Európai klímarendelet

FŐBB PONTOK

Az uniós intézményeknek és az uniós tagállamoknak az összes szükséges intézkedést meg kell hozniuk a rendelet céljainak elérése érdekében úgy, hogy közben figyelembe veszik a méltányosságot, a szolidaritást és a költséghatékonyságot.

A rendelet létrehoz egy független, az éghajlatváltozással foglalkozó európai tudományos tanácsadó testületet. A tanácsadó testület 15 tagját az Európai Környezetvédelmi Ügynökség igazgatótanácsa nyílt kiválasztási eljárást követve 4 éves időszakra nevezi ki. Kiválasztásuk a tudományos kiválóság, valamint az éghajlat- és környezetvédelmi tudományok területén szerzett széles körű szakértelem és szakmai tapasztalatok alapján történik. A 15 vezető tudományos szakértőt személyes minőségükben nevezik ki.

A testület feladatai az alábbiakat foglalják magukban:

• az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) jelentései legutóbbi tudományos eredményeinek és az éghajlattal kapcsolatos tudományos adatoknak a figyelembe vétele, különös tekintettel az Unió szempontjából releváns információkra;
• tudományos tanácsadás és jelentések készítése a meglévő és a javasolt uniós intézkedésekről;
• hozzájárulás a független tudományos ismeretek cseréjéhez;
• az uniós célértékek eléréséhez szükséges fellépések és lehetőségek azonosítása;
• az éghajlatváltozás és hatásainak tudatosítása.

A tagállamoknak ugyancsak:

• fel kell állítaniuk egy olyan nemzeti éghajlat-politikai tanácsadó szervet, amely tudományos szaktanácsadást végez az érintett nemzeti hatóságok számára;
• létre kell hozniuk a többszintű éghajlat- és energiapolitikai párbeszédet, amelyben a helyi hatóságok, a civil társadalmi szervezetek, az üzleti közösség, a befektetők és más érdekelt felek, valamint a közvélemény is részt vesznek;
• be kell nyújtaniuk a 30 éves kitekintéssel rendelkező stratégiájukat az Európai Bizottsághoz 2029. január 1-ig, ezt követően pedig tízévente úgy, hogy azt szükség esetén ötévente aktualizálják.

A rendelet az alábbi köztes uniós intézkedéseket határozza meg abból a célból, hogy azok segítsék az Uniót a 2050. évi klímasemlegességi célkitűzése elérésében.

• Az Unión belüli nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátásnak az 1990-es szinthez képest legalább 55%-kal való csökkentése 2030-ig; 2021 júliusában a Bizottság jogalkotási javaslatcsomagot terjesztett be, amely aktualizálja a meglévő uniós jogszabályokat és új kezdeményezéseket tartalmaz ezen új cél elérése érdekében. Ezt követően pedig nyomon követi a jogalkotási javaslatok előrehaladását annak meghatározása érdekében, hogy elérhető lesz-e ez új cél.
• A nettó elnyeléseknek 225 millió tonna szén-dioxid-egyenértékkel megegyező értékre történő korlátozása annak biztosítására, hogy a 2030-ra való felkészülés során elegendő kibocsátás-csökkentést lehessen elérni. A 2050-ig teljesítendő klímasemlegességi célkitűzés elérésével összhangban az EU szénelnyelésével² kapcsolatban a rendelet azt is előírja, hogy az Uniónak törekednie kell arra, hogy 2030-ban nagyobb nettó szénelnyelési mértéket érjen el.
• Annak lehetővé tétele a Bizottság számára, hogy a Párizsi Megállapodásban említett első globális értékelést követő 6 hónapon belül 2040-re új éghajlat-politikai célértéket javasoljon. A javaslathoz egy olyan jelentést kell mellékelni, amely tartalmazza az Unió 2030 és 2050 közötti időszakra szóló, üvegházhatású gázokkal kapcsolatos, tervezett indikatív költségvetését.
• Annak előírása a Bizottság számára, hogy a Párizsi Megállapodásban említett első globális értékelést követő 6 hónapon belül jelentést készítsen az Európai Parlament és a Tanács számára arról, hogy az EU és a tagállamok milyen előrehaladást értek el a rendelet célkitűzéseinek megvalósításában.

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás szükségessé teszi, hogy

• az uniós intézmények és a tagállamok
  • fokozzák alkalmazkodóképességüket, erősítsék meg rezilienciájukat és csökkentsék az éghajlatváltozással szembeni kiszolgáltatottságukat
  • biztosítsák azt, hogy az alkalmazkodásra irányuló szakpolitikák koherensek legyenek, kölcsönösen támogassák egymást, előnyökkel járjanak az ágazati politikák számára, segítsenek abban, hogy ezek az intézkedések beépüljenek valamennyi szakpolitikai területbe, és különösképpen a legkiszolgáltatottabb lakosságra és ágazatokra összpontosítsanak;
• a Bizottság
  • uniós alkalmazkodási stratégiát fogadjon el
  • iránymutatásokat fogadjon el 2022. július 30-ig, amelyek meghatározzák a projektek és a programok tervezése, kidolgozása, végrehajtása és nyomon követése során az éghajlati kockázatok azonosítására, osztályozására és kezelésére vonatkozó közös elveket és gyakorlatokat;
• a tagállamok számára, hogy nemzeti alkalmazkodási stratégiákat és terveket fogadjanak el és hajtsanak végre, figyelembe véve a különösen kiszolgáltatott ágazatokat (mint például a mezőgazdaságot, a vízellátási és élelmezési rendszereket, továbbá az élelmezésbiztonságot), illetve annak szükségességét, hogy ezek előmozdítsák a természet- és ökoszisztéma-alapú megoldásokat.

Az uniós és a nemzeti előrehaladás értékelése megköveteli a Bizottságtól, hogy:

• 2023. szeptember 30-ig, majd ezután ötévente értékelje azt, hogy milyen előrehaladást értek el az EU és a tagállamok a 2050. évi, valamint az alkalmazkodási célkitűzések elérését illetően, valamint hogy az e célkitűzések elérésére meghozott uniós és nemzeti intézkedések következetesek-e;
• értékelje, hogy ezek az uniós intézkedéstervezetek és jogalkotási javaslatok – köztük a költségvetési javaslatok – összhangban állnak-e a 2030. évi és a 2040. évi célokkal, valamint a 2050. évi klímasemlegességi célkitűzésekkel;
• rendszeresen értékelje a vonatkozó nemzeti intézkedéseket, és adjon ki ajánlásokat, amennyiben arra a következtetésre jut, hogy egy tagállam intézkedései nincsenek összhangban a klímasemlegességi célkitűzéssel vagy nem megfelelőek az alkalmazkodóképesség fokozása, a reziliencia megerősítése és az éghajlatváltozással szembeni kiszolgáltatottság csökkentése szempontjából.

A Bizottság együttműködik:

• a társadalom minden részével, beleértve a nyilvánosságot, a szociális partnereket és az érdekelt feleket, lehetővé téve és előmozdítva számukra azt, hogy hozzájáruljanak egy igazságos, társadalmilag méltányos, klímasemleges és reziliens társadalom létrehozásához;
• azokkal a gazdasági ágazatokkal, amelyek indikatív önkéntes ütemterveket dolgoznak ki a klímasemlegesség elérése érdekében.

A rendelet a következő rendeleteket módosítja:

• 401/2009/EK rendelet az Európai Környezetvédelmi Ügynökségről és az európai környezeti információs és megfigyelőhálózatról (lásd az összefoglalót)) és (EU) 2018/1999 rendelet az energiaunió irányításáról (lásd az összefoglalót)).