Ez a dokumentum az EUR-Lex webhelyről származik.
Dokumentum 01989R4045-20030701
Council Regulation (EEC) No 4045/89 of 21 December 1989 on scrutiny by Member States of transactions forming part of the system of financing by the Guarantee Section of the European Agricultural Guidance and Guarantee Fund and repealing Directive 77/435/EEC
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg: A Tanács 4045/89/EGK rendelete (1989. december 21.) az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap Garanciarészlegének finanszírozási rendszerébe tartozó ügyletek tagállamok által végzett vizsgálatáról és a 77/435/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről
A Tanács 4045/89/EGK rendelete (1989. december 21.) az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap Garanciarészlegének finanszírozási rendszerébe tartozó ügyletek tagállamok által végzett vizsgálatáról és a 77/435/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről
Már nem hatályos
- A dokumentum kelte:
- 01/07/2003
- Hatálybalépés időpontja:
- 01/07/2003
- Kibocsátó vagy szerző:
- Az Európai Unió Tanácsa
- Típus:
- Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
- Kiegészítő információk:
- LASTMODIN 32002R2154
- Link
- Link
- Link
- Az összes, ezt a dokumentumot idéző dokumentum kiválasztása
- Egységes szerkezetbe foglalás: alap-jogiaktus:
- 31989R4045
1989R4045 — HU — 01.07.2003 — 002.001
Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű, az intézmények semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért
|
A TANÁCS 4045/89/EGK RENDELETE (1989. december 21.) (HL L 388, 30.12.1989, p.18) |
Módosította:
|
|
|
Hivatalos Lap |
||
|
No |
page |
date |
||
|
L 328 |
1 |
20.12.1994 |
||
|
L 338 |
16 |
28.12.1994 |
||
|
L 328 |
4 |
5.12.2002 |
||
A TANÁCS 4045/89/EGK RENDELETE
(1989. december 21.)
az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap Garanciarészlegének finanszírozási rendszerébe tartozó ügyletek tagállamok által végzett vizsgálatáról és a 77/435/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,
tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 43. cikkére,
tekintettel a Bizottság javaslatára ( 1 ),
tekintettel az Európai Parlament véleményére ( 2 ),
mivel a legutóbb a 2048/88/EGK rendelettel ( 3 ) módosított, a közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló, 1970. április 21-i 729/70/EGK tanácsi rendelet ( 4 ) 8. cikke alapján a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy meggyőződjenek az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) által finanszírozott ügyletek tényleges végrehajtásáról és szabályszerűségéről, továbbá annak érdekében, hogy a szabálytalanságokat megelőzzék és kezeljék, valamint a szabálytalanságok, illetve hanyagság következtében elveszett összegeket behajtsák;
mivel a kifizetéseket átvevő, illetve teljesítő vállalkozások kereskedelmi okmányainak vizsgálata az EMOGA Garanciarészlegének finanszírozási rendszerébe tartozó ügyletek felügyeletének rendkívül hatékony eszköze lehet; mivel ez a vizsgálat kiegészíti a tagállamok által már egyébként végzett egyéb ellenőrzéseket; továbbá, mivel e rendelet nem érinti azokat a vizsgálatra vonatkozó nemzeti rendelkezéseket, amelyek az e rendeletben előírtnál szélesebb körűek;
mivel a tagállamokat arra kell ösztönözni, hogy fokozzák a kifizetéseket átvevő, illetve teljesítő vállalkozások kereskedelmi okmányainak a 77/435/EGK irányelvnek ( 5 ) megfelelően végrehajtott vizsgálatát;
mivel a 77/435/EGK irányelvből fakadó szabályok tagállamok által történt végrehajtása felvetette annak szükségességét, hogy az irányelv egyes rendelkezéseit a tapasztalatok alapján módosítsák; mivel a módosításokat az érintett rendelkezések jellegére tekintettel rendeletbe kell foglalni;
mivel az ilyen vizsgálat alapjául szolgáló okmányok körét úgy kell meghatározni, hogy az teljes körű vizsgálat végrehajtását tegye lehetővé;
