2009R0606 — HU — 16.04.2012 — 002.001

---

Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű, az intézmények semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért

►B	A BIZOTTSÁG 606/2009/EK RENDELETE (2009. július 10.) a 479/2008/EK tanácsi rendeletnek a szőlőből készült termékek kategóriái, a borászati eljárások és az azokhoz kapcsolódó korlátozások tekintetében történő végrehajtására vonatkozó egyes szabályok megállapításáról (HL L 193, 24.7.2009, p.1)

Módosította:

		Hivatalos Lap
		No	page	date
►M1	A BIZOTTSÁG 1166/2009/EK RENDELETE (2009. november 30.)	L 314	27	1.12.2009
►M2	A BIZOTTSÁG 53/2011/EU RENDELETE (2011. január 21.)	L 19	1	22.1.2011
►M3	A BIZOTTSÁG 315/2012/EU VÉGREHAJTÁSI RENDELETE (2012. április 12.)	L 103	38	13.4.2012

---

▼B

A BIZOTTSÁG 606/2009/EK RENDELETE

(2009. július 10.)

a 479/2008/EK tanácsi rendeletnek a szőlőből készült termékek kategóriái, a borászati eljárások és az azokhoz kapcsolódó korlátozások tekintetében történő végrehajtására vonatkozó egyes szabályok megállapításáról

1. cikk

Tárgy

E rendelet részletes szabályokat állapít meg a 479/2008/EK rendelet III. címe I. és II. fejezetének alkalmazására vonatkozóan.

2. cikk

Azon szőlőtermő övezetek, ahol a borok összes alkoholtartalmának felső határa elérheti a 20 térfogatszázalékot

A 479/2008/EK rendelet IV. melléklete 1. szakasza második bekezdése c) pontjának első francia bekezdésében említett szőlőtermő övezetek az említett rendelet IX. mellékletében meghatározott C.I., C.II. és C.III. övezetet foglalják magukban, valamint a B. övezet azon területeit, amelyeken a következő, oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott fehérborok előállíthatók: „Vin de pays de Franche-Comté” és „Vin de pays du Val de Loire”.

3. cikk

Engedélyezett borászati eljárások és korlátozások

(1)  A 479/2008/EK rendelet hatálya alá tartozó termékek előállítására és tárolására vonatkozó, a szóban forgó rendelet 29. cikkének (1) bekezdésében említett engedélyezett borászati eljárásokat és korlátozásokat e rendelet I. melléklete tartalmazza.

(2)  Az engedélyezett borászati eljárások, valamint az alkalmazásukra vonatkozó feltételek és határértékek az I.A. mellékletben szerepelnek.

(3)  A borok kén-dioxid-tartalmára vonatkozó határértékek az I.B. mellékletben szerepelnek.

(4)  Az illósavtartalomra vonatkozó határértékek az I.C. mellékletben szerepelnek.

(5)  A borok édesítését célzó eljárásra vonatkozó feltételeket az I.D. melléklet tartalmazza.

4. cikk

Új borászati eljárások kísérleti célú alkalmazása

(1)  A tagállamok a 479/2008/EK rendelet 29. cikkének (2) bekezdésében említett kísérletek céljára engedélyezhetik egyes olyan borászati eljárások és kezelések alkalmazását is, amelyek sem az említett rendeletben, sem e rendeletben nem szerepelnek; az engedély legfeljebb hároméves időtartamra adható, az alábbi feltételekkel:

Kísérlet alatt olyan műveletet vagy műveleteket kell érteni, amelyet vagy amelyeket pontosan meghatározott és önálló kísérleti jegyzőkönyvvel dokumentált kutatási projekt keretében hajtanak végre.

(2)  Az ilyen eljárások és kezelések kísérleti célú alkalmazásával előállított termékek abban az esetben hozhatók forgalomba az érintett tagállamtól eltérő tagállamban, ha a kísérletet engedélyező tagállam előzetesen tájékoztatta a rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes hatóságait az engedélyezés feltételeiről és az érintett mennyiségekről.

(3)  Az érintett tagállam az (1) bekezdésben említett időszak lejártától számítva három hónapon belül közleményt juttat el a Bizottsághoz az engedélyezett kísérletről és annak eredményeiről. A Bizottság tájékoztatja a többi tagállamot ezekről az eredményekről.

(4)  Az eredményektől függően az érintett tagállam adott esetben kérheti a Bizottságtól a kísérlet meghosszabbításának egy újabb, legfeljebb hároméves időszakra történő engedélyezését, esetleg nagyobb mennyiség erejéig, mint amekkorára az eredeti kísérlet kiterjedt. A tagállam kérelme alátámasztására megfelelő dokumentációt nyújt be. A Bizottság a 479/2008/EK rendelet 113. cikkének (2) bekezdésében említett eljárás alapján határoz a kísérlet folytatására irányuló kérelemről.

5. cikk

A különféle pezsgőkategóriák esetében alkalmazott borászati eljárások

A 479/2008/EK rendelet 32. cikke második számozatlan bekezdésének b) pontjában említett, pezsgőkre, minőségi pezsgőkre és illatos szőlőfajtából készült minőségi pezsgőkre vonatkozó engedélyezett borászati eljárásokat és korlátozásokat, ideértve az alkoholtartalom-növeléssel, a savtartalom-növeléssel és a savtompítással kapcsolatos eljárásokat és korlátozásokat is, e rendelet II. melléklete ismerteti, a 479/2008/EK rendeletben és az e rendelet I. mellékletében szereplő borászati eljárások és általános érvényű korlátozások sérelme nélkül.

6. cikk

A likőrborok esetében alkalmazott borászati eljárások

A 479/2008/EK rendelet 32. cikke második számozatlan bekezdésének c) pontjában említett, likőrborokra vonatkozó engedélyezett borászati eljárásokat és korlátozásokat e rendelet III. melléklete ismerteti, a 479/2008/EK rendeletben és az e rendelet I. mellékletében szereplő borászati eljárások és általános érvényű korlátozások sérelme nélkül.

7. cikk

A házasítás fogalmának meghatározása

(1)  A 479/2008/EK rendelet 32. cikke második számozatlan bekezdése d) pontjának alkalmazásában házasítás alatt a különböző eredetű, különböző szőlőfajtákból nyert, különböző szüreti évből származó vagy különböző bor- vagy mustkategóriákhoz tartozó borok vagy mustok összekeverése értendő.

(2)  A következőket különböző bor- vagy mustkategóriáknak kell tekinteni:

E bekezdés alkalmazásában a rozét vörösbornak kell tekinteni.

(3)  A következő eljárások nem tekintendők házasításnak:

8. cikk

A borok összekeverésére és házasítására vonatkozó általános szabályok

(1)  Bor csak abban az esetben készülhet összekeverés vagy házasítás útján, ha az összekeveréshez vagy a házasításhoz felhasznált összetevők rendelkeznek a borkészítéshez szükséges valamennyi jellemzővel, valamint megfelelnek a 479/2008/EK rendeletben és az e rendeletben foglalt rendelkezéseknek.

Valamely OEM/OFJ nélküli fehérbornak egy OEM/OFJ nélküli vörösborral való házasítása nem eredményezhet rozé bort.

Mindazonáltal a második albekezdésben előírt rendelkezés nem zárja ki a szóban forgó albekezdésben említett borfajták házasítását, feltéve hogy a végterméket a 479/2008/EK rendelet I. mellékletében meghatározott küvé, illetve gyöngyözőbor előállítására szánják.

(2)  Tilos az e rendelet I.A. mellékletének 14. pontjában említett borászati eljárásnak alávetett szőlőmust vagy bor olyan szőlőmusttal vagy borral történő házasítása, amelyet ilyen kezelésnek nem vetettek alá.

9. cikk

A borászati eljárások során alkalmazott anyagokra vonatkozó tisztasági és azonosítási előírások

(1)  A 479/2008/EK rendelet 32. cikke második számozatlan bekezdésének e) pontjában említett, a borászati eljárások során alkalmazott anyagokra vonatkozó tisztasági és azonosítási előírások – amennyiben a 2008/84/EK bizottsági irányelv ( 5 ) nem rendelkezik ezek tekintetében – a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Szervezet által kiadott Nemzetközi borászati kódexben megállapított előírásokkal azonosak.

Szükség esetén ezeket a tisztasági kritériumokat ki kell egészíteni az e rendelet I.A. mellékletében előírt egyedi követelményekkel.

(2)  Az I.A. mellékletben felsorolt engedélyezett borászati eljárásokban és kezelésekben használt enzimeknek és enzimes készítményeknek teljesíteniük kell az élelmiszerenzimekről szóló, 2008. december 16-i 1332/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 6 ) követelményeit.

10. cikk

A 479/2008/EK rendelet III. címének II. fejezetében vagy az e rendeletben foglalt rendelkezéseknek meg nem felelő termékek tartására, forgalomba hozatalára és felhasználására vonatkozó feltételek

(1)  A 479/2008/EK rendelet III. címének II. fejezetében vagy az e rendeletben foglalt rendelkezéseknek meg nem felelő termékeket meg kell semmisíteni. A tagállamok azonban lehetővé tehetik egyes, általuk meghatározott jellemzőkkel rendelkező termékek lepárlókban, ecetgyárakban, illetve ipari célokra történő felhasználását.

(2)  Ilyen termékeket a termelők vagy a kereskedők törvényes jogcím hiányában nem tárolhatnak, és azokat kizárólag lepárlókhoz, ecetgyárakhoz vagy a szóban forgó termékeket ipari célra vagy ipari termékekhez felhasználó intézményekhez, illetve megsemmisítő telepekre lehet szállítani.

