EUR-Lex Access to European Union law
This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 32009D0339
2009/339/EC: Commission Decision of 16 April 2009 amending Decision 2007/589/EC as regards the inclusion of monitoring and reporting guidelines for emissions and tonne-kilometre data from aviation activities (notified under document number C(2009) 2887) (Text with EEA relevance)
2009/339/EK: A Bizottság határozata ( 2009. április 16. ) a 2007/589/EK határozatnak a légi közlekedésből származó kibocsátások és a légi közlekedésre vonatkozó tonnakilométer-adatok nyomon követésére és jelentésére vonatkozó iránymutatások megállapítása céljából történő módosításáról (az értesítés a C(2009) 2887. számú dokumentummal történt) (EGT-vonatkozású szöveg)
2009/339/EK: A Bizottság határozata ( 2009. április 16. ) a 2007/589/EK határozatnak a légi közlekedésből származó kibocsátások és a légi közlekedésre vonatkozó tonnakilométer-adatok nyomon követésére és jelentésére vonatkozó iránymutatások megállapítása céljából történő módosításáról (az értesítés a C(2009) 2887. számú dokumentummal történt) (EGT-vonatkozású szöveg)
HL L 103., 2009.4.23, p. 10–29
(BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)
No longer in force, Date of end of validity: 31/12/2012; közvetve hatályon kívül helyezte: 32012R0601
23.4.2009 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 103/10 |
A BIZOTTSÁG HATÁROZATA
(2009. április 16.)
a 2007/589/EK határozatnak a légi közlekedésből származó kibocsátások és a légi közlekedésre vonatkozó tonnakilométer-adatok nyomon követésére és jelentésére vonatkozó iránymutatások megállapítása céljából történő módosításáról
(az értesítés a C(2009) 2887. számú dokumentummal történt)
(EGT-vonatkozású szöveg)
(2009/339/EK)
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,
tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,
tekintettel az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1) és különösen annak 14. cikke (1) bekezdésére,
mivel:
(1) |
A 2003/87/EK irányelvnek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének a légi közlekedésre történő kiterjesztése céljából történő módosításáról szóló, 2008. november 19-i 2008/101/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerét kiterjesztette a légiközlekedési tevékenységekre. |
(2) |
A 2003/87/EK irányelv 14. cikkének (1) bekezdése szerint a Bizottság elfogadja a légiközlekedési tevékenységekből származó kibocsátások nyomon követésére és jelentésére vonatkozó, valamint a légiközlekedési tevékenységekhez tartozó tonnakilométer-adatoknak az említett irányelv 3e. és 3f. cikke szerinti kérelmek céljára történő nyomon követésére és jelentésére vonatkozó iránymutatást. |
(3) |
Az igazgatásért felelős tagállamnak indokolt gondoskodnia arról, hogy minden légijármű-üzemeltető az adott tagállam illetékes hatóságának nyomonkövetési tervet nyújtson be, amelyben intézkedéseket állapít meg az éves kibocsátások, valamint – a kibocsátási egységek térítésmentes kiosztására vonatkozó kérelem céljából – a tonnakilométer-adatok nyomon követésére és jelentésére, továbbá arról, hogy a terveket az illetékes hatóság az irányelv 14. cikkének (1) bekezdése alapján elfogadott iránymutatásoknak megfelelően jóváhagyja. |
(4) |
A 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alapján az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának nyomon követésére és jelentésére vonatkozó iránymutatások létrehozásáról szóló, 2007. július 18-i 2007/589/EK bizottsági határozatot (3) ezért ennek megfelelően indokolt módosítani. |
(5) |
Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a 2003/87/EK irányelv 23. cikkében említett, az éghajlatváltozással foglalkozó bizottság véleményével, |
ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:
1. cikk
A 2007/589/EK határozat a következőképpen módosul:
1. |
Az 1. cikk helyébe a következő szöveg lép: „1. cikk E határozat I–XIV. melléklete tartalmazza a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében felsorolt, valamint az említett irányelv 24. cikkének (1) bekezdése értelmében felvett tevékenységekből származó üvegházhatástokozógáz-kibocsátások nyomon követésére és jelentésére vonatkozó iránymutatásokat. A XV. melléklet tartalmazza a légi közlekedésre vonatkozó tonnakilométer-adatoknak a 2003/87/EK irányelv 3e. és 3f. cikke szerinti kérelmek céljára történő nyomon követésére és jelentésére vonatkozó iránymutatást. Ezen iránymutatások alapját az említett irányelv IV. mellékletében meghatározott elvek alkotják.”; |
2. |
A mellékletek jegyzéke a következő bejegyzésekkel egészül ki:
|
3. |
Az I. melléklet az e határozat mellékletének A. részében meghatározottak szerint módosul. |
4. |
A határozat kiegészül az e határozat mellékletének B. részében szereplő XIV. melléklettel. |
5. |
A határozat kiegészül az e határozat mellékletének C. részében szereplő XV. melléklettel. |
2. cikk
E határozatnak a tagállamok a címzettjei.
