EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2016.6.15.

COM(2016) 402 final

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

a sportolóknak szánt élelmiszerekről

Tartalomjegyzék

1.Bevezetés

2.A sportélelmiszerek piaca

2.1.A piacon jelen lévő termékek, a piac mérete, értéke és árai

2.2.A piac szerkezete, forgalmazási csatornák

2.3.A sportélelmiszerek marketingje

3.Fogyasztói tudatosság és fogyasztási szokások

4.A sportélelmiszerekre 2016. július 20-ig alkalmazandó jogszabályok áttekintése

4.1.A „különleges táplálkozási célú élelmiszerként” osztályozott sportélelmiszerek

4.2.Az élelmiszerjog vonatkozó horizontális előírásai által szabályozott, normál fogyasztásra szánt élelmiszerként osztályozott sportélelmiszerek

5.A meghatározott csoportoknak szánt élelmiszerekről szóló rendelet által bevezetett változtatások

6.A sportélelmiszerekkel kapcsolatos, 2016. július 20-a utáni időszakra vonatkozó kérdések összefoglalása

6.1.Élelmiszer-biztonsági szempontok

6.2.A fogyasztók tájékoztatásával kapcsolatos szempontok

6.3.Az összetétellel kapcsolatos szempontok

6.4.A nemzeti illetékes hatóságok által előírt bejelentési kötelezettséggel kapcsolatos szempontok

6.5.További szempontok

7.A nemzeti illetékes hatóságok és az érdekelt felek álláspontjainak összefoglalása

8.Következtetés

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

a sportolóknak szánt élelmiszerekről

1.Bevezetés

E jelentés teljesíti a csecsemők és kisgyermekek számára készült, a speciális gyógyászati célra szánt, valamint a testtömeg-szabályozás céljára szolgáló, teljes napi étrendet helyettesítő élelmiszerekről szóló 609/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: „meghatározott csoportoknak szánt élelmiszerekről szóló rendelet”) 13. cikkében a Bizottság számára előírt kötelezettséget 1 . E cikknek megfelelően a Bizottságnak – az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatósággal (EFSA) folytatott konzultációt követően – jelentést kell benyújtania az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz arról, hogy szükséges-e rendelkezéseket hozni a sportolóknak szánt élelmiszerekre (a továbbiakban: „sportélelmiszerek”) vonatkozóan.

Az e jelentés elkészítésére vonatkozó felkérés összefügg azzal, hogy a meghatározott csoportoknak szánt élelmiszerekről szóló rendelet 2016. július 20-tól hatályon kívül helyezi a különleges táplálkozási célú élelmiszerekről szóló jogi keretet 2 . Ez a jogi keret egy tanácsi irányelv 3 révén jött létre 1989-ben, és a 2009/39/EK átdolgozott irányelv révén egészült ki.

A sportélelmiszereket jelenleg vagy a 2009/39/EK irányelv szerinti „különleges táplálkozási célú élelmiszerként”, vagy pedig az élelmiszerjog vonatkozó horizontális előírásai által szabályozott, normál fogyasztásra szánt élelmiszerként lehet osztályozni. A meghatározott csoportoknak szánt élelmiszerekről szóló rendelet hatálya nem terjed ki a sportélelmiszerekre, mivel e rendelet az egyes veszélyeztetett fogyasztói csoportoknak szánt élelmiszerekre összpontosít.

Így tehát, mivel a sportélelmiszerek különleges táplálkozási célú élelmiszerként történő osztályozása 2016. július 20-tól nem lesz lehetséges, az ilyen típusú élelmiszereket kizárólag az élelmiszerjog vonatkozó előírásai fogják szabályozni.

Ez a jelentés a sportélelmiszerek jogi helyzetének megváltozásából adódó lehetséges következményeket tekinti át.

A jelentés az Élelmiszerlánc-értékelő Konzorcium (FCEC) által 2015. január és 2015. június között készített piaci tanulmányon (FCEC-tanulmány) 4 alapul. Ez a tanulmány részletesebben ismerteti az e jelentésben bemutatott megállapításokat. A jelentés előkészítésének keretében konzultációk zajlottak az illetékes nemzeti hatóságokkal és más érdekelt felekkel.

Az Európai Bizottság konzultált az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatósággal (EFSA), amely a sportélelmiszerekkel kapcsolatos tudományos és technikai segítséget nyújtott számára 5 . Az EFSA összegyűjtötte a tápanyag-összetétellel és egészséggel kapcsolatos, valamint a felnőttekre vonatkozó, a sportolók számára releváns étrendi referenciaértékek területén meglévő tudományos szakvéleményeket, és arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy ezek alapján a szakvéleménye nem tér el az élelmiszerügyi tudományos bizottságnak (SCF) a nagy izomerő kifejtését elősegítő, elsősorban sportolóknak szánt élelmiszerek összetételéről és meghatározásáról szóló, 2001-ben elfogadott jelentésében 6 szereplő ajánlásoktól.

2.A sportélelmiszerek piaca

A sportélelmiszer fogalmát az uniós jogszabályok nem határozzák meg. E jelentés alkalmazásában, valamint figyelembe véve az FCEC-tanulmány keretében végrehajtott elemzést, a következő meghatározásokat alkalmaztuk:

sportélelmiszer: a sportolókat célzó valamennyi élelmiszertermék, függetlenül attól, hogy mely uniós jogszabály alapján hozzák azokat forgalomba;

sportolók: a hetente egyszer vagy többször sporttevékenységet végző személyek 7 ;

életmód-felhasználók: a heti egy alkalomnál kevesebbszer vagy egyáltalán nem sportoló személyek 8 .

2.1.A piacon jelen lévő termékek, a piac mérete, értéke és árai

A különböző érdekelt felek és tudományos testületek az évek során a saját céljaikra a sportélelmiszerek különböző osztályozásait vezették be 9 . Ezen osztályozások és a jelenlegi piac figyelembevételével az FCEC tanulmánya 10   11 a sportélelmiszerek következő három kategóriáját határozta meg: (1) sportitalok; (2) (fehérjealapú) izomerősítő, izomépítő és sportolás utáni regeneráló termékek, valamint (3) energetizáló és teljesítménynövelő termékek illetve a sportolóknak folyamatos kiegészítő táplálékot biztosító termékek.

A sporttáplálékok és sportitalok uniós piacának értéke 2014-ben (kiskereskedelmi értéken) 3,07 milliárd euró volt 12   13 . A sportélelmiszerek piaca 2009 és 2014 között uniós szinten 11,2%-kal nőtt, ami 2,2% összetett éves növekedési rátának felel meg. Ez a növekedés főleg a fehérjealapú termékeknek volt köszönhető, amelyek piaca az említett időszakban 68%-kal nőtt. Az energetizáló és teljesítménynövelő termékek piaca 54%-kal bővült, míg a sportitaloké 8%-kal csökkent 14 .

