17.3.2011

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 84/1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság zöld könyve a fogyasztók és a vállalkozások javára szolgáló európai szerződési jog felé történő előrehaladás szakpolitikai választási lehetőségeiről

(COM(2010) 348 végleges)

2011/C 84/01

Előadó: Antonello PEZZINI

2010. július 1-jén az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (EUMSz.) 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

A Bizottság Zöld könyve a fogyasztók és a vállalkozások javára szolgáló európai szerződési jog felé történő előrehaladás szakpolitikai választási lehetőségeiről

COM(2010) 348 végleges.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció 2010. december 17-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. január 19–20-án tartott, 468. plenáris ülésén (a január 19-i ülésnapon) 148 szavazattal 5 ellenében, 8 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1. Következtetések és ajánlások

1.1 Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) egyetért az Európai Bizottság álláspontjával, mely szerint az európai belső piacot az európai szerződési jog szempontjából is tovább kell mélyíteni, és elismeri a tudományos körök közös referenciakerettel kapcsolatban végzett munkájának jelentőségét, melyet hasznosítani kellene tudni a gyakorlatban.

1.2 Az Európai Bizottság által javasolt különböző opciók közül az EGSZB egy olyan vegyes opciót részesít előnyben, mely tekintetbe veszi a költségek csökkentését és a megoldások jogbiztonságát, mégpedig a következő módon:

—	közös referenciaként szolgáló „eszköztárra” van szükség, melyet a határokon átívelő szerződések megkötéséhez bocsátanak a szerződő felek rendelkezésére, benne

—

a feleket a legkedvezőbb helyzetbe hozó választható szabályozási rendszerrel, mely a határokon átnyúló kapcsolatok terén a nemzeti jogszabályok mellett lehetővé teszi egy „előrehaladott új fakultatív jogrend” használatát is avval a feltétellel, hogy mind az „eszköztár”, mind a rendelet valamennyi uniós nyelven hozzáférhető legyen és a legelőrehaladottabb jogvédelmi kitételek alapján nyújtson jogbiztonságot a polgárok és a vállalatok számára. Egy ilyen szabályozás nem akadályozhatja a tagállamokat abban, hogy szigorúbb fogyasztóvédelmi intézkedéseket tartsanak fenn vagy vezessenek be.

1.3 Az EGSZB úgy véli, hogy ezeket a célkitűzéseket fokozatosan kell elérni, kezdve a transznacionális árukereskedelmi adásvételi szerződésekkel (B2B), melyek révén kísérleti jelleggel fel lehetne mérni a különböző jogrendek egymás mellett élését és konkrét alkalmazását.

1.4 Az EGSZB úgy véli, hogy a közös referenciakeret által nyújtott eszköztár hozzájárulhatna az európai szerződési jog általános koherenciájához, a kereskedelmi akadályok csökkentéséhez és a belső piaci verseny előmozdításához.

1.5 Másrészt pedig az EGSZB szerint az „előrehaladott új opcionális jogrendnek” a közösségi rendelet révén az európai és a nemzeti jogszabályok közé történő beillesztése valószínűleg általános érvényességet, világos alkalmazási lehetőséget és jogbiztonságot biztosítana a transznacionális kereskedelmi műveletek esetében a fenti eszközzel élő szerződéskötő felek számára.

1.6 A két új eszköznek, a „közös eszköztárnak” és az „előrehaladott új opcionális szabályozási rendszernek” a transznacionális áru-adásvételi kereskedelmi szerződésekre (B2B) kellene vonatkoznia, az új eszközök alkalmazási köre a munkajogi és szociális védelmi szerződésekre nem terjed ki.

1.7 Az EGSZB támogatja a szerződéskötési szabadságot és a szerződési feltételek szabad megtárgyalásának jogát. A Business to Consumer-B2C-féle (cég és fogyasztó közötti) szerződések és a kis- és középvállalkozások (kkv-k) között kötött szerződések esetében a jogbiztonságon és a fogyasztóvédelmen túlmutató, tényleges maximális védelmet kell biztosítani.

1.8 Az EGSZB úgy véli, hogy a két új eszköznek a transznacionális adásvételi szerződések más típusaira való esetleges kiterjesztését megelőzően az Európai Bizottság végezze el az eszközök többéves valós működése utáni belső piaci hatásvizsgálatot és mérje föl az európai szinten elért hozzáadott értéket a gazdasági szereplők és a fogyasztók számára jelentkező költségek és előnyök szempontjából.

1.9 Az EGSZB alapvetően fontosnak tartja, hogy az Európai Bizottság minél előbb határozza meg a – különösen az EU vállalatainak és fogyasztóinak 99 %-át kitevő kis- és középvállalatok számára az egységes piac nyújtotta előnyök és lehetőségek teljes kihasználását megnehezítő – tranzakciós költségek és jogbizonytalanság formájában jelentkező akadályokat.

1.10 Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy végezze el az egységes piacon rendelkezésre álló eszközök hatásértékelését, valamint az európai hozzáadott érték vizsgálatát abból a szempontból, hogy ez az új jogszabályi rendszer milyen költségeket és előnyöket jelent a gazdasági szereplők és a fogyasztók számára.

1.11 Az EGSZB továbbá arra kéri az Európai Bizottságot, hogy már most tegyen kezdeményezéseket az alkalmazott jogi eszközökkel kapcsolatos képzés és tájékoztatás érdekében, mind az elmélet, mind pedig a jogi gyakorlat szempontjából valamennyi jogi szereplő, tudományos kutató és az új eszközök végfelhasználói számára.

1.12 Az EGSZB – az Európai Parlament mintájára – kéri, hogy megfigyelőként fokozottabban vonják be az Európai Bizottság által felállított szakértői csoportokba a kezdeményezések további elmélyítése érdekében, különösen az európai szerződési jogra vonatkozó közös referenciakeret vonatkozásában, valamint a jelenleg folyó nyilvános konzultáció eredményeinek nyomon követése során.

2. Bevezetés

2.1 A belső piac nagyszámú szerződésre épül, amelyekre nézve a különböző nemzeti szerződési jogok az irányadóak. Ugyanakkor az egyes nemzeti szerződési jogrendszerek közötti eltérések

—	további tranzakciós költségeket gerjeszthetnek,

—	a vállalatok számára a jogbizonytalanság forrásai lehetnek,

—	alááshatják a fogyasztóknak a belső piacba vetett hitét,

—	kereskedelmi akadályokat emelhetnek.

2.1.1 A Lisszaboni Szerződés a következők révén könnyíti meg a polgári ügyekben folytatott európai szintű igazságügyi együttműködést és fogyasztóvédelmet:

—	a Szerződés 12., 38., 164. és 168. cikke, valamint a 169. cikk (4) bekezdése, mely garantálja a nemzeti rendelkezések elsőbbségét abban az esetben, ha azok előnyösebbek a fogyasztók számára,

—	a közösségi módszer alkalmazásának általánossá tétele (1),

—	az Európai Bizottság által benyújtott javaslatok minőségi többséggel történő jóváhagyása,

—	az Európai Parlament szerepének megerősítése,

—	a nemzeti parlamentek fokozott demokratikus bevonása,

—	a jogszerűség hatékonyabb ellenőrzése a Bíróság részéről.

2.1.2 A bírósági ítéletek és határozatok kölcsönös elismerésének elősegítése, valamint a büntetőügyekben megvalósuló rendőrségi és bírósági együttműködés erősítése érdekében az EU közös minimumszabályokat állapíthatna meg A polgárokat szolgáló és védő, nyitott és biztonságos Európa elnevezésű stockholmi programnak megfelelően.

2.1.3 A vállalatok és a polgárok az egységes piac jogi értelemben történt megvalósulása ellenére naponta szembesülnek a transznacionális tevékenységeket a mai napig korlátozó akadályokkal, érzékelve a hálózatok nem kielégítő összekapcsolódását, valamint azt, hogy az egységes piac szabályainak alkalmazása továbbra is eltéréseket mutat.

2.1.4 Az Európai Bizottság szerint az egységes piacot elfojtó akadályok elhárításához a következőkre volna szükség (2):

—	„az intelligens szabályozás programjának megvalósítása, többek között irányelvek helyett rendeletek szélesebb körű alkalmazásának megfontolása,

—	a más uniós tagállamokban működő partnerekkel való szerződéskötés egyszerűsítése és költségeinek csökkentése mind a fogyasztók, mind a vállalkozók számára, a fogyasztói szerződésekre vonatkozó harmonizált megoldások bevezetése uniós modellként szolgáló szerződéses klauzulák kidolgozásával,

—	a szerződések érvényesítésének, és a bírósági ítéletek és dokumentumok más uniós országokban való elismertetésének egyszerűsítése, hatékonyabbá tétele és az ezekkel járó költségek csökkentése mind a fogyasztók, mind a vállalkozások számára.”

2.1.5 A szerződési jogra vonatkozó opcionális eszköz létrehozása emellett az Európai Bizottság 2010. május 19-én bemutatott európai digitális menetrendjének egyik kulcsfontosságú intézkedése.

2.1.6 Az Európai Bizottság már 2001-ben vitát indított az európai szerződési jogról az Európai Parlament, a Tanács és a különböző érdekelt felek, vállalatok, jogászok, az egyetemi szféra és fogyasztói egyesületek részvételével.

2.1.7 Az Európai Parlament a dologi magánjog lehetséges harmonizációjáról számos állásfoglalást fogadott el. 1989-ben és 1994-ben abbéli óhaját fejezte ki, hogy kezdődjön meg a munka egy közös európai magánjogi kódex esetleges megfogalmazásával kapcsolatban.

2.1.8 Az Európai Parlament ennek kapcsán rámutatott, hogy a magánjog bizonyos részeinek harmonizációja elengedhetetlen a belső piac kiteljesítéséhez, valamint hogy a magánjog jelentős fejezeteinek egy európai polgári törvénykönyv formájában történő egységesítése lenne a harmonizáció véghezvitelének leghatékonyabb módja.

2.1.9 Az EGSZB már 2002-ben született véleményében is rámutatott arra, hogy „egy egységes és általános európai szerződési jognak például rendeleten keresztül történő kidolgozásához – ezt a megoldást az EGSZB előnyben részesíti az eltérések kiküszöbölése végett –, kiegészítő tanulmányokra és hosszabb határidőkre lehet szükség, azonban támaszkodnia kellene a fent említett különböző bizottságok és intézmények által már elvégzett munkálatokra, illetve az érvényben levő nemzetközi szabályokra és gyakorlatokra is” (3).

2.1.10 Egy másik újabb, 2010-ben közzétett véleményében az EGSZB a következőket hangsúlyozta: „»Az európai szerződésjog közös elvei« hálózat (CoPECL-hálózat) nemrég véglegesítette közös referenciakeret-tervezetét, amelyet megküldött az Európai Bizottságnak. E szabályok olyan modellt biztosítanak az európai jogalkotó számára, amelyet az opcionális eszköz bevezetésekor alkalmazhat, Viviane Reding biztos ajánlásával összhangban (4).”

2.1.11 Az EGSZB ugyancsak hangsúlyozta, hogy „az általános szerződésjogot lefedő közös referenciakeret-tervezetet nem opcionális eszköz formájában dolgozták ki. Ennek ellenére a közös referenciakeret-tervezet szerzői bevezetőjükben kiemelik, hogy az »egy vagy több opcionális eszköz alapjaként« használható”. Az EGSZB véleménye szerint „ezt a javaslatot korlátozó módon is végre lehetne hajtani, amennyiben a közös referenciakeret-tervezet általános rendelkezéseit egy olyan opcionális eszközbe foglalnák bele, amely a szerződésjognak csak bizonyos területeire vonatkozik. Így elkerülhetővé válna a hiányos szabályozás, amely szükségszerűen megjelenne abban az esetben, ha csak az egyes szerződéstípusokra vonatkozó előírások lépnének hatályba.”

3. Az Európai Bizottság új zöld könyve

3.1 Zöld könyvében az Európai Bizottság különféle megközelítéseket ajánl a szerződési jog koherenciájának növelése céljából. A lehetőségek között említést kap:

—	uniós modellként szolgáló (nem kötelező érvényű) szerződéses normák interneten történő kihirdetése, melyeket az európai egységes piacon belül lehetne alkalmazni,

—	jobb és koherensebb szabályozást biztosító (kötelező érvényű vagy nem kötelező) „eszköztár”, mely az uniós törvényhozók rendelkezésére áll az új jogszabályok elfogadásakor,

—	a szerződési jogra vonatkozó ajánlás, mely arra ösztönzi a tagállamokat, hogy az egyes nemzeti jogrendszerekbe vezessék be az európai szerződési jogot, részben az Egyesült Államok mintájára, ahol egy kivételével mind az 50 szövetségi állam elfogadta az egységes kereskedelmi kódexet,

—

fakultatív európai szerződési jog vagy más néven 28. rendszer, melyet a fogyasztók és a vállalatok a szerződéses kapcsolatok terén szabadon választhatnának. Ez a valamennyi nyelven rendelkezésre álló fakultatív jogszabály alternatívát jelentene a meglévő nemzeti szabályozásokkal szemben, és vagy csak a transznacionális szerződésekre vonatkozhatna, vagy kiterjedhetne az országon belül megkötött szerződésekre is. Magas szintű fogyasztóvédelmet kellene biztosítania és a szerződés teljes élettartamára szavatolnia a jogbiztonságot,

—	a nemzeti szerződési jogrendszerek uniós irányelv révén történő harmonizációja,

—	a nemzeti szerződési jogrendszerek uniós rendelet révén történő teljes harmonizációja,

—	a szerződésekre vonatkozó valamennyi nemzeti jogszabályt felváltó valódi európai polgári törvénykönyv létrehozása.

3.2 Az Európai Parlament 2009. november 25-i állásfoglalásával támogatta az európai szerződési jogról szóló fölvetést. A belső piacért és a versenypolitikáért felelős korábbi biztos, Mario Monti az egységes piacról 2010. május 9-én közölt jelentésében felsorolta azokat az előnyöket, melyeket egy opcionális „28. rendszer” biztosítana a fogyasztóknak és a vállalatoknak (5).

3.3 Az Európai Bizottság 2010. szeptember 7-én vállalat- és fogyasztói csoportok, valamint jogi szakemberek részvételével tartotta meg az európai szerződési joggal kapcsolatos első ülését.

3.4 Az Európai Bizottság – többek között az Európai Parlament részvételével – szakértői csoportot is felállított az ún. „közös referenciakeret-tervezet” (6) megvalósítása érdekében, mely az elmúlt években az EU hatodik KTFD keretprogramjának keretében kifejlesztett első európai szerződési jogtervezet.

3.5 Az Európai Bizottság 2011 januárjáig lefolytatandó konzultációt kezdett a stratégiai dokumentummal kapcsolatban.

4. Általános észrevételek

4.1 Az Európai Unió egységes piaca a szerződési jogon alapul. Az EGSZB-t mély aggodalommal tölti el, hogy az egységes piac megvalósítására tett erőfeszítések ellenére a vállalatok, különösen a kis- és középvállalatok, nehezen tudják külföldön eladni termékeiket, mert mind a 27 tagállamban más és más szerződési joghoz kell alkalmazkodniuk. A fogyasztóknak csupán 8 %-a vásárol interneten egy másik tagállamból.

4.2 Jelenleg az eltérő szabályozások párhuzamos megléte magasabb tranzakciós költségeket eredményez a vállalatok számára. Különösen a kisvállalkozások nem tudják kihasználni az EU egységes piacából eredő költséghatékonysági előnyöket. Ennek pedig a fogyasztók látják kárát, hiszen a transznacionális eladások csökkenésével párhuzamosan csökken a választék és nőnek az árak.

4.3 Ezen kívül a transznacionális eladások 61 %-a meghiúsul, mert a kereskedők nem vállalnak szolgáltatást a fogyasztó országában. Ez főként a szabályozással kapcsolatos akadályoknak és az alkalmazott jogszabályok bizonytalanságának köszönhető.

4.4 Ahhoz, hogy e problémák némelyikét megoldjuk és növeljük az egységes európai piac erejét, nagyobb jogbiztonságot kell adni a vállalatoknak – különösen a kisebb méretűeknek –, valamint egyszerűbb szabályokat kell felállítani, melyek nagyobb védelmet nyújtanak a fogyasztók számára.

4.5 Az EGSZB úgy ítéli meg, hogy az Európai Bizottságnak többet kellene tennie ezen a területen, és túl kellene mutatnia a polgári ügyekben való jogi együttműködésre vonatkozó intézkedéseken, melyek szükségesek, azonban nem elégségesek a belső piac megfelelő működéséhez.

4.6 Az Európai Bizottság által indított vitának van létjogosultsága az egységes európai piac területén szerzett tapasztalatok fényében, ahol a különböző nemzeti jogszabályoknak megfelelő számos szerződésfajta létezik, és mindez tranzakciós többletköltséggel is jár, mely a legújabb tanulmányok szerint átlagosan eléri a 15 ezer eurót (7).

4.7 A fogyasztók és a vállalatok komoly akadályokkal szembesülnek, amikor igyekeznek az egységes piacból hasznot húzni. A tranzakciós költségek (a szerződéses klauzuláknak és a kereskedelemi politikáknak a helyi viszonyokhoz való hozzáigazítása, illetve és a jogszabályok lefordítása) és a jogbizonytalanság meglehetősen nehézzé teszik a kis- és középvállalatok számára az egységes piacon való terjeszkedést, csakúgy mint a fogyasztók magasabb fokú védelmét.

4.8 A szerződési jog koherenciája, mely (28. rendszernek is nevezett) opcionális jogként fogalmazódhatna meg, rendkívül hasznos lehetne. Az Európai Bizottság és az Európai Parlament számos dokumentumban hivatkozott már a 28. rendszer elnevezésű mechanizmus használatának lehetőségére, különösen olyan jelentős területek vonatkozásában, melyeken a kívánt teljes harmonizáció nehézségekbe ütközhetne, vagy nem is lenne megvalósítható.

4.8.1 Az EGSZB „Az európai biztosítási szerződés” című saját kezdeményezésű véleményében (8) kezdeményezett vállalkozástól eltekintve, amelyet a „Restatement of European Insurance Contract Law” projektcsoport valósított meg az európai biztosítási szerződésről szóló jogszabályok elveinek (Principles of European Insurance Contract Law – PEICL) nemrégiben történő közzétételével, az európai jogalkotó mindössze néhány esetben alkalmazott hasonló megközelítést a társasági jog, a szellemi tulajdonjog és a nemzetközi jog területén.

4.9 Az egységes szerződési feltételek bevezetése minden szerződő fél számára kedvező lehetne, amennyiben

—	maximális garanciák valósulnak meg a leggyengébb szerződő felek védelmében, és az egységes feltételek kidolgozásakor a lehető legmagasabb védelmi szintet veszik alapul,

—	biztosítják a szociális partnerek és a civil társadalom valamennyi képviselője, különösen a fogyasztói szervezetek és a kkv-k aktív részvételét az egységes szerződési feltételek létrehozása érdekében vezetett tárgyalásokon,

—	a szerződési feltételek megfelelnek a tisztességtelen feltételekről szóló irányelvben foglaltaknak, valamint a kereskedelmi tranzakciók során megvalósuló fizetési határidők tiszteletben tartására vonatkozó irányelvnek, a kisvállalkozói intézkedéscsomag maradéktalan alkalmazása mellett,

—	ugyanakkor szavatolják a szerződéskötési szabadságot, például ajánlott egységes szerződések formájában,

—	nem korlátozzák az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést,

—	az egységes szerződési feltételeket rendszeres időközönként figyelemmel kísérik és felülvizsgálják.

4.10 Az EGSZB szerint fokozatosan kell előrelépni, kezdve a transznacionális kereskedelmi áru-adásvételi szerződések kísérleti megvalósításával, hogy lehetőség nyíljon az egyes rendszerek együttélésének és az érdekelt felek általi tényleges alkalmazásának ellenőrzésére, valamint hatékony hatásértékelések elvégzésére.

4.11 Különös jelentőséggel bírnak a dologi joggal kapcsolatos különböző meghatározások:

—	a jogi személy fogalma,

—	a fogyasztó és a szakmai szereplő meghatározása,

—	méltánytalan záradékok,

—	előzetes szerződési tájékoztatási kötelezettség a javak és szolgáltatások terén,

—	tájékoztatási kötelezettség hátrányos helyzetben lévő szerződéskötő féllel való szerződéskötés esetén,

—	jogorvoslati lehetőségek a tájékoztatási kötelezettség elmulasztás esetén,

—	kiszállítás – kiszállítási idő – kapcsolat a kockázatáthárítással,

—	a megfelelőség értékelésének ideje és módozatai és a megfelelőség hiánya esetén igénybe vehető jogorvoslati szintek hierarchiája,

—	a szerződés felbontását lehetővé tevő helyzetek,

—	a vásárló által felfedezett vagy felfedezhető hibák jelzése az eladó felé,

—	elállási jog: alkalmazási terület; az elállási jog gyakorlása; gondolkodási idő és az elállási jog határideje,

—	az objektív felelősség fogalma,

—	az elmaradt haszon és a tényleges veszteség fogalmának betoldása,

—	a termelők felelőssége és a bizonyítási teher,

—	elektronikus kereskedelem (e-kereskedelem).

4.12 Az EGSZB normatív és nem normatív intézkedések összekapcsolását javasolhatná:

—	a közösségi vívmányok koherenciájának növelése a szerződési jog területén,

—	az Unió egész területén alkalmazható egységes szerződési záradékok kidolgozásának előmozdítása,

—	annak későbbi vizsgálata, hogy az európai szerződési joghoz kötődő problémák nem igényelnek-e sajátos, nem-ágazati megoldásokat.

4.13 Az EGSZB szerint az önkéntes európai szerződési jog a nemzeti szerződési jogok mellett létezhetne úgy, hogy egységes fogalmakat és feltételeket szavatol, és a 28. rendszer alkalmazására vonatkozó lehetőséget is tartalmazná.

4.14 Mindenesetre a Római Egyezmény (9) alkalmazása sok kihívással néz szembe újszerű problémák felbukkanása (amilyen az elektronikus szerződéskötő fél és ennek hatása a szerződésjogi szabályozásra), valamint új jogi kérdések megjelenése miatt.

4.15 Az önkéntes európai szerződési jog „közös eszköze” és „az új opcionális előrehaladott szabályozási rendszer” alkalmazási területét illetően az EGSZB egy, a transznacionális áru-adásvételi szerződésekre korlátozott kereskedelmi kísérleti projekt elindítását javasolja.

4.16 Az EGSZB szerint biztosítani kell a horizontális és a vertikális szabályozások közötti nagyobb koherenciát az átláthatóság, a világosság és az egyszerűség szempontjából, és ez nem csupán a jogi szereplőkre és az új irányultságok általuk történő befogadására vonatkozik, hanem főként a kisvállalatokra és az átlagfogyasztóra, akik számára a szabályozás bonyolultsága és homályossága többletköltséget és meghosszabbodott határidőket jelent.

Kelt Brüsszelben, 2011. január 19-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON

(1) A közösségi módszer azon az előfeltevésen alapul, hogy a polgárok általános érdeke akkor részesül hatékonyabb védelemben, ha a közösségi intézmények a szubszidiaritás elvének betartása mellett teljes egészében elvégzik a döntési folyamatban rájuk háruló feladatukat.

(2) Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája COM (2010) 2020 végleges.

(3) HL C 241., 2002.10.7. 1. o.

(4) HL C 21., 2011.01.21. 26. o.

(5) HL C 21., 2011.01.21. 26. o.

(6) A közös referenciakeret olyan hosszú távú tervezet, mely az uniós törvényhozó intézmények (Európai Bizottság, Tanács és Európai Parlament) számára a szerződési jog vonatkozásában a jelenlegi szabályozás felülvizsgálatát és új szabályozás kidolgozását elősegítő eszköz vagy útmutató lesz. Ez az eszköz tartalmazhatná a szerződési jog alapelveit, a kulcsfogalmak meghatározását és típusrendelkezéseket is. A hatodik keretprogramban a Kutatási Főigazgatóság a Társadalom- és humántudományok szakágon belül létrehozta az európai szerződési jog egységes elveire (Common Principles of European Contract Law - CoPECL) vonatkozó kiválósági hálózatot, melynek több mint 150 kutató a tagja, valamint az európai magánjoggal foglalkozó számos intézmény és szervezet az EU valamennyi tagállamából. A hálózat 2005 és 2009 között lefolytatott munkájának végterméke éppenséggel a „Közös referenciakeret-tervezet” című szöveg.

(7) http://www.europe.org.

(8) HL C 157., 2005.6.28. 1. o.

(9) Egyezmény a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról, Róma, 1980. június 19.

17.3.2011

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 84/7

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság jelentése – 2009. évi jelentés a versenypolitikáról

(COM(2010) 282 végleges)

2011/C 84/02

Előadó: Franco CHIRIACO

2010. június 3-án az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

A Bizottság jelentése – 2009. évi jelentés a versenypolitikáról

COM(2010) 282 végleges.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció 2010. december 17-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. január 19–20-án tartott, 468. plenáris ülésén (a január 19-i ülésnapon) 154 szavazattal 2 ellenében, 4 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1. Következtetések és ajánlások

1.1 2009 folyamán a versenypolitikát nagymértékben befolyásolta a nemzetközi gazdasági válság, illetve annak következményeinek kezelése.

1.2 Az EGSZB maximális szinergiahatást remél nemcsak a 2020 stratégia és a fenntartható fejlődés stratégiája (1) között – ahogyan azt korábban már javasolta (2) –, hanem ezen stratégiák és a versenypolitika között is, mindezt oly módon, hogy elkerülhetőek legyenek az intézkedések közötti átfedések, vagy – ami még rosszabb – ellentmondások.

1.3 Az EGSZB ismét hangsúlyozza azt a veszélyt, hogy ebben a súlyos gazdasági helyzetben rendszeres egyensúlyhiányok léphetnek fel, különösen a pénzügyi szolgáltatásokat illetően, káros következményekkel a versenyre, bátorítva az ártalmas gyakorlatokat. Noha – ahogyan az már kifejtésre került (3) – az Európai Bizottság nem vállalhatja magára a gazdasági válsággal kapcsolatos valamennyi szempont kezelését, az EGSZB mégis azt kéri tőle, hogy támogassa a felelős hatóságok, különösen az Európai Központi Bank és a többi versenyhatóság munkáját az irányítás és a felügyelet közösségi politikája révén.

1.4 Ez annál is fontosabb, mivel jelenleg folyamatban van a Bázeli megállapodás felülvizsgálata (4). Míg egyfelől a felülvizsgálat növeli azokat a garanciakövetelményeket, amelyeknek a bankok kötelesek megfelelni a likviditási hiányból eredő újabb pénzügyi válságok veszélyének korlátozása érdekében, másfelől viszont az új szabályozás megnehezítheti a hitelhez jutást a vállalkozások számára, ami azzal a veszéllyel járhat, hogy a kockázat a pénzügyi piacoktól a reálgazdaság felé tevődik át. Ugyanez a felülvizsgálat emellett hátrányos helyzetbe hozhatja az európai bankokat az egyesült államokbeliekhez képest, a nyereség csökkenését és a verseny élesedését vonva maga után a kockázattal járó befektetések területén.

1.5 Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság arra irányuló törekvését, hogy folytassa a nemzeti gazdaságélénkítő tervek nyomon követését, és ezáltal áttekintést adjon az egyes programok megvalósításának állapotáról, meghatározza az ezen intézkedések pozitív hatásának felerősítéséhez rendelkezésre álló eszközöket, illetve ellenőrizze, hogy a koordináció megfelelően zajlik-e (5).

1.6 Ami az államadósság nagyságrendjéből fakadó kötvénypiaci sokkhatás kockázatát illeti, különösen olyan országokban, mint Portugália, Írország, Görögország és Spanyolország, az EGSZB felhívja a figyelmet a nyersanyagpiacokon megjelenő spekuláció lehetőségére. Ezzel kapcsolatban sürgeti az Európai Bizottságot, hogy fordítson figyelmet azokra a problémákra, amelyeket ez az árak és a fizetések tekintetében jelentene – különösen a kkv-k számára –, és tegye meg a megfelelő intézkedéseket.

1.7 Javasolja, hogy rendszeres időközönként monitoring jelentést tegyenek közzé az állami támogatásokkal kapcsolatban, mely részletes képet ad az intézkedések végrehajtásának helyzetéről, miközben számszerűsíti a piacokra gyakorolt hatásokat, mindezt egy, az EU gazdasági fellendüléséhez szükséges ipari ágazat támogatására irányuló terv kidolgozása érdekében, a vállalkozások – különösen a kkv-k – és a vonatkozó foglalkoztatási szintek megerősítése segítségével.

1.8 Az EGSZB (6) már kifejezte aggodalmát az ipari tulajdonjogok rendszere és a versenypolitikák közötti kölcsönhatás lehetséges következményeit illetően. Ezért javasolja, hogy 2010-ben az európai versenypolitika vegye tekintetbe – e téren is – az egyenlő és megkülönböztetésmentes feltételek alkalmazását, és ösztönözze az ipari tulajdonjogok megszerzését, különösen a kis- és középvállalkozások esetében, akik nehézségeit mind az EGSZB, mind pedig az Európai Bizottság elismeri. Különösen az uniós szabadalmakra vonatkozó fordítási szabályokról szóló európai bizottsági rendeletjavaslat alapján, illetve annak fényében, hogy több tagállam is megerősített együttműködést szorgalmaz, az EGSZB azt ajánlja, hogy olyan módszert dolgozzanak ki, amely segít javítani a versenyképességet, erősíti az innovációt, és megerősíti az egyenlő feltételek mellett működő belső piacot. Ezért az uniós szabadalmak terén nem szabad megengedni semmilyen diszkriminációt valamely gazdasági szereplő vagy állam hátrányára, mivel ez versenyhátrányokat okozna.

1.9 Az EGSZB úgy véli, hogy a mezőgazdasági ágazat piacát erőteljesen integrálni kellene az EU minden más politikájába, a versenypolitikával kezdve.

1.10 Az energiaágazatot illetően elmondható, hogy a különböző tagállamok fogyasztói távolról sincsenek megelégedve a villamosenergia- és gázszolgáltatás piacával. A szolgáltatások magas ára és közepes minősége közvetlenül magasabb költségeket ró a fogyasztókra, ami egyértelmű piactorzító hatást eredményez.

1.11 A technológiai semlegesség elvének tiszteletben tartása mellett szükséges növelni az elektronikus hírközlési szolgáltatások üzemeltetői és végfelhasználói ismereteit és készségeit annak érdekében, hogy a technológia pozitívan befolyásolja a gazdasági fejlődést, illetve hogy a digitális menetrendben megfogalmazott elvek optimálisan kerüljenek gyakorlati alkalmazásra (7).

1.12 Az EGSZB támogatja a tájékoztatáshoz fűződő jog meghatározását, mely szerint az az információ szabadságát, az információk közlésének és megismerésének jogát jelenti (8). Ebből következik, hogy a többoldalú tájékoztatás semmiképpen nem állhat irányítás és felügyelet alatt, illetve nem szabad bármit is kihagyni belőle. Az Európai Bizottság nemcsak büntető jellegű intézkedéseket hozhatna azokkal a vállalkozásokkal szemben, amelyek a szabad verseny kárára korlátozzák a pluralizmust, hanem sokkal proaktívabb lehetne a tájékoztatás szabadságának előmozdításában.

1.13 Az EGSZB úgy véli, hogy azt a határozatot követően, amely a postai piac verseny előtti teljes megnyitására vonatkozik 2011. január 1-jétől, a gazdasági válság végérvényesen veszélybe sodorta azoknak a történelmi postai szereplőknek pénzügyi egyensúlyát, akiknek a feladata az általános érdekű szolgáltatások biztosítása. Annak érdekében, hogy ezek a szereplők teljes mértékben megfelelhessenek a rájuk bízott feladatoknak, és megmaradhasson az ágazatban a foglalkoztatás mértéke és minősége, az EGSZB arra kéri az európai uniós intézményeket, hogy vezessenek be olyan támogatási rendszert, amely figyelembe veszi az új helyzetet, amelynek súlya és esetleges hatásai nem voltak ismertek a harmadik postai irányelv (2008/6/EK) elfogadása idején, 2008. február 20-án. Általánosabban fogalmazva az EGSZB a jelenlegi válságra való tekintettel kéri az általános érdekű szolgáltatások támogatását és fejlesztését a gazdasági, társadalmi, területi és kulturális kohézió erősítésére az Európai Unióban.

1.14 A fogyasztóvédelmet illetően az EGSZB üdvözli a Versenypolitikai Főigazgatóság és a fogyasztói ügyekkel vagy fogyasztói szervezetekkel kapcsolatban álló más főigazgatóságok közötti strukturáltabb kapcsolatok irányába tett lépéseket, azonban sajnálja, hogy egy újabb év telt el anélkül, hogy bármilyen előrelépés történt volna az EU trösztellenes szabályai „magánfelek általi” érvényesítésének tényleges megvalósítása terén.

1.14.1 Az Európai Parlamenttől és az EGSZB-től kapott támogatás ellenére az Európai Bizottságnak nem sikerült előre vinnie az uniós trösztellenes szabályok megsértésén alapuló kártérítési keresetek hatékonyságának biztosítása érdekében 2005-ben a zöld könyvben, illetve 2008-ban a fehér könyvben elindított kezdeményezését, védelem nélkül hagyva a trösztellenes szabályok megsértése által hátrányosan érintett fogyasztók jogait.

1.14.2 Az Európai Bíróság már régen rámutatott, hogy veszélybe kerülhet a trösztellenes szabályok teljes hatékonysága, ha az egyes polgárok nem kérhetnek kártérítést a szabályok megsértése miatt elszenvedett kárért.

