrajzi elhelyezkedését és a helyi környezeti tényezőket.

10.

A tagállamok körültekintően ellenőrzik az elérhető legjobb technikák anilin tekintetében történő végrehajtását, és minden fontos fejleményről jelentést tesznek a Bizottságnak a BAT-ról való információcsere keretében.

11.

Az anilin vízi környezetbe történő helyi kibocsátásait és légszennyezést okozó kibocsátásait nemzeti szabályok által ellenőrzik, hogy meggátolják/csökkentsék a környezetet érintő kockázatot.

12.

A vízgyűjtő területek esetében, ahol a DEHP kibocsátása kockázatot jelenthet, az illetékes tagállamoknak környezeti minőségi normákat (Environmental Quality Standards – EQS) kell felállítaniuk, és azokat 2015. december 22-ig el kell érniük. Az EQS elérését szolgáló nemzeti szennyezéscsökkentő intézkedéseket bele kell foglalni a vízgyűjtő-gazdálkodási tervekbe a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv rendelkezéseivel összhangban.

13.

A tagállamoknak aktív és hatékony piaci felügyeletet kell végrehajtani területükön a fenolt tartalmazó fogyasztási cikkek jelenlétére vonatkozóan és bejelentést kell tenniük a Bizottságnak a 2001/95/EK irányelv által meghatározott Közösségi Gyors Tájékoztatási Rendszeren (RAPEX) keresztül. Amennyiben szükségesnek bizonyul, e termékeket el kell távolítani a piacról, mivel a 2001/95/EK irányelv általános biztonsági kötelezettségeket illető rendelkezései szerint nem biztonságosak.

14.

Az érintett tagállamok illetékes hatóságainak a 96/61/EK irányelv értelmében kibocsátott engedélyekben a fenolra vonatkozóan feltételeket, kibocsátási határértékeket vagy ekvivalens paramétereket, illetve technikai intézkedéseket kell meghatározniuk annak érdekében, hogy az érintett létesítmények 2007. október 31-re a BAT szerint működjenek, figyelembe véve ezen létesítmények műszaki jellemzőit, földrajzi elhelyezkedését és a helyi környezeti tényezőket. Az érintett tagállamok illetékes hatóságainak különös figyelmet kell fordítaniuk a fenol gyártásból és/vagy a feldolgozási helyekből adódó esetleges kockázatokra (az ilyen területekről származó, légszennyezés által fertőzött növényi hajtások) az ilyen helyeken lévő szennyvíztisztító telepek és a környezeti hatások által érintett emberek vonatkozásában.

15.

A tagállamok körültekintően ellenőrzik a BAT fenol tekintetében történő végrehajtását, és minden fontos fejleményről jelentést tesznek a Bizottságnak a BAT-ról való információcsere keretében.

16.

A környezetbe történő helyi kibocsátásokat szükség szerint nemzeti szabályok által ellenőrzik annak biztosítására, hogy ne merüljön fel a szennyvíztisztító telepek mikroorganizmusait és a környezet által embert érintő kockázat.

17.

Ennek az ajánlásnak az anyagokat importáló, előállító, szállító, tároló, készítménnyé összeállító vagy más módon feldolgozó, felhasználó, ártalmatlanító vagy visszanyerő valamennyi ágazat és a tagállamok a címzettjei.