This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 02008R1342-20160628
Council Regulation (EC) No 1342/2008 of 18 December 2008 establishing a long-term plan for cod stocks and the fisheries exploiting those stocks and repealing Regulation (EC) No 423/2004
Consolidated text: A Tanács 1342/2008/EK rendelete ( 2008. december 18. ) a tőkehalállományokra és az ezen állományok halászatára vonatkozó hosszú távú terv létrehozásáról, valamint a 423/2004/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről
A Tanács 1342/2008/EK rendelete ( 2008. december 18. ) a tőkehalállományokra és az ezen állományok halászatára vonatkozó hosszú távú terv létrehozásáról, valamint a 423/2004/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről
- Date of document:
- 28/06/2016
- Date of effect:
- 28/06/2016
- Author:
- Not available
- Form:
- Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
- Additional information:
- LASTMODIN 32016R1025
- Link
- Link
- Link
- Select all documents mentioning this document
- Consolidation: basic act:
- 32008R1342
2008R1342 — HU — 28.06.2016 — 004.001
Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű és nem vált ki joghatást. Az EU intézményei semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért. A jogi aktusoknak – ideértve azok bevezető hivatkozásait és preambulumbekezdéseit is – az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett és az EUR-Lex portálon megtalálható változatai tekintendők hitelesnek. Az említett hivatalos szövegváltozatok közvetlenül elérhetők az ebben a dokumentumban elhelyezett linkeken keresztül
|
A TANÁCS 1342/2008/EK RENDELETE (2008. december 18.) (HL L 348, 2008.12.24., 20. o) |
Módosította:
|
|
|
Hivatalos Lap |
||
|
Szám |
Oldal |
Dátum |
||
|
L 343 |
1 |
22.12.2009 |
||
|
L 352 |
10 |
21.12.2012 |
||
|
A BIZOTTSÁG (EU) 2015/2324 VÉGREHAJTÁSI RENDELETE (2015. december 11.) |
L 328 |
101 |
12.12.2015 |
|
|
A BIZOTTSÁG (EU) 2016/1025 VÉGREHAJTÁSI RENDELETE (2016. június 24.) |
L 168 |
7 |
25.6.2016 |
|
Helyesbítette:
A TANÁCS 1342/2008/EK RENDELETE
(2008. december 18.)
a tőkehalállományokra és az ezen állományok halászatára vonatkozó hosszú távú terv létrehozásáról, valamint a 423/2004/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről
I.
FEJEZET
TÁRGY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK
1. cikk
Tárgy
Ez a rendelet tervet határoz meg a következő földrajzi területeknek megfelelő négy tőkehalállományra vonatkozóan:
a) Kattegat;
b) Északi-tenger, Skagerrak és a La Manche csatorna keleti része;
c) a Skóciától nyugatra fekvő terület;
d) Ír-tenger.
2. cikk
Fogalommeghatározások
A 2371/2002/EK rendelet 3. cikkében megállapított fogalommeghatározásokon túl, e rendelet alkalmazásában:
a) „erőkifejtési csoport”: egy tagállam olyan gazdasági egysége, amely vonatkozásában megállapításra került a megengedett legnagyobb halászati erőkifejtés. Az erőkifejtési csoportot az I. mellékletnek megfelelően egy halászeszköz-kategória és egy terület határozza meg;
b) „összevont erőkifejtési csoport”: a valamennyi tagállam ugyanazon halászeszköz- és területi kategóriájába tartozó erőkifejtési csoportok összessége;
c) „egységnyi erőkifejtésenkénti fogás”: a tőkehal egy év során kifogott és a kW-napban megadott halászati erőkifejtés egy egysége szerinti élősúlyban kifejezett mennyisége;
d) „megfelelő korcsoportok”: a Kattegat területén élő tőkehalak esetében a 3, 4 és 5 éves egyedek; az ír-tengeri, az északi-tengeri, a Skagerrak és a La Manche csatorna keleti területén élő tőkehalak esetében a 2, 3 és 4 éves egyedek; a Skóciától nyugatra fekvő területen élő tőkehalak esetében a 2, 3, 4 és 5 éves egyedek; vagy a HTMGB szakvéleménye által megfelelőnek ítélt egyéb korcsoportok.
3. cikk
Földrajzi meghatározások
E rendelet alkalmazásában a földrajzi területek következő földrajzi meghatározásait kell alkalmazni:
a) „Kattegat”: azICES által megállapított IIIa körzet azon része, amelyet északon a skageni és a tistlarnai világítótornyot és a svéd part legközelebb eső pontját összekötő egyenes vonal, délen a Hasenore-t és Gnibens Spidst, a Korshage-t és Spodsbjergt, továbbá a Gilbjerg Hovedt és Kullent összekötő egyenes vonal határol;
b) „Északi-tenger”: az ICES IV alterület, valamint az ICES IIIa körzet azon része, amely nem tartozik a Skagerrakhoz és a Kattegathoz, illetve az ICES IIa. körzet azon része, amely a tagállamok felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó vizeken van;
c) „Skagerrak”: az ICES IIIa körzet azon része, amelyet nyugaton a hanstholmi és a lindesnesi világítótornyot, délen a skageni és a tistlarnai világítótornyot és a svéd part legközelebb eső pontját összekötő egyenes vonal határol;
d) „La Manche csatorna keleti része”: az ICES VIId körzet;
e) „Ír-tenger”: az ICES VIIa körzet;
f) „Skóciától nyugatra eső részek”: az ICES VIa körzet, illetve az ICES Vb körzet azon része, amely a tagállamok felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó vizeken van.
4. cikk
A halászati erőkifejtés kiszámítása
E rendelet alkalmazásában a halászhajók egy csoportja által tett halászati erőkifejtés az egyes halászhajók kW-ban kifejezett kapacitásértékei és az egyes halászhajók által az I. mellékletben meghatározott területen töltött napok száma szorzatainak az összege. Az egy adott területen töltött nap bármely olyan, 24 órából (vagy egy részéből) álló folyamatos időszak, amelynek során a hajó az adott területen belül és kikötőn kívül tartózkodik.