A piacon jelen lévő sportélelmiszer-termékek száma az uniós szintű innovációs ráta 15 alapján körülbelül 20 000 és 30 000 közöttire becsülhető, és ezen belül a legtöbb termék a fehérjealapú sportélelmiszerek kategóriájába tartozik 16 .

Az EU-n belül a piaci érték tekintetében az összes sportélelmiszer 61%-a a sportitalok kategóriájába, 26%-a a fehérjealapú termékek kategóriájába és 13%-a az energetizáló és teljesítménynövelő termékek kategóriájába tartozik 17 .

A sportélelmiszerek fogyasztói ára a különböző forgalmazási csatornák esetén nagyjából megegyezik. Ugyanakkor a nagykereskedelmi árak, amelyeken a gyártó a termékeket a különböző forgalmazási csatornák felé értékesíti, jelentősen eltérőek lehetnek. A legdrágább kategória egyértelműen a (fehérjealapú) izomerősítő, izomépítő és sportolás utáni regeneráló termékek csoportja, és ezt követik a teljesítménynövelő termékek és a sportolóknak folyamatos kiegészítő táplálékot biztosító termékek. A sportélelmiszerek legkevésbé drága kategóriáját a sportitalok képezik 18 .

2.2.A piac szerkezete, forgalmazási csatornák

Vizsgálati eredmények azt mutatják, hogy a sportitalok piacát nagy multinacionális vállalatok uralják, míg a kkv-k 19 teljes mértékben vagy főként a sporttáplálékokra összpontosítanak 20 .

Az életmód-felhasználók 61,2%-a és a sportolók 44,3%-a úgy vélte, hogy a sportélelmiszerek legfontosabb forgalmazási csatornáját a szupermarketek / általános üzletek képezik, és ezeket követik a sportáruházak. A sportélelmiszerek beszerzésekor az online csatornák és az internet még nem játszanak jelentős szerepet, de az életmód-felhasználók gyakrabban használják azokat, mint a sportolók 21 . A sportélelmiszerek kiegészítő forgalmazási csatornái között szerepelnek a szaküzletek, a gyógyszertárak és a fitneszközpontok 22 .

2.3.A sportélelmiszerek marketingje

A tanulmány azt állapította meg, hogy az ágazatban az egyik legfontosabb marketingtechnika az információk címkén való feltüntetése 23 . A címkén feltüntetett információk a következőkre vonatkozhatnak: (1) kereskedelmi elnevezés: a termékek funkciójának egyértelmű leírása (pl. „energiarudak”); (2) márka és csomagolás (pl. sportolókról készült fotók felhasználása); (3) egyértelmű felhasználási útmutatás (pl. „fizikai tevékenység alatt vagy után fogyasztandó”); (4) összetétel és összetevők; (5) olyan információk használata, mint pl. „magas energiatartalmú”, „glükózforrás”; (6) a sportolók számára kedvező egészségi hatásokra utaló információk használata, tekintettel a termék egyedi tulajdonságaira.

A sportolók és az életmód-felhasználók a következő információkat tartották fontosnak feltüntetni a címkén: az összetevők felsorolása, valamint az azoktól várt eredmények/hatások, továbbá fogyasztási útmutatás, mellékhatások, a lehetséges túladagolásra vonatkozó figyelmeztetés és a készítményhez felhasznált természetes összetevők/eljárások 24 . A két fogyasztói csoport azonban kissé eltérően rangsorolta az említett információk fontosságát. A sportolók számára például fontosabbak a terméktől várható eredményekre és hatásokra vonatkozó információk, míg az életmód-felhasználókat jobban érdeklik a mellékhatások vagy a természetes összetevők felhasználása 25 .

3.Fogyasztói tudatosság és fogyasztási szokások

A sportolók és az életmód-felhasználók igen különböző mértékben vannak tisztában a sporttevékenységgel kapcsolatos táplálkozási szükségleteikkel, és eltérő tudással rendelkeznek a termékeket és azok tulajdonságait illetően 26 . Minél általánosabb felhasználásra szánnak egy adott sportélelmiszert, annál elterjedtebb annak használata a különböző fogyasztói csoportokban 27 .

A sportolók a sporttal összefüggésben több sportélelmiszert fogyasztanak, mint más tevékenységekhez kapcsolódóan 28 , és hajlandók többet költeni ilyen termékekre, mint az életmód-felhasználók 29 . A trend a sporthoz vagy fizikai tevékenységhez nem kapcsolódó fogyasztás tekintetében fordított 30 . A sporttól eltérő fizikai erőfeszítéssel összefüggésben a sportolók kevésbé fogyasztanak sportélelmiszert, mint az életmód-felhasználók 31 . Mindkét fogyasztói csoport azt állítja, hogy főként az energiaszint növelése és regeneráció céljából fogyasztanak sportélelmiszert 32 .

Mindazonáltal a fogyasztás okai nem feltétlenül esnek egybe a sportélelmiszerek rendeltetésével, és ez különösen érvényes az életmód-felhasználók esetében 33 .

A sportélelmiszerek különleges táplálkozási jellemzőivel és a sportolók számára kedvező egészségi hatásokkal kapcsolatos információk feltüntetése vagy a 2009/39/EK irányelv 9. cikke alapján, kötelező módon történik, amennyiben a sportélelmiszert különleges táplálkozási célú élelmiszerként osztályozták, vagy pedig az 1924/2006/EK rendelet 34 szerinti engedélyezett állítás formájában, amennyiben a sportélelmiszert normál fogyasztásra szánt élelmiszerként osztályozták, és azt az élelmiszerjog vonatkozó horizontális előírásai szabályozzák. Ezért a fogyasztóknak rendszerint nem áll módjukban meghatározni, hogy az információt mely jogszabály alapján nyújtották, sem azt megállapítani, hogy egy adott állítást az 1924/2006/EK rendeletben leírt eljárás szerint engedélyeztek-e vagy sem 35 . A fogyasztói felmérés adatai azt mutatják, hogy a nem engedélyezett állításokkal szembeni fogyasztói bizalom nem alacsonyabb az engedélyezett állításokkal szembeni bizalomnál 36 . Noha a fogyasztói felmérés azt mutatta, hogy a sportolók számára fontosak a sportélelmiszerekhez köthető eredményekkel vagy hatásokkal kapcsolatos információk 37 , kérdéses, hogy a sportélelmiszerek megvásárlására van-e hatásuk az egyes állításoknak 38 .

