13.10.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 345/91

Előadó:

BARÁTH Etele

1.1.

Az EGSZB csalódottságának ad hangot az Európai fellépés a fenntarthatóságért című európai bizottsági közlemény miatt, mivel a dokumentum azt a benyomást kelti, mintha a meglévő uniós szakpolitikák az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendjének már minden fontos célját és követelményét lefednék és kezelnék. A közlemény nem ülteti át uniós szakpolitikákba a 2030-as menetrendből kiinduló paradigmaváltást egy gazdaságilag fenntarthatóbb, társadalmilag inkluzívabb, környezeti szempontból pedig hosszú távon életképesebb, új fejlesztési modell irányába. Ahogy arra az Európai Politikai Stratégiai Központ (1) és több korábbi EGSZB-vélemény is rámutatott, sürgősen szükség van egy ilyen paradigmaváltásra ahhoz, hogy az EU-ban megfelelően végre lehessen hajtani a 17 fenntartható fejlesztési célt (FFC), figyelembe véve az egyre nagyobb társadalmi egyenlőtlenségeket és magas munkanélküliségi rátákat Európában, illetve a kontinens gazdaságának fenntarthatatlan környezeti lábnyomát.

1.2.

Az EGSZB mindig is üdvözölte, hogy az Európai Bizottság politikai vezető szerepről tett tanúbizonyságot az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendjének kidolgozásakor. Most, hogy át kell ültetni a gyakorlatba a 17 fenntartható fejlesztési célt, az EGSZB hiányolja ezt a konkrét vezető szerepet az EU részéről, mivel nem került előterjesztésre ambiciózus cselekvési ütemterv az FFC-k 2030-ra történő végrehajtásáról, és az EU arra sem mutatott hajlandóságot, hogy kritikus szemmel felülvizsgálja és módosítsa jelenlegi politikáit.

1.3.

A 2030-as menetrendet – az EGSZB, az EP és a civil társadalom számos képviselőjének kérése ellenére – mind ez idáig nem használták fel arra, hogy új proaktív, átformáló és pozitív narratívát alakítsanak ki Európában – azaz új jövőképet egy olyan fenntarthatóbb és befogadóbb Európáról, amely a polgárait szolgálja és senkit sem hagy magára; egy előretekintő jövőképet, amely az Európát sikeres modellé tévő értékekre, így a szolidaritásra és az emberi jogokra, a társadalmi igazságosságra és egyenlőségre, a demokráciára és a részvételre, a vállalkozói szellemre és a környezet iránti felelősségvállalásra épül. Sem az Európai Bizottságnak az Európa jövőjéről szóló fehér könyve, sem pedig az EU 60. évfordulója alkalmából megfogalmazott Római Nyilatkozat nem ismeri el kellőképpen azt az értéket, melyet a fenntartható fejlődés az európai polgárok számára képvisel.

1.4.

Az EGSZB sajnálja, hogy az Európai Bizottság nem indított részvételen alapuló folyamatot egy átfogó és integrált stratégia kidolgozására a fenntartható Európa 2030-ig és azon túl történő megvalósítása érdekében. Egy ilyen stratégia nélkülözhetetlen ahhoz, hogy biztosítani tudjuk az ENSZ 2030-as menetrendjének végrehajtásához szükséges hosszú távú időhorizontot, szakpolitikai koordinációt és koherenciát. A stratégia egy új, egységes, hosszú távra szóló, a 2020 utáni időszakra vonatkozó stratégiai politikai keret részét képezné.

1.5.

Az EGSZB aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az EU és a tagállamok nem hangolják össze a 2030-as menetrend végrehajtásával kapcsolatos tevékenységeiket. A fent említett átfogó stratégiának az összehangolt fellépés közös kereteként kellene szolgálnia.

1.6.

Az EGSZB nagyra értékeli, hogy az Európai Bizottság megvizsgálta, hogy tíz prioritása potenciálisan hogyan segítheti elő a 2030-as menetrend végrehajtását. Az EGSZB hangsúlyozza azonban, hogy az uniós szakpolitikáknak az FFC-k szempontjából történő átvizsgálása mellett azt is alaposan elemeznünk kell, hogy az EU-ban milyen gyakorlati hiányosságok hátráltatják az FFC-k teljesítését. Az EU csak a valós helyzet pontos felmérése után tudja meghatározni, hogy elsősorban mely területeken van szükség intézkedésekre, és kritikusan megvizsgálni, hogy a jelenlegi uniós politikák mennyire hatékonyak az FFC-k teljesítése szempontjából.

