C‑149/15. sz. ügy

Sabrina Wathelet

kontra

Garage Bietheres & Fils SPRL

(a cour d’appel de Liège [Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – 1999/44/EK irányelv – Fogyasztási cikkek adásvétele és a kapcsolódó jótállás – Hatály – Az »eladó« fogalma – Közvetítő – Kivételes körülmények”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2016. november 9.

1. Európai uniós jog–Értelmezés–Elvek–Önálló és egységes értelmezés

2. Fogyasztóvédelem–Fogyasztási cikkek adásvétele és a kapcsolódó jótállás–1999/44 irányelv–Hatály–Eladó–Fogalom–Szakmai tevékenységén kívül eső célból eljáró eladó javára közvetítőként közreműködő olyan, szakmai tevékenységének keretei között eljáró személy, aki e tényről nem tájékoztatta megfelelően a fogyasztónak minősülő vásárlót–Bennfoglaltság

   (1999/44 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 1. cikk, (2) bekezdés, c) pont)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 28. pont)

2.  Az „eladónak” a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló 1999/44 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében vett fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az egy magánszemély nevében és javára közvetítőként eljáró olyan eladóra vagy szolgáltatóra is vonatkozik, aki nem tájékoztatta megfelelően a fogyasztónak minősülő vásárlót arról a tényről, hogy az értékesített fogyasztási cikk tulajdonosa magányszemély, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata, az ügy összes körülményének figyelembevétele mellett. Ez az értelmezés nem függ attól a kérdéstől, hogy a közvetítő kap‑e díjazást fellépéséért, vagy sem.

   Az 1999/44 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének c) pontja ugyanis meghatározza azon személyek körét, akikkel szemben a fogyasztó érvényesítheti az ezen irányelvből eredő jogait. Következésképpen elengedhetetlen, hogy a fogyasztó megismerje az eladó személyazonosságát, különösen pedig annak magánszemély, illetve eladó vagy szolgáltató minőségét, annak érdekében, hogy a fogyasztó számára lehetővé váljon, hogy az ezen irányelv által nyújtott védelemben részesüljön.

   Így olyan körülmények között, amikor a fogyasztó az eladás lebonyolításának módjára figyelemmel könnyen tévedésbe ejthető, a fogyasztónak magasabb szintű védelmet kell biztosítani. Következésképpen az eladónak az 1999/44 irányelv értelmében vett felelősségét ki kell terjeszteni a közvetítőre, akinek a fogyasztó tekintetében történő fellépése azzal a kockázattal jár, hogy összezavarja a fogyasztót, és azt a képzetet keltheti benne, hogy a fogyasztási cikk tulajdonosának minőségével bír.

   A hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az eladó vagy szolgáltató az 1999/44 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében vett „eladónak” minősíthető‑e, amennyiben nem tájékoztatta megfelelően a fogyasztót arról, hogy nem tulajdonosa a szóban forgó fogyasztási cikknek. E tekintetben elsősorban a következők lehetnek relevánsak annak meghatározása céljából, hogy a fogyasztó képes volt‑e annak megértésére, hogy a közvetítő egy magánszemély nevében és javára jár el: a közvetítő részvételének szintje és erőkifejtésének intenzitása az értékesítésben, azon körülmények, amelyek között a fogyasztási cikket a fogyasztónak bemutatták, valamint a fogyasztó magatartása.

   (vö. 37., 41., 44., 45. pont és a rendelkező rész)