4.A sportélelmiszerekre 2016. július 20-ig alkalmazandó jogszabályok áttekintése

A sportélelmiszereknek meg kell felelniük a 178/2002/EK rendeletben 39 (az úgynevezett általános élelmiszerjogi rendeletben) foglalt rendelkezéseknek. Annak eredményeképpen azonban, hogy lehetőség van arra, hogy a sportélelmiszereket vagy a 2009/39/EK irányelv szerinti „különleges táplálkozási célú élelmiszerként” osztályozzák – 2016. július 20-ig, amikor ez az irányelv hatályát veszti –, vagy pedig az élelmiszerjog vonatkozó horizontális előírásai által szabályozott, normál fogyasztásra szánt élelmiszerként, a sportélelmiszereket a tagállamok különbözőképpen kezelik. Egyes tagállamok előírják a 2009/39/EK irányelvnek megfelelően különleges táplálkozási célú élelmiszerként osztályozott sportélelmiszerek bejelentését, és más egyedi szabályokat állapítottak meg (pl. a meghatározásra, az összetételre, a címkézésre vonatkozóan). A nem különleges táplálkozási célú élelmiszerként osztályozott és a horizontális előírások által szabályozott sportélelmiszerek esetében a tagállamok a dúsított élelmiszerekre és az étrend-kiegészítőkre vonatkozó jogszabályok alapján nemzeti szintű bejelentési kötelezettséget írhatnak elő 40 .

4.1.A „különleges táplálkozási célú élelmiszerként” osztályozott sportélelmiszerek

A sportélelmiszerek osztályozhatók „különleges táplálkozási célú élelmiszerként”, ha megfelelnek a 2009/39/EK irányelvben foglalt meghatározásnak. Ezen élelmiszereket az irányelv olyan élelmiszerekként határozza meg, amelyek (1) különleges összetételűek vagy különleges gyártási eljárás eredményei, (2) egyértelműen megkülönböztethetők a rendes fogyasztásra szánt élelmiszerektől, (3) alkalmasak az általuk megjelölt táplálkozási célok elérésére és (4) az erre való alkalmasságuk megjelölésével kerülnek forgalomba.

A 2009/39/EK irányelv 3. cikke megállapítja azt az általános követelményt, hogy az érintett termékeknek jellegüknél vagy összetételüknél fogva meg kell felelniük a tervezett különleges táplálkozási célnak. A 2009/39/EK irányelv 4. cikke előírja, hogy az irányelv keretében a különleges táplálkozási célú élelmiszerek bizonyos csoportjaira, többek között a „nagy izomerő kifejtését elősegítő, elsősorban sportolóknak szánt élelmiszerekre” vonatkozó további egyedi irányelveket kell elfogadni. Mindazonáltal 1989 óta, amikor bevezették a különleges táplálkozási célú élelmiszerek fogalmát, a sportélelmiszerekre vonatkozóan nem fogadtak el ilyen egyedi szabályokat. Ebből következően ezeknek a termékeknek, amennyiben különleges táplálkozási célú élelmiszerként osztályozzák azokat, kizárólag a 2009/39/EK irányelv általánosabb szabályainak kell megfelelniük.

A 2009/39/EK irányelv 9. cikke általános szabályként előírja, hogy a különleges táplálkozási célú élelmiszereknek meg kell felelniük az élelmiszerek címkézéséről, kiszereléséről és reklámozásáról szóló 2000/13/EK irányelv 41 címkézésre vonatkozó követelményeinek (a 2000/13/EK irányelvet felváltotta a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló 1169/2011/EU rendelet 42 ). Ezenkívül a 2009/39/EK irányelv meghatározott az ezen termékek címkézésére és összetételére vonatkozó bizonyos egyedi követelményeket, amelyeket e jelentés 6. fejezetében elemzünk részletesen. A nemzeti illetékes hatóságok feladata annak ellenőrzése, hogy a különleges táplálkozási célú élelmiszerek megfelelnek-e a 2009/39/EK irányelv rendelkezéseinek.

4.2.Az élelmiszerjog vonatkozó horizontális előírásai által szabályozott, normál fogyasztásra szánt élelmiszerként osztályozott sportélelmiszerek

Amennyiben egy sportélelmiszert nem különleges táplálkozási célú élelmiszerként osztályoznak, akkor a következő horizontális élelmiszerjogi intézkedések valamelyikében szereplő, idevágó követelményeknek kell megfelelnie: (1) az élelmiszerekkel kapcsolatos, tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állításokról szóló 1924/2006/EK rendelet; (2) a vitaminok, ásványi anyagok és bizonyos egyéb anyagok élelmiszerekhez történő hozzáadásáról szóló 1925/2006/EK rendelet 43 (úgynevezett „dúsított élelmiszerek”); (3) a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló 1169/2011/EU rendelet; (4) az étrend-kiegészítőkről szóló 2002/46/EK irányelv 44 és (5) az új élelmiszerekről és az új élelmiszer-összetevőkről szóló 258/97/EK rendelet 45 (a rendeletet 2018. január 1-jétől az új élelmiszerekről szóló 2015/2283/EU rendelet váltja fel 46 ). A 2009/39/EK irányelv jogi keretéhez képest ezek a jogszabályok eltérően rendelkeznek arról, hogy milyen információkat és hogyan lehet biztosítani a fogyasztók számára, illetve az érintett termék összetétele tekintetében. E jelentés 6. fejezete részletesen elemzi ezeket az eltéréseket.

5.A meghatározott csoportoknak szánt élelmiszerekről szóló rendelet által bevezetett változtatások

A Bizottság 2011-ben jogalkotási javaslatot fogadott el a különleges táplálkozási célú élelmiszerekre alkalmazandó jogi keret egyszerűsítése céljából 47 . A javaslat arra irányult, hogy a 2009/39/EK irányelv – valamint az ezen irányelv keretében elfogadott egyedi irányelvek – hatályon kívül helyezésével, illetve ezen irányelvnek egy új jogi kerettel való felváltásával – amely csak az egyes veszélyeztetett fogyasztói csoportoknak szánt élelmiszerekre terjed ki – megszüntesse a különleges táplálkozási célú élelmiszerek fogalmát. Ez a változtatás a sportélelmiszerek szempontjából különös jelentőséggel bírt, ugyanis gyakran nagyon nehezen volt érthető, hogy egy meghatározott élelmiszerterméket a sportolóknak szánt különleges táplálkozási célú élelmiszernek kell-e tekinteni, vagy pedig bizonyos tápanyagokkal dúsított, normál fogyasztásra szánt élelmiszernek, amelyhez a sportolókat célzó, az egészségre vonatkozó állítások járulnak. Ez a helyzet továbbá az úgynevezett „jogszabálybörzézés” (legislation shopping) gyakorlatához vezetett, amikor a piaci szereplők saját érdekeik alapján döntötték el, hogy a 2009/39/EK irányelv rendelkezéseinek vagy más horizontális élelmiszerjogi szabályoknak felelnek-e meg, amint azt a 4. fejezet 4.2. pontja tárgyalja.