Kelt Brüsszelben, 2009. április 16-án.
a Bizottság részéről
Stavros DIMAS
a Bizottság tagja
(1) HL L 275., 2003.10.25., 32. o.
(2) HL L 8., 2009.1.13., 3. o.
(3) HL L 229., 2007.8.31., 1. o.
MELLÉKLET
A. |
Az I. melléklet a következőképpen módosul:
|
B. |
A határozat a következő XIV. melléklettel egészül ki: „XIV. MELLÉKLET A 2003/87/EK irányelv I. melléklete szerinti légiközlekedési tevékenységekből származó kibocsátások meghatározására vonatkozó tevékenységspecifikus iránymutatások 1. TERJEDELEM ÉS TELJESSÉG A 2003/87/EK irányelv I. mellékletében meghatározott légiközlekedési tevékenységekből származó kibocsátások nyomon követését és jelentését az e mellékletben szereplő tevékenységspecifikus iránymutatások alkalmazásával kell végezni. A tüzelőanyagok égetésére vonatkozó II. melléklet a mozgó forrásokra, így a légi járművekre nem alkalmazandó. A melléklet hatálya kiterjed minden, a 2003/87/EK irányelv I. mellékletének hatálya alá tartozó és a légijármű-üzemeltető által a jelentési időszakban üzemeltetett járatra. A 2003/87/EK irányelv 3. cikkének o) pontja értelmében vett, a légi járatért felelős légijármű-üzemeltető egyértelmű azonosítása céljából a légiforgalmi irányító (ATC) szolgálat felé használt hívójelet kell használni. A hívójel a repülési terv 7. rovatában szereplő ICAO-kód, illetve ha az nem áll rendelkezésre, a légi jármű lajstromjele. Ha a légijármű-üzemeltető személye ismeretlen, a légi jármű tulajdonosát kell a légi jármű üzemeltetőjének tekinteni, kivéve, ha a légi jármű tulajdonosa az illetékes hatóság számára kielégítő módon bizonyítja, hogy valamely másik személy a légijármű-üzemeltető. 2. A CO2-KIBOCSÁTÁS MEGHATÁROZÁSA A légiközlekedési tevékenységekből származó CO2-kibocsátásokat a következő képlet alkalmazásával kell kiszámítani: CO2-kibocsátás = tüzelőanyag-fogyasztás × kibocsátási tényező 2.1. A MÓDSZER MEGVÁLASZTÁSA A légijármű-üzemeltető a nyomonkövetési tervben meghatározza, hogy az egyes légijármű-típusokra melyik nyomonkövetési módszertant alkalmazza. Abban az esetben, ha a légijármű-üzemeltető olyan bérelt vagy egyéb légijármű-típust kíván használni, amely az illetékes hatósághoz történő benyújtás idején még nem szerepelt a nyomonkövetési tervben, a légijármű-üzemeltető a nyomonkövetési tervben leírja az ilyen további légijármű-típusokra alkalmazandó nyomonkövetési módszertan meghatározására szolgáló eljárást. A légijármű-üzemeltető biztosítja a kiválasztott nyomonkövetési módszertan következetes alkalmazását. A légijármű-üzemeltető a nyomonkövetési tervben minden egyes légijármű-típussal kapcsolatban meghatározza:
A b) és c) pont alkalmazásában, valamint ha különleges körülmények indokolják, így például ha a tüzelőanyag-szállítók egy bizonyos módszerhez nem képesek az összes szükséges adatot szolgáltatni, az alkalmazott módszerek e jegyzéke tartalmazhat egy külön jegyzéket arról, hogy egyes repülőterek esetében az üzemeltető az általános módszertantól hogyan kíván eltérni. 