7.7.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 199/65

—

tekintettel Európai Unióról szóló szerződés (EUSz) 2. cikkére és 3. cikke (3) bekezdésének második albekezdésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz) 157. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 23. cikkére,

—

tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezményre (ECHR),

—

tekintettel a stockholmi programra (1),

—

tekintettel a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelvre (2), a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre (3), valamint a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2004. december 13-i 2004/113/EK tanácsi irányelvre (4),

—

tekintettel a Bizottság éves (2000, 2001, 2002, 2004, 2005, 2006, 2007 és 2008) jelentéseire a nők és férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban (COM(2001)0179, COM(2002)0258, COM(2003)0098, COM(2004)0115, COM(2005)0044, COM(2006)0071, COM(2007)0049 és COM(2008)0010),

—

tekintettel „a nemek közötti egyenlőség – 2010” című, 2009. december 18-i bizottsági jelentésre (COM(2009)0694),

—

tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (átdolgozás) (5),

—

tekintettel az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról és a 86/613/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. július 7-i 2010/41/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (6),

—

tekintettel a BUSINESSEUROPE, az UEAPME, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött, felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról és a 96/34/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. március 8-i 2010/18/EU tanácsi irányelvre (7),

—

tekintettel „a szakmai, a családi és a magánélet összeegyeztetésének fokozott támogatása” című, 2008. október 3-i bizottsági közleményre (COM(2008)0635),

—

tekintettel a határok nélküli televíziózásról szóló 89/552/EGK irányelvre,

—

tekintettel „a barcelonai célkitűzések megvalósítása az iskoláskor alatti gyermekek gondozására létrehozott rendszerekben” című, 2008. október 3-i bizottsági jelentésre (COM(2008)0638),

—

tekintettel „a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia – 2010–2015” című, 2010. szeptember 21-i bizottsági közleményére (COM(2010)0491),

—

tekintettel a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló, 1979-ben elfogadott ENSZ-egyezményre (CEDAW) és az ENSZ pekingi cselekvési platformjára,

—

tekintettel az Európai Tanács által 2006. március 23–24-én elfogadott, a nemek közötti egyenlőségről szóló európai egyezményre,

—

tekintettel az Európai Bizottság férfiak és nők közötti esélyegyenlőséggel foglalkozó tanácsadó bizottságának 2007. március 22-én elfogadott, a nemek közötti jövedelmi különbségekről szóló véleményére,

—

tekintettel az Európa Tanács emberi jogi biztosának az emberi jogokról és a nemi identitásról szóló vitaindító dokumentumára (2009),

—

tekintettel az Alapjogi Ügynökségnek a homofóbiáról, a transzfóbiáról, valamint a szexuális irányultság és a nemi identitás alapján történő megkülönböztetésről szóló jelentésére (2010),

—

tekintettel a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló, 2009. május 6-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel „A nők és a férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban – 2009” című 2010. február 10-i állásfoglalására (9),

—

tekintettel a gazdasági hanyatlás és pénzügyi válság nemi szempontjairól szóló, 2010. június 17-i állásfoglalására (10),

—

tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemterv (20062010) eredményeinek értékeléséről és a jövőre vonatkozó ajánlásokról szóló, 2010. június 17-i állásfoglalására (11),

—

tekintettel a bizonytalan foglalkoztatási feltételek mellett dolgozó nőkről szóló, 2010. október 19-i állásfoglalására,

—

tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemtervről (2006–2010) szóló, 2007. március 13-i állásfoglalására (12),

—

tekintettel „A nők és a férfiak közötti egyenlőségről – 2008” című, 2008. szeptember 3-i állásfoglalására (13),

—

tekintettel a férfiak és a nők egyenlő díjazása elvének alkalmazására vonatkozó, a Bizottságnak címzett ajánlásokról szóló, 2008. november 18-i állásfoglalására (14),

—

tekintettel a reklámok fogyasztói viselkedésre gyakorolt hatásáról szóló, 2010. december 15-i állásfoglalására (15),

—

tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

—

tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A7-0029/2011),

A.

mivel a nemek közötti egyenlőség az Európai Unió egyik alapelve, amelyet az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Unió alapjogi chartája is elismert; és mivel továbbra is számos egyenlőtlenség áll fenn a férfiak és nők között,

B.

mivel a gazdasági és pénzügyi válság az Európai Uniót sem kímélte, és katasztrofális következményekkel járt a nők és a férfiak foglalkoztatottságára – különösen a nők gazdasági helyzetére – nézve, hosszú távon azonban inkább a nőket sújtja,

C.

mivel a nők és férfiak közötti egyenlőség pozitív hatással jár a termelékenységre és a gazdasági növekedésre, és elősegíti a nők munkaerő-piaci részvételének fokozását, ami viszont számos társadalmi és gazdasági előnnyel jár,

D.

mivel fontosak a nemek szerint lebontott statisztikai adatok, hogy lássuk, milyen hatással van a válság a nőkre és férfiakra; mivel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete e területen jelentős kapacitással rendelkezik, és mivel a szegénység által a nők – különösen az idős nők – egészségére gyakorolt hatás felméréséhez adatokra van szükség, mivel fontos garantálni a nők egészségének védelmét,

E.

mivel a nők munkanélküliségi arányát gyakran alulbecsülik azáltal, hogy nem veszik számításba a nők inaktivitási rátáját (a 63 millió 25 és 64 év közötti inaktív 2/3-a) és a részmunkaidősök magas munkanélküliségi rátáját,

F.

mivel a foglalkoztatási arányok alacsonyabbak a vidéki területeken; mivel – ezen túlmenően – sok nő nem vesz részt a hivatalos munkaerőpiacon, ezért pedig nincsenek munkanélküliként nyilvántartva, illetve nem szerepelnek a munkanélküliségre vonatkozó statisztikákban, ami sajátos pénzügyi és jogi problémákat okoz az anyasági jogok és a betegszabadság, a nyugdíjjogosultságok megszerzése, valamint a szociális biztonsághoz való hozzáférés tekintetében, továbbá problémákat idéz elő a házasság felbontása esetén; mivel a vidéki területek hátrányos helyzetben vannak a jó minőségű munkalehetőségek hiánya miatt,