1.7.

Az EGSZB örömmel veszi, hogy az Európai Bizottság úgy határozott, hogy életre hív egy többszereplős platformot, amely azt vizsgálja majd, miként teljesülnek az EU-ban az FFC-k (2). Az EGSZB fontosnak tartja annak biztosítását, hogy a platformban egyenlő alapon működhessenek együtt nem kormányzati szereplők és különféle intézmények képviselői, így vezetve át az ENSZ 2030-as menetrendjének többszereplős megközelítését a fenntartható fejlődésre vonatkozó uniós politikába. A platformba a nem kormányzati szereplők széles körét be kell vonni a FFC-k EU-ban történő végrehajtásának teljes ciklusa alatt, az új szakpolitikai kezdeményezések, hosszú távú stratégiák és figyelemfelkeltő tevékenységek megtervezésétől kezdve egészen a szakpolitikai végrehajtás felülvizsgálatáig és nyomon követéséig, valamint a bevált gyakorlatok átadásáig. A platformnak az érdekelt felek közti együttműködést és partnerségeket is elő kell segítenie. Az EGSZB úgy fogja támogatni a platform munkáját, hogy kijelöl egy tagot, aki az EGSZB-t képviseli a platformban és rendelkezésre bocsátja szaktudását. Emellett az EGSZB segíteni fog a civil társadalom megszólításában, és más tevékenységekkel is előmozdítja a munkát.

1.8.

A fenntartható fejlődés ösztönzését illetően az EGSZB úgy véli, hogy a 2020 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretet össze kell hangolni az EU fenntartható fejlesztési prioritásaival. Fontos, hogy jelentős mértékben növekedjen a saját források és bevételek aránya, valamint hogy hatékonyabb és eredményesebb legyen a végrehajtás.

1.9.

Az EGSZB úgy véli, hogy az általánosan elfogadott és eddig célszerűen működő GDP-mutató mellett olyan mutatók bevezetése is elengedhetetlen, amelyek a gazdasági növekedés mellett annak a polgárok jóllétével és a környezettel kapcsolatos hatásait, eredményét is képesek mérni (3). Ennek oka az, hogy a 2030-ig elérni kívánt fejlődési folyamat megvalósíthatósága csak komplex társadalmi és környezeti változások biztosításával és nyomon követésével garantálható.

2.1.

Az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendjével a világ vezetői 2015-ben egy páratlanul széles körű cselekvési tervben egyeztek meg annak érdekében, hogy felszámolják a szegénységet, megvédjék bolygónkat, biztosítsák az emberi jogokat és mindenki számára garantálják a jólétet. A 2030-ra kitűzött 17 fenntartható fejlesztési cél (FFC) minden országtól, tehát a fejlődő és a fejlett országoktól egyaránt átalakító erejű változásokat követel meg.

2.2.

Különböző konferenciák eredményei alapján az EGSZB 2016-ban egy három véleményből álló csomagban fejtette ki ajánlásait a 2030-as menetrend EU-ban történő végrehajtásával kapcsolatban (4).

2.3.

Az Európa fenntartható jövője: a következő lépések című közleményében (5) az Európai Bizottság azt ismertette, hogy milyen megközelítést alkalmaz majd a 2030-as menetrend az EU belső és külső szakpolitikáinak részeként történő végrehajtásához. A közleményt több más dokumentum is kísérte, melyek közül kiemelendő a fejlesztési politikára vonatkozó új európai konszenzusról szóló közlemény és az AKCS-országokkal megújított partnerségről szóló közlemény. Az EGSZB ezekről a közleményekről külön véleményekben fejtette ki nézeteit (6).

3.1.

Ahogy az a közlemény bevezetőjében is szerepel, az EU szilárdan elkötelezett aziránt, hogy élen járjon a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend végrehajtásában (7).

3.2.

