(1)

Az Európai Tanács 2001. június 15–16-i Göteborgban tartott ülésén elfogadta a fenntartható fejlődésre vonatkozó, számos intézkedést tartalmazó közösségi stratégiát, amely magában foglalja a bio-üzemanyagok fejlesztését is.

(2)

A természetes erőforrások közé, amelyek körültekintő és racionális felhasználására a Szerződés 174. cikke (1) bekezdése utal, a kőolaj, a földgáz és a szilárd üzemanyagok tartoznak, amelyek fontos energiaforrások, de egyben a széndioxid-kibocsátás fő okozói.

(3)

Ugyanakkor a mező- és erdőgazdasági termékek előállítása során keletkező, illetve a mező- és erdőgazdaság, valamint az élelmiszerfeldolgozó ipar maradványanyagaiként vagy hulladékaként létrejövő biomasszából bioüzemanyagokat lehet előállítani.

(4)

A közlekedési ágazat képviseli a Közösség végső energiafelhasználásának több, mint 30 %-át, amely egyre bővül, és ez a tendencia a gazdasági növekedéshez kötődik, amivel együtt a széndioxid-kibocsátás is növekszik; ez a bővülés a tagjelölt országokban azok Európai Unióba történt belépését követően százalékosan növekedni fog.

(5)

A Bizottság „Európai Közlekedéspolitika 2010-ig: elérkezett az idő a döntésre” c. Fehér Könyve szerint a közlekedési ágazat CO2-kibocsátása 1990. és 2010. között 50 %-kal, mintegy 1 113 millió tonnára nő, melynek fő okozója a közúti szállítás, amely a közlekedéssel kapcsolatos CO2-kibocsátás 84 %-áért felelős. A Fehér Könyv ezért ökológiai megfontolások alapján a közlekedési ágazatban a kőolajtól való (jelenleg 98 %-os) függőség csökkentését irányozza elő alternatív üzemanyagok, mint például a bioüzemanyag alkalmazásával.

(6)

A bioüzemanyagok fokozott felhasználása a közlekedési ágazatban részét képezi a Kiotói Jegyzőkönyv betartásához szükséges intézkedéscsomagnak és minden olyan intézkedéscsomagnak, amely az ilyen irányú további kötelezettségvállalások teljesítésére irányul.

(7)

A bioüzemanyagok fokozott közlekedési célú felhasználása – semmiképpen nem zárva ki az egyéb lehetséges üzemanyagokat, köztük a cseppfolyós PB-gázt (LPG) és a sűrített földgázt (CNG) – az egyik olyan eszköz a Közösség számára, amellyel csökkentheti importenergia-függőségét, befolyásolhatja az üzemanyagpiacot, és következésképpen energiaellátásának közép- és hosszú távú biztonságát. Ez a megfontolás azonban nem vezethet oda, hogy az üzemanyagok minőségére, a járművek kibocsátására és a levegő minőségére vonatkozó közösségi jogszabályok betartásának kisebb jelentőséget tulajdonítsunk.

(8)

A technológiai fejlődés eredményeként az Európai Unióban forgalomban lévő járművek többsége már ma is képes kis mennyiségű bioüzemanyagot tartalmazó keverékekkel üzemelni. A legújabb technológiai fejlesztések lehetővé teszik nagyobb bioüzemanyag hányadok alkalmazását is a keverékekben. Egyes országokban már 10 %-os és ezt meghaladó bioüzemanyag-tartalmú keverékeket alkalmaznak.

(9)

A tömegközlekedés és a helyi szállítás járműparkja lehetőséget kínál a bioüzemanyagok nagyobb koncentráltságú felhasználására. Egyes városokban az ilyen járművek már tisztán bioüzemanyaggal működnek, és ez egyes esetekben városi területeken hozzájárult a levegő minőségének javulásához. A tagállamok ezért fokozottan támogatnák a bioüzemanyagok tömegközlekedési járművekben történő alkalmazását.

