—

az Instituto Nacional de la Seguridad Social (INSS) képviseletében A. Álvarez Moreno és J. I. del Valle de Joz, meghatalmazotti minőségben,

—

a spanyol kormány képviseletében B. Plaza Cruz, meghatalmazotti minőségben,

—

az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében T. Harris, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében M. van Beek és L. Lozano Palacios, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött keretmegállapodásról szóló, 1996. június 3-i 96/34/EK tanácsi irányelv (HL L 145., 4. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 2. kötet, 285. o.) mellékletében szereplő, a szülői szabadságról szóló, kötött keretmegállapodás (a továbbiakban: szülői szabadságról kötött keretmegállapodás) 2. szakasza 6. és 8. pontjának, valamint a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a szociális biztonság területén történő fokozatos megvalósításáról szóló, 79/7/EGK tanácsi irányelvnek (HL 1979. L 6., 24. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 215. o.) az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az E. Gómez-Limón Sánchez-Camacho és a nemzeti szociális biztonsági intézet, az Instituto Nacional de la Seguridad Social (a továbbiakban: INSS), a Tesoreria General de la Seguridad Social, valamint a felperes korábbi munkaadója, az Alcampo SA. közti, az érdekelt által a szülői szabadság alatt megszerzett végleges rokkantsági nyugdíjjogosultság tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

3

A 79/7 irányelv első preambulumbekezdése kimondja:

„mivel a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló, 1976. február 9-i 76/207/EGK tanácsi irányelv [(HL L 39, 40. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 187. o.)] 1. cikkének (2) bekezdése elrendeli, hogy az egyenlő bánásmód elvének a szociális biztonság területén történő fokozatos megvalósítása céljából a Tanács […] rendelkezéseket fogadjon el, meghatározva az elv tartalmát, hatályát és alkalmazásának módjait; […]”

4

A 79/7 irányelv 7. cikke előírja:

„(1)   Ez az irányelv nem érinti a tagállamoknak azt a jogát, hogy ennek az irányelvnek a hatálya alól kizárják:

[…]”

5

Az 1996. november 20-i 96/97/EK tanácsi irányelvvel (HL 1997. L 46., 20. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 232. o.) módosított, a férfiak és a nők közti egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerekben történő megvalósításáról szóló, 86/378/EGK tanácsi irányelv (HL L 225., 40. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 327. o.; a továbbiakban: 86/378 irányelv) 2. cikke előírja:

„(1)   A »foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerek« olyan, a 79/7[…] irányelv hatálya alá nem tartozó rendszereket jelentenek, amelyek célja, hogy valamely vállalkozásban vagy vállalkozások csoportjában, gazdasági ágazatban, foglalkoztatási ágazatban vagy ágazatok csoportjában akár alkalmazottként, akár önálló vállalkozóként tevékenykedő munkavállalóknak olyan ellátásokat biztosítsanak, amelyek a törvény által szabályozott kötelező érvényű szociális biztonsági rendszerek által biztosított ellátásokat kívánják kiegészíteni vagy helyettesíteni, akár kötelező, akár választható az ilyen rendszerekben való tagság.

[…]”

6

A 96/34 irányelv a fenti irányelv mellékletében szereplő, a szülői szabadságról kötött keretmegállapodás végrehajtására irányul.

7

A hivatkozott irányelv 2. cikke értelmében a tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a hivatkozott irányelvnek legkésőbb 1998. június 3-a előtt [helyesen: ] megfeleljenek.

8

A szülői szabadságról kötött keretmegállapodás általános szempontjai kimondják:

„[…]

[…]”

9

A szülői szabadságról kötött keretmegállapodás 2. szakasza előírja:

[…]

[…]

10

A munkavállalók családi élete és munkavégzése összehangolásának előmozdításáról szóló, 1999. november 5-i 39/1999. sz. törvénnyel (Ley 39/1999 para promover la conciliacion de la vida familiar y laboral de las personas trabajadoras; a BOE 266. száma, 38934. o.) módosított, az 1/1995. sz. királyi törvényerejű rendelettel elfogadott (a BOE 75. száma, 9654. o.), a munkavállalók jogállásáról szóló törvény egységes szerkezetbe foglalt szövege (texto refundido de la Ley del Estatuto de los trabajadores) (a továbbiakban a munkavállalók jogállására vonatkozó törvény) 37. cikkének 5. §-a előírja, hogy aki törvényes felügyelet keretében közvetlenül hat év alatti gyermekre felügyel, jogosult a munkaidejének – annak időtartama legalább egyharmadával és legfeljebb felével történő – csökkentésére, amely csökkentés a munkabér arányos csökkentésével jár.