(3)  A tagállamok elrendelhetik denaturáló szereknek vagy indikátoroknak az (1) bekezdésben említett borokhoz adását annak érdekében, hogy e borokat könnyebben lehessen azonosítani. Indokolt esetben a tagállamok megtilthatják az (1) bekezdésben említett felhasználási lehetőségek alkalmazását, és elrendelhetik a termékek megsemmisítését.

(4)  A 2009. augusztus 1. előtt termelt borok közvetlen emberi fogyasztásra kínálhatók vagy szállíthatók, amennyiben megfelelnek az ezen időpontot megelőzően hatályban lévő közösségi vagy nemzeti szabályoknak.

11. cikk

A boroktól eltérő termékek alkoholtartalmának növelésére, savtartalmának növelésére és savtompítására vonatkozó általános szabályok

A 479/2008/EK rendelet V. mellékletének D. 1. pontjában említett eljárásokat egyetlen műveletben kell elvégezni. A tagállamok megengedhetik azonban, hogy ezek közül egyes eljárásokat több műveletben végezzenek el, ha ezáltal az érintett termékekből jobb minőségű bor állítható elő. Ilyen esetben a 479/2008/EK rendelet V. mellékletében foglalt határértékeket kell alkalmazni az érintett művelet egészére.

12. cikk

Az alkoholtartalom-növelésre vonatkozó igazgatási szabályok

(1)  A 479/2008/EK rendelet V. mellékletének D. 4. pontjában említett, alkoholtartalom-növelési műveletre vonatkozó bejelentéseket a szóban forgó műveletet végző természetes vagy jogi személyek teszik meg, betartva annak a tagállamnak az illetékes hatósága által megállapított határidőket és ellenőrzési feltételeket, amelynek területén a műveletre sor kerül.

(2)  Az (1) bekezdésben említett bejelentéseket írásban kell megtenni, és azoknak a következő információkat kell tartalmazniuk:

(3)  A tagállamok megengedhetik, hogy az illetékes hatóságokhoz benyújtott előzetes bejelentés több műveletre, illetve valamely meghatározott időszakra is kiterjedjen. E bejelentések csak akkor fogadhatók el, ha a bejelentő valamennyi alkoholtartalom-növelési műveletről nyilvántartást vezet a (6) bekezdésben foglaltaknak megfelelően, és e nyilvántartásban feltünteti a (2) bekezdésben említett információkat is.

(4)  Amennyiben a bejelentőt vis maior akadályozza meg abban, hogy megfelelő időben végrehajtsa a bejelentett műveletet, a tagállamok megállapítják azokat a feltételeket, amelyek alapján a bejelentő a szükséges ellenőrzések elvégzését lehetővé tévő új bejelentést nyújthat be az illetékes hatósághoz.

(5)  Az (1) bekezdésben említett bejelentés nem kötelező azokban a tagállamokban, ahol az illetékes ellenőrző hatóságok rendszeres analitikai vizsgálatnak vetik alá a borrá feldolgozandó termékek valamennyi tételét.

(6)  Az alkoholtartalom-növelési művelet végrehajtásával kapcsolatos információkat a művelet befejezését követően azonnal be kell jegyezni a 479/2008/EK rendelet 112. cikkének (2) bekezdésében említett nyilvántartásba.

Ha valamely, több műveletre kiterjedő előzetes bejelentés nem tünteti fel a műveletek megkezdésének napját és időpontját, minden egyes művelet megkezdése előtt bejegyzést kell tenni a szóban forgó nyilvántartásba.

13. cikk

A savtartalom növelésére és a savtompításra vonatkozó igazgatási szabályok

(1)  A savtartalom növelése és savtompítás esetén a gazdasági szereplőknek legkésőbb az adott borászati évben végrehajtott első művelet befejezését követő második napon be kell nyújtaniuk a 479/2008/EK rendelet V. mellékletének D. 4. pontjában említett bejelentést. A bejelentés az adott borászati évben végrehajtott valamennyi műveletre érvényes.

(2)  Az (1) bekezdésben említett bejelentéseket írásban kell megtenni, és azoknak a következő információkat kell tartalmazniuk:

(3)  Minden egyes, savtartalom növelésére vagy savtompításra irányuló művelet esetében a művelet végrehajtásával kapcsolatos információkat be kell jegyezni a 479/2008/EK rendelet 112. cikkének (2) bekezdésében említett nyilvántartásba.

14. cikk

Bor vagy szőlőmust borseprőre, törkölyre, illetve az „aszú”/„výber” kipréselt tésztájára öntése

A bor vagy szőlőmust borseprőre, törkölyre, illetve az „aszú”/„výber” kipréselt tésztájára öntését, amiről a 479/2008/EK rendelet VI. mellékletének D. 2. pontja rendelkezik, a következőképpen kell végrehajtani, a 2004. május 1-jén hatályos nemzeti rendelkezésekkel összhangban:

Az érintett termékeknek ugyanabból a szüreti évből kell származniuk.

15. cikk

Az alkalmazandó közösségi analitikai módszerek

(1)  A 479/2008/EK rendelet 31. cikkének második számozatlan bekezdésében említett, bizonyos borászati termékek és közösségi szinten megállapított határértékek ellenőrzésére alkalmazandó analitikai módszerek a IV. mellékletben szerepelnek.

(2)  A Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában közzéteszi azoknak a 479/2008/EK rendelet 31. cikkének első számozatlan bekezdésében említett és a nemzetközi bor- és mustvizsgálati módszereknek az OIV által összeállított gyűjteményében (Recueil des méthodes internationales d’analyse des vins et des moûts) ismertetett analitikai módszereknek a jegyzékét és leírását, amelyek a közösségi szabályozás által a borászati termékek előállítása tekintetében megállapított határértékek és követelmények ellenőrzése céljából alkalmazandók.

16. cikk

Hatályon kívül helyező rendelkezések

A 2676/90/EGK rendelet és a 423/2008/EK rendelet hatályát veszti.

A hatályon kívül helyezett rendeletekre és az 1493/1999/EK rendeletre való hivatkozásokat az erre a rendeletre való hivatkozásként és az V. melléklet megfelelési táblázatával összhangban kell értelmezni.

17. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő hetedik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2009. augusztus 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

---

I.A. MELLÉKLET

ENGEDÉLYEZETT BORÁSZATI ELJÁRÁSOK ÉS KEZELÉSEK

▼M2 —————

▼B

---

2. függelék

L(+)-borkősav

---

3. függelék

Az Aleppo fenyő gyantája

---

4. függelék

Ioncserélő gyanták

1. Az I.A. melléklet 20. pontja alapján felhasználható ioncserélő gyanták olyan sztirol vagy divinilbenzol kopolimerek, amelyek kénessavat vagy ammónium-csoportokat tartalmaznak. Meg kell felelniük az 1935/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben ( 7 ) megállapított követelményeknek, valamint az annak végrehajtására elfogadott közösségi és nemzeti rendelkezéseknek. Ezenkívül a 2. pontban megállapított elemzési módszerrel történő vizsgálat során a felsorolt oldószerek egyikében sem veszíthetnek 1 mg/l-nél több szerves anyagot. Az ioncserélő gyantáknak regenerálhatóknak kell lenniük olyan anyagokkal, amelyeknek az élelmiszerek előállításához történő felhasználása megengedett.

E gyanták csak olyan borász vagy szakértő felügyelete mellett és kizárólag olyan létesítményekben használhatók, akiket, illetve amelyeket e célból elismertek azon tagállamok hatóságai, amelyek területén a gyantákat használják. Az említett hatóságok meghatározzák az elismert borászok és szakértők feladatait és felelősségi körét.

2. Az ioncserélő gyanták szervesanyag-veszteségének meghatározására szolgáló elemzési módszer:

1.   HATÁLY ÉS ALKALMAZÁSI TERÜLET

A módszer az ioncserélő gyanták szervesanyag-veszteségének meghatározására szolgál.

2.   MEGHATÁROZÁS

Ioncserélő gyanták szervesanyag-vesztesége. A szervesanyag-veszteséget az alább ismertetett módszer szerint határozzuk meg.

3.   A MÓDSZER ELVE

Extraháló oldószert bocsátunk keresztül az előkészített gyantán, majd gravimetriásan meghatározzuk a kivont szerves anyag tömegét.

4.   REAGENSEK

Minden reagensnek analitikai tisztaságúnak kell lennie.

Extraháló oldószerek

4.1.	Desztillált víz, ioncserélt víz, vagy ezekkel azonos tisztaságú víz.

4.2.	15 %-os (v/v) etanol, amelyet úgy állítunk elő, hogy 15 rész abszolút etanolt elegyítünk 85 rész vízzel (4.1. pont).

4.3.	5 %-os (m/m) ecetsav, amelyet úgy állítunk elő, hogy – tömegben mérve – 5 rész jégecetsavat elegyítünk 95 rész vízzel (4.1. pont).

5.   ESZKÖZÖK

5.1.	Ioncserélő kromatográfiás kolonnák.

5.2.	Kétliteres űrtartalmú mérőhengerek.

5.3.	Lapos fenekű bepárlócsészék 850 °C-os izzító kemencéhez.

5.4.	Szárítókemence termosztáttal, 105 ± 2 °C-ra beállítva.

5.5.	Izzítókemence termosztáttal, 850 ± 25 °C-ra beállítva.

5.6.	0,1 mg pontosságú analitikai mérleg.