5. cikk
A terv célja
(1) Az 1. cikkben említett terv biztosítja a tőkehalállományoknak a legmagasabb fenntartható hozam mellett történő fenntartható kiaknázását.
(2) Az (1) bekezdésben megállapított célkitűzést a tőkehalak megfelelő korcsoportjai tekintetében az alábbi arányú állománypusztulás fenntartása mellett kell megvalósítani:
|
Állomány |
Állománypusztulás |
|
Tőkehal Kattegatban |
0,4 |
|
Tőkehal a Skóciától nyugatra fekvő területen |
0,4 |
|
Tőkehal az Ír-tengerben |
0,4 |
(3) Az Északi-tengerben, a Skagerrakban és a La Manche csatorna keleti részén található tőkehalállományokat illetően az (1) bekezdésben megállapított célkitűzést a tőkehalak megfelelő korcsoportjai tekintetében a 8. cikkben említett arányú állománypusztulás fenntartása mellett kell megvalósítani.
II.
FEJEZET
TELJES KIFOGHATÓ MENNYISÉG
6. cikk
Legalacsonyabb és elővigyázatossági szintek
Az egyes tőkehalállományok vonatkozásában az ívásra képes biomassza legalacsonyabb szintjei és elővigyázatossági szintjei a következők:
|
Állomány |
Az ívásra képes biomassza legalacsonyabb szintje tonnában |
Az ívásra képes biomassza elővigyázatossági szintje tonnában |
|
Tőkehal Kattegatban |
6 400 |
10 500 |
|
Tőkehal az Északi-tengerben, Skagerrakban és a La Manche csatorna keleti részén |
70 000 |
150 000 |
|
Tőkehal a Skóciától nyugatra fekvő területen |
14 000 |
22 000 |
|
Tőkehal az Ír-tengerben |
6 000 |
10 000 |
7. cikk
A Kattegatban, a Skóciától nyugatra fekvő területen és az Ír-tengerben található tőkehalállományok teljes kifogható mennyiségeinek meghatározására vonatkozó eljárás
(1) A Tanács a Kattegatban, a Skóciától nyugatra fekvő területen és az Ír-tengerben található minden egyes tőkehalállomány tekintetében évente határoz a következő évi teljes kifogható mennyiségről. A teljes kifogható mennyiséget a következő mennyiségeknek a HTMGB által az (2) és (3) bekezdésben említett, halászat okozta állománypusztulási arányoknak megfelelőként előre jelzett összes tőkehalfogásból történő kivonásával kell kiszámítani:
a) az érintett állomány esetében az egyedek várható visszadobási mértékének megfelelő halmennyiség;
b) adott esetben a halászat okozta tőkehalállomány-pusztulás más forrásainak megfelelő mennyiség, amelyet a Bizottság javaslata alapján kell meghatározni.
(2) A TAC a HTMGB szakvéleménye alapján megfelel az összes következő feltételnek:
a) ha azon év január 1-jén, amelyre a TAC vonatkozik, az állomány mérete a HTMGB előrejelzése szerint elmarad az ívásra képes biomassza 6. cikkben meghatározott legalacsonyabb szintjétől, a halászat okozta állománypusztulási arányt az előző évihez képest 25 %-kal kell csökkenteni abban az évben, amelyre a TAC vonatkozik;
b) ha azon év január 1-jén, amelyre a TAC vonatkozik, az állomány mérete a HTMGB előrejelzése szerint elmarad az ívásra képes biomassza 6. cikkben meghatározott elővigyázatossági szintjétől, és meghaladja az ívásra képes biomassza 6. cikkben meghatározott legalacsonyabb szintjét vagy megegyezik azzal, a halászat okozta állománypusztulási arányt az előző évihez képest 15 %-kal kell csökkenteni abban az évben, amelyre a TAC vonatkozik; valamint
c) ha azon év január 1-jén, amelyre a TAC vonatkozik, az állomány mérete a HTMGB előrejelzése szerint meghaladja az ívásra képes biomassza 6. cikkben meghatározott elővigyázatossági szintjét vagy megegyezik azzal, a halászat okozta állománypusztulási arányt az előző évihez képest 10 %-kal kell csökkenteni abban az évben, amelyre a TAC vonatkozik.
(3) Ha a (2) bekezdés b) és c) pontja alkalmazásának eredményeként a halászat okozta állománypusztulás aránya – a HTMGB szakvéleménye alapján – az 5. cikk (2) bekezdésében meghatározott állománypusztulásnál alacsonyabb lenne, a Tanács a teljes kifogható mennyiséget olyan szinten állapítja meg, hogy a halászat okozta állománypusztulás aránya megegyezzen az 5. cikk (2) bekezdésében foglaltakkal.
(4) A HTMGB a (2) és (3) bekezdésben említett szakvéleményét azon feltevés alapján készíti el, hogy az azt megelőző évben, amelyre a TAC vonatkozik, az állományt a halászat okozta állománypusztulásnak az adott évre vonatkozó megengedett legnagyobb halászati erőkifejtés csökkentésével egyenértékű kiigazítása mellett halásszák le.
(5) A (2) bekezdés a), b) és c) pontjától, valamint a (3) bekezdéstől eltérve a Tanács csak olyan teljes kifogható mennyiséget fogad el, amely legfeljebb 20 %-kal nagyobb vagy kisebb az előző évre megállapított teljes kifogható mennyiségnél.
8. cikk
Az Északi-tengerben, a Skagerrakban és a La Manche csatorna keleti részén található tőkehalállomány teljes kifogható mennyiségeinek meghatározására vonatkozó eljárás
(1) A Tanács az Északi-tengerben, a Skagerrakban és a La Manche csatorna keleti részén található tőkehalállomány tekintetében évente határoz a teljes kifogható mennyiségről. A teljes kifogható mennyiségek kiszámítása a 7. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott csökkentési szabályok alkalmazásával történik.
(2) A teljes kifogható mennyiségeket első alkalommal a (3) és (5) bekezdéssel összhangban kell kiszámítani. Azon évtől kezdődően, amely esetében a (3) és (5) bekezdés alkalmazása révén kapott teljes kifogható mennyiségek nem érik el a (4) és (5) bekezdés alkalmazása révén kapott teljes kifogható mennyiségeket, a teljes kifogható mennyiségeket a (4) és (5) bekezdéssel összhangban kell kiszámítani.