1.15 Az EGSZB kiegészítésképpen ösztönzi a gazdaságban fellépő koncentrációs folyamatok megfigyelését, azon szociális és kulturális hatások megvizsgálását, amelyeket az iparban, a kereskedelemben, a kézművesiparban és a mezőgazdaságban működő kisebb gazdasági struktúrák kiszorítása eredményez, valamint megfelelő ajánlások kidolgozását egy aktív és fenntartható gazdaságpolitika érdekében.

1.16 Ahogyan a versenypolitikáról szóló korábbi véleményeiben már kifejtette, az EGSZB újra felhívja az Európai Bizottság figyelmét a szociális dömping kérdésére. Egyrészt értékeli az Európai Bizottság környezetvédelem terén tett kötelezettségvállalását, melyről a válság leküzdése érdekében elfogadott több intézkedés is tanúskodik, másrészt arra emlékeztet, hogy jobban és konkrétabban kell figyelembe venni azokat a különbségeket, amelyek az esélyegyenlőség és a munkavédelem terén még mindig megnyilvánulnak a nemzeti jogszabályok között. Úgy ítéli meg, hogy ezek a szempontok teljes joggal részei kell hogy legyenek nemcsak a foglalkoztatáspolitikának, hanem a versenypolitikának is, mivel olyan tényezők, melyek jelentős hatással bírnak a piaci dinamikára.

1.17 Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság 2009-ben is törekedett arra, hogy még világosabbá tegye a szociális és egészségügyi ellátási rendszerek és a gazdaság közötti viszonyt. Támogatja az Európai Bizottságot abban a törekvésében, hogy megerősítse a szolidáris finanszírozású szociális infrastruktúrát, a civil társadalmat és a közérdekre irányuló megközelítést Európában. Az EGSZB abból indul ki, hogy a nemzeti szociális jogszabályok által meghatározott nyilvános szociális rendszereket úgy kellene kialakítani, hogy azok megkülönböztetés nélkül hozzáférhetőek legyenek a szolgáltatásnyújtók és a jogosultak számára, valamint hogy megkönnyítsék a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtást, amennyiben az állam vagy az önkormányzatok nem nyújtanak saját maguk ilyen szolgáltatásokat. A közérdekű feladatokat ellátó, de jogilag és gazdaságilag önálló szolgáltatásnyújtók közötti viszonyokat a nemzeti szociális jogszabályok által kellene kialakítani.

2. A versenypolitikáról szóló 2009. évi jelentés tartalma

2.1 A versenypolitikáról szóló 2009. évi jelentés arról nyújt áttekintést, hogy milyen módon fejlesztették tovább és alkalmazták a versenypolitikai eszközöket, továbbá bemutatja a fogyasztókkal kapcsolatos tevékenységeket, illetve az európai, nemzetközi és intézményközi együttműködést.

2.2 A bevezető rész idén „A versenypolitika, valamint a pénzügyi és gazdasági válság” témakörét helyezi a középpontba.

2.3 A versenypolitika, valamint a pénzügyi és gazdasági válság

2.3.1 A versenypolitika által betöltött szerep a válság összefüggésében

2.3.1.1 Tekintettel a gazdasági válság súlyosságára, az Európai Bizottság – szem előtt tartva a belső piac megőrzésének célkitűzését – arra törekedett, hogy szakpolitikákat alakítson ki a válság reálgazdaságra gyakorolt hatásának minimálisra való csökkentése érdekében, stabilizálja a pénzügyi rendszert, és elkerülje, hogy a jövőben hasonló válságok ismétlődjenek meg.

2.3.2 Az Európai Bizottság szakpolitikai válasza

2.3.2.1 Az Európai Bizottságnak számos olyan értesítéssel kellett foglalkoznia, amelyek tagállamok által hozott sürgősségi támogatási intézkedésekre vonatkoztak, és rendkívül szoros határidőkön belül válaszolt azokra.

2.3.3 Bankok feltőkésítése

2.3.3.1 Az Európai Bizottság már 2008 végén elfogadta a feltőkésítésről szóló közleményt (9), mely különbséget tesz az alapvetőn stabil bankok és a bajba jutott bankok között, valamint iránymutatásokat állapít meg a támogatást képező tőkeinjekciók értékelésére.

2.3.3.2 12 tagállam számára hagyott jóvá kezességvállalási programokat (10). Hét tagállam hajtott végre tisztán feltőkésítési programokat (11), míg hét tagállam (12) vegyes/átfogó programokat tervezett. Spanyolország, Szlovénia, az Egyesült Királyság, Magyarország és Németország más formájú támogatási programokat is végrehajtott. Az egyes jogalanyoknak szánt támogatás tekintetében 29 jogalanynak (13) szánt feltőkésítési és egyéb támogatási intézkedéseket hagyott jóvá.

2.3.4 Értékvesztett eszközök

2.3.4.1 Az Európai Bizottság februárban fogadta el az „értékvesztett eszközökről szóló közlemény”-t (14), melyben az állami támogatásokról szóló szabályok értelmében meghatározza a pénzintézeteket célzó eszközátvételi intézkedések értékelésének kritériumait.

2.3.5 Szerkezetátalakítás

2.3.5.1 Szerkezetátalakítási közleményében (15) az Európai Bizottság az erkölcsi kockázat kérdésével foglalkozik, egyértelműen megjelölve azokat a követelményeket, amelyeknek a támogatás kedvezményezettjeinek meg kell felelniük, továbbá jelezve azt, hogy el kell kerülni a múltban megjelent kockázatos magatartásformák jutalmazását.

2.3.6 Nem csak állami támogatások

2.3.6.1 Az Európai Bizottság felülvizsgálta a trösztellenes szabályok értelmében általa kirótt bírságokkal kapcsolatos „fizetésképtelenségi” feltételeket, majd eseti alapon értékelte a kérelmeket.

2.3.7 A válság hatása a reálgazdaságra

2.3.7.1 A 2010 végéig érvényes ideiglenes keretrendszer (16) két célkitűzésre összpontosít: a folytonosság fenntartására a vállalatok finanszírozáshoz jutásában, illetve a vállalatok arra való ösztönzésére, hogy folytassák a „fenntartható jövő” érdekében tett befektetéseket.

2.3.8 Eredmények és költségek

2.3.8.1 A támogatási összmennyiség 2008-ban a GDP mintegy 0,5 %-áról a GDP 2,2 %-ára, azaz 279,6 milliárd EUR-ra emelkedett a pénzügyi és gazdasági válság miatt. A válsághoz kapcsolódó támogatás nagyjából 1,7 %-ot tett ki.

2.4 Eszközök

2.4.1 Az állami támogatások ellenőrzése

2.4.1.1 Az állami támogatási cselekvési terv (SAAP) (17) végrehajtása 2009-ben a képzési támogatásról (18), valamint a fogyatékkal élő és a hátrányos helyzetű munkavállalóknak nyújtott támogatásról (19) szóló útmutató dokumentumok elfogadásával folytatódott. A nagyberuházási projektekhez nyújtott regionális támogatások részletes vizsgálatának kritériumairól szóló útmutató-dokumentum (20) elfogadására is sor került.

2.4.1.2 A nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatás (21) érvényességét az Európai Bizottság 2012 októberéig meghosszabbította.

2.4.1.3 2009. szeptember 1-jén lépett hatályba az „egyszerűsítési csomag”, azzal a céllal, hogy javítsa az Európai Bizottság állami támogatásokkal kapcsolatos eljárásainak hatékonyságát, átláthatóságát és kiszámíthatóságát (22).

2.4.2 Trösztellenes szabályozás

2.4.2.1 Az Európai Bizottság hat kartellhatározatot (23) fogadott el, amelyek 1,62 milliárd EUR összegű bírságot írtak elő 43 vállalkozás számára.

2.4.2.2 Az Európai Bizottság végleges határozatokat fogadott el az energiaágazatban (RWE és GdF) és az IT-ágazatban (Intel, Microsoft és Rambus), emellett úgy határozott, hogy eljárásokat indít az elektronikus hírközlési ágazatban (a szélessávú piacon korábban monopóliumban levő lengyel és szlovák szolgáltatók) és a pénzügyi szolgáltatások ágazatában (Standard & Poor's és Thomson Reuters).

2.4.3 Összefonódások ellenőrzése

2.4.3.1 A bejelentett összefonódások száma elmaradt a korábbi évek rekordszintjétől: összesen 259 ügyletet jelentettek be az Európai Bizottságnak, és 243 végleges határozat elfogadására került sor. Tiltó határozat elfogadására nem került sor, és nem indult új eljárás az összefonódásokra vonatkozó EK-rendelet 21. cikkének értelmében.

2.5 Az egyes ágazatokkal kapcsolatos fejlemények

2.5.1 Pénzügyi szolgáltatások

2.5.1.1 Az Európai Bizottság továbbra is nyomon követi a határokon átnyúló bankközi díjakat, különös tekintettel a VISA Europe és a MasterCard esetére.

2.5.1.2 Felülvizsgálta a biztosításokra vonatkozó csoportmentességi rendelet működését annak 2010. március 31-i hatályvesztése előtt. Az új csoportmentességi rendelet tervezete, mely konzultáció céljából októberben került közzétételre, megújítja a mentességet két megállapodáskategória – közös összesítések, táblázatok és felmérések, valamint az együttbiztosítási és együtt-viszontbiztosítási társaságokra vonatkozó megállapodások – esetében.

2.5.2 Energia és környezet

2.5.2.1 Az áprilisban elfogadott éghajlatváltozási jogalkotási csomag tartalmaz egy, a megújuló energiaforrásokról szóló irányelvet (24), amely fenntarthatósági kritériumokat állapít meg bioüzemanyagokra és folyékony bio-energiahordozókra vonatkozóan, amelyek szintén jelentőséggel bírnak az adott területen nyújtott állami támogatás értékelése szempontjából. Ezenfelül az Európai Parlament és a Tanács irányelvet (25) fogadott el az EU üvegházhatású gázokra vonatkozó kibocsátás-kereskedelmi rendszerének (ETS) felülvizsgálatáról.

2.5.2.2 Az energiapiaccal kapcsolatban az Európai Parlament és a Tanács júliusban elfogadta a belső energiapiaci csomagot (26), és az Európai Bizottság rendeletjavaslatot fogadott el a földgázellátás biztonságának megőrzését szolgáló intézkedésekről.

2.5.2.3 Az Európai Bizottság első alkalommal vetett ki bírságot trösztellenes jogsértésért az energiaágazatban, piacfelosztás miatt összesen 1 106 millió EUR bírságot vetett ki az E.ON és a GDF Suez számára (27).

2.5.3 Elektronikus hírközlés

2.5.3.1 2009-ig az Európai Bizottság megközelítőleg 2 milliárd EUR (28) összegű állami támogatást és egyéb köztámogatás-típust értékelt és hagyott jóvá azzal a céllal, hogy valamennyi európai polgár számára előmozdítsa a szélessávú hozzáférést.

2.5.4 Információs technológia

2.5.4.1 2009 folyamán az Európai Bizottság két határozatot fogadott el, melyek jogilag kötelező erejűvé teszik a Microsoft és a Rambus versenyszabályok megsértése folytán tett kötelezettségvállalásait, és egy harmadikat, mely viszont 1,06 milliárd EUR összegű bírságot vetett ki az Intelre, ami az Európai Bizottság által egyetlen vállalatra valaha kivetett legnagyobb összegű bírság (29).

2.5.5 Média

2.5.5.1 Az Európai Bizottság továbbra is közelről nyomon követte az analóg földi műsorszórásról a digitálisra való áttérést a tagállamokban, különösen Olaszországban és Németországban.

2.5.6 Gyógyszeripar és egészségügy

2.5.6.1 Egy, a gyógyszeripari ágazatról végzett vizsgálat eredményeként az Európai Bizottság ismét megerősítette, hogy mielőbb szükség van Európában közösségi szabadalomra, valamint egy egységes és speciális, szabadalmakra vonatkozó bírósági eljárási rendszerre.

2.5.6.2 Az Európai Bizottság egészségügyi szolgáltatások terén hozott intézkedései az állami támogatás irányába mutattak, e területen a Bizottság ugyanis számos panaszt kapott magánkórházaktól a különböző tagállamok állami tulajdonban lévő kórházait érintő, állítólagosan tisztességtelen bánásmód vagy túlkompenzáció miatt (30).

2.5.7 Közlekedés

2.5.7.1 A vasúti közlekedés területén az Európai Bizottság jóváhagyta a PCC Logistics lengyel vasúttársaság Deutsche Bahn AG általi felvásárlását (31), miközben visszaküldte Franciaországnak egy olyan összefonódás kivizsgálását, amelynek révén az SNCF közös irányítást szerezne a személyszállítás területén tevékenykedő Keolis vállalkozás felett (32).

2.5.7.2 A tengeri szállítás területén az Európai Bizottság közleményt fogadott el a hajókezeléssel foglalkozó társaságoknak nyújtott állami támogatásokra vonatkozóan (33). Ezen túlmenően megengedő határozatokat fogadott el az Olaszországban (34) és Finnországban (35) tengerészek javára nyújtott állami támogatásra vonatkozóan, és lezárta a dániai DIS-rendszerrel kapcsolatban megindított hivatalos eljárást, valamint az írországi (36), dániai (37) hollandiai (38), szlovéniai (39) és lengyelországi (40) hajóűrtartalomadó-rendszerekkel kapcsolatos kérdéseket is.

2.5.7.3 Az Európai Bizottság továbbra is nyomon követi a légiközlekedési ágazatot, mely transzatlanti útvonalakra kiterjedő közös vállalati megállapodások (41), hálózatorientált és diszkont légitársaságok összefonódása (42), valamint kisebb regionális szereplők néhány hálózatorientált nagy fuvarozó általi felvásárlása (43) révén konszolidációs folyamaton ment át.

2.5.8 Postai szolgáltatások

2.5.8.1 Az állami támogatási szabályok postai ágazatra történő alkalmazását illetően az Európai Bizottság több határozatot is elfogadott annak biztosítására, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokkal megbízott postai szereplők és leányvállalataik ne jussanak jogellenes előnyökhöz.

2.5.9 Gépjárműipar

2.5.9.1 Az Európai Bizottság pozitívan értékeli a különböző nemzeti piacokon bevezetett selejtezési programok kedvező hatását az értékesítésre. A 98/34/EK irányelv által létrehozott információs mechanizmus megfelelő működése garantálta az átláthatóságot, az információcserét és az egységes piac akadályainak felszámolását.

2.5.9.2 Ezenkívül az Európai Bizottság több támogatási programot engedélyezett olyan gépjárművek fejlesztésére, melyek megfelelnek a környezetbarátabb gépjárművek iránti növekvő keresletnek, illetve a szabályozási keret környezetvédelmi szempontú szigorításának.

2.5.9.3 A trösztellenes szabályozás területén decemberben nyilvános konzultáció céljára közzétették a gépjárművekre vonatkozó csoportmentességi rendelet tervezetét.

2.5.10 Élelmiszeripar

2.5.10.1 Az Európai Bizottság „Hatékonyabban működő élelmiszer-ellátási lánc” című októberi közleményében közzétette az élelmiszeripari ágazattal foglalkozó tényfeltáró tevékenységének eredményeit (44).

2.5.10.2 Ezenkívül jelentést fogadott el a tej- és sajtpiaci helyzetről (45), mely ágazat a többinél nagyobb nehézségekkel küzdött 2009 folyamán, és megerősítette az ágazat nemzeti hatóságaival fenntartott kapcsolatokat.

2.6 Fogyasztóvédelmi tevékenységek

2.6.1 Az év során az Európai Bizottság folytatta e téren végzett tevékenységét, mind a Versenypolitikai Főigazgatóság 2008-ban létrehozott, fogyasztókkal kapcsolatot tartó osztálya, mind pedig a 2003-ban létrehozott európai fogyasztói tanácsadó csoport versenypolitikai alcsoportja révén.

2.7 Az Európai Versenyhatóságok Hálózata és a nemzeti bíróságok

2.7.1 A Versenypolitikai Főigazgatóság és valamennyi nemzeti versenyhatóság felelősei részvételével tartott ülés során az Európai Versenyhatóságok Hálózata engedékenységi mintaprogramja alapján egyhangúlag jóváhagyták az engedékenységi konvergenciáról szóló jelentést (46).

2.7.2 Az Európai Bizottságot 129 új, a nemzeti versenyhatóságok által indított ügyvizsgálatról, valamint 69 határozatról (47) tájékoztatták (melyek száma 2008-hoz képest 15 %-os emelkedést jelentett).

2.8 Nemzetközi tevékenységek

2.8.1 A Versenypolitikai Főigazgatóság továbbra is együttműködött a hatásköre alá tartozó területeken érdekelt nemzetközi szervezetekkel (Nemzetközi Versenyhatóságok Hálózata, OECD Versenybizottsága, az UNCTAD versenyjoggal és -politikával foglalkozó kormányközi szakértői csoportja (IGE).

2.8.2 Az Európai Bizottság szoros együttműködést folytatott az Amerikai Egyesült Államokkal, Kanadával, Japánnal, Kínával és Indiával, valamint új együttműködési megállapodásokat írt alá Dél-Koreával (48) és Brazíliával. Kiemelt figyelmet fordított a Horvátországgal és Törökországgal való együttműködésre, akiknek „nyitó referenciaértékeket” kell teljesíteniük a versenypolitikai fejezetre vonatkozó csatlakozási tárgyalások megkezdése előtt, továbbá a Nyugat-Balkán országaival és Izlanddal való együttműködésre egy jövőbeli uniós csatlakozás előkészítéseként.

2.9 Intézményközi együttműködés

2.9.1 Az Európai Parlament elfogadta az EK trösztellenes szabályainak megsértésén alapuló kártérítési keresetekről szóló fehér könyvvel kapcsolatos állásfoglalást, valamint a 2006-ra és 2007-re vonatkozó éves versenypolitikai jelentéseket.

2.9.2 A Tanács több hozzájárulást is kapott az Európai Bizottságtól a versenypolitikával kapcsolatban az olyan testületek, mint például az ECOFIN, a Versenyképességi Tanács, a Közlekedési, Távközlési és Energiaügyi Tanács, valamint az Európai Tanács által elfogadott következtetések tekintetében.

2.9.3 A Versenypolitikai Főigazgatóság aktívan együttműködött az EGSZB-vel számos témával, köztük a kkv-k világpiaci változásokhoz való alkalmazkodásával, a hajógyártással és az állami támogatásokkal kapcsolatban.

Kelt Brüsszelben, 2011. január 19-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON

(1) COM (2001) 264 végleges.

(2) HL C 128., 2010.5.18., 18. o.

(3) HL C 228., 2009.9.22., 47. o.

(4) Lásd a bázeli bizottság sajtóközleményét a minimumtőke-követelmény emeléséről:

http://www.bis.org/press/p100912.pdf.

(5) HL C 228., 2009.9.22., 149. o.

(6) HL C 306., 2009.6.11., 7. o.

(7) COM(2010) 245 végleges.

(8) HL C 44., 2011.02.11., 62. o.

(9) HL C 10., 2009.1.15., 2. o.

(10) Ciprus, Dánia, Finnország, Írország, Olaszország, Lettország, Hollandia, Lengyelország, Portugália, Szlovénia, Spanyolország, Svédország.

(11) Dánia, Finnország, Franciaország, Lengyelország, Olaszország, Portugália és Svédország.

(12) Németország, Egyesült Királyság, Görögország, Ausztria, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia.

(13) ING, KBC, Parex Banka, Anglo Irish Bank, Bank of Ireland, Allied Irish Bank, Fortis, Dexia, Nord LB, IKB, Kaupthing Bank Finland, Ethias, SdB, Banco Privado Portugues, Hypo Real Estate, WestLB, Fionia, HSH Nordbank, Hypo Tirol, LBBW, Kaupthing Luxemburg, Caisse d'Epargne/Banque Populaire, Mortgage and Land Bank of Latvia, Northern Rock, Commerzbank, Lloyds Banking Group, BAWAG, Hypo Group Alpe Adria és RBS.

(14) HL C 72., 2009.3.26., 1. o.

(15) HL C 195., 2009.8.19., 9. o.

(16) HL C 83., 2009.4.7., 1. o.

(17) COM (2005) 107 végleges.

(18) HL C 188., 2009.8.11., 1. o.

(19) HL C 188., 2009.8.11., 6. o.

(20) HL C 223., 2009.9.16., 3. o.

(21) HL C 156., 2009.7.9., 3. o.

(22) HL C 136., 2009.6.16., 3. o. (3–12 és 13–20).

(23) COMP/39406. sz. ügy: Tengeri tömlők; COMP/39401. sz. ügy: E.on/GDF; COMP/39396. sz. ügy: Kalcium-karbid; COMP/37956. sz. ügy: Vasbeton rudak (újbóli elfogadás); COMP/39129. sz. ügy: Hálózati transzformátorok és COMP/38589. sz. ügy: Hőstabilizátorok.

(24) HL L 140., 2009.6.5., 16. o.

(25) HL L 140., 2009.6.5., 63. o.

(26) HL L 211., 2009.8.14., 1. o.

(27) COMP/39401. sz. ügy. Lásd a 2009.7.8-i IP/09/1099. sz. közleményt.

(28) Ebből 1,5 milliárd EUR minősült állami támogatásnak az EUMSz. 107. cikke értelmében.

(29) HL C 220., 2009.9.12., 41. o.

(30) NN54/2009. sz. ügy.

(31) COMP/M.5480. sz. ügy.

(32) COMP/M.5557. sz. ügy., SNCF/CDPQ/Keolis/Effia.

(33) HL C 132., 2009.6.11., 6. o.

(34) N219/2009. sz. ügy – HL C 196., 2009.8.20.

(35) N120/2009. sz. ügy – HL C 232., 2009.9.26., N67/2009. sz. ügy – HL C 232., 2009.9.26. és N300/2009. sz. ügy – HL C 299., 2009.12.9.

(36) C2/2008. sz. ügy – HL L 228., 2009.9.1.

(37) C5/2007. sz. ügy – HL L 315., 2009.12.2.

(38) N457/2008. sz. ügy – HL C 106., 2009.5.8.

(39) N325/2007. sz. ügy – HL C 53., 2009.3.6.

(40) C34/2007. sz. ügy.

(41) MEMO/09/168, 2009.4.20.

(42) COMP/M.5364, Iberia/Vueling/Clickair.

(43) COMP/M.5335, Lufthansa/Brussels Airlines; COMP/M.5403, Lufthansa/Bmi; COMP/M.5440, Lufthansa/Austrian Airlines.

(44) http://ec.europa.eu/economy_finance/publications/publication16061_en.pdf.

(45) http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2009:0385:FIN:HU:PDF

(46) http://ec.europa.eu/competition/ecn/documents.html.

(47) Határozatok az 1/2003. sz. rendelet 11. cikkének (4) bekezdése alapján.

(48) HL L 202., 2009.8.4., 36. o.

17.3.2011

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 84/13

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Zöld könyv a pénzügyi intézmények vállalatirányításáról és a javadalmazási politikákról

(COM(2010) 284 végleges)

2011/C 84/03

Előadó: Michael SMYTH

2010. június 2-án az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Zöld könyv a pénzügyi intézmények vállalatirányításáról és a javadalmazási politikákról

COM(2010) 284 végleges.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2011. január 6-án elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. január 19–20-án tartott, 468. plenáris ülésén (a január 20-i ülésnapon) 173 szavazattal, 4 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1. Következtetések és ajánlások

1.1 Jelen véleményben az EGSZB az Európai Bizottság zöld könyvében felvetett kérdések hosszú sorára adott válaszait rögzíti. A kérdések a pénzügyi intézmények irányításának nyolc elsődleges szempontjára vonatkoznak, az igazgatóság és a felügyeleti hatóságok teljesítményétől a kockázatkezelésen és az érdekellentéteken keresztül a részvényesek szerepéig vagy az igazgatósági tagok fizetésének sokat vitatott kérdéséig.

1.2 Az EGSZB üdvözli az európai bizottsági zöld könyv mögött meghúzódó szándékot, de rámutat néhány meghatározásbeli hiányosságra – különösen a vállalatirányítás pontatlan definíciójára, amelynek az EGSZB szerint határozottabbnak kellene lennie, valamint arra, hogy a szöveg nem tesz különbséget a brit és a kontinentális igazgatósági struktúra között. Továbbá úgy véli, hogy a „pénzügyi intézmények” kifejezést pontosítani kellene annak érdekében, hogy az ajánlások kifejezetten a hitelintézetekre vonatkozzanak.

1.3 A zöld könyvet vizsgálva az EGSZB úgy találta, hogy a brit és a kontinentális vállalatirányítási modellek a szervezeti elgondolások különbözősége miatt strukturális szinten nem egyeztethetőek össze. Ennek megfelelően az EGSZB javasolja, hogy az Európai Bizottság vizsgálja meg azokat az elveket, amelyeknek az európai unióbeli vállalatirányítási gyakorlat alapját kellene képezniük. A brit modell például a hozzáértő függetlenség elvén alapul, ami megkönnyíti azt, hogy a legfontosabb vezetőtestületek ne függjenek másoktól. Megfontolandó, hogy a függetlenség alapvető elvvé váljon-e az uniós vállalatirányításban. Amennyiben igen, hogyan lehetne azt a kontinentális modellben is megvalósítani?

1.4 A zöld könyv ezenkívül viszonylag érintőlegesen foglalkozik a fogyasztók szükségleteivel. A pénzügyi rendszer irányítása terén tapasztalható hiányosságok a pénzügyi szolgáltatások fogyasztóit is komolyan érintették.

1.5 A javadalmazási politikával kapcsolatos általános álláspontját az EGSZB már számos korábbi véleményében kifejtette. Röviden: az EGSZB úgy véli, hogy a javadalmazási politikának nemcsak a pénzügyi intézmények vezetőiről kellene szólnia, hanem az összes szintű munkavállalóról.

1.6 A véleményben megfogalmazott általános álláspont az, hogy lehetne ugyan további szigorítást bevezetni a pénzügyi intézmények irányításával kapcsolatos egyes területeken, amíg azonban az irányítási rendszerek önkéntes alapúak maradnak, a kötelezettség a felügyeleti hatóságokra hárul abban, hogy amennyire lehet, biztosítsák ezeknek a rendszereknek az egész Európai Unióban történő betartását.

2. Bevezetés és a vélemény háttere

2.1 A zöld könyv célja a vállalatirányítási rendszerben tapasztalt – tartalmi vagy végrehajtásbeli – hiányosságok megoldása. A pénzügyi és gazdasági válságok kontextusában a vállalatirányítás megerősítése az Európai Bizottság reformprogramjának központi elemét képezi. A zöld könyvben körvonalazott javaslatokat az európai felügyeleti rendszer szélesebb körű reformjai, a tőkekövetelmény-irányelv, a Szolvencia II irányelv, az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV) reformja, valamint az alternatív befektetési alapok kezelőire vonatkozó szabályozás kontextusában kell vizsgálni. Ezenkívül tekintettel kell lenni arra a tágabb környezetre is, amelyet a tőzsdén jegyezett vállalatok irányításának az Európai Bizottság által folytatott, a részvényesek szerepével, a felső vezetői csoportok megfelelő felügyeletével, az igazgatóságok összetételével és a vállalati társadalmi felelősségvállalással foglalkozó felülvizsgálata jelent.

2.2 Az Európai Bizottság meghatározása szerint a vállalatirányítás a vállalat vezetése, igazgatósága, részvényesei és a többi érdekelt fél – mint például az alkalmazottak és képviselőik – közötti kapcsolatok rendszere, de emellett a vállalati célok meghatározását, a célok elérésének eszközeit, illetve a vállalati törekvések eredményeinek felügyeletét is jelenti. A pénzügyi rendszeren belül az irányítás még nagyobb jelentőséggel bír, hiszen akár egyetlen (nagyméretű) pénzügyi intézmény csődje rendszerszintű kockázattal jár a teljes pénzügyi rendszer számára, ahogyan az tapasztalható volt a közelmúltban kirobbant pénzügyi válság esetében is, amelynek során a kormányok közpénzekből kényszerültek megmenteni a bankrendszert.

2.3 Az EGSZB meglepve látja, hogy a zöld könyv nem tesz különbséget a brit és a kontinentális európai gazdaságokra jellemző irányítási struktúra között. Az első modellben egyetlen testület működik, amelyben ügyvezető és nem ügyvezető igazgatók is részt vesznek, ugyanakkor nem szokatlan, hogy az elnök-vezérigazgató felügyelete alatt ügyvezetői bizottság is létezzen. A kontinentális modellben két vezetőtestület – egy igazgatótanács és egy felügyelőbizottság – van. Jelen véleményben a félreértések elkerülése végett „igazgatóság” alatt általában, amennyiben kifejezetten másként nem jelezzük, a brit modell szerinti felsővezetői testületet értjük.

2.4 A zöld könyv nem jelenti ki konkrétan, hogy minden tagállam saját vállalatirányítási rendszerrel rendelkezik, és hogy nem alkalmaznak megkülönböztetést a pénzügyi intézetek irányítását illetően. Az Európai Bizottság vállalatirányításra adott meghatározása is némileg hiányos, ezért azt határozottabban kellene megfogalmazni. Az EGSZB határozottabb, átfogóbb definíciót javasol. A vállalatirányítás elsődleges célkitűzése annak biztosítása, hogy a vállalat fennmaradjon és gyarapodjon. Ennek elérése érdekében az igazgatóságnak meg kell felelnie a részvényesek jogos elvárásainak, biztosítva eközben az érdekcsoportok – fogyasztók, partnerek, szerződéses felek, beszállítók és alkalmazottak – megfelelő mértékű elégedettségét is. Amenynyiben az igazgatóság nem képes elérni a vállalat túlélését, az eszközöket a lehető legjobb áron kell értékesítenie.

2.5 A zöld könyv számos hiányosságra és gyengeségre mutat rá a pénzügyi intézmények vállalatirányítása terén, és választ keres nyolc, az alábbi témák köré csoportosuló általános kérdésre:

1.	az igazgatósággal kapcsolatos problémák;

2.	az érdekütközésekhez kapcsolódó kockázatkezelési hiányosságok;

3.	a könyvvizsgálók szerepe;

4.	a felügyeleti hatóságok hiányosságai;

5.	a részvényesek szerepével kapcsolatos problémák;

6.	a vállalatirányítási elvek hatékony megvalósításának hiánya;

7.	a pénzügyi intézmények vezetőinek javadalmazása;

8.	érdekellentétek.

3. Válaszok a zöld könyv kérdéseire

3.1 Az EGSZB szerint a zöld könyvben feltett konkrét kérdésekre a válaszok az alábbiak:

3.2 Az igazgatósággal kapcsolatos problémák

3.2.1 1. konkrét kérdés: Korlátozni kell-e az igazgatósági tagok megbízatásainak számát (például egyszerre legfeljebb három megbízatás vállalható)?

Önkényes lenne erre konkrét számot megadni. Jobb lenne azt biztosítani, hogy az igazgató a kinevezés pillanatától képes legyen a szerepe által megkívánt elkötelezettséget vállalni és az ennek megfelelő időt szánni a vállalatra. A szükséges időt meg kellene határozni, és fel kellene osztani a formális igazgatósági és bizottsági üléseken való részvétel, valamint az egységek, osztályok és régiók kevésbé formális meglátogatása és ellenőrzése között. Egyes esetekben egy kinevezés gyakorlatilag teljes munkaidős elfoglaltsággal járhat. A vállalatok közötti összehasonlítás céljából mindig előnyös az, ha valaki egyszerre legalább két megbízatást vállal.

3.2.2 2. konkrét kérdés: Meg kell-e tiltani az igazgatósági elnöki és a vezérigazgatói tisztség halmozását a pénzügyi intézmények esetében?

Egyes joghatóságokban ez már bevált gyakorlat. A szerepek elkülönítését a pénzügyi intézmények esetében az ügyvezetők működési és az igazgatóság gondnoki szerepe közötti feszültség miatt kötelezővé kellene tenni.

3.2.3 3. konkrét kérdés: A toborzási politikáknak pontosan meg kell-e határozniuk az igazgatóság tagjainak feladatát és profilját – beleértve az elnökét is –, biztosítaniuk kell-e, hogy az igazgatóság tagjai kellő kompetenciákkal rendelkezzenek és az igazgatóság változatos összetételű legyen? Ha igen, hogyan?

Egyes joghatóságokban már viszonylag bevett gyakorlat, hogy elemezzék az igazgatóságban szükséges kompetenciákat és tapasztalatokat, és ennek megfelelően végezzék a toborzást. Egy jelentős pénzügyi intézmény esetében például elvárható, hogy a központi csoportban, amely köré egy nagyobb csapat építhető, részt vegyen – például elnökként – egy sikeres nyugalmazott bankvezető, rajta kívül pedig jogi vagy könyvelőcégek pénzügyi ágazatbeli tapasztalattal rendelkező vezető partnerei, egy jelentős kereskedelmi cég ügyvezető igazgatója az ügyvezető igazgató ellenpontjaként, valamint hogy vállalati partnerszemléletet képviseljen, illetve egy fogyasztói háttérrel rendelkező személy. A kiterjedtebb csapatban részt vehetnének a legmagasabb vezetői szintről származó hitelezési, biztosítási, gazdasági, ipari és kereskedelmi tapasztalattal rendelkező személyek. Ideális esetben a nem ügyvezető és az ügyvezető igazgatók aránya legalább 60:40 lenne. Az igazgatóság (mind ügyvezetői, mind pedig nem ügyvezetői posztot betöltő) tagjainak rendelkezniük kell az üzlet földrajzi adottságaira vonatkozó átfogó ismeretekkel. Egyes joghatóságokban a felügyeleti hatóság immár részletesen megvizsgálja a jelölt kompetenciáit, tapasztalatait és múltját, mielőtt engedélyezné a kinevezést. Ezt a gyakorlatot csak üdvözölni lehet.