Az Európai Bizottságnak azonban nem sikerült kézbe vennie az ügyet azzal, hogy ambiciózus ütemtervet készít az FFC-k teljesítésére.

3.3.

A közlemény nem éri el azt az Európai Bizottság 2016-os munkaprogramjában foglalt célt, hogy „új megközelítést [kínáljon annak érdekében], hogy az európai gazdasági fejlődést, valamint a társadalmi és környezeti fenntarthatóságot a 2020-as időkereten túl is biztosítani lehessen, továbbá hogy a fenntartható fejlesztési célok az európai külső és belső politikák szerves részeként valósuljanak meg”.

3.4.

A közlemény szerint az EU 2030-as menetrendre adott válasza két megközelítést tartalmaz: az FFC-knek az európai politikák keretrendszerébe való teljes körű integrációját, valamint az FFC-k 2020 utáni, hosszú távú teljesítésének átgondolását.

3.5.

Az EGSZB elismeri az Európai Bizottság arra irányuló – a közleményből kivilágló – erőfeszítéseit, hogy az FFC-ket összekösse az aktuális uniós szakpolitikákkal és az Európai Bizottság munkaprogramjában foglalt tíz prioritással. A közlemény azonban túl nagy hangsúlyt fektet az uniós politikák jelenlegi irányára. Az Európai Bizottság a 2030-as menetrendet nem a saját politikáinak kritikus felülvizsgálatára és módosítására irányuló felhívásként értelmezi. A közlemény nem tükrözi a fenntartható fejlesztési célok jelentette paradigmaváltást (8), azaz az átállást egy új fejlesztési modellre, amely gazdaságilag fenntarthatóbb, társadalmilag befogadóbb és környezeti szempontból hosszú távon is életképesebb, és amely biztosítja, hogy bolygónk erőforrásait tisztességesen megosztjuk a világ egyre növekvő népességével (9).

3.6.

Mind ez idáig – az EGSZB, az EP (10) és a civil társadalom számos képviselőjének kérése ellenére – sem az Európai Bizottság, sem a Tanács nem használta ki a 2030-as menetrendet arra, hogy új proaktív, átformáló és pozitív narratívát alakítson ki Európában – azaz új jövőképet egy olyan fenntarthatóbb és befogadóbb Európáról, amely a polgárait szolgálja és senkit sem hagy magára (11). Sem az Európai Bizottság Európa jövőjéről szóló fehér könyve, sem pedig a 27 tagállam vezetői és az Európai Bizottság, az Európai Tanács és az Európai Parlament által az EU 60. évfordulója alkalmából tett Római Nyilatkozat nem tükrözi kellőképpen azt, hogy milyen értéket képvisel a hosszú távú fenntartható fejlődés az uniós polgárok számára, illetve hogy ezt egy egyesült Európának kell megvalósítania.

3.7.

Emellett a közlemény nem adja meg a 2030-as menetrend végrehajtásával kapcsolatos jövőbeli fellépések keretét, melyre pedig sürgősen szükség volna. Az Európai Bizottság egyelőre nem tervezi, hogy az EGSZB kérésének (12) eleget téve részvételen alapuló folyamatot indítson egy Európa fenntarthatóságára irányuló, a 2030 utáni időszakra vonatkozó átfogó és integrált stratégia kidolgozására. Az aktuális európai stratégiai keretek 2020-as távlatra készültek. Ez elfogadhatatlan, nemcsak azért, mert az ENSZ-menetrend egy 2030-ig tartó időhatárt határoz meg, a Párizsi Megállapodás pedig még hosszabb távra szól, hanem a gazdasági és társadalmi modernizációs folyamatok időtartama miatt is. Készíteni kellene egy közös, átfogó stratégiát a 2020 utáni időszakra, amely az Európai Bizottság munkaprogramjának tíz prioritására, az Európa 2020 stratégiára és annak hét kiemelt kezdeményezésére, valamint az uniós kohéziós politika 11 tematikus célkitűzésére épülne, és magában foglalná a 2020 utáni többéves pénzügyi keretet.

3.8.

Az Európai Bizottság nem alkalmazza teljes mértékben a 2030-as menetrendben meghatározott többszereplős megközelítést. A 2030-as menetrend elfogadásához vezető folyamattal ellentétben az Európai Bizottság megközelítése mostanáig nem volt túl átlátható és inkluzív.

