02006L0112 — HU — 16.01.2019 — 021.001

---

Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű és nem vált ki joghatást. Az EU intézményei semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért. A jogi aktusoknak – ideértve azok bevezető hivatkozásait és preambulumbekezdéseit is – az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett és az EUR-Lex portálon megtalálható változatai tekintendők hitelesnek. Az említett hivatalos szövegváltozatok közvetlenül elérhetők az ebben a dokumentumban elhelyezett linkeken keresztül

►B	A TANÁCS 2006/112/EK IRÁNYELVE 2006. november 28. a közös hozzáadottértékadó-rendszerről (HL L 347, 2006.12.11., 1. o)

Módosította:

		Hivatalos Lap
		Szám	Oldal	Dátum
M1	A TANÁCS 2006/138/EK IRÁNYELVE (2006. december 19.)	L 384	92	29.12.2006
►M2	A TANÁCS 2007/75/EK IRÁNYELVE (2007. december 20.)	L 346	13	29.12.2007
►M3	A TANÁCS 2008/8/EK IRÁNYELVE (2008. február 12.)	L 44	11	20.2.2008
►M4	A TANÁCS 2008/117/EK IRÁNYELVE (2008. december 16.)	L 14	7	20.1.2009
►M5	A TANÁCS 2009/47/EK IRÁNYELVE (2009. május 5.)	L 116	18	9.5.2009
►M6	A TANÁCS 2009/69/EK IRÁNYELVE (2009. június 25.)	L 175	12	4.7.2009
►M7	A TANÁCS 2009/162/EU IRÁNYELVE (2009. december 22.)	L 10	14	15.1.2010
►M8	A TANÁCS 2010/23/EU IRÁNYELVE (2010. március 16.)	L 72	1	20.3.2010
►M9	A TANÁCS 2010/45/EU IRÁNYELVE (2010. július 13.)	L 189	1	22.7.2010
M10	A TANÁCS 2010/88/EU IRÁNYELVE (2010. december 7.)	L 326	1	10.12.2010
M11	A TANÁCS 2013/42/EU IRÁNYELVE (2013. július 22.)	L 201	1	26.7.2013
►M12	A TANÁCS 2013/43/EU IRÁNYELVE (2013. július 22.)	L 201	4	26.7.2013
►M13	A TANÁCS 2013/61/EU IRÁNYELVE (2013. december 17.)	L 353	5	28.12.2013
M14	A TANÁCS (EU) 2016/856 IRÁNYELVE (2016. május 25.)	L 142	12	31.5.2016
►M15	A TANÁCS (EU) 2016/1065 IRÁNYELVE (2016. június 27.)	L 177	9	1.7.2016
►M16	A TANÁCS (EU) 2017/2455 IRÁNYELVE (2017. december 5.)	L 348	7	29.12.2017
►M17	A TANÁCS (EU) 2018/912 IRÁNYELVE (2018. június 22.)	L 162	1	27.6.2018
►M18	A TANÁCS (EU) 2018/1695 IRÁNYELVE (2018. november 6.)	L 282	5	12.11.2018
►M19	A TANÁCS (EU) 2018/1713 IRÁNYELVE (2018. november 6.)	L 286	20	14.11.2018
►M20	A TANÁCS (EU) 2018/2057 IRÁNYELVE (2018. december 20.)	L 329	3	27.12.2018

Módosította:

►A1

OKMÁNY a Horvát Köztársaság csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unióról szóló szerződés, az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés kiigazításáról

L 112

21

24.4.2012

Helyesbítette:

►C1	Helyesbítés, HL L 335, 20.12.2007, o 60 (2006/112/EK)
►C2	Helyesbítés, HL L 249, 14.9.2012, o 15  (2009/47)
►C3	Helyesbítés, HL L 323, 9.12.2015, o 31 (2006/112/EK)
►C4	Helyesbítés, HL L 329, 27.12.2018, o 53  (2018/1695)

---

▼B

A TANÁCS 2006/112/EK IRÁNYELVE

2006. november 28.

a közös hozzáadottértékadó-rendszerről

TARTALOMJEGYZÉK
I. CÍM —	TÁRGY ÉS HATÁLY
II: CÍM —	TERÜLETI HATÁLY
III: CÍM —	ADÓALANYOK
IV. CÍM —	ADÓZTATANDÓ ÜGYLETEK
1. fejezet —	Termékértékesítés
2. fejezet —	Közösségen belüli termékbeszerzés
3. fejezet —	Szolgáltatásnyújtás
4. fejezet —	Termékimport
5. fejezet —	Az 1. és a 3. fejezetre vonatkozó közös rendelkezések
V. CÍM —	AZ ADÓZTATANDÓ ÜGYLETEK TELEPÍTÉSI HELYE
1. fejezet —	A termékértékesítés teljesítési helye
1. szakasz —	Termékértékesítés fuvarozás nélkül
2. szakasz —	Termékértékesítés fuvarozással
3. szakasz —	Hajó vagy repülőgép fedélzetén, illetve vonaton teljesített termékértékesítés
4. szakasz —	Elosztó-hálózaton keresztül teljesített termékértékesítés teljesítési helye
2. fejezet —	A Közösségen belüli termékbeszerzés teljesítési helye
3. fejezet —	A szolgáltatásnyújtás teljesítési helye
1. szakasz —	Fogalommeghatározások
2. szakasz —	Általános szabályok
3. szakasz —	Különös rendelkezések
1. alszakasz —	Közvetítő által nyújtott szolgáltatások
2. alszakasz —	Ingatlanokkal kapcsolatos szolgáltatásnyújtás
3. alszakasz —	Árufuvarozás és személyszállítás
4. alszakasz —	A kulturális, a művészeti, a sport-, a tudományos, az oktatási, a szórakoztatási, valamint hasonló szolgáltatások, az árufuvarozáshoz és személyszállításhoz járulékosan kapcsolódó szolgáltatások, az ingóságok értékbecslése és az ezeken végzett munkák
5. alszakasz —	Éttermi és vendéglátó-ipari szolgáltatások
6. alszakasz —	Közlekedési eszközök bérbeadása
7. alszakasz —	Hajók és repülőgépek fedélzetén, valamint vonatokon történő fogyasztásra szánt éttermi és vendéglátó-ipari fogyasztási szolgáltatások
8. alszakasz —	Nem adóalanyok részére nyújtott távközlési, rádió- és televízióműsor-, valamint elektronikus szolgáltatások
9. alszakasz —	Közösségen kívüli, nem adóalanyok részére nyújtott szolgáltatások
10. alszakasz —	A kettős adóztatás vagy a nem adóztatás elkerülése
4. fejezet —	A termékimport teljesítési helye
VI. CÍM —	ADÓZTATANDÓ TÉNYÁLLÁS ÉS AZ ADÓFIZETÉSI KÖTELEZETTSÉG KELETKEZÉSE
1. fejezet —	Általános rendelkezések
2. fejezet —	Termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás
3. fejezet —	Közösségen belüli termékbeszerzés
4. fejezet —	Termékimport
VII. CÍM —	ADÓALAP
1. fejezet —	Fogalommeghatározás
2. fejezet —	Termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás
3. fejezet —	Közösségen belüli termékbeszerzés
4. fejezet —	Termékimport
5. fejezet —	Vegyes rendelkezések
VIII. CÍM —	ADÓMÉRTÉK
1. fejezet —	Az adómérték alkalmazása
2. fejezet —	Az adómértékek szerkezete és mértéke
1. szakasz —	Általános adómérték
2. szakasz —	Kedvezményes adómérték
3. szakasz —	Különleges rendelkezések
3. fejezet —	Munkaerő-igényes szolgáltatásokra vonatkozó átmeneti rendelkezések
4. fejezet —	A végleges szabályozás bevezetéséig érvényben lévő különös rendelkezések
5. fejezet —	Átmeneti rendelkezések
IX. CÍM —	ADÓMENTESSÉG
1. fejezet —	Általános rendelkezések
2. fejezet —	Egyes közhasznú tevékenységek adómentessége
3. fejezet —	Egyéb tevékenységekre nyújtott adómentesség
4. fejezet —	A közösségen belüli ügyletekhez kapcsolódó adómentesség
1. szakasz —	Termékértékesítésre vonatkozó adómentesség
2. szakasz —	Közösségen belüli termékbeszerzésre vonatkozó adómentesség
3. szakasz —	Egyes árufuvarozási szolgáltatásokra vonatkozó adómentesség
5. fejezet —	Adómentességek import esetén
6. fejezet —	Export adómentességek
7. fejezet —	A nemzetközi árufuvrozáshoz és személyszállításhoz kapcsolódó adómentesség
8. fejezet —	Egyes, exportnak minősülő ügyletekre vonatkozó adómentesség
9. fejezet —	Közvetítők által nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó adómentesség
10. fejezet —	A nemzetközi termékforgalomhoz kapcsolódó ügyletekre vonatkozó adómentességek
1. szakasz —	Vámraktárak, vámraktáraktól eltérő raktárak és hasonló szabályozások
2. szakasz —	Export célú és a tagállamok közötti kereskedelem keretében adómentes ügyletek
3. szakasz —	Az 1. és 2. szakaszra vonatkozó közös rendelkezés
X. CÍM —	ADÓLEVONÁS
1. fejezet —	Az adólevonási jog keletkezése és hatálya
2. fejezet —	Arányos levonás
3. fejezet	Az adólevonási jog korlátozása
4. fejezet —	Az adólevonási jog gyakorlásának szabályai
5. fejezet —	Az adólevonások korrekciója
XI. CÍM —	AZ ADÓALANYOK ÉS EGYES NEM ADÓALANYOK KÖTELEZETTSÉGEI
1. fejezet —	Fizetési kötelezettség
1. szakasz —	Az adóhatósággal szemben HÉA fizetésére kötelezett személyek
2. szakasz —	Fizetési feltételek
2. fejezet —	Az adózó nyilvántartása
3. fejezet —	Számlázás
1. szakasz —	Fogalommeghatározások
2. szakasz —	A számla fogalma
3. szakasz —	Számla kibocsátása
4. szakasz —	A számlák tartalma
5. szakasz —	Számla elektronikus úton való továbbítása
6. szakasz —	Egyszerűsítő intézkedések
4. fejezet —	Az adó nyilvántartása
1. szakasz —	Fogalommeghatározások
2. szakasz —	Általános követelmények
3. szakasz —	Valamennyi számla megőrzésére vonatkozó különleges kötelezettségek
4. szakasz —	A tagállamban elektronikus úton őrzött számlákhoz való hozzáférési jog
5. fejezet —	Bevallás
6. fejezet —	Összesítő nyilatkozat
7. fejezet —	Vegyes rendelkezések
8. fejezet —	Egyes import és export ügyletekkel kapcsolatos kötelezettségek
1. szakasz —	Import ügyletek
2. szakasz —	Export ügyletek
XII. CÍM —	KÜLÖNÖS SZABÁLYOZÁSOK
1. fejezet —	A kisvállalkozásokra vonatkozó különös szabályozás
1. szakasz —	Egyszerűsített adómegállapítási és- beszedési eljárások
2. szakasz —	Adómentesség és degresszív adókedvezmény
3. szakasz —	Jelentés és felülvizsgálat
2. fejezet —	A mezőgazdasági termelőkre vonatkozó közös térítésátalány-rendszer
3. fejezet —	Az utazási irodákra vonatkozó különös szabályozás
4. fejezet —	Használt cikkekre, műalkotásokra, gyűjteménydarabokra és régiségekre vonatkozó különös szabályozás
1. szakasz —	Fogalommeghatározások
2. szakasz —	Használtcikk-kereskedőkre vonatkozó különös szabályozás
1. alszakasz —	Különbözet szerinti szabályozás
2. alszakasz —	A használt közlekedési eszközökre vonatkozó átmeneti szabályozás
3. szakasz —	A nyilvános árveréseken való értékesítésre vonatkozó különös szabályozás
4. szakasz —	A verseny torzulását és az adócsalást megelőző intézkedések
5. fejezet —	A befektetési aranyra vonatkozó különös szabályozás
1. szakasz —	Általános rendelkezések
2. szakasz —	Adómentesség
3. szakasz —	Adózás választásának lehetősége
4. szakasz —	Szabályozott nemesfémpiacon végzett ügyletek
5. szakasz —	Befektetési arannyal kereskedők sajátos jogai és kötelezettségei
6. fejezet —	Nem adóalanyok számára távközlési, rádió- és televízióműsor- vagy elektronikus szolgáltatásokat nyújtó nem letelepedett adóalanyokra vonatkozó különös szabályozások
1. szakasz —	Általános rendelkezések
2. szakasz —	A Közösségben nem letelepedett adóalanyok által nyújtott távközlési, rádió- és televízióműsor- vagy elektronikus szolgáltatásokra vonatkozó különös szabályozás
3. szakasz —	A Közösségben letelepedett, de a fogyasztás szerinti tagállamban nem letelepedett adóalanyok által nyújtott távközlési, rádió- és televízióműsor- vagy elektronikus szolgáltatásokra vonatkozó különös szabályozás
XIII. CÍM —	ELTÉRÉSEK
1. fejezet —	A végleges szabályozás bevezetéséig érvényben lévő különös rendelkezések
1. szakasz —	Az 1978. január 1-jén a Közösséget alkotó államok számára engedélyezett eltérések
2. szakasz —	A Közösséghez január 1-je után csatlakozó államok számára engedélyezett eltérések
3. szakasz —	Az 1. és a 2. szakasz közös rendelkezései
2. fejezet —	Engedélyhez kötött eltérések
1. szakasz —	Egyszerűsítő, valamint az adócsalást és az adókikerülést megelőző intézkedések
2. szakasz	Nemzetközi megállapodások
XIV. CÍM —	VEGYES RENDELKEZÉSEK
1. fejezet	Végrehajtási intézkedések
2. fejezet —	HÉA-bizottság
3. fejezet —	Átváltási árfolyam
4. fejezet —	Egyéb adók, illetékek és terhek
XV. CÍM —	ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
1. fejezet —	A tagállamok közötti kereskedelem adóztatására vonatkozó átmeneti szabályozás
2. fejezet —	Az Európai Unióhoz történő csatalakozás keretében alkalmazandó átmeneti intézkedések
2a. fejezet —	Átmeneti intézkedések az új jogszabályi rendelkezések alkalmazására vonatkozóan
3. fejezet —	A nemzeti jogba való átültetés és hatálybalépés
I. MELLÉKLET	A 13. CIKK (1) BEKEZDÉSÉNEK HARMADIK ALBEKEZDÉSÉBEN EMLÍTETT TEVÉKENYSÉGEK JEGYZÉKE
II. MELLÉKLET	AZ 58. CIKK ELSŐ BEKEZDÉSÉNEK C) PONTJÁBAN EMLÍTETT, ELEKTRONIKUS ÚTON NYÚJTOTT SZOLGÁLTATÁSOK INDIKATÍV JEGYZÉKE
III. MELLÉKLET	AZ OLYAN TERMÉKEK ÉS SZOLGÁLTATÁSOK JEGYZÉKE, AMELYEK ÉRTÉKESÍTÉSÉRE A 98. CIKKBEN EMLÍTETT KEDVEZMÉNYES ADÓMÉRTÉKET LEHET ALKALMAZNI
IV. MELLÉKLET	A 106. CIKKBEN EMLITETT SZOLGALTATASOK JEGYZÉKE
V. MELLÉKLET	A VÁMRAKTÁROZÁS KIVÉTELÉVEL A 160. CIKK (2) BEKEZDÉSE SZERINT RAKTÁROZÁSI SZABÁLYOZÁS ALÁ VONHATÓ TERMÉKCSOPORTOK
VI. MELLÉKLET	A 199. CIKK (1) BEKEZDÉSÉNEK D) PONTJÁBAN EMLÍTETT TERMÉKÉRTÉKESÍTÉSEK ÉS SZOLGÁLTATÁSOK JEGYZÉKE
VII. MELLÉKLET	A 295. CIKK (1) BEKEZDÉSÉNEK 4. PONTJÁBAN EMLÍTETT, MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉSI TEVÉKENYSÉGEK JEGYZÉKE
VIII. MELLÉKLET	A 295. CIKK (1) BEKEZDÉSÉNEK 5. PONTJÁBAN EMLÍTETT MEZŐGAZDASÁGI SZOLGÁLTATÁSOK INDIKATÍV JEGYZÉKE
IX. MELLÉKLET	A 311. CIKK (1) BEKEZDÉSÉNEK 2., 3. ÉS 4. PONTJÁBAN EMLÍTETT MŰALKOTÁSOK, GYŰJTEMÉNYDARABOK ÉS RÉGISÉGEK
A. rész	Műalkotások
B. rész	Gyűjteménydarabok
C. rész	Régiségek
X. MELLÉKLET	►A1  A 370. ÉS 371., VALAMINT A 375–390c. CIKKBEN EMLÍTETT ELTÉRÉSEK HATÁLYA ALÁ TARTOZÓ ÜGYLETEK JEGYZÉKE ◄
A. rész	A tagállamok által továbbra is megadóztatható ügyletek
B. rész	A tagállamok által továbbra is mentesíthető ügyletek
XI. MELLÉKLET
A. rész	Hatályon kívül helyezett irányelvek és módosításaik
B. rész	A nemzeti jogba való átültetés határideje (a 411. cikkben említetteknek megfelelően)
XII MELLÉKLET	MEGFELELÉSI TÁBLÁZAT

I.

CÍM

TÁRGY ÉS HATÁLY

1. cikk

(1)  Ez az irányelv megállapítja a közös hozzáadottértékadó–rendszert (HÉA-rendszer).

(2)  A közös HÉA–rendszer alapelve, hogy a termékekre és szolgáltatásokra az ezek árával pontosan arányban álló általános fogyasztási adó kerüljön alkalmazásra, függetlenül a termelési és értékesítési folyamatban az adófizetési kötelezettség keletkezését megelőző ügyletek számától.

A HÉA-t minden ügylet esetében a termékek vagy szolgáltatások ára alapján, az adott termékekre vagy szolgáltatásokra alkalmazandó adómérték szerint kell kiszámítani, és a különböző költségelemek által közvetlenül viselt adóösszeg levonását követően kell felszámítani.

A közös HÉA–rendszert a kiskereskedelmi szakasszal bezárólag kell alkalmazni.

2. cikk

(1)  A HÉA hatálya alá a következő ügyletek tartoznak:

(2)  

▼M7

(3)  „Jövedékiadó-köteles termékek” a Közösség területén található földgázrendszeren vagy ilyen rendszerhez kapcsolt bármely hálózaton keresztül értékesített gáz kivételével a hatályban lévő közösségi rendelkezésekben meghatározottak szerinti energiatermékek, alkohol és alkoholtartalmú italok, valamint dohánytermékek.

▼B

3. cikk

(1)  A 2. cikk (1) bekezdésének b) pontja i. alpontjában foglalt rendelkezésektől eltérve, a következő ügyletek nem tartoznak a HÉA hatálya alá:

(2)  Az (1) bekezdés b) pontjában megállapított rendelkezés csak akkor alkalmazható, ha a következő feltételek együttesen teljesülnek:

Az értékhatárba bele kell számítani a Közösségen belüli termékbeszerzések összértékét, levonva abból a termék feladása illetve fuvarozásának megkezdése szerinti tagállamban esedékes vagy megfizetett HÉA-t az (1) bekezdés b) pontjában említetteknek megfelelően.

(3)  Az (1) bekezdés b) pontja alapján jogosult adóalanyoknak és nem adóalany jogi személyeknek a tagállamok megadják a jogot, hogy a 2. cikk (1) bekezdésének b) pontja i. alpontjában megállapított általános szabályozás szerinti adózást válasszák.

Az első albekezdésben említett – minden esetben két naptári évre vonatkozó – választási lehetőség gyakorlására a tagállamok meghatározzák a részletes szabályokat.

4. cikk

A 3. cikkben említett ügyleteken kívül nem tartoznak a HÉA alá a következő ügyletek:

II.

CÍM

TERÜLETI HATÁLY

5. cikk

Ezen irányelv alkalmazásában:

6. cikk

(1)  Ezen irányelv nem alkalmazandó a Közösség vámterületének részét képező következő területekre:

▼M13

▼B

(2)  Ezen irányelv nem alkalmazandó a Közösség vámterületének részét nem képező következő területekre:

7. cikk

(1)  A Franciaországgal, az Egyesült Királysággal, illetve Ciprussal kötött egyezményekre és szerződésekre figyelemmel, a Monacói Hercegséget, a Man-szigetet, illetve az Egyesült Királyság ciprusi felségterületeit, Akrotirit és Dhekeliát, ezen irányelv alkalmazásában nem kell harmadik országnak tekinteni.

(2)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a Monacói Hercegségből kiinduló vagy oda irányuló ügyleteket úgy kezeljék, mintha Franciaországból kiinduló vagy oda irányuló ügyletek lennének, és hogy a Man szigetéről kiinduló vagy oda irányuló ügyleteket úgy kezeljék, mintha az Egyesült Királyságból kiinduló vagy oda irányuló ügyletek lennének, valamint hogy az Egyesült Királyság ciprusi felségterületeiről, Akrotiriből és Dhekeliából kiinduló vagy oda irányuló ügyleteket úgy kezeljék, mintha Ciprusról kiinduló vagy oda irányuló ügyletek lennének.

8. cikk

Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a 6. és 7. cikkben megállapított rendelkezések – különösen a verseny semlegessége vagy a saját források szempontjából – már nem indokoltak, megfelelő javaslatokat terjeszt a Tanács elé.

III.

CÍM

ADÓALANYOK

9. cikk

(1)  „Adóalany” az a személy, aki bármely gazdasági tevékenységet bárhol önállóan végez, tekintet nélkül annak céljára és eredményére.

„Gazdasági tevékenység” a termelők, a kereskedők, illetve a szolgáltatók valamennyi tevékenysége, beleértve a kitermelő-ipari és mezőgazdasági tevékenységeket, valamint a szabadfoglalkozású vagy azzal egyenértékű tevékenységeket is. Gazdasági tevékenységnek minősül különösen a materiális vagy immateriális javak tartós bevétel elérése érdekében történő hasznosítása.

(2)  Az (1) bekezdésben említett személyeken kívül adóalanynak kell tekinteni minden olyan személyt, aki eseti alapon új közlekedési eszközt értékesít úgy, hogy azt az eladó, a megrendelő vagy ezek képviseletében harmadik személy egy, a tagállamon kívüli, de a Közösség területén belüli területre ad fel vagy fuvaroz el.

10. cikk

A 9. cikk (1) bekezdése szerinti azon feltétel, mely szerint az adóalany a gazdasági tevékenységet „önállóan végzi”, kizárja az adózás alól a munkavállalókat és egyéb személyeket, amennyiben őket munkaadójukhoz munkaszerződés vagy alkalmazójukhoz egyéb olyan jogviszony köti, amely a munkakörülmények, a díjazás és a munkavállaló felelőssége tekintetében alá-fölérendeltségi viszonyt teremt.

11. cikk

A hozzáadottérték-adóval foglalkozó bizottsággal (a továbbiakban: HÉA-bizottság) folytatott konzultáció után minden tagállam egyetlen adóalanyként kezelheti azon ugyanebben a tagállamban letelepedett alanyokat, amelyek ugyan jogilag függetlenek, de amelyeket kölcsönös pénzügyi, gazdasági és szervezeti kapcsolatok egymással szorosan összefűznek.

Az első albekezdésben meghatározott lehetőséggel élő tagállam bármely olyan intézkedést elfogadhat, amely szükséges annak elkerüléséhez, hogy e rendelkezés alkalmazása lehetővé tegye az adócsalást vagy adókikerülést.

12. cikk

(1)  A tagállamok adóalanynak tekinthetnek bármely olyan személyt, aki a 9. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében meghatározott ügyletek valamelyikét eseti jelleggel folytatja és különösen a következő ügyletek valamelyikét végzi:

(2)  Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában „épület” minden, a földhöz rögzített vagy a földön létesített építmény.

A tagállamok megállapíthatják az (1) bekezdés a) pontjában említett kritérium alkalmazásának feltételeit az átalakított épületekre és a hozzátartozó telekre vonatkozóan.

A tagállamok alkalmazhatnak az első használatbavételtől eltérő követelményt is, mint pl.: az épület befejezése és az első értékesítés időpontja közötti időtartamot, illetve az első használatbavétel és a rákövetkező értékesítés közötti időpont közötti időtartamot, feltéve, hogy ezen időtartamok az öt, illetve két évet nem haladják meg.

(3)  Az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásában „építési teleknek” kell tekinteni minden közművesítetlen vagy közművesített földterületet, amelyet a tagállamok ennek minősítenek.

13. cikk

(1)  Az állami, regionális és helyi közigazgatási szervek és egyéb közjog által szabályozott szervek nem minősülnek adóalanynak az olyan tevékenységek, illetve ügyletek vonatkozásában, amelyeket hatóságként folytatnak, még akkor sem, ha e tevékenységekkel, illetve ügyletekkel összefüggésben adókat, díjakat, illetékeket, járulékokat vagy egyéb közterheket szednek be.

Amennyiben azonban e szervek nem adóalanyként való kezelése a verseny jelentős torzulását eredményezné, az ilyen tevékenységek vagy ügyletek folytatása tekintetében adóalanynak minősülnek.

A közjog által szabályozott szervek minden esetben adóalanynak minősülnek az I. mellékletben meghatározott tevékenységeket illetően, amennyiben e tevékenységek mértéke nem elhanyagolható.

▼A1

(2)  A tagállamok hatóságként folytatott tevékenységnek tekinthetik a közjogi intézmények olyan tevékenységeit, amelyek a 132., 135., 136. és 371. cikk, a 374–377. cikk, a 378. cikk (2) bekezdése, a 379. cikk (2) bekezdése vagy a 380–390c. cikk értelmében adómentességet élveznek.

▼B

IV.

CÍM

ADÓZTATANDÓ ÜGYLETEK

1.

FEJEZET

Termékértékesítés

14. cikk

(1)  „Termékértékesítés” a birtokba vehető dolog átengedése, amely tulajdonosként való rendelkezésre jogosít fel.

(2)  Az (1) bekezdésben említetten kívül termékértékesítésnek minősülnek a következők:

(3)  A tagállamok bizonyos építési munkák elvégzését termékértékesítésnek tekinthetik.

15. cikk

▼M7

(1)  A villamos energia, a gáz, a hő- vagy hűtési energia és hasonlók birtokba vehető dolognak minősülnek.

▼B

(2)  A tagállamok birtokba vehető dolgonak tekinthetik:

16. cikk

Ellenérték fejében történő termékértékesítésnek minősül, ha a terméket az adóalany a saját vállalkozásából személyes szükségletei, alkalmazottainak szükségletei kielégítése végett, ingyenes juttatásként, vagy általában vállalkozásidegen célokra vonja ki, ha a kérdéses termék vagy annak alkotórészei vonatkozásában a HÉA teljesen vagy részben levonható volt.

Ugyanakkor a termékminták vagy kis értékű ajándékok üzleti céllal történő átadása nem minősül ellenérték fejében történő termékértékesítésnek.

17. cikk

(1)  Ellenérték fejében történő termékértékesítésnek minősül az adóalany vállalkozásából származó termékek továbbítása egy másik tagállamba.

„Másik tagállamba történő továbbításnak” kell tekinteni bármilyen birtokba vehető dolog adóalany általi vagy megbízásából történő feladását vagy fuvarozását vállalkozása céljára, ha az a termék fekvésének tagállamán kívüli területre, de a Közösség területére történik.

(2)  Nem minősül másik tagállamba történő továbbításnak a termék feladása vagy fuvarozása, ha az a következő célok valamelyike miatt történik:

▼M7

▼B

▼M9

▼B

(3)  Amennyiben a (2) bekezdésben megállapított feltételek valamelyike nem teljesül, akkor úgy kell tekinteni, mintha a terméket egy másik tagállamba továbbították volna. Ez esetben a továbbítást abban az időpontban kell megtörténtnek tekinteni, amikor az adott feltétel már nem áll fenn.

18. cikk

A tagállamok ellenérték fejében történő termékértékesítésnek minősíthetik a következő ügyleteket:

19. cikk

A vállalkozás vagyonának egészben vagy részben történő átruházását – akár ellenérték fejében, akár ingyenesen, akár apportként történő bevitellel – a tagállamok úgy tekinthetik, mintha nem történt volna termékértékesítés, és az átruházás kedvezményezettjét az átruházó jogutódjának tekintik.

A tagállamok megtehetik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a verseny torzulásait elkerüljék azon esetekben, amikor a kedvezményezett nem teljes mértékben folytat adóztatandó tevékenységet. A tagállamok azokat az intézkedéseket is megtehetik, amelyek szükségesek annak elkerüléséhez, hogy e cikk alkalmazása lehetővé tegye az adócsalást vagy adókikerülést.

2.

FEJEZET

Közösségen belüli termékbeszerzés

20. cikk

„Közösségen belüli termékbeszerzésnek” kell tekinteni a tulajdonosként történő rendelkezési jog megszerzését olyan ingóság felett, amelyet az eladó, a vevő vagy bármelyik megbízásából harmadik személy a vevő számára egy olyan tagállamba ad fel vagy fuvaroz el, amely nem egyezik meg a termék feladásának vagy elfuvarozásának kiindulási helyével.

Amennyiben a nem adóalany jogi személy által beszerzett terméket e nem adóalany jogi személy harmadik területről vagy harmadik országból adja fel vagy fuvarozza el, és egy olyan tagállamba importálja, amely nem egyezik meg a feladás vagy elfuvarozás érkezési helye szerinti tagállammal, azt úgy kell tekinteni, mintha a terméket az import szerinti tagállamból adták volna fel vagy fuvarozták volna el. E tagállam HÉA-visszatérítésben részesíti a 201. cikk értelmében adófizetésre kötelezettként kijelölt vagy elismert importőrt az importtal összefüggésben fizetett hozzáadottérték-adó után, amennyiben az importőr igazolja, hogy a termék beszerzését a feladás vagy fuvarozás érkezési helye szerinti tagállamban megadóztatták.

21. cikk

Közösségen belüli, ellenérték fejében végzett termékbeszerzésnek kell tekinteni az adóalanynak a vállalkozása céljaira az általa vagy részére feladott vagy fuvarozott termékek használatát, ha a feladás vagy elfuvarozás egy másik tagállamból történik, mint amelyben a termékeket előállították, kitermelték, feldolgozták, megvásárolták, a 2. cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározottak szerint beszerezték, vagy ahol az adóalany e termékeket vállalkozása keretében importálta e másik tagállamba.

▼M6

22. cikk

A Közösségen belüli, ellenérték fejében végzett termékbeszerzésnek kell tekinteni az Észak–atlanti Szerződés valamelyik résztvevő államának fegyveres erői vagy az őket kísérő polgári állomány által végzett azon termékek használatát, felhasználását, amelyek megvásárlása nem a tagállamok valamelyikének hazai piacára vonatkozó adózási rendet szabályozó általános szabályok alapján történt, amennyiben az ilyen termékek importja nem részesülhetne a 143. cikk (1) bekezdésének h) pontjában megállapított adómentességben.

▼B

23. cikk

A tagállamok intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy Közösségen belüli termékbeszerzésnek minősítsék azon ügyleteket, amelyeket termékértékesítésnek minősítettek volna, ha azokat területükön belül teljesített volna adóalanyként eljáró személy vagy szervezet.

3.

FEJEZET

szolgáltatásnyújtás

24. cikk

(1)  „Szolgáltatásnyújtás” minden olyan tevékenység, amely nem minősül termékértékesítésnek.

(2)  „Távközlési szolgáltatás” a jelek, az írás, a képek és a hangok, illetve bármilyen formájú adat vezetékes, rádióhullám, optikai vagy egyéb elektromágneses rendszer útján történő továbbításával, kibocsátásával, illetve vételével kapcsolatos szolgáltatások, ideértve az adási, sugárzási vagy vételi kapacitások használati jogának átruházását, illetve átengedését is, beleértve a globális információs hálózatokhoz való hozzáférés biztosítását.

25. cikk

Szolgáltatásnyújtásnak minősül többek között:

26. cikk

(1)  Ellenérték fejében nyújtott szolgáltatásnak minősülnek a következő ügyletek:

(2)  A tagállamok eltérhetnek az (1) bekezdésben foglaltaktól, amennyiben ezen eltérés nem eredményezi a verseny torzulását.