(10)

A bioüzemanyagok alkalmazása a közlekedésben egy lépést jelent a biomassza szélesebb körű alkalmazásához, ami lehetővé teszi a bioüzemanyagok jövőbeni fokozott elterjesztését anélkül, hogy már lehetőségeket kizárna, különösen a hidrogénen alapuló technika felhasználását.

(11)

A tagállamoknak a bioüzemanyagok fokozott hasznosítására irányuló kutatási politikájába jelentős mértékben be kell vonni a hidrogéntechnológiát, és ezt a lehetőséget a vonatkozó közösségi keretprogram figyelembevételével támogatni kell.

(12)

A sajtolással, extrahálással, illetve hasonló eljárásokkal olajos magvakból nyert tiszta, nyers vagy finomított, de kémiailag változatlan állapotú növényi olajok szintén felhasználhatók bioüzemanyagként olyan esetekben, amelyeknél a motortípus és a vonatkozó kibocsátási előírások ezt lehetővé teszik.

(13)

Az új üzamanyagfajtáknak meg kell felelniük az elfogadott műszaki szabványoknak ahhoz, hogy a fogyasztók és a járműgyártók nagyobb mértékben elfogadják azokat, és így azok megjelenhessenek a piacon. A műszaki szabványok szolgálnak alapul a kibocsátásokra és azok ellenőrzésére vonatkozó követelményekhez is. Az új üzemanyagfajták esetében nehézséget jelenthet az érvényes műszaki szabványok betartása, amelyeket jórészt a hagyományos fosszilis üzemanyagokra dolgoztak ki. A Bizottságnak és a szabványosítási testületeknek figyelemmel kell kísérniük a fejlődést, és aktívan részt kell venniük a szabványok módosításában és kidolgozásában, különös tekintettel az illékonyság kérdésére, hogy a környezetvédelmi követelmények betartása mellett új üzemanyagfajtákat lehessen bevezetni.

(14)

A járműveknél tisztán vagy keverékben alkalmazott bioetanolnak és biodízelnek meg kell felelnie az optimális motorteljesítmény biztosítására megállapított minőségi szabványoknak. Így például a dízelmotorokhoz szolgáló, észterezési eljárással előállított biodízelre az Európai Szabványosítási Bizottság (CEN) zsírsav-metilészterekre (FAME) vonatkozó prEN 14214 szabványát célszerű alkalmazni. Hasonlóképpen, a CEN-nek alkalmas szabványokat kell kidolgoznia az Európai Unió közlekedési ágazatában használatos egyéb bioüzemanyagokra.

(15)

A bioüzemanyagok alkalmazásának elősegítése, összhangban a közös mezőgazdasági politikára irányadó szabályokban a fenntartható mező- és erdőgazdasági gyakorlatra vonatkozóan megfogalmazottakkal, új lehetőségeket hozhat létre a fenntartható vidékfejlesztés számára egy erősebben piacorientált közös agrárpolitika keretében, amely fokozottan az európai piacra, a virágzó vidéki területek megőrzésére és a többfunkciós mezőgazdaságra irányul; továbbá az innovatív mezőgazdasági termékek új piacát nyithatja meg a jelenlegi és jövőbeni tagállamok vonatkozásában.

(16)

A Tanács 1998. június 8-i állásfoglalásában ( 5 ) támogatta a Bizottságnak a megújuló energiahordozókkal kapcsolatos stratégiáját és cselekvési tervét, és egyedi intézkedéseket kért a bioüzemanyagok ágazatában.

(17)

A Bizottság „Út az energiaellátás biztonságára irányuló stratégia felé” c. Zöld Könyve azt a célt tűzi ki, hogy 2020-ig a közúti szállítási ágazatban a hagyományos üzemanyagok 20 %-os kiváltása történjék meg alternatív üzemanyagok által.

(18)

Az alternatív üzemanyagok csak akkor tudnak betörni a piacra, ha széles körben elérhetők és versenyképesek lesznek.