3.2.4 4. konkrét kérdés: Osztják-e azt a véleményt, hogy a nők és a különböző társadalmi és kulturális hátterű tagok nagyobb aránya az igazgatóságban javíthatná az igazgatóságok működését és hatékonyságát?

A fenti, 3. kérdést kiegészítve a nemi és etnikai egyensúly kívánatos mindaddig, amíg nem a tapasztalat és a szakértelem kárára történik. Eltérő és értékes nézőpontok jelenhetnek meg általa. Kell, hogy legyen gyakorlati korlátja az igazgatóságok méretének.

3.2.5 5. konkrét kérdés: Kötelezővé kell-e tenni az igazgatóság működésének külső értékelő által történő értékelését? Ezen értékelés eredményéről tájékoztatni kell-e a felügyeleti hatóságokat, illetve a részvényeseket?

A felügyeleti hatóságoknak minden elnököt meg kell bízniuk azzal, hogy a fenti négy tényező tekintetében vizsgálják meg irányítási struktúráikat. Eközben a hatóságoknak is ellenőrzést kellene végezniük annak érdekében, hogy minden, a kinevezéskor nem tanúsított igazgató tanúsítást kapjon. Az igazgatóság teljesítményéért való állandó felelősséget a mindenkori elnök viseli. Helyénvaló lenne, ha bizonyos időközönként az elnökök saját használatukra külső értékelést végeztetnének az igazgatóság eredményességéről. A kontinentális modellben a felügyelőbizottság feladata, hogy intézkedjen, amennyiben az üzletmenet nem megfelelő, vagy ha a könyvvizsgálói jelentés fontos problémákra hívja fel a vezetőség figyelmét.

3.2.6 6. konkrét kérdés: Kötelezővé kell-e tenni kockázatkezelési bizottság létrehozását az igazgatóságon belül, és szabályozni kell-e a bizottság összetételét és működését?

Három kérdéskör van: az ellenőrzés, a megfelelés és a kockázat. A bizottságok létrehozásának tükröznie kell a megfelelő üzletitevékenység-struktúrát. Makroszempontból a kockázatkezelés az igazgatóság stratégiai tervének része: abban kell meghatározni és mérni a kockázatvállalási hajlandóságot és a kockázati profilt. Egy bankban itt kell meghatározni az elfogadható kockázati szintre vonatkozó politikákat az egyes üzletágak – lakossági jelzálogkölcsönök, hitelkártyák, kereskedelmi célú ingatlanok, ágazati kölcsönök, alapkezelés, deviza- és nyersanyag-kereskedelem – vonatkozásában, mint ahogyan a tartalékok összetételét, a partnerenkénti hitelkeretet stb. is. Egy csupán néhány (általában legfeljebb 5–7) tagból, többnyire különböző területek specialistájából álló kontinentális igazgatótanácson belül nem lehet kockázatkezelési bizottságot felállítani.

3.2.7 7. konkrét kérdés: Kötelezővé kell-e tenni a könyvvizsgáló bizottság egy vagy több tagjának részvételét a kockázatkezelési bizottságban, és viszont?

A mikroszintű kockázat kezelése – szemben a fenti, 3.2.6. pontban tárgyalt makroszintűvel – valójában a könyvvizsgáló bizottság feladata lehetne.

3.2.8 8. konkrét kérdés: A kockázatkezelési bizottság elnökének felelnie kell-e a közgyűlés előtt?

A kockázat az üzleti stratégia kulcsfontosságú eleme. A kockázatkezelési hajlandóság és a kockázati profil határozza meg, hogy várhatóan hogyan teljesít a cég, és hogy mennyire lehetnek változékonyak az eredmények. Ezekről az elnöknek és az elnök-vezérigazgatónak kell beszélnie; az ő kijelentéseik alapján dönthetik el a részvényesek, hogy – saját kockázatvállalási hajlandóságuk alapján – növelik vagy csökkentik-e a vállalatba való befektetéseiket.

3.2.9 9. konkrét kérdés: Mi legyen az igazgatóság szerepe a pénzügyi intézmény kockázati stratégiájában és profiljában?

A stratégia kialakítása az igazgatóság központi feladata. Mivel a pénzügyi tevékenység természeténél fogva kockázattal jár, a stratégiát egy bizonyos kockázati sávon belül kell kialakítani, ami meghatározza a lehetséges eredmények körét is. A választott stratégia az lesz, amely megfelel a részvényesek jogos elvárásainak és biztosítja az érdekcsoportok elégedettségét. Bár az állandó ügyvezetők kockázatkezelési felelősségét nem szabad alábecsülni, az igazgatóság szerepe legalábbis alapvető. A kontinentális modellben az igazgatóság stratégiáját a felügyelőbizottságnak is jóvá kell hagynia.

3.2.10 10. konkrét kérdés: Be kell-e vezetni és nyilvánosságra kell-e hozni a kockázatkezelési nyilatkozatot?

Igen, de csak a stratégiáról szóló, a részvényeseknek és az érdekcsoportoknak címzett kommunikáció keretében. El kell kerülni a kereskedelmi és a bizalmas információk nyilvánosságra hozatalát.

3.2.11 11. konkrét kérdés: Be kell-e vezetni az új pénzügyi termékek esetében az igazgatósági jóváhagyási eljárást?

Igen, amennyiben az új termékek lényegesek. A termékek bevezetése általában a stratégia végrehajtásának függvénye, és így különösen nagy jelentőséggel bír az igazgatóság számára.

3.2.12 12. konkrét kérdés: Kötelezni kell-e az igazgatóságot, hogy tájékoztassa a felügyeleti hatóságokat a tudomására jutott anyagi kockázatokról?

Ennek az intézmény és a felügyeleti hatóság közötti folyamatos párbeszéd szokásos elemének kellene lennie.

3.2.13 13. konkrét kérdés: Kifejezetten elő kell-e írni, hogy az igazgatóság köteles figyelembe venni a számlatulajdonosok és a többi érdekelt fél érdekeit a döntéshozatalban („duty of care”)?

Egyes joghatóságokban már létezik az a kötelezettség, hogy vegyék figyelembe az érintettek érdekeit. Ennek rutinná kellene válnia. Az érdekcsoportok elégedetlensége esetén a vállalkozás nem fog gyarapodni. Egyik érdekcsoport érdekeinek sem szabad elnyomnia a többit. Az igazgatósági ülések jegyzőkönyvében rögzíteni kell, hogy a stratégia kialakításakor minden érdeket figyelembe vettek.

3.3 Az érdekütközésekhez kapcsolódó kockázatkezelési hiányosságok

3.3.1 14. konkrét kérdés:Hogyan erősíthető meg a kockázatkezelési igazgató jogállása? A kockázatkezelési igazgató a pénzügyi igazgatóéval legalább egyenértékű jogállással rendelkezzék-e?

Ez a kérdés azt feltételezi, hogy tudjuk, mi a kockázatkezelési igazgató feladata. Amennyiben a kockázat az üzleti stratégia szerves részét képezi, akkor a pénzügyi igazgató a kockázatkezelési igazgató. A mikroszintű kockázat miatt a kockázatkezelési igazgató a belső ellenőrzés vezetőjével egy szinten helyezkedik el. Mindketten az igazgatóság egy bizottságának jelentenek, és bármikor kapcsolatba léphetnek annak elnökével. Mindkettőnek rendszeresen jelentést kell tennie az igazgatóság felé.

3.3.2 15. konkrét kérdés: Hogyan javítható a kockázatkezelés és az igazgatóság közötti kommunikációs rendszer? Be kell-e vezetni a hierarchikus döntéshozatali eljárást a konfliktusok/problémák megoldása érekében?

A választ a fenti, 3.3.1. pontra adott válasz tartalmazza. Az eljárásnak már a bizottság és az igazgatóság működése részének kellene lennie.

3.3.3 16. konkrét kérdés: A kockázatkezelési igazgató közvetlenül tájékoztathassa-e az igazgatóságot, beleértve a kockázatkezelési bizottságot is?

A választ a fenti, 3.3.1. pontra adott válasz tartalmazza.

3.3.4 17. konkrét kérdés: Tökéletesíteni kell-e az informatikai eszközöket, hogy a jelentős kockázatokkal kapcsolatos információátadás az igazgatóság felé minőségileg és gyorsaságban javuljon?

Attól függ, hogy jelenleg mi áll rendelkezésre az egyes intézményekben. Informatikai eszközökkel nem mindenfajta kockázatot lehet rutinszerűen figyelemmel kísérni. Sok esetben elegendő lehet egy e-mailes figyelmeztetés. Minél nagyobb és összetettebb a szervezet (divízióit, földrajzi kiterjedését és termékeit tekintve), annál több értelme van egy aktív informatikai alapú kockázatkezelőnek.

3.3.5 18. konkrét kérdés: Kötelezni kell-e az ügyvezető igazgatósági tagokat a belső ellenőrzési rendszerek megfelelőségéről szóló jelentés jóváhagyására?

Igen. Egyes joghatóságokban már kötelező is, és általában a pénzügyi ellenőrző bizottság feladata.

3.4 A külső könyvvizsgálók szerepe

3.4.1 19. konkrét kérdés: Mélyíteni kell-e az együttműködést a külső könyvvizsgálók és a felügyeleti hatóságok között? Ha igen, hogyan?

A könyvvizsgáló cégeknek a vállalat tagjai érdekében kell tevékenykedniük. Amennyiben azonban komoly, rendszerkövetkezményekkel járó kockázati vagy mulasztási problémát találnak, figyelmeztetni kell a felügyeletet. Az olyan problémák megoldását, amelyeket a vállalat képes kijavítani, és amelyek nem járnak külső következményekkel, rá kell hagyni a vállalatra. A kontinentális irányítási rendszerben a felügyelőbizottság jelöli ki a könyvvizsgálókat, és minden évben sor kerül közöttük olyan találkozóra, amelyen az igazgatóság és a vezérigazgató nincs jelen.

3.4.2 20. konkrét kérdés: Szigorítani kell-e az igazgatóság és/vagy a felügyelet felé történő tájékoztatásra vonatkozó kötelezettségüket a feladatkörük kapcsán esetlegesen tudomásukra jutó súlyos tényekről?

Az aktuális állapottól függ. Egyes joghatóságokban már megfelelőek a rendelkezések. A kontinentális Európára jellemző rendszerben a felügyelőbizottság és az ellenőr közötti szerződés alapján kell eldönteni ezt a kérdést.

3.4.3 21. konkrét kérdés: Ki kell-e terjeszteni a külső könyvvizsgáló által végzett vizsgálatot a kockázatokkal kapcsolatos pénzügyi információkra?

A könyvvizsgálóknak ki kell jelenteniük, hogy a vállalat folyamatos működésének elvét alapul véve a vállalat számlái megbízható és valós képet mutatnak. Ennek megfelelően minden anyagi kockázatot – már elhatárolásként vagy a számlákhoz csatolt megjegyzésként – ki kell mutatni. Nem tűnik szükségesnek a vizsgálat kiterjesztése.

3.5 A felügyeleti hatóságok hiányosságai

3.5.1 22. konkrét kérdés: Újra meg kell-e határozni és meg kell-e erősíteni a felügyeletek szerepét a pénzügyi intézmények belső irányításában?

Igen, azokban a joghatóságokban, ahol erre még nem került sor.

3.5.2 23. konkrét kérdés: Fel kell-e ruházni a felügyeleteket azzal a joggal és kötelezettséggel, hogy ellenőrizzék az igazgatóság és a kockázatkezelési feladatkör megfelelő működését? Hogyan valósítható ez meg a gyakorlatban?

A fenti, 3.5.1. pontban körvonalazottak szerint.

3.5.3 24. konkrét kérdés: Ki kell-e terjeszteni a választhatósági kritériumokat („fit and proper test”) a technikai és szakmai kompetenciákra, illetve a leendő igazgatósági tagok viselkedési jellemzőire? Hogyan valósítható ez meg a gyakorlatban?

Ennek biztosítása a kontinentális rendszerben bevett gyakorlat. Az Egyesült Királyság Pénzügyi Szolgáltatók Hatósága új eljárásokat vezetett be ennek érdekében.

3.6 A részvényesek szerepével kapcsolatos problémák

3.6.1 25. konkrét kérdés: Kötelezővé kell-e tenni az intézményi befektetők szavazási politikájának és gyakorlatának a közzétételét? Milyen gyakorisággal?

Igen, a közgyűlések napirendjéhez kapcsolódóan.

3.6.2 26. konkrét kérdés: Kötelezni kell-e az intézményi befektetőket egy (nemzeti vagy nemzetközi) gyakorlati kódex elfogadására, mint amilyen például az International Corporate Governance Network (ICGN) által kidolgozott kódex? Ez a kódex arra kötelezi annak aláíróit, hogy alakítsák ki és tegyék közzé befektetési és szavazási politikáikat, hozzanak intézkedéseket az érdekellentétek elkerülése érdekében, és felelősségteljes módon éljenek szavazati jogukkal.

Igen, első körben önkéntes alapon.

3.6.3 27. konkrét kérdés: Meg kell-e könnyíteni a részvényesek azonosítását a táraságok és a részvényeseik közötti párbeszéd megkönnyítése érdekében, valamint az „üres szavazattal” („empty voting”) való visszaélés kockázatának csökkentése érdekében? Az „üres szavazat” olyan részvényes szavazata, akinek nincs megfelelő pénzügyi érdeke abban a társaságban, amelyben szavaz, miáltal potenciálisan negatív hatást gyakorol a tőzsdén jegyzett vállalkozások irányításának és azon piacoknak az épségére, amelyeken azok részvényei gazdát cserélnek.

Az Európai Bizottságnak meg kellene vizsgálnia a részvényesek kérdését, a témában ugyanis a közelmúltban változások mentek végbe. Ma a részvényesek lehetnek például globális vállalatok, a világ bármely táján élő személyek, vagy fedezeti alapok – és mint ilyenek, csupán kereskednek a részvényekkel, és nem töltik be azt a szerepet, amit hagyományosan a „részvényes” kifejezéshez kötünk.

3.6.4 28. konkrét kérdés: Milyen egyéb intézkedésekkel lehet a részvényeseknek a pénzügyi intézmények vállalatirányításába való bevonását előmozdítani?

Megoldás lehet egy megbízotti szervezet létrehozása a magánrészvényesek egyes vállalatokon belüli képviseletére. Másik lehetőség, hogy a felügyeleti intézmények, a politikusok vagy a média gyakoroljon nyomást az intézményi befektetőkre a fokozottabb aktivitás érdekében.

3.7 A vállalatirányítási elvek eredményesebb megvalósulása

3.7.1 29. konkrét kérdés: Szükséges-e az igazgatóság tagjainak felelősségét növelni?

Nem, hogyha azt akarjuk, hogy kiváló szakemberek jelentkezzenek. Sok intézmény esetében hasznos lenne, ha jobban meghatároznák az igazgatósági tagokkal szemben támasztott elvárásaikat.

3.7.2 30. konkrét kérdés: Kell-e szigorítani az igazgatósági tagok polgári- és büntetőjogi felelősségét, figyelemmel arra, hogy a büntető jogszabályok nincsenek harmonizálva európai szinten?

Egyes joghatóságokban már megfelelőek a rendelkezések. Egy igazgató számára a legnagyobb veszélyt általában az jelenti, hogy a személyét összekötik egy csődbe jutott céggel, és ez rontja a presztízsét. A közelmúltban felmerült, hogy automatikusan meg kellene tiltani, hogy az aránytalan kockázatokra a figyelmet fel nem hívó igazgatók hasonló pozíciót tölthessenek be. Ez kétségtelenül pontosabb és ígéretesebb politikai eszköz.

3.8 A pénzügyi intézmények vezetőinek javadalmazása

3.8.1 31. konkrét kérdés: Mi lehetne a tartalma és – kötelező vagy nem kötelező erejű – formája a lehetséges további, uniós szintű intézkedéseknek a tőzsdén jegyzett társaságok vezetőinek javadalmazásával kapcsolatban?

A harmadik tőkekövetelmény-irányelv előírásai megfelelőeknek tűnnek, ugyanis biztosítják a felügyeleti hatóságok bevonását. Az intézményi szavazati politikák közzététele is jó megoldás – lásd a 3.8.4. pontot.

3.8.2 32. konkrét kérdés: Véleményük szerint foglalkozni kell-e a vezetői részvényopciók problematikájával? Ha igen, hogyan? Szükség van-e a közösségi szintű szabályozásukra, vagy akár a betiltásukra?

Úgy tűnt, hogy a harmadik tőkekövetelmény-irányelv foglalkozik ezzel. A határidőkkel, korlátokkal és mennyiségekkel kapcsolatos kérdéseket az említett irányelv rendezi.

3.8.3 33. konkrét kérdés: A tagállamok hatáskörének tiszteletben tartása mellett egyetértenek-e azzal, hogy a részvényopciókra és a más tagállamokban meglévő, hasonló javadalmazási módokra vonatkozó kedvező adójogi bánásmód hozzájárul a túlzott kockázatvállaláshoz? Ha igen, ezt a kérdést uniós szinten kell-e megvitatni?

Az Európai Bizottságot ösztönözni kellene arra, hogy megvitassa a kérdést, de a jelenlegi állapot szerint az adózás tagállami hatáskör.

3.8.4 34. konkrét kérdés: Egyetértenek-e azzal, hogy meg kell erősíteni a részvényesek, valamint az alkalmazottak és képviselőik szerepét a javadalmazási politikák kialakításában?

Egyes joghatóságokban a javadalmazási jelentést a részvényeseknek jóvá kell hagyniuk. Az intézményi részvényesek szavazatának közzététele átláthatóbbá teszi a rendszert. Az Európai Bizottságnak foglalkoznia kell a javadalmazási konzulensek fellendítő-/racsnihatásának problémájával. A hollandiai részvényesképviseleti szervezetek rendszere hasznos és megfontolandó példa lehet az Európai Bizottság számára.

3.8.5 35. konkrét kérdés: Mi a véleményük a végkielégítésekről (rendkívüli végkielégítés)? Szükség van-e a közösségi szintű szabályozásukra, vagy akár a betiltásukra? Ha igen, hogyan? Odaítélésükkel kizárólag az igazgatósági tagok valós teljesítményét kell-e jutalmazni?

A végkielégítés nem jutalom. A jutalommal a teljesítményt díjazzák. A végkielégítés szerződéses kötelezettség abban az esetben, amikor egy cég megválik egy ügyvezető igazgatójától. Általában biztosítékot jelent, hogy az új munkaerő bizonyos fokig biztonságban érezze magát arra az esetre, ha kinevezése nem váltaná be a hozzá fűzött reményeket. A felmentés nem szükségszerűen jelent kudarcot. A stratégia megváltozása miatt egy tökéletesen teljesítő személy is feleslegessé válhat. Emiatt van szükség a végkielégítésekre. Bizonyos esetekben ezek túlságosan nagyvonalúak lehetnek, különösen ha a nyugdíjakat tekintjük. A szerződésben rögzíteni lehet, hogy idővel csökkenjen a végkielégítés mértéke, vagy hogy felülvizsgálják az összegét, amennyiben az érintett „nyilvánvalóan” hibázott. Emellett a vezérigazgatóknak a megbízási idejük alatt járó juttatási csomag növelését sem szabadna ösztönözni. A jutalmat a teljesítménnyel kell kiérdemelni. A kontinentális modellben a munkavállalók képviselettel rendelkeznek a felügyelőbizottságon belül, és befolyásuk van a juttatási rendszerre.

3.8.6 36. konkrét kérdés: Egyetértenek-e azzal, hogy csökkenteni kell vagy fel kell függeszteni a javadalmazásban a változó részt az állami finanszírozásban részesülő pénzügyi intézmények esetében?

Ez a kérdés elsősorban a pénzügyi intézményekben magas szintű pozíciót betöltő személyek fizetésére vonatkozik, az átlagos munkavállalókéra kevésbé. Volt példa arra, hogy egyes személyek különleges juttatási csomagban részesültek; az ilyen helyzetek kialakulását el kell kerülni. Az állami finanszírozásban részesülő intézmények kormányzati tulajdonosainak a feladata, hogy belátásuk szerint járjanak el.

3.9 Érdekellentétek

3.9.1 37. konkrét kérdés: Mi lehet a pénzügyi szolgáltatások ágazatában az érdekellentéttel kapcsolatos küzdelmet és megelőzést célzó, lehetséges európai uniós szintű további intézkedések tartalma?

A „kínai fal-elmélet” azt jelenti, hogy az értékpapírházakban és befektetési vállalkozásokban eljárásokat vezetnek be annak érdekében, hogy megakadályozzák a bizalmas információ áramlását az osztályok között, és elejét vegyék a bennfentes információ illegális felhasználásának. A pénzügyi szektor mellett más ágazatokban is használják ezt a rendszert a káros érdekellentétek kivédésére. A gyakorlatban azonban a kínai falak egyáltalán nem kijátszhatatlanok, ugyanis a becsületességre alapulnak. Az információ csak az érintett felek diszkréciójának és lelkiismeretességének a mértékéig védett. Lehetséges, hogy az információbiztonsággal kapcsolatos jogi követelményeket előíró szabályok nagyobb fokú szabálykövetést eredményeznének ezen a téren.

3.9.2 38. konkrét kérdés: Egyetértenek-e azzal a véleménnyel, hogy – szem előtt tartva a meglévő különböző jogi és gazdasági rendszereket – szükség van az érdekellentétre vonatkozó közösségi szabályok tartalmának és részleteinek harmonizálására annak érdekében, hogy a különböző pénzügyi intézményekre hasonló szabályok vonatkozzanak, amelyek értelmében alkalmazniuk kell a MiFiD, valamint a tőkemegfelelési irányelv, az UCITS-irányelv és a Szolvencia II irányelv rendelkezéseit?

Igen.

Kelt Brüsszelben, 2011. január 20-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON

17.3.2011

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 84/19

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A kereskedelem és forgalmazás piacának felügyelete – „A kereskedelem és forgalmazás hatékonyabb és tisztességesebb belső piacáért 2020-ra”

(COM(2010) 355 végleges)

2011/C 84/04

Előadó: Pedro Augusto ALMEIDA FREIRE

2010. július 5-én az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 262. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: A kereskedelem és forgalmazás piacának felügyelete – „A kereskedelem és forgalmazás hatékonyabb és tisztességesebb belső piacáért 2020-ra”

COM(2010) 355 végleges.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2011. január 6-án elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. január 19-én és 20-án tartott, 468. plenáris ülésén (a január 20-i ülésnapon) 192 szavazattal 4 ellenében, 4 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1. Következtetések és ajánlások

1.1 Az EGSZB elismeri, hogy a kiskereskedelmi ágazat fontos szerepet tölt be az egységes piacon, és az egész európai gazdaságot előmozdítja. A kiskereskedelem sajátos jellegét tekintve az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság által „A kereskedelem és a forgalmazás piacának felügyelete” című jelentésben kidolgozott holisztikus megközelítést, és egyetért azzal, hogy kerülni kell az egyes alágazatokra való összpontosítást.

1.2 Az EGSZB sajnálja, hogy túlságosan kevés figyelemben részesülnek a kkv-k, amelyek pedig alapvetően fontos szerepet játszanak a foglalkoztatásban, az értékteremtésben, illetve a vidéki területek és a városközpontok életében. Az európai kisvállalkozói intézkedéscsomaggal összhangban hangsúlyosabb helyet kellene biztosítani a kkv-knak és az olyan intézkedéseknek, amelyek a kkv-kat fejlődésre és munkahelyek teremtésére ösztönzik.

1.3 Európa-szerte megfigyelhető a nagy áruforgalmat bonyolító kiskereskedelmi vállalkozások koncentrálódása, amelyek igen széles kínálatuk révén több fogyasztót vonzanak (2005-ben az 5 legnagyobb élelmiszer-kiskereskedelmi lánc a piac több mint 70 %-át uralta). Ehhez hasonlóan egyes termékpiacokon is igen nagy a koncentráció – különösen az „elengedhetetlen” termékeket illetően. A kiskereskedők ugyanis nem engedhetik meg maguknak, hogy ezeket ne kínálják boltjaikban.

1.4 A piacgazdaságban általános gyakorlat, hogy a vállalkozások – így például a mezőgazdasági termelők, a termékbegyűjtők és -feldolgozók, a beszállítók és a kiskereskedők – élnek alkuerejükkel. Az EGSZB aggasztónak tartja, hogy egyes országokban az árszínvonal vagy árrés ellenőrzését célzó intézkedéseket alkalmaznak, ami ellentmond a szabad versenyre és a működő egységes piacra vonatkozó elveknek.

1.4.1 Jelentős szociálpolitikai megfontolásokból, pl. szociális vagy környezetvédelmi téren, ilyen szabályozásokra szükség lehet a társadalmi kohézió vagy a környezetvédelem biztosításához.

1.5 Információink szerint a belső piacon belül az egyes tagállamok között a hasonló termékek tekintetében jelentős árkülönbségek tapasztalhatók. Az EGSZB azt ajánlja, hogy az árak vizsgálatakor mindig az árak és árrések transzmissziójára összpontosítsanak az ellátási lánc egészében.

1.6 Az EGSZB emlékeztet rá, hogy a kiskereskedelmi piacok – és a kiskereskedelmi szerződéses kapcsolatok – természetüknél fogva országonként szerveződnek, és eltérő jogi, gazdasági, politikai és kulturális sajátosságokkal rendelkeznek. Felismerve az élelmiszer-ellátási lánc jelentőségét, az EGSZB kéri, hogy elemezzék és megfelelően kezeljék az élelmiszer-ellátási lánc egészében előforduló, nyilvánvalóan tisztességtelen gyakorlatokat.

1.7 Az EGSZB konkrétabban annak tanulmányozására szólítja fel az Európai Bizottságot, hogy nemzeti szinten hogyan kezelik a „tisztességtelen szerződéses kapcsolatokat”, ideértve a megfelelő előírások érvényesítését is. Ezen túlmenően az EGSZB emlékeztet annak jelentőségére, hogy válság idején biztosítsák a hatályos jogszabályok megfelelő végrehajtását, ami a tagállamok feladata, emellett kiemeli, hogy hol van szükség lépésekre, és hogy mi volna a legmegfelelőbb szint, összhangban a szubszidiaritás és az arányosság elvével.

1.8 A kiskereskedelem területén való munkavállalás fontos, és sok fiatal, alacsony képzettségű vagy képzetlen munkavállaló számára a munkaerőpiacra való belépést jelenti.

1.9 Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy támogassa az önfoglalkoztatás, a vállalkozói szellem és a készségfejlesztés előmozdítását, ezzel is segítve a válság hatásainak leküzdését, illetve megkönnyítve az emberek belépését vagy visszatérését a munkaerőpiacra.

1.10 Az Európai Bizottság helyesen határozza meg a kiemelt cselekvési területeket. Ezen túlmenően az EGSZB a javaslatok időben történő elfogadását kéri, és sürgeti az Európai Bizottságot, hogy gyorsítsa fel döntéshozatali folyamatát ezen a területen, amelyen sürgős, gyakorlatias és kézzelfogható intézkedésre van szükség. Fontos kiemelni, hogy az élelmiszer-ellátási lánc működésének javítását célul kitűző megújított magas szintű fórumnak az új és kialakulóban lévő agrár-élelmiszeripari politikák mozgatórugójává kellene válnia, ideértve az ellátási lánc teljes hosszán megvalósuló kiegyensúlyozottabb kapcsolatokat is.

1.11 Az EGSZB kéri továbbá, hogy az Európai Bizottság tanulmányozza a szolgáltatási irányelv végrehajtását, és hibás alkalmazás esetén tegye meg az érintett tagállammal kapcsolatban a szükséges intézkedéseket. Emellett felkéri az Európai Bizottságot, hogy lépjen fel az olyan bankközi díjakkal szemben, amelyek a fogyasztók szempontjából rejtett adóként viselkednek.

2. Bevezetés

2.1 Az Európai Bizottság elismeri a kiskereskedelmi ágazat egységes piacon betöltött fontos szerepét. Az ágazatnak az Európai Unióban betöltött gazdasági jelentősége (az EU GDP-jének 4,2 %-át adja, 17,4 millió embert foglalkoztat és az uniós kkv-k 20 %-áért felel, valamint szoros kapcsolatban áll számos piaccal) miatt született az a döntés, hogy a piacfelügyeleti nyomon követés tárgyát képezze.

2.2 A kiskereskedelem piacfelügyeleti nyomon követésével foglalkozó jelentés és az azt kísérő munkadokumentum a kiskereskedelmi ágazat gazdasági, társadalmi és környezeti teljesítményére az egységes piac szempontjából hatást gyakorló kérdéseket elemzi. Ennek során a jelentés és a munkadokumentum megvizsgálja az ágazati teljesítményt, a legújabb tendenciákat és a modernizációnak a más versenytársakra gyakorolt hatását. A kiskereskedelmi ágazatra hatást gyakorló problémákat a beszerzési és az értékesítési láncban részt vevő partnerek szempontjából is azonosítja.

2.3 A jelentésben olvasható ágazati elemzés alapját a beszállítókkal (beszerzés) és a fogyasztókkal (értékesítés) fennálló kölcsönös kapcsolatok elemzése alkotja. Az elemzés eredményeképpen az Európai Bizottság elismeri, hogy a kereskedők igen összetett kapcsolatokat tartanak fenn annak érdekében, hogy a fogyasztók a megfelelő termékeket a megfelelő helyen és időben, a lehető legjobb áron találhassák meg.

2.4 A jelentésben az Európai Bizottság kijelenti, hogy a konzultáció alapján intézkedéseket fog meghatározni annak érdekében, hogy javítsa a kiskereskedelem belső piacának zökkenőmentes működését, és ezáltal a kiskereskedők számára lehetővé tegye az egységes piac lehető legjobb kihasználását, ezzel javítva gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi teljesítményüket.

3. Általános megjegyzések

3.1 Az Európai Bizottság ezzel a jelentéssel elismeri, hogy a kiskereskedelmi ágazat fontos szerepet tölt be az egységes piacon, és hozzájárul a növekedéshez, a foglalkoztatáshoz és a fenntarthatósághoz. Tekintettel arra, hogy az ágazatról alkotott kép gyakorta igen leegyszerűsítő, és abban merül ki, hogy a kereskedők a termelőktől vásárolnak és a fogyasztóknak adnak el, a jelentésben alkalmazott megközelítés bemutatja az értékesítési lánc, valamint a kereskedők és partnereik között fennálló kapcsolatok összetett jellegét. Segítséget nyújt továbbá annak megértéséhez, hogy mi mindent kell a kereskedőknek megtenni és leküzdeni azért, hogy a fogyasztók számára a megfelelő terméket a megfelelő helyen és időben, a lehető legjobb áron tegyék hozzáférhetővé.

3.2 A jelentés elismeri a modernizáció szerepét abban, hogy a kiskereskedelmi ágazat az utóbbi ötven évben képes volt megküzdeni az inflációval, és növelni tudta a fogyasztók számára rendelkezésre álló választékot. A kiskereskedelem területén megvalósított nagyobb verseny és konszolidáció alacsonyabb árakat eredményezett, növelte a választékot, és viszonylag alacsony árréshez vezetett (más ágazatokkal, így a iparral ellentétben), ami kihatott a versenytársakra, a helyi önkormányzatokra, a gazdákra, a beszállítókra, az alkalmazottakra stb. is.

3.3 Az EGSZB sajnálja, hogy a jelentés talán túlzott figyelmet irányít az élelmiszer-kereskedelemre, és ezáltal nem fejezi ki kellően a kkv-k fontos szerepét (a kereskedelmi és forgalmazási vállalatok több mint 95 %-a, 11 millió dolgozóval), azok sajátos igényeit és nehézségeit, beleértve a vevőszolgálati szolgáltatásokat is, a városközpontok, vidéki és elővárosi területek életében betöltött szerepüket, a nagy gyártóktól való függőségüket, valamint a beszállítók által létrehozott saját elosztóhálózatokkal fennálló versenyt.

3.4 A jelentés nem ismeri fel a – különösen az élelmiszer-kereskedelemben a fogyasztói szövetkezetek által képviselt – szövetkezeti üzleti modell jelentőségét sem.

3.5 A jelentés a hozzáférés és megfizethetőség közpolitikai célkitűzésének szempontjából elemzi a kiskereskedelmi ágazat teljesítményét. A gyakorlatban azonban az ágazati szereplők egy igen nagy versennyel jellemezhető környezetben működnek, ahol a társaságok célja, hogy megnyerjék a fogyasztókat és számukra jó ár-érték arányt kínáljanak. Ennek megfelelően a kiskereskedők azzal kapcsolatos döntését, hogy hol alapítsanak vállalatot és milyen szolgáltatást nyújtsanak, elsősorban a piac dinamikája határozza meg, nem pedig a közpolitikai célkitűzések. Ezért a kiskereskedők teljesítményének a közpolitikai célkitűzések fényében való értékelése nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy a kiskereskedelem olyan kereskedelmi tevékenység, amelynek a piacgazdasági túléléshez nyereségesnek kell maradnia. Minden egyéb piaci tevékenység vonatkozásában hasonló következtetések vonhatók le.