mivel a vizsgálatnak alávetendő vállalkozásokat a felelősségükre végrehajtott ügyletek jellege és a kifizetésekre jogosult vagy kötelezett vállalkozásoknak az EMOGA Garanciarészlegének finanszírozási rendszerén belüli pénzügyi jelentősége alapján kell kiválasztani;
mivel továbbá meg kell állapítani, hogy minimálisan hány vizsgálatra kerüljön sor a kereskedelmi okmányok esetében; mivel ezt a számot olyan módszerrel kell meghatározni, amely eleve kizárja, hogy a tagállamok között az EMOGA Garanciarészlege keretébe tartozó kiadásaik szerkezetének különbségeiből adódóan lényeges különbségek legyenek; mivel ezt a módszert az EMOGA Garanciarészlegének finanszírozási rendszerében bizonyos jelentőséggel rendelkező vállalkozások számát alapul véve lehet megállapítani;
mivel meg kell határozni a vizsgálatot végző tisztviselők hatáskörét, valamint a vállalkozások arra vonatkozó kötelezettségeit, hogy az előírt időtartamra e tisztviselők rendelkezésére bocsássák a kereskedelmi okmányokat és az általuk kért információt részükre megadják; mivel arról is rendelkezni kell, hogy a kereskedelmi okmányok bizonyos esetekben lefoglalhatók legyenek;
mivel a mezőgazdasági kereskedelem nemzetközi szerkezetére tekintettel és a belső piac megvalósítása céljából szükség van a tagállamok közötti együttműködés megszervezésére; mivel emellett szükség van arra, hogy a harmadik országban székhellyel rendelkező, kifizetést átvevő, illetve teljesítő vállalkozások központosított dokumentációs rendszerét a Közösség szintjén megteremtsék;
mivel jóllehet elsődlegesen a tagállamok felelőssége, hogy vizsgálati programjaikat elfogadják, szükség van arra, hogy e programokat a Bizottsággal közöljék, hogy az elláthassa felügyeleti és koordináló szerepét, és ezáltal biztosított legyen a programok megfelelő kritériumok alapján történő elfogadása; mivel a vizsgálat így azokra az ágazatokra, illetve vállalkozásokra összpontosítható, amelyeknél nagy a csalás veszélye;
mivel az e rendelet alapján vizsgálatot végző hivatalokat úgy kell megszervezni, hogy függetlenségük a kifizetés előtti vizsgálatot végző hivataloktól biztosított legyen;
mivel alapvető fontosságú, hogy minden tagállamban legyen az e rendelet alkalmazásának monitoringjáért és az e rendelet szerinti vizsgálat végrehajtásának összehangolásáért felelős külön hivatal; mivel a külön hivatal tisztviselői e rendeletnek megfelelően vizsgálatokat végezhetnek a vállalkozásoknál;
mivel az e rendelet alkalmazásáért felelős hivatalok megerősítésének ösztönzéseként, a többletmunkaerő alkalmazása révén a tagállamoknál felmerülő kiadások, valamint a munkaerőképzéssel és a hivatalok felszerelésével kapcsolatos költségek fedezetéül átmeneti és egyre csökkenő közösségi hozzájárulásra van szükség;
mivel becslést kell végezni annak felmérésére, hogy milyen összegű közösségi finanszírozás szükséges ennek az intézkedésnek a végrehajtásához; mivel az említett összeg a költségvetési fegyelemről és a költségvetési eljárás javításáról szóló, 1988. június 29-i intézményközi megállapodás ( 6 ) II. pontjában szereplő pénzügyi előirányzat részét képezi; mivel a ténylegesen rendelkezésre álló előirányzatokat az említett megállapodásnak megfelelően a költségvetési eljárás keretében állapítják meg;
mivel a kereskedelmi okmányok vizsgálata során szerzett információ szakmai titoktartás tárgyát képezi;
mivel közösségi szintű információcserét kell kialakítani annak érdekében, hogy e rendelet alkalmazásának eredményeit hatékonyabban lehessen felhasználni,
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
1. cikk
(1) Ez a rendelet – annak megállapítása végett, hogy az EMOGA Garanciarészlegének finanszírozási rendszerébe tartozó ügyletek ténylegesen megvalósultak-e, illetve azok végrehajtása szabályszerű volt-e – az EMOGA Garanciarészlegének finanszírozási rendszeréhez közvetve vagy közvetlenül kapcsolódó kifizetések jogosultjai, illetve kötelezettjei vagy képviselőik (a továbbiakban: a vállalkozások) kereskedelmi okmányainak vizsgálatára vonatkozik.