27. cikk

A verseny torzulásának elkerülése érdekében a tagállamok – a HÉA-bizottsággal folytatott konzultáció után – ellenérték fejében nyújtott szolgáltatásnak minősíthetik az adóalany saját vállalkozása részére nyújtott szolgáltatását abban az esetben, ha egy másik adóalany által a részére végzett ezen szolgáltatásnyújtás nem jogosította volna őt a HÉA teljes levonására.

28. cikk

Azt az adóalanyt, aki a szolgáltatások nyújtásakor saját nevében, de harmadik személyek megbízásából jár el, úgy kell tekinteni, mintha e szolgáltatásokat saját maga vette volna igénybe és nyújtotta volna.

29. cikk

A 19. cikk azonos feltételek mellett a szolgáltatásnyújtásra is alkalmazandó.

4.

FEJEZET

Termékimport

30. cikk

„Termékimportnak” kell tekinteni azon termék behozatalát a Közösségbe, amely a Szerződés 24. cikkének értelmében nincs szabad forgalomban.

Az első albekezdésben megállapított ügyleteken kívül termékimportnak kell tekinteni a szabad forgalomban lévő terméknek a Közösség vámterületének részét alkotó harmadik területről történő behozatalát a Közösségbe.

▼M15

5.

FEJEZET

Az 1. és a 3. fejezetre vonatkozó közös rendelkezések

30a. cikk

Ezen irányelv alkalmazásában:

1.

„utalvány” : olyan eszköz, amelyet termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás ellenértékeként, illetve rész-ellenértékeként kell elfogadni, és amely esetében magán az eszközön vagy a kapcsolódó dokumentációban – beleértve az eszköz általános szerződési feltételeit is – fel van tüntetve az igénybe vehető termékeknek, illetve szolgáltatásoknak vagy azok potenciális értékesítőinek/szolgáltatóinak a megnevezése;

2.	„egycélú utalvány” : olyan utalvány, amelynek esetében az utalvány kibocsátásakor ismert az utalvány tárgyát képező termékek, illetve szolgáltatások értékesítésének, illetve nyújtásának teljesítési helye, valamint az adott termékek, illetve szolgáltatások után fizetendő héa összege;

3.	„többcélú utalvány” : az egycélú utalványtól eltérő utalvány.

30b. cikk

(1)  Az egycélú utalvány minden egyes, a saját nevében eljáró adóalany általi átengedését úgy kell tekinteni, mint az utalvány tárgyát képező termékek, illetve szolgáltatások értékesítését, illetve nyújtását. A terméket értékesítő vagy a szolgáltatást nyújtó által ellenértékként vagy rész-ellenértékként elfogadott egycélú utalvány ellenében történő termékek tényleges átadása vagy a szolgáltatások tényleges nyújtása nem minősül önálló ügyletnek.

Ha az egycélú utalványt más nevében eljáró adóalany engedi át, az említett átengedés az utalvány tárgyát képező termékek, illetve szolgáltatások azon másik adóalany általi értékesítésének, illetve nyújtásának minősül, akinek a nevében az adóalany eljár.

Amennyiben azonban a terméket értékesítő vagy a szolgáltatást nyújtó nem az egycélú utalványt saját nevében kibocsátó adóalany, úgy kell tekinteni, hogy az utalvány tárgyát képező terméket, illetve szolgáltatást ő értékesítette, illetve nyújtotta az említett adóalany részére.

(2)  A terméket értékesítő vagy a szolgáltatást nyújtó által ellenértékként vagy rész-ellenértékként elfogadott többcélú utalvány ellenében történő termékek tényleges átadása vagy a szolgáltatások tényleges nyújtása a 2. cikk értelmében a héa hatálya alá tartozik, míg az említett többcélú utalványnak az ezt megelőző valamennyi átengedése nem tartozik a héa hatálya alá.

Amennyiben a többcélú utalványt az első albekezdés értelmében a héa hatálya alá tartozó ügyletet teljesítő adóalanytól eltérő adóalany engedi át, valamennyi azonosítható szolgáltatásnyújtás – például forgalmazási, illetve promóciós szolgáltatások nyújtása – a héa hatálya alá tartozik.

▼B

V.

CÍM

AZ ADÓZTATANDÓ ÜGYLETEK TELJESÍTÉSI HELYE

1.

FEJEZET

A termékértékesítés teljesítési helye

1.

szakasz

Termékértékesítés fuvarozás nélkül

31. cikk

Abban az esetben, ha a terméket nem adják fel vagy nem fuvarozzák el, a teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a termék az értékesítés időpontjában található.

2.

szakasz

Termékértékesítés fuvarozással

32. cikk

Abban az esetben, ha a terméket akár az eladó, akár a megrendelő, akár harmadik személy adja fel, illetve fuvarozza el, a teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a termék a megrendelő részére történő feladás vagy fuvarozás megkezdésének időpontjában található.

Ugyanakkor, amennyiben a termék feladásának vagy fuvarozásának megkezdése szerinti hely harmadik területen vagy harmadik országban található, akkor a 201. cikk értelmében adófizetésre kötelezettként kijelölt vagy elismert importőr általi termékértékesítés teljesítési helyének, valamint a további termékértékesítés teljesítési helyének azt a tagállamot kell tekinteni, ahova a terméket importálják.

33. cikk

(1)  A 32. cikktől eltérve az eladó által vagy megbízásából feladott vagy fuvarozott termékek értékesítése esetén, amennyiben azokat a feladás vagy fuvarozás rendeltetési helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamból adták fel vagy fuvarozták el, teljesítési helynek azt a helyet kell tekinteni, ahol a termékek a megrendelő részére történő feladás vagy fuvarozás befejeztével találhatók, feltéve, hogy a következő feltételek teljesülnek:

(2)  Amennyiben az értékesített terméket az eladó harmadik területről vagy harmadik országból adja fel vagy fuvarozza el, és egy olyan tagállamba importálja azt, amely nem a megrendelő részére feladott vagy elfuvarozott termék érkezési helye szerinti tagállam, azt úgy kell tekinteni, mintha az import szerinti tagállamból adták volna fel vagy fuvarozták volna el.

34. cikk

(1)  A következő feltételek együttes teljesülése esetén, a 33. cikk rendelkezései nem vonatkoznak azon termékértékesítések teljesítési helyére, amelyeket egy és ugyanazon tagállamba adnak fel vagy fuvaroznak el, mint amely a feladás vagy fuvarozás érkezési helye szerinti tagállam:

(2)  Az a tagállam, amelynek területén a termékek a megrendelő részére történő feladás vagy fuvarozás befejezésekor találhatók, az (1) bekezdésben meghatározott értékhatárt 35 000 EUR-ra vagy ennek megfelelő, nemzeti valutában kifejezett összegre korlátozhatja, ha az említett tagállam attól tart, hogy a 100 000 EUR összegű értékhatár a verseny súlyos torzulásához vezetne.

Azon tagállamok, amelyek élnek az első albekezdésben meghatározott lehetőséggel, megteszik a szükséges intézkedéseket a termékek feladása vagy fuvarozása szerinti tagállam illetékes hatóságainak tájékoztatására.

(3)  A Bizottság, szükség esetén megfelelő javaslatok kíséretében, a legrövidebb határidőn belül jelentést tesz a Tanácsnak a (2) bekezdésben meghatározott 35 000 EUR összegű különös értékhatár alkalmazásának tapasztalatairól.

(4)  Az a tagállam, amelynek területén a termékek a feladás vagy fuvarozás kezdetekor találhatók, választási jogot biztosít az (1) bekezdés szerinti termékértékesítést teljesítő adóalanyoknak arra vonatkozóan, hogy az ilyen értékesítések teljesítési helyét a 33. cikknek megfelelően állapítsák meg.

Az érintett tagállamok határozzák meg az első albekezdésben foglalt választás gyakorlására vonatkozó részletes szabályokat, amelyek választásuk esetén legalább két naptári évig érvényesek.

35. cikk

A 33. és 34. cikk rendelkezései nem vonatkoznak a 311. cikk (1) bekezdésének 1–4. pontjában meghatározott használt cikkek, műalkotások, gyűjteménydarabok és régiségek értékesítésére, valamint a 327. cikk (3) bekezdésében megállapított használt közlekedési eszközök értékesítésére, amelyek az ezen területekre vonatkozó különleges szabályozás szerinti HÉA alá tartoznak.

36. cikk

Abban az esetben, ha az eladó, a megrendelő vagy egy harmadik személy által feladott vagy elfuvarozott terméket – próbaüzemmel vagy anélkül – az eladó vagy megbízásából harmadik személy helyez üzembe vagy szerel össze, akkor a teljesítés helyének az a hely minősül, ahol az üzembehelyezést vagy összeszerelést elvégzik.

Ha a terméket nem az eladó tagállamában helyezik üzembe vagy szerelik össze, akkor azon tagállam, amelynek területén az üzembehelyezést vagy összeszerelést elvégzik, megteszi az ebben a tagállamban történő kettős adóztatás elkerüléséhez szükséges intézkedéseket.

3.

szakasz

Hajó vagy repülőgép fedélzetén illetve vonaton teljesített termékértékesítés

37. cikk

(1)  Abban az esetben, ha a termékértékesítés hajó vagy repülőgép fedélzetén, illetve vonaton történik a személyszállítás Közösségen belül lebonyolított része során, a termékértékesítés teljesítési helyének a személyszállítás kiindulási helyét kell tekinteni.

(2)  Az (1) bekezdés alkalmazásában „a személyszállítás Közösségen belül lebonyolított része” a személyszállításnak azon, a Közösségen kívül nem megszakított része, amely a személyszállítás indulási és érkezési helye között történik.

„A személyszállítás indulási helye” az a Közösségen belüli első felszállóhely, amelyet az utasok számára a Közösségben biztosítanak, adott esetben a Közösségen kívüli megszakítást követően.

„A személyszállítás érkezési helye” az a Közösségen belüli utolsó leszállóhely, amelyet a Közösségen belül felszállt utasok számára biztosítanak, adott esetben a Közösségen kívüli megszakítást megelőzően.

Oda-vissza út esetén a visszautat külön útnak kell tekinteni.

(3)  A Bizottság, szükség esetén megfelelő javaslatok kíséretében, a legrövidebb határidőn belül jelentést nyújt be a Tanácshoz a fedélzeten való fogyasztásra szánt termékek értékesítése, valamint a hajók és repülőgépek fedélzetén, vagy vonaton utazók részére nyújtott szolgáltatások – beleértve az éttermi szolgáltatásokat – adóztatási helyének meghatározására.

Az első albekezdésben meghatározott javaslatok elfogadásáig a korábbi szakaszban megfizetett HÉA levonási joga mellett a tagállamok mentességben részesíthetik a járművön való elfogyasztásra szánt azon termékek értékesítését – illetve eddig az időpontig fenntarthatják annak adómentességét –, amelyek adóztatási helyének meghatározása az (1) bekezdéssel összhangban történt.

▼M7

4.

szakasz

A földgázrendszeren keresztül történő gázértékesítés, a villamosenergia-értékesítés, illetve a hő- vagy hűtési energia távfűtési vagy távhűtési hálózaton keresztül történő értékesítése

38. cikk

(1)  Az adóköteles viszonteladó számára a Közösség területén található földgázrendszeren vagy ilyen rendszerhez kapcsolt bármely hálózaton keresztül történő gázértékesítés, a villamosenergia-értékesítés, illetve a hő- vagy hűtési energia távfűtési vagy távhűtési hálózaton keresztül történő értékesítése esetén a teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol az adóköteles viszonteladó azon gazdasági tevékenységének székhelye vagy állandó telephelye van, amely részére a terméket értékesítik, ilyen székhely vagy állandó telephely hiányában pedig, ahol állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.

(2)  Az (1) bekezdés alkalmazásában az „adóköteles viszonteladó” az az adóalany, akinek/amelynek főtevékenysége a gáz, a villamos energia, illetve a hő- vagy hűtési energia beszerzése tekintetében az ilyen termékek továbbértékesítése, és akinek/amelynek ezen termékekből történő saját fogyasztása elhanyagolható mértékű.

39. cikk

A 38. cikk hatálya alá nem tartozó, a Közösség területén található földgázrendszeren vagy ilyen rendszerhez kapcsolt bármely hálózaton keresztül történő gázértékesítés, a villamosenergia-értékesítés, illetve a hő- vagy hűtési energia távfűtési vagy távhűtési hálózaton keresztül történő értékesítése esetén a teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a megrendelő a termékeket ténylegesen használja vagy fogyasztja.

Ha a gáz, a villamos energia, illetve a hő- vagy hűtési energia egészét vagy egy részét a megrendelő nem fogyasztja el ténylegesen, ezeket az el nem fogyasztott termékeket úgy kell tekinteni, mint amelyeket a megrendelő gazdasági tevékenységének székhelyén vagy azon az állandó telephelyén használt fel vagy fogyasztott el, ahova a termékeket értékesítették. Ilyen székhely vagy állandó telephely hiányában az említett termékeket úgy kell tekinteni, mint amelyeket a megrendelő az állandó lakóhelyén vagy a szokásos tartózkodási helyén használt fel, illetve fogyasztott el.

▼B

2.

FEJEZET

A Közösségen belüli termékbeszerzés teljesítési helye

40. cikk

A Közösségen belüli termékbeszerzés teljesítési helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a termék a vevő részére történő feladás vagy fuvarozás befejezésekor található.

41. cikk

A 40. cikk sérelme nélkül, a 2. cikk (1) bekezdése b) pontjának i. alpontjában foglalt Közösségen belüli termékbeszerzés teljesítési helyének azon tagállam területét kell tekinteni, amely kiadta azt a HÉA-azonosítószámot, amelyet a terméket beszerző személy a beszerzéskor használt, amennyiben a termékeket beszerző nem igazolja, hogy a beszerzést a 40. cikknek megfelelően megadóztatták.

Amennyiben, a 40. cikk értelmében, a beszerzést a termék feladásának vagy elfuvarozásának érkezési helye szerinti tagállamban megadóztatják – miután az első albekezdésnek megfelelően is megadóztatták —, abban a tagállamban, amely kiadta azt a HÉA-azonosítószámot, amelyet a terméket beszerző a beszerzéskor használt, az adóalapot ennek megfelelően csökkenteni kell.

42. cikk

A 41. cikk első albekezdése nem alkalmazandó, és a Közösségen belüli termékbeszerzéseket úgy kell tekinteni, mint amelyeket a 40. cikkben foglaltaknak megfelelően megadóztattak, amennyiben a következő feltételek együttesen teljesülnek:

▼M3

3.

FEJEZET

A szolgáltatásnyújtás teljesítési helye

1.

szakasz

Fogalommeghatározások

43. cikk

A szolgáltatásnyújtás teljesítési helyére vonatkozó szabályok alkalmazásában:

2.

szakasz

Általános szabályok

44. cikk

Az adóalany – aki ilyen minőségében jár el – részére nyújtott szolgáltatás teljesítési helye az a hely, ahol az adóalany gazdasági tevékenységének székhelye van. Mindazonáltal, amennyiben ezen szolgáltatásokat az adóalany olyan állandó telephelye részére nyújtották, amely a gazdasági tevékenységének székhelyétől eltérő helyen van, ezen szolgáltatásnyújtás teljesítési helye az a hely, ahol az állandó telephely található. Ilyen székhely vagy állandó telephely hiányában a szolgáltatásnyújtás teljesítési helye az a hely, ahol a szolgáltatást igénybe vevő adóalany állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.

45. cikk

Nem adóalanyok részére nyújtott szolgáltatás teljesítési helye az a hely, ahol a szolgáltatást nyújtó gazdasági tevékenységének székhelye van. Mindazonáltal, amennyiben ezen szolgáltatásokat a szolgáltatást nyújtó olyan állandó telephelyéről nyújtották, amely a gazdasági tevékenységének székhelyétől eltérő helyen van, ezen szolgáltatásnyújtás teljesítési helye az a hely, ahol az állandó telephely található. Ilyen székhely vagy állandó telephely hiányában a szolgáltatásnyújtás teljesítési helye az a hely, ahol a szolgáltatást nyújtó állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.

3.

szakasz

Különös rendelkezések

1.

alszakasz

Közvetítő által nyújtott szolgáltatások

46. cikk

A nem adóalanyok részére, más személy nevében és javára eljáró közvetítő által nyújtott szolgáltatás teljesítési helye az a hely, ahol a közvetített ügyletet ezen irányelv rendelkezéseivel összhangban teljesítik.

2.

alszakasz

Ingatlanokkal kapcsolatos szolgáltatásnyújtás

47. cikk

Az ingatlanokkal kapcsolatos szolgáltatásnyújtás – ideértve az ingatlanügynökök és szakértők szolgáltatásait, a szálláshelyadási szolgáltatást a szállodaiparban és a hasonló kereskedelmi ágazatokban, mint például a nyári táborhelyek vagy a kempingek, az ingatlan használati jogának biztosítását, valamint az építési munkák előkészítésére vagy összehangolására irányuló szolgáltatásokat, mint például az építészek és építéskivitelező cégek munkái – teljesítési helye az a hely, ahol az ingatlan fekszik.

3.

alszakasz

Árufuvarozás és személyszállítás

48. cikk

A személyszállítás teljesítési helye az a hely, ahol – a megtett útszakasszal arányosan – a személyszállítást ténylegesen teljesítik.

49. cikk

A nem adóalanyok részére nyújtott, a Közösségen belüli árufuvarozástól eltérő árufuvarozás teljesítési helye az a hely, ahol – a megtett útszakasszal arányosan – a fuvarozást ténylegesen teljesítik.

50. cikk

A nem adóalanyok részére nyújtott, Közösségen belüli árufuvarozás teljesítési helye a fuvarozás indulási helye.

51. cikk

„Közösségen belüli árufuvarozás”: minden olyan árufuvarozás, amely során az indulás és az érkezés helye két különböző tagállam területén található.

„Az indulás helye”: az a hely, ahol az áru fuvarozása ténylegesen megkezdődik, függetlenül a ténylegesen megtett útszakasztól addig a helyig, ahol az áruk vannak, és az „érkezés helye”: az a hely, ahol az áru fuvarozása ténylegesen befejeződik.

52. cikk

A tagállamoknak lehetőségük van eltekinteni a HÉA szerinti adóztatástól a nem adóalanyok részére nyújtott, Közösségen belüli árufuvarozás azon része vonatkozásában, amely a Közösség területének részét nem képező vizeken valósul meg.

4.

alszakasz

A kulturális, a művészeti, a sport-, a tudományos, az oktatási, a szórakoztatási, valamint hasonló szolgáltatások, az árufuvarozáshoz és személyszállításhoz járulékosan kapcsolódó szolgáltatások, az ingóságok értékbecslése és az ezeken végzett munkák

53. cikk

Az adóalany részére nyújtott kulturális, művészeti, sport-, tudományos, oktatási, szórakoztatási vagy hasonló eseményekre, mint például vásárokra és kiállításokra történő belépésre vonatkozó szolgáltatások, valamint a belépéshez kapcsolódó járulékos szolgáltatások teljesítési helye az a hely, ahol a fenti események megrendezésére ténylegesen sor kerül.

54. cikk

(1)  A nem adóalanyok részére nyújtott kulturális, művészeti, sport-, tudományos, oktatási, szórakoztatási vagy hasonló tevékenységekkel – mint például vásárok vagy kiállítások – kapcsolatos szolgáltatások – beleértve az ilyen tevékenységek szervezőinek szolgáltatásnyújtását is –, valamint az ehhez járulékosan kapcsolódó szolgáltatások nyújtásának teljesítési helye az a hely, ahol ezeket a tevékenységeket ténylegesen végzik.

(2)  A nem adóalanyok részére nyújtott alábbi szolgáltatások teljesítési helye az a hely, ahol ezeket a szolgáltatásokat ténylegesen nyújtják:

5.

alszakasz

Éttermi és vendéglátó-ipari szolgáltatások

55. cikk

Az éttermi és vendéglátó-ipari szolgáltatások teljesítési helye az a hely, ahol ezeket a szolgáltatásokat ténylegesen nyújtják, a hajók, repülőgépek és vonatok fedélzetén történő személyszállításnak a Közösség területén belül lebonyolított szakasza során ténylegesen végzett szolgáltatások kivételével.

6.

alszakasz

Közlekedési eszközök bérbeadása

56. cikk

(1)  A közlekedési eszközök rövid távú bérbeadásának helye az a hely, ahol a közlekedési eszközt ténylegesen a megrendelő rendelkezésére bocsátják.

(2)  A közlekedési eszközök nem adóalany részére történő bérbeadásának – a rövid távú bérbeadás kivételével – teljesítési helye az a hely, ahol a megrendelő letelepedett, állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.

Azonban kedvtelési célú hajó nem adóalany részére történő bérbeadásának helye – a rövid távú bérbeadás kivételével – az a hely, ahol a kedvtelési célú hajót ténylegesen a megrendelő rendelkezésére bocsátják, ha a szolgáltatást nyújtó ezt a szolgáltatást ténylegesen az említett helyen található székhelyéről vagy állandó telephelyéről nyújtja.

(3)  Az (1) és (2) bekezdés alkalmazásában a „rövid távú” kifejezés a közlekedési eszköz folyamatos, harminc – illetve hajók esetében nem több mint kilencven – napos időszakot meg nem haladó birtoklását vagy használatát jelenti.

7.

alszakasz

Hajók és repülőgépek fedélzetén, valamint vonatokon történő fogyasztásra szánt éttermi és vendéglátó-ipari fogyasztási szolgáltatások

57. cikk

(1)  Azon éttermi és vendéglátó-ipari szolgáltatások teljesítési helye, amelyeket ténylegesen hajók, repülőgépek és vonatok fedélzetén nyújtanak a személyszállításnak a Közösség területén belül lebonyolított szakasza során, a személyszállítás indulási helye.

(2)  Az (1) bekezdés alkalmazásában „a személyszállítás Közösségen belül lebonyolított szakasza”: a személyszállításnak azon, a Közösségen kívül meg nem szakított szakasza, amely a személyszállítás indulási és érkezési helye között történik.

„A személyszállítás indulási helye”: az a Közösségen belüli első felszállóhely, amelyet az utasok számára a Közösségben biztosítanak, adott esetben a Közösségen kívüli megszakítást követően.

„A személyszállítás érkezési helye”: az a Közösségen belüli utolsó leszállóhely, amelyet a Közösségen belül felszállt utasok számára biztosítanak, adott esetben a Közösségen kívüli megszakítást megelőzően.

Oda-vissza út esetén a visszautat külön útnak kell tekinteni.

8.

alszakasz

Nem adóalanyok részére nyújtott távközlési, rádió- és televízióműsor-, valamint elektronikus szolgáltatások

▼M16

58. cikk

(1)  A nem adóalanyok részére nyújtott alábbi szolgáltatások teljesítési helye az a hely, ahol az adott személy letelepedett, állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van:

Ha a szolgáltatás nyújtója és a szolgáltatás igénybevevője elektronikus levélben kommunikál egymással, ez önmagában nem jelenti azt, hogy a nyújtott szolgáltatás elektronikus úton nyújtott szolgáltatás.

(2)  Az (1) bekezdés nem alkalmazandó a következő feltételek teljesülése esetén:

(3)  Amennyiben valamely naptári év során a szolgáltatásnyújtás összesített értéke meghaladja a (2) bekezdés c) pontjában említett értékhatárt, attól az időponttól az (1) bekezdés alkalmazandó.

(4)  Az a tagállam, amelynek a területén a (2) bekezdésben említett szolgáltatók letelepedtek, vagy letelepedés hiányában ott rendelkeznek állandó lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel, e szolgáltatók számára biztosítja azt a jogot, hogy választhassák a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyének az (1) bekezdésnek megfelelően történő meghatározását, amely mindenesetre legalább két naptári évre szól.

(5)  A tagállamok megfelelő intézkedéseket hoznak annak nyomon követése érdekében, hogy az adóalany teljesíti-e a (2), (3) és (4) bekezdésben említett feltételeket.

(6)  A (2) bekezdés c) pontjában említett, nemzeti pénznemben kifejezett egyenértékű összeg meghatározásához az Európai Központi Bank által az (EU) 2017/2455 tanácsi irányelv ( 1 ) elfogadásának napján közzétett árfolyamot kell alkalmazni.

▼M3

9.

alszakasz

Közösségen kívüli, nem adóalanyok részére nyújtott szolgáltatások

59. cikk

A Közösségen kívül letelepedett, vagy a Közösségen kívül állandó lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkező nem adóalanyok részére nyújtott alábbi szolgáltatások teljesítési helye az a hely, ahol az adott személy letelepedett, állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van:

▼M7

▼M3 —————

▼M3

10.

alszakasz

A kettős adóztatás vagy a nem adóztatás elkerülése

59a. cikk

A kettős adóztatás, a nem adóztatás, illetve a verseny torzulásának elkerülése érdekében a tagállamok – azon szolgáltatások nyújtása esetén, amelyek teljesítési helyét a 44., 45., 56., 58. és 59. cikk szabályozza – rendelkezhetnek a következőképpen:

▼M3 —————

▼B

4.

FEJEZET

A termékimport teljesítési helye

60. cikk

A termékimport teljesítési helye azon tagállam, amelynek területén a termék a Közösség területére történő belépéskor található.

61. cikk

A 60. cikktől eltérve, amennyiben a termék, amely nincs szabad forgalomban, és a Közösségbe történő behozatala óta a 156. cikkben említett eljárások valamelyike alatt áll, vagy az importvám alóli teljes mentességű ideiglenes behozatali, illetve a külső közösségi árutovábbítási eljárás alatt áll, akkor e termék importjának teljesítési helye az a tagállam, amelynek területén a termék már nem áll ezen eljárások egyike alatt sem.

Hasonlóképpen, amennyiben a szabad forgalomban lévő termék Közösség területére való behozatalakor a 276. és 277. cikkben említett eljárások alá tartozik, az import teljesítési helye azon tagállam, amelynek területén a termékre már nem vonatkoznak ezek az eljárások.

VI.

CÍM

ADÓZTATANDÓ TÉNYÁLLÁS ÉS AZ ADÓFIZETÉSI KÖTELEZETTSÉG KELETKEZÉSE

1.

FEJEZET

Általános rendelkezések

62. cikk

Ezen irányelv alkalmazásában:

2.

FEJEZET

Termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás

63. cikk

Az adóztatandó tényállás akkor valósul meg és az adófizetési kötelezettség abban az időpontban keletkezik, amikor a termékértékesítés vagy a szolgáltatásnyújtás teljesítése megtörténik.

64. cikk

(1)  Amennyiben a termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás során egymást követő időszakonkénti elszámolásra vagy fizetésre kerül sor, a termékértékesítés és a szolgáltatásnyújtás mindig azon időszak lejártakor minősül teljesítettnek, amelyre ezen elszámolások vagy fizetések vonatkoznak, kivéve a 14. cikk (2) bekezdésének b) pontja alá tartozó azon termékértékesítést, mely a termék meghatározott időszakra vonatkozó bérletéből vagy részletvételéből áll.

▼M9

(2)  Az egy naptári hónapot meghaladó időszakon át történő, olyan folyamatos termékértékesítést, amely során a feladás vagy a fuvarozás kiindulási helyétől eltérő tagállamba feladott vagy fuvarozott termékeket a 138. cikkben meghatározott feltételek szerint héa-mentesen értékesítik, vagy amely során a termékeket az adóalany saját vállalkozása céljaira a 138. cikkben meghatározott feltételek szerint héa-mentesen egy másik tagállamba fuvarozza, úgy kell tekinteni, mint amely minden naptári hónap végén teljesül mindaddig, amíg az értékesítés véget nem ér.

Az olyan szolgáltatásnyújtást, amely után a 196. cikk alapján a szolgáltatás igénybevevőjének kell a héát megfizetnie, amely egy évet meghaladóan folyamatosan tart és amely ezen időszak alatt sem elszámolás, sem kifizetés tárgyát nem képezi, úgy kell tekinteni, mint amely minden naptári év végén teljesül mindaddig, amíg a szolgáltatásnyújtás véget nem ér.

A tagállamok bizonyos – az első és a második albekezdésben említetteken kívüli – esetekben elrendelhetik, hogy az egy meghatározott időszakon keresztül történő folyamatos termékértékesítéseket és szolgáltatásnyújtásokat úgy kell tekinteni, mint amelyek legalább egyéves időszakonként teljesülnek.

▼B

65. cikk

Amennyiben előlegfizetésekre kerül sor a termék értékesítését vagy a szolgáltatás teljesítését megelőzően, úgy az adófizetési kötelezettség az ellenérték átvételének időpontjában keletkezik, az ellenérték összegének megfelelően.

66. cikk

A 63., 64. és 65. cikktől eltérve, a tagállamok előírhatják, hogy az adófizetési kötelezettség – egyes ügyletekre vagy az adóalanyok meghatározott csoportjaira vonatkozóan – a következő időpontok egyikében keletkezzen:

▼M9

Az első bekezdésben előírt eltérés azonban nem alkalmazható azokra a szolgáltatásnyújtásokra, amelyek esetében a héát a 196. cikk alapján a szolgáltatás igénybevevője fizeti, továbbá a 67. cikkben említett termékértékesítésekre vagy -terméktovábbításokra.

67. cikk

Amennyiben a 138. cikkben meghatározott feltételek szerint a feladás vagy a fuvarozás kiindulási helyétől eltérő tagállamba feladott vagy elfuvarozott termékeket héamentesen értékesítik, vagy a termékeket az adóalany saját vállalkozása céljaira héamentesen egy másik tagállamba továbbítja, az adófizetési kötelezettség a számla kibocsátásakor, vagy a 222. cikk első bekezdésében említett határidő lejártakor keletkezik, amennyiben addig az időpontig nem bocsátottak ki számlát.

Az első bekezdésben említett termékértékesítések és terméktovábbítások tekintetében a 64. cikk (1) bekezdését, a 64. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdését és a 65. cikket nem kell alkalmazni.

▼B

3.

FEJEZET

Közösségen belüli termékbeszerzés

68. cikk

Az adóztatandó tényállás akkor valósul meg, amikor a Közösségen belüli termékbeszerzés megtörténik.

A Közösségen belüli termékbeszerzés abban az időpontban tekinthető megtörténtnek, amikor a hasonló termékek tagállamon belüli értékesítése megtörténtnek tekinthető.

▼M9

69. cikk

A Közösségen belüli termékbeszerzés tekintetében a héa-fizetési kötelezettség a számla kibocsátásakor, vagy – amennyiben addig az időpontig nem bocsátottak ki számlát – a 222. cikk első bekezdésében említett határidő lejártakor keletkezik.

▼B

4.

FEJEZET

Termékimport

70. cikk

Az adóztatandó tényállás akkor valósul meg, és az adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, amikor a termékimport megtörténik.

71. cikk

(1)  Amennyiben a termék a Közösségbe történő behozatalakor a 156., 276. és 277. cikkben meghatározott eljárások valamelyike alatt vagy az importvám alóli teljes mentességű ideiglenes behozatali, illetve a külső közösségi árutovábbítási eljárás alatt áll, az adóztatandó tényállás csak akkor valósul meg, és az adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, amikor a termék már nem áll ezen eljárások egyike alatt sem.

Amennyiben azonban az importált termékre vámok, mezőgazdasági lefölözések vagy más közös politika által megállapított azonos hatású közterhek vonatkoznak, az adóztatandó tényállás akkor valósul meg és az adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, amikor az adóztatandó tényállás e terhek tekintetében megvalósul, és e terhek fizetési kötelezettsége keletkezik.

(2)  Amennyiben az importált termékre az (1) bekezdés második albekezdésében meghatározott közösségi közterhek egyike sem vonatkozik, a tagállamok az adóztatandó tényállásra és az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjára vonatkozóan a vámokra érvényes hatályos rendelkezéseket alkalmazzák.

VII.

CÍM

ADÓALAP

1.

FEJEZET

Fogalommeghatározás

72. cikk

Ezen irányelv alkalmazásában a „szabadpiaci forgalmi érték” az a teljes összeg, amelyet tisztességes versenyfeltételek mellett a megrendelőnek ugyanazon értékesítési szinten, mint amelyen a termékértékesítésre vagy szolgáltatásnyújtásra sor kerül, egy független értékesítőnek vagy szolgáltatónak kellene fizetnie abban az időpontban a kérdéses termékért vagy szolgáltatásért azon tagállamban, amelyben az értékesítés vagy szolgáltatás adóztatandó.

Összehasonlítható termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás hiányában a „szabadpiaci forgalmi érték” a következőket jelenti:

2.