4.1.1.

Ez a feltérképezés puszta papírmunkának tűnik: olyan uniós politikák gyűjteménye, amelyek így vagy úgy a 17 FFC-vel kapcsolatos kérdésekkel foglalkoznak. A feltérképezés nem tükrözi kellőképpen az európai realitásokat. Nem támasztja alá az Európai Bizottságnak azt a következtetését, hogy az Unió tevékenységei mind a tizenhét FFC-re kiterjednek, hiszen egyelőre nem mérték fel, hogy ezek a politikák tényleg eredményesek-e vagy más egymással ellentétes intézkedések hátráltatják-e őket. Például a közlemény azt állítja, hogy a szegénységgel és az egyenlőtlenséggel kapcsolatos FFC-k teljesítését az Európa 2020 stratégia szolgálja, azt viszont nem említi meg, hogy a stratégia idevonatkozó kiemelt céljai nem fognak teljesülni.

4.1.2.

Ezért az uniós szakpolitikák feltérképezése mellett részletes elemzést kell készíteni a hiányosságokról, hogy megtudjuk, valójában hol tart az EU az FFC-k teljesítésében (13). Az uniós döntéshozók csak a valós helyzet pontos ismeretében lehetnek képesek meghatározni a megfelelő prioritásokat az FFC-k teljesítéséhez. Az Európai Bizottságnak a feltérképezésből levont következtetései nem tűnnek hitelesnek és nem tényeken alapulnak.

4.1.3.

A közlemény mellett az Eurostat is közzétett egy előzetes statisztikai áttekintést az FFC-k tagállami teljesítésének jelenlegi állásáról (14). Az Európai Bizottság azonban meg sem próbálta megteremteni a szükséges kapcsolatokat a feltérképezés, a statisztikai adatok, valamint az FFC-k teljesítésével kapcsolatos politikai prioritások meghatározása között.

4.1.4.

Az EGSZB reméli, hogy az FFC-k uniós teljesítésére vonatkozó teljes nyomonkövetési keret bevezetése lehetővé teszi, hogy tényekre alapozva határozzuk meg, hogy az EU-nak milyen hiányosságokat és kihívásokat kell leküzdenie a 2030-as menetrend kapcsán.

4.1.5.

Amint arra az EGSZB már rámutatott, az FFC-k teljesítése érdekében az EU-nak a legtöbb tennivalója a környezeti lábnyomának csökkentése és a társadalmilag befogadóbb Európa létrehozása terén van: 12. FFC (fenntartható fogyasztás és termelés), 13. FFC (az éghajlatváltozás elleni küzdelem), 14. és 15. FFC (az ökoszisztéma megóvása), 2. FFC (fenntartható mezőgazdaság), 9. FFC (beruházás az infrastruktúrába és az innovációba), 10. FFC (az egyenlőtlenségek csökkentése), 8. FFC (tisztességes munka és foglalkoztatás), 1. FFC (a szegénység csökkentése), 5. FFC (nemek közötti egyenlőség), 4. FFC (oktatás) (15).

4.2.1.

A közlemény felvázolja, hogy a tíz európai bizottsági prioritás miként járulhat hozzá a FFC-k eléréséhez. Ugyanakkor jó lenne, ha az Európai Bizottságnak ahhoz is lenne bátorsága, hogy szükség esetén felülvizsgálja/módosítsa saját munkaprogramjának prioritásait, hogy maradéktalanul ki tudja használni az FFC-k teljesítésére irányuló munkákkal való esetleges szinergiákat.

4.2.2.

Az EGSZB szerint nagyobb figyelmet kellene szentelni a fenntartható fejlődés kulturális vetületének és annak, hogy milyen fontos szerepe van a kommunikációnak a 2030-as menetrend népszerűsítésében.

4.3.1.

Az EGSZB a 2030-as menetrend megvalósítására szolgáló hosszú távú stratégia mellett egy irányítási és koordinációs keret bevezetését ajánlja, amely biztosítaná a központi és decentralizált intézkedések összhangját, és lehetővé tenné a szervezett civil társadalom tagállami és regionális szintű bevonását.