11

Az 1994. június 20-i 1/1994. sz. királyi törvényerejű rendelettel elfogadott (a BOE 154. száma, 20658. o.), a szociális biztonságról szóló általános törvény (Ley General de la Seguridad Social; a továbbiakban: LGSS) 139. cikkének (2) §-a értelmében a szokásos foglalkozásának gyakorlására tartósan képtelen munkavállaló gazdasági juttatásai életre szóló járadékban testesülnek meg. E járadékot az LGSS 140. cikkének 1. §-a azon számítási alap 55%-ában rögzíti, amelyet a munkavállalónak a jogkeletkeztető tényt megelőző kilencvenhat hónap alatti járulékalapjai 112-vel történő elosztásának eredménye határoz meg.

12

Az LGSS 109. cikkének 1. §-a úgy rendelkezik, hogy valamennyi olyan kockázat és helyzet (így munkahelyi balesetek és foglalkozási megbetegedések) esetén, amelyre az általános rendszer fedezetet nyújt, „járulékalapnak” minősül – formájától vagy elnevezésétől függetlenül – mindazon díjazás, amelyre a munkavállaló keresőként, munkája fejében minden hónapban jogosult, vagy – amennyiben ez az összeg magasabb – amelyet minden hónapban ténylegesen megkap.

13

A törvényes felügyelet keretében egy hat év alatti gyermekre felügyelő munkavállaló csökkentett munkaideje esetében irányadó járulékalap meghatározása érdekében az egyéb szociális biztonsági jogok járulékairól és elszámolásáról szóló, 1995. december 22-i 2064/1995 királyi rendelet (Reglamento General sobre cotización y liquidación de otros derechos de la Seguridad Social (a BOE 22. száma, 2295. o.) a részmunkaidős munkaszerződések esetében érvényes járulékok rendszerére utal. E királyi rendelet 65. cikke úgy rendelkezik, hogy – a részmunkaidős munkaszerződés és helyettesítési szerződés alapján foglalkoztatott keresők esetében – az érintett rendszer fedezete alá tartozó valamennyi kockázat és helyzet járulékalapját a ledolgozott órákért kapott díjazás alapján kell meghatározni.

14

A szociális biztonsági rendszeren belüli külön megállapodást szabályozó, a kiskorú törvényes felügyeletét ellátó személyekre alkalmazandó, 1991. július 18-i rendelet (Orden por la que se regula el convenio especial en el Sistema de la Seguridad Social; a BOE 181. száma, 25114. o.) 14. cikke úgy rendelkezik, hogy azok a munkavállalók, akik a hat év alatti kiskorú felügyelete miatti, a 39/1999. sz. törvénnyel módosított, a munkavállalók jogállására vonatkozó törvény egységes szerkezetbe foglalt szövege 37. cikkének 5. §-a szerinti munkaidő csökkentésben részesülnek, a munkabér arányos csökkentésével külön megállapodást köthetnek a munkaidejük csökkentése előtti járulékalap fenntartása érdekében. Az e külön megállapodás alapján fizetendő járulékok az öregségi nyugdíj, a végleges rokkantság, a halál, valamint az általános betegségekből vagy a munkahelyi baleseten kívüli egyéb balesetből eredő özvegység esetére nyújtanak fedezetet.

15

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy E. Gómez-Limón Sánchez-Camacho 1986. december 17-től a nagykereskedelem területén tevékenységet folytató Alcampo SA vállalkozásnál állt munkaviszonyban igazgatási kisegítőként, teljes munkaidőben.

16

E. Gómez-Limón Sánchez-Camacho 2001. december 6-i hatállyal megállapodott a hivatkozott vállalkozással munkaidejének kiskorú, hat év alatti gyermek törvényes felügyelete céljából történő csökkentésében, a hatályos jogszabályoknak megfelelően, és hogy az érdekelt napi munkaidejét következésképpen egyharmaddal csökkentik.