FEJEZET

Termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás

73. cikk

A 74–77. cikkben foglaltaktól eltérő termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás esetén az adóalap tartalmaz mindent, ami azon teljesítés ellenértékét képezi, amelyet ezért az ügyletért a vevőtől, a szolgáltatás megrendelőjétől vagy harmadik személytől az eladó vagy a szolgáltatás nyújtója kap, vagy amelyet e személyeknek kapniuk kell, beleértve az ezen értékesítés árát közvetlenül befolyásoló támogatásokat.

▼M15

73a. cikk

A 73. cikk sérelme nélkül, a többcélú utalvány ellenében teljesített termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás adóalapját az utalványért fizetett ellenértéknek vagy – az ellenértékre vonatkozó információ hiányában – a magán a többcélú utalványon vagy a kapcsolódó dokumentációban feltüntetett pénzbeli értéknek kell képeznie, csökkentve az értékesített termékekre vagy nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó héa összegével.

▼B

74. cikk

Azon ügyletek esetén, amikor a 16. és 18. cikkben foglaltak szerint az adóalany a terméket a saját vállalkozásából kivonja vagy felhasználja, illetve az adóalany vagy jogutódjai az adóköteles gazdasági tevékenység megszüntetése után a terméket megtartják, az adóalap a termék, illetve a hasonló termékek beszerzési ára, vagy beszerzési ár hiányában az ezen ügylet időpontjában meghatározott önköltségi ár.

75. cikk

A 26. cikk szerinti szolgáltatásnyújtás esetén, amikor az adóalany a vállalkozás vagyonát képező termékeket magán szükségleteinek kielégítésére használja fel, vagy ingyenesen nyújt szolgáltatást, az adóalap az az összeg, amely az adóalanynál a szolgáltatás nyújtása érdekében kiadásként felmerült.

76. cikk

Más tagállamba történő terméktovábbítás formájában történő értékesítés esetén az adóalap a termék, illetve a hasonló termékek beszerzési ára, vagy beszerzési ár hiányában az ezen ügylet időpontjában meghatározott önköltségi ár.

77. cikk

A 27. cikkben meghatározott szolgáltatásnyújtás esetében, amikor az adóalany a saját vállalkozása részére nyújt szolgáltatást, az adóalap a vonatkozó szolgáltatás szabadpiaci forgalmi értéke.

78. cikk

Az adóalap részét képezik a következő tényezők:

Az első albekezdés b) pontjának alkalmazásában a tagállamok járulékos költségeknek tekinthetnek olyan költségeket, amelyek külön megállapodás tárgyát képezik.

79. cikk

Az adóalap nem tartalmazza a következő tényezőket:

Az adóalanynak igazolnia kell az első albekezdés c) pontjában foglalt kiadások tényleges összegét, és nem vonhatja le e kiadásokra esetlegesen felszámított HÉA-t.

80. cikk

(1)  Az adócsalás vagy adókikerülés megakadályozása érdekében a tagállamok a következő esetekben rendelkezhetnek arról, hogy az olyan kedvezményezettek részére értékesített termékek vagy nyújtott szolgáltatások esetében, akikhez (amelyekhez) az értékesítőt (szolgáltatót) – a tagállam meghatározása szerinti – családi vagy más szoros személyes kapcsolat, vezetői beosztás vagy tagság szerinti kapcsolat, valamint tulajdonosi, pénzügyi vagy jogi kapcsolat fűzi, az adóalap a szabadpiaci forgalmi érték legyen:

▼A1

▼B

Az első albekezdés alkalmazásában a jogi kapcsolat magában foglalhatja a munkáltató és a munkavállaló, a munkavállaló családja vagy más, a munkavállalóhoz közel álló személyek közötti kapcsolatot.

(2)  Amennyiben a tagállamok élnek az (1) bekezdésben biztosított lehetőséggel, meghatározhatják az értékesítők, szolgáltatók vagy terméket beszerzők, szolgáltatást igénybevevők azon kategóriáit, amelyekre az intézkedések alkalmazhatók.

(3)  A tagállamok tájékoztatják a HÉA-bizottságot az (1) bekezdésnek megfelelően nemzeti jogukban elfogadott intézkedésekről, amennyiben azok nem a 77/388/EGK irányelv 27. cikke (1)-(4) bekezdésével összhangban a Tanács által 2006. augusztus 13-a előtt engedélyezett és az e cikk (1) bekezdése értelmében fenntartott intézkedések.

81. cikk

Azon tagállamoknak, amelyek 1993. január 1-én nem éltek azzal lehetőséggel, hogy a 98. cikk szerinti kedvezményes adómértéket alkalmazzanak, lehetőségük van arra, hogy a 89. cikkben meghatározott lehetőség igénybevételekor úgy rendelkezzenek, hogy a 103. cikk (2) bekezdésében megjelölt műalkotások értékesítése esetében az adóalap a 73., 74., 76., 78. és 79. cikk szerint meghatározott összeg bizonyos hányada legyen.

Az első albekezdésben foglalt összeghányadot úgy kell meghatározni, hogy az ez alapján fizetendő HÉA elérje vagy meghaladja a 73., 74., 76., 78. és 79. cikk szerint meghatározott összeg 5 %–át.

82. cikk

A 346. cikk értelmében a tagállamok előírhatják, hogy a termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás tekintetében az adóalap részét képezze az olyan adómentes befektetési arany értéke, amelyet a megrendelő feldolgozás céljából bocsátott rendelkezésre és a feldolgozást követően ezen termékek értékesítésekor vagy szolgáltatások nyújtásakor elveszíti a HÉA-mentes befektetési arany státuszát. Az alkalmazandó érték a befektetési aranynak az említett termékek értékesítésekor vagy szolgáltatások nyújtásakor érvényes szabadpiaci forgalmi értéke.

3.

FEJEZET

Közösségen belüli termékbeszerzés

83. cikk

A Közösségen belüli termékbeszerzés tekintetében az adóalapot ugyanazon tényezők alapján kell megállapítani, mint amelyeket ►C1  a 2. fejezetnek megfelelően ◄ ugyanazon termékeknek a tagállam területén történő értékesítésére vonatkozó adóalap meghatározása során alkalmaznak. A 21. és 22. cikk szerinti, Közösségen belüli termékbeszerzésnek minősülő ügyletek esetében az adóalap a termék, illetve a hasonló termék beszerzési ára, vagy beszerzési ár hiányában az ezen ügylet időpontjában meghatározott önköltségi ár.

84. cikk

(1)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a jövedéki termék Közösségen belüli beszerzését megvalósító személy által fizetendő vagy megfizetett jövedéki adó az adóalap részét képezze a 78. cikk első albekezdése a) pontjának megfelelően.

(2)  Amennyiben a Közösségen belüli termékbeszerzés megvalósításának időpontját követően a beszerző részére visszatérítik a termékek feladásának vagy fuvarozásának indulása szerinti tagállamban megfizetett jövedéki adó összegét, az adóalapot megfelelő módon csökkenteni kell a Közösségen belüli beszerzés tagállamában.

4.

FEJEZET

Termékimport

85. cikk

Termékimport esetében az adóalap a hatályos közösségi rendelkezéseknek megfelelően megállapított vámérték.

86. cikk

(1)  Az adóalap részét képezik a következő tényezők, feltéve, hogy azokat az adóalap részeként még nem vették figyelembe:

(2)  Az (1) bekezdés b) pontja alkalmazásában „első rendeltetési helynek” azt a helyet kell tekinteni, amelyet a fuvarlevélen vagy más olyan kísérőokmányon tüntettek fel, amellyel a terméket az import szerinti tagállam területére beviszik. Amennyiben ezen adat hiányzik, első rendeltetési helynek az a hely minősül, ahol az import szerinti tagállam területén belül az első átrakodás történik.

87. cikk

Az alábbi tényezők nem képezik az adóalap részét:

88. cikk

Azon, a Közösségből ideiglenesen kivitt termékeket illetően, amelyeket újra behoznak, miután azokat a Közösségen kívül megjavították, átalakították, megmunkálták vagy feldolgozták, a tagállamok intézkedéseket hoznak annak biztosítására, hogy a HÉA vonatkozásában a késztermék adózási megítélése ugyanaz legyen, mint amelyet akkor alkalmaznának, ha a termékeken az említett műveleteket a területükön végezték volna el.

89. cikk

Azon tagállamok, amelyek 1993. január 1-jén nem éltek azzal lehetőséggel, hogy a 98. cikk értelmében kedvezményes adómértéket alkalmazzanak, úgy rendelkezhetnek, hogy a 311. cikk (1) bekezdésének 2., 3. és 4. pontjában megjelölt műalkotások, gyűjteménydarabok és régiségek importja esetén az adóalap a 85., 86. és 87. cikk szerint meghatározott összeg bizonyos hányada legyen.

Az első albekezdésben foglalt összeghányadot úgy kell meghatározni, hogy az ez alapján az import során fizetendő HÉA elérje vagy meghaladja a 85., 86. és 87. cikk szerint meghatározott összeg 5 %-át.

5.

FEJEZET

Vegyes rendelkezések

90. cikk

(1)  Elállás, a teljesítés meghiúsulása, teljes vagy részleges nemfizetés, illetve az értékesítés bekövetkezte utáni árengedmény esetén az adóalapot a tagállamok által meghatározott feltételek szerint megfelelő mértékben csökkenteni kell.

(2)  A tagállamok a teljes vagy részleges nemfizetés esetén eltérhetnek az (1) bekezdéstől.

91. cikk

(1)  Amennyiben az import után fizetendő adó összegének meghatározásához szükséges tételeket nem azon tagállam fizetőeszközében fejezik ki, amelyben az adófizetési kötelezettség keletkezik, az átváltási árfolyamot a vámérték kiszámítását szabályozó közösségi rendelkezésekkel összhangban kell meghatározni.

(2)  Amennyiben az importtól eltérő ügyletek esetében a fizetendő adó összegének meghatározásához szükséges tételeket eltérő fizetőeszközben fejezik ki, mint az adófizetési kötelezettség keletkezése szerinti tagállam fizetőeszköze, az alkalmazandó átváltási árfolyam azon utolsó eladási ár, amelyet az adófizetési kötelezettség keletkezésekor az érintett tagállam legreprezentatívabb valutapiacán vagy valutapiacain legutóbb nyilvántartottak, vagy az ilyen piacra vagy piacokra hivatkozással, az adott tagállam által lefektetett részletekkel összhangban meghatározott átváltási árfolyam.

▼M9

A fentiek helyett a tagállamok elfogadják az Európai Központi Bank által az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában közzétett legutolsó átváltási árfolyam alkalmazását. Az eurótól eltérő fizetőeszközök közötti átváltást az egyes fizetőeszközök euróhoz viszonyított árfolyamának alkalmazásával kell végezni. A tagállamok előírhatják, hogy az adóalany értesítse őket e lehetőség igénybevételéről.

Néhány, az első albekezdésben foglalt ügylet esetében vagy az adóalanyok egyes csoportjainál azonban a tagállamok alkalmazhatják azt az átváltási árfolyamot, amelyet a közösségi rendelkezésekkel összhangban a vámérték meghatározására alkalmaznak.

▼B

92. cikk

A visszaváltható göngyölegek betétdíját illetően a tagállamok a következő rendelkezések egyike szerint járhatnak el:

VIII.

CÍM

ADÓMÉRTÉK

1.

FEJEZET

Az adómérték alkalmazása

93. cikk

Az adóztatandó ügyletekre azon adómértéket kell alkalmazni, amely az adóztatandó tényállás megvalósulásának időpontjában érvényes.

A következő esetekben azonban azon adómértéket kell alkalmazni, amely az adófizetési kötelezettség keletkezésekor érvényes:

94. cikk

(1)  A Közösségen belüli termékbeszerzésre ugyanazon adómértéket kell alkalmazni, mint amely az ugyanolyan termék tagállam területén történő értékesítésére vonatkozik.

(2)  Figyelemmel a 103. cikk (1) bekezdésében meghatározott lehetőségre, amely szerint a műalkotások, gyűjteménydarabok vagy régiségek importja esetében kedvezményes adómérték alkalmazható, a termékimport esetében ugyanazon adómértéket kell alkalmazni, mint amely az ugyanolyan termékek tagállam területén történő értékesítésére vonatkozik.

95. cikk

Az adómérték módosítása esetében, a tagállamok a 65. és 66. cikkben meghatározott esetekben helyesbítéseket tehetnek annak érdekében, hogy azt az adómértéket vegyék figyelembe, amelyet a termékértékesítés vagy a szolgáltatásnyújtás megvalósulásának időpontjában kell alkalmazni.

A tagállamok szükség esetén átmeneti intézkedéseket is elfogadhatnak.

2.

FEJEZET

Az adómértékek szerkezete és mértéke

1.

szakasz

Általános adómérték

96. cikk

A tagállamok egy általános HÉA-mértéket alkalmaznak, amelyet minden egyes tagállam az adóalap százalékában határoz meg, és amely azonos a termékértékesítésre és a szolgáltatásnyújtásra.

▼M17

97. cikk

Az általános adómérték nem lehet kevesebb, mint 15 %.

▼B

2.

szakasz

Kedvezményes adómérték

98. cikk

(1)  A tagállamok egy vagy két kedvezményes adómértéket alkalmazhatnak.

(2)  A kedvezményes adómértéket csak a III. mellékletben szereplő kategóriák termékértékesítéseire és szolgáltatásnyújtásaira lehet alkalmazni.

▼M19

A kedvezményes adómértékek nem alkalmazhatóak az elektronikus úton nyújtott szolgáltatásokra, kivéve a III. melléklet 6. pontjának hatálya alá tartozó szolgáltatásokat.

▼B

(3)  Ha a tagállamok az (1) bekezdésben meghatározott kedvezményes adómértéket az egyes termékekre alkalmazzák, a Kombinált Nómenklatúrát alkalmazhatják az adott termékek pontos meghatározásához.

99. cikk

(1)  A kedvezményes adómértéket az adóalap százalékában kell meghatározni, amely nem lehet kevesebb, mint 5 %.

(2)  Minden egyes kedvezményes adómértéket úgy kell megállapítani, hogy normál esetben lehetővé váljon az ezen adómérték alkalmazásából keletkező HÉA összegéből a 167–171. és a 173–177. cikk szerint levonható adó teljes levonása.

▼M19

(3)  E cikk (1) és (2) bekezdésétől eltérve, valamint a 98. cikk (1) bekezdésében említett adómértékeken túl azok a tagállamok, amelyek 2017. január 1-jén az uniós joggal összhangban bizonyos, a III. melléklet 6. pontjában említett termékek értékesítésére vonatkozóan az e cikkben megállapított minimumnál alacsonyabb kedvezményes adómértéket alkalmaztak vagy az előzetesen felszámított héa levonásának jogával járó mentességet biztosítottak, a héa szempontjából is ugyanolyan elbánást biztosíthatnak, amennyiben az értékesítés elektronikus úton történik, a III. melléklet 6. pontjában említettek szerint.

▼B

100. cikk

A Tanács – a Bizottság beszámolója alapján – 1994-től kezdődően kétévente felülvizsgálja a kedvezményes adómértékek alkalmazási területét.

A Tanács a Szerződés 93. cikkének megfelelően módosíthatja a III. mellékletben szereplő termékek és szolgáltatások listáját.

101. cikk

A Bizottság legkésőbb 2007. június 30-ig átfogó értékelő jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a helyi szolgáltatásokra – beleértve az éttermi szolgáltatásokat is – alkalmazandó kedvezményes adómértékek hatásáról, különösen a munkahelyteremtés, a gazdasági növekedés és a belső piac megfelelő működése tekintetében, amely egy független gazdasági szakértői csoport által végzett tanulmányon alapul.

3.

szakasz

Különös rendelkezések

▼M7

102. cikk

A héabizottsággal folytatott konzultációt követően valamennyi tagállam kedvezményes adómértéket alkalmazhat a földgáz, a villamosenergia-értékesítés, illetve a távhőszolgáltatás tekintetében.

▼B

103. cikk

(1)  A tagállamok úgy határozhatnak, hogy a 98. és 99. cikk értelmében alkalmazott kedvezményes adómértéket vagy kedvezményes adómértékek egyikét alkalmazzák a 311. cikk (1) bekezdésének 2., 3. és 4. pontjában meghatározott műalkotások, gyűjteménydarabok és régiségek importja esetén is.

(2)  Az (1) bekezdésben meghatározott lehetőség igénybevétele esetén a tagállamok a kedvezményes adómértéket alkalmazhatják a következő értékesítések esetén:

104. cikk

Ausztria a Jungholz és Mittelberg településeken (Kleines Walsertal) egy második, az Ausztria többi részén alkalmazott megfelelő adómértékeknél alacsonyabb általános adómértéket alkalmazhat, amely azonban nem lehet kevesebb, mint 15 %.

▼M5

104a. cikk

Ciprus a palackos cseppfolyósított szénhidrogéngáz (LPG) értékesítésére alkalmazhatja a 98. cikkben meghatározott két kedvezményes adómérték egyikét.

▼M5

105. cikk

(1)  Portugália a Lisszabon környéki hidak használati díjára alkalmazhatja a 98. cikkben meghatározott két kedvezményes adómérték egyikét.

(2)  Portugália az Azori-szigetek és Madeira autonóm térségekben teljesített ügyletekre és az e térségekbe irányuló közvetlen importra a kontinentális területen alkalmazott adómértékekhez képest alacsonyabb adómértékeket alkalmazhat.

▼M5 —————

▼B

4.

FEJEZET

A végleges szabályozás bevezetéséig érvényben lévő különös rendelkezések

109. cikk

E fejezet rendelkezéseit a 402. cikkben foglalt végleges szabályozás bevezetéséig kell alkalmazni.

110. cikk

Azon tagállamok, amelyek 1991. január 1-jén az előzetesen felszámított HÉA levonásának jogával járó mentességeket tartottak fenn, valamint a 99. cikkben rögzített minimum adómértéknél alacsonyabb kedvezményes adómértékeket alkalmaztak, továbbra is alkalmazhatják e szabályozást.

Az első albekezdésben foglalt mentességeknek és kedvezményes adómértékeknek azonban összhangban kell lenniük a közösségi joggal, és azokat pontosan meghatározott szociális okokat figyelembe véve, valamint a végső felhasználó javára kell megállapítani.

111. cikk

A 110. cikk második albekezdésében meghatározott feltételek mellett a következő esetekben továbbra is alkalmazható az előzetesen felszámított HÉA levonásának jogával járó adómentesség:

▼M5

▼B

112. cikk

Azon esetben, ha a 110. cikk rendelkezései Írországban a fűtés és világítás céljából használt energetikai termékek szolgáltatása terén fennálló verseny torzulásához vezethetnek, Írországnak jogában áll, külön kérelemre, a Bizottság engedélyével, a 98. és 99. cikk szerinti kedvezményes adómértéket alkalmaznia e termékek értékesítésére.

Az első albekezdésben foglalt esetben Írország a kérelmét az összes szükséges információval együtt a Bizottság elé terjeszti. Ha a Bizottság a kérelem beérkezésétől számított három hónapon belül nem határoz, úgy kell tekinteni, hogy Írország engedélyt kapott a javasolt kedvezményes adómérték alkalmazására.

113. cikk

Azon tagállamok, amelyek a Közösség jogszabályaival összhangban 1991. január 1-jén az előzetesen megfizetett HÉA levonásának jogával járó adómentességeket alkalmaztak, valamint a 99. cikkben rögzített minimum adómértéknél alacsonyabb adómértékeket alkalmaztak azon termékek és szolgáltatások tekintetében, amelyek nem szerepelnek a III. mellékletben, e kedvezményes adómértéket, illetve a 98. cikkben megállapított két kedvezményes adómérték egyikét alkalmazhatják az e termékek értékesítésére és e szolgáltatások nyújtására.

114. cikk

(1)  Azon tagállamok, amelyek 1993. január 1-jén kötelesek voltak az 1991. január 1-jén alkalmazott általános adómértékük több mint 2 %-kal történő emelésére, a 99. cikkben rögzített minimum adómértéknél alacsonyabb kedvezményes adómértéket alkalmazhatnak a III. mellékletben szereplő termék- és szolgáltatáskategóriák tekintetében.

▼M5

Ezenkívül az első albekezdésben foglalt tagállamok ezen adómértéket alkalmazhatják a gyermekruházatra, a gyermekcipőre és a lakásértékesítésre vonatkozóan is.

▼B

(2)  A tagállamok nem vezethetnek be az előzetesen felszámított HÉA levonásának jogával járó adómentességeket az (1) bekezdés alapján.

▼M5

115. cikk

Azon tagállamok, amelyek a gyermekruházat, gyermekcipő és lakásértékesítés vonatkozásában kedvezményes adómértéket alkalmaztak 1991. január 1-jén, e termékek értékesítésére és e szolgáltatások nyújtására továbbra is alkalmazhatják azt.

▼M5 —————

▼B

117. cikk

▼M5 —————

▼B

(2)  Ausztria az ingatlan lakáscélú bérbeadására vonatkozóan a 98. cikkben meghatározott két kedvezményes adómérték egyikét alkalmazhatja, feltéve, hogy ezen adómérték nem alacsonyabb, mint 10 %.

118. cikk

Azon tagállamok, amelyek 1991. január 1-jén kedvezményes adómértéket alkalmaztak a III. mellékletben felsorolt szolgáltatások és termékek között nem szereplő termékekre és szolgáltatásokra, a kedvezményes adómértéket, illetve a 98. cikk szerinti két kedvezményes adómérték egyikét alkalmazhatják ezen termékekre és szolgáltatásokra, feltéve, hogy ezen adómérték nem alacsonyabb, mint 12 %.

Az első albekezdésben foglalt rendelkezést nem lehet alkalmazni a 311. cikk (1) bekezdésének 1–4. pontjában meghatározott azon használt cikkek, műalkotások, gyűjteménydarabok és régiségek értékesítésére, amelyek a 312–325. cikkben meghatározott különbözet szerinti adózás, illetve a nyilvános árverésekre vonatkozó szabályozás szerint tartoznak a HÉA hatálya alá.

119. cikk

A 118. cikk alkalmazásában Ausztria kedvezményes adómértéket alkalmazhat a bortermelő gazdaságból származó saját termelésű bor értékesítésére, feltéve, hogy ezen adómérték nem alacsonyabb mint 12 %.

120. cikk

Görögország a görög szárazföldön alkalmazottnál legfeljebb 30 %-kal alacsonyabb adómértéket alkalmazhat Leszbosz, Kiosz, Számosz, Dodekanészosz és a Kikládok tartományokban, illetve a következő szigeteken: Thaszosz, Északi Szporádok, Szamothraké és Szkürosz.

121. cikk

Azon tagállamok, amelyek 1993. január 1-jén a vállalkozási szerződés alapján létrehozott terméket termékértékesítésként kezelték, ezen értékesítésre azt az adómértéket alkalmazhatják, amely a munka elvégzését követően a termékre vonatkozik.

Az első albekezdés alkalmazásában a „vállalkozási szerződés alapján létrehozott termék” a vállalkozó által a megbízója részére átadott ingóság, amelyet a vállalkozó a megbízó által e célból reá bízott anyagokból, illetve termékekből készített vagy állított elő és értékesített megbízójának, függetlenül attól, hogy a vállalkozó biztosította-e a felhasznált anyagok egy részét vagy sem.

122. cikk

A tagállamok kedvezményes adómértéket alkalmazhatnak az élő növények, valamint növénytermesztés egyéb termékeinek értékesítésére, beleértve a gumókat, gyökereket és hasonlókat, a vágott virágokat és a díszítő lombozatot, valamint a tűzifaként felhasznált fára.

5.

FEJEZET

Átmeneti rendelkezések

▼M2

123. cikk

A Cseh Köztársaság 2010. december 31-ig továbbra is legalább 5 %-os kedvezményes adómértéket alkalmazhat a nem a szociálpolitika keretében biztosított lakóingatlan-építési szolgáltatásokra, kivéve az építőanyagokat.

▼M2 —————

▼B

125. cikk

(1)  Ciprus ►M2  2010. december 31-ig ◄ az előzetesen felszámított HÉA levonásának jogával fenntarthatja az adómentességet az emberi felhasználásra szánt gyógyszerekre és élelmiszerekekre, kivéve a fagylaltot, jégnyalókát, fagyasztott joghurtot, szorbetet és hasonló termékeket, valamint a sós vagy fűszerezett élelmiszereket (burgonyaszirom vagy -rúd, puffasztott vagy más hasonló, további előkészítés nélkül emberi fogyasztásra csomagolt termékek).

▼M5 —————

▼M2 —————

▼M5 —————

▼M2

128. cikk

(1)  Lengyelország 2010. december 31-ig az előzetesen felszámított héa levonásának jogával adómentességet biztosíthat egyes könyvek és szakfolyóiratok értékesítésére.

▼M5 —————

▼M2

(3)  Lengyelország 2010. december 31-ig továbbra is legalább 3 %-os kedvezményes adómértéket alkalmazhat a III. melléklet 1. pontjában említett élelmiszerek értékesítésére.

(4)  Lengyelország 2010. december 31-ig továbbra is legalább 7 %-os kedvezményes adómértéket alkalmazhat a nem a szociálpolitika keretében nyújtott lakóingatlan-építési, -felújítási és -átalakítási szolgáltatások nyújtására – kivéve az építőanyagokat –, valamint a 12. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett épületek, illetve épületrészek első használatbavétele előtti értékesítésére.

▼B

129. cikk

▼M5 —————

▼B

(2)  Szlovénia ►M2  2010. december 31-ig ◄ továbbra is legalább 5 %-os kedvezményes adómértéket alkalmazhat a nem a szociálpolitika keretében biztosított lakóingatlan-építési, -felújítási és -karbantartási szolgáltatásokra (kivéve az építőanyagokat).

▼M2 —————

▼B

IX.

CÍM

ADÓMENTESSÉG

1.

FEJEZET

Általános rendelkezések

131. cikk

A 2–9. fejezetben említett adómentességeket az egyéb közösségi rendelkezések sérelme nélkül, az említett adómentességek helyes és egyszerű alkalmazása, valamint az esetleges adócsalás, adókikerülés és visszaélés megelőzése céljából a tagállamok által meghatározott feltételekkel kell alkalmazni.

2.

FEJEZET

Egyes közhasznú tevékenységek adómentessége

132. cikk

(1)  A tagállamok mentesítik az adó alól a következő ügyleteket:

(2)  Az (1) bekezdés o) pontjának alkalmazásában a tagállamok minden szükséges korlátozást bevezethetnek, különösen a rendezvények számának vagy az adómentes bevételek összegének korlátozását illetően.

133. cikk

A tagállamok a közintézménynek nem minősülő intézmények esetén a 132. cikk (1) bekezdésének b), g), h), i), l), m) és n) pontjában említett adómentességek megadását minden egyes esetben a következő feltételek teljesítésétől tehetik függővé:

Azon tagállamok, amelyek a 77/388/EGK irányelv E. melléklete értelmében 1989. január 1-jén alkalmazták a HÉA-t a 132. cikk (1) bekezdésének m) és n) pontjában említett ügyletekre, ►C1  az e cikk első albekezdése d) pontjában meghatározott feltételeket is alkalmazhatják, ◄ amennyiben a közintézmények által nyújtott, említett termékértékesítések vagy szolgáltatásnyújtások mentességet élveznek.

134. cikk

A 132. cikk (1) bekezdésének b), g), h), i), l), m) és n) pontjában meghatározott adómentesség az alábbi esetekben nem vonatkozik a termékértékesítésre és szolgáltatásnyújtásra:

3.

FEJEZET

Egyéb tevékenységekre nyújtott adómentesség

135. cikk

(1)  A tagállamok mentesítik az adó alól a következő ügyleteket:

(2)  Az alábbi ügyletekre nem vonatkozik az (1) bekezdés l) pontjában említett adómentesség:

A tagállamok az (1) bekezdés l) pontjában említett adómentesség alkalmazási körére vonatkozóan további kivételeket írhatnak elő.

136. cikk

A tagállamok mentesítik az adó alól a következő ügyleteket:

▼A1

▼B

137. cikk

(1)  A tagállamok engedélyezhetik adóalanyaiknak az adózás lehetőségének választását az alábbi ügyletek esetében:

(2)  A tagállamok meghatározzák az (1) bekezdésben említett választási jog gyakorlásának részletes szabályait.

A tagállamok korlátozhatják e választási jog hatályát.

4.

FEJEZET

A Közösségen belüli ügyletekhez kapcsolódó adómentesség

1.

szakasz

Termékértékesítésre vonatkozó adómentesség

138. cikk

(1)  A tagállamok mentesítik az adó alól a termékértékesítést, ha a termékeket az eladó vagy a beszerző, vagy megbízásukból más személy adta fel vagy fuvarozta el az érintett tagállam területén kívülre, de a Közösség területére, és ha a termékértékesítés megrendelője a termékek feladásának vagy elfuvarozásának indulási helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban adóalanyként eljáró személy vagy nem adóalany jogi személy.

(2)  Az (1) bekezdésben említett értékesítéseken kívül a tagállamok mentesítik továbbá az alábbi ügyleteket:

139. cikk

(1)  A 138. cikk (1) bekezdésében említett adómentesség nem vonatkozik az olyan adóalanyok által végzett termékértékesítésekre, akik a kisvállalkozások számára a 282–292. cikkben meghatározott mentességben részesülnek.

Az adómentesség nem vonatkozik az olyan adóalany vagy nem adóalany jogi személyek számára teljesített termékértékesítésekre sem, akiknek Közösségen belüli termékbeszerzései a 3. cikk (1) bekezdésének értelmében nem tartoznak a HÉA hatálya alá.

(2)  A 138. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett adómentesség nem vonatkozik a jövedéki termékeknek olyan adóalanyok által végzett értékesítésére, akik a kisvállalkozások számára a 282–292. cikkben meghatározott mentességben részesülnek.

(3)  A 138. cikk (1) bekezdésében és (2) bekezdésének b) és c) pontjában említett adómentesség nem vonatkozik a 312–325. cikkben meghatározott különbözet szerinti adózás, illetve a nyilvános árverésekre vonatkozó szabályozás értelmében HÉA-köteles termékértékesítésekre.

A 138. cikk (1) bekezdésében és (2) bekezdésének c) pontjában említett adómentesség nem vonatkozik a 327. cikk (3) bekezdésében meghatározott használt közlekedési eszközökre vonatkozó átmeneti HÉA-szabályozás alá tartozó használt közlekedési eszközök értékesítésére.

2.

szakasz

Közösségen belüli termékbeszerzésre vonatkozó adómentesség

140. cikk

A tagállamok mentesítik az adó alól a következő ügyleteket:

▼M6

▼B

141. cikk

Minden tagállam egyedi intézkedéseket hoz annak érdekében, hogy a területükön végzett, Közösségen belüli termékbeszerzésre – a 40. cikknek megfelelően – a következő feltételek teljesülése esetén ne számítson fel HÉA-t:

3.

szakasz

Egyes árufuvarozási szolgáltatásokra vonatkozó adómentesség

142. cikk

A tagállamok mentesítik az Azori-szigetek és Madeira autonóm területeket alkotó szigetekre érkező, vagy onnan induló, valamint az említett szigetek közötti, Közösségen belüli árufuvarozási szolgáltatásokat.

5.

FEJEZET

Adómentességek import esetén

143. cikk

▼M6

(1)  A tagállamok mentesítik az adó alól a következő ügyleteket:

▼B

▼M7

▼M7

▼B

▼M7

▼M6

(2)  Az (1) bekezdés d) pontjában szereplő mentesség abban az esetben, ha a termékek importját a 138. cikk (1) bekezdése, valamint (2) bekezdésének c) pontja alapján mentesített termékértékesítés követi, csak akkor alkalmazható, ha az importőr az import időpontjáig legalább a következő adatokat közli az import szerinti tagállam illetékes hatóságával:

A tagállamok azonban előírhatják, hogy a c) pontban említett bizonyítékot kizárólag kérésre kell közölni az illetékes hatósággal.

▼B

144. cikk

A tagállamok mentesítik az adó alól a termékimporthoz kapcsolódó olyan szolgáltatások nyújtását, amelyek értéke a 86. cikk (1) bekezdésének b) pontja értelmében az adóalap részét képezi.

145. cikk

(1)  A Bizottság szükség esetén – a lehető legrövidebb időn belül – javaslatokat nyújt be a Tanácsnak annak érdekében, hogy pontosítsa a 143. és a 144. cikkben meghatározott adómentességek alkalmazási körét, valamint azok végrehajtásának részletes szabályait.

