Európai klímarendelet

 

ÖSSZEFOGLALÓ AZ ALÁBBI DOKUMENTUMRÓL:

(EU) 2021/1119 rendelet a klímasemlegesség elérését célzó keret létrehozásáról és a 401/2009/EK rendelet, valamint az (EU) 2018/1999 rendelet módosításáról (európai klímarendelet)

MI A RENDELET CÉLJA?

A rendelet:

• egy keretet hoz létre a klímasemlegességnek az Európai Unióban (EU) 2050-re történő elérésére (vagyis arra, hogy egyensúly legyen az egész Unió üveghatáshatásúgáz*-kibocsátásai és azoknak az uniós jog által szabályozott elnyelése között);
• az Unió 2050-ig elérendő klímasemlegességére vonatkozó kötelező érvényű célkitűzésen túlmenően azt a célt is tartalmazza, hogy az Unióban ezt követően negatív kibocsátásokat kell elérni;
• kötelező uniós célkitűzésként előírja, hogy a nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátás az Unió területén és gazdaságának egészében 2030-ig legalább 55 %-kal csökkenjen az 1990-es szinthez képest, illetve hogy egy 2040-re teljesítendő uniós éghajlat-politikai célértéket kell megállapítani a Párizsi Megállapodás alapján elvégzett első globális értékeléstől számított hat hónapon belül;
• szabályokat vezet be a Párizsi Megállapodásban meghatározott globális alkalmazkodási cél (lásd az összefoglalót)) elérése irányába történő folyamatos előrelépés biztosítására.

FŐBB PONTOK

Az uniós intézményeknek és az uniós tagállamoknak az összes szükséges intézkedést meg kell hozniuk a rendelet céljainak elérése érdekében úgy, hogy közben figyelembe veszik a méltányosságot, a szolidaritást és a költséghatékonyságot.

A rendelet létrehoz egy független, az éghajlatváltozással foglalkozó európai tudományos tanácsadó testületet. A tanácsadó testület 15 tagját az Európai Környezetvédelmi Ügynökség igazgatótanácsa nyílt kiválasztási eljárást követve 4 éves időszakra nevezi ki. Kiválasztásuk a tudományos kiválóság, valamint az éghajlat- és környezetvédelmi tudományok területén szerzett széles körű szakértelem és szakmai tapasztalatok alapján történik. A 15 vezető tudományos szakértőt személyes minőségükben nevezik ki.

A testület feladatai az alábbiakat foglalják magukban:

• az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) jelentései legutóbbi tudományos eredményeinek és az éghajlattal kapcsolatos tudományos adatoknak a figyelembe vétele, különös tekintettel az Unió szempontjából releváns információkra;
• tudományos tanácsadás és jelentések készítése a meglévő és a javasolt uniós intézkedésekről;
• hozzájárulás a független tudományos ismeretek cseréjéhez;
• az uniós célértékek eléréséhez szükséges fellépések és lehetőségek azonosítása;
• az éghajlatváltozás és hatásainak tudatosítása.

A tagállamoknak ugyancsak:

• fel kell állítaniuk egy olyan nemzeti éghajlat-politikai tanácsadó szervet, amely tudományos szaktanácsadást végez az érintett nemzeti hatóságok számára;
• létre kell hozniuk a többszintű éghajlat- és energiapolitikai párbeszédet, amelyben a helyi hatóságok, a civil társadalmi szervezetek, az üzleti közösség, a befektetők és más érdekelt felek, valamint a közvélemény is részt vesznek;
• be kell nyújtaniuk a 30 éves kitekintéssel rendelkező stratégiájukat az Európai Bizottsághoz 2029. január 1-ig, ezt követően pedig tízévente úgy, hogy azt szükség esetén ötévente aktualizálják.

A rendelet az alábbi köztes uniós intézkedéseket határozza meg abból a célból, hogy azok segítsék az Uniót a 2050. évi klímasemlegességi célkitűzése elérésében.

