Felek
Az ítélet indoklása
Rendelkező rész

Felek

A C-78/11. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Tribunal Supremo (Spanyolország) a Bírósághoz 2011. február 22-én érkezett, 2011. január 26-i határozatával terjesztett elő az előtte

az Asociación Nacional de Grandes Empresas de Distribución (ANGED)

és

a Federación de Asociaciones Sindicales (FASGA) ,

a Federaciόn de Trabajadores Independientes de Comercio (Fetico ),

a Federaciόn Estatal de Trabajadores de Comercio, Hostelería, Turismo y Juego de UGT ,

a Federaciόn de Comercio, Hostelería y Turismo de CC.OO.

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),

tagjai: M. Safjan tanácselnök, M. Ilešič és E. Levits (előadó) bírák,

főtanácsnok: V. Trstenjak,

hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. március 29-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

– a Federación de Asociaciones Sindicales (FASGA) képviseletében J. Caballero Ramos abogado,

– a Federación Estatal de Trabajadores de Comercio, Hostelería, Turismo y Juego de UGT képviseletében J. Jiménez de Eugenio abogado,

– a Federación de Comercio, Hostelería y Turismo de CC.OO. képviseletében A. Martín Aguado és J. Jiménez de Eugenio abogados,

– a spanyol kormány képviseletében A. Rubio González, meghatalmazotti minőségben,

– az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: G. Palatiello avvocato dello Stato,

– az Európai Bizottság képviseletében S. Pardo Quintillán és M. van Beek, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

Az ítélet indoklása

1. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4-i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 299., 9. o., magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 381. o., a továbbiakban: 2003/88 irányelv) 7. cikke (1) bekezdésének az értelmezésére vonatkozik.

2. E kérelmet az Asociación Nacional de Grandes Empresas de Distribución (a továbbiakban: ANGED) és a Federación de Asociaciones Sindicales (FASGA), a Federaciόn de Trabajadores Independientes de Comercio (Fetico), a Federaciόn Estatal de Trabajadores de Comercio, Hostelería, Turismo y Juego de UGT, valamint a Federación de Comercio, Hostelería y Turismo de CC.OO. (a továbbiakban: FASGA és társai), munkavállalókat képviselő szakszervezetek közötti jogvitában terjesztették elő, amelynek tárgya az e szakszervezetek által indított olyan csoportos keresetek, amelyek bizonyos munkavállalók fizetett éves szabadsághoz való jogának abban az esetben történő elismertetésére irányulnak, ha annak időtartama egybeesik az átmeneti munkaképtelenség miatti betegszabadság időtartamával.

Jogi háttér

Az uniós szabályozás

3. A 2003/88 irányelv „Az irányelv célja és hatálya” című 1. cikke kimondja:

„(1) Ez az irányelv a minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeket állapítja meg a munkaidő megszervezése tekintetében.

(2) Ezt az irányelvet kell alkalmazni:

a) […] az éves szabadság minimális időtartama esetében […]

[…]”

4. Ezen irányelv „Éves szabadság” című 7. cikke előírja:

„(1) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy minden munkavállalót legalább négy hét [helyesen: négy hét fizetett] éves szabadság illessen meg a nemzeti jogszabályok és/vagy gyakorlat által megállapított ilyen szabadságra való jogosultság és a szabadság biztosítása [helyesen: és ennek megadása] feltételeinek megfelelően.

(2) Az éves szabadság minimális időtartama nem helyettesíthető annak fejében nyújtott juttatással, a munkaviszony megszűnésének esetét kivéve.”

5. A 2003/88 irányelv 17. cikke előírja, hogy a tagállamok eltérhetnek ezen irányelv bizonyos rendelkezéseitől. Az említett irányelv 7. cikke vonatkozásában semmilyen eltérés nem megengedett.

A nemzeti szabályozás

6. A nők és a férfiak közötti tényleges egyenlőségről szóló, 2007. március 22-i 3/2007. sz. alkotmányos törvénnyel (Ley orgánica 3/2007 para la igualdad efectiva de mujeres y hombres, a BOE 2007. március 23-i 71. száma, 12611. o.) módosított, a munkavállalók jogállásáról szóló törvény átdolgozott szövegének elfogadásáról szóló, 1995. március 24-i 1/1995. sz. királyi törvényerejű rendelet (Real Decreto Legislativo 1/1995, por el que se aprueba el texto refundido de la Ley del Estatuto de los Trabajadores; a BOE 1995. március 29-i 75. száma, 9654. o., a továbbiakban: a munkavállalók jogállásáról szóló törvény) különösen a fizetett éves szabadság, valamint az átmeneti munkaképtelenség tárgykörét szabályozza.