(2)  Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések hatálybalépéséig a tagállamok továbbra is alkalmazhatják hatályos nemzeti rendelkezéseiket.

A tagállamok módosíthatják nemzeti rendelkezéseiket annak érdekében, hogy csökkentsék a verseny torzulását, és különösen annak érdekében, hogy elkerüljék a nem adóztatást, illetve a kettős adóztatást a Közösségen belül.

A tagállamok az adómentesség biztosítása céljából az általuk legalkalmasabbnak ítélt igazgatási eljárásokat alkalmazhatják.

(3)  A tagállamok értesítik a Bizottságot azon hatályos nemzeti rendelkezéseikről, amelyekről még nem küldtek értesítést, valamint a (2) bekezdés értelmében elfogadott nemzeti rendelkezéseikről, mindezekről a Bizottság tájékoztatja a többi tagállamot.

6.

FEJEZET

Export adómentességek

146. cikk

(1)  A tagállamok mentesítik az adó alól a következő ügyleteket:

(2)  Az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott adómentesség HÉA-visszatérítés útján is biztosítható.

147. cikk

(1)  Amennyiben a 146. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett értékesítés az utasok személyi poggyászában szállítható termékekre vonatkozik, az adómentességet csak a következő feltételek teljesülése mellett lehet alkalmazni:

Mindazonáltal a tagállamok mentesíthetik az első albekezdés c) pontjában említett összegnél alacsonyabb összértékű értékesítéseket.

(2)  Az (1) bekezdés alkalmazásában „a Közösségben nem letelepedett utas” az az utas, akinek állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nem a Közösségben található. Ebben az esetben „állandó lakóhely vagy szokásos tartózkodási hely” az a hely, amely az útlevélben, a személyi igazolványban, vagy bármilyen más olyan okmányban szerepel, amelyet személyazonosság igazolására érvényesként ismer el az a tagállam, amelynek területén az értékesítés történik.

A kivitelt a számlával vagy más igazoló okmánnyal kell bizonyítani, amelyet a termékeket a Közösségből kiléptető vámhivatal lebélyegzett.

Minden tagállam eljuttatja a Bizottsághoz azoknak a bélyegzőknek a mintapéldányait, amelyeket a második albekezdésben említett igazolás céljára alkalmaz. A Bizottság továbbítja ezt az információt a többi tagállam adóhatóságához.

7.

FEJEZET

A nemzetközi árufuvrozáshoz és személyszállításhoz kapcsolódó adómentesség

148. cikk

A tagállamok mentesítik az adó alól a következő ügyleteket:

149. cikk

Portugália nemzetközi fuvarozásként és személyszállításként kezelheti az Azori-szigetek és Madeira autonóm területet alkotó szigetek közötti, valamint az e szigetek és a kontinens közötti tengeri és légi árufuvarozást és személyszállítást.

150. cikk

(1)  A Bizottság szükség esetén – a lehető legrövidebb időn belül – javaslatokat nyújt be a Tanácsnak annak érdekében, hogy pontosítsa a 148. cikkben meghatározott adómentességek alkalmazási körét, valamint azok végrehajtásának részletes szabályait.

(2)  Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések hatálybalépéséig a tagállamok korlátozhatják a 148. cikk a) és b) pontjában meghatározott adómentesség terjedelmét

8.

FEJEZET

Egyes, exportnak minősülő ügyletekre vonatkozó adómentesség

151. cikk

(1)  A tagállamok mentesítik az adó alól a következő ügyleteket:

▼M7

▼M7

▼B

Az első albekezdésben megállapított adómentességeket az egységes adószabályozás elfogadásáig a fogadó tagállam által meghatározott korlátozásokkal kell alkalmazni.

(2)  Azokban az esetekben, amikor a termékeket nem adják fel és nem fuvarozták el abból a tagállamból, amelyben a termékértékesítésre sor kerül, valamint a szolgáltatások esetében, az adómentesség HÉA-visszatérítés útján is biztosítható.

152. cikk

A tagállamok mentesítik az adó alól az aranynak a központi bankok számára történő értékesítését.

9.

FEJEZET

Közvetítők által nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó adómentesség

153. cikk

A tagállamok mentesítik az adó alól a mások nevében és javára eljáró közvetítők által nyújtott szolgáltatásokat, amennyiben az említett közvetítő a 6., 7. és 8. fejezetben meghatározott, illetve a Közösségen kívül végzett ügyletekben működik közre.

Az első albekezdésben meghatározott adómentesség nem vonatkozik azokra az utazási irodákra, amelyek az utas nevében és javára más tagállamokban végzett szolgáltatásokat nyújtanak.

10.

FEJEZET

A nemzetközi termékforgalomhoz kapcsolódó ügyletekre vonatkozó adómentességek

1.

szakasz

Vámraktárak, vámraktártól eltérő raktárak és hasonló szabályozások

154. cikk

E szakasz alkalmazásában „vámraktártól eltérő raktárak” a jövedéki termékek esetében a 92/12/EGK irányelv 4. cikkének b) pontjában adóraktárként meghatározott helyek, a nem jövedéki termékek esetében pedig a tagállamok által ilyenként meghatározott helyek.

155. cikk

A tagállamok az egyéb közösségi adózási rendelkezések sérelme nélkül, és a HÉA-bizottsággal folytatott konzultációt követően különös intézkedéseket hozhatnak annak érdekében, hogy mentesítsék az adó alól az ebben a szakaszban meghatározott ügyleteket vagy azok közül egyes ügyleteket, feltéve, hogy azok nem végső felhasználásra vagy fogyasztásra szolgálnak, továbbá, hogy az ebben a szakaszban meghatározott eljárások alóli kivonáskor esedékes HÉA összege megfelel annak az adóösszegnek, amelyet akkor kellett volna megfizetni, ha a tagállamok a területükön minden ügyletet megadóztattak volna.

156. cikk

(1)  A tagállamok mentesíthetik az adó alól a következő ügyleteket:

(2)  Az (1) bekezdésben említett helyek meghatározásában a hatályos közösségi vámrendelkezéseket kell alkalmazni.

157. cikk

(1)  A tagállamok mentesíthetik az adó alól a következő ügyleteket:

(2)  A tagállamok nem rendelkezhetnek vámraktározás eljárástól eltérő raktározási eljárásról jövedéki termékektől eltérő termékek esetében, amennyiben e termékeket kiskereskedelmi szinten kívánják értékesíteni.

158. cikk

(1)  A 157. cikk (2) bekezdésében foglalt rendelkezésektől eltérve a tagállamok vámraktározási eljárástól eltérő raktározási eljárásról rendelkezhetnek az alábbi esetekben:

(2)  Amennyiben a tagállamok élnek az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott adómentességi lehetőséggel, akkor megtesznek minden szükséges intézkedést ezen adómentesség helyes és egyszerű alkalmazására, valamint az esetleges adócsalás, adókikerülés és visszaélés megelőzésére.

(3)  Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában „vámmentes üzlet” minden olyan intézmény, amely repülőtér vagy kikötő területén található, és megfelel az illetékes hatóságok által meghatározott követelményeknek.

159. cikk

A tagállamok mentesíthetik az adó alól a 156. cikkben, a 157. cikk (1) bekezdésének b) pontjában és a 158. cikkben említett termékértékesítésekhez kapcsolódó szolgáltatásnyújtásokat.

160. cikk

(1)  A tagállamok mentesíthetik az adó alól a következő ügyleteket:

(2)  Amennyiben a vámraktárban lebonyolított ügyletek esetében a tagállamok élnek az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott választási lehetőséggel, megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy olyan vámraktározási eljárástól eltérő raktározási eljárásról rendelkezzenek, amely lehetővé teszi az (1) bekezdés b) pontjában foglalt rendelkezések alkalmazását ugyanazokra az ügyletekre, amelyeket az V. mellékletben felsorolt termékekkel, vámraktártól eltérő raktárban végeznek.

161. cikk

A tagállamok mentesíthetik az adó alól a következő termékértékesítéseket, valamint az azokhoz kapcsolódó szolgáltatásnyújtásokat:

162. cikk

Amennyiben a tagállamok élnek az ebben a szakaszban meghatározott választási lehetőséggel, meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az olyan termékek Közösségen belüli beszerzéseire, amelyeket a 156. cikkben, a 157. cikk (1) bekezdésének b) pontjában és a 158. cikkben foglalt valamelyik eljárás hatálya alá kívánnak vonni, ugyanazok a rendelkezések vonatkozzanak, mint a tagállam területén azonos feltételekkel végzett termékértékesítésekre.

163. cikk

Ha a termékek kikerülnek az ebben a szakaszban említett eljárások hatálya alól, és ez a 61. cikk értelmében importot valósít meg, akkor az import szerinti tagállam meghozza a kettős adóztatás elkerüléséhez szükséges intézkedéseket.

2.

szakasz

Export célú és a tagállamok közötti kereskedelem keretében adómentes ügyletek

164. cikk

(1)  A tagállamok a HÉA-bizottsággal folytatott konzultációt követően az adóalany által a megelőző tizenkét hónap folyamán teljesített export összegének határáig mentesíthetik az adó alól az adóalany által vagy számára végzett alábbi ügyleteket:

(2)  Ha a tagállamok élnek az (1) bekezdésben meghatározott mentesség lehetőségével, akkor a HÉA-bizottsággal folytatott konzultációt követően, mentesítik az adóalany által a 138. cikkben foglalt feltételeknek megfelelően végzett ügyleteket is, a megelőző tizenkét hónap folyamán azonos feltételekkel lebonyolított ügyletek összegének határáig.

165. cikk

A tagállamok közös határértéket állapíthatnak meg a 164. cikk értelmében nyújtott adómentességek összegére.

3.

szakasz

Az 1. és 2. szakaszra vonatkozó közös rendelkezés

166. cikk

A Bizottság szükség esetén – a lehető legrövidebb időn belül – a HÉA 1. és 2. szakaszban meghatározott ügyletekre való alkalmazásának közös részletes szabályairól szóló javaslatokat nyújt be a Tanácsnak.

X.

CÍM

ADÓLEVONÁS

1.

FEJEZET

Az adólevonási jog keletkezése és hatálya

167. cikk

Az adólevonás joga abban az időpontban keletkezik, amikor a levonható adó megfizetési kötelezettsége keletkezik.

▼M9

167a. cikk

Egy választható rendszer keretében a tagállamok előírhatják, hogy azon adóalany adólevonási jogának érvényesítését, akinek kizárólag a 66. cikk b) pontjával összhangban keletkezik héafizetési kötelezettsége, addig az időpontig kell halasztani, ameddig a számára értékesített termék vagy nyújtott szolgáltatás utáni héát a részére terméket értékesítő vagy a szolgáltatást nyújtó számára ki nem fizette.

Az első bekezdésben említett választható rendszert alkalmazó tagállamoknak értékhatárt kell megállapítaniuk azon adóalanyok számára, akik ezt a rendszert alkalmazzák a területükön. Az értékhatár az adóalanynak a 288. cikknek megfelelően kiszámított éves árbevételén alapul. Az értékhatár nem haladhatja meg az 500 000  EUR-t vagy az ennek megfelelő, nemzeti fizetőeszközben kifejezett összeget. A tagállamok a héa-bizottsággal folytatott konzultációt követően, a szóban forgó értékhatárt 2 000 000  EUR-ra vagy az ennek megfelelő, nemzeti fizetőeszközben kifejezett összegre növelhetik. Nincs szükség azonban a héa-bizottsággal folytatott konzultációra azon tagállamok esetében, amelyek 2012. december 31-én500 000  EUR-nál vagy az ennek megfelelő, nemzeti fizetőeszközben kifejezett összegnél magasabb értékhatárt alkalmaztak.

A tagállamok tájékoztatják a héa-bizottságot az első albekezdés értelmében elfogadott nemzeti szintű jogi intézkedésekről.

▼B

168. cikk

Az adóalany, amennyiben a termékeket és szolgáltatásokat az adóköteles tevékenységének folytatása szerinti tagállamban adóköteles tevékenységéhez használja fel, jogosult az általa fizetendő adó összegéből levonni a következő összegeket:

▼M7

168a. cikk

(1)  Egy adóalany vállalkozásának vagyonát képező, az adóalany által egyrészt a vállalkozási tevékenység céljára, másrészt saját, illetve alkalmazottai általi használatra szolgáló vagy általában vállalkozásidegen célokra is használt ingatlan esetében az ezen ingatlannal kapcsolatos ráfordítások héája a 167., 168., 169. és 173. cikkben foglalt elvekkel összhangban csak a vállalkozási tevékenység céljára való használat arányában vonható le.

A 26. cikkben foglalt rendelkezésektől eltérve, az első albekezdésben említett ingatlanhasználati arányban bekövetkező változásokat a 184–192. cikkben megállapított elvekkel összhangban az érintett tagállamban meghozott előírások szerint kell figyelembe venni.

(2)  A tagállamok az (1) bekezdést olyan egyéb termékekhez kapcsolódó ráfordítások héájára is alkalmazhatják, amelyek meghatározásuk szerint a vállalkozás vagyonának részét képezik.

▼B

169. cikk

A 168. cikkben említett adólevonáson kívül az adóalany jogosult az ezen cikkben említett HÉA levonására, amennyiben a termékeket és szolgáltatásokat a következő tevékenységek céljára használja fel:

170. cikk

▼M3

Minden olyan adóalanynak, aki a 86/560/EGK irányelv ( 5 ) 1. cikke, a 2008/9/EK irányelv ( 6 ) 2. cikk 1. pontja és 3. cikke, valamint ezen irányelv 171. cikke értelmében nem letelepedett abban a tagállamban, amelyben HÉA hatálya alá tartozó terméket szerez be, szolgáltatást vesz igénybe vagy termékimportot teljesít, joga van ezen adó visszatérítéséhez, amennyiben a termékeket és a szolgáltatásokat a következőkre használják:

▼B

171. cikk

▼M3

(1)  Azon adóalany részére, aki nem telepedett le abban a tagállamban, ahol a HÉA hatálya alá tartozó termékeket szerez be, szolgáltatást vesz igénybe vagy termékimportot teljesít, de egy másik tagállamban letelepedett, a HÉA-visszatérítés a 2008/9/EK irányelvben megállapított részletes szabályoknak megfelelően történik.

▼B

(2)  A Közösség területén le nem telepedett adóalanyok részére a HÉA-visszatérítés a 86/560/EGK irányelvben megállapított részletes végrehajtási szabályoknak megfelelően történik.

A 86/560/EGK irányelv alkalmazásában szintén a Közösségben le nem telepedett adóalanyoknak kell tekinteni az említett irányelv 1. cikkében említett adóalanyokat, ha a HÉA-hatálya alá tartozó termékbeszerzés, szolgáltatásigénybevétel vagy termékimport folytatása szerinti tagállamban csak olyan termékértékesítést illetve szolgáltatásnyújtást teljesítenek, amelyek esetében a terméket beszerzőt vagy a szolgáltatást igénybevevőt tekintik adófizetésre kötelezett személynek a 194-197. és a 199. cikknek megfelelően.

▼M3

(3)  A 86/560/EGK irányelv nem alkalmazható a következőkre:

▼M3

171a. cikk

A tagállamok ahelyett, hogy a 86/560/EGK vagy a 2008/9/EK irányelv alapján visszatérítenék a HÉA-t egy adóalanynak azon termékértékesítések vagy szolgáltatásnyújtások tekintetében, amelyekhez kapcsolódóan ez az adóalany a 194–197. cikk vagy a 199. cikk alapján adófizetésre kötelezett, engedélyezhetik ennek az adónak a 168. cikk szerinti eljárásnak megfelelő levonását. A 86/560/EGK irányelv 2. cikkének (2) bekezdése, valamint 4. cikkének (2) bekezdése szerinti, meglévő korlátozásokat meg lehet tartani.

E célból a tagállamok az adófizetésre kötelezett adóalanyt kizárhatják a 86/560/EGK vagy a 2008/9/EK irányelv szerinti visszatérítési eljárásból.

▼B

172. cikk

(1)  Minden olyan személy, aki a 138. cikk (1) bekezdésében és (2) bekezdésének a) pontjában megállapított feltételekkel eseti jelleggel új közlekedési eszközt értékesít, és ennek következtében adóalanynak minősül, jogosult levonni a vételárban foglalt, illetve az érintett közlekedési eszköz importja vagy Közösségen belüli beszerzése után megfizetett HÉA-t legfeljebb azon összeg erejéig, amely adóösszeg fizetésére kötelezett lenne, ha az értékesítés nem lenne adómentes.

Az adólevonási jog kizárólag az új közlekedési eszköz értékesítésének időpontjában keletkezik, és kizárólag akkor gyakorolható.

(2)  Az (1) bekezdés végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat a tagállamok állapítják meg.

2.

FEJEZET

Arányos levonás

173. cikk

(1)  Amennyiben az adóalany egyidejűleg használ fel termékeket és szolgáltatásokat olyan ügyletekhez, amelyek esetében a 168., 169. és 170. cikk értelmében adólevonási jog illeti meg, valamint olyan ügyletekhez, amelyekre vonatkozóan nincs adólevonási joga, akkor az előzetesen felszámított HÉA összege kizárólag olyan mértékben vonható le, amilyen mértékben az az először említett ügyletekhez köthető.

A levonási hányadot a 174. és 175. cikknek megfelelően az adóalany által lebonyolított összes ügyletre kell meghatározni.

(2)  A tagállamok a következő intézkedéseket hozhatják:

174. cikk

(1)  A levonási hányad a következő összegekből álló törttel számítható ki:

A tagállamok figyelembe vehetik a nevezőben mindazon támogatások összegét is, amelyek közvetlenül nem befolyásolják a 73. cikkben említett termékértékesítések vagy szolgáltatásnyújtások árát.

(2)  Az (1) bekezdéstől eltérve a levonási hányad kiszámításakor figyelmen kívül kell hagyni az alábbi összegeket:

(3)  Ha a tagállamok élnek a 191. cikkben említett lehetőséggel, azaz nem írnak elő korrekciót a tárgyi eszközök tekintetében, akkor a levonási hányad kiszámításakor figyelembe lehet venni a tárgyi eszközök értékesítéséből származó bevételt.

175. cikk

(1)  A levonási hányadot éves szinten százalékban kell megállapítani, és azt egész százalékegységre kell felkerekíteni.

(2)  Az egy évre vonatkozó, ideiglenesen érvényes levonási hányad az előző évi ügyletek alapján kiszámított levonási hányad lesz. Ilyen hivatkozási alapul szolgáló ügylet hiányában vagy annak jelentéktelen mértéke esetén a levonási hányadot az adóhatóság ellenőrzése mellett ideiglenesen az adóalany becsüli meg a várható előrejelzések szerint.

A tagállamok azonban továbbra is alkalmazhatják vagy az 1979. január 1-jén, vagy – a Közösséghez az említett időpontot követően csatlakozó tagállamok esetében – a csatlakozás időpontjában hatályos szabályozásukat.

(3)  Az ideiglenes levonási hányad alapján alkalmazott adólevonást korrigálni kell, amikor a következő évben a végleges levonási hányadot megállapítják.

3.

FEJEZET

Az adólevonási jog korlátozása

176. cikk

A Tanács a Bizottság javaslata alapján egyhangúlag megállapítja, hogy milyen kiadások nem jogosítanak a HÉA levonására. Semmiképpen nem lehet adólevonást alkalmazni az üzleti tevékenységhez szorosan nem kapcsolódó kiadások esetén, mint a luxuskiadások, szórakozási célú kiadások és reprezentációs költségek.

Az első albekezdésben említett rendelkezések hatálybalépéséig a tagállamok fenntarthatnak minden olyan korlátozást, amelyet az 1979. január 1-jén, vagy – a Közösséghez az említett időpontot követően csatlakozó tagállamok esetében – a csatlakozás időpontjában hatályos nemzeti jogszabályaik előírnak.

177. cikk

A HÉA-bizottsággal folytatott konzultációt követően, konjunkturális okokból a tagállamok részben vagy egészben kizárhatják az adólevonás köréből a tárgyi eszközök vagy más termékek egy részét vagy egészét.

A tagállamok az azonos versenyfeltételek biztosítása érdekében az adólevonásból való kizárás helyett azokat a termékeket, amelyeket az adóalany maga állított elő, vagy amelyeket a Közösségen belül szerzett be, illetve importált, úgy is megadóztathatják, hogy az adó ne haladja meg azt a HÉA-összeget, amelyet hasonló termékek beszerzése esetén kellene megfizetni.

4.

FEJEZET

Az adólevonási jog gyakorlásának szabályai

178. cikk

Az adóalanynak adólevonási joga gyakorlásához az alábbi feltételeket kell teljesítenie:

▼M9

▼B

▼M9

▼B

179. cikk

Az adó levonását az adóalany összesítve végzi, úgy, hogy az adott adómegállapítási időszakban fizetendő összes adó összegéből levonja azt a HÉA-összeget, amelyre nézve ugyanazon időszak alatt keletkezett adólevonási joga, amelyet a 178. cikk értelmében gyakorol.

A tagállamok azonban megkövetelhetik, hogy a 12. cikkben említett eseti ügyleteket lebonyolító adóalanyok adólevonási jogukat csak az értékesítés időpontjában gyakorolják.

180. cikk

A tagállamok engedélyezhetik az adóalany számára, hogy – amennyiben ez nem történt meg – később éljen a 178. és 179. cikk szerinti adólevonási jogával

▼M9

181. cikk

A tagállamok abban az esetben is engedélyezhetik az adóalanynak a 168. cikk c) pontjában említett, Közösségen belüli termékbeszerzéshez kapcsolódó adólevonást, ha az nem rendelkezik a XI. cím 3. fejezete 3–5. szakaszának megfelelően kiállított számlával.

▼B

182. cikk

A 180. és 181. cikk alkalmazására vonatkozó feltételeket és részletes szabályokat a tagállamok állapítják meg.

183. cikk

Amennyiben a levonások összege meghaladja az adómegállapítási időszakban fizetendő HÉA összegét, a tagállamok engedélyezhetik a különbözet következő időszakra történő átvitelét vagy az általuk meghatározott szabályok szerinti visszatérítését.

Az egyes tagállamok azonban úgy is rendelkezhetnek, hogy a csekély összegű különbözetet sem átvinni, sem visszatéríteni nem lehet.

5.

FEJEZET

Az adólevonások korrekciója

184. cikk

Az eredeti adólevonást korrigálni kell, ha az több vagy kevesebb, mint amelyre az adóalany jogosult volt.

185. cikk

(1)  Korrekcióra különösen akkor kerül sor, ha az adólevonás összegének meghatározásakor figyelembe vett tényezők a HÉA-bevallás benyújtása után módosultak, többek között meghiúsult beszerzések vagy kapott árengedmények esetén.

(2)  Az (1) bekezdéstől eltérve nem kerülhet sor korrekcióra részben vagy egészben kifizetetlen ügyletek esetében, a termék megfelelően bizonyított vagy igazolt megsemmisülése, elvesztése vagy ellopása esetében, valamint a 16. cikkben említett kis értékű ajándékok és minták céljára felhasznált termék esetében.

Részben vagy egészben kifizetetlen ügyletek és lopás esetében azonban a tagállamok megkövetelhetik a korrekciót.

186. cikk

A 184. és 185. cikk alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat a tagállamok állapítják meg.

187. cikk

(1)  A tárgyi eszközök esetében a korrekció ötéves időtartamot ölel fel, beleértve azt az évet is, amelyben a termékeket beszerezték vagy előállították.

A tagállamok a korrekciót azonban a termékek első használatbavételével kezdődő, öt teljes évből álló időszakra is alapozhatják.

A tárgyi eszközként beszerzett ingatlanok esetében a korrekció számításának alapjául szolgáló időszakot legfeljebb húsz évre lehet kiterjeszteni.

(2)  Az éves korrekció a tárgyi eszközöket terhelő HÉA-nak csak egyötöd részére, illetve kiterjesztett korrekciós időszak esetén a megfelelő hányadára vonatkozik.

Az első albekezdésben említett korrekciót az adólevonási jog következő években bekövetkező, ahhoz az évhez viszonyított változásainak figyelembevételével kell elvégezni, amelyben a terméket beszerezték, előállították vagy adott esetben első alkalommal használatba vették.

188. cikk

(1)  A korrekciós időszak alatt történő értékesítés esetén a tárgyi eszközöket úgy kell tekinteni, mintha azokat a korrekciós időszak lejártáig továbbra is az adóalany gazdasági tevékenységéhez használták volna fel.

A gazdasági tevékenységet teljes mértékben adókötelesnek kell tekinteni, ha az említett tárgyi eszközök értékesítése adóköteles.

A gazdasági tevékenységet teljes mértékben adómentesnek kell tekinteni, ha az említett tárgyi eszközök értékesítése adómentes.

(2)  Az (1) bekezdésben említett korrekciót az egész fennmaradó korrekciós időszakra vonatkoztatva egyszerre kell elvégezni. Ha azonban a tárgyi eszközök értékesítése adómentes, a tagállamok eltekinthetnek a korrekciótól, amennyiben a beszerző olyan adóalany, amely az érintett tárgyi eszközöket kizárólag olyan ügyletekhez használja, amelyek esetében a HÉA levonható.

189. cikk

A 187. és 188. cikk alkalmazása céljából a tagállamok a következő intézkedéseket hozhatják:

190. cikk

A 187., 188., 189. és 191. cikk alkalmazásában a tagállamok tárgyi eszközöknek tekinthetik azokat a szolgáltatásokat, amelyek jellemzői hasonlóak, mint amelyeket szokásosan a tárgyi eszközöknek tulajdonítanak.

191. cikk

Ha valamelyik tagállamban a 187. és 188. cikk alkalmazása elhanyagolható eredménnyel jár, a tagállam a HÉA-bizottsággal folytatott konzultációt követően a HÉA összes, érintett tagállamon belüli hatásának és az ügyviteli egyszerűsítések szükségességének figyelembevételével eltekinthet e cikkek alkalmazásától, feltéve, hogy ez nem vezet a verseny torzulásához.

192. cikk

Amennyiben az adóalany az általános szabályozásról különös szabályozásra tér át, vagy fordítva, a tagállamok meghozhatják a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az adóalanynak se indokolatlan előnyei, se indokolatlan hátrányai ne keletkezzenek.

XI.

CÍM

AZ ADÓALANYOK ÉS EGYES NEM ADÓALANYOK KÖTELEZETTSÉGEI

1.

FEJEZET

Fizetési kötelezettség

1.

szakasz

Az adóhatósággal szemben HÉA fizetésére kötelezett személyek

▼M3

192a. cikk

E szakasz alkalmazásában azt az adóalanyt, aki az adó megfizetésének helye szerinti tagállam területén állandó telephellyel rendelkezik, az adott tagállam területén nem letelepedett adóalanynak kell tekinteni, amennyiben az alábbi feltételek teljesülnek:

▼C4

193. cikk

A 194–199b. cikkben és a 202. cikkben említett esetek kivételével a héát az adóztatandó termékértékesítést vagy szolgáltatást végző adóalany köteles megfizetni.

▼B

194. cikk

(1)  Ha az adóztatandó termékértékesítést vagy szolgáltatásnyújtást nem abban a tagállamban letelepedett adóalany teljesíti, mint amelyikben a HÉA-t meg kell fizetni, a tagállamok előírhatják, hogy az adófizetésre a termékértékesítés beszerzője illetve a szolgáltatás igénybevevője legyen kötelezett.

(2)  Az (1) bekezdés alkalmazásának feltételeit a tagállamok állapítják meg.

195. cikk

A HÉA-t annak a személynek kell megfizetnie, akit abban a tagállamban, amelyben az adót meg kell fizetni, HÉA-alanyként nyilvántartásba vettek, és akinek a 38. vagy 39. cikkben megállapított feltételekkel terméket értékesítettek, amennyiben a termékértékesítést nem az érintett tagállamban letelepedett adóalany végzi.

▼M3

196. cikk

A HÉA megfizetésére a HÉA-azonosítószámmal rendelkező azon adóalany, vagy nem adóalany jogi személy kötelezett, aki a 44. cikk szerinti szolgáltatást igénybe veszi, amennyiben a szolgáltatást nem az érintett tagállamban letelepedett adóalany nyújtja.

▼B

197. cikk

(1)  HÉA fizetésre a terméket beszerző kötelezett, a következő feltételek együttes teljesülése esetén:

▼M9

▼B

(2)  Ha a 204. cikkben foglalt rendelkezéseknek megfelelően az adófizetésre kötelezettként adóügyi képviselőt jelöltek ki, a tagállamok eltérhetnek e cikk (1) bekezdésétől.

198. cikk

(1)  Amennyiben a befektetési aranyra vonatkozó, a szabályozott nemesfémpiacon tag adóalany és az ilyen piacon nem tag másik adóalany között létrejövő egyedi ügyleteket a 352. cikk értelmében megadóztatják, a tagállamok a beszerzőt tekintik adófizetésre kötelezettnek.

Ha a szabályozott nemesfémpiacon nem tag beszerző kizárólag a 352. cikkben meghatározott ügyletek esetében köteles az adófizetés helye szerinti tagállamban HÉA-azonosítóval rendelkezni, akkor az ezen tagállam rendelkezéseinek megfelelően a beszerző nevében az eladó teljesíti az adófizetési kötelezettségeket.

(2)  Ha az adóalany befektetési aranyat, illetve legalább 325 ezrelék tisztaságú aranyat nyersanyag, illetve félkésztermék formájában értékesít, a 344. cikk (1) bekezdésében meghatározottak szerint, és él a 348., 349. és 350. cikkben említett választási lehetőségek egyikével, a tagállamok a beszerzőt kötelezhetik az adó megfizetésére.

(3)  Az (1) és (2) bekezdés alkalmazására vonatkozó eljárásokat és feltételeket a tagállamok állapítják meg.

199. cikk

(1)  A tagállamok előírhatják, hogy a HÉA megfizetésére azon adóalany kötelezett, aki részére a következő termékértékesítések vagy szolgáltatások bármelyikét teljesítették:

(2)  Az (1) bekezdésben meghatározott lehetőség igénybevételekor a tagállamok meghatározhatják az annak hatálya alá tartozó termékek és szolgáltatások, valamint az értékesítők, szolgáltatók vagy beszerzők, illetve igénybevevők azon kategóriáinak körét, amelyekre ezen intézkedések alkalmazhatók.

(3)  A (1) bekezdés alkalmazásában a tagállamok a következő intézkedéseket hozhatják:

(4)  A tagállamok tájékoztatják a HÉA-bizottságot az (1) bekezdésnek megfelelően nemzeti jogukban elfogadott intézkedésekről, amennyiben azok nem a 77/388/EGK irányelv 27. cikke (1)-(4) bekezdésével összhangban aTanács által 2006. augusztus 13-a előtt engedélyezett és az e cikk (1) bekezdése értelmében fenntartott intézkedések.

▼M8

199a. cikk

(1)   ►M18  2022. június 30-ig a tagállamok előírhatják, hogy az alábbiakban felsorolt termékek értékesítése és szolgáltatások nyújtása esetében a héa megfizetésére kötelezett személy az az adóalany, akinek a részére azokat teljesítették: ◄

▼M12

(1a)  A tagállamok megállapíthatják az (1) bekezdésben meghatározott mechanizmus alkalmazási feltételeit.

(1b)  Az (1) bekezdésben meghatározott mechanizmust azzal a feltétellel lehet ezen bekezdés c)–j) pontjában felsorolt bármely termék értékesítésére vagy szolgáltatás nyújtására alkalmazni, ha az (1) bekezdésben meghatározott mechanizmus hatálya alá tartozó terméket értékesítő vagy szolgáltatást nyújtó adóalany számára megfelelő és hatékony jelentéstételi kötelezettséget írnak elő.

▼M12

(2)  A tagállamok tájékoztatják a héabizottságot az (1) bekezdésben előírt mechanizmus alkalmazásáról annak bevezetésekor, és a héabizottság rendelkezésére bocsátják a következő információkat:

▼M8

(3)   ►M12  Az (1) bekezdésben meghatározott mechanizmust alkalmazó tagállamok a (2) bekezdés c) pontjában előírt értékelési kritériumok alapján legkésőbb 2017. december 31-ig jelentést nyújtanak be a Bizottság számára. ◄ A jelentésben egyértelműen jelezni kell, hogy melyek a bizalmasan kezelendő, illetve a nyilvánosságra hozható információk.

