–

a Riksåklagaren képviseletében M. Hedström és K. Skarp, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében J. Samnadda és K. Simonsson, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2001. L 167., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 230. o.; helyesbítések: HL 2008. L 314., 16. o.; HL 2014. L 10., 32. o.) 4. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a riksåklagaren (királyi főügyész, Svédország) által az Imran Syed ellen védjegybitorlás, valamint irodalmi és művészeti alkotásokhoz fűződő szerzői jogok megsértése miatt indított büntetőeljárásban terjesztették elő.

3

A Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) 1996. december 20‑án Genfben elfogadta a WIPO Szerzői Jogi Szerződését (Magyarországon kihirdette: a 2004. évi XLIX. tv.; a továbbiakban: WCT), amelyet az Európai Közösség nevében a 2000. március 16‑i 2000/278/EK tanácsi határozat (HL 2000. L 89., 6. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 33. kötet, 208. o.) hagyott jóvá, és amely az Európai Unió tekintetében 2010. március 14‑én lépett hatályba (HL 2010. L 32., 1. o.).

4

A WCT‑nek „A terjesztés joga” című 6. cikke, az (1) bekezdésében az alábbiak szerint rendelkezik:

„Az irodalmi és művészeti alkotások szerzőinek kizárólagos joga, hogy engedélyezzék műveik eredeti példányának vagy többszörözött példányainak a nyilvánosság számára adásvétel vagy a tulajdonjog egyéb átruházása útján való hozzáférhetővé tételét.”

5

A 2001/29 irányelvnek „A terjesztési jog” című 4. cikke az (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok a szerzők számára kizárólagos jogot biztosítanak műveik eredeti vagy többszörözött példányai adásvétellel vagy más módon megvalósuló nyilvános terjesztésének engedélyezésére, illetve ennek megtiltására.”

6

A 2001/29 irányelvet a svéd jogba a lag (1960:729) om upphovsrätt till litterära och konstnärliga verk (az irodalmi és művészeti alkotásokat megillető szerzői jogról szóló (1960:729) törvény, a továbbiakban: (1960:729) törvény) ülteti át.

7

E törvény 53. §‑a előírja:

„Az a személy, aki szándékosan vagy súlyos gondatlanságból olyan, irodalmi vagy művészeti alkotásokat érintő cselekményt követ el, amely valamely személynek az említett törvény 1. és 2. fejezete szerinti művén fennálló szerzői jogát sérti vagy a 41. § második bekezdésében, illetve az 50. §‑ban foglalt rendelkezést megsérti, pénzbüntetéssel vagy két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

8

Az említett törvény 2. §‑a értelmében ilyen cselekményt képezhet különösen valamely műnek a szerzői jogi jogosult engedélye nélküli nyilvános hozzáférhetővé tételével történő felhasználása. E § harmadik bekezdésének 4. pontja pontosítja, hogy a mű nyilvános hozzáférhetővé tételének minősül különösen az az eset, ha a mű példányait értékesítésre, kölcsönzésre kínálják vagy bármely más módon terjesztik.

9

Az említett törvény nem tiltja kifejezetten az oltalom alatt álló árucikkek értékesítés céljából történő raktározását.

10

I. Syed kiskereskedelmi üzlethelyiséget üzemeltet Stockholmban (Svédország), amelyben olyan ruházati cikkeket és kiegészítőket árusít, amelyeken rockzenei motívumok találhatók. I. Syed az ezen üzlethelyiségben értékesített darabokon felül ugyanilyen árukat tárol az üzlethelyiséghez tartozó raktárban, valamint egy másik, Stockholm egyik külvárosi, Bandhagen nevű kerületében található raktárban. Nem vitatott, hogy I. Syed üzletét rendszeresen az e raktárakból származó árukkal töltötték fel.