7. A munkavállalók jogállásáról szóló törvény 38. cikke kimondja:

„(1) A fizetett éves szabadság pénzbeli megváltással nem helyettesíthető időszaka a kollektív szerződésben vagy az egyéni munkaszerződésben kerül megállapításra. Ennek időtartama 30 naptári napnál nem lehet kevesebb.

(2) Azt az időszakot, illetve azokat az időszakokat, amelyekben a szabadság kivehető, adott esetben a vállalkozó és a munkavállaló közös megegyezéssel rögzíti, a szabadságok éves tervezése tekintetében a kollektív szerződésekben előírtaknak megfelelően.

A felek közötti nézeteltérés esetén a hatáskörrel rendelkező bíróság határozza meg a szabadság igénybevételének időpontját, a határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. Ez gyorsított, elsőbbségi eljárás.

(3) A szabadságolási naptárt az egyes vállalkozások határozzák meg. Az igénybevételt megelőzően legalább két hónappal közölni kell a munkavállalóval a rá vonatkozó időpontokat.

Amennyiben a szabadságnak a vállalkozás előző albekezdésben említett szabadságolási naptárában meghatározott időszaka várandósság, szülés vagy szoptatás miatti átmeneti munkaképtelenséggel, vagy a munkaszerződés felfüggesztésének e törvény 48. cikkének (4) bekezdésében előírt időszakával esik egybe, az érintett a szabadságát az átmeneti munkaképtelenség vagy az e rendelkezés alkalmazásában részére engedélyezett szabadság igénybevételének időszakától eltérő, más időszakban, a felfüggesztési időszak lejártakor is kiveheti, még abban az esetben is, ha a naptári év már letelt.”

8. A nagyáruházak 2009–2010-es időszakra vonatkozó kollektív szerződésének 37. cikke a munkavállalók jogállásáról szóló törvény 38. cikkének utolsó bekezdéséhez hasonló rendelkezést tartalmaz.

9. A munkavállalók jogállásáról szóló törvény 48. cikkének (4) bekezdése rendelkezik a munkaszerződés felfüggesztéséről szülés, az anya szülés után bekövetkező halála, koraszülés, az újszülött kórházi ápolása, örökbefogadás vagy befogadás esetében.

Az alapügy és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

10. Önállóan előterjesztett keresetük egyesítését követően a FASGA és társai kollektív munkaügyi jogvita rendezése iránti keresetet indítottak, amelyben annak megállapítását kérték, hogy a nagyáruházak 2009–2010-es időszakra vonatkozó kollektív szerződésének hatálya alá tartozó munkavállalók akkor is részesülhetnek a fizetett éves szabadságban, ha annak időtartama egybeesik a munkaképtelenség miatti betegszabadság időtartamával.

11. Az ANGED úgy véli, hogy azok a munkavállalók, akik a szabadságuk előzetesen meghatározott időszakának kezdetét megelőzően – vagy annak időtartama alatt – átmenetileg munkaképtelenek, nem jogosultak a munkaképtelenség megszűnését követően igénybe venni szabadságukat, kivéve az említett kollektív szerződésben kifejezetten meghatározott eseteket, amelyekről a munkavállalók jogállásáról szóló törvény 48. cikkének (4) bekezdése rendelkezik.

12. Az Audiencia Nacional 2009. november 23-án hozott ítélete teljes mértékben helyt adott a FASGA és társai keresetének.

13. Ezen ítélet ellen az ANGED felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Tribunal Supremóhoz.

14. A Tribunal Supremo hivatkozik a Bíróság ítélkezési gyakorlatára, mindazonáltal szükségesnek tartja – amennyiben e felülvizsgálati kérelem arra az esetre vonatkozik, amikor a munkaképtelenség a fizetett éves szabadság időszakának megkezdését követően következik be –, hogy az eljárást felfüggessze, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjessze a Bíróság elé:

„Ellentétes-e […] 2003/88 […] irányelv 7. cikkének (1) bekezdésével a nemzeti szabályozás olyan értelmezése, amely nem teszi lehetővé a szabadság időszakának megszakítását és teljes tartamának – vagy fennmaradó részének – egy későbbi időpontban történő igénybevételét abban az esetben, ha a munkavállaló átmeneti munkaképtelensége a szabadság időtartama alatt következik be?”

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

15. Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2003/88 irányelv 7. cikkének (1) bekezdését akként kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétesek az olyan nemzeti rendelkezések, amelyek nem biztosítják a jogot a munkavállalónak arra, hogy a fizetett éves szabadság alatt bekövetkező munkaképtelensége esetén a munkaképtelenség időszakával egybeeső említett éves szabadságban utólag részesüljön.