A jelentésben részletesen értékelni kell az intézkedés általános eredményességét és hatékonyságát, különös tekintettel a következőkre:

▼M12

▼M8

▼M12

(4)  Minden tagállam, amely e cikk hatálybalépésének napjától kezdődően az (1) bekezdésben felsorolt termékek vagy szolgáltatások tekintetében elkövetett csalások trendjeiben saját területén változást észlel, erről legkésőbb 2017. június 30-ig jelentést nyújt be a Bizottságnak.

(5)  A Bizottság 2018. január 1-jéig átfogó értékelő jelentést nyújt be az Európai Parlament és a Tanács számára, az (1) bekezdésben megállapított mechanizmusnak a csalás elleni küzdelemre gyakorolt hatásairól.

▼M18

199b. cikk

(1)  Rendkívüli sürgősségű esetekben, valamint a (2) és a (3) bekezdéssel összhangban az adott tagállam – az adócsalás hirtelen és súlyos, potenciálisan számottevő és helyreállíthatatlan pénzügyi veszteségekhez vezető esetei elleni fellépés céljából hozott, a gyorsreagálási mechanizmus keretében megvalósuló különös intézkedésként – a 193. cikktől eltérve az adóalany vevőre telepítheti az egyes termékekértékesítések és szolgáltatásnyújtások utáni héa fizetési kötelezettséget.

A tagállam megfelelő ellenőrző intézkedéseket hoz a gyorsreagálási mechanizmus keretében megvalósuló különös intézkedést alkalmazó, terméket értékesítő vagy szolgáltatást nyújtó adóalanyokat illetően, amely gyorsreagálási mechanizmus keretében megvalósuló különös intézkedés kilenc hónapot meg nem haladó időtartamra szól.

(2)  Az (1) bekezdés szerinti, gyorsreagálási mechanizmus keretében megvalósuló különös intézkedést bevezetni kívánó tagállam a (4) bekezdéssel összhangban elkészített egységes formanyomtatvány felhasználásával értesíti erről a Bizottságot, és ezzel egy időben a többi tagállamot is. Értesítésében a tagállam tájékoztatja a Bizottságot az érintett ágazatra, a csalás típusára és jellemzőire, a rendkívüli sürgősség tényére, a csalás hirtelen és súlyos jellegére, valamint a csalás által okozott számottevő és helyreállíthatatlan pénzügyi veszteségekre vonatkozó információkról. Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy nem rendelkezik minden szükséges információval, az értesítés beérkezésétől számított két héten belül felveszi a kapcsolatot az érintett tagállammal, és meghatározza, hogy milyen kiegészítő információkra van szüksége. Az érintett tagállam által a Bizottságnak nyújtott minden kiegészítő információt egyidejűleg a többi tagállamnak is meg kell küldeni. Amennyiben a közölt kiegészítő információk nem bizonyulnak elégségesnek, a Bizottság erről egy héten belül tájékoztatja az érintett tagállamot.

Az e cikk (1) bekezdése szerinti, gyorsreagálási mechanizmus keretében megvalósuló különös intézkedést bevezetni kívánó tagállam a 395. cikk (2) és (3) bekezdésében megállapított eljárással összhangban egyúttal kérelmet küld a Bizottsághoz.

Az e cikk (1) bekezdésében foglalt rendkívüli sürgősségű esetekben a 395. cikk (2) és (3) bekezdésében megállapított eljárást a kérelemnek a Bizottsághoz való beérkezésétől számított hat hónapon belül be kell fejezni.

(3)  Amint a Bizottság rendelkezésére áll a (2) bekezdés első albekezdésében említett értesítés értékeléséhez általa szükségesnek ítélt valamennyi információ, a Bizottság értesíti erről a tagállamokat. Amennyiben a Bizottság kifogást emel a gyorsreagálási mechanizmus keretében megvalósuló különös intézkedéssel szemben, az említett értesítéstől számított egy hónapon belül negatív véleményt ad ki, és erről értesíti az érintett tagállamot és a héabizottságot. Amennyiben a Bizottság nem emel kifogást, erről, ugyanezen határidőn belül, írásos megerősítést küld az érintett tagállamnak és a héabizottságnak. A tagállam ezen megerősítés beérkezésének időpontjától kezdődően fogadhatja el a gyorsreagálási mechanizmus keretében megvalósuló különös intézkedést. A Bizottság az értesítés értékelése során figyelembe veszi más tagállamok írásban beküldött véleményét.

(4)  A Bizottság végrehajtási jogi aktust fogad el a (2) bekezdésben említett gyorsreagálási mechanizmus keretében megvalósuló különös intézkedésről való értesítés benyújtása és a (2) bekezdés első albekezdésében említett információk közlése céljára szolgáló egységes formanyomtatvány elkészítése céljából. Ezt a végrehajtási jogi aktust az (5) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(5)  Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 8 ) 5. cikkét kell alkalmazni, és ennek alkalmazásában a bizottság a 904/2010/EU tanácsi rendelet ( 9 ) 58. cikkével létrehozott bizottság.

(6)  Az (1) bekezdés szerinti, gyorsreagálási mechanizmus keretében megvalósuló különös intézkedést 2022. június 30-ig kell alkalmazni.

▼M20

199c. cikk

(1)  A 193. cikktől eltérve, a tagállamok 2022. június 30-ig a határokon nem átnyúló értékesítésekre általános fordított adózási mechanizmust (a továbbiakban: ÁFAM) vezethetnek be, előírva, hogy a héa megfizetésére kötelezett személy az az adóalany, akinek a részére történő összes termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás ügyletenként meghaladja a 17 500  EUR értékhatárt.

Az ÁFAM-ot bevezetni kívánó tagállam megfelel a következő feltételek mindegyikének:

A tagállam a (3) bekezdésben említett kérelemhez csatolja a héabevétel-kiesésnek a Bizottság által a héabevétel-kiesésről közzétett jelentésben foglalt módszerrel és számadatokkal összhangban történő kiszámítását, az e bekezdés második albekezdésének a) pontjában említettekkel összhangban.

(2)  Az ÁFAM hatékony működése és alkalmazása nyomon követésének biztosítása érdekében, az ÁFAM-ot alkalmazó tagállamok megfelelő és hatékony elektronikus jelentéstételi kötelezettségeket állapítanak meg minden adóalany és különösen azon adóalanyok számára, akik vagy amelyek az ÁFAM hatálya alá tartozó termékeket értékesítenek vagy szolgáltatásokat nyújtanak, vagy részükre ilyen termékértékesítést vagy szolgáltatásnyújtást teljesítenek.

(3)  Az ÁFAM-ot alkalmazni kívánó tagállamok kérelmet nyújtanak be a Bizottsághoz, és megadják a következő információkat:

Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy nem rendelkezik minden szükséges információval, a kérelem kézhezvételétől számított egy hónapon belül további információt kér, többek között az alkalmazott módszerekről, feltételezésekről, tanulmányokról és egyéb alátámasztó dokumentumokról. A kérelmező tagállam az értesítés kézhezvételétől számított egy hónapon belül benyújtja a kért információkat.

(4)  Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a kérelem megfelel a (3) bekezdésben foglalt követelményeknek, legkésőbb három hónappal azt követően, hogy minden szükséges információt megkapott, javaslatot terjeszt a Tanács elé. A Tanács a Bizottság e javaslatáról való egyhangú szavazással engedélyezheti a kérelmező tagállam számára az ÁFAM alkalmazását. Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a kérelem nem felel meg a (3) bekezdésben foglalt követelményeknek, akkor ugyanezen határidőn belül tájékoztatja ennek okairól a kérelmező tagállamot és a Tanácsot.

(5)  A belső piacra gyakorolt jelentős negatív hatás e bekezdés második albekezdésével összhangban történő megállapítása esetén a Bizottság, legkésőbb három hónappal azt követően, hogy minden szükséges információt megkapott, javaslatot tesz a (4) bekezdésben említett összes végrehajtási határozat hatályon kívül helyezésére, legkorábban hat hónappal az ÁFAM alkalmazására a tagállamot felhatalmazó első végrehajtási határozat hatálybalépését követően. Az ilyen hatályon kívül helyezést a Tanács által elfogadottnak kell tekinteni, kivéve, ha a Tanács a javaslat Bizottság általi elfogadásától számított 30 napon belül egyhangúlag úgy határoz, hogy elutasítja a Bizottság javaslatát.

Jelentős negatív hatás meglétét kell megállapítani az alábbi feltételek teljesülése esetén:

(6)  Az ÁFAM-ot alkalmazó tagállamok a következő információkat minden tagállam számára elektronikus formában megküldik:

Az első albekezdés a) és b) pontjában említett információkat legkésőbb az ÁFAM bevezetését követő három hónapon belül kell megküldeni, és ezt követően háromhavonta frissíteni kell. Az első albekezdés c) pontjában említett információkat legkésőbb az ÁFAM bevezetését követő kilenc hónapon belül kell megküldeni, és ezt követően háromhavonta frissíteni kell.

Az ÁFAM-ot alkalmazó tagállamok legkésőbb egy évvel az ÁFAM alkalmazásának megkezdését követően időközi jelentést nyújtanak be a Bizottságnak. Ebben a jelentésben részletesen értékelni kell az ÁFAM hatékonyságát. Az ÁFAM alkalmazásának befejezését követő három hónapon belül az ÁFAM-ot alkalmazó tagállamok zárójelentést nyújtanak be annak átfogó hatásáról.

(7)  Az ÁFAM-ot nem alkalmazó tagállamok időközi jelentést nyújtanak be a Bizottságnak az ÁFAM más tagállamok általi alkalmazásának a területükön érzékelhető hatásairól. Ezt a jelentést az ÁFAM egy tagállamban már legalább egy éve történő alkalmazását követő három hónapon belül kell benyújtani a Bizottságnak.

Ha az ÁFAM-ot legalább egy tagállam alkalmazza, az ÁFAM-ot nem alkalmazó tagállamok 2022. szeptember 30-ig zárójelentést nyújtanak be a Bizottságnak az ÁFAM más tagállamok általi alkalmazásának a területükön érzékelhető hatásairól.

(8)  A (6) bekezdésben említett jelentésekben a tagállamok a következő értékelési kritériumok alapján értékelik az ÁFAM alkalmazásának hatását:

(9)  A (7) bekezdésben említett jelentésekben a tagállamok a következő értékelési kritériumok alapján értékelik az ÁFAM alkalmazásának hatását:

▼B

200. cikk

A HÉA-t a Közösségen belüli adóztatandó termékbeszerzést teljesítő személynek kell megfizetnie.

201. cikk

Import esetén a HÉA az import szerinti tagállam által adófizetésre kijelölt vagy olyanként elismert személyt vagy személyeket terheli.

202. cikk

A HÉA-t annak a személynek kell megfizetnie, aki révén a termék kikerül a 156., 157., 158., 160. és 161. cikkben felsorolt eljárások hatálya alól.

203. cikk

A HÉA-t bármely olyan személynek meg kell fizetnie, aki HÉA-t tüntet fel a számlán.

204. cikk

(1)  Ha a 193–197. cikknek valamint a 199 és 200. cikknek megfelelően az adófizetésre kötelezett személy nem abban a tagállamban letelepedett adóalany, mint amelyikben a HÉA-t meg kell fizetni, akkor a tagállamok engedélyezhetik számára, hogy adófizetésre kötelezett személyként adóügyi képviselőt jelöljön ki.

Ezenkívül, ha az adóztatandó ügyletet nem abban a tagállamban letelepedett adóalany teljesíti, mint amelyikben a HÉA-t meg kell fizetni, ►C1  és azzal az országgal, amelyben az adóalany székhelye van, vagy letelepedett, nincs érvényben a 76/308/EGK irányelvben ( 10 ) és az 1798/2003/EK rendeletben ( 11 ) foglalthoz hasonló hatályú, kölcsönös segítségnyújtási jogi eszköz, ◄ a tagállamok rendelkezhetnek arról, hogy az adófizetésre kötelezett személy az érintett tagállamban nem letelepedett adóalany által kijelölt adóügyi képviselő legyen.

▼M3

A tagállamok azonban nem alkalmazhatják a második albekezdésben említett lehetőséget a 358a. cikk 1. pontjában meghatározott, a Közösségben nem letelepedett olyan adóalanyokra, akik a távközlési, rádió- és televízióműsor-, valamint elektronikus szolgáltatások esetében a különös szabályozást választották.

▼B

(2)  Az (1) bekezdés első albekezdésében említett választási lehetőség feltételeit és részletes szabályait az egyes tagállamok állapítják meg.

205. cikk

A 193–200. és a 202., 203. és 204. cikkben említett helyzetekben a tagállamok előírhatják, hogy az adófizetésre kötelezett személytől eltérő személy az adófizetésre kötelezett személlyel egyetemlegesen felelős legyen a HÉA megfizetéséért.

2.

szakasz

Fizetési feltételek

206. cikk

Minden adófizetésre kötelezett adóalanynak a 250. cikkben előírt adóbevallás benyújtásakor kell megfizetnie a HÉA nettó összegét. A tagállamok azonban az összeg megfizetésére más határidőt is megállapíthatnak, vagy időközi fizetést írhatnak elő.

207. cikk

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy azok a személyek, akik a 194–197. cikknek valamint a 199. és 204. cikknek megfelelően a nem az érintett tagállam területén letelepedett adóalanyok helyett adófizetésre kötelezett személynek minősülnek, teljesítsék az ebben a szakaszban megállapított fizetési kötelezettségeiket.

A tagállamok megteszik továbbá a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy azok a személyek, akik a 205. cikknek megfelelően a HÉA megfizetéséért egyetemlegesen felelősnek minősülnek, teljesítsék ezen fizetési kötelezettségeiket.

208. cikk

Ha a tagállamok a 198. cikk (1) bekezdése szerint a befektetési arany beszerzőjét tekintik adófizetésre kötelezett személynek vagy élnek a 198. cikk (2) bekezdésében meghatározott azon lehetőséggel, hogy a nyersanyag illetve félkésztermék formájában lévő vagy befektetési arany beszerzőjét tekintsék adófizetésre kötelezettnek a 344. cikk (1) bekezdésében meghatározottak szerint, meghozzák a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az említett személy teljesítse az ebben a szakaszban megállapított fizetési kötelezettségeit.

209. cikk

A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy azok a nem adóalany jogi személyek, akik a 2. cikk (1) bekezdése b) pontjának i. alpontjában foglalt, Közösségen belüli termékbeszerzés következtében adófizetésre kötelezettek, teljesítsék az ebben a szakaszban megállapított fizetési kötelezettségeiket.

210. cikk

A tagállamok megállapítják a 2. cikk (1) bekezdése b) pontjának ii. alpontjában foglalt, új közlekedési eszközök Közösségen belüli beszerzésére, valamint a 2. cikk (1) bekezdése b) pontjának iii. alpontjában foglalt, jövedéki termékek Közösségen belüli beszerzésére vonatkozó HÉA fizetési feltételeket.

211. cikk

A tagállamok megállapítják a termékimportra vonatkozó adófizetési feltételeket.

A tagállamok különösen rendelkezhetnek arról, hogy az adóalanyok, vagy az adófizetésre kötelezett személyek, vagy ezek bizonyos csoportjai nem kötelesek az általuk behozott termékek után fizetendő HÉA-t a behozatal időpontjában megfizetni, feltéve, hogy a 250. cikknek megfelelően benyújtandó HÉA-bevallásban ezt ennek megfelelően tüntették fel.

212. cikk

A tagállamok mentesíthetik az adóalanyokat az esedékes HÉA megfizetése alól, amennyiben ennek összege jelentéktelen.

2.

FEJEZET

Az adózó nyilvántartása

213. cikk

(1)  Minden adóalany bejelenti adóalanyként folytatott tevékenységének megkezdését, módosítását vagy megszüntetését.

A tagállamok az általuk meghatározott feltételeknek megfelelően lehetővé teszik, és meg is követelhetik az elektronikus úton történő bejelentést.

(2)  Az (1) bekezdés első albekezdésének sérelme nélkül minden adóalany, illetve nem adóalany jogi személy, aki a 3. cikk (1) bekezdése szerinti, a HÉA hatálya alá nem tartozó Közösségen belüli termékbeszerzést végez, köteles bejelenteni az ilyen termékbeszerzést, amennyiben az említett cikkben meghatározott azon feltételek, amelyek alapján az ügylet a nem tartozik a HÉA hatálya alá, már nem teljesülnek.

214. cikk

(1)  Valamennyi tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a következő személyeket egyedi adószámmal tartsa nyilván:

▼M3

▼B

(2)  A tagállamoknak nem kell nyilvántartaniuk a 12. cikkben említett egyes, eseti ügyleteket lebonyolító adóalanyokat.

215. cikk

Minden egyéni HÉA-azonosítószám rendelkezik egy előtaggal az ISO 3166 alpha–2–es kódnak megfelelően, amelynek alapján a kibocsátó tagállamot azonosítani lehet.

Mindazonáltal Görögország jogosult az „EL” előtag használatára.

216. cikk

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy nyilvántartási rendszereik meg tudják különböztetni a 214. cikkben említett adóalanyokat, és így a 402. cikkben említett, Közösségen belüli ügyletek adózására vonatkozó átmeneti rendelkezéseket megfelelő módon alkalmazzák.

3.

FEJEZET

Számlázás

1.

szakasz

Fogalommeghatározások

▼M9

217. cikk

Ezen irányelv alkalmazásában „elektronikus számla”: az ezen irányelvben előírt adatokat tartalmazó számla, amelyet elektronikus formában bocsátottak ki és fogadtak be.

▼B

2.

szakasz

A számla fogalma

218. cikk

Ezen irányelv alkalmazásában a tagállamok elfogadják a papír vagy elektronikus formában létező dokumentumokat vagy üzeneteket számlaként, ha azok megfelelnek az e fejezetben meghatározott feltételeknek.

219. cikk

Számlának kell tekinteni bármely dokumentumot vagy üzenetet, amely kifejezetten és egyértelműen az eredeti számlára hivatkozik, vagy módosítja azt.

3.

szakasz

Számla kibocsátása

▼M16

219a. cikk

(1)  A számlázásra annak a tagállamnak a szabályait kell alkalmazni, amely az V. címben foglalt rendelkezések szerint a termékértékesítés vagy a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyének tekintendő.

(2)  Az (1) bekezdéstől eltérve a számlázásra a következő szabályok vonatkoznak:

(3)  E cikk (1) és (2) bekezdését a 244–248. cikk sérelme nélkül kell alkalmazni.

▼M9

220. cikk

(1)  Minden adóalany köteles biztosítani, hogy az alábbi esetekben saját maga, vagy az, akinek részére a terméket értékesíti, illetve a szolgáltatást nyújtja, vagy egy, az adóalany nevében és megbízásából eljáró harmadik fél számlát bocsásson ki:

(2)  Az (1) bekezdéstől eltérően és a 221. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül a 135. cikk (1) bekezdésének a)–g) pontja alapján adómentes szolgáltatásnyújtás esetében nem kötelező számlát kiállítani.

▼M9

220a. cikk

(1)  A tagállamok engedélyezik, hogy az adóalanyok az alábbi esetek bármelyikében egyszerűsített számlát állítsanak ki:

(2)  A tagállamok nem engedélyezik az adóalanyok számára egyszerűsített számla alkalmazását, ha a számlát a 220. cikk (1) bekezdése 2. vagy 3. pontja alapján kell kibocsátani, vagy ha az adóztatandó termékértékesítést vagy szolgáltatásnyújtást olyan adóalany végzi, aki nem abban a tagállamban letelepedett, amelyben a héát meg kell fizetni, vagy az abban a tagállamban meglévő letelepedettsége a 192a. cikk értelmében nem vesz részt a termékértékesítésben vagy szolgáltatásnyújtásban, és a héa fizetésre a termék beszerzője, illetve a szolgáltatás igénybe vevője kötelezett.

▼M9

221. cikk

(1)  A tagállamok a 226. cikk vagy a 226b. cikk alapján megkívánt adatokat tartalmazó számla kiállítására kötelezhetik az adóalanyokat a 220. cikk (1) bekezdésében említettektől eltérő termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás tekintetében.

(2)  A tagállamok a 226. vagy a 226b. cikkben megkívánt adatokat tartalmazó számla kiállítására kötelezhetik a területükön letelepedett adóalanyokat vagy azokat az adóalanyokat, amelyeknek az adott tagállam területén található az az állandó telephelye, ahonnan a termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás történik, a 135. cikk (1) bekezdésének a)–g) pontja értelmében adómentes olyan szolgáltatásnyújtás tekintetében, amelyet az említett adóalanyok a területükön vagy a Közösség területén kívül teljesítenek.

▼A1

(3)  A tagállamok felmenthetik az adóalanyokat a 220. cikk (1) bekezdésében vagy a 220a. cikkben megállapított számlaadási kötelezettség alól a területükön teljesített olyan termékértékesítésekre vagy szolgáltatásnyújtásokra vonatkozóan, amelyek a 110. és 111. cikk, a 125. cikk (1) bekezdése, a 127. cikk, a 128. cikk (1) bekezdése, a 132. cikk, a 135. cikk (1) bekezdésének h)–l) pontja, a 136., 371., 375., 376. és 377. cikk, a 378. cikk (2) bekezdése, a 379. cikk (2) bekezdése és a 380–390c. cikk értelmében – az előző fázisban megfizetett héa levonásának jogával vagy anélkül – adómentesek.

▼M9

222. cikk

A 138. cikkben meghatározott feltételeknek megfelelően teljesített termékértékesítés vagy az olyan szolgáltatásnyújtás esetén, amelynél a héát a 196. cikk alapján a szolgáltatás igénybevevőjének kell megfizetnie, a számlát legkésőbb az adóztatandó tényállás bekövetkeztének hónapját követő hónap tizenötödik napján kell kibocsátani.

Egyéb termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások esetében a tagállamok számlakibocsátási határidőket írhatnak elő az adóalanyok számára.

223. cikk

A tagállamok engedélyezik az adóalanyoknak több különböző termékértékesítésről vagy szolgáltatásnyújtásról szóló összesítő számlák kibocsátását, feltéve, hogy az összesítő számlán feltüntetett termékértékesítésekre vagy szolgáltatásnyújtásokra vonatkozóan ugyanabban a naptári hónapban keletkezik a héafizetési kötelezettség.

A 222. cikk sérelme nélkül a tagállamok engedélyezhetik, hogy az összesítő számlán olyan termékértékesítések, illetve szolgáltatásnyújtások szerepeljenek, amelyekre vonatkozóan egy naptári hónapot meghaladó időszakban keletkezik a héafizetési kötelezettség.

224. cikk

Az adóalany által teljesített termékértékesítésekre vagy szolgáltatásnyújtásokra vonatkozó számlát kiállíthatja a terméket beszerző vagy szolgáltatást igénybevevő is, feltéve, hogy a felek előzetes megállapodást kötöttek, valamint létezik minden ilyen számlának a termékértékesítést végző vagy szolgáltatást nyújtó adóalany általi elfogadására vonatkozó eljárás. A tagállamok megkövetelhetik azt, hogy e számlákat az adóalany nevében és megbízásából bocsássák ki.

225. cikk

A tagállamok az adóalanyok számára egyedi feltételeket állapíthatnak meg azon esetekben, amikor a számlát kiállító harmadik fél, illetve a terméket beszerző vagy a szolgáltatást igénybevevő olyan országban telepedett le, amellyel nincs érvényben a 2010/24/EU irányelvben ( 12 ) és az 1798/2003/EK rendeletben ( 13 ) foglalthoz hasonló hatályú kölcsönös segítségnyújtásra vonatkozó jogi eszköz.

▼B

4.

szakasz

A számlák tartalma

226. cikk

Az ebben az irányelvben meghatározott különös rendelkezések sérelme nélkül, a 220. és 221. cikk értelmében kiállított számlákon a HÉA megállapítása céljából kizárólag a következő adatokat kell kötelezően feltüntetni:

▼M9

▼B

▼M9

▼M9

▼M9

▼B

▼M9

▼B

▼M9

226a. cikk

Ha a számlát olyan adóalany bocsátja ki, aki nem letelepedett abban a tagállamban, ahol az adófizetési kötelezettséget teljesíteni kell vagy az abban a tagállamban meglévő letelepedettsége a 192a. cikk értelmében nem vesz részt a termékértékesítésben vagy szolgáltatásnyújtásban, és a termékértékesítést olyan beszerző, illetve a szolgáltatásnyújtást olyan igénybevevő részére teljesíti, aki héa fizetésre kötelezett, az adóalany elhagyhatja a 226. cikk 8., 9. és 10. pontjában említett adatokat, és helyette az érintett termék vagy szolgáltatás adóalapját tüntetheti fel, megadva az értékesített termék mennyiségét és jellegét, vagy a nyújtott szolgáltatás körét, valamint jellegét.

226b. cikk

A 220a. cikk, valamint a 221. cikk (1) és (2) bekezdése szerint kibocsátott egyszerűsített számlák tekintetében a tagállamok legalább az alábbi adatok feltüntetését követelik meg:

A számlákon a 226., a 227. és a 230. cikkben említettektől eltérő adat feltüntetése nem követelhető meg.

▼B

227. cikk

A tagállamok a területükön letelepedett, és ott termékértékesítést vagy szolgáltatásnyújtást végző adóalanyoknak előírhatják, hogy a 226. cikk 4. pontjában említettektől eltérő esetekben tüntessék fel a terméket beszerző vagy a szolgáltatást igénybevevő 214. cikkben említett HÉA-azonosítószámát.

▼M9 —————

▼B

229. cikk

A tagállamok nem követelik meg a számlák aláírását.

▼M9

230. cikk

A számlán szereplő összegeket bármilyen fizetőeszközben ki lehet fejezni, feltéve, hogy a számlán a fizetendő vagy helyesbítendő héa összege – a 91. cikkben meghatározott átváltási mechanizmus alkalmazásával – a tagállam nemzeti fizetőeszközében szerepel.

▼M9 —————

▼B

5.

szakasz

▼M9

Papíralapú számlák és elektronikus számlák

232. cikk

Elektronikus számla alkalmazásához a számlabefogadó beleegyezése szükséges.

233. cikk

(1)  A számla kibocsátásának időpontjától a számla megőrzési idejének végéig biztosítani kell a számla eredetének hitelességét, tartalmának sértetlenségét és olvashatóságát, akár papíralapú, akár elektronikus formában bocsátották ki.

Az egyes adóalanyok határozzák meg, hogy milyen módon biztosítják a számla eredetének hitelességét, tartalmának sértetlenségét és olvashatóságát. Ez bármely olyan üzleti ellenőrzési eljárással elérhető, amely a számla és a termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás között megbízható ellenőrzési nyomvonalat létesít.

Az „eredet hitelessége” a termékértékesítő vagy szolgáltatásnyújtó, illetve a számlakibocsátó azonosságának biztosítását jelenti.

A „tartalom sértetlensége” azt jelenti, hogy az ezen irányelv által előírt tartalmat nem változtatták meg.

(2)  Elektronikus számla eredetének hitelessége és tartalmának sértetlensége az (1) bekezdésben leírt üzleti ellenőrzési eljárásokon kívül bizonyos technológiákkal is biztosítható, például az alábbiakkal:

▼M9 —————

▼M9

235. cikk

A tagállamok egyedi feltételeket állapíthatnak meg a területükön végzett termékértékesítésről vagy szolgáltatásnyújtásról kiállított elektronikus számlákra vonatkozóan, amelyet olyan országból teljesítenek, amellyel nincs érvényben a 2010/24/EU irányelvben és az 1798/2003/EK rendeletben foglalthoz hasonló hatályú kölcsönös segítségnyújtásra vonatkozó jogi eszköz.

236. cikk

Amennyiben ugyanannak a számlabefogadónak több elektronikus számlát tartalmazó számlaköteget küldenek, illetve ilyet bocsátanak rendelkezésére, akkor a különböző számlák azonos adatait elegendő csak egyszer feltüntetni, feltéve, hogy minden számla esetében a teljes információ hozzáférhető.

237. cikk

A Bizottság legkésőbb 2016. december 31-ig független gazdasági tanulmányon alapuló, átfogó értékelő jelentést nyújt be a Bizottságnak és az Európai Parlamentnek a 2013. január 1-jétől alkalmazandó számlázási szabályok hatásáról és különösen arról, hogy azok milyen mértékben eredményezték a vállalkozásokra nehezedő adminisztratív terhek csökkenését, és szükség szerint megfelelő javaslatot tesz az érintett szabályok módosítására.

▼B

6.

szakasz

Egyszerűsítő intézkedések

238. cikk

▼M9

(1)  A héa-bizottsággal folytatott konzultációt követően és az általuk megállapított feltételeknek megfelelően a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a termékértékesítésekre és szolgáltatásnyújtásokra vonatkozó számlákon a következő esetekben csak a 226b. cikk szerinti információkat kell feltüntetni:

▼M9 —————

▼M9

(3)  Az (1) bekezdésben előírt egyszerűsítéseket nem lehet alkalmazni, ha a számlát a 220. cikk (1) bekezdése 2. vagy 3. pontjának megfelelően kell kibocsátani, vagy ha az adóztatandó termékértékesítést vagy szolgáltatásnyújtást olyan adóalany végzi, aki nem telepedett le abban a tagállamban, amelyben a héát meg kell fizetni vagy az abban a tagállamban meglévő letelepedettsége a 192a. cikk értelmében nem vesz részt a termékértékesítésben vagy szolgáltatásnyújtásban, és héa fizetésre a termék beszerzője, illetve a szolgáltatás igénybevevője kötelezett.

▼B

239. cikk

Ha a tagállamok élnek a 272. cikk (1) bekezdése első albekezdésének b) pontjában említett lehetőséggel, és nem látják el HÉA-azonosítószámmal azokat az adóalanyokat, akik nem végeznek semmilyen, a 20., 21., 22., 33., 36., 138. és 141. cikkben említett ügyletet, akkor a számlán az eladó, a beszerző vagy a szolgáltatás igénybevevője – ki nem adott – azonosítószámát egy másik, az érintett tagállamok által meghatározott adó-nyilvántartási számmal kell helyettesíteni.

240. cikk

Azok a tagállamok, amelyek élnek a 272. cikk (1) bekezdése első albekezdésének b) pontjában említett lehetőséggel – ha az adóalanynak kiadtak adóazonosító-számot –, megkövetelhetik továbbá, hogy az alábbi adatok szerepeljenek a számlán:

4.

FEJEZET

Az adó nyilvántartása

1.

szakasz

Fogalommeghatározások

241. cikk

E fejezet alkalmazásában „a számla elektronikus tárolása” az adatfeldolgozás céljára – beleértve a digitális tömörítést – elektronikus berendezés használatával, valamint vezetékek, rádióátjátszás, optikai technológiák vagy egyéb elektromágneses eszközök alkalmazásával történő adattárolás.

2.

szakasz

Általános követelmények

242. cikk

Minden adóalany megfelelően részletes nyilvántartást vezet a HÉA alkalmazásának és adóhatóság általi ellenőrzésének lehetővé tétele érdekében.

▼M9

243. cikk

(1)  Minden adóalany nyilvántartást vezet a feladási tagállamtól eltérő, de a Közösségen belüli területre általa vagy a nevében feladott vagy elfuvarozott olyan termékekről, amelyek a 17. cikk (2) bekezdésének f), g) és h) pontjában meghatározott, a termékekre vonatkozó értékbecslésből, azok megmunkálásából vagy azok ideiglenes felhasználásából álló ügyletekhez szükségesek.

(2)  Minden adóalany megfelelően részletes nyilvántartást vezet annak érdekében, hogy a más tagállamban héa-azonosítószámmal rendelkező adóalany által vagy nevében az említett másik tagállamból számára feladott olyan termékeket azonosítani lehessen, amelyeken a termékek értékbecsléséből vagy megmunkálásából álló szolgáltatást végeznek.

▼B

3.

szakasz

Valamennyi számla megőrzésére vonatkozó különös kötelezettségek

244. cikk

Minden adóalany biztosítja a saját maga által, a vevő(megrendelő) által, vagy harmadik fél által az adóalany nevében és megbízásából kiállított számlák egy példányának, illetve minden kapott számla megőrzését.

245. cikk

(1)  Ezen irányelv alkalmazásában az adóalany határozhat a megőrzés helyéről, feltéve hogy a 244. cikknek megfelelően megőrzött minden számlát vagy információt az illetékes hatóságok kérésére bármikor indokolatlan késedelem nélkül azok rendelkezésére bocsát.

(2)  A tagállamok előírhatják, hogy a területükön letelepedett adóalanyok bejelentsék a megőrzés helyét, ha az a tagállam területén kívül van.