(2) E rendelet alkalmazásában „kereskedelmi okmány” a vállalkozás üzleti tevékenységével összefüggő minden könyv, nyilvántartás, elismervény és bizonylat, számla, termelés- és minőség-nyilvántartás, levelezés, valamint a bármilyen típusú kereskedelmi adatok, beleértve az elektronikusan tárolt adatokat, amennyiben ezek az iratok közvetlenül vagy közvetve az (1) bekezdésben említett ügyletekhez kapcsolódnak.
(3) E rendelet alkalmazásában „harmadik fél” minden természetes, illetve jogi személy, aki, illetőleg amely az EMOGA Garanciarészlegének finanszírozási rendszerében végrehajtott ügyletekkel közvetlenül vagy közvetve kapcsolatba hozható.
(4) E rendeletet nem lehet alkalmazni a 3508/92/EGK rendelettel ( 7 ) létrehozott integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer keretébe tartozó intézkedésekre. A 19. cikknek megfelelően a Bizottság jegyzéket állít össze azokról a további intézkedésekről, amelyekre ez a rendelet nem vonatkozik.
(5) A vizsgálatok hatálya alól kifejezetten ki nem vont vidékfejlesztési intézkedéseknek és projekteknek a 2311/2000/EK ( 8 ) rendelet mellékletével összhangban végzett vizsgálata során, kiemelt figyelmet kell fordítani az ilyen intézkedések és projektek végrehajtására vonatkozó különleges feltételekre.
2. cikk
(1) A tagállamok a vizsgálandó ügyletek jellegét figyelembe véve végzik a vállalkozások kereskedelmi okmányainak rendszeres vizsgálatát. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a vizsgálatnak alávetendő vállalkozások kiválasztása a lehető legnagyobb mértékben garantálja az EMOGA Garanciarészlegének finanszírozási rendszerében a szabálytalanságok megelőzésére és feltárására irányuló intézkedések hatékonyságát. A kiválasztás során többek között figyelembe kell venni a vállalkozásnak az említett rendszeren belüli pénzügyi jelentőségét, valamint egyéb kockázati tényezőket.
(2) A (4) bekezdés szerinti vizsgálati időszakban az (1) bekezdésben említett vizsgálat által érintett vállalkozások száma nem lehet kevesebb, mint azon vállalkozások számának a fele, amelyeknek bevételei, illetve kifizetései, vagy ezek összege – az EMOGA Garanciarészlegének finanszírozási rendszere keretében – a kérdéses vizsgálati időszak kezdetét megelőző ►M1 EMOGA-pénzügyi év ◄ során a ►M3 150 000 EUR ◄ -t meghaladta.
▼M1 —————
Az 1995/96-os vizsgálati időszaktól kezdve a tagállamok minden egyes vizsgálati időszak tekintetében – az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettségeik sérelme nélkül – az export-visszatérítés terén és minden más megfelelő intézkedés esetében végzett kockázatelemzés alapján kiválasztják a vizsgálandó vállalkozásokat. A tagállamok megküldik a Bizottságnak a kockázatelemzés felhasználására vonatkozó javaslataikat. A javaslatok minden fontos információt tartalmaznak a követendő megközelítésre, a módszerekre, a feltételekre és a végrehajtási módszerekre vonatkozóan; a javaslatokat a vizsgálati időszakot megelőző azon év december 1-jéig küldik meg, amelyre alkalmazandók. A tagállamok figyelembe veszik a Bizottságnak a javaslatokra tett észrevételeit, amelyeket a kézhezvételtől számított nyolc héten belül kell megtenni.