16. E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a minden munkavállalót megillető fizetett éves szabadsághoz való jog az uniós szociális jog különleges fontossággal bíró elve, amelytől nem lehet eltérni, és amelynek az illetékes nemzeti hatóságok általi érvényesítése csak a 2003/88 irányelvvel egységes szerkezetbe foglalt, a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 1993. november 23-i 93/104/EK irányelvben (HL L 307., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 2. kötet, 197. o.) kifejezetten meghatározott korlátok között történhet (a C-214/10. sz. KHS-ügyben 2011. november 22-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-11757. o.] 23. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

17. Másodszor megjegyzendő, hogy a fizetett éves szabadsághoz való jog – mint az uniós szociális jog elve – nemcsak különlegesen fontos, hanem azt kifejezetten rögzíti az Európai Unió alapjogi chartája 31. cikkének (2) bekezdése is, amely esetében az EUSZ 6. cikk (1) bekezdése a Szerződésekkel megegyező jogi kötőerőt ismer el (a fent hivatkozott KHS-ügyben hozott ítélet 37. pontja, valamint a C-337/10. sz. Neidel-ügyben 2012. május 3-án hozott ítélet 40. pontja).

18. Harmadszor a fizetett éves szabadsághoz való jogot nem lehet megszorítóan értelmezni (lásd a C-486/08. sz. Zentralbetriebsrat der Landeskrankenhäuser Tirols ügyben 2010. április 22-én hozott ítélet [EBHT 2010., I-3527. o.] 29. pontját).

19. Vitathatatlan továbbá, hogy a fizetett éves szabadsághoz való jog célja annak a lehetővé tétele, hogy a munkavállaló pihenhessen, a kikapcsolódásra és szabad időtöltésre alkalmas idő álljon a rendelkezésére. Ez a cél eltér a betegszabadsághoz való jog céljától. Az utóbbit a munkavállaló részére abból a célból biztosítják, hogy a munkaképtelenséget okozó betegségből felépülhessen (lásd a C-277/08. sz. Vicente Pereda-ügyben 2009. szeptember 10-én hozott ítélet [EBHT 2009., I-8405. o.] 21. pontját).

20. A Bíróság tehát már megállapította, hogy különösen a fizetett éves szabadsághoz való jog céljából az következik, hogy az a munkavállaló, aki az éves szabadság előzetesen meghatározott időszakában betegszabadságon van, kérésére és éves szabadságának tényleges igénybevétele céljából jogosult azt egy, a betegszabadság idejével egybeesőtől eltérő, más időszakban kivenni (lásd a fent hivatkozott Vicente Pereda-ügyben hozott ítélet 22. pontját).

21. A fent említett, a fizetett éves szabadság kezdetét megelőzően munkaképtelen munkavállalóra vonatkozó ítélkezési gyakorlatból következően nincs jelentősége a munkaképtelenség bekövetkezése pillanatának. Következésképpen a munkavállaló – e munkaképtelenség bekövetkezése pillanatától függetlenül – egy későbbi időpontban is jogosult a betegszabadság időszakával egybeeső fizetett éves szabadságot igénybe venni.

22. Bizonytalan, valamint a fizetett éves szabadsághoz való jognak a jelen ítélet 19. pontjában pontosított céljával ellentétes lenne ugyanis az, ha e jogot csak abban az esetben biztosítanák a munkavállalónak, ha már a fizetett éves szabadság időszakának kezdetekor munkaképtelen lenne.

23. Ebben az összefüggésben a Bíróság már megállapította, hogy az éves szabadságnak ezen új időszaka, amely megfelel az éves szabadság eredetileg meghatározott időszaka és a betegszabadság közötti átfedés időtartamának, és amelynek igénybevételére a munkavállaló a munkaképtelensége megszűnését követően jogosult, adott esetben az éves szabadság szóban forgó referencia-időszakán kívüli időszakra is meghatározható (lásd ebben az értelemben a Vicente Pereda-ügyben hozott ítélet 23. pontját és a rendelkező részt).

24. A fenti megfontolásokra tekintettel a feltett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2003/88 irányelv 7. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy azzal ellentétesek az olyan nemzeti rendelkezések, amelyek nem biztosítják a jogot a munkavállalónak arra, hogy a fizetett éves szabadság alatt bekövetkező munkaképtelensége esetén a munkaképtelenség időszakával egybeeső említett éves szabadságban utólag részesüljön.

A költségekről

25. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bírósá g dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

Rendelkező rész

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

A munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4-i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 7. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy azzal ellentétesek az olyan nemzeti rendelkezések, amelyek nem biztosítják a jogot a munkavállalónak arra, hogy a fizetett éves szabadság alatt bekövetkező munkaképtelensége esetén a munkaképtelenség időszakával egybeeső említett éves szabadságban utólag részesüljön.