2.2. TÜZELŐANYAG-FOGYASZTÁS A tüzelőanyag-fogyasztást a jelentési időszakban elfogyasztott tüzelőanyag tömegével kell megadni (tonna). A tüzelőanyag-fogyasztást minden egyes járatra és minden egyes tüzelőanyagra nézve nyomon kell követni, és az alább megadott képlet alapján tartalmaznia kell a kisegítő hajtóművek által elfogyasztott tüzelőanyagot is. A felvett tüzelőanyag mennyiségének meghatározása történhet a tüzelőanyag szállítója által elvégzett, a szállítólevélben vagy a számlán járatonként dokumentált méréssel. Alternatívaképpen a felvett tüzelőanyag mennyisége a légi jármű fedélzeti mérőrendszereinek alkalmazásával is meghatározható. Az adatokat a tüzelőanyag-szállítótól kell beszerezni, vagy be kell jegyezni a tömeg- és súlypontszámítási dokumentációba vagy a légi jármű műszaki naplójába, vagy a légi járműből elektronikus úton kell megküldeni a légi jármű üzemeltetőjének. A tüzelőanyag-tartályban lévő tüzelőanyag mennyisége a légi jármű fedélzeti mérőrendszereinek alkalmazásával határozható meg, és ezt az adatot be kell jegyezni a tömeg- és súlypontszámítási dokumentációba, a légi jármű műszaki naplójába, vagy a légi járműből elektronikus úton kell megküldeni a légi jármű üzemeltetőjének. Az üzemeltetőnek azt a módszert kell választania, amely ésszerű költségek és a lehető legkisebb bizonytalanság mellett a lehető leggyorsabban a lehető legteljesebb adatokat szolgáltatja. 2.2.1. SZÁMÍTÁSI KÉPLETEK A tényleges tüzelőanyag-fogyasztást a következő két módszer valamelyikének alkalmazásával kell kiszámítani:
2.2.2. SZÁMÍTÁSI KÖVETELMÉNYEK 1. meghatározási szint: A jelentési időszak alatti tüzelőanyag-fogyasztás meghatározásakor a bizonytalanság legfeljebb ± 5,0 % lehet. 2. meghatározási szint: A jelentési időszak alatti tüzelőanyag-fogyasztás meghatározásakor a bizonytalanság legfeljebb ± 2,5 % lehet. Azok a légijármű-üzemeltetők, amelyeknek az előző kereskedési időszakban bejelentett (illetve ha nincs még mindig érvényes bejelentett kibocsátás, a konzervatív becsléssel vagy kivetítéssel meghatározott) átlagos éves fosszilis eredetű CO2-kibocsátása nem volt nagyobb 50 kilotonnánál, a jelentős forrásanyagokra legalább az 1. meghatározási szintet kell alkalmazniuk. Az összes többi légijármű-üzemeltetőnek a jelentős forrásanyagokra a 2. meghatározási szintet kell alkalmaznia. 2.2.3. A TÜZELŐANYAG SŰRŰSÉGE Ha a légijármű-üzemeltető a felvett vagy a tüzelőanyag-tartályokban maradó tüzelőanyag mennyiségét térfogategységben (liter vagy m3) határozza meg, akkor ezt a mennyiséget a tüzelőanyag-sűrűség tényleges értékeinek alkalmazásával tömeggé kell átalakítania. A tényleges sűrűség a kg/literben kifejezett, a méréskor fennálló tényleges hőmérsékleten meghatározott sűrűséget jelenti. Ha a mérés nem fedélzeti mérőrendszerrel történik, akkor tényleges sűrűségként a tüzelőanyag-szállító által a tüzelőanyag-feltöltéskor mért és a számlára vagy a szállítólevélre feljegyzett sűrűséget kell figyelembe venni. Ha ez az információ nem áll rendelkezésre, a tényleges sűrűséget a tüzelőanyag-feltöltéskor fennálló, a tüzelőanyag-szállító által megadott vagy a tüzelőanyag-feltöltés helyszínéül szolgáló repülőtérre előírt hőmérséklet alapján, szabványos sűrűség–hőmérséklet korrelációs táblázatok alkalmazásával kell meghatározni. Kizárólag azokban az esetekben, ha illetékes hatóság előtt kielégítően bizonyítást nyer, hogy a tényleges értékek nem állnak rendelkezésre, 0,8 kg/liter átlagos sűrűség vehető figyelembe. 2.3. KIBOCSÁTÁSI TÉNYEZŐ Az egyes légijármű-tüzelőanyagokra a következő – a fűtőértékre és a kibocsátási tényezőkre vonatkozóan az I. melléklet 11. szakaszában meghatározott referenciaértékeken alapuló –, tonna CO2/tonna tüzelőanyag-hányadosként megadott referenciatényezőket kell alkalmazni: 1. táblázat Légi járművek tüzelőanyagainak kibocsátási tényezője