(19)

Az Európai Parlament 1998. június 18-i állásfoglalásában ( 6 ) arra szólított fel, hogy a bioüzemanyagok piaci részesedése öt éven belül érje el a 2 %-ot egy olyan intézkedéscsomag révén, mely többek közt adómentességet, a feldolgozóiparnak nyújtott pénzügyi támogatásokat és az olajtársaságok számára kötelező bioüzemanyag-hányadra vonatkozó előírást tartalmaz.

(20)

A bioüzemanyagok részesedésének növelésére szolgáló optimális módszer függ az erőforrások és a nyersanyagok rendelkezésre állásától, a bioüzemanyag támogatására irányuló nemzeti és közösségi intézkedésektől és adózási szabályoktól, valamint az összes érdekelt fél megfelelő részvételétől.

(21)

A bioüzemanyagok alkalmazásának ösztönzésére irányuló nemzeti politikák nem vezethetnek az olyan üzemanyagok szabad forgalmának tilalmához, amelyek eleget tesznek a Közösség jogszabályaiban előírt harmonizált környezetvédelmi előírásoknak.

(22)

A bioüzemanyagok előállításának és felhasználásának ösztönzése hozzájárulhat az energiaimport-függőség és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentéséhez. Ezen túlmenően a bioüzemanyagok, akár tisztán, akár keverék formájában, elvben felhasználhatók a meglévő gépjárművekben és a jelenlegi gépjárműüzemanyag-forgalmazó rendszerben. A bioüzemanyagoknak a fosszilis üzemanyagokkal való keverése költségmegtakarítási lehetőséget jelenthet a közösségi üzemanyag-forgalmazási rendszerben.

(23)

Mivel a javasolt intézkedés célját, nevezetesen a bioüzemanyagok forgalomba hozatalára és forgalmazására minimális részarányt előíró általános alapelvek bevezetését, a tagállamok az intézkedés nagyságrendje miatt kielégítő módon nem érhetik el, közösségi szinten viszont jobban megvalósítható, a Közösség a Szerződés 5. cikkében megfogalmazott szubszidiaritás elvével összhangban intézkedéseket fogadhat el. Az ugyanebben a cikkben megfogalmazott arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lép túl az említett cél eléréséhez szükséges mértéken.

(24)

Ösztönözni kell a kutatást és a technológiai fejlesztést a bioüzemanyagok fenntarthatóságának területén.

(25)

A bioüzemanyagok fokozott alkalmazását a környezeti, gazdasági és szociális kihatások pontos elemzésével kell társítani annak eldöntésére, hogy tanácsos-e a bioüzemanyagok részarányát növelni a hagyományos üzemanyagokhoz képest.

(26)

Rendelkezni kell annak lehetőségéről, hogy a bioüzemanyagok jegyzékét, a megújuló anyagok százalékos arányát és a bioüzemanyagok üzemanyagpiacra történő bevezetésének ütemezését gyorsan hozzá lehessen igazítani a műszaki fejlődéshez és a bevezetés első fázisában elvégzendő környezeti hatásvizsgálat eredményeihez.

(27)

Intézkedéseket kell hozni az olyan bioüzemanyagokra vonatkozó minőségi előírások gyors kidolgozására, amelyeket akár tiszta bioüzemanyagként, akár a hagyományos üzemanyaghoz hozzákeverve használnak fel a gépjárműiparban. Bár a hulladékok biológiailag lebontható része hasznosítható forrásként szolgálhat bioüzemanyagok előállításához, a minőségi előírásokban figyelembe kell venni a hulladékok lehetséges szennyezettségét, nehogy ezek egyes összetevői károsítsák a járműveket, vagy a kibocsátási érték romlását okozzák.

(28)

A bioüzemanyagok támogatásának ösztönzését összhangba kell hozni az egyes tagállamok ellátás-biztonsági, környezetvédelmi és ennek megfelelő politikai céljaival, valamint intézkedéseivel. Ennek során a tagállamok megfontolhatják, hogy milyen költséghatékony módok kínálkoznak a bioüzemanyagok felhasználási lehetőségeinek megismertetésére.

(29)

Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal ( 7 ) összhangban kell elfogadni,