G.

mivel a nők hátrányos helyzetben vannak a munkaerőpiacon abból adódóan, hogy akaratukon kívül részmunkaidős vagy határozott idejű szerződéssel alkalmazzák őket, és különösen javadalmazásuk is alacsonyabb a férfiakénál; mivel ez az egyenlőtlenség tükröződik a nyugdíjakban, ami a nőket az elszegényedés tekintetében magasabb kockázatnak teszi ki, mint a férfiakat,

H.

mivel uniós szinten a nők és a férfiak közötti bérszakadék átlagosan még mindig 18 %, néhány országban a 25 %-ot, sőt egy tagállamban a 30 %-ot is meghaladja, valamint a megtett erőfeszítések és elért előrehaladás ellenére a fizetési aránytalanságok igen lassan csökkennek,

I.

mivel nem szabad, hogy az anyaság lefékezze a nők szakmai pályafutását, és mivel a statisztikák egyértelműen kimutatják, hogy a gyermekes nők kevesebb munkaórát végeznek, mint a gyermektelenek, ellentétben az apákkal, akik a gyermektelen férfiaknál többet dolgoznak,

J.

mivel a 2002 márciusában Barcelonában ülésező Európai Tanácson felkérték a tagállamokat, hogy törekedjenek arra, hogy 2010-re a három év és az iskolaköteles kor közötti gyermekek legalább 90 %-a és a három év alatti gyermekek legalább 33 %-a számára biztosítsanak gyermekelhelyezési szolgáltatást, azonban ezen államilag finanszírozott intézmények száma számos országban még nem elégséges, ami különösen negatív hatású a hátrányos helyzetű családokra nézve,

K.

mivel a nők foglalkoztatási aránya összefüggésben áll családi kötelezettségeikkel; mivel több mint 20 millió európai (2/3-uk nő) eltartott felnőttek gondozását végzi, ami megakadályozza őket abban, hogy teljes munkaidőben folytassák szakmai tevékenységüket; mivel fennáll annak a veszélye, hogy ez a jelenség a népesség elöregedésével egyre súlyosbodik,

L.

mivel a gyermekgondozási szolgáltatásokhoz és az idősek és más eltartottak számára nyújtott segítséghez való hozzáférés létfontosságú a nők és a férfiak munkaerőpiacon, oktatásban és képzésben való, egyenlő részvételének biztosításához,

M.

mivel a házimunka terhe sokkal nagyobb a nők esetében, mint a férfiaknál, és azt nem értékelik pénzben, illetve annak értékét nem ismerik el, és mivel a gyermekek, a betegek vagy idősek otthoni gondozásával végzett munka nehéz és fizetés nélkül végzett munka,

N.

mivel ki kell küszöbölni az oktatásban a nemi sztereotípiákat, amelyek azt eredményezik, hogy a gyermekeket gyakran a hagyományosan női, illetve férfi iskolai és egyetemi szakokra irányítják; mivel fontos biztosítani az iskola- és szakmaválasztás változatosságát,

O.

mivel még mindig igen alacsony azon lányok száma, akik tudományos ágazatokat, különösen matematikát és számítástechnikát választanak, aminek következtében erős ágazati nemi szegregáció figyelhető meg,

P.

mivel a válság ronthat a nők és a férfiak ágazati és szakmai szegregációján, ami néhány országban nemhogy nem csökkent, hanem fokozódott,

Q.

mivel az EU 2020 stratégia az ökológiai átalakulásra, a megújuló energiák ágazatára, a tudományra és e technológiaintenzív, környezetbarát munkahelyekre helyezte a hangsúlyt az új fenntartható gazdaság tekintetében, mivel a nők munkaerőpiacra való aktív integrációja és újbóli integrációja elengedhetetlen a férfiak és nők esetében kitűzött 75 %-os foglalkoztatási cél eléréséhez,

R.

mivel általában több nő, mint férfi szerez diplomát (a megszerzett diplomák 58,9 %-át), azonban a nők fizetése még mindig átlagosan 18 %-kal alacsonyabb a férfiakénál, és a vállalatok, a közigazgatás és a politikai szervezetek felelős pozícióiban továbbra is kisebbségben vannak,

S.

mivel a gazdaságban és a politikában felelős pozíciót betöltő nők európai hálózata, amelyet 2008 júniusában hoztak létre, hozzá tud járulni a felelős pozíciót betöltő nők és férfiak közötti egyensúly javításához,

T.

mivel a nemek közötti egyenlőség társadalmi sikerének kulcsa a nők nagyobb arányú politikai képviselete úgy európai és nemzeti, mint regionális és helyi szinten; mivel néhány tagállamban a nők nemzeti parlamentben való képviseleti aránya nem haladja meg a 15 %-ot,

U.

mivel a nők esetében megtett tevőleges intézkedés létfontosságúnak bizonyult a munkaerőpiacra és általánosságban a társadalomba való teljes körű integrációjuk biztosításához,

V.

mivel szakmai pályafutásuk szaggatottsága miatt a nőket az alacsonyabb javadalmazás és nyugdíj szempontjából inkább fenyegeti a szegénység, mint a férfiakat; mivel a szegénység elleni küzdelem európai éve keretében nem került sor a női szegénység mélyebb okainak tanulmányozására,

W.

mivel 2011-et az önkéntesség európai évének nyilvánították, és hangsúlyozva, hogy a nemek közötti egyenlőség elvének előmozdítása pozitív szerepet játszhatna az önkéntességi programokban,

X.

mivel a kisebbséghez tartozó nők, különösen a roma nők, rendszeresen többszörös és interszekcionális diszkriminációt szenvednek el, és nemcsak a többséghez tartozó nőkhöz, hanem az etnikai kisebbséghez tartozó férfiakhoz képest is hátrányos helyzetben vannak, és a kirekesztés kockázata különösen nagy az ő esetükben,

