—

T. Mascellani képviseletében F. Valcanover avvocato,

—

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítői: M. Russo és G. Fiengo avvocati dello Stato,

—

a cseh kormány képviseletében M. Smolek, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében C. Cattabriga és D. Martin, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodásról szóló, 1997. december 15‑i 97/81/EK tanácsi irányelv (HL 1998. L 14., 9. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 6. kötet, 368. o.) mellékletét képező, 1997. június 6‑án megkötött, a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló keretmegállapodás (a továbbiakban: keretmegállapodás) értelmezésére vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet a T. Mascellani és a Ministero della Giustizia (igazságügyi minisztérium) között T. Mascellani részmunkaidős munkaviszonyának teljes munkaidős munkaviszonnyá alakítását elrendelő határozat tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

A 97/81 irányelv 1. cikke pontosítja, hogy ezen irányelv célja az általános iparági szervezetek – nevezetesen az Európai Munkáltatók és Gyáriparosok Szervezeteinek Szövetsége (UNICE), az Állami és Közszolgáltatási Vállalatok Európai Központja (CEEP) és az Európai Szakszervezeti Szövetség (ESZSZ) – által megkötött, az irányelv mellékletében szereplő keretmegállapodás végrehajtása.

4

A keretmegállapodás preambulumának második bekezdése értelmében:

„Felismerve a tagállami viszonyok sokféleségét, és tudomásul véve azt, hogy a részmunkaidős foglalkoztatás bizonyos ágazatok és tevékenységek jellemzője, ez a megállapodás általános elveket és minimumkövetelményeket határoz meg a részmunkaidős foglalkoztatás tekintetében. A megállapodás a szociális partnerek az iránti hajlandóságát mutatja, hogy egy általános keretet hozzanak létre a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók elleni megkülönböztetés [helyesen: hátrányos megkülönböztetés] kiküszöbölése céljából és azért, hogy elősegítsék a részmunkaidős foglalkoztatás fejlődését olyan alapon, amely mind a munkaadók [helyesen: munkáltatók], mind a munkavállalók számára elfogadható.”

5

E megállapodás 1. szakasza a következőképpen rendelkezik:

„E keretmegállapodás célja:

6

A keretmegállapodás 3. szakasza kimondja:

„E megállapodás alkalmazásában:

[...]

7

Az említett megállapodás „A megkülönböztetés [helyesen: hátrányos megkülönböztetés] tilalmának elve” címet viselő 4. szakaszának 1. pontja a következőt írja elő:

„A foglalkoztatási feltételek szempontjából a részmunkaidőben foglalkoztatottak nem részesülhetnek kedvezőtlenebb bánásmódban, mint a velük összehasonlítható, teljes munkaidőben foglalkoztatottak, csupán azért, mert részmunkaidőben dolgoznak, kivéve ha az eltérő bánásmód objektív alapon igazolható.”

8

A keretmegállapodás 5. szakaszának 2. pontja értelmében:

„A teljes munkaidőben történő foglalkoztatásról a részmunkaidős foglalkoztatásra történő áttérés (vagy fordítva) munkavállaló által történő visszautasítása önmagában nem jelent elegendő jogalapot a foglalkoztatás megszüntetésére, a nemzeti jogszabályokkal, kollektív megállapodásokkal és gyakorlattal összhangban történt megszűnés sérelme nélkül, olyan egyéb indokokból, mint az érintett vállalat működési nehézségei.”