Az 1995/96-os vizsgálati időszakra szóló kockázatelemzési javaslatokat legkésőbb 1995. február 1-jéig kell megküldeni a Bizottságnak.
Azon intézkedéseknek esetében, amelyekre nézve a tagállam a kockázatelemzés alkalmazását nem tartja ésszerűnek, kötelező azoknak a vállalkozásoknak a vizsgálata, amelyek bevételeinek vagy kifizetéseinek összege, vagy mindkettőnek az összege – az EMOGA Garanciarészlegének finanszírozási rendszere keretében – a ►M3 350 000 EUR ◄ -t meghaladta, és amelyeket a két előző vizsgálati időszak egyikében e rendelet szerinti vizsgálatnak nem vetettek alá.
Azokat a vállalkozásokat, amelyek bevételeinek, illetve kifizetéseinek összege ►M3 40 000 EUR ◄ -nál kisebb, az e rendeletben előírt vizsgálatnak csak akkor kell alávetni, ha annak konkrét indokai vannak, amelyeket vagy a tagállamoknak kell a 10. cikkben említett éves programjukban feltüntetni, vagy a Bizottságnak az említett program esetleges módosításában.
(3) Az (1) bekezdésben előírt vizsgálatot adott esetben ki kell terjeszteni azokra a természetes és jogi személyekre, akikkel, illetve amelyekkel az 1. cikk szerinti vállalkozások társultak, valamint más olyan természetes, illetve jogi személyre, aki, illetve amely tekintetében a 3. cikkben meghatározott célkitűzések megvalósításában ez fontos lehet.
(4) A vizsgálati időszak július 1-jétől a következő év június 30-ig tart.
A vizsgálat legalább az előző vizsgálati időszak alatt véget érő 12 hónapos időszakra terjed ki; ez kiterjeszthető a 12 hónapos időszakot megelőző vagy követő, a tagállam által meghatározandó időszakokra.
(5) Az e rendelet alapján végzett vizsgálat nem sérti a ►M1 595/91/EGK rendelet ( 9 ) 6. cikke ◄ , illetve a 729/70/EGK rendelet 9. cikke alapján végzett vizsgálatokat.
3. cikk
(1) A vizsgálat tárgyát képező elsődleges adatok pontosságáról a felmerülő kockázat mértékéhez igazodó számú – szükség esetén harmadik személyek kereskedelmi okmányaira is kiterjedő – keresztellenőrzéssel kell meggyőződni, amely többek között a következőkből áll:
— a szállítók, ügyfelek, fuvarozók és egyéb harmadik személyek kereskedelmi okmányaival történő összehasonlítások,
— szükség esetén a készletek mennyiségének és jellegének fizikai ellenőrzése, valamint
— az EMOGA Garanciarészlegének finanszírozási rendszerén belül végrehajtott ügyletekhez vezető vagy azok következtében keletkező pénzmozgások nyilvántartásával történő összehasonlítások, valamint
— a vizsgálat során a könyvvitellel, illetve a pénzügyi mozgások nyilvántartásával kapcsolatban végzett olyan ellenőrzések, amelyek bizonyítják, hogy a kifizető ügynökség birtokában levő, a kedvezményezett támogatásának kifizetését igazoló okmányok pontosak.
(2) Különösen amennyiben a vállalkozások, közösségi vagy nemzeti rendelkezéseknek megfelelően, a készletről külön nyilvántartást kötelesek vezetni, az ilyen nyilvántartás vizsgálatának adott esetben ki kell terjednie a kereskedelmi okmányokkal és szükség szerint a tényleges készletmennyiségekkel történő összehasonlításra.