(3) Kezdetben a teljes kifogható mennyiség nem haladhatja meg azt az állománypusztulási szintet, amely a megfelelő korcsoportok 2008-ra becsült állománypusztulásának az alábbiakban meghatározott arányának felel meg: 75 % a 2009-es TAC vonatkozásában, 65 % a 2010-es TAC vonatkozásában, majd 10 %-os csökkentést alkalmazva az azt követő évek tekintetében.
(4) Ezt követően, ha az azt megelőző év január 1-jén, amelyre a TAC vonatkozik, az állomány mérete:
a) meghaladja az ívásra képes biomassza elővigyázatossági szintjét, a teljes kifogható mennyiséget úgy kell megállapítani, hogy a halászat okozta állománypusztulási arány a megfelelő korcsoportokban 0,4 legyen;
b) az ívásra képes biomassza legalacsonyabb szintje és az ívásra képes biomassza elővigyázatossági szintje között van, a teljes kifogható mennyiség nem haladhatja meg azt a szintet, amely eredményeként a halászat okozta állománypusztulási arány a megfelelő korcsoportokban az alábbi képletnek felel meg:
0,4 – (0,2 × (az ívásra képes biomassza elővigyázatossági szintje – az ívásra képes biomassza)/(az ívásra képes biomassza elővigyázatossági szintje – az ívásra képes biomassza legalacsonyabb szintje));
c) megegyezik az ívásra képes biomassza legalacsonyabb szintjével, vagy az alatt van, a teljes kifogható mennyiség nem haladhatja meg azt a szintet, amely esetében a halászat okozta állománypusztulási arány a megfelelő korcsoportokban 0,2.
(5) A (3) és (4) bekezdéstől eltérve 2010-re és az azt követő évekre a Tanács csak olyan teljes kifogható mennyiségeket fogad el, amelyek legfeljebb 20 %-kal nagyobbak vagy kisebbek az előző évre megállapított teljes kifogható mennyiségnél.
(6) Amennyiben az (1) bekezdésben említett tőkehalállomány kiaknázása során a halászat okozta állománypusztulási arány három egymást követő évben megközelíti a 0,4-et, a Bizottság értékeli e cikk alkalmazását, és szükség esetén javaslatot tesz annak a legmagasabb fenntartható hozam mellett történő kiaknázás biztosítása céljából történő módosításához szükséges intézkedésekre.
9. cikk
A TAC meghatározására vonatkozó különleges eljárás
(1) Amennyiben a TAC 7. cikk szerinti megállapításához nem áll rendelkezésre elegendő információ, a Kattegatban, a Skóciától nyugatra fekvő területeken és az Ír-tengerben élő tőkehalállományokból kifogható teljes mennyiségeket a tudományos szakvélemények által ajánlott szinten kell megállapítani. Ha azonban a tudományos szakvélemények által ajánlott szint az előző évi teljes kifogható mennyiségnél több mint 20 %-kal magasabb, akkor a teljes kifogható mennyiséget az előző évihez képest 20 %-kal magasabban kell meghatározni, amennyiben pedig a tudományos szakvélemények által ajánlott szint az előző évi teljes kifogható mennyiségnél több mint 20 %-kal alacsonyabb, akkor a teljes kifogható mennyiséget az előző évihez képest 20 %-kal alacsonyabban kell meghatározni.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérve, amennyiben a tudományos szakvélemény azt tartalmazza, hogy nem szabad célzott halászatot engedélyezni, és hogy
a) a járulékos fogásokat minimálisra vagy a lehető legkisebbre kell csökkenteni; és/vagy
b) a tőkehal-fogásokat a lehető legkisebbre kell csökkenteni,
a Tanács határozhat úgy, hogy a következő egy vagy több évben a TAC tekintetében nem alkalmaz éves kiigazítást, feltéve, hogy a megállapított TAC csak a járulékos fogásokra vonatkozik.
(3) Amennyiben a TAC 8. cikk szerinti megállapításához nem áll rendelkezésre elegendő információ, az Északi-tengerben, a Skagerrakban és a La Manche csatorna keleti részén élő tőkehalállományból kifogható teljes mennyiségeket e cikk (1) és (2) bekezdésének értelemszerű alkalmazásával kell megállapítani, hacsak a Norvégiával folytatott konzultációk a teljes kifogható mennyiségek más szinten történő megállapításához nem vezetnek.
(4) Amennyiben a tudományos szakvélemény azt támasztja alá, hogy a 8. cikk (1)–(4) bekezdésében megállapított szabályok alkalmazása révén nem teljesíthetők a terv célkitűzései, a Tanács a fent említett rendelkezések ellenére alternatív TAC-szintet állapíthat meg.
10. cikk
Az intézkedések kiigazítása
(1) Amennyiben a halászat okozta állománypusztulásnak az 5. cikk (2) bekezdésében foglalt célarányát elérték, vagy ha HTMGB szakvéleménye szerint ez az arány vagy az ívásra képes biomassza 6. cikkben foglalt legalacsonyabb és elővigyázatossági szintjei, illetve a 7. cikk (2) bekezdésében megadott, halászat okozta állománypusztulási arányok szintjei többé nem felelnek meg az állomány kimerítésével kapcsolatos kockázat alacsony szinten tartása és a legnagyobb fenntartható hozam fenntartása szempontjából, a Tanács e szintek tekintetében új értékeket határoz meg.
(2) Amennyiben a HTMGB szakvéleménye szerint valamely tőkehalállomány helyreállása nem megfelelő, a Tanács határozatában
a) a 7., 8. és 9. cikkben előírtnál alacsonyabb szinten határozza meg az adott állományra vonatkozó teljes kifogható mennyiséget;
b) a 12. cikkben előírtnál alacsonyabb szinten határozza meg a megengedett legnagyobb halászati erőkifejtést;
c) adott esetben kapcsolódó feltételeket állapít meg.
III.