A Bizottság által a bizottsági javaslat előkészítése keretében végzett hatásvizsgálat alapján annak hatálya nem terjedt ki a sportélelmiszerekre 48 . Következésképpen a javaslat előírta, hogy a jelenleg a 2009/39/EK irányelv alapján forgalmazott sportélelmiszereknek 2016. július 20-a után, amikor a meghatározott csoportoknak szánt élelmiszerekről szóló rendelet hatályba lép, az uniós élelmiszerjog más vonatkozó horizontális szabályainak kell megfelelniük.

6.A sportélelmiszerekkel kapcsolatos, 2016. július 20-a utáni időszakra vonatkozó kérdések összefoglalása

Ez a fejezet részletesen elemzi, hogy 2016. július 20-a után (amikor a 2009/39/EK irányelv hatályát veszti), egyedi jogszabály híján a horizontális élelmiszerjogi szabályok hogyan érinthetik a jelenleg különleges táplálkozási célú élelmiszerként osztályozott sportélelmiszereket, és hogy szükség van-e az érintett termékekre vonatkozó egyedi jogszabályokra. A jelenleg az élelmiszerjog vonatkozó horizontális előírásai által szabályozott, normál fogyasztásra szánt élelmiszerként osztályozott sportélelmiszerek esetében nem várható változás.

6.1.Élelmiszer-biztonsági szempontok

Az általános élelmiszerjogról szóló rendelet 14. cikke előírja, hogy nem biztonságos élelmiszer nem hozható forgalomba, és meghatározza azokat a feltételeket, amelyek alapján megállapítható, hogy egy élelmiszer biztonságos-e. Az általános élelmiszerjogról szóló rendelet 17. cikke alapján az élelmiszeripari vállalkozók feladata biztosítani az e rendelkezéseknek való megfelelést, a tagállamok pedig az élelmiszerjog érvényesítéséért felelősek. E rendelkezések már ma is alkalmazandók a sportélelmiszerekre, ahogyan minden egyéb élelmiszerre.

Mindezek figyelembevételével a horizontális élelmiszerjogi szabályok hatálya alatt az általános biztonsági követelményeket illetően nem várható változás a jelenleg különleges táplálkozási célú élelmiszerként osztályozott sportélelmiszerek tekintetében.

6.2.A fogyasztók tájékoztatásával kapcsolatos szempontok

Jelenleg a különleges táplálkozási célú élelmiszerként osztályozott sportélelmiszereknek – szemben a nem ekként osztályozott sportélelmiszerekkel – meg kell felelniük a tájékoztatásra vonatkozó egyedi, kiegészítő előírásoknak. A sportélelmiszereket 2016. július 20-a után érintő fejlemények a következőképpen írhatók le:

A sportélelmiszerek különleges táplálkozási jellemzőivel és a megjelölt célra való alkalmasságával kapcsolatos információk

A 2009/39/EK irányelv 9. cikke alapján kötelező feltüntetni a különleges táplálkozási jellemzőket, valamint a termék összetételének elemeit vagy azt a különleges gyártási eljárást, amely a termék különleges táplálkozási jellemzőit biztosítja. A 2009/39/EK irányelv ezenkívül előírja, hogy a különleges táplálkozási célú élelmiszereket a megjelölt táplálkozási célok elérésére való alkalmasságuk megjelölésével kell forgalomba hozni. A 2009/39/EK irányelv szerinti tájékoztatások tartalmazhatják a táplálkozási és egészséggel kapcsolatos előnyöket, azonban ezeket nem szükséges engedélyeztetni.

2016. július 20-a után a sportélelmiszerekkel kapcsolatos fogyasztói tájékoztatást az 1169/2011/EU rendelettel összhangban kell nyújtani. Továbbá a tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állítások körébe tartozó, ilyen termékekkel kapcsolatban önkéntes alapon nyújtott információknak meg kell felelniük az 1924/2006/EK rendeletnek. Következésképpen kizárólag az e rendelet szerint engedélyezett, tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állítások lesznek használhatók a sportélelmiszerekkel kapcsolatosan.

Jelenleg az egészségre vonatkozó hét olyan engedélyezett állítás létezik, amely a sportolókat célozza, valamint néhány olyan további állítás, amely releváns lehet 49   50 . Az egészségre vonatkozó, sportolókat célzó állításokat az e célcsoportot, nem pedig általában a lakosságot érintő tudományos bizonyítékokkal kell alátámasztani. Vannak olyan anyagok, amelyekre vonatkozóan nem engedélyeztek állításokat 51 – időnként annak ellenére, hogy az EFSA kedvező következtetésre jutott az érintett termék sportolókra gyakorolt előnyös hatásait illetően 52 –, mivel úgy ítélték meg, hogy az adott állítás egészségpolitikai szempontból a lakosság egészére nézve nem kedvező (pl. „magas nátriumtartalmú”).

A sportélelmiszerek megjelölésével és tervezett felhasználásával kapcsolatos információk

A 2009/39/EK irányelv a különleges táplálkozási jellemzők megjelölésén kívül előírja, hogy a hatálya alá tartozó élelmiszereknek különleges táplálkozási célokat kell szolgálniuk, és a rendes fogyasztásra szánt élelmiszerektől egyértelműen megkülönböztethetőnek kell lenniük. A piaci szereplők ez alapján „sportélelmiszerként” vagy „sporttevékenységhez való felhasználásra alkalmas termékként” jelölték meg a termékeiket, és felhasználási útmutatót közölnek, meghatározva a termékek megfelelő alkalmazását (pl. a sporttevékenység előtt, alatt vagy után fogyasztandó).

Az 1169/2011/EU rendelet 17. cikkével összhangban kötelező megadni az élelmiszer nevét, amely – ha azt uniós vagy nemzeti szinten határozták meg – az élelmiszer előírt neve, vagy ilyen név hiányában az élelmiszer szokásos neve, vagy amennyiben a szokásos nevet nem használják, az élelmiszer leíró neve. Ez a rendelkezés a „sportélelmiszer” megjelölésre lenne alkalmazandó. A felhasználási útmutatót illetően az 1169/2011/EU rendelet 9. cikke (1) bekezdésének j) pontja előírja, hogy annak közlése kötelező, amennyiben ilyen útmutató hiányában a fogyasztó nehezen tudja megfelelően felhasználni az élelmiszert. Az 1169/2011/EU rendelet 27. cikkének (1) bekezdése szerint a felhasználási útmutatót úgy kell feltüntetni, hogy az lehetővé tegye az élelmiszer megfelelő felhasználását. Ezenkívül az 1169/2011/EU rendelet V. fejezetének megfelelően az élelmiszerekkel kapcsolatos önkéntes tájékoztatást lehet adni a fogyasztóknak.