A jelentéstétel céljából ez a megközelítés az 1. meghatározási szintnek felel meg. Az olyan alternatív tüzelőanyagok esetében, amelyekhez nem tartoznak referenciaértékek, tevékenységspecifikus kibocsátási tényezőket kell meghatározni az I. melléklet 5.5. és 13. szakasza szerint. Ilyen esetekben meg kell határozni és kísérő adatként jelenteni kell a fűtőértéket. Ha az alternatív tüzelőanyag biomasszát tartalmaz, az I. mellékletben a biomassza-tartalom nyomon követésére és jelentésére vonatkozóan meghatározott követelményeket kell alkalmazni. A kereskedelemben forgalmazott tüzelőanyagok esetében a kibocsátási tényező, illetve az alapjául szolgáló széntartalom, a biomasszatartalom és a fűtőérték a tüzelőanyag szállítója által az adott tüzelőanyagra vonatkozó beszerzési nyilvántartásból határozható meg, amennyiben ez a meghatározás nemzetközileg elfogadott szabványok alapján történik. 3. A BIZONYTALANSÁG MEGHATÁROZÁSA A légijármű-üzemeltetőnek a kibocsátás kiszámítása során ismernie kell a bizonytalanság főbb forrásait. A légijármű-üzemeltetők nem kötelezhetők arra, hogy az I. melléklet 7.1. szakasza szerint részletesen meghatározzák a bizonytalanságot, de azonosítaniuk kell a bizonytalanság forrásait és az azokhoz kapcsolódó bizonytalansági szinteket. Ezeket az információkat a 2.2. szakasz szerinti nyomonkövetési módszertan megválasztásakor figyelembe kell venni. Amennyiben a felvett tüzelőanyag mennyiségének meghatározása kizárólag a számlázott tüzelőanyag-mennyiség vagy a tüzelőanyag-szállító által szolgáltatott egyéb megfelelő információk, például a járatonként kiállított tüzelőanyag-feltöltési szállítólevelek alapján történik, a bizonytalansági szint igazolásához nincs szükség további bizonyítékra. Amennyiben a felvett tüzelőanyag mennyiségének mérése fedélzeti mérőrendszerekkel történik, a tüzelőanyag mennyiségének méréséhez kapcsolódó bizonytalansági szintet kalibrálási tanúsítvánnyal kell alátámasztani. Ha ilyen tanúsítvány nem áll rendelkezésre, a légi járat üzemeltetője:
A nyomonkövetési módszertan egyéb elemeihez kapcsolódó bizonytalanságok olyan, kellően biztonságos szakértői vélemény alapján határozhatóak meg, amely figyelembe veszi a járatok jelentési időszakra eső becsült számát. A mérési rendszer összes elemének az éves tevékenységi adatokhoz kapcsolódó bizonytalanságra gyakorolt halmozott hatását nem kötelező figyelembe venni. A légi jármű üzemeltetője rendszeresen összeveti a számlákban szereplő és a fedélzeti mérés által jelzett felvett tüzelőanyag-mennyiséget, és eltérés észlelése esetén a 10.3.5. szakasszal összhangban korrekciós intézkedést hoz. 4. EGYSZERŰSÍTETT ELJÁRÁS KIS KIBOCSÁTÓK SZÁMÁRA Azok a légijármű-üzemeltetők, amelyek három egymást követő négy hónapos időszak mindegyikében kevesebb mint 243 járatot üzemeltetnek, valamint azok a légijármű-üzemeltetők, amelyek összes éves CO2-kibocsátása 10 000 tonnánál kevesebb, kis kibocsátónak minősülnek. A kis kibocsátónak minősülő légijármű-üzemeltetők tüzelőanyag-fogyasztásukat az Eurocontrol vagy olyan más, e területen működő szervezet által alkalmazott olyan eszközökkel becsülhetik, amelyek képesek az összes vonatkozó, így az Eurocontrolnak is rendelkezésére álló légiközlekedési információ feldolgozására. Ilyen eszközök csak akkor használhatók, ha azokat a Bizottság jóváhagyta, beleértve a modellezés esetleges pontatlanságait ellensúlyozó korrekciós tényezők alkalmazását is. Ha az