Y.

mivel a nők elleni erőszak alapvető jogaik megtámadásaként értelmezhető, nem ismer földrajzi, gazdasági, kulturális, illetve társadalmi korlátokat, és az egyenlőség alapvető akadályát képezi; mivel becslések szerint Európában a nők 20–25 %-a válik élete során fizikai erőszak áldozatává; mivel a pszichológiai erőszak ugyanolyan pusztító is lehet, mint a fizikai erőszak,

Z.

mivel az Európai Parlament számos alkalommal szólított fel a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem európai évének létrehozására,

AA.

mivel a nők többszörös formában szembesülnek hátrányos megkülönböztetéssel, és őket jobban veszélyezteti a társadalmi kirekesztés, a szegénység és az emberi jogok rendkívüli mértékű megsértése, mint például az emberkereskedelem, különösen akkor, ha nem a többségi társadalomhoz tartoznak,

1.

emlékeztet, hogy a válság először a többségében férfiakat foglalkoztató ágazatokat érintette, mint például az építőipart és az ipart, azonban egyéb olyan ágazatokra is továbbterjedt, ahol a nemek közül a nők nagyobb arányt képviselnek, így a munkanélküliségi arány a nőknél is megemelkedett; hangsúlyozza, hogy a fizetések a leginkább a főként női szolgáltatási ágazatokban és az állami költségvetésekből finanszírozott ágazatokban csökkentek, ahol a legtöbb alkalmazott nő, következésképpen pedig a nők alacsonyabb nyugdíjakat kapnak, ami az idős nők körében magasabb szintű szegénységet eredményez;

2.

rámutat arra, hogy azon országokban, amelyekben a munkaerőpiacon megvalósult a férfiakkal és nőkkel szembeni egyenlő elbánás, ott ez pozitív hatást gyakorolt az adott ország gazdasági-társadalmi fejlődésére, és ezért az esélyegyenlőségi politikát válság idején sem szabad elhanyagolni, illetve rámutat arra, hogy a tagállamok és a Bizottság kifejezett szándéka ellenére sem sikerült ez idáig következetesen egyenlő feltételeket biztosítani; megállapítja, hogy a recesszió során az elmúlt tíz évben megerősödött az a tartós tendencia, hogy a nőket sokkal nagyobb számban sújtja a szegénység, a munkahelyek elvesztése és a bizonytalan munkaviszonyok, mint a férfiakat, és ezáltal mindinkább jelentőssé vált a szegénység „elnőiesedése”;

3.

hangsúlyozza, hogy a lisszaboni stratégia a munkaképes nők 60 %-ának munkaerő-piaci integrálását tűzte ki célul, míg a demográfiai kihívással kapcsolatos erőfeszítések a születések számának növekedését kívánják előmozdítani a jövőbeli kihívások kezelése érdekében;

4.

hangsúlyozza, hogy a nők munkaerő-piaci részvétele pozitív jelenségnek számít a gazdasági növekedés szempontjából; rámutat arra, hogy az EBESZ adatai szerint a nők az éves növekedés egynegyedéhez járultak hozzá 1995 és 2008 között;

5.

hangsúlyozza, hogy a munkahely elvesztése esetén a nők számára nagyobb a kockázata annak, hogy nem tudnak újból munkába állni;

6.

felszólít arra, hogy tűzzenek ki célokat a nők tevékenységekben, illetve ágazatokban, vagy azokon a szinteken való részvételét illetően, ahonnan őket korábban kizárták, és ahol még mindig nem képviseltetik magukat elégségesen, oly módon, hogy különösen a fent említett ágazatokban és kategóriákban tájékoztatják és ösztönzik a munkáltatókat, hogy toborozzanak nőket és léptessék őket elő;

7.

hangsúlyozza, hogy sokkal több figyelmet kell fordítani a nők nyugdíjának megfelelőségére, mivel a dolgozó nők a férfiaknál gyakrabban szakítják meg karrierjüket, hogy gyermekeket és beteg vagy idős családtagokat gondozzanak, ennek következtében pedig családon belüli elkötelezettségük miatt sokkal inkább hajlamosak arra, hogy részmunkaidőben dolgozzanak vagy bizonytalan munkát vállaljanak;

8.

kéri, hogy a válság nőkre kifejtett hatását pontos statisztikai adatok gyűjtése révén számszerűsítsék és mérjék, és nemekre lebontott mutatóit rendszeresen frissítsék és értékeljék; hozzáteszi, hogy e statisztikai adatoknak hozzá kell járulniuk a konjunkturális és strukturális problémák jobb kezeléséhez a válságból való kilábalás megkönnyítése és a bevált gyakorlatok terjesztésének előmozdítása érdekében;

9.

bírálatát fejezi ki amiatt, hogy a gazdaságélénkítő tervek a férfiak uralta munkaerő-piaci ágazatokra összpontosítanak; kiemeli, hogy a férfiak jövőbeli munkavégzését a nőkével szemben előnyben részesítő támogatás növeli a nemek közötti egyenlőtlenséget ahelyett, hogy csökkentené azt; hangsúlyozza, hogy a válság kezelésére irányuló nemzeti, európai és nemzetközi gazdaságélénkítő tervekbe be kell építeni a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó politikákat;

10.

rámutat, hogy a vidéki területeken alacsonyabb a foglalkoztatási arány mind a férfiak, mind a nők esetében, és hogy ez – mivel kevés a munkalehetőség a magasan képzettek számára – a vidéki területeken élőket hátrányosan érinti; ezenkívül sok nő nem a hivatalos munkaerőpiacon tevékenykedik, és ezért nincs munkanélküliként bejelentve, ami pénzügyi és jogi problémákhoz vezet a szülési szabadsághoz való jog, a táppénz és a nyugdíjjogosultság megszerzése tekintetében;

11.