11

Megállapították, hogy ezen árucikkek értékesítése védjegyjogokat és szerzői jogokat sért. I. Syed ellen büntetőeljárás indult a tingsrätt (körzeti bíróság, Svédország) előtt, védjegybitorlás és az (1960:729) törvény megsértése miatt. Az åklagaren (ügyész, Svédország) szerint I. Syed megsértette a felperesek/panaszosok szerzői jogait azzal, hogy jogellenesen tett hozzáférhetővé olyan ruházati cikkeket és zászlókat, amelyeken szerzői jogi védelem alatt álló motívumok voltak láthatók. E bíróság úgy ítélte meg, hogy az üzletben és a raktárakban található, ilyen motívumokat tartalmazó árucikkek egészét értékesítésre bocsátották, illetve terjesztették, ennélfogva e cselekmények az (1960:729) törvény megsértését képezik.

12

A tingsrätt (körzeti bíróság) I. Syed védjegybitorlás miatti bűnösségét a nála fellelhető valamennyi áru tekintetében megállapította. E bíróság ezenfelül megállapította I. Syed bűnösségét az (1960:729) törvény megsértése miatt is, az általa üzemeltetett üzlethelyiségben, illetve a szóban forgó két raktárban tárolt, szerzői jog által védett motívumot tartalmazó áruk tekintetében, mivel ez utóbbi áruk megegyeztek az üzletben értékesítésre bocsátott árukkal. A tingsrätt (körzeti bíróság) I. Syed bűnösségének ez utóbbi árukra is kiterjedő megállapítása során úgy vélte, hogy a felperesek/panaszosok szerzői jogait sértő áruk „értékesítésre bocsátásának” fogalma nem csak azokra az árukra vonatkozik, amelyek az adott időpontban I. Syed üzletében fellelhetők voltak, hanem az utóbbiakkal mindenben megegyező, raktárban tárolt árukra is. E bíróság ugyanakkor úgy ítélte meg, hogy az említett raktárakban tárolt többi áru nem tekinthető értékesítésre bocsátottnak. Mindezen jogsértésekért a tingsrätt (körzeti bíróság) felfüggesztett szabadságvesztést és 80 napi pénzbüntetést szabott ki vele szemben.

13

Az ítélet elleni fellebbezést követően a Svea hovrätt, Patent och marknadsöverdomstolen (stockholmi fellebbviteli bíróság, szabadalmi és kereskedelmi felsőbíróság, Svédország) úgy ítélte meg, hogy I. Syed kizárólag az üzletében található áruk tekintetében követte el az (1960:729) törvény szerinti jogsértést, a raktárakban tárolt áruk tekintetében viszont nem. E bíróság úgy vélte, hogy I. Syed ezen árukat azok értékesítése céljából tárolta. Ugyanakkor nem lehetett megállapítani, hogy ezen áruk valóban értékesítésre, illetve terjesztésre kerültek. Az áruknak a raktárokon belüli mozgatása/kezelése a fellebbviteli bíróság szerint nem minősül az (1960:729) törvény szerinti jogsértés kísérletének vagy előkészületének. Az I. Syeddel szemben kiszabott büntetést e bíróság enyhítette, felfüggesztett szabadságvesztést és 60 napi pénzbüntetést szabva ki vele szemben.

14

A Riksåklagaren (ügyészség) a kérdést előterjesztő Högsta domstolen (legfelsőbb bíróság, Svédország) előtti eljárásban I. Syed bűnösségének ugyanazok áruk tekintetében történő megállapítását indítványozta, mint amelyek tekintetében a tingsrätt (körzeti bíróság) előtti eljárásban az (1960:729) törvény megsértése kapcsán ezt korábban megállapították. Az ügyészség ezenfelül azt indítványozta a Högsta domstolennek (legfelsőbb bíróság), hogy forduljon a Bírósághoz előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel annak érdekében, hogy ez utóbbi nyilatkozzon a 2001/29 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének értelmezéséről.

15

A kérdést előterjesztő bíróság előtti eljárásban I. Syed arra hivatkozott, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az derül ki, hogy ahhoz, hogy valamely értékesítésre bocsátás a szerzői jogi jogosult terjesztési jogát sértse, aktív magatartásra van szükség a vásárlóközönség irányában, amely arra irányul, hogy minden egyes árucikket egyedileg értékesítsenek. Az árucikkek beszerzése és tárolása nem tartozik az említett aktív magatartás körébe. Az ezzel ellentétes értelmezés szerinte kiterjesztené a büntetőjogi felelősség körét, sértve ezzel a jogszerűség elvét.