A tagállamok ezen kívül előírhatják, hogy a területükön letelepedett adóalanyok az érintett tagállamban őrizzék a saját maguk által, a vevőjük (megrendelőjük) által, vagy harmadik fél által a nevükben és javuka kiállított számlák egy példányát, illetve minden kapott számlát, amennyiben az érintett adatok megőrzése nem elektronikus úton történik, ami biztosítja az érintett adatokhoz való teljes körű, on-line hozzáférést.

▼M9 —————

▼B

247. cikk

(1)  Az egyes tagállamok meghatározzák azt az időszakot, amely alatt az adóalanyoknak biztosítaniuk kell a tagállam területén végzett termékértékesítésre vagy szolgáltatásnyújtásra vonatkozó számlák, valamint a tagállam területén letelepedett adóalanyok által kapott számlák megőrzését.

▼M9

(2)  A 233. cikkben meghatározott követelmények teljesítése érdekében az (1) bekezdésben említett tagállam előírhatja, hogy a számlákat abban az eredeti – papíralapú vagy elektronikus – formájukban őrizzék meg, amelyben küldték vagy rendelkezésre bocsátották azokat. A tagállam szintén előírhatja, hogy a számlák elektronikus tárolása esetén a 233. cikkben meghatározottak szerint elektronikus úton kell megőrizni a számla eredetének hitelességét és tartalmának sértetlenségét biztosító adatokat is.

(3)  Az (1) bekezdésben említett tagállam megállapíthat olyan különös feltételeket, amelyek megtiltják vagy korlátozzák a számlák olyan országban történő megőrzését, amellyel nincs érvényben a 2010/24/EU irányelvben és az 1798/2003/EK rendeletben foglalthoz hasonló hatályú kölcsönös segítségnyújtásra vonatkozó jogi eszköz vagy a 249. cikkben említett, elektronikus hozzáférési, letöltési és felhasználási jogot biztosító jogi eszköz.

▼B

248. cikk

A tagállamok – az általuk meghatározott feltételeknek megfelelően – előírhatják a nem adóalanyok által kapott számlák megőrzését.

4.

szakasz

Más tagállamban elektronikus úton őrzött számlákhoz való hozzáférési jog

▼M9

248a. cikk

A tagállamok ellenőrzés céljából előírhatják, hogy a területükön teljesített termékértékesítésről vagy szolgáltatásnyújtásról kiállított számlákat, valamint a területükön letelepedett adóalanyok által befogadott számlákat bizonyos adóalanyok tekintetében vagy bizonyos esetekben fordítsák le a tagállam hivatalos nyelvére/nyelveire. A tagállamok mindazonáltal nem írhatják elő általános követelményként a számlák lefordítását.

▼M9

249. cikk

Ellenőrzési célból, amennyiben az adóalany az általa kiállított vagy befogadott számlákat az adatokhoz online hozzáférést biztosítva, elektronikusan őrzi meg, úgy a letelepedése szerinti tagállam illetékes hatóságainak, vagy amenynyiben a héát egy másik tagállamban kell megfizetni, az említett másik tagállam illetékes hatóságainak joguk van az említett számlákhoz elektronikusan hozzáférni, azokat letölteni és felhasználni.

▼B

5.

FEJEZET

Bevallás

250. cikk

(1)  Minden adóalanynak HÉA-bevallást kell benyújtania, amely tartalmaz minden olyan adatot, amely a fizetendő adó, valamint az érvényesítendő adólevonás összegének megállapításához szükséges, beleértve – amennyiben ez az adóalap megállapításához szükséges – az adó és a levonások alapjául szolgáló ügyletek összértékét, továbbá az adómentes ügyletek értékét is.

(2)  A tagállamok engedélyezik és előírhatják, hogy az (1) bekezdésben megállapított HÉA-bevallást az általuk meghatározott feltételeknek megfelelően elektronikus úton nyújtsák be.

251. cikk

Az adott adómegállapítási időszakra vonatkozó HÉA-bevallás a 250. cikkben említett adatokon kívül a következő adatokat tartalmazza:

252. cikk

(1)  A HÉA-bevallást a tagállamok által megállapítandó határidőn belül kell benyújtani. A határidő az egyes adómegállapítási időszakok végétől számított legfeljebb két hónap lehet.

(2)  Az adómegállapítási időszakok hosszát a tagállamok egy, két vagy három hónapban állapítják meg.

A tagállamok azonban eltérő időszakokat is megállapíthatnak, feltéve, hogy ezek az egy évet nem haladják meg.

253. cikk

Svédország egyszerűsített eljárást alkalmazhat a kis- és középvállalkozások esetében, amely alapján a kizárólag belföldön adóköteles tevékenységet folytató adóalanyok a HÉA-bevallást a közvetlen adókra vonatkozó éves adómegállapítási időszakot követő három hónapon belül nyújtják be.

254. cikk

Új közlekedési eszközök olyan értékesítése esetén, amelyet HÉA-azonosítószámmal rendelkező adóalany a 138. cikk (2) bekezdésének a) pontjában foglalt feltételek alapján HÉA-azonosítószámmal nem rendelkező vevőnek (megrendelőnek) teljesített, illetve amelyet a 9. cikk (2) bekezdésében meghatározott adóalany teljesített, a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az eladó a HÉA alkalmazásához és ellenőrzéséhez szükséges összes adatot közölje az adóhatósággal.

255. cikk

Ha a tagállamok a 198. cikk (1) bekezdése szerint a befektetési arany beszerzőjét tekintik adófizetésre kötelezett személynek, vagy élnek a 198. cikk (2) bekezdésében meghatározott azon lehetőséggel, mely szerint a nyersanyag illetve félkésztermék formájában lévő vagy befektetési arany beszerzőjét tekintsék adófizetésre kötelezettnek a 344. cikk (1) bekezdésében meghatározottak szerint, meghozzák a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az említett személy teljesítse az ebben a fejezetben megállapított adóbevallási kötelezettségeit.

256. cikk

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy azok a személyek, akik a 194–197. cikk és a 204. cikk értelmében a területükön nem letelepedett adóalany helyett adófizetésre kötelezettnek minősülnek, teljesítsék az ebben a fejezetben megállapított adóbevallási kötelezettségeket.

257. cikk

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy azok a nem adóalany jogi személyek, akik a 2. cikk (1) bekezdése b) pontjának i. alpontjában meghatározott, Közösségen belüli termékbeszerzés után adófizetésre kötelezettek, teljesítsék az ebben a fejezetben megállapított adóbevallási kötelezettségeket.

258. cikk

A tagállamok megállapítják az adóbevallás részletes szabályait a 2. cikk (1) bekezdése b) pontjának ii. alpontjában említett új közlekedési eszközök Közösségen belüli beszerzésére, valamint a 2. cikk (1) bekezdése b) pontjának iii. alpontjában említett jövedéki termékek Közösségen belüli beszerzésére vonatkozóan.

259. cikk

A tagállamok megkövetelhetik, hogy a 2. cikk (1) bekezdése b) pontjának ii. alpontjában említett, új közlekedési eszközök Közösségen belüli beszerzését végző személyek a HÉA-bevallás benyújtásakor a HÉA alkalmazásához és ellenőrzéséhez szükséges összes adatot közöljék az adóhatósággal.

260. cikk

A tagállamok megállapítják a termékimportra vonatkozó adóbevallás részletes szabályait.

261. cikk

(1)  A tagállamok kötelezhetik az adóalanyt, hogy az a benyújtott adóbevallásában a 250. és 251. cikkben meghatározott, és az előző évben teljesített minden ügyletére vonatkozó összes adatot tüntesse fel. Ez a bevallás az esetleges korrekciójához szükséges minden információt tartalmaz.

(2)  A tagállamok engedélyezhetik és előírhatják, hogy az (1) bekezdésben megállapított adóbevallásokat az általuk meghatározott feltételeknek megfelelően elektronikus úton nyújtsák be.

6.

FEJEZET

Összesítő nyilatkozat

▼M3

262. cikk

Minden, HÉA-azonosítószámmal rendelkező adóalanynak összesítő nyilatkozatot kell benyújtania, amely tartalmazza a következőket:

▼M4

263. cikk

(1)  Az összesítő nyilatkozatot minden egyes naptári hónapra vonatkozóan egy hónapnál nem hosszabb határidőn belül és a tagállamok által meghatározott eljárásoknak megfelelően kell összeállítani.

(1a)  Mindazonáltal a tagállamok az általuk meghatározható feltételeknek és korlátoknak megfelelően engedélyezhetik az adóalanyoknak, hogy a negyedév végétől számított egy hónapnál nem hosszabb határidőn belül naptári negyedévekről nyújtsák be az összesítő nyilatkozatot, feltéve, hogy a 264. cikk (1) bekezdésének d) pontjában és a 265. cikk (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott termékértékesítés negyedéves, héa nélkül számított összértéke sem az érintett negyedévre, sem a megelőző négy negyedév bármelyikére vonatkozóan nem haladja meg az 50 000 EUR-t vagy ennek nemzeti valutában kifejezett értékét.

Az első albekezdésben biztosított opció alkalmazhatósága megszűnik azon hónap végétől, amelyben a 264. cikk (1) bekezdésének d) pontjában, valamint a 265. cikk (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott termékértékesítés folyó negyedévre vonatkozó, héa nélkül számított összértéke meghaladja az 50 000 EUR-t vagy ennek nemzeti valutában kifejezett értékét. Ebben az esetben egy hónapnál nem hosszabb határidőn belül összesítő nyilatkozatot kell készíteni a negyedév kezdete óta eltelt hónapra vagy hónapokra.

(1b)  A tagállamok 2011. december 31-ig az (1a) bekezdésben meghatározott összeget 100 000 EUR-ban vagy ezzel egyenértékű, nemzeti valutában kifejezett összegben is megállapíthatják.

(1c)  A tagállamok az általuk meghatározható feltételeknek és korlátoknak megfelelően engedélyezhetik az adóalanyoknak, hogy a 264. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett szolgáltatásnyújtások vonatkozásában a negyedév végétől számított egy hónapnál nem hosszabb határidőn belül naptári negyedévekről nyújtsák be az összesítő nyilatkozatot.

A tagállamok megkövetelhetik különösen a 264. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást egyaránt végző adóalanyoktól, hogy az összesítő nyilatkozatot az (1)–(1b) bekezdések alkalmazásából származó határidőn belül nyújtsák be.

(2)  A tagállamok engedélyezik és előírhatják, hogy az (1) bekezdésben említett összesítő nyilatkozatot az általuk meghatározott feltételeknek megfelelően elektronikus fájlban nyújtsák be.

▼B

264. cikk

(1)  Az összesítő nyilatkozatban a következő adatok szerepelnek:

▼M3

▼B

▼M3

▼B

▼M4

(2)  Az (1) bekezdés d) pontjában említett összeget a 263. cikk (1)–(1c) bekezdésének megfelelően meghatározott azon összesítő nyilatkozat benyújtási időszakra vonatkozóan kell bevallani, amelynek során az adófizetési kötelezettség keletkezett.

Az (1) bekezdés f) pontjában említett összeget a 263. cikk (1)–(1c) bekezdésének megfelelően meghatározott azon összesítő nyilatkozat benyújtási időszakra vonatkozóan kell bevallani, amelynek során a termékeket beszerző személy a korrekcióról értesítést kapott.

▼B

265. cikk

(1)  A 42. cikkben meghatározott, Közösségen belüli termékbeszerzés esetében az azon tagállamban HÉA-azonosítószámmal rendelkező adóalany, amelyben a HÉA-azonosítószámot a részére megállapították és amelyben a termékbeszerzést végezte, az összesítő nyilatkozatban köteles egyértelműen feltüntetni a következő adatokat:

▼M4

(2)  Az (1) bekezdés c) pontjában említett összeget a 263. cikk (1)–(1b) bekezdésének megfelelően meghatározott azon összesítő nyilatkozat benyújtási időszakra vonatkozóan kell bevallani, amelynek során az adófizetési kötelezettség keletkezett.

▼B

266. cikk

A 264. és 265. cikktől eltérve a tagállamok rendelkezhetnek arról, hogy az összesítő nyilatkozatok több adatot tartalmazzanak.

267. cikk

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy azok a személyek, akik a 194. és 204. cikk értelmében a tagállam területén nem letelepedett adóalany helyett az adó fizetésére kötelezettnek minősülnek, teljesítsék az ebben a fejezetben megállapított, az összesített nyilatkozat benyújtására vonatkozó kötelezettségüket.

268. cikk

A tagállamok megkövetelhetik, hogy azok az adóalanyok, akik a területükön a 21. és 22. cikkben említett Közösségen belüli termékbeszerzést, illetve ilyennek minősülő ügyleteket végeznek, részletes adatokat tartalmazó bevallást nyújtsanak be ezekről a beszerzésekről, ilyen bevallást azonban egy hónapnál rövidebb időszakokra vonatkozóan nem lehet követelni.

269. cikk

A Tanács, a Bizottság javaslata alapján, egyhangú döntéssel felhatalmazhatja bármelyik tagállamot a 270. és 271. cikkben említett különös intézkedések meghozatalára annak érdekében, hogy egyszerűsítse az ebben a fejezetben megállapított, összesítő nyilatkozat benyújtására vonatkozó kötelezettséget. Ezek az intézkedések nem érinthetik a Közösségen belüli ügyletek ellenőrzésének biztonságát.

270. cikk

A 269. cikkben említett felhatalmazás értelmében a tagállamok engedélyezhetik az adóalany számára, hogy éves összesítő nyilatkozatot nyújtson be, feltüntetve rajta minden olyan beszerzőnek valamelyik másik tagállam által megállapított HÉA-azonosítószámát, akinek az adóalany a 138. cikk (1) bekezdésében és (2) bekezdésének c) pontjában megállapított feltételekkel termékeket értékesített, amennyiben az adóalany megfelel az alábbi három feltételnek:

271. cikk

A 269. cikkben említett felhatalmazás értelmében azok a tagállamok, amelyek három hónapnál hosszabb időben határozzák meg azt az adómegállapítási időszakot, amelyre vonatkozóan az adóalanynak a 250. cikkben említett bevallást be kell nyújtania, engedélyezhetik az adóalany számára az ugyanezen időszakra vonatkozó összesítő nyilatkozat benyújtását, amennyiben az adóalany megfelel az alábbi három feltételnek:

7.

FEJEZET

Vegyes rendelkezések

272. cikk

(1)  A tagállamok a a következő adóalanyokat menthetik fel a 2–6. fejezetben említett egyes kötelezettségek vagy az összes kötelezettség alól:

▼M9

A tagállamok az első albekezdés b) pontjában említett adóalanyokat nem menthetik fel a 3. fejezet 3–6. szakaszában és a 4. fejezet 3. szakaszában említett számlázási kötelezettségek alól.

▼B

(2)  Ha a tagállamok élnek az (1) bekezdés első albekezdésének e) pontjában említett választási lehetőséggel, akkor megteszik a szükséges intézkedéseket a Közösségen belüli ügyletek adóztatására vonatkozó átmeneti szabályozás helyes alkalmazása érdekében.

(3)  A tagállamok az (1) bekezdésben említettektől eltérő adóalanyokat felmenthetik ►C1  a 242. cikkben ◄ meghatározott egyes adónyilvántartási kötelezettségek alól.

273. cikk

A tagállamok megállapíthatnak más kötelezettségeket is, amelyeket szükségesnek ítélnek a HÉA pontos behajtása és az adócsalás megakadályozása érdekében, arra a követelményre is figyelemmel, hogy az adóalanyok által teljesített belföldi és tagállamok közötti ügyleteket egyenlő bánásmódban kell részesíteni, és feltéve, hogy az ilyen kötelezettségek nem támasztanak a tagállamok közötti kereskedelemben a határátlépéssel összefüggő alaki követelményeket.

Az első albekezdésben említett lehetőséget nem lehet a 3. fejezetben meghatározott kötelezettségeket meghaladó további számlázási kötelezettségek előírására felhasználni.

8.

FEJEZET

Egyes import és export ügyletekkel kapcsolatos kötelezettségek

1.

szakasz

Import ügyletek

274. cikk

A 275., 276. és 277. cikkben foglalt rendelkezéseket azon szabad forgalomban levő termékek importjára kell alkalmazni, amelyek a Közösség vámterületének részét képező, harmadik területről kerülnek behozatalra a Közösségbe.

275. cikk

A 274. cikkben említett termékimportra vonatkozó alaki követelményeknek meg kell egyezniük a Közösség hatályos vámrendelkezéseiben rögzített azon követelményekkel, amelyek a termékeknek a Közösség vámterületére történő behozatalát szabályozzák.

276. cikk

Ha a 274. cikkben említett feladott, illetve elfuvarozott termékek rendeltetési helye nem azon tagállam területén található, ahol azokat a Közösségbe beléptették, akkor a Közösségben történő továbbításukra a Közösség hatályos vámrendelkezéseiben rögzített közösségi belső árutovábbítási szabályozást kell alkalmazni, amennyiben olyan értelmű nyilatkozat készült, hogy azokat a Közösségbe való behozatalkor e szabályozás hatálya alá helyezték.

277. cikk

Ha a 274. cikkben említett termékek a Közösségbe történő behozatal pillanatában olyan helyzetben vannak, amelynek értelmében – amennyiben a 30. cikk első albekezdésének megfelelően hozták volna be azokat – a 156. cikkben megállapított valamilyen eljárás alá, illetve behozatali vám alól való teljes mentességgel járó átmeneti importeljárás alá tartozhatnának, akkor a tagállamok intézkedéseket hoznak annak érdekében, hogy ezek a termékek az említett eljárások alkalmazása céljából meghatározottal azonos feltételek között maradhassanak a Közösségben.

2.

szakasz

Export ügyletek

278. cikk

A 279. és 280. cikkben foglalt rendelkezéseket azon szabad forgalomban levő termékek exportjára kell alkalmazni, amelyeket valamelyik tagállamból a Közösség vámterületének részét képező, harmadik területre adtak fel vagy fuvaroztak el.

279. cikk

A 278. cikkben említett termékeknek a Közösség területén kívülre történő exportjára vonatkozó alaki követelményeknek meg kell egyezniük a Közösség hatályos vámrendelkezéseiben rögzített azon követelményekkel, amelyek a termékeknek a Közösség vámterületén kívülre történő kivitelére vonatkoznak.

280. cikk

Olyan termékek esetén, amelyeket újrabehozatal céljából ideiglenes jelleggel visznek ki a Közösség területéről, a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy ezekre a termékekre az újrabehozatalkor ugyanazok a rendelkezések vonatkozzanak, mint amelyeket akkor alkalmaznának, ha a termékeket ideiglenes jelleggel a Közösség vámterületéről vitték volna ki.

XII.

CÍM

KÜLÖNÖS SZABÁLYOZÁSOK

1.

FEJEZET

A kisvállalkozásokra vonatkozó különös szabályozás

1.

szakasz

Egyszerűsített adómegállapítási és -beszedési eljárások

281. cikk

Azok a tagállamok, amelyekben a kisvállalkozások általános HÉA-szabályok szerint történő adóztatása – azok tevékenysége vagy szerkezete miatt – nehézségekbe ütközne, az általuk megállapított korlátozásokkal és feltételekkel, valamint a HÉA-bizottsággal folytatott konzultációt követően egyszerűsített adómegállapítási és -beszedési szabályokat, különösen átalányadózási szabályokat, alkalmazhatnak az adó megállapítására és beszedésére, feltéve, hogy ez nem vezet adócsökkentéshez.

2.

szakasz

Adómentesség és degresszív adókedvezmény

282. cikk

Az ebben a szakaszban megállapított adómentességet és degresszív adókedvezményt a kisvállalkozások által végzett termékértékesítésekre és szolgáltatásnyújtásokra kell alkalmazni.

283. cikk

(1)  Az alábbi ügyletek nem tartoznak az ebben a szakaszban megállapított szabályozás alá:

(2)  A tagállamok az (1) bekezdésben meghatározott ügyletektől eltérő ügyleteket is kizárhatnak az ebben szakaszban megállapított szabályozás alól.

284. cikk

(1)  Azok a tagállamok, amelyek a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – a közös hozzáadottértékadó-rendszer struktúrájára és alkalmazási módjai – szóló, 1967. április 11-i 67/228/EGK tanácsi irányelv ( 16 ) 14. cikkében említett választási lehetőséggel éltek, és adómentességeket, illetve degresszív adókedvezményeket vezettek be, fenntarthatják ezeket, valamint a hozzájuk kapcsolódó végrehajtási szabályokat, amennyiben azok a HÉA-rendszerrel összhangban állnak.

(2)  Azok a tagállamok, amelyekben 1977. május 17-én adómentességet élveztek az olyan adóalanyok, amelyek éves árbevétele nem érte el az 5 000 európai elszámolási egység nemzeti valutában kifejezett, és az említett napon érvényes átváltási árfolyamon számított ellenértékét, 5 000 EUR-ra emelhetik az adómentesség határát.

A degresszív adókedvezményt alkalmazó tagállamok sem a kedvezmény felső határát nem emelhetik fel, sem a kedvezmény megadásának feltételeit nem tehetik kedvezőbbé.

285. cikk

Azok a tagállamok, amelyek nem éltek a 67/228/EGK irányelv 14. cikkében megállapított lehetőséggel, adómentességet adhatnak azoknak az adóalanyoknak, amelyek éves árbevétele legfeljebb 5 000 EUR, illetve ennek az összegnek nemzeti valutában kifejezett ellenértéke.

Az első albekezdésben említett tagállamok degresszív adókedvezményeket nyújthatnak azoknak az adóalanyoknak, amelyek éves árbevétele meghaladja a tagállam által az adómentesség alkalmazására megállapított felső határt.

286. cikk

Azok a tagállamok, amelyekben 1977. május 17-én adómentességet élveztek az olyan adóalanyok, amelyek éves árbevétele elérte vagy meghaladta az 5 000 európai elszámolási egység nemzeti valutában kifejezett, és az említett napon érvényes átváltási árfolyamon számított ellenértékét, az adómentesség határát, reálértékének megőrzése érdekében felemelhetik.

287. cikk

Az 1978. január 1-jét követően csatlakozó tagállamok adómentességet biztosíthatnak azoknak az adóalanyoknak, amelyek éves árbevétele nem haladja meg az alábbi összegek nemzeti valutában kifejezett, csatlakozásuk napján érvényes átváltási árfolyamon számított ellenértékét:

▼M7

▼A1

▼B

288. cikk

Az ebben a szakaszban meghatározott szabályozás alkalmazásának alapjául szolgáló árbevétel az alábbi, HÉA nélküli összegekből áll:

A vállalkozás materiális vagy immateriális tárgyi eszközeinek értékesítését azonban az árbevétel kiszámításakor figyelmen kívül kell hagyni.

289. cikk

Az adómentességet élvező adóalanyok nem jogosultak a 167–171. cikknek és a 173–177. cikknek megfelelő HÉA-levonásra, és számláikon nem tüntethetnek fel HÉA-t.

290. cikk

Az adómentességet élvező adóalanyok vagy az általános HÉA-szabályozást, vagy a 281. cikkben megállapított egyszerűsített szabályokat választhatják. Ez esetben jogosultak a nemzeti jogszabályokban esetlegesen szereplő degresszív adókedvezményekre.

291. cikk

A 281. cikk alkalmazására is figyelemmel a degresszív adókedvezményben részesülő adóalanyokat az általános HÉA-szabályozás alá tartozó adóalanyoknak kell tekinteni.

292. cikk

Az ebben a szakaszban megállapított szabályozást a Tanács által, a Szerződés 93. cikkével összhangban meghatározott időpontig kell alkalmazni, amely nem lehet későbbi a 402. cikkben meghatározott végleges szabályozás hatálybalépésének idejénél.

3.

szakasz

Jelentés és felülvizsgálat

293. cikk

A Bizottság a tagállamoktól kapott információ alapján az ezen irányelv elfogadásától számítva négyévenként az ebben a fejezetben foglalt rendelkezések alkalmazásáról szóló jelentést nyújt be a Tanácsnak, amelyhez, szükség esetén, – figyelembe véve a nemzeti szabályozások hosszú távú konvergenciájának szükségességét – a következő pontokra szóló javaslatokat mellékeli:

294. cikk

A Tanács a Szerződés 93. cikkének megfelelően határoz arról, hogy a végleges szabályozás keretében szükség van-e a kisvállalkozásokra vonatkozó különös szabályozásra, és adott esetben megállapítja az említett különös szabályozás alkalmazásának korlátait és közös végrehajtási feltételeit.

2.

FEJEZET

A mezőgazdasági termelőkre vonatkozó közös térítésátalány-rendszer

295. cikk

(1)  E fejezet alkalmazásában:

(2)  Mezőgazdasági termelésnek minősülnek azok a VII. mellékletben szereplő feldolgozási tevékenységek, amelyeket a mezőgazdasági termelő alapvetően a mezőgazdasági termeléséből származó termékeken, szokásosan mezőgazdasági, erdészeti vagy halászati vállalkozásokban használt eszközökkel végez.

296. cikk

(1)  Azokra a mezőgazdasági termelőkre, amelyek esetében az általános HÉA-szabályozás vagy adott esetben az 1. fejezetben megállapított különös szabályozás alkalmazása nehézségeket okozna, a tagállamok, az ebben a fejezetben foglaltaknak megfelelően, a térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelők által beszerzett termékek és igénybe vett szolgáltatások után előzetesen felszámított HÉA-t kiegyenlítő átalányadózási rendszert alkalmazhatnak.

(2)  A tagállamok kizárhatják a térítésiátalány-rendszerből a mezőgazdasági termelők meghatározott csoportjait, valamint azokat a mezőgazdasági termelőket, amelyek esetében az általános HÉA-szabályozás, vagy adott esetben a 281. cikkben meghatározott egyszerűsített szabályozás alkalmazása nem jelent igazgatási nehézségeket.

(3)  Minden térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelő jogosult – figyelemmel a tagállamok által megállapított szabályokra és feltételekre – az általános HÉA-szabályozás, vagy adott esetben a 281. cikkben meghatározott egyszerűsített szabályozás alkalmazását választani.

297. cikk

A tagállamok szükség esetén megállapítják a térítési átalány mértékeit. A tagállamok eltérő térítési átalány mértékeket állapíthatnak meg az erdészetre, a mezőgazdaság különböző alágazataira és a halászatra vonatkozóan.

A tagállamok az első albekezdés értelmében megállapított térítési átalány mértékeket azok alkalmazását megelőzően közlik a Bizottsággal.

298. cikk

A térítési átalány mértékek kizárólag a térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelőkre vonatkozó, utolsó három évi makrogazdasági statisztikai adatokon alapulnak.

A mértékeket a legközelebbi fél százalékpontra felfelé vagy lefelé lehet kerekíteni. A tagállamok ezeket a térítési átalány mértékeket nullára is csökkenthetik.

299. cikk

A térítési átalány mértékek alkalmazásának eredményeként a térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelők nem részesülhetnek az előzetesen felszámított HÉA-t meghaladó térítésben.

300. cikk

A térítési átalány mértékeket a következő termékek és szolgáltatások HÉA nélküli árára kell alkalmazni:

301. cikk

(1)  A mezőgazdasági termékeknek vagy szolgáltatásoknak a 300. cikkben említett módon történő értékesítése esetén a tagállamok rendelkeznek arról, hogy a térítési átalányt a terméket beszerzőnek vagy a szolgáltatást igénybevevőnek, illetve a hatóságnak kell megfizetnie.

(2)  A mezőgazdasági termékek és mezőgazdasági szolgáltatások 300. cikkben említettektől eltérő értékesítésénél úgy kell tekinteni, hogy a térítési átalányt a megrendelő fizeti meg.

302. cikk

Ha a térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelő térítési átalányban részesül, akkor nem jogosult az ebbe a térítésiátalány-rendszerbe tartozó tevékenységek tekintetében adólevonásra.

303. cikk

(1)  Ha az adóalany beszerző vagy szolgáltatás igénybevevő a 301. cikk (1) bekezdésének megfelelően térítési átalányt fizet, akkor a 167., 168. és 169. cikkben, valamint a 173–177. cikkben foglalt feltételekkel és a tagállamok által megállapított szabályok szerint jogosult levonni az általa fizetendő HÉA-ból az említett térítés összegét abban a tagállamban, amelyben az adóköteles gazdasági tevékenységét folytatja.

(2)  A tagállamok visszatérítik a beszerzőnek illetve igénybevevőnek a térítési átalány összegét, amelyet az a következő ügyletek valamelyike után fizetett:

(3)  A (2) bekezdésben említett visszatérítés végrehajtásának részletes szabályait a tagállamok határozzák meg. A tagállamok különösen a 79/1072/EGK és a 86/560/EGK irányelvben foglalt rendelkezéseket alkalmazhatják.

304. cikk

A tagállamok megtesznek minden szükséges intézkedést a térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelők részére történő térítési átalány megfizetésének hatékony ellenőrzésére.

305. cikk

A térítésiátalány-rendszer alkalmazása esetén a tagállamok minden szükséges intézkedést megtesznek annak érdekében, hogy a 33. cikkben megállapított feltételekkel történő, tagállamok közötti mezőgazdasági termékértékesítéseket azonos módon adóztassák, függetlenül attól, hogy térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelő vagy más adóalany végzi-e az értékesítést.

3.

FEJEZET

Az utazási irodákra vonatkozó különös szabályozás

306. cikk

(1)  A tagállamok e fejezetnek megfelelően különös HÉA-szabályozást alkalmaznak az utazási irodák tevékenységére, amennyiben ezek az irodák saját nevükben kötnek megállapodást az utasokkal, és az utazás lebonyolítása érdekében más adóalanyok által értékesített termékeket és nyújtott szolgáltatásokat használnak fel.

Ez a különös szabályozás nem vonatkozik a kizárólag közvetítőként tevékenykedő utazási irodákra, amelyekre az adóalap kiszámításához a 79. cikk első albekezdésének c) pontját kell alkalmazni.

(2)  E fejezet alkalmazásában az utazásszervezők is utazási irodának minősülnek.

307. cikk

Az utazási iroda által, a 306. cikkben megállapított feltételekkel, az utazás lebonyolítása céljából végzett összes tevékenységet az utazási iroda által az utazó részére teljesített egységes szolgáltatásnak kell tekinteni.

Az egységes szolgáltatás abban a tagállamban adóköteles, amelyben az utazási iroda gazdasági tevékenységének székhelye vagy az az állandó telephelye található, ahonnan a szolgáltatást nyújtotta.

308. cikk

Az utazási iroda által nyújtott egységes szolgáltatás 226. cikk 8. pontja szerinti adóalapjának illetve HÉA nélküli árának az utazási iroda árrése minősül, vagyis az utas által fizetendő, HÉA nélküli teljes összeg és a más adóalanyok termékértékesítéseiből és szolgáltatásnyújtásaiból az utazási iroda számára felmerülő tényleges költségek különbözete, amennyiben ezek a tevékenységek közvetlenül az utasokat szolgálják.

309. cikk

Amennyiben azokat a tevékenységeket, amelyekre az utazási iroda más adóalanyoknak ad megbízást, ez utóbbiak a Közösségen kívül teljesítik, akkor az iroda által nyújtott szolgáltatást a 153. cikk értelmében adómentes közvetítői tevékenységnek kell tekinteni.

Amennyiben az első albekezdésben említett ügyleteket mind a Közösségen belül, mind azon kívül végzik, az utazási iroda által nyújtott szolgáltatásnak kizárólag a Közösségen kívül végzett tevékenységekkel összefüggő részét kell adómentesnek tekinteni.

310. cikk

A 307. cikkben említett, és közvetlenül az utasokat szolgáló tevékenységek után, más adóalanyok által az utazási irodára terhelt HÉA összegét egyetlen tagállamban sem lehet sem levonni, sem visszatéríteni.

4.

FEJEZET

Használt cikkekre, műalkotásokra, gyűjteménydarabokra és régiségekre vonatkozó különös szabályozás

1.

szakasz

Fogalommeghatározások

311. cikk

(1)  E fejezet alkalmazásában, és az egyéb közösségi rendelkezések sérelme nélkül:

(2)  A tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy ne tekintsék műalkotásnak a IX. melléklet A. részének 5., 6. és 7. pontjában felsorolt tárgyakat.

(3)  Az (1) bekezdés 7. pontjában említett, értékesítési jutalékot biztosító szerződésben rendelkezni kell arról, hogy az árverés szervezője a terméket a saját nevében, de a megbízó javára kínálja eladásra, és a terméket a nyilvános árverésen legmagasabb ajánlatot tevőnek adja át saját nevében, de a megbízója javára.