4.3.2.

Az európai szemesztert úgy kellene fejleszteni, hogy az FFC-k tagállami szintű teljesítésével kapcsolatos vertikális, többszintű koordináció eszköze lehessen (16). Sajnálatos módon az Európai Bizottság nem használja ki a közlemény adta lehetőséget arra, hogy továbbfejlessze az európai szemesztert ebbe az irányba.

4.3.3.

Az EGSZB szerint 2010 óta a fenntartható fejlesztés témája központi elemmé vált ugyan az Európa 2020 stratégiában, nem sikerült azonban összhangot teremteni a gazdasági, szociális és környezeti célkitűzések között. A fenntartható fejlődéshez szakpolitikai koherenciát biztosító mechanizmusokat meg kell erősíteni.

4.3.4.

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság új struktúrája integráltabb megközelítést tükröz, és hogy az első alelnöknek koordinációs szerepe van az FFC-k teljesítésével kapcsolatos munka előmozdításában. Ennek ellenére arról is gondoskodni kell, hogy az Európai Bizottság koordinációs osztályai kellő kapacitásokkal rendelkezzenek ahhoz, hogy segíteni tudják e folyamatok megfelelő ütemű előrehaladását.

4.3.5.

Az uniós vezetőkön múlik, hogy kihasználják-e a jobb irányítási potenciált, megerősítik-e a vezetést, megértik-e, miért fontos a kommunikáció javítását szolgáló átfogó koordinációs módszer, és esetleg átadják-e a gyeplőt a társadalmi-gazdasági szereplőknek az előkészítő szakaszban, hogy a „részvétel” tényleg megvalósulhasson. Így kiaknázhatják a megvalósításban még megbújó roppant erők nyújtotta előnyöket.

4.3.6.

Az Európai Bizottság közleménye sajnos nem szól ennek a folyamatnak a felismeréséről és javításáról.

4.4.1.

A 2020 utáni többéves pénzügyi keret létrehozását fel kell használni arra, hogy az uniós források felhasználását összehangolják a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos prioritások Unióban történő végrehajtásával.

4.4.2.

Az EGSZB egyetért azzal, hogy az EU továbbfejlessze pénzügyi támogatási rendszerét, amely a fenntarthatóság követelményeit is figyelembe véve egyaránt növeli a gazdaság teljesítőképességét térségi, regionális és helyi szinten és szolgálja a közjó kiteljesedését. A gazdasági fellendülésnek kellene a fenntartható fejlődési célok gazdasági alapját képeznie, de ehhez a szociális és környezeti célok elérését kikényszerítő szabályozó rendszerre van szükség. Az EGSZB véleménye szerint az európai adórendszer átalakítása erősítheti a költségvetési források növelését és ösztönözheti a 2030-as menetrend jobb megvalósítását.

4.4.3.

Az Európai Bizottság külön foglalkozik a fenntartható finanszírozás kérdéseivel. Az EGSZB szerint rendkívül fontos lenne, hogy megteremtsék a magán és közberuházók számára a fenntarthatóbb gazdaságra való átállás megkönnyítéséhez szükséges komoly és hosszú távú infrastruktúramodernizálási és innovációs beruházásokhoz elengedhetetlen, megfelelő keretfeltételeket (17).

4.5.1.

Az EGSZB nagyra értékeli, hogy az Európai Bizottság alaposan és rendszeresen nyomon kívánja követni az FFC-k teljesülését az Unióban, és hogy ezt az Európai Bizottság, az uniós ügynökségek, az EKSZ és a tagállamok átfogóbb, már folyamatban lévő nyomonkövetési eljárásaira kívánja alapozni. Azt azonban nem közli, hogy pontosan hogyan nézne ki ez a nyomonkövetési rendszer.

4.5.2.

Az EGSZB üdvözli, hogy az Eurostat mutatókat dolgoz ki az FFC-k uniós teljesítésének nyomon követésére. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a nyomon követéssel és különösen a mutatók kialakításával kapcsolatos döntéseknek jelentős politikai következményei vannak. A mutatók folyamatos továbbfejlesztését ezért meg kell vitatni, és átlátható módon konzultálni kell róla a civil társadalommal.