(3) Az ellenőrzendő ügyletek kiválasztása során maradéktalanul figyelembe kell venni a felmerült kockázat mértékét.
4. cikk
A vállalkozások az 1. cikk (2) bekezdésében és a 3. cikkben említett kereskedelmi okmányokat legalább az okmány keletkezési évének a végétől számított három évig megőrzik.
A tagállamok az említett okmányok megőrzésére hosszabb időtartamot is előírhatnak.
5. cikk
(1) A vállalkozásért felelős személyeknek vagy egy harmadik személynek gondoskodnia kell arról, hogy minden kereskedelmi okmányt és kiegészítő információt a vizsgálatért felelős tisztviselők, illetve az erre felhatalmazott személyek rendelkezésére bocsássanak. Az elektronikusan tárolt adatokat megfelelő adathordozó eszközön kell rendelkezésre bocsátani.
(2) A vizsgálatért felelős tisztviselő vagy az arra felhatalmazott személy kérheti, hogy az (1) bekezdésben említett okmányok kivonatát vagy másolatát rendelkezésére bocsássák.
(3) Amennyiben az e rendelet szerint végzett vizsgálat során megállapítást nyer, hogy a vállalkozás által vezetett kereskedelmi okmányok a vizsgálat céljára nem megfelelőek, a vállalkozást utasítani kell arra, hogy a jövőben a vizsgálatért felelős tagállam által előírt módon készítse el az ilyen okmányokat, az érintett ágazatra vonatkozóan más rendeletekben megállapított kötelezettségek sérelme nélkül.
A tagállamok meghatározzák, hogy mely időponttól kell ilyen okmányokat készíteni.
Amennyiben az e rendelet alapján vizsgálandó kereskedelmi okmányok mindegyike vagy azok egy része olyan – akár a Közösség területén belül, akár azon kívül elhelyezkedő – vállalkozásnál található, amely ugyanabba a kereskedelmi csoportba, társaságba vagy egységes alapon irányított vállalkozások társulásába tartozik, mint a vizsgált vállalkozás, az említett kereskedelmi okmányokat a vállalkozás a vizsgálat végrehajtásáért felelős tagállamok által meghatározott helyen és időpontban, a vizsgálatért felelős tisztviselők rendelkezésére bocsátja.
6. cikk
(1) A tagállamok biztosítják a vizsgálatért felelős tisztviselők jogát a kereskedelmi okmányok lefoglalására, illetve lefoglaltatására. Ezt a jogot a vonatkozó nemzeti rendelkezések kellő figyelembevételével kell gyakorolni, és az nem érinti az iratok lefoglalására vonatkozó büntetőeljárási szabályok alkalmazását.
(2) A tagállamok megfelelő intézkedéseket hoznak azon természetes, illetve jogi személyekkel szembeni szankciók kiszabására, akik elmulasztják az e rendeletből fakadó kötelezettségeik teljesítését.
7. cikk
(1) A tagállamok a 2. és a 3. cikk szerinti vizsgálat végrehajtásában egymásnak segítséget nyújtanak:
— abban az esetben, ha a vállalkozás vagy a harmadik személy más tagállamban rendelkezik székhellyel, mint ahol a kérdéses összeg kifizetése vagy átvétele történt, illetve történnie kellett volna,
— vagy más tagállamban rendelkezik székhellyel, mint ahol a vizsgálathoz szükséges okmányok és adatok találhatók.
A Bizottság összehangolhatja a két vagy több tagállam közötti kölcsönös segítségnyújtást magukban foglaló közös intézkedéseket. Az összehangolást szabályozó rendelkezéseket a 19. cikknek megfelelően kell megállapítani.
Amennyiben két vagy több tagállam a 10. cikk (1) bekezdése értelmében benyújtott programba jelentős kölcsönös jogsegélyt magában foglaló együttes fellépésre szóló javaslatot épít be, a Bizottság – kérésre – az érintett tagállam számára a 2. cikk (2) bekezdésével összhangban meghatározott minimális vizsgálati számból legfeljebb 25 %-os csökkentést engedélyezhet.