FEJEZET
A HALÁSZATI ERŐKIFEJTÉS KORLÁTOZÁSA
11. cikk
Halászati erőkifejtési rendszer
(1) A 7., 8. és 9. cikkben meghatározott teljes kifogható mennyiségeket halászati erőkifejtési rendszer egészíti ki, amelyben a halászati erőkifejtésben kiFEJEZETt halászati lehetőségeket évente kell elosztani a tagállamok között.
(2) A Tanács a Bizottság javaslatára, valamint a (3) cikkben említett, a tagállamok által nyújtott tájékoztatás és a HTMGB által nyújtott tanácsadás alapján bizonyos hajócsoportokat kizárhat az erőkifejtési rendszer alkalmazásából, amennyiben:
a) a HTMGB-nek megfelelő adatok állnak rendelkezésére a tőkehalfogásokról és -visszadobásokról ahhoz, hogy fel tudja mérni az érintett hajócsoportokra vonatkozó tőkehalfogási százalékarányt;
b) a tőkehalfogási százalékarány a HTMGB értékelése szerint nem haladja meg az egyes érintett hajócsoportok teljes fogásának 1,5 %-át; valamint
c) e hajócsoportoknak az erőkifejtési rendszerbe való felvétele aránytalan adminisztratív terhet jelentene a tőkehalállományokra gyakorolt hatáshoz képest.
Ha a HTMGB nem tudja felmérni, hogy e feltételek továbbra is teljesülnek-e, akkor a Tanácsnak minden érintett hajócsoportot fel kell vennie az erőkifejtési rendszerbe.
(3) A tagállamoknak – a Bizottság által elfogadandó részletes szabályokkal összhangban – évente megfelelő tájékoztatást kell nyújtaniuk a Bizottságnak és a HTMGB-nek, hogy azok meg tudják állapítani, hogy a fenti feltételek továbbra is teljesülnek-e.
12. cikk
A halászati erőkifejtések elosztása
(1) A Tanács minden évben tagállamonként határoz az egyes halászati erőkifejtési csoportok tekintetében megengedett legnagyobb erőkifejtésekről.
(2) A megengedett legnagyobb halászati erőkifejtést a következőképpen meghatározott referenciaérték segítségével számítják ki:
a) e rendelet alkalmazásának első évében az egyes erőkifejtési csoportok tekintetében a referenciaérték a HTMGB szakvéleménye alapján a 2004–2006-ban vagy 2005–2007-ben kifejtett, kW-napokban kifejezett átlagos erőkifejtés, az érintett tagállam választása szerint;
b) az e rendelet alkalmazásának további évei tekintetében a referenciaérték az előző évre vonatkozó megengedett legnagyobb halászati erőkifejtéssel egyenértékű.
(3) Azon erőkifejtési csoportok meghatározása, amelyek esetében a megengedett legnagyobb halászati erőkifejtés évente kiigazításra kerül, a következők alapján történik:
a) a valamennyi erőkifejtési csoporthoz tartozó halászhajók által fogott tőkehalzsákmányt a tagállamok által a halászati ágazatban az adatok gyűjtésére, kezelésére és felhasználására szolgáló közösségi keretrendszer létrehozásáról, valamint a közös halászati politika tekintetében a tudományos tanácsadás támogatásáról szóló, 2008. február 25-i 199/2008/EK tanácsi rendelet ( 8 ) 18., 19. és 20. cikkének megfelelően benyújtott adatok alapján kell értékelni;
b) össze kell állítani egy listát az összevont erőkifejtési csoportoknak az e rendelet I. mellékletében meghatározott valamennyi területe és a vonatkozó tőkehalfogás tekintetében, a visszaengedett halállományt is beleértve. A listát az egyes erőkifejtési csoportokon belül a tőkehalfogás szerinti növekvő sorrendbe kell rendezni;
c) a b) pontnak megfelelően létrehozott listákon az összesített tőkehalfogást a következők szerint kell kiszámítani. Valamennyi összevont erőkifejtési csoport esetében ki kell számítani a szóban forgó erőkifejtési csoport által fogott tőkehalzsákmány és a lista előző bejegyzéseiben szereplő valamennyi összevont erőkifejtési csoport által fogott tőkehalzsákmány összegét;
d) a c) pontnak megfelelően kiszámított összesített halfogást a valamennyi összevont erőkifejtési csoport által ugyanazon a területen fogott teljes halzsákmány százalékában kell megadni.
(4) Azon összevont erőkifejtési csoportok esetében, amelyeknél a (3) bekezdés d) pontjának megfelelően kiszámított összesített halfogás értéke 20 % vagy annál több, éves kiigazításokat kell alkalmazni. Az érintett csoportok számára megengedett legnagyobb halászati erőkifejtést a következőképpen kell kiszámítani:
a) amennyiben a 7. vagy a 8. cikk alkalmazandó, a referenciaértékre ugyanazt a százalékos kiigazítást kell alkalmazni, mint amelyet az említett cikkek a halászat okozta állománypusztulás tekintetében megállapítanak;
b) amennyiben a 9. cikk alkalmazandó, a halászati erőkifejtés kiigazításához a TAC előző évhez viszonyított kiigazításához használt százalékos arányt kell alkalmazni.
(5) A (4) bekezdésben említetteken kívüli erőkifejtési csoportok tekintetében a megengedett legnagyobb halászati erőkifejtést a referenciaérték szintjén kell tartani.
(6) Amennyiben a megengedett legnagyobb halászati erőkifejtést négy egymást követő évben csökkentették, a Tanács a (4) bekezdéstől eltérve úgy határozhat, hogy a következő egy vagy több évben a megengedett legnagyobb halászati erőkifejtés tekintetében nem alkalmaz éves kiigazítást.
13. cikk
További halászati erőkifejtések kiosztása a különlegesen szelektív halászeszközök alkalmazása és a tőkehalkímélő halászati utak esetén
(1) A tagállamok a (2)–(7) bekezdésben meghatározott feltételeknek megfelelően növelhetik a megengedett legnagyobb halászati erőkifejtést azon erőkifejtési csoportok tekintetében, amelyek esetében az erőkifejtés a 12. cikk (4) bekezdése szerint kiigazításra került.