17

Ezzel egyidejűleg ugyanezen arányban csökkentették E. Gómez-Limón Sánchez-Camacho munkabérét és, mivel nem kötöttek külön megállapodást, mind a vállalkozás, mind pedig az érdekelt által az általános szociális biztonsági rendszerbe befizetett járulékok összegét is, amely összeg a megkapott munkabér egy százalékának felelt meg.

18

Fizikai és funkcionális zavarok formájában megnyilvánuló betegsége okán E. Gómez-Limón Sánchez-Camacho közigazgatási eljárás indított, amely az INSS 2004. június 30-i határozatával zárult, amely megállapította, hogy a szokásos foglalkozásának gyakorlására teljes egészében képtelenné vált, és jogosult havi 920,33 euró számítási alap 55%-ának megfelelő nyugdíjra.

19

A hivatkozott számítási alap az ellátásokat szabályozó jogszabályok értelmében figyelembe veendő időtartam alatt – úgymint 1998. november 1-jétől 2004 novemberéig – az állami szociális biztonsági rendszerbe ténylegesen befizetett járulékok összegének megfelelően került kiszámításra. Ezen összeg tartalmazta mind az E. Gómez-Limón Sánchez-Camacho, mind pedig a munkaadója által befizetett járulékok összességét.

20

Az érdekelt keresetet nyújtott be a madridi 30. sz. Juzgado de lo Socialhoz, arra hivatkozva, hogy bár a számítás során a ténylegesen befizetett járulékokat vették figyelembe, ezek a járulékok a munkaidejének a kiskorú gyermek felügyelete miatti szülői szabadság időtartamával való csökkenése miatti munkabércsökkenésével arányosan csökkentek, jóllehet nyugdíját a teljes munkaidőnek megfelelő járulékbefizetés alapján kellett volna kiszámítani. Állítja, hogy az esetében alkalmazott számítás megfoszt gyakorlati érvényesülésétől egy olyan eszközt, amelynek célja a törvény előtti egyenlőség előmozdítása és a nemek szerinti hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölése.

21

Ezen körülmények között a madridi 30. sz. Juzgado de lo Social az eljárás felfüggesztéséről határozott, és az alábbi kérdéseket terjesztette előzetes döntéshozatalra a Bírósághoz:

22

Az INSS és a spanyol kormány álláspontja szerint az első kérdés elfogadhatatlannak minősül.

23

Úgy érvelnek, hogy a hivatkozott, tisztán hipotetikusan és általánosan megfogalmazott kérdés nem kellően pontos. Ugyanis nem utal arra, hogy az esetleges különleges helyzet hatással lehet a szülői szabadsággal élő munkavállalónak a szerzés folyamatában lévő jogaira.

24

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EK 234. cikkben említett eljárás keretében, amely a nemzeti bíróságok és a Bíróság feladatainak világos szétválasztásán alapul, az ügy konkrét tényállásának megítélése a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik. Ugyancsak kizárólag az ügyben eljáró és határozathozatalra hivatott nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik annak megítélése is, hogy – tekintettel az ügy különleges jellemzőire – ítélete meghozatalához szükségesnek tartja-e az előzetes döntéshozatalt, és ha igen, a Bíróságnak feltett kérdései relevánsak-e. Következésképpen, amennyiben a feltett kérdések a közösségi jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság – főszabály szerint – köteles határozatot hozni (lásd többek között a C-326/00. sz. IKA-ügyben 2003. február 25-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-1703. o.] 27. pontját, a C-145/03. sz. Keller-ügyben hozott ítélet [EBHT 2005., I-2529. o.] 33. pontját és a C-419/04. sz., Conseil général de la Vienne ügyben hozott ítélet [EBHT 2006., I-5645. o.] 19. pontját).