16

A kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy sem az (1960:729) törvény, sem a 2001/29 irányelv nem tiltja kifejezetten az olyan áruk értékesítésre kínálás céljából történő raktározását, amelyeken szerzői jogi védelem alatt álló motívumok találhatók. Hozzáteszi, hogy a 2015. május 13‑iDimensione Direct Sales és Labianca ítéletből (C‑516/13, EU:C:2015:315) az derül ki, hogy a 2001/29 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében említett terjesztési jog megsértését képezhetik az olyan intézkedések vagy cselekmények is, amelyek megelőzik az adásvételi szerződés teljesítését. Mindenesetre felmerül a kérdés, hogy azok az áruk, amelyeken védelem alatt álló motívumok vannak elhelyezve, és amelyeket valaki különféle raktárakban tárol, értékesítésre bocsátott áruknak tekinthetők‑e, ha ugyanezen személy ezekkel azonos árukat kínál értékesítésre egy általa üzemeltetett kiskereskedésben.

17

E körülmények között határozott úgy a Högsta domstolen (legfelsőbb bíróság), hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

18

Kérdéseivel, amelyeket célszerű együttesen vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy a 2001/29 irányelv 4. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy olyan áruk valamely kereskedő általi raktározása, amelyeken a raktározás helye szerinti tagállamban szerzői jogi védelem alatt álló motívum van elhelyezve, e rendelkezés értelmében véve a szerzői jogi jogosult kizárólagos terjesztési jogának megsértését képezheti, amennyiben e kereskedő az említett szerzői jogi jogosult engedélye nélkül kínál valamely üzletben értékesítésre az e jogosult engedélye nélkül tárolt árukkal azonos árukat. A kérdést előterjesztő bíróság ezenfelül annak pontosítását is kéri a Bíróságtól, hogy e tekintetben figyelembe kell‑e venni a raktározás és az értékesítés helye közötti távolságot.

19

A 2001/29 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamok a szerzők számára kizárólagos jogot biztosítanak műveik eredeti vagy többszörözött példányainak adásvétellel vagy más módon megvalósuló nyilvános terjesztésének engedélyezésére, illetve ennek megtiltására.

20

Emlékeztetni kell arra, hogy mivel a 2001/29 irányelv az Uniónak többek között a WCT‑ből eredő kötelezettségei teljesítését szolgálja, és mivel az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jog rendelkezéseit, amennyire lehetséges, a nemzetközi jog figyelembevételével kell értelmezni, különösen amikor e rendelkezések épp az Unió által megkötött nemzetközi megállapodás végrehajtását szolgálják, a „terjesztésnek” az ezen irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében szereplő fogalmát a WCT 6. cikkének (1) bekezdésével összhangban kell értelmezni (2015. május 13‑iDimensione Direct Sales és Labianca ítélet, C‑516/13, EU:C:2015:315, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

21

Az említett irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében szereplő, „adásvétellel megvalósuló nyilvános terjesztés” fogalmának tehát ugyanaz a jelentése, mint a WCT 6. cikkének (1) bekezdése szerinti „nyilvánosság számára adásvétel útján való hozzáférhetővé tétel” kifejezésnek (2015. május 13‑iDimensione Direct Sales és Labianca ítélet, C‑516/13, EU:C:2015:315, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

22

Ezen összefüggés figyelembevételével a Bíróság azt állapította meg, hogy a nyilvános terjesztést egy sor olyan művelet jellemzi, amely legalább az adásvételi szerződés megkötésétől annak a vásárlóközönség valamely tagja részére történő szállítással megvalósuló teljesítéséig terjed. Ennélfogva a kereskedő felelős az általa vagy az ő nevében lebonyolított minden olyan ügyletért, amely azokban a tagállamokban nyilvános terjesztésnek minősülhet, ahol a forgalmazott árucikkek szerzői jogi védelem alatt állnak (2015. május 13‑iDimensione Direct Sales és Labianca ítélet, C‑516/13, EU:C:2015:315, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

23

Ebből az ítélkezési gyakorlatból és különösen a Bíróság által használt „legalább” szóból az következik, hogy nincs kizárva, hogy az adásvételi szerződés megkötését megelőző műveletek vagy cselekmények is a „terjesztés” fogalmába tartozhatnak, és azok kizárólag a szerzői jog jogosultjai számára vannak fenntartva (2015. május 13‑iDimensione Direct Sales és Labianca ítélet, C‑516/13, EU:C:2015:315, 26. pont).