3.6 A fogyasztói igények az idők során egyre kifinomultabbá váltak, így nem tekinthetők homogénnek. Ha ehhez hozzáadjuk a kereskedelmi verseny fontosságát, érthetővé válik a piaci erők összetettsége, és az, hogy hogyan élhetnek meg egymás mellett a gyakorlatban a különféle kiskereskedelmi formák, amelyek különféle vevőszolgálati szolgáltatásokkal párosulnak. Kiderül, hogy a kisebb formátumú kiskereskedelmi egységek akkor lehetnek sikeresek, ha meghatározott fogyasztók számára meghatározott szolgáltatásokat nyújtanak. Több mint 11 millió európai dolgozik a kiskereskedelem területén működő kkv-knál. Ennélfogva elengedhetetlen, hogy tovább ösztönözzék a kkv-k fejlesztését, különösen egy jobb szabályozási környezet kialakításával és az adminisztratív terhek csökkentésével.

4. Részletes megjegyzések

4.1 Hatékonyabb és igazságosabb kiskereskedelmi szolgáltatások a belső piac fogyasztói számára

4.1.1 A kiskereskedők fő tevékenysége az, hogy a fogyasztókhoz a lehető legjobb áron sokféle, a minőségi és biztonsági követelményeknek megfelelő árut juttassanak el. Az Európai Unióban a kiskereskedelmi ágazatban az utóbbi húsz évben véghezvitt modernizációt az egyes uniós országokban és harmadik országokban működő nagy, multinacionális kereskedelmi láncoknak a piacok telítődéséhez vezető gyors koncentrációja, az információs és kommunikációs technológiák integrációja, valamint a globalizáció jellemezte, beleértve a más piacokra való terjeszkedést és a fogyasztók nagyobb árukínálathoz való, alacsonyabb áron történő hozzáférését is (megfizethetőség).

4.1.2 Az EGSZB és az Európai Bizottság egyetért abban, hogy a kiskereskedelmi egységekhez való hozzáférés területén tapasztalható egyenlőtlenségek, valamint a vidéki területek dinamikájának fenntartása olyan, fontos kérdések, amelyekkel még foglalkozni kell. A kiskereskedők általában városközpontokban és elővárosi bevásárlóközpontokban nyitnak üzletet, ezért biztosítani kell, hogy a városközpontok az áruszállítás szempontjából továbbra is megközelíthetőek legyenek. A vidéki területeken élő emberek egyre inkább az autóhasználatra támaszkodnak, így napi bevásárlásaikkal hatást gyakorolnak a környezet állapotára, míg azok, akiknek nem telik autóra vagy nem tudnak vezetni, csak korlátozott mértékben férnek hozzá a kiskereskedelmi szolgáltatásokhoz.

4.1.3 A kiskereskedők arra irányuló döntése, hogy hol nyissanak üzletet, számos tényezőtől függ, melyek közül az egyik legfontosabb a vevőszám maximalizálása. Ez a tényező már önmagában magyarázatot ad arra, hogy a kiskereskedelmi egységek a ritkán lakott területekkel szemben miért a városközpontokat, vagy a kifejezetten erre a célra épített, városokon kívül elhelyezkedő bevásárlóközpontokat részesítik előnyben. Ezért a hozzáférhetőség kérdésének kezeléséhez először azt a környezetet kell alaposan megérteni, amelyben a kiskereskedők működnek.

4.1.4 Az, hogy a vásárlók milyen könnyen vagy nehezen férhetnek hozzá a kiskereskedelmi egységek szélesebb köréhez, számos gazdasági és nem gazdasági jellegű tényezőtől, így a szabályozási környezettől, a várostervezéstől, és attól is függ, hogy a kiskereskedőknek milyen az ingatlanpiachoz való hozzáférésük. Ilyen tényező lehet, hogy helyi szabályok akadályozzák bizonyos tevékenységek megkezdését vagy bizonyos típusú üzletek megnyitását, vagy hogy a szolgáltatási irányelv előírásai ellenére az engedélyezési eljárások továbbra is túlságosan összetettek és önkényesek. Ezen túlmenően a vény nélkül megvásárolható egészségügyi termékek árusítását bizonyos monopóliumok számára fenntartó szabályozás korlátozza a versenyt, és ezzel a vásárlók hozzáférését a kedvező árú gyógyszerekhez.

4.1.5 Az elmúlt húsz év során a modernizációnak, a nagyobb versenynek és a globalizációnak köszönhetően az alacsonyabb jövedelemmel rendelkezők nagy hasznát vették annak, hogy nagyobb áruválaszték állt rendelkezésükre kedvezőbb áron. Ebben a folyamatban a márkás termékeknél átlagosan 30 %-kal olcsóbb saját márkák megjelenése kulcsfontosságú szerepet játszott.

4.1.6 A kiskereskedelmi üzleti modellnek köszönhetően a kiskereskedelmi árak a működési költségeket viszonylag kis árréssel tartalmazzák, ellentétben más ágazatokkal, amelyek nagyobb árréssel dolgoznak. Az EGSZB aggasztónak tartja, hogy egyes országokban az árszínvonal vagy árrés ellenőrzését célzó intézkedéseket alkalmaznak. A szociálpolitikai kérdések fontossága miatt ilyen szabályozások szükségesek lehetnek a társadalmi kohézió biztosítása és a szegénység megelőzése érdekében.

4.1.7 Információink szerint a belső piacon belül az egyes tagállamok között a hasonló termékek tekintetében jelentős árkülönbségek tapasztalhatók. Az EGSZB azt ajánlja, hogy az árak vizsgálatakor mindig az árak és árrések transzmissziójára összpontosítsanak az ellátási lánc egészében. Az EGSZB ezen túlmenően egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy az árképzést számos tényező befolyásolja. A működési költségeken túl ide tartozik az egy háztartásra jutó átlagos, felhasználható jövedelem, a héa, a szállítási költségek, a bérleti díjak, a fizetések költségei, a szabályozási keret, a verseny színvonala, továbbá olyan kereskedelmi gyakorlatok, mint például a területi szempontból korlátozott kínálat és az ellátási lánc egészében előforduló tisztességtelen gyakorlatok. Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg ezeknek a gyakorlatoknak a hatását, és tegyen intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a közbeszerzéseket más tagállamból is meg lehessen valósítani, hogy a fogyasztók alacsonyabb árakon, nagyobb választékból, jobb minőségű árut, alternatív termékeket stb. vásárolhassanak.

4.1.8 Az EGSZB megállapítja, hogy a fogyasztók körében végzett felmérések szerint a kiskereskedelmi kínálatra vonatkozóan létre kell hozni független, az információ összevetésére alkalmas forrásokat.

4.1.9 Az EGSZB egyetért azzal, hogy az e-kereskedelem egyes területeken hozzájárulhat a verseny növeléséhez, ami segítene az árcsökkentésben, és aggodalmát fejezi ki az e-kereskedelem lassú térnyerése miatt, különösen, ami a határokon átnyúló tranzakciókat illeti. Az EGSZB megállapítja, hogy a határokon átnyúló e-kereskedelmi tranzakciók fejlődését gátló egyik akadály – különösen a kkv-k szempontjából – az átfogó, közös európai fogyasztóvédelmi szabályok hiánya, ezért sürgeti, hogy az európai intézmények mielőbb fogadják el a „célzott teljes harmonizáció” elvén alapuló irányelvet a legmegfelelőbb formában. Egy ilyen irányelv nem akadályozhatja a tagállamokat abban, hogy szigorúbb fogyasztóvédelmi intézkedéseket tartsanak fenn vagy vezessenek be, összhangban az EUMSz. 169. cikkének (4) bekezdésével.

4.2 Hatékonyabb és igazságosabb kiskereskedelmi szolgáltatások a belső piacon működő vállalatok számára

4.2.1 Az EGSZB egyetért azzal a kijelentéssel, hogy „a kereskedelem és a forgalmazás (…) belső piacának (…) lehetővé kell tennie az egymással versenyző kereskedők számára, hogy – méretüktől függetlenül – együtt élhessenek a piacon, és fejleszthessék tevékenységüket”.

4.2.2 Egy új üzlet nyitásakor az elhelyezkedés az egyik legfontosabb tényező, és a gyakorlatban a kiskereskedőknek esetenként éveket kell várniuk, hogy egy adott területen új üzletet nyithassanak és új munkahelyeket teremthessenek. A piacra jutás és az ingatlanpiachoz való hozzáférés nehézsége olyan tényezők, amelyek hátráltathatják a kiskereskedelem fejlődését, ezért azok további elemzése szükséges. Ezt az elemzést könnyen rendelkezésre álló információk alapján lehetne elvégezni, figyelembe véve a fogyasztói perspektívát (a vásárlás helyének megválasztását), a versenypolitikai szempontokat, a szubszidiaritást és az arányosságot.

4.2.3 A szolgáltatási irányelv végrehajtását 2009. december 31-ig valamennyi uniós tagállamban meg kellett volna kezdeni. Az irányelv célja az volt, hogy felszámoljon egy sor, az üzletnyitás engedélyezésével kapcsolatos diszkriminatív gyakorlatot. Valójában azonban az irányelv számos új akadályt hoz létre, és van rá példa, hogy várostervezési szabályokkal visszaélve korlátozzák a versenyt, vagy részesítenek előnyben bizonyos kiskereskedelmi vagy vállalati formákat. Az EGSZB kéri, hogy az Európai Bizottság tanulmányozza a szolgáltatási irányelv végrehajtását, és hibás alkalmazás esetén tegye meg az érintett tagállammal kapcsolatban a szükséges intézkedéseket.

4.2.4 A kiskereskedők számára a fizetési forgalom átlátható és versenyképes belső piacának hiánya is problémát okoz. A bankkártyákkal kapcsolatos jelenlegi gyakorlatok szembemennek a versenyszabályokkal, és sértik a belső piac egyik legalapvetőbb elvét. A bankközi díjak rejtett adókként sújtják a kereskedőket, különösen a legkisebbeket. Tekintettel arra, hogy a bankközi díjak az egységes európai fizetési térség (Single European Payment Area – SEPA) egyik alapkövét képezik, a SEPA az olcsó és hatékony nemzeti betétikártya-rendszerek megszűnéséhez fog vezetni. Ennek következtében a bankkártyák piaca kétszereplősre redukálódik majd, ami a fogyasztók hátrányára a bankközi díjak növekedéséhez vezet. Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy lépjen fel az olyan bankközi díjakkal szemben, amelyek a fogyasztók szempontjából rejtett adóként viselkednek.

4.3 Hatékonyabb és igazságosabb kiskereskedelmi szolgáltatások a belső piacon működő beszállítók számára

4.3.1 A kiskereskedők szolgáltatói minőségükben hozzáférést biztosítanak forgalmazói hálózatukhoz a beszállítók számára, legyen szó akár egyetlen üzletről, akár az EU egészére kiterjedő láncról. Szolgáltatásaik tartalmazzák például az áru meghatározott helyen való elhelyezését az üzlet polcain, vagy éppen a marketing- és logisztikai tevékenységeket. Minden ilyen tevékenységnek ára van, ami gyakran díj formájában fejeződik ki.

4.3.2 A kiskereskedelem csupán egy a beszállítók számára rendelkezésre álló terjesztési csatornák közül. A kiskereskedők nélkül csupán néhány beszállító lenne képes nagy terjesztői hálózatok kiépítésére, aminek a fogyasztók innák meg a levét a kisebb választék és a magasabb árak miatt. Az ellátási láncnak azonban minden eleme lényeges, hiszen nyersanyag nélkül nem lenne feldolgozás, feldolgozás nélkül pedig nem lenne mit értékesíteni. Az EGSZB ezért azt kéri, hogy az EU határozza meg azokat a mechanizmusokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy valódi egyensúly legyen a termékek kiskereskedelmi és forgalmazási láncában.

4.3.3 Európa-szerte megfigyelhető a nagy áruforgalmat bonyolító kiskereskedelmi vállalkozások koncentrálódása, amelyek igen széles kínálatuk révén több fogyasztót vonzanak (2005-ben az 5 legnagyobb élelmiszer-kiskereskedelmi lánc a piac több mint 70 %-át uralta). Ehhez hasonlóan egyes termékpiacokon igen nagy a koncentráció, különösen az „elengedhetetlen” termékeket illetően. A kiskereskedők ugyanis nem engedhetik meg maguknak, hogy ezeket ne kínálják boltjaikban. A kiskereskedők közötti erős verseny az árak és az árrések csökkentésére irányuló nyomást fejt ki a beszállítói láncban. Az ártárgyalás a nyitott piacgazdaság egyik általános gyakorlata, amelyet minden vállalat, így a kiskereskedők és azok beszállítói egyaránt alkalmaznak, de ha ez a gyakorlat tisztességtelenné válik, fel kell számolni. Az „elengedhetetlen” termékek vonatkozásában a kiskereskedőknek – még ha nagyobb kereskedelmi egységgel rendelkeznek is – nincs tárgyalási pozíciójuk a gyártókkal szemben, függetlenül attól, hogy ezek kis vagy nagy beszállítók-e. Ehhez hasonlóan a kis és közepes méretű beszállítóknak bizonyos termékkategóriákat illetően nincs tárgyalási pozíciójuk a nagy kiskereskedelmi cégekkel szemben. A beszámolók szerint az ellátási lánc szereplői nem képesek panaszt tenni, mert félnek a megtorlástól. Az EGSZB arra ösztönzi a kiskereskedőket, hogy közösen hozzanak létre vásárlói szövetségeket, amelyek segítségével megnövelhetik a beszállítóikkal szembeni tárgyalóerejüket, ezáltal jobb feltételeket vívhatnak ki, és jobb szolgáltatást nyújthatnak vásárlóik számára. A vásárlóerővel való visszaélés elítélendő, és az EGSZB az ellátási lánc valamennyi résztvevője tekintetében a versenyszabályok helyes végrehajtására szólít fel.

4.3.4 Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság két véleményt fogadott el az élelmiszer-ellátási lánc működéséről, (1) javasolva, hogy dolgozzanak ki egy tagállami szintű magatartási kódexet, és nevezzenek ki egy mediátort, aki beavatkozhat, ha szükséges. Az Európai Parlament, az Európai Unió spanyol elnöksége, illetve az Európai Bizottság (2) is több ajánlást fogadott el az élelmiszer-ellátási lánc jobb működésére vonatkozóan. Az EGSZB üdvözli továbbá az élelmiszer-ellátási lánc működésének javítását célul kitűző magas szintű fórum létrehozását, (3) amelynek révén az érdekeltek részvételével olyan platform jön létre, amely – az élelmiszer-ellátási lánc egészére kiterjedően – a vállalkozók között alkalmazott szerződéses gyakorlatokkal foglalkozik.

4.3.5 Az EGSZB emlékeztet rá, hogy a kiskereskedelmi piacok – és a kiskereskedelmi szerződéses kapcsolatok – természetüknél fogva országonként szerveződnek, és eltérő jogi, gazdasági, politika és kulturális sajátosságokkal rendelkeznek. A kereskedelmi kapcsolatokat általában nemzeti szinten szabályozzák, előírások, az ítélkezési gyakorlat és/vagy bevált gyakorlatokat tartalmazó kódexek révén. Számos tagállam számos gyakorlat szabályozására tett kísérletet. Ezek a próbálkozások azonban sok esetben újabb akadályok kialakításához vezetettek, amelyek korlátozták a külföldi vállalkozások letelepedési lehetőségeit az adott országban, ami sérti a belső piacra vonatkozó elveket. Az EGSZB kéri, hogy elemezzék és megfelelően kezeljék az ellátási lánc egészében előforduló, nyilvánvalóan tisztességtelen gyakorlatokat. Az EGSZB konkrétabban annak tanulmányozására szólítja fel az Európai Bizottságot, hogy nemzeti szinten hogyan kezelik a „tisztességtelen szerződéses kapcsolatokat”, ideértve a megfelelő előírások érvényesítését is. Egy ilyen tanulmány felvázolhatná a tagállami gyakorlatok hatékonyságát, rávilágíthatna arra, hogy szükség van-e valamiféle fellépésre, és ha igen, a szubszidiaritás és arányosság elvének megfelelően melyik a legmegfelelőbb szint, amelyen azt meg kellene valósítani. Ezen túlmenően az EGSZB emlékeztet annak fontosságára, hogy válság idején biztosítsák a hatályos jogszabályok végrehajtását, ami a tagállamok feladata.

4.3.6 A kiskereskedők a választék biztosítása, egyéni arculatuk megőrzése és a helyben róluk kialakult kép erősítése érdekében saját márkás termékeket fejlesztettek ki, amelyekért termelői felelősséggel tartoznak. E termékek sikere a fogyasztók széles köre általi elfogadottságon alapul, hiszen az európai fogyasztók közel 80 %-a a szupermarketeknek ezeket a saját márkáit az egyéb márkákkal szembeni jó alternatívának tartja. (4)

4.3.7 A saját márkás termékskálákat a beszállítókkal folytatott partnerségben dolgozzák ki, melyek többsége kis- és középvállalkozás. Az Európai Bizottság elismeri, hogy az ilyen, alvállalkozói szerződéses viszonyra épülő partnerségek gyakran a legstabilabb és legtartósabb kapcsolatoknak bizonyulnak. A beszállítók haszna, hogy fogyasztói adatokhoz jutnak, ösztönzést kapnak a további innovációhoz, és szélesebb piachoz férnek hozzá. Ugyanakkor aggodalmak is megfogalmazódtak ezeknek az innovációra, a versenyre, a kkv-k fejlődésére és a kínálatra való hatása kapcsán. Az EGSZB kéri, hogy az Európai Bizottság vizsgálja meg a saját márkás termékek hatását a beszállítókra, a versenyre, az innovációra és a választékra.

4.4 Hatékonyabb és igazságosabb kiskereskedelmi szolgáltatások a belső piac munkavállalói számára

4.4.1 A kiskereskedelem területén való munkavállalás fontos, és sok fiatal, alacsony képzettségű vagy képzetlen munkavállaló számára a munkaerőpiacra való belépést jelenti. A kiskereskedelmi ágazat nagyban a rugalmas munkavégzésre támaszkodik, hogy igazodjon a napi, heti vagy szezonális fogyasztói igényekhez. Az árak terén jelen lévő erős verseny arra készteti az alkalmazottakat, hogy rugalmas munkaidőben dolgozzanak, ami sok esetben ellehetetleníti a magánéletük megfelelő megszervezését. Ezért a jogalkotás és a kollektív szerződések olyan rugalmassági formákat kellene, hogy meghatározzanak, amely összeegyeztethető mind a vállalatok szervezési szükségleteivel, mind az egyének abbéli igényeivel, hogy jobb egyensúlyt teremtsenek a magánélet és a munka között. Ehhez kapcsolódik, hogy a kiskereskedelemben minden más ágazatnál nagyobb a női munkavállalók aránya, és a részmunkaidős foglalkoztatás is jelentős. A kiskereskedelem a vállalkozók számára is figyelemre méltó lehetőségeket kínál.

4.4.2 Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy támogassa az önfoglalkoztatás, a vállalkozói szellem és a készségfejlesztés előmozdítását, ezzel is segítve a válság hatásainak leküzdését, illetve megkönnyítve az emberek belépését vagy visszatérését a munkaerőpiacra. Az EGSZB arra kéri az ágazatban tevékenykedő vállalatokat, hogy alkalmazzák az esélyegyenlőséggel és a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos nemzeti és közösségi normákat annak ösztönzésére, hogy az ágazatban javuljon a nők foglalkoztatásának minősége és szintje.

4.4.3 A jelenlegi pénzügyi válság és a fogyasztás visszaesése minden európai országban bezárásokhoz, átszervezésekhez, fúziókhoz és kereskedelmi tevékenységek felvásárlásához vezetett. A tartós munkanélküliség kockázata ezért továbbra is nagy. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy támogassa az önfoglalkoztatásnak, illetve az alkalmazottak szakmai készségfejlesztésének előmozdítását, ezzel is segítve a válság hatásainak leküzdését, és azt, hogy az emberek visszatérhessenek a munkaerőpiacra.

4.4.4 A kollektív tárgyalások a kereskedelemben mind európai, mind nemzeti szinten hosszú hagyományokra tekintenek vissza. Az egyes országok közötti eltérések az ipari kapcsolatok eltérő kultúrájának és hagyományainak tudhatók be, így az e területen javasolt bármely intézkedést mindenképpen a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartásával kell meghozni. Az EGSZB arra kéri a tagállamokat, valamint a tagjelölt országokat, hogy erősítsék meg a szociális párbeszédet a partnerek között, és alakítsanak ki munkaügyi kapcsolatrendszert az ágazatban.

4.4.5 A be nem jelentett munka és az informális gazdaság komoly problémát jelent, amellyel sürgősen foglalkozni kell, mivel egyrészt tisztességtelen versenyt okoz a vállalkozások között az adó- és a járulékcsalás által, másrészt negatívan hat az alkalmazottak munkafeltételeire, főként az egészségvédelem és a munkavédelem területén. Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket az adminisztratív terhek egyszerűsítése és csökkentése érdekében, különösen a kis- és mikrovállalkozásokra vonatkozóan, és hogy népszerűsítsék továbbra is a legális munkával járó előnyöket.

4.4.6 Az EGSZB nyílt vitára kéri fel a szociális partnereket a franchise tárgyában, és sürgeti a tagállamokat, hogy fokozzák az informális gazdaság elleni küzdelmet, hiszen az a kkv-k hátrányára további diszkriminációhoz és tisztességtelen versenyfeltételekhez vezet.

4.4.7 A kiskereskedelemben megvalósított modernizáció és technológiai fejlesztés, továbbá az információs és kommunikációs technológiák egyre szélesebb körű alkalmazása a kiskereskedelmi vállalkozások képzettségi igényei és az ott dolgozó munkavállalók képzettsége közötti ellentmondásokhoz vezetett. Az EGSZB felhívja az Európai Bizottság figyelmét arra, hogy a munkavállalókat a munkában töltött éveik során jobb szaktudással kell felvértezni. Ezzel kapcsolatban az EGSZB a kereskedelemben működő szociális partnereket is kéri, hogy mélyítsék el már meglévő együttműködésüket annak érdekében, hogy ágazati megoldások, illetve az új technológiák képzettségekre és foglalkoztatásra gyakorolt hatásának előrejelzését és kezelését szolgáló intézkedések meghatározása révén igyekezzenek megszüntetni a vállalkozások szükségletei és a munkavállalók szakértelme közötti megfelelés hiányát.

4.4.8 A kiskereskedelem területén nagy hagyománya van a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának. A kereskedelmi vállalatok már hosszú évek óta különféle felelős gyakorlatokat kezdeményeznek és valósítanak meg. Ezek a gyakorlatok nem csupán társadalmi és környezetvédelmi kérdésekre terjednek ki, hanem olyan más területekre is, mint az egészség, a termékbiztonság, az ellátási lánccal kapcsolatos kérdések vagy a helyi szerepvállalás.

4.4.9 Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy feltétlenül foglalkozni kell az árversennyel, amely nagy nyomást gyakorol a bérköltségekre és a munkavállalók munkaidejére. Ennek érdekében az EGSZB azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy készítsen külön tanulmányt a kereskedelmi vállalkozások nyitvatartási idejének (beleértve a vasárnapot is) a helyi gazdasági és társadalmi fejlődésre, a fogyasztóknak nyújtott szolgáltatás szintjére, valamint az alkalmazottak életminőségére gyakorolt hatásairól.

4.4.10 Az ágazatra továbbra is jellemző a kereskedelmi vállalkozások közötti tisztességtelen verseny és szociális dömping, függetlenül a vállalkozások méretétől. Mivel a munkajog és a kollektív szerződések országonként eltérőek, ezért különböző befektetési politikákhoz és különböző gazdasági és fejlődési modellekhez vezetnek. Az EGSZB arra kéri a szociális partnereket, hogy az európai szociális párbeszéd keretében kezdeményezzenek vitát a legjobb politikák meghatározására annak érdekében, hogy erősödjék a gazdasági, társadalmi és területi kohézió, és európai szinten megszűnjenek a harmonikus fejlődés és a tisztességes verseny előtt álló akadályok az ágazatban. Az Európai Bizottságnak támogatnia kellene ezt a kezdeményezést, és megfelelő intézkedéseket kellene hoznia azoknak a viselkedésformáknak a megszüntetésére, amelyek megakadályozzák a tisztességes, hatékony és a fejlődést ösztönző belső piac megteremtését és jó működését.

4.4.11 A munkavállalók pénzügyi részvétele egyre nagyobb szerepet játszik a kiskereskedelmi ágazatban, különösképpen a nagyobb európai kiskereskedelmi vállalatok esetében, lehetővé téve a munkavállalók számára, hogy nagyobb beleszólással rendelkezzenek a foglalkoztatás minőségének, a motiválásnak és a munkakörülményeknek a kérdésében. Az Európai Bizottságnak az ágazat felügyeletére vonatkozó tevékenységének részeként felül kellene vizsgálnia ezt az eszközt.

4.5 Hatékonyabb és igazságosabb kiskereskedelmi szolgáltatások a belső piacon a jövendő nemzedékek számára

4.5.1 Az EGSZB elismeri, hogy a kiskereskedelem fontos szerepet játszik a fenntarthatóbb európai fogyasztási és termelési szokások előmozdítása terén. Emlékeztet arra, hogy a szó szoros értelmében vett kiskereskedelmi tevékenység közvetlen hatását túlértékelték ugyan, ám közvetve, a fogyasztók és a gyártók közötti kapocsként, a kiskereskedelem sok mindenre képes. Az EGSZB üdvözli a kiskereskedői fórum létrejöttét, melynek célja, hogy meghatározott kérdésekben megossza a bevált gyakorlatokat a kiskereskedők között, illetve a kiskereskedők és az egyéb érintettek között. Az EGSZB elismeri a fenntartható fogyasztással és termeléssel foglalkozó kerekasztal munkáját is.

4.5.2 Az EGSZB felhívja az Európai Bizottság figyelmét arra, hogy biztosítani kell a politikaalkotás összhangját a környezetvédelmi célkitűzések és más olyan politikai célkitűzések között, mint például a belső piacra vonatkozó célok. Az elmúlt néhány évben számos konfliktus keletkezett abból, hogy a belső piacra vonatkozó elveket környezetvédelmi szempontok alapján felülbírálták, és ez egyre gyakrabban megtörténik. Ezen túlmenően az EGSZB annak esetleges veszélyére is figyelmeztet, hogy a felelősség a termelőről az eladóra helyeződik át.

Kelt Brüsszelben, 2011. január 20-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON

(1) NAT/460 – „Hatékonyabban működő élelmiszer-ellátási lánc”, előadó: Pedro Narro, társelőadó: Kapuvári József; CCMI/050 – „A nagy áruforgalmat bonyolító kiskereskedelmi ágazat alakulása és a beszállítókra és fogyasztókra gyakorolt hatásai”, előadó: Madi Sharma.

(2) Az Európai Bizottság közleménye: „Hatékonyabban működő élelmiszer-ellátási lánc” (COM(2009) 591 végleges).

(3) Az Európai Bizottság 2010. július 30-i határozata az élelmiszer-ellátási lánc működésének javításával foglalkozó magas szintű fórum létrehozásáról (2010/C 210/03).

(4) Az AC Nielsen felmérése: „A saját márkákkal kapcsolatos fogyasztói szokások”, 2005.

17.3.2011

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 84/25

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a robbanóanyag-prekurzorok forgalomba hozataláról és felhasználásáról

(COM(2010) 473 végleges – 2010/0246 (COD))

2011/C 84/05

Főelőadó: David SEARS

2010. október 15-én a Tanács és 2010. október 7-én a Parlament úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló Szerződés 114. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a robbanóanyag-prekurzorok forgalomba hozataláról és felhasználásáról

COM(2010) 473 végleges – 2010/00246 (COD).

Az EGSZB elnöksége 2010. október 20-én megbízta az „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekciót a bizottsági munka előkészítésével.

A munka sürgősségére való tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2011. január 19–20-án tartott, 468. plenáris ülésén (a január 19-i ülésnapon) főelőadót jelölt ki David SEARS személyében, továbbá 149 szavazattal, ellenszavazat nélkül, 7 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1. Összefoglalás és ajánlások

1.1

A javaslat a terrorista támadások gyakoriságát és hatását kívánja csökkenteni azáltal, hogy korlátozza azon széles körben és jogszerűen használt anyagokhoz (és azok keverékeihez) való lakossági hozzáférést, amelyek nagy koncentrációban robbanóanyagok gyártására is szolgálhatnak, illetve jelentést tesz az azokhoz kapcsolódó gyanús tranzakciókról.

1.2

A javaslat címzettjei a nagykereskedők, a kiskereskedők és a tagállamok. A vegyszergyártókra vonatkozóan már érvényben vannak például a fegyverek és kábítószerek prekurzoraival kapcsolatos ellenőrzések és önkéntes jelentéstételi előírások, ezért őket e javaslatok érdemben nem érintik. Az érintett mennyiségek az összes eladott mennyiséghez viszonyítva alacsonyak. A munkavállalók egészsége vagy a környezeti kitettség nem ad okot aggodalomra. A fellépés sikere az illetékes hatóságoknak a vonatkozó információk összegyűjtését és megosztását célzó intézkedéseitől függ.

1.3	Az EGSZB támogatja a terrorizmus elleni küzdelmet célzó intézkedéseket és egyetért a javaslat átfogó indokolásával, különösen a 114. cikk értelmében létrehozandó, a belső piac széttagozódását megakadályozó rendelettel.

1.4

Az EGSZB továbbá elfogadja, hogy az I. mellékletben felsorolt 8 anyag (és azok keverékei) e címszó alatt szabályozandók. Ennélfogva helyénvaló, hogy a továbbiakban a lakosság részére nagy koncentrációban történő értékesítésre kizárólag jogszerű végső felhasználásra jogosító engedély alapján legyen lehetőség.

1.5

Az EGSZB ezenfelül egyetért azzal, hogy helyénvaló e nyolc anyag bármelyikével, illetve a II. mellékletben felsorolt további 7 anyaggal kapcsolatos, illetve az e címszó alá tartozó más gyanús tranzakciókról szóló jelentések fogadását, megosztását és az azok nyomán történő fellépést lehetővé tevő központosított tagállami rendszerek létrehozása.

1.6

Az EGSZB ugyanakkor sajnálatát fejezi ki a javaslat számos hiányossága miatt, amelyek a következőket érintik: az egyes anyagokra vonatkozóan benyújtott alátámasztó bizonyítékok; az ellenőrzés egyéb módjai, például a kiszerelés legnagyobb megengedett mérete; az értékesítés helyén megvalósuló ellenőrzés gyakorlati vonatkozásai, ideértve a javaslat hatálya alól kizárt „vállalkozások” meghatározását. Az EGSZB továbbá elégedetlen a szövegben megfigyelhető egyes következetlenségekkel, például a jelentéstételi követelmény esetleges alkalmazási körét illetően.

1.7

Az EGSZB számára az is meglepő, hogy noha a kiskereskedelmi szektor és a kormányzatok költségeit átfogóan számszerűsítették, a feltételezett előnyök esetében ez nem történt meg. Jóllehet a megmentett emberélet értéke valóban szubjektív, ezt a megközelítést már korábban is alkalmazták az uniós javaslatok költségeinek ellensúlyozására. A szöveg ennek elmaradásának okait nem ismerteti.

1.8	E fenntartások ellenére az EGSZB határozottan támogatja a javaslatot. Komoly kihívást jelent majd, hogy minderről tájékoztassák az érintett csoportokat és a civil társadalom egészét. Az EGSZB kész minden lehetséges módon közreműködni ebben.

2. Bevezetés

2.1

A terroristák és más bűnözői csoportok és személyek világszerte egyre többször használnak gyakran házilag készített robbanóanyagokat tartalmazó rögtönzött robbanószerkezeteket katonai vagy gazdasági célpontok elleni támadásokhoz, valamint arra, hogy politikai vagy vallási eszmék érvényesítése céljából megfélemlítsék a civil lakosságot.

2.2

Annak ellenére, hogy az ilyen események többsége ez idáig az EU-n kívül történt, és hogy a nemzeti hírszerző ügynökségek minden erőfeszítést megtesznek, a támadások a tagállamokat és az EU polgárait sem kímélik. A gazdagabb országok elsődleges célponttá váltak; egyetlen ország sincs teljes biztonságban. Az ideológiai érvek és a bombakészítéssel kapcsolatos gyakorlati iránymutatások világszerte terjednek az interneten. A szükséges prekurzorok könnyen hozzáférhetők kiskereskedelmi üzletekben vagy online, gyakran alacsony áron és a házilag készített robbanóanyagokhoz, illetve más, jogszerű ipari és háztartási célokhoz szükséges nagy koncentrációkban.

2.3

Tekintettel ezekre az egyéb felhasználási célokra, valamint arra, hogy az ellenőrzési intézkedéseknek egyszerre kell hatékonyaknak és arányosnak lenniük, egyértelműen meg kell határozni, mely anyagokat kell szabályozni és hogyan; milyen egyéb támogató intézkedésekre van szükség; és mely szerződési jogalap a megfelelő.

2.4

Ezekkel a kérdésekkel egy korábbi vélemény (1) is foglalkozott, amelynek tárgya a 76/769/EGK tanácsi irányelvnek az „egyes veszélyes anyagok”, többek között az ammónium-nitrát forgalomba hozatala és felhasználása tekintetében történő módosítása volt. Az ammónium-nitrátot világszerte nagy mennyiségben használják nitrogénalapú műtrágyaként, valamint a kereskedelmi célú és rögtönzött robbanóanyagok hatékony és olcsó összetevőjeként.