6.3.Az összetétellel kapcsolatos szempontok

Ahogy azt az e jelentés 4. fejezetének 4.1. pontja kifejti, a különleges táplálkozási célú élelmiszereknek jelenleg teljesíteniük kell az általános követelményt, hogy összetételüknél fogva megfeleljenek a tervezett különleges táplálkozási célnak. A 2009/39/EK irányelv keretében a 953/2009/EK rendelet 53 melléklete sorolja fel a különleges táplálkozási célokra szánt élelmiszerekhez adható tápértéknövelő anyagok bizonyos kategóriáit. A rendelet azonban nem határoz meg az ezen hozzáadott anyagok értékeire vonatkozó konkrét rendelkezéseket.

Figyelembe véve, hogy a különleges táplálkozási célokra szánt élelmiszerként osztályozott sportélelmiszerek összetételére vonatkozóan nem határoztak meg egyedi követelményeket, e tekintetben csak a fent említett követelmények alkalmazandók.

2016. július 20-a után a különleges táplálkozási célokra szánt élelmiszerként osztályozott sportélelmiszerek a horizontális élelmiszerjogi szabályok értelmében vagy étrend-kiegészítőknek tekintendők, amennyiben a 2002/46/EK irányelv meghatározása alá esnek, vagy pedig az 1925/2006/EK rendelettel összhangban dúsított élelmiszernek.

A dúsított élelmiszerek esetében az 1925/2006/EK rendelet 6. cikkének (6) bekezdése megállapítja, hogy az adott élelmiszernek legalább az 1169/2011/EU rendeletben foglalt meghatározás szerinti „jelentős mennyiségben” kell tartalmaznia a hozzáadott vitaminokat és ásványi anyagokat. A sportélelmiszerek időnként a „jelentős mennyiségnél” kisebb mennyiségben tartalmaznak vitaminokat és ásványi anyagokat, hogy a termék összetétele jobban megfeleljen az emberi test azon szükségleteinek, amelyek egy meghatározott sporttevékenység végzésekor jelentkeznek. Ezzel összefüggésben figyelembe kell venni, hogy az 1925/2006/EK rendelet bizonyos élelmiszer-kategóriák tekintetében indokolt esetben lehetőséget biztosít a „jelentős mennyiség” követelményétől való eltérésre. Következésképpen az 1925/2006/EK rendelet értelmében létezik olyan megfelelő jogalap, amely lehetővé teszi, hogy a jelenleg különleges táplálkozási célú élelmiszerként osztályozott sportélelmiszerek 2016. július 20-a után is a jelentős mennyiségnél kevesebb vitamint és ásványi anyagot tartalmazhassanak.

Ami a vitaminokon és ásványi anyagokon kívüli egyéb anyagok hozzáadását illeti, az 1925/2006/EK rendelet szerinti dúsított élelmiszerekre és a 2002/46/EK irányelv szerinti étrend-kiegészítőkre vonatkozóan mindeddig nem került sor harmonizációra. Így a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy a jelenleg étrend-kiegészítőként vagy dúsított élelmiszerként osztályozott minden egyéb élelmiszertermékhez hasonlóan az Európai Unió működéséről szóló szerződés 34–36. cikkének 54 megfelelően nemzeti szabályokat vezessenek be. Amennyiben a tagállamok ilyen szabályokat szándékoznak elfogadni, úgy az 1925/2006/EK rendelet 11. és 12. cikke alkalmazandó. A helyzet hasonló a vitaminok és ásványi anyagok maximális szintjét illetően is, amely kérdésben szintén nem került sor harmonizációra. 2016. július 20-a után, amikor a korábban különleges táplálkozási célú élelmiszerként osztályozott sportélelmiszerekre horizontális szabályok vonatkoznak majd, ilyen nemzeti rendelkezések lesznek alkalmazandók a sportélelmiszerekre.

6.4.A nemzeti illetékes hatóságok által előírt bejelentési kötelezettséggel kapcsolatos szempontok

A 2009/39/EK irányelv 11. cikkének (1) bekezdése bejelentési kötelezettséget ír elő azon különleges táplálkozási célú élelmiszerek esetében, amelyek nem tartoznak az irányelv I. mellékletében felsorolt csoportok valamelyikébe. Az I. melléklet felsorolja a különleges táplálkozási célú élelmiszerek azon meghatározott csoportjait, amelyekre vonatkozóan egyedi rendelkezéseket kellett meghatározni. Noha a melléklet felsorolásában szerepel, a sportélelmiszerre vonatkozóan nem fogadtak el egyedi szabályokat. Ezért a tagállamok a bejelentéssel kapcsolatban különböző megközelítéseket alkalmaztak, egyes tagállamok előírták a különleges táplálkozási célú élelmiszerként osztályozott sportélelmiszerek bejelentését, mások nem.

2016. július 20-a után a korábban különleges táplálkozási célú élelmiszerként osztályozott sportélelmiszereknek meg kell felelniük az étrend-kiegészítőkre és a dúsított élelmiszerekre vonatkozó horizontális szabályoknak. Az étrend-kiegészítők és a dúsított élelmiszerek esetében a tagállamok ellenőrzés céljából előírhatják a bejelentést. A tagállamok döntésétől függ majd, hogy előírják-e a korábban különleges táplálkozási célú élelmiszerként osztályozott sportélelmiszerek esetleges újbóli bejelentésére vonatkozó kötelezettséget. E tekintetben a tagállamok várhatóan különbözőképpen fognak eljárni; megjegyzendő azonban, hogy a bejelentés nem tekintendő a piaci szereplők számára jelentős adminisztratív terhet jelentő kötelezettségnek, már a 2009/39/EK irányelv keretében sem 55 .

6.5.További szempontok

2016. július 20-a után valamennyi sportélelmiszernek ugyanolyan jogi státusza lesz. Ez felerősítheti a versenyt a gyártók között, ugyanakkor kedvezően hathat az érintett ágazat versenyképességére. Pozitívan befolyásolhatja a sportélelmiszerek árát. Azonban bizonyos negatív hatások is érhetik a jelenleg a 2009/39/EK irányelv hatálya alatt működő – és különleges helyzetét elveszítő – sportélelmiszer-gyártó ágazat versenyképességét.