24

E tekintetben, noha a nyilvános terjesztés fennállását bizonyítottnak kell tekinteni az adásvételi és szállítási szerződés megkötése esetén, ugyanez az adásvételi szerződésre vonatkozó ajánlat esetén is igaz, amely kötelező az ajánlattevőre, ezen ajánlat ugyanis a jellegénél fogva az adásvétel létrejöttét megelőző, előkészületi cselekménynek minősül (2015. május 13‑iDimensione Direct Sales és Labianca ítélet, C‑516/13, EU:C:2015:315, 27. pont).

25

A Bíróság azt is kimondta, hogy lényegét tekintve az ilyen művelet sértheti a 2001/29 irányelv 4. cikke (1) bekezdésében foglalt kizárólagos terjesztési jogot, még akkor is, ha e műveletet követően nem kerül sor a védelem alatt álló alkotás vagy annak többszörözött példánya tulajdonjogának a megszerzőre való átruházására (lásd ebben az értelemben: 2015. május 13‑iDimensione Direct Sales és Labianca ítélet, C‑516/13, EU:C:2015:315, 32. pont).

26

Így tehát a 2001/29 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett terjesztési jog megsértését képezheti a szerzői jogi védelem alatt álló mű vagy annak többszörözött példánya adásvételét megelőző olyan cselekmény is, amelyre e jog jogosultjának engedélye nélkül kerül sor, ezen adásvétel létrejötte érdekében (lásd ebben az értelemben: 2015. május 13‑iDimensione Direct Sales és Labianca ítélet, C‑516/13, EU:C:2015:315, 28. pont).

27

Bár az adásvétel létrejötte nem szükségszerű tényállási eleme a terjesztési jog megsértésének, megállapíthatósága érdekében azonban bizonyítani kell, hogy az érintett árukat valóban az e jog jogosultjának engedélye nélküli nyilvános terjesztésre szánják, többek között valamely olyan tagállamban történő értékesítésre bocsátás útján, ahol a szóban forgó mű védelem alatt áll (lásd analógia útján: 2015. május 13 iDimensione Direct Sales és Labianca ítélet, C 516/13, EU:C:2015:315, 29. és 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

28

Az alapügyben I. Syed olyan árukat tartott raktáron, amelyeken szerzői jogi védelem alatt álló motívumok voltak elhelyezve, illetve ezekkel megegyező árukat értékesített egy üzletben, e jogok jogosultjainak engedélye nélkül.

29

Azt kell eldönteni, hogy az ilyen raktározás a kizárólagos terjesztési jog megsértését képező adásvétel létrejöttét megelőző, előkészületi cselekménynek tekinthető‑e, a 2001/29 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése által meghatározott értelemben véve.

30

E tekintetben megjegyzendő, hogy az olyan áruk raktározása, amelyeken szerzői jogi védelem alatt álló motívumok szerepelnek, ilyen cselekménynek tekinthető, ha bizonyítják, hogy ezen árukat valóban a nagyközönség számára a szerzői jogi jogosult engedélye nélkül történő értékesítésre szánják.

31

Ilyen alapon az a tény, hogy az a személy, aki valamely üzletben a szerzői jogi jogosult engedélye nélkül árusít olyan árukat, amelyeken szerzői jogi védelem alatt álló motívumok vannak elhelyezve, ezekkel megegyező árukat raktároz, arra utaló valószínűsítő körülményt képezhet, hogy a raktározott árukat szintén az ezen üzletben való értékesítésre szánják, ennélfogva e raktározás az említett jogosult terjesztési jogát esetlegesen sértő adásvétel létrejöttét megelőző előkészületi cselekményt képezhet.

32

Mindenesetre pusztán annak megállapításából, hogy a raktáron tartott és az érintett személy üzletében értékesített áruk azonosak, nem vonható le az a következtetés, hogy a raktározást az adásvétel azon tagállam területén történő megkötésének céljából végzik, ahol az említett árukon található motívumok szerzői jogi védelem alatt állnak.