25

Mindazonáltal a Bíróság úgy ítélte meg, hogy kivételes esetekben jogosult saját hatáskörének megállapítása céljából megvizsgálni azokat a körülményeket, amelyek mellett a nemzeti bíróság hozzá fordult (lásd ebben az értelemben a 244/80. sz. Foglia-ügyben 1981. december 16-án hozott ítélet [EBHT 1981., 3045. o.] 21. pontját). Csak akkor utasítható el a határozathozatal a nemzeti bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről, ha a közösségi jog kért értelmezése nyilvánvalóan nem áll kapcsolatban az alapjogvita tényeivel vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azon ténybeli és jogi körülmények, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a feltett kérdésekre hasznos módon válaszolhasson (lásd különösen a C-379/98. sz. PreussenElektra-ügyben hozott ítélet [EBHT 2001., I-2099. o.] 39. pontját és a C-390/99. sz. Canal Satélite Digital ügyben hozott ítélet [EBHT 2002., I-607. o.] 19. pontját).

26

A jelen esetben az alapeljárás valamely részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállaló szülői szabadsága alatt megszerzett végleges rokkantsági nyugdíjára vonatkozik, amely időszakban a szociális biztonsági rendszerbe fizetett járulékokat a megkapott munkabér arányában fizette be, és e helyzet azzal a következménnyel járt, hogy az érdekelt ily módon alacsonyabb összegű nyugdíjra lett jogosult, mintha teljes munkaidőben tovább dolgozott volna.

27

Ebből következik, hogy első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy egyrészt ami a szülői szabadság időtartamát illeti, a szülői szabadságról kötött keretmegállapodás 2. szakaszának 6. pontjával ellentétes-e, ha valamely munkavállaló végleges rokkantsági nyugdíjának kiszámításakor az ezen időtartam alatt megkapott munkabér arányában csökkentett mértékben befizetett járulékokat veszik figyelembe, és e keretmegállapodás megköveteli-e, hogy a teljes munkaidőben való foglalkoztatottság után befizetendő járulékok összegét vegyék figyelembe. Másrészt pedig e bíróság választ vár arra, hogy a hivatkozott kikötésre hivatkozhatnak-e magánszemélyek a nemzeti bíróság előtt a hatóságokkal szemben.

28

Ennélfogva úgy tűnik, hogy az előterjesztett első kérdés összefügg az alapeljárásnak a kérdést előterjesztő bíróság által meghatározott tárgyával, és hogy az adott válasz hasznos a hivatkozott bíróság számára annak eldöntéséhez, hogy a szülői szabadságról kötött keretmegállapodással ellentétes-e az ilyen hatás.

29

Ebből következik, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés elfogadható.

30

Annak érdekében, hogy az alapeljárás eldöntéséhez hasznos választ kapjon a kérdést előterjesztő bíróság, át kell fogalmazni az első, a második és a negyedik kérdést, amelyek mindegyike két részből áll, és a négy kérdést a felmerülő problémákra tekintettel kell megvizsgálni, az előterjesztés sorrendjétől eltérő sorrendben.

31

A második kérdés első részét tekintve úgy tűnik, hogy az első kérdéssel szoros összefüggésben került előterjesztésre, amint az a jelen ítélet 27. pontjában szerepel, és azt különösen az első kérdés első részével, a harmadik kérdéssel és a negyedik kérdés második részével összefüggésben kell megvizsgálni.

32

Első kérdésének második részében a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a szülői szabadságról kötött keretmegállapodás 2. szakaszának 6. pontjára hivatkozhatnak-e a nemzeti bíróság előtt a magánszemélyek a hatóságokkal szemben.

33

Ebben a tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy valamennyi olyan esetben, amikor valamely irányelv rendelkezései a tartalmuk alapján feltétlennek és kellően pontosnak tűnnek, azokra a magánszemélyek a tagállammal, mint munkáltatóval szemben hivatkozhatnak (lásd különösen ebben az értelemben többek között a 152/84. sz. Marshall-ügyben 1986. február 26-án hozott ítélet [EBHT 1986., 723. o.] 46. és 49. pontját, a C-187/00. sz., Kutz-Bauer ügyben hozott ítélet [EBHT 2003., I-2741. o.] 69. és 71. pontját, valamint a C-268/06. sz. Impact-ügyben hozott ítélet [EBHT 2008., I-2483. o.] 57. pontját).