hangsúlyozza, hogy a jelenlegi gazdasági válság negatívan hatott a munkavállalókra; megállapítja, hogy annak ellenére, hogy a nők képzettségi szintje jelentősen nőtt az utóbbi években, és a diplomás nők száma ma nagyobb a diplomás férfiakénál, a nők még mindig gyakran arra kényszerülnek, hogy másodrangú és rosszabbul fizetett állásokat töltsenek be;

12.

hangsúlyozza, hogy átlagon felüli a nők száma a bizonytalan munkaviszonyban és nem önként vállalt részmunkaidős foglalkoztatásban lévők, illetve a szegénység által sújtott emberek körében; kéri ezért a tagállamokat, gondoskodjanak arról, hogy az EU -2020 stratégia szegénységgel és társadalmi integrációval kapcsolatos célkitűzéseinek megvalósítása irányuljon a nőkre olyan mértékben, amekkora az arányuk a szegénységben élő emberek között;

13.

emlékeztet, hogy a nők egyre növekvő munkaerő-piaci részvétele ellenére a nemek közötti egyenlőség továbbra is fennáll; hangsúlyozza, hogy a gazdasági és pénzügy válságnak alkalmat kell nyújtania arra, hogy a foglalkoztatási aránnyal, a javadalmazás szintjével, a munkaidővel és a felelős pozíciók betöltésével kapcsolatos új és innovatív javaslatok szülessenek;

14.

hangsúlyozza a nők és férfiak közötti egyenlőség által a gazdasági növekedésre gyakorolt pozitív hatást; rámutat, hogy jó néhány tanulmány számításai jutottak arra a követtetésre, hogy ha a nők foglalkoztatási, részmunkaidős és termelékenységi arányai a férfiakéihoz hasonlóak lennének, akkor a GDP 30 %-kal növekedne;

15.

emlékeztet, hogy a foglalkoztatási politikák kialakításakor figyelembe kell venni a munkahelyteremtés szempontjából komoly eredményekkel kecsegtető új ágazatok, mint például az ökológia, a környezetvédelem vagy az új technológiák megjelenését; ezzel kapcsolatosan hangsúlyozza a nők fontos szerepét ezekben az ágazatokban; felkéri a tagállamokat, hogy ösztönözzék a lányokat arra, hogy ne hagyják figyelmen kívül ezeket az ágazatokat; ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy folytasson folyamatos párbeszédet ezekről az új perspektívákról;

16.

felhívja a tagállamokat, hogy a Bizottság támogatásával és jelenlegi tevékenységeik fejlesztése révén gondoskodjanak arról, hogy a fenntartható gazdaságra – amelyben a kkv-k központi szerepet kapnak – való átállásra tekintettel több nő használja ki az élethosszig tartó tanulás keretében a szakmai képzési lehetőségeket, és ezáltal mozdítsák elő a női munkavállalók foglalkoztathatóságát;

17.

felszólít arra, hogy mozdítsák elő a nőknek az oktatással, a szakképzéssel, valamint a nem hagyományos ágazatokban és a magasabb felelősséggel járó szinteken a foglalkoztatással kapcsolatos tágabb lehetőségekhez való hozzáférését;

18.

kéri a Bizottságot, hogy ösztönözzön párbeszédet a szociális partnerekkel olyan témák megvitatása céljából, mint például a fizetések átláthatósága, a nők számára biztosított részmunkaidős és határozott idejű szerződési feltételek, valamint a nők „zöld” és innovatív ágazatokban való részvételének ösztönzése;

19.

emlékeztet, hogy a szociális gazdaságban tevékenykedő vállalkozások (alapítványok, egyesületek, szövetkezetek) központi szerepet játszhatnak a gazdasági fellendülésben, és hogy ezek alkalmazottai túlnyomórészt nők; felkéri a tagállamokat, hogy gazdaságösztönző politikáik kidolgozásakor komolyan vegyék figyelembe ezeket a tevékenységtípusokat;

20.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ki kell dolgozni a közös tulajdon jogi fogalmát a mezőgazdaságban a nők jogainak teljes körű elismerése, valamint a szociális biztonság és munkájuk elismerése tekintetében a megfelelő védelem biztosítása érdekében, továbbá hogy módosítani kell az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapról (EMVA) szóló rendeletet, hogy – az Európai Szociális Alaphoz (ESZA) hasonlóan – tevőleges intézkedést lehessen tenni a nőkért a 2014–2020 közötti, jövőbeli programozási időszakban, ami lehetséges volt a korábbi időszakokban, a jelenlegiben azonban nem, mivel ezek az intézkedések igen előnyösek lesznek a vidéki környezetben a nők foglalkoztatása tekintetében;

21.

hangsúlyozza, hogy a jövedelmek közötti különbségek elleni fellépést prioritásnak kell tekinteni; sajnálja, hogy az Európai Parlament 2009. november 18-i állásfoglalásában kérteknek megfelelően az Európai Bizottság nem indított kellő mértékben európai szintű vitát e kérdéskörben, például a nők és a férfiak egyenlő javadalmazására vonatkozó elv alkalmazásával kapcsolatos meglévő jogszabályok felülvizsgálata révén;

22.

felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a munkaerőpiac nemek szerinti szegregálódásának megakadályozása és azon jelenség leküzdése érdekében, hogy sok nő gyakran rosszabbul fizetett állásokat tölt be, mégpedig azáltal, hogy már az iskolában felkeltik a fiúk és lányok érdeklődését a szakmai tevékenységek teljes spektruma iránt, illetve bővítik a nők számára az tanulási lehetőségeket, hogy azok alkalmazkodni tudjanak szakmai pályafutásuk során a munkaerőpiacok változásaihoz; mély aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a jelenleg fennálló igazságtalan helyzetben – több mint fél évszázaddal azután, hogy a Szerződésekbe bekerült az azonos munkáért azonos fizetés alapelve – az EU-ban egy nőnemű polgárnak átlagosan 418 naptári napot kell dolgoznia ahhoz, hogy egy naptári éven belül ugyanannyit keressen, mint egy férfi;