9

A nehéz és különösen nehéz szakmák, a szervek átszervezése, a szabadságok, a munkabeosztás és az engedélyezett távollét, a szociális biztonsággal kapcsolatos intézkedések, a foglalkoztatási szolgálatok, a foglalkoztatást, a tanulást és a nők foglalkoztatását ösztönző intézkedések, a be nem jelentett munka elleni küzdelemre irányuló intézkedések, továbbá a közszférában a foglalkoztatással kapcsolatos rendelkezések, valamint a munkaügyi jogviták területén a kormánynak adott felhatalmazásokról szóló, 2010. november 4‑i 183. sz. törvény (Legge n. 183 – Deleghe al Governo in materia di lavori usuranti, di riorganizzazione di enti, di congedi, aspettative e permessi, di ammortizzatori sociali, di servizi per l’impiego, di incentivi all’occupazione, di apprendistato, di occupazione femminile, nonché misure contro il lavoro sommerso e disposizioni in tema di lavoro pubblico e di controversie di lavoro; a GURI 2010. november 9‑i 262. számának rendes melléklete; a továbbiakban: 183/2010. sz. törvény) 16. cikke előírja, hogy a 2008. június 25‑i 112. sz. törvényrendelet (a GURI 2008. június 25‑i 147. számának rendes melléklete) 73. cikkével bevezetett rendelkezések kezdeti alkalmazásának szakaszában a 2001. március 30‑i 165. sz. módosított törvényerejű rendelet 1. cikkének (2) bekezdése szerinti közigazgatási hatóságok a 183/2010. sz. törvény hatálybalépésétől számított 180 napon belül a méltányosság és a jóhiszeműség elveinek tiszteletben tartásával ismételten megvizsgálhatják a teljes munkaidős munkaviszonynak részmunkaidős munkaviszonnyá alakítását engedélyező azon határozatokat, amelyeket az említett 2008. évi 112. sz. – a 2008. augusztus 6‑i 133. sz. törvény (a GURI 2008. augusztus 21‑i 195. számának rendes melléklete) által módosításokkal törvénnyé alakított – törvényrendelet hatálybalépését megelőzően fogadtak el.

10

Az alapeljárás felperese a Ministero della Giustizia alkalmazottja, és a kérdést előterjesztő bíróság szolgálatában, részmunkaidőben dolgozik. 2000. augusztus 28. óta a hét három napjára elosztott félmunkaidőben dolgozik.

11

A 183/2010. sz. törvény hatálybalépését követően a Ministero della Giustizia a 2011. február 8‑i 20384. sz. határozattal felülvizsgálta az alapeljárás felperese számára biztosított részmunkaidős foglalkoztatást, továbbá e törvény 16. cikke alapján egyoldalúan megszüntette ezt a fajta foglalkoztatást, 2011. április 1‑jei hatállyal hat napra elosztott teljes munkaidős foglalkoztatást írva elő.

12

2011. március 16‑án az alapeljárás felperese tájékoztatta a Ministero della Giustiziát, hogy ellenzi részmunkaidős foglalkoztatásának teljes munkaidős foglalkoztatássá való átalakítását. A Tribunale ordinario di Trento (trentói bíróság) igazgatási ügyekért felelős igazgatója 2011. március 21‑i 1882. sz. határozatával az alapeljárás felperesét arra kötelezte, hogy ezen új foglalkoztatás keretében dolgozzon.

13

Az alapeljárás felperese a kérdést előterjesztő bírósághoz fordult a Ministero della Giustizia és az igazgatási ügyekért felelős igazgató említett határozatainak megsemmisítése céljából. Jelzi, hogy a részmunkaidős foglalkoztatásnak köszönhetően szabadidejét a családjának és szakképzésének tudta szentelni. Úgy véli, hogy a 97/81 irányelv olyan elvet állapít meg, amelynek értelmében a munkavállaló részmunkaidős munkaviszonyát az akarata ellenére nem lehet teljes munkaidős foglalkoztatássá alakítani, valamint hogy – ebből következően – a 183/2010. sz. törvény 16. cikke ellentétes ezzel az irányelvvel.

14

A Ministero della Giustizia a maga részéről azt állítja, hogy a 183/2010. sz. törvény 16. cikke nem ellentétes a 97/81 irányelvvel.