egyszerűsített eljárást alkalmazó légijármű-üzemeltető egy jelentési évben túllépi a kis kibocsátók számára megállapított küszöbértéket, e tényről értesíti az illetékes hatóságot. Hacsak az illetékes hatóság számára kielégítően nem bizonyítja, hogy a következő jelentési időszaktól kezdve nem fogja a küszöbértéket még egyszer meghaladni, a légijármű-üzemeltető köteles aktualizálni a nyomonkövetési tervet annak érdekében, hogy megfeleljen a 2. és 3. szakaszban előírt nyomonkövetési követelményeknek. A felülvizsgált nyomonkövetési tervet jóváhagyásra késedelem nélkül be kell nyújtani az illetékes hatósághoz. 5. HIÁNYZÓ ADATOK ESETÉN ALKALMAZANDÓ MEGKÖZELÍTÉS A légijármű-üzemeltető ezen iránymutatások I. melléklete 10.2–10.3. szakaszában említett megfelelő ellenőrzési tevékenységek végrehajtásával minden lépést megtesz annak érdekében, hogy megakadályozza az adatok hiányosságának előfordulását. Ha az illetékes hatóság, a légijármű-üzemeltető vagy a hitelesítő azt észleli, hogy a 2003/87/EK irányelv I. mellékletének hatálya alá tartozó járat esetében a kibocsátások meghatározásához szükséges adat egy része a légijármű-üzemeltető ellenőrzésén kívül álló okok miatt hiányzik, és ezt a nyomonkövetési tervben feltüntetett másik módszer segítségével nem lehet pótolni, az üzemeltető a fenti 4. szakaszban említett eszközök alkalmazásával becslést végezhet e járat kibocsátásáról. Az éves kibocsátási jelentésnek fel kell tüntetnie az ilyen megközelítéssel meghatározott kibocsátási mennyiséget. 6. NYOMONKÖVETÉSI TERV A légijármű-üzemeltetők legalább négy hónappal az első jelentési időszak kezdete előtt az illetékes hatósághoz jóváhagyásra benyújtják nyomonkövetési tervüket. Az illetékes hatóság biztosítja, hogy a légijármű-üzemeltető minden kereskedési időszak kezdete előtt felülvizsgálja a nyomonkövetési tervet, és szükség esetén felülvizsgált nyomonkövetési tervet nyújt be. A kibocsátásokat 2010. január 1-jétől kezdődően jelentő nyomonkövetési terv benyújtását követően a 2013-ban kezdődő kereskedési időszak előtt felül kell vizsgálni a nyomonkövetési tervet. A felülvizsgálat során a légijármű-üzemeltető az illetékes hatóság számára kielégítő módon megvizsgálja, hogy a jelentett adatok minőségének javítása érdekében lehet- e a nyomonkövetési módszertant javítani anélkül, hogy ez ésszerűtlenül magas költségekhez vezetne. A nyomonkövetési módszertan javasolt módosításait, amennyiben van ilyen, be kell jelenteni az illetékes hatóságnak. A nyomonkövetési módszertan olyan lényeges változtatásait, amelyek a nyomonkövetési terv frissítését igénylik, az illetékes hatóságnak jóvá kell hagynia. A lényeges módosítások körébe tartozik a következő:
Az I. melléklet 4.3. szakaszától eltérve a nyomonkövetési tervnek a következő információkat kell tartalmaznia: minden légijármű-üzemeltető esetében:
Az 1–7. pontban foglaltak mellett minden légijármű-üzemeltető, a fenti 4. szakaszban meghatározott egyszerűsített eljárást követni kívánó kis kibocsátók kivételével, a nyomonkövetési tervben szerepelteti a következőket:
Az 1–7. pontban foglaltak mellett a fenti 4. szakaszban meghatározott egyszerűsített eljárást követni kívánó kis kibocsátók esetében a nyomonkövetési tervben szerepelnek a következők:
Az illetékes hatóság előírhatja, hogy a légijármű-üzemeltetők a nyomonkövetési tervet elektronikus formanyomtatványon nyújtsák be. A Bizottság szabványosíthatja az elektronikus formanyomtatványt vagy az alkalmazandó fájlformátumot. Ebben az esetben az illetékes hatóság a légijármű-üzemeltetőtől elfogadja e formanyomtatvány vagy előírt formátum használatát, kivéve, ha az illetékes hatóság formanyomtatványa legalább ugyanazoknak az információknak a szolgáltatását követeli meg. 7. JELENTÉSI FORMANYOMTATVÁNY Légijármű-üzemeltetők éves kibocsátásaik jelentésére a lenti, 8. szakaszban bemutatott formanyomtatványt használják. Az illetékes hatóság előírhatja, hogy a légijármű-üzemeltető köteles az éves kibocsátási jelentést elektronikus formanyomtatványon benyújtani. A Bizottság szabványosíthatja az elektronikus formanyomtatványt vagy az alkalmazandó fájlformátumot. Ebben az esetben az illetékes hatóság köteles a légijármű-üzemeltetőtől elfogadni e formanyomtatvány vagy formátum használatát, kivéve akkor, ha az illetékes hatóság formanyomtatványa legalább ugyanazon információk szolgáltatását követeli meg. A kibocsátásokat tonna CO2 mértékegységben, egész tonnára kerekítve kell megadni. A kibocsátási tényezőket mind a kibocsátási számításban, mind a jelentésben úgy kell kerekíteni, hogy csak jelentős számjegyeket tartalmazzanak. A számítások során a járatonkénti tüzelőanyag-fogyasztást az összes szignifikáns számjeggyel kell figyelembe venni. 8. AZ ÉVES KIBOCSÁTÁSI JELENTÉS TARTALMA Minden légijármű-üzemeltető az alábbi információkat szerepelteti az éves kibocsátási jelentésében:
2. táblázat A légiközlekedési tevékenységekből származó éves kibocsátások jelentésére szolgáló formanyomtatvány
Minden légijármű-üzemeltető mellékletben csatolja éves kibocsátási jelentéséhez a következő információkat:
Az üzemeltető kérheti, hogy ezt a mellékletet bizalmasan kezeljék. 9. HITELESÍTÉS Az I. melléklet 10.4. szakaszában meghatározott hitelesítési követelményeken kívül a hitelesítő a következőket is figyelembe veszi:
|
C. |
A határozat a következő XV. melléklettel egészül ki: „XV. MELLÉKLET A légiközlekedési tevékenységekhez tartozó tonnakilométer-adatoknak a 2003/87/EK irányelv 3e. és 3f. cikke szerinti kérelmek céljára történő meghatározására vonatkozó tevékenységspecifikus iránymutatások 1. BEVEZETÉS Ez a melléklet a 2003/87/EK irányelv I. melléklete szerinti légiközlekedési tevékenységekhez tartozó tonnakilométer-adatok nyomon követésére, jelentésére és hitelesítésére vonatkozó általános iránymutatásokat tartalmazza. Az I. melléklet a tonnakilométer-adatok nyomon követésére, jelentésére és hitelesítésére értelemszerűen alkalmazandó. Ezen alkalmazás céljából a kibocsátásokra való hivatkozások tonnakilométer-adatokra való hivatkozásokként értendők. Az I. melléklet 4.1., 4.2., 5.1., 5.3–5.7., 6–7. és 11–16. szakasza a tonnakilométer-adatokra nem alkalmazandó. 2. TERJEDELEM ÉS TELJESSÉG A 2003/87/EK irányelv I. mellékletében meghatározott légiközlekedési tevékenységekhez tartozó tonnakilométer-adatok nyomon követését és jelentését az e mellékletben szereplő tevékenységspecifikus iránymutatások alkalmazásával kell végezni. Az adatokban az említett irányelv I. mellékletének hatálya alá tartozó és a légijármű-üzemeltető által a jelentési időszakban üzemeltetett minden járatot figyelembe kell venni. A 2003/87/EK irányelv 3. cikkének o) pontja értelmében vett, a légi járatért felelős légijármű-üzemeltető egyértelmű azonosítása céljából a légiforgalmi irányító (ATC) szolgálat felé használt hívójelet kell használni. A hívójel a repülési terv 7. rovatában szereplő ICAO-kód, illetve ha az nem áll rendelkezésre, a légi jármű lajstromjele. Ha a légijármű-üzemeltető személye ismeretlen, a légi jármű tulajdonosát kell a légi jármű üzemeltetőjének tekinteni, kivéve ha a légi jármű tulajdonosa az illetékes hatóság számára kielégítő módon bizonyítja, hogy valamely másik személy a légijármű-üzemeltető. 