5.7.	Bepárló, melegítőlap vagy infravörös bepárló.

6.   ELJÁRÁS

6.1.	Tegyünk három ioncserélő kromatográfiás kolonnába (5.1. pont) 50–50 ml-t a vizsgálandó ioncserélő gyantából, amelyet előzőleg a gyártó cégnek az élelmiszeripari alkalmazásra szánt gyantákra vonatkozó utasításai szerint átmostunk és kezeltünk.

6.2.

Anioncserélő gyanták esetében hajtsuk keresztül külön-külön a három extraháló oldatot (4.1., 4.2. és 4.3. pont) az előkészített kolonnákon (6.1. pont) 350–450 ml/h sebességgel. Mindegyik esetben öntsük ki az első liter eluátumot, majd a következő két litert fogjuk fel mérőhengerben (5.2. pont). Kationcserélő gyanták esetében csak a 4.1. és a 4.2. pontban említett oldatokat hajtsuk keresztül az előkészített kolonnán.

6.3.	Pároljuk be külön-külön a három eluátumot melegítőlapon vagy infravörös bepárló alatt (5.7. pont), előzőleg tisztára kimosott és lemért (m0) bepárlócsészékben (5.3. pont). Helyezzük ezután a csészéket szárítókemencébe (5.4. pont), és tömegállandóságig szárítsuk őket (m1).

6.4.	Miután feljegyeztük a száraz preparátum tömegét (6.3. pont), helyezzük a csészét izzítókemencébe (5.5. pont), és tömegállandóságig izzítsuk (m2).

6.5.

Számítsuk ki a kivont szerves anyag mennyiségét (7.1. pont). Ha a kapott eredmény értéke meghaladja az 1 mg/l–t, végezzünk vakpróbát a reagensekkel, majd számítsuk ki újra a kivont szerves anyag mennyiségét. Vakpróbánál a 6.3. és a 6.4. pontban említett műveleteket ismételjük meg, de két liter oldószert használjunk; a mérés eredménye m3 illetve m4 lesz a 6.3. és 6.4. pontnak megfelelően.

7.   AZ EREDMÉNYEK MEGADÁSA

7.1.

Képlet és az eredmények kiszámítása Az ioncserélő gyantából kivont szerves anyag tömegét az alábbi képlet adja meg mg/l-ben: 500 (m1 – m2) ahol m1 és m2 grammban van kifejezve. Az ioncserélő gyantából kivont szerves anyag korrigált tömegét az alábbi képlet adja meg (mg/l-ben): 500 (m1 – m2 –m3 + m4) ahol m1, m2, m3 és m4 grammban van kifejezve.

7.2.	Az ugyanazon a mintán elvégzett két párhuzamos meghatározás eredményének különbsége nem lehet több, mint 0,2 mg/l.

---

5. függelék

Kálium-ferrocianid

Kalcium-fitát

D,L-borkősav

A kálium-ferrocianidnak és a kalcium-fitátnak az I.A. melléklet 26. pontjában foglaltak szerint történő használata, továbbá a D,L-borkősavnak az I.A. melléklet 29. pontja szerinti használata csak olyan borász vagy szakértő felügyelete mellett engedélyezett, akit hivatalosan elismertek annak a tagállamnak a hatóságai, amelynek területén a kezelést végzik, és akinek a felelősségi körét érintő előírásokat – adott esetben – az érintett tagállam határozza meg.

A kálium-ferrocianiddal vagy kalcium-fitáttal való kezelés után a bornak vasnyomokat kell tartalmaznia.

Az első számozatlan bekezdésben említett termékek használatának felügyeletére vonatkozó rendelkezéseket az egyes tagállamok állapítják meg.

▼M3

---

6. függelék

A dimetil-dikarbonátra vonatkozó követelmények

ALKALMAZÁSI TERÜLET

A dimetil-dikarbonát hozzáadható a borhoz a következő célok valamelyikéből:

KÖVETELMÉNYEK

▼B

---

7. függelék

Az elektrodialízisre vonatkozó követelmények

A kezelés célja a borkőstabilitás biztosítása a borban a kálium-hidrogén-tartarát és a kalcium-tartarát (valamint más kalciumsók) tekintetében úgy, hogy kivonjuk a bor túltelített állapotban lévő ionjait elektromos erőtér hatása alatt és anion- vagy kationáteresztő membránok segítségével.

1.   A MEMBRÁNOKRA VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

1.1.	A membránokat váltakozva kell elhelyezni egy „szűrőprés” típusú vagy bármilyen más, megfelelő típusú készülékben úgy, hogy azok elválasszák egymástól a kezelő (bor) teret és a dúsító (használt víz) teret.

1.2.	A kationáteresztő membránok felépítése legyen olyan, hogy azok csak kationok kivonását tegyék lehetővé, különös tekintettel a K + és a Ca++ kationokra.

1.3.	Az anionáteresztő membránok felépítése legyen olyan, hogy azok csak anionok, különösen a tartarát anion kivonását tegyék lehetővé.

1.4.

A membránoknak nem szabad nagymértékben módosítaniuk a bor fizikai-kémiai összetételét és érzékszervi jellemzőit. A következő előírásoknak kell megfelelniük: — a helyes gyártási gyakorlatoknak megfelelően kell előállítani őket, olyan – a 2002/72/EK bizottsági irányelv ( 8 ) II. mellékletében szereplő – alapanyagokból, amelyeknek az élelmiszerekkel érintkező műanyag termékek előállítása céljából történő használata engedélyezett, — az elektrodializáló berendezés használójának igazolnia kell, hogy az általa használt membránok megfelelnek a fenti követelményeknek, és azok esetleges cseréjét szakemberek végezték, — nem szabadulhat fel belőlük semmilyen anyag az emberi egészségre veszélyes vagy az élelmiszerek ízét, illetve aromáját befolyásoló mennyiségben, és meg kell felelniük a 2002/72/EK irányelv kritériumainak, — használatuk során nem idézhetnek elő olyan kölcsönhatásokat az összetevőik és a bor között, amelyek a kezelésnek alávetett termékben új, esetlegesen toxikus vegyületek képződéséhez vezethetnek. Az új elektrodialízis-membránok stabilitását olyan oldat segítségével kell meghatározni, amely modellezi a bor fizikai-kémiai összetételét, hogy megvizsgáljuk bizonyos anyagoknak a membránból történő esetleges migrációját. Az ajánlott kísérleti módszer a következő: A modelloldat a bor pH-jára és vezetőképességére beállított vizes alkohololdat. Összetétele a következő: — abszolút etanol: 11 l, — kálium-hidrogén-tartarát: 380 g, — kálium-klorid: 60 g, — koncentrált kénsav: 5 ml, — desztillált víz: a 100 l-re történő kiegészítéshez szükséges mennyiségben. Az oldat kezelését zárt cirkulációs körben végezzük, elektrodializáló cellasorban, elektromos feszültség alatt (1 V/cella), 50 l/m2 anionos és kationos fajlagos membránfelülettel, az oldat eredeti iontartalmának 50 %-áig. Az effluens körben kezdetben 5 g/l-es kálium-klorid oldatot kell használni. A kioldódott anyagokat mind a modelloldatban, mind az effluensben meghatározzuk. Meg kell határozni mindazoknak a membránt alkotó szerves molekuláknak a mennyiségét, amelyek átkerülhetnek a kezelt oldatba. A szóban forgó alkotóelemek mindegyikére vonatkozóan speciális mennyiségmeghatározásra van szükség, amelyet valamely jóváhagyott laboratóriumban kell elvégezni. ►M1  A modelloldatban a definiált vegyületek együttes koncentrációjának 50 μg/l-nél kisebbnek kell lennie. ◄ Ezekre a membránokra alkalmazni kell az élelmiszerekkel érintkező anyagok ellenőrzésére vonatkozó általános szabályokat.

2.   A MEMBRÁNHASZNÁLATRA VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

A bor elektrodialízis útján végrehajtandó borkőstabilizálására irányuló kezeléshez használandó membránpárokat az alábbi követelmények szerint kell kialakítani:

A kezelést be kell jegyezni a 479/2008/EK rendelet 112. cikkének (2) bekezdésében említett nyilvántartásba.

---

8. függelék

Az ureázra vonatkozó követelmények

---

9. függelék

A tölgyfadarabokra vonatkozó követelmények

RENDELTETÉS, EREDET ÉS ALKALMAZÁSI TERÜLET

A tölgyfadarabokat a bor készítése és érlelése során használják, ideértve a friss szőlő és a szőlőmust erjesztésének szakaszát is, annak érdekében, hogy a tölgyfából bizonyos vonadékanyagokat juttassanak a borba.

A fadarabok kizárólag a Quercus fajokból származhatnak.

A tölgyfadarabok meghagyhatók természetes állapotukban, illetve hevíthetők alacsony, közepes vagy magas hőmérsékleten, azonban nem vethetők alá égési folyamatnak, ideértve a fadarabok felszínének égetését is, és nem lehetnek sem elszenesedettek, sem morzsalékos tapintásúak. A hevítésen kívül nem vethetők alá semmiféle kémiai, enzimes vagy fizikai kezelésnek. Nem szabad semmiféle, a természetes aromájuk fokozására vagy kivonható fenolvegyületeik mennyiségének növelésére szolgáló terméket hozzájuk adni.