• Az Unión belüli nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátásnak az 1990-es szinthez képest legalább 55%-kal való csökkentése 2030-ig; 2021 júliusában a Bizottság jogalkotási javaslatcsomagot terjesztett be, amely aktualizálja a meglévő uniós jogszabályokat és új kezdeményezéseket tartalmaz ezen új cél elérése érdekében. Ezt követően pedig nyomon követi a jogalkotási javaslatok előrehaladását annak meghatározása érdekében, hogy elérhető lesz-e ez új cél.
• A nettó elnyeléseknek 225 millió tonna szén-dioxid-egyenértékkel megegyező értékre történő korlátozása annak biztosítására, hogy a 2030-ra való felkészülés során elegendő kibocsátás-csökkentést lehessen elérni. A 2050-ig teljesítendő klímasemlegességi célkitűzés elérésével összhangban az EU szénelnyelésével* kapcsolatban a rendelet azt is előírja, hogy az Uniónak törekednie kell arra, hogy 2030-ban nagyobb nettó szénelnyelési mértéket érjen el.
• Annak lehetővé tétele a Bizottság számára, hogy a Párizsi Megállapodásban említett első globális értékelést követő 6 hónapon belül 2040-re új éghajlat-politikai célértéket javasoljon. A javaslathoz egy olyan jelentést kell mellékelni, amely tartalmazza az Unió 2030 és 2050 közötti időszakra szóló, üvegházhatású gázokkal kapcsolatos, tervezett indikatív költségvetését.
• Annak előírása a Bizottság számára, hogy a Párizsi Megállapodásban említett első globális értékelést követő 6 hónapon belül jelentést készítsen az Európai Parlament és a Tanács számára arról, hogy az EU és a tagállamok milyen előrehaladást értek el a rendelet célkitűzéseinek megvalósításában.

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás szükségessé teszi, hogy

• az uniós intézmények és a tagállamok
  • fokozzák alkalmazkodóképességüket, erősítsék meg rezilienciájukat és csökkentsék az éghajlatváltozással szembeni kiszolgáltatottságukat
  • biztosítsák azt, hogy az alkalmazkodásra irányuló szakpolitikák koherensek legyenek, kölcsönösen támogassák egymást, előnyökkel járjanak az ágazati politikák számára, segítsenek abban, hogy ezek az intézkedések beépüljenek valamennyi szakpolitikai területbe, és különösképpen a legkiszolgáltatottabb lakosságra és ágazatokra összpontosítsanak;
• a Bizottság
  • uniós alkalmazkodási stratégiát fogadjon el
  • iránymutatásokat fogadjon el 2022. július 30-ig, amelyek meghatározzák a projektek és a programok tervezése, kidolgozása, végrehajtása és nyomon követése során az éghajlati kockázatok azonosítására, osztályozására és kezelésére vonatkozó közös elveket és gyakorlatokat;
• a tagállamok számára, hogy nemzeti alkalmazkodási stratégiákat és terveket fogadjanak el és hajtsanak végre, figyelembe véve a különösen kiszolgáltatott ágazatokat (mint például a mezőgazdaságot, a vízellátási és élelmezési rendszereket, továbbá az élelmezésbiztonságot), illetve annak szükségességét, hogy ezek előmozdítsák a természet- és ökoszisztéma-alapú megoldásokat.

Az uniós és a nemzeti előrehaladás értékelése megköveteli a Bizottságtól, hogy:

• 2023. szeptember 30-ig, majd ezután ötévente értékelje azt, hogy milyen előrehaladást értek el az EU és a tagállamok a 2050. évi, valamint az alkalmazkodási célkitűzések elérését illetően, valamint hogy az e célkitűzések elérésére meghozott uniós és nemzeti intézkedések következetesek-e;
• értékelje, hogy ezek az uniós intézkedéstervezetek és jogalkotási javaslatok – köztük a költségvetési javaslatok – összhangban állnak-e a 2030. évi és a 2040. évi célokkal, valamint a 2050. évi klímasemlegességi célkitűzésekkel;
• rendszeresen értékelje a vonatkozó nemzeti intézkedéseket, és adjon ki ajánlásokat, amennyiben arra a következtetésre jut, hogy egy tagállam intézkedései nincsenek összhangban a klímasemlegességi célkitűzéssel vagy nem megfelelőek az alkalmazkodóképesség fokozása, a reziliencia megerősítése és az éghajlatváltozással szembeni kiszolgáltatottság csökkentése szempontjából.