15

A kérdést előterjesztő bíróság – az alapeljárás felpereséhez hasonlóan – úgy véli, hogy az említett 16. cikk azzal, hogy lehetővé teszi a munkáltató számára a részmunkaidős munkaviszonynak a munkavállaló akarata ellenére történő teljes munkaidős munkaviszonnyá alakítását, ellentétes a 97/81 irányelvvel, amennyiben ez a cikk hátrányosan megkülönböztető jellegű a részmunkaidőben foglalkoztatott azon munkavállalókkal szemben, akik – a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalóktól eltérően – ki vannak téve a közszférába tartozó munkáltatónak a munkavállalók munkaideje egyoldalú módosítására irányuló jogkörének. E bíróság szerint az ehhez hasonló intézkedés nem járul hozzá a részmunkaidős munkaviszony lehetőségeinek kialakításához sem a munkáltatók, sem a munkavállalók számára. Ezen túlmenően úgy véli, hogy ugyanez a nemzeti intézkedés a keretmegállapodás 5. szakaszának 2. pontjával is ellentétes, amely – véleménye szerint – a munkaviszony megszüntetésének a keretmegállapodásban előírt tilalmára tekintettel megköveteli a munkavállaló beleegyezését abban az esetben, ha a munkáltató a munkaszerződés ilyen jellegű módosítását irányozza elő.

16

Ilyen körülmények között a Tribunale ordinario di Trento felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

17

Amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság második kérdésében a 97/81 irányelvre hivatkozik, elöljáróban meg kell állapítani, hogy ezen irányelv 1. cikke szerint az irányelv célja a keretmegállapodás végrehajtása. A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy ez a bíróság arra kíván választ kapni, hogy ellentétes‑e a keretmegállapodás rendelkezéseivel a részmunkaidős munkaviszonynak a – 183/2010. sz. törvény 16. cikke alapján T. Mascellani beleegyezése nélkül történő – teljes munkaidős munkaviszonnyá alakítása.

18

Ennélfogva úgy kell tekinteni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság kérdéseivel lényegében azt kívánja megtudni, hogy a keretmegállapodást – különösen 5. szakaszának 2. pontját – akként kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapügyben szóban forgóhoz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely értelmében a munkáltató az érintett munkavállaló beleegyezése nélkül is elrendelheti a részmunkaidős munkaviszony teljes munkaidős munkaviszonnyá alakítását.

19

Emlékeztetni kell arra, hogy a 97/81 irányelv és a keretmegállapodás célja egyrészt a részmunkaidős foglalkoztatás elősegítése, másrészt a részmunkaidőben és a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalók közötti hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölése (lásd ebben az értelemben: Bruno és társai ítélet, C‑395/08 és C‑396/08, EU:C:2010:329, 24. és 77. pont; valamint Michaeler és társai ítélet, C‑55/07 és C‑56/07, EU:C:2008:248, 21. pont).

20

A 97/81 irányelv (5) preambulumbekezdése kimondja, hogy „az Essenben ülésező Európai Tanácson hangsúlyozták annak szükségességét, hogy intézkedéseket hozzanak a férfiak és a nők foglalkoztatásának, valamint egyenlő lehetőségeinek [helyesen: esélyegyenlőségének] támogatása érdekében, és intézkedésekre szólítottak fel a gazdasági növekedés foglalkoztatáshatékonyságának növelése céljából – különösen rugalmasabb munkaszervezés útján – oly módon, hogy az kielégítse mind a munkavállalók kívánságait, mind pedig a verseny követelményeit”. Ezen irányelv (11) preambulumbekezdéséből és a keretmegállapodás preambulumának második bekezdéséből emellett kitűnik, hogy a keretmegállapodás a szociális partnerek az iránti hajlandóságát mutatja, hogy elősegítsék a részmunkaidős foglalkoztatás fejlődését olyan alapon, amely mind a munkáltatók, mind a munkavállalók számára elfogadható.

21

E szemlélet mentén a 97/81 irányelv (14) preambulumbekezdése kimondja, hogy a keretmegállapodás kötelezi a tagállamokat az elérendő eredmények megvalósítására, ugyanakkor a nemzeti hatóságokra bízza a végrehajtás formájának és módszereinek megválasztását. A keretmegállapodás preambulumának második bekezdéséből az is kitűnik, hogy a keretmegállapodás általános elveket és minimumkövetelményeket határoz meg a részmunkaidős foglalkoztatás tekintetében. A keretmegállapodás (6) preambulumbekezdése szerint ez a megállapodás ezeknek az általános alapelveknek az alkalmazásával kapcsolatos intézkedések, minimumkövetelmények és rendelkezések meghatározását a tagállamokra és a szociális partnerekre bízza azért, hogy figyelembe lehessen venni az egyes tagállamok sajátos helyzetét.