A FELHASZNÁLT TERMÉK CÍMKÉZÉSE

A címkén fel kell tüntetni annak a növénytani fajnak (vagy azoknak a növénytani fajoknak) az eredetét, amely(ek)hez a tölgy tartozik, valamint adott esetben a hevítés intenzitását, a tárolási körülményeket és a biztonsági előírásokat.

MÉRETEK

A fadaraboknak olyan méretűnek kell lenniük, hogy az összsúly legalább 95 %-a fennmaradjon a 2 mm-es szembőségű (azaz 9-es mesh-számú) szitán.

TISZTASÁG

A tölgyfadarabokból kioldott anyagok koncentrációja nem érhet el olyan szintet, amely kockázatot jelenthet az egészségre.

A kezelést be kell jegyezni a 479/2008/EK rendelet 112. cikkének (2) bekezdésében említett nyilvántartásba.

---

10. függelék

A bor alkoholtartalmának részleges kivonására irányuló kezelésre vonatkozó követelmények

E kezelés célja az alkohol részleges kivonása a borból az alkohol (etanol) egy részének szeparációs fizikai eljárások segítségével történő eltávolítása révén.

Követelmények

▼M3 —————

▼B

---

12. függelék

A borkő-stabilizálás céljából kationcserélőkkel végzett kezelésre vonatkozó követelmények

E kezelés célja a borkőstabilitás biztosítása a borban a kálium-hidrogén-tartarát és a kalcium-tartarát (valamint más kalciumsók) tekintetében.

Követelmények

▼M2

---

13. függelék

▼M3

A bor Aspergillus niger gombából származó kitozánnal, valamint Aspergillus niger gombából származó kitin-glükánnal történő kezelésére vonatkozó követelmények

▼M2

Alkalmazási terület:

Követelmények:

---

14. függelék

A membránművelettel (bipoláris elektrodialízis) történő savtartalom-növelésre vonatkozó szabályok

▼B

---

I.B. MELLÉKLET

A BOROK KÉN-DIOXID-TARTALMÁRA VONATKOZÓ HATÁRÉRTÉKEK

A.   A BOROK KÉN-DIOXID-TARTALMA

B.   A LIKŐRBOROK KÉN-DIOXID-TARTALMA

A likőrborok összes kén-dioxid-tartalma közvetlen emberi fogyasztás céljából történő forgalomba hozatalukkor nem haladhatja meg a következő mennyiségeket:

literenként 150 milligramm, amennyiben a cukortartalom kevesebb, mint 5 gramm/liter;

literenként 200 milligramm, amennyiben a cukortartalom legalább 5 gramm/liter.

C.   A PEZSGŐK KÉN-DIOXID-TARTALMA

---

1. függelék

A maximális összes kén-dioxid-tartalom növelése, amennyiben az időjárási feltételek azt szükségessé teszik

(E rendelet I.B. melléklete)

---

I.C. MELLÉKLET

A BOROK ILLÓSAV- TARTALMÁRA VONATKOZÓ HATÁRÉRTÉKEK

---

I.D. MELLÉKLET

A BOROK ÉDESÍTÉSÉRE VONATKOZÓ HATÁRÉRTÉKEK ÉS FELTÉTELEK

---

II. MELLÉKLET

A PEZSGŐKRE, A MINŐSÉGI PEZSGŐKRE ÉS AZ ILLATOS SZŐLŐFAJTÁBÓL KÉSZÜLT MINŐSÉGI PEZSGŐKRE VONATKOZÓ ENGEDÉLYEZETT BORÁSZATI ELJÁRÁSOK ÉS KORLÁTOZÁSOK

A.   Pezsgő

B.   Minőségi pezsgők

C.   Oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott pezsgők és minőségi pezsgők

▼M1

▼B

---

1. függelék

Azon szőlőfajták listája, amelyek termése felhasználható illatos szőlőfajtából készült minőségi pezsgők és illatos szőlőfajtából készült, oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott minőségi pezsgők készítésére szolgáló küvé előállításához

▼M2

▼B

▼M1

▼B

▼M2

▼B

▼M2

▼B

▼M2

▼B

▼M1 —————

▼B

---

III. MELLÉKLET

A LIKŐRBOROKRA, VALAMINT AZ OLTALOM ALATT ÁLLÓ EREDETMEGJELÖLÉSSEL, ILLETVE AZ OLTALOM ALATT ÁLLÓ FÖLDRAJZI JELZÉSSEL ELLÁTOTT LIKŐRBOROKRA VONATKOZÓ ENGEDÉLYEZETT BORÁSZATI ELJÁRÁSOK ÉS KORLÁTOZÁSOK

A.   Likőrborok

B.   Oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott likőrborok (az e melléklet A. szakaszában előírt rendelkezéseken kívüli, kifejezetten az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott likőrborokra vonatkozó rendelkezések)

---

1. függelék

Azoknak az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott likőrboroknak a jegyzéke, amelyek készítésére különleges szabályok vonatkoznak

A.   AZOKNAK AZ OLTALOM ALATT ÁLLÓ EREDETMEGJELÖLÉSSEL ELLÁTOTT LIKŐRBOROKNAK A JEGYZÉKE, AMELYEK SZŐLŐMUSTNAK, ILLETVE SZŐLŐMUST ÉS BOR KEVERÉKÉNEK A FELHASZNÁLÁSÁVAL KÉSZÜLNEK

(E melléklet B. 1. pontja)

GÖRÖGORSZÁG

Σάμος (Samos), Μοσχάτος Πατρών (Muscat de Patras), Μοσχάτος Ρίου Πατρών (Muscat Rion de Patras), Μοσχάτος Κεφαλληνίας (Muscat de Céphalonie), Μοσχάτος Ρόδου (Muscat de Rhodos), Μοσχάτος Λήμνου (Muscat de Lemnos), Σητεία (Sitia), Νεμέα (Nemée), Σαντορίνη (Santorini), Δαφνές (Dafnes), Μαυροδάφνη Κεφαλληνίας (Mavrodafne de Céphalonie), Μαυροδάφνη Πατρών (Mavrodafne de Patras)

SPANYOLORSZÁG

OLASZORSZÁG

Cannonau di Sardegna, Giró di Cagliari, Malvasia di Bosa, Malvasia di Cagliari, Marsala, Monica di Cagliari, Moscato di Cagliari, Moscato di Sorso-Sennori, Moscato di Trani, Masco di Cagliari, Oltrepó Pavese Moscato, San Martino della Battaglia, Trentino, Vesuvio Lacrima Christi.

B.   AZOKNAK AZ OLTALOM ALATT ÁLLÓ EREDETMEGJELÖLÉSSEL ELLÁTOTT LIKŐRBOROKNAK A JEGYZÉKE, AMELYEK A 479/2008/EK RENDELET IV. MELLÉKLETÉNEK 3. f) PONTJÁBAN EMLÍTETT TERMÉKEK HOZZÁADÁSÁVAL KÉSZÜLNEK

(E melléklet B. 2. pontja)

1.   Azoknak az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott likőrboroknak a jegyzéke, amelyek olyan boralkohol vagy szárított szőlőből előállított alkohol hozzáadásával készülnek, amelyek alkoholtartalma legalább 95 térfogatszázalék és legfeljebb 96 térfogatszázalék

(A 479/2008/EK rendelet IV. melléklete 3. f) ii. pontjának első francia bekezdése)

GÖRÖGORSZÁG

Σάμος (Samos), Μοσχάτος Πατρών (Muscat de Patras), Μοσχάτος Ρίου Πατρών (Muscat Rion de Patras), Μοσχάτος Κεφαλληνίας (Muscat de Céphalonie), Μοσχάτος Ρόδου (Muscat de Rhodos), Μοσχάτος Λήμνου (Muscat de Lemnos), Σητεία (Sitia), Σαντορίνη (Santorini), Δαφνές (Dafnes), Μαυροδάφνη Πατρών (Mavrodafne de Patras), Μαυροδάφνη Κεφαλληνίας (Mavrodafne de Céphalonie).

SPANYOLORSZÁG

Condado de Huelva, Jerez-Xérès-Sherry, Manzanilla-Sanlúcar de Barrameda, Málaga, Montilla-Moriles, Rueda, Terra Alta.

CIPRUS

Κουμανδαρία (Commandaria).

2.   Azoknak az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott likőrboroknak a jegyzéke, amelyek olyan, borból vagy szőlőtörkölyből előállított párlat hozzáadásával készülnek, amelyek alkoholtartalma legalább 52 térfogatszázalék és legfeljebb 86 térfogatszázalék

(A 479/2008/EK rendelet IV. melléklete 3. f) ii. pontjának második francia bekezdése)

GÖRÖGORSZÁG

Μαυροδάφνη Πατρών (Mavrodafne de Patras), Μαυροδάφνη Κεφαλληνίας (Mavrodafne de Céphalonie), Σητεία (Sitia), Σαντορίνη (Santorini), Δαφνές (Dafnes), Νεμέα (Nemée).

FRANCIAORSZÁG

Pineau des Charentes vagy Pineau charentais, Floc de Gascogne, Macvin du Jura.

CIPRUS

Κουμανδαρία (Commandaria).

3.   Azoknak az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott likőrboroknak a jegyzéke, amelyek olyan, szárított szőlőből előállított párlat hozzáadásával készülnek, amely alkoholtartalma legalább 52 térfogatszázalék és legfeljebb 94,5 térfogatszázalék

(A 479/2008/EK rendelet IV. melléklete 3. f) ii. pontjának harmadik francia bekezdése)

GÖRÖGORSZÁG

Μαυροδάφνη Πατρών (Mavrodafne de Patras), Μαυροδάφνη Κεφαλληνίας (Mavrodafne de Céphalonie).