2.

szakasz

Használtcikk-kereskedőkre vonatkozó különös szabályozás

1.

alszakasz

Különbözet szerinti szabályozás

312. cikk

Ezen alszakasz alkalmazásában:

313. cikk

(1)  Használt cikkek, műalkotások, gyűjteménydarabok és régiségek használtcikk-kereskedő által történő értékesítése esetén a tagállamok az ebben az alszakaszban foglalt rendelkezéseknek megfelelően, különös szabályozás szerint adóztatják a használtcikk-kereskedő nyereségét.

(2)  A 402. cikkben meghatározott végleges szabályozás bevezetéséig az e cikk (1) bekezdésében említett szabályozás nem vonatkozik a 138. cikk (1) bekezdésében és (2) bekezdésének a) pontjában foglalt feltételeknek megfelelően értékesített új közlekedési eszközökre.

314. cikk

A különbözet szerinti szabályozás használt cikkek, műalkotások, gyűjteménydarabok és régiségek használtcikk-kereskedő általi értékesítésére vonatkozik, amennyiben a termékeket a használtcikk-kereskedőnek a Közösség területén az alábbi személyek valamelyike értékesítette:

315. cikk

A 314. cikkben említett termékértékesítés adóalapja a használtcikk-kereskedő által elért árrés, csökkentve az árrésre eső HÉA összegével.

A használtcikk-kereskedő árrése a terméknek a használtcikk-kereskedő által kért eladási ára és a beszerzési ár közötti különbözet.

316. cikk

(1)  A tagállamok a következő termékek értékesítése esetén biztosítják a használtcikk-kereskedők számára a különös szabályozás alkalmazásának jogát:

(2)  A tagállamok meghatározzák az (1) bekezdésben említett választási lehetőség gyakorlásának részletes szabályait; a választás nem vonatkozhat rövidebb időszakra, mint két naptári év.

317. cikk

Ha egy használtcikk-kereskedő él a 316. cikkben meghatározott választási lehetőséggel, akkor az adóalap összegét a 315. cikknek megfelelően kell meghatározni.

A használtcikk-kereskedő által importált műalkotások, gyűjteménydarabok és régiségek értékesítése esetén a különbözet számításakor beszerzési árnak a 85–89. cikknek megfelelően az import során meghatározott, és az import során kivetett vagy megfizetett HÉA összegével növelt adóalapot kell tekinteni.

318. cikk

(1)  Az adó beszedésének egyszerűsítése érdekében, valamint a HÉA-bizottsággal folytatott konzultációt követően a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy bizonyos ügyletekre, illetve a használtcikk-kereskedők bizonyos csoportjai részére a különbözet szerinti szabályozással kiszámított, termékértékesítésekre vonatkozó adóalapot azon adómegállapítási időszakra összesítve kell meghatározni, amely időszakra vonatkozóan a használtcikk-kereskedőnek be kell nyújtania a 250. cikkben említett HÉA-bevallást.

Az első albekezdésben említett esetben az azonos HÉA-mérték alá tartozó termékek értékesítésének adóalapja a használtcikk-kereskedő által elért teljes árrés, csökkentve az ezen árrésre eső HÉA összegével.

(2)  A teljes árrés a következő két összeg különbözete:

(3)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az (1) bekezdésben említett adóalanyok ne élvezzenek indokolatlan előnyöket és ne szenvedjenek el indokolatlan hátrányokat.

319. cikk

A használtcikk-kereskedő a különbözet szerinti szabályozás alá tartozó minden értékesítésre vonatkozóan alkalmazhatja az általános HÉA-szabályozást.

320. cikk

(1)  Ha a használtcikk-kereskedő a saját maga által importált műalkotás, gyűjteménydarab vagy régiség értékesítésére az általános HÉA-szabályozást alkalmazza, akkor a termék importja után kifizetendő vagy kifizetett HÉA összegét levonhatja az általa fizetendő adó összegéből.

Ha a használtcikk-kereskedő az alkotótól, annak jogutódjától vagy használtcikk-kereskedőtől eltérő adóalanytól beszerzett műalkotás értékesítésére az általános HÉA-szabályozást alkalmazza, akkor a beszerzett műalkotás után fizetendő vagy kifizetett HÉA összegét levonhatja az általa fizetendő adó összegéből.

(2)  A levonási jog akkor keletkezik, amikor azon termékértékesítés után járó adó felszámíthatóvá válik, amelyre a használtcikk-kereskedő az általános HÉA-szabályozás alkalmazását választotta.

321. cikk

A használt cikkeknek, műalkotásoknak, gyűjteménydaraboknak és régiségeknek a különbözet szerinti szabályozás alapján végzett értékesítése adómentes, amennyiben az a 146., 147., 148. és 151. cikkben foglalt követelményeknek megfelelően történik.

322. cikk

Amennyiben a termékek különbözet szerinti szabályozás alapján végzett értékesítés célját szolgálják, a használtcikk-kereskedő az általa fizetendő adóból nem vonhatja le a következő összegeket:

323. cikk

Az adóalany az általa fizetendő adóból nem vonhatja le a használtcikk-kereskedő által számára értékesített vagy értékesítendő termékek után megfizetett vagy fizetendő HÉA összegét, amennyiben e termékek használtcikk-kereskedő által történő értékesítése a különbözet szerinti szabályozás alá tartozik.

324. cikk

Ha a használtcikk-kereskedő egyidejűleg alkalmazza mind az általános HÉA-szabályozást, mind a különbözet szerinti szabályozást, akkor a tagállamok által meghatározott szabályok szerint nyilvántartásában elkülönítetten kell feltüntetnie a kétféle szabályozás alá tartozó ügyleteket.

325. cikk

A használtcikk-kereskedő az általa kibocsátott számlákon nem tüntetheti fel külön a különbözet szerinti szabályozás alá vont termékértékesítésekre vonatkozó HÉA összegét.

2.

alszakasz

A használt közlekedési eszközökre vonatkozó átmeneti szabályozás

326. cikk

Azok a tagállamok, amelyek 1992. december 31-én a használt közlekedési eszközök használtcikk-kereskedő általi értékesítésére a különbözet szerinti szabályozástól eltérő különös adózási szabályozást alkalmaztak, e szabályozást a 402. cikkben meghatározott végleges szabályozás bevezetéséig tovább alkalmazhatják, amennyiben az megfelel az ebben az alszakaszban foglalt feltételeknek, vagy azt a feltételeknek megfelelően korrigálták.

Dánia jogosult az első albekezdésben említett szabályozás bevezetésére.

327. cikk

(1)  Ezt az átmeneti szabályozást a használt közlekedési eszközök használtcikk-kereskedők által teljesített, és a különbözet szerinti szabályozás alá tartozó értékesítésére kell alkalmazni.

(2)  Ezt az átmeneti szabályozást nem lehet alkalmazni új közlekedési eszközöknek a 138. cikk (1) bekezdésében és (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott feltételek szerinti értékesítésére.

(3)  Az (1) bekezdés alkalmazásában „használt közlekedési eszközök” a 2. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett szárazföldi gépjárművek, vízi- és légijárművek, amennyiben használt cikknek számítanak és nem felelnek meg az új közlekedési eszközökre érvényes feltételeknek.

328. cikk

A 327. cikkben említett értékesítések után fizetendő HÉA összege megegyezik azzal a HÉA összeggel, melyet az általános szabályok szerint kell felszámítani csökkentve azzal a HÉA összeggel, melyet a használtcikk-kereskedő által a közlekedési eszköz beszerzési árába beépítettnek kell tekinteni.

329. cikk

A használtcikk-kereskedő által a közlekedési eszköz beszerzési árába beépítettnek tekintett HÉA összegét a következő módszer szerint kell meghatározni:

330. cikk

A közlekedési eszközöknek a 327. cikk (1) bekezdésében említett minden egyes értékesítése után fizetendő, a 328. cikkben foglaltaknak megfelelően meghatározott HÉA összege nem lehet kevesebb a HÉA azon összegénél, amelyet akkor kellett volna megfizetni, ha az értékesítés a különbözet szerinti szabályozás alá tartozott volna.

A tagállamok úgy is határozhatnak, hogy ha az értékesítés a különbözet szerinti szabályozás alá tartozott volna, akkor a különbözet nem lehet kisebb a 312. cikk 1. pontja alapján meghatározott eladási ár 10 %-ánál.

331. cikk

Az adóalany nem vonhatja le az általa fizetendő adóból a használtcikk-kereskedő által számára értékesített használt közlekedési eszköz után fizetett vagy fizetendő HÉA összegét, amennyiben e termékeknek használtcikk-kereskedő általi értékesítése a jelenlegi átmeneti szabályozás szerinti adózási szabályok hatálya alá tartozik.

332. cikk

A használtcikk-kereskedő az általa kiállított számlán nem tüntetheti fel külön a jelenlegi átmeneti szabályozás alá vont értékesítésekkel összefüggő HÉA-összeget.

3.

szakasz

A nyilvános árveréseken való értékesítésre vonatkozó különös szabályozás

333. cikk

(1)  A tagállamok az ebben a szakaszban foglalt rendelkezéseknek megfelelően a nyilvános árveréseket szervező személy által elért különbözet szerinti különös adózási szabályozást alkalmazhatnak azon használt cikkek, műalkotások, gyűjteménydarabok és régiségek értékesítésére, amelyeket az említett szervező saját nevében, de a 334. cikkben meghatározott személyek képviseletében a termékek nyilvános árverésen való értékesítésére jutalékot biztosító szerződés értelmében teljesített.

(2)  Az (1) bekezdésben említett szabályozást nem lehet alkalmazni új közlekedési eszközöknek a 138. cikk (1) bekezdésében és (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott feltételek szerinti értékesítésére.

334. cikk

Ezt a különös szabályozást nyilvános árveréseket szervező személy által a saját nevében, de a következő személyek valamelyikének javára teljesített értékesítésekre kell alkalmazni:

335. cikk

Egy terméknek olyan adóalany részére történő értékesítése, aki nyilvános árverés szervezője, akkor valósul meg, amikor magára a nyilvános árverés útján történő értékesítésre sor kerül.

336. cikk

Az ebben a szakaszban említett termékértékesítések adóalapját a nyilvános árverés szervezője által, a 339. cikknek megfelelően a beszerzőnek kiszámlázott teljes összeg alkotja, amelyet a következő összegekkel kell csökkenteni:

337. cikk

A nyilvános árverés szervezője által a megbízónak kifizetett vagy kifizetendő nettó összeg a terméknek a nyilvános árverésen elért ára és a nyilvános árverés szervezője által az értékesítési jutalékot biztosító szerződés értelmében a megbízótól kapott vagy járó jutalék összegének különbözete.

338. cikk

Nyilvános árverések szervezői, akik a 333. és 334. cikkben foglalt feltételekkel értékesítenek termékeket, nyilvántartásukban és átmenő tételeiken kötelesek feltüntetni az alábbi összegeket:

Az első albekezdésben említett összegeket megfelelően igazolni kell.

339. cikk

A nyilvános árverés szervezője köteles a beszerzőnek részletes számlát adni, amelyen feltünteti a következő adatokat:

A nyilvános árverés szervezője által kiállított számlán nem lehet a HÉA összegét külön feltüntetni.

340. cikk

(1)  A nyilvános árverés szervezője, akinek az árverési értékesítési jutalékot biztosító szerződés értelmében a termékeket átadták, köteles elszámolást adni a megbízójának.

A nyilvános árverés szervezője által kiadott elszámolásban külön fel kell tüntetni az ügylet összegét, vagyis az eladott áruk árverésen elért, a megbízótól kapott vagy kikötött jutalék összegével csökkentett árát.

(2)  Az (1) bekezdésben meghatározott feltételekkel elkészített elszámolás számlaként szolgál, amelyet a megbízó, amennyiben adóalany, a 220. cikknek megfelelően köteles kiadni a nyilvános árverés szervezőjének.

341. cikk

Az ebben a szakaszban meghatározott szabályozást alkalmazó tagállamok a 327. cikk (3) bekezdésében meghatározottak szerint a használt közlekedési eszközök nyilvános árverések szervezője által végzett értékesítésére is alkalmazzák az említett szabályozást, ahol a nyilvános árverés szervezője saját nevében, a nyilvános árverésen értékesített termékek után jutalékot biztosító szerződés alapján, használtcikk-kereskedő képviseletében dolgozik, amennyiben az említett használtcikk-kereskedő által végzett értékesítések a használt közlekedési eszközökre vonatkozó átmeneti HÉA-szabályozás alá tartoznának.

4.

szakasz

A verseny torzulását és az adócsalást megelőző intézkedések

342. cikk

A tagállamok a HÉA-levonás jogával kapcsolatban intézkedéseket hozhatnak annak érdekében, hogy a 2. szakaszban említett valamelyik szabályozásban érdekelt használtcikk-kereskedők ne élvezzenek indokolatlan előnyöket és ne szenvedjenek el indokolatlan hátrányokat.

343. cikk

A Tanács a Bizottság javaslatára egyhangúlag felhatalmazhatja bármelyik tagállamot arra, hogy az adócsalás elleni harc érdekében különleges intézkedéseket vezessen be, amelyek értelmében a különbözet szerinti szabályozás alapján fizetendő HÉA nem lehet kevesebb azon adó összegénél, amelyet akkor kellene megfizetni, ha a különbözet az eladási ár bizonyos százalékával lenne egyenlő.

Az eladási ár százalékát az érintett ágazat gazdasági szereplői által elért szokásos különbözet figyelembevételével kell meghatározni.

5.

FEJEZET

A befektetési aranyra vonatkozó különös szabályozás

1.

szakasz

Általános rendelkezések

344. cikk

(1)  Ezen irányelv alkalmazásában, és más közösségi rendelkezések sérelme nélkül, a „befektetési arany” a következőket jelenti:

(2)  A tagállamok ebből a különös szabályozásból kizárhatják a legfeljebb egy gramm súlyú kis aranyrudakat vagy -lemezeket.

(3)  Ezen irányelv alkalmazásában az (1) bekezdés 2. pontjában említett érmék eladását nem lehet numizmatikai célúnak tekinteni.

345. cikk

A tagállamok 1999-től kezdve minden év július 1-je előtt tájékoztatják a Bizottságot a 344. cikk (1) bekezdésének 2. pontjában foglalt feltételeknek megfelelő azon érmékről, amelyekkel az érintett tagállamban kereskednek. A Bizottság minden év december 1-jéig közzéteszi az említett érmék teljes körű felsorolását az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában. A közzétett felsorolásban szereplő érméket úgy kell tekinteni, hogy azok eleget tesznek e követelményeknek azon teljes év során, amelyre vonatkozóan a felsorolást közzétették.

2.

szakasz

Adómentesség

346. cikk

A tagállamok mentesítik a HÉA alól a befektetési arany értékesítését, Közösségen belüli beszerzését és importját, beleértve a kiutalt vagy nem kiutalt, illetve az aranyszámlákon kereskedett aranyra irányuló bizonylatok által képviselt befektetési aranyat is, és beleértve különösen az aranyban nyújtott kölcsönöket és swapokat, amelyekkel a befektetési aranyra vonatkozó tulajdonosi jog vagy követelés jár, valamint a befektetési arannyal kapcsolatos, a befektetési aranyra vonatkozó tulajdonosi jog vagy követelés átruházásával járó tőzsdei határidős és tőzsdén kívüli határidős ügyleteket.

347. cikk

A tagállamok mentesítik az adó alól a más személy nevében és javára tevékenykedő ügynökök szolgáltatásait is, amennyiben megbízójuk számára közreműködnek a befektetési arany értékesítésében.

3.

szakasz

Adózás választásának lehetősége

348. cikk

A tagállamok azon adóalanyok számára, akik befektetési aranyat állítanak elő, vagy aranyat befektetési arannyá alakítanak át, biztosítják az adózás választásának jogát a befektetési arany más adóalany számára történő olyan értékesítése esetén, amely egyébként a 346. cikk értelmében adómentességet élvezne.

349. cikk

(1)  A tagállamok azon adóalanyok számára, akik gazdasági tevékenységük keretében általában ipari felhasználás céljára értékesítenek aranyat, biztosítják az adózás választásának jogát a 344. cikk (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott aranyrúd vagy -lemez más adóalany számára történő olyan értékesítése esetén, amely egyébként a 346. cikk értelmében adómentességet élvezne.

(2)  A tagállamok korlátozhatják az (1) bekezdésben említett választási lehetőség hatályát.

350. cikk

Ha az eladó a 348. vagy 349. cikk értelmében gyakorolta az adózás választásának jogát, akkor a tagállamok a 347. cikkben említett szolgáltatások esetében biztosítják az ügynök számára az adózás választásának jogát.

351. cikk

A tagállamok megállapítják az ebben a szakaszban meghatározott választási lehetőségekre vonatkozó jog gyakorlásának részletes szabályait, és ezekről tájékoztatják a Bizottságot.

4.

szakasz

Szabályozott nemesfémpiacon végzett ügyletek

352. cikk

A tagállamok, a HÉA-bizottsággal folytatott konzultációt követően, a HÉA hatálya alá vonhatják azokat a befektetési aranyra vonatkozó egyedi ügyleteket, amelyek az érintett tagállamban a tagállam által szabályozott nemesfémpiacon működő adóalanyok, illetve egy ilyen adóalany és az említett piacon nem tevékenykedő másik adóalany között jönnek létre. Mindazonáltal a tagállamok nem vonhatják az adó hatálya alá sem a 138. cikkben foglalt feltételekkel végzett értékesítéseket, sem a befektetési arany kivitelét.

353. cikk

Azok a tagállamok, amelyek a 352. cikk értelmében megadóztatják a szabályozott nemesfémpiacon működő adóalanyok között létrejövő ügyleteket, az egyszerűsítés érdekében engedélyezik a beszedendő adó felfüggesztését, és felmentik az adóalanyokat a HÉA-val összefüggő nyilvántartási kötelezettségek alól.

5.

szakasz

Befektetési arannyal kereskedők sajátos jogai és kötelezettségei

354. cikk

Az adóalany, ha az általa teljesített későbbi befektetésiarany-értékesítés e fejezet értelmében adómentes, a következő összegek levonására jogosult:

355. cikk

Azok az adóalanyok, akik befektetési aranyat állítanak elő, aranyat befektetési arannyá alakítanak át, jogosultak levonni a fizetendő vagy általuk megfizetett adót a termékek értékesítése, Közösségen belüli beszerzése vagy behozatala, illetve az érintett arany előállításához vagy átalakításához kapcsolódó szolgáltatások nyújtása után úgy, mintha a 346. cikk értelmében adómentes arany későbbi értékesítése adóköteles lenne.

356. cikk

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a befektetési arannyal kereskedők legalább a befektetési arannyal végzett valamennyi jelentős ügyletről nyilvántartást vezessenek, és az ügyletekben részt vevő ügyfelek azonosítását lehetővé tevő dokumentumokat megőrizzék.

A kereskedők az első albekezdésben említett információt legalább öt évig megőrzik.

(2)  A tagállamok az (1) bekezdésben foglalt követelmények betartása érdekében más közösségi jogszabályok, például a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló, 2005. október 26-i 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 17 ) alkalmazásában elfogadott intézkedések keretében a fenti követelményekkel egyenértékű kötelezettségeket is elfogadhatnak.

(3)  A tagállamok szigorúbb kötelezettségeket is megállapíthatnak, különösen a különleges nyilvántartás vezetésével vagy a különleges könyvviteli követelményekkel kapcsolatosan.

6.

FEJEZET

▼M3

Nem adóalanyok számára távközlési, rádió- és televízióműsor- vagy elektronikus szolgáltatásokat nyújtó nem letelepedett adóalanyokra vonatkozó különös szabályozások

▼B

1.

szakasz

Általános rendelkezések

▼M3 —————

▼M3

358. cikk

E fejezet alkalmazásában, és a közösségi jogszabályokban foglalt más rendelkezések sérelme nélkül, a következő fogalom-meghatározásokat kell alkalmazni:

▼B

2.

szakasz

▼M3

A Közösségben nem letelepedett adóalanyok által nyújtott távközlési, rádió- és televízióműsor- vagy elektronikus szolgáltatásokra vonatkozó különös szabályozás

▼M3

358a. cikk

E szakasz alkalmazásában és a közösségi jogszabályokban foglalt más rendelkezések sérelme nélkül a következő fogalom-meghatározásokat kell alkalmazni:

▼M16

▼M3

▼M3

359. cikk

A tagállamok engedélyezik e különös szabályozás alkalmazását azoknak a Közösségben nem letelepedett adóalanyoknak, akik távközlési, rádió- és televízióműsor- vagy elektronikus szolgáltatásokat nyújtanak olyan nem adóalanyok részére, akik valamelyik tagállamban telepedtek le, vagy ott állandó lakóhelyük vagy szokásos tartózkodási helyük van. Ez a különös szabályozás a Közösség területén nyújtott minden ilyen szolgáltatásra vonatkozik.

360. cikk

A Közösségben nem letelepedett adóalany köteles bejelenteni az azonosítót kiadó tagállamnak tevékenységének adóalanyként történő megkezdését, megszüntetését vagy olyan módon történő megváltoztatását, mely által a továbbiakban nem teljesíti e különös szabályozás alkalmazásához szükséges feltételeket. Ezt a bejelentést elektronikus úton kell megtenni.

361. cikk

(1)  A tájékoztatásnak, amelyet a Közösségben nem letelepedett adóalany az azonosítót kiadó tagállamnak az adóztatandó tevékenysége megkezdésekor benyújt, a következő adatokat kell tartalmaznia:

▼M16

▼M3

(2)  A Közösségben nem letelepedett adóalany a benyújtott adatokban bekövetkező bármilyen változást bejelent az azonosítót kiadó tagállamnak.

362. cikk

Az azonosítót kiadó tagállam a Közösségben nem letelepedett adóalanyt egyedi HÉA-azonosítószámmal látja el, és a kiadott HÉA-azonosítószámról elektronikus úton tájékoztatja az adóalanyt. Az azonosítószám kiadásához korábban felhasznált adatok alapján a fogyasztás szerinti tagállam megtarthatja saját azonosító rendszerét.

363. cikk

Az azonosítót kiadó tagállam törli a Közösségben nem letelepedett adóalanyt az azonosítási nyilvántartásból az alábbi esetekben:

364. cikk

A Közösségben nem letelepedett adóalany az azonosítót kiadó tagállam számára minden egyes naptári negyedévre vonatkozóan, elektronikus úton HÉA-bevallást nyújt be, függetlenül attól, hogy nyújtott-e távközlési, rádió- és televízióműsor- vagy elektronikus szolgáltatásokat. A HÉA-bevallást azon adómegállapítási időszak végét követő húsz napon belül kell benyújtani, amelyre a bevallás vonatkozik.

365. cikk

A HÉA-bevallás tartalmazza az azonosítószámot, az adómegállapítási időszakban nyújtott távközlési, rádió- és televízióműsor-, valamint elektronikus szolgáltatások HÉA nélküli teljes összegét minden egyes olyan fogyasztás szerinti tagállam tekintetében, amelyben HÉA fizetendő, valamint a vonatkozó HÉA – adómértékek szerint lebontott – teljes összegét. A bevallásban szerepelnie kell az alkalmazandó HÉA-mértékeknek és a fizetendő HÉA teljes összegének is.

▼B

366. cikk

▼M3

(1)  A HÉA-bevallást euróban kell elkészíteni.

Azok a tagállamok, amelyek nem vezették be az eurót, előírhatják, hogy a HÉA-bevallás a saját nemzeti pénznemükben készüljön. Ha a szolgáltatásnyújtást más pénznemben számolták el, akkor a Közösségben nem letelepedett adóalany a HÉA-bevallás kitöltéséhez az adómegállapítási időszak utolsó napján érvényes átváltási árfolyamot alkalmazza.

▼B

(2)  Az átváltást az Európai Központi Bank által az adott napra vonatkozóan közzétett átváltási árfolyamon kell elvégezni, vagy ha az érintett napon nem tettek közzé árfolyamot, akkor a következő közzétételi napon kiadott árfolyamon.

▼M3

367. cikk

A Közösségben nem letelepedett adóalanynak a hozzáadottérték-adót a HÉA-bevallás benyújtásával egy időben, legkésőbb azonban a bevallás benyújtására előírt határidő lejártátig kell befizetni, hivatkozva a befizetés alapjául szolgáló HÉA-bevallásra.

Az adóbefizetés az azonosítót kiadó tagállam által meghatározott, euróban vezetett bankszámlára történik. Azok a tagállamok, amelyek nem vezették be az eurót, előírhatják, hogy az adóalanyok az adóbefizetéseket az érintett tagállam nemzeti pénznemében vezetett bankszámlára teljesítsék.

368. cikk

Az e különös szabályozást alkalmazó, a Közösségben nem letelepedett adóalany nem gyakorolhatja az ezen irányelv 168. cikke szerinti adólevonási jogot. A 86/560/EGK irányelv 1. cikkének (1) bekezdésétől eltérően az adóalany az említett irányelvnek megfelelően HÉA-visszatérítést kap. A 86/560/EGK irányelv 2. cikkének (2) és (3) bekezdése és 4. cikkének (2) bekezdése az ezen különös szabályozás hatálya alá tartozó távközlési, rádió- és televízióműsor-, valamint elektronikus szolgáltatások nyújtásával kapcsolatos visszatérítésekre nem alkalmazandó.

▼B

369. cikk

▼M3

(1)  A Közösségben nem letelepedett adóalany nyilvántartást vezet az e különös szabályozás hatálya alá tartozó ügyleteiről. A nyilvántartásnak megfelelően részletesnek kell lennie ahhoz, hogy a fogyasztás szerinti tagállam adóhatósága ellenőrizni tudja a HÉA-bevallás helyességét.

▼B

(2)  Az (1) bekezdésben említett nyilvántartást az azonosítót kiadó tagállam vagy a fogyasztás tagállamának kérésére elektronikus úton is rendelkezésre kell bocsátani.

A nyilvántartást az ügylet teljesítését magában foglaló év december 31. napjától számított 10 évig kell megőrizni.

▼M3

3.

szakasz

A Közösségben letelepedett, de a fogyasztás szerinti tagállamban nem letelepedett adóalanyok által nyújtott távközlési, rádió- és televízióműsor- vagy elektronikus szolgáltatásokra vonatkozó különös szabályozás

369a. cikk

E szakasz alkalmazásában és a közösségi jogszabályokban foglalt más rendelkezések sérelme nélkül a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

Ha az adóalany gazdasági tevékenységének székhelye nem a Közösségben található, de a Közösségen belül egynél több állandó telephellyel rendelkezik, akkor az azonosítót kiadó tagállam az azon állandó telephely szerinti tagállam, amelyben az adóalany ezen különös szabályozás alkalmazását bejelenti. Az adóalanyt ez a döntés az érintett naptári évre és az azt követő két naptári évre köti.

369b. cikk

A tagállamok engedélyezik e különös szabályozás alkalmazását azoknak a fogyasztás szerinti tagállamban nem letelepedett adóalanyoknak, akik távközlési, rádió- és televízióműsor- vagy elektronikus szolgáltatásokat nyújtanak olyan nem adóalanyok részére, akik a fogyasztás szerinti tagállamban telepedtek le, vagy ott állandó lakóhelyük vagy szokásos tartózkodási helyük van. Ez a különös szabályozás a Közösség területén nyújtott minden ilyen szolgáltatásra vonatkozik.

369c. cikk

A fogyasztás szerinti tagállamban nem letelepedett adóalany köteles bejelenteni az azonosítót kiadó tagállamnak az ezen különös szabályozás hatálya alá tartozó adóztatandó tevékenységének adóalanyként történő megkezdését és megszüntetését, valamint olyan módon történő megváltoztatását, mely által a továbbiakban nem teljesíti e különös szabályozás alkalmazásához szükséges feltételeket. Ezt a bejelentést elektronikus úton kell megtenni.

369d. cikk

A különös szabályozást alkalmazó adóalanyt csak az azonosítót kiadó tagállamban azonosítják az ezen különös szabályozás keretében lebonyolított adóztatandó ügyletek tekintetében. Erre a célra a tagállam az adóalany számára a belföldi rendszer keretében fennálló kötelezettségei tekintetében korábban kiadott egyedi HÉA-azonosítószámot használja.

Az azonosítószám kiadásához korábban felhasznált adatok alapján a fogyasztás szerinti tagállam megtarthatja saját azonosító rendszerét.

369e. cikk

Az azonosítót kiadó tagállam az alábbi esetekben zárja ki a fogyasztás szerinti tagállamban nem letelepedett adóalanyt ebből a különös szabályozásból:

369f. cikk

A fogyasztás szerinti tagállamban nem letelepedett adóalany az azonosítót kiadó tagállam számára minden egyes naptári negyedévre vonatkozóan, elektronikus úton HÉA-bevallást nyújt be, függetlenül attól, hogy nyújtott-e távközlési, rádió- és televízióműsor- vagy elektronikus szolgáltatásokat. A bevallást azon adómegállapítási időszak végét követő húsz napon belül kell benyújtani, amelyre a bevallás vonatkozik.

369g. cikk

A HÉA-bevallás tartalmazza a 369d. cikkben említett azonosítószámot, az adómegállapítási időszakban nyújtott távközlési, rádió- és televízióműsor-, valamint elektronikus szolgáltatások HÉA nélküli teljes összegét minden egyes olyan fogyasztás szerinti tagállam tekintetében, amelyben HÉA fizetendő, valamint a vonatkozó HÉA – mértékek szerint lebontott – teljes összegét. A bevallásban szerepelnie kell az alkalmazandó HÉA – mértékeknek és a fizetendő HÉA teljes összegének is.

Amennyiben az adóalany az azonosítót kiadó tagállamtól eltérő tagállamban egy vagy több olyan állandó telephellyel rendelkezik, ahonnan szolgáltatást nyújt, a HÉA-bevallásnak az első bekezdésben említett információkon túlmenően, fogyasztás szerinti tagállamonkénti bontásban tartalmaznia kell az e különös szabályozás hatálya alá tartozó távközlési, rádió- és televízióműsor-, valamint elektronikus szolgáltatások teljes összegét minden olyan tagállam vonatkozásában, amelyben az adóalany telephellyel rendelkezik, és tartalmaznia kell az egyéni HÉA-azonosítószámot vagy e telephely adó-nyilvántartási számát.

369h. cikk

(1)  A HÉA-bevallást euróban kell elkészíteni.

Azok a tagállamok, amelyek nem vezették be az eurót, előírhatják, hogy a HÉA-bevallás a saját nemzeti pénznemükben készüljön. Ha a szolgáltatásnyújtást más pénznemben számolták el, akkor a fogyasztás szerinti tagállamban nem letelepedett adóalany a HÉA-bevallás kitöltéséhez az adó-megállapítási időszak utolsó napján érvényes átváltási árfolyamot alkalmazza.

(2)  Az átváltást az Európai Központi Bank által az adott napra vonatkozóan közzétett átváltási árfolyamon kell elvégezni, vagy ha az érintett napon nem tettek közzé árfolyamot, akkor a következő közzétételi napon kiadott árfolyamon.

369i. cikk

A fogyasztás szerinti tagállamban nem letelepedett adóalanynak a hozzáadottérték-adót a HÉA-bevallás benyújtásával egy időben, legkésőbb azonban a bevallás benyújtására előírt határidő lejártáig kell befizetni, hivatkozva a befizetés alapjául szolgáló HÉA-bevallásra.

Az adóbefizetés az azonosítót kiadó tagállam által meghatározott, euróban vezetett bankszámlára történik. Azok a tagállamok, amelyek nem vezették be az eurót, előírhatják, hogy az adóalanyok az adóbefizetéseket az érintett tagállam nemzeti pénznemében vezetett bankszámlára teljesítsék.

369j. cikk

Az e különös szabályozást alkalmazó, a fogyasztás szerinti tagállamban nem letelepedett adóalany az ezen különös szabályozás hatálya alá tartozó adóztatandó tevékenységei tekintetében nem gyakorolhatja az ezen irányelv 168. cikke szerinti adólevonási jogot. A 2008/9/EK irányelv 2. cikkének 1. pontjától és 3. cikkétől eltérően az érintett adóalany az említett irányelvnek megfelelően HÉA-visszatérítést kap.

Amennyiben az e különös szabályozást alkalmazó, a fogyasztás szerinti tagállamban nem letelepedett adóalany a fogyasztás szerinti tagállamban az e különös szabályozás hatálya alá nem tartozó olyan tevékenységeket is végez, amelyek tekintetében köteles magát HÉA szempontjából nyilvántartásba vetetni, az adóalany az e különös szabályozás hatálya alá tartozó tevékenységekkel összefüggésben előzetesen felszámított adót az első bekezdésben foglalt rendelkezéstől eltérően a 250. cikk értelmében benyújtandó HÉA-bevallás keretében levonja.