(2) Növelhető az azon halászati erőkifejtési csoportok számára megengedett legnagyobb erőkifejtés, amelyekben egy vagy több halászhajó halászati tevékenysége:
a) csupán egyetlen olyan szabályozott halászeszköz fedélzeten tartásával történik, amely műszaki jellemzői a HTMGB általi értékelés tárgyát képező tudományos tanulmány szerint azt eredményezik, hogy a fogás összetételének kevesebb, mint 1 %-át teszi ki a tőkehal (különlegesen szelektív halászeszközök);
b) azzal az eredménnyel jár, hogy az egyes halászati utak esetében a fogás összetételének kevesebb, mint 5 %-át teszi ki a tőkehal (tőkehalkímélő halászati utak);
c) a tőkehal kifogásának elkerülésére vagy a visszadobások gyakorlatának visszaszorítására vonatkozó olyan tervvel összhangban történik, amely a részt vevő hajók tekintetében legalább a 12. cikk (4) bekezdésében említett erőkifejtés-kiigazításnak megfelelő mértékben csökkenti a tőkehal halászat okozta állománypusztulását; vagy
d) a Skóciától nyugatra fekvő területen történik, a IV. mellékletben meghatározott, a WGS84 koordinátarendszer szerint mért pontokat sorrendben loxodromákkal összekötő vonaltól nyugatra, feltéve, hogy a részt vevő hajók fel vannak szerelve műholdas hajómegfigyelési rendszerrel (VMS).
(3) A (2) bekezdésben említett halászhajók fokozott gyakoriságú ellenőrzés tárgyát képezik, különös tekintettel az alábbiakra:
a) a különlegesen szelektív halászeszközöknek az érintett halászati utak során való kizárólagos alkalmazása a (2) bekezdés a) pontjának megfelelően;
b) a visszadobások mértéke a (2) bekezdés b) pontjával összhangban;
c) a halászat okozta állománypusztulás csökkentése a (2) bekezdés c) pontjával összhangban;
d) a (2) bekezdés d) pontjában meghatározott vonaltól nyugatra történő fogások és visszadobások mértéke,
az említett pontokban meghatározott különleges feltételek betartásáról a tagállamok számára történő rendszeres adatszolgáltatás szabályaira vonatkozó megállapodások szerint.
(4) A halászati erőkifejtés e cikk szerinti növelésének mértékét az érintett erőkifejtési csoportok valamennyi olyan halászhajójára vonatkozóan ki kell számítani, amelyek a (2) bekezdés a), b), c) és d) pontjában említett különleges feltételek szerint működnek, és a növelés nem haladhatja meg az erőkifejtés 12. cikk (4) bekezdésében említett kiigazításának az e tevékenységek során alkalmazott halászeszközök tekintetében történő ellensúlyozásához szükséges mértéket.
(5) A halászati erőkifejtéseknek a tagállamok által végrehajtott valamennyi növeléséről értesíteni kell a Bizottságot azon év április 30-ig, amelynek folyamán sor kerül az erőkifejtés kiigazításának ellensúlyozására. Az értesítésnek tartalmaznia kell a (2) bekezdés a), b), c) és d) pontjában említett különleges feltételek szerint működő halászhajók részletes adatait, az egyes erőkifejtési csoportokra vonatkozó azon halászati erőkifejtést, amelyet a tagállam az említett halászhajók számára az adott év tekintetében előirányzott, továbbá a halászhajók erőkifejtésének felügyeletére vonatkozó feltételeket, az ellenőrzési rendszereket is beleértve.
(6) A tagállamok legkésőbb minden év március 1-ig jelentést tesznek a Bizottságnak az előző év során folytatott tevékenységeik keretében felhasznált erőkifejtések mértékéről.
(7) A Bizottság felkéri a HTMGB-t, hogy évente hasonlítsa össze a tőkehal állománypusztulása terén a (2) bekezdés c) pontjának alkalmazása esetén bekövetkező csökkenést azzal a csökkenéssel, amely az előrejelzése szerint a 12. cikk (4) bekezdésében említett erőkifejtés-kiigazítás eredményeként jönne létre. E szakvéleményre figyelemmel a Bizottság javaslatot tehet az erőkifejtések olyan kiigazításaira, amelyeket az adott halászeszköz-kategória tekintetében a következő év során lehet alkalmazni.
14. cikk
A tagállamok kötelezettségei
(1) Minden tagállam meghatározza a lobogója alatt közlekedő hajók tekintetében a megengedett legnagyobb halászati erőkifejtés egyes hajók vagy hajók csoportja számára történő kiosztásának módszerét, számos kritériumra is figyelemmel, beleértve például a következőket:
a) helyes halászati módszerek támogatása, beleértve az adatgyűjtés javítását, a visszadobás gyakorlatának visszaszorítását és az ivadékokra gyakorolt hatások lehető legkisebbre csökkentését;
b) együttműködési programokban való részvétel a szükségtelen járulékos tőkehalfogások elkerülésére;
c) a környezetre gyakorolt csekély hatás, beleértve az üzemanyag-fogyasztást és az üvegházhatású gázok kibocsátását;
d) arányosság a halászati kvótában kifejezett halászati lehetőségek elosztása tekintetében.
(2) Az e rendelet I. mellékletében szereplő valamennyi terület tekintetében a különleges halászati engedélyekre vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 1994. június 27-i 1627/94/EK tanácsi rendeletnek ( 9 ) megfelelően minden tagállam különleges halászati engedélyt ad ki a lobogója alatt közlekedő azon hajók számára, amelyek az említett területeken halászati tevékenységet folytatnak, és az e rendelet I. mellékletében meghatározott halászeszköz-kategóriák valamelyikébe tartozó halászeszközöket használnak.
(3) Az I. mellékletben szereplő valamennyi terület tekintetében a (2) bekezdés szerint kiadott különleges halászati engedéllyel rendelkező hajók kW-ban kifejezett összkapacitása nem lehet nagyobb, mint a 2006-ban vagy 2007-ben üzemelő, szabályozott halászeszközöket használó, és az érintett földrajzi területen halászó hajók legnagyobb kapacitása.