(2) A tagállamok a kifizetés szerinti EMOGA-pénzügyi évet követő első három hónapban az (1) bekezdés első albekezdésében említett vállalkozások jegyzékét minden olyan tagállamnak megküldik, amelyben ilyen vállalkozás székhellyel rendelkezik. A jegyzéknek minden olyan adatot tartalmaznia kell, amely szükséges ahhoz, hogy a rendeltetési hely szerinti tagállam a vállalkozásokat azonosítsa, és vizsgálati kötelezettségeit teljesítse. A rendeltetési hely szerinti tagállam felelős az ilyen vállalkozásoknak a 2. cikkel összhangban történő vizsgálatáért.
Minden jegyzékről másolatot kell küldeni a Bizottság részére.
A kifizetést teljesítő, illetve átvevő tagállam, kérése indoklásának és különösen az azzal összefüggő kockázatoknak a feltüntetése mellett, felkérheti a vállalkozás székhelye szerinti tagállamot, hogy a 2. cikkel összhangban végezze el az említett jegyzéken szereplő vállalkozások közül néhánynak a vizsgálatát.
A kéréssel megkeresett tagállam kellően figyelembe veszi a vállalkozással összefüggő kockázatokat, amelyeket a megkereső tagállam közöl.
Az ilyen kérelmekről negyedévente, minden negyedév végét követő egy hónapon belül áttekintést kell küldeni a Bizottságnak. A Bizottság követelheti az egyes kérelmek másolatának rendelkezésre bocsátását.
Minden ilyen kérésről egy másolatot kell küldeni a Bizottság részére.
(3) A tagállamok a kifizetés szerinti EMOGA-pénzügyi évet követő első három hónap folyamán megküldik a Bizottság részére az olyan, harmadik országban székhellyel rendelkező vállalkozások jegyzékét, amelyek tekintetében az adott tagállamban a kérdéses összeg kifizetése vagy átvétele történt, illetve történnie kellett volna.
(4) Amennyiben egy vállalkozással kapcsolatban a 2. cikkel összhangban végzett vizsgálat során egy másik tagállam további tájékoztatást igényel, különös tekintettel a 3. cikkel összhangban végzett keresztellenőrzésekre, egyedi vizsgálati kérelmek nyújthatók be az indok megjelölésével. Az ilyen egyedi kérelmekről szóló áttekintést negyedévente, minden negyedév végét követő egy hónapon belül kell elküldeni a Bizottságnak. A Bizottság követelheti az egyes kérelmek másolatának rendelkezésre bocsátását.
A vizsgálati kérelmeket kézhezvételüket követően legkésőbb hat hónapon belül teljesíteni kell; a vizsgálat eredményéről haladéktalanul tájékoztatni kell a kérelmező tagállamot és a Bizottságot. A Bizottságnak szóló tájékoztatást negyedévente, minden negyedév végét követő egy hónapon belül kell megadni.
(5) A Bizottság a 19. cikknek megfelelően meghatározza a (3) és a (4) bekezdésben említett kérések tartalmával kapcsolatos minimumkövetelményeket.
8. cikk
(1) Az e rendeletben előírt vizsgálat során összegyűjtött információ szakmai titoktartás tárgyát képezi. Az ilyen információ kizárólag azokkal a személyekkel közölhető, akiknek – a tagállamokban vagy a Közösség intézményeiben teljesítendő feladataikból kifolyólag, – e feladataik ellátásához az adott információra szükségük van.
(2) E cikk nem sérti a jogi eljárásokra vonatkozó nemzeti rendelkezéseket.
9. cikk
(1) A tagállamok e rendelet alkalmazásáról a vizsgálati időszakot követő január 1-je előtt részletes jelentést küldenek a Bizottságnak.
(2) A jelentésben ismertetni kell minden felmerült nehézséget, az azok leküzdésére tett intézkedéseket és szükség esetén a helyzet javítására irányuló javaslatokat.