4.   Azoknak az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott likőrboroknak a jegyzéke, amelyek töppedt szőlőből nyert, részben erjedt szőlőmust hozzáadásával készülnek

(A 479/2008/EK rendelet IV. melléklete 3. f) iii. pontjának első francia bekezdése)

SPANYOLORSZÁG

OLASZORSZÁG

Aleatico di Gradoli, Giró di Cagliari, Malvasia delle Lipari, Malvasia di Cagliari, Moscato passito di Pantelleria

CIPRUS

Κουμανδαρία (Commandaria).

5.   Azoknak az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott likőrboroknak a jegyzéke, amelyek közvetlen hő hatásával nyert és – e művelet kivételével – a sűrített szőlőmust meghatározásának megfelelő sűrített szőlőmust hozzáadásával készülnek

(A 479/2008/EK rendelet IV. melléklete 3. f) iii. pontjának második francia bekezdése)

SPANYOLORSZÁG

OLASZORSZÁG

Marsala.

6.   Azoknak az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott likőrboroknak a jegyzéke, amelyek sűrített szőlőmust hozzáadásával készülnek

(A 479/2008/EK rendelet IV. melléklete 3. f) iii. pontjának harmadik francia bekezdése)

SPANYOLORSZÁG

OLASZORSZÁG

Oltrepó Pavese Moscato, Marsala, Moscato di Trani.

---

2. függelék

A.   A III. melléklet B. 5. a) pontjában említett jegyzékek

1.   Azoknak az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott likőrboroknak a jegyzéke, amelyek legalább 10 térfogatszázalék természetes alkoholtartalmú szőlőmustból készülnek, és amelyeket bejegyzett eredetmegjelöléssel rendelkező, esetleg ugyanabból a gazdaságból származó borpárlat vagy törkölypárlat hozzáadásával állítanak elő.

FRANCIAORSZÁG

Pineau des Charentes vagy Pineau charentais, Floc de Gascogne, Macvin du Jura.

2.   Azoknak az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott likőrboroknak a jegyzéke, amelyek legalább 11 térfogatszázalék eredeti természetes alkoholtartalmú, erjedésben lévő szőlőmustból készülnek, és amelyeket semleges alkohol vagy legalább 70 térfogatszázalék tényleges alkoholtartalmú borpárlat, illetve borászati eredetű szesz hozzáadásával állítanak elő.

PORTUGÁLIA

OLASZORSZÁG

▼M2 —————

▼B

3.   Azoknak az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott likőrboroknak a jegyzéke, amelyek legalább 10,5 térfogatszázalék eredeti természetes alkoholtartalmú borból készülnek.

SPANYOLORSZÁG

▼M2

OLASZORSZÁG

Trentino

▼B

4.   Azoknak az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott likőrboroknak a jegyzéke, amelyek legalább 9 térfogatszázalék eredeti természetes alkoholtartalmú, erjedésben lévő szőlőmustból készülnek.

PORTUGÁLIA

Madeira.

B.   A III. melléklet B. 5. b) pontjában említett jegyzék

Azoknak az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott likőrboroknak a jegyzéke, amelyek térfogatszázalékban kifejezett összes alkoholtartalma – az e likőrborok tekintetében 1985. január 1-je előtt alkalmazott nemzeti jogszabályok kifejezett rendelkezéseivel összhangban – kevesebb, mint 17,5 térfogatszázalék, de legalább 15 térfogatszázalék.

(A 479/2008/EK rendelet IV. mellékletének 3. b) pontja)

SPANYOLORSZÁG

OLASZORSZÁG

Trentino.

PORTUGÁLIA

---

3. függelék

Azoknak a szőlőfajtáknak a jegyzéke, amelyek felhasználhatók a „vino dulce natural”, a „vino dolce naturale”, a „vinho doce natural”, illetve az „οινος γλυκυς ψυσικος” hagyományos különleges kifejezéssel megjelölt, oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott likőrborok készítéséhez

Muscats – Grenache – Garnacha Blanca – Garnacha Peluda – Listán Blanco – Listán Negro-Negramoll – Maccabéo – Malvoisies – Mavrodaphne – Assirtiko – Liatiko – Garnacha tintorera – Monastrell – Palomino – Pedro Ximénez – Albarola – Aleatico – Bosco – Cannonau – Corinto nero – Giró – Monica – Nasco – Primitivo – Vermentino – Zibibbo – ►M2  Moscateles – Garnacha. ◄

---

IV. MELLÉKLET

KÜLÖNLEGES KÖZÖSSÉGI ANALITIKAI MÓDSZEREK

A.   ALLIL-IZOTIOCIANÁT

1.   A módszer elve

A borban esetlegesen jelen lévő allil-izotiocianátot desztillációval dúsítjuk és gázkromatográfiával mutatjuk ki.

2.   Reagensek

2.1.	Abszolút etil-alkohol.

2.2.	Standard oldat: allil-izotiocianát abszolút alkoholos oldata, amely 15 mg allil-izotiocianátot tartalmaz literenként.

2.3.	Etil-alkoholból és szárazjégből álló fagyasztókeverék (hőmérséklet – 60 °C).

3.   Eszközök

3.1.	Desztillációs készülék (nitrogénáram alatt), lásd az ábrát.

3.2.	Fűtőköpeny, termosztatikus szabályozással.

3.3.	Áramlásmérő.

3.4.	Gázkromatográf a kénvegyületek számára lángspektrometriás (λ = 394 nm) vagy bármilyen egyéb megfelelő detektorral felszerelve.

3.5.	3 mm belső átmérőjű és 3 m hosszú, rozsdamentes acélból készült kromatográfiás oszlop, 10 % Carbowax 20 M-mel töltve, Chromosorb WHP hordozón (80–100 mesh szemcsenagyság).

3.6.	Mikrofecskendő, 10 μl.

4.   Eljárás

Töltsünk két liter bort a desztillációs palackba. Tegyünk néhány ml etil-alkoholt (2.1. pont) a két gyűjtőcsőbe úgy, hogy a gázdiszperziós rudak porózus részei teljesen belemerüljenek. Hűtsük le a két csövet kívülről a fagyasztókeverékkel. Csatlakoztassuk a lombikot a gyűjtőcsövekhez, és kezdjük el átöblíteni a készüléket nitrogénnel, óránként három literes sebességgel. Melegítsük fel a bort 80 °C hőmérsékletűre a fűtőköpeny segítségével, desztilláljuk, és gyűjtsünk össze 45–50 ml desztillátumot.

Stabilizáljuk a kromatográfot; a következő gázkromatográfiás körülmények biztosítása ajánlott:

Mikrofecskendő segítségével juttassunk be akkora térfogatú standard oldatot, hogy az allil-izotiocianátnak megfelelő csúcs könnyen azonosítható legyen a gázkromatogramon.

Hasonlóképpen juttassunk be ugyanilyen mennyiségű desztillátumot a kromatográfba, és ellenőrizzük, hogy az így kapott csúcs retenciós ideje megfelel-e az allil-izotiocianát csúcs retenciós idejének.

A fent leírt körülmények között a borban jelenlévő természetes vegyületek nem hoznak létre interferáló csúcsokat a mintaoldat kromatogramján.

Desztillációs készülék nitrogénáramlással

B.   A FINOMÍTOTT SZŐLŐMUST- SŰRÍTMÉNYEK VIZSGÁLATÁRA SZOLGÁLÓ KÜLÖNLEGES ANALITIKAI MÓDSZEREK

a)   Összes kation

1.   A módszer elve

A vizsgálati mintát erősen savas kationcserélővel kezeljük. A kationok H+-ra cserélődnek. Az összes kationt az eluátum és a vizsgálati minta összes savtartalma közötti különbségként fejezzük ki.

2.   Eszközök

2.1.	10–11 mm-es belső átmérőjű és megközelítőleg 300 mm hosszúságú üvegoszlop leeresztő csappal ellátva.

2.2.	pH-mérő, legalább 0,1 pH-egységekben beosztott skálával.

2.3.	Elektródok: — üvegelektród, desztillált vízben tárolva, — kalomel/telített kálium-klorid referenciaelektród, telített kálium-klorid-oldatban tárolva, — vagy kombinált elektród, desztillált vízben tárolva.

3.   Reagensek

3.1.	Erősen savas kationcserélő gyanta H + formában. Az alkalmazását megelőzően egy éjszakán keresztül vízben áztatva kell duzzasztani.

3.2.	0,1 M nátrium-hidroxid-oldat.

3.3.

pH-papír.

4.   ELJÁRÁS

4.1.   A minta előkészítése

Használjuk a finomított szőlőmustsűrítmény hígításával kapott 40 %-os (m/v) oldatot: tegyünk pontosan 200 gramm mennyiségű finomított szőlőmustsűrítményt egy 500 ml-es mérőlombikba, töltsük fel a jelig vízzel, és homogenizáljuk az oldatot.

4.2.   Az ioncserélő oszlop előkészítése

Tegyünk az oszlopba körülbelül 10 ml előduzzasztott, H + formájú ioncserélő gyantát; öblítsük át az oszlopot desztillált vízzel semlegesre, indikátorpapírral ellenőrizve az eredményt.