34

Amint azt a Bíróság megállapította, ez az ítélkezési gyakorlat alkalmazható az olyan megállapodások esetében, mint amilyen a szülői szabadságról kötött keretmegállapodás, amelyek az EK 139. cikk (1) bekezdése alapján szociális partnerek közötti közösségi szintű párbeszéde alapján jöttek létre, és amelyeket ugyanezen cikk (2) bekezdésének megfelelően az Európai Unió Tanácsának irányelvével hajtottak végre, amelynek így szerves részét képezik (lásd a fent hivatkozott Impact-ügyben hozott ítélet 58. pontját és a C-378/07–C-380/07. sz., Angelidaki és társai ügyben 2009. április 23-án hozott ítélet [EBHT 2009., I-3071. o.] 195. pontját).

35

A szülői szabadságról kötött keretmegállapodás 2. szakaszának 6. pontja előírja, hogy a munkavállaló által az ilyen szabadság megkezdéséig megszerzett vagy a szerzés folyamatában lévő jogok a szülői szabadság végéig változatlanok maradnak, valamint, hogy a szabadság végével ezek a jogok érvényesülnek, beleértve az időközben bekövetkező bármely változást is.

36

A hivatkozott 2. szakasz 6. pontja, amely a szülői szabadságot igénybe vevő munkavállalók jogai mindenféle megsértésének kiküszöbölésére irányul, általános szabályként és kétértelműséget mellőzve kötelezi mind a nemzeti hatóságokat, mind pedig a munkaadókat a már megszerzett és a szerzés folyamatában lévő jogok elismerésére az ilyen szabadság elején, és annak biztosítására, hogy a szabadság végével a munkavállalók továbbra is oly módon megszerezhetik ezeket a jogokat, mintha nem is lettek volna szabadságon. Ennélfogva a szülői szabadságról kötött keretmegállapodás 2. szakasza 6. pontjának tartalma kellően pontosnak tűnik tehát ahhoz, hogy arra a magánszemély hivatkozhassék, és a bíróság azt alkalmazhassa (lásd analógia útján a fent hivatkozott 152/84. sz., Marshall-ügyben 1986. február 26-án hozott ítélet [EBHT 1986., 723. o.] 52. pontját).

37

Következésképpen azt kell válaszolni az első kérdés második részére, hogy a szülői szabadságról kötött keretmegállapodás 2. szakaszának a 6. pontjára hivatkozhatnak a magánszemélyek a nemzeti bíróság előtt.

38

Az együttesen vizsgálandó első kérdésének első részében, a második kérdés első részében, a harmadik kérdésben és a negyedik kérdés második részében a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a szülői szabadságról kötött keretmegállapodás 2. szakaszának 6. és 8. pontjával ellentétes-e, ha valamely munkavállaló végleges rokkantsági nyugdíjának kiszámításnál figyelembe veszik, hogy részleges szülői szabadságot vett igénybe, amely alatt járulékot fizetett, és a megkapott munkabérrel arányos nyugdíjjogosultságot szerzett, ami azzal a következménnyel járt, hogy kisebb összegű nyugdíjat szerzett, mintha továbbra is teljes munkaidőben dolgozott volna.

39

Mind a szülői szabadságról kötött keretmegállapodás 2. szakaszának 6. pontjából, mind pedig annak összefüggéseiből kitűnik, hogy e rendelkezés célja a munkavállalót már a szülői szabadság kezdetén megillető, a munkaviszonyból eredő – szerzett vagy a szerzés folyamatában lévő – jogok elvesztésének elkerülése, és annak biztosítása, hogy a hivatkozott szabadság végével e jogokat illetően ugyanazon helyzetben legyen, mint e szabadságot megelőzően. A munkaviszonyból eredő hivatkozott jogok a munkavállalót a szabadsága kezdetén megillető jogok.

40

A szülői szabadságról kötött keretmegállapodás 2. szakaszának 6. pontja mindazonáltal nem szabályozza a munkaviszonyból eredő, a szülői szabadság időtartama alatti jogokat és kötelezettségeket, amelyeket a hivatkozott 2. szakasz 7. pontja értelmében a tagállamok és/vagy a szociális partnerek határoznak meg. Ennélfogva e szakasz a nemzeti jogszabályokra és a kollektív szerződésekre hivatkozik a munkaszerződés vagy -viszony jellegének meghatározása tekintetében, ideértve, azt, hogy a munkavállaló a hivatkozott szabadság időtartama alatt milyen mértékben szerez továbbra is jogosultságokat a munkaadóval szemben és a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerben.