23.

kitart amellett, hogy sürgős intézkedésekre van szükség a jövedelmek terén tapasztalható megkülönböztetés leküzdése érdekében, akár a meglévő irányelv felülvizsgálatával, akár a közvetlen és a közvetett megkülönböztetés felszámolására irányuló, pontos célokat követő, fokozatos ágazati tervek kidolgozásával – ilyen cél lehet pl. a bérszakadék 0–5 %-os szintre való leszorítása 2020-ig –, akár a kollektív tárgyalások, illetve „esélyegyenlőségi tanácsadók” képzésének ösztönzésével, a fizetés nélküli munka nők és férfiak közötti egyenlőtlen megoszlásának kiigazításával és egyenlőségi tervek kidolgozásával a vállalatoknál és más munkahelyeken; úgy véli, hogy a bérszerkezet átlátható megállapításának szabványos gyakorlattá kell válnia a női munkavállalók tárgyalási pozíciójának erősítése érdekében;

24.

felszólítja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be annak a jelenlegi ellentmondásos helyzetnek a megoldására irányuló intézkedéseket, amelyben a nők – annak ellenétre, hogy jobban képzettek – még mindig alacsonyabb fizetéssel rendelkeznek, mint a férfiak; hangsúlyozza, hogy az optimális gazdasági növekedéshez és a valóban fenntartható fejlődéshez a nők karrierlehetőségét teljes mértékben ki kell aknázni;

25.

hangsúlyozza, hogy a nők számára biztosított önálló jövedelem és jó minőségű fizetett munka képezi gazdasági függetlenségük, valamint a társadalom egészében a nők és férfiak közötti nagyobb mértékű egyenlőség kulcsát;

26.

felszólítja a tagállamokat, hogy alkalmazzák a nemek közötti egyenlőség elvét a nemzeti nyugdíjrendszerekben mind az életkor, mind pedig a fizetés tekintetében;

27.

felszólítja az uniós tagállamokat, hogy megfelelően hajtsák végre az egyenlő munkáért egyenlő fizetésről szóló jogszabályokat, és felszólítja a Bizottságot szankciók alkalmazására az ezt be nem tartó tagállamok esetében;

28.

hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség nem csupán sokszínűség és társadalmi egyenlőség kérdése, hanem – az EU -2020 stratégiában foglaltaknak megfelelően – a fenntartható növekedés, a foglalkoztatás, a versenyképesség és a társadalmi kohézió célkitűzései teljesítésének előfeltétele is; kéri ezért a Bizottságot, hogy erősítse meg a nemi dimenziót az EU -2020 stratégia valamennyi részében, beleértve a nemek esélyegyenlőségének általános érvényesítésére vonatkozó elv hatékonyabb alkalmazását, valamint az európai foglalkoztatási stratégia keretén belül a nemek esélyegyenlőségét megvalósítani hivatott, célzott intézkedések meghozatalát és célok kitűzését is;

29.

felszólítja a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy a nemek közötti egyenlőség területén részesítsék előnyben a kötelező erejű javaslatokat a nem kötelező erejű stratégiai és politikai dokumentumokkal szemben;

30.

úgy véli, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak képzési és végrehajtási eszközöket kell kidolgozniuk, hogy saját hatáskörében minden érdekelt megfelelően figyelembe vegye a nők és a férfiak esélyegyenlőségén alapuló perspektívát, beleértve a politikák által a nőkre és férfiakra gyakorolt egyedi hatások értékelését;

31.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy megbízható, összehasonlítható és szükség esetén rendelkezésre álló mennyiségi és minőségi mutatókat és nemi alapú statisztikákat kell kidolgozni, amelyeket a nemek közötti egyenlőség valamennyi politikában való érvényesülésének nyomon követésére kell alkalmazni;

32.

úgy véli, hogy a nők számára a gazdasági és társadalmi igazságosság biztosítása érdekében az egyik prioritásnak a szegénység felszámolására irányuló küzdelemnek kell lennie, az annak középpontjában elhelyezkedő makrogazdasági, monetáris, szociális és munkaügyi politikák felülvizsgálata révén; úgy véli, hogy a szegénység arányának meghatározására alkalmazott módszereket felül kell vizsgálni, valamint hogy stratégiákat kell kidolgozni a jövedelmek tisztességes elosztásának előmozdítása, a minimálbér, a fizetés és a tisztességes nyugdíj garantálása, a nők számára jogokat biztosító, jobb minőségű munkahelyek megteremtése, minden nő és fiatal lány számára a magas színvonalú közszolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása, valamint a szociális jóléti és a megfelelő helyi szolgáltatások – különösen bölcsődék, óvodák, napközik, közösségi és szabadidőközpontok, valamint családsegítő szolgáltatások – javítása érdekében;

33.

üdvözli, hogy a Bizottság uniós szintű kampányt indított a nemek közötti bérszakadék felszámolásának elősegítésére; megállapítja azonban, hogy a nők és a férfiak közötti bérszakadék továbbra is létezik, és ezért kéri, hogy indítsanak európai szintű eszmecserét a nemi szerepekhez kapcsolódó sztereotípiák elleni fellépés érdekében; ezért hangsúlyozza a tudatosságnövelő kampányok iskolákban, munkahelyeken, valamint a médiában való megszervezésének fontosságát a tartósan fennálló nemi sztereotípiák és különösen a lealacsonyító ábrázolás felszámolása céljából; hangsúlyozza, hogy a kampányoknak a férfiak által a családdal kapcsolatos feladatok tisztességes elosztásának, valamint a szakmai és a magánélet közötti megfelelő egyensúly biztosításában játszott szerepre kell helyeznie a hangsúlyt;

34.