4.3.   Ioncsere

Engedjünk át az oszlopon 100 ml-t a finomított szőlőmustsűrítménynek a 4.1. pontban foglaltak szerint előkészített oldatából, másodpercenként egy csepp átfolyási sebességgel. Gyűjtsük össze az eluátumot egy főzőpohárban. Öblítsük át az oszlopot 50 ml desztillált vízzel. Titráljuk az összes eluátum savasságát (az öblítővízzel együtt) 0,1 M nátrium-hidroxid-oldattal, amíg elérjük a 7 pH-t 20 °C hőmérsékleten. A lúgos oldatot lassan kell hozzáadni, és az oldatot folyamatosan rázni kell. Legyen n ml a felhasznált 0,1 M nátrium-hidroxid-oldat térfogata.

5.   Az eredmények megadása

Az összes kationt milliekvivalens/kg összes cukorban fejezzük ki, egy tizedes pontossággal.

5.1.   Számítás

b)   Vezetőképesség

1.   A módszer elve

Két párhuzamos platinaelektród végei által meghatározott folyadékoszlop vezetőképességét úgy mérjük, hogy egy Wheatstone-híd egyik ágába kötjük.

A vezetőképesség a hőmérséklet függvényében változik. Ezért 20 °C hőmérsékletre vonatoztatva adjuk meg.

2.   Eszköz

2.1.	Vezetőképesség-mérő készülék (konduktométer), amely lehetővé teszi a vezetőképesség mérését 1–1 000 microsiemens/cm (μS cm-1) közötti tartományban.

2.2.	Vízfürdő, amely az analizálandó minta hőmérsékletét 20 °C körül tartja (20 ± 2 °C).

3.   Reagensek

3.1.	Ioncserélt víz, amelynek a fajlagos vezetőképessége 2 μS cm-1 alatt van 20 °C hőmérsékleten.

3.2.

Kálium-klorid referenciaoldat. Oldjunk fel előzőleg 105 °C hőmérsékleten állandó tömegűre szárított kálium-kloridból (KCl) 0,581 g-ot ioncserélt vízben (3.1. pont). Töltsük fel egy literre ioncserélt vízzel (3.1. pont). Ennek az oldatnak a vezetőképessége 1 000 μS cm–1 20 °C hőmérsékleten. Nem tartható el három hónapnál hosszabb ideig.

4.   Eljárás

4.1.   Az analizálandó minta előkészítése

Használjunk 25 % (m/m) (25 Brix) összes cukortartalmú oldatot: mérjünk ki 2500/P-nek megfelelő tömeget és egészítsük ki vízzel (3.1. pont) 100 grammra; P = a finomított mustsűrítmény százalékban (m/m) megadott összes cukortartalma.

4.2.   A vezetőképesség meghatározása

A vizsgálandó mintát vízfürdőben 20 °C-ra temperáljuk. Ügyeljünk rá, hogy a hőmérséklet ne térjen el ± 0,1 °C-nál nagyobb mértékben a fenti értéktől.

Öblítsük át a vezetőképesség-mérő cellát kétszer a vizsgálandó oldattal.

Mérjük meg a vezetőképességet, és fejezzük ki az eredményt μS cm-1 mértékegységben.

5.   Az eredmények megadása

A vezetőképességet microsiemens/cm-ben (μS cm-1), egész számmal fejezzük ki 20 °C hőmérsékleten a finomított mustsűrítmény 25 %-os (m/m) (25 Brix) oldatára vonatkoztatva.

5.1.   Számítás

Amennyiben a készülék nincs ellátva hőmérséklet-szabályozó eszközzel, korrigáljuk a mért vezetőképességet az I. táblázat használatával. Ha a hőmérséklet 20 °C alatt van, adjuk hozzá a korrekciót; ha a hőmérséklet 20 °C fölött van, vonjuk le a korrekciót.

c)   Hidroxi-metil-furfurol (HMF)

1.   A módszerek elve

1.1.   Kolorimetriás módszer

A furánból származó aldehidek, amelyek közül a legfontosabb a hidroxi-metil-furfurol, a barbitursavval és a paratoluidinnel vörös színű vegyületet képeznek, amelynek abszorbanciamaximuma 550 nm-en van.

1.2.   Nagy teljesítményű folyadékkromatográfia (HPLC)

Elválasztás fordított fázisú oszlopon, és meghatározás 280 nm-en.

2.   A kolorimetriás módszer

2.1.   Eszközök

2.1.1.

Spektrofotométer, amellyel 300 és 700 nm közötti méréseket lehet végezni.

2.1.2.

1 cm-es fényúttal rendelkező üvegküvetták.

2.2.   Reagensek

2.2.1.   0,5 %-os (m/v) barbitursavoldat.

Oldjunk fel 500 mg barbitursavat (C4O3N2H4) desztillált vízben, és óvatosan melegítsük fel egy vízfürdő fölött 100 °C-on; töltsük fel 100 ml-re desztillált vízzel. Az oldat körülbelül egy hétig áll el.

2.2.2.   10 %-os (m/v) paratoluidinoldat.

Tegyünk 10 g paratoluidint (C6H4(CH3) NH2) egy 100 ml-es mérőlombikba; adjunk hozzá 50 ml izopropanolt (CH3CH(OH)CH3) és 10 ml jégecetet, CH3COOH (ρ20 = 1,05 g/ml); töltsük fel 100 ml-re izopropanollal. Az oldatot naponta frissen kell készíteni.

2.2.3.   1 %-os (m/v) acetaldehid-(CH3CHO) oldat.

Közvetlenül felhasználás előtt készítsük el.

2.2.4.   1 g/l-es hidroxi-metil-furfurol (C6O3H6) vizes oldat.

Ebből az oldatból készítsünk hígítási sorozatot, amelynek tagjai 5, 10, 20, 30, illetve 40 mg/l HMF-t tartalmaznak. Az 1 g/l-es, valamint a hígított oldatokat frissen kell elkészíteni.

2.3.   Eljárás

2.3.1.   A minta előkészítése

Használjuk a finomított szőlőmustsűrítmény hígításával kapott 40 %-os (m/v) oldatot: tegyünk pontosan 200 gramm mennyiségű finomított szőlőmustsűrítményt egy 500 ml-es mérőlombikba, töltsük fel a jelig vízzel, és homogenizáljuk az oldatot. Végezzük el a meghatározást az oldat 2 ml-jén.

2.3.2.   Kolorimetriás meghatározás

Két csiszolatos üvegdugóval ellátott 25 ml-es lombikba, a-ba és b-be töltsünk 2 ml mintát, amelyeket a 2.3.1. pontban foglaltak szerint készítettünk elő. Tegyünk mindegyik lombikba 5 ml paratoluidinoldatot (2.2.2. pont); keverjük össze. Adjunk 1 ml desztillált vizet a b lombikba (kontroll) és 1 ml barbitursavat (2.2.1. pont) az a lombikba (mérés). Rázással homogenizáljuk. Tegyük a lombikok tartalmát az 1 cm-es fényúttal rendelkező spektrofotométer-küvettákba. Állítsuk be az abszorbanciaskála nulla pontját a b lombik tartalmával az 550 nm-es hullámhosszon, majd figyeljük meg az a lombik tartalmának abszorbanciaváltozását; jegyezzük fel az A maximális értéket, amelyet kettő–öt perc után ér el.

A 30 mg/l-nél nagyobb hidroxi-metil-furfurol-koncentrációjú mintákat az analízis előtt hígítani kell.

2.3.3.   A kalibrációs görbe elkészítése

Az 5, 10, 20, 30, valamint 40 mg/l-es hidroxi-metil-furfurol-oldatokból (2.2.4. pont) tegyünk 2–2 ml-t két sorozat 25 ml-es a és b lombikba, és kezeljük ezeket a 2.3.2. pontban leírtak szerint.

Az abszorbanciát a standard oldatok hidroxi-metil-furfurol-koncentrációjának (mg/l) függvényében ábrázolva egy, az origón átmenő egyenest kapunk.

2.4.   Az eredmények megadása

A finomított mustsűrítmény hidroxi-metil-furfurol-tartalmát mg/kg összes cukorban fejezzük ki.

2.4.1.   Számítás

Az analizálandó mintában lévő C mg/l hidroxi-metil-furfurol-koncentráció a mintán mért A abszorbanciának megfelelő koncentráció a kalibrációs görbén.

A mg/kg összes cukor mértékegységben kifejezett hidroxi-metil-furfurol-koncentráció az alábbi képlet alapján számítható ki:

250 × ((C)/(P))

ahol P = az összes cukortartalom a finomított mustsűrítményben, %-ban (m/m) kifejezve.

3.   A nagy teljesítményű folyadékkromatográfiás módszer

3.1.   Eszközök

3.1.1.

Nagy teljesítményű folyadékkromatográf, amely az alábbiakkal van felszerelve: — injektor 5 vagy 10 μl-es mintahurokkal, — spektrofotometriás detektor 280 nm-en történő mérésekhez, — oktadecillel kötött kovasavoszlop (például: Bondapak C18 – Corasil, Waters Ass.), — egy regisztrálókészülék, lehetőleg egy integrátor. A mozgó fázis áramlási sebessége: 1,5 ml/perc.

3.1.2.

Membrán-szűrőkészülék, pórusátmérő: 0,45 μm.

3.2.   Reagensek

3.2.1.

Kétszer desztillált víz.

3.2.2.

Desztillált vagy HPLC-minőségű metil-alkohol (CH3OH).

3.2.3.

Ecetsav, CH3COOH (ρ20 = 1,05 g/ml).

3.2.4.