41

A jövőbeni szociális biztonsági jogosultságok szülői szabadság alatti megszerzését nem szabályozza kifejezetten a szülői szabadságról kötött keretmegállapodás sem. Mindazonáltal e keretmegállapodás 2. szakaszának 8. pontja a nemzeti szabályozásra utal a hivatkozott megállapodással kapcsolatos, a szociális biztonságra vonatkozó valamennyi kérdés vizsgálatához és megválaszolásához. Ennélfogva a munkavállaló által a részleges szülői szabadság alatt továbbra is szerzett szociális biztonsági jogosultságok mértékét a tagállamok határozzák meg.

42

Mindenesetre, bár igaz, hogy a szülői szabadságról kötött keretmegállapodás általános szempontjainak mind a 10. pontja, mind pedig a 11. pontja, sőt a keretmegállapodás 2. szakaszának 8. pontja is anélkül hivatkozik a szociális biztonsági ellátások fennmaradására azon időszak alatt, amely során a munkavállaló szülői szabadságot vesz igénybe, hogy e tekintetben konkrét kötelezettséget róna a tagállamokra, ez nem befolyásolja azt, hogy a jövőbeni szociális biztonsági ellátásokra való jogosultság munkavállaló általi, ezen időszak alatti megszerzését nem említi ezen keretmegállapodás.

43

Ebből következik, hogy a hivatkozott keretmegállapodás 2. szakaszának 6. és 8. pontja nem írja elő, hogy a tagállamok kötelesek biztosítani a munkavállalóknak, hogy a részleges szülői szabadság időtartama alatt folytassák a jövőbeni szociális biztonsági ellátásokra való jogosultságok szerzését ugyanúgy, mintha továbbra is teljes munkaidőben dolgoznának.

44

Következésképpen az első kérdés első részére, a második kérdés első részére, a harmadik kérdésre és a negyedik kérdés második részére azt kell válaszolni, hogy a szülői szabadságról kötött keretmegállapodás 2. szakaszának 6. és 8. pontjával nem ellentétes, ha valamely munkavállaló végleges rokkantsági nyugdíjának kiszámításánál figyelembe veszik azt a tényt, hogy az utóbbi részleges szülői szabadságot vett igénybe, amely alatt járulékot fizetett, és a megkapott munkabérrel arányos nyugdíjjogosultságot szerzett.

45

Az együttesen vizsgálandó negyedik kérdésének első részében és második kérdésének második részében a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a szülői szabadságról kötött keretmegállapodás 2. szakaszának 8. pontját úgy kell-e értelmezni, hogy az kötelezi a tagállamokat a szociális biztonsági ellátások szülői szabadság alatti nyújtása folyamatosságának biztosítására, és hogy a hivatkozott szakaszra hivatkozhatnak-e a magánszemélyek a nemzeti bíróságok előtt az állami hatóságokkal szemben.

46

E tekintetben ki kell emelni, hogy a szülői szabadságról kötött keretmegállapodás 2. szakaszának 3. pontja a tagállami törvényekre és kollektív szerződésekre utal a szülői szabadság igénybevétele feltételeinek és az előbbi alkalmazásának részletes szabályai tekintetében. Ezeket azonban a szülői szabadságról kötött keretmegállapodásban meghatározott minimumkövetelmények tiszteletben tartásával kell meghatározni.

47

Másrészt a szülői szabadságról kötött keretmegállapodás 2. szakaszának 8. pontja szintén a tagállami jogszabályokra utal a hivatkozott megállapodással kapcsolatos valamennyi szociális biztonsági kérdés vizsgálatához és megválaszolásához, a szülői szabadság alatti különböző kockázatok tekintetében, különösen az egészségügyi ellátások vonatkozásában csak a szociális biztonsági ellátásokhoz való jogosultság folyamatossága fontosságának figyelembevételét ajánlja.

48

Továbbá mind a hivatkozott 2. szakasz 8. pontja, mind az a tény, hogy a szülői szabadságról kötött keretmegállapodást szakmaközi szervezetek által képviselt szociális partnerek kötötték, azt mutatja, hogy az előbbi nem írhatott elő kötelezettségeket az ilyen megállapodásban félként nem szereplő nemzeti szociális biztonsági pénztárak számára.