úgy véli, hogy a demográfiai változások következtében szükség van a nők potenciáljának kiaknázására és foglalkoztatásuk bővítésére annak érdekében, hogy a 20 és 64 év közötti nők és férfiak foglalkoztatási aránya az EU 2020 stratégiában foglaltaknak megfelelően elérje a 75 %-os célarányt; úgy véli ugyanakkor, hogy mindenkinek szabadon kell döntenie a gyermekvállalásról, valamint hogy a munka és a magánélet megfelelő egyensúlya alapvető feltétele annak, hogy bővüljön a nők munkaerő-piaci részvétele;

35.

kéri, hogy tegyenek konkrét javaslatokat a munka és a magánélet közötti jobb egyensúly elérése céljából, különösen az eltartottak támogatása és a gyermekgondozás vonatkozásában;

36.

hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak értékelniük, támogatniuk és erősíteniük kell a nők szerepét a szociális ágazatban, tekintettel az ezen ágazatban dolgozó nők nagy arányára, valamint az ezen ágazat által a munka és a magánélet összeegyeztethetőségének előmozdítására biztosított szolgáltatások jelentőségére;

37.

kéri az Európai Bizottságot annak biztosítására, hogy a szakmai és a magánélet összeegyeztetésére vonatkozó uniós jogszabályokat a tagállamok – a férfiak és nők munkafeltételeinek kiigazítása révén – megfelelően átültessék nemzeti jogszabályaikba;

38.

megállapítja, hogy a részmunkaidős foglalkoztatásnak negatív személyes következményei lehetnek, például karrierproblémákhoz és időskori szegénységhez vezethet, illetve az alacsonyabb jövedelem miatt kiegészítő állami segítségnyújtást tehet szükségessé a megélhetés biztosításához, valamint betegség és munkanélküliség esetén;

39.

hangsúlyozza a kommunikációs kampányok jelentőségét a hagyományosan férfi vagy női szakmák, illetve tevékenységek körében a nemek közötti semlegesség biztosítása érdekében; e tekintetben felszólítja a tagállamokat, hogy indítsanak vitát a nyelvnek – különösen bizonyos szakmanevek nőiesítése vagy férfiasítása miatt – a sztereotípiák tartós fennállásában játszott szerepéről;

40.

felszólítja az állami és a magánintézményeket, hogy belső szabályaikba és szabályzataikba vezessenek be az egyenlőségre vonatkozó terveket, szigorú rövid, közép- és hosszú távú célkitűzésekkel együtt, valamint hogy évente értékeljék e célkitűzések elérését;

41.

olyan konkrét javaslatokat kér, amelyek a munkahelyi, családi és társadalmi feladatok férfiak és nők közötti nagyobb mértékű megosztásának elősegítése révén a szakmai, családi és magánélet közötti jobb egyensúly elérését célozzák, különösen az eltartottak támogatása és a gyermekgondozás területén;

42.

kéri a tagállamokat, hogy támogassák a lakosság olyan hátrányos csoportjainak foglalkoztatását, mint a várandós nők, illetve a családi terheket egyedül viselő anyák, valamint törekedjenek arra, hogy olyan, emberhez méltó és állandó munkahelyeket biztosítsanak a számukra, amelyek lehetővé teszik a család és a munka összeegyeztetését;

43.

úgy véli, hogy a munka és a gyermekekről való gondoskodás jobb összeegyeztethetősége érdekében javítani kell a gyermekekkel kapcsolatban igénybe vehető szabadságokat, ezért felszólítja a Tanácsot, hogy sürgősen fogadjon el közös álláspontot a 92/85/EGK tanácsi irányelv felülvizsgálatáról szóló, 2010. október 20-i parlamenti álláspontról (16);

44.

felkéri a tagállamokat, hogy ösztönözzék a gyermekek elhelyezésére szakosodott intézmények, például bölcsődék és napközik, valamint az idősek és más eltartottak gondozását végző intézmények létrehozását vagy minőségének javítását annak érdekében, hogy ezek a lehető legtöbb ember számára jó minőségű és megfizethető szolgáltatásokat nyújtsanak a teljes munkaidőnek megfelelő időpontokban; úgy véli, hogy ezek az intézmények hatalmas támogatást jelentenek a szülők számára, és elősegítik a munkaerőpiacra jutást;

45.

hangsúlyozza, hogy a család társadalmunk alapjának egyik sarokköve, és elválaszthatatlanul összefügg az értékek közvetítésével és az egymás iránti szolidaritással; hangsúlyozza, hogy a munka és a családi élet összeegyeztethetősége szempontjából fontos lépés a rugalmas munkaidő bevezetése és távmunka-lehetőségek biztosítása, valamint a gyermekgondozási rendszer kiépítése és az idősek otthoni ápolásának szakmaként való elismerése, továbbá a nők és a férfiak munkaerőpiacon, oktatásban és képzésben való, egyenlő részvételének fokozása felé; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a szabadságokra vonatkozó megfelelő szabályok, a szülői szabadságra vonatkozó szabályok, valamint a mindkét szülő számára biztosított rugalmas munkavégzési formák hiánya gyakran megakadályozza a nőket abban, hogy aktívan részt vegyenek a munkaerőpiacon, illetve hogy teljes munkaidőben dolgozzanak; szükség van továbbá a vállalati kultúra változására is a nők munkába állása és foglalkoztatása tekintetében; ezért felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat annak megakadályozására, hogy a gazdasági és pénzügyi válság miatt korlátozzák a szociális juttatásokat és a gyermekgondozás, valamint az időskorúak és a rászorulók segítése terén nyújtott szociális szolgáltatásokat;

46.

emlékezteti a Bizottságot és a tagállamokat arra, hogy a nők és a férfiak tekintetében pozitív intézkedéseket kell elfogadni, többek között annak elősegítése érdekében, hogy a családnak szentelt időszakot követően (gyermeknevelés és/vagy beteg vagy fogyatékkal élő hozzátartozó gondozása után) visszatérjenek a munkába, olyan munkaerő-piaci (re)integrációs intézkedések előmozdításával, amelyek lehetővé teszik, hogy e személyek anyagilag ismét függetlenek lehessenek;

47.