A Bizottság együttműködik:

• a társadalom minden részével, beleértve a nyilvánosságot, a szociális partnereket és az érdekelt feleket, lehetővé téve és előmozdítva számukra azt, hogy hozzájáruljanak egy igazságos, társadalmilag méltányos, klímasemleges és reziliens társadalom létrehozásához;
• azokkal a gazdasági ágazatokkal, amelyek indikatív önkéntes ütemterveket dolgoznak ki a klímasemlegesség elérése érdekében.

A rendelet a következő rendeleteket módosítja:

• 401/2009/EK rendelet az Európai Környezetvédelmi Ügynökségről és az európai környezeti információs és megfigyelőhálózatról (lásd az összefoglalót)) és (EU) 2018/1999 rendelet az energiaunió irányításáról (lásd az összefoglalót)).

MIKORTÓL ALKALMAZANDÓ A RENDELET?

A rendelet 2021. július 29. óta hatályos.

HÁTTÉR

• 2019 decemberében az Európai Tanács jóváhagyta az Unió 2050. évi klímasemlegességi célkitűzését az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye keretében létrejött Párizsi Megállapodás célkitűzéseivel összhangban.
• 2020. március 4-én a Bizottság elfogadta az európai klímarendeletre vonatkozó javaslatát mint az Európai zöld megállapodás (lásd az összefoglalót) egyik fontos elemét.
• Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának költséghatékony csökkentésére irányuló uniós fellépés már jelentős eredményeket ért el. 1990 és 2019 között a kibocsátások 24%-kal csökkentek, miközben a gazdaság 60%-kal növekedett. Az uniós éghajlat-politika egyik fontos sarokköve a kibocsátáskereskedelmi rendszer, amelyet a 2003/87/EK irányelv (lásd az összefoglalót) hozott létre.
• További információk:
  • Európai klímarendelet (Európai Bizottság).

KULCSFOGALMAK

FŐ DOKUMENTUM

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/1119 rendelete (2021. június 30.) a klímasemlegesség elérését célzó keret létrehozásáról és a 401/2009/EK rendelet, valamint az (EU) 2018/1999 rendelet módosításáról („európai klímarendelet”)(HL L 243., 2021.7.9., 1–17. o.)

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az európai zöld megállapodás (COM(2019) 640 final, 2019.12.11.)

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1999 rendelete (2018. december 11.) az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról, valamint a 663/2009/EK és a 715/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 94/22/EK, a 98/70/EK, a 2009/31/EK a 2009/73/EK, a 2010/31/EU, a 2012/27/EU és a 2013/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2009/119/EK és az (EU) 2015/652 tanácsi irányelv módosításáról, továbbá az 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 328., 2018.12.21., 1–77. o.)

Az (EU) 2018/1999 rendelet későbbi módosításait belefoglalták az eredeti szövegbe. Ez az egységes szerkezetbe foglalt változat kizárólag tájékoztató jellegű.

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak – A Párizsi Megállapodást követő időszak: a Párizsi Megállapodás hatásainak vizsgálata, amely az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye keretében létrejött Párizsi Megállapodásnak az Európai Unió nevében történő aláírásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatot kíséri (COM(2016) 110 final, 2016.3.2.)

Az Európai Parlament és a Tanács 401/2009/EK rendelete (2009. április 23.) az Európai Környezetvédelmi Ügynökségről és az európai környezeti információs és megfigyelőhálózatról (kodifikált változat) (HL L 126., 2009.5.21., 13–22. o.)

Lásd az egységes szerkezetbe foglalt változatot.

Az Európai Parlament és a Tanács 2003/87/EK irányelve (2003. október 13.) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 275., 2003.10.25., 32–46. o.)

Lásd az egységes szerkezetbe foglalt változatot.

utolsó frissítés 29.07.2021