49

Emellett a szülői szabadságról kötött keretmegállapodás általános szempontjainak 11. pontja szerint a tagállamoknak – amennyiben a nemzeti feltételek mellett és költségvetési helyzetük figyelembevételével lehetséges – meg kell fontolniuk a szülői szabadság minimális időszaka alatt a változatlan szociális biztonsági ellátásokra való jogosultságok fenntartását.

50

A fentiekből következik, hogy a szülői szabadságról kötött keretmegállapodás 2. szakaszának 8. pontja nem ró kötelezettséget a tagállamokra a tekintetben, hogy a szülői szabadság időtartama alatt biztosítsák a szociális biztonsági ellátások munkavállaló számára való nyújtásának folyamatosságát, és nem határozza meg a munkavállalót megillető jogokat. Ennélfogva, és anélkül, hogy szükséges lenne annak vizsgálata, hogy feltétlen és kellően pontos rendelkezéseket tartalmaz-e, a hivatkozott 2. szakasz 8. pontjára nem hivatkozhatnak a magánszemélyek valamely nemzeti bíróság előtt a hatóságokkal szemben.

51

Következésképpen azt kell válaszolni a negyedik kérdés első részére és a második kérdés második részére, hogy a szülői szabadságról kötött keretmegállapodás 2. szakaszának 8. pontja az e keretmegállapodáshoz kapcsolódó szociális biztonsági kérdések nemzeti jogszabályok szerinti vizsgálatán és megválaszolásán kívül nem ró kötelezettséget a tagállamokra. Különösen nem írja elő a tagállamok számára, hogy a szülői szabadság időtartama alatt kötelesek biztosítani a szociális biztonsági ellátásokhoz való jogosultság folyamatosságát. A magánszemélyek a szóban forgó 2. szakasz 8. pontjára nem hivatkozhatnak valamely nemzeti bíróság előtt a hatóságokkal szemben.

52

Ötödik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód és különösen a 79/7 irányelv értelmében a férfiak és nők közötti, a szociális biztonság tekintetében való egyenlő bánásmóddal ellentétes-e, ha a részleges szülői szabadság időtartama alatt valamely munkavállaló a teljesített munkaidő és a megkapott munkabér alapján szerez végleges rokkantsági nyugdíjjogosultságot, és nem pedig mintha teljes munkaidőben folytatott volna tevékenységet.

53

Meg kell tehát állapítani, hogy az olyan nemzeti jogszabály, mint amilyen az alapügyben szerepel, nem tartalmaz közvetlen hátrányos megkülönböztetést, mivel megkülönböztetés nélkül alkalmazandó a férfi és a női munkavállalókra is. Azt kell tehát megvizsgálni, hogy közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül-e.

54

Az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy közvetett hátrányos megkülönböztetés áll fenn, ha valamely, bár semlegesen megfogalmazott nemzeti intézkedés alkalmazása ténylegesen sokkal több nőt érint hátrányosan, mint férfit (lásd különösen a C-411/96. sz., Boyle és társai ügyben 1998. október 27-én hozott ítélet [EBHT 1998., I-6401. o.] 76. pontját és a C-333/97. sz. Lewen-ügyben hozott ítélet [EBHT 1999., I-7243. o.] 34. pontját).

55

E tekintetben meg kell állapítani, hogy – amint azt a kérdést előterjesztő bíróság megjegyezte –, a gyermekek nevelése érdekében a nők a férfiakhoz viszonyítva gyakrabban vesznek igénybe a munkabér arányos csökkenésével járó munkaidő-csökkentést, amely a munkaviszonyból eredő szociális biztonsági jogosultságok csökkenését eredményezi.

56

Mindazonáltal a szintén állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a hátrányos megkülönböztetés a különböző szabályoknak hasonló helyzetekre való alkalmazása, vagy pedig ugyanazon szabálynak különböző helyzetekre történő alkalmazása (lásd különösen a fent hivatkozott Boyle-ügyben hozott ítélet 39. pontját és a fent hivatkozott Lewen-ügyben hozott ítélet 36. pontját).