3. NYOMONKÖVETÉSI TERV A 2003/87/EK irányelv 3 g. cikke szerint a légijármű-üzemeltető nyomonkövetési tervet nyújt be, amelyben intézkedéseket állapít meg a tonnakilométer-adatok nyomon követésére és jelentésére. A légijármű-üzemeltetők legalább négy hónappal az első jelentési időszak kezdete előtt az illetékes hatósághoz jóváhagyásra benyújtják nyomonkövetési tervüket. A légijármű-üzemeltető a nyomonkövetési tervben meghatározza, hogy az egyes légijármű-típusokra melyik nyomonkövetési módszertant alkalmazza. Abban az esetben, ha a légijármű-üzemeltető olyan bérelt vagy egyéb légijármű-típust kíván használni, amely az illetékes hatósághoz történő benyújtás idején még nem szerepelt a nyomonkövetési tervben, a légijármű-üzemeltető a nyomonkövetési tervben leírja az ilyen további légijármű-típusokra alkalmazandó nyomonkövetési módszertan meghatározására szolgáló eljárást. A légijármű-üzemeltető biztosítja a kiválasztott nyomonkövetési módszertan következetes alkalmazását. Az I. melléklet 4.3. szakaszától eltérve a nyomonkövetési tervnek a következő információkat kell tartalmaznia:
Az illetékes hatóság előírhatja, hogy a légijármű-üzemeltetők a nyomonkövetési tervet elektronikus formanyomtatványon nyújtsák be. A Bizottság szabványosíthatja az elektronikus formanyomtatványt vagy az alkalmazandó fájlformátumot. Ebben az esetben az illetékes hatóság köteles a légijármű-üzemeltetőtől elfogadni e formanyomtatvány vagy formátum használatát, kivéve akkor, ha az illetékes hatóság formanyomtatványa legalább ugyanazon információk szolgáltatását követeli meg. 4. A TONNAKILOMÉTER-ADATOK KISZÁMÍTÁSÁNAK MÓDSZEREI 4.1. SZÁMÍTÁSI KÉPLET A légijármű-üzemeltetők a tonnakilométer-adatok nyomon követéséhez és jelentéséhez számításon alapuló módszertant használnak. A tonnakilométer-adatokat a következő képletből kell kiszámítani: tonnakilométer = távolság × hasznos teher 4.2. TÁVOLSÁG A távolságot a következő képlet alkalmazásával kell kiszámítani: Távolság [km] = földrajzi főkörön mért távolság [km] + 95 km A földrajzi főkörön mért távolság a föld felszínének két pontja között mért legrövidebb távolság, amelyet közelítően a Chicagói Egyezmény 15. mellékletének 3.7.1.1. cikkében előírt rendszer (WGS 84) alkalmazásával kell meghatározni. A repülőtér helyének földrajzi hosszúságát és szélességét vagy a Chicagói Egyezmény 15. mellékletével összhangban, a légiközlekedési tájékoztató kiadványokban (Aeronautical Information Publications, a továbbiakban: AIP) közzétett földrajzi adatokból, vagy az AIP adatait használó más forrásból kell venni. Szoftverrel vagy harmadik fél által kiszámított távolsági adat szintén használható, feltéve, hogy a számítási módszer a fent említett képleten és az AIP adatain alapszik. 