hangsúlyozza, hogy az oktatás központi szerepet játszik abban, hogy a gyermekek a lehető a legkoraibb életszakaszukban megtanulják a nemek közötti egyenlőség fontosságát, a különféle kultúrák elfogadását, valamint a megkülönböztetés és az előítélet hatásának megértését; felkéri a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki oktatási programokat és az egész iskoláskorra kiterjedő tájékoztató és tudatosságnövelő programokat az Európai Unió alapjogi chartájában és különösen annak 23. cikkében foglalt értékek előmozdítása érdekében;

48.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a fiatalok szabadon választhassák meg szakmájukat; emlékeztet ezzel kapcsolatban annak fontosságára, hogy a tanárok ne automatikusan a nemi sztereotípiák alapján irányítsák diákjaikat a különböző szakmák felé, valamint arra, hogy a munkalehetőségek teljes körét hangsúlyozni kell;

49.

felkéri a tagállamokat, hogy az oktatási ágazatban végrehajtott ismeretterjesztő programokon keresztül biztosítsák, hogy a lányokat ne irányítsák automatikusan a hagyományosan női ágazatok és szakmák felé.

50.

hangsúlyozza, hogy fokozni kell azokat az európai szinten megvalósított erőfeszítéseket, amelyek arra irányulnak, hogy növekedjen a nők képviselete a politikai életben; ösztönzi ezért a nők szerepvállalását az összes európai intézményben, különösen felelős pozíciókban; hangsúlyozza, hogy további erőfeszítésekre van szükség nemzeti, regionális és önkormányzati szinten egyaránt; kötelező célokra szólít fel a nők és a férfiak egyenlő képviseletének biztosítása érdekében; e tekintetben megállapítja a kvóták alkalmazása által a nők képviseletében jelentkező pozitív hatásokat; ezért kiemeli, hogy a választási kvóták alkalmazása pozitív hatásokkal jár a nők képviseletére;

51.

emlékeztet, hogy a nagyvállalatok közül csak 3 %-nak a legfőbb döntéshozó szerve élén áll nő; ezért hangsúlyozza Norvégia példáját, amely 2003 óta alkalmazza sikeresen a kvótarendszert a társaságok igazgatóságaiban az egyenlőség biztosítása érdekében, és amely példát ma már Spanyolország és Franciaország is követi; felkéri a tagállamokat, hogy hozzanak eredményes intézkedéseket – például kvóták révén –, amelyek biztosítják a nők jobb képviseletét a tőzsdén jegyzett társaságokban és általában a vállalatok – különösen az állami részvétellel működők – igazgatóságaiban;

52.

hangsúlyozza, hogy a tagállamokban a foglalkoztatás terén a nemek tekintetében tapasztalható igazságtalanságok ellen vállalati és ágazatspecifikus – törvényileg rögzített –, az egyenlőség megvalósítására irányuló terveket kell kidolgozni a szociális partnerek kezdeményezésére és ellenőrzése mellett;

53.

hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak – különösen jogalkotás révén – kell intézkedéseket tenniük arra, hogy kötelező célokat állapítsanak meg a férfiak és nők közötti egyenlőség biztosítására a vállalatok, a közigazgatási szervek és a politikai testületek felelős beosztásaiban;

54.

felkéri a tagállamokat, hogy azonosítsák azokat a vállalatokat, amelyek előmozdítják a nemek közötti egyenlőséget és a szakmai, a családi és a magánélet összeegyeztethetőségét, és széles körben, többek között a kereskedelmi és ipari kamarák segítségével terjesszék a bevált gyakorlatokat;

55.

üdvözli az általános vitát, amely a gazdasági életben a nők által betöltött vezetői pozíciók arányának növelésére irányul, valamint javasolja, hogy e célból vezessenek be a vállalatoknál önkéntes kvótát a dolgozók nemek szerinti megoszlásának alakítására;

56.

felszólít arra, hogy képzési, szakmai és jogi tanácsadási struktúrák megteremtésével, valamint az állami és magánfinanszírozáshoz való hozzáférés megkönnyítésével hozzanak nemzeti és európai szintű intézkedéseket a nők körében a vállalkozási kedv előmozdítására;

57.

bátorítja a nemek közötti egyenlőség előmozdítása terén az érdekeltek közötti rendszeres információ- és tapasztalatcserét a bevált gyakorlatok teljes társadalomban, európai, nemzeti, regionális és helyi szinten történő megvalósítása céljából az állami és a magánszektorban egyaránt;

58.

felkéri a tagállamokat, hogy fordítsanak különös figyelmet a nők kiszolgáltatott csoportjaira: a fogyatékkal élőkre, az idősekre, a bevándorlókra és a kisebbségekhez tartozókra, valamint az alacsony képzettségű vagy képzettséggel egyáltalán nem rendelkező, de eltartott családtagokért felelős nőkre, mivel ezek mindannyian sajátos csoportok, amelyek egyedi körülményeikhez igazított intézkedéseket igényelnek; felkéri a Bizottságot, hogy bővítse ki az önkéntesség európai éve (2011) hatókörét oly módon, hogy bevonja abba a nemek közötti egyenlőség előmozdítását is;

59.

felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat abban, hogy javítsák a hátrányos helyzetű nők, például a női bevándorlók, az etnikai kisebbséghez tartozó, a fogyatékkal élő és a gyermeküket egyedül nevelő nők munkahelyi kilátásait, ezáltal a gazdasági értelemben önálló életre való esélyüket, annak révén, hogy javítják az oktatáshoz és szakképzéshez való hozzáférésüket; rámutat a többszörös diszkriminációra, ami a női bevándorlókat sújtja, akiket a nemi alapú megkülönböztetésen túl etnikai hovatartozáson alapuló, faji, illetve életkoron alapuló megkülönböztetés is éri;

60.