(3) A tagállamok és a Bizottság e rendelet alkalmazásáról rendszeres véleménycserét folytatnak.
(4) A Bizottság a pénzalapok kezeléséről szóló, a 729/70/EGK rendelet 10. cikkében említett éves jelentésében minden alkalommal értékeli az elért haladást.
(5) A Bizottság ►M1 1996. ◄ december 31-e előtt jelentést nyújt be e rendelet alkalmazásáról. ►M1 ————— ◄
10. cikk
(1) A tagállamok a 2. cikknek megfelelően végrehajtandó vizsgálatokhoz vizsgálati programokat dolgoznak ki a következő vizsgálati időszakra.
(2) A tagállamok minden évben április 15-e előtt megküldik a Bizottságnak az (1) bekezdésben említett programjukat, amelyben meghatározzák a következőket:
— a vizsgálatnak alávetendő vállalkozások száma és azok ágazatonkénti lebontása a hozzájuk kapcsolódó összegeket figyelembe véve,
— a program kidolgozására elfogadott kritériumok.
(3) A tagállamok által kidolgozott és a Bizottságnak továbbított programokat a tagállamok végrehajtják, ha a Bizottság ►M1 nyolc ◄ héten belül nem tette meg észrevételeit.
(4) A programoknak a tagállamok által történő módosítása esetében ugyanilyen eljárást kell alkalmazni.
(5) A Bizottság kivételesen bármikor kérheti, hogy adott vállalkozási kategóriával egészítsék ki egy vagy több tagállam programját.
▼M1 —————
11. cikk
(1) Minden tagállamban legkésőbb 1991. január 1-jéig külön hivatalt kell kijelölni, amely e rendelet alkalmazásának monitoringjáért és a következőkért felel:
— az e rendeletben előírt vizsgálatnak a szóban forgó hivatal által közvetlenül alkalmazott tisztviselők közreműködésével történő végrehajtásáért, vagy
— az egyéb hivatalokhoz tartozó tisztviselők által végzett vizsgálat összehangolásáért és felügyeletéért.
A tagállamok úgy is rendelkezhetnek, hogy az e rendelet szerint végrehajtandó vizsgálatok elvégzése a külön hivatal és más nemzeti hivatalok között megosztva történjen, feltéve hogy azok összehangolásáért az előbbi felelős.
(2) Az e rendelet alkalmazásáért felelős hivatalt vagy hivatalokat oly módon kell megszervezni, hogy azok a kifizetésekért és a kifizetések előtt végrehajtott vizsgálatért felelős hivataltól vagy hivatali szervezeti egységektől függetlenek legyenek.
(3) Az (1) bekezdésben említett külön hivatal e rendelet megfelelő alkalmazásának biztosítására minden szükséges intézkedést megtesz.
(4) A külön hivatal ezen túlmenően a következőkért felelős:
— az e rendelet szerinti vizsgálatok végrehajtásáért felelős nemzeti tisztviselők olyan képzéséért, amely lehetőséget nyújt számukra a feladataik ellátásához szükséges ismeretanyag elsajátítására,
— a vizsgálati jelentések és minden egyéb, e rendelet alapján és annak előírásai szerint végzett vizsgálatokkal összefüggő okmány kezeléséért,
— a 9. cikk (1) bekezdésében említett jelentések és a 10. cikkben említett programok elkészítéséért és közléséért.
(5) Az érintett tagállam a külön hivatalt a (3) és (4) bekezdésben említett összes feladat ellátásához szükséges hatáskörrel ruházza fel.
A hivatalnak az említett feladatok ellátásához megfelelően képzett, elegendő számú tisztviselővel kell rendelkeznie.
(6) Ez a cikk nem alkalmazható, ha a vizsgálatnak alávetendő vállalkozások 2. cikk (2) bekezdése szerinti minimális száma 10-nél kevesebb.