4.3. HASZNOS TEHER A hasznos terhet a következő képletből kell kiszámítani: Hasznos teher (t) = az áru és a postai küldemények tömege (t) + az utasok és a feladott poggyász tömege (t) 4.3.1. AZ ÁRU ÉS A POSTAI KÜLDEMÉNYEK TÖMEGE A hasznos teher kiszámításához az érintett járatokra vonatkozó tömeg- és súlypontszámítási dokumentációban található tényleges vagy átlagos tömegértékeket kell alkalmazni. A tömeg- és súlypontszámítási dokumentáció készítésére nem kötelezett légijármű-üzemeltetőknek az áru és a postai küldemények tömegének meghatározásához jóváhagyásra megfelelő módszertant kell ajánlaniuk az illetékes hatóságnak. Az áru és a postai küldemények tényleges tömegébe a hasznos tehernek nem minősülő raklapok és konténerek önsúlya és az üzemi súly nem értendő bele. 4.3.2. AZ UTASOK ÉS A FELADOTT POGGYÁSZ TÖMEGE Az utasok tömegének meghatározására a légijármű-üzemeltetők két meghatározási szint egyikét alkalmazhatják. A légijármű-üzemeltető az utasok és a feladott poggyász tömegének meghatározására minimumként választhatja az 1. meghatározási szintet. Ugyanazon kereskedési időszakban minden járat esetén ugyanazt a választott meghatározási szintet kell alkalmazni. 1. meghatározási szint: Minden egyes utasra és az adott utas feladott poggyászára vonatkozóan 100 kg alapértelmezett értéket kell használni. 2. meghatározási szint: Az egyes járatok tömeg- és súlypontszámítási dokumentációjában az utasokra és a feladott poggyászra vonatkozóan megadott tömeget kell használni. 5. A BIZONYTALANSÁG MEGHATÁROZÁSA A légijármű-üzemeltetőnek a tonnakilométer-adatok kiszámítása során ismernie kell a bizonytalanság főbb forrásait. A tonnakilométer-adatok meghatározására szolgáló módszertannak nem kell az I. melléklet 7. szakasza szerinti részletesen bizonytalansági elemzést tartalmaznia. A légi jármű üzemeltetője az I. melléklet 10.2. és 10.3. szakasza szerint rendszeresen megfelelő ellenőrzést végez, és szabálytalanságok észlelése esetén a 10.3.5. szakasszal összhangban azonnal korrekciós intézkedést hoz. 6. JELENTÉSTÉTEL A tonnakilométer-adatok jelentése a 2003/87/EK irányelv 3e. és 3f. cikke szerinti kérelmek céljára, kizárólag az ugyanott meghatározott évekre vonatkozóan szükséges. A légijármű-üzemeltetők tonnakilométer-adataik jelentésére az alábbi 7. szakaszban bemutatott formátumot használják. Az illetékes hatóság előírhatja, hogy a légijármű-üzemeltetők a tonnakilométer-adatokat elektronikus formanyomtatványon jelentsék be. A Bizottság szabványosíthatja az elektronikus formanyomtatványt vagy az alkalmazandó fájlformátumot. Ebben az esetben az illetékes hatóság köteles a légijármű-üzemeltetőtől elfogadni e formanyomtatvány vagy formátum használatát, kivéve akkor, ha az illetékes hatóság formanyomtatványa legalább ugyanazon információk szolgáltatását követeli meg. A jelentésben a tonnakilométer-adatokat kerekített [t km] értékek formájában kell megadni. A számítások során a járatonkénti adatokat az összes szignifikáns számjeggyel kell figyelembe venni. 7. A TONNAKILOMÉTER-ADATOKRÓL SZÓLÓ JELENTÉS TARTALMA Minden légijármű-üzemeltető szerepelteti az alábbi információkat a tonnakilométer-adatokról szóló jelentésében:
8. HITELESÍTÉS Az I. melléklet 10.4. szakaszában meghatározott hitelesítési követelményeken kívül a hitelesítő a következőket is figyelembe veszi:
A tonnakilométer-adatok esetében a lényegességi szint 5 %.” |
(1) A Chicagóban 1944. december 7-én aláírt nemzetközi polgári repülési egyezmény és mellékletei.”
(2) Nem alkalmazandó az e melléklet 1. táblázatában felsorolt, a légi közlekedésben használt, kereskedelmi forgalomban kapható szabványos tüzelőanyagokra.
(3) Államonként jelentett harmadik államonként összesített kibocsátás.