369k. cikk

(1)  A fogyasztás szerinti tagállamban nem letelepedett adóalany nyilvántartást vezet az e különös szabályozás hatálya alá tartozó ügyleteiről. A nyilvántartásnak megfelelően részletesnek kell lennie ahhoz, hogy a fogyasztás szerinti tagállam adóhatósága ellenőrizni tudja a HÉA-bevallás helyességét.

(2)  Az (1) bekezdésben említett nyilvántartást kérésre a fogyasztás szerinti tagállam és az azonosítót kiadó tagállam rendelkezésére kell bocsátani elektronikus úton.

A nyilvántartást az ügylet teljesítését magában foglaló év december 31-étől számított 10 évig meg kell őrizni.

▼B

XIII.

CÍM

ELTÉRÉSEK

1.

FEJEZET

A végleges szabályozás bevezetéséig érvényben lévő különös rendelkezések

1.

szakasz

Az 1978. január 1-jén a Közösséget alkotó államok számára engedélyezett eltérések

370. cikk

Azok a tagállamok, amelyek 1978. január 1-jén adóztatták a X. melléklet A. részében felsorolt ügyleteket, továbbra is adóztathatják azokat.

371. cikk

Azok a tagállamok, amelyek 1978. január 1-jén mentesítették a X. melléklet B. részében felsorolt ügyleteket, az egyes érintett tagállamokban az említett időpontban fennálló feltételek mellett továbbra is mentesíthetik azokat.

372. cikk

Azok a tagállamok, amelyek 1978. január 1-jén a 179. cikk első albekezdésében megállapított azonnali adólevonás elvétől eltérő rendelkezéseket alkalmaztak, továbbra is alkalmazhatják azokat.

373. cikk

Azok a tagállamok, amelyek 1978. január 1-jén a 28. cikktől és a 79. cikk első albekezdésének c) pontjától eltérő rendelkezéseket alkalmaztak, továbbra is alkalmazhatják azokat.

374. cikk

A 169. és 309. cikktől eltérve, azok a tagállamok, amelyek 1978. január 1-jén az előzetesen megfizetett HÉA levonásának joga nélkül mentesítették a 309. cikkben említett, utazási irodák által nyújtott szolgáltatásokat, továbbra is mentesíthetik azokat. Ezt az eltérést azokra az utazási irodákra is alkalmazni kell, amelyek az utasok nevében és javára tevékenykednek.

2.

szakasz

A Közösséghez 1978. január 1-je után csatlakozó államok számára engedélyezett eltérések

375. cikk

▼C1

Görögország az általa 1987. január 1-jén alkalmazott feltételek mellett továbbra is mentesítheti a X. melléklet B. részének 2., 8., 9., 11. és 12. pontjában felsorolt ügyleteket.

▼B

376. cikk

Spanyolország az általa 1993. január 1-jén alkalmazott feltételek mellett továbbra is mentesítheti a X. melléklet B. részének 2. pontjában felsorolt alkotók által nyújtott szolgáltatásokat és a X. melléklet B. részének 11. és 12. pontjában felsorolt ügyleteket.

377. cikk

Portugália az általa 1989. január 1-jén alkalmazott feltételek mellett továbbra is mentesítheti a X. melléklet B. részének 2., 4., 7., 9., 10. és 13. pontjában felsorolt ügyleteket.

378. cikk

(1)  Ausztria továbbra is adóztathatja a X. melléklet A. részének 2. pontjában felsorolt ügyleteket.

(2)  Ausztria, a csatlakozás időpontjában általa alkalmazott feltételek mellett, mindaddig, ameddig az 1994. december 31-én a Közösséget alkotó valamelyik tagállam ezzel azonos adómentességet alkalmaz, továbbra is mentesítheti az alábbi ügyleteket:

379. cikk

(1)  Finnország továbbra is adóztathatja a X. melléklet A. részének 2. pontjában felsorolt ügyleteket mindaddig, ameddig az 1994. december 31-én a Közösséget alkotó valamelyik tagállam adóztatja ugyanazokat az ügyleteket.

(2)  Finnország, a csatlakozás időpontjában általa alkalmazott feltételek mellett, továbbra is mentesítheti a X. melléklet B. részének 2. pontjában felsorolt, alkotók, művészek és előadóművészek által nyújtott szolgáltatásokat, valamint a X. melléklet B. részének 5., 9. és 10. pontjában felsorolt ügyleteket mindaddig, ameddig az 1994. december 31-én a Közösséget alkotó valamelyik tagállam ezzel azonos adómentességeket alkalmaz.

380. cikk

Svédország, a csatlakozás időpontjában általa alkalmazott feltételek mellett, továbbra is mentesítheti a X. melléklet B. részének 2. pontjában felsorolt, alkotók, művészek és előadóművészek által nyújtott szolgáltatásokat, valamint a X. melléklet B. részének 1., 9. és 10. pontjában felsorolt ügyleteket mindaddig, ameddig az 1994. december 31-én a Közösséget alkotó valamelyik tagállam ezzel azonos adómentességeket alkalmaz.

381. cikk

A Cseh Köztársaság, a csatlakozás időpontjában általa alkalmazott feltételek mellett, továbbra is mentesítheti a X. melléklet B. részének 10. pontjában említett nemzetközi személyszállítást mindaddig, ameddig a 2004. április 30-án a Közösséget alkotó valamelyik tagállam ezzel azonos adómentességet alkalmaz.

382. cikk

Észtország, a csatlakozás időpontjában általa alkalmazott feltételek mellett, továbbra is mentesítheti a X. melléklet B. részének 10. pontjában említett nemzetközi személyszállítást mindaddig, ameddig a 2004. április 30-án a Közösséget alkotó valamelyik tagállam ezzel azonos adómentességet alkalmaz.

383. cikk

Ciprus, a csatlakozása időpontjában általa alkalmazott feltételek mellett, továbbra is mentesítheti a következő ügyleteket:

▼C1

▼B

384. cikk

Lettország a csatlakozás időpontjában általa alkalmazott feltételek mellett, mindaddig, ameddig a 2004. április 30-án a Közösséget alkotó valamelyik tagállam ezzel azonos adómentességeket alkalmaz, továbbra is mentesítheti az alábbi ügyleteket:

385. cikk

Litvánia, a csatlakozás időpontjában általa alkalmazott feltételek mellett, továbbra is mentesítheti a X. melléklet B. részének 10. pontjában említett nemzetközi személyszállítást mindaddig, ameddig a 2004. április 30-án a Közösséget alkotó valamelyik tagállam ezzel azonos adómentességet alkalmaz.

386. cikk

Magyarország, a csatlakozás időpontjában általa alkalmazott feltételek mellett, továbbra is mentesítheti a X. melléklet B. részének 10. pontjában említett nemzetközi személyszállítást mindaddig, ameddig a 2004. április 30-án a Közösséget alkotó valamelyik tagállam ezzel azonos adómentességet alkalmaz.

387. cikk

Málta a csatlakozás időpontjában általa alkalmazott feltételek mellett, mindaddig, ameddig a 2004. április 30-án a Közösséget alkotó valamelyik tagállam ezzel azonos adómentességeket alkalmaz, továbbra is mentesítheti az alábbi ügyleteket:

388. cikk

Lengyelország, a csatlakozás időpontjában általa alkalmazott feltételek mellett, továbbra is mentesítheti a X. melléklet B. részének 10. pontjában említett nemzetközi személyszállítást mindaddig, ameddig a 2004. április 30-án a Közösséget alkotó valamelyik tagállam ezzel azonos adómentességet alkalmaz.

389. cikk

Szlovénia, a csatlakozás időpontjában általa alkalmazott feltételek mellett, továbbra is mentesítheti a X. melléklet B. részének 10. pontjában említett nemzetközi személyszállítást mindaddig, ameddig a 2004. április 30-án a Közösséget alkotó valamelyik tagállam ezzel azonos adómentességet alkalmaz.

390. cikk

Szlovákia, a csatlakozás időpontjában általa alkalmazott feltételek mellett, továbbra is mentesítheti a X. melléklet B. részének 10. pontjában említett nemzetközi személyszállítást mindaddig, ameddig a 2004. április 30-án a Közösséget alkotó valamelyik tagállam ezzel azonos adómentességet alkalmaz.

▼M7

390a. cikk

Bulgária, a csatlakozás időpontjában általa alkalmazott feltételekkel összhangban, továbbra is mentesítheti a X. melléklet B. részének 10. pontjában említett nemzetközi személyszállítást mindaddig, ameddig a 2006. december 31-én a Közösséget alkotó valamelyik tagállam ezzel azonos adómentességet alkalmaz.

390b. cikk

Románia, a csatlakozás időpontjában általa alkalmazott feltételekkel összhangban, továbbra is mentesítheti a X. melléklet B. részének 10. pontjában említett nemzetközi személyszállítást mindaddig, ameddig a 2006. december 31-én a Közösséget alkotó valamelyik tagállam ezzel azonos adómentességet alkalmaz.

▼A1

390c. cikk

Horvátország, a csatlakozás időpontjában általa alkalmazott feltételek mellett, továbbra is mentesítheti a következő ügyleteket:

▼B

3.

szakasz

Az 1. és 2. szakasz közös rendelkezései

▼A1

391. cikk

A 371., 375., 376. vagy 377. cikkben, a 378. cikk (2) bekezdésében, a 379. cikk (2) bekezdésében, valamint a 380–390c. cikkben meghatározott ügyleteket mentesítő tagállamok lehetővé tehetik az adóalanyoknak, hogy az említett ügyletek tekintetében adózást válasszanak.

▼B

392. cikk

A tagállamok rendelkezhetnek arról, hogy az adóalapot az eladási és a vételi ár különbözete képezze az olyan épületek és építési telkek értékesítésekor, amelyeket viszonteladási szándékkal vásárolt olyan adóalany, aki a beszerzéskor nem volt adólevonásra jogosult.

393. cikk

(1)  A 402. cikkben meghatározott végleges szabályozás felé való átmenet megkönnyítése érdekében a Tanács a Bizottság jelentése alapján áttekinti a helyzetet az 1. és 2. szakaszban felsorolt eltérések tekintetében, és a Szerződés 93. cikkének megfelelően határoz ezen eltérések esetleges – részleges vagy teljes – megszüntetéséről.

(2)  A végleges szabályozás értelmében a személyszállítást – a Tanács által a Szerződés 93. cikkének megfelelően megállapítandó részletes szabályokkal összhangban – a Közösségen belüli útszakaszra vonatkozóan a kiindulási tagállamban kell megadóztatni.

2.

FEJEZET

Engedélyhez kötött eltérések

1.

szakasz

Egyszerűsítő, valamint az adócsalást és az adókikerülést megelőző intézkedések

394. cikk

Azok a tagállamok, amelyek 1977. január 1-jén különös intézkedéseket alkalmaztak az adóbeszedés egyszerűsítése, illetve a csalás vagy az adózás kikerülésének megelőzése érdekében, fenntarthatják azokat, amennyiben a Bizottságot 1978. január 1-je előtt tájékoztatták ezekről az intézkedésekről, továbbá azzal a feltétellel, hogy az egyszerűsítő intézkedések megfelelnek a 395. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében megállapított követelménynek.

395. cikk

(1)  A Tanács, a Bizottság javaslata alapján, bármelyik tagállamot egyhangúlag felhatalmazhatja arra, hogy az ebben az irányelvben foglaltaktól eltérő különös intézkedéseket vezessen be az adóbeszedés egyszerűsítésére, vagy egyes adócsalások és -kikerülések megelőzésére.

Az adóbeszedés egyszerűsítését szolgáló intézkedések a végső fogyasztói szinten beszedett tagállami adóbevétel teljes összegét csak elhanyagolható mértékben befolyásolhatják.

(2)  Az (1) bekezdésben említett intézkedéseket bevezetni kívánó tagállam kérelmet küld a Bizottsághoz, és megad számára minden szükséges információt. Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy nem rendelkezik minden szükséges információval, a kérelem beérkezésétől számított két hónapon belül felveszi a kapcsolatot az érintett tagállammal, és meghatározza, hogy milyen kiegészítő információra van szüksége.

Amint a Bizottság úgy véli, hogy a kérelem elbírálásához általa szükségesnek tartott minden információ a rendelkezésére áll, egy hónapon belül értesíti a kérelmező tagállamot, és a kérelmet eredeti nyelven továbbítja a többi tagállamnak.

(3)  A (2) bekezdés második albekezdésében említett értesítéstől számított három hónapon belül a Bizottság benyújtja a Tanácshoz a megfelelő javaslatot vagy a kifogásait ismertető közleményt, ha ellenzi a kért eltérést.

(4)  A (2) és (3) bekezdésben megállapított eljárásnak a kérelem Bizottsághoz történő beérkezésétől számított 8 hónapon belül minden esetben be kell fejeződnie.

▼M18 —————

▼B

2.

szakasz

Nemzetközi megállapodások

396. cikk

(1)  A Tanács, a Bizottság javaslata alapján, bármely tagállamot egyhangúlag felhatalmazhat arra, hogy harmadik országgal vagy nemzetközi szervezettel olyan megállapodást kössön, amely ezen irányelvtől eltéréseket tartalmazhat.

(2)  Az (1) bekezdésben említett megállapodást megkötni kívánó tagállam kérelmet küld a Bizottsághoz, és megad számára minden szükséges információt. Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy nem rendelkezik minden szükséges információval, a kérelem beérkezésétől számított két hónapon belül felveszi a kapcsolatot az érintett tagállammal, és meghatározza, hogy milyen kiegészítő információra van szüksége.

Amint a Bizottság úgy véli, hogy a kérelem elbírálásához általa szükségesnek tartott minden információ a rendelkezésre áll, egy hónapon belül értesíti a kérelmező tagállamot, és a kérelmet eredeti nyelven továbbítja a többi tagállamnak.

(3)  A (2) bekezdés második albekezdésében említett értesítéstől számított három hónapon belül a Bizottság benyújtja a Tanácshoz a megfelelő javaslatot vagy a kifogásait ismertető közleményt, ha ellenzi a kért eltérést.

(4)  A (2) és (3) bekezdésben megállapított eljárásnak a kérelem Bizottsághoz történő beérkezésétől számított 8 hónapon belül minden esetben be kell fejeződnie.

XIV.

CÍM

VEGYES RENDELKEZÉSEK

1.

FEJEZET

Végrehajtási intézkedések

397. cikk

A Tanács, a Bizottság javaslata alapján egyhangúlag elfogadja az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket.

2.

FEJEZET

HÉA-bizottság

398. cikk

(1)  A hozzáadottérték-adóval foglalkozó, „HÉA-bizottságnak” nevezett tanácsadó bizottság jön létre.

(2)  A HÉA-bizottság a tagállamok és a Bizottság képviselőiből áll.

A HÉA-bizottság elnöke a Bizottság egyik képviselője.

A HÉA-bizottság titkársági feladatait a Bizottság látja el.

(3)  A HÉA-bizottság elfogadja eljárási szabályzatát.

(4)  A HÉA-bizottság, azokon a pontokon kívül, amelyekről ezen irányelv értelmében konzultációt kell folytatnia, a HÉA körébe tartozó közösségi rendelkezések alkalmazását érintő olyan kérdéseket vizsgál meg, amelyeket az elnök saját kezdeményezésére vagy egy tagállam képviselőjének kérelmére terjeszt elő.

3.

FEJEZET

Átváltási árfolyam

399. cikk

Az egyéb különös rendelkezések sérelme nélkül az ebben az irányelvben említett, euróban meghatározott összegek nemzeti valutában kifejezett értékének kiszámításához az 1999. január 1-jén érvényes átváltási árfolyamot kell alkalmazni. Azok a tagállamok, amelyek ezen időpontot követően csatlakoztak a Közösséghez és nem vezették be közös valutaként az eurót, a csatlakozásuk időpontjában érvényes átváltási árfolyamot alkalmazzák.

400. cikk

A 399. cikkben említett összegek nemzeti valutára történő átszámításakor a tagállamok az átszámításkor kapott összegeket legfeljebb 10 %-kal felfelé vagy lefelé kerekíthetik.

4.

FEJEZET

Egyéb adók, illetékek és terhek

401. cikk

Az egyéb közösségi rendelkezések sérelme nélkül, az ebben az irányelvben foglalt rendelkezések nem akadályozzák azt, hogy a tagállamok biztosítási szerződésekre, valamint szerencsejátékokra és fogadásokra vonatkozó adókat, jövedéki adókat, illetékeket és általánosabban olyan adókat, illetékeket vagy közterheket tartsanak fenn vagy vezessenek be, amelyeket nem lehet forgalmi adóként jellemezni, feltéve ugyanakkor, hogy ezen adók, illetékek vagy közterhek beszedése a tagállamok közötti kereskedelemben nem támaszt a határátlépéssel összefüggő követelményeket.

XV.

CÍM

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

1.

FEJEZET

A tagállamok közötti kereskedelem adóztatására vonatkozó átmeneti szabályozás

402. cikk

(1)  Az ebben az irányelvben foglalt, tagállamok közötti kereskedelem adóztatására vonatkozó szabályozás átmeneti, amelynek helyébe a termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás származási tagállama szerinti adózásra alapuló végleges szabályozás lép.

(2)  A Tanács, miután megvizsgálta a 404. cikkben említett jelentést, és megállapította, hogy a végleges szabályozásra történő átmenet minden feltétele teljesül, a Szerződés 93. cikkének megfelelően elfogadja a végleges szabályozás hatálybaléptetéséhez és működéséhez szükséges intézkedéseket.

403. cikk

A Tanács a Szerződés 93. cikkével összhangban megfelelő irányelveket fogad el a közös HÉA-rendszer kiegészítése, és különösen a rendszertől való eltérések fokozatos korlátozása, illetve megszüntetése érdekében.

404. cikk

A Bizottság ezen irányelv elfogadásától számítva négyévenként a tagállamoktól kapott információ alapján a közös HÉA-rendszer tagállambeli működéséről, és különösen a tagállamok közötti kereskedelem adóztatására vonatkozó átmeneti szabályozás működéséről szóló jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyhez, adott esetben, a végleges szabályozásra vonatkozó javaslatokat mellékel.

2.

FEJEZET

Az Európai Unióhoz történő csatalakozás keretében alkalmazandó átmeneti intézkedések

405. cikk

E fejezet alkalmazásában:

406. cikk

Az azon időpontban hatályos rendelkezések, amikor a terméket az importvám alóli teljes mentességű ideiglenes behozatalra vonatkozó szabályozás alá vagy a 156. cikkben meghatározott eljárások egyike alá vagy az új tagállamok valamelyikében ezen eljárások egyikének megfelelő szabályozás alá helyezték, továbbra is alkalmazandók egészen addig, amíg ezen termékre a csatlakozást követően már nem vonatkoznak ezen eljárások, amennyiben valamennyi következő feltétel teljesül:

407. cikk

Az azon időpontban hatályos rendelkezések, amikor a terméket árutovábbítási eljárás hatálya alá helyezték, továbbra is alkalmazandók egészen addig, amíg ezen termékre a csatlakozást követően már nem terjed ki ez a szabályozás, amennyiben valamennyi következő feltétel teljesül:

408. cikk

(1)  Az olyan termék importja, amely bizonyíthatóan szabad forgalomban volt az új tagállamok valamelyikében vagy a Közösségben, termékimportnak minősül a következő esetekben:

(2)  Az (1) bekezdésben említett eseten kívül termékimportnak minősül a csatlakozást követően olyan termékeknek valamely tagállam területére az adóalany vagy nem adóalany által történő importja, amelyeket a csatlakozás megelőzően értékesítettek a számára a Közösség területén vagy az új tagállamok valamelyikének területén, amennyiben valamennyi következő feltétel együttesen teljesül:

409. cikk

A 408. cikk (1) bekezdésében meghatározott esetekben az importot abban a tagállamban kell teljesítettnek tekinteni a 61. cikk értelmében, amelynek területén a termék kikerül azon eljárás alól, amelynek hatálya alá a csatlakozást megelőzően került.

410. cikk

(1)  A 71. cikktől eltérve a termék 408. cikk szerinti importját adóztatandó tényállás fennállása nélkül befejezettnek kell tekinteni, amennyiben a következő feltételek valamelyike teljesül:

(2)  Az (1) bekezdés c) pontjában említett feltétel teljesítettnek minősül a következő esetekben:

▼M15

2A.

FEJEZET

Átmeneti intézkedések az új jogszabályi rendelkezések alkalmazására vonatkozóan

410a. cikk

A 30a., a 30b. és a 73a. cikk csak a 2018. december 31. után kibocsátott utalványokra alkalmazandó.

410b. cikk

A Bizottság a tagállamoktól kapott információk alapján legkésőbb 2022. december 31-ig értékelő jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezen irányelv rendelkezéseinek az utalványok héa szempontjából történő megítélése tekintetében történő alkalmazásáról, különös tekintettel az utalványok fogalommeghatározására, az utalványok forgalmazási láncon belüli adóztatására vonatkozó héaszabályokra és a be nem váltott utalványokra, és ahhoz adott esetben a vonatkozó szabályok módosítására irányuló, megfelelő javaslatot mellékel.

▼B

3.

FEJEZET

A nemzeti jogba való átültetés és hatálybalépés

411. cikk

(1)  A XI. melléklet A. részének 1. pontjában említett irányelvvel módosított, 67/227/EGK irányelv, valamint a XI. melléklet A. részének 2. pontjában említett irányelvekkel módosított, 77/388/EGK irányelv – az említett irányelvek nemzeti jogba való átültetésére és végrehajtására megállapított, a XI. melléklet B. részében felsorolt határidőkre vonatkozó tagállami kötelezettségek sérelme nélkül – hatályát veszti.

(2)  A hatályon kívül helyezett irányelvekre való hivatkozásokat erre az irányelvre való hivatkozásként kell értelmezni, a XII. mellékletben foglalt megfelelési táblázattal összhangban.

412. cikk

(1)  A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a 2. cikk (3) bekezdésének, a 44. cikknek, az 59. cikk (1) bekezdésének, a 399. cikknek és a III. melléklet 18. pontjának 2008. január 1-jén kezdődő hatállyal megfeleljenek. A tagállamok haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot e rendelkezések szövegéről, valamint az említett rendelkezések és ezen irányelv közötti megfelelési táblázatról.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)  A tagállamok közlik a Bizottsággal a nemzeti jog azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelvben érintett területen fogadnak el.

413. cikk

Ez az irányelv 2007. január 1-jén lép hatályba.

414. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

---

I. MELLÉKLET

A 13. CIKK (1) BEKEZDESENEK HARMADIK ALBEKEZDESEBEN EMLITETT TEVEKENYSEGEK JEGYZEKE

---

II. MELLÉKLET

▼M3

AZ 58. CIKK ELSŐ BEKEZDÉSÉNEK C) PONTJÁBAN EMLÍTETT, ELEKTRONIKUS ÚTON NYÚJTOTT SZOLGÁLTATÁSOK INDIKATÍV JEGYZÉKE

▼B

---

III. MELLÉKLET

AZ OLYAN TERMÉKEK ÉS SZOLGÁLTATÁSOK JEGYZÉKE, AMELYEK ÉRTÉKESÍTÉSÉRE A 98. CIKKBEN EMLÍTETT KEDVEZMÉNYES ADÓMÉRTÉKET LEHET ALKALMAZNI

▼M19

▼B

▼M5

▼B

▼M5

▼B

▼M5

▼M5 —————

▼B

---

V. MELLÉKLET

A VÁMRAKTÁROZÁS KIVÉTELÉVEL A 160. CIKK (2) BEKEZDÉSE SZERINT RAKTÁROZÁSI SZABÁLYOZÁS ALÁ VONHATÓ TERMÉKCSOPORTOK

---

VI. MELLÉKLET

A 199. CIKK (1) BEKEZDÉSÉNEK D) PONTJÁBAN EMLÍTETT TERMÉKÉRTÉKESÍTÉSEK ÉS SZOLGÁLTATÁSOK JEGYZÉKE

---

VII. MELLÉKLET

A 295. CIKK (1) BEKEZDÉSÉNEK 4. PONTJÁBAN EMLÍTETT, MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉSI TEVÉKENYSÉGEK JEGYZÉKE

---

VIII. MELLÉKLET

A 295. CIKK (1) BEKEZDÉSÉNEK 5. PONTJÁBAN EMLÍTETT MEZŐGAZDASÁGI SZOLGÁLTATÁSOK INDIKATÍV JEGYZÉKE

---

IX. MELLÉKLET

A 311. CIKK (1) BEKEZDÉSÉNEK 2., 3. ÉS 4. PONTJÁBAN EMLÍTETT MŰALKOTÁSOK, GYŰJTEMÉNYDARABOK ÉS RÉGISÉGEK

A.   RÉSZ

Műalkotások

B.   RÉSZ

Gyűjteménydarabok

C.   RÉSZ

Régiségek

Száz évnél idősebb tárgyak, a művészeti tárgyak és gyűjteménydarabok kivételével (KN-kód 9706 00 00 ).

---

X. MELLÉKLET

▼A1

A 370. ÉS 371., VALAMINT A 375–390c. CIKKBEN EMLÍTETT ELTÉRÉSEK HATÁLYA ALÁ TARTOZÓ ÜGYLETEK JEGYZÉKE

▼B

A.   RÉSZ

A tagállamok által továbbra is megadóztatható ügyletek

B.   RÉSZ

A tagállamok által továbbra is mentesíthető ügyletek

---

XI. MELLÉKLET

A.   RÉSZ

Hatályon kívül helyezett irányelvek és módosításaik

77/388/EGK irányelv

78/583/EGK irányelv (HL L 194., 1978.7.19., 16. o.)

80/368/EGK irányelv (HL L 90., 1980.4.3., 41. o.)

84/386/EGK irányelv (HL L 208., 1984.8.3., 58. o.)

89/465/EGK irányelv (HL L 226., 1989.8.3., 21. o.)

91/680/EGK irányelv (HL L 376., 1991.12.31., 1. o.) (a 2. cikk kivételével)

92/77/EGK irányelv (HL L 316., 1992.10.31., 1. o.)

92/111/EGK irányelv (HL L 384., 1992.12.30., 47. o.)

94/4/EK irányelv (HL L 60., 1994.3.3., 14. o.) (kizárólag a 2. cikk)

94/5/EK irányelv (HL L 60., 1994.3.3., 16. o.)

94/76/EK irányelv (HL L 365., 1994.12.31., 53. o.)

95/7/EK irányelv (HL L 102., 1995.5.5., 18. o.)

96/42/EK irányelv (HL L 170., 1996.7.9., 34. o.)

96/95/EK irányelv (HL L 338., 1996.12.28., 89. o.)

98/80/EK irányelv (HL L 281., 1998.10.17., 31. o.)

1999/49/EK irányelv (HL L 139., 1999.6.2., 27. o.)

1999/59/EK irányelv (HL L 162., 1999.6.26., 63. o.)

1999/85/EK irányelv (HL L 277., 1999.10.28., 34. o.)

2000/17/EK irányelv (HL L 84., 2000.4.5., 24. o.)

2000/65/EK irányelv (HL L 269., 2000.10.21., 44. o.)

2001/4/EK irányelv (HL L 22., 2001.1.24., 17. o.)

2001/115/EK irányelv (HL L 15., 2002.1.17., 24. o.)

2002/38/EK irányelv (HL L 128., 2002.5.15., 41. o.)

2002/93/EK irányelv (HL L 331., 2002.12.7., 27. o.)

2003/92/EK irányelv (HL L 260., 2003.10.11., 8. o.)

2004/7/EK irányelv (HL L 27., 2004.1.30., 44. o.)

2004/15/EK irányelv (HL L 52., 2004.2.21., 61. o.)

2004/66/EK irányelv (HL L 168., 2004.5.1., 35. o.) (kizárólag a melléklet V. pontja)

2005/92/EK irányelv (HL L 345., 2005.12.28., 19. o.)

2006/18/EK irányelv (HL L 51., 2006.2.22., 12. o.)

2006/58/EK irányelv (HL L 174., 2006.6.28., 5. o.)

2006/69/EK irányelv (HL L 221., 2006.8.12., 9. o.) (kizárólag az 1. cikk)

▼C1

2006/98/EK irányelv (HL L 363., 2006.12.20., 129. o.) (kizárólag a melléklet 2. pontja)

B.   RÉSZ

A nemzeti jogba való átültetés határideje

(a 411. cikkben említetteknek megfelelően)

---

XII: MELLÉKLET

MEGFELELÉSI TÁBLÁZAT

---

( 1 ) A Tanács (EU) 2017/2455 irányelve (2017. december 5.) a 2006/112/EK irányelvnek és a 2009/132/EK irányelvnek a szolgáltatásnyújtásra és a termékek távértékesítésére vonatkozó bizonyos hozzáadottértékadó-kötelezettségek tekintetében történő módosításáról (HL L 348., 2017.12.29., 7. o.).

( 2 ) A Tanács 1969. május 28-i 69/169/EGK irányelve a nemzetközi utazás során alkalmazott import forgalmi és jövedéki adó alól nyújtott mentességre vonatkozó törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedés által megállapított rendelkezések összehangolásáról (HL L 133., 1969.6.4., 6. o.). A legutóbb a 2005/93/EK irányelvvek (HL L 346., 2005.12.29., 16. o.) módosított irányelv.

( 3 ) A Tanács 1983. március 28-i irányelve a 77/388/EGK irányelv 14. cikk (1) bekezdése d) pontja hatályának bizonyos termékek végleges behozatalára kivetett hozzáadottérték-adó alóli mentességek tekintetében történő meghatározásáról (HL L 105., 1983.4.23., 38. o.). A legutóbb az 1995-ös csatlakozási okmánnyal módosított irányelv.

( 4 ) A Tanács 2006. október 5-i 2006/79/EK irányelve a harmadik országokból származó nem kereskedelmi jellegű kis áruszállítmányok behozatalának adómentességéről (kodifikált szöveg) (HL L 286., 2006.10.17., 15. o.).

( 5 ) A Tanács 1986. november 17-i 86/560/EGK tizenharmadik irányelve a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – a hozzáadottérték-adónak az ország területén nem honos adóalanyok részére történő visszatérítésének szabályai (HL L 326., 1986.11.21., 40. o.)

( 6 ) A Tanács 2008. február 12., 2008/9/EK irányelve a nem a visszatérítés helye szerinti tagállamban, hanem egy másik tagállamban letelepedett adóalanyok részére a 2006/112/EK irányelvben biztosított hozzáadottértékadó-visszatérítés részletes szabályainak megállapításáról (HL L 44, 2008.2.20., 23. o.).

( 7 ) HL L 275., 2003.10.25., 32. o.

( 8 ) Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

( 9 ) A Tanács 904/2010/EU rendelete (2010. október 7.) a hozzáadottérték-adó területén történő közigazgatási együttműködésről és csalás elleni küzdelemről (HL L 268., 2010.10.12., 1. o.).

( 10 ) A Tanács 1976. március 15-i 76/308/EGK irányelve az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap finanszírozási rendszerének részét képező műveletekből és a mezőgazdasági lefölözésekből és vámokból eredő követelések behajtására vonatkozó kölcsönös jogsegélyről (HL L 73., 1976.3.19., 18. o.). A legutóbb a 2003-as csatlakozási okmánnyal módosított irányelv.

( 11 ) A Tanács 2003. október 7-i 1798/2003/EK rendelete a hozzáadottérték-adó területén történő közigazgatási együttműködésről, valamint a 218/92/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 264., 2003.10.15., 1. o.). A legutóbb a 885/2004/EK rendelettel (HL L 168., 2004.5.1., 1. o.) módosított rendelet.

( 12 ) A Tanács 2010. március 16-i 2010/24/EU irányelve az adókból, vámokból, illetékekből és egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról (HL L 84., 2010.3.31., 1. o.).

( 13 ) A Tanács 2003. október 7-i 1798/2003/EK rendelete a hozzáadottérték-adó területén történő közigazgatási együttműködésről (HL L 264., 2003.10.15., 1. o.).

( 14 ) HL L 13., 2000.1.19., 12. o.

( 15 ) HL L 338., 1994.12.28., 98. o.

( 16 ) HL 71., 1967.4.14., 1303/67. o. A 77/388/EGK irányelvvel hatályon kívül helyezett irányelv.

( 17 ) HL L 309., 2005.11.25., 15. o.