Az újracímkézés és az újbóli bejelentés költségei (ha bevezetik az ez utóbbira vonatkozó kötelezettséget) nem lesznek jelentősek, de az 1925/2006/EK rendelet előírásainak való megfelelés érdekében a jelenleg különleges táplálkozási célokra szánt élelmiszereknek tekintett sportélelmiszerek bizonyos átalakításából adódhatnak kiegészítő költségek 56   57   58 . A jelenleg a 2009/39/EK irányelv keretében forgalmazott sportélelmiszerek tekintetében szintén kiegészítő költségek várhatók az egészséggel kapcsolatos állítások engedélyezése iránti kérelmekkel összefüggésben. Az illetékes hatóságok jogszabály-végrehajtási gyakorlatában a jelenlegi helyzethez képest nem várható változás 59 .

7.A nemzeti illetékes hatóságok és az érdekelt felek álláspontjainak összefoglalása

A nemzeti illetékes hatóságok többsége úgy véli, hogy a meglévő horizontális élelmiszerjogi szabályok eléggé alkalmasak vagy nagyon alkalmasak a sportélelmiszerek szabályozására 60 . Hat nemzeti illetékes hatóság vélte úgy, hogy szükség van a sportélelmiszerekre vonatkozó egyedi szabályokra 61 .

A piaci szereplőknek határozottan megoszlik a véleményük abban a kérdésben, hogy a sportélelmiszerek vonatkozásában van-e szükség egyedi jogszabályokra, vagy a sportélelmiszereket horizontális élelmiszerjogi szabályoknak kell szabályozniuk 62 .

Egy az egyedi rendelkezések mellett érvelő ipari csoport a sportélelmiszerekre vonatkozó, a meghatározással, összetétellel és tájékoztatással kapcsolatos egyedi követelmények bevezetése révén szeretné biztosítani, hogy ezek az élelmiszertermékek egyértelműen megkülönböztethetők legyenek a normál élelmiszerektől. E csoport szerint a jelenlegi horizontális élelmiszerjogi szabályok mellett a termék minősége – beleértve annak biztonságosságát, a célcsoport céljaira való alkalmasságát és a sportélelmiszerekkel kapcsolatos megfelelő tájékoztatást – nem biztosítható, különösen a tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állításokról szóló 1924/2006/EK rendelet által érintett területeken. E csoport álláspontja szerint ez visszafogná az innovációt, mivel az egészséggel kapcsolatos új állítások engedélyezése meghaladhatja a piaci szereplők anyagi lehetőségeit 63 .

Egy másik ipari csoport ezzel szemben úgy véli, hogy az alkalmazandó horizontális élelmiszerjogi szabályok elegendőek a sportélelmiszerekkel kapcsolatos különböző területek (pl. élelmiszer-biztonság, összetétel és tájékoztatás) szabályozásához, és hogy az egyedi jogszabályok hiánya megakadályozza a „jogszabálybörzézést”. Véleményük szerint a sportélelmiszerek nem veszélyeztetett személyek meghatározott csoportjait célozzák, hanem a különböző célokból sporttevékenységet végző lakosság szélesebb körét (pl. a professzionális sportolókat vagy a termékeket az egészségük vagy jóllétük érdekében életmódszerűen vagy rekreációs célból használó személyeket). A piaci szereplők e csoportja úgy gondolja, hogy az egyedi szabályok bevezetése, többek között a sportélelmiszerek meghatározása, túl sok rendelkezést eredményezhet, ami kedvezőtlen hatással lenne az innovációra 64 . Ugyanakkor ez a piaci csoport úgy véli, hogy a horizontális élelmiszerjogi szabályok nem megfelelően kezelnek bizonyos konkrét területeket, különösen ami a tápanyag-összetételt és az egészséggel kapcsolatos állításokat illeti.

Az élelmiszeripari vállalkozók általános érdeke, hogy a jogszabályok, akár horizontális, akár egyedi jellegűek, megfelelő módon lehetővé tegyék a sportélelmiszerekre vonatkozó lényeges információk közlését, különös tekintettel a termékek táplálkozási jellemzőire és rendeltetésére. Egyetértés van a tekintetben is, hogy bizonyos nemzeti szinten bevezetett intézkedések, például az étrend-kiegészítőkkel és a dúsított élelmiszerekkel kapcsolatban, akadályozhatják a belső piac működését, és kedvezőtlenül befolyásolhatják a határokon átnyúló kereskedelmet az Unióban 65 .

Végül meg kell említeni, hogy az élelmiszeripari vállalkozók felvetették a doppingszerek kérdését. Ez azonban nem az európai élelmiszer-szabályozás területéhez tartozik, hanem nemzetközi és önkéntes előírások alapján kezelendő 66 .

8.Következtetés

Egyértelmű jelek utalnak arra, hogy a sport igen elterjedt tevékenység a lakosság körében. Következésképpen a sporttevékenységet végző embereket nemigen lehet sajátos veszélyeztetett fogyasztói csoportként jellemezni, hanem inkább a lakosság egy olyan célcsoportjaként, amelyet megfelelő szintű horizontális jogszabályok védenek.

Tekintettel arra, hogy az utóbbi évek során egyre több horizontális élelmiszerjogi szabály véglegesítésére került sor, megfelelő jogi keret biztosítja, hogy a jelenleg különleges táplálkozási célú élelmiszerként osztályozott sportélelmiszerek piaci forgalomban és használatban maradhassanak. A horizontális élelmiszerjogi szabályok az élelmiszer-biztonság, az összetétel, a fogyasztói tájékoztatás és a jogbiztonság terén kellő biztosítékot nyújtanak e termékeket illetően. Ennek eredményeképpen amellett, hogy valamennyi sportélelmiszer-termékre ugyanazok a jogi előírások vonatkoznak majd, ugyanolyan szinten harmonizálják is e termékeket, mint a horizontális élelmiszerjogi szabályok hatálya alá tartozó egyéb élelmiszereket. A sportélelmiszerekre vonatkozó jogi keret egyszerűsítésének és egyértelműbbé tételének köszönhetően várhatóan nőni fog a jogbiztonság, és mérséklődni fog a különböző jogi keretek miatti jelenlegi szétaprózottság.

Ezen elemzés alapján az a következtetés vonható le, hogy nincs szükség a sportolóknak szánt élelmiszerekre vonatkozó egyedi rendelkezésekre. Mindazonáltal a sportélelmiszerek rendelkezhetnek bizonyos sajátosságokkal, és az e jelentésben foglalt elemzés azt mutatja, hogy a Bizottságnak a horizontális szabályok alkalmazása és végrehajtása során esetleg figyelembe kell ezt vennie, hogy e sajátosságok megfelelő figyelmet kaphassanak. A Bizottság biztosítani fogja a horizontális jogszabályok megfelelő alkalmazását, és figyelemmel fogja kísérni a 2016. július 20-a utáni fejleményeket.