▼M3 —————
18. cikk
Az e rendeletben szereplő, ECU-ben megadott összegeket a vizsgálati időszak megkezdése évének első munkanapján érvényes átváltási árfolyam alkalmazásával át kell váltani nemzeti valutákra, és közzé kell tenni az Európai Közösségek Hivatalos Lapjának C sorozatában.
19. cikk
Szükség szerint e rendelet alkalmazására részletes szabályokat kell elfogadni a 729/70/EGK rendelet 13. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően.
20. cikk
A Közösség által e rendelet alapján finanszírozott egyedi kiadások vizsgálatára a 729/70/EGK rendelet 9. cikkét kell alkalmazni.
21. cikk
►M1 (1) ◄ A Bizottság tisztviselői a vonatkozó nemzeti törvényi rendelkezéseknek megfelelően jogosultak hozzáférni minden, akár az e rendelet alapján szervezett vizsgálat céljából, akár azt követően kiállított okmányhoz és a tárolt adatokhoz, ideértve az adatfeldolgozó rendszerekben tárolt adatokat is. ►M1 Kérésre azokat megfelelő adathordozó eszközön rendelkezésre kell bocsátani. ◄
(2) A 2. cikkben említett vizsgálatokat a tagállamok tisztviselői hajtják végre.
A Bizottság tisztviselői részt vehetnek ezekben a vizsgálatokban. Ők maguk nem gyakorolhatják a nemzeti tisztviselőkre ruházott vizsgálati hatásköröket; azonban a tagállamok tisztviselőivel azonos jogaik vannak a helyiségekbe való bejutáshoz és az iratokhoz való hozzáféréshez.
(3) A 7. cikk alapján végzett vizsgálatok esetében a megkereső tagállam tisztviselői a megkeresett tagállam hozzájárulásával jelen lehetnek a megkeresett tagállamban folyó vizsgálatnál, és azonos jogaik lehetnek a helyiségekbe való bejutáshoz és az iratokhoz való hozzáféréshez.
A megkereső tagállamnak a megkeresett tagállamban folyó vizsgálatokban jelenlévő tisztviselői kötelesek készen állni arra, hogy hivatalos minőségüket bármikor igazolják. A vizsgálatokat minden esetben a megkeresett tagállam tisztviselői hajtják végre.
(4) Abban az esetben, ha a büntetőeljárásra vonatkozó nemzeti rendelkezések bizonyos jogi aktusokat a nemzeti jog által külön kijelölt tisztviselők számára tartanak fenn, a Bizottság tisztviselői és a tagállam (3) bekezdésben említett tisztviselői ezekben az aktusokban nem vehetnek részt. Semmilyen körülmények között nem vehetnek részt különösen a személyek otthonában a tagállam büntetőjoga szerint végzett házkutatásokban, és a személyeknek a tagállam büntetőjoga szerint történő hivatalos kihallgatásában. Az ezek nyomán szerzett információkhoz azonban hozzáférhetnek.
22. cikk
(1) A 77/435/EGK irányelv 1990. január 1-jétől hatályát veszti. Az említett irányelv alapján az említett naptól kezdve végzett vizsgálatokat az e rendeletnek megfelelően végzett vizsgálatnak kell tekinteni.
(2) A 77/435/EGK irányelvre történő hivatkozásokat az e rendeletre történő hivatkozásnak kell tekinteni.
23. cikk
Ez a rendelet az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.
Ezt a rendeletet 1990. január 1-jei hatállyal kell alkalmazni.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
( 1 ) HL C 192., 1987.7.29., 15. o.
( 2 ) HL C 291., 1989.11.20., 105. o.
( 3 ) HL L 185., 1988.7.15., 1. o.
( 4 ) HL L 94., 1970.4.28., 13. o.
( 5 ) HL L 172., 1977.7.12., 17. o.
( 6 ) HL L 185., 1988.7.15., 33. o.
( 7 ) HL L 355., 1992.12.5., 1. o.;
( 8 ) HL L 265., 2000.10.19., 10. o.
( 9 ) HL L 67., 1991.3.14., 11. o.