2.5

Amint azt akkor megjegyezték, lehetett volna más alapot is választani egy terrorizmussal és robbanóanyag-prekurzorokkal foglalkozó jogszabályhoz, de a jelenlegi EU-Szerződés értelmében ez az összes tagállam egyhangú beleegyezését igényelte volna. Úgy ítélték meg, hogy ennek megvalósítása nehézségekbe ütközött volna e jól bevált irányelv hatályon kívül helyezése és az 1907/2006/EK (REACH-) rendelettel való felváltása előtt rendelkezésre álló rövid idő alatt, amely rendelet XVII. mellékletét végül kiegészítették az ammónium-nitráttal.

2.6

Azóta több tagállam nemzeti intézkedéseket fogadott el a különös aggodalomra okot adó robbanóanyag-prekurzorok hozzáférhetőségének korlátozására. A belső piac széttagozódásának megelőzéséhez és a hírszerzési, illetve más terrorizmusellenes intézkedések egységességének biztosításához azonban most egy európai bizottsági javaslatra van szükség.

3. A bizottsági javaslat összefoglalása

3.1

Az Európai Bizottság javaslata olyan rendeletre irányul, amely korlátozná a lakossági hozzáférést egyes olyan általánosan használt anyagokhoz, amelyekkel robbanóanyag-prekurzorként vissza lehet élni. Az áruk szabad mozgásának védelme érdekében az I. mellékletben felsorolt 8 anyag továbbra is értékesíthető koncentrált formában az illetékes nemzeti hatóság által igazolt jogszerű felhasználási célra kibocsátott engedély alapján, illetve engedély nélkül olyan koncentrációban, amelyben alkalmatlan házilag készített robbanóanyagok előállítására. A II. melléklet további hét olyan anyagot tartalmaz, amelyekre az engedélyek vagy a koncentrációs szintek nem vonatkoznak. Ugyanakkor mind a 15 anyag, illetve bármely más, az említett mellékletekben kifejezetten nem szereplő anyag, de amelyről az Európai Bizottság többször megállapította, hogy házilag készített robbanóanyag előállítására szolgált, azok keverékei (vagy az azokat tartalmazó árucikkek?), valamint minden, „alapos” okkal feltételezhetően „gyanús” tranzakció esetében egyetlen nemzeti kapcsolattartó pontnál kell jelentést tenni.

3.2

A javaslat nem érinti ezen anyagok szakmai felhasználóit és a vállalkozások közötti értékesítéseket. Maradéktalanul tiszteletben kell tartani az egyes személyek magánélethez való jogát. A szabályozási folyamatnak kellően rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy gyors válaszlépést tegyen lehetővé a változó igényekre. Ezen intézkedések támogatásához önkéntes megállapodásokra, etikai kódexekre és tökéletesített tájékoztatási rendszerekre lesz szükség.

3.3

A költségterhek (a megfelelőség, a címkézés, az összetétel-újratervezés és a kiesett eladások költségei révén) közel egyenlő módon oszlanak majd meg a gyártók és a kiskereskedők, valamint az illetékes nemzeti hatóságok között (amelyeknek létre kell hozniuk a szükséges engedélyezési, illetve információgyűjtő és jelentéstételi rendszereket, valamint gondoskodniuk kell azok személyzetéről).

3.4

Az e javaslat I. mellékletében szereplő ammónium-nitrát esetében törölni kell az 1907/2006/EK (REACH) rendelet XVII. mellékletében szereplő anyagra utaló hivatkozásokat, ez a melléklet ugyanis nem rendelkezik az engedélyezésről vagy a gyanús tranzakciókra vonatkozó jelentéstételről. A mezőgazdasági termelők által igénybe vehető eltérések továbbra is érvényben maradnak.

3.5

A rendelet az elfogadását követő 18 hónap elteltével lép életbe, és valamennyi tagállamban teljes egészében kötelező. Egy 36 hónapos átmeneti időszakra lesz szükség ahhoz, hogy a lakossági fogyasztók birtokában lévő, az I. mellékletben felsorolt nagy koncentrációjú anyagok meglévő készleteit felhasználhassák vagy eltávolíthassák. A rendeletet az EGT tagállamaira is kiterjesztik, és 7 év múlva felül fogják vizsgálni.

3.6

A javaslatot egy indokolás, egy európai bizottsági munkadokumentum, a hatásvizsgálat összefoglalása és maga a hatásvizsgálat kíséri, amelynek alapja egy előkészítő tanulmány; ezt a tanulmányt a Tanács által 2008. április 18-án elfogadott és a robbanóanyagok biztonságának fokozásáról szóló cselekvési tervben létrehozott, a prekurzorokkal foglalkozó állandó bizottsággal szorosan együttműködő külső vállalkozó (a GHK a Rand Europe-pal és a Comstratosszal együttműködésben) készítette. A hatásvizsgálatot az Európai Bizottság hatásvizsgálati testülete 2010 márciusában felülvizsgálta, és számos ajánlást fogalmazott meg.

3.7	Háttér-információkkal szolgál továbbá a robbanóanyagok biztonságának fokozásáról szóló, 2007. november 6-i európai bizottsági közlemény, valamint a prekurzorokkal foglalkozó állandó bizottság 2008. és 2009. évi éves jelentései.

4. Általános megjegyzések

4.1

Az EGSZB egyértelműen támogatja a Tanácsnak a terrorizmus elleni küzdelemről szóló 2004. évi nyilatkozatát és az azt követő részletesebb intézkedéseket és dokumentumokat, valamint tudomásul vette, milyen jelentős szerepet játszik a civil társadalom a polgárok biztonságának megőrzésében. Az EGSZB ezért üdvözli a robbanóanyag-prekurzorokról szóló javaslatot.

4.2

Az EGSZB egyetért azzal, hogy olyan rendeletre van szükség, amely a terrorista tevékenységnek való kitettségük vagy azzal kapcsolatos tájékozottságuk szintjétől függetlenül valamennyi tagállamra alkalmazandó. A működő terroristacsoportok prekurzorok vásárlása vagy tárolása céljából, illetve házilag készített robbanóanyagok előállításához átkelhetnek a nemzeti határokon. A globális terroristák egyáltalán nem veszik figyelembe az országhatárokat. Egyre jellemzőbb tendencia a nagyhatású robbanóanyagok használata és egyúttal az emberi élet fokozott figyelmen kívül hagyása. Jóllehet a tervezett támadások többsége meghiúsul, amelyek sikerrel járnak, azok hatásai pusztítóak.

4.3

Az EGSZB egyetért továbbá azzal, hogy a 114. cikk megfelelő jogalapot biztosít a belső piac széttagozódásának megelőzéséhez azon anyagok esetében, amelyek továbbra is forgalomban maradnak és számos jogszerű és alapvető célra felhasználhatók. Egyes esetekben rendelkezésre állhatnak alternatív termékek, a teljes körű helyettesítés azonban általában nem lehetséges, a forgalomból való teljes körű kivonás pedig aránytalan csapást mérne az érintett gyártókra, kiskereskedőkre és fogyasztókra. Kerülni kell a más jogszabályokkal, például a kábítószer-prekurzorokra vagy a mezőgazdasági vegyszerek használatára vonatkozó előírásokkal való összeférhetetlenséget. Nemzeti eltérések, különösen az I. mellékletben felsorolt anyagok esetében, nem engedélyezhetők.

4.4

Az EGSZB megjegyzi, hogy az ellenőrzés alá vont prekurzorok listája inkább a közelmúltbeli támadásokkal kapcsolatos helyi tapasztalatokat, semmint egy általánosan elfogadott minimumszintet tükröznek, ami a kívánt cél lenne. Az itt szereplő anyagok mellett azonban meggyőző érvek szólnak, és a szöveg a házilag készített robbanóanyagok új előállítási útvonalainak beazonosítása esetén azonnali aktualizálásról rendelkezik. Az I. mellékletben felsorolt nyolc anyagot a lakosság számára csak engedély alapján lehet majd nagy koncentrációban értékesíteni. Ennek elegendőnek kell lennie az alkalmi, egyéni, eseti vagy a célirányos alkalomszerű vásárlások korlátozásához. A „szakmaibb” és meghatározott tevékenységek ellenőrzése továbbra is elsősorban a rendőrségnek vagy egyéb központi biztonsági szerveknek továbbított és általuk felhasznált megfelelő felderítési információn alapul majd.

4.5

Az EGSZB ezért üdvözli a kiegészítő oktatási és képzési kezdeményezésekre, valamint az önkéntes etikai kódexekre irányuló javaslatokat. Ezeknek elsősorban a kis- és nagykereskedőket kell célozniuk, akiknek nagyobb felelősséget kell vállalniuk a forgalmazott árukért, valamint a „gyanúsnak” ítélt tranzakciókkal kapcsolatos ésszerű és hatékony jelentéstételért. A javaslat a helyes gyakorlatot ösztönző megfelelő visszajelzés szükségességét is elismeri – ez érdekes kihívást jelent majd az érintett szabályozó hatóságok és bűnüldöző szervezetek számára. Tekintettel a bevezetéshez rendelkezésre álló rövid időkeretre, valamint a közfinanszírozás iránti versengő igényekre, az Európai Bizottság kulcsszerepet játszik majd a helyes gyakorlatok azon tagállamok közötti cseréjének előmozdítása terén, amelyek már bevezettek ilyen intézkedéseket, és amelyek még nem.

4.6

Az EGSZB ugyanakkor sajnálattal veszi tudomásul, hogy az Európai Bizottságnak a tanácsadók minden erőfeszítése ellenére sem sikerült maradéktalanul ismertetnie vagy számszerűsítenie a javaslat által a kiskereskedelmi szektorra és következésképpen a fogyasztókra gyakorolt hatásokat. A hatásvizsgálat kidolgozása során egyértelművé vált, hogy csak néhány olyan képviseleti szervezet van – ha van egyáltalán –, amely kezelni tudja az esetlegesen érintett termékek átfogó körét. Az egyéni beszállítókhoz címzett kérdőívekre általában kevés válasz érkezett. Nem tértek ki arra, hogyan oldhatók meg a csak engedély ellenében értékesíthető áruk pénztáros személyzet általi kezelésével, illetve a számos más termék azonosításával és az azokhoz kapcsolódó gyanús tranzakciók jelentésével kapcsolatos gyakorlati problémák. A hatásvizsgálat tárgyalta azokat a nehézségeket, amelyek az olyan „vállalkozás” meghatározásával kapcsolatosak, bármilyen időre vagy célból hozzák is létre, amelyre az ellenőrzés egyáltalán nem vonatkozna, szemben az olyan „lakossági fogyasztóval”, aki esetlegesen nem hajlandó vagy nem képes azonosítani a terméket vagy annak végső felhasználási célját; ezekre azonban a javaslat nem kínál teljes körű megoldást.

4.7

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a hatásvizsgálat olyan gazdasági modellen alapul, amelyet az itt felsorolt 15 anyag közül csupán 14-re vonatkozóan dolgoztak ki teljes körűen (a sósavat az utolsó pillanatban kihagyták, míg az általában „CAN” névvel forgalmazott pétisót megjegyzés vagy magyarázat nélkül felvették). Az anyagok és piacaik nyilvánvalóan nem egységesek, kezdve a hexamintól, egy játékokban és gáztűzhelyekben használt különleges folyadéktól, amelynek kiskereskedelmi értékesítésének értéke kevesebb mint 10 millió euró, egészen az ammónium-nitrátig (és a pétisóig) és az acetonig, amelyből több millió tonnát értékesítenek mezőgazdasági műtrágyában és kozmetikumokban, illetve háztartási cikkekben való felhasználásra, és uniós piacaik értéke több milliárd euróra rúg.

4.8

E korlátozásokra figyelemmel a jelek szerint a legpontosabb becslés értelmében 300 millió euró összegű eladást, az I. mellékletben felsorolt nagy koncentrációjú anyagok összértékének mintegy 10 %-át közvetlenül érinti majd a szabályozás, amelynek feltehetően a fele engedélyek alapján továbbra is értékesíthető lesz, a fennmaradó részt azonban helyettesíteni fogják, vagy elveszik. A tömény hidrogén-peroxid értékesítései, amely a házilag készített robbanóanyagok jól ismert és széles körben használt prekurzora, a fenti összérték hozzávetőleg 60 %-ának felelnek meg. A II. mellékletben felsorolt termékek meglehetősen nagy, a szintén elterjedt prekurzorként használt tömény kénsav és aceton értékesítései által uralt piacait elvben nem érintik majd jelentősen a jelentéstételi követelmények; ha mégis, akkor talán úgy vehetjük, hogy a rendelet betölti a funkcióját.

4.9

Jóllehet az előkészítő tanulmány foglalkozott a házilag készített robbanóanyagok prekurzoraihoz való lakossági hozzáférés korlátozásával és ezáltal a terrorista támadások gyakoriságának és intenzitásának csökkenésével járó gazdasági és társadalmi előnyökkel, a javaslatban nem számszerűsítették azokat. A költségek és a haszon arányosságának értékelése ezért nem egyszerű. Mindent egybevéve azonban az EGSZB úgy véli, hogy az intézkedések minden vonatkozó iránymutatásnak megfelelnek, és ezért teljes körű támogatásra érdemesek. Ugyanakkor a hosszú távú siker biztosításához nélkülözhetetlenek lesznek a tagállamok által, azokon belül és azok között megvalósuló folyamatos intézkedések.

5. Részletes megjegyzések

5.1

Mind az EGSZB, mind pedig az Európai Bizottság tisztában van vele, hogy a témával kapcsolatos bármely javaslatnak körültekintő egyensúlyt kell teremtenie az egyes anyagok jogellenes felhasználására vonatkozó és a közjót szolgáló korlátozások, valamint a polgárok azon joga között, hogy saját érdekeiket a magánélet ésszerű szintű védelme mellett érvényesíthessék. Elfogadható az is, hogy a biztonsági kérdések és a jogorvoslati intézkedések természetüknél fogva nem minden esetben maradéktalanul dokumentálhatók. Ezt azonban lehetőség szerint kerülni kell.

5.2

Az EGSZB ezért sajnálattal veszi tudomásul, hogy a végleges javaslatot nem támasztja alá maradéktalanul az előkészítő tanulmány és a hatásvizsgálat, különös tekintettel a sósav törlésére (még a II. mellékletből is), valamint a pétisónak a felhasználási vagy piaci hatást alátámasztó adatok hiányában történt hozzáadására. Mivel a javaslat ésszerűen utal arra, hogy a jövőben a lista további anyagokkal egészíthető ki, egyértelmű szükség van arra, hogy a megfelelő eljárásokat betartsák – valamint hogy ezt minden érintett fél is így lássa. Még e késői szakaszban is hasznos lenne egy erre vonatkozó kiegészítés.

5.3

Ezenkívül sem a javaslat, sem a munkadokumentumok nem ismertetik maradéktalanul a 15 anyag két csoportba való besorolásának indokait (amelyek közül csak nyolcra vonatkoznak a nagy koncentrációban való értékesítési korlátozások), jóllehet a prekurzorokkal foglalkozó állandó bizottságban ezzel kapcsolatban egyeztetések folytak, és azokat kérésre rendelkezésre bocsátották. Ideális esetben ezeknek is szerepelniük kellene a javaslatban, valamint minden azt követő indokolásban.

5.4

Továbbá, tekintettel az igen eltérő anyagok viszonylag rövid listájára, az EGSZB számára meglepő, hogy nem határoztak vagy egyeztettek a veszélyes anyagok vagy azok keverékei osztályozásáról, csomagolásáról és címkézéséről szóló uniós jogszabályok értelmében hozandó intézkedések lehetőségeiről – például az egyes kiszerelések méretének korlátozásáról, aminek révén a szállítási lánc bármely pontján felismerhetők lennének a szokatlanul nagy és ezért „gyanús” tranzakciók. Az, hogy ez ésszerű-e vagy sem, attól függ, milyen mennyiséget kell vásárolni egy kívánt méretű robbanóanyag elkészítéséhez; erre vonatkozóan az eredeti hatásvizsgálat tájékoztatást nyújthatott volna, és elősegíthette volna a javasolt „hírszerzési” rendszerek célzott kialakítását.

5.5

Az e címszó alatt előirányzott konkrét javaslatok is hozzájárulhatnának az értékesítési pontokon való ellenőrzés gyakorlati nehézségeinek megoldásához, ahol a címkék, vonalkódok és más belső ellenőrzési rendszerek nélkülözhetetlenek lesznek a jogellenes vagy nem kívánt tranzakciók visszaszorításához. Figyelembe véve az áruk szabad mozgását az EU területén, egységes rendszerre lesz szükség ahhoz, hogy a gyártók és nagykereskedők költséghatékony módon tudjanak eleget tenni e kötelezettségeknek.

5.6

Apró részletként megjegyzendő, hogy a két mellékletben szereplő valamennyi anyag keverékeit úgy tüntették fel, mint amelyek azonos KN-kód alá (3824 90 27) tartoznak; bár megerősítették, hogy ez így helyes, ez egyúttal rámutat az aggodalomra okot adó termékek és azok keverékei határokon átnyúló mozgásának azonosításával kapcsolatos nehézségekre.

5.7

Megjegyzendő, hogy a vállalkozások közötti tranzakciók nem tartoznak a javaslat hatálya alá – a vállalkozás fogalmának meghatározása azonban nem egyértelmű. Nem minden önfoglalkoztató kertész, építőipari munkavállaló, fogász vagy fodrász tud például adószámot bemutatni vagy más módon igazolni folyamatos üzleti tevékenységét. Még ha szolgáltatnak is ilyen bizonyítékokat, és igazolják, hogy működő és jogszerű vállalkozásról van szó, akkor is elképzelhető, hogy egy tranzakcióról alapos okkal feltételezhető, hogy az „gyanús” – ezért a szállítási lánc e szakaszára vonatkozóan is rendelkezni kell a jelentéstételről.

5.8

Végezetül a II. mellékletben foglalt anyagok értékesítésére nem vonatkozik korlátozás, csupán a „gyanús” tranzakciók jelentésének kötelezettsége. Mivel minden „gyanús” tranzakcióról lehet, és így fognak is jelentést tenni, függetlenül attól, hogy az adott anyag, keverék vagy áru szerepel-e a felsorolásban, meglepő, hogy a lista nem hosszabb, és nem foglal magában több perkurzort és segédanyagot. Ez nemzeti szinten mozgásteret biztosítana a helyi preferenciák meghatározásához (például feketelőpor vagy propán-bután gázpalack használata) és az új anyagösszetételekkel és tendenciákkal szembeni gyors fellépéshez.

5.9

Emellett hasznos volna tisztázni a szöveg és a jelentéstételi követelmény alkalmazási körére vonatkozó alapvető feltételezéseket. „Az alapvető jogokra gyakorolt hatás” címszó alatt található indokolás kimondja, hogy mindez „csak a mellékletekben felsorolt vegyi anyagokra vonatkozik, és arra a gazdasági szereplők által végzett kockázatértékelés alapján kerül majd sor”. Ezt azonban a 6. cikk negyedik franciabekezdése kiterjeszti „minden egyéb, jegyzékben nem szereplő anyag”-ra. Mivel a tranzakció „gyanús”-ként való megítélése önmagában a helyi normákat és hozzáállást tükröző értékítélet, ez sem kötelezővé, sem 100 %-osan teljessé nem tehető; hasonlóképpen nem zárhatók ki teljes körűen a felsorolásban nem szereplő vagy nem kapcsolódó anyagok tranzakcióira vonatkozó jelentések sem. Tekintettel a számtalan érintett kiskereskedőre és a tudatosság növelésének vagy a bevált gyakorlatok megosztásának nehézségére, az ellenőrzések érvényesítéséről nem is beszélve, a nemzeti kapcsolattartó pontokhoz eljuttatott adatok minőségével és mennyiségével kapcsolatos problémákat is rendezni kell ahhoz, hogy azokat hasznos információforrásnak tekinthessük.

5.10

A fenti aggályok ellenére az EGSZB határozottan támogatja a javaslatot, és meggyőződése, hogy az az EU-n belül és kívül egyaránt hozzájárul majd a polgárok biztonságához. Továbbra is szükség lesz a bevált gyakorlatok megosztására, különösen a vezető kiskereskedők és a civil társadalom más érintett csoportjainak tájékoztatása és a velük folyó kommunikáció során. Az EGSZB kész minden lehetséges módon közreműködni ebben.

Kelt Brüsszelben, 2011. január 19-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON

(1) HL C 204., 2008.8.9., 13. o.

17.3.2011

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 84/30

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre – Az Európai Parlament és a Tanács …/2010/EU rendelete a két- vagy háromkerekű járművek, valamint a négykerekű motorkerékpárok jóváhagyásáról és piacfelügyeletéről

(COM(2010) 542 végleges – 2010/0271 (COD))

2011/C 84/06

Előadó: Virgilio RANOCCHIARI

2010. november 5-én a Tanács és 2010. október 19-én az Európai Parlament úgy határozott, hogy az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (EUMSz.) 114. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre – Az Európai Parlament és a Tanács …/2010/EU rendelete a két- vagy háromkerekű járművek, valamint a négykerekű motorkerékpárok jóváhagyásáról és piacfelügyeletéről

COM(2010) 542 végleges – 2010/0271 (COD).

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2010. december 17-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. január 19–20-án tartott, 468. plenáris ülésén (a január 19-i ülésnapon) egyhangúlag elfogadta az alábbi véleményt.

1. Következtetések és ajánlások

1.1	Az Európát 2008-ban sújtó gazdasági és pénzügyi válság a gépjárműipari ágazatot sem kímélte. A 2008 utolsó negyedévétől 2010 utolsó negyedévéig tartó időszakban az EU piaca 33 %-kal esett vissza, ami a foglalkoztatásra is negatív hatást gyakorolt.

1.2	A jelenlegi helyzettől függetlenül az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság rendeletjavaslatát, amely egyebek közt két olyan, kényes kérdéssel – a közúti közlekedés biztonságával és a környezetvédelemmel – is foglalkozik, amelyek vonatkozásában már régóta esedékes egy jogalkotási kezdeményezés.

1.3	Az L kategóriájú járművek (1) társadalmi szerepet is betöltenek azáltal, hogy hozzájárulnak a városokban a dugók mérsékléséhez, és alternatívákat kínálnak az olyan vidéki területeken, ahol a tömegközlekedés nem megfelelő.

1.4

Az EGSZB ezért azt ajánlja, hogy – különösen a kisebb méretű, a mobilitást segítő termékek esetében – fordítsanak figyelmet arra, hogy a javasolt változások a fogyasztók általános költségeit csak bizonyos korlátok között növelhessék, és ezáltal el lehessen kerülni, hogy azok negatív hatást gyakoroljanak a piacra. Az EGSZB ennek megfelelően azt ajánlja, hogy a rendelet kellően hosszú bevezetési időt irányozzon elő a javasolt intézkedések végrehajtására, emellett legyen rugalmasabb a kisebb járművekre előírt műszaki megoldásokat illetően, hogy ezek a járművek megfizethetőek maradjanak a fogyasztók számára.

2. Bevezetés

2.1

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság javaslatát, amely a motorkerékpár-ágazaton belül a típusjóváhagyáshoz és a piacfelügyelethez kapcsolódó számos kérdést kíván kezelni. Ez a régóta várt javaslat kellően ráirányítja a figyelmet a motorkerékpár-ágazatra, és arra, hogy a két-, három- és négykerekű járművek (L kategóriájú járművek) gyártására vonatkozóan milyen követelmények várhatók.

2.2

Az L kategóriájú járművekre jelenleg vonatkozó környezetvédelmi normák 2006-ban születtek. (2) Az Európai Bizottság további előrelépést javasol, és a következő évtized folyamán lépésről lépésre új Euro fokozatokat vezetne be. A javaslat járműbiztonsági rendelkezéseket is tartalmaz, mivel a motorkerékpárosok közúti biztonságának javítása az Európai Unió 2011–2020-as stratégiai célkitűzései között (3) is szerepel.

2.3

Ahogy egy korábbi EGSZB-véleményben (4) már említettük, a kétkerekű gépjárművek iparága az EU-ban a gazdaság és a munkahelyek szempontjából fontos szerepet játszik. Az európai termelés 90 %-a mintegy száz, közepes méretű gyártó cégnél zajlik, melyek különböző uniós országokban (főleg Olaszországban, az Egyesült Királyságban, Németországban, Franciaországban, Spanyolországban és Ausztriában, valamint a Cseh Köztársaságban, Hollandiában, Portugáliában, Szlovéniában és Svédországban), továbbá Norvégiában és Svájcban működnek. Az európai gyártás fennmaradó 10 %-a számos kis- és nagyon kis méretű gyártó között oszlik meg. Az évi 8 millió eurós átlagos forgalom a kkv-k magas számát jelzi. 2007-ben a gyártási ágazat 25 000 főt foglalkoztatott, az alkatrészgyártást, a forgalmazást és a karbantartást is magában foglaló teljes motorkerékpár-szektorban pedig a becslések szerint mintegy 150 000 ember dolgozott.

2.4

A gyártók helyzete igen eltérő, a globális szinten valamennyi szegmensben (különböző felhasználásra szánt és különböző hengerűrtartalmú motorokkal hajtott motorkerékpárok, különböző hengerűrtartalmú motorokkal hajtott robogók, segédmotoros kerékpárok, három- és négykerekű motorok) vagy csak a nagyon szakosodott szegmensekben aktívak mellett előfordulnak országos szinten, valamint a méretüket és a gyártási folyamatokat tekintve néha a kézművesség határát súrolva, helyi szinten működők is.

2.5

A 2008 utolsó negyedévében jelentkező válság nyomán a teljes szektorban érezhetővé váltak a kereslet visszaesésének negatív hatásai, amelyek strukturális és foglalkoztatási szempontból súlyos következményekkel jártak (a kereslet 31 %-os csökkenése miatt 35 %-kal esett vissza a forgalom és a rendelések mennyisége, súlyosan érintve a foglalkoztatást is). A 2008 utolsó negyedévétől 2010 utolsó negyedévéig terjedő időszakban az uniós piac 33 %-kal esett vissza. Ez a keresletcsökkenés a forgalom és a rendelések csökkenését is maga után vonta, és negatív hatással volt a foglalkoztatásra, a gyártási szektorban (főleg a kevesebb szezonális munka, a kevesebb munkaóra és a végkielégítések révén), valamint a gyártáshoz egyik oldalon kapcsolódó beszállításra, illetve a másik oldalon kapcsolódó értékesítésre, karbantartásra és javításra egyaránt (a becslések szerint 2010-re 2007-hez képest 25 %-kal csökkent a foglalkoztatottak létszáma (5).

Az Európai Bizottság ilyen körülmények között fogadta el COM(2010) 542. számú javaslatát, amelyet az EGSZB e vélemény megfogalmazásakor figyelembe kíván venni.

3. Az Európai Bizottság javaslata

3.1

Október 4-én az Európai Bizottság elfogadta a „két- vagy háromkerekű járművek, valamint a négykerekű motorkerékpárok jóváhagyásáról és piacfelügyeletéről” szóló rendeletjavaslatot. Ez a javaslat az „osztott szintű megközelítést” alkalmazza: míg a keretrendeletet – amelyről az EGSZB jelenleg állít össze észrevételeket – együttdöntési eljárás során fogadják el, az azt követő négy rendelet (felhatalmazáson alapuló jogi aktusok) elfogadására 2012 folyamán komitológiai eljárás keretei között kerül majd sor. A rendeletek tárgya a következő:

1.	környezeti és meghajtási teljesítményre vonatkozó követelmények;

2.	a funkcionális járműbiztonságra vonatkozó követelmények és az ezzel összefüggő kérdések;

3.	a jármű szerkezetére vonatkozó követelmények;

4.	a közigazgatási rendelkezéseket meghatározó végrehajtási aktus.

Az Európai Bizottság szándéka szerint a teljes csomag alkalmazása 2013. január 1-jével kezdődne meg.

3.2

Az EGSZB üdvözli ezt a jogalkotási megközelítést, amely a környezeti teljesítmény fokozatos javítására és a járműbiztonsági jellemzők javítására törekszik, emellett egyszerűsíteni kívánja az L kategóriájú járművek (amelyekre új alkategóriákat vezet be) típusjóváhagyására vonatkozó jogszabályokat is. Ez az egyszerűsítés 13 irányelv hatályon kívül helyezését és lehetőség szerint az ENSZ/EGB (6) rendelkezéseinek alkalmazását vonja maga után. Az EGSZB támogatja azt is, hogy újból hangsúlyt fektessenek a piacfelügyeletre, ami az egyenlő versenyfeltételek biztosításához és a fogyasztóknak a – főleg Délkelet-Ázsiából érkező – nem megfelelő termékektől való védelméhez egyaránt szükséges.

4. Általános megjegyzések

4.1

Az EGSZB egészében véve pozitívan értékeli az Európai Bizottság javaslatát, különösen azt, hogy a rendelet alkalmazását folyamatosan kívánja bevezetni, úgy véli azonban, hogy az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak néhány szemponttal még foglalkoznia kellene ahhoz, hogy költséghatékony intézkedéseket tartalmazó, kiegyensúlyozott jogszabály szülessen, figyelembe véve mindenekelőtt az ágazat sajátosságait és a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válságot.

4.2

Az EGSZB véleménye szerint az első figyelmet igénylő téma az új járműjellemzők bevezetésének menetrendje. A rendelet teljes tartalmának és a felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak az elfogadásától számítva kellő időt kell biztosítani a gyártók számára a különböző előírásoknak való megfelelésre. Mivel a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat várhatóan legkorábban 2012 végén véglegesítik, az EGSZB véleménye szerint ahhoz, hogy a gyártóknak és alkatrész-beszállítóknak kellő idő álljon rendelkezésükre, a teljes intézkedéscsomag alkalmazását 2014. január 1-jétől kellene megkezdeni. Erre a felkészülési időre szükség van ahhoz, hogy a gyártók kellőképpen megismerjék az új követelményeket, és az alkatrész-beszállítókkal együtt kidolgozzák a megfelelő megoldásokat a javasolt előírások teljesítéséhez.

4.3

Az új követelményekhez ezután a termelésnek oly módon kell igazodnia, hogy az a fogyasztók számára elfogadható költségekkel járjon. Ez a jelenlegi gazdasági helyzetben különösen fontos. A rendeletben javasolt különböző környezetvédelmi és biztonsági előírások alkalmazása a fogyasztók számára a piac felső szegmensében (a 750 cm3 feletti motorkerékpároknál) a becslések szerint (7) 5 és 10 % közötti, az alsó szegmensben (a 300 cm3 alatti motorkerékpároknál) pedig akár 30 %-os további költségnövekedést jelent. Ez a 30 %-os növekedés aránytalanul magasnak tűnik, és azzal a kockázattal jár, hogy a fogyasztók kevesebbet vásárolnak majd, ami a forgalomban lévő motorok elöregedéséhez vezet, ez pedig mind a környezet és a biztonság szempontjából, mind pedig az iparágra, a foglalkoztatásra és társadalomra nézve hátrányos hatással jár. Mennyiség tekintetében a kis- és közepes hengerűrtartalmú, utazásra szolgáló motorkerékpárok adják az Unióban nyilvántartásba vett motorok több mint 80 %-át. Megjegyzendő, hogy a 300 cm3 hengerűrtartalom alatti járművek adják az EU-ban regisztrált motorok kétharmadát, és legtöbbjük a városokba ingázók munkához és társadalmi élethez szükséges mobilitását teszi lehetővé.

4.4

Környezetvédelmi szempontból az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság által az új Euro környezetvédelmi fokozatok bevezetésére javasolt ütemtervet, bár megjegyzi, hogy a hibrid technológiát mintha némileg hátrányos helyzetbe hozták volna azzal, hogy határértékeit a dízeléihez igazították, holott ezek a járművek jelenleg benzinnel működnek.

4.5

Biztonsági szempontból az EGSZB üdvözli a motorkerékpárokon alkalmazott fejlett fékrendszerek jogalkotási megközelítését, azonban ismét kijelenti, (8) hogy megfelelően ki kell értékelni a különböző rendszerek költséghatékonyságát, az adott terméket és annak tipikus felhasználási módjait is figyelembe véve. Az EGSZB a fejlett fékrendszerek terén a technológiasemleges megközelítést támogatja, hogy a gyártók kellően rugalmasak tudjanak lenni, és a fogyasztók érdekében ösztönzést kapjon az innováció.

4.6

Az EGSZB támogatja az új típusjóváhagyásokra vonatkozó különböző előírások alkalmazására javasolt kezdőidőpontokat, a meglévő típusjóváhagyás alapján regisztrált járművek esetében azonban úgy látja, hogy az azokhoz való alkalmazkodással járó egyéb bonyodalmak és költségteher miatt több időre lenne szükség.

4.7

Az EGSZB azt is támogatja, hogy kiemeltebb szerepet kapjanak a dinamikus teljesítményükben jogszabály alapján korlátozott járműveken végzett szakszerűtlen beavatkozások ellen irányuló intézkedések, valamint a típus-jóváhagyási rendelkezéseknek nem megfelelő járművek uniós piacra való bejutását megakadályozni hivatott piacfelügyeleti rendelkezések. Ezeken a területeken a tagállamoknak is kulcsszerepet kell majd játszaniuk azzal, hogy rendszeresen ellenőrzik a forgalomban lévő járműveket és az értékesítőhelyeket.

5. Részletes megjegyzések

5.1

A 2. cikk 2. pontjának g) bekezdése szerint „az elsősorban terepjáró, azaz burkolat nélküli utakon való használatra szánt járművek” kikerülnek az európai bizottsági javaslat hatálya alól. Ez problémát jelent a trial és enduro osztályba tartozó járművek jelenlegi gyártása szempontjából, amelyre eddig típus-jóváhagyási jogszabály vonatkozott, emellett bizonytalanságot teremt amiatt, hogy a kizárás szubjektíven értelmezve más, határesetként felfogható járművekre is vonatkozhat. Az EGSZB amellett foglal állást, hogy a trial és enduro osztályba tartozó járművek – a negatív környezeti hatások elkerülése érdekében is – továbbra is a típus-jóváhagyási jogszabály hatálya alá tartozzanak, (9) továbbá támogatja, hogy alkalmazzanak világos követelményeket a fejlett fékrendszerek megkövetelése alóli mentesítés beillesztése érdekében, ami speciális használati körülményeik miatt indokolt.