Mozgófázis: víz – metil-alkohol (3.2.2. pont) – ecetsav (3.2.3. pont), előzetesen membránszűrőn átszűrve (0,45 μm), (40:9:1 v/v). Ezt a mozgófázist naponta el kell készíteni, és használat előtt gázmentesíteni kell.

3.2.5.

25 mg/l-es (m/v) hidroxi-metil-furfurol referenciaoldat. 100 ml-es mérőlombikba helyezzünk 25 mg hidroxi-metil-furfurolt (C6H3O6) pontosan kimérve, és töltsük fel jelig metil-alkohollal (3.2.2. pont). Hígítsuk ezt az oldatot 1:10 arányban metil-alkohollal (3.2.2. pont), és szűrjük át membránszűrőn (0,45 μm). Ha hűtőszekrényben, barna üvegpalackban tartjuk ezt az oldatot, két-három hónapig is eltartható.

3.3.   Eljárás

3.3.1.   A minta előkészítése

Használjuk a finomított szőlőmustsűrítmény hígításával kapott 40 %-os (m/v) oldatot (tegyünk pontosan 200 gramm mennyiségű finomított szőlőmustsűrítményt egy 500 ml-es mérőlombikba, töltsük fel a jelig vízzel, és homogenizáljuk az oldatot), és szűrjük át 0,45 μm-es membránszűrőn.

3.3.2.   Kromatográfiás meghatározás

Fecskendezzünk be a kromatográfba 5 (vagy 10) μl mintát, amelyet a 3.3.1. pontban foglaltak szerint készítettünk elő, és 5 (vagy 10) μl referencia hidroxi-metil-furfurol-oldatot (3.2.5. pont). Regisztráljuk a kromatogramot.

A hidroxi-metil-furfurol retenciós ideje körülbelül hat–hét perc.

3.4.   Az eredmények megadása

A finomított mustsűrítmény hidroxi-metil-furfurol-tartalmát mg/kg összes cukorban fejezzük ki.

3.4.1.   Számítás

Legyen a finomított mustsűrítmény 40 %-os (m/v) oldatának hidroxi-metil-furfurol-koncentrációja C mg/l.

A mg/kg összes cukor mértékegységben kifejezett hidroxi-metil-furfurol-koncentráció az alábbi képlet alapján számítható ki:

250 × ((C)/(P))

ahol P = az összes cukortartalom a finomított mustsűrítményben, %-ban (m/m) kifejezve.

d)   Nehézfémek

1.   A módszerek elve

I.   Gyors módszer a nehézfémek becslésére

A nehézfémeket a megfelelően hígított finomított mustsűrítményben a szulfidok képződésével létrejövő elszíneződés mutatja ki. Megbecslésük a legnagyobb megengedett koncentrációnak megfelelő standard ólomoldattal való összehasonlítással történik.

II.   Az ólomtartalom meghatározása atomabszorpciós spektrofotometriával

Az ólomnak az ammónium-pirrolidin-ditiokarbamáttal létrehozott kelátját metil-izobutil-ketonnal extraháljuk, és az abszorbanciát 283,3 nm-en mérjük. Az ólomtartalmat addíciós módszerrel határozzuk meg.

2.   A nehézfémek megbecslésének gyors módszere

2.1.   Reagensek

2.1.1.   70 %-os (m/v) hígított sósav

Vegyünk 70 g sósavat (HCl) (ρ20 = 1,16–1,19 g/ml), és töltsük fel 100 ml-re vízzel.

2.1.2.   20 %-os (m/v) hígított sósav

Vegyünk 20 g sósavat (HCl) (ρ20 = 1,16–1,19 g/ml), és töltsük fel 100 ml-re vízzel.

2.1.3.   Hígított ammónia

Vegyünk 14 g ammóniát (NH3) (ρ20 = 0,931–0,934 g/ml), és töltsük fel 100 ml-re vízzel.

2.1.4.   3,5 pH-jú pufferoldat

Oldjunk fel 25 g ammónium-acetátot (CH3COONH4) 25 ml vízben, és adjunk hozzá 38 ml hígított sósavat (2.1.1. pont). Szükség esetén állítsuk be a pH-t hígított sósavval (2.1.2. pont) vagy hígított ammóniával (2.1.3. pont), és töltsük fel 100 ml-re vízzel.

2.1.5.

4 %-os (m/v) tioacetamid-(C2H5NS) oldat

2.1.6.

85 %-os (m/v) glicerinoldat (C3H8O3) (n D 20 °C = 1,449–1,455).

2.1.7.

Tioacetamid-reagens 0,2 ml tioacetamid-oldathoz (2.1.5. pont) adjunk 1 ml-t az 5 ml vízből, 15 ml 1 M nátrium-hidroxid-oldatból és 20 ml glicerinoldatból (2.1.6. pont) álló elegyből. Melegítsük vízfürdőn 100 °C hőmérsékleten 20 másodpercig. A reagenst közvetlenül felhasználás előtt készítsük el.

2.1.8.

0,002 g/l ólomtartalmú oldat Készítsünk 1 g/l-es ólomoldatot úgy, hogy feloldunk 0,400 g ólom-nitrátot (Pb (NO3)2) vízben, és feltöltjük 250 ml-re vízzel. A felhasználás időpontjában hígítsuk fel ezt az oldatot vízzel úgy, hogy 0,002 g/l-es oldatot kapjunk.

2.2.   Eljárás

Oldjuk fel a 10 g finomított mustsűrítményből álló mintát 10 ml vízben. Adjunk hozzá 2 ml 3,5 pH-jú pufferoldatot (2.1.4. pont); keverjük össze. Adjunk hozzá 1,2 ml tioacetamid-reagenst (2.1.7. pont). Keverjük össze rögtön. Készítsük el a kontrollt ugyanilyen körülmények között, 10 ml 0,002 g/l ólomoldattal (2.1.8. pont).

Két perc elteltével a finomított mustsűrítményoldat barna elszíneződésének nem szabad intenzívebbnek lennie, mint a kontrollénak.

2.3.   Számítás

A fent leírt eljárás körülményei között a kontrollminta a maximálisan megengedett nehézfém-koncentrációnak felel meg, amelyet 2 mg ólom/kg finomított mustsűrítmény egységben fejezünk ki.

3.   Az ólomtartalom meghatározása atomabszorpciós spektrofotometriával

3.1.   Eszközök

3.1.1.

Atomabszorpciós spektrofotométer acetilén-levegő égőfejjel felszerelve.

3.1.2.

Ólom vájtkatódlámpa.

3.2.   Reagensek

3.2.1.

Hígított ecetsav Vegyünk 12 g jégecetet (ρ20 = 1,05 g/ml), és töltsük fel vízzel 100 ml-re.

3.2.2.

1 %-os (m/v) ammónium-pirrolidin-ditiokarbamát-oldat (C5H12N2S2)

3.2.3.

Metil-izobutil-keton, (CH3)2 CHCH2COCH3

3.2.4.

0,010 g/l ólomtartalmú oldat. Hígítsunk 1 g/l-es ólomoldatot (2.1.8. pont) 1:100 (v/v) arányban.

3.3.   Eljárás

3.3.1.   A vizsgálandó oldat előkészítése

Oldjunk fel 10 g finomított mustsűrítményt egyenlő térfogatú hígított ecetsav (3.2.1. pont) és víz elegyében, és töltsük fel 100 ml-re ezzel az eleggyel.

Adjunk hozzá 2 ml ammónium-pirrolidin-ditiokarbamát-oldatot (3.2.2. pont) és 10 ml metil-izobutil-ketont (3.2.3. pont). Rázzuk 30 másodpercig, miközben óvjuk az erős fénytől. Hagyjuk a két réteget különválni. Használjuk a metil-izobutil-keton-réteget.

3.3.2.   Referenciaoldatok készítése

Készítsünk három referenciaoldatot, amelyek a 10 g finomított mustsűrítményen túlmenően 1, 2, illetve 3 ml 0,010 g/l ólomtartalmú oldatot (3.2.4. pont) tartalmaznak. Kezeljük ezeket ugyanúgy, ahogy a vizsgálandó oldatot.

3.3.3.   Kontroll

Készítsünk kontrollt a 3.3.1. pontban a vizsgálandó oldatra vonatkozóan leírtakkal megegyező körülmények között, de finomított mustsűrítmény hozzáadása nélkül.

3.3.4.   Meghatározás

Állítsuk be a hullámhosszt 283,3 nm-re.

Atomizáljuk a kontrollminta metil-izobutil-keton-fázisát a lángba, és állítsuk be a nulla pontot az abszorbanciaskálán.

Határozzuk meg a vizsgálandó oldat, valamint a referenciaoldatok abszorbanciáit ezek megfelelő oldószerextraktumaival.

3.4.   Az eredmények megadása

Az ólomtartalmat fejezzük ki mg/kg finomított mustsűrítmény mértékegységben, egy tizedes pontossággal.

3.4.1.   Számítás

Készítsük el az abszorbanciaváltozás görbéjét a referenciaoldatokhoz adott ólomkoncentráció függvényében; a nulla koncentráció a vizsgálandó oldatnak felel meg.

Extrapoláljuk a pontokat összekötő egyenest, amíg az metszi a koncentrációtengely negatív részét. A metszéspont és az origó közötti távolság adja meg a vizsgált oldat ólomtartalmát.

e)   Az etil-alkohol-tartalom kémiai meghatározása

Ezt a módszert az alacsony alkoholtartalmú folyadék alkoholtartalmának meghatározására használjuk, például mustok, sűrített mustok és finomított mustsűrítmények esetében.