felszólítja az egyenlőségért felelős nemzeti, regionális és helyi szerveket, hogy fogadjanak el olyan integrált megközelítéseket, amelyek javítják az általuk a többszörös megkülönböztetéssel összefüggő esetekre adott válaszokat és azok kezelését; hangsúlyozza továbbá, hogy ezeknek a szerveknek képzést kellene kínálniuk a bíróságok, esküdtszékek és a személyzet számára, hogy felismerhessék, előre jelezhessék és kezelhessék a többszörös megkülönböztetéssel összefüggő eseteket;

61.

emlékeztet, hogy a fogyatékkal élő nők gyakran hátrányos megkülönböztetés áldozatai a szociális, kulturális, politikai és szakmai életben; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek konkrét javaslatokat helyzetük javítására;

62.

felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fordítsanak különleges figyelmet a roma nők helyzetére a romák beilleszkedésére irányuló európai stratégia alkalmazása kapcsán;

63.

megállapítja, hogy az Alapjogi Ügynökség jelentése szerint a transznemű személyek továbbra is erőteljesen peremre szorított és magas fokú megbélyegzéssel, kirekesztéssel és erőszakkal szembesülő, áldozattá vált csoport; határozottan ösztönzi az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy kövessék az ügynökségnek a nemi identitáson alapuló megkülönböztetéssel szembeni szilárdabb és egyértelműbb védelemre irányuló ajánlásait;

64.

támogatja a nők és a férfiak reproduktív egészséggel kapcsolatos megfelelő tájékoztatását és támogatását, valamint hangsúlyozza, hogy a nőknek a férfiakkal egyenlő jogokkal és lehetőségekkel kell rendelkezniük arra, hogy hozzáférjenek e terület szolgáltatásaihoz; hangsúlyozza, hogy a nőknek különösen a fogamzásgátláshoz és az abortuszhoz való könnyű hozzáférésen keresztül irányítaniuk kell tudni saját szexuális és reprodukcióval kapcsolatos jogaikat; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy fogadjanak el olyan intézkedéseket és cselekvéseket, amelyek a férfiak körében felkeltik a tudatosságot a szexuális és reprodukcióval kapcsolatos kérdéseket érintő felelősségüket illetően;

65.

emlékeztet arra, hogy a nők elleni erőszak továbbra is nagyban akadályozza a nemek közötti egyenlőség megvalósítását; felkéri a Bizottságot, hogy kezdje meg egy, a nők elleni erőszak valamennyi, fizikai, szexuális vagy pszichológiai formájának, többek között a leánykereskedelemnek a megelőzéséről és az ellenük való küzdelemről szóló átfogó irányelvre irányuló javaslat kidolgozását;

66.

üdvözli az uniós és nemzeti szinten tett erőfeszítéseket a nők elleni erőszakkal szembeni fellépés területén, hangsúlyozza azonban, hogy ez a jelenség továbbra is súlyos, megoldatlan probléma, és sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek intézkedéseket a nemi alapú erőszakkal, valamint – jogállásuktól, fajuktól, életkoruktól, szexuális irányultságuktól, etnikai származásuktól vagy vallásuktól függetlenül – a nők ilyen erőszakkal szembeni megóvásával foglalkozó segítő szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítására; üdvözli az erőszak e formájával kapcsolatos viták újraindítását, nevezetesen az európai védelmi határozat bevezetése és az emberkereskedelemről szóló irányelv révén; felkéri az Európai Uniós soros elnökségeit, hogy folytassák ezt az utat; hangsúlyozza, hogy a Tanácsnak és a Bizottságnak el kell fogadnia az Európai Parlamentben az európai védelmi határozattal kapcsolatban elért megállapodást ahhoz, hogy az irányelv a lehető leghamarabb hatályba léphessen;

67.

ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy a következő négy éven belül hozza létre a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem európai évét; e tekintetben rámutat, hogy ez fokozni fogja a tudatosságot az európai polgárok körében, és a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemre fogja sarkallni a kormányokat;

68.

hangsúlyozza, hogy széles körű, valamennyi uniós országra kiterjedő és közös módszertant alkalmazó felmérést kell végezni a probléma valódi kiterjedésének meghatározása érdekében; rámutat az ezen a területen a nemi erőszak európai megfigyelőközpontja által elvégzendő fontos munkára, amely jó minőségű statisztikákkal fog szolgálni az e társadalmi veszedelem leküzdésére irányuló politikai intézkedések alátámasztására;

69.

felkéri a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a rendőrségi állomány, a jogi és szociális szereplők jobb képzéséről és együttműködéséről, valamint hozzanak létre megfelelő struktúrákat a nők ellen elkövetett erőszak valamennyi esetére, ideértve a súlyos fizikai és pszichológiai erőszak ritka formáit is, mint például a kénsavval való leöntést;

70.

hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a tagállamok, valamint a regionális és helyi hatóságok az ESZA-hoz vagy a PROGRESS programhoz hasonló eszközök alkalmazásával tegyenek intézkedéseket a nemi erőszak áldozatává vált nők munkaerőpiacra való újbóli integrációjának elősegítésére;

71.

rámutat, hogy fejleszteni kell a nemi perspektíva integrálására irányuló folyamatokban való együttműködésben és az azokban való részvételben a női szervezeteket és általánosságban a civil társadalmat segítő rendszereket;

72.

hangsúlyozza, hogy a nemi perspektívát és a nemi erőszak elleni küzdelmet be kell építeni az Európai Unió kül- és fejlesztési együttműködési politikájába;

73.

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy ösztönözze a tagállamokat arra, hogy a médiában általánosságban, különösen pedig a reklám- és promóciós anyagokban mozdítsák elő a nők olyan ábrázolását, amely tiszteletben tartja a nők méltóságát, szerepük különbözőségét és a nők identitását;

74.

felhívja a Bizottságot és a költségvetési hatóságot, hogy a költségvetés és az EU új többéves pénzügyi keretének elkészítésekor tartsák be a nemi szempontokat érvényesítő költségvetés-tervezés kritériumait; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy kövessék ezt a példát nemzeti költségvetésük kidolgozásakor;

75.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak.