52013DC0634

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

az egységes távközlési piacról

1.           A politikai és gazdasági háttér

Európa stratégiai érdekei és gazdasági fejlődése, maga a távközlési ágazat, valamint a távközlési szolgáltatásokhoz, például az internethez és a mobil szolgáltatásokhoz való teljes körű és méltányos hozzáférés hiánya miatt frusztrált polgárok szempontjából egyaránt lényeges, hogy jelentős előrelépés történjen az egységes európai távközlési piac irányába.

A számítási felhők uralkodóvá válásával növekedni fog az internethez való megbízható és gyors hozzáférés jelentősége. Mindez megköveteli, hogy magas színvonalú hálózatok álljanak rendelkezésre, amelyeket viszont csak egy egészséges távközlési ágazat képes biztosítani, ezért a kérdés Európa stratégiai érdekévé lépett elő.

Az is Európa stratégiai érdekeit szolgálja, ha saját kapacitással rendelkezik arra, hogy biztonságos felhőalapú számítástechnikai szolgáltatásokat nyújtson a polgároknak, és megőrzi jelentős gyártókapacitását a távközlési berendezések előállítására. Mindezek alapja egy olyan dinamikus távközlési ágazat, amely hajlandó beruházni a 4G mobilkommunikációs és a nagysebességű vezetékes hálózatokba.

A polgárok, a vállalkozások, a közigazgatási szervek és a vállalkozók túlnyomó többsége egyre nagyobb mértékben függ a távközlési összeköttetéstől. Az európai nemzeti távközlési piacok megreformálása és az egységes távközlési piac alapjainak megteremtése terén az elmúlt 26 évben elért eredmények ellenére napjaink Európájában azonban az ezen szolgáltatásokhoz való hozzáférés még mindig lutri.

A GDP egyre nagyobb hányada származik az internetgazdaságból, miközben a hatékony összeköttetések és az internetes újítások – az egészségügyi ellátástól az energetikai ágazaton keresztül a közszolgálatokig – valamennyi gazdasági ágazatban a termelékenység növekedésének alapfeltételét jelentik. A távközlési ágazat problémáinak megoldása ezért már nem csupán erről az egyetlen ágazatról szól (amely Európa digitális gazdaságának mindössze 9 %-át teszi ki), hanem valamennyi ágazat fenntartható fejlődésének támogatásáról.

Az egységes távközlési piac kialakulása felé tett további jelentős lépés igen kívánatos friss lendületet adna a gazdaságnak azzal, hogy segítene serkenteni a gazdasági növekedés új forrásait (például az alkalmazásfejlesztési ágazatot, ahol 2008 óta 794 000 új munkahely jött létre, melynek közel fele szoftverfejlesztői állás), ösztönözni az innovációt, új, fenntartható munkahelyeket létrehozni és helyreállítani Európa versenyképességét.

Ezt szem előtt tartva, az Európai Tanács 2013. márciusi ülésén felkérte a Bizottságot, terjesszen elő konkrét intézkedéseket annak érdekében, hogy minél hamarabb létrejöjjön az információs és távközlési technológiák egységes piaca. A ma előterjesztett javaslatok a Bizottság ezen kötelezettségvállalását teljesítik.

Az elektronikus hírközlési ágazat világszinten működik, a világháló (és az ott értékesített szolgáltatások köre) átlépi az EU határait. Fontos kiemelni, hogy a jelenlegi kezdeményezéseket más területeken folyó változásokkal összefüggésben kell szemlélni, továbbá megfelelő figyelmet kell szentelni az elektronikus kommunikációra és a digitális szolgáltatásnyújtásra az egyedi ágazati megállapodásokban, illetve a fő partnereinkkel folytatott kereskedelmi és beruházási tárgyalások során.

2.           26 évnyi távközlési szabályozási reform

Az uniós jogi keretnek köszönhetően Európa távközlési piaca alig több mint egy nemzedék alatt liberalizálódott, és statikus közszolgáltatási monopóliumokból dinamikus, versenyképes ágazattá vált. Az egymást követő európai jogszabálycsomagok a nyolcvanas évektől kezdve függetlenítették a hálózatokat, támogatták a versenyt és a választás lehetőségét, maximalizálták a mobiltelefonok barangolási költségeit, fontos új jogokat biztosítottak a fogyasztóknak, és ösztönözték a közös keret összehangolt és következetes alkalmazását.

Továbbá az uniós versenyjog alkalmazása fontos szerepet játszott a verseny fenntartásában a piacokon, ami az Unió egész területén alacsonyabb árakat és jobb minőséget eredményezett a fogyasztók számára.

Az uniós távközlési szabályozás változásai az IKT – először a mobiltelefónia, majd az internet – terén bekövetkezett áttörésekhez való alkalmazkodást szolgálták. Manapság a távközlési ágazat alkotja a gerincét azoknak a digitális termékeknek és szolgáltatásoknak, amelyek életünk valamennyi területén támogatást jelenthetnek és ösztönzik Európa gazdasági fellendülését.

Az ágazaton belüli változásokat régóta az EU azon törekvése mozgatja, hogy ösztönözze egy szilárd szabályozási környezet kialakulását és támogassa a versenyt. Olyan áttörések révén, mint a GSM és az UMTS szabványok, az EU megalapozta Európa és az ipari szereplők világelsőségét. A liberalizáció idővel fokozta a versenyt, tisztességesebb árakat eredményezett és valódi választási lehetőséget biztosít a polgároknak és a vállalkozásoknak a nemzeti piacokon. Ahogy a piacokon egyre inkább fokozódik a verseny, úgy kell fejlődnie a szabályozási keretnek is, mind európai, mind világszinten.

A Bizottság által 2007-ben előterjesztett, és a nemzeti piaci szabályozások egységességére és uniós felügyeletük megerősítésére összpontosító jelenlegi szabályozási keret jól szolgálta a céljait. Az Európa határain túl, az USA-ban, Japánban és Dél-Koreában működő gazdasági szereplők azonban a közelmúltban jelentős beruházásokat hajtottak végre, hogy gyors (vezetékes és vezeték nélküli) szélessávú hozzáférést tudjanak biztosítani. Fontos, hogy Európa ne maradjon le a globális versenyben. Emellett a változó gazdasági és technológiai környezet, valamint a gazdasági és pénzügyi válság hatására egyre gyorsuló változások – többek között jelentős szerkezetátalakítás – következett be a globális távközlési ágazatban. Az adatközpontú szolgáltatások iránti új igények és kapcsolódó új alkalmazások még sürgetőbbé teszik az egységes piac megvalósítását, mivel az európai gazdaság versenyképessége szempontjából kulcsfontosságú az európai IKT-ágazat (különösen a távközlési ágazat) többi országhoz viszonyított erős pozíciója és a szélessávú lefedettség. Ez különösen a jelen pillanatban igaz, amikor Európa új növekedési lehetőségeket keres, hogy kilábaljon a válságból.

A távközlési ágazatnak úgy kell prosperálnia, hogy mindeközben elősegíti a gazdaság egészének virágzását; tarthatatlan, hogy a távközlési ágazat – a bőség helyett a hiányon alapuló gazdasági modelleket követve – úgy kíván boldogulni, hogy közben semmibe veszi a szélesebb értelemben vett gazdaság összeköttetési igényeit. Ezért most határozott fellépésre van szükség annak érdekében, hogy megvalósulhasson az ágazat szerkezetátalakítása, és később el lehessen kerülni az ágazat kényszerű további hanyatlását. A jelenlegi helyzet konzerválása nem megoldás.

3.           Az egységes piac előtti akadályok

Az Európai Bizottság eltökélt abban, hogy megőrizze és kiszélesítse a távközlés előnyeit a vállalkozások és a polgárok számára. Az ágazat azonban az eddig elért eredmények ellenére továbbra is számos akadállyal és kihívással néz szembe, amelyek együttesen azt jelentik, hogy az egységes piac előnyeit még távolról sem sikerült teljes mértékben kiaknázni. Egy nemrégiben készült tanulmány arra mutatott rá, hogy ha megvalósulna az elektronikus hírközlés belső piaca, akkor az EU bruttó hazai terméke (GDP) évente akár 110 milliárd euróval is növekedhetne[1].

Összességében a távközlési ágazat még mindig magán viseli az elsősorban nemzeti hálózatokon alapuló korábbi nemzeti monopóliumok nyomait. Néhány nagy távközlési vállalat több tagállamban is jelen van, de egyikük sincs jelen valamennyi tagállamban. A mobilszolgáltatók többnyire csak a nemzeti piacon működnek, számos vezetékes szolgáltató ügyfélköre pedig még ennél is korlátozottabb. A több tagállamban is jelen lévő szolgáltatóknak országonként eltérő szabályok szerint kell működniük, az egyes szabályozók esetenként egymástól eltérő követelményeinek és jogorvoslati eszközeinek megfelelően, az egyes tagállamokban előírt különféle engedélyek alapján. Ezenkívül a több tagállamban működő piaci szereplők gyakran nem viselkedett valódi európai szereplőként, hanem megelégednek azzal, hogy tevékenységeiket külön-külön folytassák az egyes tagállamokban. A piacon ezernél is több vezetékes szolgáltató és több száz mobilszolgáltató működik, amelyek – noha gyakran nagyobb csoportokhoz tartoznak – az országhatárokon belül maradnak. Ugyanakkor az ágazat egyre inkább globális jellegű, és nyereségessége a méretgazdaságosságtól függ.

Az egységes piac hiánya az árképzésben is egyértelműen megmutatkozik. Például a hang- és adatátvitel tekintetében felszámított barangolási díjak és az (Unión belüli) „nemzetközi” hívásdíjak miatt a belföldi díjszabásnál gyakran sokkal többe kerül, ha egy másik uniós országot hívunk, vagy egy másik uniós országban használjuk a mobil készüléket. Számos polgár méltánytalannak tekinti az ilyen díjakat, amelyek a gyakorlatban akadályozzák az egységes piac nyújtotta szabadságok gyakorlását.

A fogyasztók valószínűleg nagyobb bizalommal élnek a más tagállamban bejegyzett szolgáltatók ajánlatával, ha tudják, hogy ugyanazok a szabályok védik őket: például az átláthatóságra, a szerződéses feltételekre, a „szolgáltatóváltás” megkönnyítésére vonatkozó szabályok, továbbá – a nyílt internethez való hozzáférést biztosító intézkedések részeként – az online szolgáltatások akadályozásának és visszaszorításának megelőzésére szolgáló szabályok. A fogyasztói jogok védelme érdekében tett nemzeti erőfeszítések megosztottsága fokozhatja az egységes piac széttagoltságát.

Mindeközben a frekvenciák megszerzésének határidőiben, feltételeiben és eljárásainak költségeiben megmutatkozó különbségek lehűtik a beruházási kedvet, és megnehezítik az országok között integrált vezeték nélküli hálózatok létrehozását. Szélesebb körben elterjedt és megfizethetőbb széles sávú hálózatok jöhetnének létre Európában, ha időben és kiszámítható módon állnának rendelkezésre a frekvenciák, amelyeket gyakran korlátoznak a nemzeti szintű szabályozói struktúrák.

A vezetékes hálózatokra vonatkozó eltérő szabályozás gyakran túlszabályozáshoz, bizonytalan szabályozáshoz és kiszámíthatatlansághoz vezet, ami megnehezíti a gyors, „következő generációs” széles sávú hálózatokba való beruházást.

Az egységes piacon belül megvalósuló nagyobb mértékű harmonizáció révén az európai polgárok a szélesebb körben elterjedt, gyors, széles sávú lefedettség és új, innovatívabb digitális szolgáltatások előnyeit élvezhetnék. E gyors távközlési hálózatok számos egyéb ágazatban alapvető fontosságúak, legyen szó köz- vagy magánszféráról. Az erős és dinamikus távközlési ágazat létfontosságú, ha Európa ki akarja aknázni az olyan új innovációkat, mint a „számítási felhő”, az óriási méretű adathalmazokkal működő új eszközök, az egymással kapcsolatban álló járművek, az intelligens gyártás, a dolgok internete, az intelligens városok, a korszerűsített közigazgatás, az e-egészségügy, az e-oktatás és így tovább. A nagy sebességű hálózatok önmagukban egy virágzó európai digitális ökoszisztéma alapjává válhatnak.

Röviden összefoglalva, az ágazat a nemzeti határok mentén kialakult széttagoltságtól, az Unió-szerte érvényesülő következetes és kiszámítható szabályozás hiányától, egyes szolgáltatások méltánytalanul magas áraitól és a beruházások elmaradásától szenved. E problémák kezelése elengedhetetlen az európai foglalkoztatás, termelékenység és növekedés biztosításához. A problémákra egy versenyképes egységes távközlési piac jelentene megoldást.

4.           A távközlési szolgáltatások egységes piacának megteremtése felé vezető út

A valóban egységes távközlési piac olyan piac, ahol:

- a fogyasztók lakóhelyüktől függetlenül – hátrányos megkülönböztetés nélkül – bármelyik uniós szolgáltató szolgáltatásait igénybe vehetik;

- a piaci szereplők saját tagállamuk területén kívül is versenyképes szolgáltatásokat képesek kínálni és értékesíteni az EU területén bárhol lakó fogyasztóknak;

- megszűnnek az EU-n belüli hívásokért vagy a mobiltelefonnak az EU más részein való használatáért felszámított túlzott mértékű díjak.

Ez az a végső cél, amelynek elérése érdekében az Európai Bizottság már dolgozik egy ideje, mely törekvés eredményeként kialakult napjaink szabályozási kerete. Ez a munka végeredményben a határokon átnyúló verseny előtt álló nemzeti szintű akadályok – ezen belül a különböző nemzeti ágazati szabályozások, a távközlési szerződésekkel összefüggő, eltérő nemzeti fogyasztóvédelmi jogszabályok, továbbá a frekvenciakiosztásra és -kijelölésre vonatkozó eltérő nemzeti feltételek – fokozatos felszámolását jelenti. Feltételez továbbá egy egységesebb, stabilabb, nagyobb jogbiztonságot biztosító, versenyképesebb, nagyobb mértékben harmonizált és a beruházásokat ösztönző keretet, amely több választási lehetőséget, gyorsabb szélessávú átvitelt és jobb határon átnyúló szolgáltatásokat biztosít.

A Bizottságnak továbbra is az az álláspontja, hogy egy ezen elképzelés szerint létrejövő valódi egységes piacon egyetlen uniós szabályozó hatóságra lesz szükség, amely értelmezi és végrehajtja a harmonizált jogi keretet. Ugyancsak egyetlen, egységes rendszerre lesz szükség a korrekciós szabályozási intézkedések végrehajtásához, valamint a frekvenciakiosztás és -kijelölés esetleges további harmonizálásához is.

Az azonban egyértelmű, hogy az egységes távközlési piac kialakítása – más ágazatokhoz hasonlóan – fokozatos eljárás, amely ugyanúgy függ a piaci szereplők magatartásától, mint a szabályozó hatóságok beavatkozásától.

A ma előterjesztett javaslatok fontos köztes lépést jelentenek a végső cél, vagyis a teljesen integrált egységes piac irányába: olyan akadályok felszámolására irányulnak, amelyek megszüntetése elősegítheti, hogy az ágazat teljes mértékben kivegye részét a növekedésre irányuló sürgős törekvésből. Alapkoncepciójuk a meglévő távközlési kereten alapul, a gazdasági szereplők és a fogyasztók számára felmerülő határokon átnyúló problémákra összpontosít, és a beruházások akadályait igyekszik felszámolni. E koncepció részeként meg kell határozni, hogy közbenső lépésként milyen változtatásokat kell végrehajtani a jelenlegi kereten, amelyek együttesen elvezethetnek egy olyan „fordulóponthoz”, amitől kezdve a piac már páneurópai egységes piaccá válhat.

Ez a gyakorlatban a következőket jelenti:

· a nemzeti szabályozó hatóságok között fennálló egyes értelmezésbeli eltérések feloldása, az együttműködésük fokozása, az irányítás folyamatosságának megszilárdítása és a Bizottság szerepének megerősítése;

· egyes közös fogyasztói szabványok bevezetésével a fogyasztók számára a szétaprózódott európai piacon felmerülő problémák kezelése; a barangolás közben fogadott hívásokért és az EU-n belüli hívásokért felszámított indokolatlan pótdíjak eltörlése; ösztönzők bevezetésével olyan piaci feltételek kialakítása, amelyek eredményeként egész Európában gyorsan meg lehet szüntetni a barangolási díjakat; és új, közös fogyasztóvédelmi intézkedések bevezetése, többek között a nyílt internethez való hozzáférés védelme érdekében;

· új üzleti lehetőségek kínálása a távközlési ágazatnak, csökkentve a hálózatokba való beruházásoknak, valamint a határon átnyúló szolgáltatások kínálásának és garantálásának bonyolultságát; és az alapvető műszaki „inputok” (pl. a vezeték nélküli hálózatok esetében a frekvenciák, a vezetékes szélessávú szolgáltatás esetében a hálózatokhoz való hozzáférés) összehangolása;

· a nemzeti szabályozó hatóságok jelenlegi rendszere európai dimenziójának erősítése. A Bizottság a fokozottan stratégiai tervezés és a nagyobb folyamatosság érdekében köztes lépésként javasolja az Elektronikus Hírközlést Szabályozó Európai Hatóságok Testülete (BEREC) elnöke beosztásának megerősítését egy 3 évre kinevezett, teljes munkaidejű beosztás létrehozásával.

A szabályozási keret 2009. évi felülvizsgálatáról folytatott tárgyalások végén a Bizottság hivatalosan elkötelezte magát amellett, hogy fellép a nyílt internethez való hozzáférés érdekében. Az internethez való hozzáférés fontossága azóta is, a keret eredeti kidolgozása óta pedig mindenképpen olyan jelentős mértékben megnőtt, hogy mára a gazdasági, társadalmi és kulturális tevékenységek kulcsfontosságú elemévé vált. Ilyen módon a hálózatüzemeltetők és internetszolgáltatók által nyújtott szolgáltatás központi, legértékesebb szolgáltatásává vált. Négy okból is azonnali intézkedésre van szükség a nyílt internethez való hozzáféréssel öszefüggésben. Egyrészt jelenleg nincsenek az egész EU-ra kiterjedő hatékony garanciák a nyílt hozzáférésre, továbbá egyértelmű és bőséges bizonyíték van a szolgáltatások akadályozására és „elfojtására” (lerontására), ami sérti a fogyasztók és a korlátozás kockázatának kitett tartalom- és alkalmazásszolgáltatók érdekeit. Másrészt a távközlési hálózatüzemeltetők, valamint a tartalom- és alkalmazásszolgáltatók olyan „specializált szolgáltatásokat” fejlesztenek – többek között az IPTV szolgáltatáshoz, az e-egészségügyi alkalmazásokhoz (például a nagy felbontású orvosi képalkotáshoz), a videokonferencia-szolgáltatáshoz vagy az üzleti tevékenység szempontjából kritikus, nagy mennyiségű adat feldolgozását igénylő, felhőalapú számítástechnikai alkalmazásokhoz –, amelyeknek a társadalmi és gazdasági értéke a garantált minőségtől függ. Ezek az újítások új gazdasági tevékenységekre kínálnak lehetőséget – a virágzó internetes ökoszisztéma kialakulásával összefüggésben –, de olyan európai szabályozási keretet igényelnek, amely egyértelmű feltételeket szab e szolgáltatások fejlesztéséhez. Harmadrészt a tagállami szabályozó hatóságok az európai távközlési keret értelmében jelenleg nem rendelkeznek kellő jogkörrel ahhoz, hogy beavatkozzanak és szankcionálják a szolgáltatások akadályozását és az egyéb kifogásolható hálózatiforgalom-kezelési gyakorlatokat, vagy hogy fenntartsák a nyílt internet életképességét. Negyedrészt a tagállami szakpolitikai döntéshozók számos igen eltérő módszerrel igyekeznek megoldani ezt a problémát, ami a szétaprózódás új kockázatát veti fel az egységes piacon, és új kihívás elé állítja az integrált hálózatkezelést. A rendelettervezet e problémák kiegyensúlyozott és hatékony megoldására törekszik.

5.           A beruházás és a verseny kérdése

A következetes megkülönböztetésmentességi kötelezettségekről és költségszámítási módszerekről szóló ajánlás e csomag második eleme, amely kiegészíti a javasolt rendeletet, és szervesen kapcsolódik hozzá. Az ajánlás közvetlenül a beruházásokra, valamint a költségkalkulációs módszerek további harmonizálására összpontosít. A cél az, hogy Európa fokozza a szélessávú hálózatokba való beruházásokat. Ez a célkitűzés elengedhetetlen a világszintű versenyképesség fenntartásához, a beruházásokat azonban visszafogja a jogbizonytalanság és a szabályozók közötti eltérések. Következetesebb és kiszámíthatóbb szabályozás és stabilabb szabályozási környezet valósítható meg (1) a meglévő szolgáltatók által azért felszámítható költségek harmonizálásával, amiért rézvezetékes hálózataikhoz hozzáférést adnak másoknak, és (2) annak garantálásával, hogy a „hozzáférést kérőknek” ténylegesen egyenértékű hozzáférése legyen a hálózatokhoz. Amennyiben az ilyen értelmű versenykorlátozás és a megkülönböztetésmentesség biztosított, a „következő generációs” termékek árát a szabályozók helyett a piac határozná meg; míg a rézvezetékes hálózatokhoz való hozzáférés ára nagyjából stabil maradna, és nem nyomná le mesterségesen a jövőbeni hálózatok árait.

A jelenlegi szabályok következetlen végrehajtása valamennyi piaci szereplő számára jogbizonytalanságot okoz, és akadályozza a belső piac működését. A jogbiztonság különösen fontos, tekintettel arra, hogy a gyors szélessávú hálózatok megvalósítása jelentős költségekkel jár, míg a végtermék iránti kereslet továbbra is bizonytalan.

Az ajánlásban szereplő pontosítások ezért kulcsfontosságúak a bizonytalanság felszámolása érdekében: mind a meglévő szolgáltatók, mind a hozzáférést kérők tisztában lennének a hálózathoz való hozzáférésért felszámított árakkal.

6.         Útiterv az egységes távközlési piac középtávon történő megvalósításához

A várakozások szerint a javasolt jogszabály középtávú hatásaként a piaci szereplők nagyobb szabadságot és több lehetőséget élvezhetnek, és elindul az ágazat konszolidációja. A valódi európai egységes piac kialakulásával élénkülő verseny következtében idővel várhatóan visszaszorul a piacelemzésen alapuló ágazatspecifikus szabályozás. Az egységes piac fejlesztésének egyik eredményeként erősödne a hatékony verseny kialakulásának tendenciája az érintett piacokon, és a piac működésének biztosításához egyre inkább elegendőnek bizonyulna a versenyjog utólagos alkalmazása. Ahogy létrejön az egységes elektronikus hírközlési piac, idővel a piacok földrajzi kiterjedésének is át kell formálódnia mind a verseny alapelvein nyugvó ágazatspecifikus szabályozás, mind a versenyjog alkalmazásának szempontjából.

A Bizottság további lépésként ki fogja dolgozni az ajánlás érintett piacokra vonatkozó felülvizsgálatát annak biztosítása érdekében, hogy a verseny fejlődésével párhuzamosan megfelelő mértékben csökkenjen a piaci szereplőkre nehezedő előzetes szabályozási teher.

Az egységes távközlési piac megvalósításához további lépések megtételére is szükség van, nevezetesen a korrekciós szabályozási intézkedések fokozottabb koordinációja révén. A Bizottság e célból megteszi a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy előkészítse a terepet következő megbízásához: ehhez egyrészt igénybe veszi a szabályozási keret által biztosított meglévő eszközöket, másrészt felülvizsgálatot készít arról, hogy miként lehet tovább erősíteni a szabályozás egységességének biztosítására hivatott meglévő mechanizmusokat. Ennek a felülvizsgálatnak, amely kellő időben széleskörű nyilvános konzultációt is magában foglal majd, egy egységes európai uniós távközlési szabályozó hatóság létjogosultságát is meg kell majd vizsgálnia. A felülvizsgálat irányulhatna továbbá az egyenlő versenyfeltételekre – összefüggésben az „over-the-top” online szolgáltatásokra, illetve a távközlési szolgáltatásokra vonatkozó szabályokkal –, valamint a közös irányba fejlődő audiovizuális és távközlési szolgáltatásokkal és piacokkal kapcsolatban felmerülő problémákra.

7.           Következtetés

A Bizottság célja, hogy egy dinamikus, versenyképes távközlési ágazat szolgálja az EU érdekeit. Az ágazat több – egyszerre több tagállamban és az Unión kívül is működő – erős piaci szereplőből, valamint számos kisebb, helyi vállalkozásokból állna, amelyek mind korszerű infrastruktúrát vagy szolgáltatásokat biztosítanának. Az ágazat biztosítani fogja a virágzó nyílt digitális gazdasághoz szükséges infrastruktúrát és szolgáltatásokat, ösztönözve ezzel az európai digitális növekedést, a munkahelyteremtést és a lehetőségeket.

Ezzel az intézkedéscsomaggal a Bizottság megerősíti elkötelezettségét az európai digitális menetrendben a szélessávú hozzáférésre vonatkozóan meghatározott célok teljesítése mellett, amelyeket a kiváló minőségű szolgáltatások és tartalmak széles és versenyképes választékát kínáló különböző (hagyományos és alternatív, vezetékes és vezeték nélküli) szolgáltatók biztosíthatnak. A szélessávú lefedettség létfontosságú ahhoz, hogy az új online szolgáltatások – az intelligens energiahálózatok, az intelligens városok, a világszintű felhőalapú számítástechnikai szolgáltatások vagy a dolgok internete – elérhessék a kritikus tömeget. Emellett azt is lehetővé tenné, hogy Európa a digitális élmezőnybe törjön, az európai polgárok a modern digitális infrastruktúra révén teljes mértékben kiaknázhassák az internetet, az európai vállalkozások pedig részt vegyenek a világszintű versenyben.

A fentiek alapján a Bizottság felkéri az Európai Parlamentet és a Tanácsot, hogy vizsgálja meg és fogadja el a rendkívül fontos politikai prioritást élvező, gondosan mérlegelt célirányos rendeletjavaslatot.

[1]               Ecorys, TU Delft et al., Steps Towards a Truly Internal Market for e-Communications (Lépések a valódi belső piacként működő elektronikus hírközlési piac irányába), 2013.