(4) Minden tagállam összeállítja és vezeti a (2) bekezdésben említett különleges engedéllyel rendelkező hajók listáját, és azt a hivatalos honlapján elérhetővé teszi a Bizottság és más tagállamok számára.
15. cikk
A halászati erőkifejtés szabályozása
A tagállamok erőkifejtési csoportonként nyomon követik flottájuk kapacitását és tevékenységét, és ha azok várhatóan elérik a 12. cikkel összhangban meghatározott megengedett legnagyobb halászati erőkifejtést, meghozzák a megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy az erőkifejtés ne haladja meg a megállapított határértékeket.
16. cikk
A megengedett legnagyobb halászati erőkifejtés tagállamok közötti cseréje és a halászati erőkifejtések visszaállítása
(1) A 11. cikknek megfelelően megállapított megengedett legnagyobb halászati erőkifejtést az érintett tagállam a következők figyelembevételével igazíthatja ki:
a) a 2371/2002/EK rendelet 20. cikkének (5) bekezdése alapján végrehajtott kvótacserék; valamint
b) a 2371/2002/EK rendelet 23. cikkének (4) bekezdése és a 2847/93/EGK rendelet 21. cikkének (4) bekezdése, 23. cikkének (1) bekezdése és 32. cikkének (2) bekezdése alapján végrehajtott újraelosztások és/vagy levonások.
(2) A 12. cikknek megfelelően megállapított megengedett legnagyobb halászati erőkifejtést kiigazíthatja az a tagállam, amely beszünteti a 3. cikkben említett valamely területen folytatott kvótacserét – feltéve, hogy ez a tagállam az említett cseréket a 12. cikk (2) bekezdésében meghatározott referenciaértékek megállapítására vonatkozó referencia-időszak során hajtotta végre –, és amelynek a helyreállított kvóta kiaknázása érdekében valamely érintett erőkifejtési csoportban további halászati erőkifejtéseket kell alkalmaznia. A halászati erőkifejtések visszaállítása együtt jár azzal, hogy a kvótát a kvóta-helyreállító tagállam számára visszaszolgáltató tagállam megengedett legnagyobb halászati erőkifejtése csökken, mégpedig olyan mértékben, hogy az megfeleljen az erőkifejtési csoportjai számára halászatra rendelkezésre álló kvóta csökkentésének, kivéve, ha a kvótát visszaszolgáltató tagállam a vonatkozó erőkifejtést nem használta a fent említett referenciaértékek megállapításához.
(3) A 17. cikk (2) bekezdésétől eltérve a tagállamok 2009-ben módosíthatják a rájuk vonatkozó erőkifejtés-elosztást azáltal, hogy a halászati erőkifejtést és kapacitást átcsoportosítják a 3. cikkben említett földrajzi területek között, amennyiben ez az átcsoportosítás a 13. cikk (2) bekezdésének a) és b) pontjában említett halászati tevékenységeket érint. Ezekről az átcsoportosításokról értesítik a Bizottságot. A 12. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett, megengedett legnagyobb halászati erőkifejtést ennek megfelelően módosítani kell.
17. cikk
A megengedett legnagyobb halászati erőkifejtés erőkifejtési csoportok közötti cseréje
(1) A tagállamok módosíthatják erőkifejtés-elosztásukat azáltal, hogy a halászati kapacitásokat – a (2)–(5) bekezdésben meghatározott feltételekkel – átcsoportosítják az erőkifejtési csoportok között.
(2) Az átcsoportosítás földrajzi területek között nem, viszont halászeszköz-kategóriák között megengedett, feltéve, hogy az érintett tagállam tájékoztatja a Bizottságot az átadó halászeszköz-kategória, valamint az átvevő halászeszköz-kategória egységnyi erőkifejtésenkénti fogásának (cpue) a legutolsó három évre vonatkozó átlagértékéről.
(3) Ha az átadó halászeszköz-kategória cpue-értéke nagyobb, mint az átvevő halászeszköz-kategória cpue-értéke, akkor az átcsoportosításra általában 1 kW-nap – 1 kW-nap alapon kerül sor.
(4) Ha az átadó halászeszköz-kategória cpue-értéke kisebb, mint az átvevő halászeszköz-kategória cpue-értéke, akkor a tagállam korrekciós tényezőt alkalmaz az átvevő halászeszköz-kategória erőkifejtésének összegére, hogy ellensúlyozza ez utóbbi kategória magasabb cpue-értékét.
(5) A Bizottság felkéri a HTMGB-t, hogy dolgozzon ki a különböző cpue-értékkel rendelkező halászeszköz-kategóriák közötti erőkifejtés-átcsoportosítások megkönnyítésére alkalmas szabványos korrekciós tényezőket.
IV.
FEJEZET
MEGFIGYELÉS, VIZSGÁLAT ÉS FELÜGYELET
▼M1 —————
25. cikk
Kijelölt kikötők
(1) Ha egy közösségi halászhajó több mint kéttonnányi tőkehalat kíván kirakodni a Közösségben, a hajó parancsnoka biztosítja, hogy az ilyen kirakodás csak a kijelölt kikötőkben történhessen meg.
(2) Minden tagállam kijelöli azokat a kikötőket, ahol a két tonnát meghaladó mennyiségű tőkehal kirakodása megtörténhet.
(3) Minden egyes tagállam saját nyilvános honlapján hozzáférhetővé teszi a kijelölt kikötők listáját, valamint az e kikötőkre vonatkozó vizsgálati és felügyeleti eljárásokat, az egyes kirakodásokon belüli tőkehalmennyiségek nyilvántartására és jelentésére vonatkozó előírásokat és feltételeket is beleértve.
A Bizottság ezen információkat valamennyi tagállam felé továbbítja.
▼M1 —————
V.
FEJEZET
DÖNTÉSHOZATAL ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
30. cikk
Döntéshozatali eljárás
Ahol e rendelet a Tanács által meghozandó határozatról rendelkezik, a Tanács minősített többséggel jár el a Bizottság javaslata alapján.