4.5.3.

Az EGSZB reméli, hogy az FFC-k nyomon követéséről szóló rendszeres Eurostat-jelentés közzétételét követően – elegendő időt adva a civil szervezeteknek arra, hogy konzultáljanak az általuk képviselt érdekcsoportokkal – párbeszédre kerül sor a többszereplős platform keretében a nyomonkövetési eljárás során levont következtetésekről és a szakpolitikai felülvizsgálatra irányuló szükséges intézkedésekről.

4.5.4.

Az EGSZB több tanulmányával erősítette meg azt a véleményét, hogy az általánosan elfogadott és eddig célszerűen működő GDP-mutató mellett olyan mutató bevezetése is elengedhetetlen, amely a gazdasági növekedés mellett annak hatásait, eredményét is képes kifejezni (GDResult). A 2030-ig terjedő időszakban elérni kívánt fejlődési folyamat nyomon követésének gazdasági, társadalmi és környezeti mutatók komplex rendszerére kell épülnie (18).

4.5.5.

A nyomonkövetési keretnek az európai szemeszterhez is kapcsolódnia kellene.

4.5.6.

Az ENSZ 2030-as menetrendje előírja, hogy a kormányok hozzanak létre egy nyomonkövetési és felülvizsgálati keretet, azaz a stratégiák kidolgozását, végrehajtását, nyomon követését és felülvizsgálatát magában foglaló teljes szakpolitikai ciklusra vonatkozóan dolgozzanak ki eszközöket. A felülvizsgálati szakaszt a közlemény nem vette figyelembe. Ennek oka az lehet, hogy nincs is olyan átfogó stratégia és cselekvési terv az FFC-k teljesítésére vonatkozóan, amelyet rendszeresen felül lehetne vizsgálni.

4.6.1.

Az FFC-k egy többszereplős programot képeznek. Csak akkor valósíthatók meg, ha a civil társadalom, a vállalkozások, a szakszervezetek, a helyi közösségek és más érdekelt felek aktív szerepet és felelősséget vállalnak. A részvételre alapuló irányítási mechanizmusoknak a civil társadalom részvételét minden szinten – a helyitől a nemzeti és uniós szinten át az ENSZ-ig – biztosítaniuk kell. Az FFC-k megkívánják, hogy az intézmények és az érdekelt felek integráltan, ágazatokon átívelően együttműködjenek.

4.6.2.

Egy nemrégiben hozott határozatával az Európai Bizottság egy többszereplős platformot hívott életre, amely azt vizsgálja majd, hogy hogyan teljesülnek az EU-ban az FFC-k (19). Az EGSZB üdvözli ezt az új projektet és felajánlja, hogy segít a platform sikerre vitelében.

4.6.3.

Az EGSZB azonban csalódott amiatt, hogy közleményében az Európai Bizottság nem reagált az EGSZB azon javaslatára, hogy az Európai Bizottsággal közösen létrehozzanak egy a fenntartható fejlődéssel foglalkozó európai fórumot, illetve az effajta fórumok kialakításával kapcsolatos ajánlásaira (20), amelyek konferenciákon, konzultatív fórumokon, tanácsi munkacsoportok és az Európai Bizottság előtt a javasolt fórumról tartott ismertetők eredményei alapján születtek, ahol a résztvevők támogatták a fórumot.

4.7.

Az EGSZB nagyra értékeli, hogy a többszereplős platform létrehozásáról hozott határozatában az Európai Bizottság kibővítette a platformnak az FFC-k megvalósításának nyomon követésével és a bevált módszerek cseréjével kapcsolatos feladatkörét, és az FFC-k hosszú távú megvalósításával kapcsolatos tervezési munkában tanácsadó szerepet is meghatározott a civil szervezetek képviselői számára, bevonva őket a végrehajtást szolgáló politikák nyomon követésébe és felülvizsgálatába is. A platformnak az érdekelt felek közti együttműködést és partnerségeket is elő kell segítenie. Az EGSZB úgy véli, hogy egy ilyen, részvételen alapuló platformnak alapvető szerepet kell játszania az újfajta európai kormányzásban, melyet közös felelősségvállalásnak kell jellemeznie.