5.2	Az EGSZB ugyancsak üdvözli a 74 kW-os opcionális teljesítményhatár eltörlését, amelyet jelenleg csupán egyetlen uniós tagállamban alkalmaznak. Ez hozzájárul az EU belső piacának teljes megvalósításával összefüggő célok teljesüléséhez.

5.3

Az EGSZB kérdésesnek tartja az L1 és L2 segédmotoros kerékpárok esetében fedélzeti diagnosztikai rendszerek (OBD) alkalmazását megkövetelő előírás arányosságát, mivel az intézkedés műszaki vonzatai aránytalan költséget jelentenek e járművek alacsony (1 000 euró körüli) beszerzési árához képest. Az EGSZB ki szeretné emelni a segédmotoros kerékpárok társadalmi szerepét, hiszen azok lehetővé teszik a fiatalok és a társadalom perifériáján élők számára a helyváltoztatást, valamint az oktatási és munkalehetőségekhez való hozzáférést. Számukra ezeknek a járműveknek a használata jelenti az egyéni mobilitás egyetlen megfizethető formáját, a városokban is, de különösen a vidéki területeken, ahol nemigen van tömegközlekedési alternatíva.

5.4

Az EGSZB szóvá teszi, hogy a „kis sorozat” határát a jelenlegi 200 járműről 100-ra (L4e, L5Be, L6Be, L7Be), 50-re (L5Ae), sőt 20-ra (L1Ae, L1Be, L2e, L6Ae, L7Ae) csökkentették. Úgy véli, hogy ezek a határértékek túl alacsonyak, és az ágazatban működő számos kkv számára gyakorlati nehézségeket okoznak. Azt javasolja ezért, hogy maradjon meg a jelenlegi, 200 járműves határ, hogy ezek a kkv-k valamilyen mértékben mentességet élvezhessenek az ilyen, kisméretű vállalkozások számára megfizethetetlen költségekkel járó típus-jóváhagyási követelmények alól.

5.5

Az EGSZB úgy véli, hogy az L6e és L7e négykerekű motorkerékpárokra az I. mellékletben javasolt maximális tömeg megállapítása még korai. A maximális tömeg változatlan marad, de immár a menetkész állapotban mért tömegre vonatkozik. Ez már önmagában véve is szigorúbb, de ráadásul még a II. mellékletben javasolt új követelmények – különösen az „elülső és hátsó védőszerkezetek” – súlyra való kihatását sem veszi figyelembe. Mivel ezeknek az új követelményeknek a műszaki jellemzőit a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban kell majd rögzíteni, az EGSZB úgy véli, hogy a maximális tömegeket a műszaki követelmények fényében kellene megállapítani.

Kelt Brüsszelben, 2011. január 19-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON

(1) A L kategóriájú járművek közé a következők tartoznak: segédmotoros kerékpárok (L1e), háromkerekű segédmotoros kerékpárok (L2e), motorkerékpárok (L3e), oldalkocsis motorkerékpárok (L4e), triciklik (L5e), könnyű négykerekű motorkerékpárok (L6e), nehéz négykerekű motorkerékpárok (L7e).

(2) Az Euro2-t, illetve az Euro3-at a 2002/51/EK irányelv vezette be 2003-as, illetve 2006-os hatállyal.

(3) A közlekedésbiztonsággal kapcsolatos politikai iránymutatás, Európai Bizottság, 2010.

(4) HL C 354., 2010.12.28., 30. o.

(5) Az ANCMA (Associazione Nazionale Ciclo Motociclo e Accessori) Olaszországra vonatkozó adatai.

(6) Az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottsága.

(7) Forrás: ACEM. Lásd: http://circa.europa.eu/Public/irc/enterprise/automotive/library?l=/mcwg_motorcycle/meeting_june_2009&vm=detailed&sb=Title

(8) CESE 1187/2010, „Stratégiai közúti közlekedésbiztonsági iránymutatások 2020-ig”, 2010. szeptember.

(9) A 2002/51/EK irányelv 2. cikkének 4. bekezdésében foglalt meghatározás szerint.

17.3.2011

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 84/34

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a short ügyletekről és a hitel-nemteljesítési csereügyletekkel kapcsolatos egyes szempontokról

(COM(2010) 482 végleges – 2010/0251 (COD))

2011/C 84/07

Főelőadó: Peter MORGAN

2010. október 7-én az Európai Parlament és 2010. október 13-án a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (EUMSZ) 114. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat – Az Európai Parlament és a Tanács rendelete a short ügyletekről és a hitel-nemteljesítési csereügyletekkel kapcsolatos egyes szempontokról

COM(2010) 482 végleges – 2010/0251 (COD).

Az EGSZB elnöksége 2010. október 20-én megbízta az „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekciót a bizottsági munka előkészítésével.

A munka sürgősségére való tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2011. január 19-20-án tartott, 468. plenáris ülésén (a január 20-i ülésnapon) főelőadót jelölt ki Peter MORGAN személyében, továbbá 200 szavazattal 4 ellenében, 7 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1. Következtetések és ajánlások

1.1

A Lehman befektetési bank csődjét követő piaci összeomlásra adott válaszként az Egyesült Királyságban és egyéb országokban is megtiltották az értékpapírok pénzügyi intézményeknél történő shortolását. A görög államadóssági válságra reagálva, a német hatóságok megtiltották bizonyos német pénzügyi intézmények részvényeinek, az euróövezet állampapírjainak és az ezekre az állampapírokra vonatkozó „fedezetlen” hitel-nemteljesítési csereügyletek (CDS-ek) shortolását. Ebben a rendeletben – pénzügyi szabályozása és felügyelete felülvizsgálatának részeként – az Európai Bizottság egy egységes, az ESMA hatáskörébe tartozó keretet javasol a short ügyletek és a CDS egész EU-ra kiterjedő kezelését illetően. Az EGSZB üdvözli ezt a kezdeményezést, amely meg fogja szüntetni az összeférhetetlen szabályozásokat, és egyértelműbbé teszi e pénzügyi piaci területet.

1.2

Az EGSZB úgy véli, hogy általában véve akkor érhető el optimális eredmény, ha lehetővé teszik a piacok adott szabályozási kereten belüli szabad működését. Az EGSZB hangsúlyozza az ESMA hatáskörének jelentőségét. Olyan körülmények között, amelyeket káros hatásúnak ítél meg, az ESMA-nak jogában áll, hogy:

—	személyeknek megtiltsa a kereskedés bármilyen formáját, illetve korlátozza az ilyen kereskedés értékét;

—	személyeknek megtiltsa a short ügyletek lebonyolítását, vagy korlátokat írjon elő az ilyen tranzakciók esetében;

—	megtiltsa az állampapírok hitel-nemteljesítési csereügyleteivel kapcsolatos tranzakciókat;

—	korlátozza az állampapírokra vonatkozó CDS-ek értékét; valamint

—	megkövetelje a short ügyletek nyilvános közzétételét.

1.3

Általában véve az EGSZB azt várja, hogy elsősorban a tagállamok illetékes hatóságai gyakorolják majd ezeket a hatásköröket. A tagállamok ESMA által történő koordinációja létező igényt elégít ki, és igen komoly előnyökkel jár majd. Az EGSZB arra számít, hogy az ESMA közvetlen beavatkozásai inkább a kivételt jelentik majd, amint az a rendelet 24. pontjában szerepel.

1.4

Az EGSZB üdvözli a szabályozási keretre tett javaslatot, amely az illetékes hatóságokat hatáskörrel ruházza fel arra nézve, hogy további átláthatósági előírásokat követeljenek meg a rendelet hatályába tartozó eszközök esetében. A napi ügymenetben ez a szabályozók, befektetők és piacok előnyére válik majd. Amennyiben a jövőben beavatkozásokat mérlegelnének, számíthatunk arra, hogy a szabályozók tájékozottsága javulni fog.

1.5

Az EGSZB üdvözli azt a javaslatot, hogy egy összehangolt kereten belül formalizálják azokat a hatásköröket, amelyek átmeneti korlátozásokat vezetnek be a short ügyletekre abban az esetben, ha a piac stabilitása veszélybe kerül. Az EGSZB megjegyzi, hogy a piaci instabilitás objektív kritériumait még meg kell határozni. A „jelentős árfolyamesések” jelenlegi 10 %-os küszöbe túl alacsony lehet egyes eszközök esetében.

1.6	Az 1.5 pontban ismertetett rendelkezések értelmében az EGSZB nem tartja a fedezetlen CDS-ek teljes körű tilalmát megalapozottnak.

1.7

Az EGSZB úgy véli, hogy a fedezetlen short ügyletekre vonatkozó teljesítési szabályozás hatékonyabb lehetne, ha legalább egy adott kereskedési napon belül biztosítanák a rugalmasságot a short pozíciók fedezésére. Az igen rugalmas egyesült államokbeli modell megfelelő biztosítékot kínálhat erre anélkül, hogy hátrányos helyzetbe hozná a piaci résztvevőket.

1.8	Az EGSZB támogatja a részvényekre vonatkozó kétlépcsős bejelentési rendszerre tett javaslatot, amelynek során először bizalmas, aztán nyilvános közzétételre kerül sor. Ezt megfelelő értesítési mechanizmust biztosít a mind a szabályzóknak, mind pedig a piacnak.

1.9

Az EGSZB-nek kétségei vannak a short megbízások megjelölésével kapcsolatban. A javaslat bonyodalmai jelentősek, haszna kérdéses, és terhet róna valamennyi uniós kereskedési helyszínre. A többi átláthatósági intézkedés megfelelőbbnek tűnik abból a szempontból, hogy a piacok ellenőrzését az ESMA-ra és az illetékes hatóságokra bízza.

1.10

Az államadóssági válság kirobbanásakor az állampapírokhoz kapcsolódó CDS-ek álltak az euróövezettel kapcsolatos félelmek középpontjában. E válság gazdasági és társadalmi vetületei rendkívül aggasztják az EGSZB-t. Úgy véljük, hogy a fedezetlen CDS-kontraktusokkal való kereskedés fokozta a válságot, ezért üdvözöljük a rendeletjavaslatot. Egyetértünk az Európai Bizottság által a rendelet indokolásának (16) és (17) preambulumbekezdésében hangoztatott nézettel, hogy „a részvényekkel és állampapírokkal kapcsolatos fedezetlen short ügyletekkel kapcsolatban gyakran felmerül, hogy azok fokozottan magukban hordozzák a nemteljesítés és a volatilitás kockázatát. Az állampapírokra és az állampapírokkal kapcsolatos hitel-nemteljesítési csereügyletekre vonatkozó intézkedéseknek – beleértve az átláthatóságra vonatkozó szigorúbb előírásokat és a fedezetlen shortolásra vonatkozó korlátozásokat – olyan követelményeket kell támasztaniuk, amelyek arányosak, de ugyanakkor nem gyakorolnak káros hatást az államkötvény-piacok és az államkötvények visszavásárlási (repo) piacainak likviditására.”

1.11

Összefoglalva, az EGSZB üdvözli az ESMA rendeletben meghatározott szabályozó szerepét. A túlzott beavatkozások azonban megzavarhatnák a piaci egyensúlyt. Az EGSZB üdvözli a piacok átláthatóságára vonatkozó rendelkezéseket, amelyektől komoly előnyöket vár. A fent részletezett aggályoktól eltekintve, az EGSZB legnagyobbrészt üdvözli a technikai jellegű rendelkezéseket.

1.12	Tekintetbe véve azt a kárt, amit az elszabadult államadósság minden polgárnak okozhat, az EGSZB elvárja, hogy az EU átfogó vezető szerepre törekedjen az államadósság jövőbeli kezelésében.

2. Bevezetés

Short ügyletek

2.1

A „shortolás” kifejezés olyan részvények eladását jelenti, amelyeket az eladó kölcsönvett, de nem birtokol. A részvényeket kölcsönadó intézmények díjat számolnak fel, ami külön bevételt jelent pénzeszközeik számára. A kölcsönvevő a részvényeket arra számítva adja el, hogy azok árfolyama esni fog, így a részvények kellő időben alacsonyabb áron visszavásárolhatók és visszajuttathatók a kölcsönadó intézménynek, ami profitot jelent a shortoló számára. A shortolás természetesen magas kockázatú ügylet. A részvények kölcsönzését lebonyolíthatják az eladást megelőzően (fedezett shortolás) vagy az eladást követően („meztelen” vagy „fedezetlen” shortolás).

2.2

A short ügyleteket különféle célokra használhatják. Mivel mind az egyes részvények, mind pedig a tőzsdepiac egésze eshet, illetve emelkedhet, a piaccal való együtt emelkedésre tervezett részvényportfolió (egy ún. hosszú pozíció) nincs biztosítva értékvesztés ellen, ha a piac esik. Ez a fajta „hosszú” portfolió biztosítható egy „rövid” pozícióval. Míg számos intézménynek csak „hosszú” pozíciói vannak, néhányuk lehet, hogy kizárólag „rövid” pozíciókat tart fenn. Vitatható, hogy a piaci felfelé mozgására fogadó, kizárólag „hosszú” portfoliók vagy az árfolyamesésre fogadó, „rövid” portfoliók jelentik a spekulatívabb befektetési módszert.

2.3

A shortolást a piaci résztvevők széles köre alkalmazza, az olyan hagyományos alapkezelőktől, mint a nyugdíjalapok és biztosítási vállalatok a befektetési bankokon át a fedezeti alapokig és az árjegyzőkig. Az egyéni befektetők is használhatják a shortolást befektetési stratégiájuk részeként. A shortolást elfogadott befektetési módszernek tekintik normális piaci körülmények között.

2.4

Ahogyan azt az Európai Bizottság is joggal megjegyzi, a shortolás bevett és általános gyakorlatnak számít a legtöbb pénzügyi piacon, és nem keverendő össze a piaci visszaéléssel, amelyet külön szabályozás alá esik az EU-ban. A shortolásnak inkább pozitív hatásai vannak a pénzügyi piacokon, mégpedig elsősorban a hatékonyabb árképzés és a buborékok csökkentett kockázata, valamint a nagyobb piaci likviditás.

2.5

2008 szeptemberében, néhány nappal a Lehman Brothers csődje után az Egyesült Királyság a tőzsdén jegyzett pénzügyi vállalatok esetében megtiltotta a részvények shortolását. Különböző hosszúságú időszakokra számos más ország – köztük az USA – is bevezetett hasonló korlátozásokat. Az új uniós rendelet révén elkerülhetővé válik, hogy bármikor újra ilyen rendkívüli intézkedésekre kerüljön sor.

2.6

A másodlagos jelzálogpiac derivatíváinak illikviditása, az ebből származó problémák ragályos jellege és az összeomlás elképesztő mértéke szükségszerűen cselekvésre kényszerítette a szabályozó hatóságokat, még ha e derivatíváknak a válság menetére gyakorolt hatása vitatható is. Nehéz a jövőben hasonló eseményt elképzelni, mindenesetre most rendelkezésre áll egy olyan keret, amely lehetővé teszi a felügyeleti és szabályozó hatóságok szabályos reagálását.

Hitel-nemteljesítési csereügyletek

2.7

A hitel-nemteljesítési csereügyletek (CDS) a tranzakció tárgyát képező adóskötelezvényhez – mint például vállalati kötvényekhez vagy államkötvényekhez – kötött származtatott ügyletek. Biztosításként használatosak a szóban forgó adósság nemteljesítésének esetére. A kockázat átadója negyedévenként prémiumot fizet – ez az ún. kockázati felár, a „spread” – a kockázat átvevőjének. A spread azt fejezi ki, hogy mennyit kell fizetni egy adott CDS fenntartásához, és a kockázati felár növekszik a tranzakció tárgyát képező adósság nemteljesítésének észlelt kockázatával.

2.8

Amennyiben a kibocsátó nem teljesít, a kockázat átvevője kifizeti a kötvény névértékét a kockázat átadójának a kötvény fizikai átadása ellenében. A nemteljesítés például a fizetési kötelezettség nemteljesítése, szerkezetátalakítás vagy csőd esetén állhat fenn. A legtöbb CDS a $10–$20 millió dolláros sávban mozog, 1 és 10 év közötti lejárati idővel. A CDS egyfajta hitelbiztosítás, bár a CDS-ekre nem vonatkoznak a biztosítási jogszabályok.

2.9

A befektetők azonban úgy is vehetnek vagy adhatnak el biztosítást, hogy nincs birtokukban a biztosított adósság. Ezek a „fedezetlen hitel-nemteljesítési csereügyletek” lehetővé teszik a kereskedők számára, hogy spekulációs ügyletekbe bocsátkozzanak a hitel bizonyos aspektusait és a kibocsátó hitelképességét illetően. Például, ha a General Motors egyik beszállítója attól tartott volna, hogy a GM esetleg fizetésképtelenné válik, a GM kötvényeihez kapcsolódó fedezetlen CDS-ek biztosítékot nyújthattak volna. Az állampapírokba befektetők hasonlóképpen arra használhatják a CDS-eket, hogy szintetikus hosszú és rövid pozíciókat hozzanak létre a kiválasztott kötvényekben, ami olykor jobb alternatívát jelent egy portfolió létrehozására.

2.10

Fontos, hogy ne keverjük össze a fedezetlen CDS-eket és a részvények fedezet nélküli shortolását. Az utóbbi esetben a kölcsönvett részvényeket eladják. Ez problematikus lehet. A fedezetlen CDS-ek esetében nincs szó eladásról. Egy tranzakcióra kész vevő kötvényopciót vásárolt egy tranzakcióra kész eladótól. Mint az összes többi piacon, itt is megállapítanak egy árat. A tranzakció alapjául szolgáló kötvény teljesítménye határozza meg, hogy melyik fél nyer az ügyleten. A fedezetlen CDS-ek teszik ki a CDS-ügyletek legnagyobb részét.

2.11

2010 májusában Németország tilalmat jelentett be az euróövezet országaira vonatkozó fedezetlen CDS-ekre, valamint az uniós állampapírok és bizonyos német pénzügyi intézmények részvényeinek fedezetlen shortolására. E lépés igazolása érdekében a szabályozó hatóság „az adóskötelezvények rendkívüli volatilitására” hivatkozott. Ez a lépés meglepte a többi tagállamot, és felfordulást okozott a piacokon. Akárcsak az értékpapírok shortolása esetében, az EU új szabályozói hatáskörei és rendelkezései a jövőben gátját képezik majd az ilyen váratlan, egyoldalú fellépésnek.

2.12

Bár jogos a CDS-ekre való összpontosítás, továbbra is fennáll a veszély, hogy ez csak a probléma tüneteit és nem az okát kezeli. Az ok az a megoldatlan politikai és gazdasági dilemma, amelyben egy valutauniónak kell szembenéznie egy adósságválsággal. Ez a dilemma gazdasági bizonytalanságot okozott. A kölcsönt nyújtóknak biztosítaniuk kell kockázataikat. A szerencselovagok arra törekszenek, hogy hasznot húzzanak a bizonytalanságból. Nem könnyű a két dolgot egymástól elválasztani. Lehet, hogy a bankárok profitálnak a helyzetből, de az euróövezet kormányai minden lehetőséget megadnak nekik ehhez.

2.13	A fentiek fényében és tekintetbe véve azt a kárt, amit az elszabadult államadósság minden polgárnak okozhat, az EGSZB elvárja, hogy az EU átfogó vezető szerepre törekedjen az államadósság jövőbeli kezelésében.

3. A rendeletjavaslat lényegi tartalma

3.1	A javaslat részvényekre és részvényekhez kapcsolódó származtatott eszközökre, államkötvényekre és államkötvényekhez kapcsolódó származtatott eszközökre, valamint állampapír-kibocsátókkal kapcsolatos hitel-nemteljesítési csereügyletekre vonatkozik.

3.2

A javaslat az átláthatósági előírásokat az uniós részvényekkel és uniós állampapírokkal kapcsolatos jelentős nettó rövid pozíciókkal rendelkező természetes vagy jogi személyekre (a továbbiakban: személyekre), illetve uniós állampapír-kibocsátókkal kapcsolatos jelentős hitel-nemteljesítési csereügyletekkel rendelkező természetes vagy jogi személyekre alkalmazza.

3.3	A részvényeket illetően egy kétlépcsős átláthatósági modellt javasolnak: alacsonyabb küszöbérték esetén a pozíciót kizárólag az érintett szabályozó hatóságoknak kell bejelenteni; magasabb küszöbérték esetén a pozíciókat közzé kell tenni a piacon.

3.4	A javasolt alacsonyabb küszöbérték a kibocsátott részvénytőke értékének 0,2 %-a. A magasabb küszöbérték 0,5 %.

3.5

Az uniós állampapírokat illetően kötelező a szabályozók felé történő, bizalmas közzététel:

—	az állampapírokra vonatkozó, jelentős nettó rövid pozíciók esetében;

—	az állampapírokra vonatkozó, jelentős fedezetlen CDS-pozíciók esetében.

3.6	Akkor is kötelező a bejelentés, ha tőzsdén kívüli (OTC) ügyletekkel vagy derivatívákkal (opciók, határidős ügyletek stb.) hoznak létre short pozíciókat.

3.7	Olyan követelmény is van, hogy a kereskedési helyszíneken lebonyolított short ügyleteket meg kell jelölni annak érdekében, hogy a kereskedési helyszín napi rendszerességgel adatokat közölhessen az adott helyszínen lebonyolított short eladások volumenéről.

3.8

A részvényekkel vagy állampapírokkal short ügyletet lebonyolító személyeket ennek érdekében kötelezik, hogy az ügylet időpontjáig az eszközöket ténylegesen kölcsönvegyék, megkössék a részvények kölcsönvételéről szóló vagy egyéb olyan megállapodást, amely biztosítja, hogy az értékpapírt kölcsön lehessen venni, tehát a tranzakció az esedékessé váláskor teljesíthető legyen.

3.9	Amennyiben a short ügyletet végrehajtó személy a részvényeket nem szállítja le elszámolásra a kellő időben, a kereskedési helyszín megvásárolja a részvényeket az ügylet lezárása érdekében, és a költségeket visszaigényli a shortolótól. A shortoló az ügylet teljesítéséig napi bírságot fizet.

3.10	A teljesítési időszakok joghatóságokként változhatnak. A teljesítés általánosan véve egy olyan kérdés, amellyel még foglalkozni kell.

3.11

Különleges körülmények indokolhatják az olyan shortolási tevékenységek tilalmát vagy korlátozását, amelyek egyébként jogszabályilag megengedettek lennének, vagy csak kevés kockázattal járnának. Ezekben az estekben az illetékes hatóságoknak olyan ideiglenes hatáskörökkel kellene bírniuk, amelyek lehetővé teszik, hogy nagyobb átláthatóságot követeljenek meg, vagy korlátozásokat írjanak elő a piac számára.

3.12

Az ilyen intézkedések egész Unióra kiterjedő következményei miatt az ESMA-ra (Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság) két alapvető szerep hárul majd: a beavatkozások tagállamok közötti koordinációja és az egyes tagállamok által előírt korlátozások ellenőrzése, különös tekintettel az adott korlátozás időtartamára.

3.13	Amennyiben a helyzetnek határokon átnyúló kihatásai is vannak, és az ESMA úgy ítéli meg, hogy az illetékes hatóság által hozott intézkedések nem kielégítők, az ESMA maga is beavatkozhat, és intézkedései elsőbbséget élveznek a tagállam illetékes hatóságának intézkedéseivel szemben.

3.14

Az Európai Bizottságot hatáskörrel ruházzák fel az olyan kritériumok és tényezők további meghatározása tekintetében, amelyeket mind az ESMA-nak mind pedig az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük annak elbírálásakor, hogy milyen esetekben vezet valamely káros hatással járó esemény vagy fejlemény a pénzügyi stabilitást vagy a piaci bizalmat veszélyeztető súlyos fenyegetéshez.

3.15

Az illetékes hatóságok jogosultak nagyon rövid időre megtiltani a pénzügyi eszközök shortolását vagy az árfolyam rendellenes csökkenésének megakadályozása érdekében a tranzakciókat egyéb módon korlátozni. Ennek a „megszakító” jellegű hatáskörnek az alkalmazását objektív kritériumoknak kell kiváltania.

3.16

A javaslat felruházza az illetékes hatóságokat a szabályok végrehajtásához szükséges összes hatáskörrel. A javaslat arra kötelezi a tagállamokat, hogy hozzák meg a javaslat végrehajtásához és betartatásához szükséges adminisztratív intézkedésekkel, szankciókkal és pénzügyi intézkedésekkel kapcsolatos szabályokat.

Kelt Brüsszelben, 2011. január 20-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON

17.3.2011

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 84/38

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Zöld könyv – A megfelelő, fenntartható és biztonságos európai nyugdíjrendszerek felé

(COM(2010) 365 végleges)

2011/C 84/08

Előadó: Petru Sorin DANDEA

Társelőadó: Krzysztof PATER

2010. július 9-én az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Zöld könyv – a megfelelő, fenntartható és biztonságos európai nyugdíjrendszerek felé

COM(2010) 365 végleges.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció 2010. december 16-án elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. január 19–20-án tartott, 468. plenáris ülésén (a 2011. január 20-i ülésnapon) 185 szavazattal 9 ellenében, 8 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1. Főbb ajánlások

1.1

Amint azt „A megfelelő, fenntartható és biztonságos európai nyugdíjrendszerek felé” című zöld könyv megállapítja, a tagállamok szabadon határozhatják meg szociális biztonsági rendszerük alapelveit és így nyugdíjrendszerük formáját és teljesítményét, és azért teljes mértékben felelnek. Az EGSZB úgy véli azonban, hogy egy összehangolt, EU-szintű megközelítés hozzájárulhat a koherenciához, és biztosíthatja a nemzeti nyugdíjrendszerek összhangját az Európa 2020 stratégia szociális és foglalkoztatási pilléreivel, tekintettel arra, hogy a foglalkoztatás döntő jelentőségű a nyugdíjrendszerek fenntarthatósága szempontjából. Az EGSZB megjegyzéseit összességükben kellene figyelembe venni, nem pedig egyet-egyet kiemelni közülük.

1.2

A nyugdíjrendszerek reformjáról nemzeti szinten határoznak, figyelembe véve az egyes országok sajátos feltételeit és történelmét, egy megfelelő és fenntartható rendszer biztosítására törekedve. Semmilyen konkrét nyugdíjreform nem ösztönzendő vagy büntetendő – sem közvetve, sem közvetlenül – uniós jogszabállyal. 2000-ben és 2004-ben elfogadott véleményeiben (1) az EGSZB hangsúlyozta, hogy ezt a területet a szociális partnerekre kell hagyni. A nemzeti nyugdíjrendszerek számottevő eltérései ellenére az EGSZB úgy véli, hogy azok elegendő közös jellemzővel rendelkeznek, amelyek a szakpolitikák összehangolásától a rendeletig terjedő, különböző európai szintű intézkedésekkel lennének kezelhetők az EU tőkefedezeti nyugdíjrendszerekre vonatkozó hatáskörének túllépése nélkül.

1.3

A zöld könyvben megfogalmazott javaslatokat a szociális piacgazdaság átfogó kontextusába kell helyezni. A válság hátrányosan érinti a növekedést, a foglalkoztatást és a nyugdíjakat. Az Unió akkor látná el támogató feladatát, ha ugyanekkor minőségorientált növekedést célzó strukturált politikát valósítana meg az aktív munkaerő-piaci politika, szakképzés, beruházások és innovációk révén, így elősegítve több, jobb munkahely létrehozását, valamint stabilizálva a tagállamokban létező jelenlegi felosztó-kirovó rendszereket. Ezek a rendszerek rendkívüli mértékben enyhítik a válság hatásait. A teljes mértékben a szolidaritáson alapuló nyugdíjrendszerekről a kevert rendszerek (felosztó-kirovó rendszerek és nyugdíjalapok) felé való esetleges eltolódás előtt a tagállamoknak, amelyek többek között azzal érvelnek, hogy a szolidaritáson alapuló felosztó-kirovó rendszerek növelik az államháztartás hiányát, szem előtt kell tartaniuk, hogy a tőkefedezeti nyugdíjak nem segítik a lakosságot a gazdasági válság hatásainak legyőzésében, hanem éppen ellenkezőleg, ezek a rendszerek minden egyes pénzügyi és tőzsdeválság kárvallottjai lehetnek.

1.4

Európa népessége idősödik az alacsony születési ráták és a növekvő várható élettartam miatt. Az EGSZB egyetért azzal, hogy a demográfiai előrejelzések rendszeres elemzésére és nyomon követésére van szükség ahhoz, hogy lehetővé váljon a nyugdíjrendszereknek az új feltételekhez való megfelelő és időszerű hozzáigazítása. Ezen – többek között az állami nyugdíjkiadásokra vonatkozó – előrejelzések vizsgálata és felhasználása során azonban óvatosság ajánlatos, mivel számos olyan feltételezést foglalhatnak magukban, amelyek megvalósulása hosszú távon nehezen látható előre. (2) Az Eurostat azon feltételezésében például, amely szerint a várható élettartam hét évvel megnő az EU-ban az elkövetkező negyven évben, jóllehet a legjobb szakértők véleményén alapul, nem lehetünk biztosak. A várható élettartam további növekedését befolyásolhatják a munka- és életkörülmények változásai. Az EGSZB véleménye szerint az Európai Bizottság zöld könyvében szereplő javaslatok, melyek alapvetően a demográfiai trenden, valamint az 50 évre szóló előrejelzéseken alapulnak, nem veszik figyelembe, hogy a munkahelyek és a beruházások hiányának jelentősebb hatása van a nyugdíjrendszerekre, mint a demográfiai tényezőknek.

1.5

Az EGSZB kételyeinek ad hangot azzal kapcsolatban, hogy pusztán a törvény által előírt nyugdíjkorhatár felemelése megoldhatja a demográfiai kihívásokkal összefüggő problémákat. Sőt, inkább úgy véli, hogy egy ilyen intézkedés idősek (főként nők) millióit kényszerítheti a szegénységi küszöb alatti életszínvonalra. Azt kell elérni, hogy a munkával töltött időszak meghosszabbítását célzó, hatékony növekedési és foglalkoztatási politikák által támogatott kezdeményezések révén a tényleges nyugdíjba vonulási életkor elérje a törvény által előírt nyugdíjkorhatárt. Csupán a képzésben és egész életen át tartó tanulásban való fokozott részvételre irányuló, az aktív idősödésre vonatkozó valódi politika növelheti fenntarthatóan az idősek foglalkoztatási rátáját, akik egészségi problémák, a munka intenzitása, korai elbocsátás, illetve a képzési és újrafoglalkoztatási lehetőségek hiánya miatt gyakran korán abbahagyják a munkát. Ezenkívül a törvényben előírt nyugdíjkorhatár felemelése, amint néhány tagállamban történt, növelheti a szociális biztonsági rendszer egyéb olyan pilléreire nehezedő nyomást (3), mint a rokkantnyugdíj vagy a minimálbér, ami illuzórikussá tenné az egészséges közfinanszírozás terén elért eredményeket, ezt tehát önkéntes alapon kell megfontolni.

1.6

A nyugdíjkorhatár – akár a várható élettartam meghoszszabbodása, akár a demográfiai helyzet változása függvényében történő – automatikus felemelésére vonatkozó mechanizmusok veszélyesnek tekintendők a társadalom egésze számára, ezért az EGSZB ezeket nem támogatja. E mechanizmusok többsége a nyugdíjkorhatár automatikus emelkedését idézi elő a várható élettartam növekedésével és egyéb gazdasági vagy munkaerő-piaci paraméterek változásaival összefüggésben. Ezeket az életfeltételeket illető alapvető döntéseket – széles körű nyilvános vitát követően, bevonva a szociális partnereket és más fontos szereplőket – parlamenteknek kellene meghozniuk, nem pedig számítógépeknek. Ráadásul minden, a mechanizmust bevezető tagállamnak számításba kellene vennie, hogy a mechanizmus mérsékli ugyan a reformokkal szembeni társadalmi ellenállást, ám amennyiben nem létezik valódi munkalehetőség az idősebb munkavállalók számára, ezek anyagi támogatását esetleg a szociális biztonsági rendszer egyéb pilléreire helyezné át. Ezért a mechanizmusnak a megfelelő és fenntartható nyugellátás érdekében a nyugdíjrendszerekre való direkt alkalmazása nem hozná meg a várt eredményt.

1.7

Mind a felosztó-kirovó, mind a tőkefedezeti rendszereket érinti a jelenlegi gazdasági válság, de különféleképpen. Kiemelendő, hogy az 1990-es években egyes tagállamokban bevezetett kötelező tőkefedezeti rendszereket a népesség idősödéséből eredő nyugdíjkockázatok elkerülése – így a fenntarthatóság és a megfelelőség – egy módjának látták. A pénzügyi válság és következményei megmutatták, hogy a kötelező tőkefedezeti rendszerek speciális pénzügyi kockázatoknak vannak kitéve. A felosztó-kirovó rendszereket ugyanakkor a gazdasági válság és az elöregedés is érinti a teljes bértömeg csökkenése miatt. Mára egyértelművé vált, hogy – függetlenül finanszírozási módjától – minden nyugdíjrendszert egyaránt – ám különbözőképpen – érinthet a gazdasági válság és a népesség idősödése. E rendszerek megfelelő kezelése és felügyelete és megfelelő gazdaságpolitika szükséges tehát a fenntarthatóságukat veszélyeztető kockázatok számottevő mérsékléséhez. Az EU-beli nyugdíjrendszerek különbözősége ellenére az e rendszerek megfelelőségének és fenntarthatóságának biztosítását célzó intézkedéseknek átfogó szemléletűeknek kell lenniük. Az EGSZB úgy véli, hogy a kötelező felosztó-kirovó rendszereknek továbbra is alapvető szerepet kell betölteniük a jövőbeli nyugellátás biztosításában, és ezért különleges figyelem fordítandó rájuk, annak érdekében, hogy megfordítható legyen a csökkenő bérpótlási arány számos uniós országban megfigyelt tendenciája.