31. cikk
Az I. melléklet módosítása
A HTMGB szakvéleménye alapján a Bizottság a 2371/2002/EK rendelet 30. cikkének (2) bekezdésében megállapított eljárással összhangban és a következő elvek szerint módosíthatja e rendelet I. mellékletét:
a) az erőkifejtési csoportokat a lehető leghomogénebb módon kell megállapítani a kifogott biológiai állományok, a cél- vagy járulékos fogásként kifogott halak mérete, valamint az erőkifejtési csoporthoz társított halászati tevékenységek környezetre gyakorolt hatása tekintetében;
b) az erőkifejtési csoportok számának és méretének a védelmi szükségletekhez viszonyított igazgatási terhek tekintetében költséghatékonynak kell lennie.
32. cikk
Részletes szabályok
A 2371/2002/EK rendelet 30. cikkének (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően részletes szabályokat lehet elfogadni e rendelet 11. cikke (3) bekezdésének, 14., 16. és 17. cikkének alkalmazását illetően.
33. cikk
Támogatás az Európai Halászati Alap keretében
(1) Az 1. cikkben említett négy tőkehalállomány tekintetében a hosszú távú tervet a 2371/2002/EK rendelet 5. cikke értelmében és az 1198/2006/EK rendelet 21. cikke a) pontjának i. alpontja alkalmazásában helyreállítási tervnek kell tekinteni azon évek esetében, amelyekben az állomány mérete nem éri el az ívásra képes biomasszának a vonatkozó, 6. cikkben meghatározott legalacsonyabb szintjét.
(2) Az 1. cikkben említett négy tőkehalállomány tekintetében a többéves tervet a 2371/2002/EK rendelet 6. cikke értelmében és az 1198/2006/EK tanácsi rendelet 21. cikke a) pontjának iv. alpontja alkalmazásában gazdálkodási tervnek kell tekinteni az (1) bekezdésben említettektől eltérő évek esetében.
34. cikk
Felülvizsgálat
A Bizottság legkésőbb e rendelet alkalmazásának harmadik évében, majd minden harmadik azt követő évben – a HTMGB szakvéleménye alapján és a vonatkozó regionális tanácsadó testülettel folytatott konzultációt követően – értékeli az érintett tőkehalállományokra és az ezen állományok halászatára vonatkozó gazdálkodási intézkedések hatását, és szükség esetén javaslatot tesz e rendelet módosításához szükséges intézkedésekre.
35. cikk
Hatályon kívül helyezés
A 423/2004/EK rendelet hatályát veszti. A 423/2004/EK rendeletre való hivatkozásokat az erre a rendeletre való hivatkozásként kell értelmezni.
36. cikk
Hatálybalépés
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.
Ezt a rendeletet 2009. január 1-jétől kell alkalmazni.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
I. MELLÉKLET
Az erőkifejtési csoportokat az 1. pontban szereplő valamely halászeszköz-kategória és a 2. pontban szereplő valamely földrajzi terület határozza meg.
1. Halászeszköz-kategóriák
a) A következő szembőségű fenékvonóhálók és kerítőhálók (OTB, OTT, PTB, SDN, SSC, SPR):
TR1. 100 mm-nél nagyobb vagy azzal egyenlő
TR2. 70 mm-nél nagyobb vagy azzal egyenlő, de 100 mm-nél kisebb
TR3. 16 mm-nél nagyobb vagy azzal egyenlő, de 32 mm-nél kisebb
b) A következő szembőségű merevítőrudas vonóhálók (TBB):
BT1. 120 mm-nél nagyobb vagy azzal egyenlő
BT2. 80 mm-nél nagyobb vagy azzal egyenlő, de 120 mm-nél kisebb
c) Kopoltyúhálók, állítóhálók (GN)
d) Tükörhálók (GT)
e) Horogsorok (LL)
2. Földrajzi területek kategóriái:
E melléklet alkalmazásában a földrajzi területek következő csoportosítása alkalmazandó:
a) Kattegat;
b)
i. Skagerrak;
ii. az ICES IIIa övezetnek a Skagerrakon és a Kattegaton kívüli része;
az ICES IV övezet, és az ICES IIa övezetnek a közösségi vizekhez tartozó része;
iii. az ICES VIId övezet;
c) az ICES VIIa övezet;
d) az ICES VIa övezet és az ICES Vb övezetnek a közösségi vizekhez tartozó része.
3. Az 1. ponttól eltérve, a 2. b) pontjában szereplő területen a halászati erőkifejtés szabályozása tekintetében az TR1. és TR2. halászeszköz-kategóriákat egy kategóriának kell tekinteni, amelybe a 70 mm-nél nagyobb vagy azzal egyenlő szembőségű hálók tartoznak. A tagállamok – az 1224/2009/EK rendelet ( 10 ) 33. és 34. cikkének megfelelően – a TR1 és TR2 halászeszköz-kategória vonatkozásában továbbra is külön-külön tesznek jelentést az erőkifejtés-felhasználásról.
4. Az 1. ponttól eltérve, a 2. b) pontban szereplő területen a halászati erőkifejtés szabályozása tekintetében a BT1. és BT2. halászeszköz-kategóriákat egy kategóriának kell tekinteni, amelybe a 80 mm-nél nagyobb vagy azzal egyenlő szembőségű hálók tartoznak. A tagállamok – az 1224/2009/EK rendelet 33. és 34. cikkének megfelelően – a BT1. és a BT2. halászeszköz-kategória vonatkozásában továbbra is külön-külön tesznek jelentést az erőkifejtés-felhasználásról.
II. MELLÉKLET
EGYEDI VIZSGÁLATI REFERENCIAÉRTÉKEK
Célkitűzés
1. Minden egyes tagállam egyedi vizsgálati referenciaértékeket határoz meg e melléklettel összhangban.
Stratégia
2. A halászati tevékenységek vizsgálata és felügyelete elsősorban azokra a hajókra irányul, amelyek valószínűsíthetően tőkehalat fognak ki. A vizsgálat és a felügyelet hatékonyságának mérésére kiegészítő kereszt-ellenőrzési rendszerként a tőkehal szállítására és forgalomba hozatalára irányuló szúrópróbaszerű vizsgálatokat kell alkalmazni.