33

Nem zárható ki, hogy az alapügy tárgyát képező körülményekhez hasonló körülmények esetén a raktározott árukat vagy azok egy részét nem az azon tagállam területén való értékesítésre szánják, amelyben az árukon elhelyezett mű szerzői jogi védelem alatt áll, még akkor sem, ha ezen áruk megegyeznek a kereskedő üzletében értékesítésre kínált árukkal.

34

Márpedig ilyen esetben a jelen ítélet 32. pontjában kifejtett megközelítés arra vezetne, hogy nem kerülne figyelembevételre a vizsgált áruk valódi célállomása, és a raktározott áruk egészét különbségtétel nélkül egy kalap alá vennénk, miközben azokat főszabály szerint eltérő célállomásokra is szánhatják.

35

E megközelítés tehát azt eredményezné, hogy kiszélesedne a kizárólagos terjesztési jog által biztosított védelem köre, túllépve az uniós jogalkotó szándéka szerint létrehozott kereteket.

36

Ennélfogva a kérdést előterjesztő bíróság feladata megvizsgálni, a rendelkezésére álló bizonyítékokra figyelemmel, hogy a szóban forgó üzletben értékesített árukkal megegyező áruk egészét, vagy azoknak csupán egy részét szánták az ezen üzlethelyiségben történő értékesítésre.

37

E tekintetben a Bíróság hasznosnak tartja a következő iránymutatásokat adni.

38

Az érintett áruk célállomásának meghatározását illetően figyelembe kell venni az összes olyan bizonyítékot, amely alkalmas lehet annak bizonyítására, hogy az érintett árukat abból a célból raktározzák, hogy abban a tagállamban értékesítsék őket, a szerzői jogi jogosult engedélye nélkül, ahol az azokon elhelyezett motívumok szerzői jogi védelem alatt állnak.

39

Bár e bizonyítékok közül a raktározás és az értékesítési hely közötti távolság valószínűsítő körülményt képezhet annak megállapításánál, hogy az érintett árukat ezen értékesítési helyen kívánják értékesíteni, e valószínűsítő körülmény önmagában nem lehet döntő. Viszont azt figyelembe lehet venni a relevánsnak tekinthető olyan bizonyítékok egészének konkrét elemzésénél, mint például az üzlet árukészletének rendszeresen a szóban forgó raktárokból származó árukkal való feltöltése, a számviteli iratok, az értékesített és megrendelt mennyiségek összevetése a tárolt áruk mennyiségével, vagy a teljesítési szakaszban lévő szerződések.

40

Az előző megfontolások egészére tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a 2001/29 irányelv 4. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy olyan áruk valamely kereskedő általi raktározása, amelyeken a raktározás helye szerinti tagállamban szerzői jogi védelem alatt álló motívum van elhelyezve, az e rendelkezés által meghatározott értelemben vett kizárólagos terjesztési jog megsértését képezheti, amennyiben e kereskedő a szerzői jogi jogosult engedélye nélkül kínál valamely üzletben értékesítésre az általa raktáron tartott árukkal azonos árukat, és a raktáron tartott árukat valóban az azon tagállam területén történő értékesítésre szánják, ahol e motívum védelem alatt áll. A raktározás és az értékesítés helye közötti távolság önmagában nem lehet döntő tényező annak megállapításánál, hogy a raktáron tartott árukat e tagállam területén történő értékesítésre szánják‑e.

41

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy olyan áruk valamely kereskedő általi raktározása, amelyeken a raktározás helye szerinti tagállamban szerzői jogi védelem alatt álló motívum van elhelyezve, az e rendelkezés által meghatározott értelemben vett kizárólagos terjesztési jog megsértését képezheti, amennyiben e kereskedő a szerzői jogi jogosult engedélye nélkül kínál valamely üzletben értékesítésre az általa raktáron tartott árukkal azonos árukat, és a raktáron tartott árukat valóban az azon tagállam területén történő értékesítésre szánják, ahol e motívum védelem alatt áll. A raktározás és az értékesítés helye közötti távolság önmagában nem lehet döntő tényező annak megállapításánál, hogy a raktáron tartott árukat e tagállam területén történő értékesítésre szánják‑e.