(1) HL L 181., 2013.6.29., 35. o.

(2) HL L 124., 2009.5.20., 21. o.

(3)  A Tanács irányelve a tagállamok különleges táplálkozási célú élelmiszerekre vonatkozó jogszabályainak közelítéséről, HL L 186., 1989.6.30., 27. o.

(4) Tanulmány a sportolóknak szánt élelmiszerekről – Végleges jelentés – Élelmiszerlánc-értékelő Konzorcium (FCEC) –
http://ec.europa.eu/food/safety/labelling_nutrition/special_groups_food/sportspeople/index_en.htm .

(5) EFSA, A sportolóknak szánt élelmiszerekkel kapcsolatos tudományos és technikai segítségnyújtás – 2015. szeptember 24-én elfogadott technikai jelentés,
http://www.efsa.europa.eu/en/supporting/pub/871e .

(6) Az SCF-jelentés megállapította, hogy „a sportolók számára az alapvető táplálkozási követelményt a kiegyensúlyozott étrend jelenti”. Kifejtette továbbá, hogy „a nagy izomerő kifejtésével járó gyakorlatok szempontjait figyelembe véve (...) az egyének a lakosság számára általában javasolt étrendi iránymutatásokon felül különleges élelmiszereket és élelmiszer-összetevőket vehetnek magukhoz”, valamint tanácsokat adott a sportélelmiszerek jellegére és alapvető összetételére vonatkozóan. 2001. február 28., http://ec.europa.eu/food/fs/sc/scf/out64_en.pdf .

(7) A fogyasztói felmérés alkalmazásában a sportolók meghatározása a valamely sportélelmiszer utóbbi évben való legalább egyszeri fogyasztásának követelményét is magában foglalta, FCEC-tanulmány, 3.3.1. pont.

(8) FCEC-tanulmány, 3.3.1. pont.

(9) FCEC-tanulmány, 3.1.1.1. pont.

(10) FCEC-tanulmány, 3.1.1.2. pont, 3.1. táblázat.

(11) Vannak bizonyos határterületi termékek, amelyeket a sportolók használhatnak, és azt a benyomást kelthetik, hogy hasznosak számukra. Ennek ellenére az FCEC-tanulmány keretén belüli piacelemzés során e határterületi termékeket, mivel azok a teljes lakosságot célozzák, nem tekintették sportélelmiszernek. FCEC-tanulmány, 3.1.1.3. pont.

(12) FCEC-tanulmány az Euromonitor adatai alapján, 3.2.1.1. pont.

(13) A legnagyobb tagállami piacok a következők voltak: (1) Egyesült Királyság (732 millió EUR), (2) Spanyolország (491 millió EUR), (3) Németország (452 millió EUR), (4) Olaszország (358 millió EUR), (5) Svédország (185 millió EUR), (6) Hollandia (153 millió EUR) és (7) Franciaország (128 millió EUR), FCEC-tanulmány az Euromonitor adatai alapján, 3.2.1.1. pont.

(14) FCEC-tanulmány, 3.2.1.1. pont.

(15) „A piacon lévő, sportolóknak szánt élelmiszer-termékek számának becslésére szolgáló legalkalmasabb módszer az innováción alapul. A megkérdezett piaci szereplők szerint az új termékek tekintetében az uniós szintű innováció az adott évben piacon lévő termékek 8 és 12%-a közötti aránynak felel meg.” – FCEC-tanulmány, 3.1.1.4. pont.

(16) FCEC-tanulmány, 3.1.1.4. pont.

(17) FCEC-tanulmány, 3.1.1.5. pont, 3.4. táblázat.

(18) FCEC-tanulmány, 3.1.3. pont.

(19) A mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározásával kapcsolatos, 2003. május 6-i bizottsági ajánlás, HL L 124., 2003.5.20., 36. o.

(20) FCEC-tanulmány, 3.2.1.4. pont, 3.13. táblázat.

(21) FCEC-tanulmány, 3.3.2. pont, 3-7. ábra.

(22) FCEC-tanulmány, 3.3.2. pont.

(23) A sportélelmiszerekkel kapcsolatban használt egyéb marketingtechnikák: sportesemények szponzorálása, támogatás híres sportolók részéről, hirdetés a szaksajtóban, a legfontosabb tömegtájékoztatási csatornák használata, szájról szájra terjedő hírek, webmarketing és internetes kommunikáció, FCEC-tanulmány, 3.3.3. pont.

(24) 28%: összetevők felsorolása, 19%: várható eredmények/hatások, 18%: fogyasztói útmutatás, 14%: mellékhatások, 13%: a lehetséges túladagolásra vonatkozó figyelmeztetés és 9%: a készítményhez felhasznált természetes összetevők/eljárások, FCEC-tanulmány, 3.3.3. pont, 3-8. ábra.

(25) FCEC-tanulmány, 3.3.3. pont, 3-9. ábra.

(26) FCEC-tanulmány, 3.3.1. pont.

(27) FCEC-tanulmány, 3.3.1.1. pont.

(28) A sportélelmiszerek sporttevékenységhez köthető fogyasztása a sportolók 68%-ára jellemző, míg az életmód-felhasználóknál ez az arány csupán 15,6%, FCEC-tanulmány, 3.3.1.1. pont, 3-3. ábra.

(29) FCEC-tanulmány, 3.3.1.2. pont.

(30) Az életmód-felhasználók 57,7%-a a sportélelmiszereket nem a sporttal és nem is fizikai tevékenységgel összefüggésben használja, míg a sportolók esetében ez az arány csak 16,1%, FCEC-tanulmány, 3.3.1.1. pont, 3-3. ábra.

(31) A sportolók 15,9%-a jelölte meg azt, hogy a sporttól eltérő fizikai tevékenységhez köthetően fogyaszt sportélelmiszert, míg az életmód-felhasználóknál ez az arány 26,7%, FCEC-tanulmány, 3.3.1.1. pont, 3-3. ábra.

(32) Az FCEC-tanulmány mellékletei, Fogyasztói felmérés, 6.5. pont, 6-9. ábra.

(33) A teljesítménynövelő termékek 20%-át és a fehérjealapú termékek 14,6%-át az életmód-felhasználók a wellness-szel és az egészséggel kapcsolatos célokból fogyasztják. A sportitalok fogyasztásának legfontosabb okaként az ízpreferenciákat jelölték meg a válaszadók (az életmód-felhasználók 24%-a és a sportolók 9,4%-a; ezek az arányok megerősítik és indokolják a gyártók azon törekvését, hogy különösen az íz és az aromák terén hajtsanak végre innovációt). Az életmód-felhasználók 11,5%-a jelölte meg az ízpreferenciákat az energiarudak fogyasztásának fő okaként, míg ez az arány 4,8% a sportolóknál, akik ezeket a termékeket főként energiaszint-növelés (27%) és regeneráció (24%) céljából fogyasztják; FCEC-tanulmány, Mellékletek, Fogyasztói felmérés, 6.5. pont, 6-9. ábra.