Prioritások
3. A halászeszközök különböző típusai különböző prioritási szintekbe tartoznak attól függően, hogy a flottákat milyen mértékben érintik a halászati lehetőségek korlátozásai. Ezért minden tagállam egyedi prioritásokat határoz meg.
Célértékek
4. A tagállamok legkésőbb az e rendelet hatálybalépésének időpontjától számított egy hónapon belül – az alábbiakban megállapított célértékek figyelembevételével – végrehajtják vizsgálati ütemterveiket.
A tagállamok meghatározzák és ismertetik, hogy melyik mintavételezési stratégiát alkalmazzák.
A Bizottság kérésére a tagállam által alkalmazott mintavételi tervet a Bizottság rendelkezésére kell bocsátani.
a) A kikötői vizsgálatok mértéke
Általánosságban azzal az egyszerű szúrópróbaszerű mintavétellel biztosított pontossággal kell legalább azonos szintű pontosságot elérni, amely során a vizsgálat az adott tagállamban az összes tőkehal-kirakodás számának 20 %-ára terjed ki.
b) A forgalombahozatali vizsgálatok mértéke
Az árverésen eladásra kínált tőkehalmennyiségek 5 %-ának vizsgálata.
c) A tengeren végzett vizsgálatok mértéke
Rugalmas referenciaérték: az egyes területeken folytatott halászati tevékenység részletes elemzését követően kell meghatározni. A tengeren végzett vizsgálatok referenciaértékei a tengeren a tőkehal-gazdálkodási területeken eltöltött járőrnapok számára vonatkoznak, lehetőség szerint külön referenciaértékkel a meghatározott területeken történő járőrözéssel eltöltött napok vonatkozásában.
d) A légi megfigyelés mértéke
Rugalmas referenciaérték: az egyes területeken végzett halászati tevékenységek részletes elemzését követően és a tagállam rendelkezésére álló, elérhető erőforrások figyelembevételével kell meghatározni.
III. MELLÉKLET
A NEMZETI ELLENŐRZÉSI CSELEKVÉSI PROGRAMOK TARTALMA
A nemzeti ellenőrzési cselekvési programok célja többek között a következők meghatározása:
1. Ellenőrzési eszközök
Humán erőforrás
a) A parti és tengeri ellenőrök száma, valamint bevetésük időszakai és körzetei.
Műszaki erőforrások
b) A járőrhajók és -repülőgépek száma, valamint bevetésük időszakai és körzetei.
Pénzügyi erőforrások
c) A humán erőforrás, valamint a járőrhajók és -repülőgépek bevetésére vonatkozó költségvetési juttatás.
2. A halászattal kapcsolatos információk elektronikus nyilvántartása és bejelentése
A 19., 23., 24. és 25. cikk teljesítésének biztosítása céljából megvalósított rendszerek leírása.
3. A kikötők kijelölése
Adott esetben a 25. cikkel összhangban a tőkehal-kirakodásokra kijelölt kikötők jegyzéke.
4. Kirakodás előtti értesítés
A 24. cikk teljesítésének biztosítása céljából megvalósított rendszerek leírása.
5. A kirakodások ellenőrzése
A 19., 20., 21. és 28. cikkben foglalt rendelkezések betartásának biztosítása érdekében megvalósított bármely létesítmény és/vagy rendszer leírása.
6. Vizsgálati eljárások
A nemzeti ellenőrzési cselekvési programok meghatározzák a követendő eljárásokat:
a) a tengeren és a szárazföldön végzett vizsgálatok esetén;
b) a más tagállamok által a tőkehalra vonatkozó nemzeti ellenőrzési cselekvési programért felelősként kijelölt illetékes hatóságokkal folytatott kommunikáció esetén;
c) a közös felügyelet és az ellenőrök cseréje esetén, ideértve a más tagállamok felségvizein működő ellenőrök hatáskörének meghatározását.
IV. MELLÉKLET
A 13. cikk (2) bekezdésének d) pontjában említett vonal
A 13. cikk (2) bekezdésének d) pontjában említett vonalat a WGS84 koordináta-rendszer szerint mért alábbi pontok sorrendben loxodromákkal történő összekötése adja:
ÉSZ 54 °30′, NYH 10 °35′
ÉSZ 55 °20′, NYH 9 °50′
ÉSZ 55 °30′, NYH 9 °20′
ÉSZ 56 °40′, NYH 8 °55′
ÉSZ 57 °0′, NYH 9 °0′
ÉSZ 57 °20′, NYH 9 °20′
ÉSZ 57 °50′, NYH 9 °20′
ÉSZ 58 °10′, NYH 9 °0′
ÉSZ 58 °40′, NYH 7 °40′
ÉSZ 59 °0′, NYH 7 °30′
ÉSZ 59 °20′, NYH 6 °30′
ÉSZ 59 °40′, NYH 6 °5′
ÉSZ 59 °40′, NYH 5 °30′
ÉSZ 60 °0′, NYH 4 °50′
ÉSZ 60 °15′, NYH 4 °0′.
( 1 ) 2008. október 21-i vélemény (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).
( 2 ) HL L 70., 2004.3.9., 8. o.
( 3 ) HL L 226., 1980.8.29., 48. o.
( 4 ) HL L 184., 1999.7.17., 23. o.
( 5 ) HL L 261., 1993.10.20., 1. o.
( 6 ) HL L 358., 2002.12.31., 59. o.
( 7 ) HL L 223., 2006.8.15., 1. o.
( 8 ) HL L 60., 2008.2.5., 1. o.
( 9 ) HL L 171., 1994.7.6., 7. o.
( 10 ) A Tanács 2009. november 20-i rendelete az 1224/2009/EK rendelete a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról, a 847/96/EK, a 2371/2002/EK, a 811/2004/EK, a 768/2005/EK, a 2115/2005/EK, a 2166/2005/EK, a 388/2006/EK, az 509/2007/EK, a 676/2007/EK, az 1098/2007/EK, az 1300/2008/EK és az 1342/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2847/93/EGK, az 1627/94/EK és az 1966/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 343., 2009.12.22., 1. o.).