1.8

Amikor a népesség idősödik, a fenntartható közfinanszírozás biztosíthatósága az EU által az alábbi kulcsfontosságú területeken tett erőfeszítésektől függ majd: a foglalkoztatás minőségi és mennyiségi támogatása, a termelékenység és a gazdasági teljesítmény növelése, a rugalmas biztonság koncepciójának hatékonyabbá tétele a munkaerőpiacon, az egész életen át tartó tanulás, a bevándorlás és a bevándorlók beilleszkedése. Az EGSZB véleménye szerint az Európai Bizottságnak egy mindenki számára érvényes foglalkoztatási modell kidolgozását kellene javasolnia, mely minőségi foglalkoztatást biztosít minden korosztály számára, különösen a fiatalok munkaerő-piaci integrációjára, az aktív idősödés támogatására, valamint az egész életen át tartó tanulásban és képzésben való részvételre összpontosítva. Az emberek azt várják, hogy mindenki dolgozhasson, mégpedig jobb körülmények között, és már most. Ez azt jelenti, hogy kulcsfontosságú a megfelelő körülmények megteremtése az új munkahelyek létrehozásához.

1.9

Az EGSZB kiemeli, hogy a nyugdíjrendszernek hitelesnek és megfelelőnek kell lennie, ami azt is magában foglalja, hogy új pénzügyi forrásokat kell keresni és felhasználni a generációk közötti egyensúly biztosítása érdekében. Csak ebben az esetben fognak az elkövetkező nemzedékek hozzájárulni a nyugdíjrendszerekhez, ami pedig elengedhetetlen feltétele e rendszerek fenntarthatóvá válásának. A nyugdíjrendszereknek átláthatónak kell lenniük, és rendelkezésre kell, hogy álljanak érthető adatok és statisztikák a működésükről és a résztvevők jogairól. Az iskolai tantervbe be kellene kerülnie a pénzügyi jártasság fejlesztésének.

1.10

Az EGSZB arra kéri a tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy váltsák valóra a nemek közötti egyenlőséget. A férfiak és a nők nyugdíjkorhatárának eltérését felül kell vizsgálni. Az alacsonyabb korhatárral párosulva a járadékok és a demográfiai tényezők közötti kölcsönös összefüggés az időskori szegénység nagyobb kockázatának teszi ki a nőket. Ezek a tényezők tovább növelik annak kockázatát, hogy a nők alacsonyabb nyugdíjat kapnak. Amúgy is jobban ki vannak téve ennek, mivel kevesebbet keresnek, mint a férfiak (a nemek közötti bérszakadék miatt), hosszabb szülői szabadságra mennek, és nagyobb mértékben fenyegeti őket a hosszú távú munkanélküliség kockázata. A nők karrierje ezenkívül bizonytalanabb is. Ezért fontos a munkaerőpiaccal való kapcsolat hosszabb megszakításainak elkerülése. A gyermek- és idősgondozási lehetőségek bővülése például jelentősen segítheti a nők munkaerő-piaci belépését és jelenlétét. Az EGSZB sürgeti a tagállamokat, hogy valódi politikákat hajtsanak végre e problémák kezelésére.

1.11

Az EGSZB ismét hangsúlyozni kívánja, hogy a nyugdíj – a zöld könyv állításával ellentétben – nem „jutalom”, hanem inkább egyfajta halasztott fizetésű bér vagy megtakarítás, a rendszer típusától függetlenül. A nyugdíjasok igen jelentős társadalmi-gazdasági kategóriát alkotnak, és teher helyett inkább olyan döntő fontosságú, a népesség átlagosan 25 %-át képviselő gazdasági szereplőnek tekintendők, akik a globális gazdasági keresletet táplálják.

1.12

Figyelembe kell venni, hogy még azokban a tagállamokban is, ahol felosztó-kirovó rendszer van, az önkéntes tőkefedezeti rendszereket nem tudják csupán azok a munkavállalók feltölteni, akiknek lehetőségük van a megtakarításra. Kötelező tőkefedezeti rendszerek esetében, ha ezeket általánosan bevezetnék, és a felosztó-kirovó rendszerek részben a tőkefedezeti rendszerek irányába mozdulnának el, feltétlenül el kell kerülni az egyenlőtlenségeket és a jövőbeli nyugdíjasok bevételének veszélyeztetését.

1.13

A nyugdíjak megfelelősége és fenntarthatósága prioritásként kezelendő mind makroökonómiai, mind szociális szempontból. Ez lényeges kérdés a gazdaság számára, ezért az illetékes hatóságoknak meg kellene fontolniuk a fizetésekből való levonás mellett más finanszírozási vagy kiegészítő források keresését is a nyugdíjrendszerek finanszírozásának elősegítése céljából.

1.14	Az Európai Bizottságnak nemzeti nyugdíjrendszereik megreformálására kellene biztatnia a tagállamokat a megfelelőség, a fenntarthatóság és a biztonság érdekében, a szociális partnerek bevonása és aktív részvétele mellett.

2. Válaszok az Európai Bizottság kérdéseire

2.1	Hogyan tudja az EU támogatni a tagállamok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy megerősítsék a nyugdíjrendszerek megfelelőségét? Szükséges-e, hogy az EU meghatározza, miben áll a megfelelő nyugdíjjövedelem?

2.1.1

Az Európai Bizottságnak mindenekelőtt uniós szinten meg kellene határoznia a megfelelőség vezérelveit. A nyugdíjnak anyagi biztonságot és méltóságot kell biztosítania. Számos, a tagállamokat támogató uniós eszköz létezik. Ezek közé tartozik a nyílt koordinációs módszer, a Stabilitási és Növekedési Paktum és a stockholmi stratégia. (4) Hasonlóképpen az EUMSz. értelmében uniós szintű szabályozás vezethető be a szociális biztonsági és nyugdíjrendszerek tekintetében. Az EGSZB elismeri az EU-szintű szabályozás nehézségét, úgy véli azonban, hogy az Európai Bizottság értékelhetné, és ha szükséges, felülvizsgálhatná a meglévő szabályozási keretet, különösen a tőkefedezeti rendszerekre vonatkozóan, legalább az alábbi területeken:

—	a tőkefedezeti nyugdíjrendszerekbe történő befektetés prudenciális szempontjai;

—	a tőkefedezeti rendszerekkel kapcsolatban a nemek közötti esélyegyenlőség szempontjai;

—	az összes tőkefedezeti rendszer fizetőképessége;

—	a tőkefedezeti rendszerek adminisztrációs költségei; valamint

—	a magánkezelésben lévő nyugdíjrendszerek garanciarendszerei.

2.1.2

Az értékelésnek elsősorban az egyéni választású, magánintézmény által kezelt kötelező tőkefedezeti rendszerekre kellene vonatkoznia, amelyeket egyes tagállamok az 1990-es évek végén kezdtek bevezetni. A jelenlegi uniós szabályozás olyan országok tapasztalatain alapul, amelyek nem vonták be e megoldást nyugdíjrendszerükbe. Az Európai Bizottságnak tehát különösen a kötelező tőkefedezeti nyugdíjrendszerekre kellene összpontosítania, és az alábbiakat kellene megvizsgálnia:

—	e rendszerek eszközeinek kezelése az államháztartás szemszögéből;

—	a valutakockázat kezelése;

—	megfelelő felügyelet biztosítása e rendszerek kellő biztonságának garantálására, részben állami garanciák révén.

Az EGSZB óvatosságra int a reformok végrehajtásakor, mivel ha a jelenleg felosztó-kirovó rendszerek által felhasznált hozzájárulások egy részét tőkefedezeti rendszerekbe utalják át, annak nem szabad gyengítenie a felosztó-kirovó rendszereket, hogy valódi haszonnal járjon a jövőbeli nyugdíjasok számára. A hatékony szabályozás hiánya fokozott pénzügyi kockázathoz vezet, különösen gazdasági válság idején. A nyugdíjalapokba történő beruházásnak számításba kell vennie az életciklus egyes szakaszaihoz kötődő eszközelosztás szükségességét.

2.1.3

Az EGSZB úgy látja, hogy a nyitott koordinációs módszer keretében a Szociális Védelmi Bizottság és annak mutatókkal foglalkozó alcsoportja, a Gazdaságpolitikai Bizottság és annak az idősödő népességgel foglalkozó munkacsoportja támogatásával eszközöket alakíthatna ki és fejleszthetne tovább az idősödés által a közfinanszírozás fenntarthatóságára és a megfelelő nyugdíjra gyakorolt lehetséges hatások felmérésére. Mivel a nyugdíjas háztartások jövedelem- és kiadásszerkezete más, az ilyen háztartások elszegényedési kockázatának az általános Eurostat-módszerrel való kiszámítása nem világít rá kellőképpen e kockázat mértékére. A nyugdíjasok elszegényedési esélyeinek felmérésére jobb eszköz fejlesztendő ki. Ez az eszköz a nyugdíjjövedelem megfelelőségét is vizsgálhatná. Több statisztikai becslést kell végezni annak értékelésére, hogy egy bizonyos nyugdíj megfelelő-e, vagyis képes-e megelőzni az időskori elszegényedést, és kellő életszínvonalat biztosítani a nyugdíjasok számára, lehetővé téve a közösségi, társadalmi és kulturális életben való részvételt. (5) A nyugdíjak megfelelőségét azonban tagállami szinten kell megállapítani.

2.2	Elegendő-e a jelenlegi, uniós szintű nyugdíjkeret a fenntartható közfinanszírozás biztosításához?

2.2.1

Az európai nyugdíjkeret a jövőbeli kiadások elfogadott szabályok alapján történő nyomon követésére összpontosít. E módszer a szakpolitikák kidolgozóit arra ösztönzi, hogy előrejelzéseik záró dátumára koncentráljanak. Az EGSZB kiemeli, hogy alapvető fontosságú a nyugdíjrendszerekhez kapcsolódó kötelezettségek általános szintjének figyelemmel kísérése. Ennek megfelelően a jelenlegi keretet ki lehetne egészíteni a rejtett nyugdíjkötelezettségek nyomon követésével és az azokról való jelentéstétellel, elfogadott módszerek alkalmazásával.

2.2.2

Megfontolható lenne a Stabilitási és Növekedési Paktum szabályainak felülvizsgálata annak biztosítására, hogy azok kellőképp tükrözzék azon reformok (és így a kizárólag felosztó-kirovó rendszerekről a részben tőkefedezeti jellegű rendszerekre való áttérés) eredményeit, amelyek a nyugdíjrendszerek finanszírozásának módosulásához vezetnek, növelve az explicit és csökkentve a rejtett kötelezettségeket. Amennyiben ez megvalósulna, akkor az ilyen, a hosszú távú fenntarthatósággal kapcsolatos problémák megoldását célzó reformokat rövid távon nem szankcionálnák a magasabb explicit államadósság következtében.

2.2.3

Ha azonban ma a 2060-as előrejelzésekre támaszkodó reformokat támogatunk, az ahhoz vezethet, hogy nem érjük el a nyugdíjak megfelelőségének és fenntarthatóságának célját. Az EGSZB azt ajánlja, hogy a kötelező felosztó-kirovó nyugdíjrendszereket eseti alapon pufferalappal egészítsék ki, hogy a legsérülékenyebbeket megóvják a gyors kiigazítások kockázatától.

2.2.4

Az EGSZB a nagyközönség számára félrevezetőnek tartja az Európai Bizottság kérdését. Döntő jelentőségű biztosítani a közfinanszírozás fenntarthatóságát. Ezt tagállami szinten kell megvalósítani, és sokkal többet igényel, mint pusztán megvizsgálni a nyugdíjrendszereket.

2.3

Hogyan érhető el, hogy a tényleges nyugdíjba vonulási életkor magasabb legyen, és hogyan járulhat ehhez hozzá a nyugdíjkorhatár növelése? Szükséges-e a demográfiai változásokhoz kapcsolódó automatikus kiigazítási mechanizmusoknak a nyugdíjrendszerekbe való bevezetése a szolgálati idő és a nyugdíjba vonulást követő időszak közötti egyensúly biztosítása érdekében? Milyen szerepet játszhat az EU e tekintetben?

2.3.1

2020-ig a legtöbb tagállamban 65 évben fogják megállapítani a törvényes nyugdíjkorhatárt. Az Eurostat adatai szerint az átlagos tényleges nyugdíjba vonulási életkor az EU-ban 2008-ban 61,4 év volt. (6) Ugyanakkor az 55–64 éves korosztály foglalkoztatási rátája továbbra is alacsony, 40 % körüli. Kezdeményezésekre van szükség az idősebb dolgozók számára munkahelyek teremtése, a munkaadóknak és maguknak az idősebb munkavállalóknak a fenti korosztállyal kapcsolatos hozzáállásának módosítása, valamint az aktív időskor feltételeinek megteremtése érdekében, mivel a nyugdíjkorhatárral összefüggő automatikus kiigazítási mechanizmusok bevezetése következtében, amely a törvényes nyugdíjkorhatár emelkedéséhez vezet, a munkavállalók millióinak esetében a szociális védelmi rendszer addig alkalmazott pillére helyett a munkanélküli járadék, a rokkantnyugdíj vagy a garantált minimumjövedelem eszköze kerül felhasználásra, ami ugrásszerűen növeli az elszegényedés veszélyét az érintett csoport esetében. Az EGSZB véleménye szerint a foglalkoztatást támogató politikáknak prioritást kell jelenteniük az EU számára. A demográfiai kihívásra adott fő válasznak a növekedési politikára és a foglalkoztatás növelésére kell irányulnia.

2.3.2

Döntő fontosságú az uniós szintű kezdeményezések ösztönzése a jelenlegi Európa 2020 stratégia keretében annak érdekében, hogy a munkavállalóknak lehetőségük legyen dolgozni. A tagállamoknak fokozniuk kell a foglalkoztathatóságot, és meg kell teremteniük a feltételeket ahhoz, hogy a vállalkozások munkahelyeket teremthessenek, a munkavállalók pedig állásban maradhassanak, ha úgy kívánják. A hosszabb szolgálati idő ösztönzése az állam, a munkaadók és a munkavállalók közös erőfeszítéseit kívánja meg. A munkaadóknak erőteljes támogatásra van szükségük ahhoz, hogy több állást kínálhassanak az idős munkavállalók számára, akik gyakran túlságosan korán felhagynak a munkavégzéssel egészségi problémák, a munkafeltételek, a munka intenzitása, korai elbocsátás, vagy a képzési és újrafoglalkoztatási lehetőségek hiánya miatt. Az időseket is ösztönözni és biztatni kell arra, hogy fokozzák foglalkoztathatóságukat, és hogy maradjanak aktívak a munkaerőpiacon. Mivel a nyugdíjba vonulási jog alapvető jog, szóba sem jöhetne a törvényes nyugdíjkorhatár bármilyen automatikus felemelése. Az EGSZB megjegyzi, hogy a törvényes nyugdíjkorhatár külön kérdés, amely eltér a járadékfizetés időtartamának kérdésétől.

2.3.3

Vitatható, hogy pusztán a nyugdíjkorhatár felemelése növelheti-e a tényleges nyugdíjba vonulási életkort. Minden bizonnyal így lenne, ha nem alkalmaznának aktív munkaerő-piaci politikákat, megfelelő munkaügyi kapcsolatokat, aktív idősödési stratégiákat és a nyugdíjrendszerek szolidaritási elemének fokozását célzó intézkedéseket. Csupán az aktív idősödésre vonatkozó tudatos, a továbbképzést és az egész életen át tartó tanulást ösztönző politika növelheti az idősek foglalkoztatási rátáját.

2.3.4

Az EGSZB meg van győződve arról, hogy az automatikus kiigazítási mechanizmusok nem helyettesíthetik a szokásos szakpolitikai döntéshozatalt. Az emberek életfeltételeit illető alapvető döntéseket széles körű nyilvános vitát követően parlamenteknek kell meghozniuk. Az automatikus kiigazítások, ha végrehajtanák őket, esetleg nem megfelelő módon kapcsolnák össze a meghosszabbított foglalkoztatási és nyugdíjidőszakokat. A múltban a várható élettartam változása a tanulási és nyugdíjidőszak növekedésével, továbbá az aktív foglalkoztatásban eltöltött időszak csökkenésével járt együtt. A nyugdíjkorhatár felemelésének nem szabad különálló intézkedésnek lennie, hanem ki kell egészülnie a korhatárhoz közelítő személyek számára nyújtott foglalkoztatási lehetőségek javítását célzó intézkedésekkel.

2.4	Az Európa 2020 stratégia végrehajtása hogyan használható fel a tartósabb foglalkoztatás elősegítéséhez, hogyan aknázhatók ki a vállalkozások számára nyújtott előnyei, és hogyan járulhat hozzá a kor alapján történő munkaerő-piaci megkülönböztetés kezeléséhez?

2.4.1

A foglalkoztatás kiterjesztése az Európa 2020 stratégia valamennyi célkitűzéséhez fontos. A szociális partnereket be kell vonni azokba a kezdeményezésekbe, amelyek célja a foglalkoztatási rátának az aktív lakosság 75 %-ára való emelése. Az EGSZB úgy véli, hogy az 55–64 évesek csoportjában speciális megközelítésre van szükség a foglalkoztatási ráta növeléséhez. Az EGSZB azt ajánlja, hogy a tagállamok a szociális partnerekkel egyeztetve tűzzenek ki egy célszámot erre a korcsoportra nézve a nemzeti reformprogramjaikban.

2.4.2

Az EGSZB a múltban részletes ajánlásokat fogalmazott meg az EU és a tagállamok számára (7) a hosszabb távú foglalkoztatást ösztönző politikákra vonatkozóan. Az egész életen át tartó szakképzés, az aktív munkaerő-piaci intézkedések, a munkavállalás folytatásának pénzügyi ösztönzése az önfoglalkoztatókra is kiterjedően, és az idősebb munkavállalókhoz való munkáltatói hozzáállás változása mellett a következő intézkedéseket is elő kell segíteni, hogy az idősebb munkavállalók számára is rendelkezésre álljanak új lehetőségek:

—	azoknak a jogszabályoknak a módosítása, amelyek egyes tagállamokban nem engedélyezik a fizetések és nyugdíjak kombinációját a dolgozni kívánó nyugdíjasok vagy rokkantsági nyugdíjban részesülők esetében,

—	bónuszrendszer bevezetése annak ösztönzésére, hogy a munkavállalók a törvényes nyugdíjkorhatár elérése után is folytassák a munkát: a nyugdíjkorhatár elérése után szerzett jogosultságokat vonzóbbá kell tenni, mint az azelőtt megszerzetteket,

—	a tagállamok ösztönzése arra, hogy a szociális partnerekkel együtt dolgozzanak a fokozott megterheléssel járó munkakörök kérdésén,

—	átfogó tanácsadás és támogatás a munkakeresőknek és rehabilitációs intézkedések a hosszú távú munkaerő-piaci reintegráció érdekében,

—	a későbbi nyugdíjba vonulásra irányuló, társadalmilag elfogadható ösztönzők alkalmazása, valamint, ahol kívánatos, vonzó modellek kidolgozása a munkából a nyugdíjba való átmenetre,

—	a munka okozta fizikai és mentális terhek megkönnyítésére irányuló intézkedések, amelyek lehetővé teszik, hogy a munkavállalók tovább maradjanak alkalmazásban,

—	az idősebb munkavállalók ösztönzése szaktudásuk továbbfejlesztésére,

—	az idősebb munkavállalók és a cégek, különösen a kkv-k figyelmének felhívása az idősebb munkavállalóknak kedvező innovatív személyzeti irányításra és munkaszervezésre. (8)

2.4.3

A hosszabb időtartamú foglalkoztatást megkönnyítő politikáknak azzal a kérdéssel is foglalkozniuk kell, hogy a fiatalok sokkal később lépnek be a munkaerő-piacra, mint az előző generációk. A munkával töltött évek kiterjesztését illetően tehát egyaránt foglalkozni kell a munkanélküliséggel, különösen a hosszú távon munkanélküliekkel, valamint a szakmai karriernek a gyermeknevelés, egy családtag gondozása vagy átmeneti fogyatékosság miatti megszakításaival.

2.5	Milyen módosítást lenne célszerű eszközölni a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézményekről szóló irányelven a határokon átnyúló tevékenységek javítása érdekében?

2.5.1

A foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézményekről szóló irányelv (IORP-irányelv) végrehajtásáról szóló jelentésben (9) az Európai Bizottság azt állítja, hogy jelenleg nincs ok az előírások módosítására. Amennyiben működésének értékelése után szükség van az irányelv felülvizsgálatára, az EGSZB úgy véli, hogy megszüntetendő a „kockázatitőke-piac” kifejezés homályossága, mivel az kockázatokat eredményezhet a nyugdíjalapok és tagjaik számára. Tisztázni kell a prudenciális kérdéseket, és korlátozni kell az alapoknak azt a jogát, hogy vagyonukat kockázatos pénzügyi eszközökbe fektessék.

2.5.2

Az EGSZB megemlíti kiegészítő jellegű, egyéni önkéntes magánnyugdíjrendszerek létrehozásának lehetőségét, amelyek a jelenlegi nyugdíjrendszerekkel párhuzamosan működnének. Ennek kapcsán tanulmányozni lehetne olyan európai garanciák lehetőségét, amelyek a határon át ingázó munkavállalóknak kedveznek. Tanulmányozni lehetne a mobil munkavállalókat célzó, egész Európában érvényes egyéni nyugdíjszámlák kidolgozásának szükségességét és lehetőségét (az USA-ban alkalmazott egyéni nyugdíjszámlák vagy egy hasonló lengyelországi rendszer [IKE] mintájára), beleértve egy ilyen rendszer működési, felügyeleti és nyomonkövetési elveit. Európai Bizottság itt megfontolhatná a 28. rendszer alkalmazását is, amelyet a Monti-jelentés javasolt és az EGSZB is ajánlott. (10)

2.6

Mely rendszerek tartozzanak a mobilitás előtti akadályok elhárítását célzó uniós szintű fellépések hatálya alá?

Szükséges-e, hogy az EU ismét foglalkozzon a jogosultságok hordozhatóságának kérdésével, vagy célravezetőbb megoldás lenne-e a jogok megszerzésére és megőrzésére vonatkozó minimumkövetelmények meghatározása, valamint a nyugdíjjogosultságok valamennyi típusának nyomon követésére szolgáló nyomonkövetési rendszer létrehozása?

2.6.1

A szociális biztonsági rendszerek koordinációjáról szóló uniós rendeletek rendkívül hasznosnak bizonyultak a mobil munkavállalók védelme terén: támogatták a másik tagállamban töltött biztosítási időszak során szerzett nyugdíjjogosultságok elvét. Meg lehetne fontolni, hogy valamennyi kiegészítő – foglalkoztatói vagy egyéni – tőkefedezeti rendszerhez igazítva ugyanezt az elvet alkalmazzák. Az EGSZB úgy véli, hogy meg kellene vizsgálni a tőkefedezeti jellegű nyugdíjjogosultságok határokon átnyúló felhalmozásának lehetőségét.

2.6.2

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy értékelje a nyugdíjjogosultságok valamennyi típusa esetében a határokon átnyúló megszerzésre és a megőrzésre vonatkozó alapvető uniós keret lehetőségét. Úgy véli azonban, hogy nehéz lenne ezt összeegyeztetni a tagállamok választási szabadságával. Hasznos lenne az ilyen jogok nyomon követésének uniós szinten koordinált rendszere. Ugyanígy az európai munkaerő-piaci mobilitás az egyes országokon belül is megköveteli a nyugdíjjogosultságoknak a munkaadók közötti mobilitását. Valamennyi uniós szabályozásnak tükröznie kell, hogy a nyugdíjrendszerek egyre inkább különböznek egymástól. A munkavállalók határokon átnyúló mobilitását ösztönözni kellene a mobilitás előtt álló akadályok, főként az adóügyi és adminisztratív terhek megszüntetésével, valamennyi önkéntes tőkefedezeti rendszerekben szerzett jogosultság esetében.

2.7

Szükséges-e a jelenlegi uniós szabályozás felülvizsgálata a tőkefedezeti rendszerek és termékek (vagyis amelyeket eszközalapok támogatnak) egységes szabályozásának és felügyeletének biztosítása érdekében? Amennyiben igen, mely elemek esetében szükséges a felülvizsgálat?

Hogyan segíthetné az európai szintű szabályozás vagy a helyes gyakorlatok szabályzata, hogy a tagállamok a nyugdíjmegtakarítók és a nyugdíjbiztosítók számára megfelelőbb egyensúlyt érjenek el a kockázatok, a biztonság és a megfizethetőség között?

2.7.1

Az Európai Bizottság elismeri, hogy a tőkefedezeti nyugdíjrendszerekről szóló uniós rendelkezések nem egységesek és nem megfelelőek. Az EGSZB sürgeti, hogy az Európai Bizottság értékelje, és, ha szükséges, fontolja meg az ilyen rendszerek felhalmozási és kifizetési szakasza szabályozásának lehetőségét, elemezve a következőket:

—	a befektetés prudenciális szempontjai;

—	a nemek közötti esélyegyenlőség szempontjai;

—	fizetőképesség;

—	költségek;

—	diszkriminációmentesség a rendszerek hozzáférhetősége terén (jogosultság);

—	a megszerzett nyugdíjjogosultságok garanciái;

—	a rendszer hatálya alá tartozó személyek részére nyújtott tájékoztatás minimumkövetelményei;

—	garancia- vagy minimálishozam-rendszerek; valamint

—	felügyelet.

2.7.2

Számos meghatározott hozzájárulást alkalmazó tőkefedezeti nyugdíjrendszer esetében a résztvevők viselik a kockázat nagy részét. Az ilyen rendszerek adminisztrációs költségei is magasak. Az EGSZB úgy véli, hogy a tőkefedezeti nyugdíjrendszerek egyes szempontjait értékelni kell, és, ha szükséges, uniós szinten kell szabályozni. A népesség idősödéséről szóló 2010-es jelentés szerint ezek a nyugdíjrendszerek egyes tagállamokban fontos szerepet játszanak majd a jövőbeli nyugdíjasok megfelelő jövedelmének biztosításában. Közös európai alapelvek ezért segíthetnék a tagállamokat annak biztosításában, hogy ezek a nyugdíjrendszerek, melyeket pénzügyi intézmények irányítanak, hatékonyak legyenek, és a nyugdíjasok érdekeit szolgálva működjenek. A nyugdíjalapok vezetőit teljesítményük alapján kell díjazni, és nyereségüket a nyugdíjalap tagjainak nyereségéhez kell kötni. A helyes gyakorlatok szabályzata hasznos, de nem elegendő. A kötelező tőkefedezeti rendszerek kifizetési rendszerei szintén olyan kihívást jelentenek, amelynek megvitatását és elemzését folytatni kell a nyitott koordináció keretében.

2.8	Milyen szolvenciaszabályozásra lenne szükség a nyugdíjalapok esetében?

2.8.1

A Szolvencia II. irányelv az általános és az életbiztosításra összpontosít, ezért nem alkalmazható nyugdíjtermékekre. Az EGSZB azonban úgy véli, hogy az irányelv jó példát jelenthet egy hasonló tőkefedezeti rendszer kidolgozására, tekintettel a nyugdíjtermékek specifikus jellegére és arra, hogy mi különbözteti meg őket a biztosítási termékektől.

2.8.2

A nyugdíjrendszerek fizetőképességének nemzeti szintű, uniós szinten koordinált általános rendszere jelentené a legjobb megoldást valamennyi tőkefedezeti nyugdíjrendszer fizetőképességének biztosítására, szerkezetüktől függetlenül. Egy hasonló típusú szolvenciaszabályozásnak legalább a következőkre kellene vonatkoznia:

—	a rejtett kötelezettségek nyomon követése,

—	a fizetőképesség és a tartalékok szintjének nyomon követése a kötelező tőkefedezeti rendszerek esetében,

—	a finanszírozás és a potenciális kockázatok szintjének nyomon követése a foglalkoztatói nyugdíjrendszerekben,

—	egy tagállami szintű intézmény létrehozása a foglalkoztatói nyugdíjrendszerek fizetőképességének biztosítása érdekében. (11)

2.9	Erősíteni kell-e a foglalkoztatói nyugdíjrendszert fenntartó munkáltató fizetésképtelensége esetén az uniós jogszabályok által nyújtott védelmet, és amennyiben igen, hogyan?

2.9.1

A foglalkoztatói nyugdíjrendszerek és a kötelező tőkefedezeti rendszerek – ott, ahol léteznek – fontos szerepet töltenek be vagy kapnak majd a tisztességes nyugdíjjövedelem biztosításában. Az EGSZB úgy véli, hogy az EU-nak köteleznie kellene a tagállamokat arra, hogy szabályozzák a garanciamechanizmusok létrehozását (speciális alapok formájában) a jövőbeli nyugdíjjövedelmek védelme érdekében.

2.10

Indokolt-e a nyugdíjtermékekre vonatkozó jelenlegi termékismertetési minimumkövetelmények korszerűsítése (pl. az összehasonlíthatóság, a szabványosítás és az egyértelműség tekintetében)?

Szükséges-e, hogy az EU közös megközelítést dolgozzon ki a belépés és a befektetési döntések alapértelmezett opciói tekintetében?

2.10.1

A tőkefedezeti nyugdíjtermékek igen összetettek, a kiválasztás és a felelősség pedig egyre inkább az egyének feladata. Ebben az összefüggésben az EGSZB úgy véli, hogy az EU-nak biztosítania kell, hogy a nemzeti szintű szabályozási keretet úgy fejlesszék, hogy az valamennyi nyugdíjrendszert lefedje. Elengedhetetlen egy uniós szintű iránymutatásokat tartalmazó, közös megközelítés a befektetési döntésekre és a nyugdíjbiztosítók (főként a résztvevőket érintő kockázatokról szóló) minimális tájékoztatási kötelezettségeire vonatkozóan.

2.10.2

Az Európai Bizottság elismeri, hogy az egyének teljes mértékben megalapozott döntései fontos tényezőt jelentenek a megfelelő nyugellátásban. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy indítson uniós szintű kezdeményezést annak érdekében, hogy gyarapodjanak a polgárok pénzügyi ismeretei a nyugdíjtermékekre vonatkozóan. A témakör összetettségére tekintettel a stratégiai döntések meghozatalának súlyos felelősségét nem háríthatjuk kizárólag az egyénekre, és – mivel ez elsősorban a kormányok felelőssége – a szociális partnereket a lehető legnagyobb mértékben be kell vonni.

2.11

Szükséges-e az uniós szintű szakpolitikai koordinációs keret megerősítése? Ha igen, mely elemeket kell megerősíteni, hogy egységes megközelítés révén javuljon a nyugdíjpolitika struktúrája és megvalósítása? Előrelépést jelentene-e a nyugdíjpolitika valamennyi szempontjának egységes nyomon követésére szolgáló platform létrehozása?

2.11.1

Az uniós szintű szakpolitikai koordinációs keret jelenleg nem túl egységes. Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottságnak azt az ötletét, hogy a nyugdíjpolitika valamennyi szempontjának nyomon követésére szolgáló közös platform jöjjön létre, amely összekapcsolja a hatóságokat, a szociális partnereket, a civil társadalmat és a nyugdíjszektort. A platform lehetővé tenné a tagállamok helyzetének, valamint a nyugdíjasok életszínvonalának számos mutató felhasználásával történő összehasonlítását.

2.11.2

A nyugdíjpolitika valamennyi szempontjának – ide értve a megfelelőséget, a jogosultságot, a szegénység veszélyét, a pénzügyi stabilitást, a befektetéseket, a kockázatot és a fizetőképességet – nyomon követésére szolgáló közös platformhoz aktuális és megbízható adatokra van szükség. Ezért ki kellene dolgozni egy uniós módszertant a nyugdíjstatisztikára vonatkozóan, a szociális partnerek és más fontosabb szereplők részvételével. Hasonló eszközöket kellene kifejleszteni a tagállami szinten működő nyugdíjrendszerek rejtett kötelezettségeinek nyomon követésére is.

Kelt Brüsszelben, 2011. január 20-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON

(1) Az EGSZB véleményei: HL C 14., 2001.1.16., 50. o. és HL C 157., 2005.6.28., 120. o.

(2) A 2000-ben 2010-re az OECD, az Eurostat vagy akár az ENSZ által készített előrejelzések végül nem feleltek meg a tényleges változásoknak.

(3) Ez a jelenség volt tapasztalható az utóbbi tíz évben néhány tagállamban – Eurostat: Population and social conditions [Népesség és szociális körülmények]; Statistics in focus 40/2009.

(4) A Tanács 2001. márciusi következtetései.

(5) Private pension schemes [Magánnyugdíj-rendszerek], Európai Bizottság, 2009, 5. oldal.

(6) Eurostat, MISSOC, Ageing Report [jelentés az idősödésről], 2010 Interim Joint Report on pensions of the Economic Policy Committee and the Social Protection Committee [a Gazdaságpolitikai Bizottság és a Szociális Védelmi Bizottság nyugdíjakról szóló 2010. évi időközi közös jelentése].