1.   A módszer elve

A folyadék egyszerű desztillációja. A desztillátumban lévő etil-alkohol oxidálása kálium-dikromáttal. A dikromát többletének visszatitrálása vas(II)-oldattal.

2.   Eszköz

2.1.    Az alkoholtartalom méréséhez használt desztillációs készülék

3.   Reagensek

3.1.   Kálium-dikromát-oldat

Oldjunk fel 33,600 g kálium-dikromátot (K2Cr2O7) akkora mennyiségű vízben, hogy 1 liter oldatot kapjunk 20 °C hőmérsékleten.

Ennek az oldatnak egy ml-je 7,8924 mg alkoholt oxidál.

3.2.   Vas(II)-ammónium-szulfát-oldat

Oldjunk fel 135 g vas(II)-ammónium-szulfátot (Fe SO4, (NH4)2SO4, 6 H2O) akkora mennyiségű vízben, hogy egy liter oldatot kapjunk, és adjunk hozzá 20 ml koncentrált kénsavat (H2SO4), (ρ20 = 1,84 g/ml). 1 ml oldat megfelel 0,5 ml kálium-dikromát-oldatnak az elkészítés időpontjában. Az oldat lassan oxidálódik.

3.3.   Kálium-permanganát-oldat

Oldjunk fel 1,088 g kálium-permanganátot (KMnO4) akkora mennyiségű vízben, hogy egy liter oldatot kapjunk.

3.4.   1:2 v/v arányban hígított kénsav

Adjunk 500 ml kénsavat (H2SO4) (ρ20 = 1,84 g/ml) 500 ml vízhez úgy, hogy egyszerre csak kis mennyiségeket töltünk hozzá, és folyamatosan keverjük.

3.5.   Vas(II)-ortofenantrolin-reagens

Oldjunk fel 0,695 g vas(II)-szulfátot (FeSO4, 7 H2O) 100 ml vízben, és adjunk hozzá 1,485 g ortofenantrolin-monohidrátot (C12H8N2, H2O). Melegítsük az oldódás elősegítése céljából. Ez az élénkvörös oldat jól eltartható.

4.   Eljárás

4.1.   Desztilláció

Töltsünk 100 g finomított mustsűrítményt és 100 ml vizet a desztillációs lombikba. Gyűjtsük össze a desztillátumot 100 ml-es mérőlombikban, és töltsük fel jelig vízzel.

4.2.   Oxidálás

Vegyünk egy csiszolatos üvegdugóval ellátott, széles nyakú lombikot, amely lehetővé teszi, hogy a nyakat veszteség nélkül leöblíthessük; a lombikba töltsünk 20 ml kálium-dikromát titrálóoldatot (3.1. pont) és 20 ml 1:2 v/v hígítású kénsavat (3.4. pont), és rázzuk össze. Adjunk hozzá 20 ml-t a desztillátumból. Dugjuk be a lombikot, rázzuk össze a tartalmát, és várjunk legalább 30 percig, időnként újból összerázva az oldatot (mintaoldat-lombik).

Végezzük el a vas(II)-ammónium-szulfát-oldat (3.2. pont) titrálását a kálium-dikromát-oldattal úgy, hogy egy ugyanolyan lombikba ugyanolyan mennyiségű reagenst teszünk, de a 20 ml desztillátumot 20 ml desztillált vízzel helyettesítjük (kontroll-lombik).

4.3.   Titrálás

Adjunk négy csepp ortofenantrolin-reagenst (3.5. pont) a mintaoldathoz. Titráljuk a felesleges kálium-dikromátot, hozzáadva a vas(II)-ammónium-szulfát-oldatot (3.2. pont). Fejezzük be a vas(II)-oldat hozzáadását, ha a keverék zöldeskékről barnára vált.

A végpont pontosabb meghatározásához változtassuk vissza a keverék színét barnáról zöldeskékre kálium-permanganát-oldattal (3.3. pont). Vonjuk le ennek az oldatnak az egytizedét a hozzáadott vas(II)-oldat térfogatából. Legyen a különbség n ml.

Járjunk el ugyanígy a kontroll-lombikkal. Legyen n’ ml itt a különbség.

5.   Az eredmények megadása

Az etil-alkoholt g/kg cukorban adjuk meg, egy tizedes pontossággal.

5.1.   Számítás

n’ ml vas(II)-oldat 20 ml dikromátoldatot redukál, amely 157,85 mg tiszta alkoholt oxidál.

Egy milliliter vas(II)-oldat ugyanolyan redukáló hatású, mint

((157,85)/(n’)) mg etil-alkohol.

n–n’ ml vas(II)-oldat ugyanolyan redukáló hatású, mint

157,85 × ((n’ – n)/(n’)) mg etil-alkohol.

Az etil-alkohol-koncentrációt g/kg finomított mustsűrítményben az alábbi képlet adja meg:

7,892 × ((n’ – n)/(n’))

Az etil-alkohol-koncentrációt g/kg összes cukorban az alábbi képlet adja meg:

789,2 × ((n’ – n)/(n’ × P))

ahol P = az összes cukortartalom a finomított mustsűrítményben, %-ban (m/m) kifejezve.

f)   Mezo-inozit, szkillo-inozit és szacharóz

1.   A módszer elve

Szililezett származékok gázkromatográfiás meghatározása.

2.   Reagensek

2.1.	Belső standard: xilit (körülbelül 10 g/l-es vizes oldat, amelyhez egy spatulahegynyi nátrium-azidot adunk)

2.2.	Bisz-(trimetil-szilil)-trifluor-acetamid – BSTFA – (C8H18F3NOSi2)

2.3.	Trimetil-klór-szilán (C3H9ClSi)

2.4.	Piridin a.t. (C5H5N)

2.5.	Mezo-inozit (C6H12O6)

3.   Eszközök

3.1.	Gázkromatográf az alábbiakkal felszerelve:

3.2.

Kapilláris oszlop (például: OV 1-gyel bevont olvasztott szilika, 0,15 μm-es filmvastagság, 25 m-es hosszúság és 0,3 mm-es belső átmérő). Működési körülmények: vivőgáz: hidrogén vagy hélium, — a vivőgáz áramlási sebessége: körülbelül 2 ml/perc, — az injektor/a detektor hőmérséklete: 300 °C, — a hőmérséklet programozása: 1 perc 160 °C-on, 4 °C/perc gradienssel 260 °C-ra, 15 perc 260 °C-on, — osztási arány: körülbelül 1:20.

3.3.	Integrátor.

3.4.	Mikrofecskendő, 10 μl.

3.5.	Mikropipetták, 50, 100 és 200 μl.

3.6.	2 ml-es lombik teflondugóval.

3.7.	Szárítószekrény.

4.   Eljárás

Körülbelül 5 g pontosan kimért finomított mustsűrítménymintát 50 ml-es lombikba helyezünk, 1 ml standard xilitoldatot (2.1. pont) adunk hozzá, és vízzel feltöltjük jelig. Összekeverés után 100 μl oldatot veszünk, és egy lombikba (3.6. pont) helyezzük, ahol enyhe légáramban megszárítjuk; szükség esetén 100 μl abszolút etil-alkohol adható hozzá a párologtatás elősegítése érdekében.

A maradékot óvatosan feloldjuk 100 μl piridinben (2.4. pont), és 100 μl bisz-(trimetil-szilil)-trifluor-acetamidot (2.2. pont), valamint 10 μl trimetil-klór-szilánt (2.3. pont) adunk hozzá; a lombikot lezárjuk a teflondugóval, és egy órán keresztül 60 °C-on melegítjük a szárítószekrényben.

Vegyünk ki 0,5 μl tiszta folyadékot, és fecskendezzük be egy melegített üreges tű segítségével a fentebb meghatározott osztási aránynak megfelelően.

5.   Az eredmények számítása

5.1.

Oldatot készítünk, amely az alábbiakat tartalmazza: 60 g/l glükóz, 60 g/l fruktóz, 1 g/l mezo-inozit és 1 g/l szacharóz. Kimérünk 5 g oldatot, és a 4. pontban leírtak szerint járunk el. A mezo-inozit és a szacharóz eredményeit a xilit vonatkozásában a kromatogramról számítjuk ki. A szkillo-inozit esetében, amely kereskedelmi forgalomban nem kapható, és amelynek retenciós ideje a glükóz anomer formáinak utolsó csúcsa és a mezo-inozit (lásd a mellékelt diagramot) csúcsa között van, ugyanazt az eredményt vesszük figyelembe, mint a mezo-inozit esetében.

6.   Az eredmények megadása

6.1.	A mezo-inozitot és a szkillo-inozitot milligramm/kg összes cukorban adjuk meg. A szacharóz koncentrációjának mértékegysége g/kg must.

---

V. MELLÉKLET

A 16. CIKK 2. SZÁMOZATLAN BEKEZDÉSÉBEN EMLÍTETT MEGFELELÉSI TÁBLÁZAT

---

( 1 ) HL L 148., 2008.6.6., 1. o.

( 2 ) HL L 179., 1999.7.14, 1. o.

( 3 ) HL L 272., 1990.10.3., 1. o.

( 4 ) HL L 127., 2008.5.15., 13. o.

( 5 ) HL L 253., 2008.9.20., 1. o.

( 6 ) HL L 354., 2008.12.31., 7. o.

( 7 ) HL L 338., 2004.11.13., 4. o.

( 8 ) HL L 220., 2002.8.15., 18. o.

( 9 ) HL L 338., 2004.11.13., 4. o.