(34) Az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 20-i 1924/2006/EK rendelete az élelmiszerekkel kapcsolatos, tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állításokról, HL L 404., 2006.12.30., 9. o.

(35) FCEC-tanulmány, 3.3.3. pont.

(36) FCEC-tanulmány, 3.3.3. pont., FCEC-tanulmány, Mellékletek, Fogyasztói felmérés, 6.10. pont., 6.3. táblázat.

(37) FCEC-tanulmány, 3.3.3. pont, 3-9. ábra.

(38) FCEC-tanulmány, Mellékletek, Fogyasztói felmérés, 6.11. pont, 6.4. táblázat.

(39) Az Európai Parlament és a Tanács 2002. január 28-i 178/2002/EK rendelete az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról, HL L 31., 2002.2.1., 1. o.

(40) FCEC-tanulmány, 3.4.1.1. pont.

(41) Az Európai Parlament és a Tanács 2000. március 20-i 2000/13/EK irányelve az élelmiszerek címkézésére, kiszerelésére és reklámozására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről, HL L 109., 2000.5.6., 29. o.

(42) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. október 25-i 1169/2011/EU rendelete a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról, az 1924/2006/EK és az 1925/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról és a 87/250/EGK bizottsági irányelv, a 90/496/EGK tanácsi irányelv, az 1999/10/EK bizottsági irányelv, a 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2002/67/EK és a 2008/5/EK bizottsági irányelv és a 608/2004/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről, HL L 304., 2011.11.22., 18. o.

(43) Az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 20-i 1925/2006/EK rendelete a vitaminok, ásványi anyagok és bizonyos egyéb anyagok élelmiszerekhez történő hozzáadásáról, HL L 404., 2006.12.30., 26. o.

(44) Az Európai Parlament és a Tanács 2002. június 10-i 2002/46/EK irányelve az étrend-kiegészítőkre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről, HL L 183., 2002.7.12., 51. o.

(45) Az Európai Parlament és a Tanács 1997. január 27-i 258/97/EK rendelete az új élelmiszerekről és az új élelmiszer-összetevőkről, HL L 43., 1997.2.14., 1. o.

(46) Az Európai Parlament és a Tanács 2015. november 25-i 2015/2283/EU rendelete az új élelmiszerekről, HL L 327., 2015.12.11., 1. o.

(47) Európai Bizottság, 2011, Javaslat – Az Európai Parlament és a Tanács rendelete a csecsemők és kisgyermekek számára készült, valamint a speciális gyógyászati célokra szánt élelmiszerekről, COM (2011) 353.

(48) Bizottsági szolgálati munkadokumentum, „A csecsemők és kisgyermekek számára készült, valamint a speciális gyógyászati célokra szánt élelmiszerekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatot” kísérő hatásvizsgálat,
http://ec.europa.eu/food/safety/docs/labelling_nutrition-special_groups_food-impact_assessment_en.pdf .

(49) FCEC-tanulmány, 3.3.4.1. pont.

(50) A koffeinre vonatkozó, a sportolók számára releváns állítások megvitatás alatt állnak. Az EFSA diétás termékekkel, táplálkozással és allergiákkal foglalkozó testülete, 2011, Tudományos szakvélemény az 1924/2006/EK rendelet 13. cikkének (1) bekezdése szerinti, egészséggel kapcsolatos állításokról, EFSA Journal 2011:9(4):2054; Az EFSA diétás termékekkel, táplálkozással és allergiákkal foglalkozó testülete, 2015, A koffein biztonságosságával kapcsolatos tudományos szakvélemény, EFSA Journal 2015:13(5):4102.

(51) FCEC-tanulmány, 3.3.4.1. pont.

(52) EFSA, A sportolóknak szánt élelmiszerekkel kapcsolatos tudományos és technikai segítségnyújtás, 2015. szeptember 29., http://www.efsa.europa.eu/en/supporting/pub/871e .

(53)  A Bizottság 2009. október 13-i 953/2009/EK rendelete a különleges táplálkozási célokra szánt élelmiszerekhez adható tápértéknövelő anyagokról, HL L 269., 2009.10.14., 9. o.

(54) HL C 326., 2012.10.26., 47. o.

(55) FCEC-tanulmány, 4.2.1.1. pont.

(56) FCEC-tanulmány, 4.2.1.1. pont. A piaci szereplők szerint költséget jelentett a korábban diétás élelmiszerként forgalomba hozott sportélelmiszerek egyszeri újracímkézése. Arról is beszámoltak, hogy a piaci szereplők rendszeresen újracímkézik termékeiket.

(57) Az átalakítás szükségessége egyes nemzeti rendelkezésekből is eredhet, pl. amelyek az étrend-kiegészítők maximális vitamin- és ásványianyag-tartalmára vonatkoznak, és amelyek csak a 2009/39/EK irányelv hatályon kívül helyezése után érintik a sportélelmiszereket, FCEC-tanulmány, 4.2.1.1. pont.

(58) Ezek a költségek a kkv-k számára nagyobb arányú kiadást jelentenek, mint a nagyobb vállalatok számára, FCEC-tanulmány, 4.2.2. pont.

(59) A nemzeti illetékes hatóságok körében végzett felmérés alapján e hatóságok 41%-a nem tervez semmilyen változtatást a végrehajtási gyakorlatban e lehetőség esetén, 18%-uk pedig csak kisebb változtatásokat irányoz elő. Nyolc illetékes hatóság (a válaszadók 36%-a) mérsékelt változtatásokat tervez e lehetőség esetén, egyikük pedig jelentősebb változtatásokat, FCEC-tanulmány, 4.4.2.1. pont.

(60) FCEC-tanulmány, 4.4.1.1. pont.

(61) FCEC-tanulmány, 4.1.2.1. pont.

(62) Ezek a különbségek az egész FCEC-tanulmányban megfigyelhetők.

(63) FCEC-tanulmány, 4.2.3. pont.

(64) FCEC-tanulmány, 4.2.3. pont.

(65) FCEC-tanulmány, 4.1.2.2. pont.

(66)  Tanulmány a doppingolás megelőzéséről, Európai Bizottság, 2014. december 12. http://bookshop.europa.eu/en/study-on-doping-prevention-pbNC0514065/