(7) Az EGSZB véleménye (HL C 157., 2005.6.28., 120. o.).

(8) Az EGSZB véleményei: HL C 256., 2007.10.27., 93. o. és HL C 228., 2009.9.22., 24. o.

(9) COM(2009) 203 végleges.

(10) HL C 21., 2011.1.21., 26. o.

(11) Az USA-ban működő PBGC (Pension Benefit Guaranty Corporation) mintájára.

17.3.2011

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 84/45

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a Tanács 2001/112/EK irányelvének a gyümölcslevek és egyes hasonló, emberi fogyasztásra szánt termékek tekintetében történő módosításáról

(COM(2010) 490 végleges)

2011/C 84/09

Önálló előadó: Pedro NARRO

2010. szeptember 23-án, illetve 2010. október 7-én az Európai Parlament és a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Unió Működéséről szóló szerződés 43. cikkének (2) bekezdése alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a Tanács 2001/112/EK irányelvének a gyümölcslevek és egyes hasonló, emberi fogyasztásra szánt termékek tekintetében történő módosításáról

COM(2010) 490 végleges.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció 2010. december 15-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. január 19–20-án tartott, 468. plenáris ülésén (a 2011. január 20-i ülésnapon) 159 szavazattal 3 ellenében, 6 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1. Következtetések

1.1

Az EGSZB támogatja a 2001/112/EK irányelv második módosítására irányuló európai bizottsági kezdeményezést, amelynek célja az irányelv hozzáigazítása a gyümölcslevekre és gyümölcsnektárokra vonatkozó Codex-előírás (Codex Alimentarius) általános szabványához. Célszerűbb lenne azonban, ha ezt az összehangolási eljárást a javaslat nem korlátozná az irányelv néhány tetszés szerint kiválasztott, egészen konkrét elemének módosítására, hanem általánossá téve, az említett közösségi jogszabály valamennyi pontjára kiterjesztve alkalmazná.

1.2

A cukor gyümölcslevekhez történő hozzáadásának megtiltása helyes intézkedés, amely elősegíti az elhízás megelőzését. Azzal a további kötelezettséggel viszont nem ért egyet az EGSZB, hogy a gyümölcsnektárok címkéjén fel kelljen tüntetni az „édesített” szót, ez az intézkedés ugyanis megtéveszthetné a fogyasztót, súlyos megkülönböztetést jelentene egyéb termékekhez viszonyítva, és nem is szerepel a Codex Alimentarius-ban.

1.3

Az EGSZB sajnálatát fejezi ki, amiért az irányelvjavaslat engedélyezett összetevőkről szóló pontja nem mondja ki, hogy a narancsléhez 10 %-os határig mandarinlét lehet hozzáadni. A Codex Alimentarius szabványa, amellyel az irányelvet összhangba kívánják hozni, engedélyezi ezt az egész világon széles körben alkalmazott eljárást, ezért bele kellene foglalni az irányelv szövegébe.

1.4	A II. melléklet 2. pontjában konkrétan meg kellene említeni, hogy a gyümölcslé és gyümölcspüré előállítására szánt gyümölcs a betakarítás után kezelhető.

1.5	Az EGSZB örömmel fogadja a paradicsom felvételét a gyümölcslékészítéshez használt gyümölcsök közé.

1.6

Szintén örömmel fogadja, hogy a javaslat fenntartja a gyümölcsleveket (közvetlenül a gyümölcsből, préselés, kivonás útján nyert levek) és a sűrítményből nyert gyümölcsleveket (ivóvízzel történő hígítással készült termékek) egymástól megkülönböztető kettős osztályozást/megnevezést. Ez a megkülönböztetés biztosítja a fogyasztó megfelelő tájékoztatását. Fontos ennek megőrzése, valamint az, hogy semmiképpen ne vezessenek be olyan apróbb változtatásokat, amelyek rugalmassá tehetnék e kettős meghatározás értelmezését.

1.7	Az EGSZB kedvezően értékeli, hogy az Európai Bizottság javaslata lehetővé tenné az aroma visszaadását a sűrítményből készült gyümölcslevek esetében.

2. Az európai bizottsági javaslat háttere és összefoglalása

2.1

Az Európai Bizottság javaslata a gyümölcslevekről és egyes hasonló, emberi fogyasztásra szánt termékekről szóló 2001/112/EK tanácsi irányelv második módosítására irányul. A módosítandó irányelv meghatározza az e termékek összetételére, megnevezésére, gyártási jellemzőire, valamint címkézésére vonatkozó technikai rendelkezéseket.

2.2

A 2001/112/EK irányelv első módosítását a 2009. augusztus 14-i 2009/106/EK irányelv révén hajtották végre. E technikai módosítás célja az volt, hogy a közösségi szabványokat hozzáigazítsa a gyümölcslevekre és gyümölcsnektárokra vonatkozó Codex-előírás általános szabványához (Codex Alimentarius, CODEX STAN 247-2005, amely minőségi tényezőket és címkézési követelményeket határoz meg a gyümölcslevekre és a hasonló termékekre), valamint az Európai Gyümölcs- és Zöldséglégyártók Szövetsége (AIJN) által összeállított, helyes gyakorlatokat tartalmazó kódexre. A változtatások lényegében abból álltak, hogy a javaslat 18 sűrítményből készült gyümölcslé és sűrítményből készült gyümölcspüré esetében minimális Brix-értékeket állapított meg, és meghatározta a koncentrátumból készült gyümölcslére használandó kereskedelmi megnevezést. Az átültetés határideje 2011. január 1-je volt.

2.3

Az e vélemény tárgyát képező, európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó javaslat (COM(2010) 490) második, erősen technikai módosítás. Célja – az első módosításhoz hasonlóan – a Codex Alimentarius szabvány több rendelkezését beemelni, az AIJN gyakorlati útmutatójának figyelembevételével. Az irányelvjavaslat leglényegesebb elemei a következők:

—

A cukor eltávolítása a gyümölcslevek esetében engedélyezett összetevők jegyzékéről. A gyümölcsnektárok és a III. melléklet bizonyos termékei cukor vagy méz hozzáadásával édesíthetők. A termék kereskedelmi megnevezésében szerepelnie kell az „édesített” vagy „hozzáadott cukrot tartalmaz” kifejezésnek, amelyet a hozzáadott cukor maximális mennyiségének megjelölése követ.

—	Az íz és az aroma visszaadására vonatkozó rendelkezések egyszerűsítése

—	A paradicsom felvétele a gyümölcslékészítéshez használt gyümölcsök közé.

2.4	Az irányelvjavaslat az Európai Unió Működéséről szóló szerződés által előírt rendes jogalkotási eljárást követi. A tagállamoknak az irányelvet legkésőbb annak hatálybalépését követően 18 hónappal kell nemzeti jogrendszerükbe átültetniük.

3. Megjegyzések

3.1

A vizsgált irányelvjavaslatra főként azért van szükség, hogy a közösségi jogszabályt hozzáigazítsák a nemzetközi jogszabályokhoz, konkrétan a gyümölcslevekre és gyümölcspürékre vonatkozó Codex-előírás (Codex Alimentarius) szabványához. Az Európai Bizottságnak ezért nem lenne szabad a javasolt módosításokban eltérnie a Codex Alimentarius bizonyos nemzetközileg elfogadott rendelkezéseitől. Másrészt célszerű lenne a Codex Alimentarius tartalmának megfelelő új rendelkezéseket bevezetni.

3.2

Az irányelvjavaslatban bevezetett egyik leglényegesebb módosítás a cukor gyümölcslevekhez történő hozzáadásának tilalma, a gyümölcsnektárok esetében pedig az a kötelezettség, hogy a termék kereskedelmi megnevezésében megjelöljék a cukorhozzáadást. Tekintettel az elhízás megelőzését célzó európai stratégiára, az Európai Bizottság által kezdeményezett tiltás egyértelműen megalapozott. A gyümölcsnektárok esetében azonban a javaslat eltér a Codex Alimentarius rendelkezéseitől, más termékekre (üdítőitalok) vonatkozóan nincsenek előzményei, nincs összhangban a címkézés horizontális szabályozásával, és fölöslegesnek is tűnik, hiszen a gyümölcsnektárok meghatározásában már szerepel a cukor hozzáadása.

3.3

Az Európai Bizottság javaslatában nem szerepel, hogy a narancsléhez mandarinlét lehet hozzáadni anélkül, hogy a termék címkéjén „vegyes gyümölcslé” felirat lenne. Márpedig a Codex Alimentarius szabványa (STAN 45-1981) 10 %-os határig engedélyezi ezt az eljárást, ennek megfelelően nemzetközi szinten a fő termelő országok, például Brazília és az Egyesült Államok, gyakran alkalmazzák is. Tekintettel a piacok globalizációjára, a 2001/112/EK irányelv követelményei a harmadik országokhoz képest versenyhátrányba hozzák az európai citrustermelőket és szövetkezeteiket. Az EGSZB szükségesnek tartja, hogy a „narancslé” európai megnevezését összhangba hozzák a Codex Alimentarius nemzetközi szabványával, ezért támogatja, hogy 10 %-os határig a mandarinlé a narancslé engedélyezett összetevője legyen. A mandarinlé narancsléhez történő hozzáadását az teszi indokolttá, hogy a szóban forgó két citrusfaj botanikailag közel áll egymáshoz, és hasonló érzékszervi jellemzőkkel rendelkezik. Analitikai szempontból a hozzáadás minőségileg nem is érzékelhető.

3.4	A II. melléklet 1. pontjában (A nyersanyagok meghatározásai) a gyümölcs meghatározásának egyértelműen magában kell foglalnia a feldolgozásra szánt gyümölcs betakarítás utáni kezelését.

3.5

Az EGSZB támogatja a paradicsom felvételét a gyümölcslékészítéshez használt gyümölcsök közé, örömmel fogadja, hogy a javaslat fenntartja a gyümölcslevek és a sűrítményből nyert gyümölcslevek kettős megnevezését az értékesítés során, ami biztosítja a fogyasztó megfelelő tájékoztatását, és azzal is egyetért, hogy a sűrítményből készült gyümölcslevek esetében lehetőség legyen az aroma visszaadására.

Kelt Brüsszelben, 2011. január 20-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON

17.3.2011

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 84/49

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Módosított javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az 1290/2005/EK és az 1234/2007/EK tanácsi rendeletnek az Unió leginkább rászoruló személyei számára történő élelmiszerosztás tekintetében történő módosításáról

(COM(2010) 486 végleges – 2008/0183 (COD))

2011/C 84/11

Előadó: Eugen LUCAN

2010. szeptember 23-án az Európai Parlament és 2010. október 8-án a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) 43. cikkének (2) bekezdése és 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Módosított javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az 1290/2005/EK és az 1234/2007/EK tanácsi rendeletnek az Unió leginkább rászoruló személyei részére történő élelmiszerosztás tekintetében történő módosításáról

COM(2010) 486 végleges – 2008/0183 (COD).

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció 2010. december 15-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. január 19–20-án tartott, 468. plenáris ülésén (a január 20-i ülésnapon) 150 szavazattal 4 ellenében, 14 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1. Következtetések és ajánlások

1.1 Az EGSZB az Unió leginkább rászoruló személyei számára történő élelmiszerosztás európai programjában (PEAD) az élelmiszerpiac gazdasági fejlődésének, valamint az európai értékeknek (és különösen a szolidaritási elvnek) az EU leginkább rászoruló társadalmi csoportjaiban történő megerősítésének bizonyítékát látja. Az Európai Unió valamennyi polgára, különösen a hátrányos helyzetű csoportok élelmiszerrel való ellátásának biztosítása az európai agrárpolitika egyik alapvető célkitűzése kell, hogy maradjon. Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Unió leghátrányosabb helyzetű társadalmi csoportjai is csak a mezőgazdasági politika területén megvalósuló erőteljes és fenntartható gazdasági fejlődés révén támogathatók.

1.2 Az EGSZB úgy véli, hogy helyénvaló és szükséges az európai jogi keret felülvizsgálata a Szerződés módosításainak és az egységes piac azon fejleményeinek a tükrében, melyek az árakat, a raktárkészleteket és a piacpolitikákat, valamint az egyes tagállamok sajátos igényeit érintették.

1.3 Tekintettel arra, hogy az Európai Unióban több mint 80 millió polgár (1) (az EU lakosságának több mint 16 %-a) szembesül a szegénységgel, emellett figyelemmel a 2010-es év, A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének prioritásaira, valamint arra, hogy a gazdasági válságból adódóan egyre több uniós polgárt fenyeget az elszegényedés kockázata, az EGSZB támogatja a PEAD végrehajtásának folytatását, és annak állandó finanszírozását a KAP költségvetéséből.

1.4 Az EGSZB úgy véli, hogy a rászoruló személyek számára történő élelmiszerosztás programjának továbbra is a közös agrárpolitika elemének kell maradnia, mivel olyan eszköz, amely javít az élelmiszerpiac ingadozásaival szembesülő kiszolgáltatott személyek helyzetén. A program egyúttal a belső piac egyensúlyát és stabilitását is támogatja, mivel a szétosztott termékeket, amelyek az intervenciós raktárakból és a piacról történő beszerzésekből származnak, az európai gazdák állítják elő. Az EGSZB hangsúlyozza e közvetett piaci intézkedés fenntartásának szükségességét, amely része a rászoruló személyek számára általában véve, és a jelenlegi válságban a gazdáknak különösképpen elengedhetetlen közös mezőgazdasági politikának.

1.5 Figyelembe véve az élelmiszerszegénység kiterjedt jelenségét, amely több mint 43 millió európai polgárt érint, valamint a PEAD hosszú távú pozitív hatását a leginkább rászoruló társadalmi csoportokra, az EGSZB úgy véli, hogy folyamatosan stabil költségvetést kellene biztosítani a PEAD-nak.

1.6 A nemzeti és európai élelmiszer-segélyezési programok értékelésének az összes rászoruló személy becsült szükségletein kellene alapulnia, ideértve a legszegényebb csoportokat is (utcagyerekek, hajléktalanok, menedékkérők, illegális munkavállalók, illegális bevándorlók stb.), akik a garantált minimáljövedelem kritériuma alapján semmilyen segélyben nem részesülnek, vagy akik nem szerepelnek a hivatalos statisztikákban. A társadalmi kirekesztés megelőzését és az ellene való küzdelmet, ami a 2010-es európai év egyik prioritását jelenti, elsősorban a rászoruló személyek valamennyi csoportjának a bevonásával lehetne megvalósítani. Az EGSZB arra kéri az illetékes tagállami hatóságokat, hogy a rászoruló személyek kategóriáinak megállapításakor vegyék figyelembe a hivatalos statisztikákban nem szereplő személyekre vonatkozó adatbázisokat is, amely adatok sok esetben a nem kormányzati vagy karitatív szervezetek statisztikáiban állnak rendelkezésre.

1.7 Az EGSZB azt ajánlja az Európai Bizottságnak, hogy bátorítsa a tagállamokat az állami hatóságok és a civil társadalom közötti partnerségek ösztönzésére, és így minél több nem kormányzati és önkéntes szervezet számára tegye lehetővé az élelmiszerelosztás folyamatában való közreműködést. Az EGSZB véleménye szerint a PEAD keretében folyósított élelmiszersegélyek kiegészíthetik a rászoruló személyek társadalmi beilleszkedésének keretében nyújtott szociális szolgáltatásokat.

1.8 Az EGSZB úgy véli, hogy azok a nem kormányzati és karitatív szervezetek, amelyek egyszerre ajánlanak élelmiszersegélyeket, gondozási szolgáltatásokat és szociális támogatásokat (főleg azok, amelyek menedéket biztosítanak a hátrányos helyzetűek számára, szociális étkezdéket működtetnek vagy nappali ellátó központokat tartanak fenn) adminisztratív költségeik fedezésére támogatásban kellene, hogy részesüljenek.

1.9 Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság arra vonatkozó kezdeményezését, hogy a módosított javaslatba belefoglalja az Európai Parlament módosító indítványát, amely a karitatív szervezetek adminisztratív és raktározási költségeinek megtérítésére irányul.

1.10 A jelenlegi gazdasági válságban, főleg azokban a tagállamokban, amelyekben az egy főre jutó jövedelem alacsony és ahol igen sok rászoruló személy él, a nemzeti társfinanszírozás az európai program bürokratizálódásához vezethet és működésképtelenné teheti azt. Az EGSZB úgy véli, hogy ez sértené az EU leginkább rászoruló csoportjainak érdekeit, valamint a társadalmi beilleszkedésnek a szegénység elleni küzdelem európai éve által ösztönzött elvét.

1.11 Az EGSZB véleménye szerint a rászoruló személyeket támogató élelmiszer-segélyezési programnak uniós, 100 %-ban a KAP költségvetése által finanszírozott programnak kellene lennie. Jelenleg a nemzeti karitatív szervezetekkel közösen a tagállamok viselik a program végrehajtásának bizonyos költségeit (az élelmiszerek raktározási helyre szállításának költségeit, az adminisztratív költségeket, a szállítási és raktározási költségeket, a héá-t, az élelmiszersegélyeket kiegészítő szociális szolgáltatások költségeit).

2. A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének (2010) prioritása a rászoruló személyek segítése, ideértve az élelmiszerszegénység által fenyegetett polgárokat is.

2.1 Az EU-ban több mint 80 millió polgár szembesül a szegénységgel (2). Az európai lakosság 16 %-a veszélyeztetett, köztük több mint 43 millió polgár van kitéve az élelmiszerszegénység kockázatának. 2006-ban a lakosságnak az élelmiszerszegénység veszélyével küzdő aránya 2 % (Dánia) és 37 % (Szlovákia) között mozgott az Európai Unióban, így több mint 7 tagállamban a szegénység aránya meghaladja a 20 %-ot. Lengyelországban és Németországban a szegénység 11, illetve 9 millió embert fenyeget. Ezek a statisztikák egyértelműen bizonyítják, hogy szükség van az élelmiszersegélyekre.

2.2 A nem megfelelő táplálkozásból adódó alultápláltságnak vagy helytelen táplálkozásnak leginkább kitett csoportok a szegény családokból származó gyermekek, az idősek, a hajléktalanok, a menedékkérők és az illegális bevándorlók közül kikerülő munkavállalók, valamint a fogyatékkal élő felnőttek és gyermekek. Bizonyos tagállamokban az élelmiszersegélyek kedvezményezetteinek egy része a garantált minimáljövedelem kritériuma alapján megítélt szociális segélyekben is részesül.

2.2.1 Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy a rászoruló személyek nagy része, különösen a hajléktalanok, a menedékkérők, valamint az illegális munkavállalók és az illegális bevándorlók a szociális védelem semmilyen formájában nem részesülnek, és nem szerepelnek a nemzeti statisztikákban. Egy részük nem rendelkezik személyazonosító iratokkal, és nehéz felmérni a szociális szolgáltatások iránti igényeiket és élelmiszerszükségleteiket. A nem kormányzati és karitatív szervezetekkel közösen pontos értékelést lehetne készíteni e tárgyban.

2.2.2 Az EGSZB azt ajánlja, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet a szegény családokból származó gyermekekre, mivel étkezési szokásaik a jövőbeli egészségügyi problémák, valamint a kognitív képességek korlátozott fejlődésének és a csökkent tanulási képességeknek alapját jelentik. Az EGSZB e tekintetben is az élelmiszersegély keretében kínált élelmiszerek körének kiszélesítését támogatja, valamint hogy terjesszék ki azt a gyümölcsökre és a zöldségekre is.

2.3 A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének (2010) keretében a szegénység elleni küzdelem közös felelősséggé válik. A társadalmi beilleszkedés és a szegénység elleni küzdelem támogatására irányuló stratégia több prioritással rendelkezik:

—	aktív beilleszkedés a minimáljövedelem biztosításán, a munkaerőpiacra való visszatérésen keresztül; a társadalomba való visszailleszkedést segítő szociális szolgáltatások biztosítása;

—	a gyermekszegénység elleni küzdelem;

—	a kirekesztés megelőzése a lakhatási hozzáférés, valamint a hajléktalanok vonatkozásában (3).

Erre való tekintettel az élelmiszersegélyeket a gondozási, oktatási és szociális támogatási szolgáltatásokkal kiegészítve kell felajánlani, hogy összhangban álljanak a rászoruló személyek különböző csoportjai társadalmi és szakmai beilleszkedésének elősegítésével.

3. Az Európai Bizottság javaslata

3.1 A jelenlegi élelmiszer-osztási program az uniós intervenciós készletekből származó termékek szétosztásán alapul, amelyet ideiglenes jelleggel piaci beszerzések egészítenek ki. A KAP sorozatos reformjai és az árak kedvező alakulása azonban az intervenciós készletek, valamint a rendelkezésre álló termékek körének fokozatos csökkenéséhez vezetett. Következésképpen a piaci beszerzéseket is a program állandó ellátási forrásává kell tenni az intervenciós készletek kiegészítése érdekében, arra az esetre, ha nem állnak rendelkezésre megfelelő intervenciós készletek.

3.1.1 Az alaprendelet módosítására vonatkozó javaslat magában foglalja az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez való hozzáigazítást, valamint azoknak a mezőgazdasági intézkedéseknek a lényegi módosításait, amelyeket az élelmiszer-osztási program valamennyi tagállamban egységesen történő végrehajtása érdekében javasoltak.

3.1.2 Az Európai Bizottság a jogi keret módosítását javasolja az alábbi tényezők alapján : két ellátási forrás (az élelmiszerek az intervenciós készletekből vagy a piacról származnának), a kiosztásra kerülő élelmiszerek nagyobb választéka és világosabb prioritások, hosszú távú perspektíva (3 év), a nyomon követés és a rendszeres jelentéstétel megerősítése, a társfinanszírozás bevezetése (a 2010–2012-re szóló tervben az Unió részéről történő társfinanszírozás aránya 75 %-ot, illetve a kohéziós támogatásban részesülő tagállamokban 85 %-ot tenne ki ; ezt követően, a 2013–2015-ös programnak megfelelően az Unió részéről történő társfinanszírozás aránya 50 %-ot, illetve 75 %-ot tenne ki).

4. Általános és részletes megjegyzések

4.1 A rászoruló személyek részére történő élelmiszer-osztási program 20 tagállamban működik. A tagállamok többségében a kedvezményezetteknek történő élelmiszer-osztást a nem kormányzati szervezetekkel partnerségben és az ő segítségükkel végzik.

4.2 2006-ban 15 tagállamban több mint 13 millió polgár élvezte a PEAD előnyeit. 2008-ban 19 tagállam vett részt egy 305 millió eurós költségvetésű önkéntes projektben. A PEAD költségvetése 2009-ben 500 millió euróra nőtt a programban szereplő 20 tagállam vonatkozásában.

4.3 A gazdasági válság, a munkahelyek számának csökkenése és bizonyos alapvető élelmiszerek árának az emelkedése a kiszolgáltatott helyzetben lévők csoportjainak növekedéséhez vezettek. A rászoruló személyek száma a becslések szerint folyamatosan nő.

4.4 100 %-os finanszírozás vagy társfinanszírozás?

4.4.1 Az Európai Bizottság szerint a társfinanszírozás bevezetése megerősítené a rendszer kohéziós jellegét, biztosítaná a megfelelő tervezést és elősegítené a szinergia-hatásokat. Az Európai Bizottság a költségvetési egyensúly kialakítását és a tagállamok nagyobb felelősségi szintjét tartja kívánatosnak. Üdvözli, hogy a társfinanszírozás elvének bevezetésével a program költségvetése stabilabb lesz.

4.4.2 Az Európai Bizottság számol a karitatív szervezetek magánadományainak lehetőségével, amelyeket a tagállamok társfinanszírozásának lehetne tekinteni. Az EGSZB úgy véli, hogy a karitatív szervezetek önkéntes munkája számszerűsíthető, és a társfinanszírozási elv vonatkozásában jogszerű hozzájárulásnak tekinthető.

4.4.3 Az Európai Parlament azt javasolja, hogy az élelmiszer-osztási programokat 100 %-ban az EU költségvetéséből finanszírozzák, mivel ha a részvétel a társfinanszírozási küszöbértékhez kapcsolódik, néhány tagállam nem tud majd részt venni a programban. Az EGSZB úgy véli, hogy azok a tagállamok, amelyek a források hiánya miatt nem képesek a társfinanszírozás szintjét biztosítani, nem tudják majd a program célkitűzéseit, vagyis a piac stabilizálását és a szociális elemet megvalósítani.

4.4.4 Az EGSZB úgy véli, hogy a társfinanszírozási rendszerrel a legszegényebb kedvezményezetteket – akik az alacsony egy főre eső jövedelemmel rendelkező tagállamokból származnak – kirekeszthetik ebből az élelmiszer-segélyezési rendszerből.

4.4.5 Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy a 2010-es európai év egyik célkitűzése „a kirekesztés elleni küzdelem”. A társfinanszírozás azonban éppen abban az európai évben vezethet bizonyos rászoruló csoportok társadalmi kirekesztéséhez, amikor a társadalmi beilleszkedés az egyik célkitűzés.

4.4.6 Az EGSZB hangsúlyozza, hogy amennyiben elfogadják a társfinanszírozási megoldást, súlyosbodnának a szociális problémák és az élelmiszerszegénység. A társfinanszírozás esetében és az Unión belüli szabad mozgás feltételei miatt a leginkább hátrányos helyzetű személyek egy része az Unió belső területei felé, a fejlettebb uniós országokba vándorolna. Bizonyos európai polgárok élelmezésügyi problémái gyakorlatilag áttevődnének a legszegényebb régiókból azokba a régiókba, ahol a lakosok egy főre eső jövedelme magasabb.

4.4.7 A jelenlegi gazdasági válságban az EGSZB úgy véli, hogy a rászoruló személyeket támogató élelmiszer-segélyezési programnak uniós, 100 %-ban a KAP költségvetése által finanszírozott programnak kellene lennie.

4.5 Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság azon javaslatával, hogy az élelmiszereket kizárólag az európai piacokon szerezzék be, mivel így közvetett módon az európai gazdálkodókat is támogatják.

4.6 Az élelmiszer-osztási rendszer keretében kiosztásra kerülő élelmiszerek nagyobb választéka

4.6.1 Noha nehéz elérni a tápanyagegyensúlyt, mivel az élelmiszersegélyek nagy része az intervenciós készletekből származik, az EGSZB támogatja, hogy a legváltozatosabb és a lehető legegészségesebb élelmiszereket biztosítsák, figyelembe véve a táplálkozási ajánlásokat és az EU népességének étrendjére vonatkozó irányvonalakat.

4.6.2 Az EGSZB támogatja, hogy az élelmiszer-támogatási intézkedéseket kössék össze a szociális támogatási intézkedésekkel, emellett pedig az élelmiszersegélyek ismételt (és nem csak kivételes esetekben) való osztását javasolja, kiváltképpen olyan helyeken, ahol a nem kormányzati szervezetek és az állami hatóságok kiegészítő szolgáltatásokat (szállás, ápolás, oktatás, szakképzés, társadalmi beilleszkedés stb.) nyújtanak.

5. A civil társadalom, a karitatív szervezetek és az önkéntesek részvétele és szerepe

5.1 Az Európai Bizottság 2010. június 30-án tartotta a PEAD végrehajtásában részes szereplők ülését. Az ülésen jelen voltak 15 tagállam 18 nem kormányzati szervezetének képviselői, egy európai szervezet (az Európai Közegészségügyi Szövetség – EPHA), valamint a szolgáltatási és kifizetési ügynökségek képviselői.

5.2 Európában olyan nem kormányzati szervezetek (4) is léteznek, amelyek az élelmiszersegélyt integrált módon, a rászorulóknak nyújtott általános szociális szolgáltatási csomag részeként kínálják, az egyre magasabb fokú társadalmi beilleszkedés elérésének céljával.

5.3 A karitatív szervezetek képesek a program hatásainak a legmegfelelőbb értékelésére, mivel közvetlen kapcsolatban állnak a rászoruló személyek csoportjaival. A karitatív szervezetek tájékoztatása alapján a program bizonyos kedvezményezettjei javasolják, hogy a tápanyagban kiegyensúlyozott táplálkozás érdekében bővítsék a kiosztott élelmiszerek körét, teremtsék meg a hagyományos helyi termékek kiosztásának jogszabályi alapjait, végül pedig hosszabbítsák meg a program végrehajtásának időszakát.

5.4 A nem kormányzati szervezetek részvétele és az önkéntesek jelentős száma mutatja, hogy az európai civil társadalom érdeklődik a társadalom leginkább rászoruló rétegei iránt, és támogatja őket. Az EGSZB szerint addig áll fenn az összhang a szubszidiaritás elvével, amíg a tagállamok szabadon határozhatják meg a program megvalósításában közreműködő szervezetek kiválasztásának kritériumait és folyamatát. Hasonlóképpen az élelmiszersegély kedvezményezettjeinek kiválasztása is a tagállamok hatáskörébe tartozik. E program elősegíti a karitatív szervezetek és az állami hatóságok közötti együttműködés fejlesztését.

5.5 Néhány uniós tagállamban a nem kormányzati és a karitatív szervezetek többet vállalnának, ha elegendő pénzügyi forrás állna rendelkezésre az adminisztratív költségek fedezésére. Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság azon kezdeményezését, hogy az átdolgozott javaslatba beépíti a karitatív szervezetek adminisztratív, tárolási, valamint (a raktárak és az elosztóhelyek közötti) szállítási költségeinek visszatérítésére vonatkozó európai parlamenti módosító indítványt (lásd a módosított rendelet 27. cikkének (7) bekezdését).

Kelt Brüsszelben, 2011. január 20-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON

(1) http://www.2010againstpoverty.eu/about/?langid=hu

(2) Lásd az 1. lábjegyzetet.

(3) Lásd az 1. lábjegyzetet.

(4) Lengyelországban például 44 regionális képviselet, 100 Karitász-központ, 4 500 alkalmazott és 70 000 önkéntes vesz részt a PEAD végrehajtásában. A lengyelországi Karitász jótékonysági szervezet 2004 óta működik közre a PEAD végrehajtásában. 44 raktárral és 20 hűtőraktárral rendelkezik. A lengyelországi Karitász szerint a program kezelése, a termékek szállítása és a tárgyi eszközök beszerzése jelenti azokat a kihívásokat, amelyekkel a jövőben szembesülni kényszerül.

		ISSN 1725-518X doi:10.3000/1725518X.C_2011.084.hun
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		C 84

Magyar nyelvű kiadás	Tájékoztatások és közlemények	54. évfolyam 2011. március 17.

Közleményszám	Tartalom	Oldal
	III Előkészítő jogi aktusok
	EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁG
	468. plenáris ülés, 2011. január 19–20.
2011/C 084/01	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság zöld könyve a fogyasztók és a vállalkozások javára szolgáló európai szerződési jog felé történő előrehaladás szakpolitikai választási lehetőségeiről (COM(2010) 348 végleges)	1

2011/C 084/02	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság jelentése – 2009. évi jelentés a versenypolitikáról (COM(2010) 282 végleges)	7

2011/C 084/03	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Zöld könyv a pénzügyi intézmények vállalatirányításáról és a javadalmazási politikákról (COM(2010) 284 végleges)	13

2011/C 084/04	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A kereskedelem és forgalmazás piacának felügyelete – A kereskedelem és forgalmazás hatékonyabb és tisztességesebb belső piacáért 2020-ra(COM(2010) 355 végleges)	19

2011/C 084/05	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a robbanóanyag-prekurzorok forgalomba hozataláról és felhasználásáról (COM(2010) 473 végleges – 2010/0246 (COD))	25

2011/C 084/06	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre – Az Európai Parlament és a Tanács …/2010/EU rendelete a két- vagy háromkerekű járművek, valamint a négykerekű motorkerékpárok jóváhagyásáról és piacfelügyeletéről (COM(2010) 542 végleges – 2010/0271 (COD))	30

2011/C 084/07	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a short ügyletekről és a hitel-nemteljesítési csereügyletekkel kapcsolatos egyes szempontokról (COM(2010) 482 végleges – 2010/0251 (COD))	34

2011/C 084/08	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Zöld könyv – A megfelelő, fenntartható és biztonságos európai nyugdíjrendszerek felé (COM(2010) 365 végleges)	38

2011/C 084/09	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a Tanács 2001/112/EK irányelvének a gyümölcslevek és egyes hasonló, emberi fogyasztásra szánt termékek tekintetében történő módosításáról (COM(2010) 490 végleges)	45

2011/C 084/10	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az átmeneti technikai intézkedéseknek a 2010. január 1-jétől2011. június 30-ig tartó időszakra történő meghatározásáról szóló 1288/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról (COM(2010) 488 végleges – 2010/0255(COD))	47

2011/C 084/11	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Módosított javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az 1290/2005/EK és az 1234/2007/EK tanácsi rendeletnek az Unió leginkább rászoruló személyei számára történő élelmiszerosztás tekintetében történő módosításáról (COM(2010) 486 végleges – 2008/0183 (COD))	49

2011/C 084/12	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Módosított javaslat tanácsi irányelvre a dohánygyártmányokra alkalmazott jövedéki adó szerkezetéről és adókulcsáról (COM(2010) 641 végleges – 2007/0206 (CNS))	53

2011/C 084/13	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a keskeny nyomtávú kerekes mezőgazdasági és erdészeti traktorok vezetőülés elé szerelt, borulás hatása elleni védőszerkezeteiről (COM(2010) 610 végleges – 2010/0302 (COD))	54

2011/C 084/14	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a juh- és kecskefélék azonosítási és nyilvántartási rendszerének létrehozásáról (COM(2010) 635 végleges – 2010/0309 (COD))	55