22

Az említett minimumkövetelmények között szerepel a keretmegállapodás 5. szakaszának 2. pontjában szereplő azon követelmény, amelynek értelmében „[a] teljes munkaidőben történő foglalkoztatásról a részmunkaidős foglalkoztatásra történő áttérés (vagy fordítva) munkavállaló által történő visszautasítása önmagában nem jelent elegendő jogalapot a foglalkoztatás megszüntetésére [...], [annak az] olyan egyéb indokokból [történő megszüntetése sérelme nélkül], mint az érintett vállalat működési nehézségei”.

23

E szakaszból kitűnik, hogy ezen utóbbi nem kötelezi a tagállamokat olyan szabályozás elfogadására, amely a munkavállaló beleegyezéséhez köti részmunkaidős munkaviszonyának teljes munkaidős munkaviszonnyá alakítását. Az említett rendelkezés célja ugyanis pusztán annak kizárása, hogy más objektív okok hiányában a munkaviszony ilyen jellegű átalakításának a munkavállaló általi megtagadása lehessen az egyetlen oka a munkaviszonya megszüntetésének.

24

Ebből következik, hogy a keretmegállapodás 5. szakaszának 2. pontjával nem ellentétes az a szabályozás, amely lehetővé teszi a munkáltató számára, hogy ilyen okok miatt az érintett munkavállaló beleegyezése nélkül rendelje el a részmunkaidős munkaviszony teljes munkaidős munkaviszonnyá alakítását.

25

Az ehhez hasonló szabályozásnak egyebekben meg kell felelnie a keretmegállapodás céljának, amely – az ezen utóbbi 1. szakaszának b) pontjában foglaltak szerint – többek között a munkaidő oly módon való rugalmas megszervezéséhez való hozzájárulásban áll, amely figyelembe veszi a munkáltatók és a munkavállalók igényeit.

26

Amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a részmunkaidős munkaviszonynak a munkavállaló beleegyezése nélkül történő teljes munkaidős munkaviszonnyá alakítása hátrányosan megkülönböztető jellegű, emlékeztetni kell arra, hogy a részmunkaidőben és a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalók közötti hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölésére irányuló, a keretmegállapodással elérni kívánt célnak megfelelően a keretmegállapodás 4. szakasza a foglalkoztatási feltételek vonatkozásában tiltja, hogy a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók kedvezőtlenebb bánásmódban részesüljenek, mint a velük összehasonlítható, teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalók, csupán azért, mert részmunkaidőben dolgoznak, kivéve ha az eltérő bánásmód objektív alapon igazolható (Bruno és társai ítélet, EU:C:2010:329, 25. pont).

27

A jelen ügyben meg kell állapítani – amint arra a főtanácsnok indítványának 51. pontjában rámutatott –, hogy az a helyzet, amelyben a részmunkaidős munkaviszonyt az érintett munkavállaló beleegyezése nélkül alakítják teljes munkaidős munkaviszonnyá és az a helyzet, amelyben valamely munkavállaló teljes munkaidős munkaviszonyát akarata ellenére alakítják részmunkaidős munkaviszonnyá nem minősülhetnek összehasonlítható helyzeteknek, mivel a munkaidő csökkentése – különösen a munkavállalónak járó, a munka ellenértékének minősülő díjazás tekintetében – nem ugyanazokat a következményeket vonja maga után, mint annak növelése.

28

A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a keretmegállapodást – különösen 5. szakaszának 2. pontját – akként kell értelmezni, hogy az alapügybelihez hasonló körülmények között azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely értelmében a munkáltató az érintett munkavállaló beleegyezése nélkül is elrendelheti a részmunkaidős munkaviszony teljes munkaidős munkaviszonnyá alakítását.

29

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

Az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodásról szóló, 1997. december 15‑i 97/81/EK tanácsi irányelv mellékletét képező, 1997. június 6‑án megkötött, a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló keretmegállapodást – különösen 5. szakaszának 2. pontját – akként kell értelmezni, hogy az alapügybelihez hasonló körülmények között azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely értelmében a munkáltató az érintett munkavállaló beleegyezése nélkül is elrendelheti a részmunkaidős munkaviszony teljes munkaidős munkaviszonnyá alakítását.