57

Márpedig az a munkavállaló, aki a szülői szabadságról kötött keretmegállapodást végrehajtó 96/34 irányelv által elismert, a nemzeti jogszabályok vagy a kollektív szerződés által meghatározott részletes szabályok szerint szülői szabadságot vesz igénybe oly módon, hogy – mint az alapügyben – részleges munkaidőben folytat tevékenységet, különleges helyzetben találja magát, amely nem hasonló a teljes munkaidőben dolgozó férfi vagy nő helyzetéhez (lásd ebben az ételemben a fent hivatkozott Lewen-ügyben hozott ítélet 37. pontját).

58

Az alapügyben szereplő nemzeti szabályozás előírja, hogy a végleges rokkantsági nyugdíj összegét a munkaadó és a munkavállaló által a hivatkozott időszakban – a jelen esetben a kockázat bekövetkezését megelőző nyolc évben – ténylegesen befizetett járulékok alapján kell kiszámítani. Amennyiben a részleges szülői szabadság időtartama alatt a munkavállaló a munkaidejének csökkenése miatt kisebb összegű munkabért kap, a munkabér egy százalékát kitevő járulékok összege szintén csökken, ami azt eredményezi, hogy eltér a teljes munkaidőben dolgozó és a részleges szülői szabadságot igénybe vevő munkavállalókat megillető jövőbeni szociális biztonsági ellátásokhoz való jogosultság mértéke.

59

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság korábban már úgy ítélte meg, hogy a közösségi joggal nem ellentétes, ha részleges munkaidő esetében a nyugdíjjogosultságot a munkaidővel arányosan számítják. Ugyanis valamely tisztségviselő szolgálati éveinek száma mellett a pályája során az általa ténylegesen letöltött munkaidő figyelembevétele, az olyan tisztségviselőével összehasonlítva, aki teljes pályája során teljes munkaidőben dolgozott, objektív és a nemen alapuló hátrányos megkülönbözetéstől idegen kritérium, amely a nyugdíjjogosultsága arányos csökkentését teszi lehetővé (lásd a közszolgálat tekintetében a C-4/02. és C-5/02. sz., Schönheit és Becker egyesített ügyekben 2003. október 23-án hozott ítélet [EBHT 2003., I-12575. o.] 90. és 91. pontját).

60

Ami a 79/7 irányelvet illeti, hozzá kell tenni, hogy annak első preambulumbekezdése és 1. cikke értelmében annak célja kizárólag a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a szociális biztonság területén történő fokozatos megvalósítása. Így a hivatkozott irányelv 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a tagállamok az irányelv hatálya alól kizárhatják a munkavégzés gyermeknevelés miatti megszakításainak időszakai utáni, törvényes rendszerek címén járó szociális biztonsági jogosultság megszerzését.

61

Ebből következik, hogy a munkavégzés gyermeknevelés miatti megszakításainak időszakai utáni szociális biztonsági jogosultság megszerzésére vonatkozó szabályozás még a tagállamok hatáskörébe tartozik (lásd a C-31/90. sz. Johnson-ügyben 1991. július 11-én hozott ítélet [EBHT 1991., I-3723. o.] 25. pontját).

62

Kitűnik ugyanis az ítélkezési gyakorlatból, hogy a 79/7 irányelv semmilyen esetben sem kötelezi a tagállamokat arra, hogy szociális biztonsági előnyöket biztosítsanak a gyermekeiket nevelő személyeknek, vagy arra, hogy juttatásokhoz való jogosultságokat biztosítsanak a munkavégzés gyermeknevelés miatti megszakításainak időszakai után (lásd analógia útján a C-297/93. sz. Grau-Hupka-ügyben 1994. december 13-án hozott ítélet [EBHT 1994., I-5535. o.] 27. pontját).

63

Következésképpen azt kell válaszolni az ötödik kérdésre, hogy a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvével és különösen a 79/7 irányelv értelmében a férfiak és nők közötti, a szociális biztonság tekintetében való egyenlő bánásmód elvével nem ellentétes, ha a részleges szülői szabadság időtartama alatt valamely munkavállaló a teljesített munkaidő és a megkapott munkabér alapján szerez végleges rokkantsági nyugdíjjogosultságot, és nem pedig mintha teljes munkaidőben folytatott volna tevékenységet.

64

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott: